Lightsaber - Sehun x ?

Cím: Ligtsaber

Alkotó: Nana  

Hossz: one-shot
Párosítás: Sehun (EXO) x ?

Besorolás: +12! 

Műfaj: AU, fantasy, Star Wars(?)

Figyelmeztetés: trágár beszéd; slash

Összefoglalás:  Sehun a galaxis legelrettentőbb jedi-je. Egy körözött személyt üldöz, és abba a bárba tér be legelőször, ahol a jelentések szerint a keresendő személy található a legsűrűbben... Katt az olvasáshoz--->

Hozzáfűzés:  Kyaaa, mióta megnéztem a Lightsaber klipet, azóta akartam ilyesmit írni, ráadásul nemrég megnéztem a Star Wars összes részét, és imádom őket a hetedik NAGYON nem tetszett, és muszáj voltam ilyesmit is írni. ;; Igazából a másik személyre nem írtam nevet, sem különös ismertetőjelet, úgyhogy mindenki azt képzel a helyére, akit szeretne. :D Ilyet is szerettem volna írni, ez is megvalósult. x)
Ja, és igen. Nagyon húzza a fantáziámat Sehun... :D Minji hibája.
Most azt hiszem, boldogan kiéltem a Star Wars mániámat is. xDD

Megj.: Én leginkább Taehyunggal tudnám elképzelni (hm, nem is tudom, miért :"D), vagy Baekhyunnal.  

Lassan lépett be a porfészek-szerű bárba, miközben sanda szemmel végig nézett mindenkin, majd mikor aránylag nyugodtan konstatálta, hogy számára nagy veszély nincs, ami őt fenyegetné, apró szusszanással a csípőjén lévő kis övben pihenő fegyverére csúsztatta az ujjait, hogy biztonságosabban a helyére helyezze, és lassú mozdulatokkal leült a bár pultjához. Halk, mégis határozott hangján kikérte a magának szánt italt, amit a kissé bizarr, és hányingert keltő külsejű lény vigyorogva teljesített, miközben beszédbe elegyedett a férfival, akit szinte az egész galaxisban ismertek. Neki viszont nem volt kedve társalogni, így csak elfogadta a poharat, amit a lény adott, s finoman tartva az ujjai közt az aprócska tárgyat, belekortyolt az alkoholos ízbe, ami jólesően marta végig a nyelőcsövét, és a torkát.

Habár, nem szeretett alkoholt fogyasztani, most úgy érezte, hogy kénytelen megtenni. Túl sok minden járt a fejében, túlságosan sok érzelem, és gondolat sokasodott az elméjében, amit nem tudott magában hová tenni.

Leginkább, jelene esetben az bosszantotta, hogy ha egy rossz akarója felismeri, és ráront a büdös bárban - amiben vágni lehetett volna a füstöt, és a terjengő bűzt is -, az bajt fog jelenteni. 

Gyűlölte az ilyen helyeket, de kénytelen volt betérni ide néha-néha, jelen esetben most épp felderítésen volt, hiszen a Köztársaság vezetőségéből fontos embert próbáltak meggyilkolni, és az ő feladatához tartozott az is, hogy elkapja a merénylőt, ami felderítéssel is járt. A társa a védelmezéssel foglalkozik, ő pedig a felderítéssel. Nem füllik hozzá a foga, de nem mondhatta vissza a megbízást. Nem teheti meg, így csak oldalra sandított, és figyelt, hátha valaki azonos lehet a személyleírással, amit a tudtára adtak, de jelen esetben egyik lény, vagy emberszerű lény sem hasonlított. Bár, gondolta, hogy valamiféle álruhát fog viselni az illető, hiszen a fél galaxis őt kereste már napok óta. Viszont ő azt a jelentést kapta az egyik társától, hogy a keresett személy elég sok időt tölt itt, sőt, egész sűrűn itt beszélik meg a merényleteket.

Felsóhajtott, és újra az italába kortyolt, száj húzva, miközben felvonta a szemöldökét, és a szabad kezével kiseperte a szőkés haját a szemeiből, megnyalva a csábító ajkait.

- Mi járatban itt egy Jedi? - A hangra megforgatta a szemeit, majd apró szusszanással megfordult, miután letette a poharát, kelletlenül, morcosan. Mikor meglátta az előtte lévő lényt, elvigyorodott, gunyorosan, szemtelenül. Neki nem szabadna így viselkednie senkivel, ő viszont a legtöbb szabálynak ellent mondott, soha nem törődött vele, mit lehet neki, és mit nem. Épp ezért félt tőle mindenki.

- Mi járatban itt egy undorító Twi'lek? - kérdezte, gunyoros hangon. Az említett fajból származó lény dühösen rántotta elő a fegyverét a gunyoros hangnemre.

Ő Sehun. Ahol jár, ott biztos, hogy balhé lesz.

- Vigyázz a szádra, Jedi, mert itt helyben foglak fejbe lőni – sziszegte a Twi'lek, mire Sehun elvigyorodott, majd finoman odébb lökte a kabátját, hogy bármelyik pillanatban elő húzhassa az övéből a fénykardot, és lecsaphasson a kötekedő lényre. Nem gondolkodott. Ő mindig ment fejjel a falnak, nem törődve sem a szabályokkal, sem a normákkal. Ő csak ment az ösztönei után.

- Pokrin! - A hangra Sehun, és az előtte lévő kötekedő illető is felemelte a fejét. A nevén szólított Twi'lek oldalra fordította a fejét a hang irányába, azonban a hang tulajdonosa csak biccentett egyet a fejével, hogy indulás.

