Return to life (1/?)

Cím: Return to life

Alkotó: Nana; ötletadó: MinJi

Hossz: ?
Párosítás: Sehun [Oh Sehun] (EXO) & V [Kim Taehyung] (BTS)

Besorolás: +12!

Műfaj: AU; humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash; bromance

Összefoglalás: Sehun, Dél-Korea egyik legnagyobb cégének vezérigazgatója. Aránylag fiatal, karizmatikus, jóképű és elképesztően gazdag. Egy hatalmas, hamis botrány miatt kénytelen volt lemondani vezetői pozíciójáról. Természetesen szerelme, akiért akár a Holdra is elment volna, elhagyta a botrány kialakulása közben. A családja elfordult tőle, így egyedül maradt. Az élete darabokban. Depresszióba esett, majd arra az elhatározásra jutott, hogy új életet kell kezdenie egy olyan helyen, ahol senki nem ismeri, így egy aprócska falura esett a választása. Sehun a maradék pénzéből megveszi a falucskában lévő egyik régi házat, s a pénz hiányában egymaga áll neki házának korrigálásába. 

Hozzáfűzés:  
 Nana nem bír a popsiján ülve maradni, akkor teljes az élete, ha nincs egy csepp szabadideje sem. Ezt az ötletet még jó pár hónapja adta nekem MinJi, de akkor még úgy voltam a dologgal, hogy majd később megírom, mert elhalmozom magam munkával a végtelenségig, és tegnap egy álmatlan éjszaka közben megemlítette, hogy akár ezt is elkezdhetném hatalmas unalmamban. Biztos vagyok benne, hogy nem fogom megbánni és nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek MinJi ötlete és az én megvalósításom. *-* Igen, tudom, túl sok V, de nézzétek el, ő a kedvencem és Sehun mellé annyira passzol nekem. :c Olyan tökéletes páros, hogy hjaj...

A szőkés hajú férfi idegesen szusszantott, miközben a festékes vödröt cipelte a garázsból, egyenesen a házának irányába. Nem volt neki való ez az élet és helyzet, de mit kezdeni már nem tudott volna, s kénytelen volt ehhez a megoldáshoz folyamodnia, hiába volt ez a legutolsó dolgok egyike, amit az élete részévé akart tudni.

Kissé dühösen cipelte be az ajtaján a festékes dobozt, hogy nekilásson az új házának kikupálásába, s tudta, mire végre befejezni a munkát, addigra biztosan elfogy minden életereje, életkedve, de mit tenni nem tudott. Szeretett kényelmesen élni, ebből adódóan a kényelmes élethez elengedhetetlenek voltak a megfelelő körülmények is, amit minden áron szeretett volna magának megteremteni.

A nappalijába érve félig lehunyta a szemeit, majd a festékes hengert belemártotta a hófehér masszába, s lassú, határozott mozdulatokkal futtatta azt fel a falra, hogy eloszlassa a felületen, elég ügyetlenül, de a maga módján nem volt festőket megszégyenítően rossz.

Sehun egy 28 éves felnőtt férfi volt, Dél-Korea egyik leghíresebb, legnemesebb cégét tudhatta a magáénak, egészen addig a napig, amíg hatalmas botrányba nem fulladt a neve és csődbe nem ment. Igazából, a cég csődbe nem ment, de kénytelen volt lemondani a ráosztott posztról, hogy ne érjék több támadások, hiszen valószínűleg, ha abban az ütemben folytatódott volna az élete, gyorsan elhunyt volna szerettei köréből, így inkább a „felmondást” és a költözést választotta, mint értelmes megoldás. Habár, a nagyvárosi élet volt a mindene, a körülményei úgy kívánták, hogy ezt megfosztva magától, teljesen új, idegen környezetbe költözzön.

