F*ck me, Oppa! (+18!) JiKook

Cím: F*ck me, Oppa!

Alkotó: Nana, Ayu

Hossz: oneshot

Besorolás: +18

Műfaj: Bandfic

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; YAOI, picike szado-mazo! erotikus tartalom! szexuális eszközök!

Összefoglalás: Jimin és Jungkook nem egyeznek egymással. Jimin előszeretettel fölényeskedik a fiatalabbik felett, aki egyre nehezebben viseli ezt a viselkedést, tekintve, hogy már felnőtt. Nem képes elfogadni azt, hogy Jimin még mindig kölyöknek kezeli és elhatározza egy bosszús pillanatában, hogy megleckézteti hyungját.

Hozzáfűzés: Hihi. :D Még tőlünk nem láttatok közös ficit, ez lesz az első, amit most megosztunk. x) Reméljük, hogy tetszeni fog nektek! ^^

Ayu írja Jimint!
Én (Nana) írja Jungkookot! 

Jimin

Egy pohár forró teát vettem kezembe, majd kezdtem lassan szürcsölgetni a konyhaasztalnál ülve. Jól esett ebben a hűvösebb időben, hiába volt a dormban kellemes meleg. Mindenkinek megvolt a maga elfoglaltsága, így ki a stúdióban, ki a szobájában fetrengett, míg én itt lézengtem és melegedtem legfiatalabb tagunk társaságában, aki velem szemben foglalt helyet és rosszalló pillantásokkal illetett. Felhúztam fél szemöldököm kíváncsian, mi baja lehet, miközben egyre hangosabban szürcsölgettem a porcelán tartalmát. Minél tovább tettem így, annál többször, annál sűrűbben rándultak arcizmai halovány fintorba. Utálja, ha így iszok, de visszaszólni nem mindig mer, mert már párszor helyre teremtettem és a többiek is, hogy nem beszélhet velem olyan szemtelen módon, ahogy, hiszen a hyungja vagyok. Nincs mit tenni, el kell fogadnia a tényeket. Sosem lesz a ranglétrán felettem. Én pedig élvezettel nézem végig, amint szenved a tudat miatt minden egyes nap.

– Tudod, milyen rohadt idegesítő vagy? – morogta.

– Na, és akkor mi lesz? Ha így akarom inni, akkor így iszom. Nekem egy kis pisis ne mondja meg, mit csináljak! – vágok vissza ráöltve a nyelvem.

Hitetlenül nyíltak tágra szemei. Sikerült érzékeny ponton érintenem. Minden egyes alkalommal, mikor megemlítjük neki a korát, felkapja a vizet és elátkozz mindegyikünket a pokolra is. De imádom azt a kis kerek arcocskáját, amikor ráncba gyűrődik a bőr a szeme mellett, résnyire szűkíti szemeit, összepréseli ajkait csakhogy visszafojtsa kitörni készülő káromlását. Most is ugyanígy tett és ráadásul még a többiek sem voltak itt, hogy rátegyenek egy lapáttal, vagy, ha elfajulnának a dolgok, akkor leállítsák. Elég agresszív tud lenni. Egy aranyos, édes fiú, tele izmokkal, erős alkattal és belsővel. Mindig is tetszett ez az oldala.

– Töpszli... – sziszegte.

Ekkor már félrenyeltem az ajkaim közé vett folyékony sárgás italt. Ha valamit ki nem állhatok, akkor az az, ha a magasságommal szívóznak. Ezt neki se nézném el, akármilyen dugni való külsővel rendelkezik még férfiszemmel is.

– Rád borítom az asztalt! – tettem le a poharam a falapra.

Jungkoook karba tett kézzel ült és nézett fel rám mogorván, merészen tartva a szemkontaktust.

– Tedd meg! – jelentette ki kihívóan csillogó szemekkel. – Tedd meg, úgyis te fogod megbánni!

– Mekkora egy pöcs vagy! – tátottam el hitetlenül számat. – Hát jó... – rántottam lazán egyet vállaimon, lenyelve a sértését.

Kezembe vettem a poharam és egy szempillantás alatt pofán öntöttem vele széles vigyorral az arcomon. Élvezet volt látni, amint haja homlokába lapul és nagyokat pislogva próbálta hüledezve túltenni magát a dolgon. Fejét is megrázta, olyan volt akár egy kiskutya. Nem bírtam magamba tartani a nevetést.

Jungkook

Nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy Park Kibaszott Jimin képes volt arcon locsolni azzal a ragacsos szarral! Olyan dühösen néztem rá, ahogy még azt hiszem, soha, ő pedig mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna az előbbi cselekménye, állta szúrós pillantásaimat. Dühös voltam rá, de ha őszinte akartam lenni, haragomat inkább táplálta az iránta érzett vonzalmam, semmint az idegesítő lénye. Habár, őszintén megvallva, valami vonzott a személyiségében is, hiszen szerettem a közelében lenni és egy időben imádtam, mikor tapadt rám és úgy viselkedett velem, mintha én lennék a legcsodálatosabb ember a világon. Aztán... jött TaeTae. Nagyon szeretem a hyungomat, nagyon jóban is vagyunk, de azt hiszem, azt soha nem fogom elfelejteni, hogy sikeresen elpártoltatta mellőlem Jimint.

Igaz, sokkal több hibát vétettem, hiszen, ha nem viselkedtem volna annyira ridegen, nem löktem volna el az idősebbet állandóan, valószínűleg nem unt volna bele a hihetetlen nagy szeretetbe, amit irántam táplált. Nem tehettem róla. Én nem tudtam olyan lenni, mint ők. Engem zavart az ölelés, zavart a túlzott érzelmi kontaktus. Én rideg voltam és azt hiszem, ezzel sem Jimin, sem a többiek nem tudtak megbarátkozni. Azt hitték, nem kedveltem őket, pedig erről szó sem volt, én csak szimplán nem tudtam úgy ömlengeni, mint ők. Ez ilyen egyszerű.

– Te most komolyan lelocsoltál azzal a ragacsos trutyival? – Amint realizáltam, hogy bizony-bizony, csúnyán ki lett cseszve velem, azonnal elfeledtettem magammal az előbbi, kissé érzékeny oldalamat, továbbra is agresszív pillantásokkal illetve Park Jimint.

– Még jó! Egy ilyen szemtelen kis görcsöt mivel fegyelmezzem? Neked még a verés se használ! – morgolódott, majd letette az üres poharát a pultra. – Nőj fel, Jungkook, könyörgöm! Ha idegesít a puszta létezésem, akkor ne tartózkodj velem egy légtérben – mondta negédesen, megmasszírozgatva a vállaimat. Megfeszültek az izmaim és éreztem, hogy egy löket kell csak ahhoz, hogy elhajtsam a francba, cifrásan káromkodva. Úgy sincs itt senki, megtehetném.

– Vagy inkább szűnj meg létezni! – morogtam, próbálva lerázni magamról az érintését.

– Még te mondod nekem, kis taknyos?! – sziszegte, akár egy kígyó, miközben a tarkómra nyomta az ujjait, majd erősen lenyomta a fejemet az asztalhoz. Elvörösödött a fejem, amint a homlokom elérte a kemény falapot, haloványan ütközve is. Megremegtem és éreztem, hogy ha tovább szórakozik, én nem agyon verni fogom, hanem komolyan megmutatni neki, mennyire nem érdemes velem hülyéskedni, ugyanis ő fogja húzni a rövidebbet!

– Ne szórakozz velem, Park, mert kicsinállak! – sziszegtem, összeszorított szemekkel.

