Player - VHope (4/5) +18!

Cím: Player

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: 5

Besorolás: +18!

Műfaj: Bandfic, Humor, Dráma, Romantikus

Figyelmeztetés: +18! Erotikus tartalom! Trágár beszéd! A szereplők jelleme nem egyezik a valósággal! YAOI! Szexuális eszközök!!! Tömény Yaoi! szívem szerint +21-et adnék ennek :"D

Összefoglalás: Hoseok és Jimin boldog párkapcsolatban élnek már hosszú-hosszú ideje, szeretik egymást, legalábbis, látszólag ez így van. Jimin már régóta Yoongi felé kacsintgat és viszonyt is folytat vele Hoseok háta mögött, és miután ez Hoseok tudomására jut, már csak valamilyen szintű dacból is viszonyt akar folytatni Taehyunggal, aki már az első találkozásuk óta szerelmes belé. 

Hozzáfűzés: Éééés itt a folytatás. :3 Fordulat, fordulat, fordulat. :D Senki nem szent, gyerekek. Senki. 
Jó olvasást. <3

Nóri írja Hoseokot!

Nana (én) írja Taehyungot!

(Csináltunk egy facebook csoportot, ahová a frissítéseket tesszük ki, amellett pedig néha telespammeljük majd finom yaoikkal. :D Még kezdetleges, persze. :)
Ha szeretnétek, nyugodtan csatlakozzatok, szívesen várjuk a Felhőcskéket. <3
Facebbok <<<--- Katt a linkre.)

Hoseok

Mikor beérünk a stúdióba, még sehol sincsenek a többiek. Direkt úgy indultunk, hogy előttük megérkezzünk, hogy ne fogjanak gyanút. Bár, nem tudom, hogy mennyire vannak tisztában a mi kapcsolatunkkal, de annyira nem izgat, csak a lényeg az, hogy ne derüljön ki igazán. Nem akarom a másikat sem kellemetlen helyzetbe hozni. Ahogy leülünk a pihenőben a kanapéra, magamhoz húzva, már is a nyakára hintek egy csókocskát, aztán megpillantom a fülében lévő fülbevalót, amit tőlem kapott, így ahhoz odahajolva, már is végig nyalok a fülcimpáján, majd ajkaim közé véve, gyengéden megszívogatom azt. Halkan felnyög, majd tarkómra szorítja a kezét, ezzel azt üzenve nekem, hogy többet és többet kér. Azonban, nem akarom most felhúzni. Nem lenne időnk arra, hogy letudjuk, bár...

Felnézek az órára, ami azt mutatja, hogy a többiek egy jó félóra múlva érnek ide. Tehát, ha felizgatom, lenne időm lerendezni, aztán még úgy sem kapott az este semmit. Miért is ne? Csókjaimmal beborítom a nyakát és ajkát, majd ahogy a füléhez érek, azt is végig becézgetem, a fülbevalójának különös figyelmet szentelve. Hallom, ahogy felsóhajt, érzem, ahogy teste megremeg, ahogy a vágy azonnal elködösíti az elméjét. Egy halk sóhaj szakad fel belőle, nevemmel az ajkain, ahogy végig döntöm a kis kanapén, hogy helyezze csak magát kényelembe. Tisztán látszik a nadrág takarásában, hogy milyen kemény már. Elkuncogom magam, végül a szex helyett egy egyszerűbb verziót választok, ami most csak is neki fog kedvezni. Kicsatolom az övét, kigombolom a nadrágját, aztán a sliccét lehúzva, kiszabadítom a nadrág fogságából, aztán számmal már is körbeölelem a vágyát, ahogy úgy döntök, hogy így elégítem ki. Mivel nincs itt senki, persze szabadon ereszti a hangját, úgy hangoskodik, mint ahogyan az tőle már megszokott. Mély hangját, többször is szokatlanul elvékonyítja, ha egy tökéletes ponton szívom meg férfiasságát, vagy ha ujjaimmal a heréit morzsolgatom és masszírozom. Aztán, ahogy gondoltam, nem is tart sokáig ez az édes kínzás. Hamar a számba engedi magját, amit minden gondolkodás nélkül nyelek le, egy nagy mosollyal az ajkaimon. Kipirult arccal néz rám, ködös tekintettel, mire csak felhúzom rá a nadrágot, aztán elrendezem, mintha mi sem történt volna.

– És veled... mi lesz? – suttogja, majd kifújja magát.

– Velem? Semmi, amúgy sincs már időnk a többiek bármelyik pillanatban bejöhetnek – mosolygok rá kedvesen, újra megízlelve az ajkait.

Aztán, ahogy megmondtam, hamar megérkeznek a többiek és persze nem tűnik fel nekik semmi, vagy csak úgy tesznek, gőzöm sincs, de mindegy is. A próbák lemennek és elég húzós napot tudhatunk magunk mögött. Legszívesebben egy újabb estét eltöltenék a másikkal, de most a menedzser is úgy döntött, hogy mindenki maradjon csak otthon, ugyanis a jövőhétre ki kell magunkat pihenni. Lesz egy amolyan szakmai kirándulásunk. Tipikus munka és szabadidő egybekötve, aminek örülök, hiszen nem lesz minden olyan monoton. A fotózásokhoz és egy kis klipforgatáshoz egy erdőbe kell mennünk, ott fogunk táborozni. Lesz tipikus mályvacukor sütés, meg ilyen finomságok. Igazából várom. Taehyungot le fogom vadászni az erdőben. Én leszek a farkas, ő pedig az őzike. Az is lehet, hogy ráveszem egy ilyen szerepjátékra. A gondolatra elkuncogom magam. Hát... kíváncsi vagyok... Biztos jó lesz, aztán nem sokra rá, jön majd az a hét, amit csak ketten fogunk eltölteni. Alig várom.