A botrány primitív volt, ám annál komolyabb jelentőséggel bíró: megbélyegezték azzal, hogy pedofil, ez pedig bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az élete és a munkája is tönkremenjen, mindez pár irigy lélek, elme miatt, akik minden áron azon munkálódtak, hogy őt tönkretegyék. Sehunnak igazán nagy sebet ejtett az önbecsülésén, hogy sikerült ezt elérniük, sőt, mi több, még ő neki kellett elmenekülnie, hogy aránylag nyugodt életet élhessen, viszonylag olyan helyen, ahol nem biztos, hogy ismerik. Minden áron muszáj volt új életvitelbe kezdenie, különben nem tudta volna lenyelni azt a sok sértést, bántó és szitok szót, amit a fejére olvastak két éves pere során. Noha a bíróságon hiába vetették el az ügyet bizonyítékok keveslése miatt, az emberek annyira naivak és ostobák tudtak lenni ilyen dolgokat figyelembe véve, hogy csőlátásban csak azt realizálták birka módon, hogy Oh Sehun, a híres Technológiai Designer cég vezetője igazából pedofil, ráadásul úgy, hogy gyerekeknek is számos ötlettel, műsorral és értékes dolgokkal állt elő. A rossz nyelveknek pedig ez maga volt a tökély. – Sehun úgy viszonyult a dologhoz, hogy nyilván meg kellett történnie, ő nem hitt a véletlenben. Úgy sejtette, valamit nagyon elronthatott, ha idáig fajultak a dolgok, vagy ha ennyi ember meggyűlölte őt, tulajdonképpen a semmi miatt. Itt pedig életbe lépett azon problémája, hogy igazából nem is volt senkije, aki valóban szerette volna. A perek közben a barátai, ismerősei közül senki sem állt mellette, ha valaki mégis, akkor csak és kizárólagosan a pénze miatt tette, s mihelyst átadta a céget más kezébe, ezek az emberek is eltűntek az életéből. Főleg a párja, a szerelme, akivel házasságban is élt. A nő szinte rögtön elfordult tőle, ráadásul kihasználva az alkalmat, hogy sebet tud ejteni Sehunon, szinte azon nyomban indíttatott egy válópert, amit a bíróság elfogadott, ugyanis a pedofília gyanúba keveredése elég indok volt ahhoz, hogy a nő elváljon, hiába volt hamis a vád. Ez pedig rengeteg pénzt is jelentett, így Sehun elmondhatta magáról, hogy magányos volt, senkije nem volt, még egy pincsi kutyája sem, pénze főleg. – Bár, már nem érdekelte a helyzet. A maga ura lehetett újra. Kénytelen volt ahhoz folyamodni, hogy megkeményítse, jéggé változtassa a szívét a sok gyötrelem, fájdalom és cserben hagyás után. Bosszantotta a kialakult helyzet, fájt neki és úgy érezte, soha többé nem fog tudni senkiben, egy árva lélekben sem megbízni. Összetörtnek és reményvesztett érezte magát, hiszen akármennyire is titulálható jó kiállású, értelmes férfinek, ha ennyire a földbe tiporják, sokat veszít a fényéből, ő pedig szinte az összeset elvesztette. Sikerült talpra állnia félig-meddig, s elkönyvelnie, hogy ezen a helyen minden más lesz: zárkózott életet él, eljár dolgozni – reménykedett benne, hogy lesz számára munka –, és éli a saját, unalmas életét egy tanyán. Enyhe túlzás volt a tanya, de ő nem tudta más szemmel nézni a kertes házikókkal teli kis községet. Sem pláza, sem bevásárlóközpont, sem főiskola, egyetem. Általános iskola, templom, temető, két nagy élelmiszerbolt és egy zöldséges, plusz még pár kacatokkal teli helyiség. Ezen kívül semmi érdemlegeset nem tartalmazott.

Frusztrált sóhajt hallatott, megcsóválva a fejét, majd lassan áttért a mellette lévő falra, hogy azt is kikenhesse.

Az emberek furcsállták, hogy egy városi férfi beköltözött a szerény, nyugodt életvitelű kis falucskájukba, ahová ritkán tértek be a nagyvárosban lakó emberek, hogy itt tengessék életük hátralevő részét. Kereskedelmi okokból kifolyólag sűrű vendégek voltak a kamionok, egyéb szálló eszközök, de olyasmire, hogy valaki városból, ahol minden megtalálható, ebbe a kis községbe vonuljon, még nem volt példa; az ellentettjéről értelemszerűen igen. Természetesen, Sehun egy szót sem szólt senkihez, azonban mindenki rögtön tudta a járásáról, a mozdulatairól, az artikulálásáról beszéd közben, hogy ő bizony, valamelyik városból érkezhetett. Kifinomult volt, érzéki és tipikusan sznob beállítottságú. – Mindenkit érdekelt, vajon mi vehette rá a férfit, hogy ehhez folyamodjon, azonban túl új volt, nem mertek tőle kérdezni.

Mély sóhajjal konstatálta, hogy befejezte a nappali kifestését. Szélesen elmosolyodott, végignézve a munkáján, ami bár véletlenül sem volt nevezhető sem profinak, sem pedig tökéletesnek, de jobb „színben” pompázott, mint előtte, így valamelyest boldoggá tette a tudat.

