Lust (V)iolent Muse (9/?) VMin

Cím: Lust (V)iolent Muse

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: ??

Besorolás: +18
Párosítás: Jimin (Park Jimin) & V (Kim Taehyung) [BTS]

Műfaj: AU, Humor;

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance, YAOI, erotikus tartalom!

Összefoglalás: Jimin és Taehyung gyerekkori legjobb barátok, ráadásul egy egyetembe is járnak, azon belül egy osztályba is és mind a ketten művészeten hallgatók. Nem tudnak egymás nélkül létezni, képesek lennének a másik hiányába akár bele is halni; olyanok, akár a testvérek. Jimin részéről főleg, ugyanis ő egyke, így Taehyung a mindene és ebből adódóan minden butaságát el is nézi barátjának, ami sokszor keveri őket slamasztikába. 
Jimin túl elnéző és egy földre szállt angyal, míg Taehyung túl lobbanékony és egy igazi kisördög... 

Hozzáfűzés: Itt a folytatás. :D Reméljük, tetszeni fog nektek. ^^

Nóri írja Taehyungot!

Nana (én) írja Jimint! :3

Taehyung

Épp, hogy ránézek, szinte azonnal leveszem róla a tekintetem és a plafont bámulom. Megvonom a vállaimat, majd megnyalom dús ajkaimat, amiken még mindig az ő ízét érzem. Érzem, ahogy arcom sokkal vörösebb lesz.

– Ki akartalak engesztelni, segíteni akartam, mert a legjobb barátom vagy, még mindig. Ha kell, a tűzbe teszem érted a kezemet is – válaszolom halkan, közben arcom sokkal, de sokkal vörösebb lesz, mint eddig. Most olyan ez, mintha szerelmet vallottam volna, de tényleg.

– Mi? De miért? – kérdezi, s hallani a hangján, hogy kissé zaklatott. Ráemelem a tekintetem, majd felé fordulva, rámosolygok, odabújva hozzá, amennyire tudok.

– Mert rajtad kívül senkim sincs. Szeretlek és ha kell, segítek neked így is, vagy másképp is – mosolygok rá. Jimin arca egy pillanat alatt elvörösödik.

– A... a szüleid? – kérdezi, amire elnevetem magam.

– Tudod jól, hogy nekem nem sokat jelentenek, örülök, ha nem vagyok otthon. Nekem te vagy a családom – motyogom, ahogy teljesen hozzá simulok. – Amúgy, ne aggódj, nem vagyok buzi, de mint mondtam, érted bármit megteszek – kuncogom, ahogy fejem a karjára hajtom, lehunyva a szemeimet. Sajnos még nem tudok aludni. Azért álló farokkal nem túl könnyű, de ez van. Jimin csak maradjon nyugton.

– De, ha a családod vagyok, a családoddal nem csinálsz ilyeneket – suttogja, ahogy picit elhúzódik tőlem. Azonnal kinyitom a szemeimet, ő ekkor megigazítja a párnát, aztán visszafekszik hozzám, ugyan úgy. Hirtelen a szívem is kihagyott egy ütemet. Azt hittem, hogy undorodva húzódik el tőlem. Azt nem élném túl, ha így lenne. Ha ezzel, elvadítom magamtól... nem is akarok erre gondolni. Lehet, hogy ezzel hatalmas hibát követtem el?

– Tudom. De nem akartalak úgy hagyni, ha már felhúztalak – szuszogom, arcomat a vállának döntve. Lassan felnézek rá, kicsit már szomorkásan. – Megbántad? Undorodsz?

