Party... or not? (Daehyun x Taehyung) +18!

Cím: Party... or not?

Alkotó: Nana 

Hossz: One-shot

Besorolás: +18

Műfaj: AU

Figyelmeztetés: +18! Erotikus tartalom! Trágár beszéd! (A fiúk kora nem valóságos, és a történetben szereplő dolgok sem! Fikció!) Részletes leírás, kissé tömény szexuális tartalom!

Összefoglalás: A 26 éves Daehyunt elrángatják a barátai bulizni, de neki semmi kedve hozzá. Végig unottan ül a klubban, egészen addig, míg meg nem látja Taehyungot...

Hozzáfűzés: Tudom! Tudom! Furcsa páros. De annyira piszkálják a fantáziámat. :( Meg még sok minden, amúgy.
Szeretek ilyen "finomságokat" hozni. Remélem nem ábrándultok ki belőlem. xD 

Daehyun 

Sem kedvem, sem energiám nem volt ma éjszaka egy füstös klubba menni, ami tele van a zene ütemére vonagló ribancokkal, és az őrült tinilányokat megbolondító fiatal, már-már transzvesztitához hasonlítható hímnemű egyedekkel. Nem, nekem semmi bajom velük, de nem tudom őket megérteni… egy minimális férfivonás sincs egyikben sem. Teszem hozzá, pár tizenéves srác egyáltalán mit keres itt?

Nem, nekem tényleg sem energiám, sem kedvem nem volt.

És igen. Míg a többiek buliztak, táncoltak a villogó fényekkel megáldott klubban, én halk sóhajjal néztem magam elé a pult előtt ülve, unottan bámulva az előttem lévő vodkás poharat. Nem találtam fel magam. Aludni akartam otthon, pihenni, szusszanni egy nagyot, de nem. Engem el kell cincálni egy büdös szórakozóhelyre, mert mi más dolgom is lehetne… Nekem nincs semmi dolgom végül is.

Mélyen felsóhajtottam, majd lehunytam a szemeimet, az ujjam közt forgatva a poharamat. Még várok egy-két órát, nehogy az legyen, hogy én, az örök vén lelécel, mielőtt igazán elkezdődhetne a buli. Valahogy egyikük sem tudta megérteni, hogy nekem nem ez a fajta buli a szórakozás. Én jobban szeretem, ha valahol összeül a társaság, beszélgetünk, eszegetünk, iszogatunk. De az, hogy mindenki megy arra, amerre lát, táncolgat és felszedeget mindenféle ringyót, nekem nem mulatság.

Lassan hátranéztem a vállam felől. Láttam, hogy a fiatal lányok tekergetik a csípőjüket, dobálják a hosszú, rövid hajukat ide-oda, rázzák a feneküket a mellettük, előttük, vagy mögöttük álló fiúknak. Akik pedig pártalanul táncoltak, próbálták magukhoz csalogatni az „áldozataikat”. Néhányan dohányoztak is, a füst pedig ebből adódóan tekergőzött felfelé a plafon irányába, majd mikor az odaért, lágyan, mint egy selyem, úgy terült szét a felületen.

Mélyebben szusszantottam, később pedig már unottságból is, de lehajtottam a keserű, torokmaró alkoholt. Elfintorodtam egy pillanatra, s mikor végeztem az üvegpohár tartalmának eltüntetésével, a pultos fiúnak nyújtottam a poharamat, jelezvén, hogy kérek még. Miután kiválasztottam, hogy mit is kívánok, a poharamba töltötte azt, én pedig az ajkaim közé vettem a mérgemet, majd megfordulva a széken, néztem a táncoló, partizó tömeget.

Nem szerettem a hangos zenét sem. Igazából nincs itt semmi, amire azt mondhatnám, hogy befolyásolná a maradni akarásomat. Mindenféleképpen le akarok lépni, de még látom a szemem előtt Zelót, és engem nézeget, intve a fejével, hogy menjek már táncolni. Mennék én, cseszd meg, de nekem ezek a hülye libák nem kellenek. Mást meg nem látok, aki tetszene. De hiába is mondanám hangosan, a fiatal fiú fülébe nem jutának el a szavaim, így csak egy bólintással, és a poharam felmutatásával jeleztem, hogy még itt van nekem a nedűm, aztán csatlakozom. Kicsit lassan ugyan, de értette a célzást, végül széles vigyorral eltűnt egy alacsony, fiatalabb lánnyal a tömegben.

Mélyebb sóhajt ejtettem ki az ajkaim közül, elhúzva a számat.

Végül kétségbeesett, magányos szenvedésemet egy fiúcsoportnak köszönhetően, félbe kellett szakítanom. Hangoskodva, kacagva érkeztek mellém, két-két fiú között pedig egy kissé rémült társukat nyomták a pultnak.

- De innod kell! - Az egyik alacsonyabb srác hangosan nevetgélt, valószínűleg már rendesen felöntött a garatra. Nem bámultam őket, csak a szemem sarkából figyeltem a vicces jelenetet, amit képesek voltak lerendezni.

Lassan kortyolgattam az italomat, aprócska fintorral az arcomon. Nem voltam oda az alkohol ízéért, de mást nem tudok csinálni.

- De én nem bírom… - A fiú hangja halk volt, elveszett, segítségért kiáltó. Gondoltam rá, hogy odaszólok a srácoknak, hogy hagyják már, ha nem akar inni, akkor nem iszik, viszont gondolom, hogy az a pár srác a baráti társaságába tartozik, tőlük pedig felesleges lenne megvédenem. Így csak újra a poharam széléhez nyomtam az ajkaimat, hogy közéjük eresszem az alkohol maró, kesernyés ízbombáját, hogy az végig marja a torkomat is.

- Ne nyámnyiláskodj már! Igyál! - kacagták, mire mélyen kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt. Szerencsétlen gyerek. Még jó, hogy az én barátaim nem ennyire erőszakosak.

