Player - VHope (1/5) +18

Cím: Player

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: 5

Besorolás: +18

Műfaj: Bandfic, Humor, Dráma, Romantikus

Figyelmeztetés: +18! Erotikus tartalom! Trágár beszéd! A szereplők jelleme nem egyezik a valósággal! YAOI

Összefoglalás: Hoseok és Jimin boldog párkapcsolatban élnek már hosszú-hosszú ideje, szeretik egymást, legalábbis, látszólag ez így van. Jimin már régóta Yoongi felé kacsintgat és viszonyt is folytat vele Hoseok háta mögött, és miután ez Hoseok tudomására jut, már csak valamilyen szintű dacból is viszonyt akar folytatni Taehyunggal, aki már az első találkozásuk óta szerelmes belé.

Hozzáfűzés: Hát, itt is lennénk ezzel a ficivel is. :) Igen, megint VHope és sajnálom, aki nem szereti őket, valahogy Nórinak és nekem is ez a páros a mennyei manna, olyan jó velük írni. :D Miután ezt befejeztük (egy-két nap), folytatunk minden mást is, szóval most már úgy, ahogy, de beindulnak a dolgok az oldalon - remélem.

Azt is remélem, hogy tetszeni fog nektek és nem fogjátok forgatni a szemeiteket, hogy már megint VHope. :ccc ♥♥♥♥

Elég hosszú ez a történet, szóval ezt is négy vagy öt részben teszem fel, jó nagy hosszúsággal, mert bődületes mennyiségű a dokumentum. 

Hibák biztosan lesznek benne, előre is bocsánat érte. :c (Hatalmas ez a dokszi :"D)

Nóri írja Hoseokot!

Nana (én) írja Taehyungot!

Taehyung

Az alsó ajkamat harapdáltam, miközben felhúzott térdekkel ültem a kanapén, kapcsolgatva a tévét. Hangosabbra vettem, ugyanis a nappali melletti szobában volt Jimin és Hoseok... akik túl jól elvoltak egymással. Természetesen, Jimin nagyon kedvesen kért meg, hogy ma hagyjam őket magukra és próbáljak meg a nappaliban aludni, én pedig nem tudtam neki nemet mondani, bármennyire is szerettem volna. Ez már a harmadik ilyen nap volt és nem, nem tudok a kanapén aludni. Kényelmetlen és egyáltalán nem alkalmas az alvásra, de végül is, Jimin az egyik legjobb barátom, nem lett volna szívem azt mondani, hogy ma nem szeretkezhetsz a szerelmeddel, mert én bizony aludni akarok.

Megeresztettem egy halovány sóhajt, miközben hallgattam Jimin magas oktávú hangját. Megremegett az ajkam, nyomkodva a távirányítót. Már lassan ott voltam, hogy akár legjobb barát, akár nem, átdörömbölök, hogy halkan, mert így is keveset alszom már miattuk, hát még így mennyit fogok! Viszont megint nem volt szívem ilyesmit tenni, így csak jobban bevackoltam magam a takaró alá, morcosan léptetve a csatornákat.

Hálát adtam az égieknek, mikor elhallgattak, és már épp eldőltem volna a kanapén, hogy álomba merüljek, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtajuk. Felvont szemöldökkel pillantottam ki a nappali ajtón, kissé előre döntve a testemet, ekkor láttam meg, hogy Hoseok csapzottan, egy szál alsónadrágban sétál el a nappali ajtaja előtt, hogy a konyhába érhessen. Rögtön elöntötte az arcomat a vörös pír, miközben nyeltem egy nagyot, a szívem pedig fájdalmasan összeszorult. Nem volt elég, hogy hallgatom őket, nap, mint nap látom is őket, de még így is el kell viselnem Hoseokot. Kegyetlen az élet, de próbáltam emelt fővel viselni.

Már, amennyire sikerült.

– Nem tudsz aludni? Miattunk? – pillantott be, nagy szemekkel.

– Dehogy, csak érdekes a műsor. Semmit sem hallottam – mosolyodtam el, a tévé felé fordítva az arcomat, színlelve, mintha érdekelne a műsor.

– Elég későre jár, aludnod kellene, mert előbb– utóbb rosszul leszel. Tegnap sem bírtad túl jól a próbát – sóhajtotta, miközben felém lépdelt. Nagy szemekkel figyeltem, ahogy kivette a kezemből a távirányítót, majd kikapcsolta a tévét, az asztalra téve a kezében lévő készüléket. Mikor megéreztem az illatát, megremegtem egy pillanatra. Sokan mondják, hogy az izzadt férfiak büdösek... hát... Hoseok nem volt büdös, sőt, kellemes illata volt. Irigyeltem is miatta. Szerencsés. – Aludj.

– De nem tudok – mondtam, és már nyúltam volna a távirányító felé, viszont elcsapta onnan a kezemet.

– Aludj! – nézett rám szúrósan. Habár sötét volt, azért láttam, hogy mérgesen csillognak a szemei. – Ha összeesel holnap, megverlek!

– Nem fogok és ne foglalkozz vele, összeesek– e vagy sem! – morogtam, miközben a távirányító után nyúltam, bekapcsolva a tévét.

Hoseok

Összeszűkített szemekkel nézek rá, ahogy megtagadja a hyungja utasítását. Nem szeretem, ha ellent mondanak nekem. Főleg azt nem, ha a kölykök teszik ezt. Jiminnél sem állom meg, hiába a párom, Taehyungnál pedig főleg nem.

– Aludj! Igen is foglalkozom veled! – mondom határozottan, aztán kiveszem kezéből a távirányítót, azzal a tévét kikapcsolom, majd oda lépve, ki is húzom a dugaszt. Elég lusta ő ahhoz, hogy most felálljon.

– Hoseok! – szól rá dühösen, de a távirányítót egyszerűen csak ledobom az asztalra, ami hangosan koppan az üveglapon.

– Nincs Hoseok. Alvás van. Pihend ki magad! – morgom, aztán kisétálok a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. De persze, hogy újra azt hallom, ahogy a tévében pofázik valaki. Megforgatom a szemeimet, azzal kimegyek a nappaliba. Láthatóan nem érdekli, hogy ott vagyok, így tovább nézi azt a szart. Látszik rajta, hogy fáradt, még is... ah... nem értem. Ismét kiveszem a kezében lévő távirányítót, majd kikapcsolva a készüléket, kiveszem az elemeket, aztán a beltéri egységhez sétálva, a kártyát is kihúzom, hogy véletlenül se tudjon az egésszel mit kezdeni.

– Hé! – szól rám dühösen, aztán felkel az ágyról, hogy elvegye tőlem a dolgokat.

– Nincs hé. Alvás van. Gyerünk! – sziszegem, aztán gyengéden lökök rajta egyet, de ő ezt azt hiszem, hogy kihívásnak veszi, ugyanis próbálja kivenni a kezemből, de én egyszerűen csak a magasba tartom, ő pedig, mivel kisebb, nem igazán éri el. Elvigyorodva, jókat mulatok rajta. Ez a mérgelődő arc és ez a kipirult arc mellé. Taehyung mindig is aranyos volt... tudom jól, de néha én is meglepődöm, mikor ilyen dolgokat produkál.

– Ajh, add már vissza! – nyöszörög, ahogy tovább nyújtózkodik, vagy ugrál. Szélesebben elvigyorodom, aztán egyszerűen csak hátrább lépek tőle, de ahogy ő is mozdul, majd ugrik, mellkasa a mellkasomnak csapódik, így én hamar elvesztem az egyensúlyomat és hátra esek a padlóra, ő pedig egyenesen rám.

– Ah, te kis görcs – sziszegem, ahogy érzem, hogy teljesen a gyomromba tenyerelt, de még is kiterülve fekszik rajtam. Fájdalmasan felnyögök, majd a vállaira fogok, hogy leszedjem magamról, de leginkább a gyomromról. Amint tekintete találkozik az enyémmel, hirtelen zavartan elkapja rólam azokat, amit nem is értek. Úgy elnézett rólam, mint egy szűz kislány. – Taehyung, leszállnál rólam? Mindjárt kihányom a belem – motyogom, ahogy fájdalmasan vicsorítok egyet. Ám, ezzel csak olajat öntök a tűzre.

– Ah, ne haragudj! – húzódik föl rólam azonnal, de ahogy kapkod, gyomromról, most hirtelen a tökömre téved a keze, így ahogy megpróbál felállni, ránehezedik, amitől konkrétan sikítani támad kedvem, de ehelyett egy hangos nyögést sikerül kipréselni magamból, kezeimmel pedig azonnal az ő kezéhez nyúlok. Megölöm, amint megtalálom a heréimet, mert ezek után biztos, hogy a hasüregemben kell keresnem.

Taehyung

– Hm? Mi az? – kérdeztem nagy szemekkel. Kipirult volt az arca és eltorzult, én azonban nem tudtam megérteni, mi baja lehetett. Felvont szemöldökkel néztem rá, a combjain ülve. – Rosszul vagy? – pislogtam, hatalmas nagy, boci szemekkel, mire hirtelen felnyitotta pilláit, szinte lángoló íriszekkel nézve rám.

– Szállj már leh! – nyögte, mire észbe kapva, gyorsan felálltam, majd kissé zavartan oldalra pillantottam, lesütött szemekkel.

– Tényleg ne har... – Nem mondtam végig, ugyanis esés közben valószínűleg mindent kiejtett a kezéből, és amint kimondtam volna, amihez szándékom volt, megpillantottam az elemeket és a kártyát is. Hoseok felült és fájdalmasan simogatta a gyomrát, én pedig mint egy kisördög, összeszedtem a padlóról a kellékeket.

Vigyorogva helyeztem vissza a kártyát a tévébe, aztán az elemeket is visszaoperálom a távirányító belsejébe. Hoseok mikor felnézett felém, már csak azt vette észre, hogy bizony–bizony, visszakapcsolta a tévét.

– Nagyon meg foglak verni, Kim Taehyung! Szemtelen vagy – sziszegte, felállva a padlóról. Hirtelen megfordultam, kissé frusztráltan, dühösen nézve rá, összefonva karjaimat a mellkasom előtt, az egyik kezemből így lógatva a távirányítót, miközben kihívóan néztem rá. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a felsőtestének látványát is, hogy véletlenül se kalandozhassak el. Így is nehéz volt feltápászkodnom róla, mikor rajta feküdtem... olyan vörös voltam akkor, mint a rák és örülök, hogy nem viselkedtem nőket megszégyenítően.

– Oké, hyung! Akkor vázolom a tényeket. Nem tudok a kibaszott, kurva kanapén aludni! Nem tudom, feltűnt-e nektek, de rohadtul nem alvásra lett tervezve! Kényelmetlen és ha elalszom rajta, fáj minden tagom, a táncon akkor meg nem tudok teljesíteni! Ne azzal foglalkozz már, hogy alszom-e, vagy sem, hanem a miérten gondolkodj! – morogtam, visszacaflatva a kanapéhoz, mérgesen vágódva le a matracba, magamra húzva a takarót.

– Hé! Nem én pateroltalak ki a szobából! – mormogott.

– Nem ellenkeztél! Mindegy, szólok Namjoonnak, vagy a menedzsernek, hogy Jungkookkal lehessek egy szobában. Vagy majd megoldom – kapcsolgattam a tévét, unottan.

– Most már visszajöhetsz.

– Megengeded? De édes vagy – fintorogtam rá. – Milyen jó, hogy vissza mehetek hajnali négykor a saját tulajdonomban is lévő szobába! Kár, hogy másfél óra és kelhetnék – szuszogtam, hangosabbra véve a tévét.

Hoseok

– Taehyung, könyörgöm, ne kezdd el ezt a gyerekes hisztit. Ha tudod, hogy van hely Jungkooknál is, akkor miért nem mentél oda a kanapé helyett? – kérdezem, de ő ekkor csak még dühösebben néz rám.

– Azért, mert mikor egymásnak estetek, akkor volt majdnem 11 óra. Olyankor pedig Jungkook már régen alszik – mormogja.

– Ha tudtad előre, hogy ki leszel küldve, miért nem kérdezted meg hamarabb? – kérdezem, de ekkor csak durcásan elfordítja a fejét tőlem, hogy tovább nézze azt a szart. Hangosan felsóhajtok, végül csak leintem, lezárva ezzel az egész témát. – Tudod mit? Hagyjuk. Jó éjt, TaeTae – mormogom, azzal ott hagyom a nappaliban úgy, ahogy van. Az ő dolga, hogy alszik, vagy sem. Mit foglalkozom én ezzel? Már felnőtt ember, nem az én dolgom. Mikor vissza bemegyek Jiminhez, lassan bebújok mellé, majd mosolyogva magamhoz ölelem a kimerült testét. Olyan édesen alszik, imádom ilyenkor. Nézni főleg. Apró csókot nyomok a homlokára, aztán elhelyezkedve mellette, lassan én is elalszom.

Mikor meghallom a telefon zavaró hangját, hatalmasra nyílnak a szemeim, amikben érzem, hogy az erek úgy pattannak el, mint a túlfeszített húr. Na jó, nem szó szerint, de kibaszottul fájnak a szemeim. Ez a másfél óra nagyon kevés volt. Álmosan, nagyokat ásítva mászom ki az ágyból, persze közben Jimin homlokát megajándékozom egy puszival, amit egy szusszantással nyugtáz, végül ő is követ engem. A fürdőbe csoszogva, lezuhanyozom, majd megcsinálom a reggeli rutint. Végül a reggelit fogyasztom el az asztalnál. Mikor TaeTaere nézek, észreveszem, hogy milyen karikásak a szemei. Biztos, hogy egy szemernyit sem aludt.

– Taehyung, jól vagy? – kérdezi aggódva Jungkook, ahogy figyeli a hyungját.

– Persze, csak sokáig néztem a tévét – mosolyog rá kedvesen, aztán rám néz, picit szúrósan. Mintha én tehetnék az ő nyomoráról. Egy sóhajt eresztek meg, végül ráhagyok mindent.

– Hoseok. Mit szólnál, ha ma elmennénk egy hotelbe? – kérdezi suttogva Jimin, amire elvigyorodok.

– Miért is ne? Jól fog jönni egy kis masszáz, meg minden – mosolygom, aztán odahajolva, egy csókot adok a dús ajkaira, amik azonnal mosolyra görbülnek, de valahogy... nem látom olyan őszintének, mint amilyen régen volt. De lehet, csak a fáradtság teszi, sőt! Én ugyan úgy szeretem és ugyan úgy vele akarok maradni. Lassan elpillantok róla, mikor tekintetemet, Taehyung szinte magához vonzza, ahogy és amilyen módon szinte szuggerál engem. Felvonom egyik szemöldököm, de mikor – gondolom én – rajta kapja magát, azonnal elveszi rólam a tekintetét.

– Mi a gond? Mondd nyugodtan – szólalok meg. Nem hiszem el... ha néz, akkor miért nem kezd bele a mondandójába?

Taehyung

– Semmi, csak elbambultam – mondtam halkan, megeresztve egy sóhajt, miközben az ajkaim közé vettem egy falatot az ételből. Semmit sem aludtam, de inkább a vége-felé már azért, mert egyszerűen dühített Hoseok viselkedése. Mintha természetes lenne, hogy állandóan ki vagyok túrva a szobából. Jó, persze, én megértem őket, biztos rossz lehet, hogy hárman vagyunk egy szobában, így nincs túl sok lehetőségük arra, hogy a minimális szabadidőnkben is együtt legyenek, de ez van... ez nem lehet indok arra, hogy engem mindig elzavarjanak, ráadásul éjszaka, mikor már mindenki alszik és sehová nem tudom bekönyörögni magam. Kicseszés...

Nem elég néznem, ahogy enyelegnek úgy, hogy én Hoseok iránt sokkal többet érzek, már a debüt óta, de még... még aludni sem tudok tőlük. Amúgy sincs túl sok idő rá, de így aztán főleg nincs.

– Persze. Ha gond van, mondjad – morgott Hoseok, mire felsóhajtottam, majd odébb toltam a tányéromat. Túl érzékeny vagyok, lehet, azonban, ha az beszél így veled, akit a világon a legjobban szeretsz, rosszul érint. Nagyon rosszul.

– Nincs semmi gond – sóhajtottam, miközben lassan felálltam az asztaltól.

– Nem eszed meg? – kérdezte Jungkook halkan, folyamatosan engem nézve.

– Nem vagyok éhes – mondtam halkan, és azzal a lendülettel, ahogy felálltam, kisétáltam a konyhából, de még az ajtóból visszanéztem, hogy valami frappánsat mondhassak, azonban meggondolván magam, inkább a szobánkba sétáltam, hogy összepakoljam a cuccaimat és vegyek egy gyors zuhanyt. Namjoon, Yoongi és Jin még úgy is alszanak, úgyhogy kihasználom a lehetőséget és lezuhanyzom gyorsan, mielőtt felrobbanok a dühtől.