Taehyung

Nem próbáltunk aznap túl sokat. Nem arra volt az összpontosítás, de azért mindenki azon a véleményen volt, hogy csiszolnunk kell még a mozgáson, így az első hat órát a próbateremben töltöttük, hogy gyakorolhassunk, majd utána a hangfelvétel jött. Mindenki szépen sorjában. Bár, elég nyomott és fáradt voltam, még azután is, hogy együtt aludtunk Hoseokkal és olyan békés, nyugodt esténk és reggelünk volt. Szerintem tudat alatt már csak azért is nyűgös voltam, mert valahol éreztem, hogy nem sűrűn lesz azért ilyesmire példa még akkor sem, ha abban az egy hétben majd szinte sülve-főve együtt leszünk. Azért mondjuk, azt kétlem, hogy abban az időszakban ne töltene legalább egy-két napot Jiminnel, de a világért sem akartam veszekedést vagy esetleg szájhúzást kezdeményezni, így próbáltam nem megjegyezni neki a dolgot.

Lehet, hogy tényleg idegesítő az állandóan felhozott Jimin téma, de már csak azért is szerettem felhozni, hogy az orra alá dörgölhessem, mit csinál/unk. Természetesen, ez mindig a visszájára sült el, ugyanis ahelyett, hogy elgondolkodott volna azon, hogy ez így nem egészen van rendjén, inkább csak felbosszantotta magát, miszerint engem állandóan Jimin és az ő kapcsolata érdekel. Nem egészen, csak szerettem volna, ha valamelyest felnyílik a szeme és véget vet vagy ennek, vagy annak, mert én aztán hiába próbálkoztam, nem engedett nekem.

A nap lemenetelét követően mindannyian későn értünk haza. Eredetileg a nagyja munkát be akartuk fejezni, de sajnos valamilyen oknál kifolyólag kevés számra sikerült felvenni a hangunkat, ami kicsit a kedvünket is szegte. Bőven éjfél volt, mire mindannyian megfürdöve, tisztán tudhattuk magukat a környezetünkben. Hoseok persze, egész nap jóformán rám sem hederített, végig Jiminnel enyelgett, úgyhogy este nem nagyon rohangáltam utána, fáradt is voltam, így szinte rögvest az ágyba bújtam, a Namjoon hyunggal közös szobánkban.

Namjoon a telefonját nyomkodta, miközben álmoskásan dörzsölgette a szemeit, én pedig kíváncsi voltam, mi kötötte le ennyire a figyelmét, így kihasználva, hogy fel sem tűnt neki az érkezésem, és hogy be volt dugva a fülébe a fülhallgató, a háta mögé settenkedtem, megnézve, mit is csinált éppen. Széles vigyorra húzódtak ajkaim, mikor megláttam, hogy éppen pornót nézett.

Jellemző.

A kisördög azonnal megszólalt bennem. Megnyaltam az ajkaimat, széles vigyorra húztam a számat és hirtelen a vállaira csaptam mindkét tenyeremmel, ő pedig szinte sikkantott egyet ijedtében, eldobva a kezéből a telefont, rögtön felülve az ágyban, teljesen elvörösödve. Elnevettem magam és megpöcköltem az orrát.

– Na, mitől ijedtél meg ennyire? – kérdeztem, mire szusszantott egy mélyet, szőke tincseibe túrva ujjait.

– Vajon? Ne ijesztegess – sóhajtotta, megcsóválva a fejét, miközben végig mért. Felvont szemöldökkel figyeltem íriszeit, amik alaposan végig mértek, tetőtől-talpig.

Hoseok

Eléggé fárasztó volt a mai nap és eléggé fáradt is vagyok ahhoz, hogy semmihez se legyen kedvem és energiám. Persze egy kiadós TaeTaehez lenne kedvem, vele aztán mindig fel tudok töltődni. Aztán úgy vélem, hogy ő is velem, hiszen azután az este után annyira kipihent volt és energikus. Imádtam nézni akkor. Ha kell, holnap ismét elviszem magammal abba a hotelbe, hogy egy újabb csodás pihenős estét töltsünk együtt. Aztán, ki tudja? Lehet, hogy újra szexelnénk egyet. Sosem tudni, mit hoz a jövő, nem igaz?