Bár, ha azt nézem… engem is elrángattak egy buliba, holott ma a klubok környékére sem akartam belépni. Még az egy kilométeres körzetébe sem, nemhogy egy ajtón belül…

Később arra lettem figyelmes, hogy az eddig zaklatott fiúcska mellettem áll, halk sóhajjal, tanácstalanul, miközben a tömeget nézi, és a kezében tartott poharat. Elmosolyodtam a látványra. Elég magabiztosnak és karizmatikusnak tűnt a személyisége úgy első látásra, de most olyan volt, mint egy elveszett kisfiú. Hány éves lehet? 15? 16? Vagy még rosszabb?

Igazából… elég tetszetős volt a külseje.

Nem volt ismerős az arca, a sötétben nem is teljesen láttam, csak néha, mikor egy-egy fénycsóva megvilágította őt. A haja csokoládé-barna színű volt, a frufrujában pár zöld tincs figyelt, ami egészen figyelemre méltó volt. Pár pillanatra meg is lepődtem, mikor megláttam, nem-e káprázik a szemem, és nem-e csak a fénytől tűnik zöldnek, de nem. Tényleg olyan volt. Realizálva magamban a dolgot, elmosolyodtam és megcsóváltam a fejemet. Biztos, hogy fiatal. Vadnak is néz ki. Bár, amilyen vadnak néz ki, azt hiszem, legalább annyira szelíd.

Egy vajszínű dzseki volt rajta, egy feszes, szűkös farmer, és egy fehér póló a dzseki alatt. Meg valami furcsa nyaklánc, ami teljesen a nyaka vonalához tapadt. Elég érdekes volt, mindenesetre, akármennyire nem akartam, azért meg kellett jegyeznem magamban, hogy jól állt neki és az összhatás egészen jó volt.

Hosszasan mértem végig a szemeimmel és mikor pár perce meg volt világítva az arca, akkor meg is tudtam nézni a vonásait, nem csak pár pillanatra. Meglepődve vettem észre, milyen szépek a vonásai. Hatalmas nagy szemek és szempillák, dús ajkak, szépen ívelt orr, karakteres arcvonások. Egészen helyesnek tűnt.

Bár, sosem hittem volna, hogy ilyesmit be fogok magamnak vallani, de tényleg helyes arca volt. Egy férfihoz képest még talán mondhatom azt is, hogy nem csak helyes, de igazán szépnek is tűnt.

Akaratlanul is megnyaltam az ajkaimat, és tudom, elég piszkos dolog ilyesmikre gondolni, de úgy éreztem, hogy nekem ezt a fiút ma éjszakára minimum meg kell szereznem. Ahogy végig mértem tetőtől-talpig… és megrezdült az alhasam, már tudtam, hogy igen. Kívánom. És kell nekem.

Kell.

Viszont hosszas méregetésemnek az vetett véget, hogy már nem csak az arcát nézem. Óh! Dehogy! Mélyen a sötétbarna íriszekbe meresztettem a tekintetemet, szorosan összekapcsolva az enyémet az övével. Szemöldöke lassan a homlokára futott, kérdő pillantásokkal illetve. Realizálva, hogy talán nem túl szép, és illendő dolog valakit így bámulni, megköszörültem a torkomat és az ajkaim elé téve az ökölbe szorított kezemet, kissé oldalra pillantottam. Bár, legszívesebben kihívóan néztem volna a szemeibe, megharapdálva az alsó ajkamat, de úgy éreztem, hogy őt nem lesz olyan egyszerű becserkésznem, így inkább visszavonulót fújtam ez időre, mielőtt valami elhamarkodott, végleges hibát követtem volna el.

Pár pillanat múlva viszont újra visszanéztem rá, mikor elfordította tőlem a fejét. Letéve az ölembe a szabad kezemet, a másikban tartva az italos poharamat, ismét végig mértem.

Csinos fiú. Nagyon csinos. És akartam. Kellett nekem.

Ő tovább meredt a tömegre, halk szusszantással, és egy apró fintorral nézte a poharát.

Lelki társ. Ez volt a legelső, ami eszembe jutott a fintor láttán. Még meg is mosolyogtam a reakcióját. Azt hiszem, én sem nézhettem ki máshogy, azt eltekintve, hogy én végső kétségbeesésemben bele is kóstoltam az italba, mert nem tudtam mást kezdeni. Biztos valami íztelen szart kapott.

- Elnézést, miért bámul? - kérdezte a fiú, mire felnéztem rá. Igazából, legszívesebben elmondtam volna az igazat, hogy rettenetesen tetszik nekem, és szívesen látnám a lepedőm és a párnáim közt, azért nézem ilyen mereven, de úgy gondoltam, talán ezt nem kellene hangosan a tudtára adnom.

- Ah, sajnálom! - Félmosolyra húztam az ajkaimat, majd egy mély sóhaj kíséretében újra a számhoz emeltem a poharam szélét, viszont mielőtt újra lecsúsztattam volna a torkomon az italt, felpillantottam rá.

Megeresztettem egy halk szusszantás félét, később pedig elhúztam a számtól a poharat, és úgy döntöttem, megszólítom. Jelen helyzetemben, az lenne a legjobb megoldás, tekintve, hogy már ki tudja, mennyi ideje bámulom, és ki tudja, mennyi ideig fogom.

- Talán nincs kedved bulizni? - kérdeztem, mire felém fordította a fejét, kíváncsian meredve rám, így az amúgy is hatalmas szemei még nagyobbaknak tűntek. Hogy lehet egy fiúnak ekkora szeme? Olyan csillogás volt bennük, akkora szenvedély és vágy… persze, most nem szexualitásra gondolok, hanem úgy alapjáraton. Veszettül csillogtak a szemei… megigézőek voltak.

- Nem nagyon van. Elrángattak, hogy jó muri, ha iszok. De inni sem szeretek igazán – vont vállat, mire bólintottam egyet, ravasz mosolyra húzva a számat. Már tudtam is, mit fogok tenni.

- Én is így vagyok – mosolyogtam. - Mi a neved? - tettem fel a kérdést, folyamatosan az ő arcát nézve. Elmosolyodott és újra rám pillantott, kicsit már kedvesebb arckifejezéssel illetve, mint az előbb.

- Taehyung. Kim Taehyung. És a tiéd? - kérdezte, teljesen felém fordulva.

