Láz - TaeJin (2/3) +18!

Cím: Láz

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: ?
Párosítás: TaeJin ~ SeokJin x Taehyung (BTS)

Besorolás: +18!

Műfaj: Bandfic

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; erotikus tartalom! Yaoi! +18!

Összefoglalás: Taehyung lebetegedett, nem is akármennyire, viszont Jin szemfüles volt, és észrevette, hogy a kisebb elég ramatyul érzi magát. Otthon maradt vele, hogy ápolgassa, viszont arra nem volt felkészülve, hogy Taehyung milyen szexi lázasan...

Hozzáfűzés: Yaay! Ide is elérkeztünk! :"D Igazából ez a fici teljesen kiment a fejemből (szerintem Nóriéból is), és valamelyik nap juttatták eszünkbe, hogy mikor lesz folytatás. Elég ciki volt. xDD De itt van! ^^ 

Ha valaki nem emlékezne az elsőre, itt a linkje. 1. fejezet

Nóri írja Seokjin!

Nana (én) írja Taehyungot!

Seokjin

Annyira édes!

Akaratlanul is elmosolyodom és végig simítok a hátán. Úgy kapaszkodik így belém, mint egy kis majom. Igaz, én kértem rá, hogy ezt tegye, de akkor is. Nagyon cuki.

- Veled alszom, de először is, levisszük a lázad. Nagyon magas - mondom halkan, ahogy a fürdőbe tartok vele, hogy megengedjem neki a vizet.

Tudom, hogy szörnyű lesz ez neki, de muszáj, ha azt akarom, hogy nehogy lázgörcsöt kapjon.

- De... én nem akarok. Hyungal akarok lenni - nyöszörgi a nyakamba.

- Velem leszel. Ott leszek veled - mosolygom, de újra csak elpirulok, hiszen, most nekem kell megfürdetnem.

Ahj... már így is attól felálltam, hogy láttam, milyen szép, de most... most teljes valójában láthatom majd.

A fürdőbe érve, leültetem a kád szélére, aztán megengedem a hűvös vizet. Persze, nem jéghidegbe ültetem bele, de olyan langyos lesz, ami elég lesz, hogy lehűtse.

- Jól van, gyere, ve… vetkőzzünk… - motyogom zavartan, aztán az ingéért nyúlok, amit kigombolgatok, majd leveszek róla.

Tekintetem azonnal végig futtatom a szép, kidolgozott felsőtestén, majd nyúlok a nadrágjához.

Istenem, adj erőt!

Mély sóhajjal, azt is leveszem róla a boxer alsóval együtt.

És bizony, megpillantom a szunnyadó kicsi TaeTaet.

Erősen behunyom szemeimet és hátat fordítok neki.

- Bele tudsz menni, igaz? - kérdezem, de nem kapok választ. Most, mi van?

Mikor hátra nézek, azt a tipikus bamba fejet kapom, mint amikor halál fáradt és nem jut el a tudatáig semmi. Nyitott ajkak, félig lehunyt szemek.

Öcsém! Miért vagyok elátkozva?

Nagy levegőt veszek, végül odalépek és felhúzom a kádszéléről.

- Jól van, mássz bele, gyere - motyogom, aztán egyik lábát megemelve, belerakom a vízbe, de felvisít, ahogy a hideg azonnal végig fut a testén.

Kimászna, de nem engedem.

- Ne! Hyung, engedj ki! nem akarom! - vinnyogja, ahogy kiugrana, de egyszerűen csak belenyomom, vagyis, beleültetem a vízbe. Azonnal újra felvisít és kapálózik, hogy kimehessen, de nem fog! Míg, le nem húzom a lázát, addig nem fog kimenni.

Taehyung

Borzasztóan rosszul esett az a hideg víz. Én komolyan mondom, nem vagyok egy hisztis alkat, elég víg kedélyű és vidám egyéniség vagyok, nem szoktam hisztériázni, vagy balhézni, de az a hideg olyan hirtelen ért, hogy nem tudtam nem sikítani és kapálózni. Borzalmas volt...

Mikor a vízbe nyomott, és a mellkasom közepéig elmerültem a vízben, megremegtem, ha ez nem lenne elég, még az ajkaim is úgy remegtek, ahogy még soha; szabályosan vacogtaam. Felhúztam a lábaimat, és magamhoz öleltem a térdeimet, reszketve. Jin a kád szélén ült, és próbált a vízben tartani, de már nem akartam kimászni. Kint jobban fáznék most.

- Na-na-nagyon... hi-hi-hideg... - nyögtem, félig lehunyt szemekkel.

- Tudom, de ha nem csináljuk ezt, felmegy a lázad, és még betegebb leszel... lassan szerintem kijön az orvos, akkor jobban leszel. Kapsz egy szurit, lemegy a lázad, másnapra pedig már nem lesz semmi baj - mosolygott, miközben lassan a vízbe nyúlt, hogy lelocsolja a hátamat. Megremegtem, és reszketeg sóhajt hallattam, lehajtva a fejemet.

- Nem mászhatok még ki? - kérdeztem, esetlen hangon.

