Dirty price - VHope (3/?)

Cím: Dirty price

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ??

Besorolás: +16

Műfaj: AU, Sötét, 

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal; erőszak, erotikus tartalom, YAOI
Összefoglalás: Taehyung az egyik leghíresebb maffiavezér, akitől mindenki retteg - még az is, aki csak hallott kegyetlenségeiről, vagy módszereiről. Szép, karakteres, szemgyönyörködtető arca ellenére szívtelen, nem ismer könyörületet, imád gyilkolni, és fájdalmat okozni, szenvedésre ítélni azt, aki nem tiszteli őt, vagy aki tartozik neki - esetleg ujjat húzott vele. Jung Hoseok, sajnálatos módon nem csak tartozik Kim Taehyungnak, de alábecsüli, ráadásul nem tiszteli úgy, ahogy a férfi azt elvárná...  

Hozzáfűzés: Itt is itt a folytatás. :3 

Reméljük, tetszeni fog nektek! :3 

Jó olvasást! <3

Nana írja Taehyungot!

Noriko írja Hoseokot!

Hoseok

Ágyas?! Én?! Mi vagyok én, valami olcsó szuka?! Meg a faszomat, nem leszek az ágyasa! Hamarabb ugrok ki ebből a kibaszott szobából, minthogy tényleg az ágyasa legyek! Idegesen szusszantok egy hatalmasat, aztán felülnék, hogy mihamarabb a hátam mögött tudjam ezt a helyet, de amilyen lendülettel fellök, azzal a lendülettel úgy vágódom vissza az ágyba, a testemet ostromoló fájdalmak miatt. Ha eddig nem csak a végtagjaim fájtak, hát most az alfelembe is úgy nyilall a fájdalom, hogy mindjárt megőrülök. Ezt nem hiszem el! Egyszerűen nem hiszem el! Hogy kerültem én ekkora slamasztikába? És hogy fogok kijutni?

Annyi és annyi kérdés cikázik át az agyamon, de akárhogy is próbálok rájuk választ találni, egyáltalán nem megy. Azonban, meg kell szöknöm. Muszáj, hiszen ez így nem élet. Ha már dolgoznom kéne azért, hogy letudjam a kokainnak az összegét, állítson be testőrnek, vagy valami behajtónak, vagy tudja a tököm! De ne ágyasnak! Ez már abszurd! Frusztrált nyögést engedek ki ajkaim mögül, majd egy kis idő múlva, látom, ahogy kinyílik az ajtó. Szinte látom magam előtt, ahogy az a féreg kúszik be rajta, de kellemesen csalódnom kell, amikor meglátom, hogy az orvos az.

– Júj, rendesen elbánt veled – ereszt meg egy mosolyt, míg én csak ellenségesen elfordítom tőle a fejem. Faszom, az kéne még, hogy ez is rám olvasson, hogy milyen szinten van szétkúrva a picsám. Olyan boldog vagyok, hogy mindjárt szíven szúrom magam egy tollal. – Nos, lássuk a sebeket – mondja magának a mondókáját, aztán türelmesen hagyom, hogy lecserélje a kötést a karjaimon és a lábaimon, majd már csak arra leszek figyelme, ahogy a lábaimat széthúzva, a nyílásomat is lekezeli. Ennél megalázóbb dologban még életemben nem volt részem. Tény, jó, hogy valamit csinál a lenti sebemmel is, de ez akkor is zavarba ejtő és olyan, mintha valami kurva lennék.

Amint elkészül, egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy elhagyja a szobát, így végre megpróbálhatok pihenni. Szörnyen érzem magam, olyan fáradt vagyok, hogy a szemeim szinte már ragadnak le az álmosságtól. Remélem, hogy egy darabig nem látom, addig is megpróbálom kitervelni a szökésemet, ugyanis eszem ágában sincs itt maradni, mint egy kibaszott ágyas.

