TaeKook/VKook - Secret (7/?)

Cím: Secret

Alkotó: SNoriko
Hossz: 7. fejezet

Besorolás: 18+

Műfaj: Yaoi, AU, Munka, Humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd! Erotikus tartalom! A szereplők jelleme nem egyezik a valósággal! YAOI!
Összefoglalás: Adott egy rendőr, alias Jeon Jungkook és adott egy dúsgazdag modellcég tulaja, Kim Taehyung. Jungkook egy sima szürke kisegérnek érzi magát, mígnem találkozik azzal az emberrel, aki fenekestől felforgatja az életét. Vajon milyen ember is lehet valójában Taehyung? És vajon... mik azok a rejtélyes halálesetek, amik a Viev Agency épületénél történnek? Miért lesznek öngyilkosak az emberek? Katt az olvasáshoz --->

Hozzáfűzés: Huh, de régen volt már új rész :)
Tudom-tudom, ne haragudjatok, hogy megint ennyit várattalak titeket, de mostanában nem volt úgy kedvem írni, plusz voltak vizsgáim is, szóval... igen. :)
Viszont, mindez lényegtelen, itt van az új rész, ami remélem, hogy nagyon fog nektek tetszeni :3 ♥
Jó olvasást! :D ♥

Csináltunk egy facebook csoportot, ahová a frissítéseket tesszük ki, amellett pedig néha telespammeljük majd finom yaoikkal. :D Még kezdetleges, persze. :)

Ha szeretnétek, nyugodtan csatlakozzatok, szívesen várjuk a Felhőcskéket. ♥

Facebook <<<--- Katt a linkre.

7.Fejezet

Fáradt és nyűgös sóhajt eresztek meg mellkasomból, miközben a kis panellakásomnak zárjával bajlódom, ahogy a kulcsot próbálom normálisan a zárba illeszteni, de az a remegő kezeim miatt elég nehéznek bizonyul. Bosszúsan hunyom be szemeimet, elszámolva háromig, hogy véletlenül se fanyalodjak ahhoz a rendőri bevett szokáshoz, miszerint ha nem nyílik az ajtó, akkor azt egy határozott mozdulattal rúgjam be. Nem, eszem ágában sincs kárt tenni a saját lakásomnak az ajtajában, na meg a másik az, hogy a mozgás elég nehézkes, tekintve, hogy tegnap igazán mozgalmas éjszakában volt részem. Fáj az alfelem, nem is kicsit, azt hiszem, ha bejutok, lejegelem.
Gondolataimból a két kis háziállatom szakít ki, akik ugatva és nyávogva fogadnak, miszerint éhesek és törődésre van szükségük. Nos, megértem őket, ugyanis nekem is erre lenne a legnagyobb szükségem.

- Jó-jó, jövök már. Nyugi - pusmogok, ahogy végre a kulcsot a zárjába ügyeskedem, elfordítva azt, majd be is engedem magam a lakásba, ahol aztán jó kis felfordulás fogad. Feszült sóhajjal konstatálom, hogy ezek ketten már megint egymásnak estek. Tama bizonyára ráfújt Codyra, aki nem szívlelte ezt és megkergette, na meg alapból unatkozhattak, így Istenesen szétrendezték a lakást.

- Ah... szörnyűek vagytok! - bicegek beljebb, ledobva a kulcscsomót az ott lévő cipős szekrényre. Tama természetesen azonnal a lábszáramnak dörgölődzik, míg Cody csaholva, ugrándozva fogad, mint akit felhúztak. - Soha többé nem maradtok egyedül! - adom tudtukra, még akkor is, ha nem értik azt, amit mondok.