– Mivel? Plüssökkel! – nevetett hangosan, nekem pedig azt hiszem, itt telt be a pohár. Elegem volt abból, hogy nem vesz komolyan! Hát... most komolyan fog venni, de egy életre az eszébe vésem, hol a helye!

Felpattantam a székről, miután gondosan lesepertem magamról szorosan a tarkóm köré feszülő ujjait, s mikor sikerült talpra kényszerítenem a lábaimat, azonnal a hajába téptem, majd magamhoz húztam úgy, hogy a homlokunk összekoccanjon. Meglepett íriszekkel bámult az enyémekbe, kapkodva a haját görcsösen szorító ujjaim felé.

– Én megmondtam, Park! – Nem illettem a nevén, jelen esetben nem érdemelte meg. Határozott mozdulatokkal indultam meg a saját szobám felé, konkrétan a rezesre festett haját cibálva, ő pedig kénytelen volt követni gyors lépteimet, hiszen ha nem tette volna, csak több szenvedést okozna magának, azt pedig azt hiszem, nem akarta.

Amint elértük a szobám ajtaját, behúztam a küszöbön, szintén a haját tépve kezemmel, s mikor észleltem, hogy ő is a szobában tartózkodik, dühösen becsaptam az ajtót magunk után, majd elengedtem tincseit, ő pedig nyitotta a száját, hogy szóljon, de nem hagytam. Nem én! – Elkaptam a vállait, és egy gyors, kemény mozdulattal rántottam egyet a testén az ágy felé irányítva. Hangosan nyekkenve zuhant a puha matracra, én pedig megnyaltam az ajkaimat, amint megláttam, hogy oldalt fekszik és próbálja magát ülő pozitúrába tolni.

El sem tudja képzelni, miket rejt a szobám egy-két zuga... de most meg fog döbbenni és most megmutatom, mennyivel vagyok férfibb, mint őfelsége. Megalázom, ahogy még soha senki, és élvezni fogja. De még mennyire!

Jimin

Nagy szemeket meresztettem rá, amint konstatáltam a helyzetet. Hajhagymáim még most is sajogtak az iménti ráncigálástól, de nem volt időm ezzel foglalkozni. Gyorsan mozgott, olyan volt, akár egy leopárd. Egy kis cuki leopárd, mert mindennek ellenére nem tudtam rá más szemmel tekinteni. Ezeknek a gondolatoknak hatására el is mosolyodtam.

– Annyira kisfiú vagy még! – vigyorogtam. – Elhiszem, hogy próbálod itt adni a kemény legényt, de kérlek, ne próbálkozz tovább, mert akkor se leszel tőlem fölényesebb – húztam ki magam az ágyán ülve.

– Egy! Elmúltam 18, nem vagyok kisfiú! – Erre akaratlanul is felnevettem, de szúrós pillantásával azonnal elhallgattatott. – Kettő! – térdelt fel az ágyra mellém. – Megmutatom én neked, milyen kemény is tud lenni ez a kemény legény! – tette le egyik tenyerét oldalamon, vészesen közel hajolva arcomhoz.

Zavartan nevettem fel és nyeltem idegesen. Csak nekem tűnt úgy, hogy nem ugyanarra a kemény legényre gondoltunk? Mintha, valami mögöttes tartalma lenne a szavainak. Elég feltűnően. Nem is próbálta palástolni. Ez kezd egyre érdekesebbé válni. Még sose húztam fel ennyire. Kíváncsivá tett, vajon meddig képes elmenni. Mit fog tenni? Mikre gondol?

– Kemény kemény legény? – kérdeztem a falhoz kúszva, de mintha egy horror filmbe csöppentem volna. Amilyen pózban volt úgy is maradt, mindössze szemeivel követte a menekülésem útvonalát. – Tudni szeretném, hogy a kis fiatal elméd mikre gondol? Nem szabad neked még ilyeneket mondani! Kicsi vagy és... – húztam tovább az agyát, de ekkor egy szempillantás alatt felugrott, elkapott vállaimnál fogva és hanyatt döntött az ágyon átvetve lábát a csípőm felett, úgy ülve rám, mintha épp meglovagolni készülne.

– Sokkal nagyobb vagyok, mint gondolnád! – sziszegte. – Nagyobb vagyok, mint te, bármilyen értelemben! – kötözködött.

– Hé-hé, álljon meg a menet, Virágszál! – nyomtam tenyereim mellkasának, hogy kellő távolságba kényszerítsem intim szférámból. – Hol lennél te nagyobb? – húztam fel szemöldökeim kíváncsian.

– Itt! – felelte egyszerűen és vele egy időben mozdította csípőjét, erőteljesen nyomva nekem magát. Összeszorítottam ajkaim, nehogy hangot adjak az élvezetemnek, mert akárhogy is nézem, a farkamnak nem tudok parancsolni és kibaszottul keményedni kezdett ennyike mozzanattól. Épp a csapattársamtól, épp Jungkooktól! Na, ne! Azt már nem! Ő nem lehet domináns! Márpedig ezt simán letudtam szűrni, hogy ez a szándéka. Még mit nem!

Ami még inkább meglepett még engem is, hogy egyáltalán nem az jutott eszembe először, hogy ezt nem szabadna, hanem élvezettel vetném bele magam a kis játékába, csak épp nem az ő elképzelései szerint.

– Ne csináld ezt többször! – szóltam rá erélyesen, de egyik fülén be, másikon ki.

– Miért? Talán csak nem tetszik? – húzta huncut mosolyra ajkait, majd ismét lökött egyet csípőjével, mire rátapasztottam tenyereim, hogy leállítsam. – Beindulsz tőle? Tőlem? – hajolt közelebb, kihasználva az alkalmat, hogy már nem fogom vissza.

– Maradj már! Te mindig kisfiú maradsz! – Nyeltem egy nagyot elfordítva arcom, mert túl közelinek gondoltam tekintetét. Még így is éreztem magamon az égető pillantásait.

– Egy kisfiú nem ilyen! – vágta rá.

Már a nyelvem hegyén volt valami válasz, mikor váratlanul benyúlt pólóm alá és ujjai közé vette egyik mellbimbómat, majd csipkedni kezdte bennem rekesztve a levegőt. Mi a fenét művel?! Nem! Nem teheti ezt! Én vagyok az irányító fél! Annak születtem! Engem nem kezelhet senki így!

Kezemmel görcsösen szorítottam pólóját és nadrágját. Tennem kellett volna valamit, de fogalmam sem volt mit. Egészen addig, míg bele nem harapott nyakamba.

Jungkook

Elvigyorodtam, eszelően és majdhogynem már őrülten, miközben kíméletlenül csipkedtem az aprócska bimbóját, próbálva a lehető leghamarabb felhúzni. Ma bizony megtanulja kedves Park Jimin, hogy Jeon Jungkookkal nem lehet szórakozni, amikor a többi hyung nincs itthon... de megtanulja azt is, hogy amúgy sem épp ildomos humorizálni velem, főleg nem a korommal és azzal, hogy hozzájuk képest még gyerek vagyok. Talán így van... de nézzük már meg Taehyungot, könyörgöm!

