Divina Comedia (Taehyung - Lee Joon - Taemin) 2/3

„A félelemnek színe, mely elöntött -

    amint költőm megfordult - tette épen,

    hogy ő meg újra bátor arcot öltött.

S megállt, minthogyha fülelne az éjben;

    mert a szem gyenge volt ez éjszakában,

    e sűrű ködben, e fekete légben.”

                                                    /Dante Alighieri – Isteni színjáték/

Első fejezet 1/3 
Második fejezet 2/3 <<<

Joon

                      

Miközben Taemin szobájához tartok, fülemet egy éles sikoly üti meg. Felvonom egyik szemöldököm, hiszen nem sűrűn hallani sikolyt pont az ő szobájából. Méghozzá úgy, hogy ez nem is az ő hangja.Sietősebbre veszem lépteimet, aztán az ajtó előtt megállok, de meg is hallom a kiszűrődő hangokat.

– Kérlek, ne tedd ezt! – Hallom, ahogy az illető sír, így azonnal benyitok. Kíváncsi vagyok, hogy mit csinál.
Ahogy meglátom őket, szemeim elkerekednek egy kicsit. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy Taemin egy angyalnak készül épp berakni. Ahogy a démon felnéz rám, elhúzom a számat, megköszörülve a torkomat. Kurvára beindít a látvány... Egy angyal, akit épp egy démon készül megdugni, tetszik. Egy ilyen tiszta lényt nagyon nehéz elfogni, megdugni még annál is nehezebb. Mégis, mit művelt ez? Hogy sikerült elkapnia?

– Miben segíthetek? – kérdezi szemtelenül vigyorogva rám Taemin, miközben bezárom hátam mögött az ajtót. Az angyal vérének illata, rendesen körbelengi a szobát.
Bódító és csábító.

– A jelentést nem adtad le. Nem jelentél meg, hogy elmondd, mi is történt a Földön – közlöm vele színtelen hangon, miközben lassan feléjük sétálok. Az angyal talán még hálásan néz rám, hangosan zihálva a fáradtságtól.

– Nos... azt hittem, hogy később érsz vissza, így találtam magamnak egy kis elfoglaltságot – kuncogja, ám mielőtt nagyon belelendülne, a tarkójánál a hajába simítok, azzal erősen hátra rántom a fejét. Nyaka erősen hátra feszül, és nagy szemekkel néz rám.

– Egy magadfajta kis alsóbbrendű démonnak, mindig az legyen az első dolga, hogy figyeli minden lépésemet! – sziszegem, ráhajolva az ajkaira, de nem csókolom meg. – Egy ilyen kis angyalból lett fattyúra ez a sors vár, hogy az én talpaimat nyaldossa, nem pedig angyalokat hajkurászik, és kéjt remél tőlük! – sziszegem tovább, alig pár milliméterre a csábító ajkaktól. – Mivel basztál rám, én is megadom neked a kellő jutalmad – morgom, végignyalva ajkain, azzal egy határozott mozdulattal, ellököm, hogy az ágy mellett érjen földet, így egyszerűen az eliszkolni készülő angyalka lábára fogok, és magam alá húzva, fölé kerekedek. – Ami a tiéd volt, most már az enyém – fejezem be a mondandómat, azzal megválva nadrágomtól, merev tagomat elmerítem az angyal testében, velejéig rázó sikolyt váltva ki így belőle, ezzel is befejezve azt, amit a kis talpnyalóm elkezdett.

Taehyung

                      

A félelem teljesen átrágta magát a bőrömön, és kíméletlenül hatolt be a mellkasomba, a szívembe és az elmémbe, hogy tovább áradhasson a zúgó véremmel együtt.
Remegtem, mint a nyárfalevél, mikor Taemin az ágyra préselt. Nem tudtam, mivel érdemeltem ezt ki. Nem tudtam, hogy lehettem annyira naiv és ostoba, hogy eljövök vele ide, pedig éreztem! Annál a fánál éreztem és tudtam, hogy ha átlépem a határt, akkor soha többé nem látom majd a Napvilágot. Soha többé nem járhatok az emberek közé azért, hogy védhessem őket a hatalmas, hófehér szárnyaimmal. Soha nem karolhatom át őket vele és védelmezhetem az életüket... soha többé nem leszek jószívű majd, soha többé nem lesz bennem jó érzés, sem szeretet. Csak a puszta, erős és kemény, diktatórikus ösztönök, amik előbb-utóbb felemésztenek.
Mindent jól tudtam, még sem álltam meg. Ha visszagondolok arra a pillanatra úgy érzem, hogy képes lennék megőrülni a keserűségtől és a fájdalomtól.
Mikor a lábaim között volt és belépett az a férfi, egy pillanatra felötlött bennem, hogy talán megment, de amint eszembe jutott, gondolatban keserűen nevettem ki magamat, hiszen ő is démon volt, látszott rajta. A tekintetén, a mozdulatain, főleg a hatalmas, fekete szárnyain, amik bűzlöttek a vértől és a sok kioltott emberélettől. A sok lélektől... De a remény nem halt meg akkor sem, amikor elkapta a felettem lévő démon karját és lerántotta rólam.
Viszont, amikor felém kerekedett, újra tudtam, hogy végem lesz. Ellenkezni akartam, mozdulni, ütni, verekedni, visítani, ahogy a torkomon kifér, vonaglani és azt üvölteni, hogy hagyjanak békén, én nem akarom ezt, de nem tudtam. Nem tudtam, mert a szemembe nézett és az a pár pillanat elég volt hozzá, hogy valami erős és kemény a mellkasomat verje kíméletlenül. Mintha szét akart volna feszíteni az érzés.
Tudtam, hogy itt meg fogok halni. Tudtam, hogy végem lesz... meg fogok halni, és ha szerencsém van, akkor nem fogok újjá születni.
Oldalra döntöttem a fejemet, miközben egy aprócska könnycsepp gördült le a jobb oldalamon, majd végig folyt az orrom nyergén, hogy onnan huppanjon a vörös, kínzóan vakító szatén textilanyagra. Szinte láttam, ahogy több cseppre hullik.
Abban a pillanatban éreztem, hogy valami kitölt belülről. Felsikoltottam, velőt rázóan, az izmaim megfeszültek. Üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért. A fájdalom végig cikázott a gerincemen át, majd tovább haladt és szétáradt az egész testemben. Az izmaim egy rövid idő után elfáradtak és elernyedtek. Kitágultak a szemeim és elnyíltak az ajkaim.
Végül az izmaim ernyedésével együtt a szemeimet is lehunytam, megsemmisülten, közben pedig folyamatosan csorogtak a könnyeim.
Mintha szét akarna szakítani a fájdalom, a gerincem mentén. Amikor megéreztem az orromban azt a furcsa, fémes illatot... az édeskés, fémes illatot, tudtam, hogy tőlem jön.
Akartam még sikítani, üvölteni, de nem tudtam. A fájdalomtól nem tudtam. Annyira éles, erős és feszítő volt, hogy nem bírtam megmozdulni sem. Csak elnyíló, remegő végtagokkal, meg-meg rebbenő szempillákkal nyöszörögtem, potyogó könnyekkel.

