Lust (V)iolent Muse (4/?) VMin

Cím: Lust (V)iolent Muse

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: ??

Besorolás: +12
Párosítás: Jimin (Park Jimin) & V (Kim Taehyung) [BTS]

Műfaj: AU, Humor;

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance

Összefoglalás: Jimin és Taehyung gyerekkori legjobb barátok, ráadásul egy egyetembe is járnak, azon belül egy osztályba is és mind a ketten művészeten hallgatók. Nem tudnak egymás nélkül létezni, képesek lennének a másik hiányába akár bele is halni; olyanok, akár a testvérek. Jimin részéről főleg, ugyanis ő egyke, így Taehyung a mindene és ebből adódóan minden butaságát el is nézi barátjának, ami sokszor keveri őket slamasztikába.
Jimin túl elnéző és egy földre szállt angyal, míg Taehyung túl lobbanékony és egy igazi kisördög... 

Hozzáfűzés: És itt is a folytatás. :3 Reméljük, tetszeni fog nektek. ^^

Nóri írja Taehyungot!

Nana (én) írja Jimint! :3

Taehyung

Nem kell hátrafordulnom, hogy tudjam, Jimin tekintete végig rajtam pihen. Ha ilyesmit csinálok, mindig figyel. Nem szól semmit, csak figyel, mintha egy jó színdarabot adnék elő, amin néha tényleg kuncog egyet. Nem értem őt, de talán, ez így van rendjén, és őszintén cuki, ahogy így néz.

Amint elkészülök a reggelivel, rakok külön az anyukájának, a többit pedig az asztalra teszem. Magamnak kevesebbet veszek, hiszen a fogyás most az első.

– Csak ennyit eszel? – kérdezi Jimin, nagy szemekkel pislogva.

– Persze, nekem elég ez – mosolygok rá, mire rosszallóan megcsóválja a fejét. Azt hiszem ezzel rám hagyja, ami rendben is van, legalább nem kell vitáznom vele.

– Ez nagyon finom – mondja teljes örömmel a hangjában.

– Még jó, én csináltam – vigyorgok büszkén, villámra szúrva az ételt, ami tényleg finom.

– Kis beképzelt – neveti, azzal mind a ketten csendben falatozunk. Tényleg örülök, hogy ízlik neki. Azért nem hagyhattam azt, hogy egy hülye cukros vajas kenyeret egyen. Tönkre tenné a gyomrát. Nem hagyom, hogy baja essen.

A suliban, kissé nyúzottan jövök ki a tanteremből. Megírtuk a művtöri dogát. Mit ne mondjak, az órák előtti tanulás leszívta minden erőmet.

– Nos, hogy érzed? Hogy ment? – kuncogja Jimin, megveregetve a hátam.

– Jól, csak fáradt vagyok. Ez sok volt – motyogom.

– Ez van, ha használod az agyad – kacagja, amire egy grimaszt ejtek meg.

– Sziasztok, akkor ma buli? – jön elénk Hobi.

– Még szép! – vidulok fel azonnal.

– Te is jössz, igaz? – hallom meg hirtelen Jungkook hangját, közvetlenül Jimin mellett. Ez a kölyök tuti, hogy szerelmes belé.

– Persze, ott leszek – mosolyog rá Jimin, ajkaimra ekkor egy hatalmas vigyor kerekedik. Jimin, ahogy meglát, szúrós szemekkel néz rám, de nem reagálok.

Azonban... Zavar, hogy Jimin ilyen kedvesen mosolyog a kis maknaera. Általában én részesülök ebben a kiváltságban. Tud kedvesen mosolyogni, de akit igazán kedvel, tényleg érzelemből teszi. Jungkookot pedig, nagyon is kedveli. Azt hiszem, nem lenne vicces, ha összejönnének. Engem elfelejtene és eldobna. Nem akarom, hogy Jiminnek legyen valakije. Én akarok továbbra is a kiváltságos lenni. Ha összejönnének... Nem lenne több ott alvós este, sem hülyéskedés, vagy puszi a homlokon...

A gondolatra, azonnal elszomorodok.

Jimin

– Helyes! – vigyorgott Jungkook szélesen, mire én is megengedtem az ajkaimon egy hatalmas mosolyt, miközben az öklömmel a vállába boxoltam. Elnevette magát, majd odébb húzódott és kissé szégyenlősen a vállára fektette tenyerét, simogatva az érintett területet, picikét összehúzva magát. Tény, Jungkookie nagyon édes, nagyon cuki fiú, és akármennyire is hihetetlen, néha olyan erőszakos és erőteljes tud lenni, hogy néha én is meglepődöm rajta...

