Toy-Taehyung x Jin

Toy

Halk zokogás töri meg a szobában csengő klasszikus zene, szintén halk dallamát, mígnem mindebbe belerondít egy hangos csattanás, s egy agresszív, elkeseredett szó, ami annyit tesz, hogy "Francba". Mély sóhajjal nézem az előttem ülőt, aki tenyerét még mindig idegesen az asztal merev falapjához szorítja, idegesen, kétségbeesetten nézve maga elé. Tanácstalan és teljesen meggyötör, amit teljes mértékben megértek. Sajnálom, amiért ebben a lelkiállapotban kell látnom a barátomat, de mindezek mellett, valahogy nem is érdekel, de még is, én vagyok a legjobb barátja, ezért nem lenne szabad így gondolkodnom, hogy nem érdekel. Mint legjobb baráttól, bizony elvárandó, hogy kiálljon a másik mellett, hogy megvigasztalja, ha ilyen nagy bajban van a másik lelkileg, mint ahogy az előttem ülő férfi is. Könnyei úgy hullnak a sötétbarna falapra, hogy attól félek, azok sosem apadnak el. Asztalomról elveszem a rózsaszín kis fényképezőgépet, s az arcom elé emelve, minden szó nélkül megörökítem ezt a szomorú pillanatot. Nem tudom, hogy miért kellett ezt tennem, de úgy érzem, ha erről nem csinálok képet, talán elfelejtem. A férfi azonnal felemeli rám könnyáztatta tekintetét, mintha nem hinné el mindazt, amit az előbb érzékelt a vaku vakító fényéből. Egy aprócska mosollyal az ajkaimon veszem ki a gépből a képet, aztán meglegyezve a papírt hagyom, hogy a szomorú jelenet képet öltsön a kicsike kis vásznon.

- Megtaláljuk - szólalok meg halkan, amikor a papírt kiejtem ujjaim közül, engedve, hogy elterüljön a sötétbarna színen. - Megígérem neked - hunyom le szemeimet, mintha csak elképzelném, miként is találjuk meg azt, ami ennek a férfinek annyira hiányzik.
- Már egy ideje ezt remélem én is, még is semmi nyoma! Még is... még is hol lehet? - emeli ajkai elé tenyerét, hogy letörölje onnan az odakúszott, rakoncátlan cseppeket. Dús ajkaim közül megeresztek egy halk sóhajt, miközben felállok a szépen faragott székemből, hogy odasétáljak mellé, azzal a feltett szándékkal, hogy megnyugtassam a háborgó lelkét, amiről tudom, hogy lehetetlen.
Ujjaimat ráfektetem a vállára, erősem megszorítva, jelezve neki, hogy mellette állok, holott ez a valóságban nem így van.

- Tudod jól, hogy segítek, ahogy csak tudok. Megtaláljuk, ebben biztos vagyok. A legjobb embereim segítenek immár a keresésében. Most pedig, menj haza Namjoon és próbálj megnyugodni. Hívlak, ha találnak valamit az embereim. Esküszöm neked, hogy élve kerül elő és épségben - hajolok le hozzá, átölelve a nyakánál, próbálva megnyugtatni. Viszont, ahogy rápillantok az előttem falra akasztott képre, annak üvegének a tükröződéséből látom az arcomat, amin annyi és annyi hazugság ül, annyi és annyi gúny, amilyet ember még nem láthatott. Tekintetem szinte éjsötétként tükröződik, amiből nem lehet kiolvasni azon gondolataimat, amikre valójában gondolok. Hazug barátként ölelem legjobb barátomat, akinek a zokogása erősödik, vállai is úgy rázkódnak, hogy attól tartok, a végén soha nem áll le. Ujjai karomra siklanak, mintha így meríthetne erőt belőlem, mintha így adná a tudtomra, hogy bízik bennem. Persze, hogy bízik bennem, ugyan miért hazudnék neki? Mi hasznom származna belőle? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok is átfuthattak már az agyán, de mindezek egy fikarcnyit sem számítanak.