Lassan elvigyorodtam, majd megnyaltam az ajkaimat, s egy idő után kihúztam az ujjaimat a vékonyka textil anyag alól, majd amilyen gyorsan csak lehetett, lerántottam róla a zavaró ruhadarabot, hogy immáron félmeztelenül feküdjön alattam. Igazából, ez még jelen esetben nem lett volna annyira fontos, ugyanis nem akartam elhamarkodni semmit, de kénytelen voltam kitalálni valami az ellen, hogy leállítson, így megszabadítottam a pólójától, s rögvest, mielőtt reagálhatott volna, kivettem a fiókomból a bilincsemet, de hogy ne lásson semmit, az ajkaira hajoltam.

Szenvedélyesen, erőszakosan csókoltam a száját, harapdálva, szívogatva az alsót, a fogaimmal kínozva, gyötörve a dús párnácskáját, majdhogynem már kiserkentve belőle a vérét is, hogy minden figyelmét eltereljem a csók közbeni tetteimről. Sikerrel jártam: gondosan, ügyesen sikerült ujjaimmal elkapnom a csuklóját, s az ágy háttámlájához vezetnem mindkét kezét, majd kicsit ügyetlenkedve ugyan, de nagy nehezen sikerült kirögzítenem csuklóit a rácsos ágytámlához. Amint végeztem, fölényesen elvigyorodtam, s kiegyenesedve néztem rá. Értetlenül pislogott, majd emelte volna a karjait, de rájött, hogy sajnos, ez lehetetlen... nem tudja őket mozdítani.

– Most, Park. Egy életre a fejedbe vésem, hogy velem te nem packázol – kuncogtam, megvonva a szemöldököm, ördögi vigyort tartva az ajkaimon, majd nyomban lehajoltam a mellbimbójához, keményen rákapva az aprócska kavicsra, durván megszívva a felületet, miközben a csípőmmel mozogtam az ölén. Hangosan felnyögött, s megvonaglott a teste egy pillanatra.

– Ezt nem teheted! – lehelte a szavakat az ajkai közül, megremegő testtel.

– Hm. Már megtettem. Gondolj csak bele, mi jön ezután – kuncogtam a mellbimbójára, erősen ráharapva.

Jimin

Meg-megrándultak izmaim az érzéshullámokra. Kezeim veszettül rángattam, hogy kiszabaduljanak a fogságból, de ezzel csak azt értem el, hogy mélyen bőrömbe vágtam a szorító fémet. Mi a franc van Jungkookkal? Mi váltotta ki ezt belőle? Miért viselkedik így? Komolyan azt tervezi, hogy kisajátít magának? Engem? Engem?! Még mit nem! Ez sérti a büszkeségem.

– Grah, Jungkook... – nyöszörögtem ajkainak munkája alatt. – Fejezd be! Nem teheted ezt! – Kezdtem ficánkolni alatta, de mivel ő is kis szorgosan mozgatta csípőjét rajtam, így csak rásegítettem. Ennek hatására hamar leálltam és hirtelen ötlettől vezérelve húztam fel lábam annyira, hogy pont eléggé megbillentsem őt a hátsóján eltalálva, hogy lecuppanjon bimbómról, felcsúszva mellkasomon.

– Nyughass! Nem adtam erre engedélyt! – ült fel és tenyerein támaszkodott meg két oldalamon mélyen nézve szemeimbe.

– Mi az, hogy az engedélyed kellene nekem bármihez? Te vagy a maknae! Viselkedj is ahhoz méltóan! – Próbáltam helyre teremteni, de csak jobban felhúztam ezzel.

Szemeiben olyan tűz égett, mint amilyen soha. Pupillái kitágultak a vágytól és egyben a bosszúvágytól. Torkom összeszorult tőle, féltem, hogy mit fog tenni, és ez szokatlan, hogy én tartok tőle. Ez általában éppen ez az, hogy fordítva történik.

Lemászott rólam és lehajolt az ágy szélén az alatt kutakodva valami után ész veszettül. Felhúzott szemöldökkel és tágra nyílt szemekkel figyeltem minden mozdulatát, majd gyorsan észbe kapva, hogy végre megszabadultam súlyától, feljebb húzta magam, de nem tudtam kényelmes pózba helyezkedni, így ugyanúgy fekve maradtam. Ebbe kényszerített bele. Hol van az a nyamvadt kulcs?!

Ekkor boldogságtól csillogó szemekkel ugrott fel ülő helyzetbe, mindkét kezében tartva egy-egy csipeszt.

– Mi a fenét akarsz azokkal? – nyeltem egy nagyot idegesen.

Ördögi arckifejezéssel fordult felém. Már csak a szarvacskái és a farka hiányzott. Mármint a hátsó ördögfarka. Azzal a lendülettel visszahelyezkedett csípőmre és bármi felkészítés nélkül mindkét mellbimbómat befogta a kis fenyítő tárgyakkal. Szám abban a pillanatban tátva maradt, erőset rántottam karjaimon, majd megszorítottam a vékonyka kis rácsot, amihez láncolva lettem és hátravetettem fejem.

– Ne csináld ezt! Ez áhh... – nyögtem összeszorított szemekkel. – Meg akarsz erőszakolni?! – embereltem meg magam, amennyire tudtam.

– Hm... – gondolkodott el, majd erősebben nekem lökte csípőjét. – Az nem számít erőszaknak, ha te is élvezed. Márpedig nagyon is élvezed – hajolt fülemhez és csókolt bele, mibe beleborzongott minden porcikám.

– Nem! Így nem! Te nem ilyen vagy! Nem teheted ezt velem! a hyungod vagyok! – ficánkoltam alatta erőteljesen, de csak elvakoltan harapdálta tovább érzékeny bőröm, fülcimpám, nyakam és kulcscsontomra is letérve.

– Szarok rá, hogy mi vagy! Velem te nem fogsz szórakozni! Nem hagyom! – harapott nyakamba, majd államhoz térve fogai közé vette azt és kínzott meg ott is.

– Légy már eszednél! Mit műve... áhh! – nyögtem fel, amint egyik kezét középpontomhoz vezette és nadrágon keresztül rám szorított.

Jungkook

– Eszemnél vagyok, Park! – Már csak azért sem voltam hajlandó a keresztnevén hívni, mert most tényleg kihúzta a gyufát és ennyire elszántan még soha nem akartam megbüntetni senkit. Szívesen mondtam volna a fülébe suttogva, hogy még fogalma sincs arról, hogy mindez csak a kezdet... de nem akartam annyira megrémiszteni. Majd akkor jönnek a kemény tények, amikor már a magamévá teszem a gyönyörű testét és tudatosítja magában, hogy Jeon Jungkook vagyok, a maknae, akivel nem éri meg szívózni! Mert az biztos, hogy most bebizonyítom, mennyivel férfibb és érettebb vagyok nála, vagy annál, ahogy gondolja.

– Nem, nem vagy! – nyögte, mire elkuncogtam magam, majd lassan lemásztam felőle, és elkezdtem gombolgatni a nadrágját azzal a szándékkal, hogy most megszabadítom a zavaró ruhadarabtól. Láttam rajta, hogy nem tetszett neki, de még enyhén fájtak a mellbimbói. Hát, igen. Sajnos, amíg nem hozom teljes izgalmi állapotba, addig nem lesz kellemes a két csipesz, de amint élvezni fog mindent, hihetetlen kéjt fog neki nyújtani, azt garantálom.

Mikor sikerült mindentől megszabadítanom, és már meztelenül feküdt az ágyamban, elvörösödött és oldalra döntötte a fejét.

