Pet - TaeKook (23/23)

Cím: Pet

Alkotó: Nana & Nóri 

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +18

Műfaj: AU, humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; kiskutyus TaeTae; slash, erotikus tartalom, YAOI

Összefoglalás: Jungkook egy aránylag fiatal felnőtt férfi, aki gazdag, viszont ilyen-olyan betegsége miatt nem nagyon dolgozhat irodákban, fizikai munkát végképp nem vállalhat, csak a saját otthonában. Az apjának segít be a munkában, könyvelésekkel és papírmunkákkal. 

Taehyung pedig egy huszon éves fiatal srác, akinek a szülei meghaltak. Egyik reggel pedig egy aukción ébred, ahol őt árulják...  

Hozzáfűzés:  Éééés itt a folytatás, és újból egy befejezés. :'( 
Ez a hétvége ez nagyon összejött most... :D Reméljük, senki szíve nem törik össze, mert tudjuk, hogy sokatoknak a kedvenc története, de egyszer minden jónak vége szakad, és sajna, itt a vége a Petnek is. :c 
Reméljük, tetszeni fog nektek!
Jó olvasást! <3

Én (Nana) írom Jungkookot!
Nóri írja Taehyungot!

Jungkook

– Mit gondolsz? Megfelel ez kettőnknek? – kérdeztem, amint az albérletbe léptünk, ahol meghúzhattuk magunkat addig, míg le nem csillapodnak a kedélyek, de őszintén szólva, azt sem bántam volna, ha itt maradnánk – barátságosnak tűnt a környék, amellett pedig úgy gondoltam, itt tényleg békében, és nyugalomban élhetünk, úgy, ahogyan már eddig is kellett volna.

Taehyung vigyorogva nézett körbe, elhümmögve magát, végig járva az épületet, kibámulva az ablakokon, végigmustrálgatva minden egyes négyzetcentimétert, én pedig mosolyogva hoztam be a bőröndöket az ajtóból, hogy kipakolhassak belőlük. Való igaz, nagyon szerettem a bútoraimat, de macerás lett volna azokat elhozatni ide, így inkább olyan lakást néztem, ahol alapjáraton be volt rendezve minden, ha más nem, akkor az alapvető bútorotok; ágy, szekrények, mosogató, és a többi hasznos, hasonló dolog. Nem szerettem volna komplikációkat, így volt a legegyszerűbb, és a legköltségmentesebb. Igen, volt pénzem, nem is kevés, de ha esetleg nehezebben találnék munkát, fel fogjuk élni a megtakarított pénzemet, kifutni pedig nem szerettem volna belőle, így ez a megoldás egyszerűbbnek, hasznosabbnak is tűnt.

– Imádom! – vigyorgott Taehyung, kihajolva az ablakon, lefelé nézve, miközben mélyet szippantott a levegő. Direkt nem a belvárosban néztem lakást, hanem inkább a külvárosban, ahol valamelyest tisztább a levegő. Tudtam nagyon jól, a külváros sem sokkal szmogmentesebb, vagy környezettudatosabb, de úgy éreztem, jobb lenne a nagy felhajtástól elszigetelve élnünk, a belvárosban pedig nem lett volna nyugodt körülmény.

– Ennek örülök – mosolyogtam, bepakolva a nappaliba, végig nézve a kicsit régi, mégis díszes kanapén, majd lassan körbevezettem tekintetemet a fehéres falon, a barna bútorokon, s habár, közel sem olyan „modern”, mint az én régi lakásom, egészen aranyos, otthonos kisugárzása volt, és el tudtam képzelni, hogy esetleg itt éljünk kettesben, akár öreg korunkig. – Remélem, tényleg tetszik – ültem le törökülésben az egyik bőrönd elé, majd lassan kezdtem el belőle kipakolni, gondosan előszedve belőle a ruhákat, hogy azokat később a hálószobába cipelhessük majd.