Mire a lakást és az egyéb dolgaimat rendbe teszem az állatokkal együtt, végül egy fáradt sóhajjal ülök le - persze egy fájdalmas nyögés kíséretében - a nappaliban lévő kis kanapéra, hogy átgondoljam a történteket. Igazándiból, élni sincs kedvem. Gyűlölöm a tudatát, hogy ennyire kihasználták a naivitásom, a tapasztalatlanságom. Úgy érzem, hogy elvettek tőlem mindent. A büszkeségem, a férfiasságom, sőt mi több az eszemet is, tekintve, hogy milyen borzalmas hangokat adtam ki az alatt a rohadék alatt. A gondolatra, már is tenyereimbe temetem vörös arcom, ahogy teljes mértékben elszégyellem magam. Még is... miért kellett ennyire elárulnia a testemnek? Borzalmas vagyok, nem is vagyok férfinak mondható.
Ezen kívül, ez a reggel is egy szar volt. Ahogy felébredtem, az a tahó fogadott egy gunyoros fél mosollyal, miközben ezt a büdös bagót szívta az ágy szélén ülve. Természetesen nem tudta figyelmen kívül hagyni azt, hogy mozogni is nehezemre esik, így hozzá kellett tennie a: "Mi ez a tekintet? Pedig tegnap még követelőztünk is" szöveget. Akkor is úgy égett a fejem, hogy azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Tény, hogy követelőztem, de mit tehettem volna, amikor annyira jó volt? Tekintetem azonnal oldalra vezetem, mikor érzem, hogy a fejem még ennél is vörösebb lett, mint volt.
Miután reggelit adott és megbeszéltük a továbbiakat, megcsókolt s felhívta Jimint, aki hazahozott. Rendkívül égő volt, hiszen lerítt a fejéről, hogy mindent tud, hogy mindennel tisztában van. Az a mosoly azon az önelégült fején, szinte olyan volt, mint Taehyungé. Ugyan az a pofozni való, egoizmustól dagadó pofa, mint azé a démoné, aki megkeseríti az életemet. Lehet, hogy ezért sem szimpatikus Jimin, bár aki úgy néz rád, mint egy kiéhezett hiéna, hogy is lehetne szimpatikus? Újabb gondterhelt sóhajt hallatok, miközben felhúzom lábaimat és átölelem őket karjaimmal. Annyira nem tudom, hogy mit kéne most tennem, teljesen el vagyok veszve. Úgy belecsöppentem a gondok kellős közepébe, hogy nem látok kiutat. Mi lesz velem ezek után?

~*-*~

Hangos nyögéssel foglalok helyet hétfő reggel az őrsön, amint a kis irodába érkezek, ahol a többiek már bent vannak. Yoongi a szokásához híven, már keményen a melóba temetkezik, míg Namjoon egy bögre kávé mellett átnézi a hétvégén bejött jelentéseket, amit az ügyeletesek vittek végig. Hoseok pedig... nos ő még nincs sehol.
Jó, hogy a hétvégén nem kellett sehova sem mászkálnom, hiszen... fájt a fenekem, nem is akárhogyan. Igaz, most sem vagyok a legjobb passzban, de legalább tudok járni. Taehyungnak pedig külön hálás vagyok, hogy a hétvége az neki is az, így nem élte ki rajtam a piszkos, ferde hajlamait.

- Kook! - hallom meg becenevem, amire azonnal a hang irányába kapom tekintetem. Yoseob áll előttem, aki már indulásra kész, hiszen az éjszakai műszakja lejárt. Elmosolyodva intek neki, hiszen úgy kapálódzik kezével, hogy mindjárt lezakózik a lépcsőn.  - Ah, tényleg! - szalad vissza, majd megáll asztalom előtt, míg én csak rákönyökölök a falapra, fejemet megtámasztva nézek fel rá.

- Mi az már megint? - érdeklődöm, szélesebben elmosolyodva a látványán. Olyan karikásak a szemei, mint egy mosómedvének, arról nem is beszélve, hogy alig lát már ki azon a lyukon, amit szemnek neveznek.

- Nos... nem akarok belekontárkodni a dolgaidba, meg semmi ilyesmi, de... hallottam egy furcsa pletykát - hangja egy pillanat alatt elhalkul, ahogy közelebb hajol, hogy csak én halljam.