Finoman végig húzta alkarját az izzadt homlokán, letörölgetve róla a huncut cseppeket, majd egy nagy nyújtózás kíséretében elindult ki az udvarra, hogy kint folytathassa a önkényűen meghatározott szolgálatát, ugyanis már az egész lakást sikerült kifestenie a kellő színre, árnyalatra és igazából a bútorok elhelyezésén és berendezésén – barkácsolással együtt véve – már nem volt bent érdemlegesen dolga.

Összevont szemöldökkel nézte meg kívülről a házát és nem tetszően elhúzta az ajkait, mikor látta, hogy a tető mennyire rossz állapotban van. A maradék pénzéből sikerült minden szükséges dolgot megvásárolnia, ami kellhet a ház felújításához és igazán fogadhatott volna egy szakembert mindenre, de a sanyarú, kellemetlen állapot az volt, hogy arra már egy fityinge sem maradt. Kénytelen volt egymaga megcsinálni mindent, hosszú, fájdalmas munka árán, amiben őszintén megvallva, még nem igen volt része. Habár jó testfelépítéssel rendelkezett, izmos volt és jó kiállású, az izmait a konditeremből sikerült a magáénak tudnia, nem a kemény dolgos munkától, úgyhogy idegen volt neki a barkácsolás és a ház javítgatása.

Összepréselte az ajkait, mikor azon gondolkodott, hogyan kezdjen neki a tető felújításának. Végül arra jutott, hogy youtube-on biztos van valami tutorial videó, vagy az interneten valami, ahol elmagyaráznak mindent. – A gondolatra elvigyorodott, és szélsebes mozdulatokkal igyekezett a létráért, pár darab cserépért, kalapácsért és egyéb kellékekért, amikről úgy gondolta, kellhetnek odafentre. Nem vitt magával túl sok cserepet, először csak egy próbát akart tenni, vajon sikerül-e neki, ugyanis, ha nem, akkor nagyon erősen gondolkodóba kell esnie, mit kezdjen a tetővel.

Halovány sóhajjal ült a háztetején, vadul böngészve a telefonjában videók, vagy leírások után, mély hümmögéseket hallatva, közben pedig néha az előtte heverő cserepekre esett a pillantása. Forró, nyári meleg volt, ennek következtében félmeztelenül ült a tető közepén; a Nap szinte perzselte a bőrét, ami nem segített a gondolkodásában, de próbált nem tudomást venni a tűző Napsugarakról, összepontosítani akart a feladatára, hogy véghez vigye és büszkén elmondhassa: erre is képes volt egymaga, egyedül.

– Néha elgondolkodom rajta, miért vagyok a barátod. – Az idősebb végig mérte a nála jóval fiatalabb fiút, aki vigyorogva locsolgatta magát az utcán lévő kis csapból kisugárzó vízzel, nem törődve vele, hogy mennyire lesz vizes a ruhája. – Nem bírod ki hazáig? Aztán majd tiszta sár leszel és nekem nyivákolsz, hogy anyukád szidott, mert összekoszolod magad, mint egy ovis – sóhajtotta megadóan, megcsóválva a fejét, ide-oda libbentve azt, tanácstalanul. A fiatalabb fiú azonban elvigyorodott és már csak azért is vett a tenyerébe egy jó adag vizet, hogy a barátja fejére célozva fröcskölje rá azt. Az idősebb felmordult és rögtön elkezdte törölgetni a vizes arcát a pólójával, bosszúsan figyelve a csobogó vízben „pancsoló” fiatalabbat.

– Melegem van! Rám rohad a ruha. Ráadásul ma rengeteget kellett dolgoznom – nyüszítette, mikor elzárta a nagy méretű csapot, s finoman megrázogatta az ujjait, hogy a maradék víz is eltávozzon róla, ami csöpögve ért volna földet.

– Jaj, te szegény – forgatta a szemeit az idősebb, cinikus hangnemben. – Jó nagy sarat csináltál ide, Taehyung.

– Megdagonyáznék benne – vigyorgott az említett, vonogatva a szemöldökét. Az idősebb fiú újra megforgatta a szemeit, s mielőtt bárki meglátta volna, hogy barátja megint mire nem volt képes, elindult a poros utcán, a lábait dobálva maga előtt. – Várj már! – Taehyung gyors léptekkel igyekezett utána, s mikor beérte, megkönnyebbülten sóhajtott egyet, felfújva egyik arcát, kissé durcás ábrázatot öltve magára.

– Ne nézz így! – csóválta meg a fejét Yoongi, lehunyva a szemeit pár minutum erejéig, zsebre vágva mindkét kezét.