Igazából... rosszul esett. Az egész helyzet. Jimin nagyon jól tudta, mit érzek Hoseok iránt, hiszen ő a legjobb barátom – mondhatni –, de mintha... mindegy. Végül is, nem várhatom el, hogy nemet mondjon Hoseoknak csak azért, mert én szeretem. Hoseok őt szereti, miért mondana nemet? Az én kedvemért? Ugyan.

Felsóhajtva döntöttem a homlokomat a hideg csempének, közben pedig élveztem, ahogy a forró vízcseppek a hátamat verdesik. Borzalmasan éreztem magam. Még pár ilyen nap, vagy hét és lelkileg, fizikailag is ki fogok merülni. Már fél éve, fél rohadt éve megy ez az egész cirkusz, és mindig én vagyok lehordva, hogy hisztizek. Felemelő.

Hoseok

Dühösen felsóhajtok, ahogy így kimegy a konyhából. Esküszöm, nem értem ezt a kölyköt. Egyszer kedves, utána meg egy kis kabbefaszom. Nem értem, mit kéne csinálnom az ellen, hogy így viselkedjen. Mikor debütáltunk, mindig jól elszórakoztunk mind a ketten. Most meg szinte csak veszekedünk. Én igazán kedvelem Taehyungot, de néha annyira furcsa, főleg akkor, amikor kettesben vagyunk.

– Bejöhetek? – kopogtatok be a fürdő ajtaján. Persze, választ nem kapok, így beengedem magam a meleg fürdőszobába, majd az ajtót is bezárom magam után. Látom, ahogy a falnak döntött fejjel áll a zuhany alatt. Persze a párától nem sokat látok belőle, de látom, hogy úgy áll.

– Minden rendben? – kérdezem, de ekkor ő úgy felkapja a fejét, mintha rajta kaptam volna valamin. Azonnal felém néz, de persze az üvegen keresztül nem sokat lát.

– Mit keresel itt? Mondtam, hogy bejöhetsz?! – kérdezi zavart hangon.

– Nem, de mivel nem volt válasz, így beengedtem magam – mosolyodom el, aztán elintézem, amit akarok. – Ne viselkedj úgy, mint egy szende kislány. Pasik vagyunk – világosítom fel, mire ő egy ideges szusszantást hallat.

– Nem mondod... de jobb szeretek egyedül fürdeni, szóval, ha kérhetem, menj ki – mormogja. Elhúzom a számat.

– Mindjárt, csak van még egy kis dolgom. Ne hisztérikázz már – dünnyögöm, majd amint végzek, ki is megyek onnan.

A próbán, tekintetem mindig Taehyungon pihentetem, ugyanis nagyon ingatag lábakon áll. Mintha valami baja lenne. És eléggé el van fehéredve is. Jiminre mikor ránézek, persze azt látom, ahogy a tükörből néz rám, csábosan, az ajkait nyalogatva, néha a felsőjét is felhúzza, úgy mintha ez a tánca része lenne, pedig tudom, hogy ez nekem szól. Ha így folytatja, biztos, hogy a klotyón fogom megdugni. Beharapom az alsó ajkam, aztán ahogy lemegy a zene, tartunk addig egy pár perces szünetet. Jiminnel váltok egy csókot, majd ahogy elengedem, odamegyek V-hez, aki borzalmasan fest.

– Jól vagy? Minden rendben? – kérdezem, közben a vizemet is odanyújtom neki. – Nagyon sápadt vagy. Ugye nem vagy beteg? Ha gondolod, elkísérhetlek a gyengélkedőbe.

Taehyung

– Semmi bajom – sóhajtottam, megcsóválva a fejemet. Gondolkodtam rajta, hogy ellököm a kezét és nem fogadom el a felém nyújtott vizet, azonban úgy éreztem, az lenne a pofátlanság netovábbja. Bár, jogosan tenném, ugyanis miattuk nem tudok próbálni, miattuk botladozom és igen, látványosan szenvedek is, de most jó szándékkal fordult felém, ha esetleg bele rúgnék, csak magam alatt vágnám a fát.

Halovány sóhajjal és egy erőltetett mosollyal és biccentés félével vettem el a felém nyújtott palackot, majd kinyitva annak tetejét, rögtön az ajkaimhoz emeltem az üveget, hogy a számba ereszthessem a vizet. Lassan kortyoltam, ugyanis hideg volt, én pedig ki voltam melegedve. Nem lett volna felemelő érzés most lebetegedni.

– Köszi – adtam vissza neki az üveget, mire megeresztett egy halovány mosoly félét.

– Ha rosszul vagy, tényleg szólj – mondta, miközben elindult Jiminhez. Nem reagáltam le a szavait, csak egy bólintással, majd törökülésben ülve néztem, ahogy Hoseok leült Jimin mellé és váltottak egy aprócska csókot. Igen, nekik valahogy szerencséjük volt. Anno, mikor kiderült a viszonyuk, nagyon dühös volt mindenki, szidások, büntetések, meló éjjel-nappal, hogy eszükbe se juthasson enyelegni, de aztán idővel mindenki hozzászokott ahhoz, hogy sajnos, akármit is tesznek, ők így maradnak. A menedzser is megbarátkozott a gondolattal idővel, bár, még a mai napig aggódik, mi történik, ha a médiába jut, de őszintén? Esélytelen. Annyira ügyesek, annyira jól titkolják, hogy elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez bármikor kijuthasson a médiába. Jimin kellőképp kerülte Hoseokot a kamera előtt, Hoseok pedig hajlamos volt Jiminre sem nézni. Mint két haver.

Csak hát... attól függetlenül senki nem nézi jól szemmel. Yoongi és Namjoon főleg, de már ők is hozzászoktak – mint mindenki.

– Na, folytassuk – sóhajtotta Hoseok, hatalmas nyújtózás kíséretében.

– Nem jött még vissza a tanár – mondta Yoongi, hátha el lehet mismásolni a próbát, azonban mindenki tudta, hogy ha nincs tanár, Hoseok bizony átveszi a vezetést. Nem sűrűn fordult elő, de volt rá példa, ahogy arra is, hogy ráhúztunk a próbákra még plusz órákat, olyankor pedig Hoseok vezetett minket.

– És? Talpra – mosolygott, a magnóhoz lépve. Megeresztettem egy szusszantást, és nagy nehezen talpra kényszerítettem magam, majd a helyemre sétáltam, hogy úgy folytathassuk a félbeszakított menetet.

Nem volt energiám. Pihenni akartam, kényelmes ágyban aludni, ölelgetni valami macit... úgy aludni, hogy folyjon a nyálam. Jó, ez abszurd lehet, de a jó alvást jelenti és nekem nagyon régen volt már olyan jó ízű alvásban részem, hogy a nyálam is kiszivárogjon a számból. Igen, hiányzott.

Próbáltam ritmusra mozogni, úgy, ahogy kell, de idővel ez egyre és egyre nehezebben ment. Ólomsúlyúnak éreztem a lábaimat, a fejem zúgott, a fülem sípolt... és mindenütt fekete pöttyöket és pontokat láttam magam előtt. Az sem könnyített a helyzeten, hogy olyan furcsán melegnek éreztem magam. Mintha forrnék.

– Taehyung, ne maradj le! – szólt rám Hoseok, miközben előttünk táncolt, én pedig csak nyüszítettem egyet, próbálva tartani a lépést.

Az utolsó, amire emlékeztem, hogy ezután balra léptem. Onnantól teljes sötétség.

Hoseok

– Jézusom, Taehyung! – kiált fel Jimin, amire a tükörből az említettre nézek, aki a földön fekszik ájultan. Azonnal megfordulok és odarohanok hozzá. Mindenki aggódva figyeli, ami csak természetes, de még is elhessegetem a többieket, hogy kapjon egy kis levegőt, végül a karjaimba veszem és kisietek vele a teremből. Átviszem a pihenő szobába, ahol lefektetem a kényelmes kanapéra. Holt sápadt, szemei alatt pedig ott virítanak azok a csúnya sötét karikák. Leülve mellé, leveszem róla az izzadt pólóját, végül csak betakarom és figyelek rá. A többiek többször bejönnek, hogy megnézzék, hogy van, miközben én ápolgatom. Mivel van egy kis láza, folyamatosan azt próbálom levinni. Jimin többször is a mentőt akarta kihívni, de ez teljesen felesleges. Semmit nem aludt az este, nem csoda, hogy összeesett. Ha felkel és jobban lesz, lebaszom. Bár nagy meglepetésemre, volt miközben a homlokára tettem a vizes ruhát, úgy bújt hozzám, mint egy kiscica. Be kell vallanom, hogy Taehyung, nagyon cuki. De tényleg, nagyon-nagyon. Halványan elmosolyodom rajta, majd ujjaimat a hajába vezetem, hogy gyengéden cirógassam.

Már régen besötétedett, mikor elkezd ébredezni. Gondolom valamennyire kipihente magát. Ujjaim még mindig a haját cirógatják, a többiek pedig, időközben haza mentek. Tudják, hogy nálam jó kezekben lesz.

– Ejha! Hogy vagy? Nagyon kiütötted magad – szólalok meg, végig cirógatva haját a fülénél.

– Hol vagyok? – suttogja, miközben körbenéz.

– A pihenőben. Behoztalak, miután összeestél, de tényleg aludhatnál rendesen. Ha nem tetszik, hogy kiküldünk, mondd meg, állj a sarkadra! – szólok rá, de ő csak felnyöszörög. – Ah... mindegy. A lényeg, hogy legyél jól. Ja és ma itt alszunk. Megcsináljuk ezt a kanapét, kihúzzuk az ágy részét. Későre jár már. Zavarna, ha egy ágyban aludnánk?

Taehyung

– Ah – sóhajtottam, miközben visszahunytam a szemeimet, szorosabban bújva hozzá. Mikor felébredtem, pár pillanatra megrémültem, hogy mit keresek Hoseok mellett és egyáltalán miért nem otthon vagyunk, de elhallgatva a magyarázatát, már minden világos és minden eszembe is jutott. Elájultam, valószínűleg. – Nem. Nem zavarna – mondtam halkan, közelebb bújva hozzá, kissé fázósan, mint aki megfagyni készül.

Azt hiszem, kimerült a szervezetem. Igen, ez az egész napos nem alvás bőven rátesz egy lapáttal mindenre. Tényleg beszélnem kell majd Namjoonnal, hogy csináljunk valamit, mert ha ez így megy tovább, biztos, hogy hatalmas baj lesz. Valószínűleg most is dühös rám mindenki. Megint biztosan mindenki rám dühös, holott nem tehetek az egészről. Legszívesebben ellöktem volna Hoseokot magamról, hogy ne tegye a szentet és a segítőkészet, mikor miattuk vagyok rosszul állandóan, de annyira nem volt energiám veszekedni. Mintha véglegesen elfogyott volna, pedig tudtam, hogy most kellene vele komolyan elbeszélgetnem, minden vita és negatív megjegyzés nélkül, azonban ez mégsem ment. Megértettem én őket is, de ahhoz képest így is nagy teret kaptak. Nem hittem el, hogy egy huzamban három napot nem bírnak ki szex nélkül. Ráadásul együtt fürdenek, ott is biztosan csinálják. Nem vagyunk hülyék.

– Legközelebb aludj rendesen. – Megfeszült a testem egy pillanatra, de elnyeltem a bennem felgyülemlett hirtelen haragot és inkább csak megeresztettem egy bólintást. Dühös voltam attól függetlenül, mert komolyan nem saját magam hibája és nem én akarok minden áron rosszul lenni, de mit tenni nem tudok már ezzel. Majd hallgathatom a szidást a menedzsertől, én pedig, mint mindig, megint nem az igazat fogom mondani, hanem valami hülye hazugságot, hogy ne okozzak nekik problémát. Nem is tudom, hogy miért velük törődök és miért nem magammal, mikor ők is éppen elég nagy ívben tojnak arra, mennyire tudom magam kipihenni csak azért, mert ők végig akarják kefélni az éjszakát.

Önzőek.

– Rendben – sóhajtottam, majd lassan elfordultam tőle úgy, hogy a hátam ütközzön a mellkasának. Haragudtam. Jogosan.

Lehet, hogy azért viselem ennyire nagyon nehezen az egészet, mert Jimin csak a legjobb barátom, Hoseok pedig csak a szerelmem. Olyan árulásnak éreztem az egészet, pedig nem lenne rá okom. Túl kellene lépnem azon, hogy vannak dolgok, személyek, akiket nem lehet megnyerni, csak nehéz.

Hoseok

Felsóhajtok, aztán felkelek mellőle, hogy megcsináljam a kanapét. Nem kényelmes azért egy ilyen kis helyen kuporogni mind a kettőnknek.

– Fel tudsz állni? Megcsinálom az ágyat magunknak, ha jól tudom vannak itt párnák és takarók is. Plusz, nem ártana megfürdenünk – mosolygok rá, miközben a szekrényekhez lépve, beléjük nézegetek, mígnem megtalálom a párnákat és a takarót. Na igen, egy darab van belőle. Nem gond, jó lesz az.

– Ah, megyek – szuszogja, majd lassan felkel az ágyról. Kimegy a fürdőbe, majd már csak azt hallom, ahogy a víz a zuhanytálcára csapódik. Én a kanapét kihúzom, végül megágyazok és leülve a fotelre, megvárom, míg TaeTae végez.

Mikor kisétál, odabaktat az ágyhoz és lefekszik rá, majd jól betakarózik. Igen, látszik, hogy teljesen ki van merülve. Tipikusan fázik és alig várja, hogy aludhasson.

– Te mégsem alszol itt? – kérdezi halkan.

– Dehogynem. Miért?

– Mert egy takaró van – szuszogja felnézve rám. Halkan megköszörülöm a torkomat.

– Igen, ez az egy van. Szóval, most lehet, hogy osztoznunk kéne – vakarom meg a tarkómat.

– Rendben – válaszolja, jól bebújva a paplan alá.

– Nem zavarna? – kérdezem, mire megcsóválja a fejét. – Oké, akkor megfürdök és jövök vissza. – mosolygom, azzal felállok és kimegyek.

Körülbelül egy félórát vagyok a zuhany alatt, majd már csak egy szál alsónadrágban lépkedek ki a kissé hidegebb szobába.

– Uh, de hideg van itt – nyüszögök, mikor leülök az ágyra, majd megemelem a takarót és bebújok hozzá. Mivel nem túl nagy a takaró, muszáj, hogy a testünk összeérjen, de nem bánom. Olyan jó meleg. Azonnal egy jóleső sóhajt csal ki belőlem. – De jó meleg vagy – kuncogom, szorosabban hozzá bújva, majd picit magamhoz ölelem, mintha egy kis kályha lenne. – Remélem, hogy így jól tudsz majd aludni, annak ellenére, hogy itt fekszik valaki melletted. Mert ugye, egyedül alszol – szuszogom, ahogy felé fordulva, figyelem az arcát. Sötét van, de szemeim annyira hozzászoktak már ehhez, hogy ki tudom venni teljesen az arcát.

Taehyung

– Szívesen alszom másokkal, csak nincs rá lehetőség – mondtam halkan, majd lassan felnyitottam a szemeimet. Bár, elég fáradt és álmos voltam, azért még tudtam rá figyelni és összpontosítani. Néztem, figyeltem, ahogy a szemeivel engem vizslat, már-már zavarba hozott vele, ugyanis nem mondott semmit, csak nézett. Felnyögtem, majd lassan visszafordítottam a párnába a fejemet, és úgy helyezkedtem, hogy a nyakára tudjam hajtani a homlokomat. Nem volt máshogy kényelmes és kétlem, hogy reakciót kihoznék belőle, ugyanis Jiminnel van együtt. Takaró hiányában kénytelen voltam a testének préselődni és ő is kénytelen volt az enyémnek szorulni, különben egész éjszaka vacogott volna valamelyikünk, azt pedig ő és én sem szerettem volna.

Megeresztettem egy halovány sóhajt, majd finoman átkaroltam a derekát a karommal, és próbáltam elaludni.

– Taehyung...

– Hm? – kérdeztem halkan, a bőrére szuszogva.

– Haragszol rám, igaz? – kérdezte, miközben finoman megcirógatta a hátamat az ujjaival. Elmosolyodtam egy pillanatra, majd haloványan megcsóváltam a fejemet.

– Nem haragszom. Picit mérges vagyok, hogy mindig kidobtok a szobából, de amúgy nem haragszom sem rád, sem Jiminre – sóhajtottam, álmoskás hangon. Nem nagyon fogott az agyam, de annyi lélekjelenlétem volt, hogy valami viszonylag normális választ adjak Hoseoknak.

– Majd változtatunk ezen, valahogy, megígérem. – Szívesen mondtam volna, hogy már a plafon is tele van az ígéreteivel, amiket nekem szánt, azonban tartottam attól, hogy esetleg megbántom, vagy vitát kezdeményezek vele. Nem volt hozzá erőm.

– Aludjunk – sóhajtottam fáradtan, szomorkásan, közelebb bújva hozzá, a nyakához préselve a homlokomat, mire felsóhajtott, szorosabban ölelve magához. Hihetetlenül jól esett és... igazából, életem végéig el tudtam volna aludni így, Hoseok karjaiban még akkor is, ha tudtam, hogy erre soha többé nem lesz lehetőségem.

