Pet - TaeKook (6/?)

Cím: Pet

Alkotó: Nana & Nóri 

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +18!

Műfaj: AU, humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; kiskutyus TaeTae; Erotika! Szexuális tartalom; +18! YAOI

Összefoglalás: Jungkook egy aránylag fiatal felnőtt férfi, aki gazdag, viszont ilyen-olyan betegsége miatt nem nagyon dolgozhat irodákban, fizikai munkát végképp nem vállalhat, csak a saját otthonában. Az apjának segít be a munkában, könyvelésekkel és papírmunkákkal. 

Taehyung pedig egy huszon éves fiatal srác, akinek a szülei meghaltak. Egyik reggel pedig egy aukción ébred, ahol őt árulják... 

Hozzáfűzés:  YAAY! Elég rég volt friss, meg mostanában ritkán is van, de azért igyekszünk. :) (Mostanában Nana lustácska nagyon, bocsánat érte. :c)

Én (Nana) írom Jungkookot!
Nóri írja Taehyungot! 

Jungkook

- Mouuu, ne már! - vinnyogta, lebiggyesztett ajkakkal, mire felvontam a szemöldökömet, majdhogynem homlokom közepére futtatva, diadalittasan nézve rá. - Miért vagy velem ilyen kegyetlen, mikor én cuki és kedves vagyok hozzád? Még kényeztetlek is - nyafogta, rögtön megmasszírozva ékességemet a nadrágom, s boxerem takarásában, mire halkan, reszketegen felsóhajtottam, kissé megemelve a csípőmet.

- Nem! Nem! Mássz le rólam szépen, mert kikasztráltatlak! - mondtam, halálosan komoly arckifejezéssel.

- Bánnád te azt! - kuncogott, vonogatva a szemöldökét, éhesen nézve végig rajtam.

- Igazán kanos kutya vagy te, hallod... - sóhajtottam, megcsóválva a fejemet, mire mint egy ártatlan kis angyalka, vállat vont, az égre meredő tekintettel, majd puha ajkait az enyémnek szorította, mihelyst felém hajolt az arcával. Lágyan megcsókolgatta a számat, finoman szívkodva, harapdálva a puha párnácskáimat, közben pedig a férfiasságomat is masszírozta az ujjaival, mintha minden áron azt akarná, hogy én is annyira pajkos legyek, mint ő. Ha így folytatja, biztos, hogy el fogja érni...

- Tudom, hogy tetszik neked, hogy a kis peted szeretget - kuncogta a számra, ragadozó tekintettel, vágy ittas íriszeit az enyémekbe vágva, megnyalva a száját a nyelvével, finoman végig simítva az enyémeken.

- Tetszeni tetszik... de ah! Hagyd abba... - sóhajtottam, ködös szemekkel, mikor lassan a nyakamra tapasztotta dús, csábító ajkait.

- Ha a kutyusok nem elégülnek ki, megbolondulnak ám.

- Ezt sosem hallottam még - mondtam, mély sóhajjal, mikor megszívta a bőrömet. El sem hiszem, hogy megint hagyom magam neki... Ez a fiú egyszerűen elcsavarja a fejemet pillanatok alatt, ha egy kicsit jobban belelendül a feladatába. Hihetetlen.

- Hát, biztos forrásból tudom! - nevetett, fogait a bőrömbe mélyesztve, aminek hatására újra kicsalt belőlem egy mély nyögést.

Taehyung

Esküszöm, megbolondulok érte. Főleg, hogy tudom, akarja, de még is ellenkezik. Kelleti magát, mint egy utolsó kis hímringyó.

A nyakára eresztek egy apró, halk sóhajt, miközben az izgalom átjárja a testemet. Vágyakozom utána, nem is kicsit. Ha most nem lesz az enyém, abba belehalok.

- Igazán? Mi is az a biztos forrás? - mosolyogja, én pedig nyelvemmel végig nyalok a nyakán.

- Titok. De igaz - kuncogom, ahogy újra megharapom a hófehér, bársonyos bőrét.

Azonnal egy hangos sóhajt ereszt meg, ujjaival pedig a hajamba mar.

- Ne harapj…

- Miért, beindít? - kuncogom, újra megharapva az érzékeny bőrét.

- Nem, de nem szeretem... a kutyák ne harapjanak - motyogja, miközben, csípőjét megemeli, ahogy ujjaim ismét végig simítanak nemes testrészén.

- Óh, ezzel csak nem azt akarod mondani, hogy inkább nyalogassalak? - vigyorgok rá.