- Nem, sajnos. Még hűteném kell a vizet egy picit, hogy biztos lemenjen a lázad. De legalább magadhoz tértél egy picit. - Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Bár, jelenleg nem vigasztalt. Fáradt vagyok, álmos, és ahelyett, hogy aludnék, hideg vízzel teli kádban ülök. Borzalmas volt...

- Mikor mehetek ki? - nyüszögtem, a térdeimre fektetve a homlokomat.

- Majd! Nyugi! Ne hisztizz - mondta, locsolgatva a hátamat.

- Hogyne hisztiznék, mikor hideg ez a szar - szipogtam, remegve.

Seokjin

- Tudom, hogy hideg. De tudod, hogy szükség van rá - mondom komolyan, belesimítva a hajába.

- Adtál volna egy gyógyszert és nem kéne ez… - nyöszörög, ahogy rám néz.

- Adtam, de nem ért semmit. Egyre rosszabbul voltál - válaszolom, mire elkerekednek a szemei.

- Mi?

- Jól hallottad. Kaptál gyógyszert, de nem sokat hatott - mondom, ahogy simogatom a fejét, majd ujjaimat levezetem a nyakára, vállára.

Annyira szép...

Felsóhajtok, ahogy epekedve figyelem a szép bőrét, ami annyira selymes az ujjaim alatt.

Akarom őt... de tényleg. Noha tudom, hogy nem szabad, de még is…

- Hyung... lement már a lázam? - kérdezi halkan, ahogy megint rám néz, szinte könyörögve, hogy engedjem ki.

Felsóhajtok ,és mosolyogva megcsóválom a fejem.

Elhiszem, hogy hideg, de ez mind az ő érdeke. Na meg az enyém, hogy ne legyen ennyire bújós, mert így is állok, még mindig...

Homlokához emelem a kezem, hogy megnézzem.

- Sajnos még nem. Egy kicsit maradj még türelmes - simítok végig a szép arcán, ő pedig úgy bújik a tenyerembe, mint egy kiscica. Ez... nagyon furcsa.

- Ki akarok menni - motyogja, megint rám emelve azt a gyönyörű tekintetét.

- Tudom, de még nem jöhetsz ki.

Azzal a témát le is zárom.

Egy jó ideig így ülök mellette és tartom. Már didereg, vacognak a fogai is, mire érzem, hogy kellően lehűlt.

- Jól van. Most már kijöhetsz - mosolygom, ahogy segítek neki kimászni, de úgy remeg, hogy a lábain is alig bír megállni. - Karolj át, úgy meg tudod tartani magad - mosolygom, ahogy teste köré csavarom a törölközőt, azzal a pizsamáját megfogva a szobába kísérem. - Felöltözünk - kezdem el megdörzsölgetni bőrét a törölközővel, hogy megszárítsam. Persze, még mindig reszket és olyan elveszetten néz rám.

Fázik, tudom jól, de jobb ez így neki. Nem akarom, hogy bármi baja essen.

Taehyung

- Fel tudok öltözni egyedül is - motyogtam, mire megköszörülte a torkát, és zavartan oldalra nézett.

- Persze, tudom, csak az előbb nagyon... mindegy - nevetett zavartan, felállva mellőlem. - Ha felöltöztél, bújj be az ágyba. Beszélek Namjoonnal, mikor jön a menedzser vagy az orvos, addig aludj egyet, rendben? - mosolygott, mire egy aprócskát bólintottam, vacogva bújva a törölköző alá. Tudom, hogy az előbb ő vetkőztetett le... de most nem akartam magam újra megmutatni.

- Oké - mondtam halkan, még a bólintás mellé, mire elmosolyodott, s nyújtózott egyet.

- Ha valami baj van, szólj, rendben? - mosolygott rám, mire megint bólintottam. Kedvesen elmosolyodott újra, majd lassú léptekkel kisétált a szobámból. Az ajtót a biztonság kedvéért résnyire nyitva hagyta.

Felsóhajtottam, majd a törölközőt összefogva magamon, a szekrényhez léptem, hogy elővegyek egy másik pizsamát. A rózsaszín rövidnadrágomat vettem ki és a nagy, fehér pólómat.

Mikor sikeresen felöltöztem, azonnal az ágyba bújtam. Szinte egy szempillantás alatt betakaróztam, de mivel még így is fáztam, felkeltem az ágyból és elloptam Jungkook takaróját.

Nem elég egy takaró. Megfagyok.

Mikor már mind a két takarót birtokba vettem, mindkettővel betakaróztam és mélyen felsóhajtottam. Olyan jó meleg... annyira meleg. Olyan jó.

Arra keltem, hogy borzasztóan szomjas vagyok. A fejem jobban fájt, mint bármikor és borzalmasan éreztem magam. Felnyüszítve, erőtlenül bújtam ki a takarótömegemből, majd lassú léptekkel elindultam a konyhába, hogy igyak valamit. Mindegy, hogy mi, csak folyadék legyen.

Mikor kiértem, Jin az asztalnál volt és a telefonján babrált.

- Hm? Jobban vagy? - kérdezte, mire ködösen néztem rá. - Oh, ne... megint felment a lázad? - Szinte rögtön felpattant és épp időben, mert majdnem összerogytak a lábaim. Hozzábújtam, szorosan, a nyakába szuszogva. - Mitől lettél rosszul?

