Emberrablás: Bűn? - Baekhyun x Daehyun x Taehyung (+18!) /hármas/

Cím: Emberrablás: Bűn?

Alkotó: Nana

Hossz: one-shot
Párosítás: Daehyun (B.A.P); Baekhyun (EXO); Taehyung (BTS)

Besorolás: +18!

Műfaj: AU; humor; crack

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; erotikus tartalom! Yaoi! +18! Hármas szex! Picike rablás, nagyon minimális erőszakkal!  A fiúk kora nem egyezik a valósággal, ahogy más sem!

Összefoglalás: Daehyun és Baekhyun régi jó barátok, akik szívesen kisegítik egymást, ha esetleg szexuálisan túlfűtöttek. Nincsenek kapcsolatban, csupán barátok, akik kielégítik egymást, ha idegük épp engedi. Azonban az egyik kedvenc bárukban ücsörögve Daehyunnak szemet szúr egy fiúcska, aki hasonlít rájuk, és rögtön fejébe ötlik egy régen elvetett ötlet, ami a hármas szexről szólt, csak nem találtak rá megfelelő partnert... Taehyungot pedig annak érzi.

Hozzáfűzés: Húh! Régóta szerettem volna ezt a hármast, ezekkel a fiúkkal megírni, és tegnap egy kis unszolás (köszönöm, Binka <3) hatására el is kezdtem, hogy megvalósítsam az elképzelést. :D Remélem tetszeni fog nektek, és nem fogjátok beteg, aberrált embernek nézni szegény Nanát. >< :D 

Oh! Azt az üzenet nézegetős párbeszédet nagyon nem tudtam, hogyan oldjam meg, azért olyan esetlen. Nézzétek el nekem! ><

– Fos ez a nap – sóhajtotta az idősebb, miközben finoman megforgatta az asztalon lévő sörrel teli korsót maga előtt, kifejezéstelen, üveges szemekkel bámulva a körülötte forgó világba, néha-néha felpillantva az előtte ülő fiatalabb barátjára, aki legalább annyira unottan ült vele szemben, mint ahogyan azt ő maga tette. Annyi különbség volt csak, hogy a fiatalabbik arcára, s mozdulataira erőteljesebben kiült a mérhetetlen ellenszenv, amit az élet iránt érzett: könyökét az asztalon támasztotta, szenvtelenül, jobb arcfelét pedig a tenyereiben pihentette, apró fintorral húzva fel felső ajkát, lágy grimaszt eresztve meg magán.

– Ne is mondd – szuszogta, megcsóválva a fejét. – Sehun ma az őrületbe kergetett, azt hittem, megfojtom. Nagyképű kis köcsög. – Mondandója végén csak erősödött az arckifejezésén futó undor, amit Daehyun megnevettetett.

– Miért, mit csinált megint? – kuncogott, felvont szemöldökkel, ami szinte már a homloka közepére csúszott.

– Ez az! Mit nem csinál! – Baekhyun felhorkantott, majd megemelte a korsóját a szabad kezével, hogy belekortyolhasson az arany színű nedűbe, ízlelgetve ajkai között, forgatva a nyelvével a szájában, hogy később aztán lecsúsztathassa a torkán.

– Még is állandóan vele lógsz – eresztett meg egy fél mosolyt Daehyun, követve barátja példáját, miszerint ő is belekortyoljon a nedűjébe, ha már megrendelte.

– Mert amúgy bírom, csak ne dumálna ennyit. Állandóan pampog, hogy nem helyes, amit teszünk, meg ez így nem kapcsolat, meg franc se tudja még, miket hord össze. Ki mondta, hogy kapcsolatban akarunk lenni? Csak élvezzük egymás társaságát, a szexet, az életet. Miért kell kapcsolatot létesíteni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a másikkal? Elítélendő, vagy mi? – Újra felhorkantott a monológja végéhez érve, Daehyun pedig megeresztett egy újabb mosolyt, ami jelen helyzetben inkább egy apró grimaszra hasonlított, mint sem mosolyra, de ez az idősebbet, és a társát sem igen zavarta. Már megszokták egymás fura szokásait, egymás érdekes elképzeléseit a világról, annak normáiról, így már ez sem volt túl rendkívüli.

– Én sem értem, ne aggódj. Csak néha összeülünk, összejárunk, lefekszünk, aztán ennyi. Barátság extrákkal. Nem tudom én sem, mi a gond vele – vont vállat Daehyun hanyagul, újra a sörébe kortyolva.

– Az emberek idióták! – csóválta meg a fejét Baekhyun, finoman libbentve a fejét jobba-balra, miközben a hosszúkás pilláit ráérősen lejjebb eresztette szemgolyója felett, mintha ezzel csak nyomatékosítani akarná, hogy amit mondott, az egyben igaz, és lesajnáló a saját fajtájára nézve.

– Ebben egyet kell értenem. Ami egy kicsit fura, vagy más, elítélendő.

– Igen. – Baekhyun részéről szerette volna lezárni a beszélgetést, nem komoly témába egyeledni, ugyan is ma megbeszélték, hogy ha beugranak a közeli bárba, utána felmennek az idősebbhez, kellőképp eltöltve az este hátralevő részét, saját kényük-kedvük szerint, s ezt nem szerette volna egy komoly társalgással indítani. Jobban tetszett neki a játékos, erotikával dús éjszaka, mint egy feszített tempójú, úgyhogy az egyszavas válasza után még hümmögött egy sort, mintha azon gondolkodna, mivel is indíthatna egy kicsit vidámabb beszélgetést, viszont Daehyun megelőzte:

– Azt nézd! – Talán kicsit hangosabban, meglepettebben mondta a kelleténél, ugyanis Baekhyun majdnem leütötte a poharát az asztaláról a hirtelen mozdulatának köszönhetően, amit a másik hangereje váltott ki belőle, majd szitkozódva, kissé morcosan fordult hátra, hogy Daehyun ujjának irányába nézzen.

– Mit kell nézni? – pislogott nagy szemekkel, keresve annak forrását, aminek hatására Daehyun ennyire megörült.

– Jaj! Az a srác ott, farmerdzsekiben, és kicsi nyakpánttal, ami a nyakának feszül! – morgott Daehyun, megforgatva a szemeit, Baekhyun pedig abban a pillanatban meg is pillantotta a vékonyka, még is formás testű fiút, amint egy barátjával lépett be a helyiségbe, hogy a pulthoz lépjenek. Hosszasan hümmögött a fiatalabb ismét, alaposan végig mérve a fiút hátulról is, szemérmetlen módon.

– Határozottan nem rossz – jelentette ki könnyedén, megnyalva haloványan az alsó ajkát. – Még az arca is nagyon szép, bár, innen annyira nem látni.

– Ne is mondd! Mintha az összegyűrt másunk lenne, egy kis sajátos karizmával – vigyorgott Daehyun, ördögien csillogó szemekkel. Baekhyun összevonta a szemöldökét, ugyan is tudta, hogy ezt a tekintetet egy ötlet követi, ami végül tettekbe fullad, melynek általában a végterméke a nagy probléma és slamasztika. Bár, nem mindig, de sokszor kerültek már bajba Daehyun egy-egy elvetemült eszméjétől, amit minden áron véghez akart vinni. Nem szerette volna elcseszni ezt az estét, ugyan is a munka miatt több lehetőségük nem lesz a közel jövőben időpontot egyeztetni. Baekhyun egy irodában dolgozott, ahonnan nehéz volt szabadulni, ha a főnöke esetleg elhalmozta munkával - ami majdnem minden nap bekövetkezett -, Daehyun pedig egy kávézóban dolgozott, pincérként, ami majdhogynem 0-24-ben nyitva van; nem volt sok lehetőségük a találkozásra.