– Gyönyörű az angyal, amikor szenved! – A démon szemeibe néztem és újra megremegtem. És mikor megmozdult, mintha az előző fáradtságot elvágták volna. Újra felvisítottam, megfeszülő izommal, ívben feszített háttal, összeszorított szemekkel. Éreztem, hogy egy izzadtságcsepp is végig folyik a halántékom mentén.
Meg fogok halni.

Taemin

                      

Amit most érzek, azt nem tudnám szavakkal körül írni. Hogy merészel ez a nagyképű démon faszfej csak úgy megfosztani a tulajdonomtól? – Továbbra is a földön ültem, ahova ledobott és próbáltam feldolgozni az előbb történteket. Nem tudom, hogy képzelte, hogy csak így idepofátlankodik és csak úgy félbeszakít. Azt hiszem ennyi volt a türelmemből. Most nagyon megbánja, ezt a húzását. Ideje megtanulnia, hogy amit akarok, az mindig az enyém lesz.

– Úgy látszik, hogy itt valaki nagyon elfelejtette, hogy ő is csak egy szaros kis angyalból lett fattyú – kezdtem, de Joon továbbra is az elkobzott angyalkámmal foglalkozott, engem pillantásra sem méltatva. Éreztem, ahogy az erő bugyogni kezd az ereimben, mérgesen és vörösen. Utoljára talán akkor érezhettem ilyet, mikor megszabadultam a saját akkor már fekete szárnyaimtól, csalódottságomban, hogy kidobtak a mennyekből. – Ugye tudod... Attól még, hogy a felettesem vagy, nem biztos, hogy ez jó ötlet volt. Szerintem nem igazán vagy tisztában vele, ki is vagyok valójában. – folytattam bal jóslóan nyugodt hangon. Eközben felálltam és nagyon lassan felléptem az ágyamra és feléjük kezdtem sétálni meztelenül.
Vörös lámpáim szikrázva pattantak szét, így már csak a szoba másik végében lévő hatalmas kandalló tüze világított. Ezzel már kivívtam mindkét lény figyelmét. Erő kezdett el szivárogni a pórusaimból és fekete ködként kezdett gomolyogni a szoba a padlóján, majd az ablakon kifelé.

– Hadd világosítsalak fel – folytattam és közben a kezemmel Taehyung felé legyintettem, hogy menjen az ágy háttámlájához, legyen jó kis angyalka és várja ki a sorát. Mikor ez megtörtént folytattam az utamat. Joon már a hátán feküdt. A kandalló bágyadt tüzének fénye megvilágította a az angyalszárnyportól ragyogó bronzos bőrömet, ahogy felette álltam és fekete kitágult pupillával néztem le rá a szempilláim alól. – Mikor Lucifer fellázadt Isten ellen, ugyebár akkor te voltál a jobb keze, ezt mindenki tudja. Azért is vagy most ott, ahol vagy. Viszont, én voltam az, aki elindította a romlás útján – hangzott el a számon most először, mióta a pokolban vagyok. – El sem tudnád képzelni, milyen érzés volt először megkóstolni a bőrének részegítő ízét! – A lábfejemet az alattam fekvő Joon bal orcájához nyomtam és végig húztam rajta, egészen a szájáig, amit ő készségesen kinyitott és nyelvét végig vezette talpam érzékeny bőrén.  – Mikor még érintetlen, és tiszta volt. Elvetni testemmel rajta a romlás fekete virágát, és nézni ahogy apránként kinyílnak a bimbói. – Az erőm még mindig ott gomolygott a szobában és a kinti véres zajokat átváltotta a kéj félreérthetetlen muzsikája. A sikításokból eltűnt a fájdalom, a hörgések pedig nyögésekké változtak. - Most már gondolom te is sejted, hogy csináltam. Érzed, ahogy a matracba nyom. Szóval jól gondold meg mit veszel el tőlem legközelebb. – Itt az arcán pihenő lábfejemet végig vezettem a mellkasán, egészen a férfiassága felé, vigyázva, hogy még véletlenül se érjek hozzá. A lábam nyomán a felsője sisteregve nyílt szét. Közelebb hajoltam hozzá, és befejeztem az aprócska történelem leckét. – Mert nekem elhiheted, én mindig megkapom amit akarok –  búgtam, rekedtes, édeskés hangon.
Joon szemei, úgy villantak meg, mint akit meglőttek. Elkapta a bokámat és elrántotta, ami miatt elvesztettem az egyensúlyom és elvágódtam az ágyon. Ő felém kúszott és ráfogott a nyakamra majd megszorította, mire én a térdemet erősen végig húztam kőkemény, lüktető farkán. Felnyögött, én pedig dacosan a szemébe néztem.

– Ezt szeretnéd, ribanc? – suttogta. A hangja mély volt és érces, és tökéletesen elég arra, hogy megremegjek a kéjtől. Válaszul, csak erősen az alsó ajkába haraptam amitől a vére is kiserkent.

Joon

                      

El sem hiszem, hogy a kis talpnyalóm ennyire tiszteletlen! Persze, ő volt az, aki a romlás útjára taszította Lucifert, de mégsem az övé ez a dicsőség, amit most én töltök be. Ő csak egy söpredék mellettem! Ahogy megérzem a fémes ízt a számban és azt az aprócska fájdalmat, amit okozott nekem, egy nagy félmosolyra húzom véres ajkaimat.