Egy nagy sóhaj kíséretében, lepillantok Jiminre, aki már az igazak álmát alussza, méghozzá nekem háttal, mint ahogyan azt mostanság megszokhattam. Persze, mielőtt elalszunk, mindig hozzám bújik, de ahogy elalszik, automatikusan elhúzódik tőlem, gondolom nem Suga illatát érzi, így alapból nem jön álmában a közelembe. Lehetséges, ha nem lenne meg köztünk ez a kapcsolat, rám sem hederítene, nem is foglalkozna velem? Nem tudom, mit higgyek, de igazából, nem is akarok erre gondolni. Akárhogy is nézem, fáj. Nagyon fáj, hogy az, akit a legjobban szeretek – vagy lehet, hogy már csak szerettem –, így hátba támadt. Nagyon fáj, hogy a sok szeretetem ellenére, még is egy másik férfihoz pártolt át. Vagy, az is lehetséges, hogy csak én voltam akkora marha, hogy szerettem őt? Lehetséges, hogy Jimin mindig is csak játszott velem, maga Taehyung miatt? Lehetséges lenne? Elképzelhető, hiszen TaeTae szerelmes belém és ezt tökéletesen érzem rajta, azonban jött Jimin, mikor megkérdeztem tőle, hogy járunk– e? Persze, hogy belement. Akkor nem értettem Taehyung döbbent arcát, de már minden tiszta. Akkor Jimin őt is hátba döfte és jól megforgatta benne azt a tőrt. Elfogadta a felkérésem, hiszen V-ről van szó, aztán... gondolom meg akarta mutatni neki, hogy ő is képes dolgokra, hogy neki is meg van a saját tehetsége a dolgokhoz, nem csak a kisebbiknek. Aztán, gondolom valamennyire el is akarta őt keseríteni, hogy ne legyen olyan biztos magában. Hát, ez összejött neki. Nem is tudom, hogy mit láttam meg akkor benne. Talán tetszett Jimin személyisége, vagyis az, amit mutatott. Az, hogy vidám, játékos, és magabiztos. Aztán rá kellett döbbenjek, hogy ez a srác, maga az ördög. Ismét sóhajtok egyet, majd felülök az ágyban és úgy nézek rá. El sem hiszem, hogy Jimin képes volt minderre, csak hogy elvegye azt V-től, amit a legjobban szeret. És ezt persze az orrom alá is dörgölte, amit akkor nem értettem. Tényleg, egy igazi ördög, de még is... még is kötődöm hozzá és úgy érzem, hogy ha egy picit tenne a kapcsolatunkért újra olyan lehetne, mint régen, csak az igazság az, hogy már nem lesz olyan. Ő Yoongit szereti, vagyis ezt a következtetést szűrtem le, ahogy láttam őket számtalanszor szemezni és persze mikor láttam őket csókolózni a kisebbik társaságában. Még is mi van ebben a Yoongiban, ami bennem nincs meg? Miért? Viszont... én hiába fogok ezen elmélkedni, jobb, ha hagyom, úgy sem jövök rá a dolgokra.

Lassan kimászom Jimin mellől, hogy a konyhába menjek és igyak valamit. Azonban, épp hogy a konyhába lépek, furcsa hangokat hallok meg kiszűrődni az egyik szobából. Nagyon is ismerős hangokat. Hirtelen az ujjaimat jéghidegnek érzem a mellkasomra pedig, mintha egy mázsás súlyt ejtenének rá, annyira megfájdul. Ugye... ugye csak rosszul hallok?!

Lassan a hangok irányába megyek, ami bizony V és NamJoon szobájához vezetnek. Fülemet már is a merev falapra tapasztom, ekkor meghallom az én kis szeretőm kéjes hangját, ahogy nyögdécsel és felnyüszít, mint ahogyan azt velem szokta megtenni, ha együtt vagyok vele. Ugye... ugye ez most csak egy vicc?! EZ EGY VICC! Taehyung nem lenne képes rá, hiszen...

Fogaimat összeszorítom, ahogy ujjaimat ökölbe szorítom az ajtón, de olyan mértékben, hogy azok elfehérednek.

Ez egy kibaszott vicc! Taehyung nem csalna meg... ő nem tenné meg, ő nem!

– Ah, NamJoon – nyögi az idősebb nevét kéjes hangon, mint aki majd elalél. A dühöm azonnal szétárad a testemben, majd egy határozott mozdulattal, ráütök ököllel az ajtóra, majd el is viharzok onnan. Én ezt nem hiszem el... ezt hogy merészeli?! HOGY?! Kis ringyó! Nem jobb, mint Jimin! Semmivel sem jobb! Ugyan olyan kurva, mint a kedves párom!

Taehyung

Pihegve feküdtem Namjoon mellett, miközben azon kattogott az agyam, hogy mégis mi a franc vitt erre. Tény, nem... nem idegenek számomra a férfiak és ezek szerint Namjoonnak sem – vagy annyira ki volt már éhezve, hogy nem bírt magával, amit kétlek, de tegyük fel –, de egyszerűen nem tudtam, hogyan voltam erre képes.

Mélyen felsóhajtottam, majd oldalra fordultam, egyenesen Namjoon hyung alvó arcát nézegetve. A párnáját ölelte magához és halkan szuszogott – egyelőre nem horkolt –, én pedig lehunyva a szemeimet, egy újabb sóhajt engedtem ki ajkaim résén keresztül, majd lassan felálltam és megkerestem a ruháimat, hogy felöltözhessek. Igazából minden olyan gyorsan történt. Olyan hirtelen kapott el és mart az ajkaimra, hogy időm sem volt ellenkezni és őszintén? Valahol bennem volt a kisördög, hogy nem is akartam. Tudtam, hogy Namjoonnak nem kifejezetten a férfiak az esetei és tudtam, hogy nem érez irántam semmivel többet, mint barátság, de... engedtem neki, és pont ezért. Nem okoz bajt nála és nálam sem, viszont az villogott végig a fejemben,

hogy mi lesz, ha esetleg Hoseok megtudja, aztán rögtön ki is röhögtem magam.