Másnap reggel, amikor besétál a szobába az orvos, újra ellátja a sérüléseimet. Az alfelem úgy fáj, mint még soha. Elég egy kicsit mozognom, hogy már összeszarjam magam a fájdalomtól. Bár, ha belegondolok, most még a szarás sem menne. A reggelimet elfogyasztva csendben fekszem, átnézve a szobát, hogy felmérjem a terepet, aztán valahogy – nem tudom, hogyan –, de sikerült kimászni az ágyból, így az ablakhoz sétálva, azt is jól megnézem magamnak, hogy milyen magasan lehetek körülbelül és, hogy hogyan is kéne másznom, ha valamennyire meggyógyulnak a sérüléseim. Nem hagyom, hogy a seggemet teljesen szétbassza. Ez az egy alkalom is bőven elég volt.

Ah, a kapuban őrök állnak, akárcsak a bejárati ajtónál. Viszont az ablakom alatt tiszta, ahol egy sor fa van. Talán, ha annak takarásában el tudnék slisszolni, akkor ahogy látom a birtok végénél, ahol szintén erdős a rész, talán fal kerítés helyett ez a sima drótkerítés van, amit meg tudnék mászni. Ah, nehéz lesz ez a szökés, de én Jung Hoseok vagyok, akinek egy nem akadály. Viszont, kell még annyit várnom, hogy a sebeim rendben legyenek és, hogy tényleg tökéletesen megtervezzem a szökésem. Így, lassan visszasétálok az ágyhoz, amire lefeküdve, egy sóhajjal próbálok pihenni, hogy minél gyorsabban rendbe jöjjek. Megbánja még ez az alak, hogy kikezdett velem. Ha kijutok, olyan szart kavarok neki, amilyenben eddig még nem volt része. Nem csak az alvilág többi embere is a nyakán lesz, de még a zsarukat is rászabadítom. Megbánja Kim Taehyung, hogy így elbánt velem! Abban biztos lehet!

Taehyung

A napok vészes gyorsasággal teltek, ugyanis rengeteg dolgom volt, így nem tudtam odafigyelni az újdonsült ágyasomra sem, amit persze, mérhetetlenül bántam, hiszen szívesen töltögettem volna vele az estéket, de a munka az munka, abból pedig akadt bőven. Ráadásul egy-két zsaru is volt itt, embereket kerestek, és mivel a rendőrséggel jó kapcsolatot ápolok, ezért segítettem nekik, cserébe ők nem csukatnak le sem engem, sem a csapatomból mást. Ez ilyen. Sokan nem hiszik el, hogy a maffia és a rendőrség milyen szoros kapcsolatot ápolnak. Nem véletlen, hogy kevés maffiózót csuknak le... – Egymásnak segítünk. Én információkat adok, ugyanis minden alvilági patkány a kezemben van, ők pedig cserébe nem vágnak sittre, eltussolják az ügyeimet, ami nekem is jól jön, nem mellesleg pedig nekik is.

Nem mondom, hogy köpök embereket, ugyanis nem szokásom, csupán olyanokat mesélek el, amik nem fűződnek hozzám, vagy azokról mesélnek, akik számomra jelentéktelenek: gyilkosok, erőszakolók. Az ilyeneket én is elítélem, nem csak az emberek többsége. Attól függetlenül, hogy egy maffia tag feje vagyok, még nem kenyerem a brutalitás, hiszen Hoseokot sem erőszakoltam meg, élvezte, bármennyire tiltakozott eleinte.

Felsóhajtva rajtam le az aktákat, majd egy fáradt sóhajt hallatva temettem arcomat tenyereimbe, miközben hátra dőltem a hatalmas székemben, egy hangos, fáradt, mély nyögést eresztve ki ajkaim résén keresztül. Nem volt kedvem semmihez, és őszintén, örültem, hogy a pénzügyi, ügyes-bajos dolgaimat elintéztem, de még sok van hátra, ezt pedig bizonyította az asztalom másik végén lévő hatalmas dosszié. Volt pár ember, akit nem ártott volna elkapni, vagy kinyírni, azonban ez már nem az én feladatom lesz, én csak annyiban veszek részt, hogy kiválasztom, ki tartozik a legtöbbel, mióta, mikor tűnt el, Namjoon és Yoongi pedig majd előkerítik, és megölik. Igazából, magam sem tudom, Hoseokot miért hozattam magam elé, mikor esetek többségében csak kiadom a parancsot, hogy vagy fizetnek, vagy megdöglenek. Kegyetlen, én is tudom, azonban én sem szórakozásból élek – nekem ez a "vállalkozásom", ha úgy tetszik.

