Dirty price - VHope (4/?)

Cím: Dirty price

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ??

Besorolás: +16

Műfaj: AU, Sötét, 

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal; erőszak, erotikus tartalom, YAOI
Összefoglalás: Taehyung az egyik leghíresebb maffiavezér, akitől mindenki retteg - még az is, aki csak hallott kegyetlenségeiről, vagy módszereiről. Szép, karakteres, szemgyönyörködtető arca ellenére szívtelen, nem ismer könyörületet, imád gyilkolni, és fájdalmat okozni, szenvedésre ítélni azt, aki nem tiszteli őt, vagy aki tartozik neki - esetleg ujjat húzott vele. Jung Hoseok, sajnálatos módon nem csak tartozik Kim Taehyungnak, de alábecsüli, ráadásul nem tiszteli úgy, ahogy a férfi azt elvárná...  

Hozzáfűzés: Itt is itt a folytatás. :3 
Reméljük, tetszeni fog nektek! :3 
Jó olvasást! <3

Nana írja Taehyungot!
Noriko írja Hoseokot!

Taehyung

– Hahh! – nyögtem fel hangosan, mikor éreztem, hogy végig simította férfiasságomat, majd amint megéreztem, hogy az alsómon keresztül a bejáratomat nyomkodja, felnyögtem, és azonnal felnéztem rá, rajta pedig láttam az eszeveszett, perverz vigyort, miközben szemöldök vonogatva nézett rám. Na nem! Biztos nem! Engem nem fog megdugni! – Azonnal felültem, ezzel kényszerítve őt, hogy elszakadjon az alhasamtól, majd határozott mozdulattal löktem le az ágyról, ő pedig hatalmasat nyekkenve terült el a padlón, miközben leesett.

Biztos, hogy engem nem fog megdugni! Nincs az a pénz! Még soha, senki nem járt a seggemnél, és nem egy büdös suttyó fogja ezt elkezdeni, az szent biztos! – Rögtön feltápászkodtam az ágyról, majd dühösen szusszantva igazgattam meg magamon az ingemet, miközben szúrós tekintettel illetem. Nem hiszem el, hogy képes lett volna engem megbaszni, de komolyan! Mégis, mit képzel ez magáról?! Teljesen elment az esze?! Majd engem, egy maffiavezért fog megdugni, hát nem tudom, hogyan képzelte!

– Ah! Ez fájt! – nyüszítette, én pedig villogó szemekkel méregettem, gombolgatva magamon az ingemet, paprika vörös fejjel. Nem, nem megalázottnak, vagy megszégyenítettnek gondoltam magam, inkább dühösnek, mérhetetlenül dühösnek, hiszen ha nem eszmélek fel, szerintem simán berakta volna a lompost. – Itt ne merj hagyni! – mondta, miközben feltápászkodott a padlóról.

– Szívfájdalom nélkül foglak itt hagyni! Engem biztos nem dugsz meg, haver! – sziszegtem, miközben odaléptem hozzá, majd ellöktem az ágyon, ő pedig felnyögve terült el rajta hanyatt, összevont szemöldökkel nézve rá. – Tudd, hol a helyed! Itt én vagyok az úr, nem te, világos?! Itt én vagyok az atyaisten, nem te, szóval azt csinálod, amit én ugatok, világos?! Ha álló fasszal akarlak itt hagyni, álló fasszal foglak itt hagyni! – sziszegtem, miközben a hajába martam ujjaimmal, hátrafeszítve a fejét teljesen, mire fájdalmasan felnyüszített, összeszorítva a szemeit.

– Te nyomorék... – sziszegte, a csuklómra tekerve ujjait.

– Az vagyok! Te meg egy kis paraszt, és engedelmeskedsz nekem, vagy ha nem, a beledet is kitaposom, és legközelebb sem ujjal, sem mással nem érsz a fenekemhez, értve?! – hajoltam közel hozzá, szűrve a szavakat fogaim között.