- N-Nem, de ne harapj! - szól rám, azzal már is végig nyalok nyakától a kulcscsontjáig.

Az biztos, hogy most olyan nyalakodásban lesz része, mint soha, semmiben.

Felnyög, amint szétbontom mellkasán az inget, azzal végig nyalom a bőrét, egészen a hasáig.

Az a remegés, amit produkál, az eszméletlen. Vissza nyalok a mellkasáig, aztán az egyik mellbimbókán megállok.

Ismét kidugom a rózsaszín ízlelő szervem, aztán azt veszem kezelésbe, ujjaimmal persze, továbbra is az ébredező vágyát simogatom.

Jungkook

Hangosan felnyögtem, miközben az ajkait szorosan a mellbimbómra nyomta, erősen, kíméletlenül szívva a kis testrészemet, nem kímélve az ébredező férfiasságomat sem, ugyanis azt is erőteljesen masszírozta. Hihetetlen, hogy mennyire el tudja bódítani az agyamat a tetteivel, és szavaival. Olyan, mint egy drog... nem akarom, minden áron próbálom magamtól ellökni, mert nem tesz jót nekem, de ő jön és rám tukmálja magát, aztán teljesen magába bolondít.

Kim Taehyung hihetetlen srác, ez biztos.

- Finom vagy - motyogta a mellbimbómra, megrágcsálva a kis kavicsot, amit egy halovány nyögéssel nyugtáztam, feltolva a csípőmet, miközben oldalra döntöttem a fejemet, beharapva az alsó ajkamat. Érzékien érintett, s mintha már teljesen tisztában lenne minden egyes erogén zónámmal, olyan gondosan és ügyesen izgatta minden pontomat. Mikor az oldalamon simított végig a szabad kezével, mikor áttért a másik mellbimbómra, finoman rálehelve a bőrömre... mikor erősebben a merevedésemre markolt.

Teljesen elveszi az eszemet, ez már biztos. Volt egyáltalán eszem? Mielőtt megismertem volna, biztosan volt... azóta, hogy ismerem, érzem, hogy egyre inkább kezd elhagyni a józan gondolkodásom, főleg, hogy ilyesmi dolgokat engedek neki. Kegyetlen.

- Hahh... mássz le rólam! - nyögtem fel hangosan, utolsó lélekjelenlétemet bevetve, hátha tudok hatni a mocskos, perverz lelkére, de ő csak a mellbimbómra nevetett, megharapva, finoman a fogai közé csippentve, morzsolgatva, amire rögtön megengedtem egy elhaló sóhajt, megremegő testtel.

- Nem akarod te azt - kuncogta, teljesen megmarkolva a merevedésemet. Felsóhajtottam, hátra döntve a fejemet, egyenesen a kanapé bőrborításába vájva a tarkómat, lehunyt szemekkel.

- Rossz kutya! - mordultam, mikor végig nyalt a hasfalamon, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elkuncogta magát.

- Nevelj meg - vigyorgott, szemtelenül, a nadrágomba, a boxerem alá nyúlva, megsimogatva a makkomat, amire rögtön egy hangos nyögést hallattam, beharapva a dús alsóajkamat, összeszorítva a szemeimet.

Szemtelen, incselkedő kis görcs.

Taehyung

- Ahh... tudod, hogy beindít a nyögésed? - szuszogom a megrebbenő hasfalára, miközben ujjammal ismét végig simítok a makkján.

Teste úgy remeg meg, mintha egy kis áram cikázott volna át rajta.

- Rosszh… - szuszogja, majd hamar átmegy ez egy halk nyögésbe, mikor kiszabadítom a forró nadrágjából egyenesen a hűvösebb levegőre.

- Ez neked csak jó, nem igaz? - vigyorgom, kihívóan nézve a szemeibe.

Lassan kidugom rózsaszín nyelvem, aztán lehajolok újra a selymes bőréhez. Olyan kis szűzies a bőrének érintése is. Ah, de még mennyire. Biztos nagyon vigyáz magára.

Nedves csíkot húzok hasától a köldökéig, amibe belenyalok, majd megszívom a bőrét.

Mély sóhajt hallat, hasa újra megrebben, teste folyamatosan megremeg alattam.

Ujjaimmal egy pillanatra sem hagyom magára a lüktető férfiasságát. Mutatóujjammal folyamatosan a makkját dörzsölgetem. Ezzel pedig a mély sóhajok mellé elvegyít pár apró, vagy hangosabb nyögést.