– Túl nagy az arcod, egy kis talpnyalóhoz képest – kuncogom, azzal ráhajolok és erőteljesen, szenvedélyesen csókolom meg. Az ajkaim közé nyög és karmaival végig marja a hátamat, torkát továbbra is szorítom, alig engedve levegőhöz jutni. Amint elengedem ajkait, elnyílt ajkakkal próbál levegőhöz jutni, miközben mélyen a szemeibe nézek. – Attól, mert te megrontasz másokat és ehhez nagy tehetséged van... ne feledd, hogy nem azért vagyok a helyemen, mert nem csináltam semmit és nincs meg az erőm ahhoz, hogy eltöröljelek, mint egy porszemet – sziszegem, aztán ahogy kezd elvörösödni az arca, elengedem a torkát, így köhögve levegőhöz juthat végre.
Ám, mielőtt fellélegezhetne kezeire fogok és a feje fölé szegezem őket a vörös lepedőre, majd elengedve, ott is maradnak. Az erőm elég ahhoz, hogy ott tartsam, teljesen mozdulatlanul.
Nemhiába vagyok tiszta vérű démon.
Végig nézek rajta, majd ujjaimmal végig simítok a testén, le egészen a combjaihoz, amikre ráfogok, aztán felhúzva az egyiket, odahajolok és végig csókolgatom, majd erősen megharapom a fehér bőrét. Kéjesen felvinnyog, mikor minden csókomat egy erős harapás követ. Nem hagyom, hogy elbízza magát és azt sem hagyom, hogy azt higgye, nem vagyok képes arra, hogy azzal elélvezzen, hogy hozzá sem érek a farkához, vagy a lyukához. Most, megmutatom neki, milyen is vagyok.
Nem tudom, hogy miatta van ez a nagy vágyakozás, sóvárgás, ami az erejéből fakad, vagy valóban ez van, de már úgy nem érdekel, ha a kollégám. Ezután az este után, elhajtom a faszba, az angyalkát pedig megtartom és addig dugom, míg világ a világ.
Teste erősen megfeszül, mikor a combtövéhez érek, közel a meredező férfiasságához. Megcsókolom, majd megszívom a bőrét, aztán újra erősen beleharapok, de úgy, hogy a vére kiserkenjen a fogaim nyoma mentén. Felsikít és megvonaglik, lábait jobban széttárja nekem, kezei is megfeszülnek a láthatatlan béklyóim alatt. Elvigyorodok, ahogy látom a kéjtől remegni. Azok a könyörgő szemek, ahogy rám néznek.

– Ez az... könyörögj még. – sziszegem, azzal feljebb hajolok a hasához, amin forró nyelvemmel végig nyalok. Megrebben a hasa és felnyög, újra megfeszítve magát.

– Joonh... – nyöszörgi a nevemet, majd fel is sikít újra, amikor megharapom a bőrét.
Nem hagyom neki, hogy csak élvezze. Szenvedjen is egy kicsit.

Taemin

                      

Szeretem, mikor azt hiszi a partnerem, hogy teljes mértékben ő irányít. Az önteltség az arcán, és a magabiztos mozdulata minden egyes pillanatnyi kéjt megér. Ilyenkor vannak a legjobb formában, ilyenkor tudják a maximumot nyújtani. Bevallom, igencsak tetszik az előttem feszítő démon forró nyelve a bőrömön, de én többet akarok. Joonnak még nem volt elég az előző kis színjáték, ahogy nekem sem. Ismét megharapta a combomat, majd lenyalta a helyes fogai nyomán kiserkenő vért. Élesen beszívtam a levegőt, ismét kieresztettem letaglózó feromonjaimat, mire valahonnan a háttérből egy apró nyöszörgés hallatszott, de abban a pillanatban nem voltam képes több felé koncentrálni. Elővettem a legparázslóbb nézésemet, fekete tág pupillákkal, hogy megragadjam a tekintetét és fogva tarthassam. Éppen csak annyi időre, hogy elterelődjön figyelme a karjaim ágyhoz szegezéséről. Ki is használtam az alkalmat. A jobb lábammal átfogtam a nyakát, hogy félretaszíthassam annyira, hogy kibillenjen az egyensúlyából és én fölé tudjak kerekedni. Így most szinte a fejénél ültem, de nem sokáig maradtam így, nem akartam lehetőséget hagyni a fogainak, hogy újra combom érzékeny bőrébe hatolhassanak. Hátra húzódtam, egészen a farkáig, így most lovagló ülésben érezhettem, ahogy alattam meredezik elhanyagoltan és fájón lüktető, még mindig ruhával fedett erekciója.
Ránéztem az arcára és fölényesen elmosolyodtam. Olyasfajta harag és éhség ült ki rá azonnal, amely bármelyik pillanatban kirobbanhat. Éreztem, ahogy a merevedése mellett színtiszta, nyers erő pulzált a testében. Beleremegtem a gyönyörűségbe, majd rányomtam a csípőmet az övére és kínzóan lassan mozogni kezdtem. Felszisszent és hátradobta a fejét az élvezettől. Pontosan erre vágytam. Hogy ezt nyomatékosítsam, ráhajoltam a mellkasára és a mellbimbójába haraptam. Nyögés volt a válasz. Felnéztem az arcára, hogy tanulmányozhassam rajta gyönyört, de ahelyett valami más ragadta meg a figyelmemet. Az angyalkám még mindig az ágyam fejtámlájánál kuporgott. Kipirult arccal és nyitott szájjal nézte az előtte lezajló jelenetet. Kerekre nyílt szemeiben a kíváncsiság és félelem tükröződött. Ismét elmosolyodtam. Visszahelyezkedtem a lovagló pozíciómba közben továbbra is mozogva.

– Gyere csak ide angyalkám – mondtam, közben az egyik kezemmel csalogató jelzést küldve felé. Nem volt túl sok választása, a késztetés, amit felé küldtem túl erős volt egy ilyen zöldfülű angyalnak az én több ezer évemmel szemben. Négykézlábra ereszkedett majd félénken, remegve idemászott hozzám.
– Nagyon ügyes vagy... Ezért most megjutalmazlak – hangzott, majd lágyan megsimogattam az arcát és ő belehajolt az érintésembe. Úgy gondoltam, megérdemel még egy kis kényeztetést, amiért ilyen türelmesen várt a sorára. Finoman a hajába markoltam és felavattam még érintetlen ajkait, amik puhák voltak és édesek, mint a legfinomabb, aranyló méz. Pár pillanatig még megengedtem magamnak, hogy belefeledkezzek a csókba, aztán erősen megmarkoltam a haját és durván kiszakítottam a gyengédség keltette biztonságából.
Azonnal utána, erősen belekarmoltam éles körmeimmel az alattam fekvő démon mellkasába, aki eddig éhesen bámulta az előtte lezajló jelenetet, de most haragosan felmordult.

– Nyald le – utasítottam Taehyungot és megrántottam fejét a körmöm nyomán kiserkenő vérpatakok felé. Erre Joon azonnal elmosolyodott.

