Why do I love him? - VKook/TaeKook (10/?)

Cím: Why do I love him?

Alkotó: Nana & Narina

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook (V [Kim Taehyung] x Jungkook [Jeon Jungkook]) (BTS)

Besorolás: +18 

Műfaj: Romantikus, dráma

Figyelmeztetés: Trágár beszéd, slash, bromance; testvér szerelem;  erotikus jelenet, yaoi

Összefoglalás: Jungkook és Taehyung testvérek, nem ápolnak túl szoros kapcsolatot egymással azóta, hogy az édesanyjuk meghalt; Taehyung kissé elzüllött, nagyszájú, mogorva, teljesen önmagából kiforduló személy lett, míg Jungkook egy tündér, egy kis angyal, aki folyamatosan próbál figyelni a testvérére még akkor is, ha ő egy kedves szóval nem tudja illetni a fiatalabbat. Habár, Taehyung meg van győződve róla, hogy amikor az apjuk nincs otthon - sűrűn fordul elő, távmunka miatt -, ő vezeti a házat és vigyáz Jungkookra, de ez egyáltalán nem így van: Jungkook felelősségtudatosabb, emellett sokkal többet érez bátyja iránt, mint kellene... 

Hozzáfűzés:  Éééés itt is a folytatás. :D 
Reméljük, hogy tetszeni fog nektek! :) 
Jó olvasást! <3

Narina írja Jungkookot
Nana (én) írja Taehyungot!

Jungkook

Én próbálkoztam.

Én tényleg megpróbáltam elmenekülni az oroszlán barlangjából, igyekeztem ellenállni neki, de a közelébe kerültem, és ha egyszer már lecsapott rám a karmaival, lehetetlen kiszabadulni. Túl közel merészkedtem hozzá, elég volt az a pár pillanatnyi gyengeség, megtörtség, míg megközelítettem a kádat, most pedig már késő volt, megnézhettem magam... de ugyan miért magamra pazaroltam volna az időt, ha egyszer itt feküdt előttem a jéghideg vízben, felforrósodott bőrrel, kéjködös elmével, az én nevemet nyögdösve, az én arcomra kényeztetve magát? Túl sok volt ez így egyszerre, főleg a tegnap este után, de a hívogató tekintete, az apró sóhajokból és nyögésekből származó lehelete, ami az ajkaimat érte, a tudat, hogy nincs rajtunk kívül senki a házban, nem zavarhatnak meg minket, és úgymond le sem bukhatunk, nem hagytak ellenállni, holott, ha minden áron azt akartam volna, könnyedén ki tudtam volna szabadulni, erősebb voltam a bátyámnál.

Azonban én nem erre vágytam.

Képtelen voltam tovább ellenállni neki, túlságosan szégyentelen és izgató módon próbálta elcsavarni a fejem – természetesen elsöprő sikerrel. Ahogy ajkait formálta, arra tudtam következtetni, hogy egy újabb "kérlek" kipréselésére készült, én azonban gyorsabban mozdultam; megtámaszkodtam feje mellett a kád szélén, s kíméletlenül martam ajkaira, ezen tettemmel belé fojtva a feltörni készülő nyögést, viszont úgy tűnt, ezt ő egy cseppet sem bánta. Olyan hévvel, olyan vadsággal viszonozta mindezt, ahogy talán a tegnap este folyamán sem. Könyörtelenül tépte a tincseimet is, s amint megunta nyelvünk és ajkaink játékát, azoknál fogva feszítette erőszakosan hátra fejemet, csillogó tekintetét az enyémbe fúrva, miközben széles vigyor terült el arcán, amolyan "tudtam-hogy-nem-fogsz-tudni-ellenállni" vigyor, és hiába volt ott a gúnyos üzenet mögötte, lehetetlenségnek tűnt, hogy ne tetsszen.

– Jungkook... – nyúlt azon kezem után mély szusszantás közepette, mely nem stabilitásom megtartását szolgálta, majd mellkasára tapasztotta tenyeremet. Éreztem vadul dübörgő szívverését felhevült, nedves bőrén keresztül, és azt, hogy milyen heves tempóban emelkedett, majd süllyedt vissza.