- Nem aludtál velem - motyogtam, fáradtan.

Seokjin

- Micsoda? - kérdezem ránézve, de érzem, hogy milyen forró. Megint felment a láza.

Felsóhajtok, aztán a karjaimba kapom és beviszem a szobájába.

- Aludj velem… - suttogja a nyakamra, amitől kiráz a hideg.

- Aludni fogok, de hozok neked gyógyszert és teát. Megvársz? - kérdezem, amint az ágyra fektetem.

- Nem akarok… - motyogja, nem engedve el engem.

- Muszáj, szóval engedj el - simítok végig a karján, hogy leszedjem magamról.

- Nem! - motyogja határozottan, aztán nem tudom, hogy honnan vesz ennyi erőt magán, de behúz az ágyba, egyenesen magára.

- Ajh... Taehyung! - mordulok fel bosszúsan, de sokkal közelebb húz, már nyakamon érzem az ő forró ajkait.

Megremegek és behunyom a szemeimet.

Ezt nem hiszem el... Megint fel fog ébredni a kicsi Jin, ha így folytatja.

- Maradj itt… - suttogja bőrömre. Érzem, ahogy ajkai a bőrömet súrolják beszéd közben.

- TaeTae... ha nem engedsz el, bajban leszel… - markolok a feje mellett lévő párnába.

- Ha elengedlek, akkor leszek bajban - válaszolja.

Megremegek egész testemben, szemeimet kinyitva, ránézek. Bár, csak a sötétbarna haját látom.

- Nem... rosszul tudod. Engedj el. Be kell hoznom a teádat és a gyógyszeredet. Megint lázas vagy, és engem is felfűtesz itt a végén, szóval engedj!

- Felfűtelek? - néz rám meglepődve, ahogy elhúzódik tőlem egy picit.

Azonnal fülig pirulok.

- Má-mármint... úgy értve, hogy melegem lesz és... és nem akarom, meg ilyenek… - válaszolom halkan.

- Hyung... nem engedlek el - motyogja, aztán ismét hozzám bújik, ám most homlokát, megint az enyémmel érinti össze, szemeit pedig lehunyja.

Annyira szép... és az ajkai, amik megint kiszáradtak.

Újra kidugja nyelvét, hogy megnedvesítse őket, de... talán én jobb módszert tudnék rá. És ez a baj, hogy nem tudok már ellenállni, pedig... szeretnék, de nem megy már...

Lassan odahajolok és egy gyengéd csókot kezdeményezek nála, nyelvemet lassan áttolva a szájába. Olyan forró... látszik, hogy milyen magas a láza.

Taehyung

Mikor hirtelen az ajkaimra hajolt, kipattantak a szemeim, és a meglepettségtől nem is zártam össze az ajkaimat, ő pedig hirtelen befurakodott közéjük a nyelvével, amire egy aprócskát nyögtem. Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy... hogy ez most mi is. Tudom, tudom, hogy csók, csak... meglepett.

Lassan az ujjait befúrta a pizsama pólóm alá, majd finoman végig simította a hasamat és a derekamat, mire halkan az ajkai közé sóhajtottam, félig lehunyt szemekkel. Megremegtem, mikor éreztem, hogy ujjbegyeivel újra végig simít a bőrömön. Miért esik ennyire jól? Talán mert régen értek így hozzám? Vagy mert olyan finom, hűvösek az ujjai?

Miért ilyen édesek az ajkai?

- Epret ettél? - kérdeztem, a szájára suttogva.

- M-mi? Nem - mondta halkan, zavartan.

- Akkor alapjáraton ennyire édesek - motyogtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve átkaroltam a nyakát és magamra húztam, én kezdeményezve vele egy újabb csókot. Olyan finom volt és... olyan érzékien csókolt. Beleremegtem az ajkai munkájába. Főleg, ahogy közben simogatott és cirógatott…

- Ah! Bassza meg! - nyögte, elhúzódva tőlem. - Ezt nem szabad! Nem lehet! - morgott, elhúzódva tőlem, aránylag messzire ülve az ágyon. Ködösen pislogtam, majd lassan felültem és rápislogtam.

- De jó volt…

- Lázas vagy! És férfi! - sóhajtotta. - És beteg is! Az kellene még, hogy itt lázgörcsöt kapj - mondta, elvörösödve.

- Ha tőled lesz, nem bánom - mosolyogtam, felé mászva.

- Taehyung, maradj ott…

- Nem! - mondtam, már előtte ülve, odahajolva hozzá, az ölembe téve a karjaimat. - Jó volt! - néztem rá, ködösen, nagyokat pislogva, mint egy kisgyerek.

Azt hiszem, lázasan lesüllyedek a hat évesek szintjére.

Seokjin

- Lehet, hogy jó volt, de nem! Azért vagyok itt, hogy vigyázzak rád! Ha miattam kapsz lázgörcsöt, nem is tudom, hogy mit csinálok akkor! - teszem vállaira kezeimet, aztán eltolom magamtól, de újra visszamászik.

- Vigyázol rám, hyung. Nem lesz baj, ez csak csók - mosolyodik el.

Olyan édes, mikor így mosolyog.

