Mindig a nyomodban! - Minho x Taehyung (+18)

Cím: Mindig a nyomodban!

Alkotó: Noriko

Hossz: OS (One-shot)

Párosítás: V x Minho (Kim Taehyung x Choi Minho) - BTS & SHINee

Besorolás: +18

Műfaj: Humor, romantikus

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal! Yaoi! Vér!

Összefoglalás:  Kim Taehyung egy elég érdekes emberrel osztja meg szabadidejét, méghozzá az egyik SHINee taggal, Minhoval. Féléve együtt vannak, azonban semmi sem olyan tökéletes, mint ahogyan az elsőre tűnik, ugyanis TaeTae élete eléggé megnehezült egy bizonyos zaklató miatt.  Katt az olvasáshoz --->>

Hozzáfűzés: Hellóka! :) Igen, megint én vagyok itt egy OS-al, amit Nanának írtam, mert megkért rá :3 Igen, tudom, nem egy szokványos páros, de ettől függetlenül remélem, hogy tetszeni fog nektek! :) Jó olvasást! ♥

Mindig a nyomodban!

Egy reszketeg sóhajjal nézek a telefonom kijelzőjére, ami lassan már háromnegyed kilencet mutat. Türelmetlenül, lehunyva a szemeimet, kabátzsebembe dugom a telefonom, újabb reszketeg sóhajt hallatva, ami fehér páraként távozik ajkaim közül a hideg levegőn.

- Hol vagy már? - szuszogom, hátamat a hideg falnak vetve. Már legalább egy órája itt várok a hidegben, egyszerűen nem hiszem el, hogy idehív fél nyolcra, de ő sehol. Jó, megértem, hogy nehéz elszakadnia a melóból, de könyörgöm, akkor írjon egy sms-t vagy valami. Igazából, már az is megfordult a fejemben, hogy hazamegyek, hiszen nem vagyok köteles itt várni és fagyoskodni. Már nem érzem a lábujjaimat sem, az orromról nem is beszélve. Egy morcos szusszantást engedek meg magamnak, aztán ismét előveszem a telefonom, hogy írjak egy jó kis üzenetet kedves barátomnak, hiszen miatta lassan egy hóember leszek, azt pedig nem szeretném. Megírom, aztán lelépek, engem nem érdekel. Viszont üzenetem belekezdése közben, egy új üzenet fogad, egy ismeretlen számon, mint ahogy mostanában mindig. Alsó ajkam beharapom, hiszen tudom, hogy ez az üzenet ismét zaklató szándékkal íródott. Tudom, hogy nem kéne megnézem, de annyira idegesít, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá. Ahogy megnyitom, és elolvasom, szinte abban a pillanatban szétnézek, de sehol sem látok egy árva lelket sem,vagyis, inkább úgy fogalmazok, hogy semmi gyanúsat nem látok. Gyűlölöm ezt a valakit. Ez az üzenet pedig... undorító.
Ismét elolvasom, ami elég aggasztó. 

"Milyen csini vagy ma. Randi?"

Nem tudom, hogy ki ez és mit akar, de már kezd rohadtul idegesíteni, meg persze... megijeszteni. Sugáék szerint ez csak egy beteg rajongó lehet, aki valahogy megszerezte a számomat. De az a helyzet, hiába cserélek kártyát, ez az egy mindig jelentkezik. Halk sóhajt eresztek meg tüdőmből, végül csak törölve az üzenetet, felhozom a kedves barátommal való csevegésem ablakát, amikor ismét rezegni kezd a telefonom, jelezve, hogy újabb üzenetet kaptam, ugyan attól az ismeretlentől. Nyelek egy hatalmasat, hiszen tudom, hogy valahol a közelben lehet. 

"Ne félj, TaeTae, csak ketten vagyunk. Mit szólnál egy tánchoz? Táncolhatnánk együtt. Rossz látni, hogy oly egyedül állsz annál a falnál, várva azt az idiótát, aki csak játszik veled!"

