Wild sexuality (VHope) +18!

Cím: Wild sexuality

Alkotó: Nana 

Hossz: one-shot

Besorolás: +18!
Párosítás: JHope (Jung Hoseok) & V (Kim Taehyung) [BTS] - VHope

Műfaj: bandfic

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; YAOI, erőszak; TOP TAE! erotikus tartalom!

Összefoglalás: Hoseok és Taehyung összevesznek, a többiek pedig jobbnak látták a vita kialakulása közben, hogy lelépjenek. A két fiatal egymásra maradt, s habár Hoseok próbálta egy hideg zuhannyal lenyutatni magát, Taehyung pedig próbált ésszerűen gondolkodni, egyiküknek sem sikerült a sok-sok elhatározás. Egymásnak esnek. Azaz... Taehyung esik Hoseoknak. 

Hozzáfűzés: Igazából nem vagyok oda a seme TaeTae elméletért, de miért ne. Bár, mondjuk, ezt így nem mondanám, csak épp mondjuk Hoseok mellett képzelem el nehezen, de a kíváncsiság nagy úr, és minden áron szerettem volna ilyesmit is kreálni. :D Nana zsánere uke Tae, sajna, de most változtatott. 
Remélem tetszeni fog nektek. :)

Dühösen pakolta a táskájába a ruháit az üres próbaterem egyik sarkában. A ruhadarabok szerte szét hevertek a lábai mellett, ahogy nagy terpeszben ült, lábai között a válltáskájával. Halkan morgolódott, szitkozódott, vörös arccal nyúlva a nadrágjáért, hogy azt is begyömöszölje a helyükre. Próbálta magát valamelyest megnyugtatni, de egyszerűen nem ment neki, nem tudott lehiggadni, sem úgy felfogni a dolgot, hogy megesik az ilyesmi. Szeretett volna abban a pillanatban Yoongi lenni, aki ritkán kapja fel a vizet és tud higgadtan gondolkodni és cselekedni felhevült állapotában is. – Ő nem ilyen volt. Habár mindig ügyelt arra, hogy ne törjön a felszínre az, amit nem akart, ebben az esetben ez elkerülhetetlennek tűnt. Képtelen volt megálljt parancsolni az indulatainak, főleg akkor, amint eszébe jutott az elmúlt pár óra eseménye. A kezébe kapott fehér pólót dühösen gyűrte össze, s mint egy durcás kisgyerek, messzire eldobta, szinte már dobolva a lábaival, bosszúsan vágva a sarkát a kemény padlóhoz. Utána pedig azon nyüszögött egy jó pár percig, hogy most fel kell állnia a kemény táncpróba után és elsétálnia az imént eldobott ruhához. Sírhatnékja volt, s közel állt ahhoz, hogy az arcáról is lemarja a saját, tökéletesen bársonyos bőrét.

Nem volt semmi gondja Hoseokkal, sőt, nagyon is szerette, jobban, mint kellett volna; épp ezért esett neki rosszul az aznapi viselkedése. Szerette alapjáraton, mikor a koreográfusuknak dolga akadt és nem tudott bent maradni, ugyanis olyan helyzetekben Hoseok vezette a tánc menetét, ami valamilyen szinten jobban esett neki. Bár, Hoseok elég kemény ütemet és tempót diktált olyankor, mert mindig a tökéletességre, a perfekt összhangra fektetett hangsúlyt, emellett a lépések szabályos betartására is – amit Taehyung szeretett ellinkeskedni, ha nagyon fáradtnak érezte magát. Sűrűn előfordult, hogy próbákon leegyszerűsítette a mozdulatokat, minél kevesebb energiát fektetve így a nehezebbnél nehezebb koreográfiákba, azonban Hoseok ezt egyáltalán nem tolerálta. A tánctanáruk néha elsiklik felette, mert tudja, hogy mindenki igyekszik kellőképpen, és tudják a lépéseket is annyira, amennyire kell, így néha engedi, hogy egy picikét feleresszenek. Hoseok sajnos nem ilyen volt; keményen követelte az előírások megfelelő tartását.