- Annyira félek, hogy baja esett - suttogja, fogait összeszorítva, szinte hallom, ahogy csikorognak.
- Nem esett baja.
- Honnan tudod? - billenti oldalra fejét, hogy az arcomra nézhessen, nekem pedig egy mosoly kúszik az arcomra, lassan elengedve őt az ölelésemből.
- Tudom. Érzem, hogy nincs baja az öcsédnek. Most pedig menj haza, próbálj meg pihenni, hiszen borzalmasan nézel ki. Megértem a bajod, átérzem, de ezzel nem teszel jót, ha magadra nem vigyázol - simítok szőke hajába, ő pedig az én kezemre fog, megszorítva a kézfejem.
- Igazad van, csak nehéz.
- Tudom - suttogom, miközben kezem elhúzom az érintésétől. Namjoon megtörli arcát könnyeitől, végül feláll a helyéről, hogy megtegye mindazt, amit tanácsoltam neki. Hálásan néz rám, megeresztve egy aprócska mosolyt, amiben megannyi érzés tükröződik, viszont én mindezt figyelmen kívül hagyom, ügyelve arra, hogy ez ne látszódjon az arcomon. Kedves és bizalomgerjesztő mosolyt villantok felé, ami egy igazi hazugság. Olyan vagyok, mint egy hazugság maszkkal sétáló élőlény, akinek minden vágya, hogy megtévessze az embereket, mintha ez így lenne rendjén.

- Akkor... hívj, ha találtok valamit - emeli rám reménykedő tekintetét.
- Hívlak. Szia, Namjoon - követem, hogy kikísérjem a hatalmas, kétszárnyú ajtón, hogy elhagyja a házamat.
Mikor a hatalmas ajtó egy hangos csattanással záródik be, csendben nyújtózok egy hatalmasat, karjaimat a fejem fölé emelve, kinyújtóztatva minden tagomat, mintha mi sem történt volna az előbb. Halk nyöszörgés hagyja el ajkaimat a jóleső érzés következtében, végül tekintetem a lépcsők irányába vezetem. Megnyalva ajkaimat, ujjaimmal a hófehér ingemhez nyúlok, kigombolva rajta három gombot, miközben lépteimet egy bizonyos szoba felé veszem, s halk fütyörészéssel sétálok a kinézett célom felé. A hosszú folyosót a fütyörészésem hangosan belepi, s a tömör falakról visszhangozva jutnak vissza hozzám, jobb kezemet pedig kinyújtva, körmeimmel a falat karcolom végig. Tekintetemmel végig nézek a falakra felakasztott képeken, mígnem utam végeztéhez érek, ami egy beltéri tömörfalapú kétszárnyú ajtóhoz vezet. Ujjaimat a kilincsre fonva lenyomom azt, s kitárva az ajtót, belépek a világoskék falakkal díszített szobába, ahol a velem szemben elhelyezkedő ablak alatt egy hófehér, vasrácsos ágy helyezkedik el.
Mélyen magamba szippantom a szoba kellemes és mámorító illatát, amiben minden nap játszok egyet a kedvenc játékommal. Gunyoros és egyben egy eszelős mosoly ül ki arcomra, mikor a szekrény felé nézek, ahol bizony a kedvenc játékomat tartom. Lassan sétálok a hatalmas gardróbszekrényhez, mígnem azt kinyitva, megpillantom az alján összekuporodott meztelen játékomat, ami ahogy meglát felpillant rám, viszont a mosolya nem látszódik, tekintve, hogy egy szájpecek van az édes ajkai között. Leguggolva hozzá, mutatóujjammal végig simítok az állán, mitől ő úgy dönti hátra fejét, mint egy édes kiscica.