Egy pillanat alatt megremegnek lábaim a félelemtől, hiszen ez már biztos,hogy itt van. Szinte érzem, ahogy a nyakamban liheg, ahogy figyelemmel követi minden lépésemet. Ismét körbenézek, hiszen, ha bármi gyanúsat látok, hívom a rendőrséget. Én nem kockáztatom a testi épségemet egy ilyen elmebeteg miatt. Talán jobb lenne, ha tényleg haza mennék, vagyis rohannék és lemondanám ezt az egészet. Félek, hiszen ha elkap, lehet olyat csinálna velem, amilyeneket egy ideje emleget. Persze ezt is jelentettem már a rendőrségen, de nem tudnak mit kezdeni az esettel, főleg, hogy teljesen ismeretlenül ír, meg aztán mindig más készülékről. Idegesen előveszem a mobilomat, hogy lemondjam ezt az egészet.
A készüléken pötyögök, s már épp befejezném, mikor egy autó parkol le elém, kinyitva annak anyósülése felőli ajtaját. Rémült tekintettel illetem az illetőt, hiszen ez az, akit pont most akartam lemondani.

- Ejha, mi ez a tekintet? Szállj be - vigyorog rám az autójából. Kedvem lenne most jól behúzni neki egyet. Sokáig váratott és tényleg, tényleg halálra rémültem. Ha nem jött volna hamarabb...

- Szarrá fagytam miattad! - sziszegem, majd a telefonomból kitörlöm azt a lebaszni és lemondani készülő üzenetet,végül a zsebembe csúsztatva azt, beülök mellé a jó meleg autóba. Ajkaimat már is egy jóleső sóhaj hagyja el, s lehúzom kabátom cipzárját is, hogy azért ne süljön rám teljesen a vastag ruhadarab.

- Ne haragudj, elnyúlt ez az ügy. Tudod, hogy nem könnyű nekünk, főleg mostanában - mosolyog rám kedvesen, beletúrva szőke hajamba, amin tekintetét pihenteti, figyelve, ahogy ujjai alatt táncolnak a tincseim. Én azonnal elhúzom a számat. 

- Nekünk sem könnyű, nehogy azt hidd! Egy üzenetet azért dobhattál volna és később jövök, vagy el sem jövök - dünnyögöm immár a nem létező bajszom alatt. Halkan elneveti magát, majd jól végig mér, miközben egy megkönnyebbült sóhajt hallatok. Ennél nagyobb biztonságban még soha nem éreztem magam. Egy igazi felüdülés Minho mellett ülni. 

- Jól vagy? Olyan sápadt vagy, meg úgy nézel ki, mint aki szellemet látott - simogatja tovább szőke tincseimet, amire csak egy lágy mosolyt villantok felé. 

- Semmi bajom. Csak halálra fagytam - nevetem el magam, miközben kicsit közelebb húzódom hozzá, hogy érezzem őt, és a biztonságos kisugárzását. 

- Biztos? Mert úgy érzem, hogy nem mondasz el nekem valamit - néz mélyen szemeimbe, szintén szőke tincsei alól.
- P-persze, csak menjünk már. - türelmetlenkedem, elhúzódva tőle, ami ismét egy halk nevetésre készteti, azonban némi keserűséget is vélek felfedezni a hangjában, mintha bántaná, hogy vele nem osztok meg semmit.  De ez van, én ilyen vagyok. Nem akarom a gondjaimmal traktálni, van neki is épp elég.

Az autót végül beindítja, majd útnak is indulunk az egyik hotel és étterem felé, amit már régebben megbeszéltünk, hogy ott jó lenne kajálni egyet, meg persze iszogatni is. Mind a ketten csendben üljük végig az utat, amit nem bánok. Aggaszt az a kurva üzenet és az a kibaszott alak, aki egy perc nyugtot sem hagy nekem. Néha sírni támad kedvem, még akkor is, ha pasi vagyok. Gőzöm sincs, hogy mit csináljak, hogy miként szabaduljak meg ettől. Eleinte csak viccnek, egy ártalmatlan csínynek vettem, amin még nevettem is, hiszen mindig is voltak és mindig is lesznek telefonbetyárok. Viszont, ahogy az idő egyre csak telt, az üzenetek is egyre fenyegetőbbek lettek és szexuális zaklatássá mentek át, ami aggasztó és ijesztő is. Most pedig ott tartunk, hogy már a lépéseimről is tud az illető. Félek, hogy ha egyszer kimegyek a dormból, vagy csak egymagamban sétálok az utcán, letámad, aztán ebből valami tragédia is lehet, hiszen az ilyen emberek mindenre képesek. Újra felsóhajtok, ami Minho figyelmét nem kerüli el.