– Tényleg tetszik. Szép környék, ráadásul az ablak pont a parkra néz, így olyan érzésem van, mint vidéken élnénk – kuncogta, elém sétálva, hogy leülhessen velem szemben, a bőrönd másik oldalára, s felém hajolva, finoman az államra fogott, majd az ajkaimra hajolt, lágyan becézgetve számat, amit mosolyogva fogadtam el. A hajába túrtam az ujjaimat, belesimítva selymes, lágy tincseibe, meg is markolva a vörös fürtöket, elmélyítve vele a csókot, közelebb férkőzve hozzá, amennyire csak tudtam.

Hosszú percekig folytattuk a romantikus, érzéki csókot, végül Taehyung elszaladt tőlem, majd apró sóhajjal döntötte homlokát az enyémnek, végig simítva az arcomon, kedveskedőn cirógatva bőrömet, én pedig mosolyogva néztem vissza rá, haját simogatva tenyeremmel, és ujjaimmal.

– Szeretlek, Taehyung – suttogtam, újra megcsókolgatva dús párnácskáit, lehunyva szemeimet, hogy teljes mértékben át tudjam magam adni az érzésnek, annak a mámoros, illuminatív emóciónak, ami szinte már elborította az egész elmémet – amit egyáltalán nem is bántam.

Taehyung

Csókját ahogy követi ez az apróbb kis érzelmi kinyilvánítása, ajkaimra azonnal egy hatalmas mosoly kerekedik, félig lehunyt pillákkal nézve az ő szerelemtől elködösült tekintetébe. Azt hiszem, hogy ennél édesebb embert nem is kívánhatnék magam mellé. Ezenfelül, Jungkook hihetetlenül édes, ahogy kimondja ezt a szót. Ezt az egy szót, amitől a szívem majd kiugrik a helyéről örömében. Lehunyva pilláimat, ismét összeérintem homlokunkat.

– Mondd ki újra – suttogom mézédes ajkaira, várva, hogy ismét a tudtomra adja, mit is érez irántam. Hallom, ahogy felszusszant – gondolom elvigyorodik –, majd elnyitja egymástól ajkait, hogy elmondja újra.

– Szeretlek, Taehyung – ismétli meg, ujjaival pedig beletúr vörös tincseimbe. Testemen szinte azonnal végig szalad a kellemes borzongás, majd már csak ismét a másik ajkain csüngök, egy szelíd, szerelmes csókra hívva a másikat, aki természetesen azonnal viszonozza azt.

– Mh, ne tudd meg, hogy most mennyire oda vagyok érted – szuszogom, felnyitva pilláimat, hogy íriszeim találkozzanak az ő csokoládébarnáival.

– Mennyire? – ejt meg egy apró nevetést, így a válaszomat szinte azonnal tudtára adom, amikor újra megcsókolom, majd eldöntöm a padlón, testét teljesen elnyújtva, hogy fölé magasodva úgy birtokoljam az ajkait, ahogyan csak akarom. Átkarolva a nyakamat sokkal közelebb húz magához, így én egyik kezemmel végig simítok arcélén, levezetve ujjbegyeimet a nyakán, vállán, majd az oldalára, ahol megkeresve a felsője alját, már is alávezetem őket, hogy akadálytalanul érezhessem hófehér, selymes bőrét. Hallom, ahogy vesz egy mély levegőt csókunk közben ahogy megérintem, s már is tudom, hogy bizony ha így folytatom, igazán felborzolom annyira az érzékeit, hogy a pakolás helyett egy kiadós szeretkezésben legyen részünk. Igazából az utóbbit egyáltalán nem bánnám, hiszen a pakolást bármikor megoldhatjuk.

– Mi lenne, ha felavatnánk az újdonsült hálószobánkat? Ott megmutatom, hogy mennyire vagyok oda érted – nézek mélyen szemeibe, megharapdálva alsó ajkát, miközben dereka alá nyúlok, hogy úgy húzzam fel a földről.

