Pedofília és apakomplexus? - VHope (+18!)

Cím: Pedofília és apakomplexus?

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: one-hot

Besorolás: +18

Műfaj: AU, humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme/kora nem egyezik a valósággal; +18! - erotikus tartalom, YAOI
Összefoglalás: Hoseok egy igen neves, harminchat éves ügyvéd, azonban elég zárkózott is, és értékeli a pihenésre szánt idejét, viszont baráti társasága nem nyugszik, minden áron el akarják citálni egyik este a kedvenc szórakozó helyükre. Azonban ott megismerkedik egy nagyon cserfes, tizenhat éves fiúval - Taehyung -, aki szemérmetlenül azt hazudja, hogy már bőven elmúlt huszonhét éves, Hoseok pedig él a fiú csábításának, de a mocskos kis titkát nem is sejti...

Hozzáfűzés: Nemtudunkmegülniafenekünkönisoha.
Egy kis one-shottal jöttünk, és megint a VHope rajongóknak kedvezünk. :c Igen, sajna a VHope az VHope Nórinál és nálam. :'( De remélem azok is élvezni fogják, akik nincsenek oda a párosért - ha esetleg olvasnák. :)
Nincs átjavítva - majd a napokban kijavítom -, semmi energy rá, de remélem, így is élvezhető. <3

Nana írja Taehyungot!

Noriko írja Hoseokot!

Hoseok

Nagy csend honol abban a szobában, amit egy szempillantás alatt egy fáradt sóhajjal török meg, majd nem sokra rá a székem halk reccsenése követ, ahogy előre dőlök benne, megtámaszkodva alkarommal az íróasztalomon, amin egy köteg papír van, tollakkal és hibajavítókkal felvértezve, a forró levegőt fújó laptopomról nem is beszélve, amitől csak melegebbnek érzem a légkört, mint eddig. Eközben halovány fény szűrődik be a félig behúzott sötétítőm résein keresztül, ahogy a forró Nap egyre csak lenyugvóra készül, hogy lehűtse ezt a forró légkört. Lehunyom pilláimat, ujjaimmal halk, tompa puffanásokkal tarkítom az asztalt, ahogy dobolok rajta, gondolkodva, hogy miként is oldhatnám meg azt az ügyet, amit rám bíztak, amire megkértek. Olyan ez, amit csak is tiszta fejjel kell megoldanom, azonban ebben a szobában ez lehetetlen, ugyanis ez az irodám. Fáradt vagyok és nyűgös, a munkaidőm is lassan lejár, amit most egyáltalán nem bánok. Húzós napom volt, most egy alvás nagyon jól esne. Halk nyögéssel emelem meg magam az asztaltól és hátradőlök a forgószékemben, lábaimat is kinyújtva, fejemet hátradöntve a fejtámlának.

– Öreg vagyok én már ehhez… – szuszogom magam elé, beletúrva sötétbarna tincseimbe, kinyitva szemeimet, ezzel farkasszemet nézve a szürkülettel. Várok egy picit, bár magam sem tudom, hogy mire, de várok, talán a csodára, hogy valaki elintézze helyettem ezeket és, hogy valaki helyettem is hazamenjen az én bőrömben. Aztán hiába várom én ezt, ez nem történik meg, ugyanis nekem kell megmozdulni, nekem kell cselekedni. Újabb hatalmas sóhaj kíséretében, összekaparom az asztalon heverő papírokat, majd a helyükre téve, lezárom a laptopomat is, hogy végre leálljon és abbahagyja a nyomorult hőséggyártását. Ami van, mindent összepakolok, majd nyakkendőmön lazítok egyet, hogy ne feszüljön hurokként a torkomra. Épp a táskámat veszem el az ott lévő kanapéról, amikor meghallom a mobilom hangos csörgését, felhívva a figyelmemet, hogy valami nagyon fontos lehet. Kelletlenül elhúzom a számat és odasétálva az asztalhoz, leveszem róla és a készüléket megnyomva már is a fülemhez tartom.

– Mondd… – szólalok meg, ahogy beletúrok hajamba, majd táskámat megigazítom a vállamon.

– Hoseok, mit szólnál hozzá, ha innánk valamit? Itt vannak a többiek is, most tartunk pont az irodád felé – kuncog a vonal másik túloldalán Jimin. Azonnal elhúzom a számat.

– Kösz, de kihagyom, baromi fáradt vagyok, inkább aludnék.

– Istenem, ne csináld már! Hónapok óta nem jöttél el velünk sehova. Kezdesz begyepesedni. Olyan leszel, mint egy remete – mormogja a másik, amire csak megforgatom a szemeimet.

– Ne aggódj ennyire értem, nem vagy az anyám. Fáradt vagyok, semmi kedvem inni, amúgy is, nekem szükségem van az agyamra, nem úgy mint nektek – dünnyögök, majd azonnal felkapom a meglévő cuccaimat és kislisszolok az ajtón, azzal a lift helyett a lépcsőket használom, hogy Jimin véletlenül se jöjjön velem szemben. Nem megyek velük sehova!

– Igen, már is úgy beszélsz, mint egy vénember. Ne hisztizz, hanem gyere! Nem bánod meg, most egy estét kibírsz, holnap úgy is hétvége. Gyere már! Úgy is bent vagy még az irodádban, nem jó ez így, szarrá dolgozod magad, hol marad a jókedv és szórakozás? – kérdezi, míg én lassan letérek az egyik folyosón, ami a hátsókijárathoz vezet.

– Tudod, azért vagyok én egy híres, neves ügyvéd, mert nem szórakozom, hanem a munkámra koncentrálok. Ezért tudok megélni, ezért lógtok ti is a nyakamon a többi csőcselékkel – szuszogom, ahogy kinyitom a hátsókijáratot, majd megtorpanok, mikor megpillantom magam előtt Jimint, aki szélesen mosolyog rám.

– Ez nem volt szép. Gyerekkori barátaid vagyunk, te marha – kuncogja a másik a telefonba úgy, hogy már egymás szemeibe nézünk, így csak felsóhajtok és kinyomva a készüléket a zsebembe csúsztatom.

– Nos, jó éjt és jó szórakozást – mormogom, elsétálva mellette, amire elkapja a karomat és visszahúz.

– Nem úszod meg, tudom, hogy jönnél – neveti, azzal már is az ellenkező irányba rángat, ahol megpillantom a többieket.

– Áh, Hoseok, de jó végre látni – kuncogja Namjoon, amire kapok is tőle egy erőteljes hátba veregetést. Halkan felnyögök, végül csak hagyom, hogy elrángassanak. Ha már így körbevettek, mint a kutyák, nem tehetek mást.

Elsétálunk az egyik kocsmáig, ahova beülve, már is elfoglaljuk, az amolyan törzshelyünkké vált asztalokat és már is rendelnek a többiek, még nekem is, pedig nem mondtam, hogy mit akarok. Szörnyű, sosem hallgatnak rám, pedig ma tényleg jól esett volna egy kis pihenés. Bár, ha belegondolok, talán nem is olyan vészes, ha lazítok egy kicsit. Hátha jobban forog majd így az eszem is. Lassan a sörömhöz nyúlok, majd belekortyolok, mígnem Nam, feláll az asztaltól.

– Egy pillanat, mindjárt jövök, csak hozok még valakit. Hobi, azt hiszem, te csípni fogod – kuncogja, amire csak megemelem a szemöldököm, majd nem is szentelek neki sok figyelmet. Hozza csak, nekem mindegy, nem mintha annyira érdekelne. Mindig úgy van, hogy ezek összeszednek egy új arcot pár buli erejéig, vagy... nos épp valami más miatt. Én személy szerint, mindegyiket csíptem, de a nagy részük mindig lepattant a bandából, vagy a dobás miatt, vagy pedig amiatt, mert új melója lett vagy épp családja. Igen, ilyen ez. Kíváncsi leszek, hogy kit szedtek most össze.

Taehyung

Apró sóhajjal ácsorogtam a kocsma előtt, miközben letettem a telefont, miután megcsörgettem Namjoont. Habár, nem kellene még ilyenkor az utcán lennem, én előszeretettel másztam ki az ablakon, vagy csak léptem le otthonról szimplán, hogy szórakozhassak, vagy új embereket ismerhessek meg – általában mind a kettő tökéletességgel sikerült. Néha egy-egy alkalom erejéig pár lányt is fel tudtam szedni, miután bekamuztam, hogy már huszonöt is elmúltam. Komolyan, ki hiszi el rólam, hogy már elmúltam akár húsz is?

Felsóhajtva csóváltam meg a fejemet, elhessegetve ezeket a gondolatokat, hiszen az nekem csak jó volt, ha felszedtem egy-egy héten valakit, ugyanis az iskolában nem voltam túl népszerű. Nem szerettek, de nem is utáltak az emberek, barátaim nem igen voltak, habár, pár osztálytársammal beszélgetek. Igazából, elég magányos vagyok, és ha nem lenne velem Jungkook és Cheolyong, akkor biztosan még magányosabban tengetném a mindennapjaimat. Puszta szerencse, hogy még pár hete belebotlottam Namjoonba. Épp reggel volt, a szokásos kávézóba mentem, ahová minden egyes reggel, suli kezdés előtt, aztán sajnálatos módon úgy nyitottam ajtót, hogy szerencsétlen Namjoont fejbe találtam, így ő elájult a hatalmas ütéstől, aztán bocsánatkérésképpen, meghívtam egy kávéra, hogy ne legyen harag. Persze, ő tudta a koromat, tudta azt is, hogy nem vagyok éppen felnőtt, sőt, még csak nagykorú sem, de miközben meséltem neki a szüleimről, a családomról, az életemről, azt mondta, a barátaival biztosan jól érezném magam. Csak alkoholt nem ihatok, és ne lásson a kezembe cigarettát. – Persze, ez nem azonnal, egyről a kettőre jött, még mikor ezt kijelentette, és én meséltem, eltelt jó pár hét. Mostanában barátkoztunk össze, de valószínűleg azért, mert a kisöccse meghalt, én pedig, Jimin elmondásai szerint, hasonlítok rá.

– Végre! Gyere! – Gondolataimból Nam hangja szakított ki, aki megfogva a csuklómat, behúzott a kocsmába, én pedig mosolyogva követtem a nálam jóval idősebb férfit, s amikor nagy nehezen, átverekedve magunkat a tömegen, megérkeztünk egy asztalhoz, mosolyogva integettem Jiminnek, viszont láttam egy férfit, aki egyáltalán nem volt számomra ismerős. – Hoseok, ő itt Taehyung – ölelte át Namjoon a vállaimat, szorosan magához húzva.

– Szia – biccentett a Hoseok nevű férfi, belekortyolgatva a sörébe, végig mérve egész testemet.

– Ülj csak le mellé. Jimin mellett én ülök – vigyorgott Nam, megborzolva a hajamat, mire bólintottam egyet, és hezitálva ugyan, de helyet foglaltam az ismeretlen férfi mellett, s mikor leültem mellé, nagy, boci szemekkel néztem rá. Namjoon és Jimin aránylag gyorsan merültek el egy témában, és mi csak ültünk, mint egy rakás szerencsétlenség.

– Mondd csak – szólt hozzám, összevont szemöldökkel –, hány éves vagy? – Namra néztem rögtön, aki nem hallva a kérdést, társalgott tovább a mellette ülővel, én pedig kihasználtam az alkalmat, hogy nem figyelt, így könyökömet megtámasztottam az asztalon, tenyerembe fektetve egyik arcoldalamat, kihívóan nézve az előttem lévő férfira, keresztbe tett lábakkal.

Pasit még sosem csábítottam el. Ő úgy néz, ahogy a csajok szoktak, némi visszafogottsággal.

– Huszonhét – vigyorogtam, megemelve a szemöldököm. – Mennyinek hittél talán? – kuncogtam, beharapva alsó ajkamat.