Mikor kopogást hallottam az ajtó felől, és később megláttam Jimint, felsóhajtottam, majd azonnal a homlokom közepére futtattam szemöldökeimet, kérdőre vonva, miért is zavar engem most – a munka közbeni pihenőmben.

– Nem kellene már aludnod? Már majdnem két hete nem is aludtál szinte semmit – mondta halkan, miközben az asztalomhoz lépett. Felsóhajtottam, majd a dossziékra vetettem pillantásaimat, elég látványosan, hogy tudja, azokkal még dolgom van. – Tudom-tudom, én csak szeretném, ha pihennél egyet. Nem olyan sürgős az.

– Dehogynem. Más különben mikor kapom meg a több milliós tartozásokat? – vontam meg szemöldökömet, fáradtan nézve rá.

– Van elég pénzed, ráér az még.

– Nem ér rá. Velem ne kekeckedjen senki – szusszantottam, mire elmosolyodott, és egy laza mozdulattal ült le íróasztalam végébe, s már éppen rámordultam volna, hogy bajban lesz, ha nem veszi le onnan a nagy valagát, de mikor felém fordította a fejét, megállt a levegő tüdőmben, ugyanis vártam, mit fog mondani.

– Mindig elcsodálkozom, hogy mikor lettél ilyen kemény, és rendíthetetlen. – Már megint ezzel a dumával jön. Őszintén szeretem Jimint, de nem bírom, mikor a múlttal dobálózik; a múlt egy olyan dolog, amivel nem éri meg a foglalkozni, el kell temetni, ugyanis csak megrontja az életet. – Emlékszem, mikor az udvarunkon játszottunk, és azt mondtad, hogy énekes szeretnél lenni, de apád nem engedi. Sírva fakadtál, én pedig ott ölelgettelek, hogy ha énekes nem is lehetsz, én mindig meghallgatom, ha dalra fakadsz – kuncogott, mire megforgattam a szemeimet.

– Oké, jó éjt! – sóhajtottam, rátenyerelve az íróasztalomra, hogy egy könnyed mozdulattal felállhassak, majd elinduljak ki az irodából.

– Jó pihenést! – vigyorgott huncutul, mire megforgattam a szemeimet, ugyanis tudtam, arra ment ki ez a játék, hogy ne halljak többet, és elinduljak aludni, ismertem már Jimint. Ha sokat dolgoztam egyhuzamban, mindig előállt valami ciki, vagy épp szívmelengető, gyerekkori emlékkel, amit én általában képtelen voltam meghallgatni, ezáltal pedig tovább álltam. Jimin ravasz, mint egy róka.

Azonban, én nem pihenés céljából indultam útnak: eléggé elhanyagoltam mostanában a kis Hoseokot, szóval, nem ártana meglátogatnom. Valamelyest már biztosan fel is épült, ugyanis Jonghyun a napokban járt nálam, szerinte már egészen jól van, tud rendesen sétálni is - őröket kellett állítani, ugyanis nem voltam hülye, gondoltam rá, hogy meg akar majd szökni, hiszen az lenne a logikus. Szóval, két őt az ajtó előtt, két őr az ablak alatt, sőt, még a fürdőszobai ablaknál is van kettő, nehogy onnan próbáljon meg kiszökni. Ismertem a Hoseok-féléket. Soha nem nyugszanak bele, hogy mi a sorsuk, pedig sokkal könnyebb lenne nekik – csak saját magamból indultam ki. Én is ellenkezhettem volna apámmal, de ha énekesnek adom a fejem, és ostoba, buta álmokat kergetek, soha nem lenne ekkora hatalom a kezemben, emellett nem tőlem félne a fél ország. Azt tehetek, amit csak akarok – persze, némileges határral.

Mikor elértem a foglyom ajtaját, intettem az őröknek, miszerint szeretnék belépni, ők pedig készségesen álltak odébb, hogy benyithassak a szobába. Hoseok az ágyban ült, azonban annyira bele volt mélyedve a rajzolgatásba, hogy fel sem tűnt neki érkezésem, így szinte hangtalanul, akár egy prédára lecsapni készülő leopárd, megközelítettem, s mikor rálátásom nyílt a füzetre, amibe rajzolt, elvigyorodtam.