– Mit tervezel megint? – bukott ki Baekhyunból végül a kérdés, Daehyun pedig annak hallatán elnevette magát, kicsit ijesztően, mintha éppen most gurult volna el az utolsó gyógyszere is, ami megmenthette volna az elméjét az ideiglenes pusztulástól. A fiatalabb hátrább hőkölt a széken, szkeptikusan mérve végig az előtte lévő, eszelős vigyorú barátját. – Kezdesz megijeszteni, hallod…

– Nem baj – kuncogta Daehyun, s Baekhyun egy pillanatra úgy érezte, hogy most meghallotta az idősebből felszólaló ördögöt, ami egészen idáig ott csücsült a szíve egyik mély pontjában, végre elérve szabadulását. – Megláttam azt a fiút, és elgondolkodtam azon, amin még a múltkor társalogtunk. – Megeresztett a fiatalabb felé egy kacsintást, viszont ő nem vette rögtön a lapot, csak felvont szemöldökkel figyelte Daehyunt, összezavarodottan, kicsit oldalra billentve a fejét, mintha teljesen hülyének nézné, pedig szó sem volt róla, csak szimplán nem értette, miről is társalogtak a múltkor, hiszen rengeteg mindent taglalnak egy-egy szabad éjszakán.

– Bővebben? – Baekhyun türelmetlenül sóhajtott fel, a másik pedig csettintett egyet a nyelvével, megforgatva a szemeit, majd úgy nézett vissza a fiatalabbra, aki idő közben a korsója után nyúlt, hogy ismét megízlelhesse az arany italt.

– Tudod, mikor a hármasról beszéltünk. Nem találtunk rá alkalmasat, mindketten ki akarjuk próbálni, mindkettőnket érdekel is, ez a fiú pedig tökéletes lenne hozzá! Nézd meg! Milyen jól néz ki! Stílusos, igényesnek tűnik, szép az arca és micsoda segge van… – mérte végig Daehyun mondandója közben az említett fiút, meg is nyalva a száját, felvonva a szemöldökét, s mikor a nyelve a szája sarkához ért, finoman behúzta a szájába ízlelőszervét, beharapva az alsó puha párnácskáját, vágyakozó tekintettel stírölve újra a fiút.

Baekhyun összevonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét, de nem nemleges válaszként, inkább értetlenséget produkált az iménti reakciója, miközben tekintetét a srácra vezette, aki a barátjával beszélgetett önfeledten, iszogatva egy italt. Ha már Daehyun is végig nézte, és szemügyre vette, akkor ő is megteszi.

Végig figyelte a fiú lábait, a combjait, s látta, hogy a nadrágja alatt is finoman kiduzzad a combizma, ahogy az egyik lábán támasztotta csak magát, a másik pedig hanyagul maga elé volt dobva, de nem messzire, éppen annyira, amennyire kellett. Feljebb futtatta szemeit, megnézve a fenekét, amit ugyan olyan izmosnak látott, mint ahogyan a combjait is; kerek, izmos fenék, ami pont tenyérbe való, tökéletesen illeszkedne az övébe, és Daehyunéba is. Mély sóhajt eresztve ki ajkai rése között, beharapta az alsót, s finoman megnézte a fiú karjait, a hátát, a vállait… és meg kellett győződnie arról, hogy amilyen kecsesnek, karcsúnak és finomnak tűnik, elég férfias vonásai voltak. Habár az arcát csak oldalról látta néha, neki annyi is elég volt, hiszen bizonyosságra lelt abban, hogy az orra tökéletesen ívelt. Csak a szájára volt kíváncsi, és a szemeire, s remélte, hogy hamarosan látni is fogja teljes valójában.

Miután végzett a srác alapos végigmérésével, visszaemelte Daehyunra a tekintetét.

– Megkívántad te is, mi? – kuncogta az idősebb, az ujjait az álla alatt tartva, félmosolyra húzva a száját, magasra futtatva a szemöldökét, élesen csillogó szemekkel konstatálva, hogy legalább annyira tetszett barátjának is a „gyerkőc”, mint neki, ami boldogsággal töltötte el, tekintve, hogy szeretett volna egy hármasba gabalyodó buja estét.

– Tény, jó a srác. Túl jó – szusszantotta Baekhyun, lehunyva a szemeit a szexuális frusztráltságtól, ami hirtelen költözött a mellkasába az alhasával együtt, majd miután úgy érezte, hogy sikerült lenyugodnia valamelyest, tekintetét a másikéba vájta. – És mit tervezel? Mi van, ha nem meleg? – mosolygott Baekhyun szemtelenül.

– Nézz már rá! Forróbb, mit te! – nevetett Daehyun hangosan.

– Köcsög – sziszegte Baekhyun, keményen grimaszba futott arcával, felhúzott ajkával, minek láttán az idősebb megeresztett egy bocsánat kérő mosoly-félét.

– Bocs, nem tudtam kihagyni! – Mintha azt a gyengéd mosolyt elvágták volna nála, újra őrült görbületbe futott szája vonala.

– Mindegy. Hogyan is tervezed elcsábítani? – horkantotta Baekhyun, indifferens arckifejezést próbálva tartani magán, több-kevesebb sikerrel.

– Sehogy. Megvárjuk, míg megy, leütjük és visszük – vont vállat az idősebb közömbösen, mire Baekhyun szemei szabályos tányér méretűre kerekedtek, halovány fehér színbe borult arccal, hitetlenkedve bámulva barátjára, elvetemült ötletét hallva, magában ismételgetve, mintha ízlelgetné akarná az elképzelést, vagy valamilyen szinten megbarátkozni vele - azonban ez nem sikerült.

– Te beteg vagy?! Ez emberrablás, barom! Börtön is járhat ám érte! – forgatta meg a szemeit látványosan, megcsóválva a fejét erőteljesen, mintha minden egyes mozdulattal azt sugallná, hogy nem, ő ebbe nem fog belemenni. Ez elég erőszakos cselekedet. Elég erőszakos? Nagyon erőszakos. – Ha a srác felébred? Letámadjuk, vagy mi? Sokkot kap? Mit tudom én, mi van, ha szívbeteg? – kérdezte maga elé nézve, teljesen elképedve. Daehyun viszont csak legyintett egyet.

– Ha ilyen gondja lenne, nem inna. Egyik. Másik meg: Kiengeszteljük, ne aggódj – kuncogta, újra beharapva dús, vastag alsó ajkát, ami hirtelen ki is száradt, így gyorsan benedvesítette a felületét a nyelvével, ahogy végig húzta azt rajta.

– Akkor is az ötlet ellen vagyok! – Semmiféleképpen nem akart beleegyezni ebbe a bizarr ötletbe. Még, hogy leütni egy fiatal srácot! Mi van akkor, ha még gyerek? Esetleg egy 16, vagy egy 15 éves fiú? Daehyunnak ennyire csak nem mehetett el az esze - legalábbis, ebben reménykedett, de ahogy figyelte a barátját, kezdett rájönni, hogy de, és nem az esze ment el, hanem simán átvette az uralmat felette a fontosabbik része: a farka.

– Akkor megcsinálom egyedül. Menj haza, én megvárom, és majd elviszem – vont vállat Daehyun, lehunyt szemekkel, megvonva a vállát, flegmának ható ívbe futtatva az ajkait. Baekhyun megforgatta a szemeit újra, kieresztve az eddig tüdejében tartott oxigént.