Hoseok

Eddig is fájt mindenem, tekintve, hogy nem jöttem még teljesen rendbe a múltkori sérülések után, de ezután a lerúgás után, úgy érzem, megint fájni fog mindenem, akárcsak a hajhagymáim. A fenyegetőzésére csak elmosolyodom, hiszen bizonyára nem várta, hogy egyszer bizony megpróbálok felülkerekedni rajta, ami igazából baromi jó lett volna.

– Csak...nem megijedtél? – kuncogom, még úgy is, ha nehéz, tekintve ahogy hátra feszíti a fejemet.

– Én, megijedni? Tőled? Nem, kurvára nem! Egyenesen feldühítettél – sziszegi, egyre erősebben markolva a tincseimet, amitől fel kell, hogy nyögjek fájdalmamban.

– Azért vagy dühös, mert tetszett? – kérdezem, ekkor a tekintete szinte lángolni kezd. Abban a minutumban az ágyra lök, hogy elterüljek rajta. Ismételten egy halk nyögés hagyja el a számat, majd már csak azon kapom magam, hogy felettem térdel, dühösen és ellentmondást nem tűrő tekintettel fixírozva látványomat.

– Te kis féreg! – sziszegi, ahogy abban a pillanatban elkapja az arcomat és erősen rászorít, amitől enyhe O alakban nyílnak el ajkaim egymástól.

Ha tudnék, most mosolyognék, de mivel nem tudok, így csak a kezére fonom ujjaimat, hogy elhúzzam magamtól, de nem engedi.

– Ez a poszt a tiéd, te kis ringyó! Engem ugyan soha többé nem érintesz ott meg! Soha! – sziszegi az arcomba, aztán elenged, hogy lemásszon az ágyról és így hagyjon, ahogy vagyok. Állva. Ezt pedig kurvára nem akarom.

Tény, nem tetszik a ringyó jelző, amivel illetett, de úgy érzem, most nem tudnék mást tenni, mint tovább kurválkodni, hogy ha már így felhúzott, akkor elégítsen ki. Mielőtt elindulhatna ki, azonnal ismét utána nyúlok, majd átölelem a hasánál, visszahúzva magamhoz, hogy véletlenül se hagyjon így itt. Mikor lenéz rám, nagy szemekkel nézek fel rá.

– Mi az? Mit akarsz? – sziszegi, én pedig elnyitom ajkaimat egymástól. Viszont azt hiszem, hogy most kezdek el kijózanodni, ahogy végig gondolom, hogy én tényleg olyan vagyok most, mint egy ringyó, hogy én magam vágyom a faszra, méghozzá ennek a gyökérnek a faszára.

Abban a pillanatban elengedem, hiszen az elején annyira nem akartam mindezt, hogy most még is, én magam simulok hozzá, hogy ismét adja meg nekem, ami jár, amit még élveznék is, nem is akárhogyan. Undorítónak és ostobának érzem magam ebben a pillanatban, ami megalázó és elkeserítő.

– Na mi az? Most nincs nagy szád? – kérdezi enyhe gúnnyal a hangjában, amire felpillantok rá.

– Nincs semmi. – mondom halkan, ezzel lezártnak tekintve a témát, így azonnal megigazítom a felsőmet, majd az alsómat és a nadrágomat is felhúzom a combjaimról, hogy eltakarjam ezzel a még mindig meredező férfiasságom. Milyen kibaszott megalázó ez. Soha többé nem csinálok ilyet. Még is, mit gondoltam, mikor úgy rávetettem magam? Persze, tény az volt az eredeti szándékom, hogy megdugjam, de utána? Utána komolyan, arra tudtam gondolni, hogy vágyom a farkára?

Hallom, ahogy hangos morgolódások mellett sétál ki a szobából, én pedig tenyereimbe temetem az arcomat. Le kell lépnem innen, minél hamarabb. Kezdek bekattanni, ez már biztos.