Esetek többségében ezzel senkinek nem volt semmi gondja – talán egyedül Yoongi húzta néha a száját –, mindenki tisztában volt azzal, ha nem teljesítenek jól, esetleg csalódást, hozzájuk nem méltó reményvesztettséget érezhetnek a rajongók és azok, akik sokat várnak el, így némileg mindenki örült, hogy legalább egy-két ember közülük keményebben hajt, mert így a többieket is viszik maguk után.

Aznap viszont Hoseok fáradt volt, elég türelmetlen is, ami rá nem volt jellemző. Mindig finoman és kedvesen próbálta közölni, ha valaki nem azt csinálja, amit kellett volna, vagy ha esetleg ellustálkodja a dolgot. Taehyung tisztában volt azzal, hogy nagyon, nagyon rest volt a nap második felében, mentségére szóljon, hogy egy jó pár napja megfázott, ezért nincs is annyi ereje és lélekjelenléte, mint lennie kellene. Azzal is tisztában volt, hogy ha nem lenne megfázva, valószínűleg az utolsó pár órákat akkor is úgy nyögte volna ki, ahogy… mint esetek többségében. Szeretett ő táncolni, de többször fordult elő vele az idő előrehaladtával, hogy gyakorta hamarabb fulladt ki; nem bírta már úgy a strapát és a tempót, mint ezelőtt egy vagy két évvel. Természetesen, nyilván szólhatna, hogy valami nem megy úgy, mint régebben, de a kutya nem törődne vele, hiszen ő vállalta, szerette is csinálni, így meg értelmetlenséget nyerne a folyamatos nyafogása, így próbált megfelelni akkor is, ha épp a Pokolba kívánta a világot. – Tényleg szeretett táncolni, énekelni, fellépni, a bandában lenni, az idolságot is szívesen viselte, csak sűrűbben fordult elő vele a kimerültség, az, hogy már csak egy puszta karmozdítás fájjon neki, vagy esetleg az, hogy képes elájulni, ha nem alszik hat-hét órát egy éjszaka. Ritka alkalom, mikor többet tud, és egyre gyakoribb az, hogy kevesebbet. Nem bírja sem az immunrendszere, sem a szervezete, sem a lélekvilága. Általában ezért mismásolta el a tánclépéseket – legalább annyival kevesebb erőfeszítés, annyival több pihenés. Persze, volt rá példa, hogy volt ideje bőven pihenni és szimplán csak lustaság és kényelmi szempontból nem követte az utasításokat, amik le lettek fektetve… Hoseok rendszerint nem volt képes eldönteni, vajon most melyik is érvényesül.

Tényleg fáradt a drága TaeTae, vagy megint csak lusta? – Hoseok túl szorgalmas volt, nehezen viselte el a szíve, ha valaki nem figyel oda a szavakra és fogja fel őket olyan gyorsan, amilyen egyszerűen csak lehet. Taehyung tipikusan az az ember volt, aki szeretett kényelmesen élni, nem oda figyelni; elkalandoztak a eszméi, számtalanszor. Ráadásul az idősebbet időnként bosszantotta a tény, ahogy Taehyung viselkedett, ugyanis úgy érezte, hogy Namjoonnak, Jungkooknak és neki van a legtöbb dolga, még is Taehyung szenved állandóan. Holott ez nem teljesen volt igaz, mert mindannyian határon túli erőket feszítettek nap, mint nap, óráról órára, de sajnos, mindenkinek a saját, önnön fájdalma a legnehezebb és Hoseok képtelen volt belegondolni abba, hogy Taehyungnak vagy Yoonginak talán kevesebb a tűrőképességük, fájdalomküszük, mint neki. Ebből adódott az alig pár órája megtörtént hatalmas veszekedés, ami végül bandabalhéba csapott át. Rövid idő alatt mind az öt tag eltűnt a balfenéken, Hoseok pedig dühösen, szinte elme borult állapotban vonult el zuhanyozni, Taehyung pedig már majdhogynem sírva, dührohamok közepette pakolta a holmijait, ami inkább volt szétdobálás, nem összepakolás. A ruhái percek leforgása alatt szanaszét repültek a próbateremben, közben a saját ajkait harapdálta dühében, s már-már remegett is minden végtagja. Érezte, ha valahogy nem adja ki a már hónapok, majdhogynem évek alatt felgyülemlett feszültségét, robbanni fog és akkor biztos, hogy az apokalipszis fog betévedni a banda életébe. Nem, ő higgadt állapotú ember volt, képes volt arra is, hogy mosolyogjon, ha épp majd' megörült a dühtől, vagy a szívét maró kíntól. Jó színészi tehetséggel rendelkezett és majdhogynem tökéletes pontossággal utánozta vidám, örömteli mosolyát a sanyarú helyzetekben is. Azonban ebbe bele lehet unni, és ennek most jött el a pillanata. Elég volt az a halovány – durva – veszekedés ahhoz, hogy végképp elege legyen mindenből.