– De baszd ki! Ez emberrablás, vágod? Em-ber-rab-lás! Bün-te-ten-dő! – Tagolta is, érzékeltetve az idősebbel, hogy amit most tenni szeretne, az nem helyén való, sőt, nagyon megüthetik a bokájukat, ha esetleg a fiúcska nem mazochista, vagy nem beteg elméjű, mint ő maguk. Igen, Daehyunnak és Baekhyunnak nem lett volna ellenére egy kis szado-mazo játék sem, de nem tudhatták, hogy a fiút, akit Daehyun kinézett magának, vajon milyen lélekkel, és gondolkodással áldozza meg a jó Isten. Ha a fiatalabbnak minden áron tippelnie kellett volna, akkor érzékenynek titulálta volna inkább a fiút, nem épp egy kemény legénynek…

– Tudom! Szeretek veszélyesen élni. Ne parázz már! Belém ölöd az ideget! Csak simán leütöm, és…

– Mint egy ősember? – mordult fel antipatikusan Baekhyun, teljes ellenszenvét nyilvánítva ki még mindig az ötlet iránt.

– Fogadjunk 10.000 won-ba, hogy élvezni fogja a végére! – húzta fel felső ajkát Daehyun már-már dühösen.

– Te beteg vagy! Nem! Nem megyek bele! – Baekhyun összefonta karjait mellkasa előtt, miközben kissé lejjebb csúszott a széken, már lassacskán durcás, sértődött arckifejezést mutatva a barátja felé, hátha az esetleg magába száll a képre, s valamilyen csoda folytán meggondolja magát. Hosszú percek múlása után viszont be kellett látnia, hogy ez sajnos nem következett be, valószínűleg nem is fog, így újra a fiúra vetette a pillantását, sandán nézve szeme sarkából, hogy ne legyen feltűnő. Pont szembe volt fordulva vele, így rálátása nyílt a tökéletes arcára: a szépen ívelt fonalakra; a furcsa, vicsornak tűnő, még is édes mosolyra, ami sugározta magából a szeretetet és az odaadást; a hatalmas, csillogó szemekre, a homlokát beborító sötét barna tincsekre, amikben haloványan, papírvékonyan terültek el szétszórtan a szőkék. - Akaratlanul is beharapta alsó ajkát újra.

– Na? – Daehyun tagadhatatlanul elégedett volt azzal, hogy Baekhyunból is ugyan azt a reakciót váltotta ki a fiatal fiú, mint belőle, s ugyan tudta a válaszát, azért feltette neki a kérdést, hogy ha minden áron akarja, kiléphet a dologból, ő viszont meg fogja szerezni magának, akár egy éjszakára is. Arra mindenképpen, nem fog tágítani az elhatározása mellől, akár tetszik ez a hisztis Baekhyunnak, akár nem. Bár, az idősebb nem tudta hová tenni a dolgot, ugyanis nem úgy ismerte a barátját, mint aki ne venne részt szívesen egy ilyesmi kalandban.

– Jó! Legyen! De finoman! – Ránézett Daehyunra, haloványan villogó szemekkel, mire a szőke hajkoronával megáldott férfi jó ízűen felkacagott, megcsapva a combját tenyerével, furcsa, vérfagyasztó vigyort láttatva arcán.

– Voltam én valaha is durva, drágám?

– Lenne rá pár példám… – gondolkodott el Baekhyun, felvont szemöldökkel, érdekes félmosollyal a száján, ami inkább incselkedés volt részéről. Daehyun összevonta a szemöldökét egy pillanatra.

– Jó, hát előfordul mindenkivel a szex hevében…

– Veled sűrűn.

– Mintha nem élveznéd!

– Élvezem, de attól még nem szoktál finomkodni. Ami tény, az tény – hunyta le a barna hajú férfi a szemeit, a tisztelettudat tudat utolsó szikráját is elpusztítva következő mozdulatával, ahogy megvonta vállait, már-már flegmán.

– Ha élvezed, akkor ne vinnyogj! – emelte fel a plafon felé Daehyun a tekintetét, kicsit eltátva a száját.

– Vinnyog a franc! De attól még igaz! – morgott a fiatalabb, felhúzott ajkakkal.

– Mindegy, inkább figyeljük a cukit, mielőtt lelépne. – Ide-oda mozgatta Daehyun a fejét, a korsója után nyúlva, hogy belekortyolhasson a sörébe.

*

Daehyun egy pontos, kimért ütéssel sújtotta a fiú tarkóját, akinek az izmai elernyedtek egy pillanat alatt, s összezuhant volna a teste, ha a szőke hajú férfi nem tartja meg őt időben. Diadalittas vigyorral nézett a barátjára, vonogatva a szemöldökét, mire ő megcsóválta a fejét, mintha el sem hitte volna, hogy erre az idősebb képes volt, ráadásul még ő is belement. Visszautat viszont már nem akart, fehér zászlót lengetni végleg, úgyhogy, ha már belekezdtek, végig csinálják.

– Nézzük meg, mi a neve. Biztos van nála valami irat. – Daehyun elfektette az ájult fiút a betonnal borított járdán, mire a fiatalabbik összefonta a karjait mellkasa előtt, kissé türelmetlenül.

– Te barom, menni kellene, mi van, ha… – Daehyun idő közben elő is vette a srác irattartóját, majd alaposan szemügyre vette.

– Hm, Kim Taehyung. TaeTae. – Ízlelgette a nevet, azzal együtt a becenevet is, égre meredő tekintettel. – Cuki. Mi lenne, ha felébredne, és azt mondanám, hogy egy maffia egyesület tagja vagyok, és azért küldtek, hogy megöljem? – Az ördögi, nevetséges vigyort látván, Baekhyun szemei felakadtak hirtelen mérgében.

– Elmebeteg! Tedd vissza és menjünk! – Daehyu hanyagul összecsukta az irattartót.

– Nincs humorérzéked, azért vagy ilyen befásult kis pöcs! – mondta, miközben lassan visszavezette a kis tartót a fiú zsebébe, viszont abban a pillanatban szemet szúrt neki a másik zsebében lévő dudor, és hiába is, a kisördög nem hagyta nyugodni, így rögtön oda nyúlt, majd lassan, halálos higgadtsággal vette elő a telefont. - Nézzük meg!

– Ne merd! Tedd vissza! Még a végén… áh! Tedd vissza, jó? – sóhajtotta a fiatalabb, gondterhelten nyúlva a halántékához, hogy ujjaival megmasszírozza annak felületét, haloványan vonva össze szépen ívelt szemöldökét, kimutatva nyilvánvaló nem tetszését a dolog iránt.

– Csak megnézem. Ha van csaja, vagy pasija, simán itt hagyom. Megnézem, meleg-e vagy sem. A telefon mindenre bizonyíték – lebegtette meg Baekhyun előtt a téglalap alakú készüléket, viszont a barátja nem is akart veszekedni a szőke férfi elképzelését illetően, ugyan is tudta, hogy hiába való lenne minden mondata: ha Daehyun meg akarja nézni, meg fogja, mondjon ő bármit is.

– Csak siess. Igyekezni kellene, mielőtt felébred…

– Jó, sietek. – Lezárta a témát, majd feloldotta a billentyűzárat, amin szerencsére kód, és jelszó sem volt, majd elvigyorodva lépett be a galéria nevű menüpontba, hogy megnézegesse a róla, vagy másról készült fotókat. – Ó, szeret selfiezni. Mennyi kép – nevetett hangosan. – Hallod, tuti meleg…

– Ha meggyőződtél róla, vissza is tehetnéd a telefont, aztán mehetnénk, mielőtt valakinek gyanúsak leszünk! – Egyre türelmetlenebb volt a barna hajú férfi, idegesen szorítva össze a fogait arcának, s szájának takarásában, dobogtatva a lábával, hogy valamelyest igyekezetre sarkallja a szőke hajú barátját, aki már a földre ült, önfeledten turkálva az eszméletlen, ájult fiú telefonjában.