Tény, nagyon romantikusan viselkedett velem tegnap, de attól még az az igazság, hogy bizony, neki párja volt és nem igazán akart vele szakítani, és a legnagyobb probléma az volt, hogy velem sem. Megelégednék én azzal is, ha megmondaná nekem, hogy ennyi volt, de nem, neki Jimin is kell, én is kellek, úgyhogy a sok kis játéka után pont nem érdekelne, mit gondol erről. Igaz, hogy furdalt egy picikét a lelkiismeretem az eltöltött éjszaka után, mert figyelmes, kedves és romantikus volt velem, de az az egy éjszaka akkor sem mentesíti a sok szar alól, amit már elkövetett.

Felsóhajtottam, mikor teljesen felöltöztem, majd a hajamba túrva léptem ki az ajtón, hogy a konyhába mehessek egy pohár vízért. Mikor befordultam a sarkon és átléptem a küszöbön, láttam, hogy Hoseok az asztalnál gubbaszt és mikor felemelte a tekintetét és meglátott, elvörösödött az arca. Még a tompa fényben is láttam, hogy villognak a szemei.

– Mi az? Miért nézel így? – Rezzenéstelenül léptem a hűtőhöz, hogy kivegyem belőle az ásványvizet.

– Van... van pofád megkérdezni?! – sziszegte, halk hangján, mire összevontam a szemöldökömet.

– Miért ne lenne? – sóhajtottam, elővéve egy poharat is.

– Összefeküdtél Namjoonnal! – Gondoltam rá, hogy letagadom, de... nem. Nem fogom letagadni, főleg úgy nem, hogy tud róla. Bár, nem örültem, hogy pont ezután összefutottunk a konyhában és pont úgy, hogy mindent tud, de ez van, mit tenni már nem lehet.

– És? Te is összefekszel Jiminnel és velem is. Mi csak szeretők vagyunk. Te kefélsz Jiminnel, én pedig azzal a férfival, vagy nővel, akit megkívánok. Független vagyok – vontam vállat, s miután kiöntöttem a poharamba az ásványvizet, belekortyoltam.

Hoseok

Olyan mérhetetlenül nagy düh kerít a hatalmába, mint még soha semmi. Egyszerűen, nem akarom elhinni azt, amit mond. Még is, mikor változott meg ennyire? Arról nem volt szó, hogy ő megcsal engem. Erről sosem volt szó, mindig is azt hittem, hogy csak velem lesz, hogy csak velem fog lefeküdni, hogy csak is velem fogja jól érezni magát. Erre itt áll előttem, egy ringyóként, aki a legjobb barátja nyomdokaiba lépett. No igen, látszik, hogy a legjobb barátok. Azonban az előző válaszadása rettenetesen dühössé tesz. Lassan felállok a helyemről, aztán odasétálok hozzá, majd megállva előtte dühösen nézek a szemeibe, miközben ő lazán és minden félelem nélkül iszik a poharából.

– Te nem feküdhetsz le mással! – sziszegem, teljesen komolyan, a dühtől még meg is remegek.

– Ugyan, miért ne tehetném? – neveti el magát, amitől a dühöm csak még nagyobbá növi ki magát, ezáltal kezeimmel a háta mögött lévő pultra csapok és úgy szorítom a bútor és a testem közé az ő törékenyebb testét. Megugrik és nagyobb szemekkel néz rám.

– Azért nem teheted, mert te az enyém vagy! Az enyém vagy, vágod? Nem áll szándékomban senkinek sem odaadni...

– Lekéstél róla. Már más is megkapott – vigyorodik el, az én arcom pedig érzem, ahogy elvörösödik a dühtől. Most igazán azt érzem, hogy kijárna neki egy jókora büntetés. természetesen, nem bántalmazással, hanem azzal, amit a legjobban szeret. A szexet. Azt hiszem, hogy ezáltal, kieresztette belőlem az igazi állatot, viszont, talán van még egy ütőkártyám, amit kijátszhatok nála. Ha nem? Akkor marad a kínzása, amitől kétszer is meggondolja majd, hogy lefeküdjön-e mással, vagy sem.

– Mi az? Talán nem tetszik az, hogy veled is megtörténik az, ami velem? Lefekszel Jiminnel, aztán velem is. Ugyan ez a helyzet, fogadd el – mondja, azzal beleiszik a vizébe, de a poharat hirtelen elveszem tőle, majd lerakom a pultra, komolyan nézve a szemeibe.

– Hát még mindig nem érted, hogy miért nem tudlak elengedni?! – kérdezem picit fennhangon. – Nem lehetsz NamJooné, nem, nem és nem! – mondom, még a fejemet is megrázva.

– Ugyan miért nem? Mint mondtam, szabad ember vagyok, nem pedig a te tulajdonod. Csak azért nem tudsz elengedni, mert szeretsz velem dugni, mert én még új lyuk voltam a számodra. De ezentúl mi lesz? Eldobsz,mert az én seggem is másé lesz? – kérdezi, az arcomba sziszegve, amire csak a fogaimat összeszorítom.

– Nem lehetsz a másé, vágod?

– És miért nem? – kérdezi, szúrósan nézve rám.