Hoseok

A válasza hallatán, majdnem visszaköpöm a sörömet, hiszen az lehetetlen, hogy egy ilyen gyerekarcú srác huszonhét éves legyen! A kérdésre pedig majdhogynem felnevetek.

– Te most csak viccelsz, ugye? Esküdni mertem volna, hogy nem vagy több tizenöt-tizenhat évesnél – szólalok meg komolyan, amire hangosan felnevet, tenyerében megtámasztott feje is oldalra biccen, szemei pedig megtelnek jókedvű ragyogással. Ki ez a srác?

– Kérlek, csak túl jó a genetikám. Huszonhét vagyok, de igen, többen fiatalabbnak néznek – mosolyogja.

– Ne csodálkozom rajta, nagyon fiatalnak nézel ki, csoda, hogy beengedtek ide – mormogom, ahogy újra a sörbe iszok, ő pedig megnyalva alsó ajkát, folyamatosan engem fixíroz, mintha olyan mókás látvány lennék.

– Mi az? – érdeklődöm, mire megcsóválja a fejét.

– Semmi, csak még sosem láttalak. A többieket ismerem, de téged most látlak először – válaszolja, édesen mosolyogva. Az a kisfiús vonás, ami az arcát keretezi, elképesztő. Fáj bevallanom, de nagyon tetszik nekem. Olyan aranyos, olyan kis ölelgetni és simogatni való.

– Furcsa, mert én is ugyan így vagyok ezzel. Mióta vagy velük?

– Pár hete.

– Az szép, nekem nem is meséltek semmit ezek a marhák. Ah, jobb lett volna, ha megint otthon maradok, úgy néz ki, hogy lecseréltek rád – döntöm hátra a fejem, lehunyva szemeimet. Na, nem mintha annyira zavarna, hogy lecseréltek, de még is, valamennyire bosszant azért.

– Ne hisztizz, nem vagy lecserélve! – szól rám Nam, amire csak megforgatom a szemeimet.

– Mindegy, hagyjuk – mormogom, aztán csak a sörömbe iszok, miközben rápillantok a másikra, aki szinte kierőszakolja a tekintetével, hogy őt figyeljem. Baromi szép ez a kölyök. Igazán megrontani való. Olyan vágyakat és olyan gondolatokat hoz elő belőlem, amilyeneket eddig álmaimban sem reméltem. Lehet, hogy a kinézete miatt szorult belém egy enyhe pedofil hajlam? Nos lehet, hiszen én is öregszem és hiányoznak a fiatalabb éveim, amikor még semmivel sem kellett foglalkoznom. Most harminchat évesen olyan ez, mintha meg akarnám menteni magam az öregedéstől, de ez lehetetlen. Ha kapható rá ez a kölyök... lehet, hogy elviszem egy körre. Tény, hogy itt ez a kis alkohol is befolyásol, de a vágy, az vágy. Túl szép, túl csábító. Ha huszonhét éves, talán még össze is jöhetnénk pár kefélésre.

– Mondd csak, Hoseok? Így hívnak, igaz? – szólal meg.

– Mondd – mosolyodom el halványan, ahogy minden figyelmemet nekiszentelem.

– Van valakid? – teszi fel azt a bizonyos kérdést, amiből már kiderül, hogy bizony-bizony ki akar kezdeni velem. Helyes, én is ezt akarom tenni vele. Halványan elnevetem magam.

– Nincs, egyedül vagyok. Nincs túl sok szabadidőm – válaszolom, ezzel a tudtára adva, hogy nem is akarok kapcsolatot, csak szimplán egy dugást. – És neked? Bár, ha már így kérdezted, gondolom nincs senkid – iszok a sörömbe, mosolya azonnal kiszélesedik.

– Jól kiismered az embereket – simít arrébb egy kósza tincset a szemeiből, amik még mindig hihetetlenül nagyok. Hogy lehet egy koreai pasinak ilyen szeme? Olyan, akár egy baba.

– Nos, ez a munkám, muszáj odafigyelnem az emberekre – teszem le a korsót, aztán testemmel is felé fordulok, már a testbeszédemmel is elárulva neki, hogy baromira nyitok felé.

– Óh, mi is a munkád? – tekintetében annyi és annyi kíváncsiságot vélek felfedezni, mintha egy fiatal tinivel ülnék egy helyen, aki még csak most szívja magába az élet dolgait.

– Ügyvéd vagyok. Nem a legkedvesebb fajtából – húzódik szélesebbre a mosolyom, aztán közelebb is ülök hozzá. – És te? Mivel foglalkozol? Mesélj csak – veszem el a sört, hogy megigyam annak tartalmát, míg mesél.

Taehyung

Megnyaltam az alsó ajkamat, ugyanis, ha már azt füllentettem, hogy bő tíz évvel idősebb vagyok – plusz egy év –, mint amennyi valójában, akkor bizony-bizony, ki kell találnom valami frappáns kis mesét, lehetőleg olyat, amit Namjoon és Jimin sem hallanak meg, de jelen esetben eléggé kiesett a hazugságmirigyem.

– Miért érdekel? – döntöttem oldalra a fejemet, széles mosollyal, tekintetemmel végig mérve egész testét, és meg kellett állapítanom, hogy elég jól nézett ki, ráadásul hibátlan volt a bőre, gyönyörű, dús ajkai voltak, és nagyon szépen ívelt orra, arról nem is beszélve, hogy a hófehér ing takarásán keresztül is láttam, milyen izmos mellkas domborodott a textilanyag alá. Nem mondanám magam melegnek, inkább csak olyannak, aki szemet vet arra, ami tetszik neki, mindegy, hogy az férfi, vagy nő-e. Habár, nem éltem még sokat, alig vagyok tizenhat éves, de pont emiatt is szeretnék kipróbálni mindent, és még sosem voltam férfival, soha nem flörtöltem férfival, kíváncsi lennék, milyen az. Érdekel ez a pasas.

Nem is gondoltam bele, milyen következményei lehetnek a füllentéseimnek, de nem is akartam. Végül is, Namjoon szeret, biztos megvédene.

– Mert én is elmondtam, neked is illene – kuncogta, újra a sörébe kortyolva, mire elmosolyodtam.

– Igazad van. Hát, nekem semmi extra munkám nincs, ápoló vagyok – mosolyogtam, megemelve a szemöldököm. Nem tudtam volna mit kitalálni, ez pedig nem hangzott rosszul, ráadásul aránylag jártas vagyok az ápolói-kórházi dolgokban, ugyanis anya nővérke volt, és sűrűn kellett vele kiskoromban bent maradnom, vagy csempészett be, hogy vigyázzon rám, és sok minden rajtam ragadt. Mellette pedig végig mellette voltam, mikor nagyon beteg volt, így... végül is, akkorát nem hazudtam, értettem hozzá, félig-meddig.

– Óh! Jól hangzik – mosolygott, szélesen. – Melyik kórházban is dolgozol? – kérdezte, kedves mosollyal.

– Óh, talán szeretnél egy szurit? – kuncogtam, szélesebb vigyorral ajkaimon, be is harapva az alsót, miközben a tenyeremben tartott arcomon dobolgatni kezdtem hosszú, vékony ujjaimmal, a tekintetemmel már majd' felfalva Hoseokot.

– Lehet. Talán hozzád beugranék egyre – kortyolt a sörébe, komolyan pillantva rám.

– Hm, ha kapsz egy szurit, akár megmérheted a lázam is – súgtam, majdhogynem csak tátogva. – Forró lázmérővel, ami lüktet, és duzzad... Kicsit betegnek érzem magam, de nem tudom megvizsgálni magam – suttogtam, mire hirtelen megállt a kortyolgatásban, hatalmas szemekkel figyelve engem, én azonban csak megnyaltam alsó ajkamat, lassan, de nem feltűnően.

– És milyen szurit adnál? – köszörülte meg a torkát, megnyalva ajkait, letéve a korsót az asztal merev falapjára.

– Hm, egy kis viagrát, de ha nem vagy olyan öreg, akkor esetleg a nyelvemet vájnám egy aprócska kis nyílásba, és nem beadnék valamit, hanem kinyernék vele – vigyorogtam, fülem mögé tűrve egy kósza, szőkés tincsemet.

Hoseok

Őszintén? Rettenetesen tetszik nekem ez a kölyök. Eszméletlenül, annyira, hogy legszívesebben most elrángatnám egy privát helyre, ahol Istenesen meg dug... nos, megmérném a lázát. Viszont ez az öreg jelző sem kerülte el a figyelmemet, ami egy picit talán sértőnek is hangzik, de nála még elnézem.

– Nos, miért is ne? Szívesen befeküdnék egy ilyen kúrára, aztán téged is lekezelnélek – könyökölök fel az asztalra, immár én is megtámasztva arcom a tenyeremben, úgy figyelve rá. Annyira csábító, ha nem lehet az enyém, biztos, hogy belehalok.

– Óh, mikor jönnél? – szélesedik ki mosolya, miközben újabb kósza tincset simít hátra.

– Ma este? Amint elköszönünk tőlük? – kérdezem, a többiekre pillantva, akik kezdenek rendesen felönteni a garatra immár a rövid italokkal.

– Rendben, alig várom – kacsint rám, amit csak egy mosollyal elintézek, végül megiszom a sörömet, mígnem azt egy újabb és egy újabb követi, amitől kezdek picit bódult állapotba kerülni, de mégsem abba a fajtába, amitől ne tudnám, hogy mit teszek. Taehyunggal folyamatosan beszélgetünk, aminek következtében oda lyukadunk ki, hogy miket is csinálnánk a másikkal, ha egyedül lennénk. Őszintén szólva, kezdek beindulni. Már csak a gondolata is annak, hogy milyen lehet az ágyban, beindít és megőrjít. Akarom őt. Baromira akarom!

– Én kint leszek, majd gyere utánam – suttogom a másiknak, miközben kimászom mellőle és felveszem a táskámat, azzal a lerészegedő társaimra nézek.

– Hé, már is indulsz? – kérdezi Jimin, hatalmas szemekkel nézve rám.

– Igen, nekem ennyi elég volt, most pedig mennék és pihennék, elég volt belőletek – mormogom, de még is egy halovány mosoly az arcomra ül.

– Ah, a vénember sosem változik. Menj csak, jövőhéten újra elhívunk – kuncogja, így én csak intek nekik, végül kimegyek a kocsma elé, ahol rágyújtva szívom a cigarettámat, várva, hogy kijöjjön a másik. Hátammal a falat támasztom, aztán ahogy nyílik az ajtó, meg is pillantom a másikat, aki azonnal hozzám sétál. Cigimet elpöccintve, azonnal a derekánál fogva magamhoz húzom és ajkaimmal vészesen közel kerülök az övéihez, amik között eltüntetem ezt a fránya távolságot, nyelvem pedig azonnal áttolom a szájába, felfedezve annak minden szegletét. Érzem, ahogy ő nem ivott semmi alkoholt, csak azt a narancslevet szürcsölgette az asztalnál, mint valami pisis. Nem tudom, hogy mi a terve, de nem is érdekel.

– Mondd csak, van valami hátsószándékod? – érdeklődöm, ahogy lassan elindulok vele, néha-néha ajkaimmal érintve az övéit, hogy érezzem azt az édeskés ízt az én keserű szájízem mellé, amit az alkohol mérgez meg.

– Nincs, nincs semmi – válaszolja, így már is egy hatalmas mosoly kerekedik arcomra, tovább sétálva vele a városban, mígnem letérünk arra az utcára, ahol lakom. A lakásomhoz vezetem, ami egy hatalmas felhőkarcolóban található. Gyönyörködve nézi meg minden egyes szegletét annak, ahogy végig vezetem a portán, majd beszállítom a liftbe, ahol ismét az ajkain csüngök, majd amint a lakásomban találjuk magunkat, azonnal bevezetem a hálószobámba, ahol ledobva az ágyra, azonnal fölé mászok, újabb csókokkal halmozva el ajkait, ujjbegyeimmel pedig finoman, gyengéden érintem, mintha csak porcelánból lenne.