– Még, hogy nem élvezed – kuncogtam halkan, megcirógatva a merevedését. Felsóhajtott és durcásan nézett maga elé, véletlenül sem pillantva rám. Hát, ha így, akkor legyen így. Szinte rögvest a lábai közé férkőztem, majd kellő terpeszbe húztam őket és fel is toltam a bokáin keresztül, hogy a combjai közé mászhassak. Ezen mozdulataimat már figyelemmel kísérte. Végig vigyorogva, mélyen a szemeibe nézve mozdultam, majd lassan a férfiasságához nyomtam az arcomat, végig nyalva vágya egész hosszán. Vágy ittas, hangos nyögés hagyta el dús ajkait, én pedig újra végig nyalintottam merevedését, tartva vele a szemkontaktust. Elérem, hogy annyira kívánjon, hogy bármit megtehessek vele úgy, hogy ő akarja azt.

Könyörögni fog azért, hogy dugjam meg. Könyörögni fog, ezt garantálhatom neki.

Jimin

Amint forró, nedves nyelvét végighúzta teljes hosszomon, egy kéjes nyögés hagyta el ajkaim. A csövet markolásztam, mivel másfelé nem tudtam mozdítani karjaim és valamin muszáj volt levezetnem a gyönyör hullámainak érzését. Ahogy újra és újra körbejárt izmával, minden oldalról megközelítve, az őrületben kergetett. Combjaim markolászta olyan szenvedéllyel, amit még sosem tapasztaltam. Erőteljesen beleremegtem, mikor heréim vette kezelésbe, pont olyan óvatossággal és vággyal, ahogy az elő van írva. Mintha már előre betanulta volna, mintha több éves gyakorlata lenne, olyan érzéki módon vette el az eszem percről percre. Hátra vetettem a fejem és egyre hangosabbakat és hosszabbakat nyögtem, miközben ajkai közé vette makkomat, rájuk szorítva, nyelvével körbe-körbe nyaldosva végén, az érzékeny pontomon. Mindemellett belső combjaim markolászásával nem állt le, körmeit belém mélyesztette, amik éppenséggel nem estek jól, de egy szempillantással később tövig elmerültem szájában. Megéreztem torka kezdetét, ami kibaszottul ingerelt, de egyetlen értelmes szót sem tudtam kiejteni számon, csak a kéjes nyögésem hangjai töltötték be a szoba üres csendjét. Olyan profi módon mozgatta a fejét fel-le, hol rám szorítva, hol lazábbra fogva a figurát, hogy teljesen keménnyé váltam munkája alatt. Nem sok kellett, hogy elélvezzek, de akárhányszor a közelébe kerültem annak a mennyi érzésnek, éppen annyira hagyott fel a mozgással, hogy ez ne történhessen meg.

– Jungkook... – nyögtem nevét.

– Mh? – hümmögte, miközben csillogó teljesen feketévé vált szemeivel pillogott fel rám ártatlanul, mintha épp nem mocskos dolgokat művelne. Összeakadt pillantásunk, ami még egy hőhullámot indított bennem.

– Ah, mindegy... – dobtam hátra fejem, ugyanis a bimbóimat szorító csipesz sem fájdalmat okozott már, hanem a teljes gyönyörhöz segítettek hozzájárulni, ami csak nem akart elérkezni. Rohadtul idegesített a tudat, így fellöktem csípőmmel, jelezve neki türelmetlenségem. Semmi pénzért nem mondanám ki neki, amit legbelül érzek és kívánok. Nem! Akkor is a hyungja vagyok, nekem csak ne aktívkodjon! Ő az örök kisgyerek marad.

Kivett szájából, így a váratlan hűvös levegő, ami ért, megborzongatott, de ezzel nem tudtam foglalkozni, mert tovább folytatta munkálatait: alhasam nyalta végig mindenhol teljesen nedvessé téve az ő nyálától.

– Ez olyan mintha meg akarnád jelölni a területed! Rajtam hagyod a nyomod! – szenvedtem, amint sikerült kellőképp visszaszereznem józan eszem.

– Mert azt is teszem – vágta rá azonnal, leheletével csiklandozva a bőröm. Megőrjít ez a fiú, teljesen megőrjít.

Azzal folytatta is egyre fentebb haladva a nedvesítésem, púpomnál hosszabb ideig elidőzve, mint máshol, oda is mélyen benyúlva, cirógatva, engem pedig eszeveszett nyögésekre kényszeríteni. Képtelen voltam máshogy tenni. Túl jól csinált mindent, túl édes volt minden mozdulata.

Jungkook

Elvigyorodtam, ahogy az élvezettel teli, kéjes arcát figyeltem. Vörös pír futott végig az orcáján az élvezettől és a vágytól, és késztetést éreztem rá, hogy Istenesen megkínozzam, már csak fenyítés, fegyelmes céljából is. Egyszerűen Jimin túl jól nézett ki – már ezért is illett neki egy büntetés. Túl jól néz ki. Túl szexi... és már akkor is képes az őrületbe kergetni, ha a színpadon vonaglik, de ezt egyelőre nem akartam a tudtára adni, viszont elég önbizalommal töltött el az, hogy képes vagyok őt a határaira csúsztatni és azokat feszegetni a végtelenségig. Már Isten sem tudja, hányszor tudott volna elmenni, és még milyen sokszor lesz így az éjszaka folyamán... – A gondolatra elvigyorodtam, majd lassan elhúzódtam tőle, abba hagyva mind addigi cselekedetemet. Kelletlenül, türelmetlenül nyögött fel, s mikor rám nézett, láttam a tekintetében, hogy legszívesebben a pokolba kívánt volna, azonban én csak eszelős vigyorra húztam a számat, ördögien kuncogva, miközben az ágyamról léptem le, majd mellé érkezve, lehajoltam az ágy alá. Igen, az ágyam alatt tartom a piszkos eszközeimet.

Tudom, perverz dolog, de érdekelnek az ilyesmik is. Nem, nem próbálgatom magamon, annyira őrült nem vagyok, de sűrűn nézek utána ilyesmi dolgoknak, és már régóta terveztem, hogy nagyon elkapom Jimin seggét és lám-lám! Milyen jó, hogy vettem pár dolgot...

Felsóhajtottam, majd amint megláttam a kis eszközt, úgy vettem elő, hogy véletlenül se vegye észre, mi van a kezemben. Lassan felé másztam, majd végig csókolgattam a merevedését, puszilgattam, lágyan nyalogattam ízlelőszervemmel, minél több élvezetet nyújtva neki, úgy törődve vele, mintha a kedvenc nyalókám lenne, közben pedig szüntelenül figyeltem az arcát. Mikor láttam, hogy lehunyta a szemeit, a kezemben tartó eszközt a merevedése felé toltam, és a tövét csókolgattam, hogy ne tűnjön fel neki, hogy mire is készülök. – Ördögi vigyor húzódott a számra, majd ügyesen helyeztem el rajta a kis szerkezetet, a merevedésének nyílásába nyomva a kis fém rudat. Hangosan felnyögött és ívbe feszítette a hátát. Gondoltam, hogy kellemetlen neki, ezért bekaptam a merevedését, hogy nyelvemmel és ajkaimmal izgassam.

Most fogsz igazán szenvedni, Park... mert hamar hozzá fogsz szokni ehhez is, és akkor bizony, nagyon rossz sorod lesz.

– Te mi a franc... ah! Úr Isten! – nyögte élvezettel teli hangon, feltolva a csípőjét. Remegett minden ízében, és éreztem, hogy képes lenne elélvezni, azonban a kis csövecskétől a farkában ez lehetetlennek bizonyult. Elkuncogtam magam, majd elváltam tőle, ő pedig zihálva, remegve nézett rám, miközben a heréit morzsolgattam, ördögi vigyorral.