- Már pedig? - pislogok nagyokat, hiszen gőzöm sincs, hogy mit hallhatott, főleg rólam, hiszen ahogy így kezdi a szöveget, biztos rólam van szó.

- Nos, azt hallottam, hogy van egy pasi, aki naponta szobára visz. Ez igaz? - kérdezi, én pedig hitetlenkedve nézek az előttem állóra, ugyanis... honnan tudja ezt? Vagy a pletyka terjesztője honnan tudja ezt? Jó nyilván észre lehet venni, hogy beülök egy idegen autóba, de azt honnan veszik, hogy szobára megyek az illetővel?!

- Mi?! - adok hangot gondolataimnak, de ő csak elkuncogja magát.

- Tudod, hogy ebből nincs semmi, ha a saját nemedet kedveled, de ezt nem is említetted. Főleg azt sem, hogy gazdag a fickó - kuncogja, megvonogatva a szemöldökét. Érzem, ahogy a pulzusom egy pillanat alatt a kétszázat veri.

- Nem vagyok buzi, ha erre akarsz kilyukadni! - csattanok fel, amitől nagy szemekkel néz rám. - És nem járok senkinek a szobájára, hanem van emellett egy másik melóm is! Jó ég! - túrok sötét hajamba idegesen.

- Másik meló? Miféle?  - pislog nagyokat.

- Modell vagyok másodállásban! És az illetővel nem szobára megyek, hanem melóba! A pletyka terjesztőjének pedig üzenem, ha elkapom, biztos ledugom a torkán a gumibotom! - mondom idegesen, ami jogos is. Hogy lehet valaki ekkora rohadék? Meg... honnan szagolta ki? Tény én is hazudtam most, de nem fogom senki orrára sem kötni azt, hogy egy szexuális eszköz lettem egy elmebetegnek! Szemfülesebbek az emberek, mint gondoltam, főleg, hogy hamar megszagolják az igazságot az olyat természetesen, amihez semmi közük! Yoseob pedig... jobb lenne, ha a saját dolgával törődne és nem az enyémmel. Hiába a barátom, de semmi köze a magánéletemhez.

- Hé-hé, nyugi.  Jeon, nyugi - próbál csitítani, de mérgemben csak összeszorítom fogaimat. Hogy nyugodhatnék meg?!

- Nincs nyugi! Valaki baszakodik velem és ha megtudom, hogy ki az, arra nagyon ráfázik! Nyugodtan elmondhatod a többi idiótának is, aki ebben a hitben van, hogy nem vagyok buzi, nem járok szobára. Modell vagyok, mert tetszik, ennyi! - sziszegem, majd dühösen hátra dőlök a székemben.

- Ne haragudj, nem tudtam. De ezt mondhattad volna. Biztos érdekes munka lehet - ereszt meg egy halvány mosolyt ajkain, de én csak szusszantok egy nagyot.

- Semmi különös, csak pózolnom kell - mormogom. - Viszont, menned kéne, alig látsz - fűzöm hozzá, finoman jelezve neki, hogy nincs kedvem most beszélgetni. Elnéző mosolyt ereszt meg, majd újra bocsánatot kérve, elköszön, amit viszonozok. Persze, tudom, hogy az itt lévő két ember mindent hallott, de nem teszik szóvá, amiért hálás vagyok. Úgy néz ki, hogy valaki rendesen kifigyelt. Mondjuk tényleg nem könnyű, tekintve, hogy nem messze ülök be mindig annak a köcsögnek az autójába. De akkor is, a tudat, hogy lebukhatok majd' megőrjít. Nem akarok lebukni, nem akarom, hogy bárki is azt gondolja, hogy szeretem a péniszt, meg... a pénzt és azért fekszem egy gazdag faszi alá. Normál esetben ez nem történne meg, nem tennék semmi ilyesmit, ha nem lenne ez a zsarolás, ez a szerződés. Szeretném visszakapni a régi életem, azt a szürke kisegér félét, ami tök nyugodt volt és semmi probléma nem volt vele.