– Voltál már pasival? Tudod, hogy mit kell tenned? – kérdezem halkan, mikor letérek nyakára, végig csókolgatva a finom bőrét, ami olyan puha, mint a selyem. Biztos, hogy huszonhét? Olyan kölyök még a tapintása is. Bár, ilyenkor ez kit érdekel? Akarom őt, nagyon is. Egy huszonhét évessel nem kell félnem, hogy bajba kerülök. Ha annyinak mondta magát, biztos annyi, és ez a genetika nála valami csodálatos.

Taehyung

El sem hiszem, hogy egy pasas alatt fekszem, aki enyhén ittas állapotban volt. Komolyan mondom, rosszabb leszek már, mint egy hímringyó, és még e mellé, ha belegondoltam, hogy most, perpillanat képes vagyok egy férfival lefeküdni... nem tudtam, mit gondoljak magamról. Egy nő még rendben van, igazából, múlt héten megfektettem egy negyven éves, csinos, szép nőt is – nem látszott rajta a kora, megtetszett, nem tehettem róla –, szóval nem az idősebbekkel volt gondom, hanem... hanem ő egy érett, kifejlett férfi, izmos mellkassal és karokkal, és itt vagyok én, egy tizenhat éves kis kölyök, akinek fogalma sem volt arról, hogyan, mit is kellene csinálnia egy érett férfival. Egy pillanat erejéig elgondolkodtam azon, vajon komolyan akarom-e ezt, hiszen ő mégis csak férfi, s noha, semmi fogalmam nem volt a meleg férfiak szokásairól, azért egy minimális félelem volt bennem. Mégis csak tizenhat vagyok, és hiába feküdtem le pár nővel, nem mondanám, hogy aktív nemi életem volt...

– Hm? – kérdezte újra, miközben felfuttatta ujjait a pólóm alatt, végig simítva hasfalamon és mellkasomon, amire halkan felsóhajtottam, megnyalva ajkaimat, főleg, mikor mellbimbóimra csúsztatta mind a két kezét, megcsipkedve őket, szórakozgatva rajtuk.

– Még nem voltam férfival – nyögtem ki, összevont szemöldökkel, ugyanis már csak az, hogy a bimbóimat kényeztette, hatalmas hatással volt rám –, te vagy az első férfi – sóhajtottam végül, beharapva az alsó ajkamat.

– Nem baj – kuncogta, megnyalva nyakamon kidudorodó eremet, végig rágcsálva, szívogatva a bőrömet. – Szeretem, ha tapasztaltabb vagyok – búgta a bőrömre, azután pedig teljesen feltűrte a pólómat, és egy határozott mozdulattal mellkasomhoz nyomta arcát, és szinte rögtön rátapadt mellbimbómra, erősen kezdve szívogatni, nyaldosni, mire felnyüszítettem, a hajába másztatva ujjaimat.

Őszintén, pár alkalom során nem igen voltam kényeztetve. Persze, eljátszadoztak velem a nők, de én voltam a domináns, szóval azon kívül, hogy néha megsimogattak és megcsókoltak, túl sok mindent nem kezdtek velem – elég fiatal vagyok, nekem elég akár meglátnom egy jó mellű, jó seggű csajt, már árbócom van. Így furcsa volt ez az intenzív, erőteljes kényeztetés, főleg egy férfitól, de hihetetlenül jól esett, és mikor áttért a másik kis kavicsomra, újabbat nyögtem, feltolva a csípőmet.

– Milyen kis érzékeny vagy – vette fogai közé a megkeményedett mellbimbómat, megrágcsálva, közben ujjaival utat tört magának a nadrágomba, s benyúlva a belsejébe, végig simította alsó nadrágomon keresztül férfiasságomat, mire megvonaglottam, hátra feszítve a fejemet.

Hoseok

Elmosolyodom, ahogy így reagál az érintéseimre, mintha csak most érintenék először, pedig ez huszonhét évesen lehetetlen, nem igaz? Ujjaimmal lágyan simogatom ébredező vágyát, amit folyamatos vonaglással díjaz és fejét dobálja, mikor picit erősebben harapok a mellbimbójára, vagy ha erősebben megszívom azt. Úgy nyüszít fel, mint egy kiskutya, teste folyamatosan meghajlik alattam, ami hihetetlen látványt nyújt és olyan érzéssel tölt meg, miszerint megéri így kényeztetni ezt a srácot, mert szinte engem is boldoggá tesz mindez. Jó, mindig is jobban szerettem adni, mint kapni, ezt a vonásom pedig itt is kamatoztatom. Rózsaszín nyelvem kidugva, azonnal végig nyalok a más kőkemény kis testrészen, lassan áttérve a másikra, hogy azt is hasonló kényeztetésben részesítsek, miközben ujjaimmal továbbra is forró vágyát simogatom, ami egyre csak megkeményedik az alsójában.

– Higgadj le egy picit, különben idő előtt eldurransz – kuncogom el magam, felnézve rá, miközben újra fogaim közé csippentem az aprócska kavicsot, amitől újra megremeg egy hangosabb nyögés kíséretében. Arcára azonnal kiül a vörös pír, pilláit pedig félig lehunyja, amiken aprócska könnycseppek ülnek meg, rakoncátlan tincsei pedig a homlokán ülnek meg. – Bár, nem mintha bánnám, tetszel nekem – lehelem forróvá vált bőrére, amin végig nyalok, fel egészen az álláig, majd ott megállva, lehajolok hozzá, hogy egy csókra hívjam, miközben ujjaimmal feltáncolok az ölén, egészen az alsónadrágja korcáig. Ujjaim ismét lejjebb siklanak, de most a textilanyag takarása nélkül érintem meg forró, lüktető merevedését, aminek hosszán végig simítok. Azonnal a csókba nyög, megrándulva alattam, mintha megrázta volna egy kisebb áram. Ahogy ismét a csókba nyög, majd ahogy átkarolja a nyakamat, elmélyítem vele a csókot. Annyira beindít, annyira tetszik nekem. Ez az érzékenysége, ez az édes pofija, mind-mind felizgat és arra késztet, hogy úgy rontsam meg őt, ahogyan azt nem szégyellem. Bár, mit szégyelljek rajta? Ő is akarja. Attól függetlenül, mert nem volt még alkalma pasival, ugyan úgy azt tehetek vele, amit csak akarok – bizonyos kereteken belül, természetesen.

Ajkaimmal lassan elengedem az övéit, amikre még apró puszikat hintek. Olyan édes az ajka, mint a méz, egyszerűen nem tudok betelni vele. Csókjaimmal lassan, észvesztően lassan haladok le mellkasán, elérve nála, hogy légzése felgyorsuljon, majd ujjaival a hajamba tépjen, hogy ezzel is picit ösztökéljen arra, hogy csináljam gyorsabban a dolgokat. Csak az a helyzet, hogy most nem ő dominál, hanem én. Tépő ujjainak ellentmondva folytatom lassú teendőmet, mígnem elérem az érzékeny hasfalát, ami megrebben a csókjaim alatt. Sóhajai erősödnek és egyre csak türelmetlenül nyögdécsel, csípőjével fel-fel lökdös, kimutatva mindazt, hogy mennyire akarja már a folytatást, s ezzel csak felkorbácsolom a már így is felkorbácsolt állapotát. Apró nevetést hallatok bőrére, azzal a kezére fogva, elhúzom hajamtól és felpillantok rá.

– Ne siess, most nem te vagy felül! – szólok rá, végig nyalva hasán, mígnem nyelvem levezetem alhasára és megállok a nadrágja korcánál.

– Deh... – nem tudja befejezni azt, amibe éppen hogy csak belekezdett, ugyanis nadrágján keresztül megszívom vágyát, majd nyelvem kidugva nyalogatom, ahogy csak tudom. Folyamatos nyögésekkel jutalmaz meg, hosszú ujjait ekkor ismét a tincseimbe vájja, amiket azonnal tépni kezd. Mikor ismét megszívom a nadrágon keresztül, végül csak elválok tőle és a nadrágjára fogva, lehúzom azt róla az alsójával együtt – a segítségével, persze. Ekkor szemeim elé tárul teljes valójában, ahogy értem mered, ahogy engem kíván és azt várja, hogy tovább foglalkozzam vele. Nem is tétlenkedek sokáig, odahajolva rálehelek vágyára, végül forró leheletem a csókjaim követik, ahogy végig becézgetem egész hosszát, mígnem makkjához érve, lassan megszívogatom azt, felnézve vörös arcára, amin a kéj azonnal helyet foglal, nekem pedig folyamatosan megremeg az alhasam, ahogy egyre jobban és jobban felizgat ez a srác. Ha így megy ez tovább, ha ennyire kiélvezem, hogy szűz a végén, lehet, hogy nem tudok majd ellenállni a vadságomnak, azt pedig nem akarom. Mivel hátul szűz, nem akarom bántani, az elsőnek szépnek kell lennie a számára, még akkor is, ha ez csak egy egy éjszakás kaland.

Taehyung

Folyamatosan az alattam lévő lepedőt markoltam, fel-feltolva neki a csípőmet, az élvezettől grimaszba fordult arckifejezéssel, hangosan nyögve és nyüszítve alatta, mint egy kis mocskos szajha, de nem tehettem róla, egyszerűen túl jó volt, amit csinált. Egyszerűen... még ilyet sosem kaptam. Persze, volt már, hogy egy-két lány leszopott, de koránt sem volt ilyen szenvedélyes, erotikus, és élvezetes. mint ahogyan Hoseok csinálta. Hasamban folyamatosan összegyűltek a pillangók, és kezdtek el repdesni, én pedig szinte már könnyeztem a kéjtől, s lassan már ott voltam, hogy egy-két cseppecskét el is fogok engedni, főleg akkor, mikor elnyelt tövig, és mélyen megszívta férfiasságomat.

Olyan hangot hallattam, amilyet még soha. Eszméletlenül magas volt, és egészen eddig nem is tudtam, hogy képes vagyok ilyesmit is kiadni magamból, ugyanis elég mély orgánummal rendelkeztem, de ezek szerint egy kiadós orális szex képes belőlem kihozni a legmagasabb oktávokat is.

– Csak nem tetszik? – Kuncogó hangjára felemeltem a fejemet, amennyire tudtam, pihegve, zihálva nézve le rá, csillogó, könnyes szemekkel, mire végig nyalt egész merevedésemen, majd lassan a makkomat kezdte ízlelgetni, s elemelve onnan ajkait, kidugta rózsaszínes nyelvét, egyenesen a kis nyílásomba tolva nyelvének hegyét, és az érzésre felkiáltottam, hátraveszítettem a fejemet, és megvonaglott a testem. Ahogy megtette, egyszerűen elképesztő volt. Maga az érzés is, de ahogy lehunyt pillákkal kidugta a nyelvét, és úgy nyalt végig rajtam, tökéletes volt. Szenvedélyes, erotikus...

– Ah! Csináld már! – nyögtem, feltolva a csípőmet, ugyanis éreztem, ha ezt még sokáig fogja csinálni, akkor bizony-bizony, lassan a szájába fogok robbanni, de olyan gyorsan, ahogyan még ő sem hinné el.

– Hová sietsz? – puszilgatta meg makkomat, mire zihálva emeltem meg fejemet újra, ködös szemekkel nézve le rá, remegő lábakkal.

– Csak... csináld! – nyögtem elhalóan, beharapva alsó ajkamat, erősebben markolva meg magam alatt a már így is agyon gyűrött lepedőt.

– Ne siess... – vigyorgott, majd éreztem, hogy az ujjait lassan a fenekemhez vezeti, s először nem is értettem, mit akart, csak akkor esett le, mik a szándékai, mikor belé vezette első ujját. Fájdalmasan felnyögtem, és megremegtem, mikor realizáltam, hogy bizony, én leszek alul, amivel nem is lenne gond, ha már ismerném az érzést, de így eléggé... hát, féltem. Azonnal felemeltem a fejemet, kissé ijedten nézve rá, azonban ő megszívta merevedésemet, elkezdve mozgatni bennem ujját, mire felnyüszítettem, és ahogy felkeltem, úgy borultam vissza az ágyra, megemelve a csípőmet, összeszorítva a szemeimet, összevonva szemöldökeimet.