- Legközelebb kinyírlak, Jedi – sziszegte a kékes bőrű lény, eltéve a fegyverét, mire Sehun elkuncogta magát, majd vállat vont. Figyelte, ahogy a mély, még is lágy hangú férfi elindul a kijárat felé, és abban a pillanatban, mintha Seunt megrázta volna valami; tudta, hogy ő lesz az, akit keresnek. Tudta, hogy ő az, akit el kell kapnia.

Amint a férfi kilépett az ajtón, Sehun megmozdult, és mintha világ életében gyakorolta volna, hátulról egy pillanat alatt leszerelte a Pokrinra hallgató név tulajdonosát, hogy az eszméletét vesztve a földre zuhanjon. Nem ő volt az, akit el kellett kapniuk, így csak hatástalanította, és remélte, hogy egy jó darabig nem is fog felkelni.

A kissé erőszakos cselekedetre senki nem emelte fel a fejét, megszokott volt már mindenhol, főleg az ilyen helyeken az erőszak, így csak ment tovább a halk, fület sértő zene, a morajlás a lények között, a kártya partik, és a furcsa hangok.

Sehun lassan, még is körülményesen sietett a férfi után, s mikor kiért a sötétbe nyúló, ködös utcára, rögtön elkapta a karját, majd a fénykardját kikapva az övéből, azonnal a falnak szegezte az illetőt, a kardot rögtön a nyakához szegezve, vízszintes állapotában.

- Meg vagy – suttogta Sehun, vigyorra húzott ajkakkal. - El sem hiszem, hogy ennyire könnyen ment – mondta halkan, miközben lassan, a szabad kezével a férfi arca előtti lepelhez nyúlt, ami arra szolgált, hogy elrejtse az arcát a kíváncsi szemek elől. Sehun ezt amilyen gyorsan csak lehetett, elhúzta előle, de mikor meglátta a férfi arcát, azonnal hatalmas szemekkel nézett rá.

Nem látott még nála szebbet. Mintha már látta volna. Nem, nem a fantomképekből, és azokból a dokumentumokból, amiket mutattak neki. Nem. Ő álmaiban látta a férfit. Álmaiban… ebben biztos volt.

Nagyra nőtt szemekkel figyelte az őt néző, csillogó szempárt, és az elrettenthetetlen tekintetét, ami vakmerőségről, és bátorságról árulkodott. Figyelte a porcelán-szerű arcát, amin lágy pír futott végig, még szebbé téve őt. Figyelte a finoman, szépen ívelt ajkakat, s azzal együtt az orrát, majd folyamatosan felvezetve a tekintetét, újra a szemeibe nézett, figyelve a csokoládé-barna szempárt, s azok felett pihenő hosszú szempillákat…

Mintha angyalok faragták volna az arcát.

- Nem ölsz meg? - kérdezte a férfi, mire Sehun felvonta a szemöldökét, kizökkentve magát a kezdetleges sokkos állapotából.

- De. Meg kellene – mondta halkan a jedi, lapos pillantásokkal.

- Akkor mire vársz? - Az előtte lévő ajkai lágy mosolyra húzódtak, mint aki beletörődött a biztos halál tudatába, Sehun pedig felsóhajtott, majd lassan elhúzta a fénykardot a férfi nyaka elől, miközben a testével elállta annak útját, hogy ne szabadulhasson. Szorosan hozzápréselődött, és csak farkas szemeket nézett a férfival.

- Sajnos nem tehetem meg. El kell, hogy vigyelek, a tanács elé kell, hogy állítsalak, hogy eldöntsék, mi legyen a sorsod – sóhajtotta, csillogó szemekkel nézve a férfiéba, amik már-már megigézték. Nem, ő nem érezhetne ilyesmit. Neki nem lenne szabad vonzalmat éreznie, ilyen heves szívdobogást, és kavargó érzések sokaságát a mellkasában. Nem szabadna hagynia a pillangóknak, hogy kisajátítsák maguknak a hasát, mint mozgásteret, hogy szabadon repkedhessenek benne. Neki ezt nem szabadna megtennie, vagy ha mégis, mélyen el kellene nyomnia magában, azonban nem ment neki.

A tekintet, azok az ajkak úgy vonzották, mint a mágnes. Szinte égtek az ujjai, és az ajkai, hogy megérintse. Belehalni készült, hogy nem tehette meg.

- Úgy is halálra ítélnek – mondta a férfi, apró mosollyal. - Ölj meg most – sóhajtotta, miközben Sehun szemeibe nézett, teljesen megadva magát. Nem küzdött, nem harcolt. Tudta, hogy felesleges lenne, hiszen számára már biztos a halál.

Viszont a küzdelmet Sehun is feladta, amit saját magában hajtott végre, majd erősen a férfi hajába markolt, nem törődvén azzal, ki látja, és ki nem, és abban a pillanatban hevesen, és durván az ismeretlen merénylő ajkaira mart. Csókolta, tépte a kívánatos ajkakat, és úgy érezte abban a pillanatban, hogy ha tehetné, itt helyben ölné meg magát azért, hogy sikerült elcsábulnia, hogy valakinek sikerült akaratán kívül az ujjai közé csavarnia őt, azt a személyt, akitől a fél galaxis rettegett, azt a személyt, aki nem tehetne ilyesmit.

Az előtte lévő férfi, mintha muszáj lenne, hagyta, hogy Sehun kisajátítsa az ajkait, hagyta, hogy a jedi nyelve lágyan az ő szájába férkőzzön, felderítve annak minden zegét-zugát. A legelborzasztóbb az volt, hogy ő is élvezte. Mindketten éhesen marták a másik száját, mintha ez a nagy könyvben lett volna megírva. Mintha már találkoztak volna.

Pihegve, lihegve váltak el egymástól, vágytól, és kéjtől izzó szemekkel.

- Most elengedlek… hogy újra elkaphassalak – suttogta Sehun, vágytól csillogó szemekkel.