- Most komolyan. Mi ez a gondterhelt sóhaj? Ne nézz hülyének, Taehyung! - szólal meg, kicsit erélyesebben, amitől enyhén megremegek. Látszik, hogy idegesíti a tudat, hogy nem adok neki normális választ. De, hogy is mondhatnám el neki? Én vele csak jól akarom érezni magam, mint eddig is.

- Minho, kérlek. Hagyjuk ezt, nincs baj.

- Nincs baj, nincs baj. Tököm tele van a nincs bajoddal! - mordul fel. - Nem versz át! Lehet, hogy a csapattársaidat sikerül megtéveszteni, de engem nem! - mutat rám, felém pillantva, szinte lángoló íriszekkel. Őszintén szólva, picit el is szégyellem magam, hiszen valamilyen szinten igaza van. Együtt vagyunk már a Hwarang forgatása óta, mégsem osztok meg vele semmi olyan titkot, amit esetleg a többieknek már elmondtam. Csak, hogy kezdjek bele?

- Nos? - kérdezi türelmetlenkedve, mutatóujjával a kormányon dobolva. Lesütöm szemeimet, hogy végül hozzá kezdjek.

- Valaki zaklat. Mindig a nyomomban van, szinte érzem, ahogy a tarkómnál liheg - mondom halkan, ekkor látom a szemem sarkából, hogy megfeszül a teste.

- Mióta? - érdeklődik, én pedig elgondolkodom.

- Amióta a Hwarangot elkezdtük forgatni. Akkoriban még csak vicces volt, de már egészen komoly a baj. Arra gyanakszom, hogy valaki a forgatásról megszerezte a számomat, és azóta zaklat.

- Miért nem cseréltél számot? - kérdezi, kissé értetlenül.

- Megtettem, nem is egyszer, de még is valahonnan kiszimatolta, hogy mi az. A rendőrségen is voltam, de nem tudnak mit csinálni. Ismeretlenül ír, meg cserélgeti a mobilját. Mielőtt jöttél, akkor is írt. A közelemben volt, tudta, hogy mit csinálok - mondom halkan, miközben az ujjaimat tördelem. Ekkor kezét az enyémre teszi, mintha csak bátorítani akarna és arra késztetni, hogy ne bántsam így saját magam,  végül ismét a hajamba vezeti hosszú ujjait, megsimogatva kósza tincseimet.

- Mutasd az üzeneteket! - szól rám, majd hajamból kihúzva hosszú ujjait, tartja a tenyerét, hogy adjam oda neki a mobilomat, amit megteszek. Miközben vezet, egyaránt figyel az útra és a telefonomra is, ahogy hol erre, hol arra pillantgat. Grimaszba húzódik arca, ahogy végig olvassa a zaklató üzeneteket, majd egy mély sóhajjal visszaadja azt. 

- Az már biztos, hogy egyedül nem járkálhatsz. Bárhova készülsz, hívj magaddal valakit, mondjuk engem, ha pedig mi találkozunk, érted megyek a dormhoz.  Értve? - pillant rám,nekem pedig nyelnem kell egy nagyot. Bólintok egy nagyot, végül kiengedem tüdőmből azt a hatalmas sóhajt, ami attól a mázsás súlytól szabadít meg, miszerint egyedül veszélyben vagyok. Úgy néz ki, hogy ez végre megoldódik, mert nem leszek egyedül. Minho egy őrangyal. Az én őrangyalom. Halovány mosoly ül ki arcomra, miközben ránézek. Tény, hogy eddig is kedveltem, de most, egyenesen szeretem. Mellette mindig biztonságban érzem magam, mellette nem kell félnem még attól a kibaszott zaklatótól sem.