– Szökést tervezel, drága? – kuncogtam, mire hirtelen, az ijedtségtől felkiáltott, majd annak hatására elejtette a füzetet a kezéből, ahogyan a tollat is. Elnevettem magam, majd felvettem a füzetet a padlóról, hogy belelapozgathassak, ő pedig vörös fejjel figyelte minden mozdulatomat. – De édes – mosolyogtam rá, megnézegetve egy-két jól sikerült tervet. – Amúgy, tényleg drótkerítés van a fák mögött, de áram van belevezetve, szóval nem fogsz tudni kimászni – mosolyogtam, ránézve, megemelt szemöldökkel. – Sajnos az áramvezérlő egy széf belsejében van, a falban vezetve futnak a vezetékek is, szóval, ha azt akarnád bizergálni, akkor nagy zajt csapnál, bárki észre venné. A szellőző sem rossz ötlet, csak az is be van kamerázva, és van egy külön kiépített szoba, ahol negyven ember figyel mindent – mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig nyelt egyet, lesütött szemekkel. – A föld alá ásás sem rossz, csak az a baj, hogy emeleten vagy, ha pedig megpróbálnád kivágni a padlót, amit azért kétlek, de tegyük fel, akkor pont az én irodámba pottyannál. Végül is, jó tervek, de dolgozz még rajta – kuncogtam, a kezébe adva a füzetet.

– Miért adod vissza? – vonta össze a szemöldökét, mire elmosolyodtam, mellé ülve az ágyban.

– Okosabb vagyok, mint te, Hoseok. Én előre gondolkodom. Tudod, nem véletlenül van az ajtódnál és minden ablakodnál őr, de hogy megnyugtassalak, ha azt ki is játszanád, van jó pár kamera, ami téged figyel. Igen, a fürdőben is – vigyorogtam, mire elvörösödött.

– Ez szeméremsértés! – csapta az ágyhoz füzetét, mire vállat vonva néztem rá.

– Nem izgat.

– Feljelentelek a rendőrségen! – sziszegte, majdhogynem az arcomba mászva, én azonban mosolyogva a hajába kaptam, közelebb húzva magamhoz annyira, hogy az orrunk szinte összeérjen, majd az ajkaira suttogva hagyták el számat következő szavaim:

– A rendőrség is az én kezemben van. A minap is voltak itt, kétszer is. Én vagyok a fél, majdnem egész ország feje, hát nem érted? – mosolyogtam, a szemeibe nézve. – Ha a rendőrségnek szólnál, eljátszanák, hogy bizony, nyomoznak az ügyben, de mellette nem tennének érted semmit, mert nem mernek, ugyanis tudják, hogy akkor én sem segítek bizonyos nehéz helyzetekben. Szóval kár a gőzért, de édes, ahogy próbálkozol – mosolyogtam, huncut mosolyra húzva számat. – Magadra maradtál, lásd be. Nincs menekvés. Szövögesd csak a terveidet, rajzolgass, mint egy kisgyerek, megengedem, legalább nem unatkozol, de jobb, ha nem próbálkozol, mert tudok olyan büntetést szabni rád, ami rosszabb a mostaninál is. Inkább szokd meg, talán előbb szabadulsz – súgtam szájára a szavakat, félig lehunyt szemekkel, majdhogy nem erotikusan búgva mély hangommal.

Hoseok

Ahogy szavait az ajkaimra suttogja, arcomra azonnal egy grimasz ül ki, ezzel is kifejezve felé az ellenszenvemet. Ugyan, hogy gondolja azt, hogy szokjam meg ezt az egészet? Ezt lehetetlen. Ugyan, melyik férfi örülne annak, ha a seggére pályázna egy másik? Egyik sem! Ez az alak pedig a legrosszabb. Inkább ölt volna meg. Mikor érzem, hogy ujjaival jobban a tarkómon lévő hajamba túr, majd annál fogva, sokkal közelebb húz magához, már is megérzem ajkait a sajátomon. Természetesen, egyáltalán nem viszonozom, hiszen nekem ő egy senki. Egy olyan embernek nem viszonozok semmit, aki iránt nem érzek mást, csak utálatot, azonban, ahogy elnézem, őt ez nem érdekli. Elveszi, amit akar, így elveszi a csókomat is. Nyelvét erőszakosan tolja át a számba, hogy feltérképezze annak belsejét, amit hagyok, hiszen, ha nem hagynám, lehet, újra olyan fájdalmakon kéne keresztülmennem, mint amilyenen a múltkor is. Nem szeretném, hogy ismét csak két ujjal tágítson, aztán nem finomkodva művelje azt velem. Néha muszáj annyira megadnom magam, amennyire még megtehetem.

