Karamell - TaeGi (2/?) +16

Cím: Karamell

Alkotó: Minji & Nana  

Hossz: ?
Párosítás: TaeGi (Suga [Yoongi] x V [Taehyung]) (BTS)

Besorolás: +16! 

Műfaj: Bandfic, romantikus

Figyelmeztetés: Slash, trágár beszéd; perverzió

Összefoglalás:  A BTS egy új tv-shown vesz részt, amiben a tagok három csoportra bomlanak. Taehyung így kerül össze Sugával, aki mindig életre kelti a fiatalabb pillangóit. A sors most úgy döntött, itt az ideje megbolygatni a két tag kapcsolatát...  Katt az olvasáshoz--->

Hozzáfűzés:  Yeyeyeeeey! Na, ezzel is itt volnánk. :D Igazából állandóan morogtam MinJinek, hogy folytassa, végül kiderült, így négy hónap után, hogy én (Nana) jönnek. :"D Elég ciki volt, elhihetitek... De itt van! :D 

A  fici elejét elég régen írtuk... ne lepődjetek meg, ha furcsát találtok ><

MinJi írja Taehyungot!

Én (Nana) írom Yoongit!

Ha valaki nem emlékezne a történtekre (rég volt már friss), itt az első rész: Első fejezet

Yoongi

Hatalmas szemekkel néztem rá, mikor berontott, és mikor elakadt a szava, és elkezdett bámulni, az én beszélőkém is felmondta a szolgálatát. Jó, nem bámulás volt az, végül is, inkább alapos végigmérés. Zavarban voltam, és szent tehénszar, miért nézett így rám?! Olyan vörös lettem, mint a rák, főleg, mikor lenézett, végig a testemen, a mellkasomon, és a hasamon át még tovább. Aztán kirontott.

Gondolkodtam rajta, hogy most utána megyek, hogy „Te még is, mi a kurva Istent képzelsz, hogy így berontasz rám, holott épp fürödtem és az élet problémáin elmélkedtem csendes magányomban!”; de aztán eszembe jutott, hogy hehe, én voltam az, aki összefirkálta, úgyhogy végül is, jogos volt, hogy így rám rontott.

Felsóhajtottam. Most, hogy megrontotta a saját idilli pillanatomat, elzártam a vizet, majd kilépve a zuhanyzóból, megtörölgettem a testemet, és átöltöztem pizsamába. Természetesen, meleg pizsamát sem raktam el, csak rövid nadrágot, és pólót, úgyhogy be fog fagyni éjszaka a valagam. Előre várom a vacogást, és a remegést a paplan alatt…

Mikor kiléptem a fürdőből, már akkor megremegtem a hűvös levegőre. Ugye a fürdőben egészen meleg volt a forró víz gőze miatt, de itt kint… borzasztóan hidegnek érzem a levegőt. Apró sóhajjal bementem a közös szobánkba, majd leültem az ágyamra, és magamra húztam a takarót. Basszus, szét fogok fagyni.

Lassan Taehyungra emeltem a tekintetemet, aki meredten bámult maga elé, néha-néha nyelve egy nagyot. Felszusszantottam, és kutattam a tekintete után, de nem ajándékozott meg azzal, hogy rám nézzen. Tudja, hogy itt vagyok?

- Amúgy nem tudom, mit vagy oda. Illik hozzád a kalózos smink – vigyorogtam, hátha visszahozom a valóságba. Lassan rám emelte a tekintetét, és apró fintor futott végig az ajkain. - Sokat dolgoztam vele! Nem mondhatod, hogy rosszul sikerült. Szerintem hozzám képest egy mestermű. Namjoonnak is tetszett – vigyorogtam. Kérdő szemekkel nézett rám. - Ja, elküldtem kakaon mindegyik tagnak. Jimin azt mondta, beállítja háttérnek – vigyorogtam, mint egy kis görény.

- Hogy mi van?! - kérdezte, hatalmasra nőtt szemekkel.

- Nyugi, nem spammeltem vele tele a netet sem. Gondoltam, hogy kirakom twitterre, de szerintem majd Jimin vagy Hoseok fogja – kuncogtam. - Az viszont nem az én lelkemen szárad! - mondtam, édes mosollyal az ajkaimon. - Amúgy… miért néztél olyan érdekesen, mikor zuhanyoztam? Elég para volt – néztem a szemeibe, felvont szemöldökkel.