– Szörnyű vagy – neveti el magát, miközben mind a kettőnket felküzdöm a padlóról, így a karjaimba véve beviszem a szobába, ahol a franciaágy immár csak minket vár, hogy elfoglalhassuk, majd az alváson kívül egyéb mocskos dolgokra használjuk azt. Ajkaink ismét egymásra találnak és el sem válnak, még akkor sem, mikor elfektetem a puha matracon, hogy beváltsam az ígéretemet. Ahol csak érem szabad kezemmel puha bőrét, ott simítok végig rajta, míg csókjaimmal a nyakát borítom be, néha egy-egy szerelemfoltot hagyva felületén, ezzel is kifejezve neki – még ha tudja is –, és másnak is, hogy bizony ő már foglalt. Jungkook az enyém s ez így volt, így van és így is lesz a közeli, meg persze a távoli jövőben is. Hihetetlen, hogy mi lett abból az örök morgó vénemberből, hiszen akkoriban ez volt rá a normális jelző, ám most.

Most teljesen olyan, mint akit kicseréltek. Mondhatnám azt, hogy olyan lett, mint egy életvidám tinédzser, aki örül mindennek amit kap az élettől, de ez így is van, simán mondhatom ezt, hiszen ez az igazság. Örülök, hogy sikerült kirángatnom azokból az unalmas mindennapokból, hogy egy olyan embert lássak, aki valójában saját magát adja, nem pedig egy beszürkült, megfakult valakit, aki fényévekre sincs attól a tündöklő lélektől, aki most itt fekszik alattam s most domborítja ki nekem a mellkasát egy hangos nyögés kíséretében, mikor ajkaim közzé veszem egyik mellbimbóját, hogy megharapdáljam, majd megszívogassam azt. Ujjaival szinte a hajamba tép, egyre erősebben húzva fejem magára, hogy a tudtomra adja sokkal, de sokkal több érintést akar tőlem.

– Mi ez a sietség? – kuncogom felhevült bőrére, ahogy annyi szünetet tartok, míg áttérek a másik mellbimbójára, hogy azt is hasonló kényeztetésben részesítsem, szabad kezem pedig útnak indul, le a nadrágjához, ami alá bevezetve kezem, már is végig simítok kemény tagján, amit az követ, hogy köré fonom ujjaimat, s masszírozni kezdem, miközben ajkaim között szívogatom az édes kis kavicsát.

Hangja már is egy vinnyogásban nyilvánul meg, ezzel elégedettséggel töltve meg bensőmet. Annyira csodálatos! Én sosem hittem volna, hogy egy magamfajta semmirekellőnek megadatik az az öröm, amit egy olyan személyben lelek meg, mint Jeon Jungkook. Egyszerűen leírhatatlan az a boldogság amit érzek, ha vele vagyok. A szívem majd' kiugrik a helyéről, agyam pedig teljes mértékben a másik gondolataival van kitapétázva. Jungkook egy csoda, aki úgy robbant be az életembe, mint még soha semmi. Boldog vagyok, erre nincsenek más szavak.

Jungkook

Folyamatosan sóhajtozok, és nyögdécselek, miközben Taehyung szüntelenül ostromolja mellbimbóimat, és masszírozza, simogatja merevedésemet, ami már így is annyira lüktet, hogy bele tudnék pusztulni, hát még az állandó ingerléstől! – Akarom őt, annyira, mint még soha. Azt akarom, hogy tegyen a magáévá, hogy az övé lehessek, és ő is az enyém, időtlen időkig, s tudom, ez elég nyálasan hangzik, de… tényleg ezt éreztem. Szerettem, jobban, mint eddig bárkit valaha, ő volt az első az életemben, és reméltem, az utolsó is.