– Mert szeretlek, de büdös ribanc! – sziszegem teljesen komolyan. – Szerelmes vagyok beléd, vágod?! Azon a közös héten akartam neked bevallani, akkor akartam mindent elrendezni, mindent, érted?! Erre nem bírod ki... kurvára nem bírod ki... pedig nem mondhatod el, hogy nem vagy kielégítve. A tegnapi együttlétünk is ezt sugallta feléd, hogy szeretlek... de úgy látom, te már nem viszonozod ezt…

Taehyung

Egy pillanat alatt durrant el az agyam. Azt hiszem, elpattant egy ér az egyik legfontosabb szervemben, az agyvizem úgy forrt, mint még soha és legszívesebben hatalmasat mostam volna be neki üvöltve, hogy kurvára ne szórakozzon senki érzéseivel, főleg ne az enyémekkel. Próbáltam mély levegőt venni és elszámolni magamban tízig, hogy ne üssem meg, ez sikerült is szerencsére, de sajnos a dühöm nem lankadt, egy cseppet sem. Kihívóan, idegesen csillogó szemekkel néztem az íriszeibe, mélyeket szuszogva.

– Nem bírtam ki? Kurvára nem bírtam ki? Mit kellett volna kibírnom? Azt hiszed, Jung Hoseok, hogy évekig, hónapokig, hetekig tartó gyötrődés után majd a karjaidba omlok, hogy elmondtad, szeretsz? Amit azért megjegyzek finoman, nehezen tudom elhinni, de tegyük fel, hogy megteszem – sziszegtem az arcába, ellent mondást nem tűrő hangon. – Még neked áll feljebb, mi? Még te vagy megsértve? Még te vagy az, aki szenved? Hát fogd fel a csökött, pirinyónyi agyaddal, hogy itt rohadtul nem te vagy az ártatlan! Szórakozol itt te mindenkivel! Kihasználod Jimint, vele vagy együtt, nem akarod elengedni, holott ő is és te is félrekúrtok, de attól neked még kell, mert ő Park Kibaszott Jimin! Aztán áltatsz engem a faszságaiddal, magyarázol nekem össze– vissza minden hülyeséget, hogy ne dobjam be a törölközőt, érzelmileg zsarolsz, játszod itt a banda nagy kanját, a playert, holott kurvára nem vagy semmi! Azt hiszed, hogy azzal az éjszakával minden el volt intézve?! Szerinted ez így rendben van?! Jó az, hogy engem tartasz az egyik kezedben, Jimint a másikban, és még én vagy ő vagyunk a rohadékok?! Nem szégyelled el magad, ha?! – sziszegtem, egyre közelebb férkőzve hozzá, már a szájára sziszegve a szavakat. – Elrendezni mindent? Tudod, ki hiszi ezt el neked? Az, aki most bújt ki az anyjából, de az is csak azért, mert fel sem fogja és nem ismert meg téged! Te csak akkor vagy kedves, gondoskodó és figyelmes, ha az érdeked úgy kívánja, de ha semmi hasznod nincs belőle, kimutatod a fogad fehérjét, ami valljuk be, nem fehér! – nevettem cinikusan, lassan a mellkasára téve tenyereimet, lökve egyet rajta, amitől egy pillanatra hátratántorodott. – Most pedig, hogy egy kicsit benned is megforgattam a kést, készen állsz a támadásra, elmondtad, hogy te bizony, mindent el akartál intézni abban az egy hétben, szerelmet akartál vallani... hogyne! Ezt is csak azért mondod baszd meg, hogy én érezzem magam pocsékul, amiért megcsaltalak, holott kurvára nem csaltalak meg, csak éltem a szeretői lehetőségeimmel! – mondtam dühösen, meg– meg remegő kezekkel. – A kielégítés pedig semmivel nem függ össze! Csak, hogy tudd, Namjoonnak volt rá szüksége, én pedig nem utasítottam el. Ettől még nem vagyok ribanc, legalábbis, ha tudnád, a ribanc jelzőt nőkre használják és attól, hogy én vagyok melletted a passzív fél, nem jogosít fel arra, hogy nőként kezelj vagy nőkre illő jelzőkkel illess, szóval kurvára vegyél vissza, mert megtalállak verni! – löktem egyet rajta újra.

– Most mindent a fejemre olvasol?! Van még valami, amit nem mondtál el, vagy nem hánytál szemre, ha?! – Ugyan úgy visszalökött a pultra, ahogy az előbb azt én tettem meg, csak az ellenkező irányba taszítottam őt.

– Van! Itt, aki szerelmes, az én vagyok és nem te, mert te, te egoista fasz, csak magadba vagy szerelmes! Ha tudnád, mióta vágyom rád... és most, hogy besokallok, még én vagyok a büdös szardarab! Hát nem! Rohadtul nem! Szórakozol velem hosszú hetekig, játszol a testemmel, az érzéseimmel, a lelkiismeretemmel, és egy ilyen incidens után még te vagy felháborodva! Neked nem lenne okod erre, rohadtul, de rohadtul meg kellene húznod magad és nyalogatnod a sebeidet úgy, ahogy eddig én tettem! Amúgy meg, kétlem, hogy szeretnél, ezáltal kétlem, hogy annyira szarul esne ez az eset, maximum csak az önbecsülésedben ejtett karcolást, azt meg leszarom! Most pedig engedj, mert mennék aludni!