Nedves nyálcsíkom újabb utat képez a száraz bőrén, le egészen az alhasáig, majd lejjebb a vágyának tövéig.

Felpillantok rá, így meglátom, ahogy alsó ajkát beharapva várja a folytatást.

Elkuncogom magam, aztán megadom neki, amiért némán könyörög.

Nyelvem végig vezetem a teljes hosszán, fel a makkjáig, amit megízlelek. Nyelvemmel gyorsan nyalogatom, majd hirtelen bekapom azt, hogy azonnal az őrületbe kergessem.

Hangját azonnal meghallom, ahogy egy elfojtott morranást hallat, ujjait is azonnal a hajamba vezeti.

Ujjaimmal a kívánatos belsőcombjára fogok és markolászni kezdem, körmeimmel többször végig szántva a hófehér bőrét.

Fejem pedig egy pillanatra sem áll meg a fel-le irányuló mozgásban, ahogy szájjal izgatom az ékességét.

Egyik kezemet szabaddá teszem a kívánatos comboktól, így azt levezetem a lábai közé, egészen a bejáratához.

Ajkaim közül kiveszem merevedését és mutatóujjamra veszek a nyálamból belőle és az ő előváladékából, amit eloszlatok az ujjamon.

Végül ismét a számba veszem a makkját, egyik ujjamat pedig egyenesen belé vezetem, lassan mozgatva azt a bőre alatt.

Jungkook

Hangosan nyögdécseltem, felhúzva a lábaimat, miközben erőteljesen szívogatta a makkomat, mély nyöszörgéseket hallatva munkálatai közben. Hihetetlenül jó érzés volt, és azt hittem, abban a szent pillanatban el tudnék élvezni... olyan ügyesen csinálta, olyan hihetetlen gondossággal, minden egyes részét megérintve ajkaival, nyelvével, hogy alig tudtam betelni velük. Egyre többet és többet akartam, mit sem törődve azzal, hogy egészen idáig ellenkezni akartam. Ó, nem! Már nem akartam ellenkezni. Akartam őt, hevesen... úgy, ahogy...

- Itt meg mi a... - Mikor meghallottam Jin halovány sikkantását, majd éreztem, hogy Taehyung leválik rólam, úgy rúgtam le a kanapéról, ahogy illik.

Vörös fejjel rángattam magamra a nadrágomat, amit hosszasan keresgéltem, közben pedig lopva Jin hátára néztem. Láttam, hogy hiába fordított hátat, ujjaival szégyenlősen takarta az arcát.

Hát ez remek.

Taehyung hangosan nyüszített a padlón, miután seggre esett, én pedig frusztráltan, a torkomban dobogó szívvel gomboltam be az ingemet, ahogy tudtam, miután már magamra vettem a szűkké vált nadrágomat. Ezt nem hiszem el! Istenem... ennél... ennél cikibb dolgot el sem tudtam volna képzelni!

Nem lehet az embernek magánélete, vagy mi?! Seokjin! Nem tudsz kopogni, mielőtt bejössz?! - Ilyesféle gondolatok sokasodtak a fejemben, miközben próbáltam a szívverésemet csillapítani, hangos sóhajokat hallatva, a homlokomat masszírozva az ujjaimmal.

Ez nagyon gáz.

- Mou! Pedig annyira benne voltam! - Mikor Taehyungra néztem, gyengéden ugyan, de megemelve a lábamat, finoman arcom nyomtam a talpammal, kényszerítve, hogy eddigi töröküléséből kiszakadva feküdjön el a padlón. Szélesen vigyorogva nézett rám. Neki ez nem kellemetlen?

- Ne haragudj, csak be akartam nézni. - Jin lassan erre nézett, majd finoman széthúzta mutató és középsőujját a szeme elől, annak rése közt lesve ki, majd mikor realizálta, hogy már fel vagyok öltözve, nyelt egy nagyot.

- Ah... - sóhajtottam, az ében fekete hajamba túrva, meg-meg rángó szemöldökkel. Szoros a nadrágom... és fáj is az ölem. - Kérsz kávét?

- M-mehetek, ha zavarok - súgta Jin, nyelve egy nagyot.

- Már nem zavarsz! - nevettem fel halkan, miközben felkeltem a kanapéról, hogy a konyhába indulhassak.

- Ti mióta... - Jin szavába vágtam.

- A kölyök folyamatosan rám mászik. Kanos, mint a kurva élet - morogtam, a konyhába sétálva. Hallottam Taehyung nyüszítését, de nem törődtem vele, csak halk sóhajjal megmostam a kezemet a mosogatóban, hogy tiszta kézzel nyúljak a kávéfőzőhöz és a poharakhoz.

