Dirty price - VHope (2/?) +18!

Cím: Dirty price

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ??

Besorolás: +18

Műfaj: AU, Sötét, 

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal; vér; erőszak, +18! - erotikus tartalom, YAOI
Összefoglalás: Taehyung az egyik leghíresebb maffiavezér, akitől mindenki retteg - még az is, aki csak hallott kegyetlenségeiről, vagy módszereiről. Szép, karakteres, szemgyönyörködtető arca ellenére szívtelen, nem ismer könyörületet, imád gyilkolni, és fájdalmat okozni, szenvedésre ítélni azt, aki nem tiszteli őt, vagy aki tartozik neki - esetleg ujjat húzott vele. Jung Hoseok, sajnálatos módon nem csak tartozik Kim Taehyungnak, de alábecsüli, ráadásul nem tiszteli úgy, ahogy a férfi azt elvárná...  

Hozzáfűzés: Itt is a folytatás. :3 Reméljük, tetszeni fog nektek! :3 <3

Nana írja Taehyungot!
Noriko írja Hoseokot!

Hoseok

Erőteljes fájdalomra ébredek, mikor testem valamennyire kipihente azt a traumát, miszerint meglőttek, és a fájdalom elborította az egész testem. Bár, igazság szerint, most sem volt ez másképp. Egy nyögés kíséretében mozdítom meg egyik karomat, ami hihetetlenül fáj, jobban mint előtte. Hát igen, a lőtt sebek nem éppen a legkellemesebb érzéssel töltenek el, sőt! Újabbat nyögök, mikor próbálok egy picit oldalasan feküdni, de sehogy sem megy, mert ha ránehezedek a másik karomra, ami szintén meg van lőve, akkor majd be szarok a fájdalomtól. Egy hatalmasat sóhajtok, végül csak a tekintetemet futtatom végig azon a szobán, ahol el vagyok helyezve. Gőzöm sincs, hogy mit tervez a másik, de egy cseppet sem tetszik ez nekem. Lehet, jobb lenne, ha megpróbálnék elszökni, itt hagyva mindent, sőt, talán jobb lenne, ha országot is váltanék, ahol biztos nem találna meg. Ha itt maradok, biztos, hogy a kínzásának a tárgyává válok, csak úgy, mint a múltkor is. Igaz, nem tudom, hogy mióta lehetek eszméletlen, de jobb lenne, ha inkább már nem élnék. Azt látom, hogy egy emeleti szobában vagyok, ahol az ajtónál minden bizonnyal őrök állnak, hiszen én csak egy kis piti díler vagyok, aki rengeteg pénzzel tartozik ennek a nagykutyának. Egy nagy sóhajt veszek, majd lassan, nagyon lassan megpróbálok felülni, hogy körülnézzek, mire is kell számítanom. Azonban ezt mégsem tudom megtenni, mert kinyílik az ajtó és egy számomra ismeretlen fickó lép be rajta. Lassan vissza is fekszem az ágyamba, mintha ki sem akartam volna mászni onnan.

– Nocsak, végre magadhoz tértél? – kuncogja, ahogy az ágyamhoz sétál. Fáradt szemekkel nézek fel rá, egy nagy szusszantás kíséretében.

– Nem, csak nyitott szemmel alszom és csak a szél lengeti a pofám – mormogom halkan, ahogy meghallom ezt az idióta kérdést. Most komolyan...

Elneveti magát, aztán a takarómért nyúlva lehúzza azt rólam és a sebeimre téved tekintete, amiket kötések fednek, de még is a hófehér anyagon, feltűnik a vérem vörös színe, ahogy átvéreztem, talán a mozgolódástól.

– Én Jonghyun vagyok, te gondolom Hoseok vagy. Tőled hangos minden – kuncogja el magát, ahogy leveszi a kötéseket, aztán lefertőtlenítve a sebeket újra kötözi azt.

– Hangos? Ugyan miért? – érdeklődöm, miközben kelletlenül elhúzom a számat, hiszen rettenetesen fájnak a karjaim és a lábaim. Hihetetlen, hogy az az állat meglőtt.

– Azért, mert te vagy az egyetlen, aki túlélte Taehyung szobájában – mosolyodik el, mire nekem csak egy halk szusszantás a válaszom, megspékelve egy gunyoros mosollyal.

– Hát, inkább megdöglenék, minthogy itt kínlódjak – mormogom, aztán felnyögök, amint a lábaimat veszi kezelésbe.

– Ugyan, nem hiszem, hogy olyan rossz sorod lesz, felkeltetted a főnök figyelmét, szóval biztos vannak tervei veled – kacsint rám, de erre már csak megforgatom a szemeimet. Aztán, amint végez a sebeimmel, kapok egy pohár vizet is, aminek tartalmát az utolsó cseppig kiiszom. Majd, amint kimegy, magamra hagyva a szobában, több sem kell, hogy kimásszak az ágyból és az ablakhoz lépjek, amit kinyitva, már is szökni próbálok. Igaz, rettenetesen fájnak a végtagjaim, de nem érdekel. Megéri, ha meg tudok menekülni, megéri!