Hoseok

– Igen, aludjunk – mondom halkan, majd lehunyom a szemeimet, hogy végre én is aludhassak, de nem megy. Baromira nem megy. Testemet folyamatosan a hideg rázza, folyton libabőrös vagyok, de nem a hűvös szobától. Ó, nem, dehogy. Hanem, magától Taehyung miatt. Légvételét folyamatosan a bőrömön érzem, ami végig simít rajta, aztán a fülemnél hallom a halk szuszogását. Akaratlanul is érzem, ahogy a testemet végig járja az az inger, hogy többet és többet akarjak tőle. Mélyet szusszantok, aztán lehunyva a szemeimet próbálok elaludni, de nem megy. Gondoltam rá, hogy felébresztem a másikat, hogy fordítson nekem hátat, de így is keveset tud aludni. Persze meg van a másik véglet, hogy akkor nekem kéne elfordulni, de akkor lehúzom róla a takarót. Nem lenne jó, sehogy sem. Így szimplán csak hagyom magam. Ezzel azonban továbbra is az a baj, hogy baromira azt érzem, hogy akarom őt. Félreértés ne essék, Jimint még ugyan úgy szeretem, mert tényleg szeretem, de a testem most perpillanat a friss hús után áhítozik; és ez nagyon nagy baj. Nem akarom megcsalni Jimin egy alvó Taehyunggal.

Az estém borzalmasan telt. Egy szemernyit sem tudtam aludni, folyamatosan azt éreztem, ha nem könnyítek magamon, tényleg megdugom TaeTaet. Volt, hogy kétszer is kimentem a mosdóba, hogy segítsek magamon, de mikor visszamentem hozzá, ő újra hozzám bújt és ugyan úgy szuszogott, sőt nyöszörgött is. Nem is tudtam, hogy Taehyung ennyit nyöszörög álmában, amitől annyira aranyosnak találtam. Nem beszélve az angyali arcáról, ahogy aludt.

– Jó reggelt – hallom meg az álmoskás hangot magam mellett. Fáradt, vöröslő szemeimet ráemelem, ő pedig édesen mosolyog rám. Kedvem támadt felnyüszíteni, de megtartom ezt magamnak, szerencsére. Szörnyű vagyok. Felizgultam a csapattársamra, méghozzá úgy, hogy van egy párkapcsolatom. Szörnyű vagyok. Undorító.

– Neked is – szuszogom, majd fejemet hátra döntöm a párnába.

– Mióta vagy fent, és mennyi az idő? – kérdezi, mire a telefonomért nyúlva, megnézem.

– Most múlt el fél hét, és egy jó ideje fent vagyok – mormogom halkan, aztán lenézek vissza rá. Ő halványan elmosolyodik és újra hozzám bújik, én pedig automatikusan magamhoz ölelem és végig simítok a hátán.

– Látszik. Nagyon fáradtnak tűnsz – szuszogja.

– Ugyan, ne törődj vele. Te hogy vagy? Kipihented magad? – kérdezem, újra végig simítva a hátán, alsó ajkamat is beharapom, ahogy érzem, megint kezdem megkívánni, főleg úgy, hogy megint a nyakamba szuszog.

Taehyung

Apró sóhajt hallattam, teljesen a nyakába nyomva az arcomat, halkan szuszogva és pihegve a bőrére, ő pedig lágyan cirógatta a hátamat. Nem is tudom, mikor aludta utoljára ennyit és ilyen jól. Ahogy éreztem folyamatosan Hoseok illatát, valahogy megnyugtatott, elbódított... a bőrének kellemes illata van, erre rájöttem.

– Kipihentem magam. Üdének és frissnek érzem magam – nevettem harsányan, közelebb bújva hozzá. – Na, jó, amúgy nem. Egész nap így tudnék lenni – szuszogtam a nyakára, lehunyva a szemeimet.

– Lassan lesz egy kis időnk pihenni, szóval, lesz rá alkalmad – köszörülte meg a torkát, mire haloványan bólintottam. Hozzátettem volna, hogy egyedül annyiból kár, hogy ezt nem vele tehetem meg. Nem alhatunk együtt, ez is csak egy kivételes, nagyon ritka pillanat volt és tudtam, hogy ez többé nem fog előfordulni. Neki ott van Jimin, nekem pedig ideje lenne végre elfogadnom, hogy volt egy hajó, ami elúszott, csak nem olyan könnyű ezt elfogadni. Nagyon nehéz, főleg úgy, hogy nap mint nap találkozunk, minden egyes pillanatban látom szinte és... esélytelen, hogy ezen túltegyem magam rajta, de amint vége van ennek a közös pihenésnek, azon leszek, hogy újra minden a régi legyen. Elfelejtem. Más választásom nincs.

– Igen, remélem – kuncogtam a bőrére, közben pedig az ajkam finoman a nyakának ívéhez ért, ő pedig haloványan megremegett. – Bocsi – motyogtam, kissé elhúzódva tőle.

– Semmi... semmi baj – sóhajtotta, rekedtes hangon.

– Baj van? – kérdeztem halkan, felemelve a fejemet, hogy az ő szemeibe tudjak nézni, amik elég furcsán, érdekesen csillogtak. – Nem akartam a nyakadat birizgálni. Véletlenül volt – mondtam halkan, lesütött szemekkel.

– Nem lényeg. Nem baj, tedd csak vissza – mosolygott esetlenül, mire bólintottam egyet, majd közelebb bújtam a testéhez és visszahajtottam a nyakába a fejemet, mélyet sóhajtva. Miért van ilyen finom, jó illata?

Hoseok

Amint ismét megérzem ajkait a nyakamon, újabb remegést produkál a testem, az agyamban pedig folyamatosan az kattog, hogy ha nem érek hozzá, begolyózok. Tudom, hogy ez már egy jó kis kiadós megcsalás lenne, de nem tudok ellenállni Taehyungnak. Tetszik... hihetetlenül tetszik nekem.

– Biztos jól lesz ez így? – kérdezi halkan, nyakamat ajkai folyamatosan súrolják, miközben beszél, lehelete pedig végig borzongat. Nem bírom-nem bírom-nem bírom...

– Igen, tökéletes – szuszogom, egyik kezem pedig ökölbe szorítom. Akarom őt. Ez a vágy, ami bennem van, valami hihetetlen. Olyan elsöprő, amilyennel eddig még nem találkoztam. Szinte elevenen éget fel belülről. Mélyet szusszantok, hogy megpróbáljak lenyugodni, de az nem igazán segít a helyzetemen, hogy ujjaival végig cirógatja a hasamat. Érzem, ahogy alhasam is megrándul, viszont egyedül csak az gátol meg a továbbiakban, hogy Jimin lebeg a szemeim előtt. Ha őt megcsalom és ez kitudódik, biztos, hogy hatalmas balhé lesz ebből. De jogosan lenne, ugyanis együtt vagyunk és egy kapcsolatban a hűség a legfontosabb.

– Biztos? Nem akarok neked rosszat – suttogja, de ahogy lenézek rá és megpillantom azokat a hatalmas szemeket és azt az ártatlan arcot, valami összetörik bennem. Azt hiszem ez pedig az, hogy most mindent a pokolba kívánok. A pokolba kívánom Jimint és a kapcsolatunkat. Pokolba kívánom magát Taehyungot, hogy erre az útra csábít. Olyan ő, mint maga a sátán. Elcsábít, aztán ki tudja, hogy milyen következményei lesznek ennek az egésznek. Tényleg olyan... de minden rosszban ott a jó. Vajon, Taehyung milyen az ágyba? Ő hogy viselkedik? Mély hangja van, de képes úgy sikítani alattam, mint Jimin? Képes úgy felizgatni egy pillantásával is? Mikor ismét a szemeibe nézek, azokba az ártatlan szemekbe, bizony, megvilágosodom. Ó, hogyne lenne képes felizgatni egy pillantásával is? Alhasam megremeg, ahogy figyelem azokat a gyönyörű szemeket, amikkel úgy néz rám, mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék. Számomra eddig tart az a bizonyos önkontroll. Jimin most tényleg menjen a pokolba! Hirtelen alkaromra emelkedem, majd úgy fordulok, hogy fölötte legyek. Hatalmas, meglepett szemekkel néz az enyémekbe, ahogy nem érti, miért is csinálom ezt. Halványan rámosolygok, majd lassan lehajolva az ajkához, gyengéden megcsókolom azokat a dús párnácskákat.

– Ez mind a te hibád. Csak is a tiéd – suttogom az ajkaira, végül újra megcsókolom, nyelvemmel végig simítok az alsó ajkán, hogy bebocsátást nyerjek az ajkai közé, hogy elmélyítsem ezt a bűnös csókot.

Taehyung

Hatalmas szemekkel néztem az övéibe, miközben szenvedélyesen, lágyan csókolgatta és simogatta nyelvével az alsó ajkamat. Ledöbbentem, ledermedtem, mozgás-és cselekvőképtelenné váltam. Az agya egyszerűen kiüresedett arra a pillanatra, ahogy éreztem, hogy a forró nyelve folyamatosan végig simít alsó ajkamon, én pedig magam sem tudom, miért és hogyan, de elnyitottam a számat, ő pedig rögtön kapva az alkalmon, nyelvével befurakodott a két párnácskám közé, táncba hívva az én nyelvemet is.

Halkan a csókba nyögtem és megremegtem, mikor éreztem, milyen hévvel és szenvedéllyel csókolt. Olyan volt, mint amikor pár évvel ezelőtt még csak ábrándozta arról, milyen lehet Hoseokkal csókolózni. Sokkal jobb volt, mint ahogyan azt elképzeltem.

Viszont rövides időn belül elhúztam tőle a fejemet, ugyanis megjelent előttem Jimin arca. Hiába csal meg engem egy kicsit Jimin, nem lett volna szívem ezt folytatni. Ilyet csinálni.

– Hoseok, neked kapcsolatod van! Jimin... Jiminnel... – Megharapdálta az alsó ajkamat, miközben ujjait a csípőmre vezette, megkeresve pólóm alját, majd befúrta a kezét és végig simított a forró bőrömön. Halkan az ajkaira sóhajtottam, apró nyögés kíséretében.

– Nem érdekel Jimin – sziszegte a számra.

– De engem érdekel, a legjobb barátom és nem... – Nem tudtam befejezni, mert ismét megcsókolt. Nyelvét követelőzően, erőszakosan tolta az ajkaim közé, megsimítva az enyémet, ujjaival pedig elérte az egyik mellbimbómat, és kissé erősebben összecsípte, mire a szájába vinnyogtam, a vállára marva ujjaimmal. – Milyen érzékeny – szuszogta a számra, megharapdálva az alsó ajkamat. Felsóhajtottam, ő pedig lejjebb haladt a nyakamhoz, megszívogatva a bőrömet.

– Hoseok, ezt nem szabadna. Nagyon nem szab... ahh! – nyögtem hangosan, mikor újra megcsípte a mellbimbómat.

– Leszarom! Tedd azt te is – szuszogta, a lábaim közé férkőzve, ölét teljesen az enyémnek préselve, ami újabb nyögést váltott ki belőlem.

Hoseok

A nyögését hallva, elmosolyodom a bőrére, ugyanis érzem, ahogy a vágy teljesen végig perzseli a testemet. Ezt a hangot szeretném még hallani. Ezt a nyögést, ezt a sóhajt és ezt a reakciót, amit kiváltok belőle. Úgy érzem, megbolondulok, ha nem lesz az enyém.

– De nekem nem megy úgy – suttogja, de nem hagyom, hogy sokat beszéljen. Ismét egy csókkal hallgattatom el, ölemet pedig újra az övének dörgölöm. Újabb nyüszítést csalok elő belőle, amire ismét elmosolyodom.

– Milyen... hihetetlenül érzékeny vagy – kuncogom, azzal megismétlem. Újabb vinnyogást hallat, arcára pedig kiül az a gyönyörű kéjes kifejezés.

– Hoseok... hagyjuk abbah – mondja, de hamar felnyög, amint a mellbimbóját ismét megcsípem.

– Miért hagynánk? Te is élvezed. Te vetted el az eszemet – szuszogom, majd ajkától lecsókolok egészen a kulcscsontjáig, amit megszívogatok. Teste azonnal megremeg és halkan felnyöszörög. Istenem, én nagyon meg fogom dugni. Annyira kívánom, de annyira...

– Jimin... ha megtudja, összetörik – nyög fel, amint a nyakán hagyok egy kis foltocskát.

– Nem tudja meg! – mondom ezt ellentmondást nem tűrő hangon. Nem járhat el a szája és nekem sem.

– Hoseok… – kezdene bele a következő monológjába, de ekkor csak picit felegyenesedem rajta és úgy nézek a szemeibe.

– Most ne törődj a holnappal. Élj a mának – suttogom az ajkaira, amit ismét gyengéden becézgetni kezdek a sajátommal. Azonban ujjaim áttérnek a másik mellbimbójára, amit szintén megcsípek. Azonnal az ajkaim közé nyüszít, magasabb hangon, mint gondolná az ember, hogy tudna. Annyira tetszik, ha őszinte akarok lenni, jobban tetszik mint ez a reakció, mint a Jiminé. Ajkait elengedem, végül a pólójától megszabadítva, ajkaimmal újra a nyakát veszem célba. Végig csókolgatom a bőrét, egészen a mellkasáig, ahol nyelvemmel végig nyalok a már-már meredező mellbimbóján. Nyelvem hegyével körözök rajta, végül ajkaimat rátapasztom és erősen megszívom azt. Ujjaival a hajamba markol, mellkasát kidomborítja nekem, aztán egy hangos vinnyogást hallat. Egész testében megremeg a gyönyörtől. Ujjaimmal azonnal végig simítok az oldalán, le a csípőjére, ahol a csípőcsontját kezdem el masszírozni, hogy még többet adjak neki. Sokkal többet akarok hallani és látni tőle. Olyan érzékeny... ilyet még sosem láttam. Teljesen elveszi az eszem.

– Még... mutass még többet – suttogom a megkeményedett mellbimbójára, amit megrágcsálok, végül áttérek a másikra, hogy azt is hasonló sorsra juttassam.

Taehyung

Remegtem alatta, mint a nyárfalevél, és ahogy a másik mellbimbómat is erősen kezdte kényeztetni, újabbat nyögtem, kicsit férfiasabban, mint eddig, ő pedig ezt hallván felbátorodva harapdálta meg az aprócska részemet. Automatikusan a hajába vezettem az ujjaimat, kissé rámarkolva a tincseire, jobban magamra húzva, hogy minél többet érezhessek belőle. Hihetetlenül jól esett, és hiába volt eleinte előttem Jimin arca, Jimin összetört, agyon gyötört tekintete, egyszerűen annyira jó érzés volt, ahogy Hoseok kényeztetett, hogy nem tudtam parancsolni, ellentmondani a vágyaimnak.

Ki tudna, ha az érinti, csókolja és kényeztetni, akibe halálosan bele van szerelmesedve? Ez az, senki. Éppen ezért nem haragudtam Jiminre úgy, ahogy azt kellett volna.

– Édes vagy – mosolyogta a bőrömre, miközben erősebben megmasszírozta a csípőcsontomat, keményebben harapva rá bimbómra fogaival. Felnyüszítettem, és feltolva neki a csípőmet jeleztem, hogy igazán tovább léphetne már. Túl sok időnk sem volt arra, hogy együtt ketyegjünk és ha így folytatja, rohamosan gyorsan fogok elmenni. Hiába, idejét sem tudom már, mikor voltam utoljára együtt valakivel. A munka, a rengeteg hajtás minden időmet elveszi, nekem nem volt alkalmam arra, hogy néha kiéljem a vágyaimat, és a többieknek sincs túl sok.

Lassan letért a mellbimbómról, finoman átcsúszva a hasamra. Végig csókolgatta, harapdálta a bőrömet, a köldökömnél többet elidőzve, miközben az ujjaival már a nadrágom korcát érintette. Automatikusan gyorsabban kapkodtam a levegőt, mikor lehúzta rólam a nadrágot az alsómmal együtt. Ekkor tudatosult bennem, hogy most már tényleg nincs visszaút. Utoljára még rá akartam kérdezni, hogy biztos jó ötlet-e ez az egész, biztos akarjuk– e ezt... megcsinálni a szerelmét, a legjobb barátomat, de mikor a férfiasságomra lehelt ajkaival, képszakadás. A gondolataim megszűntek, és a haját markolva nyöszörögtem, felhúzva a lábaimat, amennyire csak tudtam.