Lángolt a fejem.

Taehyung

Nagyot sóhajtok, mikor kisétál a nappaliból Jinnel a jobbján. Esküszöm, sosem jutunk el megint arra a szintre, hogy dugjunk egy jót. Pedig annyira látszott rajta, hogy mennyire akarja.

Ahh... kell nekem. Annyira édes, mikor nyög. Annyira beindulok, amikor kéjes szemekkel néz rám.

Ismét felnyüszítek és összegömbölyödök a padlón.

Kanos vagyok és dugni akarok! Miért most jött ide SeokJin?!

- Kanos? Miért nem regulázod meg? - hallom, ahogy az idősebb kuncogni kezd.

- Szerinted meglehet? Mondom, mászik rám, egy csepp szabadteret sem hagy - hisztizik Kookie, amire elvigyorodok.

Nem is fogok.

- Óh, bár, ahogy észrevettem, igazán nincs ellenedre - neveti az idősebb.

- De, ellenemre van. Csak, mikor rád mászik, fogdos, meg ilyenek... akkor már igazán nincs energiád és akaraterőd eltolni, vagy leállítani - nyüsszögi a másik, közben hallom, ahogy a konyhában készíti a kávét.

- Ez csak kifogás - neveti Jin, Jungkook pedig majd felrobban idegességében, ahogy hallom, hogy lecsapja a csészéket az asztalra.

- Nem, nem az! Élj vele egy lakásban, hidd el, szinte lehetetlen lerázni - mormogja, aztán újra hallom, ahogy rendezkedik.

Elkuncogom magam.

Imádom, mikor ilyen pukkancs és tagadja az igazságot.

Felállok a helyemről és lassan kiballagok az asztalhoz, ahova leülök. Azonban, amint Kookie meglát, fülön csíp, amiért már is nyüszítve követem, hogy leültessen a földre.

- A peteknek nincs helyük az asztalnál! - emeli meg a hangját.

- Most... most miért rám vagy mérges? - kérdezem, hatalmas szemekkel nézve rá.

- Nem vagyok mérges, csak hallgass! - mutat rám, én pedig felsóhajtva ülök az asztal mellett, persze a padlón.

- Te tényleg petként kezeled? - lepődik meg SeokJin.

- Igen. Ő akar pet lenni, hát így én is úgy viszonyulok hozzá - vonja meg a vállait, aztán amint lefő a kávé, tölt egyet a vendégünknek.

Ma este, tuti, hogy megfektetem. Frusztrált, mert még mindig merev. Látszik a nadrágján.

- Kegyetlen vagy - sóhajtja a másik, aztán Jungkook is leül a székre, én pedig odahúzódok hozzá és fejem a combjára hajtom. Ah... dugni akarok...

- Nem vagyok az, csak ideje megtanulnia a rendet - mormogja, ekkor eltolná a fejem, de nem engedem. Megfogom a kezét és a fejemre teszem, hogy simogasson. Közben persze... az én kezeim is azonnal a lábát és a combját simogatják.

Simán bevállalnám, hogy asztal alatt leszopom, miközben vendégek vannak a házban. Ah, egyszer legyen ilyen, megcsinálom.

Jungkook

- Nézd meg, még mit is cseszeget! - fakadtam ki Jinnek, mire ő halványan elnevette magát, majd a tenyereivel az asztalra támaszkodott, s úgy emelte fel magát, hogy rálátása nyílhasson a dologra. Amint meglátta, hogy Taehyung szorosan a lábamhoz bújik, és gyengéden cirógatja az ideiglenes "fekhelyét", Jin elmosolyodott, megcsóválva a fejét.

- Csak ragaszkodik hozzád, nincs ezzel gond - mosolygott az idősebb, visszahuppanva a székre. Taehyung olyan önelégülten vigyorgott rám, hogy kedvem lett volna leütni.