Taehyung

– Taehyung... menj el pihenni, jó? – Azonnal elemeltem az ujjaimat a homlokom elől, majd felemeltem a fejemet, egyenesen az előttem jövő hang irányába nézve. Persze, Jimin volt az, gondolhattam is volna, hiszen nincs is más, aki néha aggódik értem – azaz, egy időben sok volt, de... lekoptak az emberek, és csak Jimin bírta ki mellettem, senki más.

Rögtön felsóhajtottam, tovább figyelve az iratokat, miközben lenéztem a papírokra, hogy átfussam őket, és megnézzem, ki mivel, mennyivel tartozik, és milyen üzletek vannak a közeljövőre nézve, hiszen kezdünk kikopni az anyagokból, kellenek újak.

– Majd, ezt még befejezem – adtam válasz Jimin kérdésére, mire ő felszusszantott, majd egyenesen mellém sétált, és finoman a homlokomra tette az ujjait, a zöldes frufrum alá tolva tenyerét. A homlokomat nézte meg, és nem is kellett kimondania, tudtam, hogy lázas voltam. Az utóbbi időben elég sűrűn kellett üzleti útra mennem - jó pár hetes procedúra volt -,és nem volt időm mindig melegbe öltözni, vagy levetkőzni a meleg lakásba, szóval... könnyen megfáztam, nagyon könnyen, és ezt tudtam is. Már negyedik napja ez történik, szóval, nem nagyon voltam meglepődve azon, hogy megbetegedtem.

– Taehyung, pihenj. Ezeket elintézem én is, értek hozzá. Egyszer... hallgass rám, kérlek – mondta, aggódóan nézve felém, mire felsóhajtva rá emeltem íriszeimet, majd megcsóváltam a fejemet. Nem volt energiám arra, hogy veszekedjek vele, így nagy nehezen, szó nélkül lassan megtámaszkodtam az asztalon, s kitolva magam alól a széket, felálltam, Jimin pedig hálásan pislogott rám.

– Megyek, megnézem a kis játékomat. Elég régen találkoztam vele.

– Jobb lenne, ha pihennél. Holnap is van nap – mondta, mikor az ajtó felé sétáltam, én pedig leengedtem az eddig feltűrt ingujjaimat a csuklóimra.

– Holnap is tudok pihenni. Sőt, meglátogatom, mit csinál, hogyan van, aztán már megyek is, nem akarok sokat ott időzni, ilyen állapotban szarni sincs erőm, nemhogy kefélni, nyugi – nevettem fáradtan, az ajtó felé sétálva.

– Viszek majd a szobádba lázcsillapítót, jó? – kérdezte, mikor a iroda nyitott ajtajánál álltam.

– Jó-jó, és Jimin…

– Hm?

– Köszönöm – néztem rá, mire elmosolyodott, én pedig, mielőtt elérzékenyülnék, vagy bármi hasonló, kisétáltam a teremből, meggyújtva egy cigarettát, úgy sétálva egyenesen Hoseok szobája felé. Néha elköhögtem magam az erős, maró füsttől – ugyanis így még rosszabb volt –, de leküzdöttem a torkomon, ugyanis szükségem volt rá.

Pár nap, és jobban leszek.

Kim Taehyung vagyok, mindent kibírok, szívós dög vagyok.

Hoseok

Felkapom a fejem az ajtónyitódásra, hiszen amióta Taehyung elhagyta a szobát, azóta csak a doki, vagy az egyik őr jött be, hogy hozzon nekem ennivalót. Mikor meglátom a másikat, felvonom egyik szemöldököm, hiszen nem néz ki túl jól. Lehet, hogy beteg lenne?

– Mi ez a tekintet? Nyugi, nem döglök meg – kuncogja, ahogy a cigit kiveszi a szájából és átnyújtja az egyik őrnek, aki gondolom viszi eloltani. Ahogy belép a szobába, elköhögi magát, amire egy enyhe mosoly kúszik az ajkaimra.