– Ahh! – nyögtem fel mélyen, mikor lassan lejjebb csúszott a testemen, végig csókolgatva a hasamat, lágyan nyalva körbe nyelvével a bőrömet, folyamatosan egy arasszal lejjebb haladva, egészen addig, míg el nem érte nadrágom korcát, ezután azonban elkaptam a fejét, majd felültem, és magamhoz húzva, szenvedélyesen csókoltam meg ajkait, azzal a lendülettel pedig pólója alá nyúltam, s csak egy pillanatra váltunk el egymástól, hogy le tudjam szedni a feleslegessé vált ruhadarabot. Ezután újra ajkaira martam, ujjaimmal végig simítva felsőtestén, lágya húzva végig ujjbegyeimet tökéletes, bársonyos bőrén, megcirógatva, simogatva azt, ahol csak értem, türelmetlenül sóhajtva szájába, s hogy kellőképpen sikerüljön felhúznom, a nadrágjába toltam ujjaimat, merevedésére fonva azokat.

Mélyen felmorrant, élvezettől grimaszba rándult arccal, mikor elkezdtem masszírozni őt a kezemmel, megharapdálva a száját, vörösre szívogatva, kóstolgatva ajkát, makkján járatva hüvelyk ujjamat, ami azt hiszem, mérhetetlenül tetszik neki.

– Ahm… – szuszogta a számra, félig lehunyt szemekkel, majd újra megcsókolt, ujjaival a fenekemre, fogva, s azzal a vehemenciával húzott a lábaira, teljesen a testének préselve az enyémet, aminek következtében kénytelen voltam elengedni férfiasságát, nehogy kitörjön a karom. Aprókat pihegve karistolta végig körmeivel a hátamat, nyakam érzékeny bőrét szívogatva, majd egy pillanat múlva felhúzott magáról, s addig-addig ügyeskedett, míg le nem rántotta rólam a nadrágomat, majd közös munka után leszedtük rólam, és el is hajítottuk az alsómmal együtt, ezután pedig ő következett. Amint mindketten meztelenek voltunk, visszahúzott az ölébe, ugyan abba a pozícióba, amit a vetkőzés előtt vettünk fel, majd egy kaján vigyorral a száját fogta össze a saját, és az én merevedésemet, hogy együtt masszírozhassa őket.

Hangos nyögés szaladt ki a torkomból, és automatikusan fogtam én is tagjainkra, segítve a munkáját, vállába hajtva a fejemet, végig csókolgatva, puszilgatva a bőrét, ízlelgetve, kóstolgatva, előre lökdösve csípőmmel, hogy még inkább élvezhessen engem, ez pedig nem maradt el, ugyanis felmorrant, és szabad kezével szorosabban karolt át, teljesen magához húzva.

Akartam őt, és ha rohamosan nem kaphatom meg, biztos, hogy bele fogok őrülni…

– Nagyon heves vagy ma, de… nagyon tetszik – duruzsolta a hajamba, végig masszálva férfiasságainkat.

– Még jó – nyögtem fel, előre lendítve a csípőmet –, olyan régen voltunk együtt. Hiányoztál… akarlak – szuszogtam a bőrére, megcsókolgatva azt, szüntelenül mozgatva kezemet az övé mellett, azonban egy idő után kénytelen voltam abba hagyni, hiszen ha tovább folytattuk volna, biztosan eldurrantam volna, s ahogy éreztem, vele együtt. – Szeress engem – búgtam a fülébe, megharapdálva a cimpáját. – Szeresd a testem – mosolyogtam érzéki hangon, mutató ujjammal simítva végig makkjának legérzékenyebb részén, újra megnyalva a cimpáját.

Taehyung

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy Jungkookból ezt a vadságot valaha is kihozom. Igen, rettentően tetszik nekem ez az oldala is, rettentően oda vagyok az egész lényéért. Bele sem merek gondolni, mi lett volna akkor, ha nem kerülök az aukcióra, ő pedig nem dönt úgy, hogy megvesz, mert megsajnál. Akkor, még mindig otthon ülne, bezárva szinte a saját házába mindazért, hogy dolgozzon az apjának, hogy egyedül tengesse a mindennapjait. Igaz, Jin és Hobi rendszeresen látogatnák, de az nem ugyan az. Emlékszem, amikor még Hoseok is kételkedett abban, hogy valaha is mosolyogva látja a nála fiatalabbat. Erre meg...