Miért ilyen jó érzés, hogy a fenekemben turkál...?

Hoseok

Tekintetemmel folyamatosan őt figyelem, ügyelek minden egyes rezdülésére, hogy véletlenül se okozzak neki nagy fájdalmat. Nem tudom, hogy mi vette rá arra, hogy egy pasival feküdjön össze, de nem fogja megbánni, abban biztos vagyok. Ajkaimmal folyamatosan a merevedését szívogatom, miközben ujjamat lassan mozgatom benne, egyre mélyebbre és mélyebbre tolva fel benne, hogy megkeressek nála egy bizonyos pontot, amitől azt hiszem, hogy teljesen el fogja veszíteni az eszét. Újra felnyög, mikor elnyelem hosszát, majd ujjam kihúzva belőle, lassan csatlakoztatok mellé még egyet. Látom, ahogy ráncolja szemöldökét, így óvatosan tágítom, ügyelve arra, hogy egy pillanatra se lankadjon le, hogy egy pillanatra se forduljon az elő, hogy nem élvezze mindezt. Ujjaim lassan mozognak benne, majd ahogy úgy érzem, hogy eleget tágult egy harmadik befogadásához, azonnal csatlakoztatom hozzá azt is. Természetesen ez sem tetszik neki eleinte, de amint teljesen hozzászokik, már csak azt veszem észre, hogy újra a fejét dobálja és a csípőjét emelgeti, mint egy kis vonagló szajha. Tetszik, imádom, hogy ilyen. Csókjaimmal ismét beborítom merevedését, azzal ahogy kihúzom belőle ujjaimat, elhúzódom tőle és elkezdek jómagam is megválni a ruháimtól, hogy végre a saját bőrömmel is érinthessem az övét, ami olyan puha és bársonyos, mint a selyem. Vágyakozó tekintettel néz végig rajtam, majd kezeit felém nyújtva, végig simít a hasfalamon, amit egy kaján vigyorral nyugtázok, hiszen ezzel a tudtomra adja, hogy mennyire tetszem neki. Bár, ha nem tetszenék neki, alám sem feküdne. Lehajolok hozzá, majd azonnal egy szenvedélyes csókra hívom, miközben merevedésem nekidörgölöm az övének, lassan ringatva így a csípőmet, ezzel is az őrületbe kergetve a kisebbet. Csókunkba nyög, karjaival azonnal átkarolja a nyakam, majd lábaival is ugyan így tesz a derekamon. Annyira édes, imádom.

– Mondták már... hogy nagyon cuki vagy? Imádlak – kuncogom ajkaira, amit újra megcsókolok.

– Ne dumálj, hanem csináld – leheli elhalón, mikor ismét nekidörgölöm ölem az övének, elérve ezzel, hogy testünk egyszerre ringatózzon az ágyban, mintha csak benne mozognék.

– Sh, ne siesd el. Ez az első neked, legyen szép – szuszogom fülébe, amibe belenyalok, majd megharapom a fülcimpáját. Azonnal megremeg egy nyögés kíséretében.

Testünk lassan ringatózik az ágyon, nyelvünk is folyamatos táncot jár, ahogy újabb és újabb csókra hívom a fiatalabbat. Légzésünk is egyre gyorsabb lesz, ahogy a vágy és a kéj egyre csak elborítja elménket, mígnem megelégelem ezt, s azonnal az ágyam melletti éjjeliszekrénybe nyúlok, amiből kiveszek egy csomag óvszert és egy tubus síkosítót. A kis csomagot az ajkaimhoz emelem s ahogy a másik szemeibe nézek, ráharapok, majd eltépem a kis csomagolást, így kivéve belőle a gumit, már is erekciómra húzom, végül a tubust is ujjaim közé veszem, amiből nyomok egy keveset két ujjamra, végül bekenegetem vele a bejáratát, aztán a merevedésemet is. Elhelyezkedem lábai között, ahogy felhúzom térdeit, aztán lenézek rá, egyenesen a szemeibe.

– Készen vagy? – kérdezem, lehelve egy csókot a bal térdére, amiket újra feljebb húzok, így a fenekét is megemelem az ágytól, hogy tökéletes helyzetbe húzzam és majd úgy hatoljak a testébe, amint engedélyt ad rá.

Taehyung

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy pont ekkor kérdezi meg, készen vagyok-e rá. Megforgattam a szemeimet, majd felnyúltam az arcához, kissé felemelkedve, és lehúztam magamhoz, hogy egy szenvedélyes csókra invitáljam, amit azt hiszem, örömmel fogadott, ugyanis halkan a csókba nyögött, miközben végig simított combjaimon, közelebb húzva egy picit magához, aminek hatására megéreztem forró makkját a fenekemnél, s szinte rögtön a csókba nyöszögtem, megmarkolva vállait, teljesen elalélva.

Mikor a levegőhiánytól elváltunk egymástól, szinte már erőszakosan nyúltam előre, hogy fenekébe markolhassak, amit egy halk morranással nyugtázott, viszont én ezzel jeleztem, hogy totálisan készen vagyok, úgyhogy ideje lenne végre megkapnom, amit akarok. Szinte magamba húztam őt a fenekénél fogva, amit fájdalmas nyögéssel nyugtáztam, de amint teljesen bennem volt, pihegve, kissé fáradtan döntöttem hátra a fejemet, laposakat pislogva, lábaimmal körbe ölelve derekát, hogy kissé kényelmesebbé tehessem a helyzetet, az viszont nem akart javulni, hosszas idő után sem.

– Mindjárt jobb lesz – hajolt arcomhoz, majd kezdte el puszilgatni egyik, és másik oldalamat, szüntelenül cirógatva bőrömet, hol a combjaimon, hol a derekamon, hol a csípőmön, én pedig próbáltam ezt a szokatlan, fájdalmas, furcsa, mégis csodálatos érzést megszokni, s amint ez sikerült, fellöktem a csípőmmel, jelezve, hogy kezdjen el végre mozogni, vagy beleőrülök a gyönyörbe, ő pedig azonnal megértve a kérésem, megtámasztotta magát mindkét kezével a fejem mellett, és lassan kezdett el bennem mozogni.

Hangos nyögés mellett markoltam egyik kezemmel felkarjába, ívbe feszítve a hátamat, elnyílt ajkakkal nyögdécselve, mikor folyamatossággal mozgott bennem, végig a szemeibe nézve. Szüntelenül pihegtem, sóhajtoztam és nyögdécseltem, lábaimmal görcsösen, erősen szorítva magamhoz a testét, könnyes szemekkel nézve fel rá, s amint kissé hevesebb tempóra váltott bennem, a nyögéseim élesebbre változtak, és ennek következtében felejtettem el kapaszkodni benne, így kezem elhalóan csúszott le karjain, teljesen hátra feszítve a fejemet, folyamatosan fel-fellökve a csípőmmel, többért és többért könyörögve.

Nem kellett egy percre sem megszólalnom, ugyanis amint gyorsabban kezdett mozogni, egyik kezével merevedésemre markolt, legalább olyan tempóban mozgatva rajta ujjait és tenyerét, mint amilyennel a csípőjével diktált, itt pedig már nem volt megállás: úgy nyögtem, mint egy igazi kis szajha, remegtem érte, elnyílt ajkakkal sikoltoztam, és martam, téptem a hátán lévő bőrt, folyamatosan többet és többet könyörögve.

Ha tudom, hogy ez ennyire jó, akkor eddig is pasikkal feküdtem volna le...

Hoseok

Egy hangos nyögés hagyja el a számat, amikor érzem, hogy a hevességemnek köszönhetően teljesen körém feszülnek azok az édes kis izomgyűrűk, körmeivel pedig végig marja a hátamat, aminek reggelre biztos nyoma marad. Felmorranok, miközben egyre erősebben mozgok benne, egyre erőteljesebben csapódva belé, aminek hangját hallatja a bőrünk hangos összecsattanása. Ajkai mögül folyamatos nyögések és sikkantások szöknek meg, amikkel egyszerűen nem tudok betelni. Lehajolva hozzá, azonnal falni kezdem azokat a kívánatos dús ajkakat, miközben dolgozom a fenekét, a merevedésével egyaránt. Csókunk egyre szenvedélyesebb, főleg ahogy megfűszerezi a hangunk keveréke, miközben egymás szájába nyögünk, ahogy a kéj egyre csak visz minket előrébb és előrébb. Az alattam fekvő teste folyamatosan megvonaglik, izomgyűrűi egyre erősebben és erősebben szorítanak merevedésemre, ahogy kezdi érezni a végét. Azonban, ennek még nincs vége. Erőteljesen és gyorsan csapódok belé, hajszolva a saját szükségleteimet, aztán, a kisebbik teste erőteljes ívben feszülő háttal merevedik meg, ajkai elnyílnak egymástól, szemei is szinte felakadnak, amikor eltalálom benne azt a pontot, amitől a passzív felet az őrületbe lehet kergetni. Elvigyorodom rajta, majd lehajolva hozzá, már is nyakát csókolgatom, folyamatosan döfködve benne azt az egy pontot, miközben kezem ugyan úgy mozgatom merevedésén. Igaz, hang egyelőre még nem jön ki az ajkain, de amint ismét megfeszülnek az izmai, ahogy lábaival satuként fogja közre derekamat, tudom, hogy neki itt lesz a vége. Körmeivel ismét végig karmolja a hátamat, végül ajkai közül hangos sikítást enged meg, háta ismét ívben feszül meg, szemei ismét felakadnak, majd hirtelen a tenyerembe robban, amiből jut egy kevés az én és az ő hasára is. Felhördülök a látványra és az erőteljes érzésre egyaránt, amikor erősen ráfeszíti magát merevedésemre, így pár lökés után követem őt és elélvezek egy újabb hangos nyögéssel, hátrafeszítve a fejemet. Még pár lassú mozdulattal mozgok benne, hogy kiélvezzem a teste adta lehetőséget, végül egy hangos sóhajjal kihúzódom belőle és elfekszem mellette, hangosan pihegve, megvárva, hogy hozzám bújjon, mint egy kiscica. Halk zihálását folyamatosan hallom a fülemnél, ami már is egy nagy mosolyra késztet, hiszen hiába volt passzív fél, így is meg tudtam annyira dolgoztatni, hogy annyira elfáradjon, mint én. Gyengéden magamhoz ölelem, aztán az éjjeliszekrényből kiveszek egy doboz cigit, majd abból egy szálat fogaim közé veszek és rágyújtok. Nincs is jobb a szex utáni bagónál.

– Nos? Milyen volt? – szólalok meg egy kis idő után, lenézve a lehunyt pillákkal pihenő Taehyungra. – Remélem, hogy nem volt csalódás – veszem a cigit ajkaim közé, miközben tudom, hogy mindez lehetetlen. Amilyen hangokat hallatott, amilyen mozdulatokat tett alattam, az minden volt, csak rossz nem, a számára. Pilláit felnyitva rám néz, és egy elégedett kifejezés mellett az arcán egy elégedett mosoly is felkúszik, majd közelebb húzódik hozzám, arcát a nyakamba temetve.

– Csodálatos volt – szuszogja bőrömre, amitől enyhén libabőrös leszek. Újabb vigyort engedek meg magamnak, aztán szabad kezemmel a hajába simítok, lágyan cirógatva fejbőrét.

– Jól van, örülök – suttogom, majd odahajolva hozzá, megcsókolom azokat a csábító dús ajkakat, amiket legközelebb másra fogok használni.