Taehyung

Halk sóhajok közben lépkedtem a hosszú folyosón, ugyanis találkoztam Jonghyunnal még a reggeli órákban, és biztosított róla, hogy Jung Hoseok rendben van, nincs vele semmi gond, aránylag hamar fel fog épülni, ezt pedig örömmel hallgattam, ugyanis szórakozni volt kedvem, nem is akármennyire. – Ezen gondolatok közepette emeltem meg karjaimat, hogy ujjaimmal megigazíthassam inggalléromat, ami elég csálén állt már, majd miután ezzel végeztem, komótosan tűrtem fel az ingujjaimat csuklóim mentén, egyenesen a könyökömig, mind a két karomon, ugyanis elég meleg volt ahhoz képest, hogy már bőven beköszöntött az ősz, így kénytelen voltam kissé lengén öltözni, de azért annyira elengedni sem akartam magam. Jobb, ha komoly ruhában járkálok, nem pedig úgy, mint egy bohóc.

Épp befordultam jobbra a folyosó végén, de akkor hirtelen, elég gyatrán, gyengén, nekem ütközött valaki, és hogy ki az? – Azonnal elvigyorodtam, amint a személy halk nyöszögéssel esett hanyatt a padlónak, összeszorítva a szemeit, és arcizmai mögött lévő fogsorát is, fájdalmas grimaszba futott arccal.

Csak egy leheletnyit ért hozzám az ő teste, mégis hanyatt vágódott. Hát nem édes?

– Ejnye-ejnye, hova szökünk? – kérdeztem hűvös hangon, oldalra billentve a fejemet, miközben a csípőmre tettem egyik tenyeremet, meg is döntve az előbb említett testrészemet, mire Hoseok felnyitotta szempilláit, és amint meglátott engem, elkerekedtek a szemei, és látványosan meg is forgatta őket. – Nem akarok kötekedni, de azért nem kis pálya a sérülésed. Netán vécére akartál menni? Esetleg enni? Vagy... szökni próbáltál? – hajoltam le hozzá, játékos, gúnyos vigyort tartva az ajkaimon, a lehető legszemtelenebb módon beszélve vele.

Természetesen, nem reagált, csak oldalra döntötte a fejét, elnézve rólam, bosszúsan felfújva az arcát. – Bájos. Rögtön ez jutott eszembe, ugyanis tényleg aranyosnak hatott ez a kis arckifejezése, főleg úgy, hogy összeszorította az ajkait, és összevonta a szemöldökeit is, rosszallását fejezve ki az iránt, hogy rátaláltam, ráadásul még számon is kértem. Hogy a viharba ne tenném? Ő az én foglyom.

– Visszaviszlek a szobádba, de ha szökni volt erőd, gondolom, másra is lesz – vigyorogtam felé, miközben megfogtam ép kezét, és kicsit sem kímélve húztam fel magamhoz, ő pedig a hirtelen erőkifejtéstől felnyögött, majd mikor teste az enyémnek csapódott, újabb nyöszögés hagyta el ajkait, s hiába volt az álla a vállamnak támasztva, szinte láttam magam előtt fájdalmas arckifejezését. Tetszett.

Azonban nem vártam sokat: megfordítottam őt, és a kényelmes pozícióban állítva magam mellé, átkaroltam derekát, s vetettem át karját a tarkóm mögött, hogy vissza tudjam cipelni a szobájába. Nem tetszett neki, természetesen, de magasról tettem rá, sőt, amint beértünk a kis szobába az ágyhoz, levágtam rá, kicsit sem finomkodva, majd végig néztem a testén, egy huncut vigyorral.

Tetszett, hogy meg volt gyötörve, tetszett, hogy gyötrődött és szenvedett, emellett pedig már csak egy kis sétától is leizzadt, így haja csatakosan tapadt homlokára és halántékára, arca pedig vörös pírban úszott. Igazán... kívánatos volt.

– Szóval? Merre akart szökni a kis foglyom? – kérdeztem az ágy előtt állva, vigyorogva, összefont karokkal a mellkasom előtt.

Hoseok

El sem hiszem, hogy ebbe az állatba kellett belebotlanom. De most komolyan, ez is az én szerencsém. Jobb lett volna, ha még is az ablakon át távoztam volna, de kellett nekem variálnom azon, hogy de sérülten nem mászhatok ki, mert csak jobban megsérülnék, mint ahogy vagyok. Hogyne, ez volt életem legrosszabb döntése, hogy az ajtón át próbáltam megszökni, mint egy idióta. Komolyan, mióta süllyedtem le egy kezdő szintjére? Ziláltan nézek fel Taehyungra, aki még mosolyogva figyel engem, ami lehet, nem sokáig marad így.