Most itt ül az ölemben, édes szavakat suttog a fülembe erotikus hangstílusban, miközben úgy simít végig a makkomon, hogy mindjárt megőrülök – már ha az nem lenne elég, hogy még a fülcimpámat is ingerli. Mély hangtónusban nyögök fel, s több sem kell, hogy a kérését teljesítsem. Hevesen tapadok az ajkaira, nyelvét egy vad táncra hívva, miközben elfektetem a puha matracon, hagyva, hogy karcsú teste elnyúljon, ami szemkápráztató látványt nyújt mihelyst elengedem ajkait, hogy végig nézzek rajta.

1. – Azt kéred, hogy szeresselek? – lehelem szavaimat, miközben lenyúlok vágyához, és végig simítok rajta, ezáltal ujjaimra kerül a gyöngyöződő előváladékából, ami kellően síkossá teszi ujjaimat. Hangos sóhajjal harapja be alsó ajkát, végig a szemeimbe nézve.

– Ühümh – bólint egyet, feltolva nekem a csípőjét az érintésemtől. Elmosolyodva figyelem édes arcát, mígnem odahajolva ismét megcsókolom édes és szépen ívelt ajkait, amik már olyan duzzadtak, hogy azt valami élvezet csókolni. Halkan a számba nyög, amint első ujjamat elmerítem a testében, hogy felkészítsem az aktusunkra. Olyan régen voltam már vele, annyira hiányzott már ez nekem. Furcsa, hogy amióta ismét egymásra találtunk, nem voltunk együtt. Mondjuk a sok felhajtástól nem is maradt sok energiánk, hiszen ő is elintézte az otthoniakat, meghirdette a házat amiben mind a ketten éltünk, felmondott az apjánál, míg én is ott hagytam a munkát, majd a megmaradt pénzből megvettem a repülőjegyeket, hogy ezzel is hozzájáruljak az új életünk kezdetéhez. Ez a pár nap a sok szaladgálással ment el és most vagyunk azon a szinten, hogy itt a menet vége, hiszen itt vagyunk Japánban, egy csodás kis albérletben, ami azt hiszem hamar hozzám fog nőni.

A másik teste szinte megvonaglik alattam, amikor már a harmadik ujjammal könnyítek neki, hogy izmai annyira engedjenek, hogy be tudja majd fogadni a méretemet. Halk sóhajok, majd nyögések szöknek meg ajkai közül, folyamatosan megjutalmazva tettemért, hát még akkor, mikor ujjaimat behajlítva megérintem azt a kis pontot, amitől szinte felsikkant, merevedése is megrándul, sőt tetején az előváladéka ismét gyöngyöződni kezd. Valami csodálatos!

– Ah! – nyög fel, kitolva ismét a csípőjét, légvétele is szaggatott lesz, mellkasa szinte rohamosan süllyed, majd emelkedik, ahogy kapkodja a levegőt.

– Gyönyörű vagy, Jungkook! – suttogom, ahogy folyamatosan kémlelem arcát, amin a pír erőteljes színben pompázik, ajkai elnyitva pihennek egymástól, frufruja pedig izzadt homlokára tapadva figyel, akárcsak ő maga azok mögül a hosszú, könnyes pillák mögül. Érzem, ahogy a másik egyre türelmetlenebb lesz, hiszen csípőjével folyton fellök, fejét pedig többször is oldalra dobja, erősen a párnába szorítva tarkóját.