Nem, nem haragudtam rá, mert az enyhe túlzás lenne, ugyanis én is akartam azt, ami megtörtént ott a nappaliban. Sőt! Még mindig képes lennék rá, és őszintén, bármikor visszatáncolnék vele a nappaliba, vagy akár hagynám, hogy itt a konyhában döngessen meg a pulton. Szóval inkább csak színészkedtem Jin előtt, mert véletlenül sem akartam kimutatni, hogy nekem mennyire tetszik a helyzet. Jobban belegondolva... Kinek nem tetszene, ha valaki csorgatná utána a nyálát? Igen, jó érzés. Az már mellékes, hogy egy gyerek, amellett pedig egy férfi teszi ezt, de hogy igazán őszinte legyek, ez még dob is a dolgon jócskán. Viszont azt Jinnek nem kell tudnia, mennyire vagyok elmebeteg, ezzel a kölyökkel a nyakamon együtt. Tény, olyan, mint egy felesleges kolonc... de valamiért megkedveltem az idő folyamán, és ha pisztolyt tartanának a fejemhez sem tudnám megmondani, miért és hogyan történt ez. Csak így lett...

Be kellett vallanom, hogy eszméletlenül szexi tud lenni, és egyszer biztos, biztos, hogy én fogom megdöngetni. Szép arca van, helyes, majdhogynem már gyönyörű, és látni akarom, ahogy tőlem, az én tetteimtől esik extázisba, alattam fekve. Perverz vagyok. Az ő hibája. Ő tesz tönkre...

Viszont Jin akkor sem tudhat meg semmit!

- De! Gond! - morogtam, majd kissé kíméletlenül, de tenyereimet Taehyung arcához nyomtam, és finoman eltoltam magamtól, azonban a fiatalabb minden áron belém akart kapaszkodni, és vinnyogva próbált visszakerülni a combomhoz. Egy idő után feladtam és morogva hagytam, hogy akkor tegye. - Ne simogass! - szóltam rá, mire huncut vigyorral felnézett rám.

- Miért, felizgulsz? - kuncogta.

- Meg fogom ütni - sziszegtem, Jinre nézve, aki elnézően mosolyodott el.

- Amúgy mióta vagy... hát... mióta vonzódsz férfiakhoz? - súgta maga elé, kissé lesütve a szemeit.

- Ez az! Nem vonzódom! Ez a kis pöcs akar... menj már! - morogtam, mérgesen nézve a fiúra, aki még mindig a combjaimmal volt elfoglalva, de már a derekamat is pisztergálta. - Ha nem fejezd be, kiraklak éjszakára! - sziszegtem, lehajolva hozzá. Hatalmas, boci szemekkel nézett vissza rám. El sem hiszem, hogy ő dominál, komolyan...

- Lenne szíved...? - súgta.

- Még jó! - förmedtem rá, mire nyüszítve ölelte át a derekam. - Mit kezdjek vele, hyung? - nyöszörögtem, esetlenül nézve Jinre. Elvigyorodott. Élvezte a "szenvedésem".

- Megvetted. Semmit - nevette hangosan, a kávéba kortyolva.

Taehyung

Elvigyorodom Jin kijelentésére, az idősebb derekát pedig jobban magamhoz ölelem.

- Látod? Megvettél, így már nem tehetsz semmit - kuncogom, arcomat is a derekához nyomva.

Olyan vicces, ahogy így pufog. Közben látszik rajta, hogy mennyire élvezi a figyelmem. Ha annyira idegesítené, már rég kirúgott volna a kennelbe. Vagy rám ordított volna, mint az idekerülésemkor, ahogy nem tudott velem bánni.

- Ez nem igaz! Még mindig kirúghatlak és visszaadhatlak az eladódnak - mormogja, lesandítva rám.

Elvigyorodom újra.Tudom, hogy nem tenné meg. Biztos, hogy hiányoznék neki. - Mi olyan vicces? Azt hiszed, hogy nem tenném meg? - kérdezi vészjóslóan csillogó szemekkel.

Imádom ezt a tekintetet.

- Hát... nem tudom, akkor ki kényeztetné azt a szép kis segged? Biztos, hogy megbánnád, ha visszaadnál. Aztán a tudat, hogy a tökéletes testem valami vén fasz használja... nem lenne szörnyű? - vonogatom meg a szemöldököm neki, ő pedig csak idegesen szusszant egyet.

- Hidd el, nem hiányoznál. Nyugalom és békesség szállna erre a házra - mormogja.

Kinevetem.

- Vagy, inkább az unalom. Naaa, ne legyél ennyire merev. Vagyis, merev lehetsz, csak épp valahol máshol - kuncogom, ekkor, ahogy már Jin sem láthatja az asztal alatt, lesimítok a még mindig kemény merevedésére.

Érzem, ahogy megremeg és megfeszül. Felpillantva rá, látom, ahogy mereven előre néz és nyel egy hatalmasat.

Sunyi, ördögi vigyor húzódik arcomra, hiszen most van csak igazán a markomban.