Múltkor például összeveszett Seokjinnel, teljesen ki volt akadva rá, és olyan hisztit rendezett le, hogy még az én hajam is égnek állt. Nem, nem olyan "lányos" hiszti volt, mint amit TaeTae szokott levágni, kis duzzogósan, hanem az a keményen fellépős, aminek következtében mindenki ereiben meghűl a vér. Szóval... Jungkookie egészen addig angyalka, amíg ki nem hozzák a sodrából.

Kuncogva elkaptam a nyakát, majd magamhoz húztam és ökölbe szorított kezemmel kezdtem el a feje búbját dörzsölgetni az ujjaimmal, mire halkan felnevetett, próbálva kiszabadulni a kezeimből. Igazából, totál olyan nekem, mintha a kis öcsém lenne. Szeretem heccelni, szórakozni vele és őszintén? Rajzolni valóan szép arca van, szóval minden téren szimpatikus a számomra. Jungkookie tipikusan az az ember, akit adoptálnék, ha lehetőségem adódna rá.

Egy rövidke pillanat alatt Taehyungra esett a pillantásom, aki szomorkásan nézett magam elé, ez pedig teljesen elég volt ahhoz, hogy kizökkentsen Jungkook pisztergálásából. Felvont szemöldökkel néztem rá, azonban nem vette észre kérdő pillantásaimat, továbbra is bágyadtan nézett maga elé, mintha a világfájdalom a vállait nyomná.

Mi lőtte?

– Na! Végre! – nevetett Jungkook, kiszabadulva a karjaimból, majd most ő boxolt vállon, én pedig elvigyorodva fejbe kólintottam a kezemmel. Hoseok megcsóválta a fejét a gyerekes vívódásunkon, majd csípőre tett kézzel félbe szakított minket:

– Na, akkor másfél óra múlva nálam– - kacsintott hatalmasat, miközben nyújtózott egy nagyot, majd lépett egyet, hogy a dolgára mehessen. – Ja, és egy üveg pia a beugró!

– Honnan szedjek én neked egy üveg piát? – kérdeztem hatalmas szemekkel, nézve, ahogy távolodik az alakja.

- Vegyél?

– No shit Sherlock! – morogtam kelletlenül, ő meg kacarászva sétált tovább, említett célja felé. Jungkook is megeresztett egy halovány kuncogást, majd elszakadva tőlem, felsóhajtott:

– Én is megyek, összekészülök. Hosszú lesz az éjszaka. – Aprócskát bólintottam, helyeselve, majd széles, sebes integetések közepette rohant Hosaok után, gondolván, hogy most az ő nyakán fog lógni. Jungkook képtelen nélkülünk élni, ez biztos, és nagyon jól esett ez a fajta gondolkodása. Néha szeretnék olyan lenni, mint ő. Olyan felhőtlen örömű, vidám gyerek.

Lassan Taehyungra néztem, ő pedig megeresztett egy szusszantást, s mintha semmi gondja nem lett volna eddig, felnézett rám.

– Megyünk piát venni? – kérdezte, átrendezve az arcát boldog kifejezést produkálva.

– Aha – vigyorogtam, mellé lépve.

Gondoltam rá, hogy megkérdezem, mi volt a baja, de ismertem: ha elkezdem faggatni, a vége vagy egy hatalmas veszekedés, vagy az, hogy ő van megsértődve, amiért én kitartóan faggatom a magánéletét illetően. Tudtam, hogy ha fontos, el fogja mondani mindenképp, ha nem, akkor az biztosan nem tartozik rám. Mindenesetre, ha sokáig lesz ilyen, rákérdezek, de addig várok, hátha magától megnyílik.

Taehyung

– Gyere, menjünk – kuncogom, ahogy immár Jimin oldalán sétálok, egyenesen a közeli nagy hipermarketbe, hogy végre megvegyük a piát. Én, most csak inni akarok. Olyan hülyén érzem magam. Nem akarom odaadni Jimint. Ő a legjobb barátom.

A hipermarketben állunk az italok részlegénél, mind a ketten tanakodunk, hogy mit kéne vinni, amit megiszunk.

– Na, szerinted? – kérdezi Jimin.

– Te szereted a sört, szóval azt biztos, hogy veszünk – magyarázom, aztán a kedvenc söréhez lépek, leveszek a polcról jó pár dobozzal. Tovább megyünk, én pedig magamnak azonnal a tömény vodkát rakom a kosárba.