– Kérlek! Kérlek, elég lesz! Téged akarlak! – szólal meg türelmetlenül, belenézve szemeimbe, ujjaival pedig a karomra fog, hogy ezzel is jelezze, immár nem az ujjaimat akarja, hanem valami egészen mást. Elvigyorodva húzom ki belőle ujjaimat, aztán csak merevedéséhez nyúlva, ujjaimra veszek a bőségesen gyöngyöződő előváladékából, hogy helyettesítsem a síkosítót. Nem fogom megszakítani ezt a csodálatos pillanatot a szaladgálásommal. Jól bekenve magam elhelyezkedem lábai között, s mikor megcsókolom, ezzel egy időben haladok testébe lassan, de biztosan, hogy teljesen hozzá szokjon a méretemhez. Azonban, azt hiszem neki ezzel semmi baja, hiszen úgy dorombol alattam, mint egy édes kiscica, főleg ahogy belekapaszkodik a nyakamba. Olyan édes.

Amint teljesen tövig merülök testében, egy kis várakozás után, lassan lendítem előre a csípőmet, hogy végre mozoghassak a szűkös forróságában. Hangosan felnyögve marok ujjaimmal combjába, hiszen alig kezdtem el mozogni, de szinte azonnal körém feszíti magát, amitől meg tudnék bolondulni. Ha így folytatja, hamarabb eldurranok, mint ő.

Jungkook

Mihelyst megéreztem, ahogy kitöltötte bensőmet, éles, hangos nyögést hallattam, majd abban a pillanatban vállaira martam ujjaimmal, körmeimmel kicsit felsértve selymes bőrét, folyamatosan a szemeibe nézve, remegve alatta, akár a nyárfalevél. Elmosolyodott, majd lassan kezdte el mozgatni a csípőjét, miután várt egy kicsit, belőlem pedig azonnal hangosabb, kéjesebb nyögéseket csalt ki – természetesen, éreztem eleinte a tompa fájdalmat is, de annyira jól esett, annyira jó érzés volt, hogy gyorsan sikerült megfeledkeznem a kezdetleges kellemetlenségről, s egy idő után csak rá, csak Taehyungra tudtam koncentrálni, ahogy felettem hullámzott tökéletes, szálkásított, izmos teste, és ahogy gyönyörű, már-már nőket megszégyenítően szép arcával hajolt felém, hogy egy romantikus csókot lophasson tőle.

Remegve karoltam át a nyakát, magamra húzva, s türelmetlenül kezdtem felfelé lökdösni a csípőmet, hevesen, mégis szenvedélyesen, szorosabban húzva magamhoz. Nem tudtam betelni vele, többet akartam tőle, sokkal többet, s mihelyst a derekára kulcsoltam lábaimat, ő ezt érzékelte is, és ennek tudatában gyorsított mozgásán, aminek hatására a szájába nyögdécseltem, végigkaristolva az egész hátát, végigszántva körmeimmel a tökéletes, apró izmait, amik könnyedén hullámzottak, akár a tenger, vagy az óceán.

– Ah! Erősebben! – nyögtem teljesen önkívületi állapotban, mikor merevedésének hegye a prosztatámnak ütközött, belőlem heves reakciókat váltva ki, ő pedig vigyorogva emelkedett fel, majd fogott a combjaimra, és egy halk sóhaj mellett kapcsolt gyorsabb ütemre. Mivel nem tudtam belé kapaszkodni, így azt szorongattam, amit csak ért az ujjam, még azt is, ami nem létezett; mintha egy teljesen másik világban lettem volna, mintha az univerzum elnyelt volna magába, Taehyunggal együtt, ez pedig csodálatos, varázslatos érzés.

Testem szinte szüntelenül remegett, vonaglott alatta, csípőmet gyorsabban lökdöstem, köröztem vele, ennek hatására segítettem a munkáját, és könnyítettem magamon is, neki pedig kifejezetten tetszett, hogy munkálatos kedvemben voltam.