Jimin

Éreztem... határozottan éreztem, amint valami hideg, szilárd anyag csúszott belém pontosan ott, ahol csak kifelé kéne jönnie folyékonynak. Összeszorult a torkom. Az inger, ami ért, erős hullámként csapott végig testem minden porcikáján. Azt hinné az ember, hogy ettől tovább nincs, ez a végpont, nekem mégis volt. Szívem vadul vert a mellkasomban, ujjam hol a rúd köré szorítottam, hol elengedtem. Nem tudtam eldönteni, hogyan lenne jobb. Szaporán vettem egyre mélyebben a levegőt, mellkasom fel-le mozgott sebesen. Fejem hátravetettem, izzadságcseppek csiklandozták halántékom, gyöngyözték homlokom. Nyakamon biztosan kidülledtek az erek, arcom lángolt, sőt egész testemben forrtam, mint a kitörni készülő vulkán, ami fortyog, néha nagy buborékot fújva, majd szétpukkasztva azt. Nem bírtam elviselni a több helyről érkező ingereket. A csipeszek is szorosan fogtak, így onnan se szabadultam, férfiasságom pedig lüktetett a kis fémszerkezettől, ami elveszett benne.

És, ha mindez még nem lenne elég, lenéztem Jungkookra, aki ördögi vigyorral arcán nézett fel rám még teljes ruházatban. Körém fonta ujjait, cirógatott, masszírozott. Mindeközben a kis fém részeként még körbetekert valamivel, ami ugyanolyan hideg volt, mint a rövidebbik része. Golyóim is belevonta, majd így hagyta. Hagyta, hogy álljon és elveszítsem épp eszem. Ha ezt sokáig folytatja, biztos nem marad egy csepp épp sem.

Nagyot nyeltem, de félig visszaköhögtem saját nyálam, hiszen képtelen voltam lenyelni, egyszerűen nem ment. Folyamatosan éreztem, hogy bármelyik pillanatban képes lennék eldurranni, de a kis fémrúd nem hagyta, hogy ez a pillanat eljöjjön, és bekövetkezzen a végzetem.

– J- Jung... Juungkoookh... – nyögtem hosszan nevét, mire körbenyalta ajkait és miközben stírölt. – Ezt... fejezd... be... – nyöszörögtem nagy lihegve.

– Mondd ki a varázsszót! – dalolta vidáman.

Most komolyan? Komolyan így akar szórakozni? Esküszöm, diliházba kerülök! Nem bírom elviselni, ez túl sok!

Ekkor hasam kezdte simogatni ujjaival, letérve combomra, azt is óvatosan simogatva, majd egy váratlan pillanatban, közel érzékeny pontomhoz, belső combomra csapott. Tágra nyílt szemekkel, hüledezve néztem szemeibe, melyben az önelégültség szikrái villantak.

– Nem vagy... normális! – szenvedtem ki magamból.

– Hibás! Kérjük Park uraságot, hogy próbálkozzon újra! – beszélt monotonon, mintha valóban egy gépből szólna.

– Ne szórakozz velem! Esküszöm, hogy... – lendültem bele, mikor ismét rám csapott.

– Tiszteletlen vagy, Park! Próbálkozz újra! – dobta le magáról felsőjét és hajolt fölém, kényes magas hangon folytatva szónoklását. – Tudod, mi a dolgod! Tudod jól, miért vagy ilyen helyzetben! Gyerünk! Csak ennyit kell megtenned! – hajolt ajkaimra, közben mellkasunk összeért, ágaskodó ékességemhez pedig nadrágja simult.

– Hülye vagy! Ebből látszik, mennyire.... hááááh! – nyögtem fel, mielőtt befejezhettem volna, hogy mennyire gyereknek tartom, mivel bármily felkészítés nélkül éreztem meg magamban egyszerre két ujját is. Hogy a fenébe tud ilyen észrevétlenül cselekedni? Vagy csak ennyire elborult volna már az agyam, hogy ezt se vagyok képes felfogni, észrevenni?

Jungkook

– Mennyire? Mennyire mi, kedves Park ChimChim? – kuncogtam az ajkaira, erősen megharapdálva, szívogatva a párnácskáját, egyáltalán nem kímélve az agyon gyötört ajkát. Hihetetlenül kívántam és éreztem, ha túl sokáig szórakozok, bizony, én is rá fogok fázni, de próbáltam minél inkább tartani magam az eredeti tervemhez, miszerint móresre tanítom és egy életre a fejébe vésem, hogy velem nem szórakozik. Megalázom, de úgy alázom meg, hogy visítani fog a kéjtől és jó ideig csak engem fog kívánni. Tenni fogok a dolog érdekében.

– Utállakh... – nyögte, megfeszítve izmait, mikor elkezdtem benne mozgatni a két ujjamat, nem kímélve a testét. Gondoltam, hogy most egy kicsit fáj neki és kellemetlenül érinti, hogy a szűz seggébe rögtön két ujjamat nyomtam fel, ráadásul mozgatni is elkezdtem benne azokat, de sajnos... hamar megfeledkezett a kellemetlen, sajgó érzésről, ugyanis igyekeztem elfeledtetni vele. Ajkait harapdáltam, csókoltam, becézgettem a sajátjaimmal, közben másik kezemmel a merevedését masszírozgattam óvatosan, hogy minél kevesebb ingert kapjon, de eleget ahhoz, hogy megőrüljön a tudattól és a ténytől, hogy nem tud megkönnyebbülni. Egy pillanatra megfordult a fejemben a gondolat, hogy talán szadista lehetek...

– Kibaszottul kívánlak – mormoltam a füléhez hajolva, megharapdálva a cimpáját, tövig nyomva fel belé a két ujjamat, mire kéjjel teli hangon felnyögött, nekem pedig ez zene volt a füleimnek. Nem is vártam már többet: kihúztam belőle ujjaimat, és egy eszelős vigyor kíséretében húzódtam el tőle, majd lassan kezdtem gombolgatni a nadrágomat. Zihálva követte a mozdulataimat, haloványan remegve, pihegve... gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasa, a szemeiben aprócska könnyek ültek, az arca piros volt, akár a vörös rózsa, ajkaival együtt, amik kicsit fel is duzzadtak a szám adta édes kínzás miatt. Gyönyörű volt, komolyan... egyszerűen Jimin eszméletlenül jól néz ki.

Halk szusszantás kíséretében váltam meg utolsó ruhadarabomtól is, majd lehajolva az ágy alá nyúltam, kikotorva onnan a síkosítót. Ördögi vigyorral az ajkaimon néztem Jimin szemeibe végig, amikor a sarkaimra ültem, és a tubust kinyitva, finoman csorgattam az ujjaimból a síkos anyagból, eloszlatva azt két ujjamon. Éhesen néztem végig rajta, újra és újra, bekenegetve merevedésemet az anyaggal, majd még nyomtam ujjaimra egy keveset, és a fenekéhez nyúlva, eloszlattam a síkosítót a bejáratán. Felsóhajtott a hirtelen hűvös érzésre.

– Ne aggódj, mindjárt forró lesz – kuncogtam vidáman, majd eldobtam a tubust. Nyelt egy nagyot és megremegett, mikor újra felé másztam, majd lehajoltam az ajkaira, megcsókolgatva a párnácskákat, ezzel együtt pedig a makkomat bejáratához toltam, és abban a pillanatban, amikor nyelvemet a szájába dugtam, elmerültem a forró testébe, teljesen tövig hatolva benne. Mélyen morrantam a szájába, ő pedig hangosan felvinnyogott, megfeszítve az izmait.