– Jó, megnézek pár üzenetet, biztos meleg-e, aztán megyünk is, ha az! Nyugi! Csak azért nézem meg, semmi másért! – Megnyitotta az egyik leghíresebb közösségi oldalt, majd annak az üzenet menüpontjára tapicskolt a mutatóujjával.

– Persze, véletlenül sem a kíváncsiságod suttogja a csökött agyadban, hogy tedd meg – szusszantotta a fiatalabb, idegesen.

– Wow! Micsoda üzenetek! – nevetett Daehyun, önfeledten. – Forró a srác, mint a Nap, ezt itt és most megmondom. Figyeld, üzenet Park Jimintől, még két napja: „Na, Hosokkal hogyan álltok?” - Erre a srác válasza: „Sehogy. Megbeszéltük, hogy legyen egy hónap szünet, függetlenség, aztán meglátjuk, mi hogyan alakul.” - Erre a Jimin nevű fickó: „Szereted?” - Mire Taehyung: „Persze. Jobban, mint bárkit.”. Tiszta dráma! – A szőke hajú férfi megcsóválta a fejét, széles vigyorral. – Ú! Itt van az a Hoseok nevű! A pasija! Vagy is, a volt pasija. – Baekhyun megremegett egy pillanatra.

– Tedd vissza!

– Hoseoktól: „Elegem van abból, baszd meg, hogy nem tudsz mást csinálni, csak féltékenykedni!” - Mire a cuki fiú: „De ha okot adsz rá, mit csináljak?! Szerinted normális, ha épp egy lány fenekét fogdosod egy közös buliban? Szerinted nem kellene kiakadnom rajta? A legjobb barátnőd seggét taperoltad, ember, és akkor maradjak higgadt”. Húúúú, micsoda dráma! – Daehyun láthatólag jól szórakozott az üzenetek olvasása közben, Baekhyun viszont egyre inkább fogyó toleranciát táplált barátja iránt. – Van még! Ez még jóval régebbi: „Vettem egy szobalány ruhát, ki kell próbálnunk!” - Mire a fiúcska: „Gondolom, rajtam lesz...” - Erre Hoseok: „Evidens.”. Van vajon kép róla?! – Veszettül kezdte nyomkodni a gombokat, viszont Baekhyun ezt a pillanatot látta a legalkalmasabbnak arra, hogy abban a szent minutumban véget vessen Daehyun elmebetegségének, és kiszakítsa a telefont a kezéből, a tett után pedig elhagyta a szőke férfi ajkait egy csalódott, elkeseredett nyögés.

Baekhyun fejcsóválva tette vissza Taehyung zsebébe a telefonját, mély szusszantással.

– Mehetnénk végre, vagy még kívánsz más magánéletében turkálni, tapló? – Halovány megvetés ült Baekhyun szemében, annak ellenére, hogy bár magának sem akarta bevallani, valamilyen szinten őt is szórakoztatták az üzenetek, főleg a szobalányos eszmecsere. Kíváncsi is lett volna a képre - ha létezett -, viszont nem akart olyan mérhetetlen módon tapintatlan lenni, mint a teljesen felpörgött Daehyun.

– Menjünk-menjünk! Hisztis – morgott a szőke hajú, miközben lassan felemelte az ájult Taehyungot a földről, majd a karjaiba emelte, mély nyögéssel. – Egész nehéz.

– Jó izmos.

– Ja, láttam egy-két képet, mintha valami táncpróbán lett volna – mormolta elgondolkodva Daehyun, miközben lassú, ráérő léptekkel sétált saját otthona felé, karjaiban a frissen szerzett - szó szerint szerzett - zsákmányukkal.

– Hm, kíváncsi vagyok az izmaira ruha nélkül – bukott ki a fiatalabbikból hirtelen a gondolat.

– Na, helyes! Perverzedjél be! – kuncogott Daehyun, önfeledten.

– Vajon ez a szó létezik? – Baekhyun minden áron bele akart kötni barátja szórakozásának tárgyába, ami jelen esetben az ő személye volt, és nem igen tetszett neki.

– Leszarom, most már létezik – vont vállat közönyösen, karjaiban Taehyunggal. – Remélem, hogy nem fog hisztériázni, amúgy.

– Biztos nem. Két elmebeteg, elvetemült, őrült nyomorék elrabolta, hogy a testét használhassák a saját szexuális éhségük csillapítására, és igen, ehhez pont egy harmadik személy szükséges. Nyilván nem fog kiakadni, logikus! – Cinikusan festett a hangja, Daehyun viszont csak kedélyesen elnevette magát újra.

– Haver, higgadj már le! Nyugi van! – kuncogott, megforgatva a szemeit. – Élvezni fogja, arról gondoskodom!

– Úgy legyen!

*

Taehyung összevonta a szemöldökét, mikor nagy nehezen magához tért, majd halkan felnyöszörgött. Kicsit fájt a feje, azonban nem tudta hová tenni a dolgot, ugyan is tudtával nem ivott annyit, hogy szimplán elájuljon az utcán. Valahonnan, a távolból rémlett neki, mintha valaki leütötte volna, de nem volt benne biztos, csak az agya egyik szeglete sugallta felé a tényt, ő viszont ezt nem akarta teljes körűen elfogadni, így megcsóválta a fejét, majd egy újabb nyöszörgés kíséretében felnyitotta hosszú pilláit, hogy látására legyen a világra. Eleinte elég homályos volt a tekintete, s az elé táruló képek is, viszont hosszas, sűrű pislogások közepette végre kitisztult előtte minden, s csak akkor konstatálta, hogy nem a saját otthonában van, de a barátaiéra sem hasonlított sem a környezet, sem az illatáradat. Rögtön ijedten vésődött eszébe a gondolat, egy szívverés kihagyása közben: Elrabolták.

Ijedten rángatta a kezeit, s mikor észrevette, hogy ki lett kötözve egy nyakkendővel, elkerekedtek a szemei, majd nyelnie kellett egy nagyot. A földön ült, és egy gázvezetékhez volt kikötve a keze, amivel az volt a gond, hogy ha nagyon rángatni kezdte volna, valószínűleg nem egy darabban hagyta volna maga mögött a lakás ajtaját. Kétségbeesetten, ijedten nézett körbe, miközben beszédfoszlányokat csípett el az ajtó túloldaláról, kíváncsian fülelve:

– Még is csak el kellene engedni…

– Dehogy engedjük! Ha már itt van, el nem engedem! Holnap majd szépen hazamegy, miután tudatosította magában, hogy csodás élményekkel táv… – Az ajtó kinyílt, s Taehyung rögvest meg is látta a szerinte két elrablóját, akik nyilván meglepődtek, miután feltűnt nekik, hogy a fiatal fiú nagyon is magához tért. – Hello, Daehyun vagyok, ő meg Baekhyun! – vigyorgott Daehyun, bizalomgerjesztően kacsintva egyet, viszont Taehyung összevonta a szemöldökét.

– Elengednétek? Nem valami vicces kikötözve csücsülni… – mormolta, némi megvetéssel a hangjában.

– Legalább nem hisztizik feltűnően – vont vállat a szőke hajzuhataggal megáldott férfi, míg lassú, kimért mozdulatokkal sétált a csapdába ejtett fiúhoz, vágy ittas, élvhajhász pillantásokat vetve felé. Taehyung vonakodva húzta hátrább a fejét, végig mérve Daehyunt, majd Baekhyunt is, s ami rögtön szemet szúrt neki, az az volt, hogy valamelyest mind a két férfira hasonlított.