Hoseok

Elkuncogom magam, ugyanis, tényleg hihetetlenül aranyosan reagál. Úgy érzem, hogy Jimin simán lepipálja az aranyossága. Természetesen, ugyan úgy szeretem még Jimint, de Taehyung lesz az új drogom. Innentől kezdve biztos. Ezek a hangok, ezek a reagálások mind-mind teljesen megrészegítenek. Újra rálehelek a már kőkemény férfiasságára, amitől újra felnyüszít, ujjaival pedig a hajamat tépi. Még csak a vágyát ingerelem, és már így reagál. Mi lesz, ha le is szopom? Bár, ezt csak egy módon tudhatom meg. Ajkamat gyengéden a merevedéséhez érintem, ráhintve egy aprócska csókot, majd úgy haladok fel a hosszán, mígnem a makkjára adok egy csókot. Megremeg és érzem, ahogy ujjaival egyre vadabbul tépi a hajamat. Elvigyorodva, kidugom nyelvemet, hogy végig nyalogassam a férfiasságát. Újabb mély nyögést váltok ki belőle, lábait is nagyobb terpeszbe húzza, hogy több érintéssel jutalmazzam meg. Nem is kell sokat várnia, ugyanis, amint felnyalok a makkjáig, hirtelen számba vezetem azt, mígnem fejemet lassan elkezdem mozgatni a merevedésén. Szinte azonnal felvinnyog, egyik kezét elhúzza a hajamtól, hogy kézfejével eltakarja az ajkait és annak nyögéseit. Még mit nem, hallani akarom a hangját, látni akarom, ahogy kapkodja a levegőt, ahogy azok a dús ajkak kiszáradnak és a csókom után áhítoznak. Felnyúlok a kezéhez és elveszem az ajkától.

– Ho-seok – nyög fel, én pedig kiveszem a számból, majd újra végig nyalok a hosszán.

– Ne rejtsd el a hangod! – szólok rá komolyabban, aztán újra számba veszem a hosszát, így fejemet már is gyorsabban kezdem el mozgatni rajta. Felvinnyog, csípőjét is megemeli, amire a csípőjére fogva, lenyomom azt az ágyra, nehogy megfulladjak. Látom, ahogy alig bír magával. A légvétele egyre szaggatottabb és az arcára is kezd már szépen-lassan kiülni az a bizonyos kéjes kifejezés, jelezve, hogy bizony neki már nincs sok hátra. Azonban, nem adom meg neki ezt. Még nem. Ajkaimat elhúzom a vágyától, de hogy fokozzam az érzést, még egyszer végig nyalok a makkján, amin már ott díszeleg az előváladéka, így azt is lenyalom róla.

– Finom vagy, már így is – kuncogom, TaeTae arcára pedig egy erőteljes pír húzódik végig. – És nagyon édes – teszem hozzá, miközben felhajolok azokhoz az édes ajkakhoz. Lehajolok hozzá, ő pedig szinte azonnal szétnyitja nekem az ajkait, így nyelvem átdugva, már is a szája belsejét fedezem fel, csípőmmel pedig lassan mozgok, ezzel ölemet összedörzsölve az övével. Folyamatosan az ajkaim közé nyög, ujjaival ismét a vállaimra markol, lábait is teljesen szétdobja nekem.

– Mondd csak, szeretnéd, ha ugyan így mozognék? – kérdezem odahajolva a füléhez, amibe belecsókolok. – Csak épp máshol… benned – adom tudtára a teljes szándékomat mélyen búgó, vágytól túlfűtött hangon. Ölemet ekkor erősebben neki dörgölöm, amitől felvinnyog. – Hmm? Szeretnéd, ha a testünk egybeolvadna? – kérdezem, kezem pedig levezetem a férfiasságához, de épp, hogy csak végig simítok rajta, már is lejjebb vezetem a bejáratához, amit ujjbegyemmel már is masszírozni kezdek. – Pontosan itt – kuncogom a fülébe, amibe most belenyalok.

Taehyung

Sosem értettem egy-egy álmatlan éjszakán, hogy Jimin hogyan képes úgy nyögni és nyüszíteni, mint egy kismalac. Szabályosan, mint egy kismalac, de... ezt átélve, tapasztalva és érezve, mindent értek. Mindent megértettem. Ezt nem lehet idegekkel bírni. Hoseok túl szenvedélyes, túl szexi, túl érzéki és túlságosan ért ahhoz, hogyan kergessen őrületbe és gondolom, hogy ezzel Jiminnél is így volt. – Amint ez eszembe jutott, egy picit elszomorodtam, ugyanis még a kéjjel elborított agyammal is felfogtam, hogy most tényleg katasztrofális dolgot teszünk és ha ez kitudódik, hatalmas háború, balhé indul majd, de mikor az ölét újra az enyémnek lökte, megszűntek a gondolataim, újra.

– TaeTae, szeretnéd, hm? – súgta a fülembe, érzéki, mély hangján búgva, miközben lágyan megharapdálta a fülcimpámat, újra az ölemnek lökve sajátját. Felvinnyogtam és szabályosan megvonaglottam alatta, a lábaimat már görcsösen felhúzva, hogy minél és minél többet érezhessek, pedig már nem volt ennél tovább. Ujjaival lágyan nyomkodta a bejáratomat, simogatta, masszírozta, ingerelte, közben szüntelenül harapdálta és nyalogatta a fülcimpámat, az enyémnek lökdösve az ölét, nekem pedig elszakadt a cérna. Ha nem kaphatom meg itt, most rögtön, akkor végem lesz, meg fogok őrülni. Kell, bármibe is kerül, nekem kell Jung Hoseok.

– Igen! Igen! Igen! – nyögtem a kis szócskát folyamatosan, már könnybe lábadt szemekkel, mire elkuncogta magát, majd elmerítette bennem az ujját. Halkan felnyögtem a kissé kellemetlen érzéstől, azonban tovább kényeztette a fülcimpámat, majd kicsit felemelkedett rólam, és lassan lehúzta magáról a nadrágját épp annyira, hogy a férfiassága elővillanjon. Elvörösödtem.

Most készülök lefeküdni egy férfival. Még soha, de soha nem volt semmilyen szexuális kontaktusom egyetlen férfival sem. Lánnyal szeretkeztem már, természetesen, de férfival még soha... feszélyezett a dolog, ugyanis az, hogy szerelmes vagyok, nem egyenértékű azzal, hogy megengedjem magamban a farkát... akárhogyan is nézem. Épp szóltam volna, hogy elhamarkodottan döntöttem és ha lehet, inkább visszatáncolnék még utolsó lélekjelenlétemmel – hiába is, én nem akarom, hogy alárendelt legyek –, de akkor lehajolt az ajkaimhoz, szenvedélyesen megcsókolt és immáron takaratlan merevedését az enyémnek dörzsölte. Az ajkai közé nyögtem és a fenekemben lévő kellemetlen érzés egy szempillantás alatt megszűnt. Nem hagyott bennem több kételyt.

Hoseok

Ajkaimmal elengedem az övét, majd csípőmmel újra lökök egyet, hogy merevedésem összedörzsöljem az övével, ekkor ő is felnyög és én is megeresztek egy mély nyögést. Annyira, de annyira akarom őt. A forró lehelete, ahogy végig perzseli az ajkaimat hamar kiszárítják azt, arra késztetve ezzel engem, hogy újra megnedvesítsem őket. Újra odahajolok hozzá, majd egy szenvedélyes, vad csókra hívom azokat az édes ajkakat. Ujjam lassan mozgatom benne, hogy minél jobban hozzá szokjon ehhez az érzéshez. Milyen szűk. Látszik, hogy „szűz” még.

– Nem voltál még férfival, ugye? – kérdezem halkan, belenézve azokba a hatalmas barna szemekbe. Ajkait egymásnak préseli, majd megnyalja őket. Nem bírom ki, így én is végig nyalok azokon a puha ajkakon.

– Nem, még nem – szuszogja, amire elvigyorodom, azzal a második ujjamat vezetem belé. Teste megfeszül, majd egy hangos sóhajt hallat. Arcán megjelennek azok a vonások, amik jelzik nekem, hogy kellemetlen számára az érzés. Ajkaimmal azonnal a nyakát csókolgatom, szívogatom, majd ölemet újra az övének dörzsölöm. Újabb nyögést vált ki mind a kettőnkből, az alattam lévő teste pedig megremeg. Imádom a testét. Annyira érzékeny. Bármit teszek vele, azonnal reagál rá, méghozzá kéjesen.

– Nem baj, ha én leszek neked az első? – érdeklődöm, azzal felnézek ismét azokba a hatalmas szemekbe. Úgy csillognak a könnyeitől, mint a gyémánt; és a vágy,a mi benne ül, leírhatatlan.

– Nem... nem bajh – szuszogja, azonban a tekintetében látok valamit, ami olyan, mintha még mondani szeretne valamit. Azonban még sem teszi meg ezt.

– Biztos? – kérdezem, ahogy arcát csókolgatom, majd apró puszikat adok az ajkaira. Viszont, ebben a pillanatban azt látom, ahogy elbizonytalanodik.

– Én-én... – kezdene bele, de mielőtt meggondolná magát, elvigyorodom. Hirtelen egész teste megfeszül, belőle pedig egy hangos sikkantást csalok ki. Hirtelen a szemei is felakadtak, háta is ívben feszül meg. Igen, elértem a prosztatáját. Most, még azt is elfeledtetem vele, hogy férfiból van. Olyan szexszel jutalmazom meg, amilyenben eddig még nem volt része.

– Te? – kérdezem, közben a vállát csókolgatom, miközben ujjaim tovább mozgatom benne.

– Én nem… nem tudom – szuszogja.

– Mit nem tudsz? – érdeklődöm.

– Nem tudom – nyüszít fel, ahogy kihúzom belőle az ujjaimat, majd ismét visszavezetem belé őket, csak már egy harmadik kíséretében is. Elkuncogom magam, aztán ismét megcsókolom.

– Az előbb tudtad. Mi történt? – nevetem, de mielőtt megszólalhatna, újra elérem benne azt a pontot, amit gyengéden megmasszírozok a testében. Ha nem akar ezek után magában tudni, akkor tényleg szar vagyok az ágyban.

Taehyung

– Nem... nem tudom – nyögtem fel hangosan, mikor a három ujjával érte el bennem azt a pontot, amitől majdhogynem az egész testem megvonaglott. Azt hitte, megőrülök, és ezt halálosan komolyan gondoltam így. Egyszerűen kiüresedett az agyam, nem voltam képes értelmesen reagálni, ahogy folyamatosan masszírozta a testeben azt a pontot, ügyesen eltalálva minden egyes ujjmozdulatával. Túl jó volt.

– Édes vagy – kuncogta a számra, megharapdálva az alsó ajkamat, miközben mélyebbre csúsztatta az ujjait. Automatikusan haraptam rá a szájára, a nyakát karolva át ujjaimmal, remegve alatta, mint a nyárfalevél. Ha ennek vége lesz, biztos szégyellni fogom, hogy úgy viselkedtem, mint egy olcsó hímkurva, de túl jól csinálja. Mintha mindig a testemmel foglalkozott volna, mire hogyan tud reagálni, és még ha magamnak nem is akartam bevallani, hogy nem vagyok alárendelt, szerintem nagyon erősen látszott, hogy az voltam. Hoseok mellett biztosan. – Mit szeretnél, hm? – szuszogta a számra, finoman az enyémnek dörgölve merevedését, mire felnyüszítettem, ívbe feszítve a hátamat. Nem fogom kibírni. Meg fogok őrülni... bele fogok bolondulni.

– Tégedh! Tégedh! – nyögtem önkívületi állapotban, kicsit megmarva a lapockáját, ahogy újra megmasszírozta bennem az ujjaival azt a pontot. Viszont, ha nem hagyja abba, akkor biztos, hogy rohamosan gyorsan fogok elélvezni. Mintha tudta volna, mintha a gondolataimba látott volna, felsóhajtott, majd finoman kihúzta belőlem az ujjait, és lassan feltápászkodva rólam, villám gyorsan megszabadította magát a nadrágjától, majd mikor végzett, felém hajolt és elhelyezkedett a lábaim között.

Itt még megszólalt a vészcsengő a fejemben, hogy itt még visszafordulhatunk, de amint megéreztem forró férfiasságát a bejáratomnál, a tüdőmben rekedt a levegő.

– Fájni fog, de nem foglak bántani, ígérem – pihegte a számra, és még reagálni sem volt időm, mélyen elmerült a testemben.

A feszítő, fájdalmas érzés végig cikázott a gerincem mentén, és az a fokú hév és kéj, ami eddig jelen volt bennem, megszűnt. Fájdalmasan a hátára martam körmeimmel, egy elnyújtott, fájdalmas nyüszítés kíséretében pedig a párnába ejtettem a felhúzott fejemet, majd remegő tekintettel meredtem a plafon irányába, végre kieresztve a levegőt, ami a tüdőmbe rekedt. A könnyeimtől alig láttam.

– Jobb lesz, ígérem – súgta Hoseok, lecsókolva a ki-kicsorduló könnyeimet, ujjaival eközben végig simított a férfiasságomon, amit egy halk sóhajjal nyugtáztam, s hogy kényelmesebb legyen a kellemetlenség, lábaimat feljebb húztam, átkarolva velük a derekát.

Hoseok

Felnyögök a túl szűk és forró érzésre. Annyira jó érzés... legszívesebben azonnal vadul mozogni kezdenék benne, de nem... kedvelem annyira TaeTae– t, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Sőt! Sosem tennék ilyet vele. Annyira édes és kedves. Nem akarom látni a könnyeit. Főleg azokat nem, amelyeket azért hullajtana, mert fájdalmat okozok neki.

– TaeTae, vegyél mély levegőt. Lélegezz – suttogom ajkára, ahogy látom rajta, hogy visszatartja a légvételét is. Ujjaimmal folyamatosan a férfiasságát simogatom, majd ujjaimat köré fonva, úgy mozgatom rajta, hogy segítsek a fájdalmán. – Sajnálom – suttogom, miközben a könnyeit folyamatosan lecsókolgatom az arcáról. – Ígérem, mindjárt jobb lesz, csak próbálj meg lazítani – mondom halkan, kedvesen. Elengedem a merevedését annyira, hogy végig simítsak a gyönyörű arcán. Folyamatosan a könnyes szemekbe nézek, próbálva megnyugtatni őt. Hiába csak egy alkalmi partner, nem hagyhatom, hogy szenvedjen. Főleg nem úgy, hogy ő az én kedves kis TaeTaem és mostantól tényleg az enyém.

– De, fáj – suttogja, újabb könnycseppeket hullajtva.

– Tudom, de ez az ára, ha „szűz” vagy – suttogom, majd újra megcsókolom, arcán végig simítok, majd levezetem ujjbegyeimet a testén, vissza a merevedéséhez, amit újra cirógatni kezdek, hogy elmulasszam neki ezt a tortúrát. Tudom, hogy rettenetes. Jimin is végig szenvedte azt, mikor elvettem a szüzességét. Jimin... miért teszem ezt azzal a személlyel, akit hihetetlenül szeretek?

– Nem baj, csináld – suttogja a másik alattam. Ahogy lenézek rá, már is megkapom a választ, hogy miért teszem ezt Jiminnel. Egy ilyen gyönyörű és csábító lehetőséget bűn lenne kihagyni. Megér annyit ez az alkalom, hogy Jimint megcsaljam és úgy érzem, hogy nem ez lesz az utolsó. Taehyung túlságosan szép és értékes ahhoz, hogy elengedjem. Aztán ott van Jimin, aki szintén az életem értelme. Nem tudnék választani közülük. Mind a kettő kell nekem. Taehyung az édessége, a hihetetlenül szexi megjelenése miatt, ja és nem utolsó sorban, úgy érzem, mintha ő lenne az egyik elveszett másik felem. Jimin pedig... ah, Jimin. Nála jobb lepedőakrobatát nem is ismerek. Ugyanakkor gyönyörű és csábító ő is. Elveszi az eszem, ha elriszál előttem azokkal a tökéletes almaseggekkel. Aztán, jól meg is értjük egymást. Emiatt is szerettem meg, nagyon is. Azonban, most Taehyung az, aki leköti minden figyelmemet, és nem utolsósorban: meg akarom tartani. Meg fogom tartani. Nem hagyom elúszni. Megteszem azt is akár, hogy két vasat tartok a tűzben. Jiminnek pedig erről nem kell tudnia.

– Hoseok – nyög fel alattam a másik, csípőjét is megemeli, amivel egy nyögést csal elő belőle. Azonnal feleszmélek és rájövök, hogy az eddigi szenvedést, most újra a kéj váltotta fel az arcán. Egyszerűen tökéletes. Elmosolyodom, majd már nem is kell nekem kétszer mondani, azonnal elkezdek benne mozogni. Kezemmel megkeresem az övét, majd ujjainkat összekulcsolva, ajkainkat összekapcsolva mozgok benne, ezzel elérve, hogy testünk egyszerre mozogjon, nyögéseink és zihálásunk pedig egyre hangosabban és hangosabban telítse be a csendes szobát. Nem is kell sok, hogy mind a ketten érezzük azt ahova lassan elérkezünk. Szabad kezemmel lenyúlok a testünk közé, hogy megtaláljam a merevedését. Ujjaimat köré fonom és a ritmusommal megegyezően mozgatom rajta ujjaimat, csípőmmel pedig lökök egy erősebbet, amitől egy újabb sikkantást csalok elő belőle. Bizonyára megint eltaláltam benne azt a pontot. Így felbátorodva és érezve a közelgő gyönyört, egyre vadabbul lököm csípőmet, folyamatosan eltalálva benne az érzékeny pontját. Belőlem is hangos nyögést csal elő, ahogy érzem körém feszülni azokat a nagyszerű izomgyűrűket.