– Olyan gonosz tudsz lenni, tudod? Én szeretek gyerek lenni! – Taehyung összefonta karjait mellkasa előtt, s bal szemén is összeszűkítette szemhéjait, hogy nyomatékosítsa egy picit a haragját, azonban Yoongiról lepergett a viselkedés, egy percre sem gondolkodott el azon, hogy magára kellene-e vennie vagy sem.

– Hát az látszik, haver! Olyan vagy, mint egy hatalmasra nőtt óvodás – kuncogta, haloványan megvonva a vállait. Taehyung rögtön fújtatott egyet, sértetten lépegetve Yoongi bal oldalán.

– Legalább én nem vagyok olyan befásult kis tuskó, mint te – mormogta, lebiggyesztve az alsó ajkát.

– Nem vagyok befásult, csak 21 évesen illik felnőttnek lenni, takony! – Már csak azért is illette a kissé degradáló jelzővel, hogy heccelhesse a fiatal barátját, aki bár, jó pár centivel magasabb volt nála és valamivel férfiasabb testfelépítéssel rendelkezett, mint Yoongi, így első ránézésre érettebbnek és komolyabbnak tűnhetett, mint az idősebb; ettől függetlenül Yoongi sokkal férfiasabban viselkedett. Taehyung a maga módján elég gyerekes és egyszerű volt, amit tükrözött a külsejét körbeölelő aurája is: Vékonykás, de férfiasan faragott arcán aránylag dús ajkai ékeskedtek, szépen ívelve, mintha egy festményről pattant volna ki; orra is tökéletesen ívelt volt, nem volt se nem túl nagy, sem kicsi az arcának arányaihoz képest; a szemei hatalmasak voltak – tökéletes összhangot teremtett a nagyobb szájával és orrával, így egyáltalán nem volt az arcberendezése aránytalan –, és szinte mindig ott ült sötét barna íriszeiben a gyerekes csillogás. Ami még egy lapáttal rátett a látványrara, az volt, hogy Taehyung esetek többségében frufrusan viselte a haját, s mikor a rakoncátlan tincsei a szemeibe hullottak, akkor igazán úgy hatott, akár egy kisgyerek. Főleg, ha piszkos volt az arca.

Yoongi szinte a tökéletes ellentéte volt; nem hiába tudhatták egymást legjobb barátjuknak. Yoongi viszonylag alacsony termettel rendelkezett, kissé vékony is volt a magasságához képest is. Arca aranyosnak tűnt, a pimasznak ható orrával, és a vékonykás, de szépen ívelt ajkaival. Az arcvonala valamivel nőiesebb volt, mint Taehyungnak, ugyanis az arccsontja elég kiugró volt, nem volt puha párnácskás, de nem beteges volt a külseje. Ő csak ilyen volt. A sötét barna íriszeiben visszafogott jellem, komolyság és nyersség ült, így hiába volt alacsonyabb, vagy vékonyabb társainál, senki nem mert volna újat húzni a fiúval, hiszen megjelenésre, viselkedésre is erőteljesebb volt, mint barátja, ezt az aurája is kellőképp tükrözte. Az állandóan színesre festett haja pedig csak fokozta a róla kialakított képet.

Esetek többségében majdhogynem ő védte meg Taehyungot és nem fordítva, hiába volt Taehyung valamivel izmosabb nála. Yoongi higgadt fejjel tudta kezelni a konfliktusokat, nehezen veszítette el a fejét, s tudott hidegvérrel gondolkodni, ami számára nagy előny volt. A fiatalabb hiperaktív jellem révén nem tudott nyugodtan elülni a fenekén, emellett elég „agresszív” jellem volt az övé. Nem is agresszív, inkább csak hirtelen, forrófejű, aztán miután rájött, hogy megint nem kellett volna megszólalnia, jött a pánik.

Minden lehetséges dologban eltértek egymástól, amit csak el lehet képzelni: Taehyung rengeteget dolgozott, segített apjának a zöldséges kereskedésben nyaranta és hétvégente, ha szabadideje engedte, emellett pedig állandóan mozgásban volt, ellentétben Yoongival, aki halálos nyugodtsággal feküdt otthon az ágyában zenét hallgatva, reménykedve, nehogy valaki megzavarja – természetesen, aki megzavarta, az mindig legjobb barátja volt. Egymás tökéletes ellentétei.