– Csak... a mosdót kerestem, nem szöktem – szólalok meg halkan, ahogy nyöszörögve küzdöm fel magam a párnákba, hogy kényelembe helyezzem magam, ha már így elbánt velem.

– Ó, és még hazudsz is. Milyen aranyos – kuncogja el magát, míg arcomra egy kelletlen kifejezés ül.

– Nem hazudok, hugyoznom kell, franc se tudja, hogy mióta vagyok kiütve... – hazudok, ránézve hátha meggyőzhetem és némileg kíméletes lesz velem.

Egy negédes mosoly ül ki ajkaira, azzal az ágyamnak széléhez sétál és leül rá.

– Az a baj, hogy nem hiszek neked, ugyanis a slozi itt van melletted, a mögött az ajtó mögött, bár nem mintha számítana, a terveimen semmit sem változtat – kuncogja el magát, aztán ujjaival arcom felé nyúl, amitől én már reflexből elhúzódom, ugyanis fáj bevallani, de félek tőle. Nem akarok újabb szenvedésen keresztül menni. Amint ujjbegyei elérik arcbőrömet, ajkaimat egymásnak préselem, szemeimet pedig erősen behunyom. Egy jól szórakozó nevetést hallat, majd érzem, ahogy arcélemen végig simít, fel egészen a csapzott tincseimig.

– Tudod, nem szívlelem a hazugságokat. Főleg egy olyan alaktól, mint te – sziszeg, akárcsak egy kígyó.

– Sajnálom... – húzom össze magam érintései alatt.

– Megint ez a sajnálom. Sokra mész vele, nem gondolod? – markol hajamba, fejem erőteljesen oldalra húzva, amitől azonnal felnyöszörgök. Nem akarom ezt, haza akarok menni!

– Ne bánts... kérlek, megteszek bármit, csak ne kínozz tovább – nézek fel rá, kegyelemért könyörgő szemekkel, hiszen mi másért jöhetett ide, mint a további kínzásomért? Nem akarom, már nem bírom tovább.

Taehyung

Elvigyorodtam magam, hiszen borzasztóan tetszett a behódolása, az, hogy szinte könyörgött már, hogy ne tegyek a testében kárt, pedig lett volna vele tervem a továbbiakban. Lett volna? Van is, bár, abban nem voltam biztos, hogy ebben az állapotban azt kibírta volna, de valahogy nem is érdekelt, ugyanis nem azért tartottam meg, hogy nyalogassam a sebeit, és babusgassam a drágát, hanem azért, hogy megbüntessem, és megmutassam neki, kivel szórakozott, kivel szemtelenkedett, incselkedett, kit mert tsunderének nevezni, és még sorolhatnám mérhetetlen bűneit. Nem is a kokain ára zavart a leginkább – akárhogyan is nézem, nem nagy cucc az a negyven kiló. Persze, soknak tűnik, de nekem, mint maffia vezérnek, annyit jelent, mint két kiló porcukor ára. Semmi. Bosszantott a tartozása, persze, de máshogyan is el tudjuk intézni ezeket a kis piszkos ügyeket.

– Tudod – simítottam végig hüvelykujjammal alsó ajkán, kényszerítve, hogy kicsit szétnyissa száját, amit vontatottan ugyan, de megtett, könnyesedő szemekkel nézve fel rám, halványan megremegve, hiszen a fájdalom dolgozott a testében, amellett pedig már a félelem is, amit az én személyem váltott ki benne –, elég jól szopsz – néztem fel szemeire, mélyen íriszeibe vájva az enyémeket, mire nyelt egy hatalmasat, s mintha zavarban érezte volna magát, elkapta rólam a tekintetemet.

Nocsak, mi ez a hirtelen kis pír? Hová lett a tegnapi, szemtelen, nagy pofájú Hoseok? Ennyire sikerült betörnöm? Pedig a számonkérésemnél még volt szája, de most mintha attól tartana, hogy kinyírom, vagy addig szenvedtetem, amíg ki nem vérzik. – Habár, az utóbbi is tetszett volna, de nekem másról szóltak a terveim.

– Örülök, hogy tetszett. – Gúnyos hangon reagált, ami tetszett.

– Hát még én! Tudod... kíváncsi lennék, milyen íze van a szádnak. És arra is kíváncsi vagyok, van-e olyan szűk, és forró a segged, mint az ajkaid – mosolyogtam rá negédesen, újra megsimítva hüvelykujjammal ajkának felületét, majd egy kicsit benyomtam szájába az ujjamat, benyálazva azt, majd ki is húztam onnan, benedvesítve vöröslő szájának alsó részét.