Az étteremhez érve, mind a ketten kiszállunk az autóból és bemegyünk, hogy egy finom vacsorát fogyasszunk el. Most tagadhatatlanul vidám vagyok és nyugodt. Nem is tudom, hogy mióta nem éreztem már ezt. Jó, hogy Minho itt van velem, hogy vigyáz rám. A vacsorát mind a ketten elfogyasztjuk egy hosszas beszélgetés közben, amiben minden problémánkat és minden jó napunkat kitárgyaljuk, hiszen egy hete nem láttuk egymást, jó végre találkozni. Nem is tudom, hogy mikor mentem én abba bele, hogy randizzak egy SHINee taggal, méghozzá Minhoval. Igazából, álmomban sem gondoltam volna, hogy majd pont neki kellek, hogy ő akar majd a pasijának tudni. Ő már jóval azelőtt a toppon volt, mint én és persze idősebb is nálam. Bár, mikor megkért az egyik Hwarang rész leforgatása után, hogy menjek vele randizni, még szép, hogy belementem. Igaz, sosem tartottam magam melegnek, de ez, hogy tilosban járnék, hogy egy eléggé nagy k-pop idollal lehetnék együtt, igazán izgatta a fantáziámat és nem is bántam meg. Már egy féléve tart ez a kapcsolat és egyáltalán nem bánom, egyáltalán nincs ellenemre. Élvezem és szeretek vele lenni, s mint ahogyan azt észrevettem, ő is így van velem.

Egy pohár bor koccintása és megivása után, szinte azonnal felmegyünk a hotelszobánkba, amit lefoglalt a másik magunknak. Épp, hogy becsukódik a barna falap, szinte azonnal egymás ajkának esünk. Heves és szenvedélyes csókot váltunk egymással, néha fogaink is összekoccannak ebben a nagy hevességben, de ez kit zavar? Senkit. Csak jobban beindít, aminek néma hangot adok azzal, miközben elkezdem levetkőztetni. Kabátját hagyom, hogy leessen a padlóra, majd a pólója alá nyúlva, végig simítok bőrén, kitapintva végig azokat a csodás izmokat, amiket úgy szeretek. Hallom, ahogy felmorran, ujjaival a derekamra szorít, ahogy közelebb húz magához, így ölünk összedörzsölődik, amitől halkan felnyögök. Pólóját azonnal áthúzom a feje felett, amit készségesen enged. Alsó ajkam beharapva nézek végig a tökéletesen kidolgozott mellkason és hasfalon. Hogy ne csak a szememnek engedjek, így ujjaimmal is végig simítok azokon a kockákon, amiket már most végig kényeztetnék a csókjaimmal. Viszont, erre még nincs lehetőségem, mert ismét egy vad csókra hív a másik, miközben bevezet a hálószobába, hogy azért mégse a folyosón csináljuk. Felszusszantok, mikor elengedi ajkaimat a sajátjával, majd eldöntve az ágyon, fölém magasodik, újabb csókokkal bolondítva meg, ujjaival pedig végig simít az oldalamon, egészen a combomig, amibe belemarkolva, halk morranást vált ki belőlem. Elvigyorodik mikor megszakítja csókunkat, hogy ő folytassa azt a nyakamon, le egészen a kulcscsontomig, ahol félre húzta a felsőmet. Nem is emlékszem, hogy mikor szedte le rólam a kabátomat, de kit érdekel? Érzem, ahogy combomról lesimít a férfiasságomhoz, amit azonnal masszírozni kezd, belőlem előcsalogatva ezzel egy hangos nyögést. Íriszei szinte lángolnak a szenvedélytől, ahogy végig néz rajtam. Igaz, hogy ruhában vagyok, de láthatóan, így is tetszem neki, ami csak külön nagy öröm és dicsőség a számomra. Pillanatok alatt szabadít meg a pólómtól, így már is fedetlenné teszi felsőtestem, amitől szinte izzani kezd a bőröm, hát még akkor, amikor megérint. Minden csókját és gyengéd érintését egy halk sóhajjal díjazom, bátorítva, hogy ne hagyja abba. Úgy ér hozzám, mintha valami törékeny dolog lennék, pedig szó sincs róla. Igazából, ezt valamilyen szinten imádom benne, de egyben gyűlölöm is. Imádom, mert annyira gyengéd, annyira szerető az érintése, de egyben gyűlölöm, mert gyengének és életképtelennek érzem magam miatta. Tény, az is vagyok, tekintve, hogy be vagyok szarva a zaklatómtól. Ő biztos férfiasan viselné, sőt ahogy el tudom képzelni, megkeresné és laposra verné. A gondolatra felkuncogok, ő pedig megáll a mellkasom csókolgatásában, kérdőn pillantva fel rám. Megcsóválom vigyorogva a fejem, és az arca két oldalára fogva, magamhoz húzom, hogy megcsókolhassam. Készségesen engedi magát, majd már csak azon kapom magam, hogy hamar megszabadított a maradék ruhámtól is, miközben ő egy feszes farmerben térdel az ágyon, amit most átkozok. Nem ér, hogy csak én vagyok meztelen. Épp megszólalnék, hogy elmondjam, nem fair, hogy én meztelenkedek, ő pedig egy nadrágban tolja, amikor ajkai közé engedi a merevedésem. Mély hangomon és hangosan nyögök fel, belemarva szőke hajába, egyre könnyesebb szemekkel nézve a plafont, miközben a kéj teljesen úrrá lesz rajtam. Többször feltolom a csípőmet, amit ő ujjaival leszorít az ágyr, hogy véletlenül se "szóljak" bele a munkájába, amiben teljesen igaza van. Helyette csak megjutalmazom a jóleső sóhajaimmal és nyögéseimmel, fejemet többször hátravetem az ágy matracába, meg-megremegő testtel élvezve, ahogy leszop a barátom.
Már majdnem elérném az orgazmust, amikor abbahagyja az eddigi tevékenységét, nekem pedig csalódottan nyögnöm kell egyet, hiszen azt hittem, hogy most a szájába enged, úgy mint a múltkor is. De nem, megint eljátszotta velem ezt. Nem szeretem, utálom, ha nem enged el, de persze tudom, hogy akkor hatalmas robbanásban lesz részem, de még is... Francba, mikor engedtem meg neki, hogy domináljon?