Taehyung

Alig akartam elhinni, hogy ennyire jó volt ez az alkalom, és komolyan, ha tudom, hogy egy férfival ennyire jó szeretkezni, már jóval előbb kipróbáltam volna. Lehet, hogy csak én voltam ennyire telhetetlen, de legszívesebben ismét rávetettem volna magam, hogy szexszeljünk egy újat, azonban nem akartam megijeszteni, meg aztán, elég fáradt voltam azért, a látszat ellenére, így csak halkan szusszantottam, amíg meg nem csókolt. A csók közben a hajába túrtam. Noha, érdekes volt érezni a cigaretta ízét az ajkain, ez egyáltalán nem zavart, sőt, hiába nem szerettem a szagát, valamilyen szinten szexivé varázsolta a mellettem fekvő férfit, és ha lehet, csak még jobban kívántam az ajkait, a nyelvét és a csókját, s hogy ezt tudtára is adjam, csak szorosabban bújtam hozzá, szinte tépve, marva a tincseit, ami számára, azt hiszem, elég imponáló volt, ugyanis a csók után megharapdálta alsó ajkamat, aminek hatására halványan megremegtem, lehunyva a szemeimet.

– Nagyon édes vagy – kuncogta a számra, majd lassan elhúzódott tőlem, azzal a cigarettájába szívott, letüdőzve annak nikotin füstjét, hogy aztán kifújhassa ajkai között. Lassan haraptam be alsó ajkamat, ugyanis tetszett a látvány, nem is akármennyire.

Kezdtem úgy érezni, hogy ez a pasi bármit csinál, az vagy jól néz ki, vagy szexi.

– Na, ne bámulj ennyire – vigyorgott rám szemtelenül, mire elnevettem magam, majd felsóhajtva emeltem volna vissza rá a fejemet, de hangja megállított egy pillanatra: – Cigi? – kérdezte, mire felemeltem rá kíváncsi íriszeimet, és gondoltam rá, hogy egye penész, megkóstolom, kipróbálom, milyen, azonban ott villogott a fejemben Namjoon szava, miszerint, ha cigizésen kap, megver.

– Nem szeretem – nevettem, elhelyezkedve mellkasán, már lassan félálomba szenderülve.

– És nem zavar, ha dohányzom? – Megráztam a fejemet, lehunyt szemekkel.

– Nem zavar, megszoktam – szuszogtam, átölelve őt, magamhoz húzva jobban, nyámmogva egyet-kettőt testén, miközben már félig az álmok birodalmában jártam. – Nem baj, ha nálad alszom? – tettem fel azért a kérdést.

– Dehogy! Nyugodtan. Holnap úgyis szombat, nincs meló, szóval, csak nyugodtan – szívott a cigijébe, hallásom szerint, mire bólintottam egy újabbat, és többet nem is kellett várni: úgy aludtam el, mint akit egy lapáttal vertek fejbe.

Ilyen fárasztó szexben még nem volt részem...

Hoseok

Csendben figyelem a mellettem fekvő békés, alvó arcát, miközben egy újabb cigire gyújtok rá, hogy újra megkoronázzam ezt az estét úgy, ahogyan most van. Szeretem, ha szűz fiúkkal sodor össze a sors, hiszen olyan kis ártatlanok és édesek. Taehyunggal sem volt ez másképp. Aranyos volt, kis érzékeny, ami külön elnyerte a tetszésemet. Az pedig, hogy ilyen kisfiús arca van és ilyen édes jelleme, csak megfűszerezte mindezt. Lassan szívom el a cigarettát, mígnem érzem, hogy a munkahelyi és a szex általi fáradtság kezdi teljesen elborítani a fejemet, ami csak természetes, hiszen már hajnali két óra is bőven elmúlt. Ha nem pihenem ki magam, biztos, hogy a következő hetet egy kabbefaszom állatként fogom kezdeni. Így, amint elszívom a cigit, bebújok a kisebbik mellé, magamra húzva a közös takarót, hogy egymást melegítsük alatta, ebben az amúgy is forró éjszakában.

Másnap reggel, szokatlanul későn kelek. A kora délelőtti órák, már most rettenetesen melegek, amitől az embernek strandra lenne kedve menni, hiszen mindezt csak a víz által lehet kibírni. Lassan kimászom Taehyung mellől, aki egy halk nyöszörgés kíséretében a hátára fordul, úgy nyammogva és aludva tovább. Azonnal megnevetem a látványt, hiszen tényleg nagyon édes és ahogy ez a vékonyka kis lepedő takarja a csípőjét, igazán festményre illő, tekintve, hogy milyen gyönyörű az alakja és az arca is. Nem hittem volna, hogy alkalmam lesz egyszer is egy ilyen szépséget kifogni és elvenni a szüzességét. Ásítva és nyújtózva egyet, úgy megyek ki a konyhába, hogy főzzek egy erős kávét, amikor meglátom, hogy a kisebbik cuccai a földön hevernek. Gondolom a nagy hevességben csak ledobta azt, így le volt már tojva magasról, hogy mi lesz vele. Halk szusszantás kíséretében sétálok oda, majd felveszem táskáját a padlóról, amit a nappaliba viszek, majd leteszem a kanapéra, ami szerencsétlenségemnek köszönhetően leesik, kiürítve magából tartalmát. Azonnal felszisszenek, végül összepakolom a dolgait, ügyelve rá, hogy ne sérüljön meg bármi is, aztán, ahogy a személyi irataihoz nyúlok, megfordul a fejemben, hogy belenézek, de azonnal megrázom a fejem.

– Nem, ezt nem szabad. Semmi közöm hozzá – mormogom magam elé, így az iratokat már is a táskájába süllyesztem, így a kávéfőző hangjára, már is kimegyek, hogy igyak egy keveset, amiből majd készítek Taehyungnak is. A konyhában lassan megiszom a fekete nedűt, végül besétálva a szobámba, felöltözök, miközben figyelem a másikat, aki még mindig az igazak álmát alussza. Olyan furcsa ez a kölyök. Ha ránézek, valamiért az jut az eszembe, hogy sántikál valamiben. Egy sóhaj kíséretében megcsóválom a fejem, végül kimegyek a nappaliba, hogy leüljek TV-t nézni, amivel leköthetem a figyelmem, ami sajnos nem jön össze. Ugyanis minden figyelmemet az a táska köti le, amiben azok a személyes iratok is vannak. Tudom, hogy helytelen lenne, ha megnézném, de még is... még is érdekel, hogy ki ez a srác? Kivel feküdtem le? Merre lakik? Meglátogathatnám legközelebb az ő lakásán, na meg... tényleg csak meg akarom tudni, hogy ki ő. Ismerni akarom.

Végül a kíváncsiságomnak eleget téve, kiveszem iratait a táskájából, s ami először szembe jön velem, az egy bizonyos diákigazolvány. Heh, biztos régi. A képet még meg is mosolygom, megjegyezve magamban, hogy semmit sem változott kölyök kora óta. Viszont, végül a dátumon ragad meg a tekintetem. A kiállítás dátuma két éve történt, és ezen a srác születési dátuma szerint, most tizenhat éves.

MI?!

Ajkaimat is eltátom, hiszen ez lehetetlen. Ez biztos, hogy valami kamu, valami félreértés. Az nem lehet, hogy tiizenhat legyen! Ilyen nincs! Azonnal tovább kutatok, mígnem megpillantom a személyigazolványát, amin ugyan az a dátum köszön vissza, nekem pedig a vér is meghűl az ereimben. Ha erről tudomást szerez valaki, nekem végem. Megrontottam egy srácot, aki a fiam is lehetne! Egy pedofil állatnak leszek feltüntetve. Idegesen állok fel a helyemről, majd járkálgatni kezdek a szobában fel-s alá. Ez nem derülhet ki. Ez nem... ez nem derülhet ki. Még is... hogy hihettem el ennek a szarosnak, hogy huszonhét? Hogy a francba?! Megáll az eszem. Olyan düh van most bennem, hogy azonnal rá kell gyújtanom egy cigire, különben bemegyek hozzá és megfojtom.

Noha, nem fojtom meg, még is bemegyek a szobába, ahol kiülve az ablakba cigizek, ujjaim között forgatva az iratokat, amiket még mindig hüledezve figyelek, egy rossz álomnak fogva fel azt, hogy megrontottam egy kiskorút. Mélyeket szívok a cigiből, majd mikor elszívom, gyújtom meg a következőt. Kezem is remeg a hirtelen felgyülemlett idegtől és némi félelemtől, hogy mi lesz, ha kiderül. Halkan sóhajtok egyet, végül tekintetem a kinti tájra szegezem, amit már erősen perzsel a Nap erőteljes melege, mígnem meghallom, ahogy a kis taknyos felébred. Hallom, ahogy nyújtózik, majd ásít egyet, azonban nem nézek rá, csak szívom azt a bűzrudat, ami talán némi nyugtató hatással is van rám.

– Jó reggelt – szólal meg vidám hangon. – Vagy delet? – kuncogja, ahogy gondolom megpillantja az órát. Mélyen magamba szívom a friss levegőt, aztán az iratait odadobom neki, egyenesen a padlóra.

– Neked aztán van pofád! – sziszegem, miközben szemem sarkából ránézek. – Ilyet hazudni... és én még be is veszem. Bár, az hagyján, de hogy megfektessek egy kiskorút, ez már több, mint bűncselekmény. Van fogalmad arról, hogy mit csináltál? Tizenhat éves vagy, baszd meg! Tizenhat. Kurva húsz év van közöttünk, felfogtad, hogy ez mit jelent?! – kérdezem, ahogy immár rápillantok.

Taehyung

Nagy szemekkel néztem Hoseokra, aki vörös fejjel baszta le elém az irataimat, és lányos zavaromban először azt sem tudtam, mi a jó fészkes fenét kellene tennem, végül csak meredten bámulta a sok-sok igazolványt, miközben azon agyaltam, hogy most mi is történik. - Gyorsan rájöttem. Kiakadt, mert dugott egy 16 éves gyerekkel.

Elmosolyodtam, törökülésben ülve, vele szemben, körbe tekerve magamon a paplant, mert hiába is volt nyár, és meleg, én egy picit azért fáztam. A tekintete folyamatosan villogott, olyan dühösnek, mint akkor őt, még soha, senkit nem láttam, de valamilyen szinten szórakoztató is volt, magam sem tudom, miért.

– Most mit vagy úgy oda? – dörzsölgettem meg a szemeimet, ásítva, álmoskásan nézve rá, majd miután elvettem ökölbe szorított kezemet a szemeim elől, úgy néztem rá, nagy, boci íriszekkel.

– Mit vagyok úgy oda?! Mit vagyok úgy oda?! Baszd meg, ez bűncselekmény! Pedofília! Ha bárki, ha bárki megtudja, lőttek a karrieremnek! Ráadásul, mi a faszom?! Hogy kerültél Namjoon közelébe?! Neki is hazudtál?! – ordított, mire oldalra döntöttem a fejemet.

– Nem akarok kukacoskodni, de ha kiordítod az ablakba, az egész város tudni fogja – kuncogtam, vállat vonva, mire szúrósan rám nézett, mint aki képes lenne ebben a szent minutumban ölni. Nem értem, mi baja. Bezzeg, a harmincas nőnek múltkor nem volt problémája abból, hogy csak tizenhat éves vagyok…

– Elhallgass! – sziszegte, mire megforgattam a szemeimet.

– De mi olyan nagy cucc ezen? Nincs most ebben semmi. Megdugtál, jó volt, élveztem, tetszett, ennyi. Nem fogom elmondani senkinek, csak akkor, ha kidobsz, mint egy rongybabát – mosolyogtam rá, negédesen. – Tetszett a tegnapi, jó lenne megismételni – vigyorogtam huncutul, vonogatva a szemöldökömet.

Hoseok

Úgy szívom magamba a levegőt, majd úgy fújom azt ki, mint valami feldühített bika. Egyszerűen nem hiszem el ennek a kölyöknek a stílusát. Főleg, hogy még fenyeget is! Több sem kell, hogy a szétdobált ruháihoz lépjek, majd felszedegessem őket és hozzá vágjam mindet.