– Azt a büdös életben nem fogod megtudni! – fortyant fel idegesen, mire a szemeibe néztem, velőt rázóan, majd a csípőjére ültem úgy, hogy véletlenül se tudjon szabadulni, ráadásul úgy fogtam le, és emeltem mindkét karját a feje felé, az ágy matracának szegezve csuklóit, hogy véletlenül se tudjon ellenkezni, amellett pedig szenvedjen a fájdalomtól. Így is volt, hiszen felkiáltott a vállát ért golyó sérülése miatt, és még a szemei is bekönnyesedtek.

– Én mindig elérem, azt, amit akarok! Ha a seggedet akarom, megkapom, elhiheted! Akár erőszakkal is, engem nem zavar, ha onnan keresztül vérzel el – sziszegtem a szájára, vészesen közel hajolva hozzá, a szemeibe nézve, elszántan, ellentmondást nem tűrően, miután elhúztam ajkaitól a kezemet.

Hoseok

Hatalmas, könnyes szemekkel nézek fel rá, ahogy igazán realizálom, hogy ő tényleg meg akar dugni. El sem hiszem, hogy ilyen szinten fordult velem a kocka, hogy eleinte én akartam őt megdugni, aztán most az a helyzet, hogy még is ő fog, hiszen én hogyan is tudnék ellenkezni? Fáj az egész testem, azt sem tudom, hogy tudtam kimászni ebből a mocskos ágyból. Mikor megérzem forró leheletét az ajkaimon, érzem, ahogyan azok azonnal kiszáradnak, így muszáj kidugnom nyelvem, hogy megnedvesítsem őket. Láthatóan, ez a másik figyelmét egy pillanatra sem kerüli el, sőt! Végig kíséri tekintetével, nyelvemnek megtett, rövid útját.

– I-inkább várhatnál, míg meggyógyulok. Így nem nagyon tudok mozogni sem – szólalok meg halkan, belenézve azokba az éhes, sötétbarna szemekbe.

– Ó, neked nem kell mozognod. Csak annyira, hogy széttedd nekem a lábaidat és mozgasd a fejed, hogy leszopd a farkam – kacsint rám, ugyan olyan távolságból nézve az én szemeimbe, ajkaim pedig egy pillanatra megremegnek, mind a félelemtől és mind attól az érzéstől, ahogy tudom, innen már nincs visszaút.

– A szopással még ki vagyok békülve, de a seggem továbbra sem adom. Azzal kiegyezem talán, hogy én dugjalak meg téged – mormogom, ahogy némi bátorságot veszek magamon, hogy visszaszóljak neki. – Hiszen még mindig egy tsundere vagy – húzódnak enyhén gunyoros mosolyra ajkaim. Tény, hogy félek tőle, de ha már el akarja venni a seggem szüzességét, nem fogom egyhamar megadni neki. Látom, ahogy szemeiben egy érdekes, veszélyes fény csillan meg, s ezt követően felordítok, ahogy szabad kezével a vállamon lévő sebemre szorít ujjaival.

– Milyen merészek vagyunk. Nem hiszem el, hogy még van arcod pofázni nekem – szakad fel belőle egy gonosz nevetés, amitől az egész testem megremeg. Fogaimat összeszorítom, miközben próbálom eltűrni ezt az eszméletlenül erős fájdalmat.

– Baszd... meg! Baszd meg! – emelem meg hangom, dühösen nézve a szemeibe. Meglehet, hogy eddig féltem, de most dühös vagyok. Rettenetesen dühös. Természetesen a félelem is dolgozik bennem, de ez inkább dühvé alakult át, amit most egyáltalán nem bánok.

– Nem sokára édes. Nem sokára, de először is, hadd kóstoljalak meg – hajol közel ajkaimhoz, de mielőtt elhihetné, hogy megcsókolhat, szinte láma üzemmódba kapcsolok át, amikor arcon köpöm.

– Ezt kóstold meg! – sziszegem, kihívóan nézve a dühös szemeibe, majd lepillantok az arcán lecsordogáló nyálamra, amit egy gunyoros, szinte már büszke mosollyal nyugtázok.

Meg akarsz baszni? Küzdj meg érte!

Taehyung

Összevont szemöldökkel emeltem ujjaimat a nyálcsíkra, ami végig csordogált az arcomon, majd lassan lekentem azt a bőrömről, és ahogyan mondta, finoman bekaptam az ujjamat, lenyalva róla nyálát, ő pedig nagy szemekkel követte mozdulataimat, habár a tekintetem mindenről árulkodott, csak nem épp a kegyelemről, és a jótettlélekről. Itt most nagyon keményen lesz megbaszva valaki, és az nem én leszek! Pedig képes lettem volna gyengéden megfektetni, ugyanis annyira nem kenyerem, ha a partnerem szenved, de ha így akar játszani, hát játsszunk így, rajtam ne múljék. Engem senki ne alázzon meg azzal, hogy leköp, viszont cselekedete ellenére, még mindig elég higgadtan fogtam fel a dolgokat, hiszen tudtam, ez csak egy gyenge próbálkozás az önvédelemre, mintha bármit is tehetne ellenem, pedig nem tud. Hatalmam van, ráadásul erőfölényem is, nincs mit tennie.