Nem hagyta, hogy sokáig elidőzzem ezen az egy felületen: kínzó lassúsággal vezette végig tenyeremet saját magán, át a hasfalán, amin ki tudtam tapintani a finom izmokat, amint bőrének feszültek, végig az oldalán, le az alhasán, hogy célként elérjem vágytól lüktető férfiasságát. Alsó ajkán végignyalva állta pillantásomat, hogy aztán pár pillanattal később szájával nyakamra tapadhasson, kezdetben finoman megszívogatva, majd óvatosan megharapdálgatva és csókolgatva kínozza azt, belőlem egy mély sóhajt kicsalva.

Nekem sem kellett több, ujjaimat rögvest ékességére kulcsoltam, akár pár órával ezelőtt, s mutatóujjammal makkját kezdtem dörzsölgetni, mielőtt a vékony bőrt húzogattam volna rajta. Jó volt kicsit játszani vele, megmosolyogni, ahogy csípőjét fel-fellökdöste a hideg víz alól, hallgatni a türelmetlen nyöszörgéseit, érezni forró leheletét a nyakamon – azt kívántam, bár lehetne minden pillanat ilyen túlfűtött, ilyen mámoros, pedig valahol mélyen az agyamat elborító köd alatt tudtam, hogy mindennél jobban meg fogom bánni ezt a napot, legyen épp akármilyen gyönyörű, akármilyen izgató a pillanat.

Taehyung

Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz elcsavarnom a fejét újra, de meglepetten vettem tudomásul, egyszerűbb volt, mint gondoltam; Jungkook átvette az irányítást a csókunk felett, majd kíméletlenül kezdte el marni ajkaimat, úgy, mintha még soha nem csókolt volna, pedig az előző éjszaka rengeteg pusziban, csókcsatában volt része mindkettőnknek.

Buja voltam, mikor kezét levezettem a mellkasomon át, egészen a férfiasságomig, nyíltan a tudtára adva, mire vágyom. Nem a saját kezemre vágytam, hanem az övére, az ő arcára, az ő egészére, azt akartam, hogy ő tegye meg azt, amit saját magamnak kellett volna; itt volt a lehetőség, és ki akartam használni. Tudtam, meg fogom bánni ezt is, mint az iménti éjszakai eseményeket, de nem akartam erre gondolni. Nem hagytam, hogy a tény befúrja magát az elmémbe, csupán átadtam magam az élvezetnek, annak a mindent elsöprő erotikának, amitől lángba borult a bőröm, pedig hideg, hűvös vízben feküdtem. Ez mégsem szabhatott gátat az érzékeimnek. Jungkook lassan húzogatta a bőrt merevedésemen, miközben hol ajkaimat, hol nyakamat, hol pedig a vállamat csókolgatta, szívogatta, olyan beleéléssel, amit még tegnap sem engedett meg magában. Lehet, idővel mindig és mindig bátrabb lenne – gondolat hatására felnyögtem, majd elkezdtem emelgetni a csípőmet, hogy többet érezhessek meleg tenyeréből, miközben ujjaimmal a hasát kezdtem simogatni, cirógatni, ügyesen nyúlva ki a kádból.

Megremegett az egész teste, reszketeg sóhaj hagyta el a száját, mikor alsójának korcánál jártak az ujjaim, s ezután nekem már nem is kellett több, azonnal elmerítettem kezemet a textília alatt, kitapogatva éledező férfiasságát. Mély nyögés szaladt fel a torkából, ujjainak mozgása is megállt egy pillanatra, s mihelyst érzékelte, hogy nem kellene megálljt parancsolnia magának, újból rántott egyet rajtam, én pedig ezzel egy időben kezdtem masszírozni ékességét, élvezve, ahogy ő folyamatosan ostromolta testemet, bőrömet ajkainak érintésével.

Túl mesés volt, túl csodálatos, túl... erotikus, szenvedélyes. Soha nem akarnám ezt abba hagyni, egyetlen egy pillanatra sem – ha tehetném, állandóan csak vele lennék, állandóan mocskos dolgokat művelnék vele, főleg, hogy tudom, ő is élvezi, legalább annyira, amennyire én.

– Ah! – nyögtem fel szemérmetlenül, szélesebb terpeszbe húzva a lábaimat, erősebben fogva rá farkára, úgy masszálva rajta a bőrt, miközben megemeltem a fejemet, és szabad kezemmel hajába markoltam, jobban magamra húzva, ugyanis mellbimbóimat karistolgatta fogaival.