- Jungkook. - hallom Namjoon hangját, amire felpillantok rá, ő pedig a bögréjét viszi a mosogató irányába. - Nem mondom, hogy nem kéne azt csinálnod civilben, amit csak akarsz, de másodállást te vállalhatnál? Mi van, ha behívnak, miközben pózolgatsz? - teszi fel kérdését. Nagyszerű...

- Nincs vele probléma - mosolyodom el halványan. - Rugalmasak, így ha hívnak az őrsről akkor hagyom ott a melót, amikor csak akarom. Ez csak egy kis hobbi - mondom halkan, apró mosollyal az ajkaimon, amit az idősebb is viszonoz.

- Te tudod. Apropó, hol van már ez az idióta? - pillant órájára, ahogy eszébe jut, hogy Hoseok hiányzik. Tényleg, ő még nincs sehol. Halkan felszusszantok, azzal az asztalomon roskadozó papírhalomhoz fordulok, hogy végre nekilássak a munkának. Szerencsére, Hobi is befut még időben, de eléggé ziláltan. Megmosolygom a látványát, hiszen mint kiderült, elaludtak a barátnőjével, amit roppant aranyosnak tartok. Jó neki, hogy van mellette egy olyan ember, aki ennyire édes és szereti is. Azt hiszem, én jártam a legrosszabbul, méghozzá úgy, hogy meg sem érdemeltem. Kikaptam egy elmebeteget, akivel nem is akarok együtt lenni, de még is muszáj. Gyűlölöm ezt az egészet!

Munkaidőm lejártával, természetesen ugyan ott várok, ahol eddig is, hogy értem jöjjön azzal a luxus járgánnyal, majd beszállhassak mellé és ezzel, ismét a lakásán kössek ki. Szinte a masszív falapnak préseli testemet, miközben vadul és erőszakosan tépi ajkaimat. Erősen behunyt szemekkel tűröm, hogy elvegye, amit akar, hogy ismét alatta kössek majd ki. Ujjaival fekete hajamba túr, úgy tartva fejemet, miközben viszonozom vad csókját. Nehezen, hiszen nem vagyok ebben olyan jó, de még is, ami tőlem telik, megteszem. Nyelveink vad táncot járnak, ujjbegyeivel pedig végig simítja testem a ruhámon keresztül, aminek következtében egy halk sóhajt eresztek meg ajkai közé. Hiába utálom ezt az embert, az érintései még is jól esnek.

- Gyere - suttogja ajkaimra, miközben lágyan derekamra simít tenyerével és annál fogva vezet be szobájába, folyamatos csókcsatát folytatva az úton, mígnem elszakadva ajkaimtól, eldönt hatalmas ágyán, ahol a múltkor magáévá tett. Ebbe belegondolva, szinte azonnal elpirulok, érzem ahogy égnek a füleim, az arcomról nem is beszélve. Figyelmemet nem kerüli el, ahogy elmosolyodik látványomon, így már is lehajolva hozzám, újfent megcsókol, ujjait pedig a felsőm alá vezeti, végig simítva hasamon, amitől halk morranást hallatok csókunkba. Tetszik, tényleg tetszik, hogy így megérint, hogy csókol, még akkor is, ha utálom. Utálom, hogy egy férfi vált ki belőlem ilyesmiket, de még is... valamilyen szinten élvezem is. A testem, rendkívül élvezi mindezt.
Lassan megszabadít felsőmtől, majd pisztolytáskámtól, bilincsemtől és természetesen a nadrágomtól is, az alsómról nem is beszélve. Kezeimet a fejem fölé fogva, úgy hajol le vissza hozzám, hogy ismét egy csókban forrjunk össze. Ujjaimat lassan összekulcsolom a másikéval, majd megszorítom kezét, amikor érzem az ölét az enyémnek dörzsölődni. Nem merem kinyitni a szemeimet, hiszen ha kinyitom őket, biztos, hogy azzal az önelégült szempárral és azzal a gusztustalan vigyorral fogok találkozni.
Hangosan felnyögök, mikor megismétli ezt az őrjítő mozdulatot, ami hihetetlenül jól esik. Érzem, ahogy képes felizgatni már csak ezzel is, ahogy folyamatosan ezt csinálja velem, nekem pedig muszáj vagy sóhajtanom, vagy egy halk nyögést kiejtenem ajkaim mögül.