Taehyung

                      

Hiába az a sok bántó és fenyegető mozdulat. Hiába rémültem meg, mikor egymásnak estem és hiába voltam boldog, hogy nem velem foglalkoznak. Valahol mélyen reméltem is, hogy nem fognak innentől kezdve észrevenni és talán akkor nem lesz bántódásom.
Olyan aura, olyan erő lengett körül, ami szinte körbe ölelt, magához húzott és lágy szavakat suttogott a fülembe, búgó, finom hangon. Szinte éreztem, miközben ők egymást falták, hogy valami magával ragad és visz... nem tudtam, hová, de elránt a mélybe.
Megremegtem és mélyen felnyöszörögtem az elém táruló képek láttán. Felhúzott térdeim remegtek és a karjaim is. Az ajkaimról nem is beszélve... vacogtam szinte, pedig nem fáztam.
Mikor a démon, aki magával rántott a Pokolba, magához hívott, nem akartam menni. Eszem ágában sem volt a közelébe férkőzni, mert tudtam, hogy nekem abból semmi jó sem fog származni, még is, a testem magától mozdulva haladt felé, négykézláb. Nem tudtam ellent mondani, nem tudtam az akaratomnak ellenszegülni. Az eszem üvöltött, kiabált, hogy míg falták egymást, el tudtam volna menekülni, mégsem tettem. Nem tettem semmit a remegésen kívül. És most sem menekültem el, még csak egy pici akarat sem volt afelé, hogy megpróbáljak megszökni...
Négykézláb haladtam felé és miután elmondta a monológját, az ajkaimra hajolt. A puha ajkai az enyémeken táncoltak, amire egy remegés és egy nyöszörgés volt a válasz, lehunyt szemekkel. A nyelve a számban volt. Kidomborítottam neki a mellkasomat és épp felé nyúltam volna, ösztönösen átkarolva a nyakát, mikor a hajamba markolt és hirtelen a másik démon felé fordított.
Amint meghallottam az utasítást, kikerekedtek a szemeim és hatalmas pillákkal figyeltem a démon reakciót. Az alattunk fekvő sejtelmesen mosolygott, Taemin pedig élesen vigyorgott.

– Nyald le, ne mondjam még egyszer – mondta, a hajamba markolva, majd lassan a démon mellkasához nyomta a fejemet.
Nyelnem kellett egy nagyot és lassan, kidugva a nyelvemet az ajkaim közül, finoman végig nyaltam a sebet. Amint megéreztem a számban a fémes ízt, megremegtem. Nem tudtam eldönteni, hogy pocsék-e a helyzet és az érzés, vagy iszonyatosan jó... De nem lehet jó! Nem... jó nem lehet. Az képtelenség... nem lehetséges.

– Jó fiú – kuncogott Taemin, mikor végeztem és lenyalogattam a fért a friss sebről. Lassan felhúzta róla a fejemet, majd ujjaival lágyan végig simított a véres ajkaimon. – Gyönyörű... a vér az ajkaidon olyan, mint amikor egy frissen kinyíló virágot taposok szét. Eszméletlen jó érzés – vigyorgott eszelősen, a hajamba tépve, mire megremegtem és nyelnem kellett egy nagyot.
Ügyesebben helyezkedett el a férfi ölén, finoman megmozdítva rajta a csípőjét, majd magához húzott és mélyen felsóhajtott. Éreztem a belőle áradó energiát... éreztem, hogy bármit meg tudnék neki tenni, pedig nem akarok. Viaskodtam magammal, pedig tudtam, hogy már felesleges...
Már rég elragadott.

– És most... – Hirtelen az öléhez nyomta a fejemet, kicsit megemelve a csípőjét, de úgy, hogy továbbra is a másik démon ölén legyen a feneke. – Szopj le! – mondta, mire értetlenül, nagy szemekkel néztem rá.
Nem mertem megkérdezni, csak néztem hatalmas szemekkel a férfiasságát. Mikor jobban megnéztem – kénytelen voltam, ugyanis az orrom előtt volt –, elvörösödtem és nyelnem kellett egy nagyot.

– Óh, hát persze. Ártatlan vagy – mondta, egy huncut mosoly kíséretében. – Nyisd szét a szád – vigyorgott, mire akarva-akaratlanul, az aurájának erejétől elnyitottam az ajkaimat, csillogó szemekkel nézve rá. Egy szempillantás alatt ráhúzott a merevedésére. – Ah! Ez az! – nyögte, meglökve a csípőmet. – Ne használd a fogad... csak legyél! Majd én... ah! Mozgok! – nyögte, én pedig erősen az alattam fekvő csípőjébe martam, mire mélyen felnyögött. Taemin pedig... elkezdte mozgatni a csípőjét, teljesen kitöltve a számat, mozgatva magát a másik démonon is. – Szívd meg! – sóhajtotta Taemin, mire összeszorított szemekkel, furcsa érzéssel a mellkasomban, de megtettem.
A furcsa érzés azt hiszem... a megalázottság volt. Igen. Megalázónak éreztem. Mindent... sírni lett volna kedvem, hiába tetszett a dolog. Undorodtam magamtól. Hányingerem volt... magamtól.

Joon

                      

Felszisszenek, ahogy Taemin mozog a farkamon. Idegesít, hogy ő akar dominálni, holott én sokkal dominánsabb vagyok nála, de, egye fene belemegyek a játékába, csak a végén, nehogy megjárja. Felmorranok, amikor a feneke két partja közt farkam a bőrének simul kicsit erősebben. Mekkora egy ribanc. Ám, hogy a mi kis angyalkánk se unatkozzon, a csípőjére fogok és úgy fordítom, hogy felettem legyen,
Felemelkedem az alkalomra, aztán a combján lecsordogáló kis vékony vérpatakot lassan lenyalom a nyelvemmel. Milyen édes... Az angyalvér a legfinomabb. Hallom, ahogy felnyöszörög, szárnyai is megrebbennek. Milyen kis érzékeny. Bár nem csoda. Angyal, aki ártatlan és sosem érintették még. Elvigyorodom, aztán ismét végig vezetem forró nyelvem az érzékeny bőrén, fel egészen a nyílása és heréje közti kis bőrfelületre, amire egy aprócska csókocskát adok.
Egész testében megremeg és Taemin merevedésére nyüszít, nekem pedig a csípőmre markol.