– Kis beképzelt pöcs. Remélem tudod, hogy aláírtad a halálos ítéletedet – mosolyogtam rá szelíden, miután kihúztam ajkaim közül az ujjamat, és ezt követően, szinte rögtön a szájára martam, egyáltalán nem kímélve őt. Előjáték? Kényeztetés? Gyengédség? Egyiket sem ismerem ebben a pillanatban. Keményen, durván fogom a magamévá tenni, de úgy, hogy a végén visítson az élvezettől, és elfelejtse, mennyire fáj minden tagja. Annyira meg fogom dolgozni a kis rózsáját, hogy másnap nem csak ülni, feküdni és mozogni sem lesz képes, még csak egy jót szarni sem, arról kezeskedem!

A csók közben ellenkezett, folyamatosan harapta a nyelvemet, a számat, egyáltalán nem engedte magát, én azonban erőszakosabb voltam a kelleténél, s kiharcoltam magamnak, hogy engedjen a késztetésnek, amit nagy nehezen, de megadott, hiszen rájött, innen nem lesz menekvés. Még a csók közben letéptem róla a ruháit, mindent, ami csak takarta a testét, egyedül a sebeit eltakaró kötéseit hagytam rajta, hiszen azoktól veszélyes lenne megszabadítani, akárhonnan is néztem.

Forrt a vérem, hajtott a szenvedély, és a bosszúvágy, tudtam, hogy most nagyon meg fogja járni, és legközelebb azonnal ugrik minden csettintésemre! – Szemvillantás alatt helyezkedtem el a lábai között, majd miközben száját csókoltam, farkára emeltem ujjaimat, és kezdtem el vadul verni, húzogatni rajta a bőrt, ő pedig hiába ellenkezett, egy idő után már kéjesen, vágy ittasan nyögött szám közé, meg-megemelve a csípőjét, fel-fel akadó szemekkel. Helyes, pont ezt is vártam. Most megtudja, milyen egy igazi kefélés, finomkodás, gyengédség nélkül, tömény, kíméletlen erotikával, és élvezni fogja, jobban, mint bármi mást.

Mikor már teljesen megkeményedett farka a kezemben, a lábai közé térdeltem, majd megemelve combjait, egyik kezemmel elengedtem a balját, és két ujjamat ajkaim közé vettem, benyálazva őket kellőképp, Hoseok pedig ködös pillákkal figyelte minden mozdulatomat, lüktető férfiasságával.

– Meg... ne merd... – Nem tudta befejezni, ugyanis rögtön két síkos ujjamat nyomtam fel belé, végig figyelve, nézve arckifejezését, egyáltalán nem finomkodva, azonnal elkezdve mozgatni ujjaimat, éhesen nézve fájdalomtól, és szenvedélytől vonagló testét, ugyanis nem kerülte el a figyelmemet, hogy pár pillanat után, mikor megnyomtam benne a prosztatáját, megvonaglott a teste, azonban tudtam, hogy alfelében elképesztő kellemetlenséget érzett.

– Megteszem. Te pedig hagyod, és élvezni fogod – vigyorogtam rá, oldalra billentett fejjel, mélyebbre tolva benne az ujjaimat, nem ismerve kegyelmet.

Hoseok

Fájdalmas nyögés hagyja el ajkaimat, ahogy alfelemet folyamatosan ostromolja két, hosszú ujjával, amitől szinte már csillagokat látok, mind a fájdalomtól, s mind a kéjtől, amit nyújt nekem, mikor eltalálja prosztatámat. Tudom, hogy kihúztam a gyufát, tudom, hogy ezzel aláírtam úgymond, a halálos ítéletemet, de nem hagyhatom, hogy úgy igázza le a testem, hogy nem tettem ellene semmit. Fájdalmas grimaszba húzom arcom, mikor feljebb tolja ujjait, ezzel is jobban tágítva nyílásomat, amitől mindjárt megőrülök. Ez nagyon fáj, és hiába van mellette ez a kéj, mégis fáj. Ujjaimmal erősen az alattam feszülő lepedőbe marok, fejem is hátra vetve a puha párnába, hátha ezzel enyhíthetnék a kínomon, de ez még sehol sincs. Legalábbis addig, mígnem megérzem ujjait a férfiasságom köré fonódni, majd lassú mozdulatokkal mozgatja rajtam őket, hogy valamennyire talán enyhítse a kínom. Bár, nem tudom, hogy ő mennyire foglalkozik most ezzel, főleg, hogy leköptem. Lehet, hogy semennyire és csak én képzelek bele mindent. Azonban azt a célt eléri, hogy a fájdalom helyett, végre a kéjt is érezzem, amiért cserébe csípőmmel folyamatosan fel-fel lökök, halk sóhajokat és jóleső nyögéseket engedek ki ajkaimon, lábaimat is picit nagyobb terpeszbe húzom, még akkor is, ha azok fájnak.