- Szeretnél többet is? - hallom suttogását, közvetlenül a fülem mellett, testem pedig azonnal megremeg, mikor belenyal és fogai közé veszi fülcimpámat, hogy megharapdálja, majd megszopogassa. Hihetetlen, hogy ott is ennyire érzékeny vagyok. Annyira jó, annyira hihetetlenül jó, ahogy végig borzong az egész testem, ahogy újabb bűnös hangokat csal elő belőlem. Mintha tudná, hogy melyik testrészem, miként szólaltat meg. Ezt az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mikor egy zongoraművész tökéletesen tudja, hogy melyik billentyű, milyen hangot ad ki. Nos, ugyan ez történik velem is, az ő keze alatt. - Ezt igennek veszem - kuncogja, ahogy nyakamra kapok egy csókot, aztán mihelyst elenged, kíváncsian kinyitom szemeimet, hogy megnézzem, mire készül. Tekintetünk abban a pillanatban találkozik, majd egy érdekes fél mosollyal az arcán, folyamatosan engem nézve vetkőzni kezd. Lassan és gondosan, úgy, hogy végig pillanthatok egész testén, ahogy izmai megfeszülnek miközben a ruháitól szabadítja meg magát. Akaratlanul is meg kell nyalnom kiszáradt ajkaimat, ez pedig nem kerüli el figyelmét. Alsónadrágját magán hagyva, lehajolva hozzám, azonnal megnedvesíti ajkaimat a sajátjával, s kezeimre fogva, felvezeti azt az alsója korcához, jelezve, hogy vegyem le azt róla. Arcom ismét a pipacs legvörösebb árnyalatában pompázik. Nem akarom, nem arról volt szó, hogy ő csinál mindent?

- Na, ne szégyenlősködj. Csak tedd meg - szuszogja számra, amit ismét megcsókol, azzal térdre húzva magát, kezemet továbbra is ott tartja, hogy lehúzzam róla, hogy megtegyem az első lépést. Tény, nem akarom ezt megtenni, nincs igazán ínyemre, de nincs mese. Nyelve egy hatalmasat, lassan lehúzom róla az alsónadrágot, aminek következtében merev férfiassága elém tárul. Ha lehetek még ennél vörösebb is, hát most az vagyok. Fülemben hallom felcsendülni kuncogását, így ahogy a ruhadarabot letolom a combján, szégyenlősen, nagyokat pislogva nézek fel rá, hogy most hogyan tovább?

- Szeretnéd megkóstolni? - érdeklődik, miközben belesimít fekete hajamba, majd ujjaival lesimít arcomra és hüvelykujját végig húzza alsó ajkamon.
Ezt most komolyan kérdezte? Már hogy akarnám már megkóstolni?! KIZÁRT!

- Már bocsánat, ugyan miért is szeretném? - kérdezem enyhén ingerült hangon. Ártatlanul megvonja vállát, hüvelykujját pedig elmeríti ajkaim között, hogy saját nyálammal nedvesítse meg ajkaimat.

- Nem is tudom, olyan kéjsóvárgón néztél az előbb, hogy úgy éreztem, szeretnéd.
- Rosszul érezted! Nem szeretném!
- Biztos? - érdeklődik édes, gyengéd hangján, folyamatosan alsó ajkam simogatva. Nem hiszem el, képes megkérdezni, hogy biztos-e? Nem, majd minden szó nélkül leszopom!
- Biztos...- szuszogom, ismét felpillantva rá, mígnem megszabadulva az utolsó ruhadarabjától, lehajol, hogy ismét megcsókolhasson, én pedig viszonozom neki, hagyva, hogy teljesen eldöntsön az ágyán.