Jimin

Először fogalmam sem volt arról, hogy mit válaszoljak neki. Csak néztem magam elé, mélyen elgondolkodva, mit is kellene most mondanom. Igazából, nem akarok hazudni, nagyon jól tudtam, mi lenne a reakcióm. Kettő között filóztam: nem undorodom tőle, sőt, nagyon jó érzés volt; undorodom és soha többé ne tegye ezt. Az elsővel igazat mondtam volna, de egyben olyat is, amit vétek lenne neki bevallanom, ugyanis a legjobb barátom és nem, nem vonzódhatok hozzá, akármennyire volt gyönyörű közben, akármennyire remeg meg az alhasam újra és újra, amint rágondolok, ahogyan kielégített. Legszívesebben egy jólesően mély sóhajt hallatnék, megnyalva az ajkaimat a friss emlékképek sokaságára. Viszont, ha a másodikat válaszolnám, őt bántottam volna meg, azt pedig a világért sem szerettem volna meglépni. Az arany középút lenne a legjobb, azzal hazudnék is és nem is, de nem tűnt olyan egyszerűnek a megfogalmazás... főleg nem annak kimondása.

Felsóhajtottam, majd lassan oldalra döntöttem a fejemet, hogy ránézhessek kissé kétségbeesett, ijedt arcára.

Édes.

– Hát... – Elhallgattam egy darabig, ugyanis fogalmam sem volt, hogyan fejezhetném ki magam, csak néztem egy jó ideig magam elé, s próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy ne bántsam meg és én se legyek túl őszinte. Hiába is, csak a legjobb barátom elégített ki, aki nem mellesleg férfi. – Hogy is mondjam... én... – Hatalmas, boci szemekkel nézett rám. Elveszetten, mintha... mintha attól félne, hogy épp készülök megölni őt. Hirtelen úgy éreztem, ha most bármit mondok, bármit teszek, amit rosszallónak vehet, sírva fakad. Annyira érzékeny. Olyan törékeny.

– Ne haragudj, én... – A szavába vágtam, halovány mosollyal, elnézően nézve rá.

– Nem undorodom. Jó volt – súgtam magam elé, lesütve a szemeimet, majd egy pillanat alatt felemeltem tekintetem, hogy az övébe fúrjam azt, s mikor megláttam, milyen hatalmas, csillogó szemekkel néz rám, elmosolyodtam és kieresztettem a tüdőmből egy mély sóhajt, miközben az ujjaimat lassan hozzá vezettem. Finoman megsimogattam a férfiasságát és igen. Még mindig merevedése volt.

Haloványan felnyögött a hirtelen érzésre és megremegett, beharapva az alsó ajkát. Olyan szép. Taehyung... Taehyung túl szép ezzel a kéjes, édes arccal. Mintha bármikor... bármikor elvehetné az eszemet.

– TaeTae... az előbb úgy gondoltam igazából, miután megcsináltad, hogy... hogy nem is tudom. Hogy ez nem helyes, de... de ahogy nézlek, részegnek érzem magam. Ez nem normális, azt hiszem – suttogtam, nyelve egy nagyot, bizonytalanul masszírozva nadrágja keresztül a merevedését. – Normális, ha... ha kívánlak...?

Taehyung

Lehunyom szemeimet és egy mély sóhajjal dörgölöm ölemet a tenyerének. Annyira jól esik, ahogy most ő kényeztet engem.

– Ah… – remegek meg azonnal, mikor picit rámarkol a vágyamra. Mély levegőt veszek, azzal felnyitva a szemeimet, belenézek az ő kíváncsi íriszeibe. Milyen furcsa... annyira vágyakozva nézi az arcomat, ajkait is megnyalja. Én is meg akarom nyalni őket.

– Baj... ha én is azt mondom, hogy szintén kívánlak téged? Tudom, milyen érzés ez. Én is úgy érzem, mintha részeg lennék, de, annyira jó érzés – suttogom, ölemet újra a tenyerének dörgölve, halkan felszusszantva, ismét lehunyva a szemeimet.

– Igen... túl jó érzés – suttogja, aztán érzem, ahogy közelebb hajol hozzám. Túl közel. Szinte érzem ajkaimon a légvételét, érzem, ahogy forró lehelete végig perzseli ajkaimat. Alhasam azonnal megremeg az érzésre – már, ha az nem lenne elég, ahogy a merevedésemet masszírozza.