A másik férfi nem szólt semmit, csak meggyújtott egy cigarettát, miközben átlépte a küszöböt, majd elkapva az ágyuk mellett lévő éjjeli szekrényről a hamutartót, azzal együtt ült le a szoba egyik végében pihenő ágy matracára, mélyen a cigarettájába szívva, hogy utána kifújhassa ajkai résen át a gomolygó füstöt.

– Nem engednétek el végre? – Taehyung frusztrált sóhajt hallatott, idegesen vonva össze a szemöldökét, kérdése végére összepréselve az ajkait, hogy el is húzza annak ívét, egy nem tetsző grimaszba futtatva szép arcvonásait.

– Bocs, de nem. – Daehyun elé ért, majd leguggolt a fiú jobb oldalához, végig nézve a kiszolgáltatott testen. Taehyung felvonta a szemöldökét.

– Miért nem? Mit akartok? Se pénzem, se semmim. Mi kellene nektek? – kérdezte hitetlenkedve, megcsóválva a fejét. – A telefonom is egy rakat szar, még azzal sem érnétek semmit – vonta meg a vállát hanyagul, mintha nem érdekelné, hogy éppen rabságban van, pedig belül szinte reszketett a félelemtől, de minden áron próbált érdektelenséget mutatni a két férfinak, hátha azok esetleg, valami szerencsés véletlen folytán szabadjára engedik. Persze, gondolta, hogy ez nem, hogy nem így lesz, de egyenesen hülyeség is, mindamellett próbált úgy állni a dologhoz, hogy egy próbát megér.

– Nekünk nem kellenek értékek. Te kellesz – súgta Daehyun, hatalmas ajakgörbülettel.

– Mi? Hogyan kellek? - pislogott Taehyung értetlenül, összezavarodott arckifejezést produkálva magán.

– Pff! Még is, hogyan? Szexuálisan, te! – Daehyun megforgatta szemeit, s Taehyungból a mondat hatására hirtelen eltűnt a félelem utolsó szikrája is, az értetlenséggel együtt, és hangos, víg kacajba kezdett a beszéd hallatán.

– Párkapcsolatban vagyok, szóval felejtős! Vagy is, most épp szünet van, de attól én még nem szándékozom senkivel lefeküdni, szóval ezt jobb, ha elfelejtitek! Hímringyó sem vagyok, nem adok szolgáltatásokat sem nőnek, sem férfinak… én szeretek egy embert, szóval, ha ennyit akartok, mehettek, vagy engedhettek is. – Baekhyun még talán hajlott is volna a fiú mondandója felé, s eleresztette volna, hogy menjen csak útjára, Daehyun viszont hajthatatlan volt tervét illetően, miszerint ő megszerzi magának a fiút, egy éjszakára mindenképpen.

– Nem izgat. – Ennyi hagyta csak el a szőke hajú férfi ajkait, miközben keményen Taehyung tekintetébe vájta a sajátját, ami eltántoríthatatlanságról adott tanúbizonyságot.

– Én megértem, ha betegek vagytok, de én egészen normális, 17 éves fiatal fiú vagyok, nem szándékozom ismeretlenül lefeküdni veletek, sajnálom. Meg amúgy sem, szerelmes vagyok. – Daehyun megeresztett egy apró, gúnyos kacaj félét, miután meghallotta a mondatokat a fiatal szájából.

– Jaj, de naiv valaki! – kuncogta a szőke hajú férfi, megemelve szemöldökeinek ívét, Baekhyun pedig a képsorozatok láttán megcsóválta a fejét egy félmosolyt tartva szépen ívelt száján, ugyan is a szerelem számára is elég nevetséges volt.

– Nem vagyok naiv! Tényleg szerelmes vagyok! - csattant fel Taehyung, elszántan nézve Daehyun sötét íriszeibe.

– Nem izgat. Nekem kellesz, meg is kaplak, kár lenne ellenkezned. Hidd el, élvezni fogod, gyengéd leszek – kacsintott a férfi, bizalomgerjesztően.

– Nem akarom! - nyögte Taehyung, elhúzódva Daehyun arcától.

– Majd fogod akarni.

– Ez erőszaknak minősül! - futtatta végig tekintetét Daehyun testén, majd Baekhyunén is, hátha el tudja őket tántorítani elhatározásuk mellől, azonban a két férfi csak összenézett. Baekhyun tekintetében még talán lehetett látni a meggondolás egy aprócska szikráját is, azonban a másikéban még csak a nyomát sem találták volna, egy picike morzsáját sem.

– Csak akkor, ha kézzel-lábbal ellenkezel, a fájdalomtól sikítva. Nézzük meg, így lesz-e, de ha nem, akkor lógsz nekünk még egy éjszakával! – kuncogta a férfi, majd lassan, s finoman Taehyung kívánatos, csábító ajkaira tapasztotta a sajátját, hogy véglegesen kizárja a köztük lévő levegőt, eltüntetve azt, olyan messzire, amilyen távolra csak lehetséges volt. Ujjait finoman a fiú derekára kulcsolta, majd végig simított annak felületén, amit abban a pillanatban a bosszantó textil anyag fedte. Taehyung ajkai elnyíltak a hirtelen döbbenettől, s emelte a lábát, hogy megrúgja a férfit, azonban még sem tette, maga sem értette, miért; Daehyun pedig kihasználta a lehetőséget, s szemérmetlen, aljas módon befurakodott nyelvével a fiatalabb ajkai közé, feltérképezve annak szája belsejét, minden egyes négyzetcentiméterét, alaposan kiélvezve az ízét. Vad táncra próbálta hívni a nyelvével a fiúét, aki nem hagyta magát, viszont egy piros pontot érdemelt volna, ugyanis nem harapott rá Daehyun nyelvére.

Az idősebb férfi lassan végig vezette tenyerét a fiú oldalán újra, majd mohó, csalfa mozdulattal a mellkasára simította a fürkésző ujjakat, kitapintva a vékony ing alatt lévő mellbimbót, erősen megcsípve azt. Taehyung ajkai között rögtön kiszaladt egy nyögés, egyenesen Daehyun szájába, aki élvezettel nyelte el a hangot, ami zene volt füleinek.

– Élvezni fogod, meglátod – sóhajtotta Daehyun a fiú szájára, szenvedélyesen megszívva az alsó puha párnácskát, erősebben csípve a ruhával fedett mellbimbóra, amitől Taehyung teste újra összerezzent, kissé megemelve a lábát. A szemeit összeszorította a testén hirtelen eluralkodott kéjtől.

Baekhyun a látványra kénytelen volt még egy cigarettára rágyújtani, annyira beindította a jelenet, viszont még egy kissé zavarban volt a gondolattól, hogy tényleg hármasban fogják csinálni, így a szájában lógó cigarettával lassan a bárszekrényhez lépett, s elő véve belőle az üveg sojut, megeresztett egy szusszantást, majd a szabad kezével kivette ajkai közül a cigarettát, hogy helyét az alkoholos üveg szája foglalja el. Kortyolgatás közben folyamatosan megcsapta a fülét Taehyung kéjes nyögései, és halovány ellenkezései, amik hiába valóak voltak. Baekhyun érezte, hogy a nadrágja kezd egyre szorosabban feszülni férfiassága körül, csak ennyitől is, hát még, mikor megnézte magának jobban a jelenetet!

– Basszus! – nyögte maga elé, újra meghúzva az üveg tartalmát, majd a végén egy apró sóhajt hallatott, sietősen a szájához véve a cigarettát, mélyen beleszívva, majdhogynem egy slukkra eltüntetve a cigit. Gyors léptekkel az ágyhoz igyekezett, majd az mellé tette le az üveg alkoholt, miközben a hamutálban gondosan elnyomta az égő bűzrudat, s egy mély nyögést megeresztve, megindult a páros felé.