- Az a baj, hogy nekem nem csak egy csók. Ebből több lenne! - szólok rá, hátha elijesztem vele, hogy bizony én a fiú-fiú közti szexuális kapcsolatról beszélek.

Nem hiszem, hogy bárki csak úgy odaadná a fenekét, hogy na, de most akkor töltsük ki a szűkös űrt, valami keménnyel és vaskossal.

Nem! Ilyen ember nincs a világban!

- Több? Mivel több? - kérdezi, ahogy szinte már teljesen rám mászik, elködösült szemeivel pedig az enyémekbe néz.

- Tudod te is... - mondom halkan, elpirulva.

Nem akarom kimondani.

- M-mm... nem tudom. Kifejtenéd, hyung? - érdeklődik, ajkai vészesen közel kerülnek az enyémekhez. Ujjaival pedig, felsimít a karomon, fel egészen a széles vállamig.

Megremegnek ajkaim, fejem már nem is tudom elhúzni, annyira közel van hozzám.

- Tu...tudod. A fiú-fiú...közti kapcsolat - válaszolom halkan, ujjaimat én is az ö vállaira helyezem, hogy eltolhassam.

- És, mi van vele? - kérdezi egy édes mosollyal az ajkán.

- Az, hogy mi fiúk vagyunk, és nem akarom, hogy velem feküdj le, ha odáig elfajulnának a dolgok. Mert eddig úgy néz ki, hogy el fog - motyogom, teljesen fülig pirulva.

- Ha szeretnék lefeküdni veled? Akkor mi van? - kuncogja, ajkait összeérintve az enyémekkel, de nem csókol meg, csak ízlelgeti.

Ajkai közé veszi az alsó ajkam, gyengéden megszívogatva, megnyalogatva, aztán áttér a felsőre is.

Az én agyamra pedig, egyre csak kezd leszállni egy bizonyos köd. Olyan köd, amitől már nem érdekel egy idő után, hogy mi a helyes és mi nem.

- Taehyung... Most hagyd abba, míg nem késő… - suttogom, mire ő a szemeimbe néz.

- Tetszel, hyung. Akarlak - mosolyodik el, elengedve az ajkam.

Nekem pedig ennyi volt.

Magamhoz húzom és megcsókolom. Szenvedélyesen és kicsit akaratosan.

Eldöntöm az ágyában, fölé magasodva pedig így folytatom a csókot, hideg ujjaimat a felsője alá vezetem, aztán megérintem felhevült bőrét.

Ajkaim közé enged egy sóhajt, kezeivel pedig átkarolja a nyakamat, jobban magára húzva.

Több sem kell, hogy bőrén végig simító ujjaim, meg ne találják az aprócska mellbimbót, amire rácsippentve, gyengéden meghúzom, aztán elkezdem dörzsölgetni neki, még több örömöt adva neki ezzel.

Taehyung

Halkan felnyögtem, mikor végig simított a mellbimbómon, majd erősen rákapott az ujjaival meggyötörgetve egy kicsit. Átkaroltam a nyakát szinte rögtön, mélyen a szájába nyögve újra, a hajába másztatva az ujjaimat, a tincsei közé fúrva, megemelve a csípőmet, ködös, fátyolos aggyal.

Igazából, majdhogynem alig fogtam fel, mit csinálok, vagy mit csinálunk. Csak annyi villogott a fejemben, hogy nekem kellett Jin. Meg akartam kapni őt. Nem csak mostanra, sokáig. Mindig. Nekem kellett.

- A sírba teszel - sóhajtotta a számra, miközben a másik kezével a fejem mellett támaszkodott. Épp válaszoltam valamit, mikor hirtelen áttért a nyakamra, majd lágyan elkezdte szívogatni, csókolgatni a forró, perzselő bőrömet. Hangosabban felnyögtem, teljesen kidomborítva neki a mellkasomat, lehunyt szemekkel.

Eszméletlenül jól estek az érintései... azt hittem, megőrülök alatta, pedig még igazából nem is csinált még semmit; én már csak ennyitől is képes lettem volna teljesen begőzölni.

- Hyung... hyung... gyorsabban kicsit - lihegtem, félig lehunyt pillákkal, miközben ő feltolta rajtam a pólómat, majd teljesen lenyomva a fejét, végig nyalt az alhasamon, s felvezetve az ajkait, a hasamon is végig futtatta a nyelvét, aztán felsiklott a mellkasomra, körbe-körbe járatva az ízlelőszervét az egyik mellbimbómon. Az érzésre rögtön felsikkantottam, kidomborítva a mellkasomat, ő pedig kicsit bátrabban az ajkai közé vette az aprócska kis részemet, erőteljesen megszívva.

Megremegtem alatta, a tincsei közé futtatva az ujjaimat, teljesen széttárva a lábaimat is, hogy teljesen közéjük tudjon férkőzni.

Azt hiszem... a láz csak megduplázta ezt a mámoros, csábító érzést.

Seokjin

Felpillantok rá, amint látom, milyen hevesen reagál erre az egészre. Sosem láttam még ilyennek ezt a kölyköt, de annyira tetszik. Nem csoda, hogy elvette most az eszemet.

Szinte hívogat, csalogat a bűnre, hogy megízleljem azt, amit eddig még soha.