A legfontosabb pedig, amiben teljesen ütköztek: Yoongi hetero volt, míg Taehyung a férfiakhoz vonzódott. Első hallásra az idősebb nehezen fogadta el Taehyung szexuális vonzalmát, de alig lehettek 14-16 évesek, mikor a fiatalabb sírva közölte vele, hogy a lányok őt lázba sem hozzák, még csak szépnek sem látja őket igazán. Yoonginak sokáig kellett emésztenie a hallottakat, de minden erejével azon volt, hogy megvigasztalja elveszett barátját és habár eleinte el szeretett volna fordulni tőle, nem volt hozzá szíve, örült is neki, hogy nem így tett akkor. Élete végéig bántotta volna a lelkiismeret, ugyanis barátja megbízott benne, s olyan információt, titkot mondott el magáról, amit rajta kívül senki más nem tudott róla. Nehéz volt hozzászoknia, hogy ha csajokat nézett meg egy-egy újságban, vagy az utcán, Taehyung csak hümmögött, vagy vállat vont jelezvén, hogy nem rossz, de őt nem izgatják sem a női keblek, sem pedig a nők birtokában lévő idomok. Azt is nehéz volt megszoknia, hogy ha Taehyung látott meg egy számára helyes, szemet gyönyörködtető férfit, majdhogynem híg halmazállapotba lépett és olvadásnak indult… – Ilyenkor mindig szánalmasnak gondolta a barátját, de ennek véletlenül sem adott volna hangot, főleg annak nem, hogy nőket megszégyenítően tud egy-egy hímnemű egyedet bámulni, rebegtetve a szempilláit. Persze, csak diszkréten; Taehyung elég szelíd volt és nem mert volna senkivel kikezdeni, szóval ha ilyesmi előfordult, csak nagy titokban, vagy alig észrevehetően. Egyedül Yoongi előtt engedte el magát valamelyest.

Yoongi annyiból sajnálta szegény fiút, hogy még egy kapcsolata sem volt. A faluban nem igen léteztek hozzá hasonlók, vagy ha igen, ők is legalább ennyire titkolták, ugyanis kis közösség, nagy pletyka, nagy felfordulás. Talán egy-két barátnője volt Taehyungnak mutatóba, de az is csak azért, hogy a szülők ne aggódjanak afelől, hogy a fiúk esetleg más… – Emiatt szánta őt, mert Taehyungnak csak plátói szerelemben volt része, de még igazándiból szeretője sem volt soha.

Annyiból még kellemetlennek érezte barátja szituációját, hogy a fiú helyes, talán nőket megszégyenítően szép is férfias jóképűsége mellé, ebből adódóan sajnos a községben lévő lányok számára elég közkedvelt is. Ámbár, csak a fiatalabb korosztálynak, de az is elég volt egy meleg fiúnak, aki a háta közepére sem kívánt egy lányt sem, csak barátságból adódóan.

Egy jó ideig civakodtak az utcán, meglepettséget sem okozva a mellettük elsétáló idősebb hölgyeknek, ugyanis mindenki ismerte már a párost, senkinek nem kellett őket bemutatni. Nem tulajdonítottak túlzott érdeklődést a káromkodásra és arra, hogy Yoongi már-már fenyegette Taehyungot, hogy meg fogja verni a sárban, ha tovább felesel neki. Egészen addig ment a civódás, míg el nem értek egy házhoz, amiről mindenki tudta, hogy új lakója lett az ütött-kopott épületnek.

Yoongi először nem értette, hogy TaeTae miért mered felfelé tátott szájjal, csillogó szemekkel, de mikor arra vezette a tekintetét, meglátta az edzett férfi felsőtestet, amin haloványan csillogtak az izzadtságcseppek, miközben csintalanul végignyalták izmos testét fedő bőrét. Szőke haja szinte csillogott a Napfényben, s mikor megemelte alkarját, hogy lesimítsa homlokára tapadt izzadtságcseppjeit, megfeszültek a felsőtestén lévő izmok. Taehyung levegőt is elfelejtett venni, a szíve pedig kihagyott egy ütemet.

– Istenem! – sóhajtotta Yoongi ingerülten, lemondóan, majd finoman barátja állához nyúlt, megemelve azt, becsukva a száját. – Kiesik a szemed, fejezd be! Nem szoktam ilyeneket mondani, de ez nem túl gusztusos! Tök visszataszító. Képzeld el, milyen büdös lehet – sóhajtotta, oldalba bökve a fiatalabb fiút.

– Szerelmes vagyok – súgta Taehyung, laposakat pislogva, figyelve, ahogy a szőke férfi hátraveti a fejét, ezzel pedig megfeszültek a nyakán lévő erek, a bőrének pattanva, s hogy fokozzák a látványt, a huncut cseppek izgatóan nyalták végig a férfi bársonyos bőrét a nyakán át haladva lefelé, folyamatosan.

– Ez az! Szuper – Yoongi az égre emelte a tekintetét, fájdalmasan nyüszítve.