– Heves vagy, és… rohadtul tetszik – szuszogta, keményebbeket, erősebbeket lökve testembe, mire élesen felnyögtem, élvezettől grimaszba rándult arccal, főleg akkor, mikor ujjait férfiasságom köré fonta, végigmasszírozva azt. A szemeim majdhogynem kipattantak, gerincem ívben feszült, hiszen túl sok inger érte a testemet: a prosztatám folyamatos izgatása, és a merevedésemen lévő, munkálkodó keze túl sok volt nekem. Éreztem, hogy elég lesz pár pillanat, és kiáltva fogok elélvezni.

Izmaim megfeszültek, szinte mindegyik pattanásig feszült, gerincem úgy hajlott meg, akár egy íj, miközben Taehyung gyorsabban mozgott bennem, és ütemesebben masszírozta ékességemet is, majd mintha érezte volna, hogy lassan közeledik a vég, lehajolt hozzám, és egy szenvedélyes csókra hívott.

Nekem pedig ez volt a végső. A szájába nyüszítettem, mindenem megdermedt, majd felakadt szemekkel, a hátát marva élveztem a markába, mikor teljesen tövig nyomult belém, egy utolsó csapást mérve teljesen felhevült testemre, s érzékeimre.

Taehyung

Az a sikoly, amit elfolytok a csókommal és az az elképesztő arckifejezés amivel megjutalmaz, szinte elveszi az eszemet. Gyönyörű, maga a csoda ez a férfi. Nem hittem volna, hogy valaha is egy ilyen férfit fogok a karjaimban tartani, hogy egy férfit fogok úgy szeretni, ahogyan még soha senkit. Sőt, abban sem voltam biztos soha, hogy valaha is lesz olyan ember az életemben, akit szerethetek. Erre jön egy idősebb kis morgó, aki merőben megváltoztatta az életemet, s ezért hálás vagyok neki.

Hangosan felnyögve szakadok el ajkaitól, hiszen érzem, hogy nekem sem kell már sok, főleg úgy, hogy izmával úgy szorít rám, mintha magába akarna szippantani. Fejemet hátra vetem, miközben csípőmmel még lökök párat, végül forró magomat egyenesen a másik testébe eresztem, amitől az alattam fekvő megremegve néz fel rám, kipirult arccal, kissé fáradt tekintettel. Karját lassan megemelve tenyerével az arcomra simít, így jómagam is belebújok gyengéd érintésébe, pilláimat is lehunyva, hogy jobban kiélvezzem ezt a szeretetet, amit kapok tőle. Ez a pillanat a legtökéletesebb. Ennél tökéletesebb nem is kéne; ha kívánhatnék azt kívánnám, bárcsak örökre így maradnánk, ebben az édes buborékként felgyülemlett érzésben és meghittségben. Pilláimat lassan felnyitva ránézek, majd arcomra egy szelíd mosolyt engedek meg s azt hiszem, hogy ez az a pillanat, amit most megkoronázhatok nála.

– Szeretlek – mondom ki ezt az egy kis szót, amit eddig persze a másik egyszer sem hallott tőlem. Szemei elkerekednek, hüvelykujja megáll abban a mozdulatban, hogy tovább simogassa bőrömet. Halkan elnevetem magam, majd oldalra fordítva a fejem belecsókolok a tenyerébe. – Ugyan, ne mondd, hogy nem tudtad. Mi ez a tekintet? – pillantok vissza ismét a meglepődött íriszekbe, amik ebben a pillanatban teljesen megenyhülnek, hogy a döbbenet helyét ismét az a mérhetetlenül nagy szeretet vegye át, mint az előbb is.

– Gondoltam, de nem hittem volna, hogy kimondod – simít végig ismét hüvelykujjával arcbőrömön.

– Minek hittél? Még szép, hogy kimondom. Szeretlek és ezt nem is tagadom. Egy ilyen gyönyörű pasit mint téged el kell kényeztetnem, sőt meg kell becsülnöm! – csókolok ismét a tenyerébe, ő pedig ismét azt az édesen csilingelő hangját hallatja, ahogy elneveti magát.

– Azt mondod? – húzza el kezét, majd nyakamhoz nyúlva, mutatóujját a nyakörvem karikájába akasztja, úgy húzva közelebb magához.