Persze a napok során, sikerült valamennyire helyre jönnöm, a seggem sem fáj már, aminek külön hálás vagyok, hiszen az talán rosszabb volt, mint maguk a lőtt sebek. Hiába mondja azt, hogy nem tudok megszökni, hogy ő okosabb nálam, nagy hibát követ el, ugyanis nem ismer engem. Nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek néz. Nem maradok itt, kerül, amibe kerül. Ahogy elengedi ajkaimat, majd ismét megcsókolja azokat, arra ösztönöz, hogy dőljek el az ágyon, amit vonakodva ugyan, de megteszem, hagyva, hogy fölém magasodjon és ízlelgesse az ajkaimat és felfedezze ujjbegyeivel a testemet. Csakhogy, a vészjelző megszólal a fejemben, miszerint nem akarok most dugni vele, sőt máskor sem. Ha kell, leszopom, de a seggemet nem akarom ismét odaadni, szeretnék még járkálni.

– Mh – húzom el fejem tőle, ezzel megakadályozva, hogy tovább ízlelgesse ajkaimat, aztán a kezére is ráfogok, hogy ne barangoljon csak úgy. Hülye voltam, hogy ezt megengedtem neki. – Jobb lenne, ha még hagynál egy kicsit gyógyulni. Nem vagyok túl jól – mormogom, helyezkedve alatta, hátha kiszabadulok, de esze ágában sincs elengedni.

– Ha már van erőd tervezgetni a szökésedet és van erőd járkálni, kétlem, hogy olyan beteg lennél. Szóval, csak fogd be és tedd szét nekem a lábaidat, ahogyan azt egy jó ágyasnak tennie kell – kuncogja ajkaimra ezeket a megalázó szavakat, amiktől akaratlanul is elvörösödök. Gyűlölöm!

Kezével lenyúl lábaimhoz, majd felhúzva az egyiket, közéjük térdel, szinte kierőszakolva, hogy tényleg széttegyem a lábaimat, mint egy ügyes kis szajha.

– Így. Nem is olyan nehéz, ugye? – neveti el magát, miközben csókjaival lehalad a nyakamra, bennem pedig kezd felgyülemleni az a pánik, az a kétségbeesés, miszerint soha nem fogok megszabadulni tőle. A fasznak kellett nekem annak idején tőle drogot kérnem! A fasznak kellett vele találkoznom!

– Ezért... ezért még drágán megfizetsz! Kurvára megfizetsz! – sziszegem, meg-meg remegő hanggal, ahogy combjaimon végig simít tenyerével, fel egészen a férfiasságomig, bevezetve ujjait az alsónadrágomba a combom mentén. – Tönkre teszlek! Nem hagyok neked menekvést! Azt is megbánod, hogy megszülettél! – fenyegetőzöm tovább, mígnem egy elhaló nyögésbe fulladok, ahogy férfiasságomra szorít ujjaival. – Kurvára... rábaszol! – szűröm ki fogaim között mondandómat. Ennyit arról, hogy engedem magam. Leszarom! Nem vagyok szajha, nem fogok úgy táncolni, ahogy ő fütyül! Soha!

Taehyung

Megemeltem szemöldökeimet, mikor elhagyták a fenyegető szavak ajkait, és őszintén, legszívesebben hangosan kacagtam volna rajta, ugyanis ebben a helyzetben, és másmilyenben sem tudna pont nekem ártani, de nem akartam ennyire lelombozni, válaszolatlanul hagyom a fenyegetéseit, csak egy aprócska, mindent tudó mosollyal reagáltam le, majd szusszantva egyet, finoman megcsókolgattam a nyakát, végig masszírozva egész férfiasságát, mire újra felnyögött, megremegő testtel. Rá fogok baszni? Hát... most ő fog, de nagyon. – A gondolatra elmosolyodtam, s azzal a lendülettel haraptam meg előbb kényeztetett bőrét, mire felszisszent, feltolva nekem a csípőjét. A vak is látja, hogy kíván engem, ugyanis már kő keménnyé vált férfiassága a kezemben, már kezdtem attól félni, hogy csak ennyitől el fog durranni. Ennyit arról, hogy nincs túl jól, hagynom kellene még gyógyulni. Hát persze, hogyne...