– Ejha... hogyhogy nem likőr? – kuncogja. Ráemelem a tekintetem.

– Most bulizni megyek, vagy beszélgetni? – kérdezem, aztán a polcról egy kis whiskyt is leemelek. Jimin szemei azonnal nagyra kerekednek.

– Azt is? Mi ez a hozzáállás? Eddig csak likőröztél – sóhajtja.

– Te kérsz valamit? – kérdezem, rámosolyogva.

– Nekem elég a sör – sóhajtja, azzal bólintok egyet. Áttérünk a nasi részlegre, ahonnan chipseket és sütiket emelek le a polcról, beledobálva a kosárba, ami már kezd a roskadásig megtelni.

– Nem lesz ez egy kicsit sok? – neveti a rézhajú.

– Én fizetem, nem mindegy? A vendégem vagy – kuncogom, édes mosollyal az arcomon.

A pénztárhoz lépve, kifizetem a sok vásárolt árut, végül a jól megrakott táskákat cipelem, egyenesen Hobiék lakásának irányába.

– Mi van veled? Olyan furcsa vagy – szólal meg Jimin, aggódó hangon.

Ne már... pedig próbálok jól színészkedni.

– Semmi. Csak alig várom a bulit – kuncogom. Ekkor érzem, ahogy az egyik táskát elveszi tőlem. – Nem vagyok én nő, simán elcipeltem volna – fújom fel az arcomat, amit már is megnevet.

– Arra nem fogadnék. Vannak lányos megnyilvánulásaid – vigyorog, ahogy figyeli az arcomat.

– De nem vagyok az. – jelentem ki, teljesen komolyan.

– Nemben nem, de amúgy – húzza az agyam.

– Nem baj, én legalább cukibb vagyok így, mint Jungkook – vigyorodom el, azonnal.

– Azt mondod? – neveti.

– Azt!

– Pedig... ha úgy vesszük, Jungkook cukibb. Ő kis szégyenlős, pirulós, te épp az ellenkezője vagy – neveti, rám mutatva. Azonban ez annyira rosszul esik. Nyelnem kell egy nagyot, hogy vissza lenyeljem azt a nagy gombócot a torkomban.

– Azt mondod, hogy Jungkook jobb, mint én? – érdeklődöm, rásandítva.

– Nem azt mondom, mert nem jobb. De te sokszor, túlzásba viszed a cuki szerepet – mosolyogja, amire azonnal le is veszem róla a tekintetemet.

– Akkor miért nem jössz össze Jungkookkal, ha ennyire tetszik neked? Jobb választás lenne az ő barátsága, mint az enyém, csak annyi különbséggel, hogy lenne kit kefélni és nem vinné túlzásba a cukiságot – mosolygok rá édesen, aztán a táskát kikapva a kezéből, sietősebbre veszem a lépteimet, ott hagyva a fenébe.

Nem tudom, hogy mi van velem... de olyan rossz ez... simán lecserélne...

Jimin

Megrökönyödtem egy pillanatra, hatalmas szemekkel nézve utána. Tény, hogy TaeTae nagyon hisztis fiúcska, hozzá birka türelem kellett, ami szerencsére nálam megtalálhatós dolog, viszont az, hogy ilyen hirtelen felszívta a púpját, csak azért, mert Jungkook kicsit szendébb, az meglepett.

– Hé! Most meg mi bajod? – nyávogtam, azonnal utána iramodva, viszont ő úgy trappolt a kihalt járdán, mint egy dúvad bika. Taehyung tényleg furcsán viselkedik. A dolgozat előtt nem volt semmi baja, sőt, reggel nagyon jókat szórakoztunk egymáson, így végképp nem tudtam hová tenni ezt a fajta viselkedését... Mintha teljesen megkergült volna.

– Semmi! – sziszegte, dühösen trappolva. Felsóhajtottam, megcsóválva a fejem, majd lassan a zsebembe nyúltam, hogy elővegyem a cigis dobozomat, és rágyújthassak. Bosszantott a viselkedése és a kifakadása, főleg úgy, hogy lerendezi a kérdésemet ezzel a semmilyen, értelmetlen válasszal. Ilyenkor legszívesebben bemosnék neki egyet, de mint említettem már fentebb; türelmes típus vagyok.