– Öltözz fel és takarodj innen! Tudod, hogy kit fenyegess, te kis szarcsimbók! Nem ismétlünk meg semmit, ez a fatális hiba soha, de SOHA nem történhet meg újra, fogtad?! – sziszegem, miközben kiviharzom a szobából, hogy a táskáját is odaadjam neki, amiből az lesz, hogy azt is mellé baszom az ágyra. – Mit ülsz még itt?! Csipkedd magad és menj haza, engem felejts el, és az estét is! – morgom, teljesen kikelve a hitemből is, hiszen ez valami elképesztő, hogy képes volt így átbaszni, én pedig voltam olyan hülye, egy igazi marha, hogy sikerült neki. Azt hittem, hogy vagyok olyan okos, hogy én ne keveredjem ilyen ügyekbe, vagy esetleg másmilyenbe, amikkel ugye én is foglalkozom, de nem. NEM! Egyenesen bele a közepébe, mert ez a kis faszfajzat úgy játszotta ki a lapokat, mint még soha senki.

– Nem fogod megtenni – mosolyodik el, majd oldalára dőlve, elfekszik az ágyon, úgy nyúlva el rajta, mintha mindig is ott feküdt volna. Esküszöm, hogy már csillagokat látok az idegtől.

– Miért is nem? – fonom össze karjaimat a mellkasom előtt, talpammal pedig idegesen dobolok a padlón, várva a választ, fogaimat is összeszorítom.

– Mert akkor innen, egyenesen a rendőrségre megyek, azzal a történettel, hogy megerőszakoltál. A zsaruk úgy is nekem hinnének, mert kiskorú vagyok, aztán, ha kivizsgálnának... nos tudod te, ügyvéd vagy. Nem azért, de eléggé bevadultál a végére – neveti élettel teli csillogással a szemeiben, nekem pedig elvörösödik a fejem, a tekintetemmel pedig szikrákat szórok. Elég volt... ezt a kis dögöt!

– Nem mered megtenni. Kis köcsög vagy te még ahhoz, hogy elmerj menni a zsarukhoz. A kezedet is fogni kéne hozzá, te kis taknyos – sziszegem, egészen elmélyült hangon, ahogy a düh egyre csak elborítja az elmém.

– Itt sem fogta senki a kezem, mikor megdugtál. Gondolod, hogy a zsaruknak nem merek köpni? – ölti rám a nyelvét, nekem pedig itt a vége. Dühösen marok a hajamba és egy frusztrált morgást, majd vinnyogást hallatok, ahogy megfogott ezzel, hiszen igaza van. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom. Ez a kölyök egy démon, egy pokolból szabadult ördögfióka. Lábaim is megadják magukat, és térdre rogyva nézek magam elé. Most törték derékba a tökéletes karrierem és az annál is tökéletesebb életemet.

– Na, nem olyan szörnyű ez – kuncogja, miközben hallom, ahogy kimászik az ágyból és megveregeti a vállamat, végül elindul ki a szobából a takaró takarásában. – Lezuhanyozok, addig csinálhatnál valami kaját, éhes vagyok – nyüszögi, ahogy hallom, amint benyitogat a szobákba, keresve a fürdőt, majd amint megtalálja, nekem több sem kell, úgy vágódom el a padlón, mint egy hisztis díva, torkomból is kieresztek egy hangos kiáltást, hajamat tépve, hiszen ezt nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy egy mocskos tizenhat éves így meg tudott fogni.

Mi a frászt kezdjek most? Mit csináljak? Nem maradhat itt, a végén gyanút fognak és... és börtönbe kerülök. Nem, azt, nem engedhetem. Valahogy meg kell tőle válnom, valahogy muszáj. de még is hogy? HOGY?!

Taehyung

Nem szokásom ennyire görény módjára viselkedni, de azért, na. Ha már megdugott, csak emiatt kidobott volna a lakásáról anélkül, hogy legalább adna enni? Tényleg, mondanom kellett volna, hogy még fejlődő szervezet vagyok, így nekem fontos a reggeli ahhoz, hogy ne legyek beteg, és természetesen, a fejlődő szervezetet nagyon erősen kihangsúlyoztam volna. – A gondolatra elnevettem magam, és miután levettem magamról a takarót, majd a zuhanyzót kezdtem el tanulmányozni, hogy rájöhessek, hogyan is működik, ugyanis elég spéci cucc volt – az egész lakásában csak olyanokat láttam eddig –, ami nekem ismeretlen, mert hát, apával és a bátyámmal élek együtt, de igazából egyiket sem látom, mindig dolgoznak, és így is alig élünk meg, szóval... nekem az ilyen kütyük ismeretlenek. Nem vagyok egy gazdag gyerek.

Nagy nehezen azonban kiismertem a zuhanyzó rejtélyeit, majd beállva alá kezdtem el áztatni a testemet, lemosva magamról a tegnap esti fáradalmakat, s mikor úgy ítéltem, hogy már elég lesz, ideje lenne kiszállnom, meg is tettem. Habár, sokáig kerestem a dolgokat a fürdőben, de mikor megtaláltam a törölközőket, és egyéb dolgokat, már elboldogultam.

Teljesen szárazon, tisztán léptem ki a fürdőből, a derekam köré tekert törölközővel, kezemben cipelve a takarót, amit azonnal betettem Hoseok szobájába, majd leejtettem magamról a zavaró ruhadarabot, és a tegnapi ruháimba öltöztem vissza – Hoseok biztos nem adna nekem tisztát. Mikor ezzel is készen voltam, megborzolgattam vizes hajamat, és elindultam, hogy megkeressem, de nem túlzok, olyan volt a ház, mint egy komplett labirintus: hatalmas, tele ajtókkal és útvesztőkkel. Hogy képes valaki így élni?

Nagy nehezen, sokáig tartó keresgetés után találtam meg Hoseokot a konyhában, idegesen szívva a cigarettáját, kortyolgatva a kávét, én pedig az ajtóban integettem neki.

– Mehetsz – sziszegte, rám sem nézve.

– De éhes vagyok – biggyesztettem le alsó ajkamat.

– Leszarom! Mi vagyok én, az anyád?! Menj haza, majd anyád ad enni! – sziszegte, nekem pedig automatikusan elromlott minden életkedvem, és felsóhajtva sütöttem le a szemeimet.

– Nem él.

– Hazudsz megint? – sziszegte, a bögréjét levágva a pultra, mire felnéztem rá, kissé könnyáztatta szemekkel, ugyanis nem volt olyan rég, hogy az egyetlen ember, aki feltétel nélkül szeretett, elhagyott engem.

– Nem hazudok! Tüdőrákban halt meg, attól a szartól, amit te is szívsz – mutattam a cigarettára, összeszorított ajkakkal. – Két éve halt meg, decemberben, karácsony előtt – motyogtam, összefonva mellkasom előtt a karjaimat.

Hoseok

Válaszára, azonnal elhúzom enyhén az ajkaimat, hiszen most úgy érzem, hogy olyan dologba tenyereltem bele elég szemét módon, amibe nem kellett volna. A bagót az ajkaimhoz emelem, majd beleszívok és a sűrű füstöt kifújom, felengedve a plafon irányába.

– Sajnálom – mondom halkan, lehunyva pilláimat, aztán újra a cigibe szívok, jól letüdőzve a mérgező füstöt. – Nem tudtam, és ne haragudj, hogy ezt mondom, de a hazugságod után, nem könnyű hinni neked – folytatom, enyhébb hangnemben, rápillantva, hiszen nem akartam bemocskolni az anyja emlékét semmilyen formában sem.

– Mindegy – fordítja el fejét, ajkait egymásnak préselve. Olyan így, mintha bármelyik pillanatban elsírná magát. Egy hangos sóhajt hallatok, végül elnyomom a csikket és felállva a helyemről, már is a hűtőszekrényhez lépek, hogy adjak neki valami ennivalót. Azonban, az a helyzet, hogy alig van valami benne.

– Meghívlak egy ebédre, azután eltűnsz és többé nem keresel, megértetted? – kérdezem, ahogy bezárom a hűtő ajtaját, majd a mobilomért nyúlva, felhívom azt az éttermet, ahonnan mindig rendelek. Nagy szemekkel néz rám, miközben leül mellém az asztalhoz.

– Nos, majd még eldöntöm – mosolyodik el halványan, kíváncsian figyelve, hogy mit akarok, majd ahogy kapcsolják a vonal másik végén az illetékest, elmondom, hogy mit szeretnék rendelni és milyen címre. Amint végzek, kinyomom a készüléket és letéve azt az asztalra, egy újabb cigire gyújtok rá.

– Nem fogsz keresni! Ezt nem te döntöd el! Tudod, ez nem játék, én ezért börtönbe kerülhetek, hiszen kiskorú vagy. Nem lehetünk együtt, semmilyen formában! Fogadd el! Ha már ennyire dugni akarsz, kezdj ki a saját korosztályoddal, biztos van köztük pár homokos – mormogom, levéve róla a tekintetem.

– A saját korosztályom dög unalmas. Mindenki csak a telefonját bújja és agyatlan zombi az összes – könyököl az asztalra, megtámasztva tenyerében az arcát, úgy nézve fel rám, mint ahogyan tegnap is. Ugyan így nézett, ugyan így ült, mikor elcsábított. Tekintetem azonnal letévednek azokra a kívánatos dús ajkakra, amint megnyalja azokat.

NEM! Hoseok, szedd össze magad! Ez egy kölyök! Egy taknyos! Nem kezdhetsz ki vele újra, még akkor sem, ha nagyon jó volt az az este! Igen... nem szabad, hiszen a karrierem az nem kis dolog, nem beszélve arról, hogy milyen megbélyegzést kapnék ezek után.

– Sajnálom, de én akkor sem foglak pátyolgatni. Ha annyi lennél, amennyinek mondtad magad tegnap, semmi akadálya nem lenne, hogy velem maradj, de így nem! Felejts el, örökre. Most pedig megvárjuk az ebédet, amint ettél, menj haza – hamuzok a hamutálba, ahogy a tekintetemet is leveszem róla. Ha nem tudja megérteni, akkor nekem befellegzett. Az kéne még, hogy a nyakamon maradjon. Pár dugásra jó lett volna, ha huszonhét lenne a tizenhat helyett, de így esélytelen. Soha többé nem leszek ennyire figyelmetlen.

Taehyung

Összeszűkítettem a szemeimet, mikor nem figyelt rám, és egy halkat szusszantottam is, hiszen nem tetszett, hogy ennyire biztos volt a dolgában. Csak tudok valamit, ha tegnap egy-két óra alatt sikerült elcsavarnom a fejét, így kétlem, hogy annyira nagyon ellenkezne a velem való "kapcsolatra". Pedig, igazából, eszemben sem lenne őt bemártani, sőt, soha, senkinek nem mondanám el, hogy egy harminchat éves, ügyvéd férfival van viszonyom, de hát, mivel fenyegetném, ha nem ezzel? Muszáj valamivel megfognom, de legalább erre a napra elégnek bizonyult a fenyegetésem, hiszen még nem dobott ki, sőt, még enni is ad, amiért hálás voltam, mert tegnap reggel óta nem ettem egy falatot sem, és amit elfogyasztottam, az is csak egy szendvics volt – elég szegényesen.

– Igazából, fogalmam, hol vagyok, nem tudnék hazamenni – néztem rá, hatalmas, boci szemekkel, mire rám nézett. – Ha esetleg bajom esik, akkor mindenki tudni fogja, hogy nálad voltam, ha mást nem, a rendőrök kiderítik – néztem rá ártatlanul, mire dühösen szusszantott egyet, lehunyva a szemeit, megremegve.

– Leszarom!

– De ha megvizsgálnak, azt is tudni fogják, mi történt – pillogtam rá, apró mosollyal a számon. Igazából, nem akartam hazamenni. Semmi kedvem nem volt bemenni az üres lakásba, és nézni magam elé egész nap, hiszen a bátyám tényleg állandóan dolgozik, apa pedig... hát, apa kamionos, így alig van otthon. Szinte soha, maximum csak egy-két napot.