Felsóhajtottam, majd másik kezemmel finoman feltoltam rajta a pólóját, a vékony, lenge textilanyagot, majd elkezdtem mellkasát beborítani csókjaimmal, finoman, becézgetőn csókolgattam, szívogattam a bőrét, egyáltalán nem olyan erőszakosan és durván, mint jó múltkor, sőt! Most olyan gyengéd voltam, amilyen még soha, de persze, nem azért, hogy így juttassam a csúcsra. Nem, más terveim voltak. Ha ennyire kis hebrencs, akkor legyen az, nem bánom, viszont nem hagyom szó, vagy tettek nélkül.

Mihelyst erősen ráharaptam bimbójára, nyüszítő hangot hallatott, ezt követően, szinte rögtön megszívogattam a kis kaviccsá dermedő részét, lehunyt szemekkel szopogatva, közben gondosan simogatva, masszírozva ékességét. Ujjait rögtön a hajamba, tincseim közé túrta, mellkasát kidomborított nekem, és már zihált, pihegett, mintha már egyszer megdugtam volna, pedig szó sem volt ilyesmiről. Kis édes... pedig mennyire nem akarta.

– Szóval? Még mindig nem szeretnéd, hm? – kérdeztem, hüvelykujjammal megdörzsölgetve makkját, mire éles hangon felnyögött, én pedig finoman a makkja tetején lévő kis nyílásába nyomkodtam mutatóujjam hegyét, mire a tüdejében rekedt az összes levegő, kitágult szemekkel. Milyen szép... Igen, Hoseok nagyon szép férfi. A félig lehunyt szemeivel, a dús, vöröslő ajkaival, azzal a szépen, érdekesen ívelt orral, az erős vonásaival... Tényleg szép volt, a mámoros kéjben úszó arckifejezésével pedig főleg.

Ítéletidőn át el tudtam volna szórakozni vele.

Elvigyorodtam, majd lassan elhúzódtam megkínzott mellbimbójától, és határozott, egyszerű mozdulattal húztam le nadrágját és alsóját, de csak annyira, hogy férfiassága elővillanjon a takarása alól, s azután könnyedén vettem ajkaim közé makkját, megszívogatva, lehunyt szemekkel. Hirtelen nyögött fel, olyan hangosan, hogy azt hittem, menten beleszakad a gyönyörbe. Ujjaival erőszakosan markolta a tincseimet, én pedig egyre mélyebben és mélyebben nyeltem el őt, erőteljeseket szívva, aztán elszakadtam tőle, mikor már kezdett volna nagyon belelendülni.

– De mivel még fájdalmaid vannak, tiszteletben tartom, hogy pihenned kell – húztam gunyoros vigyorra ajkaimat, visszacsomagolva kőkemény merevedését a nadrágjába, miközben felálltam az ágyról, végig nézve arcán, ami az elégedetlenségtől szikrázott, a szemeiről nem is beszélve.

– Te rohadék! – ült fel zihálva, remegő tagokkal.

– Te mondtad, hogy nem vagy túl jól – pislantottam rá ártatlanul, a szívemre téve a jobb kezemet. – Én csak tiszteletben tartom a kérésedet – vigyorogtam, megnyalva ajkaimat. Nem szoptam le még soha senkit, de igazából, Hoseoknak nem volt rossz íze, meg kellett vallanom – bár, több ilyen, nem hiszem, hogy előfordulna, de ez most szükséges volt, ugyanis kellett ez ahhoz, hogy kicsit megbolondítsam. – Nem is zavarlak tovább a pihenésedben – vigyorogtam, rákacsintva, elindulva az ajtó felé.

Hoseok

Abban a szúrásban kapok keze után, engem ugyan nem fog itt hagyni, miután így felhúzott. Szemét! Hogy képzelte ezt? Ez faszság!