– Menstruálsz talán? – kérdeztem, mellé érkezve, a cigarettámba szívva. Azonban hirtelen megállt, megtorpant, majd dühösen leejtette a szatyrokat a kezéből és összeszorított fogakkal fordult felém. Hatalmas szemekkel pillogtam felé, megilletődve. Sokszor hisztizik, de ritkán igazán ideges.

– Nem, baszd meg, csak egyszerűen kapd be a faszomat! – kiabált rám, mire hátra hőköltem, tányérméretű szemekkel, ő pedig felkapta a szatyrokat újra, és dühösen megindult Hoseok lakása felé.

– Most nem együtt megyünk? – nyávogtam kétségbeesetten, egy helyben állva.

– Nem! – kiáltott nekem vissza, mire megeresztettem egy lemondó sóhajt, megcsóválva a fejemet.

Hát, akkor visszanyargalok a boltba és veszek valamit mégis, ne üres kézzel menjek oda. – Ezzel a gondolattal sóhajtottam egyet és visszafelé nyargaltam, a nem rég elhagyott bolt irányába. Abban reménykedtem, hogy TaeTae lenyugszik majd, mert elnézve a mostani ábrát, jobb, ha békén hagyom a mai nap folyamán. Fogalmam sincs, mivel idegesítettem fel, vagy mivel csaptam ki nála a biztosítékot, de úgy éreztem jobb, ha nem most kérdezek rá.

Taehyung

– Ezt nem hiszem el... érzéketlen tuskó! – sziszegem magam elé, ahogy trappolok az utcán, mint egy jól megrakott málhás szamár, aki nem mellékesen be van gőzölve, és majd felrobban a dühtől.

Úgy utálom ezt...

Nem akarom látni őt és Jungkookot. Addig iszok, mígnem már azt sem tudom, ki vagyok.

El akarom űzni ezt a hülye érzést. Tudom magamról, hogy szeretek birtokolni tárgyakat, néha embereket is, de Jiminnél ez nagyon erős. Nem akarom őt elveszíteni. Abba belepusztulnék. Olyan ő nekem, mint egy testvér, ugyan hogy is maradhatna minden a régiben, ha ők ketten összejönnek? Távolságot fognak tartani és én beleőrülök a magányba.

Kinek fogok reggelit csinálni, ha ez a marha nem akar enni mást csak cukros vajas kenyeret, mert nem tudja megcsinálni a kaját? Jungkook még főzni sem tud... ő túl pasis.

Felsóhajtok, aztán megállva Hoseok lakásánál, becsengetek. Bentről már hallani lehet a hangos zenét kiszűrődni.

– Áh, Taehyung – kuncogja el magát Hobi, aztán az üres helyre néz, ahol elvileg Jiminnek kéne állnia.

– Hát a rezes merre van? – kérdezi, keresve a tekintetével.

– Összevesztünk – mormogom, amire láthatóan leesik neki a tantusz.

– Nem, jön?

– De, jön. Csak nem engedtem, hogy velem jöjjön – mormogom, azzal betessékelem magam az ajtón. A hangos zene azonnal átjárja a testem, szinte a torkomban érzem a dobnak a ritmusát.

– Ejha, jó sok cuccot hoztál! – kiabálja vigyorogva Suga, elvéve kezemből a táskát, belenézve.

– A sör Jiminé, ahhoz nem nyúlhatsz! – kiabálok rá, ahogy kiszedem a táskában lévő nasikat, majd a sört lepakolom olyan helyre, ahol biztonságban lehet. – És a vodka az enyém!

– Vodka?! – kiabál vissza a zöld hajúra festett Yoongi. – Nem lesz az neked sok?!

– Nem, pont elég lesz! – kiabálom, aztán kibontva azt, azonnal az ajkaimhoz emelem az üveg száját, jól meghúzva az erős italt, ami után azonnal grimaszolok.

Nem akarok ma józan lenni. Nem akarom, hogy elérjenek ezek az átkozott dolgok. El sem veszítettem még, de még is úgy érzem magam, mintha elveszítettem volna ezt a meccset Jungkookkal szemben, aki úgy nézi az ajtót, mint egy kiskutya.

Jimin pedig nem sokára meg is jelenik. Nem is figyelek rá, csak hátat fordítva, eloldalgok a vodkámmal, leülve a kanapéra, iszogatva, mintha csak víz lenne. A hatását elég rövid időn belül érzem már. Kezdek szédülni, forog velem a világ. A zene is egyre tompább hangzásban szól.

Kezdek részeg lenni... És melegem van.