Tenyeremmel ismét végig simítok rajta, majd a nadrágon keresztül ingerelni kezdem.

Combjait azonnal összezárja.

- Minden rendben? Olyan fehér vagy - szólal meg Jin aggódva.

- Khm - köhint egyet Kookie, azzal a kezemre fog és elhúzza azt a vágyától. - Nincs semmi, csak úgy érzem, szívesen LEÜTNÉK valakit! - morogja és egyenesen rám néz.

Ártatlanul megvonom a vállaimat, azzal folytatom az ártatlan kis tevékenységemet.

Újra a vágyát simogatom, aztán masszírozni kezdem.

- Ühm... lehet, hogy el kéne vinned valami képzésre. Nem? - kuncogja a legidősebb. - Egy kutyasuli, vagy bármi. Furcsán néznének rátok az biztos, de ha már petnek képzeli magát - hallom Jin hangját, miközben én már az asztal alatt bújok és kezemet az ajkaim váltják fel, ahogy végig csókolgatom, majd nadrágon keresztül szívogatni kezdem őt, hogy az őrületbe kergessem.

Küldje már haza... be akarom fejezni azt, amit nem régen elkezdtünk.

Jungkook

Nem hiszem el, hogy ez az elmeroggyant ilyesmiket csinál az egyik legjobb barátom jelenlétében, aki ráadásul még az asztalnál is ül, velem szemben! Komolyan úgy éreztem, hogy ha Taehyung nem állítja le magát, én nagyon meg fogom ölni. Szívesen rugdaltam volna odébb, de azért bántani nem akartam, viszont ha így folytatja tovább, előbb-utóbb kénytelen leszek némi sérülés keretében keményen belerúgni, hogy tudja, hol és merre van a helye. Csak hát az az áldott jó szívem...

Felsóhajtottam, mikor hirtelen megrágcsálta a férfiasságomat a kemény textilanyagon keresztül. Haloványan megremegtem az érzésre, ugyanis nem kaptam eleget a hihetetlen élvezethez, de annyit éppen kaptam, hogy az őrületbe tudjon kergetni annak érdekében, hogy többet akarjak.

Felszusszantottam, majd lassan megemeltem a lábamat, beütve a térdemet az asztal szélébe, azonban nem zavartattam magam, csak kikerülve az akadályt, jobban felhúztam magamhoz a lábamat, és jól irányzottan eltoltam magamtól, ő pedig halkan nyekkenve a földre zuhant.

- Fejezd be - szuszogtam, felnézve Jinre, aki nagy szemekkel pillogott előbbi cselekedetemet elfigyelve.

- Mi az? - pillogott.

- Ez a görcs nem hagy békén. - Szexuálisan frusztrált voltam, de az hagyján. Ahogy az asztal alól Taehyung ártatlanul pillogott rám, úgy éreztem, hogy egy pillanat leforgása alatt képes lennék gerincre vágni az asztalon, és úgy igazán megtanítani neki, hogy mihez tartsa magát. Hatalmas önkontroll kellett ahhoz, hogy szét ne dugjam az ártatlan arcát. Tudom, vulgáris és igen nem helyénvaló kijelentés ez, de egyszerűen ilyen helyzetben lehetetlen értelmesen, normálisan gondolkodni!

Elegem van Kim Kibaszott Taehyungból!

- Miért, mit csinál? - kérdezte Jin, hatalmas szemekkel, bekortyolva az összes kávéját, ami a csészéjében pihent.

- Ne akard tudni. - Fagyosan, érzéketlenül mosolyogtam, s mikor Taehyung újra meg akart közelíteni, az arcához nyomtam a talpamat, eltolva magamtól. Ez a kölyök... nem hiszem el!

Taehyung

Felnyüszítek az asztal alatt, ahogy csak így eltol magától. Nem igaz, hogy lehet ilyen érzéketlen? Pedig imádja, ha így taperolom. Nem mutatja, de imádja.

- Kussolsz! - sziszegi, aztán ahányszor közelítenék felé, konkrétan arrébb rúg. Nem fáj, de érezhető, hogy most a háta közepére sem kívánna.

Pedig... elérem a célomat. El küldi a legjobb barátját és újra egymásnak eshetünk, csókolhatom, nyalogathatom, haraphatom... dughatom!

- Szerintem, fontold meg a kiképzését - kuncogja Jin, jókat mulatva a párosunkon.

Szerintem, már túl is tette magát azon, hogy Jungkook bizony, vonzódhat a férfiakhoz. És nem mellékesen, ő tölti be a lány szerepét.