- Daehyun. Jung Daehyun – mosolyogtam fel rá, halk szusszanással. - Mondd csak, nincs kedved lelépni velem? - kérdeztem, fintorogva figyelve az előttünk lévő tömeget, és a hatalmas hangfalakat. - Elég zavaró itt, de nem akarok csak úgy, egyedül lelécelni. Viszont ahogy látom, neked sem füllik ehhez az egészhez a fogad – mondtam, reménykedve, hátha rábólint, hogy eljön velem, akárcsak sétálni. Persze, nem a séta volt az eredeti tervem. Nem, megerőszakolni sem akartam. Jobban szeretem, ha a partnerem élvezni, amit csinálok. El fogom csábítani.

- Hát, nem is tudom – sóhajtotta, körbe nézve, majd úgy tett, mintha mélyen elgondolkodna, de már tudtam, hogy bizony, igent fog mondani. - Jó. De gyorsan, nehogy a többiek észre vegyenek – mondta halkan, majd letette a poharat a pultra, aztán meggondolva magát, gyorsan felemelte onnan és meghúzta. Gondolom, már kifizették, nem akarta csak úgy ott hagyni.

Megeresztettem egy lágy mosolyt az arckifejezése láttán, aztán én is elfogyasztottam a maradék italomat, és fizetve, megfogtam a karfára akasztott kabátomat, hogy magamra vegyem.

Mikor ezzel megvoltam, és rendesen felöltöztem, szinte rögtön elindultam a kijárat felé, a frissen megismert Taehyunggal a nyomomban.

Amint kiértem a friss levegőre, mélyet szippantottam a hideg, télies, fagyos levegőből, és nem csak én tettem ezt, hanem a mellettem sétáló fiú is.

- Én szeretek bulizni, de valahogy az ilyesmi szórakozóhelyeket nem érzem a magaménak – mondta halkan, összehúzva magán a kabátját.

- Igen, ezzel egyet kell értenem. Valahogy én is így vagyok vele – mosolyogtam magam elé, zsebre vágva az ujjaimat. - Merre felé laksz? - kérdeztem, felvont szemöldökkel. Bár, reménykedtem benne, hogy a válasza olyasmi lesz, hogy kicseszettül messze, így nem fog tudni hazamenni. Reméltem, hogy nem a közelben lakik.

- Messze, sajnos. A város másik felén. Már nem jár arra szinte semmi – sóhajtotta, kissé szomorkásan. Rögtön elvigyorodtam, megnyalva az ajkaimat.

- Mi lenne, ha feljönnél hozzám? - kérdeztem, mosolyogva.

- Nem tudom. Nem ismerlek – mondta halkan, zavartan, majd végig mért, az ujjaival görcsösen fogva a kabátjának a széleit, összefogva azokat a mellkasa előtt. Elmosolyodtam a reakcióját illetően.

- Hát, velem sétálsz. Nem foglak megölni, sem bedrogozni, ne aggódj. Most inkább itt éjszakázol? - kérdeztem közbe nézve. - Elég hideg is van. Csípős hideg. Kétlem, hogy reggelig jól esne a hűvös levegő – mondtam, ránézve, próbálva a lehető legmeggyőzőbb hangomat elővenni.

Felsóhajtott és kicsit bizonytalanul nézett maga elé, végül egy halk sóhajtás félét eresztett meg, én pedig tudtam: győzelem.

- Jó. Igaz. - Haloványan vállat vont. Diadalittasan néztem magam elé, széles vigyorral. Nem, nem vagyok egy eszelős szexkazán, mielőtt valaki félreérti. Egyszerűen csak biszexuális vagyok, egyaránt jönnek be a lányok és a fiúk is. Ezen a fiúcskán pedig tényleg nagyon megakadt a szemem, és van tapasztalatom a fiúkkal, nagyon jól tudom, hogy ő is vonzódik a saját neméhez. Csak a reakcióit, a viselkedését kell megnézni, amit egy heteroszexuális ember talán nem vesz észre, de egy olyasvalaki, mint én, rögtön kibök.

Tudom, hogy tetszem neki. Ha tényleg félne attól, hogy idegen ember vagyok, ezért nem jöhet fel hozzám, tényleg nemet mondana a csípős hideg, és az éjszaka hátralévő része ellenére is. Mellesleg, a barátai még buliznak. Inkább megvárná őket, mintsem eljöjjön egy idegen férfival, aki nem szimpatikus vagy nem tetszik neki. Logikus, nemde?

Ráadásul, ha félne az idegen közelségemtől, most nem sétálna itt mellettem, mint egy régi jó barát. Nyílt titok volt előttem, hogy tetszem neki.

Legalábbis, én ezt a következtetést vontam le. Aztán majd csak kiderül… ha még sem, akkor maximum koppanok egy nagyot és alszik egy külön szobában, mert a lakásomból nem fogom kirúgni.

- Hány éves is vagy? - kérdeztem, rásandítva, ahogy a lakásom felé sétáltunk.

- 20 – mosolygott rám, kedvesen. - Te? - kérdezte, megremegve. Fázott, már didergett is. Hát, mondjuk nem csodálom. Elég vékonynak tűnik az a vajszínű kabát, mit ne mondjak. Igazából, szívesen oda adtam volna neki az én kabátomat, de körül-belül pár perc és elérkezünk a lakásomhoz, így viszont már felesleges lenne neki oda adnom.

- 26 – mondtam, kedves mosollyal. Elgondolkodott egy pillanatra. - Mi az? - nevettem, mire megcsóválta a fejét.

- Semmi. Csak fiatalabbnak néztelek. - Épp egy villanyoszlop alatt sétáltunk el, mikor ezt kimondta. Az oszlop tetejéről kiszabaduló fény tökéletes világítást adott az arcának. Ahogy a fény rávilágított, minta egy igazi angyalt láttam volna.

Szelíd, kedves görbület futott végig az ajkain, amik felfelé íveltek. Az az édes mosoly, ami a vöröslő ajkain végigfutott, azok a csillogó, élettel teli hatalmas, boci szemek, a zöld csíkokkal tarkított hajával… a hidegtől kipirosodott, pozsgásos arca… és az orra hegyén az a piroskás folt, ami még édesebbé, és aranyosabbá tette.