Jimin

Izmaim össze-összerándultak a fájdalomtól és a kéj egyvelegétől. Nem finomkodott, egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy mit érzek, hogy nekem mennyire jó vagy rossz. Csak ment a saját feje után, mint mindig. Teljesen elment az esze! És nekem is, hogy nem ellenkeztem jobban. Az biztos, hogy ezt az éjszakát soha többé nem fogom tudni kiverni a fejemből. Már most tudom pedig a java még bizonyára hátra.

– Fájh... – nyöszörögtem lábát rugdosva, hátha ezzel elérem, hogy kimásszon belőlem, de meg se moccant.

Mondani se merem, mennyire szégyenben éreztem magam. Eluralkodott rajtam ez az érzés, hogy mennyire tehetetlen szerencsétlenség vagyok, de közben valamilyen szinten élveztem is. Az kétség kívüli, hogy szexuálisan vonzódom Jungkookhoz, nem hiába feküdtem alatta, de sose gondoltam rá úgy, hogy ő dominálna. Hogy ő szabná a parancsokat, ő követelőzne, nevelne. Ráadásul az is elképeszt, miket rejt az ágya alatt. Vajon mennyi minden férkőzhet még abban a kis zugban? Honnan vannak egyáltalán ilyenjei? Hogy tart észrevétlenül a szobájában ilyeneket? Namjoon hogy nem vette észre?

Nyakamba harapott, majd fülemhez tért át, azt is fogai közé szorítva. Szenvedve, a kéjtől szenvedve ficánkoltam alatta. Bele fogok őrülni. Esküszöm, öngyilkos leszek, ha nem mehetek el most azonnal! Szinte már hörögtem, a kéj teljesen elborította az agyam, mikor mozgásba lendült. Az első két lökése óvatosabban történt, mire arra vonatkoztattam, hogy kegyes lesz, de rögtön utána őrült tempót kezdett diktálni csípőjével, nyögéseink mellé bőrünk csattanó hangját is társítva.

– Ezth... nemh... – nyögdécseltem pontosan ütemre. Nem tudtam befejezni, amit akartam. Nem ment. Elvette a maradék kis csöppnyi eszem is. Itt a vég! Pedig csak annyit akartam, hogy nem hiszem el, hogy képes így kínozni, hogy nem húzza ki belőlem azt a kibaszott fémhengert!

– Hogy mondtad, Park? – lihegte fülemhez hajolva, mire elfordítottam arcom. Még a lehelete is túlságosan ingerel. Érzékeny minden pontom minden kis rezdülésre. Végül mégis azon kaptam magam, hogy magamtól húztam feljebb lábaim, amiket nagyobb terpeszbe is raktam, ami egyáltalán nem esett nehezemre, tekintve, hogy mennyire hajlékony vagyok.

Testünk egy ütemben mozgott, csípőmet meg-megemeltem, hogy jobban hozzám férhessen. De úgy tűnt, hamar ráunt a tempóra, így átváltott egy lassú, érzékire, amivel egyszer csak eltalált bennem egy olyan pontot, amitől már tényleg éreztem, hogy a saját testem fogja magából kilökni a kis eszközt.

Jungkook

Pihegve vigyorodtam el, majd hirtelen ötlettől vezérelve minden mozgásommal megálltam, de úgy, hogy az érzékeny pontját ingereljem merevedésemmel. Megvonaglott az egész teste, és láttam, milyen mély, erős ívben feszült meg a háta, ahogy ajkai elnyíltak egymástól. Elkuncogtam magam, és mély sóhajt eresztettem meg, és muszáj voltam lehunyni a szemeimet egy pillanatra, hogy lehiggadjak valamelyest. Igen, rettenetesen beindított, és ahogy a szűk forrósága körém feszült, és rám is szorított... azt hittem, megőrülök. Közel jártam hozzá, hogy már csak ennyitől elélvezzek, így nagy nehezen meg kellett állnom, már csak a saját érdekemben is. Biztos, hogy egy pernél nem bírtam volna tovább és még hosszú az éjszaka.

– Jungkookh... – nyöszörögte, mire felnyitottam a szemeimet, és mikor ránéztem az arcára, megrebbent az alhasam, újra és újra. Hihetetlenül gyönyörű volt, ahogy csillogó íriszeiben ott ültek az aprócska könnycseppek, ahogy az arcán vörös pír futott végig, hófehér bőrét takarva vele. Az ajkai rózsa-vörösen virítottak, kissé fel is voltak duzzadva, s izzadt, rakoncátlan tincsei a homlokához és halántékához tapadtak. Komolyan, el nem tudtam hinni, hogy... hogy ennyire gyönyörű lesz alattam. Eszméletlen volt. De sajnos most bünti van... nem leszek kegyes, akármennyire néz ki jól.

– Ajánlok egy alkut – sóhajtottam, merevedését masszírozva ujjaimmal, tovább ingerelve testében érzékeny pontját, mire megvonaglott és megfeszültek az izmai, egy erőteljes nyögés kíséretében. Elvigyorodtam, ködös szemekkel figyelve minden mozdulatát.

– Mih? – nyögte, nagy nehezen a szemembe nézve.

– Hívj oppának... és kielégítelek – vigyorogtam eszelősen, végig simítva makkján.

Jimin

Hitetlenül nyíltak tágra szemeim, amint felnéztem övéibe, miközben ő még mindig mozdulatlanul támaszkodott felettem, egyik kezével férfiasságom cirógatva, hogy véletlenül se nyugodhassak le egy pillanatra se. Ezzel a kijelentésével pedig végkép kiverte a biztosítékot. Mély levegőt, vettem, lehunytam szemeim és próbáltam nem az engem érő ingerekre koncentrálni. Próbáltam a lehető leginkább elvonatkoztatni az érzések hullámairól, ami nagyon nehezemre esett, jobban mint valaha bármi, de képes voltam annyira összeszedni magam, hogy kihívóan nézzek szemeibe ismét és kinyögjem a választ.

– Még hogy Oppanak!? – emeltem meg hangom határozottan. – Minek képzelsz te engem!? Velem nem bánhatsz így! Képes vagy felfogni azzal a kis csöppnyi... – folytattam volna szidását, ha nem mozdítja meg csípőjét, azon nyomban eltalálva bennem azt a bizonyos pontot, mire hátravetett fejjel nyögtem fel az élvezettől.

– Hogy vagy képes még mindig sértegetni!? – akadt ki ő is. – Csak ezt az egy dolgot kérem, és megfosztalak mindennemű kíntól! Hidd el, olyan érzésben lesz részed, mint még soha! – Próbált manipulálni, de nem hagytam magam ennyivel. Legbelül tudtam, pontosan jól tudtam, hogyha ezt így folytatom, akkor tényleg bele fogok őrülni, ezért megfordult a fejemben, hogy tennem kéne, amit mond, de a becsületem nem hagyta.

– Nem vagyok a kurvád! – hörögtem ingerülten.

Ajkaimra mart, erőteljesen tépte őket, harapdálta, egyáltalán nem kímélve őket. Már így is eléggé felsebezte a bőrt rajta, de tovább kínzott, mint egy megvadult állat.

– Szerintem nem vagy olyan helyzetben, hogy így ellent mondj nekem! – sziszegte lökve egyet, ismét egy nyögést csalva ki belőlem. – A hangod pontosan olyan, mint – lihegte – egy ribancnak.