- Nem kell megfontolnom. Elviszem, mert ez már kész tragédia. Ez a kölyök olyan kanos, mint hat másik! - morogja, miközben én megint felé mászok, de a talpát ismét az arcomhoz nyomja és eltol.

Azonban, nem engedem, hogy elhúzza a lábát. Hallom, ahogy gondterhelten felsóhajt.

- Lehet keresned kéne neki valaki mást. Úgy téged is békén hagyna. Tudod, olyan ez, mint a párosítás - kuncogja, jóízűen.

- Nem rossz ötlet. Vagy egyszerűen, csak meg kéne fegyelmeznem, egy kis fizikai bántalmazással - mormogja.

Elvigyorodom, azzal lehajolok a lábához és végig nyalok a nagy lábujjától, fel egészen a lábfejéig, amire apró csókokat hintek, néhol pedig megharapdálom.

Azonnal megugrik. Nemhiába a láb az egyik legérzékenyebb testrészünk.

- Áh, a bántalmazást nem szabad alkalmazni. Attól rosszabb lesz és bosszúra szomjas - válaszolja az idősebb.

- De.ez.a.majom.nem.hagy.békén! - sziszegi lassan a mondatot, kiszűrve a fogai között.

Én bezzeg mit sem törődöm vele, felnyalok egészen a lábszáráig, felhúzva rajta a nadrágot.

Olyan, mintha lábfétisem lenne, holott szó sincs róla. De beindítom annyira, hogy az is engem akarjon.

Lábszárától, vissza lenyalok a lábfejéig, ahonnan lecsókolok ismét a lábujjakig.

Megremeg egy pillanat alatt.

Bingó, tökéletes erogén zóna.

Jungkook

Megremegtem és hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy ne rúgjam fejbe, vagy épp ne kapjam el és tegyem a magamévá az egyik legjobb barátom előtt. Komolyan azt hittem egy pillanatra, hogy kész, végem, meg fogok őrülni, ha tovább csinálja ezt, és... Miért ilyen erotikus?

- Fejezd be! - sziszegtem, majd lassan a talpamat az arcához nyomtam, eltolva magamtól, mire nyüszítő hangot adott ki, mint aki tényleg nagyon szenved. Hát az egyetlen, aki itt most szenved, az biztos, hogy én vagyok! Össze vagyok zárva egy kéjenc, őrült, perverz fiatal kölyökkel, aki nem ismeri sem a "nem"-et, sem pedig a szabályokat! Tényleg úgy viselkedik, mint egy feltűnési viszketegségben szenvedő kutya. Ráadásul, ha így folytatja, olyan merevedésem lesz, hogy szét fog durranni a nadrágom, ha eddig nem volt. Ez nem hiszem, hogy játék. Teljesen be fogok gőzölni tőle.

- Mit csinál? - kérdezte Jin, felvont szemöldökkel. Frusztráltan sóhajtottam, nyelve egy nagyot, mikor éreztem, hogy szétfeszítette a lábaimat és elkezdte önfeledten szívogatni a merevedésemet a vékony farmeranyagon keresztül.

Meg fogok őrülni.

- Ne akard tudni - súgtam, lenézve egy pillanatra Taehyungra, aki felnézett rám, olyan kéjsóvár, boci szemekkel, hogy megremegtem egy percre.

Magamévá fogom tenni.

- Jobb, ha megyek! - nevette Jin harsányan, Taehyung pedig abban a pillanatban elhúzódott tőlem. Megölöm. - Majd visszanézek még. TaeTae nagyon virgonc.

- Itt hagysz vele? - nyüszítettem.

- Simán! Köszi a kávét - kuncogta, kacsintva egy nagyot, miközben elindult kifelé. Mikor kiért a konyhából, dühösen néztem le Taehyungra, aki szemtelen, huncut vigyorral és csillogó szemekkel figyelt engem.

- Te számító dög - súgtam, mire beharapta az alsó ajkát és oldalra nézett.

Taehyung

- Mi az, nem kíséred ki a barátod? - kérdezem egy nagy, sunyi vigyorral az arcomon. Imádom ezt az elveszett kifejezést az arcán. Olyan erotikus. A magamévá akarom tenni.

Beharapom az alsó ajkam, éhesen nézve fel rá az asztal alól.

- Te tényleg egy rohadt kis dög vagy - sziszegi, lepillogva rám.

- Sziasztok! - kiáltja Jin, majd halljuk, ahogy bezárja a bejárati ajtót.