Hogy lehet egy férfi ilyen szép?! Egyszerűen nem tudtam a szememnek hinni. Mintha tényleg egy földre szállt angyal lenne.

- Óh, ez hízelgő – mosolyogtam rá, mikor kikerültünk a lámpa alól, ami pár pillanat volt csak, még is úgy tűnt, mintha órákig alatta sétáltunk volna.

Nekem tényleg kell ez a fiú. Ma estére minimum, de megszerzem magamnak. Kell. Jobban, mint az alkoholistának az alkohol, jobban, mint a drogosnak a tudat módosító szerek… sokkal, de sokkal jobban.

És megint mosolyog. Már megint mosolyog.

Mély sóhaj hagyta el a számat, és hatalmas nyugalommal konstatáltam magamban, hogy végre megérkeztünk a paneltömbhöz, aminek az egyik lakásában szerény személyem tartózkodik, magányosan tengetve a napjait.

Halk szusszanással beengedtem magunkat a főbejáraton. Fázósan, dideregve, kissé vacogva lépett be, miután előre engedtem. Követve őt, becsuktam magam mögött a nagy, fém ajtót, majd apró mosollyal a lift felé sétáltam. Úgy követett, mint egy hűséges kiskutya. Egy átfázott, hűséges kiskutya. Tényleg édes.

Bár, nem ismerem, nem tudom, ki ő, mi ő. A korát, a nevét és annyit tudok még, hogy hihetetlenül szép. Mondjuk, többre egyelőre nem is volt szükségem. Csak akartam őt.

A lifthez érve rögtön megnyomtam a hívó gombot, ő pedig már teljesen átfagyva állt mellettem, vacogva és dideregve. Mivel furdalt a lelkiismeret, hogy eddig nem adtam oda a kabátomat, gondolván, hogy addig csak kibírja, halk szusszanással levettem magamról, majd a vállaira adtam, ő pedig hálásan nézett fel rám, mikor érezte maga körül a hirtelen meleget. Elmosolyodtam, és abban a pillanatban érkezett le a lift.

Lassan beléptem, ő pedig megint csak követett. Bár, a liftben sokkal melegebb volt, mint kint, még mindig vacogott.

- Majd adok neked inni, az majd felmelegít – nevettem, megnyomva a hatos gombot.

- Lehet, hogy nem fogom visszautasítani – nézett rám, széles vigyorral. Bólintottam egyet, az emeletek számát figyelve. Végül, mikor megállt a hatosnál, és kettényílt a lift ajtaja, rögtön kiléptem rajta, a fiúval a nyomomban. Apró nyújtózkodás közepette jobb oldalra fordultam, majd a folyosó végéig sétáltam, egészen a lakásom ajtajáig. A zsebemből előkapva a kulcsomat, a zárba nyomtam, s elforgatva benne a kulcsot, egy halk kattanás jelezte, hogy most már lenyithatom a kilincset és biztonságban beléphetek az ajtón.

A küszöböt átlépve, mélyen felsóhajtottam, ugyanis a lakásomban sokkal kellemesebb, melegebb levegő volt, mint a folyosón. Amint beléptünk, Taehyung is jólesően nyögött fel, amit megmosolyogtam.

- Nyugodtan vetkőzz le, addig én öntök neked… hmmm… a sojut szereted? - néztem rá, mire meglepett, nagy szemekkel nézett vissza rám.

- Szeretem, de nem tudom, hogy… - Elakadt a mondandójában, mintha gondolkodóba esne, végül bólintott egyet. - Igen, szeretem – mosolygott.

- És kérsz is? - kuncogtam, levetve a cipőmet, azzal a lendülettel pedig a konyhába sétáltam, a kabátomat útközben a cipős szekrényre raktam.

- Igen, kérek, köszönöm! - kiáltott az előszobából. Elmosolyodtam, s a fejem felett lévő üveggel borított szekrényt kinyitva, benyúltam rajta, hogy elővegyek két nagyobb poharat. Bár, én nem terveztem lerészegedni, de nehogy már egyedül igyon.

Az volt a tervem, hogy a magamévá teszem, és nem biztos, hogy részegen rá fogok rontani, de nem akarom, hogy egyedül szörpöljön. Biztos gyanús lenne neki. Nem akarom, hogy annyira rossz embernek nézzen.

Nem is vagyok rossz ember, tegyük hozzá. Megfektetni is csak akkor fektetném meg, ha hagyná magát. Ha nem, nem nyúlnék úgy hozzá, leállnék rögtön. De el akartam érni, hogy akarja. Nem, nem akartam leitatni. Csak egy picikét, hogy felszabadultabb legyen. Nem akarom, hogy lerészegedjen.

Lassan a hűtőhöz léptem, akkor már ő is belépett az ajtón. Ránéztem, mikor becsuktam a hűtőajtót, kivéve belőle az üveg sojut. Így, normális fényben nézve, tényleg eszméletlenül jól nézett ki. Akarva-akaratlanul is kiszaladt az ajkaimon egy megadó halk sóhaj. Éreztem, hogy az alhasam megrezdül… alaposan végig mértem, megint. A buliban lévő félhomályban nem volt olyan tiszta, tökéletes rálátásom. Az utcán főleg nem, még a lámpafény alatt sem, így most teljesen új „megvilágításban” mérhetem végig újra.

Eszméletlenül jól nézett ki. Formás, izmos combjai még úgy is kirajzolódtak a vastag farmer alatt, hogy nem feszítette meg. A fehér pólója tökéletesen simult a testére, így láttam, hogy nem volt túl izmos, de éppen eléggé ahhoz, hogy jól tartsa magát. A zöldes színben pompázó frufruja rakoncátlanul lógott a szemeibe, amit épp abban a pillanatban próbált igazgatni, hogy lásson a hajzuhatagtól valamit.

Elmosolyodtam egy pillanatra, megnyalva a számat.

Egy határozott mozdulattal visszafordultam a konyhapulthoz, és letekerve az üveg kupakját, öntöttem az ő és a saját poharamba is. Mikor végeztem, nyújtóztam egy nagyot és a két poharat felmutatva, biccentettem a fejemmel, hogy induljon meg, mert épp az ajtóban ácsorog. Persze, nehezen, de vette az adást és először odébb állt. Megmosolyogtam a dolgot, s elindulva az ajtó felé, a nappalihoz vettem az irányt. Beérve a helyiségbe, leültem a kanapéra, a két pohárral a kezemben. Lassan realizálhatta, hogy bizony-bizony, egyedül van, így követett engem, és mikor meglátta, hogy a kanapén ülök, szinte egy szempillantás alatt mellém vágódott.