Taehyung megforgatta a szemeit, mikor realizálta, hogy a harmadik fél is csatlakozni óhajt társaságukba. Bár, nem vallotta volna be magának semmilyen formátumban, de valamilyen szinten élvezte a bizonyos fokú kiszolgáltatottságot, azt, amit Daehyun nyújtott neki az ajkaival és az ujjaival, csak éppen az a tény bosszantotta, hogy idegen férfiak teszik ezt, pusztán kedvtelésből, s nem is foglalkoznának vele, ha neki ez a háta közepére sem hiányozna.

– Milyen finom a bőröd – kuncogta Daehyun, miközben puha párnácskáival erőteljesen megszívta a fiú kulcscsontján pihenő bőrét, felhúzva az orrát, teljes mámorban, s a cselekedetével egyidejűleg ujjaival finoman kezdte gombolni Taehyung mellkasán pihenő inget, s mikor sikerrel szétbontotta a fiún, szétlibbentette azt, hogy most már zavaró tényező nélkül kényeztethesse már-már agyon gyötört mellbimbóját. Taehyung hangosan felnyögött, beharapva az alsó ajkát.

– Eszetekben sincs engedni, mi? – lehelte a pár szavacskát, mire meglepetésére Baekhyun rekedtes hangja ütötte meg fülét, nem a másiké:

– Eszünkben sincs. – Ragadozó mozdulattal lépett a fiúhoz, majd elkapva annak állát az ujjaival, maga felé fordította az arcát, hogy szenvedélyesen, követelőzően csókolgassa meg a dús, ízletes szájat, feltérképezve annak belsejét, legalább annyira, mint az imént Daehyun. A szemtelen Baekhyun tenyere azonnal a fiú ölére vándoroltak, erősen megmasszírozva Taehyung vágyát, aki felnyöszörgött, és automatikusan domborította ki a mellkasát, teljesen elveszetten, összeszorítva a szemeit. A tény, hogy két férfi kényeztette, akik nem mellesleg jól is néztek ki, beindította őt is. Csak az a zavaró tényező ne létezne, hogy ő alapjáraton szerelmes egy férfiba, akivel noha, most nem létesít kapcsolatot, lehet, hogy pár hét múlva már igen, hiszen szeretik egymást. Így viszont nem volt sok kedve a hárman-párban szexuális aktushoz, de a két férfi annyira lefoglalta őt, hogy csak pár pillanat erejéig volt ideje ezen gondolkodni: Baekhyun ujjai hihetetlen gyorsasággal találtak uutat a nadrágjába, a azon belül alsójába is, megsimítva Taehyung éledező férfiasságát. Daehyun aközben már nem az ujjaival, hanem az ajkaival kényeztette a fiú mellbimbóját, ahogyan finoman cirógatta a kezével a hasát, és az oldalát, minden felületét megsimítva a selymes bőrének, s ha ez még nem lenne elég, akkor Baekhyun még az ajkait is ostromolta a kíméletlen, szexi csókokkal.

Taehyung pedig elveszett. Nem volt ereje ellenkezni. Az kéjsóvár köd ráborult az agyára.

A legfiatalabb halk, vágy ittas nyögései, s a két domináns férfi morranásainak hangjai teljesen megtöltötték a szobát, s szinte már visszhangzottak is a gyönyörrel vegyült hangfoszlányok, amik ha lehet, még inkább elvették az eszüket.

Baekhyun kicsit erősebben kapott fogaival Taehyung csókoktól duzzadt alsó ajkába, miközben tenyerével ügyesen kényeztette a fiú merev hímtagját, aki automatikusan lökdöste felfelé a csípőjét, nyöszörögve, remegő testtel, hiszen Daehyun is merőben hozzájárult a munkálathoz az ajkaival: addig gyötörte a két mellbimbót, ameddig csak lehetett, édesen kínozva a kaviccsá vált bimbókat. Hirtelen azonban elhúzódott Taehyungtól, majd lassan felállt, és finom mozdulatokkal eloldozta a fiú kezeit, úgy vélvén, hogy most már nincs ok az aggodalomra, ugyanis a legfiatalabb már eléggé elködösült aggyal rendelkezett ahhoz, hogy ne legyen energiája ellenkezni, s így is volt.

Mikor Daehyun kigombolta a nadrágját, s megfogva Taehyung kezét, lassan a merevedésére csúsztatta a fiú vékony ujjait, azok készségesen fonódtak a farka köré, lágyan mozgatva rajta a tenyerét. A szőke hajú férfi elégedett morranást hallatott, finoman ellökve barátját Taehyung ajkaitól, hogy most a sajátjáévá tegye a puha párnácskákat, mélyen a szájába nyomva ízlelőszervét, kicsit durván futtatva a fiú szőke tincsekkel fedett fekete hajába a kezét, hogy rámarkoljon a dús hajszálakra, haloványan megtépve azokat.

Baekhyun elvigyorodott, s ezt a pillanatot használta ki arra, hogy igazán örömet okozzon a fiúnak: az öle felé hajolt, majd lassan lehúzta Taehyungról a nadrágot, az alsójával együtt, messzire dobva maguktól s azzal a mozdulattal, mihelyst megszabadította a zavaró tényezőtől, rögtön bekapta a fiatalabb makkját, erősen megszívva. Taehyung halk, elhaló nyögést hallatott, felhúzva a lábait, félig lehunyva a szemeit, próbálva figyelni a feladatára, miszerint ő is kényeztesse Daehyunt, aki még mindig az ajkain csüngött.

Baekhyun lassan felnézett az elé táruló látványra, és teli szájjal nyögnie kellett egyet, ugyan is túlfűtött volt mindkét társa az erotikától, Taehyung ráadásul mintha teljesen önkívületi állapotba esett volna a túlzott kényeztetéstől, ugyan is már most könnyesek voltak a pillái, s csapzottan hullottak félig a szemeibe a tincsei, ami eszméletlen látványt nyújtott a férfinak, főleg úgy, hogy a barátja hevesen marja az ajkait. Szívesen adott volna Daehyunnak egy csókot, azonban most szerette volna kiélvezni, hogy mással foglalkozhat; Daehyun ajkait akármikor csókolhatja. - Ezen gondolat után addig nyelte el Taehyung meredező nemességét, ameddig csak tudta, kicsalva a fiúból egy erőteljes, halk sikkantást, aki annak következtében a csípőjét is megemelte, reflex szerűen. Az idősebb rögtön mozgatni kezdte a száját, az ajkait kitöltő résznek tövére markolva, hogy még több, és több élvezetet nyújthasson, s egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy érezte, ennyi nem elég, így egy ujját a fiú testébe vezette, minél mélyebbre nyúlva, hogy érzékeny pontot találhasson el nála.

– Hah… még visszajövök – nyögte Daehyun az erotika által kiváltott „részegségben” úszó fiú ajkaira aki le sem reagálta a mondatot, ugyanis túl sok ingert kapott a merevedése Baekhyun ajkaitól ahhoz, hogy értelmesen tudjon mondani bármit is.

A szőke hajú férfi lassan Baekhyun háta mögé osont, s egy határozott mozdulattal átölelte a férfi derekát, majd finoman levezette az ujjait annak ölére, szinte rögtön kigombolva a nadrágját, lerántva róla ameddig tudta. A férfi félig-meddig kutyapózban volt, így tökéletes volt, hogy a feneke kidomborodott, szóval Daehyun könnyedén tudott a merevedéséhez nyúlni, miután sikerült eltávolítania róla az alsót is. Baekhyun megérezve a barátja ujjait ékessége körül, remegő testtel adta a másik tudtára, hogy mennyire jól esik neki, próbálva összpontosítani arra, hogy épp eléggé kényeztesse ő is Taehyungot, de ne annyira, hogy elélvezzen, ugyan is hosszú éjszakát tereztek egymással, s nem szerették volna elsietni.