– Ez az... csináld csakh – leheli Taemin egy nagy, mocskos vigyorral, erősen az angyalka hajába markolva, jobban magára húzva a fejét, rajtam pedig erősebben mozgatja csípőjét. Mindjárt megőrülök, komolyan... Akarom, mind a kettőt, most azonnal. Nyelvemmel fentebb nyalok a kis nyílásához, amin még mindig ott csillog a vörös vére. Végig nyalok rajta, majd nyelvem elmerítem benne, lassan ki-be dugva benne, megízlelve továbbra is az édes vérét. Több sem kell, hogy jobban kitolja nekem a csípőjét és a démonkám merevedésére vinnyogjon, mint egy igazi kis ribanc, aki többet és többet akar. Bár így is van. Úgy remeg, mint a kocsonya. Minden porcikája remeg a kéjért, amit nyújthatunk neki.
Lassan elszórakozom így a kis angyalkával, ám ekkor Taemin éhes tekintettel néz rám. Elvigyorodom, aztán csípőmmel fellökök egyet, amitől kéjes nyögés hagyja el a száját az angyalkánk hangjával együtt, mikor a feneke két partja közt nyalok végig.

– Csak nem tetszett? – érdeklődöm gúnyosan, azzal megismétlem a mozdulatot, újabb nyögést váltva ki így belőle.

– Rohadj meg! – sziszegi vissza, amit egy nagy vigyorral nyugtázok, hiszen úgy remeg rajtam, mind a kettő, mint a nyárfalevél. Velem akart kibaszni, de most vele lesz kibaszva.
Az angyalkát leszedem magamról, aztán Taeminhez nyúlok. Elkapva a hajánál fogva magamhoz rántom és erőteljesen az ajkára harapok, úgy, hogy a vére is kisercenjen, amire egy fájdalmas, de még is kéjes nyögéssel reagál. Lassan lenyalogatom vérét ajkáról, aztán erőteljesen megcsókolom. Nyelveink vad táncot járnak, vérének fémes íze pedig összekeveredik az angyaléval, amit nemrég letisztogattam a selymes bőrről.
Tenyeremmel végig simítok démonom bronzos bőrén le a hátán egészen a fenekéig, ahol egyik ujjamat elmerítem a testében. Megremeg kezeim között. Lassan elkezdem mozgatni benne ujjamat, mire úgy nyüszít fel, mint egy tüzelő szuka. Igen... mást nem is tudok rá mondani, mert olyan. Heves, tüzes... kéjes. Szexre éhes, velem együtt.

– Mmh… Joonh! – nyögi a nevem, lehunyt pillákkal élvezve ahogy ujjam ki-be mozog benne.
Ismét az ajkára hajolok, aztán átdugva szájába a nyelvem, elhúzom az édes kínzását, már a második ujjamat is csatlakoztatva belé, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve megszakítom a csókot ujjaimat pedig kihúzom belőle. Erősen hajába markolok, aztán fejét a meredez, lüktető férfiasságomhoz nyomom.
Ránézek a kipirult, nagy szemekkel néző angyalkára, akinek szintén a hajába markolok a szabad kezemmel, aztán őt is a farkamhoz húzom.

– Munkára! – parancsolok rájuk, ellentmondást nem tűrő hangon.

Taemin

                      

A látvány, ahogy Joon farka az arcom előtt meredezett feltüzelt az egekig, de nem adom meg neki az örömöt egyből, hogy bekapom tövig és megmutatom neki, hogy mi hiányzott az eddigi életéből, nem... Adok neki egy kis ízelítőt, majd az angyalunk fog rajta énekelni.
Először végig nyaltam a farkát egészen a tövétől az érzékeny makkjáig, ahogy felfele haladtam, úgy tolta fel a csípőjét is. Ezt már szeretem. Ezután csak ízlelgettem, mint egy finom fagylaltot és mellé hagytam, hogy a hegyes szemfogam finoman végig karcolja erekciójának érzékeny bőrét. Joon közben nagyokat sóhajtozott, fogaim nyomán pedig élesen felszisszent és fel-fellökött a csípőjével. Oldalra pillantottam és láttam, hogy Taehyung kipirult arccal, kissé szégyenlősen csak figyeli, amit csinálok, így hát felhajoltam.

– Mi az angyalkám? Te is csinálj valamit... Az előbb még nem voltál ilyen szégyenlős – hangzott el a számból, mire úgy elpirult, hogy a füle is vöröslött. Elmosolyodtam és végigsimítottam az arcán majd az állánál fogva finoman Joon farka felé húztam. Aztán már nem kellett több útmutatás neki, először szégyenlősen a szájába vette, majd folytatta azt, amit rajtam elkezdett. Először csatlakoztam hozzá és együtt kényeztettük a démont, amit immáron mély morgás szerű nyögésekkel jutalmazott.

– Menny és pokol! Úgy megfoglak baszni benneteket, hogy napokig nem fogtok tudni járni. Egész nap el tudnám nézni, ahogy a farkamon csüngtök – sziszegte a fogai közt és mindkettőnk hajába markolt, hogy még közelebb nyomja a fejünket lüktető tagjához. Miután elvette a kezét a hajamról, felemelkedtem és a folytatást az angyalra hagytam. Ezután finoman végigsimítottam a háta ívén, egészen a formás fenekéig. Ezzel sikerült elérnem, hogy beleremegjen egy kicsit.

– Milyen érzékeny... – leheltem a fülébe édes, bódító hangon, amitől ismét borzongás futott végig a testén. Fel alá cirógattam a hátát és apró köröket írtam le az ujjammal szárnya érzékeny töve körül. Az angyal már folyamatosan remegett, halkan sóhajtozva. Miután éreztem, hogy teljesen relaxált lett, finoman megfogtam egy gyönyörű tollat a szárnya széléről és szinte észrevétlenül a körmöm segítségével kihúztam majd a lepedő alá dugtam. Ez lesz az én szuvenírem, mivel úgysem fogok tudni a hófehér szárnyaiban gyönyörködni, miután bűnbe esik. Viszont, most itt az ideje, hogy én is kivegyem részemet Taehyungból. Egyik kezemmel az álla alá nyúltam, majd megemeltem ezzel jelezve, hogy itt az ideje abbahagyni, amit eddig csinált. Miután felszabadult a szája, két kézzel megfogtam a csípőjét és magamhoz húztam amiről erekciónk összeért, ajkunk pedig egy mély és édes csókba kapcsolódott. Joon elhanyagoltságában hangosan fölmordult, mire én megszakítottam a csókunkat, majd fölényesen ránéztem, hogy láthassam, ahogy ismét felgyullad a méreg a tekintetében. Ellöktem Taehyungot, hogy a hátára essen majd fölé másztam és végig nyaltam az erekcióját mire felnyöszörgött. Ezután bekaptam teljes hosszában és megszívtam, mire az angyalka fellökte a csípőjét, így a vége a torkomnak csapódott. Miután visszahúztam a fejemet, Taehyung könnyes szemekkel rám nézett, gondolom, mivel ártatlan, ezért nem igazán tudja hova tenni a kéj érzését. Elmosolyodtam, utána pedig Joonra néztem a pilláim alól és megharaptam az alsó ajkamat majd a kerek, tökéletes fenekemet hívogatóan hátra toltam.