Automatikusan emeltem ki jobban testemet, mellkasomat a vízből, s szorítottam magamhoz a fejét, hogy intenzívebben tapadhasson rájuk, és ő nem is volt rest ezt megtenni.

– Erősebben... kérlek! – sóhajtottam vágy ittasan, beharapva alsó ajkamat, s ő eleget téve kérésemnek, nagyobb intenzitással mozgatta fel-le a kezét, legalább annyira hevesen szívogatva, harapdálva bimbómat.

Hüvelykujjammal makkjánál körözgettem, lágyan nyomogattam apró kis nyílásába ujjamat, dörzsölgetve azt, elkenve rajta előváladékát, minek következtében olyan durván harapott az apró kavicsomra, hogy felkiáltottam, s csillagokat láttam magam előtt, de mihelyst elemelte a fejét, hogy bocsánatot kérjen, vissza is nyomtam magamra, nem hagyva, hogy megtegye azt, amit akarna.

– Ne! Jó volt, még! – nyüszítettem, fel-fel akadó szemekkel, egy szekundumra sem állva meg a férfiasságának ingerlésében.

Jungkook

Nem tudtam elhinni, hogy megint ezt teszem. Képtelen voltam felfogni – de emberi tulajdonság egymás után többször is elkövetni ugyanazt a hibát, nemde? Csak, hogy biztosak legyünk benne. Én pedig abban a pillanatban ezer örömmel éltem volna le a teljes életemet ebben az orbitális hibában, úgy meg pláne, hogy ketten osztoztunk az egészen.

Meg sem fordult a fejemben, hogy meg kéne bánnom – hogyan is fordult volna, ha mindent Taehyung töltött ki? Az elmém minden egyes apró szegletét, ami épp aktívnak nevezhető volt. Teljesen megőrjített, ahogy folyamatosan többért nyüszített, már-már esdekelt azért, hogy többet, jobban, feszesebb tempóban, és ki voltam én, hogy ezt ne adjam meg neki? Főként az általa nyújtott "ellenszolgáltatás" fejében, amit mindennél jobban élveztem.

Több sem kellett nekem pár sürgető pillantásnál, gyors kézmozgásnál, a fel-felakadó szemeinek látványánál és egyáltalán a jelenléténél: az általa belőlem kiváltott hévvel martam újra és újra mellbimbójára, kíméletlenül bevetve mind fogaimat, nyelvemet és ajkaimat, el-elkalandozva az apró testrészt körülölelő bőrfelületen is – pontosan, ahogy kérte. Természetesen ujjaimmal szintén igyekeztem kellő elánnal tartani a lépést, szorosabban, sebesebben, bátyám számára kielégítőbben, s ezt ő sem volt rest meghálálni: kéjesebbnél kéjesebb nyögések szakadtak fel a torkából, de még az elméjére telepedett sűrű köd sem tudta elvonni a figyelmét rólam és történetesen az alsónadrágomban folytatott tevékenységéről – hatalmas örömömre.

Szabályosan megbolondított, ahogy néha sebesen belelendülve, ütemesen húzogatta ékességemen a bőrt, néha pedig kínzóan lelassított, "rosszabb" esetben egyedül mutatóujjával dörzsölgette makkomat, úgy szórakozott.

Értett hozzá, ehhez nem fért kétség.

Elhajoltam már rég megkeményedett mellbimbóitól, egyenesen tekintetét kerestem, azonban kudarcba fulladt a tervem, ugyanis hátravetett fejjel, lehunyt szemekkel, s halovány "o"-t formáló ajkakkal élvezte a körülményeket, fel-fellökdösve csípőjével, hevesen emelkedő mellkassal. Ennek ellenére nem tudtam ellenállni a kísértésnek, a javarészt saját fogai harapdálása által vörösre festett ajkakhoz közelítettem, hogy megpróbálkozzam még mélyebb, vibrálóbb tónust adni rózsás szájának. Egy pillanatig sem habozott, sőt, mintha erre a lépésemre várt volna, úgy kapott utánam, mint egy ragadozó, aki már jó ideje nem jutott táplálékhoz, és épp én voltam a kiszemelt préda – annyi különbséggel, hogy nekem csupán egy képletes "felfalással" kellett szembe néznem. Szinte azonnal tarkómhoz kapott, mintha menekülni akartam volna, s éreztem, ahogy izmai egyre gyakrabban feszültek meg, majd ernyedtek el. Ezzel én sem voltam másként, ez pedig csak egy dolgot jelenthetett: közel a vég, hatalmas sajnálatomra. Akkor azonban ezt nem sajnálni való dologként fogtam fel, inkább csak jobban hajszoltam az élvezetet, a kielégülést, és szerettem volna, ha ezt Taehyung is hasonlóképp megtapasztalhatja.