Lassan felpillantok a másikra, aki erre a tettemre egy undorítóan elégedett mosolyt ereszt meg, így ujjaival gyorsabb tempót kezd el diktálni a testemben, amitől arcom eltorzul, de immár nem a fájdalomtól. El sem hiszem, hogy ez velem történik. Hogy ez a nyálas képű, cuki fiú engem fektessen meg... elképesztően irritáló és megszégyenítő érzés, de még is, képes elérni azt bennem, amit eddig én értem el másban, képes kéjes sóhajokat és nyögéseket kiváltani belőlem, mint ahogyan azt eddig én is megtettem mással.

– Ah! – nyögök fel hangosan, amikor kihúzza belőlem ujjait, aztán egy hirtelen, erős mozdulattal visszavezeti azokat belém, ezzel fejemet is hátra vetem, amint a kéj átcsap a testemen. Annyira utálom... gyűlölöm.

Elégedett kuncogás hagyja el a száját, végül csak kihúzza belőlem hosszú, csontos ujjait, és a combjaimra fogva, közelebb húz magához, hogy fenekem tökéletesen a nadrágjában feszülő farkához simuljon, ami már is a tudtomra adja, hogy mennyire ki van már éhezve a szűk kis nyílásomra. Azonnal beharapom az alsó ajkam, felnézve szemeibe, amikben ott tükröződik a vágy és az a mérhetetlenül nagy szenvedély, amivel azt hiszem el fog halmozni. Ruháitól gyorsan elkezd megválni, amiket elhajít a szoba egyik szegletébe, majd ahogy teljesen meztelenül visszahúzódik hozzám, ismét magához húz, de ezzel már a makkját érzem meg a fenekemnél, nekem pedig itt jelez az a bizonyos „beszarás” vészjelzés. Szinte azonnal a farkára fogok, hogy véletlenül se tudja magát belém nyomni, hiszen nem kaptam elég előkészítést, mert csak a második ujjáig jutottunk el, az ő pöcséhez pedig bőven kell a három ujj.

– Ez nem elég! A két ujj nem elég! – szólok rá, tudtára adva szándékomat, hogy kurvára nem áll szándékomban elviselni azt a fájdalmat, amit a farka tudna okozni, ha mélyen belém lökné magát. Nem! Azt már nem! Normális előkészítés, és síkosító nélkül nem engedem magamba a farkát! A-a!

Taehyung

Elnevettem magam, mikor kijelentette, hogy a két ujjam nem elég a tágításhoz, és ahhoz, hogy mélyen belé vezessem a farkamat, azonban engem ez egy cseppet sem érdekelt. Túlságosan fel voltam tüzelve, túlságosan vágytam a szexre, a testére, a kívánatos fenekére, és annak csodálatos forróságára és szűkségére. Nem tudtam volna tovább várni, és akármennyire is fél az aktustól, magasról nem érdekelt, hogy mi volt a véleménye: szinte azonnal elcsaptam merevedésemtől a kezét, majd elkapva azt egyik kezemmel, rögtön lefogtam, a másikat ugyanis képtelen lett volna mozgatni, így amiatt nem aggódtam.

– Ha jól viselkedtél volna, Hoseok, akkor megkaptad volna. Elégedj meg ennyivel! – Mielőtt reagálhatott volna bármit, hosszan elmerültem benne, keményen és kíméletlenül vezetve testébe lüktető farkamat, ő pedig a fájdalomtól egy éles sikolyt hallatott, és már szinte láttam, hogy férfiassága lankadni készül, de ezt én nem vártam meg: azonnal köré fontam ujjaimat, és mozgatni kezdtem rajta tenyeremet, minek hatására megvonaglott alattam, elnyíló ajkakkal.

Szép is a kéj és a fájdalom együtt.

De nem csak ő szenvedett, vele szenvedtem én is, hiszen olyan szűk volt, és forró, hogy egyszerűen majd' beleőrültem, és nagyon erősen vissza kellett fognom magam, nehogy belé élvezzek már csak ennyitől is. Kicsit talán fájt is a behatolás, hiszen olyan erővel szorított a farkamra, mintha a nyílása satuból lenne, úgyhogy nekem sem volt fenékig tejfel, de annyira rossz nem volt, mint neki, és ez bőven elég volt. Az én alhasam biztos többször rándult meg, és biztos, hogy sokkal jobban élveztem még, mint ő. Még.