– Elhallgass! – sziszegte, mire ránéztem, mélyen a szemeibe, megnyalva az alsó ajkamat, miközben keresztbe tettem a lábaimat, az asztalra könyökölve, az egyik arcoldalamat a tenyerembe temetve, csábosan, kihívóan nézve rá, mire ő nyelt egy hatalmasat, és szinte láttam, ahogy végig figyeli a nyelvem vonalát, ami gyengéden, lágyan érintette az alsó ajkamat.

– Tálcán kínálom magam, és neked nem kell. Fura vagy – vigyorogtam, huncut tekintettel nézve a szemeibe, mire felszusszantott, nyelve egy nagyot, majd lassan, az arcomat fogó tenyeremmel, a kisujjamat mozdítva simítottam végig nedves alsó ajkamon, ő pedig nagy, vágyakozó szemekkel nézett engem. – Nem bűn az, ha megkívánsz egy tizenéves fiút. Hány sztárnak van gyerek szeretője? Egyik sincs börtönben – súgtam a szavakat, szenvedélyes, búgó hangon, lassúakat pillogva felé, beharapva az alsó ajkam bal oldalát, csábos tekintettel fürkészve az övéit.

Hoseok

Tekintetemmel folyamatosan azokat a kívánatos ajkakat nézem, amiket nyalogat, majd az alsó ajkát beharapja. Mondanom sem kell, hogy a meleg ellenére, még is kellemesen megborzongok, hiszen még mindig érzem ajkaim között a csókjának ízét és az ajkainak selymességét. Még, ha nem is akarom bevallani, még is tudom, hogy rettenetesen tetszik nekem az, ahogy tényleg tálcán kínálja magát, sőt, ha más helyzet lenne, szinte azonnal kapnék az alkalmon, hogy megragadjam és azért, amiért ilyen kis ribancként viselkedik és elcsavarja a fejem, bevinném a szobába és Istenesen az ágyba döngölném, vadul tárnám szét a lábait, hogy szintén kíméletlenül vegyem birtokba testét, megmutatva neki, hogy jobban jár, ha nem húzza el a friss húst az oroszlán orra előtt.

– Mire vársz még? Látom, ahogy alig bírod megállni, hogy hozzám érj. Tedd meg, mint mondtam, ez nem bűn – folytatja, mélyen búgó, csábos hangon, mire én csak mélyet szívok a cigimből, aztán úgy fordulok, hogy neki egy kicsit háttal legyek.

– A faszt nem bűn. Kiskorú vagy, én pedig nem játszom a tűzzel, mert előbb-utóbb lebukom. Amúgy sem vagy az esetem. A futár pedig jöhetne már – morgolódok, lehunyva szemeimet, felkönyökölve az asztalra, idegesen engedve kis a fáradt sóhajomat. Az biztos, ha így folytatja a végén tuti, hogy megfektetem. Idegesen szusszantok, hiszen a saját gondolataim is megrémisztenek. Felnőtt ember vagyok, méghozzá ügyvéd. Nem lenne szabad így gondolkodnom, sőt! Nekem kéne józan döntéseket hozni és igazán nem lenne szabad, hogy olyasmiken járjon az eszem, mint az, hogy miként kéne megdugnom egy tizenhat éves gyereket.

Hallom, ahogy felnevet a hátam mögött, aztán azt is hallom, ahogy megmozdul, végül megérzem ujjait mindkét vállamon, ahogy gyengéden masszírozni kezdi őket. Ismét lehunyom pilláimat mind a jó érzéstől, mind pedig a frusztrációtól, hiszen tudom, hogy mire megy ki a játék, azonban nem fogok engedni neki.

– Miért buknál le? Ha nem köplek be, nem bukhatsz le. A családom otthon sincs, nagyon ritkán látom őket, nem aggódnának, ha egy-egy estére itt maradnék, hiszen sűrűn füllentem azt, hogy a barátaimnál vagyok – kuncogja, egyre közelebb hajolva hozzám, mígnem már tarkómon érzem forró leheletét. Ismét megborzongok, aztán újabbat szívok a cigimből.

– Nem zavar, hogy ennyire hazudós vagy? Tudod, van egy mondás, miszerint a hazug embert hamarabb utol érik, mint a sánta kutyát. Nem hiába van ez. Ha kiderül, nem csak én járok szarul, hanem téged is megbélyegeznek egy életre – hamuzok a hamutálba, folyamatosan előre nézve.

– Mint mondtam, nem bukunk le. Ügyes vagyok, na meg te egy ügyvéd vagy. Okos vagy és ravasz, ugyan hogy ne tudnád ezt megoldani, ha esetleg kiderülne? Kétlem, hogy ne lennének embereid akikben megbízhatsz – szólal meg a fülemnél, édesen búgva szavait a fülembe, aminek következtében fel kell sóhajtanom. Annyira akarom ezt a kölykök!

– Taehyung! Mássz le rólam! – sziszegem, de ahogy elnézem a figyelmeztetésemet amolyan bátorításnak veszi, mikor ujjai megindulnak le a vállaimon, előre a mellkasomra, hogy végig simítsanak rajtam. Alhasam azonnal megrebben s érzem, ahogy a vér megindul egyenesen az ölem irányába.

– Nekem úgy hangzik inkább, hogy másszak rád – nyal a fülembe, ami végleg elszakítja a cérnát. A cigimet eldobom a konyhának a padlójára, aztán egy hirtelen mozdulattal felé fordulok és elkapva, szinte rádobom az asztalra a kisebbet, így fölé mászva, azonnal az ajkait tépem a sajátommal. Vad, szenvedélyes táncra hívom nyelvét, majd mikor ajkaink egy pillanatra elszakadnak egymástól, vékony füst száll ki közölük, ahogy tüdőmben még mindig ott éktelenkedik ez a káros élvezet. Ujjaimmal azonnal lesimítok oldalán, egészen a combjára, amit felhúzok, hogy lábával átkarolja a derekamat. Több sem kell neki, hogy megtegye mindezt, majd ujjaival a hajamba marjon, szinte tépve a tincseimet a csók hevességének köszönhetően.

Most megdugom! Biztos, hogy megdugom! Hogy lehet valaki egy ekkora hímringyó, főleg tizenhat évesen?! És a kurva életbe már, hogy engem ez felizgat!

– Te kis kurva! – morgom ajkaira, azzal ahogy újabb vad táncra hívom a nyelvét, ujjaimmal a felsője alá nyúlok, megkeresve a mellbimbóját, amit azonnal morzsolgatni kezdek ujjaim között, eljátszadozva az aprócska testrésszel, mígnem egy idegesítő, fülsüketítő hang közbe nem szól. A csengő az, miszerint, talán meghozták az ebédet, nekem pedig ez hozza meg a józan eszem. Ahogy felnézek a kéjes arcára, az enyém azonnal elkomorodik. Lemászva róla, megigazítom a ruháimat és a hajamat is. Úgy hatott ez a csengő, mint valami pofon, ami kellett, hogy józanul tudjak gondolkodni. – Baszd meg! – sziszegem a fogaim között, tenyeremmel pedig végig simítok az arcomon. – Ne gyere a közelembe, megértetted?! – emelem meg a hangom, aztán a türelmetlenül csengető futárhoz indulok, hogy átvegyem a rendelést. Ezt nem hiszem el... ezt a kis fiatal ribit...

Mi lesz vele, ha tényleg huszonhét lesz? Fél Korea végig fogja kefélni!

Taehyung

Elkuncogtam magam, ugyanis hihetetlen módon tetszett a düh, amivel engem illetett, és őszintén? Minden úgy sikerül, ahogy akarom, hiszen el akartam csavarni a fejét megint, és ha a futár nem lép közbe, akkor biztos, hogy ez meg is történt volna, hiszen úgy falta, tépte, marta az ajkaimat, mintha muszáj lett volna neki, amellett pedig csodáltam, hogy egyben maradt a pólóm, mert azt hittem, le fogja rólam tépni a két puszta kezével. Szóval, nem bánta ő ezt annyira, mint mondja. Persze, megértettem a kételyeit, hiszen gondolom, elég nagy blama lehet, hogy 36 éves létére, ügyvéd létére megkívánt egy tizenhat éves gyereket, de hát most ez van. Én kínáltam fel magam, nem ő rontott meg, mit kell ezen pattognia? Semmi nem derülne ki, és élhetnénk, mint hal a vízben. Tudom, hogy kíván, tudom, hogy akar, tudom, hogy kell neki a testem, és ha rajtam múlik, meg is fogja kapni, ugyanis nekem is kell az övé.

Olyan élvezetet, mint ő, egy nő sem tudott megadni – nem, mintha olyan sokkal lett volna alkalmam, de ez az egy elég volt ahhoz, hogy megváltoztassa a véleményemet bizonyos dolgokról, és igen, én csak vele akarom csinálni. Nem más pasival, nem más nővel, nem ezzel, nem azzal, hanem vele! Csakis vele, és én Kim Taehyung vagyok, aki mindig, mindig eléri azt, amit akar.

Lassan ültem fel az asztalon, és hirtelen ötlettől vezérelve, vigyorogva gombolgattam ki az ingemet a mellkasomig, kicsit félre is tűrve bal oldalon, majd összeborzoltam félig száraz hajamat, és folyamatosan ajkaimat szívogattam, hogy minél vörösebbek és dúsabbak legyenek.

Nem fog nekem ellenállni. Hogy miért nem?

Elfeküdtem az asztalon, majd lassan felhúztam az ingemet annyira, hogy épp csak látszódjon a hasfalam, majd lassan gomboltam ki a nadrágomat és húztam le magamról teljesen, és ugyan így tettem az alsómmal is, majd kéjesen végig simítottam férfiasságomon, egészen addig, míg meg nem keményedett, és Hoseok pont ezt az alkalmat választotta ki, hogy belépjen a rendelt étellel. Amint meglátott, kikerekedtek a szemei, én pedig egy halkat nyögtem, ívben feszítve a hátamat, megremegve, összevonva a szemöldökömet az élvezettől grimaszba futott arcomon, elnyílt ajkakkal nyöszörögve, végig nyalva mindkét kis párnácskámon.

– Azt... a... kurva – súgta maga elé, én pedig ránéztem, egyenesen felé, mélyen a szemeibe nézve erotikus, vággyal fűtött tekintetemmel.

– Ah! – nyögtem hangosabbat, mikor végighúztam ujjaimat a férfiasságomon, lehúzva rajta a bőrt, ívben feszítve a hátamat, fel-felakadó szemekkel. – Aaah! – nyögtem elnyújtottan, a lehető legerotikusabban, végigrántva ujjaimat újra merevedésemen, majd lassan másik kezemet alfelemhez irányítottam, és felhúzva lábaimat, rögtön elmerítettem magamban két ujjamat, végig Hoseok arcát figyelve.

Minden pénz megért. Láttam, hogy egy kósza izzadtságcsepp gördül végig halántékán, és az étel már a kezében sem volt, a pultra tette és végig engem figyelt. Meredő férfiasságával, mert szinte kidurrant a nadrágja, ahogy engem nézett.

– Ah! Istenem! – nyögtem hangosan, erősen marva ajkamba, feljebb tolva magamban az ujjaimat, vonagló testtel.

Hoseok

Álmaimban sem hittem volna, hogy valaha is ilyen látványban lesz részem a házamban, a konyhámban, az asztalomon. Álmaimban sem hittem volna, hogy a nadrágom egy tizenhat évesre akar majd szinte szét szakadni, azért könyörögve, hogy keményen a magamévá tegyem a testét. Azonban, a vágy és döbbenet mellé, lassan, de biztosan bekússza magát a düh, miszerint megint megpróbál elcsábítani, hogy újra bűnt kövessek el. Az arcomon lévő döbbenetet, most a gondterheltség és az idegesség veszi át, próbálva egyre jobban hergelni magam, hogy inkább haragudjak rá, mintsem felizguljak. Nem akarok újabb hibát elkövetni, főleg úgy, hogy most tudom, hány éves valójában.