Igyekeztem az eddigieknél is vadabb tempót diktálni kezemmel, aminek eredményeképp a pár pillanatra belé fojtott nyögések ismét feltörtek a torkából, egyenesen ajkaim közé, majd miután elszakadt tőlem, hogy több levegőhöz juthasson, szabadon távozhattak a minket körülvevő hűvös levegőbe. Szabályszerűen éreztem a gerincemen végiggurgulázó forróságot, amit korábban csupán kisebb mértékben észleltem, most azonban elsöprő sebességgel szántott végig rajtam, s mintha elérte volna útjának végét, megtelepedett ágyékomban, egyre nagyobb, egyre forróbb csomót alkotva bennem. Nem kellett sokáig gyülekeznie, abban a pillanatban, hogy korábbi akaratomat beteljesítve elkaptam Tae pillantását, akár egy vulkán a forró lávájával, ez a csomó is kitört, s azzal a forrósággal lepte el minden porcikámat, amit addig gyűjtögetett, ezzel engem egy hangos, rekedtes nyögésre kényszerítve, görcsösen szorongatva a kád szélének hűvös anyagát, reszketve egész testemben a tagjaimat ostromoló hullámoktól.

– Jungkook! – Nem kellett sokat várnom arra, hogy bátyám is kövessen, egy hangos nyögéssel, majdhogynem sikkantással követett engem a gyönyör aranyozott kapuin át, erősen tincseimre markolva.

Még a háta is feszes ívbe rándult, majdhogynem kitöltve mellkasával a teljes köztünk tátongó űrt, míg forró magja komótos lassúsággal csorgott le a kézfejemre, hogy aztán onnan tovább haladva eggyé váljon az akkor vérfagyasztóan hidegnek vélt vízzel.

Egyikőnk sem fújta még ki magát, mikor egy utolsó, finom, kedveskedő csókot lehelt az ajkaimra, ami különbözött az eddigiektől. Ez sokkal lágyabb volt, sokkal becézgetőbb, mint a korábbi heves, vad csókok – pontosan innen tudtam, hogy ez az utolsó, ezt mindketten tekinthetjük lezárásnak. Ezúttal nem kalandoztunk el sokáig, nem jártunk egymás nyelvével hosszú keringőket a vörös, végtelenül puha falú bálteremben, ahol még a gyér világítás is nekünk kedvezett, inkább tűnt ez egy szenvedélyes, érzelmekkel túlfűtött légyott utáni gyengéd érintésnek, simításnak, puha ölelésnek.

Egy pillanatra még én is elhittem, hogy ilyesmiről van szó, azonban elég volt egy futó pillantás a hatalmas, végtelenül sötétnek és mélynek tűnő íriszeire ahhoz, hogy legalább fél lábbal visszazökkenjek a valóságba. Az idő közben arcomra futott piros pozsgás pillanatok alatt tűnt el, s helyét a fal fehér sápadtság vette át.

– Jézusom... – leheltem magam elé, továbbra is Taehyung szemeibe bámulva, amik lassan kitisztulni látszottak, majd egyre nagyobb kérdőjeleket küldtek felém, ahogy egy szempillantás alatt távolodtam el tőle, majd löktem el magam a kádtól, egyenesen az ajtó felé tartva. – Nem, ez nem... – Hogy kinek akartam megmagyarázni a történteket? Bátyámnak felesleges lett volna, hisz együtt vettünk részt a bűnben, más pedig nem tartózkodott a közelben rajtunk kívül, így hát csak én magam maradtam válaszul.

Mégis mit műveltem már megint?