– Fejezd be! – szóltam rá, mert bármilyen furcsa, ezekkel a szavakkal elérte, hogy még inkább felforrósodjak. – Istenem... – szorítottam össze szemhéjaim hátravetve fejem, nyakam tökéletes hosszát mutatva a felettem támaszkodónak, aki élt is a lehetőséggel és végigcsókolta az egészet.

– Csak mond, hogy – ekkor ismét lökött egyet, újabb magas hangú nyögést csalva ki belőlem – oppa! Mond, hogy az Oppad vagyok! – folytatta kínzásom minden szava után. – Hallani akarom, és akkor kiszabadítalak a fogságból, hogy úgy élvezz, mint még soha! Az én kezembe. Az én hatásomra! Hogy az én arcom örökre benned maradjon, ha másra akarnál gondolni, mert én vagyok az, aki a legnagyobb örömet nyújtja számodra! És ezt senki, de soha senki nem fogja tudni überelni! – kapcsolt rá egy bizonyos ritmusra, mire minden mozdulata után egy nyögést hallattam.

Fejem dobáltam jobbra-balra. Azt hittem megőrülök. A szavai kecsegtetőek voltak, de egyben rémisztőnek hatottak. Fogalmam se volt, mit tehetnék, de nagyon úgy tűnt, hogy elment az esze, így a lehető legmagasabb hangon nyögtem fel egy erőteljesebb, mélyebb lökésénél.

– Oppaaaaaah! – nyögtem hosszan, mire felcsillantak szemei.

– Folytasd! – mélyült el hangja.

– Kérlek, J-Jung... oppa! – folytak le könnycseppjeim halántékomon. – Nem bírooomh! – Szenvedtem.

Jungkook

Hangosan felnyögtem, mikor meghallottam, hogy teljesítette akaratomat. Amint megláttam, hogy már csordogáltak a könnyei, halkan felszusszantottam, majd kissé kelletlenül, de finoman megfogtam a péniszét gyötrő fémszerkezetet. Szívesen rajta hagytam volna még, hogy szenvedjen és kínlódjon tovább, mert... élveztem. Élveztem, hogy az élvezettől, az általam okozott gyönyörtől vesződik, és ennél jobb érzés szerintem nem is lehetne. Csodálatos volt, ahogy rám nézett, és akármennyire is ellenkezett, tisztán látszott, hogy minden porcikája csak értem remeg. Egyedül értem, az én farkamért, az én érintéseimért, azért, hogy mélyebben és mélyebben hatoljak belé, hogy kielégítsem a vágyait... annyira nyilvánvaló volt. Csak nem akarta bevallani, amit sajnáltam.

Lehet, hogy nem úgy tűnik, lehet, hogy most ezzel elijesztettem magamtól végleg, de én tényleg oda vagyok Jiminért. Oda? Az nem kifejezés. Szerintem ember sem tudná megmondani, mennyire szenvedtem, mikor engem elhanyagolva, állandóan Taehyung után rohangált. Borzasztó érzés volt. Tény, én is sokat rontottam, mert ha nem lököm el mindig zavarosan, akkor... nem lenne ez.

Felsóhajtottam, majd lehajoltam ajkaihoz, és finoman megpuszilgattam a puha párnácskáit. A ridegségem fog a sírba vinni, azt hiszem. Az, hogy én nem tudom az érzelmeimet mutatni egyes emberek felé. Jimin felé sem tudnám. Nem tudnám azt mondani, hogy élek-halok érte, egyszerűen csak annyit tudnék, hogy... szeretnék vele lenni, valamilyen úton-módon és ez már a maximum. – Szörnyű ember vagyok, ugye?

Lassan, amíg csókoltam, levettem róla a péniszét kínzó szerkezetet, mire megkönnyebbülten nyögött egyet ajkaim közé, majd még gyengéden, törődően a homlokára adtam egy aprócska puszit, hogy most már visszavegyek a kínzásból. Szerintem már megkapta a maga "büntetését.

Felsóhajtottam, majd felegyenesedtem rajta, és lassan, az egyik lábát fogva kezdtem mozogni benne, miközben ujjaimat a merevedésére kulcsoltam, a ritmusommal megegyező tempóban masszírozva ékességét, közben pedig folyamatosan a szemeibe néztem, a könnytől csillogó íriszekbe.

– Annyira szép vagy – suttogtam magam elé, halkan felnyögve, mikor rám szorított. Én sem fogom sokáig bírni, az egyszer biztos. Ahogy néz, ahogy nyög... azok a hangok. Ahogy rám szorít, az illatának az aromája... ahogy a rezes haja a szemébe hullik, izzadtan, csapzottan. Túl szemet gyönyörködtető.

Már csak erre a látványra képes lennék elmenni, hát még így.

– Nyögd, amit kell! – sóhajtottam, kizökkenve romantikus pillanatomból, keményen belé lökve magam, mire felvinnyogott, megfeszítve az izmait.

– Oppah! Gyorsabban! – nyöszörögte, megremegve, én pedig beharapott ajakkal tettem, amit mondott, majd lehajoltam hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam, gyorsított tempóban.

– Nyögd – szuszogtam az ajkaira, a szemeibe nézve, keményebbeket lökve benne.

Jimin

– Oppaaah! – tettem, amit kér és ez volt a végpont. Csodáltam, hogy egyáltalán eddig húztam. Izmaim megfeszültem, hátam ívbe feszült, fejem hátravetettem, szemeim összeszorítottam, az ágy végén lévő fémrudat erőteljesen szorítottam, mintha az életem múlna rajta és robbantam. Az, hogy még ezek után is folyamatosan mozgott bennem, el-eltalálva gyönyörközpontom, csak rátett egy lapáttal, hogy milyen erőteljesen élvezzek markába és hasfalamra. – Jungkoookh...! – nyögtem fájdalmasan magas hangon nevét.

Élvezetem pedig csak nem akart végbe maradni. Az éjszaka felgyülemlett érzések és ingerek mind egyszerre törtek ki rajtam. Ekkor a csipeszektől is megszabadított, gyorsan félredobva őket, majd elveszítve erejét, alkarján próbált támaszkodni nyakamba hajolva, miközben őt is elérték az élvezet első hullámai.

– Ah, Jimiiiinh! – nyüszített nyakamra lehelve.

Éreztem, amint megremeg bennem és belém üríti magát. A szívem is beleremegett. Akármennyire is ellenkeztem az elején, sőt a végéig, örültem, hogy ez lett a vége, hogy így történt minden. Boldogsággal töltött el, hogy éppen vele élhettem át ezt az egészet. Soha nem volt még részem ilyen gyönyörben. Ilyen szintűben egyszer sem. Senki nem volt képes még így felhúzni, mint ő, egyetlen nő sem. Ő pedig férfi, egy kibaszott férfi és olyan profi módon tette a dolgát, mint kevesen a világon. Abban a pillanatban magamhoz akartam volna ölelni és sosem engedni el többé. Csak szeretni. Szeretni akartam.

– J-Jimin... – feküdt el rajta teljesen néha még meg-megremegve velem együtt.

– Hm?

– Mától nem kezelhetsz gyerekként... felfogtad? – tért vissza a kis akaratos önmagához, mire erőtlenül felnevettem.

– Azt majd meglátjuk – húztam az agyát szándékosan.

Jungkook

– Akkor több ilyen büntetésben lesz részed – vontam meg a szemöldökömet, majdhogynem a homlokom közepére futtatva mindkettőt, viszont ő csak elmosolyodott.