Taehyung

- Mert nem tudtam, hogy ilyen vézna vagy… Ezért meglepődtem. - Erre a válaszomra egy durca fejet vágott, amiből rájöttem, hogy bevette, amit mondtam. Valószínű, hogy ezért bámultam, nem...? - Különben - folytattam – pedig édes mindegy, melyik rakja ki twitterre, hiszen a kedves rajongóink már biztosan a 100. fanfictiont írják erről a pillanatról, mivel rengeteg kép készült a reptéren - válaszoltam epésen. Ezután Yoongi a fejére húzta a takarót, és most láttam elérkezettnek a pillanatot, hogy én is megáztassam magam a fürdőbe.

Felálltam az ágyamról, és kikaptam a táskámból a kedvenc tusfürdőmet a fürdőszobába menet közben. Magamra zártam az ajtót, levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Miután megnyitottam a csapot, percekig csak álltam teljes békében, és harmóniában, és élveztem ahogy végigcsorog a testemet a forró víz, átmelegítve a kihűlt végtagjaimat. Aztán az idill véget is ért, abban a pillanatban ahogy beugrott Suga képe, a zuhanyzóban. Ahogy a nedves hajából csepegtek a vízcseppek, és ahogy éppen végighúzza a kezét a mellkasán, hogy letörölje a tusfürdője habjának maradékát, majd ahogy tekintetét rám szegezi, és megigéz azokkal a ködös, kéjvágyó szemeivel, és suttogni kezdi málna piros ajkaival, hogy ideje lenne csatlakoznom hozzá…
Várjunk csak… Ez meg sem történt…

- AZ ISTENIT, HOGY MÁR A ZUHANY ALATT SEM LEHET AZ EMBERNEK NYUGTA! - kiáltottam el magam mérgesen, önmagamra haragudva, hogy már megint a csapattársamon járt az eszem.

- Taehyung, neked elment az eszed?! Mit kiabálsz a fürdőbe? Netán szellemet láttál?! - kiabált be gondolataim hívatlan bitorlója, akinek jelenlétéről valahogy teljesen sikerült megfeledkeznem. De ismét hamar ki is ment a fejemből, amint lepillantottam büszkén meredező férfiasságomra. Hát ez csodálatos. Úgy tűnik a farkam más véleménnyel van erről az egész helyzetről, az az áruló, még élvezi is a dolgot. Viszont, ha már így adódott a helyzet, akkor nem hagyom a dolgot annyiban.

Becsuktam a szemem, és végigsimítottam a mellkasomon, majd odaképzeltem a kedvenc nagymellű barátnőmet, de valahogy unalmasnak tűnt a dolog, mivel tudtam, hogy nem rá reagált a testem ilyen módon. Talán… most az egyszer… lehet, hogy megszűnne a Suga iránti sóvárgásom (ezt a sóvárgást borzasztó volt bevallani magamnak…), ha rá gondolnék…

Sikerült elhitetnem magammal, hogy ez sikerülhet, és már láttam is, ahogy Yoongi előttem térdel, és szája a farkam köré záródik. Mindenről megfeledkezve felnyögtem, és élveztem a képzeletem nyújtotta képet. Igazából nem kellett sok idő, míg eljutottam a csúcsra egy kicsit hangosabb nyögés kíséretében, majd a térdeimre rogytam, és élveztem az orgazmusom utórengését, azzal a megnyugtató gondolattal, hogy most már biztosan vége lesz ennek a rémálomnak, és végre normálisan tudok majd Suga hyungra nézni.

Miután megtörölköztem jöttem rá, hogy elfelejtettem behozni az alvóruhám, így az aprócska törülközőt a derekamra csavarva mentem ki egy hatalmas gőzfelhő kíséretében a fürdőből. A szobában lévő hideg levegő azonnal megcsapott, mire libabörös lettem. Suga még mindig takaróval a fején feküdt az ágyán.

Odaballagtam a táskámhoz, és kihalásztam egy hosszú ujjú pólót, és egy kényelmes szürke melegítőgatyát. Ahogy az utóbbit felemeltem, kiesett alóla egy másik gatyám, amit valószínűleg összefoghattam a szürkével. Ez már rendes hosszú pizsamagatya volt, de vékonyabb. Gondoltam egyet, és felhúztam magamra ezt, a szürkét pedig Yonngi fejére dobtam… Legalábbis oda ahol szerintem a fejének kellett lennie a takaró alatt, és vártam a reakcióját.