Azonnal leveszem a pólómat, lehajítva azt a földre, majd az alatta lévő felsőt is lehúzom az egyik vállamon. Baromi melegem van. Meghalok…

– Ah... jesszus... – nyögöm, ahogy fejem hátra vetem a kanapé háttámlájának, úgy iszogatva tovább.

– TaeTae, minden oké? – ül be mellém Jin, aggódva nézve rám, de nem válaszolok, csak iszok. Jimin is úgy néz, mintha sosem látott volna részeg embert. Elvigyorodom rajta.

– Mi az, rezes? Mi nem tetszik? – kérdezem akadozva, felsőmet jobban lehúzom az egyik vállamon. Ha tehetném, letépném magamról.

Jimin

Rezes. Utálom, ha így hív, de komolyan. Mondjuk, a többségnek szokása engem így nevezni, de engem felettébb idegesít, mikor nem Jimin vagyok, vagy ChimChim, hanem "rezes". Annyira degradálónak érzem sok esetben és bántónak... Yoongit sem hívják Mentának, vagy mit tudom én, Fűnek, mert zöld a haja. Bosszant, igen, bosszant, főleg az, hogy pont Taehyung hív így.

– A pofád – morogtam felé, mire felhúzta a felső ajkát, majd hirtelen Hoseok mellém lépett, halkan kuncorászva, és átkarolva a nyakamat húzott magához, miközben egy üveget fogott a kezében. Már nem volt olyan iszonyatosan hangos a zene, mint egy órával ezelőtt, de azért még mindig lehetett attól tartani, hogy a szomszédok feljelentik drága barátunkat.

– Na, mi ez a nagy harag? Gyerekek, az én bulimon ilyesmik ne legyenek! – kuncogta, majd az alkoholt tartó ujjaival megpöckölte az arcomat, én pedig reflex szerűen forgattam meg a szemeimet, egy lemondó sóhaj kíséretében. Nem, mintha én kezdtem volna el ezt az egészet.

Én szívesen odamentem volna TaeTaehez, hogy még is, magyarázza már el, mi a baja, de annyira ittas és annyira nem tud a világáról sem, hogy hiába tenném ezt, biztos hiszti vagy vergődés lenne a vége, a bulit pedig nem akarom elrontani. Meg szerintem tudat alatt ő sem, úgyhogy inkább próbáltam figyelmen kívül hagyni, de ez a "rezes" megszólítás tényleg nem esett jól. Igen, ritka paraszt, ha iszik.

– Tőle kérdezd, ő duzzog – vontam vállat, mire Hoseok rögtön Taehyung felé tipegett, majd leült mellé, s a szabad kezével átkarolta a barátom tarkóját, a vállán pihentetve hosszúkás ujjait, magához ölelve. Felvont szemöldökkel néztem, ahogy Taehyung ezer wattos vigyorral figyeli Hoseokot, és csak ebben a pillanatban láttam, hogy Taehyung milyen jól néz ki ittasan.

A halovány pír, ami végig futott az arcán és orrának ívén; a vöröslő, szinte már-már cseresznye-piros ajkai, ahogy mosolyra húzódtak; a hatalmas szemei, amik mögött könnyek ültek, gondolom az alkohol mámorosításának hatására és a csapzott tincsei, amik a szemébe lógtak. Mindez még nem lett volna olyan vészes, de az, hogy konkrétan lógott rajta a pólója, szabaddá téve a kulcscsontjait és a vállait... kétségbe ejtett.

Levegő. Levegő! – Hirtelen megfordultam a saját tengelyem körül, és azonnal a terasz felé vettem az irányt. Reméltem, hogy csak az alkohol hatására támadtak fel a piszkos, mocskos gondolataim, és nem kész akarva kívántam meg a legjobb barátom testét.

Normális ez?!

Taehyung

Hoseokot figyelem, miközben kérdezget, de annyira nem akarok válaszolni. Az legyen az én dolgom, hogy miért vagyok morcos. Jiminnél sem szeretem, ha mindig kérdezget, de Hobi... na ő aztán ragadós tud lenni.

– Nos? Elmondod nekem? – kérdezi kedvesen az idősebb, de csak a fejemet rázom meg. Nem akarok válaszolni.

– Nem... ez az én dolgom.

– Igazán? Miért, olyan komoly? – kérdezi, ekkor látom, ahogy Jungkook, Jimin után megy. Milyen kis ragadós seggdugasz...

– Elég komoly – mordulok már fel, aztán kikászálódom Hobi kezei közül. Az üveg, ami a kezemben van, újra jól meghúzom, aztán leteszem az asztalra.