- Ne nézz így. Ennyire nem rossz ez - neveti el magát, miközben feltérdel az ágyra, hogy kicsatolja az övét és kigombolva a nadrágját, lehúzza a sliccét.

- Nem rossz ez?! Ez borzalmas, már majdnem elmentem amikor...- nem tudom befejezni a kis hőbörgésemet, mert fölém térdel és kemény makkját az ajkaimhoz nyomja, végig húzva rajtuk azt, majd elmeríti közöttük, amit készségesen hagyok neki.

- Mindjárt jó lesz. Ezt te is tudod... ah! - nyög fel, hátra dobva a fejét, mikor megszívom merevedését, végül fejemet mozgatni kezdem rajta, ujjaimmal pedig a feszes, erős combokba markolok, hogy ezzel is jó érzéssel halmozzam el a testét. Bár tény, ezért a szemét húzásáért,- hogy belém fojtotta a szót -, legszívesebben leharapnám a farkát. De hát akkor mivel dugna meg? 

Mikor lenéz rám, én is folyamatosan a szemeibe nézek, miközben szopogatom és nyalogatom merevedését, combjait és néha fenekét is végig simogatom, meg-megmarkolva az erős izmokat. Folyamatosan felmorran és a csípőjét is megmozgatja, amitől persze majdnem megfulladok, de mikor körmeimmel bőrébe marok, azonnal leáll, értve a célzást. Egy kis idő után, felnyögve és ismét hátra vetve a fejét, kihúzza ékességét ajkaim közül,  - amikor persze úgy érzi, hogy mindjárt eldurran -, amin ott csillog nyálam. Felsóhajtva nyúl a táskájáért ami a földön hever, és azonnal egy tubust vesz ki belőle, aminek tetejét felpattintva, azonnal nyom ujjaira, eloszlatva rajtuk a síkos anyagot. Beharapott alsó ajakkal figyelem tettét, s mikor ismét elém térdel, szétfeszíti lábaimat, majd már is két ujját meríti el bennem. Felnyögök a jóleső érzésre és készségesen húzom nagyobb terpeszbe lábaimat, ő pedig lehajol hozzám, hogy újabb csókot váltsunk egymással. Átkarolom nyakát, szorosan magamhoz húzva, miközben lassan mozgatja bennem ujjait, hogy kellően bekenjen, benedvesítsen, amit úgy szeretek.