- Mit szólsz, ha ma is játszunk egy kicsit? - kérdezem, belesimítva puha hajába, amibe gyengéden belemarkolok, hátrahúzva a fejét. Halk hümmögést hallat, szemei pedig úgy csillognak, mint egy kisgyereknek. Olyan édes és olyan kívánatos. - Ezt igennek veszem - hajolok közel hozzá, majd a homlokára adok egy csókot, miközben a térdhajlata alá nyúlok, majd a hátánál megfogva felemelem, hogy odasétáljak vele a hófehér ágyig, amin elfektetem, ő pedig összebilincselt kezeivel átkarolja a nyakamat, hogy közelebb tudhasson magához. Ujjaimmal azonnal végigsimítok fedetlen combján, rámosolyogva az édes szemekkel rám pillogó Taehyungra. Olyan gyönyörű, hogy nem tudok neki ellent mondani. Egyszerűen megőrjít, rabul ejti a szívemet akárhányszor csak ránézek.
Elvigyorodva követem végig tekintetemmel azt a vékonyka kis nyálcsíkot, ami  a piros kis labda miatt megindul le az állán. Ártatlan pillákkal figyeli vágyakozó arcomat, mígnem odahajolva bőréhez, lenyalom azt a megszökött kis csíkot, fel az ajkáig, mígnem végig vezetem nyelvem az alsón, majd a felsőn is. Halk szusszantást enged meg, miközben hajamba vezeti ujjait, nyakamon pedig érzem a hideg fém érintését.
- Szeretnél egy csókot, igaz? - érdeklődöm, mígnem egy heves bólogatás lesz a válasz, hajamnál pedig erősödik a szorítás, mikor rózsaszín ízlelőszervemmel a nyakán nyalok végig. Látom, ahogy libabőrös lesz, mellbimbója pedig azonnal meredezni kezd. Imádom Taehyung testét. Egyszerűen nem tudom elengedni, sőt nem is akarom! Ha kell, örökre ellopom Namjoon mellől, ha kell örökké kerestetni fogom őt, hogy abban a kegyes hazugságban éljen tovább, hogy a kisöccse régen meghalt, hogy nincs esély arra, hogy valaha is visszakapja.
Oldalán végig vezetem ujjaimat, lesimítva a csípőjére, mígnem megállapodnak ujjaim a combjánál, amibe erősen belemarkolok. Azonnal egy nyögés szabadul fel a torkából, fejét is hátravetve, kimutatva nekem, hogy menyire élvezi már csak ezt az érintést is, ahogy a belsőcombját markolászom és masszírozom, felkészítve arra, hogy bizony mindjárt kiadós játékban lesz része. Azonban, mielőtt ez megtörténne, elengedem kívánatos combját, hogy felnyúljak a szájpecek pántjához azzal a szándékkal, hogy kioldjam azt és mikor az ellazul és kiveszem a labdácskát a szájából, s ledobom azt az ágyra. Ajkaihoz hajolva, már is megízlelem az alsót, dús ajkaim közé véve azt, hogy megszívogassam és harapdáljam azt, majd ugyan ezt megtegyem a felsővel is, amitől egy halk nyögést enged meg dús párnácskái közül. Elvigyorodva, szinte azonnal egy vad csókra hívom, átdugva nyelvemet ajkai között, hogy feltérképezzem az ajkainak minden egyes szegletét, mint ahogyan azt minden egyes nap megteszem. Imádom Taehyungot csókolni, imádom érinteni, s imádom a testének minden egyes szegletét. Nem is értem, hogy akkoriban miként jutott eszébe az, hogy ő velem akar lenni, hogy velem akar szórakozni, játszadozni. Emlékszem, amikor bevallotta nekem, hogy mennyire szerelmes belém, hogy mennyire odáig van értem. Én pedig ezt kihasználtam a saját önzőségem miatt, amit a mai napig nem bántam meg. Ha már a játékom akar lenni, hát legyen az, nekem ez egy tökéletes időtöltés, egy tökéletes szórakozás, hogy kiélvezhetem a fiatal teste által nyújtott élvezeteket. Huszonkét évesen kikötött egy gazdag, harminc éves fasz mellett, aki nem mellesleg, igazi játékként kezeli, s ez még tetszik is neki. Nem értem a lelkivilágát, nem értem Taehyungot, de azt hiszem, nem is akarom már megérteni, csak érezni őt.