- Most az egyszer, megúszod. Legközelebb nem kérdezlek meg, csak parancsolok, te pedig, minden szó nélkül megteszed! - sziszegi ajkaimra, így mielőtt bármit is mondhatnék, belém fojtja azt egy nyögéssel, hiszen merevedésemre szorít ujjaival, majd azt a pár szót, - hogy biztosra menjen a némaságomat illetően -  végleg elharapja, mikor az ajkaival befogja a sajátomat.
Ekkor jövök csak rá, hogy ha kedvesen, gyengéden is beszél, vagy kér meg valamire, annak mindig van valami veszélyes éle, amit ha nem teljesítek, később megbánhatom. Tehát ha akarom, ha nem, meg kell tennem mindazt, amire megkér, vagy rákérdez. Ez pedig ijesztő. Ijesztő, hogy nekem beleszólásom nem lehet ebben az aktusban, ebben a... valamiben.

Ezután, egy szavam sem lehetett azon kívül, hogy csak nyögni és sóhajtozni szabadott alatta a jóleső érzésektől, a forró csókjaitól, amiktől folyamatosan izzott a bőröm s folytonos jóleső borzongás járta át a testem. Mikor ismét magamban éreztem, mikor teljesen kitöltött, az első alkalomkor fellépő fájdalom helyett, olyan mennyei érzés járta át a testem, amitől alig tudtam betelni. Persze végig jól szórakozott rajtam, de ez fikarcnyit sem érdekelt, tekintve, hogy mennyire jól éreztem magam alatta. Igen, sajnos túl jól, amitől úgy viselkedhettem mint egy utolsó szajha, aki élvezi amit kap. Kár tagadni, hiszen tényleg rendkívül élveztem. A nevét nyögdécselve, majd sikítva értem el az aktusunknak a végét, amit ő egy hangon morranással fejezett be, mikor ő is elérte a gyönyör kapuit.
A szoba csendjét immár nem a testünk hangos egymásnak csapódásai és halk, vagy hangosabb nyögései lepik be, hanem a hangos zihálásunké, amivel beleheljük ezt az így is elég forró szobát. Lehunyt szemekkel pihegek alatta, hagyva, hogy heves szívverésem csillapodjon mellkasom kalickájában. Hallom, ahogy az ágy halk reccsenéssel jelzi, hogy a tulajdonosa megmozdult, aztán már csak azt érzem, ahogy kihúzódik testemből, ezt pedig egy halk szusszantással nyugtázom, beharapva az alsó ajkam.

- Ne csinálj ilyeneket. Vagy akarsz még egy menetet? - hallom halk kuncogást, így kinyitva szemeimet, rápillantok, hogy tekintetem találkozzon a kaján vigyorával, ezután pedig ajkaim a csókjával. Több sem kell, hogy karjaimmal átkaroljam a nyakát, elmélyítve ezt a bűnös csókot. Az újabb menetben pedig így is benne kell lennem, meg úgy is. Tökmindegy, hogy mit válaszolnék, nem igaz?

- Ha belelendülsz, úgy is lesz, nem? - kérdezem, ahogy felpillantok a másik íriszeibe, amikben megcsillan egy amolyan ördögi fény.