Mélyen felnyögtem, mikor erősebben szorított rám, majd erőt vettem magamon, és egyik kezemmel támaszkodtam a feje mellett, lehajtott fejjel, ajkaimat nyalogatva, folyamatosan mozgatva férfiasságán az ujjaimat, miközben meglendítettem a csípőmet, hogy mozogni kezdhessek benne. Zene volt füleimnek a sikolya, ami hol a gyönyörtől, hol a szenvedéstől csengett, ugyanis nem hagytam neki sok időt, hogy megszokhassa méretemet, de még így is túl gyengéd voltam ahhoz képest, amit érdemelt volna.

– Fá-fáj! – nyögte, az ép kezével vállamba marva, mire felemeltem a fejemet, felnézve rá, majd felé hajoltam, hogy ajkaira suttoghassak.

– Kuss legyen – sziszegtem, birtokba véve vöröslő, duzzadt száját, ezzel egy időben pedig erőteljesebb tempóra váltottam a csípőmmel, és tenyeremmel is.

Eszméletlen forró és szűk volt. Hihetetlen élményt nyújtott, és pár pillanattal később már ő is vonaglott, és kaparta, marta a hátamat, emelgetve a csípőjét. Még, hogy nem elég két ujj…

– Nyögj, sikíts nekem, te hím kurva – sziszegtem, majd felemelkedtem, kihúzva magam, elengedve merevedését, és két combjára martam, szétfeszítve őket, ő pedig felsóhajtott, és mikor talán fellélegzett volna, hogy talán ennyi volt, megemeltem kicsit csípőjét a lábainál fogva, és eszeveszetten gyors tempót kezdtem diktálni a csípőmmel, hátravetett fejjel, hangosan felnyögve, mikor erősebben szorult körém. Megőrülök! Hihetetlenül jó…

Hoseok

Ajkamon keresztül szinte már zihálok, ahogy folyamatosan, eszeveszett tempóban mozog bennem; ahogy lüktető erekciója teljesen kitölt, valami olyan pluszt ad számomra a még mindig meglévő fájdalom mellett, hogy egyszerűen hiába keresem a józan eszem, azt már nem találom sehol. Már csak annak a kéjnek élek, amit a másik biztosít nekem, amitől már csak nyögni tudok, és vonaglani, ahogy azt a sérült testem engedi. Érzem, ahogy folyamatosan kezdek eljutni egy olyan pontra az élvezetben, amitől már odáig vagyok. Érzem, hogy az orgazmus nincs is már olyan messze, és remélem, hogy ezt a másik is érzi, és nem kívánja olyan sokáig elhúzni mindezt. Hangomat már egy cseppet sem fogom vissza – bár nem mintha eddig olyannyira visszafogtam volna –, hagyom, hogy szabadon távozzanak torkomból, hogy a tudtára adjam, hogy igen is élvezem, hogy igen is, nagyon jó érzés, amit a vágyával képes velem csinálni. Tény, hogy eleinte nem akartam, de most teljesen más a véleményem minderről. Ahogy a heves, gyors csípőmozdulataival egyre csak mozog bennem, többször azon kapom magam, hogy csípőmet ismét emelgetem, még úgy is, hogy ő a levegőben tartja azt. Fejem dobálom, mint egy jól nevelt kis ribanc, aki igazán élvezi azt amit kap, csak az az igazság, hogy tényleg rendkívül élvezem.

Aztán, hirtelen, ahogy kihúzódik belőlem, majd újra visszacsapódik a testembe, eltalálja azt a pontot, amitől azonnal artikulálatlanul kiáltok fel, szemeimet is erősen behunyva, testemet pedig egy erőteljes remegés járja át, ami alig akar megszűnni.

– Ó, csak nem? – vigyorodik el, fáradt hangját hallatva, miközben felnyögve megismétli a mozdulatot, belőlem pedig egy hasonló reakciót vált ki, amikor eltalálja testemben a prosztatámat. – De-de, úgy látom... meg vagy – szuszogja, azzal csípőmet leengedve, előre hajolva, kíméletlenül mozgatja csípőjét, folyamatosan abban a szögben tartva magát, ahonnan tökéletesen eltalálja gyönyörközpontomat, nekem pedig azt hiszem, kezd egyre csak befellegzeni. Szemeim fel-fel akadnak, ahogy a kéj folyamatosan hatalmába keríti a testem, ahogy az orgazmus egyre csak kezdi elérni a lényemet, s hogy ez ne legyen elég, ő újra a merevedésemre fog, amitől szinte már csak másodpercek kellenek, hogy egy hangos, szinte már nőket is megszégyenítő sikollyal vonaglok teste alatt, miközben magomat a markába eresztem, ujjaimmal pedig vadul végig marom a másik hátát, aminek bizonyára szép nyoma is marad. Ajkaim elnyílva pihennek egymástól, ahogy az orgazmus utóhatásától még halk nyögéseket és sóhajokat hallatok, miközben a felettem tornyosuló is hátra veti a fejét és egy mély, szinte már morgáshoz hasonló hangot hallat, ahogy ő élvezetét belém üríti, ezzel is kitöltve a bensőmet, ha eddig még ne lett volna valami mással is kitöltve. Fáradtan, csapzottan, zihálva fekszem alatta, lehunyva szemeimet, ahogy próbálok úrrá lenni testemen, hogy valamelyest megnyugtassam magam, hogy ne remegjek úgy, mint a nyárfalevél. Tény... ilyen szexben még soha nem volt részem. Tetszett... de nem akarok ismét alárendelt lenni, főleg nem, egy ilyen cuki fiú mellett.