– Hát, ha nem is döglesz meg, nem vagy valami jó bőrben – szólalok meg őszintén, majd tekintetemmel végig követem, ahogy elém sétál, majd a vállaimra helyezve az ujjait, ellök az ágyon, hogy hanyatt fekve várjam, hogy megdugjon. Felém magasodik, azzal lehajolva az ajkaimhoz, már is megcsókol, amit viszonozok ugyan, viszont érzem azt, hogy milyen forró az ajka és a nyelve, a bőréről nem is beszélve. Lázas és még is idejött dugni egyet? Még is, miért? Inkább ágyban kéne feküdnie, hogy kipihenje ezt a szart, amit összeszedett, ehelyett inkább bejön hozzám, hogy a sok üres napot, most pótolja be, betegen. Egy halk szusszantást hallatok a csókba, majd mikor kezeimre fog, hogy a fejem két oldala mellé szegezze őket, s elhúzódik ajkaimtól, már is felvont szemöldökkel nézek rá.

– Nem ágyban lenne a helyed? Baromi forró vagy – szuszogom magam elé, ahogy a hófehér, sápadt arcát nézem, amin még is végig húzódik a pír, amitől olyan bájos lesz az arca, a csillogó szemeiről nem is beszélve. Most kifejezetten úgy néz ki, mint akit az Isten is alulra teremtett. Bassza meg ez a srác. Ha egészséges, egy igazi ökör, de ha beteg, annyira cuki, főleg ez az elesett arckifejezéssel, amivel engem néz.

– Ne foglalkozz vele, csak tedd, amit tenned kell – szuszogja ajkaimra, azonban olyan gyenge, mint a harmat és egy pillanat alatt átfordulok vele, hogy most én legyek felül. Nagy, könnyes szemekkel néz rám, amitől csak elvigyorodom és úgy hajolok le ajkaihoz, hogy megcsókoljam őket, hogy a birtokomba vegyem, ezzel is fokozva az édes zavartságát. Igazából, kurvára megkívántam most. Annyira cukin pislog, sokkal jobb lenne, ha mindig így viselkedne.

– Mi lenne, ha ma helyet cserélnénk? Ha te mozognál, megpusztulnál – kuncogom, miközben én fogom le a kezeit, kihasználva a gyengeségét, azzal ajkaimmal már is a nyakára haladok, ott csókolgatva és harapdálva meg forró bőrét, ami szinte forrni kezd az érintéseim alatt. – Lehetnél ilyen máskor is, most hihetetlenül édes vagy – nevetem kulcscsontjára, majd azon végig nyalva, már is a lejjebb haladok a hófehér ing takarásában lévő mellbimbóhoz, amit pont így kezdek el kényeztetni. Ha már így itt van, kihasználom. Kihasználom, hogy most én lehetek felül, hiszen olyan gyenge a betegségének köszönhetően, mint a harmat, ez pedig kibaszottul imponál nekem.

– Hogy mondod? – sziszegi, aztán ellenkezne velem, mígnem gy pillanat alatt a mellbimbójára harapok, azzal erősen megszívom, amitől egy hangos, kéjes nyögés szakad fel torkából.

– Most, nem én leszek a passzív fél, abban biztos lehetsz – kuncogom, aztán a kezeit elengedve, kigombolgatom az inget, hogy azt lehúzva róla, hirtelen a háta mögé kötözzem kezeit. Igen, így kibaszott izgi lesz. Meghódítom a testét, kihasználva, hogy gyenge és beteg. Lelkiismeret-furdalás? Az micsoda? Neki sem volt, mikor mozogni sem tudtam a fájdalomtól. Megdugom, kerül, amibe kerül. Megmutatom, hogy nem vagyok ringyó, hogy nem alá teremtett a jó Isten, hanem igen is fölé. Megdugom úgy, mint ahogy még soha senki. Elveszem a lehetőséget attól, aki esetleg megkívánta a még szűz seggét, mert ez már az enyém lesz, azt garantálom!