Joon

                      

Szemeim azonnal a formás, kerek fenekén akadnak meg. Halkan felmordulok, hiszen hívogat és igazán belé szeretném mártani a farkamat, úgy megdöngetve, hogy egy hétig lábra ne tudjon állni. Több sem kell, azonnal odamászok hozzá négykézláb, aztán a formás fenekére fogva, széthúzom annak két partját, majd nyelvemmel megnedvesítem a bejáratát.
Az angyal merevedésére nyüszít, akárcsak egy kis ribanc. Elvigyorodom, aztán nyelvem belé mártom, lassan ki-be mozgatva benne. Megremeg egész testében és újra felnyög, már amennyire tud a hústól a szájában. Addig nyalogatom, mígnem elég nedves lesz, azzal elhúzódok tőle és a merevedésemet már is Taemin nyílásához vezetem.
Köpök arra, hogy munkatárs és nem kúrhatom meg. Már olyan régóta húzza az agyamat, hogy már kezdtem beleőrülni a hiányába, de tényleg...
Elvigyorodok, ekkor csípőmet előre nyomva, lassan elmerülök a szűkös forróságba, amit ő ad nekem. Azonnal hátravetem fejem egy mély nyögés kíséretében, csípőjére erősen rámarkolok, végül tövig merülök benne. Úgy remeg alattam, mint a nyárfalevél és halk nyöszörgést hallat, miközben megáll az angyalka szopogatásában.

– Mi az? Már nem vagyunk olyan kemények? – kérdezem egy nagy, gunyoros vigyorral az arcomon. Hátra pillant rám a pillái mögül, majd lassan elkezdek mozogni benne, amitől teste megfeszül és újra felnyög. – Gyerünk, folytasd! Ne hagyd lankadni az angyalkát! – kuncogom, ahogy kíméletlenül elkezdek gyorsabban mozogni benne, közben egyik kezem lenyúl a vágyához és lassan mozgatom rajta az ujjaimat. Nagyon jó segge van. Túlzottan jó. Olyan, mintha magába akarna szippantani.
Elkuncogom magam, ahogy a kéj egyre jobban átveszi felettem az irányítást. Megnyalom dús ajkaimat, szabad kezemmel pedig egy hatalmasat rácsapok az alattam térdelő fenekére. Ismét felnyöszörög és fejével gyorsítani kezd a másik merevedésén, erősebben szívva meg azt. Ám, támad egy jobb ötletem.
Lassan kihúzódok a másik forró nyílásából, aztán megemelve, mintha a világ legkönnyebb démona lenne – bár nem is nehéz az tény – ráemelem Taehyung fölé, hogy merevedése előtte legyen, így pedig Taemin tudja folytatni azt, amit elkezdett.
Lenyúlok ismét a démonocskám farkához, azt pedig az angyalka szájába adom.

– Dolgozz te is! Nincs kéj, munka nélkül – kuncogom, majd ahogy elkezdi szopni a másikat, újra visszavezetem magam a tökéletes forróságba, folytatva a mozgást ott, ahol abbahagytam.

Taehyung

                      

Belepirultam abba, amit csináltak... hát még akkor, mikor valahogy Taemin felém került és kényeztetnem kellett a férfiasságát. Bár, nem volt ellenemre és ez volt a legrosszabb. Egyáltalán nem volt ellenemre és tettem, amit mondtak.
Olyan furcsa köd volt a fejemen. Nem is voltam magamnál, teljesen önkívületi állapotba kerültem. Sem gondolkodni nem voltam képes, sem értelmesen, helyesen cselekedni. Nem tudom, ebben a helyzetben lehet-e egyáltalán. Ha lehet, ha nem, képtelen voltam rá. Sajnos már az sem járt a fejemben, mennyire meg fogom bánni, hogy ezt megtettem.
Lehunyt szemekkel végig nyaltam a felettem lévő démon férfiasságán, mire hangosan felnyögött, ahogy közben a másik keményen... mozgott benne. Ha belegondoltam is, elvörösödtem, hát még mikor láttam is, és a szemeim elé tárult a látvány is. Vörös voltam, mint a paprika és nem tudtam, merre és hová nézzek zavaromban.
Felnyöszögtem, mikor Taemin mélyebben lökte magát a számba, ahogy a másik démon erőteljesebben mozgott benne, szorosan markolva a csípőjét.
Azt hittem, hogy megfulladok. Teljesen a torkomban volt a merevedése és nem is kaptam levegőt, így próbáltam a csípőjére markolni, hogy egy kicsit eltoljam magamtól, hogy levegőhöz jussak, de nem ment, így hátrébb nyomtam a fejemet, majd kiengedve ajkaim közül, inkább kényeztetni kezdtem. Akkor nem fogok megfulladni.
Végig nyaltam az egész hosszán, majd a férfiassága tetejét jártam körbe az ajkaimmal, miközben a tövét masszíroztam az ujjaimmal, félig lehunyt szemekkel, teljesen belefeledkezve a feladatomba.
Miért élvezem ennyire...?

Joon

                      

Felmorranok, amikor Taemin erősen körém feszíti a kívánatos kis izomgyűrűjét. Ebből már tudom, hogy bizony az angyalka nagyon jól végzi a dolgát. Tenyeremmel rácsapok a formás fenekére, amitől felnyüszít, mint egy kutya, karjaival pedig lejjebb ereszkedik, így jobban pucsítva nekem. Elvigyorodom, aztán picit előre dőlve, a démonom hajába markolok és fejét az angyal merevedéséhez vezetem.
– Te is dolgozz, ne csak élvezd. – kuncogom, megnyalva ajkaimat, aztán kihúzódva belőle, hirtelen erősebben visszacsapódok belé, amitől egy kéjes sikolyt hallat, fejét is hátravetve, Taehyung pedig felnyöszörög, mikor ismét a torkát érinti Taemin a férfiasságával.

– Mégh! – nyög fel hangosan Taemin, miközben odahajol az angyal merevedéséhez és ajkai közé véve, szopogatni kezdi.