Daehyun halkan felmorrant, miközben erősebben szorított rá Baekhyun férfiasságára, ütemesen, erőszakosan mozgatva a kezét, s mikor meghallotta barátja elfojtott nyögéseit - amiket nehezebben eresztett el teli szájjal -, elégedetten vigyorodott el, éhes szemekkel mérve végig a vágytól teljesen extázisba esett Taehyungot is. - Úgy érezte, hogy ma mind a kettőt meg fogja kapni, nem is akárhogyan. Mintha beteljesült volna az egyik álma.

Baekhyun lassan abba hagyta ajkainak mozgását, s immáron mind három ujját kihúzta a fiú testéből, amiket idő közben merített el benne, majd nagy nehezen sikerült kiszakadnia Daehyun karjaiból is, hogy azzal a lendülettel kilépjen alsójából, és nadrágjából is. Taehyung ködösen pislogott a két férfira, várva, mi lesz a következő lépésük. Baekhyun egy vigyort küldött felé, majd lassan elkapta Daehyun inggallérját, és finoman az ágyra lökte a férfi testét.

– Most végig nézed, ahogy megdugom – kuncogta beharapott ajkakkal, az éjjeli szekrény felé lépkedve, s mikor elérte hőn áhított bútorát, kihúzta annak fiókját, elővéve belőle egy tubus síkosítót, és egy csomag gumi óvszert. Daehyun elvigyorodott, majd elkényelmesedett az ágyon, tarkója alá téve a tenyereit, éhesen nézve, ahogy Baekhyun lassan felhelyezi magára az óvszert, majd Taehyung felé sétált, s mikor elérte a fiút, érzékien a szájára mart, s abban a minutumban nyomott a saját ujjaira a síkos gélből, hogy a merevedésén terítse azt szét, majd a maradékot még eloszlatta a fiú izomgyűrűjén. Elszakadva a dús ajkaktól, Baekhyun a fiú lábai közé férkőzött, kellőképp megemelve az izmos, formás lábakat. Beharapott alsó ajakkal nézte a majdhogynem fekvő pózban lévő fiatal, teljesen szétesett fiút, s mikor érezte, hogy az alhasa kényelmetlenül megrándul, azonnal Taehyung forró testébe lökte magát, mélyen, tövig elmerülve a szűk forróságban, ez a mozdulat pedig mindkettejükből egy hangos nyögést csalt elő.

Daehyun is felhördült a látványra, s akaratlanul is végig simított magán, hiszen nem bírta volna ki, hogy ezek után ne kapjon valami picike ingert a merevedése, akár saját magától is. Hihetetlen látványt nyújtott a két férfi. A két nőket megszégyenítően gyönyörű férfi, akiket végig nézhet, ahogy eszméletlen szexben vettek részt, gyönyörben úszó testtel, s tekintettel. Kívánhatna ennél többet bárki is?

Baekhyun lassan elkezdett mozogni, mikor érezte, hogy Taehyung szorítása enged merev tagja körül, közben pedig lehajolt a fiú ajkaira egy csókra, próbálva olyan lökéseket produkálni, amivel remélhetőleg eléri a fiatalabbik kényes pontját. Nyelvét átcsúsztatta az alatta fekvő fiú szájába, erőteljesen, kíméletlenül mozdítva előre a csípőjét, s abban a szent pillanatban eltalálta azt a pontot is, amitől Taehyung teste megvonaglott, s ajkait egy elhaló sóhaj hagyta el, ahogy végig mart kicsi körmeivel Baekhyun hátát. Viszont Baekhyun nem akarta, hogy Taehyung elélvezzen, mert Daehyun biztos szeretné őt is megszeretgetni, ő pedig nem akarta elvenni előle az esélyt, így még párat lökött a pontra, ingerelve azt még egy kicsit, hogy tovább sikítson a fiú teste a kielégülés után, majd próbálta másfelé irányítani a mozdulatait, hogy élvezze is a dolgot Taehyung, de ne kapjon annyit, hogy átlépjen a gyönyör kapuiba.

Daehyun újra felnyögött, míg figyelte a két fiú kéjes, gyönyörrel áztatott arcát, ahogy hangosan nyögdécseltek, s a testük csapódásának hangjaira is úgy érezte, bármelyik pillanatban el tudna élvezni. Tökéletes látványt nyújtottak, s a világ minden kincséért sem akarta volna, hogy ez a jelenet befejeződjön.

Harsányan felhördült, szenvedélyben úszó íriszekkel figyelve a két fiút: Baekhyun hátravetette a fejét, ahogy mélyebben elmerült Taehyung forró testében, aki felnyüszített az érzésre, meg-megfeszülő izmokkal. Egy szó jutott csak Daehyun eszébe a jelenet láttán: Gyönyörűek.

– Basszus! – nyögte a szőke hajú férfi zaklatottságtól feldúlt hangon, s mintha Baekhyun értesült volna a férfi halovány nyugtalanságáról, abban a pillanatban feszült meg minden izma, mialatt a sorozatos lökések hatására, s Taehyung köré feszülésének köszönhetően összevonva a szemöldökét, s összeszorítva a szemeit, egy hangos kiáltás kíséretében elélvezett, haloványan remegő testtel.

Daehyun felszusszantott, majd sietős mozdulatokkal pattant fel az ágyról, hogy végre-valahára leszedhesse magáról a már kényelmetlenné vált ruhadarabokat, s mikor sikeresen véghez is vitte szándékát, a fiókba nyúlt egy csomag óvszerért, amit fölényesen bontott ki, mag húzta rá lüktető férfiasságára. Mikor végzett ideiglenes elfoglaltságával, a két vonagló férfihoz közeledett, apró nyüszítés félét hallatva, mikor melléjük ért. Baekhyun fáradtan felemelte a fejét, rávigyorogva, Taehyung pedig zihálva, pihegve nézte Daehyunt, emelkedő-süllyedő mellkassal, ahogy szaporán kapkodta a levegőt; könnyáztatta szempillákkal merengett a két férfira, szinte könyörögve, hogy elégítsék ki, vessenek véget a mézédes gyötrelmének, különben megbolondul. Bár, a páros hosszúra tervezte az éjszakát, mégis úgy érezték, hogy ez még koránt sem jelentheti a végét, így megkönyörültek a fiún. 

Daehyun elvigyorodott, majd azzal a lendülettel felkapta a Taehyung mellett lévő tubust, hogy annak síkos tartalmából a merevedésére eresszen belőle, hogy kellően nedves legyen a mozgást könnyítvén; aközben Baekhyun kihúzódott a fiúból, egy harsány morranás kíséretében, és kissé bódultan, kótyagosan, orgazmus utóhatásától vesződve botorkált Taehyung jobb oldalára, hogy ott ülhessen le, miután megszabadította magát a használt gumitól.

A legidősebb eszelős mosolyt eresztett meg ajkain, s abban a szempillantásban a földön fekvő fiú lábai közé férkőzött, s pár minutummal később annak forróságába nyomta merevedését, egy igazán férfias, gyönyörtől küszködő kurjantás kíséretében. Baekhyun elkuncogta magát a két férfi által nyújtott élményre, s barátja hangjára is, majd figyelmét újra Taehyungnak szentelte, miszerint az ajkaira hajoljon, szenvedélyesen csókolva a fiú száját, kikövetelve, hogy visszacsókoljanak neki, akármennyire is illuminált a feladathoz. Daehyun felszusszantott, amint meglátta, hogy a két társa előtte vívnak erotikától duzzadt csókcsatát, s nem várva tovább, erősen kezdte mozgatni a csípőjét, szenvedélyes ritmusban, felhúzva Taehyung lábait, hogy minél mélyebbre, s mélyebbre nyomulhasson a fiú testében, nem kímélve úgy, mint ahogyan azt Baekhyun tette. Megfeszítette a gerincét, stabil impulzusokat produkálva, félig lehunyt pillái felől nézve, ahogy Taehyung teljesen elveszetten próbálja feldolgozni a körülötte forgó eseményeket, azonban erre semmi esélye nem volt a két férfi által okozott ingerveszélyeknek köszönhetően.