Yoongi

- Mit dobálsz már?! - Idegesen ültem fel, majd mikor láttam, hogy a melegítő leesik az ölembe, felsóhajtottam. Nem volt jó hangulatom. Jó, oké, összefirkáltam, oké, elküldtem a bandatagoknak, de soha nem piszkáltam sem a külsejét, sem őt olyan dolgokkal, amik tudom, hogy érzékenyen érintik. A súlyom, főleg a lábaim érzékeny témák, mert tudom, hogy tényleg vézna vagyok, és eléggé idegesít a tudat, nem kell még el is mondani, hogy még rosszabb legyen. Úgyhogy morcos voltam és haragudtam Taehyungra.

Viszont, mikor rám dobta a melegítő nadrágot, olyan furcsán éreztem magam. Persze, jól esett, hogy ide adta, de ne úgy adja már oda, hogy hozzám bassza ilyen „na, nesze baszd meg” stílusban. Adja oda vagy tudom is én.

- Nem kell, köszi, elég meleg a takaró – mondtam semlegesen, és visszadobtam rá, sikeresen a fejére.

- Akkor baszd meg! Segíteni akarok! - mondta mérgesen, ledobva a földre a melegítőt. Felvont szemöldökkel néztem rá, majd megforgattam a szemeimet, és mélyen, idegesen szusszantottam. Igen! Tüske bennem az a vézna dolog. Megértem, hogy haragszik a firka miatt, de akkor se véznázzon.

Én lennék a legboldogabb, ha nem lennének ilyen undorítóan sovány lábaim, elhiheti. De ez van, ezt dobta a gép.

- Majd lötyög a vézna seggemen, és a vézna lábamon a gatyád, úgyhogy nem kell! Még a végén még véznábbnak tűnök! - sziszegtem felé, a fejemre húzva a paplanomat. De legalább azt így megtudtam, hogy nem azért bámult vagy kaptam el egy-két érdekesebb pillantását, mert bejövök neki. Pedig tényleg azt hittem, tetszem neki és valahol jól is esett volna. Hát, nem így van. Azt a véznát sem úgy mondta, mintha nem lenne vele gondja.

- Most hisztizel?

- Hagyjál! - morogtam, mély sóhajjal. - Melegedni próbálok! - dörmögtem, a párnába fúrva az arcomat, lehunyt szemekkel.

Még, hogy nem tudta, hogy ennyire vézna vagyok. Ő meg pszichopata! Na és?! Aish! Tényleg úgy érzem magam, mint egy hisztis kislány, pedig eszem ágában sincs hisztizni, csak egyszerűen rosszul esett, mikor ezek a szavak elhagyták a szépen ívelt ajkait. Bántó volt, és sértő, főleg úgy, hogy tisztában van vele, hogy érzékeny vagyok az ilyen dolgokra. Nem véletlenül voltam teljesen kifakadva, mikor az I NEED U-ban végig rövidnadrágban kellett feszítenem… egy csomó helyen. Erre? Hozzám vágja. Csodás. Tapintatos. De tényleg.

- Pedig hisztizel – mondta, már szórakozva rajtam. Hirtelen felültem, és dühösen meredtem rá.

- Nem, Taehyung, nem hisztizek! Egyszerűen én sem bántottalak soha az UFO fejed miatt – kikerekedett szemekkel nézett rám –, de te hozzám baszod, szemérmetlen, pofátlan módon, hogy meglepődtél, mennyire vézna vagyok, mikor nagyon jól tudod, hogy utálom azt, hogy sovány vagyok! De mindegy! Igen! Hisztizek, és tudod mit?! Van okom, mert bunkó vagy! Jó éjszakát, Alien! - morogtam és visszahúztam magamra a takarót, oldalt fekve az ágyban.