Unta. A bánásmódot, a nem megértést, a degradálást és a kioktatást, hülyének nézést is. Elege volt.

– Mi ez a rumli?! – Azonnal Hoseok hangja felé kapta a fejét, s mikor meglátta az idősebbet felöltözve, azonban félig vizesen, újra megremegett. Bár, nem a látványtól, sokkal inkább a hangnemet kiváltó érzéstől, ami megint szétáradt a testében, mintha kötelező jellegű lett volna.

– Nem tetszik? Ki lehet fáradni! – sziszegte Taehyung remegő kezekkel, majd aránylag gyors mozdulatokkal felállt a padlóról, és a szétdobált ruhái felé vette az irányát, hogy felszedje őket.

– Még te duzzogsz? Te vagy megsértődve?! Nem hiszem el, hogy olyan rohadtul nehéz basszus megemelned a bal lábad! Mi olyan fáradtságos benne?! Mi?! – kiabált Hoseok, elvörösödött fejjel. Reménykedett abban, hogy ha vesz egy hideg zuhanyt, utána képes lesz higgadtan kezelni a felmerült problémát és talán valamivel kedvesebb hangot fog tudni megütni a fiatalabbal szemben, viszont amint meghallotta Taehyung flegma hangszínét, újra eldurrant az agya. Részben a kimerültségtől, hiszen a barátja nem volt annyira felháborító jellemű, hogy egy-két ilyen aprósággal ténylegesen kihúzza a gyufát nála. A feszültségtől, a kimerültségtől, a hihetetlen, ember által elviselhetetlen terheléstől voltak mindketten olyanok, mint a gránátbomba.

– Fáradt vagyok, képzeld el! Igen is, nehéz megemelnem a lábamat! Három kicseszett éve, minden egyes nap izomlázam van, nem tudok aludni, nem tudok pihenni, mert ha alkalmam is van rá, biztos történik valami, ami bojkottálja az elképzeléseimet! Fáradt vagyok! – fakadt ki a fiatalabb, már-már kétségbeesetten, miközben lehajolt a nem rég eldobott atlétájához.

– Tudtad nagyon jól, mire vállalkozol! Tudtad nagyon jól, mikor leszerződtél, hogy mi lesz! Felesleges állandóan nyafognod, és nyavalyognod, mert ezzel nem segíted a saját problémádat! Mikor elkerültél kórházba is baszd meg, csipp-csepp faszság volt, de te már haldokoltál! Embereld meg magad végre! – kiabált, teljesen elvesztve maradék józan ítélőképességét is. Tudta, hogy valótlant állított, ugyanis Taehyung akkor tényleg beteg volt, mozogni sem tudott rendesen, emellett pedig különféle kellékek kellettek ahhoz, hogy talpon tudjon maradni, s mikor kiderült, mennyire lázadt a szervezete a folyamatos kínzás ellen sem akart elmenni orvoshoz. Az előbbi mondatok csak a düh hatására hangzottak el, viszont Taehyungnak épp elég volt, hogy fenekestül felboruljon a vérmérséklete.