– Könyörögj! – sziszegem neki, de ahogy ismerem ezt a démont, ő nem az a fajta, aki könyörög. De, hogy valahogy még is rávegyem, kihúzódom belőle, aztán ismét erősen visszacsapódok, újabb kéjes sikolyt kiváltva belőle. – Könyörögsz? – érdeklődöm mély hangon, majd ismét felmordulok, mikor megint körém feszíti magát. Lent az angyalka pedig felnyög, ahogy a démonom szintén az ő farkával van elfoglalva.

– Ne is… álmodj róla – nyögi, teljesen kitolva nekem a fenekét.

– Jó – mondok ennyit, aztán ahogy gyorsan mozgok benne, látom rajta, hogy nem is kell sok, hogy elélvezzen. A nyögései a légzése és a szorító izomgyűrű, folyamatosan erre enged következtetni. És igen. Ekkor teljesen megfeszül, fejét hátraveti, hogy elélvezzen, de ekkor csak kihúzódok belőle, majd elhúzom a másiktól, így megakadályozom, hogy elélvezzen.
Ellenkezve felvinnyog és megvonaglik a karjaimban.

– Nem könyörögtél – kuncogom a fülénél, amibe belenyalok, aztán eltolva, az angyalkához megyek. – Most te jössz – mormogom, aztán szintén négykézlábra húzva, arra késztetem, hogy pucsítson. Nem is kell kétszer mondani neki, azonnal megteszi. Lehajolok a bejáratához, aztán nyelvemmel megnedvesítem azt. Úgy nyüszít fel, mint egy szuka. Fenekét jobban kitolja nekem, ujjaival pedig a lepedőbe markol. – Tetszik? – érdeklődöm, végig nyalva a feneke két partja között.

– Igeenh… – vinnyogja, amit megmosolygok, aztán, amint kellően nedves lesz, elhelyezkedem mögötte és férfiasságomat a szűk forróságba mélyesztem.

Taemin

                      

– Grr... Arrogáns pöcs – mérgelődök az orrom alatt, pihegve, miközben a beteljesületlen orgazmusomat gyászolom a hátamon fekve. Miután kihevertem csalódottságomat, felültem és pár pillanatig magamba szívtam a látványt, ahogy az angyal és a démon heves ütemben kefélnek. A fülemet betöltötték a kéjes nyögések és két test összecsapodásának hangja. Ekkor Taehyung rám nézett a gyönyörtől könny fátyolos szemeivel. Kínzóan lassan a dús, izgalomtól kipirosodott ajkamba haraptam, közben tartva a szemkontaktust. Ha már velem nem foglalkozik senki sem, akkor majd én magam megteszem. A hajam itt-ott a homlokomra tapadt, a többi pedig pontosan tökéletesen az arcomba lógott, kellően megadva ezzel az érzéki, csábító keretet.
Az angyalka nem tudta levenni rólam a tekintetét. Nagyot nyelt. Úgy érzem, újra elememben vagyok. Az egyik kezemmel lustán végigsimítottam a mellkasomon, az érzékeny mellbimbómat érintve, a torkomon át egészen a számig. Ezután mutatóujjamat finoman az alsó ajkamhoz érintettem és cirógatni kezdtem vele, míg végül a nyelvemmel játszadoztam, kellően benyálazva azt, mindeközben végig az angyal szemébe nézve. Valahol időközben Joon tekintete is felém szegeződött. Mondtam már, hogy feltüzel ha néznek közben?!
Természetesen ezalatt a másik kezem is járta a maga útját. Az úti célja nem volt más, mint a fájóan meredő, kemény farkam. Lassú ritmikus pumpálásba kezdtem, így hullámokban áradt szét testemben a gyönyör. Ehhez hozzátett még a nézőközönségem okozta izgalom is. Mivel az ujjam már kellőképp nedves volt, felültem, majd lovaglóülés szerű pózba igazodtam, majd folytattam, amit elkezdtem. Az egyik kezem a merevedésemen, a másikkal viszont immár a fenekem felé tartottam, hogy odalent játszadozzak tovább.
Körbefuttattam a nedves ujjamat a lüktető, már nedves gyűrűn majd lassan magamba hatoltam. Imádom az érzést, ahogy az ujjamat szorosan körülöleli, ennél már csak egy jobb van: mikor a farkam van hasonló helyzetben, de most kénytelen vagyok beérni ennyivel.
Lassan mozgatni kezdtem a kezemet, keresve a központomat. Mivel igencsak gyakorlott voltam, nem kellett sokáig kutakodnom. Összeszorított szemmel és leesett állal felnyögtem, ahogy hozzáértem az ujjammal. Ezután jó tempóba kezdtem, egyenesen haladva a nemrégiben elszalasztott, már régen várt gyönyöröm felé. Útközben kinyitottam a szememet és kilestem a pilláim alól, csak hogy láthassam a még mindig engem figyelő közönségemet, akik láthatóan szintén a csúcs felé tartottak. Mozgásuk kiesett az eddig megszokott taktusból és egyenetlenné vált, csak úgy, mint az enyém. Én voltam az első. Felkiáltottam és a kezembe élveztem. Összetapadt nedves hajjal borultam előre a lepedőbe és szaggatottan kapkodtam a levegőt. Az imént lezajlott jelenetem reakciójaként, Joon előre hajolt, majd egyik kezével rámarkolt Taehyung farkára és sietősen mozgatni kezdte a kezét. Közben a másikkal végigkarmolt az angyal hátán majd vállába harapva hörögve beleélvezett. Taehyung sem váratott magára és szinte azonnal a csúcsra jutott.