Emlékszem, mennyire szörnyű volt az első alkalmunk. Teljesen szűzen gáz az egész. Fáj és alig tudod megszokni ezt az egészet, de persze a végén valahogy sikerül. Nem is tudom, hogy akkor hogy bírtam ki, mikor bennem volt, bár most... most egészen elképesztő érzés. Ajkaimat elengedvén, már is jólesően felnyögök, mosolyogva beharapva az alsó ajkam, lehunyva hosszú pilláimat, picit a csípőmet is megemelve. Hallom, ahogy felnyög, majd türelmetlenül felmorran. Mosolyom kiszélesedik, hiszen imádom, mikor megőrjítem. 

- Megölsz, te kis...- harapja el mondatát, mikor lehajolva nyakamhoz, megharapva a rajta feszülő bőrömet, ujjait pedig mélyebbre tolja bennem, elérve érzékeny pontomat, amitől meg tudok jómagam is őrülni. Hangosan felnyüszítek, amikor elkezdi egy ponton ingerelni azt. Hallom, ahogy felkuncog, ettől pedig ahogy kinyitom szemeimet, egy perverz vigyor díszeleg arcán, majd lehajolva hozzám ismét végig csókolgat, majd mellbimbómnál megállva, azt veszi ajkai közé, hogy megszívogassa és harapdálja. Minho annyira tudja a dolgát, ismeri a testemnek minden egyes erogén zónáját és rohadtul ki is használja ezt. Nem is akárhogyan, hiszen már csak ennyitől nyögdécselni és vinnyogni tudok, másra nem is igazán vagyok képes, esetleg marni a haját, tépni, hogy jó pár szál az ujjaim között maradjon. Imádom ezt!

Mikor ujjait kihúzza a testemből, ismét csalódottan felnyögök, hiszen férfiasságom már szabályosan lüktet és fáj a kielégülésért. Ha így elhúzza, én megőrülök, ebben biztos vagyok.

- Siess... siessh, kérlek! - szuszogom, belenézve azokba a lángoló íriszekbe az én kérlelő, könyörgő tekintetemmel. Több sem kell neki, hogy begőzöljön, ismét felnyög, végül bekenve merevedését, elhelyezkedik a lábaim között, majd tövig merül a testemben. Hangosan felnyögök, hátam is ívben feszül meg, mikor érzem, hogy teljesen kitölt, hogy tökéletesen illeszkedik hozzám. Érzem, ahogy az ívben feszült hátam alá nyúl, majd úgy kezd el bennem mozogni, tartva engem is, hogy egy pillanatra, egy centire se mozduljak el tőle, hogy úgy tudjon a magáévá tenni, ahogyan ő akar. A mozgásával megegyező ritmusban vagyok képes nyögdécselni, hiszen hihetetlenül jól esik, hát még akkor, amikor megtalálja prosztatámat. Ekkor egy hangosabbat sikkantok, jelezve neki, hogy tökéletes szögben talált el.

- Mmmh, micsoda hangok! - sziszegi nyakamra, megharapdálva azt, én pedig erősen kapaszkodom hátába, ködös szemekkel nézve magam elé, élvezve ahogy folyamatosan abból az egy szögből döfköd, közben pedig hátam alól kihúzva karját, már is a merevedésemre fonja ujjait, gyorsan mozgatva őket rajta, amitől szabályosan megbolondulok. Hangosabban nyögdécselek, akárcsak egy kurva, aki élvezi, amit kap, bár ez így is van. Én szívesen vagyok ilyen téren a kurvája. Szívesen jutalmazom ezzel a buja megnyilvánulásommal, hiszen megérdemli. Jól csinálja azt, amit csinál.