– Nyögd, sikítsd a nevem! – nyögöm az ajkaira, mélyen a szemeibe nézve, újra erőset lökök benne, ujjaimmal pedig gyorsítok a tempón a merevedésén. Olyan gyönyört adok neki, amilyenben eddig még soha nem volt része. Elérem, hogy kívánjon, hogy akarjon engem és a farkam a nap bármely szakában. Azt akarom, hogy... – Legyél a szeretőm! – suttogom az ajkára, majd megcsókolom, amikor érzem, hogy neki ennyi volt, és persze nekem is.

Taehyung

A suttogások, ahogy mozgott bennem, ahogy masszírozta a merevedésemet, ahogy minden pillanatban eltalálta bennem azt a pontot, ahogy a szemeimbe nézett, végem volt. Nem bírtam tovább. Hátát marva a körmeimmel, egy mély nyögés kíséretében a kezébe élveztem, miután végigfutott gerincemen a forróság, majd hevesen kezdett el remegni a testem. Hangosan felnyögött, a gyönyörtől eltorzult arccal, kissé gyorsabban mozgatva csípőjét. Halkan nyöszörögtem, szorongattam magamhoz, mikor a gyönyör elérése után is izgatta a pontot bennem, ami újabb és újabb plusz, csodálatos érzést adott, mintha egymás után kétszer élveztem volna el. Folyamatosan a fülébe nyögtem, a lábaim folytonossággal remegtek, nyöszörögtem, összeszorított szemekkel, kétségbeesetten kapaszkodva belé, s hirtelen éreztem, ahogy egész testében megfeszült, majd egy mély, erotikus nyögés kíséretében belém élvezett. Hangosan, elnyújtottam sóhajtottam, visszaengedve a párnára a fejemet, fáradtan, kifulladtan pihegve, könnyes íriszekkel nézve fel rá.

Halkan zihált, majd megeresztett egy halovány mosolyt, és lehajolva hozzám, finoman, lágyan csókolgatta meg az ajkaimat, végig simítva a derekamon, még mindig tövig merülve testemben.

Lábaimat lassan leengedtem magam mellé, azonban még felhúzva tartottam őket, ugyanis még indig a combjaim közt volt. Remegtek a karjai, az izzadtságcseppek gyöngyöztek a homlokán és halántékán, én pedig fáradtan ugyan, de megemeltem remegő karjaimat, majd a tincseibe túrtam, finoman elsimítva zilált haját a szemeiből, majd édesen rámosolyogtam.

– Kellesz – súgta maga elé, ködös tekintettel. Ebben a pillanatban kapcsoltam. Kikerekedtek a szemeim, majd a vállaira tapasztottam az ujjaimat és lelöktem magamról. Halkan nyekkent a földön, én pedig rögtön felültem, kissé fájdalmasan eltorzult arccal.

– Baszd meg! – nyögtem magam elé, miközben a ruháimat kezdtem el vadul keresni.

– Ne már! Ez olyan romantikus volt – nyögte Hoseok, miközben felült és az ágyra könyökölt karjaival, úgy figyelte, ahogy ülő helyzetben magamra szenvedtem a nadrágomat, később pedig a pólómat.

– Megcsaltad Jimint! Mellesleg én is! A legjobb barátom! – néztem rá szúrósan, ekkor pedig bevillant, mikor azt mondta, hogy legyek a szeretője. Egy pillanatra eltátottam az ajkaimat és megsemmisülten néztem az önelégülten mosolygó arcát. Inkább kielégülten mosolygott. – Tegnap szeretkeztél Jiminnel. Ennyire nem lehetsz kiéhezve – néztem rá, összevont szemöldökkel.

– Éjszaka kétszer könnyítettem magamon. Nem kiéhezve voltam, rád voltam kiéhezve – mosolygott, vállat vonva.

– Hogy tudod ilyen könnyen venni azt a tényt, hogy megcsaltad a szerelmedet? – kérdeztem, némi indulattal a hangomban. Megforgatta a szemeit.

– A szex közben nem voltál így kétségbeesve – mondta, megvonva szemöldökeit. Összepréseltem az ajkaimat, magam elé nézve. – Amiről nem tud, nem fáj neki.

– Hé, hé, hé! Nem! Ez nem így működik! Átverted és... – A szavamba vágott.

– A te hibád. Te csábítgattál – nézett rám, dühösen csillogó szemekkel.

– É-én?! Egy büdös szót nem szóltam, nem csináltam semmit! Te másztál rám! – fakadtam ki hektikusan, eltátott ajkakkal.

– Meg a faszomat! Szuszogtál a nyakamba!

– Azt mondtad, nem zavar! – kiabáltam, hozzádobva egy párnát, ami a kezem ügyébe akadt dühömben.

– Ne hisztériázz! Megtörtént, ez van! Titkoljuk és kész! – sziszegett, felkelve a padlóról, idegesen keresve a ruháit.

– Hát ez... ah! – nyögtem, miközben az ujjaimmal a hajamba túrtam. – Miért mondtad, hogy legyek a szeretőd? – kérdeztem halkan, mély sóhaj kíséretében, felnézve rá, mikor épp a pólóját húzta magára.

– Szenvedélyes vagy. Van valami benned, ami Jiminben nincs. Nem tudom, micsoda, nem tudnám megfogalmazni. Valami van benned, ami nekem kell, szexuális téren, semmi érzelmi vonzata nincs – szuszogta, a szemeimbe nézve.

– Nem leszek a szeretőd – nevettem fel halkan, megforgatva a szemeimet. Inkább volt ez a nevetés kínos, mint jókedélyű. – Túl rég volt akárkivel szexuális kapcsolatom, akárhonnan is nézem, évek óta nincs, jó, hogy sikerült magad alá gyűrnöd, de nem! Biztos, hogy nem leszek a szeretőd! – jelentettem ki határozottan, mire elmosolyodott, s mint egy ragadozó, úgy közeledett felém. Tányérméretű szemekkel néztem mozdulatait, ahogy az ágyon mászott felém, én pedig, mintha egy épp becserkészett áldozat lennék, hátrább másztam, egy hatalmas nyelés kíséretében. A lábaimat felhúztam a mellkasomhoz, s valószínűleg úgy kuporoghattam az ágytámlához simulva, mint egy kis majom, akit épp megesz egy oroszlán.

Az oroszlánok esznek egyáltalán majmokat?

– Az leszel, TaeTae. Az leszel – mosolygott negédesen, az ajkaimra hajolva, miközben erőteljesen a hajamba túrt.

Hoseok

Miközben ujjaimmal a hajába túrok, picit hátra rántom a fejét így ajkait is kénytelen elnyitni. Azonnal kihasználom az alkalmat, így ajkaimat az övéire tapasztom. És lám, semmi ellenkezés. Helyette, azonnal viszonozza a csókomat, sőt átkarolja a nyakamat és erősen magához húz, mintha csak ki lenne éhezve rám. Ezt bizony nem is bánom, ha így van. Akarjon, epekedjen utánam. Én is ezt teszem. A szex valami elképesztő vele. Lábaira fogok, majd kinyújtom őket, hogy közéjük furakodjak. Azonnal átkarolja velük a derekamat, így én azonnal az ölembe húzom, egy pillanatra sem engedve el az ajkait. Ujjaival a hajamba túr, míg én a gerince mentén simítok végig a pólója alatt, aztán körmeimmel végig karmolom a bőrét, lefele a derekáig. Azonnal az ajkaim közé morran, vagy nem is... ő dorombolt. Esküszöm úgy hangzott, mintha dorombolt volna. Mikor elengedem az ajkait, vigyorogva nézek rá. Csak ez nem az a sima, tipikus vigyorom. Ez tele van egoizmussal, büszkeséggel és önelégültséggel.

– Rohadj meg! – sziszegi az arcomba, ahogy végül rájön, hogy bizony-bizony úgy táncol, ahogyan én fütyülök.

– Én is szeretlek – kacsintok rá, végül újabb csókot váltok vele, mígnem elengedem, így háttal hátra vágódik az ágyra, amitől nyekken egyet.

– Rohadj meg! – ismétli meg hangosabban, míg én dobok neki egy csókot.

– Hogy is mondtad? Nem leszel a szeretőm? – vigyorgok, végül én is felveszem az utolsó ruhadarabjaimat, így kisétálva a szobácskából, megmosom az arcomat és viszonylag rendbe szedem magam. Mikor kimegyek, azt látom, ahogy lassan, nagyon lassan biceg a fürdőszoba felé. Elvigyorodom, aztán a hátához sétálva, szorosan magamhoz húzom és a nyakára adok egy csókot.

– Mit szólnál hozzá, ha ma beteget jelentenél? Nem kéne, hogy így járkálj – vigyorgom, miközben oldalán simítok le, egészen a csípőjéig. Taehyung azonnal elcsapja magától a kezem és dühösen néz rám.

– Hagyj békén! – szól rám dühösen, amiért kinevetem.

– Rendben, most így lesz – csókolom meg újra a nyakát, végül elengedem, így kisétál a fürdőbe.

Nem is tudom, hogy meddig időzik el, mire végre kibiceg onnan. Halkan felszisszen, közben persze szúrós pillantásokkal illet, mintha megöltem volna az elnököt.

– Mi az? Te is akartad, ne nézz így – kuncogom, mire csak dühösen felszusszant, végül kisétál a szobából. Míg egyedül maradok, elrendezem az ágyat, azzal követem. Lassan lesétálok a próbaterembe, ahol még csak ketten vagyunk. Nem csoda, hiszen még van egy óra a többiek érkezéséig. – Ha gondolod, segíthetek a gyakorlásban. Láttam, hogy vannak mozdulatok, amik nem mennek. Mit szólsz? – kérdezem, ahogy a lejátszóhoz lépek, hogy megkeressem azt a számot, ami nem ment úgy neki.

Taehyung

Apró sóhajt hallatva néztem, ahogy a magnóhoz sétál, és kissé hitetlenkedő szemekkel néztem rá, majdhogynem már kiröhögve, hogy ezt most tényleg komolyan gondolta-e.

– Szerinted képes leszek így táncolni? – kérdezte, megemelt szemöldökkel, szinte már a homlokom közepére futtatva a két ívemet, mire megforgatta a szemeit, a számokat váltogatva. – Ne forgasd a szemeidet! – morogtam, apró fintorral a számon.

Ha valaki, külső szemlélő figyelne engem, biztosan nem tudná megmondani, hogy szerelmes lennék Hoseokba. Őszintén, néha én is lehetetlenségnek és képtelennek, hülyeségnek gondoltam, de mikor őt néztem, ha elméláztam, éreztem azt a szétáradó melegséget a mellkasomban, mosolygásra késztettek a mozdulatai és gesztikulálásai. Nem vagyok az a fajta ember, aki nyivákolva, nyávogósan mutatja ki a szeretetét, én inkább visszafogom és csak önmagamban áradozom, néha-néha. Nem tudok szerelmesen, csöpögősen ránézni, nem tudok elolvadni, nem tudok megremegni. Furcsa érzés, eleinte azt hittem, csak szimplán vonzalmat érzek iránta, s akkor jöttem csak rá, hogy nem, mikor egy éjszakát átbeszélgettünk és megsimogatta az arcomat. Akkor dobbant meg a szívem és jöttem rá, hogy én bizony, szerelmes vagyok.

Sokan azt mondják, hogy a szerelmet úgy érezzük, ha remeg a lábunk, pillangók repkednek a gyomrunkban, és szivárványokat látunk, rózsaszín felhőcskékkel; nem, ez nem így van. Egy megfogalmazhatatlan érzés, ezek pedig a tünetek, mint egy betegség. Igen, határozottan úgy éreztem, hogy beteg vagyok, mikor megvilágosodtam. Persze, évek múltával szerencsére halványodott a kezdeti fellángolás, és inkább csak úgy érzem mostanság, hogy eszméletlenül szeretem Hoseokot, de képtelen lennék remegve haldoklani a lábai előtt. Megalázó, szánalmas dolog.

Szóval, nem tűnhet úgy, hogy szeretem, ahogy viselkedek és beszélek vele, pedig így volt. Nagyon szeretem és kétlem, hogy ez változna, főleg úgy, hogy a szeretőjévé akart tenni.

– Ne nyafogj, te is akartad! – morgott, majd mikor megtalálta a számot, amivel elég sokat bajlódtam, diadalittasan elvigyorodott, s egy pillanat alatt felpattant. – Na, készen állsz? – vigyorgott, szemöldök vonogatva.

– Nem, de nincs választásom – sóhajtottam, a próbaterem középre állva, várva, hogy indítsa a zenét. Lassan ugyan, de megtette, majd elém állt, hogy minden lépést elmutasson nekem újra-és újra.

Mi sem vagyunk normálisak. Pihenés helyett, egy kiadós szex után itt vagyunk a próbateremben és kínozzunk magunkat. Azaz, én kínzom magam, az szent biztos.

Hoseok

Csendben figyelem, miközben eltáncolja az új koreográfiát, de persze nem megy az úgy neki, mint ahogyan kell, tekintve, hogy rendesen elláttam a baját szex közben. Persze, nem mintha bármelyikünk is bánná. Hiába teszi itt a kis rideget, kegyetlenül élvezte és ezt ő sem tagadhatja le. Azonban, így is ki kell javítanom a mozdulatait, hiába érzi a fájdalmat. A lejátszóhoz lépek, végül leállítva a zenét, visszasétálok hozzá.

– Először is, a lábaidra figyelj oda. Nem jól tartod őket. Tudom, hogy fájdalmaid vannak, de erre akkor is figyelj oda! – Leguggolok a lába elé, aztán a combjára fogva, már is beállítom lábait a megfelelő irányba és a megfelelő terpeszbe, majd mozdulatba. Amint felegyenesedek, már is a hátához lépek, olyan közel, hogy testünk majdnem egymáshoz simul.

– A karjaid pedig ne lógjanak. Ez így nem helyes ebben a koreóban. Ha ezekre nem figyelsz oda, tönkreteszed. – suttogom a tarkójára a szavakat. Halványan elmosolyodom, majd ujjaimmal végig simítok a karján, ahogy így kiegyenesítem őket, majd beállítom azokat is a megfelelő mozdulatba. – Ezenkívül, észrevettem, hogy lomhán mozogsz. Nem most, hanem amúgy is. Pedig te egy igazán mozgékony személy vagy. Ideje lenne már komolyan venned a táncot. Nagyszerű tested van, használd ki, főleg a hajlékonyságod és mozgékonyságodat – simítok le karján, ahogy elveszem kezeimet. Leheletem végig cirógatja a bőrét, amire kirázza a hideg.

– Lehetne, hogy ne gyere ilyen közel? – kérdezi morgolódva, de én csak elnevetem magam.

– Én csak tanítalak a táncra. Képzeld el, hogy semmi olyan szándékom nincs, te kis perverz – kuncogom, a tükörből pedig látom, ahogy teljesen elvörösödik. – Nos... akkor folytassuk. Mutasd meg nekem így, ahogy beállítottalak – szuszogom továbbra is a nyakába. Ajkaim majdnem súrolják a bőrét, de nem érek hozzá. Azt akarom, hogy epekedjen utánam továbbra is. Végül, ahogy elhúzódom tőle, tovább tanítom a mozdulatokra, mígnem meghalljuk a többieket kintről. Főleg Jimin hangját. Taehyungra nézek, aki az ajtóra néz, majd rám, amire megeresztek egy mosolyt.

– Jiminnek egy szót se – mondom halkan, aztán még utoljára odahajolok hozzá és homlokon csókolom. Lassan elhúzódom tőle, aztán a vizemhez sétálva leülök a padra, miközben a többiek beözönlenek a terembe.

– Ejj, itt van a mi kis édes TaeTaenk. Hogy vagy? Jobban vagy? – kérdezi Jimin teljesen bezsongva a másik látványától, aki csak egy apró mosolyt ereszt meg.

– Jobban, de azt hiszem a mai táncot kihagynám. Hoseok tanítgatott, míg nem jöttetek és úgy érzem, hogy ez így felzárkózásnak elég – mondja halkan.

– Jól van. Akkor a mai napot vedd ki, de holnap dupla órát veszel Hobitól! – mutat rá Rapmon, teljesen komolyan. Legbelül úgy ujjongok, mint egy kisgyerek. Dupla óra? Még szép...

Taehyung

Amint megláttam Jimint, meghallottam a hangját, majd hozzám szaladt, hogy megkérdezze, rendben vagyok-e, belém vágott a lelkiismeret-furdalás, de olyan szinten, hogy a mellkasomban tompa, enyhe fájdalmat éreztem, és nehezen tudtam leplezni, hogy valami nincs rendben, de szerencsére ő ebből semmit sem vett észre, legalábbis, ahogy észrevettem a reakcióit, abból az jött le.