– Fogd be a szád, Jung Hoseok! Fogd be! – Saját jellemét teljesen meghazudtoló indulattal kiabált, amitől még Hoseok is hátrált egy lépést meglepettségében. Nem látta még ennyire kifakadtnak a fiatalabbat. Akárhogy kutatott az emlékeiben, még soha nem fordult elő az, hogy ennyire kikelt volna magából. Akármennyire is tudta, hogy már túlment egy bizonyos határon, eszébe sem jutott megállni:

– Némi tiszteletet, ha kérhetem, takony! Az nem elég, hogy néha kifirkálsz pár baromságot a fancaféba, vagy a twitterre! Kurvára nem elég, tudsz róla?! Nem ez a fontos, hanem a teljesítmény a színpadon és akármikor figyellek tánc közben, te holt biztos, hogy nem azt csinálod, amit kellene! Rohadtul nem adsz maximumot, olyan vagy, mint akinek ez egy játék, de felvilágosítalak róla: Nem óvodában vagy! Ez a nagy betűs élet, kemény munka és meló, nem óvoda, játszótérrel! Nem a barátaid, hanem a munkatársaid vagyunk, ez a cég pedig nem egy család, vagy játszópajti, hanem a munkáltatód! – üvöltött, nem ismerve határokat.

Taehyung megremegett egy pillanatra. Hatalmasat nyelt, miközben görcsös ujjakkal fogta a kezében tartott pólót, amit majdhogynem már széttépett a testében szétáradó, elboruló indulattól. A szemei felakadtak pár minutum erejéig. Próbálta meggátolni az elkerülhetetlent. Ahogyan az várható volt, nem sikerült. – Eldobta magától a pólót, ami földet érve a lába előtt hevert a padlón, majd megfordult, és egyenesen Hoseok ideges arcára vetette pillantását. Nem volt megállás: Gyorsan mozdult, még is kimérten és párducokat megszégyenítően. Felhúzta a karját, amint elérte az idősebbet, és lendítette a felhúzott kezét, ezzel pedig erősen és ügyesen találta el öklével Hoseok arcát. Hoseok hangosan felnyögött, s hanyatt zuhant, ahogy Taehyung kibillentette az egyensúlyából. Pár métert még csúszott a padlón, majd összevont szemöldökkel figyelte a fiatalabbat, akinek a karjai még mindig remegtek a dühtől. Könnyek csillogtak a szemeiben, az arca teljesen kipirult, még izzadt haja rakoncátlanul lógott a szemeibe. Minden izma megfeszült, Hoseok még a textilanyagok takarásában is látta, ahogy az izmok a bársonyos bőrfalra tapadtak kíméletlenül.

– Utállak! Utállak! – Taehyung egészen addig ismételgette a szavakat, amíg el nem érte barátját, majd amint sikerült a célját véghez vinnie, leült Hoseok csípőjére, aki egy ideig képtelen volt ellenkezni a döbbenettől. – Elképzelésed sincs arról, mit érzek, mi?! – Ujjai Hoseok pólójára fonódtak, erősen, görcsösen markolva a nyakánál lévő ruhát, felhúzva ezzel az idősebbet a padlóról. – Állandóan lekezelsz te is és a többiek is! Folyamatosan hisztis, érzékeny nyomoréknak gondoltok! Szerintetek vak vagyok?! Szerintetek hülye vagyok?! Nem! Nem vagyok az! Szerintetek nem veszem észre, hogy rajtam röhögtök állandóan, vagy hogy engem beszéltek ki folytonossággal?! Teljesen idiótának néztek?! Rohadtul nem vagyok annyira szerencsétlen és annyira sötét, mint gondoljátok! Igen is, tudok olyan lenni, mint ti, de nem ezt várják el tőlem! Nem akarják, hogy én olyan legyek, ezért teszem azt, amit, de sem neked, sem a többieknek nincs fogalma a valódi érzéseimről, a valódi gondolataimról! Ha mondok valami okosat, esetleg jól átlátható dolgot, mind felnevettek, hogy „Haha, ezt tényleg Taehyung mondta?” - igen! Én mondtam! De ha ez még nem lenne elég, ha még ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy azt mondjam, én feladom, ott van mellette az is, hogy folytonossággal basztattok! Egyedül talán Jimin és Namjoon nem! Elegem van belőletek, ebből az egész, kicseszett szarságból! – üvöltötte Hoseoknak a szavakat, keményen és durván lökve oda neki az elhangzottak súlyosságát, ahogy közelebb hajolt az idősebbhez, már-már összeérintve a homlokukat.