- Látom használod az eszed - nyalja végig alsó ajkam, amit lehunyt szemekkel hagyok neki, s mikor elhúzódik felőlem, elfekszik mellettem. Annyira arrogáns... és akkora egy rohadék, még mindig. A csípős szavai és megjegyzései is egyre csak azt az érzést keltik bennem, hogy ne kedveljem. Bár egy ilyen embert, nem is lehet. Az ilyen emberek a legrosszabbak, még akkor is... ha olyan gyengéden ér hozzám, mintha egy törékeny tárgy lennék, mint ahogy most is. Folyamatosan az arcomat simogatja, cirógatja, ami valamilyen szinten, jólesik a testemnek és a lelkemnek is egyaránt, de tudom, hogy miféle ember ő. Úgy érzem, minél többször fogunk lefeküdni, egyre inkább csak gyűlölni fogom, hiszen ki fogom ismerni, tudni fogom, hogy mekkora görény, hogy egy szívtelen alak, aki nem képes a szeretetre, még akkor sem, ha a gyengéd érintései becsapósak. Előre tudom, hogy ez lesz, még ha ez egy korai kijelentés is. Ez egy kígyó, akinek nagy hatalom van a kezeiben, ezt pedig, tökéletesen kihasználja. Nem tudom, miként fogom ezt bírni, mert rendben van, hogy testileg rendkívül jól esik, de lelkileg megvisel. Megvisel, hogy egy ilyen szeméttel kell összefeküdnöm, akárcsak egy kurvának, akivel azt csinál, amit csak akar. Viszont, akárhogyan is gondolkodom ezen, teljesen felesleges. A játékszere leszek addig, míg rám nem un, s remélem, hogy nagyon hamar eljön ez az idő.

~*-*~

- Megvan mindened? - kérdezi Taehyung, amikor másnap reggel az ágy szélén ülve, rágyújt egy szál cigire, figyelve, ahogy összeszedem magam és felöltözöm.

- Persze. Ha itt hagynék valamit, úgy is érte jövök - válaszolom halkan, felcsatolva pisztolytáskámat a derekamra, majd az egyenruha felső részét is magamra öltöm, beletűrve a nadrágomba. Látnom sem kell, hogy miként mér végig, hiszen érzem magamon a tekintetét.

- Ez is igaz - sóhajt egy nagyot, aztán feltápászkodva az ágyról a hátamhoz sétál, hogy hátulról átöleljen. - Jimin hazavisz. Lent vár rád. Holnap érted megyek, azonban... Most nem ilyen munkád lesz, mint az este. Elkészítjük a portfóliódat - mosolyog a nyakamba, amit tökéletesen látok a velem szemben lévő tükörben, ami a falon foglal helyet.

- Alig várom...- szuszogom ironikusan, hagyva neki, hogy a nyakamba csókoljon, mígnem elenged, hogy szabadon távozhassak.
Minden cuccomat összeszedve, végre lelépek az oroszlán barlangjából, hogy lemenjek Jiminhez, aki a szokásos, perverz mosolyával üdvözöl, kinyitva nekem az autó ajtaját. Természetesen, nem viszonozom, egyszerűen csak beszállok, hagyva, hogy haza kocsikázzon, ezen a szép hajnalon. A nap is épp, hogy csak ébredezik. Szép színeket fest az égre, ami egy halvány mosolyt csal az arcomra. Tény, hogy borzalmasan érzem magam, de még is... legalább ennyi szépséget lássak a napban és a mostanában túl színessé vált életemben, ami minden, csak szép nem.

A paneltömbhöz parkolva az autót, Jimin hátrafordulva köszön el tőlem, amit én csak egy intéssel viszonozok. Nem áll szándékomban semmiféle kapcsolatot létesíteni az alkalmazottaival, hiszen ki tudja, hogy ezért is mit kapnék. Nem, nincs kedvem nagyobb szarba keverni magam, mint amilyenben már benne vagyok. Inkább csendben meghúzom magam, valahogy túlélem ezt az egészet, aztán húztam a picsába ebből a városból.
A panelba bejutva felszaladok a lépcsőkön, hogy mihamarabb vehessek egy igazán jó és hosszú, forró fürdőt. Alig várom, hogy relaxáljak és lemossam magamról a tegnapi mocskot, hiszen őfelségénél, ezt nem tehettem meg. Megforgatva szemeimet, előveszem kulcsomat, hogy kinyissam az ajtót, azonban egy kis csomag a kilincsre akasztva, megállít a mozdulatomban. Felvont szemöldökkel nézek rá, aztán körbenézek, hogy valaki esetleg nem felejtette-e itt, de senkit sem látok. Maximum, ha kell neki bekopog, addig is leakasztom és belenézek a kis táskába, amiben egy fadoboz csücsül. Nagyokat pislogva veszem ki azt belőle, majd ahogy megrázogatom, hallom, hogy van benne valami.