A barna hajú, immáron kielégült férfi halk nevetgélést hallatott, szemtelenül, incselkedve, majd ujjait finoman a fekvő fiú férfiasságára csúsztatta, lágyan érintve ujjbegyeivel a nemességét, amit a cselekmény elszenvedője egy vonaglással, s azt kísérő vinnyogással nyugtázott, erősen összeszorítva szemhéjait.

– Megőrülök! – csúszott ki Daehyun dús, kiszáradt ajkain az apró, ám annál határozottabb, buja hangsúlyba burkolózott szó, s gyorsított kegyetlen, nyers mozdulatain, folyamatosan, szünet nélkül döfködve Taehyung testében a pontot, amitől újra megrándult a teste, a bőrének feszült izmokkal. - Túl szépek vagytok! - nyögte újra a férfi, fejét hátravetve, szinte ívbe feszítve a nyakát, amit Baekhyun halk, buja kacajjal nyugtázott, most már rámarva tenyerével Taehyung egészére, ütemesen, gyorsan mozgatta ujjait, legalább olyan ritmusban, amilyenben Daehyun ringatta a csípőjét, aminek ugyan nem abban a percben, de meg lett a hatása; Taehyung nyakán kiduzzadtak az erei, az izzadtságcseppek lágyan csillantak meg selymes, csillogó bőrén, miközben a vöröslő ajkai elnyíltak egymástól, összeszorítva a szemeit, összevont szemöldökkel, és ha még ez nem lenne elég, a csapzott, zilált, összetapadt tincsekkel, amik homlokát fedték, s a kipirult arcával együtt csak duplázódott a látvány. Az izmai teljesen a bőrének nyomultak, szép ívekben kirajzolódva a teste minden pontjára, s ezt a pillanatot követően Baekhyun tenyerébe élvezett, egy mély kiáltással, lágy ívben feszítve meg gerince vonalát, remegő lábakkal.

Daehyunnak pedig ez volt a végső lökés: Taehyung rászorított izomgyűrűjével a farkára, s ahogy a fiút nézte, és Baekhyun csodálattól megtelt tekintetét, gyönyörű, zilált arcát, s meztelen testét, elérte a vég: mélyen a fiatalabb testébe lökve magát, őt is elérte az orgazmus, egy mély nyögés kíséretében, megfeszülő végtagokkal.

Ernyedten, fáradtan csúszott ki a fáradt, öntudatlan állapotban lépő fiú testéből, majd lassan, kissé botladozva Baekhyunhoz indult, hogy egy kéjsóvár csókcsatát válthasson vele, ugyan is az éjszaka ezen részében nem igen törődött a fiúval úgy, ahogyan azt szerette volna, viszont helyette megkapták, amit akartak: egy harmadik személyt.

– Szerinted mennyire K.O. a gyerek? – szuszogta Baekhyun a barátja ajkaira, legalább annyira fáradtan pislogva, mint a két társa.

– Ahogy elnézem, nagyon…

– Pedig csak most lendülünk bele – kuncogta Baekhyun, huncut íriszekkel harapva be az alsó ajkát, s mikor Taehyung fülébe, majd elméjébe szegeződött a mondat, a fiú felnyögött, tanácstalanul, az arcára tapasztva mindkét tenyerét, felhúzott lábakkal. A két férfi összenézett, megvonogatva szemöldöküket, elhatározván, hogy egy pár tíz percre hagyják a fiút pihenni, hogy aztán újra neki essenek… ugyanis hosszú az éjszaka, s ki tudja, mikor lesz ilyesmire újra lehetőség; mindent ki kellett élvezniük.

– Kapsz negyed óra pihit! – Baekhyun halkan kacarászott, az ágy széléhez botorkálva, majd előszedte a cigarettáját eldobott farmerja zsebéből, hogy meggyújthassa a bűz rudat, egy elégedett sóhaj kíséretében.

– Mi? Mi? – Taehyung hitetlenkedve emelkedett fel, alkarján támaszkodva, kipirult arccal, csillogó íriszekkel. – Még mindig nem akartok elengedni? – súgta, hatalmas, boci szemekkel.

– Elmennél egy ilyen esemény után, gyerek? – röhögött Daehyun, elcsórva egy szál cigarettát Baekhyun dobozából.

– Megfontolnám – motyogta maga elé, szelíd mosollyal.

– Negyed óra! – kuncogott Baekhyun, keresztbe téve a lábát, kifújva ajkai résén át a gomolygó füstöt, Taehyunt pedig felnyögött, hanyatt fekve a padlón újra, elengedve tagjait, hogy valamelyest pihenjenek.

– Nem lehetne majd az ágyon? Kemény a föld – motyogta a legfiatalabb, fekete hajú fiú a plafont nézve mereven. Daehyun elvigyorodott.

– Na, úri segged van, vagy mi? - nevetett, s annak hatására rögtön kibuggyant ajkai közül a plafon irányába nyomuló füstfelhő is, miközben huncut tekintettel nézett végig újra a fiú izmos, csábítóan kívánatos testén.

– Vigyáznom kell rá, ki tudja, mikor rabolnak még el olyan elmesérült alakok, mint ti – libbentette oldalra a fejét gyengéden, felvont szemöldökkel. Habár, már teljesen sikerült megbarátkoznia a kissé furcsa, kissé bizarr, kissé „groteszk” elképzeléssel, s már élvezte is, nem foglalkozva semmi mással, de attól függetlenül még nem tudott felhagyni a ténnyel, hogy csak leütötték, és elrabolták, hiába ajándékozták meg ezzel együtt talán élete legerotikusabb, legszenvedélyesebb éjszakájával...

– Ez a megszólítás büntetést érdemel. - Baekhyun eszelősen elvigyorodott.

– Határozottan! – Daehyun újra a cigarettájába szívott. – Amúgy is lóg még egy éjszakával, mert élvezte, és egy cseppet sem ellenkezett! – Elnyomta a cigarettáját, miután kihúzta ajkai közül a már szűrőig égett papírba csomagolt dohányt.

– Ezen az éjszakán? – emelte fel Taehyung a fejét, kíváncsian.

– Nem, majd máskor elkapunk – vont vállat a szőke hajú férfi, nyújtózkodva.

– De ne üssetek le, kérlek…

– Nem, majd kloroformot szerzünk! – nevetett Baekhyun, a combjára csapva tenyerével, mintha frappáns ötlettel állt volna elő, amire Taehyung elkerekedett szemekkel döntötte hátra a fejét, kellemetlenül ütköztetve össze részét a kemény padlóval, ami halk koppanást hagyott maga után. – De majd a megadott, mostani hónapon belül, nehogy véletlenül már kapcsolatban legyél akkor Hoseokkal, vagy mi a neve. – Taehyung összevonta a szemöldökét, ismét felemelve a fejét.

– Honnan tudjátok, hogy egy hónap múlva lehet, kapcsolatban leszek, mikor nem is ismertek…? Én csak annyit mondtam, hogy épp szünet van… Honnan tudjátok a nevét?! – motyogta összevont szemöldökkel Taehyung, rosszat sejtvén, hatalmas szemekkel pislogva, újra megtámasztva magát alkarjaival, vádlón nézve a két férfira.

– Kapd be, Baekhyun!