Hoseok

Miket nem hallok?! Hirtelen hogy kinyílt a csipája... egyszerűen, nem tudom elképzelni, hogy honnan jön neki ez az egész, de abban biztos vagyok, hogy nem fogja zsebre tenni azt, amit majd kapni fog tőlem. Elkapom a karját, majd visszahúzom magamhoz, aztán ismét a konyhapultnak szorítom, aztán az ajkaira hajolva, már is erőteljesen és dühösen teszem magamévá azt, ami konkrétan az enyém és most más vett el tőlem.

– Engedj! Engedj! – szólal meg hangosabban, ahogy a mellkasomra teszi a tenyereit, és ellök magától. – Elegem van belőled! Hagyj békén és ne játssz velem! – sziszegi, de azonnal ismét visszahúzom magamhoz és a füléhez hajolok.

– Ellenkezz csak, de ne felejtsd el, hogy még mindig az enyém vagy! Hozzám tartozol és ez nem is lesz másképp! – sziszegem a fülébe, ő hitetlenkedő arccal néz rám, azzal elengedem, mire ő elviharzik a szobába.

Nem mondom, hogy nem bánt amiket a fejemhez vág, főleg az, hogy nem hiszi el azt, hogy szeretem. Jó, tény nem szeretem, de kedvelem és rossz, hogy nem hitte el ezt a kis füllentést. Aztán... még ő olvas be nekem. Még is mi lelte? Csak nem Namjoon mondott neki valamit? Ha igen, megölöm... Mindent tönkre tett, de tényleg, mindent! Azonban... még mindig módomban áll ráterelni a helyes útra a fiatalabbat. Nagyon elkanászosodott és ezt nem fogom ennyiben hagyni. Gyűlölöm, ha ellentmondanak nekem, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt elterveztem. Tény a rajongóink és más emberek azt hiszik rólam, hogy egy jókedvű, idióta, össze-vissza ugráló egyén vagyok, de ha tudnák az igazat. Rettentően perverz vagyok, imádok szexelni és játszadozni a partnereimmel. De persze... az árnyoldalaim mellett ott van a jó is. Szeretek romantikázni, törődni a partneremmel. Szeretem, ha mellettem vannak, szeretem az embereket ilyen téren. Azonban, Taehyung valamiért ezt az oldalamat soha nem akarta megismerni. Csak azt látja, amit ő látni akar, miszerint én csak kihasználom őt. Tény, valamilyen szinten igaza van, de mégsem. Már nincs szándékomban ilyesmi, egyszerűen csak a társaságát szeretném élvezni, de most... most aztán felhúzott. Nem fog érdekelni, hogy fog sírni alattam, de úgy megdugom, mint még soha. Természetesen nem kenyerem az erőszak, nem is tervezek ilyesmit, egyszerűen, csak egy picit megkínzom a kéjes érzések által. Már van is egy nagyszerű tervem, hogy miként fogom elmagyarázni neki, hogy ő csak is az enyém és csak is az enyém marad.

Hétfőtől jön az a tábor. Azt hiszem, hogy azokon a napokon nem lesz teljesen kipihent, velem együtt. Ameddig ott leszünk, egy napot nem hagyok ki vele. Ha már ennyire baszhatnéka van, hát basszon rendesen, egy olyan emberrel, aki igazi orgazmust ad neki. Kis hímringyó. Megmutatom én neki, hogy ki Jung Hoseok!

Taehyung

Tudom, hogy az a kirohanás kicsit erős volt, főleg azután, milyen jól éreztem magam vele az előtte történő éjszakán, de egyszerűen túlfeszítette a húrokat, mikor előadta, hogy nem fekhetek össze mással és nem tehetem ezt, mert én az övé vagyok. Egyszerűen ilyet nem mondhat! Még akkor sem lennék az övé, ha tényleges párkapcsolatban lennénk, nemhogy úgy, hogy csak szeretők vagyunk. Ilyenkor tényleg erősen elgondolkodom azon, hogy mégis mi a francot képzel magáról. Ő a világ közepe, vagy mi? Hát nem. Rohadtul nem.

Az a pár nap vészesen gyorsan telt el. Mintha felgyorsították volna az eseményeket. Természetesen, Namjoonnal megbeszéltük, hogy ez csak egy egyszeri, furcsa, érdekes alkalom volt, ugyanis ő tényleg a nőkhöz vonzódott, és nem érzi magát melegnek. Persze, tudtam volna veszekedni, hogy nem normális dolog akkor sem, ha egy férfira fanyalodik, de nem mondtam rá semmit, csak mosolyogva bólogattam, hogy az én részemről sem volt komoly. Azóta persze, jobban került, mint általában, de egy-két nap után feloldódott a hangulat és képesek voltunk értelmesen – aránylag – elbeszélgetni éjszakánként, szóval nem volt semmi különös. Egy kis lelkiismeret-furdalást éreztem csak, mert másnap már megbántam, ahogy Hoseokkal beszéltem, ahogyan az aktust is Namjoonnal. Nem akartam megbízhatatlan, szemét embernek tűnni, nem is tudom, hogy miért tettem. Tény, hogy haragudtam Hoseokra valamilyen szinten – igen, a kedveskedése ellenére is –, de talán nem volt indok rá. Bár, azt is le kell szögeznem, hogy csak azért éreztem lelkiismeret-furdalást, mert azon az éjszakán tényleg úgy törődött velem, mintha szeretne engem, hiába tudtam, hogy ez hülyeség és szó sem volt ilyesmiről. Nagyon jól tudtam, hogy Hoseok nem szeret, hiszen, ha minimális érzelmet is táplálna irántam, nem lenne képes elkövetni ellenem azt a sok szart. Persze, jöhet a kérdés: én is szerelmes vagyok, mégis lefeküdtem mással, akkor én hogyan voltam képes rá? Ha összevetjük azt, ő mit követett el ellenem szánt szándékkal és én mit hirtelen felindulásból... hát, szerintem nem vagyunk egálban még így sem.