- Mit szeretnél ma? - érdeklődöm az ajkára lehelve szavaimat, nyelvemet kidugva pedig végig nyalok megnedvesített ajkán.
- Amit eddig is - szuszogja, miközben a tarkómra fogva ismét magához húzza a fejem, hogy megcsókoljon, hogy birtokolja az ajkaimat. Örömmel viszonozom a csókját, mígnem átveszem az irányítást, teljesen fölé magasodva, hogy immár kezdetét vegye a játékom.

Csókok csattannak az ajkain, majd a bőrén, folyamatosan beborítva őt, ezzel is az őrületbe kergetve fiatal elméjét, aminek következtében folyamatosan hallom jóleső sóhajait és apróbb nyögéseit, ha az érzékeny helyeken csókolom meg, amitől remegni kezd, akárcsak a kocsonya. Annyira érzékeny és annyira gyönyörű, főleg, ha a résnyire nyitott pillái mögül figyeli minden mozdulatomat, ahogy a félig elnyílt ajkai mögül piheg, tudtomra adva, hogy jó mindaz, amit csinálok vele. Megőrülök tőle!
Mellbimbójára rálehelve, azonnal kidomborítja nekem a mellkasát, jobban a nyakamba kapaszkodva, összebilincselt kezeivel. Tudom, hogy imádja, ha itt kényeztetem, ilyenkor olyan, mint egy jámbor kiscica, a hangja pedig akár egy kiskutyáé, aki csak nyüszíteni tud a jóleső érzésektől. Csókommal rálehelve egy pillanat alatt megremeg a teste, majd mikor ajkaim közé engedem az aprócska testrészt, szinte azonnal elnyílt ajkakkal nyüszít fel, jelezve nekem, hogy egy pillanatra se hagyjam abba, amit csinálok. Hagyom, hogy élvezze ezt a mámorító érzést, így ujjaimmal ismét lesimítok a combjára, hogy jól megmarkolásszam, majd széles terpeszbe húzzam. A tudtára akarom adni, hogy bizony komoly szándékaim vannak a lába között s ezt láthatóan nagyon is jól tudja. Szusszantva enged lábai közé, mint egy engedelmes kis szajha, aki azonnal egy hangosabb vinnyogást ereszt meg, amikor egyik ujjamat elmerítem a testében. Imádja, ha a mellbimbója mellé a kis nyílását is kezelésbe veszem, én pedig imádom, ha ilyen jóleső érzésekkel boríthatom el az agyát.

Az egyre csak észbontó élvezettől, azonnal hangos zihálásba kezd, pilláin pedig hamar megülnek a könnyek, amiket imádok nézni, főleg, ha felnyitja őket és a szemeimbe néz. Annyi érzelemre képes ez a fiú, hogy úgy érzem, mellette én is megtelek ezernyi és ezernyi színnel, érzéssel, s némi őszinteséggel.

- Ah, mégh! - emeli meg hangját, amikor harmadik ujjamat merítem el testében. Tagadni sem tudom, hogy mekkora kaján vigyor ül ki az arcomra, amivel folyamatosan az arcába vigyorgok. Kérlelő és elveszett tekintettel néz a szemeimbe, szorosabban fonva nyakam köré karjait, egy vadabb csókra hívva az ajkaimat, ezzel eltüntetve mosolyomat is az arcomról. Ha minderről Namjoon tudomást szerezne, biztos vagyok benne, hogy megölne. Tudom, hogy kinyírna, de ennél jobb játék nincs a Földön. Nem tudok Taehyungtól elszakadni, mint ahogyan tudom azt is, hogy ő sem, noha ő nem efféle dolgokra használta az öccsét, viszont... úgy érzem, hogy ez a kis szaros csak is itt tud teljesen kiteljesedni.
- Hogy mondod? - érdeklődöm, mélyebbre tolva benne ujjaimat, megkeresve gyönyörközpontját s ujjaimmal egy pillanat   alatt ismét eljuttatom abba az önkívületi állapotba, mint ahogy minden nap megteszem ezt vele.
- Ooott! Ott! - hangja úgy csendül fel, hogy a szoba kék falairól visszhangozva hallom vissza azt, megborzongatva a testemet.
- Hol? - kuncogom, körözve testében ujjaimmal, szemei pedig azonnal fel-fel akadnak, ezzel a tudtomra adva, hogy baromira elkaptam, hogy elképesztően imádja, ha ilyen mocskos dolgokat csinálok a testével. Tudom, hogy nem kell neki sok, tudom, hogy ha tovább csinálom ezt, bizony eléri a gyönyör kapuit, viszont ezt, nem akarom még megadni neki, más terveim vannak vele. Hangos, artikulálatlan kiáltás hagyja el ajkait, mikor ujjaimat kihúzom belőle, szemeit szorosan összeszorítva picit megrázza a fejét, kimutatva, hogy szerinte mekkora bűnt követtem el azzal, hogy nem engedtem elmenni.