Taehyung

– Te aljas rohadék – sziszegtem, mire elnevette magát, majd miután kikötözte a kezeimet, elvigyorodott, és felém hajolva, újra megcsókolt, azonban én ezt nem viszonoztam, sőt! Alsó ajkába haraptam, elég erősen és durván, hogy kinyilvánítsam, mennyire nem tetszik az, amit csinál, de ő csak felszisszent, majd ujjaival a hajamba mart, hogy kissé móresre tanítson, csakhogy nálam ez egyáltalán nem jön be. Kaptam én már elég szenvedést, kínzást ahhoz, hogy az ilyesmiket meg se érezzem, de ő persze, tovább próbálkozott, egészen addig, amíg már véresre haraptam az ajkait. Természetesen, elhúzódott tőlem ezután, mérgesen nézve rám, én azonban összeszűkült szemekkel pillantottam rá, összepréselt ajkaimmal, majd lassan elnyitottam őket egymástól, hogy lenyaljam a rajtuk lévő, rájuk tapadt vért.

– Én aljas rohadék?! Te dugtál meg sebesülten! Ha én az vagyok, akkor te mi?! – kérdezte sziszegve, szétfeszítve a lábaim közét, közéjük férkőzve, én pedig hiába próbáltam ellenkezni, egyszerűen hasztalan volt, nem sikerült egyik próbálkozásom sem, pedig én próbáltam még le is rúgni magamról, de nem sikerült. Gyenge voltam, erőtlen és nagyon beteg. Nem is tudom, mi a francért kellett nekem idejönnöm, pedig Jimin mondta, hogy jobb lenne, ha lefeküdnék, de nem, én makacs módon eljöttem hozzá! Igazából, eszem ágában sem volt bántani most, csak megnézni, hogy van, mi van vele, talán egy-két csókot is szerettem volna adni neki, erre ő mit csinál?! Letámad, nem is akárhogyan! Aljas dög, akármit mond!

– Mert büntetésben voltál – sziszegtem. – Ne feledd el, te görény, hogy te tartozol nekem negyven ezer wonnal, és nem én neked, szóval neked kellene kussban lenned, örülj, hogy nem nyírtalak kiahhh! – nyögtem fel hosszan, mikor a nadrágomra csúsztatta ujjait, egyenesen bemarkolva férfiasságomba, lágyan masszírozva ujjaival a nemességemet, én pedig összeszorítottam a szemeimet, és próbáltam nem hangokat hallatni, ugyanis... nem akartam élvezni, de kit akarok átverni? Ha élveztem, ahogy megdugtam, nyilván az is jól fog esni, hogy ő kényeztet engem.

Picsába.

– Azonnal engedj el – sziszegtem, vörös fejjel, mire elkuncogta magát, végig nyalva a mellkasomon, benedvesítve ezzel a bőrfelületemet.

– Nem foglak – kuncogta, tovább masszírozva merevedésemet, mire felsóhajtottam, oldalra döntve a fejemet.

– Utolsó féreg, ezt kurvára, de kurvára meg fogod bánni! Rohadtul... ahh! – nyögtem fel újra, mikor mellbimbómra kapott ajkaival, megszívogatva őket.

Ki fogom nyírni. Ki fogom csinálni. Fejbe fogom lőni, és röhögve fogom nézni, ahogy kivérzik a padlón, és lehet, hogy kifestem vele az egész szobát! Sőt, talán egy ollót fogok a torkába szúrni, és miután mélyen a gigájában van, ott fogom nyitogatni benne, és vigyorogva nézni, ahogy elvérzik a sebéből!

Hoseok

Elkuncogom magam, mikor véres ajkammal vörös foltot hagyok a hasán, miközben apró csókokkal borítom be a bőrfelületet.