Lassan kinyitom a szemeimet és valóban, itt van fölöttem, alig pár centire az arcomtól. Csendben figyel, ujjaival még mindig rajtam munkálkodik, éhes tekintetével továbbra is azt figyeli, milyen kifejezés ül ki az arcomra. Vagyis... azt hiszem. Ajkai annyira csábítóak. Alig telt el egy kis idő, hogy végig csókolgattam őket, most újra hiányoznak. Olyan dúsak és puhák. Annyira akarom őket, ő pedig húzza az agyamat.

– Ne csak nézz, csókolj meg akkor! – sziszegem és mielőtt reagálhatna, a tarkójára tapasztom ujjaimat és lehúzva magamhoz fejét, azonnal az ajkait csókolom, magamévá teszem őket, ahogy csak tudom.

Ismét megszívogatom elsőnek az alsó ajkát, majd később a felsőt is. Csípőmmel fellökök, hogy több törődést kapjak, ugyanis a csókom annyira lefoglalja őt, hogy az ujjai mozgását is megállítja. Ha már elkezdte, fejezze be, ne húzza az agyam, különben... különben nem is tudom, hogy mit csinálok. Talán leszopom megint, de mielőtt elmenne, úgy hagyom. Igen, ezt fogom tenni, ha nem siet és nem fejezi be azt, amit elkezdett.

Ajkain lassan végig húzom a nyelvem, bebocsájtást kérve tőlük, hogy végre a nyelvét is érezhessem. Igen, úgy érzem, hogy imádok Jiminnel csókolózni. Annyira, de annyira imádok. Nem csókolóztam vele sokat, de ezek az ajkak... és az az édes íz, amit érzek, annyira megbolondít. Mikor ajkait szétnyitja nekem, azonnal áttolom nyelvem a szájába, felfedezve annak minden egyes apró zugát és részeit. A csókjának íze pedig elképesztően jó. Egy halk nyögést hallatok a csókba, ahogy az ajkai és az ujjainak munkálkodásának köszönhetően, testemen végig cikázik az az áramütésszerűen jó érzés.

– Mégh... Jimin, mégh… – szuszogom ajkára, ujjaimmal végig simítok az arcán, pilláimat felnyitva, azonnal a barna szemekbe nézek. – Kérek mégh ilyen érzést... kérek mégh! – nyüszögöm neki, újra az ajkait csókolgatva, szívogatva, reménykedve, hátha így kicsalhatok belőle több érintést.

Jimin

Nem tudom, hogy a gyerekkori barátom miért és hogyan képes másodpercenként elvenni az eszemet azóta, hogy apró köröket kezdett leírni a mellkasomra – nem is, inkább azóta, hogy a rajzteremben elkezdtem rajzolni őt –, de jelen esetben nem is tudtam ezen annyit agyalni. Csak néztem a vágytól csillogó, könyörgő étcsokoládé színű íriszeit, a dús, puha ajkait, amik haloványan fénylettek a nyálától, ahogy végig nyalta őket; ahogy haloványan nyöszörgött, még többet és többet kérve, határozottan elvette a maradék eszemet is, és már az sem tudott érdekelni, hogy tényleg egy férfival, a legjobb barátommal teszem azt, amit.

Felmordultam, majd kicsit bátrabban, határozottabban csókoltam meg a kívánatos, csábító ajkakat, miközben ujjaimat elhúztam merevedésétől, s finoman benyúltam a pizsamája és alsója alá, végig simítva duzzadó merevedését. Bevallom, érdekes volt egy, a saját nemembe tartozó férfi nemi szervét tapogatni és simogatni, de egyáltalán nem töltött el az érzés undorral, sem visszataszító gondolatokkal. Élvezettel csókoltam a száját, miközben lágyan, finoman masszíroztam a vágyát, ügyelve, hogy legalább olyan jó érzést adjak neki, mint amilyet ő adott nekem. Bár, én képtelen lennék még a számmal kielégíteni, mert az még valamiért nagyon idegen volt a számomra, de... de ezzel nem volt semmi gond.