Azonban, mikor Namjoon kiejtette ajkain, hogy holnap dupla óra Hoseoktól, azt hittem, menten kiköpöm a tüdőmet meglepettségemben és hirtelen felindult mérgemben. Mi van?! Na nem! Biztos, hogy nem! Abból megint kefélés lenne, mert... valljuk be, azért én erősen vonzódom hozzá, nem mellesleg gyengéd érzelmeket táplálok iránta! Nem zárhatnak vele össze ebben a próbateremben, mert egyszerűen... egyszerűen nem! Főleg kettesben. Na nem! Biztos, hogy nem! Ez nem történhet meg. Ez nem.

– Nagyon muszáj? – kérdeztem halkan, zavart mosollyal, közben pedig ujjaimat a hajamba fűztem, lesütött szemekkel. Nem akartam kettesben maradni vele. Igazából szívesen hátranéztem volna rá, de biztos, hogy találkoztam volna azzal a vigyorral, amit ma is megmutatott nekem az ágyban, akkor viszont biztos bevertem volna a képét. Jó, rendben, ez enyhe túlzás, nem lenne hozzá szívem, pedig megérdemelné és én is megérdemelném.

– Hát, muszáj – pislogott Namjoon, meglepetten. – Mi bajod vele? Eddig nem csináltál gondot ilyesmikből – gondolkodott el mélyen, összevont szemöldökkel.

– Nincs vele gondom, csak úgy érzem, már megy annyira, de igazat van, kell a próba és ha a mai nem megy, holnap muszáj – nevettem kelletlenül, ami végül egy sóhajtva torkollott, majd vontatottan, oldalról sandítva néztem rá Hoseokra, aki épp a magnó körül ólálkodott, hogy bekapcsolhassa azt.

– Ha holnap is rosszul lesz? – kérdezte Jimin aggódó hangján.

– Akkor orv... – Namjoon szavába vágtam.

– Minden rendben lesz, csak ma nehézkes a mozgás, de holnapra minden jó lesz, ígérem! – mondtam zavartan, megköszörült torokkal. – Ma sem lépek le, itt maradok, figyellek titeket és tárolom az adatokat – mosolyogtam, az egyik pad felé sétálva, majd amint elértem azt, leültem rá, folyamatosan a többieket figyelve, akik szedelőzködtek, hogy neki állhassanak a táncnak.

– Helyes – mosolygott Namjoon, miközben neki kezdett a nyújtásnak. Megeresztettem egy sóhajt, lehajtott fejjel.

Istenem. Ennek nagyon nem lesz jó vége. Nagyon, de nagyon nem lesz jó vége...

Hoseok

Magam elé mosolygok, ahogy végül megadja magát NamJoonnak. Nem csoda azért a leader szava mondjuk úgy szent. Nem ennyire durván persze, de még is az. Holnap plusz órákat kell tartanom neki? Állok elébe.

– Jól van srácok, kezdjünk neki! – szólok nekik, hiszen a tánctanár a hétre szabadságot vett ki, így én tanítom őket, míg vissza nem tér. Amint mindenki elfoglalja a saját helyét, azonnal elindítom a zenét, majd beállva hozzájuk eltáncolom a koreográfiát. Ez a Run koreográfia a kedvencem, ugyanis ebben a táncban Jimin hihetetlenül szexi, bár legközelebb Taehyungra is oda kell figyelnem. Őt még így nem néztem meg magamnak, na de holnap... holnap mindenképpen megnézem. Végig nézem, ahogy táncol, végig kémlelem minden mozdulatát. Viszont Jimin alma seggét látva, ahogy riszál, úgy érzem, hogy mielőtt haza megyünk a zuhany alatt megdugom.

Mikor szünet lesz, helyet foglalok a padon, méghozzá Taehyung mellett, Jimin pedig az ölembe ül. Váltok egy csókot a kis szerelmemmel, majd ránézek Taehyungra, aki azonnal elkapja a tekintetét rólam. Tudom, hogy nem esik neki jól, látszik a szemeiben, de ne aggódjon. Amint kettesben leszünk, ő is megkapja a saját jussát. Betartom, hiszen nem lennék Jung Hoseok, ha nem tartanám be a szavaimat.

– TaeTae, minden rendben? – kérdezi Jimin, édes, magasan csilingelő hangján. Gyengéden átölelem a derekánál, majd államat megtámasztom a hátánál, úgy figyelve a fiatalabbat.

– Persze, csak... csak fáradt vagyok. Ennyi – mondja ezt egy hamiskás mosollyal.

– Biztos?

– Igen, biztos – mosolyog szélesebben, azonban engem egyáltalán nem tud meggyőzni. Féltékeny a kis drága. Még, hogy nem lesz a szeretőm. A fenéket nem. Már az!

– Jól van, de ha nem vagy jól, szívesen hazakísérlek – simít bele TaeTae hajába, amire picit elhúzom a számat. Én is így akarom érinteni, de még is úgy, hogy vadul hátra rántsam a fejét és megcsókoljam. Pont úgy, mint reggel. Az emlékekre, érzem ahogy az alhasam is megremeg. Ah, kicsi TaeTae, mikre vagy te képes csupán a gondolataim által?

Estére mindenki hullafáradtan érkezik haza, majd mindenki megvacsorázik, lezuhanyzik, végül lefekszik aludni. Ma Jiminnel nem voltunk túl aktívak, ugyanis fáradt a kicsike, így ma hagynom kell. No, igen... legyek bármilyen csődör az ágyban – ha már a J-Horse-al cukkolnak –, ha fáradt, akkor jobb, ha nem teszek semmit, különben faszom sem marad. Taehyung is így végre a saját ágyában aludhat, azonban ahogy hallom, nem tud aludni, mint ahogyan én sem. Jimin bezzeg úgy húzza a J-Horse bundát, mint akit agyonütöttek, de ez így van rendjén. Egy hatalmas mosollyal az ajkaimon, magamhoz húzom a páromat és megcsókolva csendben figyelem az alvó arcát, mígnem észreveszem, hogy Taehyung kibiceg a szobából. Bizonyára inni megy. Szokása ilyenkor még inni, így gyorsan kitakarózva, majd kipattanva Jimin mellől, utána megyek. Lám csak, lám. Tényleg a konyhában van. Besétálok hozzá, aztán szorosan magamhoz ölelem hátulról.

– Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak – suttogom a fülébe, aztán ajkaimat végig húzva a nyakán egy csókot adok rá.

– Hagyj békén – sziszegi, de teste még is megremeg az érintésemre.

– Ugyan, ma a kis majmócámnak is kell a törődés – kuncogom nagyon halkan.

– Nem kell! Most pedig hagyj békén, nem leszek a szeretőd! Ez egy nagy kibaszás Jiminnel szemben! – sziszegi.

– Ugyan már... Ez mind csak formalitás. Szeretem Jimint, de kell a változatosság. Te pedig egy igazi kincs vagy. Kellesz nekem, akarlak – suttogom, újra megcsókolva a nyakát. Megremeg, aztán elhúzódva tőlem, megfordul, hogy velem szemben legyen.

– Nem leszek a tiéd! – sziszegi, lökve egyet a mellkasomon.

– Ó, már az enyém vagy, kicsi Tae. Már az enyém vagy – suttogom, majd egyszerűen csak magamhoz rántom és ajkaira tapadva szenvedélyesen csókolni kezdem, amit ő szinte azonnal engedni kezd. Az agya ellenkezik csak, de a teste... a teste teljesen az enyém. Karjaival átkarolja a nyakamat, úgy viszonozza a csókomat, én pedig a fenekére fogva, arra ösztönzöm, hogy karolja át derekamat a lábaival, amit azonnal megtesz. Így megemelve, lassan a konyhapulthoz viszem, ahova felültetem és úgy becézgetem tovább ajkait. Imádom ezt a kölyköt!

Taehyung

Akármennyire is ellenkezni szeretnék, akármennyire is nem akarom, hogy a sajátjának tudjon Jimin mellett, egyszerűen képtelen voltam ellökni magamtól. Nem, nem ment. El akartam taszítani magamtól, mikor az ajkaimra mart, akkor főleg, mikor végig simított az oldalamon, lágyan és finoman, mégis egy kicsit erőszakosan. Nem akartam komplikációt és tudtam, ha most, ha a közeljövőben nem fogom leállítani, beláthatatlan következményeknek nézünk elébe. Ez mind megbukott. Minden. Olyan édesen és erotikusan harapdálta, csókolta az ajkaimat, hogy a gondolataim megszűntek létezni, s amikor a fenekemnél fogva a pultra ültetett és a lábaimat a dereka közé fonta, nem volt erőm ahhoz, hogy megállítsam.

Szenvedélyesen csókolt, túlfűtötten, mintha soha nem lett volna még alkalma ilyesmire és én is így lehettem.

Nem akartam magamnak sem bevallani, de az, hogy tiltott gyümölcs volt, az, hogy olyan almába haraptam, ami a vesztemet okozhatja. Bármikor lebukhatunk, elég egy aprócska jel is, izgatottá tett. A szívem hevesebben vert mind a félelemtől, mind pedig attól, ahogy csókolt és simogatott. Túl jó volt, maga a helyzet és az, amit csinált.

Mindezt csak a gondolat rontotta el, hogy hiába velem csalná Jimint, ha mindenképp választania kellene, őt választaná, mert őt szereti. Elhittem neki, hogy szerelmes Jiminbe, ugyanis rengeteg emberről tudok, aki szerelmes, csak változatosan kell élnie, nem tud egy embernél leragadni és lehetséges, hogy Hoseok is pont olyan. Szereti ő Jimint, csak kell neki más is a mellé, mert a szerelem teljes körűen nem elégíti is. Van ilyen.

A tudat viszont, hogy engem bármelyik percben ellökhet magától, elszomorított. Nem akartam belemászni. Izgalmas, izgató, szenvedélyes, erotikus... csak féltem a sok fájdalomtól. A sok kellemetlen perctől... attól, hogy Jimin soha többé nem bízna bennünk.

– Hoseok, kérlek – sóhajtottam, nagy nehezen a mellkasára tapasztva a tenyeremet. – Hagyjuk abba. Kérlek. – Amint kimondtam, idegesen csillogtak szemei.

– Akkor elmondom neki, hogy kényszerítettél – mosolygott negédesen, a csípőmet markolva. – Azt mondom neki, hogy kényszerítettél, megfenyegettél... azért csaltam meg – mosolygott, megvonva a szemöldökét. Eltátottam a számat.

– Hát te hülye vagy. Úr... Úr Isten! Te nem vagy normális! Még is, mi a faszt akarsz?! – sziszegtem, lökve rajta egyet, ahogy elengedtem a lábaimmal.

– Téged.

– Nem! Nem! Én n... – Nem tudtam befejezni, mert megcsókolt újra, az ajkaimat harapdálva.

– Ismersz. Nincsenek határok. Nálam nincsenek. Jimin nekem hinne, nem neked, ugyanis engem szeret. Csak add meg magad úgy, mint reggel – súgta, végig simítva meztelen combjaimon, ugyanis a rövidnadrágom felcsúszott a tövébe, ahogy a pultra ültetett. Halkan felsóhajtottam. – Akkor indenkinek jó lesz. Nem olyan ártatlan Jimin, mint gondolod, ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Ő is kapna az alkalmon a helyedben – mosolygott, megharapdálva az alsó ajkamat.

– Én nem vagyok képes bántani – súgtam, lehunyt szemekkel.

– Pedig már megtetted reggel – mondta halkan, a férfiasságomra simítva, mire halkan felsóhajtottam. – Megtetted most is.

Igaza volt.

Hoseok

Ajkaimmal újra az ő dús ajkait keresem meg, mígnem újra megcsókolom, azzal ujjaimmal ismét végig simítok a férfiasságán, mire a csókba nyög. Hogy lehet valaki ennyire érzékeny? Amint békén hagyom azokat a picit már megduzzadt ajkakat, lecsókolok a nyakán, egészen a kulcscsontjáig.

– Hoseok – szuszogja, tenyerét pedig a mellkasomra tapasztja, hogy picit eltoljon.

– Mi az? – kérdezem, átcsókolva kulcscsontjáról a vállára. Újabb remegést produkál és bőre is libabőrös lesz.

– Hagyjuk abba. Nem akarom tovább bántani – suttogja, ekkor én nyelvemet kidugva, végig nyalok kulcscsontján, majd fel a nyakán, egészen az álláig.

– Ugyan, mit törődsz te vele? A barátod, de nem ismered őt igazán. Jimin maga az ördög, ha arról van szó – kuncogom bőrére, ujjaimmal pedig lassan benyúlok a nadrágjába, hogy szabadon érinthessem a vágyát. Mellkasomtól elhúzza a kezét és azonnal a vállaimra fog egy aprócska nyögés kíséretében, alsó ajkát is beharapja. Milyen erotikus.

– Hogy érted? – kérdezi halkan, fejét pedig oldalra dönti, amint ismét végiig csókolgatom a nyakát. Olyan kezes ilyenkor, mint egy kiscica.

– Úgy, hogy néha egy angyalka, főleg ha kielégítem, de amúgy is, néha pedig a hátatok mögött elég sok rosszat el tud mondani. Mellesleg, mit vett el tőled, amit annyira szerettél? – érdeklődöm, ő pedig egy pillanat alatt lefagy.

– M-mi? – kérdezi halkan.

– Én is ezt kérdezem. Mit vett el? Azt mondta, hogy megfosztott téged valami fontostól. Amit szerettél, vagy szeretsz. Kérdeztem, de nem válaszolt nekem semmit ezzel kapcsolatban, csak kinevetett – szuszogom az ajkára, aztán ujjaimmal a kőkemény férfiasságát simogatom. – Elmondod, hogy mi volt az? Vagy ez valami nagy titok? – kuncogom immár a fülébe, amit megharapdálok, majd belenyalok. Felszusszant, teste vadul megremeg a kéjes kettős érzésre.

– A-az titok – nyögi, amire elkuncogom magam.

– Legyen hát. Viszont, én megfontolnám, hogy ennyire megvédjem Jimint a helyedben. Félre ne érts, szeretem, de tudnod kell, hogy sok rossz oldala van. Főleg úgy, hogy megfoszt másokat a boldogságtól, csak hogy neki jó legyen. Tényleg imádom, de mint mondtam, olykor egy igazi ördög – mosolygom bőrére, azzal ujjaimat gyorsan elkezdem mozgatni a férfiasságán. Ma nem dugom meg. Talpon kell maradnia holnap a közös táncpróbánkon.

Taehyung

Nem tudtam, mit kellene tennem. Az egyik részem harcolt az ellen, hogy Hoseokkal hetyegjek úgy, hogy Jimint szereti és vele létesít párkapcsolatot, de a másik felem ösztönöz, hogy tegyem meg, mert lehet, hogy ilyen alkalomra nem lesz több lehetőségem. Nem tudtam, mi lenne a helyes és mi nem. Éreztem, hogy Hosoek próbál Jimin ellen hergelni és... eszembe jutott, hogy mindezt azért mondja el, hogy engem felidegesítsen és bosszúból mindenre rábólintsak. Ha őszintén akarok gondolkodni, én is megosztanék a párommal jó pár dolgot.

– Soha nem lennék veled... mh... kapcsolatban – nyögtem, mire a kulcscsontomra kuncogott, kicsit lassítva a keze mozgásán.

– Miért? – kérdezte halkan, megszívogatva a bőrömet.

– Mert egy igazi rohadék vagy – szuszogtam, s mintha fájna neki az igazság, kissé kíméletlenül masszírozta meg hüvelykujjával a merevedésem tetejét, mire felnyöszörögtem, a lehető leghalkabban, nehogy valaki is észre vegye.

– Nem mindenkivel – mormogott a bőrömre. – Jimin mostanában túl sokat szórakozik Yoongival – mondta, a nyakamat csókolgatva újra.

– Mi? – súgtam, ködös tekintettel, ahogy újra gyorsítani kezdett ujjainak mozgásán.

– Igen. Nem vagyok hülye, sem vak. Látom, hogyan néz Yoongira, úgy, ahogy rám szokott éjszakánként – sóhajtotta, megharapva a nyakamat, erőteljesebben masszálva vágyamat, amire felnyögtem és a vállára martam ujjaimmal, megremegő lábakkal.

– A– akkor miért nem szakítasz vele? – szuszogtam, remegő hangon.

– Mert szeretem és mert nincs bizonyítékom – mormogta, megszívva a bőrömet.

– A bosszúd tárgya vagyok? – leheltem, mikor gyorsított a mozgásán. Ha így folytatja, képtelen leszek beszélni, és legalább olyan gyorsan fogok elmenni, mint reggel.

Hoseok

Meglepődve nézek rá, ahogy ezt a kérdést felteszi.

– Te a szeretőm vagy, nem a bosszúm tárgya! – mondom, teljesen komolyan, bár be kell vallanom, hogy részben az is. Amióta rájöttem, hogy miket csinál Jimin, hogy bizonyára flörtölget Sugával, azóta én sem tudom kordában tartani a farkamat, hogy más felé álljon, mint ebben az esetben Taehyungra. Tulajdonképpen egy hűséges férfi vagyok, de ha a megcsalás egy szemernyi szikráját is megérzem a másikon, én sem leszek többé hűséges, hiába szeretem és imádom az illetőt. Ilyen vagyok, ezt tisztáztam vele, de ha ő nem játszik nyílt lapokkal, én sem fogok.