Taehyung

Halkan pihegve mozdultam még párat levezetésképp, majd megálltam, mélyen benne, miközben elengedtem a férfiasságát, és még mindig a szabad kezemmel támasztva magam, arcom elé emeltem azt a kezemet, amibe élvezett, és egy halvány mosoly kíséretében kezdtem lenyalogatni az ujjaimról az életet adó nedűjét, ő pedig még vörösebb arcpírral nézett rám vissza, s mint aki teljes mértékben elszégyellte magát, oldalra nézett, nyelve egy hatalmasat, de nem tartott sokáig a szemkontaktus kerülése, ugyanis olyan élvezettel nyalogattam az ujjaimat, hogy kénytelen volt rám nézni, és egy pillanat alatt nyögött fel a látvány hatására.

Elvigyorodtam, majd egy halk sóhajjal kihúzódtam belőle, amit egy nyögéssel díjazott, összeszorított szemekkel. Hát, igen, biztos fog neki fájni még pár napig, de ez engem már nem izgat. Kissé ugyan fáradtan, elég összeszedetlenül, de kimásztam mellőle az ágyból, majd a kis éjjeliszekrényhez sétáltam, hogy megtisztogassam magam, és amint végeztem, magamra vettem az alsómat és a nadrágomat, végig az ágyon pihegő férfit nézve. Elég férfias a külseje, nem vétóznám meg a férfiasságát, de ezzel a kielégült fejjel, a pihegéssel, azzal a ziláltsággal az arckifejezésén, olyan édes, mint a méz. Kedvem lenne újra belekóstolni, de sérült, és valószínűleg már ez is sok volt a meggyötört testének, úgyhogy majd legközelebb.

– Tedd össze a lábad, vagy kedvem támad megint megdugni – kuncogtam, bekapcsolva az övemet, miközben a még mindig széttett lábát figyeltem, nyílásával együtt, ahol lassan kezdett kicsordogálni az ondóm, ő pedig feleszmélve szavaimra, azonnal összezárta lábait, paprika vörös fejjel.

Elkuncogtam magam, majd felkaptam a padlóról az ingemet, és felvéve hátamra és vállaira, megigazítottam magamon, s lassan kezdtem el begombolni a gombjait, végig őt figyelve, de olyan kívánatos volt, olyan gyönyörű és édes, hogy nem bírtam ki: alig volt félig összekapcsolva az ingem, én bemásztam hozzá az ágyra, erős, kíméletlen terpeszbe nyitottam lábait, s közéjük furakodva hajoltam azonnal az ajkaira, lehunyva a szemeimet. Nem viszonozta a csókomat, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Én elveszem, amit akarok.

– Na ugye, hogy elég volt két ujj – kuncogta szájára, miközben érzékeny kis nyílásához vezettem ujjaimat, lágyan megsimogatva, megmasszírozva a még mindig rángó izmát, és az ujjaim közeledésének hála, olyan erősen zárta azt össze, hogy akkor sem tudtam volna hozzáférni belsejéhez, ha akartam volna, azonban ezt kénytelen voltam megnevetni. - Még, hogy te, mint domináns. Viccnek is rossz - haraptam meg alsó ajkát, miközben a hajába túrtam, megmarkolva tincseit, megemelve a fejét, hogy az enyémmel egy vonalban legyen, amit apró nyöszögéssel adott tudtomra.

– Én domináns vagyok! – sziszegte, mire elvigyorodtam, feltolva belé egy ujjamat, mire felnyögött, összeránduló testtel.

– Ja, látom – húztam fel egyik szemöldökömet, és ezután elengedtem haját, majd elhúzódtam tőle, hogy elindulhassak ki a szobámból. – Megtartalak ágyasnak! Ledolgozod a tartozásod – vigyorogtam rá az ajtóból, majd ezután becsuktam azt magam mögött, elégedett vigyorral a számon.