Taehyung

A csalódottság és megbántottság elegyének keverékét éreztem, ahogy a szívembe mart. Én igazán utálok veszekedni, azt még jobban utálom, mikor visszautasítanak az emberek, mikor semmi rossz szándékom nem volt, főleg akkor, ha az illetőnek fontos a véleménye számomra. Ezek után a szavak maguktól törtek utat a számból…

- Na és akkor mi van?! Tökéletesen, és teljességgel leszarom, hogy mit gondolsz a fejemről. És én még azt gondoltam, majd jól kijövünk, és jókat fogunk szórakozni, de te már az első napon elrontod az egészet. Úgy viselkedsz,, mint valami elkényeztetett, hisztis kis óvodás, akinek még a szülei sem tudják, mi baja van! Légy férfi, fogadd el a gyengeségeidet… Hidd el, nem te vagy az egyetlen, akinek önértékelési problémái vannak - mondtam, és még én is hallottam a saját hangomon a keserűséget. Azt hiszem, kezdek rájönni, hogy csak áltattam magam, hogy valaha is jóban lehetünk.

Ezzel a nyomasztó érzéssel vettem fel a pizsama felsőnek szánt hosszú ujjú pólómat, és feküdtem be a takaróm alá, ami ugyan hamar bemelegedett, de valahogy nem tudott átmelegíteni…

Így merültem hamar álomba.

Yoongi

Felsóhajtottam, és zavartan néztem magam elé, hátat fordítva Taehyungnak. Tény, hogy túl reagáltam ezt egy kicsit, én is tudom, de akkor is rosszul esett, amit mondott, legalább annyira, mint neki az, amit mondtam. Ez oda-vissza játék. Soha, semmi rosszat nem mondtam neki a külsejét illetően, és így igen, nagyon mélyen érintett, mikor azt mondta, azért nézett, mert nem tudta, hogy ennyire vézna vagyok.

Jó, lehet, hogy… azért kaptam fel így a vizet, mert igazából valahol mélyen reméltem, hogy tetszettem neki. Nem tudom, hogy miért; őszintén, fogalmam sincs, csak jól esett volna talán. Növelte volna az egómat, vagy nem tudom.

Örültem volna, ha azt mondja, és nem pedig ezt. Talán tényleg csak az önérzetemet sértette az egész, és nem érintett annyira rosszul, mint gondolom.

Aprót sóhajtottam, majd megfordultam, így Taehyungra esett a tekintetem. Mélyen aludt, viszont nekem nem ment, akármennyire próbáltam elaludni. Iszonyatosan fáztam, még takaró alatt is. Szinte már-már remegtem.

Ez a szemét takaró… miért nem tud felmelegíteni?! Taehyung olyan békésen alszik! Ez nem igazság. Mondjuk, ha elvettem volna tőle a nadrágot, lehet, hogy most nem vacognék úgy, mint aki az Északi-sarkon éjszakázik pár jegesmedve társaságában… mondjuk, azok melegítenének, legalább.

Hirtelen, mintha egy lámpa gyúlt volna a fejemben. Ez az!

De… de nem. Nem. Biztos, hogy nem. Ezek után főleg nem. Nem. Nem!

Végül a hideg, ami folyamatosan végig futkosott a bőrömön, és a gondolat, hogy ennél már csak rosszabb lehet, félretettem a maradék büszkeségemet, majd a párnámat magamhoz ölelve, elindultam Taehyung felé.

Mikor oda értem, felsóhajtottam, és próbáltam hangtalanul befeküdni mellé, ahogy felemeltem a takarót. Felsóhajtva hozzábújtam, és a párnát a fejem alá tettem.

- Csak fázok – mondtam halkan, suttogva, a tarkójának döntve a homlokomat.

Taehyung

Már majdnem elaludtam, mikor halványan éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, és mozog a takaró, de elkönyveltem, hogy ez már az a szokásos elalvás előtti képzelgés szüleménye, így hát gondolatban folytattam is.

Elképzeltem, ahogy Suga mellém bújik, mert fázik, hozzám simulva. Meg is fordultam, és átöleltem a párnámat, nagyot sóhajtva, mintha ő lenne az, és szorosan beletemettem az arcomat, dünnyögve a fejemben lejátszódó kellemes szituációra. Sajnálom, hogy összevesztem vele… Őszintén. Most biztos ott vacog az ágyában. Legszívesebben magam melegíteném fel, odabújnék és jóvátenném, amiért megbántottam. De mikre is gondolok én? Komolyan… Mintha szerelmes lennék belé… Még jó, hogy az nem történhet meg, mivel ugyebár, most kiéltem magam a fürdőbe, és meg fognak szűnni a piszkos kis gondolataim.