- Ssssh - csitítom, miközben végig simítom kipirult arcbőrét, jól szemügyre véve elégedetlen arckifejezését.
- Kérlek - nyöszörög, hatalmas szemekkel nézve az enyémekbe. - Kérlek, hyung!
- Hyung? - kérdezem, picit a hajába markolva, hogy hátra feszítsem fejét, így a szabaddá vált nyakát, már is végig nyalom, majd megharapdálom fogaimmal. Teste ismét vadul megremeg alattam és néha fájdalmas nyögéssel adja tudtomra, hogy mit érez éppen.
- Kérlek - leheli ismét ezt az egy szót.
- Mi lenne, ha beszéd helyett, valami sokkal jobbra használnád a szádat? - simítok végig alsó ajkán hüvelykujjammal, amit elmerítek ajkai között, s kihúzva azt közülük, benedvesítem a kiszáradt felületet. - Utána, megkapod, amit annyira szeretnél - hangom erotikával túlfűtött, az izgalom egy pillanat alatt átcsap a testemen, mikor belegondolok, hogy mit fog most csinálni velem, azokkal a gyönyörű ajkakkal. Azok a vörös, duzzadt párnácskák, amik majd a makkom színével lesznek szinte egyszínűek, valahogy megőrjít a tudat, hogy lássam, egyszerűen türelmetlenné tesz és bolonddá.

Az ágyon felülve, már is a nadrágommal bajlódom, hogy levehessem azt és szinte tálcán kínálva adjam oda neki a farkam, hogy úgy kényeztessen, ahogyan csak akar. Imádtam mindig is, mikor leszopott azokkal a kívánatos párnákkal. Ahogy a nyelvével ízlelgetni tud, ahogy szinte a farkamnak tud élni, valami csodálatos. Helyet foglalva a hófehér ágyon szinte azonnal felül, hogy nekilásson a rászabott munkának, hogy Istenként tekintsen a hosszomra, s ajkai közé véve úgy is bánjon vele. Rózsaszín nyelvét kidugva ízlelgeti végig ékességem, mígnem a makkomnál megállva, erőteljesen rászív. Azonnal felszakad belőlem egy hangos szisszenés és vágyakozó tekintettel kémlelem tovább, hogy végre elnyeljen és tegye, amit tennie kell. Ó, azt hiszem, erre nem is kellett sokat várnom. Ahogy párszor megízlelgette makkomat, szinte azonnal a torkáig enged, hogy immár én is a vakító vágy felé sodródjak. Taehyung igazán tehetséges az ágyban, nem is tudom, hogy nem találtam rá hamarabb. Kár, hogy csak mostanában jutott el hozzám az üzenete, kár, hogy csak most vallott nekem szerelmet, ugyanis ha hamarabb tudomást szerzek róla, hamarabb begyűjtöm, hamarabb csinálok vele piszkos dolgokat, hamarabb tanítom be olyan dolgokra, amiktől ő lesz a tökéletes játékszer.