Ajkaim közt, gyengéden megharapdálom az érzékeny kis mellbimbót, ujjaimmal pedig áttérek a másikra, ami egyedül árválkodik, várva, hogy őt is kezelésbe vegyék.

Ujjaimmal finoman rásimítok, aztán közéjük csippentve az apró testrészt, morzsolgatni és simogatni kezdem.

A torkából feltörő hirtelen hangokból, már is azt szűröm le, hogy nagyon is élvezi és többet akar.

Tehát egy fiút, eléggé be tudok indítani. Komolyan, nagyon jól esik a lelkemnek.

Ajkaimmal és ujjaimmal folyamatosan kínozom az apró kavicsokat, lábai között jobban elhelyezkedek.

Amint eléggé megkeményednek a kis részek, azonnal elengedem és ajkammal végig csókolok a testén, le egészen az alhasáig.

- Ah! - nyög fel, megemelve a csípőjét.

Teljesen oda van, ahogy elnézem.

- Taehyung... meg foglak dugni… - mormogom a bőrére.

A hangja, a testének minden mozzanata, a lénye... teljesen beindít.

Ez inkább volt egy figyelmeztetés a számára, számomra pedig a tény, hogy nem tudom megállni azt, hogy ne tegyem a magamévá.

Kell nekem... most már nagyon is kell nekem.

- Dugj! - mondja ki ezt az egy szót. Tekintetével az enyémekbe néz, ajkaira pedig egy szemtelen mosoly húzódik. - Dugj meg, keményen - leheli, ujjaival a dús hajamba túrva, végül magához húz, hogy egy vad, szenvedélyes csókot váltsunk egymással.

Annyira forró a teste. Annyira, de annyira forró... Tudom, hogy ez a láztól van, de milyen lehet a szűk kis nyílása? Az maga lehet a tüzes katlan.

A gondolatra a hideg is kiráz.

Szemeimet felnyitom, aztán eltávolodva ajkaitól, már is megszabadítom a szemtelen pizsama alsójától.

Leszedek róla minden ruhaneműt, aztán ismét a dús ajkaimat vetem be.

Nyakától, lecsókolok újra az alhasáig. De útközben ismét megkínzom a két mellbimbót.

Amint elérem a merev férfiasságát, nem várok tovább.

Azonnal végig nyalok a hosszán, ezzel újabb hangos nyögést csalva elő belőle, majd amint felérek nyelvemmel a makkjához, ajkaim közé engedem azt, hogy elkezdjem szopogatni őt, ezzel újabb gyönyörű és szemérmetlen hangokat előcsalva belőle.

Taehyung

Hangosan felnyüszítettem, mikor megéreztem a forró, nedves ajkait a lüktető merevedésem körül, s mikor erősen meg is szívta az érzékeny részemet az ajkai segítségével, teljesen kidomborítottam a mellkasomat, egy elhaló nyögés kíséretében.

Nem volt elég lélekjelenlétem ahhoz, hogy esetleg a hajába kapaszkodjak, csak a mellettem lévő lepedőt markoltam veszettül, remegő testtel, mikor teljese az ajkaiba fogadta a merev részemet, erőteljesen szívogatva rajta, lehunyt szemekkel.

Egyszerűen annyira szép volt így, hogy azt hittem, képes lennék azonban a nedves szájába robbanni a hihetetlen érzéstől, amit nyújtott nekem. Több volt, mint szép, és tökéletes.

Olyan gyorsan vert a szívem, hogy azt hittem, kiszakad a bordáim fogságából; egyszerűen az egekbe ugrott a vérnyomásom is. Persze, a láztól már alapjáraton elég magas volt mindkettő, de az élvezet, a kéj és a gyönyör hatására csak fokozódott az érzés.

Dobáltam a fejemet, saját magamat is, vinnyogva, reszketve, remegve. A lábaimat teljesen szétfeszítettem, mintha így többet kaphatnék, s mikor megéreztem az egyik ujját a fenekemnél, szabályosan nyüszítettem egyet, beharapva az alsó ajkam, kidomborítva a mellkasomat, és ahogy belém nyomta a mutatóujját, egy mély nyögés hagyta el a számat.

Finoman, lágyan mozgatta bennem az ujját, cirógatva, simogatva belülről, miközben az ajkaival szüntelen kényeztette a merevedésemet. Olyan volt az egész, mint egy gyönyörű lázálom... Alig tudtam elhinni, hogy tényleg sikerült elcsavarnom a fejét, és rábírnom arra, hogy kaparintson meg magának, ha már tálcán kínálom magam. Nem hittem volna, hogy élni fog a lehetőséggel, és hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy még is így lett.

- Többeth... kérlek! - nyögtem, teljes extázisban, ő pedig eleget téve a halovány, harsány könyörgésemnek, még egy ujját csatlakoztatta az előzőhöz, lassan cirógatva bennem egy pontot, amire megfeszült az egész testem, és tudtam, ha újra megteszi, biztos, hogy a szájába élvezek.

Mintha érezte volna, elvált a merevedésemtől, egy halk szusszantás kíséretében, a harmadik ujját csúsztatva a testembe, amit egy erőteljesebb nyöszörgéssel nyugtáztam, teljesen kiültetve arcomra a gyönyört.