Megcsóváltam a fejemet, aztán szusszantva egyet, lassan kihúzódtam belőle, egy mélyet nyögve, utána pedig az éjjeli szekrényemhez tipegtem, s kinyitva azt, kivettem belőle a picike kulcsot, majd az ágyra térdelve a csuklóihoz nyúltam, hogy eleresszem őt a bilincs fogságából. Amint kattant a zár, jelezvén, hogy már szabadok a csuklói, elégedetten sóhajtott, és maga elé vonta őket, simogatva a jobbjával a balt.

– Picit csúnya, de holnapra szerintem helyre jön – vigyorogtam, vonogatva a szemöldökömet, mire szúrósan nézett rám. – Te akartad, Jimin!

– Hol a hyung?!

– Ezek után még hyungot szeretnél? Az imént te hívtál oppának – vigyorogtam, szemtelenül, a lehető legrohadékabb mosolyomat véve elő. Hirtelen összevonta a szemöldökeit és kelletlenül felciccegett.

– Nem volt más választásom! – sóhajtotta, durcás arckifejezést öltve magára.

– Dehogynem. Amúgy ez a bilincs elég gyenge – köszörültem meg a torkomat, majd lassan lenyúltam az ágyam mellé, hogy magamra vegyem az alsómat és ne teljesen pucéran üljek a szobámban. Kérdőn nézett rám, amikor megfogtam a bilincset, s széles vigyorral a csuklóimra illesztettem őket.

– Most mit akarsz? – kérdezte, miközben ő is felült, egy fájdalmas nyögés kíséretében. Hát, igen, nem voltam túl gyengéd, de ő akarta, magának köszönheti mindezt. – Hogy fogod levenni? Nem szabadítalak ki! – mormogott, apró mosollyal a száján.

– Nézd – kuncogtam, és abban a pillanatban széthúztam a karjaimat, s erősen rángattam a bilincsben lévő kezemet, azt követően, és az erő kifejtés miatt pedig a bilincs szétnyílt és le is csúszott a csuklómról. – Nem is akartad, hogy kiszabadulj – haraptam be az alsó ajkamat, huncut vigyorral nézve rá.

– D-de... – Hol a bilincset, hol az arckifejezésemet figyelte, döbbenten. – Én... baszd meg, Jeon Jungkook! – sziszegte, mire meglepetten néztem rá, azzal elkapva a csuklóit, újra eldöntöttem az ágyon, magam alá teperve, a karjait ügyesen a feje fölé nyomva, mélyen a szemeibe nézve.

– Neked oppa, ne feledd! – vigyorogtam, az ajkait csókolgatva.

Jimin

– Oppa, a fenéket! – Sziszegtem idegesen, mivel teljesen igaza volt. Még ha tudat alatt is, de igaza volt azzal kapcsolatban, hogy annyira igazán nem is akartam kiszabadulni. Elvégre is ez nem egy olyan igazi bilincs, amiből annyira lehetetlenség volna szabadulni. Bár köztudottan Jungkook elég nagy izomzattal rendelkezik, amit most meg is tapasztalhattam a saját bőrömön. – Ezt még visszakapod! Ó, de még mennyire visszakapod! – fenyegetőztem.

– Igazán? Még most is én vagyok felül – kuncogta.

Szólásra nyitottam a szám, de ekkor elengedte csuklóim és nyelvét azonnal bevezetve számba csókolt meg szenvedélyesen. Nyomban viszonoztam gesztusát, és ahelyett, hogy ellöktem volna, hiszen most szabadabb voltam, mint a madár, ráérősen tettem kezeim hátára és húztam le magamhoz simítva teljes testét.

– Elfáradtam – sóhajtottam, mikor elváltak ajkaink és homlokunk egymásénak döntötte.

– Én is – pihegett.

– Akkor szállj le rólam! – löktem rajta egy erőteljeset, lefordítva rólam.

– Te öleltél magadhoz! – nyüszített fel.

– Fogalmam sincs, miről beszélsz! – rántottam ki magam alól a takarót és terítettem magunkra.

– Fel sem öltözöl? – hüledezett.

– Eddig se zavart, hogy pucér vagyok – kuncogtam, miközben átvetettem lábam és karom felette, szorosan húzva magamhoz. – Megnyugodhatsz, alvás közben még nem érkezett rám panasz, hogy durva lennék – vigyorogtam nyakához hajolva és beleharapva a puha bőrbe, mire felnyögött.

– Tessék? – értetlenkedett, pedig pontosan jól tudtam, mire gondolok.

– Nem leszel te domináns kettőnk között. Ez most csak egy kis szerencséd volt – húztam magamhoz még közelebb, hogy hímtagunk összeérjen, amibe mindketten beleborzongtunk.

Jungkook

– Meg a lónak a faszát! – morogtam, miközben ujjaimmal megkerestem formás, alma formájú fenekét, és a partjai közé dugtam az ujjaimat, kitapogatva bejáratát, mire megremegett és beleborzongott az érintésembe. – Ez az enyém és te a büdös életben nem fogsz dominálni felettem, Jimin - vigyorogtam, közel hajolva hozzá, megcsókolgatva puha, édeskés párnácskáit, lágyan szívogatva az alsó ajkát, amibe újra megremegett.

– Dehogynem! Majd csak figyeld – mormogott, megkeresve kezemet, majd a csuklómra fogva húzta el a fenekétől. – Úgy fogsz alattam visítani, mint egy kismalac – nézett a szemeimbe elszántan, mire megvonogattam a szemöldökömet, egy eszelős vigyor kíséretében.

Örültem neki igazából, hogy így gondolkodik, mert ezek szerint tetszett neki és nem, hogy elkerülne, még meg akarja nekem mutatni, ő mennyire tud dominálni, amit azért megnéznék, mert kettőnk közül én vagyok a férfiasabb és az erőteljesebb is, de próbálkozni természetesen, lehet. Maximum majd meglepődik, ha hagyom magam egy kicsit, aztán magam alá gyűröm, keményen megerőszakolva. – A gondolatra megnyaltam az ajkaimat, éhesen nézve a csokoládé barna íriszeit, amik az elszántságtól csillogtak.

– Majd meglátjuk. Park – vigyorogtam, beharapva az alsó ajkamat.

– Skacok, végeztetek? – Taehyung hangjára felkaptam a fejemet és meglepetten pislogtam az ajtó felé.

– Hogy mi? – kérdeztem, kikiabálva.

– Már itthon vagyunk egy fél órája – kuncogta, és szinte tudtam, hogy végig a falapon keresztül hallgatózott, kuncogva, ugyanis az rá vallna. – Amúgy, Jimin! Legközelebb, ha stúdióban leszünk, érdemes használnod azt a magas C-s "Oppaaaah" szavacskát, ugyanis ilyen hangot tőled még nem tapasztaltam! – röhögött hangosan, gonosz hangján. Jiminre néztem, aki teljesen elvörösödött.

– Szedjétek össze magatokat és gyertek ki, mert szabadnap, szabadnap, de dolgozni kellene pár számon! – hallottuk meg Namjoon hangját. Jimin feje céklavörös volt, én pedig halkan kuncogtam.

– Ez szívás – vigyorogtam, megvonva a vállaimat.

– Oppaaaaaaaaaaah! – Hoseok hangos vinnyogására megköszörültem a torkom és próbáltam fojtogatni a belőlem kiszakadó röhögést, de mielőtt Jimin kezdett volna el vörös fejjel ordibálni, finoman megcsókoltam, végig simítva ujjaimmal gerince vonalán.