Aranyos.

- Tessék – nyújtottam felé az egyik poharat. Széles vigyorral az ajkain, elfogadta.

- Köszönöm – mosolygott, majd belekortyolt. Elvigyorodtam, és belekortyoltam én is, majd bekapcsoltam a tévét. Egy snassz, semmilyen csatornára kapcsoltam. Nem akartam, hogy elvonja a figyelmünket a tévé. Szerettem volna rá figyelni és persze, koncentrálni és szépen, lassan behálózni…

Az igazat megvallva, már régen megtettem volna, de szerettem volna egy minimális szinten a bizalmába férkőzni. Nem akartam, hogy esetlegesen megrémüljön tőlem. Így próbáltam kivárni, amíg ellazul, kellőképpen.

- Mondd csak, dolgozol? - kérdeztem, újra a poharamba kortyolva. Megnyalta a száját, majd felállt, s később úgy ült vissza, hogy törökülésben legyen, felém fordulva. A kezében tartotta a poharát, később pedig az ajkaihoz emelte a kis üveget, amiben az ital figyelt, majd belekóstolt. Lenyelve az alkoholt, újra megnyalta a száját.

Igen, a sojunak finom íze van.

- Hát, jelenleg tanulok. Művészetire járok – mosolygott, szélesen.

- Óh! Az jól hangzik. És mit csinálsz? - Jobban fordultam felé, hogy szemtől szembe láthassam őt, nem csak a szemeim sarkából.

- Festőművésznek tanulok. De szeretek énekelni, így arra is járok – mondta, kedves ajakgörbülettel. Bólintottam egyet. - És te?

- Én dolgozom. Fotós vagyok – mondtam, szelíd mosollyal.

- Óóó! Az is művészet! - vigyorgott rám szélesen, újra az ajkaihoz emelve a poharát. Elnevettem magam, kedvesen helyeselve.

Igazából, a művészeti témával egész gyorsan közös nevezőre találtunk. Nem is tudom, mennyit beszélgettünk már, de rendesen felöntöttem a garatra, és ahogy elnéztem Taehyungot, ő is. Már kipirosodott az arca a melegtől és a nevetéstől, a szemei illumináltan csillogtak, az ajkai vöröslöttek. Minden egyes pillanatban megakadt rajta a szemem.

Viszont mikor megint az üveghez nyúlt, ami hozzáteszem, már a harmadik volt, a keze után nyúltam gyorsan.

- Várj! Elég részeg vagy már, nem kellene többet inni – nyögtem, mire rám nézett, a hatalmas boci szemeivel. Az biztos, ha most megfektetem, holt biztos, hogy az a vád fog érni, hogy direkt csináltam, hogy megadja magát. Most már nem mertem megkockáztatni, bármennyire is feszült már a nadrágom.

- De akarom! - nyögte, majd lerázva magáról a kezemet, elkapta az üveget, hogy öntsön magának, miközben felállt a kanapéról.

- Hidd el, nem kellene már – mosolyogtam, megcsóválva a fejemet.

- Nem baj – vigyorgott rám, majd lehúzta a pohara tartalmát, egy halk, élvezetes nyögéssel. Így is feszült a nadrágom, de ha ilyesmiket csinál, előbb-utóbb nem fog érdekelni, milyen vádak érnek majd másnap reggel…

Hirtelen letette a poharát, majd elkapta a tévé távirányítót az asztalról. Azt hiszem, az a cuki, édes fiúcska egy pillanat alatt eltűnt belőle. Bár, már jó fél órája, mióta olyan durván részegnek tűnt…

- Most meg mit csinálsz? - mosolyogtam magam elé, enyhén… jó, durván ittasan, figyelve, ahogy kapcsolgatja a csatornákat.

- Táncolni akarok! - vigyorgott eszelősen, és mikor megtalálta a zenecsatornát, megnyalta az ajkait, és halkan kacagva, rögtön neki is kezdett a táncnak. Láttam rajta, hogy figyelt, nehogy leverjen valamit, de jelen helyzetben az sem érdekelt volna, ha összetöri a nappalimat, ugyanis az a tánc, amit akkor perpillanat levágott, teljesen megigézett.

Az hagyján! Éreztem, hogy lassan felrobbanok.

Tekergette a csípőjét… de nem úgy, ahogy a lányok. Óh, dehogy! Férfias volt, még is, minden nő megirigyelhette volna azokat a mozdulatokat. A piros arca, a kéjes, vágy ittas arckifejezése, amit valószínűleg az alkohol hozott ki belőle… a néha-néha fel-fel csusszanó pólója, ami egy-két mozdulattól rálátást biztosított a puhának tűnő, selymes hasfalára…

A rakoncátlan, zilált tincsei, a beharapott ajkai.

Meg fogok őrülni.

- Abba kellene hagynod – súgtam, rekedtes hangon, miközben keresztbe tettem a lábaimat, hogy valamelyest rejtegessem a már robbanásra kész merevedésemet, éhes szemekkel figyelve őt, harapdálva a dús alsó ajkamat.

- Inkább táncolj te is! - vigyorgott rám, megnyalva az ajkait, amivel csillogó hatást ért el, mintha szájfény lenne rajtuk.

- Hagyd ezt abba.

- Miért? - Megállt a mozdulatában. A zene közepesen hangos hangerőn szólt. Halkan zihált a hirtelen, és gyors mozgás után. Teljesen ki volt pirosodva az arca, csillogott a szeme… egy izzadtságcsepp pedig lassan lefojt a halántékán át az arcán, majd az folytatta az útját az állán. Épp fellélegeztem volna, mikor az hirtelen lecseppent. De sajnos nem a padlóra. Ó, nem! Mert ő a szerencsétlen véletlennek köszönhetően pont akkor biccentette kicsit hátra a fejét, így az a cseppecske lassan végigfolyt a nyakán, az ádámcsutkáján… végig cirógatta a bőrét egészen a kulcscsontjai közti bőrfelületen, majd a mellkasához érve, eltűnt az a picike csepp a pólója alatt.