– Azt. Hercegnői díszben, pompában és szeretetben foglak részesíteni – érintem össze orrunkat, ahogy egyre közelebb húz magához.

– Hercegnői? – sötétedik el pillanatok alatt a tekintete.

– Hupsz, vagy inkább hercegi – húzódik egy jól szórakozott mosoly az arcomra.

– Nem vágod ki magad ebből, ugye tudod? – kezd el azonnal morgolódni, de csak kinevetem, hiszen már megint túl komolyan vett. – Ne röhögj...

Nem tudja befejezni, mivel eltüntetem a köztünk lévő apróbb távolságot, ahogy ismét megcsókolom. Persze eleinte belemorog a csókba, sőt még a vállamra is csap, ami nem mondom eléggé csíp, de mit sem foglalkozom vele.

– Csak vicceltem, ne kapd fel a vizet – kuncogom ajkára, amit ismét becézgetni kezdek.

– Akkor is egy barom vagy néha… – szuszogja a csók után, amit szinte azonnal hevesen viszonoz, mikor ajkaink ismét egymásra találnak. Amint ezzel is végzek, lassan kihúzódom testéből és eldőlök mellette, szorosan belevonva ölelésembe, amit ő egy bújással díjaz, fejét is a mellkasomra hajtja úgy pihenve ki ezt a kiadós szeretkezést.

– Szerinted itt jó helye lesz? – kérdezem, rápillantva a másikra, ahogy a nappali bútorzatát rendezgetem, hogy valamivel kreatívabb és jobb legyen, mint az eredeti. Jungkook azonnal rám emeli tekintetét, miközben a konyhában önt magának egy bögrébe kakaót, ami után az enyém is következik.

– Szerintem tökéletes. Otthonosabb – ejt felém egy nagy mosolyt, miközben felmutatja nekem a bögrét. – Itt lesz a kakaód – fordít nekem hátat, azzal kisétál az erkélyre, ahol el szeretné fogyasztani az édes nedűt. Kint már javában alkonyodik, ezzel rózsaszínre, lilára és narancssárgára festve az égboltot, haloványan megvilágítva a másik vékony alakját, halovány fényével belekapva ébenfekete hajába, ami szinte ragyog. Mondanom sem kell, hogy elképesztő látványt nyújt; egyszerre dobogtatja meg a szívemet, szinte kiugratva ketyegőmet a bordaketrecem fogságából, és egyszerre fog el hatalmas büszkeséggel, hogy Jeon Jungkook a párom. Igen, büszke vagyok rá, hogy hozzá tartozom és ő is hozzám. A pultról felemelve bögrémet lassan utána sétálok, majd mellé érve szabad kezemmel a derekára fogok, szorosan magamhoz húzva az iszogató másikat.

– Mostantól az alkonyat lesz a kedvencem – nézek egyenesen a lassan lenyugvásra készülő Napra, szemem sarkából pedig látom, ahogy a másik felém fordítja a fejét.

– Hm? Hogyhogy?

Megvonom vállaimat, miközben beleiszok az édes nedűbe.

– Csak úgy. Gyönyörűen ki tud fejezni dolgokat – ejtek meg egy apróbb mosolyt, így a másikat jóval szorosabban vonva magamhoz.

Ha egyszer valaki azt mondja nekem, hogy egy aukció által találom majd meg a boldogságomat, biztos vagyok benne, hogy az illetőt hagosan kiröhögöm. Igen, minden bizonnyal ez történt volna. Azonban az igazság az, hogy én, Kim Taehyung, valóban megtaláltam az igazi boldogságot. Olyan szinten magába szippantott ez az érzés, hogy ezt nem fogom elengedni soha. Már hogy is engedhetném el? Hiszen ez az érzés ez a boldogság nem más, mint maga Jeon Jungkook. Ő az én megmentőm, gazdám, párom... az életem. Ez nem is lesz máshogy. Soha!