Seokjin

Halk sóhajt hallatok, már csak a látványa miatt is. Nem tudom, hogy miként tudta elcsavarni a fejem, de megtörtént. És ennek, most perpillanat, nagyon örülök.

Holnap, biztos, hogy megbánom.

Elmosolyodom a gondolatra, ujjaimat pedig kihúzom a testéből. Azonnal egy türelmetlen nyögés szakad fel a torkából, ahogy nem képes elviselni, hogy nem érintem úgy, mint eddig.

Mindjárt megérintem, de biztos vagyok benne, hogy azt nagyon is élvezni fogja.

- Jiinh... ne már! - nyöszörgi, miközben megemeli a csípőjét, türelmetlenül nézve le rám.

- Sssht, mindjárt jobb lesz - lehelem a heréjére, amit azonnal végig nyalok. Egész testében megremeg, ujjait ismét a dús hajamba vezeti, hogy bele markoljon.

Bizonyára, azt várja, hogy ismét leszopom, de nem. Most más terveim vannak vele.

Kicsit feljebb ülök, azzal a lábaira fogva, megemelem a csípőjét, térdeit pedig a mellkasához nyomom. Szemei hatalmasra nyílnak, úgy fixíroz engem, meglepődöttségtől csillogó íriszeivel.

Olyan gyönyörű. Nem tudok betelni a látványával. Ezért még szép, hogy ezzel megjutalmazom. Ezzel, mindenképpen.

Lehajolok az apró kis nyílásához, és azonnal belekezdek a tervem beteljesítésébe.

Nyelvem kidugva, már is belemártom a szűk forróságába.

Lassan mozgatom benne az ízlelőszervem, hogy ezzel, csak még jobban az őrületbe kergessem őt.

Azt akarom, hogy sikítson. Hogy értem sikítson az élvezettől. Azt akarom, hogy örökre én járjak a fejében. Hogy, szeressen engem.

Viszont, a kívánságom első fele már is teljesülni látszik.

Ahogy nyelvem mozgatom benne, kihúzva, majd újra belé mártva azt, azonnal egy hangos sikkantást csalok elő belőle. Amikor végig nyalok a nyílásán, ez az egész, csak fokozódik.

Olyan hangokat ereszt ki magából, amilyeneket, eddig még soha. Soha nem hallottam még így sikítani.

Ez nagyon tetszik nekem.

- Sikíts még... - mosolyodom el, aztán meg nem állok az édes kínzásában, úgy folytatom, hogy az őrületbe kergessem őt.

Taehyung

Biztos voltam benne, hogy normál esetben, tiszta, kitisztult fejjel, láz nélkül nem viselkednék úgy, mint egy fürdős kurva, viszont valamiért a láz, és a betegedés olyan löketet adott az egésznek, hogy nem voltam képes mást tenni, csak vinnyogni, visongani alatta, mint egy kiéhezett ribanc. Nem is gondoltam bele igazából, nem is jutott eszembe a gondolat sem, hogy talán vissza kellene fognom magam... óh, dehogy! Csak jobban rákapcsoltam a hangerőm felvitelére, mikor mélyebbre nyomta bennem a nyelvét.

Remegtem alatta, mint a nyárfalevél, s tudtam ha nem kapom meg azt, amit akarok: őt, akkor rövides időn belől fel fogok robbanni a bennem felgyülemlett feszültségtől és kéjtől, ami már készült arra, hogy széthasítsa a bensőmet.

- Hyungh... kérlek! - nyüszítettem, összeszorított szemekkel, mikor továbbra sem hagyta abba a pici pontom ingerlését a nyelvével. Ki-be húzkodta rózsaszín ízlelőszervét, mintha még több, és még több érzelmet próbált volna belőlem kicsalni, de ennél többet már azt hiszem, lehetetlen volt.

Ha eddig nem voltam lázas, hát most biztosan az vagyok. Olyan felhevültnek, forrónak éreztem a testemet, mint még soha. Remegtem érte... mindenéért.

- Mit szeretnél? - Incselkedett velem.

- Téged! A farkadat... bennem! Mélyen! - nyüszítettem szemérmetlenül, miközben kidomborítottam a mellkasomat, ő pedig lassan végig cirógatta ujjbegyeivel a combjaimat, amiket készségesen felemelt nemrég, majd a fenekembe markolt, mikor a combtövemhez ért. Azonnal előcsalt belőlem egy újabb nyöszörgést, ezzel egy időben pedig ismét éreztem a nyelvét magamban. - Kérlek... megőrülök! Hyung! - nyüszítettem, oldalra döntött fejjel, mire felszusszantott, majd lassan elhúzódott a fenekemtől, miközben vetkőzni kezdett.

Rögtön vissza ejtettem a lábaimat az ágyra, majd észbe kapva, széles terpeszbe tártam őket, oldalra döntött fejjel, vágytól csillogó szemekkel nézve, ahogy lerántva magáról a pólóját, félredobta azt.

- Hogy lehetsz ennyire tökéletes? - sóhajtotta, miközben a nadrágját kezdte gombolgatni, legalább annyira elborult aggyal, mint amennyire az enyém szét volt csúszva.