Amint megfordul és rám néz, felvonja szemöldökét, míg én csak visszahúzom, megakadályozva ezzel teljesen, hogy elhagyja a szobát. Mivel már jobban vagyok, egy pillanat alatt húzom magam felé, aztán ahogy magamra húznám, átfordulok vele, majd én kerülök fölé, ráülve a csípőjére.

– Kurvára ne merj itt hagyni, miközben látod, hogy áll a faszom! – emelem meg a hangom, felbátorodva, hiszen a vágyam kielégítése ebben a pillanatban sokkal erősebb, mint a büszkeségem, amit most minden gond nélkül úgy söprök félre, ahogyan az elő van írva.

– Nocsak, mi ez a... – nem hagyom, hogy befejezze, mert ajkaira marok a sajátommal, kierőszakolva tőle egy szenvedélyes csókot. Tudom, ha nem húzom fel én is őt, biztos, hogy itt hagy a fenébe, ezt pedig baromira nem akarom. Most vállalja a felelősséget és ne hagyatkozzon arra az idiótaságra, amit az elején mondtam, miszerint fáradt vagyok és beteg. Égek a vágytól, hogy végre kielégüljek. Természetesen megadhatnám ezt magamnak is, de valahogy... valahogy nem lenne ugyan olyan, mint vele. Persze, józan ésszel nem tennék ilyesmit, sőt egyenesen a Pokolba kívánnám magam, de most nem. Most egyszerűen csak azt akarom, hogy úgy kényeztesse a farkam, mint az előbb is, csak elengedés helyett, befejezés lenne, aminek a vége, ugyebár a kéjes nyögés és orgazmus.

Halk sóhajt eresztek meg az ajkaira, miközben csípőmet lassan mozgatni kezdem az ölén, megpróbálva felhergelni a másikat szexuálisan. Ha nem adja meg nekem azt az örömöt, én biztos, hogy belehalok. Ajkaimmal ismét az övét veszem célba, lejjebb haladva a nyakára, amin a bőrét beborítom apró csókjaimmal, ujjaimmal pedig a felsőjére fogva, lehúzom róla egy az egyben. Tény, most úgy viselkedek, mint egy büdös kurva, de nem érdekel. Most perpillanat, semmi sem érdekel. Csókjaimmal és nyelvemmel, lehaladok mellkasára, amin végig nyalva a bőrt én is kezelésbe veszem egyik mellbimbóját, amit azonnal szopogatni és harapdálni kezdek, s persze csípőm mozgatását egy pillanatra sem hagyom abba, aminek az eredménye az lesz, hogy bizony-bizony ő is kezd megkeményedni, így lassan abba kell, hogy hagyjam ezt, hogy immár kezem vegye át a stafétát. Ujjbegyeimmel végig simítok az erős hasfalon, le a nadrágjához, mígnem kigombolva azt, ujjaimat már is vágyához vezetem végig simítva ékességén, majd makkján tartva mutatóujjam, gyengéden, körkörösen masszírozni kezdem azt, amitől egy halk nyögést ejt meg ajkain. Viszont, ma ha minden jól megy, talán most én leszek benne és nem fordítva. Persze, ha ő lesz bennem, perpillanat most azt sem bánnám. Mindegy, csak szűnjön meg ez a feszítő, kéjes érzés.

Mikor ujjaimmal ismét végig simítok hosszán, ügyesen előveszem a nadrág és alsónadrág rejtekéből, hogy immár ajkaimmal meginduljak lefele testén, kínzóan lassú mozdulatokkal, hogy ezzel is úgy húzzam az agyát, mint ahogyan azt ő is megtette velem. Hallom, ahogy a hűvös levegő érzésére felszisszen, majd felnyög, mikor ajkaimmal az alhasánál megállva, nyalogatni és harapdálni kezdem bőrét, egy pillanatra sem érve meredező erekciójához, helyette, ujjaimmal egy picit lentebb haladon és nadrágon keresztül, az ő bejáratát kezdem el masszírozni, nyomkodni, hogy érezze, most az én faszom lesz az ő seggében. Vagyis, most még ez a szándékom, bár ha teszek érte, meg is valósítom, tekintve, hogy az ő fejét is el lehet csavarni a kéjjel.