- Különös... mi lehet benne? - suttogom, miközben megforgatom az ujjaim között, végül kinyitva az ajtót, lassan beengedem magam, le sem véve tekintetem a kis dobozkáról. Látom, hogy kulccsal lehet kinyitni, de nem látok hozzá egyet sem, így ahogy megrázogatom a táskát a föld felé fordítva a száját, rövidesen meg is hallom a fémes csattanást a padlómon. Lehajolva felkapom a kis kulcsocskát, majd a zárba illesztve, kinyitom azt. Nem tehetek róla, ha az enyém, ha nem, kíváncsi vagyok.
Meglepődve nézek a tartalmába, hiszen a fedelébe az én nevem van belevésve, tehát már ebből leesik, hogy nekem szánták. Beharapva alsó ajkam, lejjebb vezetem a tekintetem a kis dobozka tartalmába, amiben nincs túl sok dolog. Viszont, amin azonnal megakad a szemem, az egy madárkoponya. Mi a fene lehet ez? Ki...? Még is ki a franc küld nekem ilyesmit? És miért?! Ez rohadtul ijesztő, hiszen nem mindennap kap az ember ilyet. És mi a francot szimbolizál? Remegő kézzel nyúlok hozzá, hogy az alatta lévő kis kártyát ki tudjam venni és amint sikerül a kis koponyát azonnal visszaejtem a dobozba, majd lezárom azt, hogy véletlenül se szemezzen velem. Halk sóhajjal fordítom meg a fehér lapot, amin fekete, nyomtatott betűkkel egy nem túl rövidke idézet fogad.

"Amikor a szürke kisegér hazaérkezett egy kalandos éjszakáról, nem tudta, hogy az eddig biztonságosnak vélt élete, hamarosan fenekestől felfordul. Az élete teljesen romokban hevert, nem látott már semmilyen kiutat, mígnem egy nap, hirtelen eltűnt. Sokan keresték őt, sírtak, zokogtak, az utcák megteltek ezekkel a kétségbeesett hangokkal, hogy megtalálják őt, de a szürke egér nem került elő. Soha nem látták újra."

Összevonom szemöldököm, hiszen ennek a szövegnek, semmi, de semmi értelme. Szürke kisegér? Mi a franc?! Nem tudom, hogy mi van itt, de ha most úgy vesszük igen, olyan, mintha az estémről, vagy az életemről írna, de az idézet többé része egy nagy hülyeség. Nem tűnnék el csak úgy, na meg a rendőrség is nagy erőkkel keresne, mivel bajtársuk vagyok - már, ha bajról ír ez a szar -. Tudok vigyázni magamra, mellékesen... Ezen kívül, ez ugyan úgy lehet igaz más emberek életére is. Nem tudom, hogy kinek van ennyi szabadideje, de ha egyszer elkapom, biztos, hogy laposra verem, magasról tojva arra, hogy rendőr vagyok és én nem kezdeményezhetek verekedést. Hangos, frusztrált sóhajt hallatva teszem vissza a kártyát a dobozba, azt pedig ledobom a cipős szekrényem tetejére. Elegem van ezekből a szarságokból! Pihenni akarok, relaxálni, nem pedig valakinek a hülyeségére, elmebetegségére figyelni! Elég nekem Taehyungot elviselnem, na meg a pletykákat, amiket az őrsön terjesztett el rólam valaki. Ha arról is megtudom, hogy ki, nem teszi zsebre, amit tőlem kap, még ha igaz, akkor sem.
Ah... az életem tényleg egy nagy moslék lett, összekavarodva mindennel, aminek nem kéne benne lennie. Azonban, erős férfi lennék, megoldom ezt valahogy, valamilyen kiutat keresek, hiszen... olyan nincs, hogy ne tudjak kimászni mindebből. Ugye?