- Szerelem gyerek vagyok - mosolyogtam rá édesen, végig nyalva az alsó ajkamon, majd csintalanul beharaptam a puha párnácskát, olyan szenvedélyesen, erotikával fűtött szemekkel nézve rá, hogy egyből megőrüljön.

Akartam őt. Keményen.

Seokjin

Nincs már türelmem ahhoz, hogy tovább babráljak bármivel is. Akarom őt! Nagyon akarom őt!

Egy reszketeg sóhajt eresztek ki az ajkaim mögül, amikor az alsónadrágot is leveszem magamról és elhajítom olyan messze, amilyen messze csak tudom.

Semmi zavaró tényezőt nem akarok itt tudni.

Csak TaeTaet akarom! Csak őt akarom érezni, és láthatóan, ő is engem.

Több sem kell, azonnal benyálazom az ujjaimat és megnedvesítem vele a másik bejáratát, végül a merevedésre is juttatok belőle.

Elhelyezkedem a kívánatos combjai között, aztán lassú mozdulatokkal, előre nyomulok, tövig elmerülve benne.

Azonnal felvinnyog, körmeivel a vállaimba mar, szépen kikezdve a bőrömet.

Elkerekedett szemekkel néz rám, ajkai is elnyíltak egymástól, azon át kapkodva a levegőt.

Esküszöm, ilyen szép látványt, még életemben nem láttam. Ez a szűk forróság pedig, ami körbe ölel.

Olyan érzés, mintha magába akarna szippantani.

Halk morranást eresztek meg ajkaim közül, ugyanis meg kell tartanom magam, nehogy vadul elkezdjek mozogni benne. Pedig hívogat ez az érzés. Úgy hívogat, mint egy bűnre csábító démon. Bár... kinézem V-ből, hogy ilyesfajta démonjai legyenek. Egy ilyen gyönyörű férfinak, még az is kijárna.

Hangosan piheg alattam, mintha épp most futotta volna le a maratont. Pedig még úgy igazán semmi sem történt. Bár, bizonyára ez a láz miatt is lehet. Ilyenkor a testünk sokkal gyengébb, nehezebben viseli a terhelést.

- Mozogjh! - sóhajtja a fiatalabb, erotikus, szenvedéllyel túlfűtött szemekkel. Ajkait ismét csábítóan megnyalja, amik teljesen kiszáradtak neki. Arra késztet, hogy én is megnyaljam őket.

Nem tétlenkedek, lehajolok a kívánatos, dús ajkakhoz, s nyelvem kidugva, megnedvesítem elsőnek az alsó ajkát, majd a felsőt. Ő ekkor készségesen szétnyitja őket, majd lassan kidugja ő is a sajátját, összeérintve azt az enyémmel.

A levegőben vívunk egy kisebb nyelvcsatát, miközben a csípőmet elkezdem mozgatni, lassan mozogva benne.

Istenem, de erotikus ez a kölyök. Remélem, hogy többször is lázas lesz... ilyenkor, eszméletlen, hogy miket produkál.

Taehyung

Azt hittem, megőrülök. Igazából, minden egyes lökésénél el fogalmazódott meg bennem. Hihetetlenül élveztem, annyira, mint még soha semmit. Eszméletlen volt az a kéj, és gyönyör, amit a testével nyújtott nekem. Folyamatosan martam a hátát, hangosan nyögdécseltem a szájába, miközben próbáltam kierőszakolni, hogy gyorsítson a csípője mozgásán, amit nagy nehezen, de teljesített.

- Hihetetlen... vagy! - sóhajtotta a számba, gyorsítva a tempón. Hangosabban felnyögtem, átkarolva a derekát a lábammal, szinte csüngve rajta, miközben hátrafeszítettem a fejemet, teljesen elködösült aggyal és szemekkel. Őszintén, jelen esetben az sem tudott volna érdekelni, ha az aktus után elájulok, vagy lázgörcsöt kapok. Annyira élveztem, amit tett velem, hogy nem tudott volna foglalkoztatni.

- Gyorsabban! - nyögtem hangosan, mire felsóhajtott, és gyorsított a mozgásán, abban a szent pillanatban találva el bennem egy pontot, amitől megfeszült az egész testem, minden egyes porcikám és izmom, miközben halovány ívben hajolt meg a hátam. - Ott! Ott! Még! - nyüszítettem, oldalra dobva a fejemet, ő pedig készségesen ingerelte azt a pontot, erősebbeket lökve a csípőjével.

Ujjait a merevedésem köré fonta, ha még nem lenne elég az eddigi, amit nyújtott. Azután, hogy a merevedésemre fogott, éreztem, hogy szétárad a testemben a forróság. Még forróbbnak éreztem magam, mint eddig, ő pedig mélyebben nyögött fel, mikor a férfiasságára szorítottam, de nem tehettem róla. Hihetetlenül jó volt, és többet, többet akartam. Többet, mint eddig.

Semmi nem volt elég belőle...

- Jin! Gyorsabban! - leheltem, teljesen megfeszülő háttal, a fejemet a párnába préselve, mire felnyögött, és gyorsított a tempón, pedig azt hittem, hogy lehetetlen lesz, de nem, megtette, és minden egyes lökésénél eltalálta azt a pontot bennem.