– De cseszd meg, ha… – Taehyung nem engedte, hogy a másik befejezze.

– Gyűlölöm, mikor az Aliennel basztattok! Elegem van a gúnynevekből, elegem van abból, hogy állandóan kioktattok, lekezeltek, gyerekesnek és hülyének hívtok! Ráadásul mindezt azért, mert megkövetelik tőlem! – Megrázta Hoseokot a pólóját fogva. Az idősebb nem tudta már befejezni, azt, amit elkezdett. Taehyung belé fojtotta a szót: a felgyülemlett stressz és feszültség nem úgy készült kitörni rajta, ahogyan az előbb. Nem ütés formájában. Sokkal másabb formátumban szakadt a felszínre…

Ingerülten marta Hoseok ajkait, miközben az ujjaival megtalálta az utat az idősebb hajzuhatagához, majd a tincsei közé fúrta tenyerét, erősen rámarkolva a vizes hajára. Ujjai között szorosan fogta a tincseket, megtépve azokat, szinte a padlóba ütve a másik fejét. Hoseok képtelen volt bármit lépni a hirtelen meglepettségtől. Kiüresedett az agya és fogalma sem volt róla, mit kellene jelen esetben tennie; csak annyit fogott fel, hogy Taehyung agya végérvényesen elborult és igen szokatlan módon mutatta meg magát a vérében zúgó, elméjét elködösítő harag. Magabiztosan ült Hoseok csípőjén, miközben saját magát megszégyenítő módon tépte az idősebb dús, édeskés ajkait, amit valószínűleg a durvasága következtében felsértett a fogaival, ugyanis érezte az ajkaik között keveredő fémes ízt, ami ha lehet, csak jobban beindította a fiatalabbat.

Taehyung szeretett volna mélyen elgondolkodni saját magán és a viselkedésén is, amivel önmagát is megdöbbentette, nem hogy a teljes sokkban fekvő Hoseokot, de nem volt erre lehetősége. Nem tudott gondolni semmire azon kívül, hogy most ki akarja adni azt, amit hónapokig, vagy évekig magában tartott. Meg akart könnyebbülni, s jelen esetben ez tűnt a leggyorsabb és legemberibb megoldásnak, hiszen átrendezni nem szerette volna az idősebb arcát. Mellesleg azt sem viselte volna könnyen, ha Hoseok kellő erővel üt vissza neki, és esetleg hetekig nem tudnak majd fellépni tíz kiló smink nélkül… nem beszélve arról, milyen büntetést kaphatnak a verekedés miatt.

Akármennyire is nem helyes, de humánusabb megoldás volt ez mindkettejük számára.

Egyáltalán nem finomkodott; a ruhadarabokat, amiket Hoseok gondosan magára vett alig öt-tíz perccel az incidens előtt, erőszakosan, durván tépkedte le róla, el sem engedve a másik ajkait, ezzel megnehezítve a feladatát. Halovány pillanatokra kénytelen volt eltávolodni a döbbent barátjától, hogy folytathassa munkáit. Határozottan simított végig a meztelen felsőtesten, az izmos bőrön, miközben halkan az idősebb ajkai közé nyögött, lehunyva a szemeit. Hoseok hasán lévő kockákat apró részletességgel marta végig rövid körmeivel, miközben erősen mozgatni kezdte a csípőjét Hoseok ölén, akinek az ajkaiból egy jóleső nyögés szakadt fel. Hoseok pár minutum erejéig gondolt rá, hogy lelöki magáról Taehyungot és meg fogja verni, amiért képes vele így viselkedni, viszont a düh, a felgyülemlett feszültség keveredett a sokkal és a testében eluralkodó vággyal, így amint eszébe jutott a gondolatfoszlány, úgy el is tűnt. Ahelyett, hogy ellenkezett volna, inkább engedett az érzésnek, és Taehyung hajába mart, hogy jobban az arcához húzva a fiatalabb fejét, hátha kicsit át tudja venni felette az uralmat, de erre esélye sem volt. Taehyung annyira erőteljes, kemény és durva tempót diktált, hogy Hoseok nem tudott lépést tartani vele. Fel sem fogta szinte, hogy Taehyung felemelkedett róla, majd lejjebb csúszva próbálta mihamarabb megfosztani őt nadrágjától és alsójától. Látta, figyelemmel kísérte barátja tevékenységeit, de fel nem fogta őket, csak halkan nyöszörgött, már amennyire arra volt lélekjelenléte.