Talán nem tűnik ez túl erotikusnak, de ott, abban a pillanatban az volt. Az ajkaim teljesen kiszáradtak, és éreztem, hogy forr a vérem.

Éreztem, egy hajszál, és itt fogom a magamévá tenni. A szőnyegen, vagy a kanapén.

- Mert nem jó ötlet. - Rekedtes volt a hangom és fenyegető. De mintha ő direkt ingerelni akarna, visszadöntötte a fejét előre, mélyen a szemeimbe nézve.

- De miért? - És akkor hirtelen megnyalta az ajkait. Szinte hallottam, ahogy a fejemben meghasad valami. Vörös köd borult az agyamra, de nem a méreg hatására. Óh, dehogy! A vágy, a szenvedély, a szexéhség… az borította azt a vörös ködöt rám. Feszült lettem, éhes… mint egy fenevad.

Lassú mozgással felkeltem a kanapéról, hosszasan végig nyalva a kiszáradt ajkaimon, s mikor elé értem, egy határozott, erős mozdulattal elkaptam a karját, majd magamhoz húztam, azután pedig szinte azonnal a kanapéra löktem. Halkan nyögve ült le rá, nagy, boci szemekkel figyelve. Én viszont csak a combjaira ültem, majd a hajába markoltam a hosszúkás, vékony ujjaimmal, és éhesen, birtoklóan az ajkaira martam.

Szenvedélyes csókot követeltem tőle, ahogy a dús száját martam a sajátjaimmal. Halkan felnyöszörgött, és talán a meglepettségtől, de elnyitotta az ajkait. Rögtön éltem a lehetőséggel, a nyelvemet a fogsora közé dugtam, megsimítva az ő nyelvét a sajátommal, vadul mozgatva az ajkain az enyéimet. A számba nyögött, mikor érezte a simogató nyelvemet. Gyors, vad tempót diktáltam, követelve, hogy csókoljon vissza, és fogadja el azt az érzéki, erotikus táncot, amit én most kínáltam neki.

Nem is kellett sokáig némán könyörögnöm. Talán az ittasság, vagy esetlegesen az ellenállhatatlanságom miatt, de elfogadta, szinte örömmel. A hajamba túrt az ujjaival és visszacsókolt, elfogadva a vad táncot, beleélve magát a csókba, így lehetőségem nyílt arra is, hogy teljesen feltérképezzem a szája belsejét, ami csodálatos érzés volt.

Halkan a szája közé morrantam, lehunyva a szemeimet, miközben az ujjaimmal a pólója alá nyúltam, megsimítva a felhevült, selymes, puha bőrét, amit a fehér árnyalatú textil anyag fedett eddig a szemeim elől. A számba nyögött, mikor végig simítottam a hasfalán, majd felkúsztatva az ujjaimat, finoman az egyik mellbimbójára fogtam, az ujjaim közé csípve azt, morzsolgatva, kínozva. Szinte rögtön kidomborította nekem a mellkasát, egy elnyújtott nyögéssel jelezve még mellé, mennyire élvezi, amit csinálok vele.

Elvigyorodtam, s elhajolva a dús, kívánatos szájától, a nyakára hajoltam, megszívogatva, csókolgatva a bőrét. Végig harapdáltam a fogaimmal, kínoztam, kényeztettem az ajkaimmal, vadul téptem a bőrfelületet, már-már vörös árnyalatúvá téve, halk-hangos sóhajokkal ajándékozva meg, hogy munkám gyümölcse igen is, célt ért.

Mikor elértem a mellkasát, felmordultam, ugyanis a pólója mindent fedett előlem. Egy mély nyögéssel és egy határozott mozdulattal kihúztam az ujjaimat a pólója alól, s elkapva az alját, gyorsan kibújtattam belőle, így teljes rálátásom nyílt a tökéletes bőrére. Majd' megőrültem. Csókolnom kellett. Érintenem. Harapnom azt a tökéletes bőrt, tarkítanom az ajkaim által kreált foltokkal, jelezvén, hogy ma éjszaka az enyém volt.

Nem is késleltettem a dolgot tovább. Rögtön a mellkasára hajoltam a számmal, végignyalogatva és csókolgatva őt, a mellbimbójáig. A kis kavicsokra fogva a számmal, megszívogattam az egyik oldalán lévőt. Erősen szopogattam, harapdáltam, ő pedig a hajamba másztatta az ujjait, teljesen kidomborítva nekem a mellkasát, egy elnyújtott, hangos nyögéssel.

Miután a másik mellbimbóját is a végtelenségig kínoztam, elhajoltam tőle, halkan szuszogva nézve a szemeibe.

A félig lehunyt pillái megrebbentek, a kiszáradt, vörös ajkai elnyíltak egymástól, kieresztve közülük a halk, édes nyögéseket. A rakoncátlan tincsei a homlokára tapadtak. Gondolom kimelegedett már az alkoholtól is, hát még ettől a hirtelen jövő szenvedélytől és kéjtől…

Viszont ahogy a száraz ajkakat néztem, nem bírtam megállni, hogy ne nedvesítsem be őket. Rögtön rájuk hajoltam, szenvedélyesen csókolva, a derekára csúsztatva az ujjaimat. Halkan a számba nyögött, nekem domborítva a mellkasát.

Meg fogok őrülni.

Lassan felkeltem róla, majd a vállainál fogva úgy forgattam, hogy hanyatt feküdjön a kanapén. Mikor véghez vittem a tervemet, a combjaira ültem, majd a pólóm aljához nyúlva, leráncigáltam magamról a zavaró ruhadarabot, és újra az ajkaira hajoltam, durván, erőszakosan csókolva. Bár, nem ellenkezett, sőt! Tartotta a veszedelmes tempómat, átkarolva a karjaival a nyakamat. Tehát elfogadta a felállást is.