Jungkook nyel egy nagyot, ahogy megrögzülten figyel engem, ugyan úgy, ahogyan én nézek rá.

Kívánom őt! Kell nekem!

- Azt hiszed, hogy nyertél? - sziszegi, én pedig csak előre hajolok és végig nyalok nadrágon keresztül a merevedésén.

- Úgy tűnik, hogy igen - szuszogom, huncut félmosollyal nézve fel rá. Újra végig nyalok rajta. Azonnal megremeg, közben megereszt egy halk, reszketeg, türelmetlen sóhajt.

- Mássz ki az asztal alól! - parancsol rám, teljesen más hangszínben. Igazán túlfűtött a hangszíne.

Elkuncogom magam, aztán lassan kimászok onnan, de épp, hogy felegyenesedem, azonnal az ajkaimnak esik. Úgy csókol, mintha attól tartana, hogy megint bejön valaki és megszakítja köztünk ezt a csodálatos aktust. Heves és követelőző.

Viszonozom, ahogy csak tudom, közben a derekára fogva, magamhoz húzom, ezzel erősen egymáshoz dörzsölöm a merevedésünket.

Mind a ketten azonnal egymás szájába nyögünk.

- Mi az? Csak nem visszafogod magad? - kuncogom az ajkára, lesimítva ujjaimat a fenekére, széthúzva a feneke két partját, így nadrágon keresztül.

- Engedd el magad - kuncogom, megharapdálva az alsó ajkát.

Jungkook

- Várj egy percet - mosolyogtam felé, miközben elkaptam a vállait, majd nemes egyszerűséggel a székre ültettem, ő pedig hatalmas meglepett szemekkel pillogott rám, mikor dolgom végeztével lassan elindultam ki a konyhából.

Széles vigyorral mentem be a nappaliba, majd a széthagyott nyakkendőmhöz léptem, s lehajolva a földre, lassan felszedtem azt onnan. Elvigyorodtam rögtön, és még a másik után mentem, ami a fotelban pihent.

Adok én neki most, azt hiszem.

A hátam mögött tartottam a kendőket, miközben visszalépkedtem hozzá, majd egy halovány sóhajjal, elvigyorodva figyeltem, ahogy a széken ül, hatalmas szemekkel figyelve engem továbbra is, s láttam a tekintetében pár kérdőjelet is megcsillanni.

Azt hiszem, most tényleg megtanítom neki a rendet. Nem, én nem fogok finomkodni, az amúgy sem hozzám illene. Nem leszek olyan kis gyengéd és romantikus, mint ő. Kapni fog a szájára.

- Csukd be a szemed - mosolyogtam önelégülten.

- Miért? - pillogta, értetlen kifejezést produkálva. Vállat vontam, sejtelmesen.

- Csak tedd. - Felsóhajtott, majd lehunyta a szemeit, én pedig lassan a háta mögé léptem, majd elkaptam a csuklóit. Éreztem, hogy egy kicsit megremeg, ugyanis szerintem nem erre az érintésre várt, viszont amint megérezte a csuklója körül a textilanyagot, majd érezte, ahogy rászorítom, megfeszültek az izmai. Rögtön hátra fordította a fejét, ameddig tudta, s mikor meglátta, mit csinálok, kikerekedtek a szemei.

- Mi a... - Erős csomókat kötöttem a csuklói köré, összefűzve őket, majd elvigyorodtam, megnyalva az ajkaimat.

- Meg foglak fegyelmezni, Kim Taehyung - mosolyogtam negédesen, elhúzódva tőle. Nyelt egy nagyot, mikor kikerülve őt, elég léptem, és felmutattam a másik kendőt.

- M-mire készülsz? - suttogta, majdhogynem ijedten.

- Meglátod! - nevettem, és azzal a lendülettel a szemei elé emeltem a nyakkendőt, majd hátul a fején szorosan összekötöttem, hogy ne tudja leszedni.

- HÉ! Hé! Ez így nem! Hé! Jungkook! Szedd le! - Pánikot véltem hallani a hangjában, azonban nem érdekelt. Elkuncogtam magam, majd egy határozott mozdulattal elkaptam a vállait, s a felkarjára csúsztatva a kezeimet, felhúztam a székről, majd rögtön a pultnak döntöttem, később ráültetve a falapra. - Mit csinálsz?!

- Mondom, megfegyelmezlek! - kuncogtam, miközben a lábai közé férkőztem, majd az arca felé hajolva, megharapdáltam az ajkait.

- Én nem leszek alul... - suttogta, megdermedve.

- Dehogynem.