– Az miben másabb? – kérdezi halkan, ismét megremegve, háta is lassan-lassan kezd ívbe feszülni. Gondolom érzi a végét a mi kis kalandunknak.

– Abban, hogy imádom a tested, hogy veled akarok szexelni látástól-vakulásig. Jimint szeretem, de a tested, a lényed... felizgatsz, tűzbe hozol! Ah, ha tudnád mennyire! – szuszogom az ajkára, mélyen a köd– fátyolos szemeibe nézve. Érzem, ahogy a szavaimtól ismét megremeg, majd egy picit hangosabb nyöszörgést ereszt meg ajkai közül. Azonban ezt nem hagyhatom. Ismét ajkaira tapadok, ujjaimmal pedig gyorsítok a mozgáson. Lassan már folyamatosan az ajkaim közé nyög, teste vadul megremeg a kéjtől, vállaimat pedig szinte kimarja, ahogy beléjük vájja körmeit.

– És... mi leszh... ha... hah... kiderül? – nyöszörgi, amint képes megszabadulni az ajkaimtól. Megvonom a vállam.

– Ki tudja? Lehet, hogy szakítunk, de az is lehet, hogy megbocsájt. Franc sem tudja…

– Ha szakítotok? – érdeklődik tovább, könnyes szemekkel.

– Akkor is velem maradsz. Úgy érzem, hogy Jimin után, képes lennék beléd szeretni – suttogom, mélyen a szemeibe nézve, már csak azért is bolondítva ezt az ártatlan kis hülyét, és lám, sikerül. Szinte ebben a pillanatban látom, ahogy ajkai elnyílnak, szemei is fel-fel akadnak, de mielőtt hangosan adná tudtomra, hogy mennyre élvezi ezt, újra megcsókolom és utolsókat rántok a farkára, hogy elnyújtsam neki ezt az édes kéjt, amit a kezemmel okoztam neki. Háta úgy feszül ívbe, hogy kezembe simul a derekánál, mint egy tökéletes íj. Taehyung tökéletes... tényleg tökéletes. Érzem, ahogy kezemen végig folyik forró nedve, így, amint végzek ezzel, ajkaimhoz emelem ujjaimat és lenyalogatom róla a gyönyörének bizonyítékát. – Finom vagy, édes és nem utolsósorban: tökéletes – suttogom, végül váltok vele egy utolsó csókot, mígnem elhúzódom tőle és lassan visszasétálok a közös szobánkba, ahova bebújok az igazak álmát alvó Jiminhez.

Taehyung

Halkan pihegtem a pulton ülve, halványan remegve, ködös szemekkel nézve magam elé és folyamatosan az járt a fejemben, amit utoljára mondott. Képes lenne belém szeretni?

Nyeltem egy nagyot, és valami furcsa érzés facsarta össze a szívemet, mintha valami éles karmokkal akarná kiszakítani azt bordáim fogságából. Egyszerűen olyan szenvedtetős érzés volt. Valamiért úgy éreztem, hogy hazudott, de mellette ott volt az a picike reményfoszlány, hogy mi van akkor, ha mégsem?

Felsóhajtottam, majd a hajamba túrtam és leszálltam a pultról, utána pedig rendezgettem magam, hogy ép állapotomban kerülhessek vissza a szobába, azonban valahogy nem volt szívem bemenni. Lelkiismeret-furdalásom volt, ráadásul Hoseok szavai tényleg tőrként értek a szívemben, az pedig, hogy közben kényeztetett, csak még furcsábbá tett, így a nappali kanapéján kötöttem ki, törökülésben ülve. Nem kapcsoltam be a tévét, csak magam elé meredtem, közben pedig kattogott az agyam, mindenfélén.

Mégis, hogyan jutott eszébe Hoseoknak az, hogy én? Évekig epekedtem utána, évekig koslattam utána és most, hogy eldöntöttem magamban, minden más lesz, egyszerűen berobbant a szívembe újra és felkavart mindent, emellett pedig, mintha a legjobb barátom ellen próbálna hangolni azért, hogy vele ketyegjek. Ha ez pedig még nem lenne elég, lelkileg zsarolt meg, hogy képes lenne belém szeretni, ha Jiminnel szakítana. Tudtam, hogy ez hülyeség, tudtam, hogy nem szabadna neki hinnem, de annyira mást lüktetett a szívem. Akármelyik pillanatban gondoltam erre, mindig megdobbant jelezvén, hogy csak higgyem el, hallgassak rá.

Kétségbeesetten sóhajtottam egyet, a hajamba túrva, s végig az járt a fejemben, hogy a szív mindig hazudik, mindig hülyeséget csinál, és ha az ész egoista is, de legalább gondolkodik. Nem tudtam, mit kellene tennem. Nem tudtam, hallgatnom kell– e Hoseokra, elhinnem, amit mond, belemennem ebbe a hülye játékba, vagy keményen el kellene utasítanom és hagyni, hogy minden menjen úgy, ahogy eddig.

Bár, magamban filóztam, mintha bármin tudnék változtatni, azonban nagyon is tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy hiába próbálok elmélkedni, megoldást találni, akárhogyan ellenkezek vele, vagy harcolok saját magammal, a vége ugyan az lesz: az ujjai köré csavar.

– A picsába – sóhajtottam, majd az arcomat a tenyereimbe temettem, teljesen elveszetten. Belemásztam valamibe, amiből nem fogok tudni kikeveredni soha, és pusztán azért, mert a vágy, amit Hoseok bennem ébreszteget, túl erős volt ahhoz, hogy ellent tudjak mondani. Igen, igen, ez szánalmas és gyengeségre vall, és hiába tudom mindezt, tenni ellene képtelen vagyok.

Hoseok

Nem is tudom, hogy mikor ébredek fel. Talán akkor, amikor megérzem, hogy Jimin kimászik mellőlem.

– Mmh, jó reggelt – szuszogja álmosan, kócos hajjal. Elvigyorodom a látványán, így mielőtt kimenne, elkapom a combjánál fogva, azzal magamhoz húzva, átölelem azokat a feszes virgácsokat.

– Maradj még – nyöszörgöm a lábának.

– Ha nem megyünk ki a végén Jin jön ébreszteni – mosolyogja, majd lehajolva hozzám egy puszit ad a hajamba.

– Nem érdekel – mormogom, aztán lehúzva magamhoz, már is az ágyra nyomom és fölé magasodva megcsókolom az édes ajkait. – Jöjjön csak. Majd mutatok neki valami érdekeset – motyogom az ajkára, amire már is felnevet és átkarolja a nyakamat.

– Gondolod?

– Én tudom! – adom tudtára, aztán egy érzelmes, szenvedélyes csókot váltok a kedvesemmel, mígnem végül arra a sorsra juttatom, hogy kap tőlem egy reggelit. Méghozzá virslit tojással, csak nem épp úgy, ahogyan azt a normális emberek elképzelik. Fáradtan mászom le róla, ő pedig könnyes pilláin keresztül bámulja a fehér plafont. Furcsa, régebben mindig hozzám bújt. Most meg semmi. Bár, remélem, hogy csak beképzelem. Lehet, hogy feleslegesen csalom meg, lehet, hogy nem is koslat úgy Yoongi után, bááár... Jimint ismerve, sajnos de, kinézem belőle. Előttem is járt valakivel, de mikor felajánlottam neki, hogy járjunk, kapva kapott az alkalmon. Nem értem őt néha.

– Hahó, álomszuszékok, ideje felkelni! – dörömböl be az ajtón Jin, amire kelletlenül felnyögök. hagyjuk a gondolkodást. A lényeg, hogy van egy szeretőm, akivel hihetetlenül élvezem a szexet. Nem is akárhogyan. Olyan élményt nyújtunk egymásnak, amilyet eddig még soha.

Amint mindannyian elkészülünk, majd elindulunk a táncterembe érve, mindenki leveszi a kabátját, azzal elkezd bemelegíteni. Tekintetem Taehyungra terelődik, aki szintén ezt csinálja, azonban még látszik a mozdulatain, hogy vannak fájdalmak, de még is, sokkal jobb, mint tegnap. Lassan beállunk a helyünkre és letáncoljuk azt a mennyiséget, amire szükségem van. Viszont, ahogy elérkezik a szünet, érzem, ahogy a féltékenység végig marja a bensőmet, mikor Suga és Jimin együtt mennek el kajáért. Esküszöm, tudom, hogy ugyan úgy elvannak egymással, mint ahogyan én TaeTaevel. Dühösen levetem magam Taehyung mellé a padra és fújtatok egyet. A másik csak nagy szemekkel néz rám.

– Mi az?

– Nem látod? Együtt mentek kajáért…

– És?

– És? Szerinted megjárják öt perc alatt? – pillantok rá, ahogy a vizembe iszok.

– Meg se szólalj, te is ezt csinálod – suttogja oda.

– Azért. mert élvezem veled a szexet. Aztán, ha ő nem hűséges, én miért legyek az? – kérdezem.

– Tehát a bosszúd tárgya vagyok.

– Szó sincs róla! – szólok rá. – Nem vagy a bosszúm tárgya, azt hittem, hogy ezt tegnap már megbeszéltük. Te az én kis gyönyörű és tökéletes szeretőm vagy – mosolygok rá, aztán míg nem figyel minket senki, odahajolok hozzá és lopok ajkairól egy csókot. – Készülj ma a dupla órákra. Meg leszel dolgoztatva – kuncogom, megnyalva az ajkaimat. – Jimint pedig megölöm...

Taehyung

Megeresztettem egy fáradt sóhajt, miközben megcsóváltam a fejemet. Tényleg nem értettem, miért vergődött. Akinek oka lenne vergődni, az ebben a négyes szarban én lennék, de még én sem morgok, vagy rendezek jeleneteket! Borzasztó. Persze, nem vagyok én szent, hiszen sajnos már eldöntöttem, hogy ebből bizony lesz valamilyen szintű kapcsolat és őszintén? Mindig mindenki lelkiismeretével foglalkozom, empatikus vagyok, de Jimin olyan szinten rúgott belém, mikor összejött Hoseokkal, ahogy nagyon kevesen teszik meg. Tudom, ha nem teszi, akkor lehet, élete lehetőségét hagyta volna ki, viszont ez azon a tényen nem változtat, hogy rosszul esik.

Nekem is jár a szórakozás. Ezt pont Hoseokban találtam meg. Szerelemben és háborúban minden szabad, nincsenek határok, ez pedig a kettő egyben.

– Miért ölnéd meg? Ugyan azt csinálod. Sőt, lehet, hogy alaptalanul vádolod – mondtam, rásandítva, miközben felnyitottam az üvegemet. Összevonta szemöldökeit, majd elgondolkodott és kissé elhúzta a száját.

– Tuti, hogy dugnak!

– És? Te is engem. Ő mégsem koslat utánad. Sőt, együtt aludtunk és egyáltalán nem... – A szavamba vágott.

– Ez az! Együtt aludtunk és szart rá – sziszegte, dühtől csengő hanggal. Felsóhajtottam, majd lehunyva a szemeimet csóváltam meg a fejemet, a vizembe kortyolva. Tiszta lap. Én nem kellettem másra, csak arra, hogy kielégítsem a vágyait, és felhasználjon Jimin ellen, ha oda jutna a sors. Esetleg kiderül, hogy Jimin csalja, Hoseok pedig röhögve közli vele, hogy ő is csalta, ráadásul az egyik legjobb barátjával. Kellemes lenne. Két legyet üt Hoseok egy csapásra.

Tudom, hogy ebből nagyon rosszul fogok kijönni, de éljünk a mának. Megpróbálok érzéketlen maradni Hoseokkal kapcsolatban, nem elhinni neki, amit mond és úgy tekinteni rá, ahogy ő rám. Mondjuk, ha ilyen undorítóan viselkedik, gyorsan el fogja érni, hogy kiábránduljak belőle. Olyan arcát mutatta meg, amit eddig még soha, egyikünknek sem.

– Éééés...? Azért aludtál velem, hátha kiakad? Annyira szánalmas vagy – sóhajtottam, felállva a padlóról.

– Hogy mondod? – sziszegte, engem nézve.

– Jól hallottad. Menj oda, vond kérdőre, szakíts vele, vagy tudja a tököm, ne engem idegesíts a hülyeségeiddel és a rögeszméiddel! Derítsd ki, van-e köztük valami. Lehet, hogy mindent alaptalanul csinálsz és csak barátok... te pedig kibaszol vele – néztem rá, megvont szemöldökkel. – Aztán meg majd sír a szád, hogy jaaaaj, de én szerettem Jiminieeeeet, de azt hittem megcsaaaaal – nyávogtam, szenvedő arcot vágva hozzá. – Legyél férfi, vedd kezedbe a dolgokat és ne kicsinyes bosszúval lépj, főleg engem felhasználva! – morogtam, majd Jungkook felé kezdtem trappolni, hogy ott hagyhassam.

Hoseok

Azonnal a keze után nyúlok, majd ráfogva, gyengéden visszahúzom magamhoz.

– Hé– hé– hé, nyugi. Igazad van, de még nem érzem jónak ezt az időt. Konkrét bizonyítékot akarok kettejükről, csak az igazság az, hogy sosem mertem utánuk menni. Ezenkívül, veled nem azért vagyok, hogy használjalak. Ebben tévedsz – mondom halkan, aztán vissza leültetem magam mellé. – Egy szeretőt nem azért tart az ember, mert bosszút akar, hanem azért, mert abban a szeretőben valami több van, mint a szerelmedben, és ez a szomorú igazság – mondom halkan, báááár, nem teljesen igaz. Több van benne, mint a szexben tanúsított érzékenysége az aranyossága és azok a magas hangon felcsendülő vinnyogások. Ahhoz képest, hogy mély a hangja, tökéletes. Jimin is tökéletes, mint mondtam, de ez a Yoongis ügy bekavar. Plusz tényleg a bosszúvágy ott van bennem.

– Azt hiszed, hogy akkor is ezzel mindent megoldasz? Hoseok, én nem kérek ebből – morogja halkan, de én a kezét fogva továbbra is, erősebben rászorítok és az arcomhoz húzom a kézfejét.

– Nem oldok meg semmit. Csak engedd, hogy szeresselek a testemmel. Mást nem kérek, mást nem akarok – szuszogom, aztán megcsókolom a kézfejét. Ahogy felnézek rá, láthatóan azonnal elpirul, majd körbenéz, hogy ki láthatta, de Jungkook és Rapmonster úgy elvannak, hogy semmit sem vesznek észre az egészből.

– M-meg őrültél? Ne mondj ilyen dolgokat! – sziszegi halál vörösen, amit kinevetek, kezét pedig elhúzza az én kezeim fogságából. – Akkor sem akarok a szeretőd lenni. Nem vagyok olyan – mormogja, olyan halkan, hogy senki ne hallja, csak én.

– Tudom, hogy nem vagy olyan, de a tested még is vágyik rám. Mi ez, ha nem a beleegyezésed? – kérdezem, végül csak felállok mellőle. – Innentől kezdve, felelősséget vállalok érted, főleg, hogy én voltam neked az első. Hidd el, nem vagyok egy kegyetlen ember. Sem egy alattomos rohadék, aki megcsalja a párját, csak... néha unja az ember a banánt, nem igaz? Főleg, ha nem biztos benne, hogy az a banán nem kezd el rothadni. – mosolygok rá halványan, végül leteszem a vizemet. – Ja és megkeresem őket. Sokáig vannak. Velem jössz? – kérdezem, felé fordulva. Igazából, örülnék, ha velem jönne. Nem akarok teljesen egyedül szembesülni a valósággal, ha még is igaz.

Taehyung

Először nemet akartam mondani, de olyan elanyátlanodott volt, hogy nem volt szívem azt mondani neki, hogy nem megyek innen sehová. Könyörgő szemeivel vizslatott, alsó ajka már-már remegett és én kénytelen voltam beadni a derekamat.

– Jó-jó, de siessünk – sóhajtottam, mire vigyorogva indult meg az ajtó felé, én pedig a vizemet szorongatva mentem utána.

Nem hiszem el. Hülyeségeket hülyeségre halmozok. Kikezdett velem az egyik legjobb barátom szerelme, én pedig önkényesen dobtam magam hanyatt, hogy tegyen velem amit akar, ha ez még nem is lenne elég, konkrét viszonyt folytatunk szerencsétlen háta mögött. Ha ez még mindig ne volna elég, Hoseok erősen próbál ellene irányítani, ráadásul mintha a fejemet is próbálná elcsavarni, teljesen hülyének nézve... ennek tetejében! Ha ez még mindig, de mindig nem elég, akkor még én segítőszándékúan kémkedem is a barátom után! Mindezt miért?

Mert szerelmes vagyok. Ha a gondolataimból, a viselkedésemből nem is jön le, abból biztosan nyilvánvaló mindenki számára, hogy olyan szerelmes vagyok, hogy nem látom a fától az erdőt sem. Istenem, borzalmas ember vagyok.