Lassan elváltam az ajkaitól, ő pedig rögtön megeresztett egy hangos nyüszítést, amint elhúzódtam tőle. Elvigyorodtam, tovább dörzsölgettem mutatóujjammal érzékeny makkját, miközben a nyakára tapadtam dús ajkaimmal, végig nyalogatva a bársonytapintású bőrét, minden egyes porcikáját végig ízlelgetve, nem hagyva ki egy aprócska zugot sem. Hangos nyöszörgésekkel ajándékozott meg, én pedig tudtam, hogy jó munkát végzek, s ezek a hangok bátorítottak abban, hogy még biztosabban érintsem meg. Erőteljesen fogtam markora ékességét, lassan mozgatva rajta az ujjaimat, ahogyan magammal tenném magányos napjaimon, közben pedig végig nyaltam, harapdáltam az ádámcsutkáját, halkan morrangatva a bőrére, hogy ezzel is csak a végletekig izgassam.

– Megőrülök! – nyögte hangosan, fellökve a csípőjével, így erőteljesebben "csapódott" a tenyerembe, aminek újra hangot adott, teljesen megfeszülő izmokkal.

Hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyitől az őrületbe tudnám kergetni.

Taehyung

Türelmetlenül nyöszörgök fel, miközben ujjait továbbra is rajtam mozgatja, én pedig a csípőmmel lökdösök fel. Ha így folytatja, tényleg megőrülök! Annyira jó érzés, főleg, ahogy az ajkaival kényeztet. Alhasam folyamatosan megremeg és folyamatosan azt érzem, hogy ez egyre jobb és jobb lesz. Félek, ha ennek vége, akkor mindennek vége. Őszintén szólva, ezentúl mindig azt szeretném, ha több lenne ez a barátság. Amolyan, barátság extrákkal dolog. Vagy, nem tudom; úgy érzem, hogy ez lenne a legjobb, tekintve, hogy mennyire kívánom őt.

– Ah... Jimin... mégh, mégh! – nyöszörgök, újra megemelve a csípőmet, ő pedig újra a nyakamhoz hajol és végig cirógatja bőrömet az ajkaival. Ajkaimra is visszatér, ujjait gondosan mozgatja rajtam, mígnem megáll a mozdulatban és kihúzza kezét a pizsamanadrágomból. Türelmetlenül és csalódottan felnyögök az ajkai közé, ujjaimmal a rézvörös hajába túrok, majd markolok. Ezt nem hiszem el... tényleg húzni akarja az agyamat?!

– Jimin! – mordulok fel, mikor ajkaimat végre szabaddá teszem, ahogy elfordítom a fejem tőle. Azonban, nem tart sokáig ez a kezdeti düh, ugyanis lehúzza rólam a nadrágot, így merevedésemet, azonnal a hűvös levegő csapja meg. Felnyögök tőle, aztán felnézek a másikra, aki egy nagy mosollyal az arcán figyel engem.

– Csak nem beijedtél, TaeTae? – kérdezi, kuncogva a bőrömre, miközben arcomat halmozza el apró csókokkal.

– De, megijedtem. Ha állva hagysz, megöllek – mormogom, de ez a mormogás, hamar nyüszítésbe alakul át, amint ismét a merevedésem köré fonja ujjait, azzal folytatja a kielégítésemet, némileg gyorsabban.

– Megölsz? Még is állva maradtál volna, ha nem érek hozzád – mosolyogja kedvesen, ajkaimra hajolva, megcsókolgatva azt, mire én azonnal készségesen nyitom szét ajkaimat, hogy beengedjem nyelvét a számba. Lassan viszonozom a csókját, közben hol bele nyüszögök, hol pedig bele sóhajtok.

Annyira jól esik, amit csinál, annyira, annyira jó. Csípőmmel újra fellökök, ezzel is kimutatva, hogy mennyire élvezem, hogy ily' módon ér hozzám.

– Mert, azt hittem, hogy undorodsz – szuszogom, mélyen a szemeibe nézve, azzal lehunyom azt, mikor megremegek, ugyanis gyorsít keze mozgásának tempóján, így már érzem, hogy kezdem elérni azt a bizonyos mennyországi érzést.