Taehyung

                      

Felkiáltottam, mikor az a furcsa, különös érzés teljesen átjárta a testemet. Szétáradt bennem a forróság, a bűn, az a mennyei, csodálatos érzés, átcikázott rajtam, végigfutott a gerincemen. Remegtem, mint a nyárfalevél, és mikor vége lett, egy villámcsapásra, csak pihegni tudtam, félig fekve az ágyon, ahogy a démon még bennem volt, és átkarolta a derekamat, rám nehezedve.
Halkan szuszogtam, meg-meg remegve. Szinte a retinámba égett Taemin szeme, amikor saját magán mozgatva az ujjait, nyögdécselt, kéjes, vágy ittas tekintettel nézve rám, harapdálva az alsó ajkát. Újra láttam magam előtt a tekintetét és az arckifejezését. Újra lejátszódott a fejeben a jelenet és éreztem, hogy az alhasam egy idő után meg-meg rezdült, azzal egy időben pedig ismételten megremegett a testem.
Onnantól pedig nem tudtam magamnak parancsolni. Fogalmam sincs, hogy mikor kezdtem el élvezni azt a méreggel egyensúlyban lévő bűnt... mikor járta át a bensőmet, de már nem is érdekelt. Nem érdekelt semmi.
Mikor a démon kihúzódott belőlem és elfeküdt az ágyon, fáradtan pihegve, kapva kaptam az alkalmon és lassan négykézláb Taemin felé másztam, aki kíváncsian figyelte a mozdulataimat, egy sejtelmes, huncut vigyorral a számon. Valamiért úgy éreztem, hogy revánsot kell vennem azért, amit elkövetett ellenem.
Igen, mert az ő hibája az egész. Minden, ami megtörtént velem, bennem, az mind az ő hibája. Ő tehet róla... mindenről.
Mikor elértem hozzá, lassan a csípőjére ültem, majd lehajoltam hozzá, a hajába túrva az ujjaimmal, miközben a másik kezemmel végig simítottam az izmos mellkasán, végig húzva a bőrfelületén az ujjaimat, hanyagul, lágyan cirógatva, végig vezetve ujjbegyeimet a mellbimbóján, amire halk sóhajt eresztett ki vaskos, dús ajkain, megnyalva őket, a szemeimbe nézve.
Édesen elmosolyodtam, majd finoman a szájára hajoltam, megcsókolgatva a párnácskáit, de nem időztem ott sokáig, a füléhez húzta ajkaimat, végig simítva számmal az arcát. Cirógattam a puha, hófehér bőrét egészen addig, míg el nem értem a hallószervéhez.

– Te még nem is dugtál meg... – súgtam a fülébe, megrágcsálva a cimpáját, és ezzel egy időben a férfiasságára csúsztatta a fenekemet, megmozdítva rajta a csípőmet. Halkan felsóhajtott, én pedig elhúzódtam tőle, kiegyenesedtem a csípőjén, finoman oldalra döntve a fejemet, akárcsak egy kis madár, kíváncsian nézve rá. Felszusszantott újra, végig nézve rajtam, miközben ujjaimat végig vezettem a nyakamtól egészen a mellkasomig... végig simítottam a bőrömön, halkan sóhajtozva, aprókat nyögve csúsztattam az ujjaimat a hasamra, apró, kör-körös mozdulatokat írva le az ujjbegyeimmel, majd elérve a férfiasságomat, köré fontam az ujjaimat, ezzel egy időben nyögve egy hatalmasat, hátra veszítve a fejemet.

– A kis ribanc – nevetett a másik démon valahol a távolból. Felemeltem a fejemet, megnyalva az ajkaimat, végig harapdálva az alsót, kihívóan nézve Taeminre, majd félig lehunytam a szemeimet, újra megmozdítva rajta a csípőmet, lágyan mozgatva ujjaimat az éledező férfiasságomon, aprókat nyöszörögve, remegve rajta, főleg, mikor éreztem, hogy kezd ő is megkeményedni a fenekem két partja között.

– Nem tetszik? – néztem rá, kicsit lebiggyesztve az ajkaimat, újra végig simítva magamon a szabad kezemmel, majd a mellbimbómat elérve, finoman ráfogtam a két ujjammal, lágyan csipkedve, dörzsölgetve, folyamatosan mozgatva a másik kezemet a merevedésemen. A két testrészem izgatásától pedig élesen felnyögtem, lehunyt szemekkel, mélyen beharapva az alsó ajkamat, halkan nyögve az alattam fekvő démon nevét.

Joon

                      

Miközben nézem őket, érzem, ahogy egyre jobban kezdek beindulni. Ez a látvány, ami fogad, hihetetlen. Két ribanc épp egymásba gabalyodva. Taehyung vonaglik rajta, míg Taemin sóhajtozik és nyögdécsel alatta. Alhasam megremeg és nem sokra rá, ahogy lenézek, merev férfiasságomat tekintem meg. De nem csoda, egy ilyen látványra, ki ne izgulna fel? Akarom őket... nagyon is. Mind a kettőt meg akarom dugni, de igazán. Egy reszketeg sóhajt hallatok, aztán megnyalva ajkaimat, feléjük mászva, Taehyung mögé húzódok, aki folyamatosan mozgatja a másik merevedésén a csípőjét.
Taemin hátravetett fejjel élvezi ezt az egészet. Lenyúlok az angyalka csípőjéhez és rámarkolva, kicsit megemelem. A démonom, már is elégedetlenül nyög fel és dühösen néz rám.

– Ne nézz így szépségem, mindjárt jobban leszel – kuncogom, aztán ahogy ráfogok a merevedésére, már is egy nyögéssel jutalmaz meg. Lehajolva hozzá, végig nyalok a merevedésén, miközben az angyal remegve várja, hogy vissza leereszkedhessen és magába fogadja.
Igazán gyönyörű látvány ez az egész.
A másik makkját megnyalom, aztán ajkaim közé engedve, megszopogatom. Ő azonnal az angyal csípőjére markol. De a kezére fogva Taehyung merevedéséhez irányítom a kezét, hogy azt kényeztesse most egy kicsit, míg én az ő farkát kényeztetem. Kétszer sem kell mondani, teszi is a dolgát. Végül, amint elég nedves lesz a kemény tag, felhajolok az angyalomhoz és a nyakához hajolva megcsókolom az ízletes bőrét. Démonom merevedését fogva, lassan a másik nyílásához vezetem azt, aztán a másikat egy egyszerű mozdulattal, ráültetem.
Az angyal úgy sikít, hogy ezt biztos kint is hallani lehet, Taemin pedig elakadó lélegzettel, kéjjel az arcán élvezi a másik szűk, forró testét.

– Mozogj, angyalom. Ne lustálkodj – kuncogom a fülébe nyalva, aztán elhúzódva onnan, TaeTaet arra késztetem, hogy előre dőljön. Hogy szinte feküdjön a másikon, így Taemin azonnal a fenekére fogva, széthúzva a feneke két partját, elkezd fellökni a csípőjével, így mozogva benne.
Én pedig melléjük térdelve, odatolom férfiasságom, hogy mind a ketten, kellően eljátszadozzanak vele, hogy szopogassák, nyalogassák... Utána, kitalálom, hogy mi legyen még.

– Gyerünk... ne hagyjatok ki engem se! – szinte rájuk parancsolok, ekkor az angyal kidugja rózsaszín nyelvét és végig nyalja a makkomat, Taemin pedig követi.