Mély morranást engedek szabadjára a torkomból, mikor erősebben szív férfiasságomra, mikor a combjaimat simogatva és markolászva próbál egyre csak kisodorni ahhoz a szakadékhoz, amibe ha beleesek, biztos, hogy magammal rántom, ha kell. Erősen hajába marok, mikor már elkezdem szaporábban venni a levegőt, s fogaimat belemélyesztem alsóajkamba attól a látványtól, ami lent fogad a farkamnál. Azokkal a hatalmas boci szemekkel, amikkel engem illet úgy érzem, hogy pár pillanat és a szájába robbanok. Ám, mielőtt ez megtörténhetne, hajánál fogva húzom el ékességemtől, amit egy hosszú nyállánc köt össze a szájával. Ismételten megremegek a látványra, így a nyálát amint letörlöm makkommal a szájáról, hamar feltérdelek a matracra.

- Szeretnéd? - suttogom, ahogy finoman ajkához ütögetem makkomat, jelezve neki, hogy bizony, már nem a szájára lesz szükségem.
- Igen - pillant rám vágyakozó tekintettel, felülve az ágyon.
- Fordulj meg! - utasítom, s abban a szúrásban négykézlábra áll, s egyik alkarjával a rácsra támaszkodik, míg másik kezével rámarkol a rácsra, fejét pedig oldalra döntve várja, hogy végre elvegyem azt, amit már olyan régóta szeretnék. Ujjaimat benyálazva, jól bekenegetem bejáratát, végül nyálas hosszomat a nyílásához helyezve, egy pillanat alatt tövig lököm magam a testében. Hangos sikítással adja tudtomra, hogy az érzés valami hihetetlen volt a számára. Fejét hátra veti, fenekét pedig kitolja nekem, miközben ujjaival úgy szorítja a hófehér rácsot, hogy ujjbegyei azonnal elfehérednek.
- Gyönyörű vagy! - suttogom hátára, így bőrére már is egy csókot nyomok, tövig állva meg testében, miközben Ő úgy remeg, mint a nyárfalevél.
- Kérlek, hyung! - veti hátra ismét fejét, csípőjét pedig megmozdítja, hogy mozgásra késztessen, de én ehelyett ismét a hajába másztatom ujjaimat, erőszakosan markolva tincseit.
- Elfelejtetted, hogy te mi is vagy itt? - sziszegem a nyöszörgő fiúnak.
- Nem - nyögi a szót, amitől azonnal mosolyognom kell.
- Mi vagy te? - teszem fel a kérdést, azzal csípőmet elkezdem mozgatni, lassan ki-be húzódva a testében. Már is felnyög, egész testében megremegve.
- Egy játékszer - suttogja, félig lehunyt pillákkal.
- Hogy? - húzódom ki testéből, majd erőteljesen visszacsapom magam.
- EGY JÁTÉK! - sikítja az érzéstől, s ha lehet, gerince ennél is nagyobb ívet zár be, nekem pedig azt hiszem, ez az egész elveszi az eszemet. Imádom. Egyszerűen imádom.
- Jófiú - engedem el haját, végül gyorsítok a tempón, rámarva csípőjére, amit ha lököm a csípőmet, magam felé húzom, majd ha kihúzódom belőle, őt is eltolom magamtól, így az érzés nála sokkal erősebb lesz. Nyögései felgyorsulnak és hangosabban, élesebben hallatszódnak, amit a falak nagyszerűen visszavernek. Ajkaimat megnyalva, folyamatosan mozgok benne, egy pillanatra sem állok meg. Az ágy alattunk halkan csattan a mozgásunk ütemének megegyezően, Taehyung pedig nem győzi dobálni a fejét, elnyílt ajkakkal, lehunyt pillákkal élvezve a vad szexet.

- Hyung... nekem... nekem...- nyöszörgi, ám mielőtt befejezhetné, kihúzódom testéből, aztán átfordítom a hátára, hogy közel lehessek hozzá, hogy láthassam az arcát, mikor elélvez alattam. Ismét a testébe vezetve magam újabb nyögéssel ajándékoz meg, így ismét felveszem azt a tempót, amit az előbb is diktáltam, így tökéletesen láthatom élvezkedő, kéjes arcát. Ujjaimat a merevedésére kulcsolom, így a mozgásommal megegyező ritmusban mozgatom rajta őket, ajkaimmal pedig az övéit veszem célba, hogy egy vad csókra hívjam.
Elképesztő tempót diktálunk, érzem, ahogy arcomon végig folynak az izzadtságcseppek, amik lehullnak az alattam fel-le ringatózó testére.