A csókba mosolyodtam, s ujjaimmal közben a nadrágjához csúsztam, majd az öv kikapcsolása után lassan megemelte a csípőjét, hogy aránylag egyszerűen ki tudjam húzni az övét a nadrágjából, s gyorsan félre is dobtam a bőrszíjat. Bár, eszembe jutott pár mocskos dolog… de azt majd legközelebb.

Legközelebb…

Az öv eldobása után kigombolgattam a nadrágját, és lehúzva a sliccét, rögtön végig simítottam a merevedésén, a boxerén keresztül, mire a számba nyögött, ugyanis én továbbra is kínoztam az ajkait, egészen addig, amíg szinte már a duplájára duzzadtak azok az édes ajkak. Eltávolodtam tőle, éhesen nézve a könnyes szemeibe. Félvigyorra húztam a számat, majd kicsit feltornázva magam a combjáról, lerángattam róla a nadrágot és a lehető legmesszebb dobtam, és hogy ne időzzek pár pillanat után a boxerével, attól is megszabadultam a lehető leggyorsabban.

Haloványan megremegett, mikor konstatálta, hogy tényleg teljesen pucér, de próbáltam mihamarabb elfeledtetni vele, hogy már meztelen, így végig masszíroztam a merevedését, a nyakkára tapasztva az ajkaimat, megszívva a bőrét, apró szerelemfoltokat hagyva rajta, díszítve vele őt.

Hangosan felnyögött, mikor hüvelykujjammal végigmasszíroztam a makkját. Rögtön úgy helyezkedett, hogy a lábai között legyek, így széles terpeszbe nyitotta őket, fel-le emelkedő és süllyedő mellkassal, hangosan zihálva. Egyszerűen… ez a fiú elveszi az eszemet. Igen, ittas vagyok. Igen, ő is. De így talán még édesebbnek, mámorítóbbnak tűnik minden…

- Nagyon meg foglak dugni, tudod-e? - sóhajtottam az ajkaira, hozzáhajolva, mire mélyen a számra nyögött, ahogy erősebben rárántottam a merevedésére. Még meg is vonaglott a teste alattam, amit egy eszelős vigyorral nyugtáztam.

- Tu-tudom… - nyögte elhalóan, szétnyílt ajkakkal. Nem bírtam ki, újra meg kellett őt csókolnom. Egy idő után elengedtem a szemgyönyörködtető száját, majd újra végig csókoltam a testét. A nyakától kezdve a mellkasáig, minden apró felültetet bejártam az ajkaimmal, a nyelvemmel és a fogaimmal, azok közé csípve a bőrét, amiket halk-hangos sóhajokkal, vagy épp nyögésekkel nyugtázott.

A mellkasáról áthaladtam a hasára, belecsókolva a köldökébe elidőzve ott egy darabig, megharapdáltam a szélét, bele-bele csókoltam újra és újra, mielőtt tovább haladtam volna az alhasára. Amint elértem azt a részét is, mindenét végig csókolgattam ott is, és amikor a merevedéséhez értem, láttam, hogy szaggatottan kezdte el venni a levegőt. Huncut vigyorra húztam a számat, és nem időzve többet, nem késleltetve a dolgot, rögtön elnyeltem, mélyen a torkomra engedve egész hosszát. A hangos nyögése szinte eltompította a háttérben szóló zenét, ahogy teljesen a számba fogadtam nemesebbik részét. Zihált, szaggatottan vette a levegőt, meg-meg remegett a teste, én pedig elkezdtem mozgatni rajta a fejemet, lassan, ráérősen, ugyanis nem akartam kielégíteni, csak örömet okozni neki. Legalábbis, nem így akartam kielégíteni.

Ujjaival megtalálta az utat a tincsem közé, s mikor teljes mértékben rá is lelt, a hajamba másztatta őket, erősen a hajzuhatagomba markolva, kicsit meg is tépve azt, fellökve a csípőjével, amit egy pillanatig sem bántam, mert így teljes mértékben a tudtomra adta, mennyire élvezi a kényeztetést, amit nyújtok neki.

Ráérősen mozgattam rajta a fejemet, lehunyt pillákkal, miközben ujjaimat a szája felé irányítottam, majd az ajkai közé is dugtam, jelezve, hogy nedvesítse meg azokat. Lassan ugyan, de vette a célzást, így elkezdte szopogatni, nyalogatni az ujjaimat. Szívesen néztem volna az arcát közben, teljesen szemből, de jelen esetben mással voltam elfoglalva, viszont a fejemben levetülő kép is elégnek bizonyult ahhoz, hogy a merevedésére nyögjek, mély hangon.

Mikor úgy éreztem, hogy már kellően síkosak az ujjaim, lassan kivettem őket az ajkai közül, és végig húzva a mellkasán és a hasán őket, lassan meg is cirógattam a combját is vele, később pedig a feneke felé nyomtam az ujjaimat, körözve a szoros izomgyűrűjénél, finoman masszírozva a mutatóujjammal. Halkan felnyögött, és mikor mélyet szívtam a férfiasságán, el is merítettem az első ujjamat benne, amire egy éles nyögést hallatott.

Komolyan, ez az éles nyögés zene volt füleimnek.

Gyorsítottam a fejem mozgásán, közben elmerítettem benne a második ujjamat is. Hallottam a hangján, hogy ez már egy kicsit kellemetlenül érte, de mivel az ajkaimmal folyamatosan kényeztettem őt, gyorsan élvezettel teli hangon nyögdécselt, szélesebben széthúzva a lábait, hogy jobban hozzáférhessek mindenhez. Szívesen elvigyorodtam volna, ha lehetőségem lett volna rá, de a magamban való bazsalygással is beértem abban a pillanatban.

Nem tétlenkedtem az ujjaimmal tovább, finoman, lassan csatlakoztattam a harmadik ujjamat is az előző kettőhöz, hogy kellőképp ki tudjam tágítani. Viszont mikor éreztem, hogy lassan elélvezne, a meg-meg feszülő testéből, és heves remegéséből ítélve, elhúzódtam a merevedésétől, és az ujjaim mozgásával is megálltam, teljesen felé egyenesedve.

Halkan zihált, elnyílt ajkakkal, kéjes, buja pillantásokat küldve felém. Egyszerűen eszméletlen volt…

Nem akartam elhamarkodni semmit, ő viszont annál inkább:

- Ah! Elég az… ujjaidból! Téged akarlak – nyögte, majd hogy nyomatékosítsa mondandóját, érzéken beharapta az alsó ajkát, incselkedő pillantásokat vetve felém.