Ahogy feléjük indulok, Jimin és Jungkook mosolyogva jönnek be. A rézhajú, csak vet rám egy futó pillantást, azzal ott is hagy a kis maknaeval az oldalán. Ez nem igaz... ezek hova mennek?

– Taehyung, gyere, velünk még nem is koccintottál – kuncogja Jin, ahogy átkarol és azonnal behúz a másik szobába, ahol a füves cigi szaga tisztán érezhető.

Jinék mióta füveznek?

Leültetnek az ágyra, aztán a kezembe nyomnak egy feles poharat, amiben bizonyára vodka van.

– Egészségünkre – kuncogja a legidősebb, akiben már van egy jó nagy lökettel. Elvigyorodom, aztán koccintva velük, le is gurítom a vodkát. Már úgy nyelem le, mint a vizet, már nem is igazán érzem azt a rossz ízt. Újra a kezembe nyomnak valamit, de most, ahogy lenézek, látom, hogy az egy cigi. De nekem nem kell a cigi, nem szeretem. Azt sem szeretem, hogy Jimin cigizik.

– Mi az kicsi Tae, nem szívsz bele? – kérdezi Yoongi, ahogy mellettem ülve figyel, majd a cigijének a füstjét egyenesen rám fújja, amitől köhögni kezdek.

– Ezt inkább kihagyom… – motyogom, bár alig tudom elmondani ezt a három szót. A cigit vissza is adom neki, majd felállva az ágyról, ingatag lábakon megyek vissza a kanapéhoz, ahova leülök és figyelem az eseményeket. Egyre melegebb van és egyre csak forog velem a világ. Jimin és Jungkookie nagyon jól elvannak. Idegesítenek... annyira idegesítenek.

Szipogok egyet, aztán felállok, ismét az üvegembe iszok, mintha az csak egy varázsital lenne, hogy több erőt adjon nekem. Nem hagyom, hogy elvegye tőlem Jimint. Ne merje elcsábítani!

Ha kell... én majd járok Jungkookieval, de ő nem járhat Jiminnel! Nem engedem, nem, nem, nem!

Látom, ahogy megint a teraszon vannak. Kisétálok hozzájuk, már amennyire kitudok.

– V – szólal meg Kookie, ahogy rám néz - jól vagy? Hányni kell? - kérdezi, de csak morcosan nézek rájuk. A fene egye meg, hogy olyan szép páros...

– Nem kell – motyogom el. Jimin pedig nem néz rám, kerüli még a látványomat is.

– Mi van?! Szarul nézek ki?! – kérdezem, ahogy figyelem, ekkor kapja rám a tekintetét.

– Mi van?

– Szarul nézek ki? Azért nem nézel rám? – kérdezem, akadozva.

– Sajnos, tényleg szarul nézel ki. Tudod, még sosem láttalak így – motyogja, megvakargatva a tarkóját.

– Bocsi – motyogom, tényleg bocsánatot kérve. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy muszáj. – Amúgy, megzavartam a bájcsevejt? – érdeklődöm, Jungkook is azonnal nagy szemekkel pislog rám.

– Nem, dehogy. Csak beszélgettünk – mosolyodik el.

– Aha... oké… – motyogom, aztán közelebb sétálok hozzájuk. Itt a nagy alkalom, hogy szétszakítsam őket.

– Taehyung, jobb lenne, ha bemennél – szólal meg Jimin, most már aggódva. Ah... ha nem teszem meg ezt a lépést, többé nem hallhatom ezt az aggódó hangot.

– Csak nem aggódsz? – kuncogom, ránézve.

– De aggódok. Menjünk, be jó– - kérdezi, de én megtámaszkodom Jungkook mellett a korláton.

– Nem akarok. Kérni jöttem – morgok, rájuk nézve.

– Kérni? Mire? – kérdezik egyszerre.

– Jungkook, járj velem! – mondom ezt teljesen komolyan, olyan komolyan, mint még soha.

Félre ne értse senki... én nem szeretem őt, nem is tetszik a pasikhoz sem vonzódom... de bevállalom ezt is, csak, hogy megvédjem Jimint.

– M-mi?! – kerekednek el szemei.

– Járj velem! – morgom, azzal magamhoz húzom és azonnal az ajkaira hajolok, megcsókolva ezzel a másikat, Jimin szeme láttára, csak hogy tudja, nincs esélye a kis Kookienál... Az enyém lesz ő is és Kookie is... Ez a legjobb terv. Két legyet ütök egycsapásra.