– Lehet, hogy ezután megbüntetsz, de élvezni fogom, hogy elvettem valamit tőled. Méghozzá… – kezem ekkor lesimít férfiasságáról a nadrágja által takart kis nyílásához, amit megmasszírozok neki. Azonnal felnyög s egész felső teste megfeszül, látom, ahogy bőrének feszülnek izmai a kéjes érzésre. – Igen, pontosan ezt itt – kuncogom, ahogy lejjebb haladva ajkaimmal, megharapdálom bőrét, amitől azonnal megrebben a hasa.

– Te kis rohadék! Ezután tuti, hogy megöllek! – sziszegi. – Ha hozzám érsz, tényleg megöllek! – fenyegetőzik, e én csak elvigyorodom rajta, ugyan úgy, mint ahogyan azt ő is tette, mikor én fenyegetőztem. Átérzem, hogy milyen mókás ez a dolog akkor, amikor a másiknak semmi esélye és te vagy nyeregben.

– Tedd meg. Utána, már úgy is mindegy – kuncogom, végül csak kigombolom nadrágját és addig lehúzom azt az alsójával együtt, hogy a kemény férfiassága kint legyen. Olyan kemény, mint a cövek s mikor hozzáérek, érzem, hogy milyen szinten lüktet értem. Végig simítok hosszán, fel a makkjáig, amit gyengéden dörzsölgetni kezdek a hüvelykujjammal. Felnyög és mellkasát kidomborítja nekem, ahogy ez a nagyszerű érzés átcsap a testén.

Lehajolva hozzá, azonnal végig nyalok rajta, aztán ajkaim közé engedve már is mozgatni kezdem rajta a fejem, de ekkor ő úgy gondolja, hogy kihasználja az adandó helyzetet, miszerint fellökdös a csípővel, használva a számat. Szúrós tekintettel nézek rá, végül a csípőjére fogok és lenyomom azt az ágyra, így folytatva tovább a munkámat az ajkaimmal, hogy folyamatosan az őrületbe kergessem, egészen addig, mígnem a számba élvezne, de el húzódom tőle, neki pedig fel kell nyüszítenie a kínzó érzéstől.

– M-mm, még nem – kuncogom, azzal leszedem róla az utolsó ruhadarabokat is, majd a sajátomtól is megválok, s mikor vissza elhelyezkedem a lábai közé, már is az éjjeliszekrényen heverő síkosítóhoz nyúlok. Még jó, hogy ezt itt hagyta. Véres ajkaimat megnyalva, azonnal kenek egy keveset az ujjamra, majd a vörös színben pompázó arcára nézek.

Nem bírom megállni, így lehajolva hozzá, már is egy csókra hívom ajkait, amit nem viszonoz, hanem megint harap. Felnyögök, amikor ismét a már felsértett területet harapja meg, végül csak végig nyalom véremtől vörös ajkát és a könnyes szemekbe nézve, máris két ujjamat merítem el testében, amitől felnyög és megfeszül alattam. Tudom, hogy milyen szarérzés ez, de egy kicsit talán elgondolkodik a dolgokon.

– Jobb lesz, majd meglátod – csókolok nyakába, mélyre tolva benne ujjamat, amiket lassan ki-be mozgatok benne, hogy hozzászokjon az érzéshez és, hogy kellően benedvesítsem az édes kis nyílását is. Annyira édes, főleg ezzel az arccal. Az említett területen, azonnal végig nyalok, le az ajkáig, amit nem csókolok meg, tekintve, hogy harapós. – Olyan cuki vagy bassza meg. Annyira édes az arcod, főleg a láztól – suttogom ajkaira, amihez nem érek hozzá, helyette csak egy harmadik ujjamat is csatlakoztatom az előző kettőhöz, kellően felkészítve testét az aktusra, amit már alig várok.

Az alhasam is beleremeg, ha rágondolok.