Nem beszéltek, nem szóltak semmit, Taehyung ügyes mozdulatokkal szabadította meg az idősebbet maradék ruháitól is, majd a lábai közé férkőzött és szenvedélyesen az ajkaira hajolt újra, hogy magáévá tegye a nemrégiben agyon gyötört dús párnácskákat, egyidejűleg pedig hosszúkás ujjaival Hoseok feneke körül körözött, majd amint megtalálta a férfi pontját, rögtön belé nyomta az első két ujját. Hoseok torkából egy mély, rekedtes nyögés szaladt ki, amit Taehyung ügyesen elnyelt, majd a nyelvét szorgosan a fogsora közé dugta, feltérképezve az idősebb szája belsejét újra. Szabad kezével rögtön megtalálta az utat Hoseok merevedéséhez, majd köré fonva a tenyerét kezdte el mozgatni rajta a kezét, ritmikusan, kissé gyengédebben az előző mozdulataihoz képest. Hoseok testében folyamatosan cikázott végig a kínzó fájdalom, ámbár Taehyung ügyes nyelvének és kezének munkássága alatt sikerült valamennyire megfeledkeznie a kellemetlen érzésről, s egy pillanat leforgása alatt képes volt arra, hogy élvezettel teli hangon nyögjön. A sokadik ilyen hangszín után Taehyung elégnek érezte a tágítást, majd vészesen gyorsan próbálta megszabadítani magát a ruháitól. Amint levette magáról a pólót, lehajolt Hoseokhoz, hogy lopjon tőle egy szenvedélyes csókot, majd elhajolva tőle folytatta félig abba hagyott munkálatait. Nagy nehezen felállt a padlóról, kicsit ingatag lábakon, hogy levegye a nadrágját is. Botladozott egy darabig, viszont mihelyst szabad levegőt ért a felhevült bőre, felszusszantott, majd újra az idősebb lábai közé férkőzött, és lehajolva hozzá, az ajkakra mart, azzal egy időben pedig el is merült Hoseok forró testében.

Hoseok mélyen felnyögött, ujjait azonnal a fiatalabb hátához vezette, erősen belemarva a bársonyos bőrbe, egyúttal pedig próbált hozzászokni az érzéshez, ez pedig igen csak nehéznek bizonyult, hiszen Taehyung nem tudott ösztöneinek ellent mondani; mozogni kezdett. Nem volt lehetősége a gyors, ritmikus mozgásra a kegyetlenül köré feszülő forróságnak köszönhetően, ami már-már fájdalmas volt, de képtelennek érezte, hogy megálljon és várjon.
Hangosan felnyögött, amint újra tövig merült az idősebb testében, majd utolsó józan eszével Hoseok merevedéséhez nyúlt, hogy tartsa izgalmi állapotát, miközben a nyakába lihegett, haloványan remegve. Bocsánatot akart kérni, amiért ennyire nagyon eluralkodtak rajta az indulatok, de annyira ködös volt az elméje, hogy abszurdnak gondolta ilyen helyzetben a bocsánatkérést.