Igen, ezentúl már csak a nagy mellű, illatos hajú barátnőim várnak rám.

Lassan elhalványultak a gondolataim, és megadtam magam az álommentes alvás édes vonzásának.

Yoongi

Morcosan magamra húztam a takarómat, de az hirtelen eltűnt róla, egy szempillantás alatt. Összevontam a szemöldökömet, még csukott szemmel, majd újra kikerestem a takarót, amit nagy nehezen el is kaptam az ujjaimmal, hogy megint a saját testemre húzzam, amennyire csak lehetett. Hirtelen hallottam egy morgás szerűséget magam mellett, és mit ad Isten, a takaró megint eltűnt a testemről.
Mérgesen, dühösen újra megszereztem magammal az áhított meleg, puha anyagot, hogy betekerjem a testemet. Most leleményesebb voltam, ugyanis amennyire tudtam, teljesen magam alá gyűrtem. Bár, nem tudom, miért mászott el rólam folyton, nem is igazán érdekelt, csak aludni akartam még egy keveset, és mint tudjuk, utálok fázni.

Éreztem, hogy minden áron le akarja rólam rántani valaki a takarót, de nem lehetett, ugyanis teljesen betekertem magam vele, így konkrétan a felén én feküdtem. Hallottam egy dühös ciccegést, majd magam mellett mocorgást.

Mi? Ki alszik velem?

Hirtelen felnyitottam a szemeimet, és Taehyung álmos szemeivel találtam szembe magam. Az hagyján! Szikrázott a tekintete. Olyan volt, mint aki bármelyik percben képes lenne nekem ugrani. Oh, szóval ő rángatta le rólam a takarót?

- Ne nézz így, ez az enyém – morogtam.

- Akkor az enyém hol van? - sziszegte, mire vállat vontam a takaróm alól.

- Azon van a nagy valagad – morogtam, miközben a teste alatt lévő takaróra néztem. - Magad alá gyűrted, és az enyémet lopkodod. Pofátlan kis dög – morogtam, el is fordulva tőle.

Pofátlan, de rohadtul szép arca van, még így korán reggel is.

Taehyung

- De hogy került oda?! – kérdeztem a szemöldökömet ráncolva. Az agyam még mindig ködös volt az alvástól. Fogalmam sem volt, igazából mi történik körülöttem, hogy miért nincs rajtam a takaró, és miért Yoongin van. Csak egy valamit tudtam biztosra, mégpedig, hogy rohadtul fázott a seggem, és valamit tennem kellett ellene.

- MERT RAJTA VAN A NAGY VALAGAD!!! - közben megemelt hangon ismételte meg az imént említett rapper.

- Na ne szórakozz velem… - dörmögtem, majd megfogtam a takarót, ahol értem, és egy hatalmasat rántottam rajta. Természetesen, nem Kim Taehyung lenne a nevem, ha nem azt a felét ragadtam volna meg, ami Suga alatt volt, és nem rántottam volna vele ezért őt magát is.

Így történt hát, hogy én a hátamon feküdtem, mivel egy teljes fordulatot tettem, Yoongi meg pontosan felettem, hassal lefele.

- Mi a… Taehyung, te megvesztél?! – pufogott felettem mérgesen, majd ficeregni kezdett, amire válaszként önkénytelenül felnyögtem. Erre azonnal abba is hagyta a mocorgást, mert mindketten megéreztünk valamit. Igen… Nagyon is éreztük. A szemem hirtelen tágra nyílt, csak hogy szemben találjam magam a saját arckifejezésemmel az idősebbén. Én néha igazán nem értem, hogy miért büntetnek engem az égiek… És a természet.

A reggeli merevedésem kényelmetlenül a hasunk közé préselődött, és a dörgölőzés hatására lüktetve, figyelemért könyörögve.

Yoongival egy jó ideig csak bámultunk egymás szemébe, mint borjú az új kapura. Az én agyam, immáron teljesen felébredve a hirtelen sokk okozta adrenalin felszabadulásától, pánikszerűen kereste a lehetséges megoldásokat a kialakult sanyarú szituáció leghumánusabb eltusolására. Valószínűleg a felettem fekvő fejében is hasonló gondolatok cikáztak.