Feltűnően került a pár nap alatt, szinte rám sem nézett, csak néha-néha. Napközben állandóan Jiminen lógott, nevetgélt vele, kuncogtak és enyelegtek, én pedig rendszerint Jinnel vagy Jungkookkal beszélgettem, vagy játszottam. Próbáltam nem is tudomást venni arról, hogy mi folyik körülöttem. Tudom, ha esetleg nem fekszem le Namjoonnal, lehet, minden ment volna a kerékvágásban, de hibát mindenki követ el, én egy picike bosszút akartam – gyerekes bosszút –, de ha azt nézem, lehet, jobb is így. Legalább nem fájdítja a szívemet a hülye ígéretekkel... nem használ rongyként, amit elővesz, mikor piszok van, hogy letörölgethesse a testére ragadt mocskot. Igen, pont egy ilyen rongynak éreztem magam Hoseok mellett és nem akartam ezt tovább hagyni, akármilyen édes néha. Férfiből vagyok, férfi volnék én is, és nem fogom hagyni, hogy ott alázzon, ahol tud.

Mély sóhajjal ültem be a furgonba, miután a bőröndömet betettem a csomagtartóba. Jungkook mellett foglaltam helyet, elkényelmesedve. Nem volt energiám ahhoz a szabadidős-munka programhoz, főleg nem a természetben, de nincs mit tenni, a munka az munka, beleszólás pedig nincs, úgyhogy nyugodt vérmérséklettel vettem elő a telefonomat, hogy bedugjam a fülemet és zenét hallgathassak.

Remélem azért, hogy nem sátrazni fogunk és nagyon remélem, hogy véletlenül sem kerülök egy szobába Hoseokkal. Valamilyen szinten örültem volna neki, hiszen akármi is történt, akárhogyan történt, bennem volt a picike tüske, hogy az én hibám az egész, emellett pedig tápláltam iránta még mindig gyengéd érzelmeket – mutatja ezt az is, hogy azóta is hordom a fülbevalót és a nyakláncot. Csak egyszerűen... nem akartam konfliktust és tudtam, hogy nem nyelte be mindazt, amit mondtam és ami történt. Tudtam, hogy lenne ennek böjtje, ha esetleg kettesben maradnánk.

Tudtam azt is, ha úgy fordulna hozzám, képtelen lennék nemet mondani. A legnagyobb gyengeségem: nem tudok neki nemet mondani. Csak kakaskodni, ami végül kész röhej lesz... mindig.

Hoseok

Mikor megérkezünk a kis táborunkba, mindenki leszáll a buszról, aztán a csomagjainkat is kiszedjük a csomagtérből, hogy bevigyük azokat a faházakba. Tipikusan olyan tábor ez, ahova a nyári szünet alatt a szülők a gyerekeiket küldi. Csak ezek két ágyas kis házacskák, egy nagy tv-vel és hűtővel, ja és plusz fürdőszobával. Mondhatni luxus, de még is visszafogott és kis cuki.

– Rendben, akkor itt vannak a nevek, hogy ki melyik házikóba költözhet be erre a hétre – mondja a menedzser, miközben végig nézi a névsort. Nem vagyunk sokan, de még is megkérdezi, hogy ki van itt. Természetesen mindenki, hiszen ezt nem hagyhatjuk ki, nem igaz? A végén kiderül, hogy én Jiminnel leszek egy házikóban, ami nem is nagy meglepetés. Hiszen a menedzser is tudja, hogy mi van köztünk, aztán, gondolom én, nem akart minket különválasztani, azonban, Taehyung egyedül megkap egy egész házikót. Azt hiszem, hogy ezt ki tudom majd használni. A kis ribancot ezért nem hagyom elmenekülni. Amit a múltkor tett, megbocsáthatatlan és vérlázító. Ő az enyém, az én seggem, így nem fogom senkinek sem átadni. Újra nem, soha! Meg akarom mutatni neki, hogy kihez is tartozik, hogy ki alatt szolgál ő, hiszen nem más, mint egy szolgalelkű kis szuka. Tudom, durva megnevezés, de kurvára mérges vagyok rá. Oké, hogy én Jiminnel vagyok, de mellette ő is ugyan úgy az én seggem, a szeretőm, arról pedig nem volt szó, hogy ő is azzal fekszik le, akivel csak akar. Méghozzá, a kibaszott bandából! Mély levegőt veszek a gondolataim és az érzelmeim lenyugtatására, végül mindenki elfoglalja a saját szobáját. Jimin épp, hogy lepakol, már rohan is ki a többiekhez, gondolom leginkább Sugához rohan, hogy az idősebb a gyomráig tolja a nyelvét. Mindegy, hogy milyen értelemben, hiszen Jimin már kétoldalt is be van járatva, nem gyengén. Viszont, most, hogy belegondolok, Taehyung még soha sem szopott le engem. Vagy, ha még is, már baromira nem emlékszem rá. Heh... pedig, ha belegondolom, simán el tudnám képzelni ajkai között a farkamat, ahogy azt a torkáig nyomom. A gondolatra megremegek, aztán már is a táskámra nézek, amiben a büntetéshez szükséges dolgaim vannak. Istenem, de meg fogja ezt bánni és de meg fogja tanulni, hogy ki áll fölötte és ki az, akinek a seggét felszolgálhatja. Eddig kedves voltam, most nem leszek az. Persze, nem fogom bántani, egyáltalán nem áll szándékomban, de a faszommal való elfenekelés kijár neki.