Pár pillanat múlva szerencsére elérte Hoseokban azt a pontot, amitől az idősebb már nem a fájdalomtól, hanem a benne végigcikázó kéjtől nyüszített fel, megvonagló testtel. A fiatalabb felfigyelt a megváltozott hangszínre, s próbálta minden lökésével azt a pontot ingerelni, a csípőjének azonos ritmusában mozgatva tenyerét a férfi merev tagján is. Sikerrel járt: pár minutum leforgását követően Hoseok teljesen megfeledkezett a testét majd' szétfeszítő kínról, ívben feszítette a hátát folyamatosan a testében uralkodó kéj alatt, miközben artikulálatlan, összefüggéstelen szavak hagyták el az ajkait. Taehyung szívesen kibogozta volna, mit akart mondani az idősebb, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, mit is akarhat a tudtára adni barátja, így inkább a feladatára összpontosított. Gyorsan mozgott, folyamatosan harapdálta, kényeztette az idősebb nyakát, ujjaival pedig legalább annyira ütemesen izgatta a merev hímvesszőt, amilyen tempót diktált a csípőjével, s mikor erősen, durván lökte meg Hoseokban az érzékeny pontot, a férfi teste hirtelen feszült meg, s ívbe hajló háttal, remegő lábakkal élvezett Taehyung tenyerébe, erősen marva rövid körmeivel a fiatalabb hátát. Taehyung felszisszent a hátán lévő fájdalomtól, majd ahogy Hoseok kíméletlenül merevedése köré feszült, megremegett a teste, s hogy ne adjon ki nőket megszégyenítő hangokat, durván mart fogaival Hoseok nyakhajlatába, tövig merülve a férfi testében, elérve saját határát is.
Pihegve, lihegve húzódott ki barátja testéből, majd hanyatt feküdt a padlón, a plafont bambulva, lapos pillantásokkal.

– Kicsit sérti az önérzetem, hogy felül voltál – suttogta Hoseok, oldalra döntve a fejét, fáradtan szuszogva, miközben Taehyung arcát figyelte.

– Az nem, hogy férfival csináltad? – kérdezte halkan a fiatalabb, a plafont fixírozva továbbra is.

– Az kevésbé – mormogta az idősebb, oldalra dőlve testével, mélyet sóhajt eresztve ki meggyötört száján. – Nem vagyok ízig-vérig hetero. Viszont dominánsnak domináns vagyok! – mondta sértett hangon. Taehyung elmosolyodott, majd oldalra döntötte a fejét, hogy szemkontaktust tudjon létesíteni az idősebbel.

– Megérdemelted, amiért kinéztél ma magadnak. Gonosz voltál.

– Visszakapod ám! Kamatostul! – szűkültek össze az idősebb szemei, vészjóslóan, mire Taehyung elnevette magát, a hasán pihentetve ujjait, megforgatott szemekkel.

– Akkor nem szent a béke, mi?

– Nem hát! Amíg ezért revánsot nem veszek, addig biztos nem! – morgolódott az idősebb, miközben nagy nehezen feltápászkodott a földről, hogy magára vegye a ruháit. Taehyung felszusszantott, majd ő is felült és nyújtózkodva ugyan, de elérte alsóját és nadrágját, hogy lustácskán magára vegye azokat. – Bár, jó voltál. Életemben el nem tudtalak volna képzelni amúgy, hogy dominálnál bárki felett. – Hoseok magára vette a pólóját, megdörzsölve utána a szemeit.

– Nem vagyok én olyan ne bánts világ, vagy ártatlan, gyerekes és naiv, mint gondoljátok – vont vállat a fiatalabb hanyagul, felvéve a pólóját és a pulóverét.

– A faszt nem! Megmutatom én majd neked – szuszogta Hoseok, a táskájához sántikálva. Taehyung elvigyorodott, huncut szemekkel figyelve a sánta Hoseokot, törökülésben ülve a padlón.

– Akkor most haragszol? – 180 fokos fordulatot vett a jelleme az aktus után: ártatlan hangon, szinte boci szemekkel pillogott, ámbár íriszeiben ott ült a huncut, szemtelen csillogás, amit Hoseok nem tudott figyelmen kívül hagyni. Szívesen megmosolyogta volna a jelenetet, de sokkalta inkább szeretett volna sértettséget színlelni, így amennyire lehetett, nem törődött a fiatalabb gesztusaival.

– Haragszom. Jó voltál, annyi szent; lehiggadtál, meg én is, szóval megoldásnak jó volt, de rohadtul neked kellett volna a passzív félnek lenned, szóval haragszom és biztos lehetsz benne, hogy a legváratlanabb pillanatban foglak megerőszakolni! Legalább ennyire keményen, mert fogalmam sincs, holnap hogyan fogok fellépni – mutatott Taehyungra, felvont szemöldökkel. – Vadállat!