- Mégh! Kérlek! - nyögöm hangosan, ő pedig mintha varázsszót hallott volna, sokkal gyorsabban mozgatja csípőjét, megajándékozva engem ezzel a csodás kéjjel, majd azzal az orgazmussal, ami egy pillanat alatt elönti a testemet, majd sikítva élvezek markába, míg ő pár pillanat múlva, pár lökés után, egyenesen belém engedi magját.
Zihálva borul testemre, amit én gyengéden átölelek, szintén szaporán emelkedő és süllyedő mellkassal, lehunyt szemekkel, izzadt tincsekkel, amik a szemeimbe lógnak. Érzem, ahogy gyengéd csókokkal halmozza el a nyakamat, ami azonnal mosolygásra késztet. Beletúrok izzadt tincseibe, ajkaimmal pedig az arcára adok egy puszit.

- Szeretlek, Minho - suttogom fülébe, mintha egy kis titkot adnék a tudtára, egy halk kuncogással, ő pedig egy pillanat alatt megmerevedik, aztán hitetlenkedve néz a szemeimbe. Tény, ez egy kis titok, amit eddig soha nem mondtam neki. Eleinte nem is voltam biztos benne, ezalatt a hat hónap alatt, hogy szeretem, egészen mostanáig. Tény, ez az egész kapcsolat egy numera félének indult, de ami már kialakult belőle, ez valami csodálatos. Látom a szemeiben, ahogy az enyémekbe néz velük, hogy mélyen megérintették a szavaim, hogy most nála boldogabb ember nincs is a világon. De abban a pillanatban, mikor tudja, hogy elkaptam és szélesen vigyorgok rá, megköszörüli a torkát és a tekintetét is megkeményíti.

- Nocsak, ezt még sosem mondtad ki - ad választ, egy halk, fáradt nevetés mellett.

- Mert nem voltam benne biztos. Egészen mostanáig - simítok ki pár tincseit szemeiből, ő pedig elmosolyodva, ajkaimra hajol és megcsókol, amit viszonozok.

- Én is szeretlek, te majom - leheli ajkaimra, így azonnal az ajkába harapok, hiszen kis mocsok, még mindig. Nevetve húzódik el, majd ki belőlem, hogy elfeküdjön mellettem és magához ölelve, betakarja a testünket. Gyengéd puszik és lágy cirógatások mellett alszunk el egymás karjaiban, ami talán az eddigieknél is békésebb és aranyosabb. Szeretem őt, hiszen rá mindig számíthattam. Ő mindig megvédett és tudom, hogy attól az ismeretlentől is meg fog védeni. Mert ő, még mindig az Őrangyalom.

Másnap reggel, egy hatalmas nyújtózkodás mellett ébredek fel, ásítva egy hatalmasat, ajkaim pedig az ásítás után, már is egy nagy mosolyra görbülnek, hiszen a tegnap estére visszagondolva, olyan meghittség és szeretet járja át az egész lényemet, amilyen eddig még soha. Boldogan dőlök vissza a másik mellé, szorosan megölelve őt, viszont... olyan furcsa érzés kerít hatalmába. A párna és a takaró, mintha nedves lenne. Összeráncolt homlokkal nyitom ki a szemeimet és mikor meglátom a vörös foltokat, azonnal ijedten, szapora légvétellel ülök fel az ágyon, s ujjaimra ahogy lenézek, látom, hogy ugyan azzal a vörös anyaggal van bevonva, ami biztos, hogy vér. Érzem, ahogy a torkomban dobog a szívem, hiszen Minho fekszik mellettem. Ha Minhonak baja esett én belehalok. Mikor a takaróra markolok és lerántom a mellettem fekvőről, tekintetem elé csak is a vérfürdő tárul, amiben egy számomra ismeretlen, feketehajú férfi fekszik, felakadt szemekkel, elvágott torokkal. Érzem, ahogy kétségbeesésemben szemeimből egy pillanat alatt útnak erednek a könnyeim és hisztérikusan kapkodva a levegőt elkezdek odébb húzódni, hogy kimászhassak a véráztatta ágyból. Felocsúdni sincs elég időm ebből a borzalomból, hiszen már is jön egy másik, amikor a szobába megjelenik Minho. Hatalmas, kétségbeesett szemekkel nézek rá, szinte már zokogok a sokktól, ami ezen a csodásnak indult reggelből egy rémálom lett.