– A kurva... – Hoseok szava elakadt, én pedig hatalmas szemekkel néztem, mikor megláttam, hogy Yoongi és Jimin csókolóznak a stúdiószobában, ahol általában összeütik a számokat. Nyilván sietnek, az ajtó résnyire volt nyitva és annyira elkalandoztak egymásban, hogy észre sem vettek minket.

– Hát... ez szívás – mondtam nemtörődöm hangon, Hoseok viszont megfordult és dühösen kezdett trappolni. Nagy szemekkel igyekeztem utána, meglepetten. – Hé, nem szólsz nekik, hogy láttad? – kérdeztem zavartan, próbálva tartani a sietős tempóját.

– Nem!

– De hát... mi? Vele maradsz? – pislogtam, nagy szemekkel. – Bizonyíték. Szakíts vele, aztán hagyd az én seggemet is – mondtam, mire megállt és dühösen rám nézett.

– Először is, a te segged az enyém!

– Hogy mondod? A sajátom! – böktem saját mellkasomra, összevont szemöldökkel. – Az én testemre nőtt, nem a tiédre! Most mi a terved? Visszacsábítod úgy, hogy megcsaltad? – kérdeztem, összefont karokkal a mellkasom előtt.

Hoseok

Szúrós tekintettel illetem, ahogy ezt így kijelenti. Pedig, igen is az enyém és nem is fogom már elengedni, főleg így, hogy Jimin tényleg képes volt megcsalni, Isten tudja már, hogy mióta...

– Csak, hogy tudd! Testileg lehet, hogy hozzád tartozik, de szexuálisan és minden máshogy már az enyém! Vagyis, csak én foghatom meg, csak én dughatom be a farkam, csak én nyalhatlak ki, csak én játszadozhatok el úgy vele, hogy sikíts a gyönyörtől, vagy akár a fájdalomtól. Csak én nézhetek rá, mikor eszetlenül riszálod azt tánc közben és csak is én! Csak is én birtokolhatom! – sziszegem neki, miközben folyamatosan a falhoz szorítom, ahogy közeledek felé, azonban már nincs hová mennie. Háta a falnak ütközik én pedig testemmel teljesen odaszorítom. Mélyen a szemeibe nézek, arcára pedig kiül a vörös pír, bizonyára a szavaim hatására. Szemeiben is ott csillog a hitetlenkedés, azonban hamar lehunyom szemeimet, amikor az ajkára hajolva, szenvedélyesen megcsókolom az ő dús ajkait. Természetesen, úgy omlik a karjaimba, mint aki mindjárt összeesik és ugyan olyan szenvedéllyel viszonozza a csókomat. Tenyeremmel végig simítok az oldalán le egészen a fenekéig, amire erősen rámarkolok. Már is az ajkaim közé szusszant. Mikor elengedem ajkait, fogaimmal még gyengéden megharapdálom alsó ajkát, aztán megszívogatom. – Remélem, érted már, hogy mostantól az enyém vagy Kim Taehyung. Nem áll szándékomban lemondani rólad, sem elengedni – suttogom ajkára, majd megpaskolva a fenekét, végül elengedem és elindulok vissza a terembe. Hallom, ahogy a másik egy elveszett sóhajt hallat, majd lassan utánam jön, amint végre ismét feleszmél.

– Nem vagy normális, ha meglátnak? – kérdezi halkan a hátamnál, amint beér.

– Nem láttak meg – válaszolom, azzal besétálva a terembe, idegesen a vizemhez lépek, amit felkapva beleiszok. Úgy érzem, hogy mostantól semmi lelkiismeret-furdalásom nem lesz, tekintve, hogy Jimin aztán nem semmi. Szeretem, még mindig, így nem áll szándékomban elengedni, viszont... megpróbálhatom féltékennyé tenni. Ehhez pedig Taehyung tökéletes. Aztán, nem utolsó sorban, ha a szexet is lecsökkentem, Jimin és köztem, lehet egy idő után feltűnik neki, hogy mérges vagyok rá, mert az vagyok. Az vagyok, mert nem hittem volna, hogy igazam lesz. Próbáltam mindig elhessegetni ezt az egész elméletet, de elegem van már abból, hogy a megérzéseim mindig igaznak bizonyulnak. Mikor a kapcsolatunk elején voltunk, annyira jó volt minden, most meg... tényleg az van, hogy úgy csaljuk egymást a másik háta mögött, ahogyan azt nem szégyelljük, de, hát ez van. Viszont, van egy nagyon jó játszótársam. Úgy érzem, hogy lehet még ennél is izgalmasabb az életem. Taehyung maga az izgalom, és őszintén? Izgatottá tesz, ha a közelében vagyok. Felizgat az a tudat, hogy tilosban kell járnom azért, hogy meghódítsam. Ez nagyon tetszik... ezt akarom csinálni, míg csak lehet.

Taehyung

Jung Hoseok egy hihetetlen alak, de komolyan. Hogy lehet valaki ilyen kis seggfej? Én annyira nem értem. Még egy-két éve olyan jókat szórakoztunk együtt, filmeztünk, játszottunk, mindenféle hülyeséget, vicceket meséltünk egymásnak, cikiztünk másokat, aztán... aztán minden megszűnt. Most pedig mit látok? Jung Hoseoknak egy olyan arcát, amiről eddig fogalmam sem volt és őszintén? Meglep és egyben taszít, de vonzz is. Nem tudtam az érzéseimet hová pakolni, pedig gondoltam rá, hogy összefogom őket egy vörös szalaggal és kihajítom mindet egy szemetesbe, a szívemmel és lelkiismeretemmel együtt.

Akárhonnan is nézem, úgy, hogy Jimin is ezt teszi, igazán nem kellene sajnálnom őt azért, ami történt, de hát, én Kim Taehyung vagyok és Kim Taehyung hülye, úgyhogy sajnos, furdalni fog a lelkiismeret, valószínűleg életem végéig, közben magam ellen fogok beszélni a tetteimmel, ugyanis mindig Hoseok karjaiban fogok kikötni, mert idióta vagyok. Aztán sír a szám, hogy bántottam Jimint. Meg magamat is.

Nem csak Hoseok hihetetlen alak, hanem én is. Nemet kellene mondanom, fenékbe billentenem Hoseokot, mert láthatólag elszállt az agya – hogy magától, vagy a hírességtől, azt már nem tudom –, ennek ellenére én mit teszek? Kémkedek, engedem, hogy megfektessen, sőt, még generálom is tudat alatt, talán. Borzasztó.

Apró sóhajjal léptem be a terembe, s mikor mindenki a helyén állt, igyekeztem én is beállni, azonban a táncot nem tudtuk elkezdeni, mert a kis friss párocska nem jelent meg, még percek múltán sem.

– Megölöm őket – sziszegte Hoseok, vörös fejjel, összefont karokkal a mellkasán.

– Hát, sokáig vesznek kaját, az biztos – mosolygott Jungkook, vállat vonva. Remek, Jungkookie, hergeld még, kérlek, mert én leszek vele összezárva órák után, nem te. Nyugodtan, csak hergeljed. Mit számít már nekem... így sem tudok menni, mit számít, ha holnap sem fogok.

– Hát... érdekes – mondta Namjoon, elgondolkodva.

– Biztos egymást kóstolgatják – kuncogta Jungkook, megforgatott szemekkel. Félmosolyra húztam a számat, majd mikor Hoseok vörös fejére esett a pillantásom, felsóhajtottam.

– Lehet, valami gond van, nem kell rögtön rosszra gondolni. Ne legyél tapló, Jungkookie, ugyanis Hoseok is hallja és szétveri az ideg – sóhajtottam, megcsóválva a fejemet.

– Bocsi – nyögte a maknae, esdeklően nézve Hobira, aki csak mélyen szusszantott, idegesen lehunyt szemekkel.

Hoseok

Esküszöm, én mindjárt agyvérzést kapok. Hogy lehet ekkora ribanc Jimin? Mi nem tetszik neki velem kapcsolatban? Mi kivetnivalót talál bennem? Persze, megcsalom, de csak azért, mert ő is ezt teszi velem. Tudom, hogy nem kéne lesüllyednem a szintjére, de nem tehetek róla, ha valami nehezen megy, gyorsan tudok váltani, bár, nála biztos nehéz lenne, ugyanis tényleg szeretem. Viszont, még nincs veszve semmi. Visszahódítom. Megpróbálok változni. Persze, nem tudom, hogy mit nem szeret már bennem, ez a baj, így változni sem tudok igazán, ha nem mondja. Vagy lehet, hogy túlzottan unalmas vagyok már neki? Fene sem tudja, de hihetetlenül idegesít és elkeserít ez az egész.

– Óh, végre már. Hova mentetek kajáért? – kérdezi NamJoon, Jimin picit meghajol egy apró mosoly kíséretében.

– Ne haragudj, nagy volt a sor – mondja halkan, mire én csak felhorkantok. V azonnal rám kapja a tekintetét.

– Miért nem mondod meg neki? – suttogja, de csak leintem.

– Mert felesleges. Tagadná – mormogom halkan, ő pedig csak egy sóhajt ereszt meg, majd megcsóválja a fejét.

– Te tudod, de engem hagyj ki ebből – suttog vissza.

– Nem is szándékozlak belekeverni. Azt hiszed, hogy bántanálak? – kérdezem, ahogy a szemeibe nézek.

– Már azzal bántasz, hogy a barátom ellen hangolsz.

– Nem hangollak ellene, csak az igazat mond...– nem tudom befejezni, mert NamJoon hangja szakít félbe.

– Jól van srácok, kezdjünk neki!

A táncpróba jól megy, Taehyung ügyesen táncol, Jimin tekintete pedig folyamatosan Sugán pihen. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy a tükörből látom, vagy ha odapillantok Sugát figyeli, Suga pedig őt. Azonban Jimin jó színész, ez kiderült. Amint hozzá sétálok, azonnal bújik és enyeleg nekem, de őszintén, hatalmas csalódást okoz nekem ezzel. Legszívesebben a képébe mondanám, hogy hagyja abba ezt a színjátékot, tudom, hogy Yoongival hetyeg, de nem, nem akarom megbántani és emellett, szeretném féltékennyé tenni. Hogy tudja, miről marad le, ha még is Sugához pártolna át. Így, amint szünet lesz, azonnal Taehyungot karolom át a nyakánál, majd szorosan magamhoz húzom.

– Amúgy, mit szólnál, ha táncpróba után elmennénk a moziba? Most adnak egy jó kis filmet. Neked is tetszene, szereted az olyanokat. Régen mentünk már el bárhova is – mosolygok rá kedvesen. – Ja és meghívlak vacsira is. Utána halál éhesek lennénk – nevetem.

Taehyung

Összevontam a szemöldökömet. Hogy mi van?

– Nem megyek veled moziba és kajálni sem – morogtam, majd lefejtegettem az ujjait a hasamról, ezután pedig finoman eltoltam magamtól, kissé degradálóan nézve rá. Igen, tényleg szeretem, de nem engedem, hogy komplett hülyének nézzen. Biztos, hogy nem. Nem tudom, miért akar velem moziba menni és miért akar elhívni vacsorára, de ne engem hívogasson. – Ott van Jimin, hívd meg őt – vontam vállat, majd egy határozott mozdulattal a sarokban lévő asztalhoz léptem, amin a palackozott vizes üvegek voltak. Elkaptam egyet, majd felbontva a tetejét, lassan meghúztam az üveg tartalmát, annyit eresztve belőle a számba, amennyit csak tudtam.

– Ne már! Tök jó lenne! Mint régen – nyögte fáradtan, mellém somfordálva. Ivás közben sandítottam felé, oldalra pillantva, majd mikor befejeztem cselekményemet, felsóhajtottam és ránéztem.

– Hoseok, így is bajban leszel, mert úgyis szagot fog majd valaki, arról nem beszélve, én mennyire ki leszek utálva. Szóval szerintem fogd vissza magad és ne engem hívj moziba, meg vacsira sem. Amúgy is tudod, hogy most pár hétig diétára vagyok fogva – morogtam, újabbat kortyolva a vízből.

– Diétára? Mi? – pislogott, nagy szemekkel.

– Ha már szeretőt tartasz, figyelj rá – mosolyogtam negédesen. – Haza megyünk tánc után – mondtam neki, lassan sétálva Jungkook felé, hogy ne Hoseokkal kelljen ennyire sűrűn egy levegőt szívnom.

Szívesen kaptam volna az alkalmon, ha nem ebben a helyzetben lettünk volna. Örömmel mentem volna vele akár vécét pucolni is, mert vele lehetek, de úgy, hogy a legjobb barátomat csalom én és ő is – akármit is tesz Jimin –, már minden más volt. Nem akartam lebukni, nem akartam felhívni a figyelmét senkinek, így jobb, ha távol tartom magam tőle, és ha bunkóbb vagyok vele a kelleténél.

Nem kell a feltűnés.

Hoseok

Ez bizony egy nyílt elutasítás volt, de nem baj, lesz még másik alkalom is. Lesz rá esély, hogy eljöjjön velem. Ahogy Kookiehoz megy, ráhagyom, azért én sem akarok lebukni, viszont... az, hogy kimondta, hogy a szeretőm, konkrétan egy hatalmas vigyort csal az arcomra és belülről megmozgat bennem valamit. Nem is tudom, hogy mit, de baromira jól esik.

Amint a próbáknak vége, mindenki haza megy. Jimin és Yoongi persze együtt. Hát... úgy néz ki, hogy kihasználják majd az alkalmat, hogy nem leszek otthon. Viszont én is ezt fogom tenni. Bezárom a táncterem ajtaját, azzal megfordulva, lassan felé lépkedek. Nagy szemekkel pislog fel rám, amire elmosolyodom.

– Ne nézz így rám, nem eszlek meg – mondom halkan, ahogy felé nyújtom a kezem, hogy talpra állítsam. Persze, nem fogadja el, feláll magától, amit megnevetek.

– Nem eszel meg, ez tény, de van mitől tartanom – mormogja, ahogy a vizét ledobja a földre.

– Kérlek – nevetem, azzal elkapva a derekánál fogva magamhoz húzom, arcom a nyakába temetem és mélyen magamba szippantom az illatát – Milyen jó az illatod – mosolyodom el, ujjaimmal pedig a derekát cirógatom.

– Átlagos, vagy most büdös, izzadt vagyok – szuszogja a hajamba.

– Szerintem nagyon jó – csókolok a nyakába, végül csak elhúzódom tőle. – Viszont, most tényleg tanítalak. Majd később rátérünk az izgalmasabb részekre is – nevetem, mire azt látom, hogy megforgatja a szemeit.

– Nagyszerű – mormogja, aztán teljesen elengedve a lejátszóhoz lépek.

– Láttam jó pár hibát a táncodban, de ezek mind-mind tartási hibák. Lusta vagy. Adj bele mindent, különben ezt észreveszik. Míg a mi mozdulataink teljesek, addig a tieid csak félmozdulatok – mondom komolyan, immár a szakmai ismeretemet bevetve. Csendben figyel, hallgat és bólogat. Legalább a tekintélyem ilyen téren meg van számára, aminek örülök.

Hagyom, hogy eltáncolja a számot, végül ott javítom ki, ahol a sok hibát megtalálom. Szerencsére Taehyung könnyen tanítható személy. Nincs vele probléma, ha elmondom neki, azonnal megérti. Kijavítom az egyik kéztartását, majd a lábát is beállítom, így azonnal megérti, majd úgy is csinálja, ahogyan azt kell. Imádom Taehyungot.

– Jó, ügyes vagy – mondom vidáman, mikor leállítom a zenét, azzal újra indítva beállok mellé. Azonban, annyit változtatok az egészen, hogy a sima egyéni táncból, párosat csinálok. Elkapom a derekánál fogva, mintha csak egy keringőre hívnám, de másabb terveim vannak. TaeTae azonnal felvonja a szemöldökét és értetlenül néz rám, mígnem ajkaira hajolva megcsókolom.

– Ügyes vagy, megérdemled a teljes kényeztetést – mosolygom az ajkára, ahogy a viszonylag gyors számra egy teljesen más, random táncot alakítok ki vele. De, láthatóan nincs ellenére, mert élvezi. Azonnal egy mosoly díszeleg az arcán, néha hallom, ahogy felkuncog, amivel engem is jobb kedvre derít, így én is úgy nevetgélek, mint egy kis tinédzser. Mikor megpördítem, úgy helyezkedem el, hogy a háta mögött legyek, így mindkét kezemmel a csípőjére fogva szorosan az ölemnek húzom a fenekét, ajkaimmal pedig a nyakát csókolgatom, harapdálom, mintha a legfinomabb édesség lenne. Hangos a zene, de még is hallom, ahogy felsóhajt, fejét pedig hátra dönti, egyenesen a vállgödrömbe. Elkuncogom magam, majd a csípőjén pihenő egyik kezemmel elkezdem felfedezni a testét. Eleinte csak a ruháján keresztül, majd már a ruha alatt, de persze a táncot egy pillanatra sem hagyom abba vele. Többet és többet akarok.