Ha így folytatja, nem sokáig fogom bírni.

Seokjin

Nem sokáig fogom bírni, ha így szorít, ha ilyen szenvedéllyel néz rám, ha ennyire szép hangokat hallat. Hamar el fogok menni, az már biztos.

Annyira jó ez a fiú... annyira oda vagyok érte.

- Ah! - nyögök fel hangosabban, mikor körém szorítja magát, amint eltalálom benne azt az aprócska pontot, amitől már is az őrület határán érzi magát.

Úgy feszül meg karjaimban, háta úgy hajlik meg, mint a legdrágább és legjobb minőségben elkészült vadászíj.

Egyszóval, gyönyörű.

Ajkaimmal azonnal a nyakára csókolok, majd megszívom, megharapom a bőrét.

Csípőmet gyorsan mozgatom, akárcsak a kezemet a merevedésén.

Nem bírom... megőrülök tőle. Ha ezek után nem epekedek utána, akkor nem vagyok ember. Hihetetlenül élvezek vele lenni.

- Jiiinh… - nyüszít fel, mint egy kiskutya. - El fogokh... én elh… - nyög fel, elhaló hangon, miközben az arcára egy pillanat alatt kiül az élvezet.

- Tedd azt! - mondom, mély, búgó hangon a bőrére, amit megharapok, mikor érzem, hogy ismét a merevedésem köré szorítja magát.

Ez a végső löket a számára.

Felpillantva, látom, ahogy ajkai elnyílnak, szemei is elkerekednek, hátamon pedig végig szánt a körmeivel, egészen a vállaimig, ajkai közül egy hangos, élvezettel túlfűtött sikolyt hallat. Élvezete az ő és az én hasfalamra csapódik, amiből egy kevéske a kezemre is jut. Háta ismét gyönyörű íjként feszül meg a kezemben, amint alá nyúlok, hogy erősebben lökjem belé magam, s magamat is a gyönyör kapuiba juttassam.

Ez nem is húzódik el sokáig, ahogy újra körém szorítja azokat az édes izomgyűrűket. Gyorsan, erősen lököm magam belé, mígnem én is érzem, ahogy a forróság szétárad a testemben, majd egy mély nyögéssel én is elérem azt a gyönyört, amit a másik is, csak én a magomat, egyenesen belé engedem.

Fáradtan, ziláltan támasztom meg magam, hogy ne dőljek rá az ő szintén fáradt testére.

Úgy kapkodja a levegőt, mintha most futotta volna a maratont.

Lehajolok hozzá, aztán újra megcsókolom.

- Eszméletlen vagy... és gyönyörű - suttogom a kívánatos dús ajkainak, végül kihúzódom belőle és elfekve mellette, magam elé emelem a kezem, amint ott csillog az élvezete.

Lapos pislogásokkal néz felém, majd szorosan hozzám bújik.

- Te is jó... voltál hyung - szuszogja, ahogy fejét megtámasztja a mellkasomon.

Elkuncogom magam.

- Ha már a hyungod vagyok, ez elvárható, nem? - kérdezem, amire ő is elmosolyodik.

- De... ez így van - szuszogja, én pedig ajkaimhoz emelem a kezem és kidugva rózsaszín nyelvemet, lenyalom az élvezetét.

Ínyenc vagyok, muszáj megkóstolnom ezt is.

Taehyung

Felsóhajtottam, majd mikor megláttam, hogy lenyalja az ujjáról a nedvemet, elvörösödtem, ha eddig még nem lángolt az arcom.

- Finom - mosolygott, mire felszusszantottam, majd szorosabban bújtam hozzá. Finoman magához ölelt utána, halkan kuncogva, végig cirógatva a bőrömön, halkan pihegve. Én is ezt tettem, annyi különbséggel, hogy én csak a testéhez préselődtem, és élveztem az ölelését, ahogy a karjai átfonják a derekamat, hogy jobban magához húzhassanak.

Nem is tudom, mikor volt utoljára részem ilyen jó aktusban... Nagyon régen. Jól esett még akkor is, ha fetrengtem a láztól.

- Jut eszembe... mennyi lehet a lázad? - kérdezte halkan, miközben az ujjait a homlokomra nyomta, miután eltolt magától, amit egy keserves nyöszörgéssel nyugtáztam. - Ejjj... magas…

- Nem megyek fürdeni! - nyüszítettem, ugyan is valahogy sejtettem, hogy el akar vinni hideg fürdőbe.

- Dehogynem! - vigyorgott szélesen, vonogatva a szemöldökét.

- Nem akarom! - nyöszörögtem, a mellkasába préselve az arcomat.

- Muszáj. Felment a lázad. Lángolsz - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, miközben kikelt mellőlem az ágyból, hogy felöltözzön.

Én pedig bebújtam a takarók és paplanok alá, hogy ne vigyen el hideg fürdőbe. Nem akartam egy ilyen jó élmény, szeretkezés után hideg pancsiba vonulni. Nem! Nem megyek!

- Taehyung!

- Nem! - vinnyogtam, a párna alá tolva a fejemet.

Jin fáradt sóhajt hallatott, én pedig jobban a párna alá fúrtam magam, mint egy kis vakond.