Bármennyire is nem akartam elsietni, ez a pár pillantás és mozdulat bőven elég volt ahhoz, hogy azt se tudjam, mi a nevem.

Rögtön kihúztam belőle az ujjaimat, és vadul vetkőzni kezdtem. Kigomboltam a nadrágomat, amit a sliccem lehúzása követett. Hallottam, ahogy suhog a ruhám, miközben gyorsan próbáltam tőle megszabadulni. Lassan sikerült lerángatnom magamról a farmeranyagot, amit a boxerem követett, így már teljes valómban lehettem előtte, éles, éhes vigyorral nézve végig a testén.

Törékeny, szép… helyes, férfias, kívánatos…

Én rohadtul meg fogom dugni.

Viszont „szárazon” azért mégsem akartam behatolni, síkosító pedig messze volt, így az aránylag tiszta ujjaimon végig nyaltam, majd „bekenegettem” a bejáratát, amit halk nyögéssel nyugtázott. Mély sóhajjal a lábai közé férkőztem, és az ajkaira hajoltam, miközben teljesen tövig merültem a szűk, szinte perzselő forróságába.

Amint teljesen magába fogadott, mélyen a szájába morogtam, megremegő testtel. Ő a hátamba mart a kicsi, még is éles körmeivel, hangosan az ajkaim közé nyögve, megfeszülő izmokkal. Tudtam, hogy fáj neki.

Rohadtul be voltam gőzölve, azt sem tudtam, hogy hívnak, vagy hogy hol vagyok, de próbáltam annyi önkontrollt tanúsítani, hogy ne kezdjek el azonnal úgy mozogni benne, mint egy kiéhezett állat, így elhajolva az ajkaitól, mélyen a szemeibe néztem, majd az egyik kezemmel a merevedésére markoltam, a másikkal pedig támasztottam magam. Nem volt könnyű a pozíció, de mindenképp azt akartam, hogy a fájdalmas kifejezés eltűnjön az arcáról, és újra azt lássam, amit ezelőtt pár perccel.

Lassan mozgattam az ujjaimat a merevedésén, hogy feledtessem a fájdalmát, aminek meg is lett a gyümölcse, mikor követelőző tekintettel nézett rám, s azzal egy időben megemelte a csípőjét.

Rögtön vettem a célzást.

Elkezdtem mozogni, lassú, ráérős tempót diktálva a csípőmmel, hogy valamelyest még szokja a helyzetet, de mikor egy parányi jelét sem láttam a fájdalomnak, rögtön váltottam a tempón: gyorsan, vadul mozogtam benne, nem kímélve a testét. Próbáltam minden szögből belé hatolni, hogy eltaláljam benne azt a pontot, amitől megremeg az egész teste, megvonaglik és élesen felnyög. Túl sokáig nem is kellett ezt keresnem, ugyan is az egyik mozdulatomnál élesen felkiáltott, megfeszülő izmokkal. Rögtön tudtam, mit kell támadnom.

Elvigyorodtam, halkan zihálva felette, folyamatosan, erősen és durván lökve belé magam, eltalálva minden egyes alkalommal azt a pontját, ingerelve a prosztatáját. Dobálta a fejét, az arca teljesen vörös színben pompázott, lángolt. A szemei sarkában megültek az apró gyémántcseppek, fel-fel emelte a csípőjét. A folytonos zihálástól kiszáradtak az ajkai, a haja a homlokára és az arcára tapadt, rakoncátlanul, hanyagul… és kibaszott szexi volt a látvány.

Mélyen felnyögtem, mikor egyik pillanatról a másikra rám szorított. Ha lehet, ezután még erőszakosabban, még vadabbul csaptam magam a testébe, hogy mihamarabb és együtt érjük el a gyönyör kapuit. Hullámzott a testünk, a tévéből szóló zenét már szinte túlnyögtük-és kiáltottuk. Visszhangoztak a hangjaink, és egyáltalán nem bántam. Olyan szenvedélyes, érzéki, és szexi szexben volt részem, amilyenben már nagyon régen nem.

Folyamatosan körém záródott a rózsaszín kis gyűrű, ezzel folyton az őrületbe kergetve. Morogva, erősen és gyorsan mozgattam rajta a kezemet, vadul mozgatva a csípőmet, csak abban a szögben, amitől minden egyes mozdulatnál felkiáltott. Ezt követően pedig nem is kellett már sok…

Megfeszültek az izmai, a háta íves görbületben feszült meg, a szemei kitágultak, az ajkai teljesen elnyíltak egymástól, ahogy egy halk kiáltást eresztett ki közülük, s folyamatos remegés közepette a tenyerembe élvezett. Amint szorosan körém zárult újra, nekem sem kellett több. Mélyen felnyögve belé élveztem.

Fáradt nyögéssel, fáradtan a mellkasára rogytam, halkan szusszantva. Zihált… veszettül zihált.

Ujjaival lassan a hátamra simított, még aprókat remegve.

Miután sikerült kellőképp lehiggadnom, felszusszantottam, majd kihúzódtam belőle és amennyi hely még volt a kanapén, mellé préseltem magam.

Felsóhajtott és elmosolyodott, felém fordulva.

- Remélem emlékezni fogsz erre reggel – sóhajtottam, ránézve.

- Tuti… - vigyorgott kajánul. - Annyira nem voltam részeg. Egészen kitisztult a fejem, mikor rám másztál – mondta, élettel teli hangon.

- Direkt ingereltél, mi? - vigyorogtam rá, mély, élvezettel teli sóhajjal. Jólesően szuszogtam.

- Aha. Te sem véletlenül hívtál fel…

- Nem – mosolyogtam, a szemeibe nézve.

- Tudtam – vigyorgott, oldalasan fekve mellém, megnyalva a száját. - Ezt megismételjük még, ugye? - kérdezte, beharapva az alsó ajkát.

- Még szép – vigyorogtam, majd elkapva az állát az ujjaimmal, magamhoz húztam, hogy újra megcsókoljam az édes száját.