- Mi ez a nézés? Mi a baj? - húzza kedves mosolyra ajkait, én viszont nem tudok megszólalni, hiszen csak zokogni tudok. Egyszerűen nem találok szavakat a látványra.
- Naa, ne légy ilyen. Táncolunk? - kérdezi tőlem, nekem pedig egy pillanat alatt leesik, hogy honnan van ez a szó. Hogy honnan ennyire ismerős. A zaklató is ugyan ezt írta nekem! Azonban, mielőtt bármit is tehetnék, egy pillanat alatt a torkomnak esik, majd erősen rászorítva ujjaival lenyom az ágyra, én pedig levegőért kapkodok, ráfogva kezére, de mindhiába a másik rettenetesen erős. Érzem, ahogy a lelket is kiszorítja belőlem, látom, ahogy elkezd minden sötétedni előttem.
Nekem végem...

Hangosan zihálva, szaporán kapkodva a levegőt ülök fel az ágyban, potyogó könnyekkel, hevesen verdeső szívvel a mellkasomban. Kezeimmel a nyakamhoz nyúlok, ahonnan eltűntek a fojtogató kezek, majd mikor magam mellé nézek, megpillantom a szőke tincseket, amik kikandikálnak a takaró rejtekéből. Ez már azt mutatja, hogy Minho fekszik mellettem, de... de ugye nem...?
Kérdésemet nem teszem fel, hanem helyette csak a takaróra fogok és lehúzom róla, azonban vérnek semmi nyoma. Békésen alszik, olyan nyugodtan, mint ahogyan annak lennie kell.
Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, majd szemeimet is megtörlöm a könnyektől, amik ezután a szörnyű álom után kipotyogtak. Hogy álmodhattam ilyet? Ez... ez borzalmas.
Beletúrok nedves, kissé izzadt hajamba, majd egy hatalmas sóhaj mellett fekszem vissza. Fejemet oldalra fordítom, hogy megnézhessem a párom békésen alvó arcát, amit egy mosollyal nyugtázok, majd felé nyújtva karomat, megsimogatom az arcát. Azonban, ez az álom, nem hagy nyugodni. Ahogy azt mondta, hogy "Táncolunk?". Ettől olyan, de olyan rossz érzésem van. Tekintetem azonnal az éjjeliszekrényre vezetem, ahol a telefonját hagyta.

- Áh, ez baromság - suttogom magam elé, hiszen, ha belenézek azzal azt mutatom, hogy nem bízom benne. Igen is, bízom benne. Bízom, csak... félek.

Pár perces lelki vívódás után, végül elveszem a telefonját, majd feloldva, azonnal az üzenetekbe nézek bele, idegesen keresve a nevem, vagy a számomat, amit meg is találok. Remegő ujjal koppintok a kijelzőre, majd mikor megnyitja az üzeneteket, megkönnyebbülten sóhajtok fel. Itt csak azok vannak, amiket eddig is beszéltünk.
Istenem, hogy mekkora egy barom vagyok!
Gyorsan visszateszem a telefonját a szekrényre, azonban, mielőtt visszafeküdnék, érzem, ahogy átkarolja a hasamat, amitől megugrok ijedtemben.

- Mh, jó reggelt! - szuszogja a bőrömre, amit megmosolygok.

- Neked is - simítok dús hajába, kedvesen nézve le rá, ő ekkor elenged, majd feltápászkodva, azonnal eldönt az ágyban egy vad csókra hívva engem, amit készségesen elfogadok. Azonban, mielőtt minden csodaszép lenne, hallom, ahogy a telefonom jelez, hogy üzenetem érkezett. Minho azonnal az arcomat figyeli, én pedig lesütöm tekintetem, jelezve, hogy biztos a zaklatóm az. Dühösen húzódik el tőlem, majd a telefonomhoz sétál, hogy megnézze azt. Viszont, nekem ez egy mosolyt csal az arcomra, mikor hallom káromkodni, ahogy hőbörög, miszerint én az övé vagyok és soha nem fog egy olyan idióta engem megkapni. Nos, ebben igaza is van. Szeretem őt és nem hagyom, hogy az a szerencsétlen tönkre tegye az életem. Ha ír, figyelmen kívül hagyom. Mostantól nem érdekel, mostantól én csak is Minhonak és a munkámnak szentelem minden figyelmem. Az az ismeretlen pedig... rohadjon meg!