– Tőled sosem undorodnék – suttogja ajkamra, azzal lecsókol vissza a nyakamra, majd ameddig tudja, felhúzza felsőmet a nyakamig és azonnal a mellkasomat borítja be csókjaival. Nekem ez csak olaj a tűzre, érzem, hogy tényleg nem kell sok. Ha gáz, ha nem, én nagyon, de nagyon hamar el fogok menni. Az, hogy Jimin teszi ezt velem, nem tudom, hogy miért, de hihetetlenül tetszik.

– Jimin... én lassan... lassan eléremh… – nyöszörgök, miközben megmarkolom magam alatt a lepedőt, közben figyelem, ahogy ő továbbra is a csókjaival bolondítja meg a testemet. Megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök!

Jimin

– Helyes – sutyorogtam a bőrére, majd kicsit szemtelenül és kicsit görény módon, de lassítottam kezem mozgásán, mire mélyen felnyüszített, teljesen megremegő testtel, alsó ajkába harapva. Elvigyorodtam, miközben megharapdáltam a bőrét, és figyeltem, ahogy elégedetlenül és türelmetlenül lökdöste felfelé a csípőjét, teljes önkívületi állapotba lépve. Hihetetlenül édes volt. Azt hittem, fel tudnám falni.

Igazából... képes lennék azt hiszem lefeküdni is vele, de annyira nem voltam tisztában arról, hogyan kellene és... mit kellene csinálnom. Jó, van róla sejtésem, de őszintén? Sosem érdekelt, hogyan kefélnek a melegek, így csak annyit tudok, hová kellene beraknom a farkamat, de azon kívül... azon kívül úgy nagyon semmit, így nem mertem tenni olyasmit. Majd... egyszer. Egyszer mindenképpen, mert azt hiszem, Taehyung kéjes arca, édes pillantásai és reakciói sokáig fognak kísérteni még.

– Kérlek! – nyüszítette, mikor már nedves makkját masszíroztam hüvelykujjammal, rátapadva a mellbimbójára, ízlelgetve, csókolgatva a kis kavicsot, amit most kezdtem el gyötörni, ő már teljesen oda volt tőle.

– Sietsz? – suttogtam a bimbójára, megharapdálva a tetejét, finoman csipkedve ajkaimmal és fogaimmal. Hangosan felvinnyogott, megemelve a csípőjét, szabályosan fellökve vele. – Rendben – kuncogtam, majd újra megmarkoltam a merevedését, és gyorsan, kíméletlen tempóban mozgattam a kézfejemet rajta, erősebben, keményen és durván szívva a mellbimbóját, másik ujjammal a szabad bimbójához nyúlva, hogy azt is erőteljesen összecsípjem az ujjaimmal. Az a hang, amit kiadott magából, egyszerűen eszméletlen volt. Mézédes... hihetetlenül jó volt hallgatni.

Mellbimbóit keményen, durván csíptem össze fogaimmal és ujjaimmal, minimális fájdalmat okozva a testében, közben pedig erőteljesen, kíméletlen tempóban mozgattam az ujjaimat, aminek meg is lett az eredménye: egy hangos sikkantás kíséretében a tenyerembe élvezett, vonagló testtel.

Elvigyorodtam, majd még párat rántottam férfiasságán, lassan és aprólékosan, amit halovány remegésekkel nyugtázott, s mikor úgy éreztem, hogy tényleg végeztem, lassan elemeltem róla ujjaimat, majd finom puszit nyomtam a mellbimbójára.

Halk szusszantással elvetődtem az ágyamon, majd a fejem felé nyúlva, a felettünk lévő polchoz nyomtam a kezemet, leemelve onnan egy zsebkendőt, hogy megtörölgessem az ujjaimat és őt magát is, ahová lövellt, majd ideiglenesen a piszkos zsepit a polcra tettem, és az alkaromon támaszkodva néztem Taehyung kielégült arcát. Elmosolyodtam, szinte rögtön.

– Jiminh...

– Hm? – kérdeztem, elmélázva, ahogy figyeltem.

– Barátság extrákkal? – szuszogta, nyelve egyet, kielégülten pislogva a plafon felé.

– Benne vagyok – haraptam alsó ajkamba, kissé zavartan. – Határozottan.