– Mi a francot képzelsz?! – emelem meg a hangom, de persze érzem, ahogy az arcom az ég. Akárhogy is próbálok dühös lenni, persze az élő pornóról nem tudom levenni a tekintetem, sőt, egyre jobban magába szippant a látványa, aminek következtében, fel kell nyögnöm és meg kell nyalnom kiszáradt ajkaimat. – A… azonnal mássz le az asztalról! – mondom ezt már kevésbé olyan határozottan, mint eleinte.

– Ah! Hoseok… – leheli nevem, ujjaival mélyebbre hatolva a testében, miközben ujjaival tovább húzogatja a merevedésén lévő bőrt, ívbe feszülő háttal, ahogy a kéj teljesen szétárad a testében. Hatalmas önuralomra van szükségem ahhoz, hogy megálljam mindezt, hogy nehogy odarohanjak és vadul belé nyomjam farkamat.

– Szállj. Le. Az. Asztalról! – sziszegem, összeszorított fogakkal, folyamatosan figyelve, ahogy a csípőjével is fellök, tekintetét pedig az enyémekbe fúrva próbálja elvenni a maradék eszemet is.

– Segítsh... kérlekh. Így nem olyan, minth – fordítja el fejét, miközben beharapja alsó ajkát, arcára pedig kiül az az édes szenvedés, ahogy nem tudja elérni magánál azt a pontot, amitől még jobban érezhetné magát. – veled! Segítsh! – nyüszít, akár egy kiskutya, nekem pedig a lábam is beleremeg a vágyba és azt hiszem, itt pattan el nálam az a bizonyos húr.

Kész, vége. Soha többé nem kapom vissza a józan eszem, ha ez a kölyök a nyakamon marad. De most ebben az átkozott pillanatban, ez sem érdekel. Szinte berohanok a szobámba, ahonnan előveszem a gumit és a síkosítót, s több sem kell, hogy visszasiessek az asztalon vonagló és nyögdécselő kölyökhöz, aki vágy-ittas szemekkel figyeli minden egyes mozdulatomat.

– Hoseok... segíts – domborítja ki a mellkasát, ezután csípőjével fellök, jelezve nekem, hogy már nem bírja egyedül, hogy már csak rám van szüksége.

– Hallgass, és hagyd ezt! – mormogom, ahogy ujjait kihúzom az édes kis bejáratából, végül a síkosítóval bekenem azt, majd az óvszer csomagolását kibontva, azonnal magamra húzom, miután megszabadulok minden egyes ruhadarabomtól. Türelmetlen morgolódás mellett fogok lábaira és lejjebb húzva az asztalon elhelyezkedem közöttük és egy határozott mozdulattal lököm magam testébe, s szintén határozott mozdulatokkal kezdek el mozogni benne, miközben lehajolok hozzá, hogy ugyan olyan vadul és ugyan olyan szenvedéllyel vegyem birtokba az ajkait, mint ahogyan azt most a testével teszem. Miért kell egy kölyöknek uralkodnia felettem? Miért kell ennyire elvennie az eszemet? Meg fogok őrülni, főleg... ha bekövetkezik az a fatális hiba, hogy a függőjévé válok. Nem akarom ezt, de még is, ez a test, ez a személy valami elképesztő. Úgy játszik a kártyákkal, ahogyan azt nem szégyelli.

– Te kis szukah! – nyögöm az ajkára, ahogy egyre gyorsabban kezdek mozogni benne, majd ujjaimat is a merevedésére fonom, úgy mozgatva rajta azokat, hogy őt is egyre csak az orgazmus felé sodorjam, természetesen magammal együtt.

Taehyung

Rohadtul elégedett voltam magammal, hogy sikerült elcsavarnom a fejét, ráadásul pont úgy, hogy saját magamat próbáltam kielégíteni, és mint egy kiskutya, aki előtt elhúztak egy fincsi falatot, idővel rám vetette magát, olyan keményen és erősen hatolva belém, amitől csak vonaglani és sikítani tudtam az asztalon fekve. Szinte azonnal átkaroltam a nyakát, ő pedig erősen, hevesen kezdett mozogni bennem, később pedig a férfiasságomra nyomta ujjait, hevesen mozgatva rajta a tenyerét, ujjaival együtt, amire ívbe feszült a hátam, szabályosan, akár egy íj, és már ekkor azt hittem, megbolondulok.
Képes voltam csak a puszta látványommal, nyögéseimmel olyan merev állapotba hozni, hogy azonnal munkához tudjon látni fenekemnél, azt hiszem, ez azért elég nagy szó. Büszke voltam magamra. Nem semmi elcsavarni egy harmincas férfit (!), aki ráadásul még ügyvéd is, így tisztában van vele, ezért mi lehet a büntetése, főleg, hogy fiú is vagyok, nem elég a korom. Persze, nem akartam én annyira a tűzzel játszani, de vágytam rá, tényleg kívántam, és olyan élvezetet, mint ő, nem adott még senki, nekem pedig ez kell, csak ez kell, akár a nap huszonnégy órájában.
A nyögéseim ellenére is egy perverz vigyorra húztam ajkaimat, majd a rövid, de annál élesebb körmeimmel szántottam végig a hátát, mire felmorrant, én pedig köré feszítettem magam. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó érzés-e neki, de mikor nővel voltam, és az izmával rám szorított – bár, nem az ánuszával –, az hihetetlen jó volt, így reméltem, hogy ez nála is be fog jönni. Igazam is lett: mélyen felmorrant, erősen tenyerelve az asztalra szabad kezével, folyamatosan morogva, lassítva kicsit a tempón, mintha mindenemet ki akarná élvezni.
Elégedett vigyorra húztam számat, majd megnyaltam ajkaimat, végig simítva az épp felsértett bőrfelületén, majd felhajoltam hozzá, hogy szenvedélyes, kívánatos csókra hívhassam, azonban ő ezt a pillanatot találta alkalmasnak arra, hogy keményen megdöfje testemben az érzékeny pontomat. Alsó ajkába haraptam, és mind a tíz ujjammal markoltam hátát, megvonagló testtel.

– Megvagy – szuszogta a számra, vigyorogva, majd hirtelen a hátam alá nyúlt. Már épp ellenkeztem volna, hogy mit akar csinálni, de akkor egy pillanat alatt felhúzott az asztalról úgy, hogy még bennem volt, majd a szemközt lévő falnak dobott szinte, én pedig karoltam lábaimmal a derekát és nyakát, nehogy elejtsen, de erről szó sem volt. Biztos, izmos karjaival tartott meg, majd mindkét kezét fenekem két partjára tette, hogy megtámaszthassa testemet – ha a fal nem lenne elég támasz –, és széthúzva őket, kezdett el mozogni bennem.
Fejem kíméletlenül koppant a falon, elnyitva ajkaimat. Ez... ez valami csodálatos.

– Mozgasd magadon... a kezed... tartalak! – szuszogta a nyakamba, én pedig egy hangos nyüszítés mellett fontam farkamra ujjaimat, és ahogy ebbe belekezdtem, éreztem, hogy el fogok pusztulni. Túl csodálatos volt, túl jó volt...
Már a falat is perzseltem lassan.

Hoseok

Valami eszméletlen ennek a kölyöknek a teste. Olyan élvezetet képes nyújtani, mint eddig még soha senki. Jó, lehet, hogy túlzok, de akkor is, most ezt így érzem. Imádom, hogy érzékeny a teste, de egyaránt olyan, akár egy kis ribanc. Tudja hallatni a hangját, tudja, hogy miként kell elcsavarnia az ember fej és tudja, miként tudja elérni azt nálam, hogy egy pillanat alatt elhagyjon minden önkontrollom és elfelejtsem mindazt, hogy ő még csak tizenhat éves. Hiába, most a pokolba kívánom azt, hogy ő egy kölyök, perpillanat ez sem tud most érdekelni, ugyanis a teste amilyen kéjt biztosít számomra, az valami fenomenális. Még akkor is, ha ez lesz az utolsó együttlétünk, hiszen ezután biztos, hogy haza küldöm. Ha itt marad, mindig ez lesz.

Csípőmmel erőteljesen lökök fel, hogy folyamatosan elérjem benne azt a pontot, amitől látszik rajta, hogy mindjárt elélvez. Kezét is egyre gyorsabban mozgatja a merevedésén, míg én is a nyakát csókolgatom és szívogatom, konkrétan megjelölve azt az érzékeny bőrét, ami még szinte érintetlen. Felnyüszít és bal kezével ismét a bőrömbe mar, ahogy befeszítve ujjait, körmét a bőrömbe vájja. A nyakába morranok, s ezzel arra késztet, hogy a tempóm egyre vadabb és erőteljesebb legyen, mígnem ismét meghallom azt a jellegzetes csattanást, ahogy bőrünk egymásnak ütközik. Majd nem sokra rá, ahogy kihúzódom belőle édes kis nyílása egy halk cuppanást hallat, mígnem ismét erőteljesen vágódom testébe, azonnal eltalálva érzékeny pontját, aminek következtében, felsikít, fejét hátra vetve. Torkán végig vezetem ízlelőszervem, fel egészen az arcéléig, amibe nem erősen, de belemélyesztem a fogam, megkóstolva édes bőrét. Csípőmmel ezt a mozdulatot jó párszor megismétlem s mielőtt elélvezne, megállok benne mélyen hagyva benne farkamat. Kezére ráfogok, hogy egy pillanatra se merje megmozdítani azt magán, sőt ahogy fogom azt, rászorítok kezére, aminek következtében ő a saját merevedését szorítja. Egy hangos, vinnyogás hagyja el ajkait, csípőjével türelmetlenül mozgolódni kezd, hogy végre elérjem azt nála, hogy átlendítsem a gyönyör kapuin, azonban ezt még nem akarom megadni neki.

Fogaimmal elengedem bőrét, azzal felhajolok ajkaihoz, amit megcsókolva lassan elhúzom testét a faltól, erősen megtartva a karjaimban. A konyhapulthoz viszem, mígnem ráfektetem, arccal lefele, addig is kihúzódva testéből, hogy lábai a padlót érjék, így fenekével pucsítson nekem. Több sem kell, hogy erekcióm ismét visszavezessem a testébe, erőteljesen csapódva csípőmmel a fenekének, újabb hangos csattanást hallatva így, ami belepi a konyha csöndjét, ami immár a kisebbik sikolyával is keveredik. Gyorsan és kíméletlenül használom a testét, ami egyáltalán nincs ellenére, sőt! Ujjaimmal lesimítok csípőjén, s azokat rákulcsolva merevedésére azonnal mozgatni kezdem rajta őket, hogy végre elérjem mind a kettőnknél a gyönyört, amit már egy ideje halszolunk. Ráhajolva testére, folyamatosan csókolom a hátán feszülő bőrét, amit némi harapásnyom és szívásfolt is tarkít a gyöngyöződő izzadságcseppek mellett. Testében ahogy folyamatosan eltalálom gyönyörközpontját, több sem kell, hogy háta ívben feszüljön meg, majd egy hangos sikítás kíséretében a markomba élvezzen, s ennek hatására izomgyűrűivel erősen rám szorítson. Azonnal egy hangos nyögést hallatok és kihasználva ezt, gyorsabban mozgok benne, mígnem rajtam is átcsap a gyönyör hulláma, és elélvezek benne. Fejem hátravetem és pilláimat lehunyva mozgok még benne párat, mígnem fejem is előre bicsaklik, végül kihúzódva belőle, a gumitól megválva, leülök a konyhaasztalhoz, hogy újabb cigire gyújtsak rá, miközben figyelem a másik kielégült arcát, ahogy az még mindig a konyhapulton fekszik. Ahogy a mérgező füstöt magamba szippantom, elégedetten vetem hátra fejem és fújom ki azt a plafon irányába.

– Nem tudom... hogy hol tanultad mindezt, de tizenhat évesen, elég ravasz vagy.