- Hyung én...- nem tudja befejezni, ugyanis ismét az ajkára marok a sajátommal.
- A nevemet mondd! Mondd a nevem! - sziszegem ajkára, tekintetem pedig összekapcsolom az övével. Összebilincselt kezeit ismét átdobja a fejem felett, hogy újra közel tudhasson magához.
- Jin... - nyögi a nevem, amitől én is egy hangosabb nyögést eresztek meg ajkaira. Imádom, mikor kimondja a nevem.
- Még egyszer! - szólok rá.
- Jinh... JIN! - szinte sikkantja, mikor a gyönyör egy pillanat alatt átcsap a testén, s forró magját a tenyerembe ereszti, erős izomgyűrűi pedig egy pillanat alatt a merevedésemre szorítanak, ezzel átsegítve engem is a gyönyör kapuin, amit egy mély, férfias nyögéssel élek meg, egyenesen a fiatalabb testébe eresztve magomat.

Hangosan zihálva nézek le a fiúra, aki szintén pihegve öleli még nyakamat, lehunyt pillákkal próbálva megnyugtatni a szapora légzését és dübörgő szívét. Fáradtan húzódom ki testéből és fekszem el mellette, vékony testét azonnal magamhoz húzva, amit igazából húzni sem kell, mert magától bújik a testemhez. Annyira idilli így ez a pillanat, hogy úgy érzem, nem cserélném el ezt semmiért sem. Imádom, hogy ennyire közel van hozzám, hogy ennyire az uralmam alatt van, hogy ennyire kiszolgáltatja magát nekem. Nem tudom, hogy ez mind a szerelem miatt van, amit felém táplál, vagy esetleg amolyan fétis ez nála. Fogalmam sincs, bár azt meg kell hagyni, hogy egyikünk sem panaszkodott még az efféle játék miatt, ő pedig ahogy látom, kifejezetten élvezi.

- Taehyung - szólalok meg, így a másik azonnal felnyitva pilláit, rám emeli tekintetét.
- Tessék? - simít végig izzadt mellkasomon.
- Namjoon baromira hiányol. Nem bántad meg, hogy itt maradtál? - kérdezem, belesimítva dús hajába, de ő csak elmosolyodik.
- Majd megszokja a hiányom. És nem, nem bántam meg. Ezt soha nem bánom meg - kuncogja, fejét a kényelemben elhelyezve a vállamon.
- Biztos? Hiszen elmehetsz, amikor csak akarsz. Mert ha itt maradsz... a játékom maradsz, örökre - suttogom, komoly tekintettel nézve a szemeibe, de ő csak elvigyorodik.
- Minek mennék el, ha itt vagyok boldog? - kuncogja, nekem pedig nem kell többet kérdeznem, hogy tudjam, ezzel örökre eladta magát az Ördögnek. Vagyis, nekem! Én leszek az ördöge, ő pedig az én kis játékom, amit úgy imádok. Lassan lehajolok az ajkaihoz, majd megcsókolom a dús párnácskákat.

- Elintézem, hogy soha többé, ne találjon meg senki - sziszegem a veszélyes szavakat, ezzel a tudtára adva, hogy a bátyját ezentúl nem láthatja, sőt senki mást, hiszen... mindenki számára Taehuyung meghalt, s csak nekem fog tovább élni, csak azért, hogy az én szórakozási igényeimet kielégítse, akárcsak én az övét, hiszen... mire való egy játék? Arra, hogy a tulaját boldoggá tegye, s a tulaj is a saját játékát. Beteg egy játék ez, amit mi ketten folytatunk.

- Most pedig... vissza a szekrénybe, meguntalak! - sziszegem ajkára, amit ismét durva csókcsatára hívok.
Azt hiszem... soha nem unok rá erre a játékra, soha, míg életben vagyok, ez már biztos!