Amint leszáll az este a csapatból SeokJin tüzet gyújt, hogy vacsorát készítsen nekünk, ami valami grilles kaja lesz a kiadós munkanap után. Jimin, Suga, Nam is ott maradnak, hogy segítsenek az idősebbnek, míg én már is visszaballagok a szállásomra és a táskámból veszem ki a cuki kis eszközeimet, hogy felkészítsem őket a kis gazdájuknak, aki majd befogadja őket. Elkuncogom magam, ahogy a kifejezetten Taehyungnak szánt fémből készült játékot figyelgetem, amit zsebre is teszek. TaeTaeről azt tudom, hogy a közeli tavat kutatja fel, igaz már nincs sok idő a sötétedésig, de még is elment, mert kíváncsi a nagy tájra. Nos, arra én is az vagyok, csak most éppen a táj felfedezése helyett, Taehyung testét akarom felfedezni és megrontani, olyanná, amilyenné eddig még nem sikerült. Előveszem a hátizsákomat, majd a cuccaimat belerakva, már is az erdőbe megyek úgy, hogy a többiek észre se vegyél. Mindenki maradjon csak aztán csinálja a dolgát, én most V-re vagyok éhes. Éhes? Az nem kifejezés.

Nem is tudom, hogy mennyit sétálok, mikor meglátom őt a tó partján ücsörögni, nézve a tájat. Ha most romantikus hangulatban lennék, lenyűgözne a látvány, ugyanis ez tényleg gyönyörű. Azonban, most kurvára nem érdekel a romantika. Minden tagom azért remeg, hogy Istenesen megbüntessem ezt a majmot. Így, hangtalanul a háta mögé settenkedek, aztán egy határozott mozdulattal elkapom és a szájára tapasztva ujjaimat, konkrétan bevonszolom az erdőbe, de annak is a legmélyebb pontjára, hogy senki, de senki ne találjon ránk, főleg akkor, ha a másik a kéjtől már csak üvölteni tud. Most megbánja azt, hogy odaadta a seggét másnak!

Taehyung

Örültem, hogy külön kis házikóba lettem beosztva, de ha jobban belegondoltam, jobb lett volna, ha valakivel együtt lehettem volna, ugyanis bennem volt a félsz, hogy mi fog történni, ha esetleg Hoseok kap az alkalmon, majd bejön hozzám és úgy rendesen elintéz. Nem, nem rosszabb értelemben, tudtam, hogy nem alkalmazna felé fizikai bántalmazást, vagy durvább erőszakos – ütés, rúgás értelmében –, de máshoz sem volt igazándiból kedvem, szóval kicsit tartottam attól, mi fog történni, ha esetleg elkattan az agya még amiatt, ami pár napja történt és bizony, nagyon elkap. Próbáltam erről nem tudomást venni és reménykedtem benne, hogy Jimin nem lesz annyira Yoongi seggébe bújva és leköti valamelyest Hoseokot. Természetesen, gondolatban azonnal kiröhögtem magam. Jimin és Yoongi ugyan úgy fognak kacérkodni, ahogyan azt eddig tették, szóval kár a gőzért, hiába reménykedem.

A nap aránylag unalmasan telt, amellett pedig, hogy unalmas volt, elég sok tennivalónk akadt. Fotózások, filmezések, miegyebek. Egyáltalán nem megterhelő, de nem volt hozzá energiám. Ramatyul éreztem magam. Egyszer azon voltam, mennyire rohadék vagyok, egyszer pedig azon, hogy mennyire jól tettem, amit tettem. Nem tudtam magamon kiigazodni és szerintem egy külső szemlélő sem tudna. Végig a szemeim előtt lebegett az, mikor Minjaeról és rólam volt szó, hogy Hoseok haladékot kért, én pedig szívesen tettem meg neki, aztán lepergett előttem, hogy milyen kedves volt velem az éjszaka folyamán, mellette pedig a sok-sok rossz, amit elkövetett ellenem a pár nap alatt. Nem tudtam, hogy... jól tettem-e, amit. Tény, kellett neki a kis tőr az önelégült seggébe, de... bizonytalan voltam. Nem is akármennyire.

Halkan sóhajtva ültem a tóparton, hogy kiszellőztethessem a fejem és elgondolkodhassak azon, mi is történt ebben a rövid intervallumban, ami komolyan, szinte éveknek tűnt... hosszú, hosszú éveknek, amik soha nem akartak befejeződni.

Már épp lement a nap, dúdolgattam magam elé, nézve a tavat és az elém táruló gyönyörű tájat, mikor hirtelen valaki elkapott, a számra tapasztotta az ujjait és elvonszolt. A védekező mechanizmusom automatikusan kapcsolt: rúg-kapáltam, próbáltam harapdálni az illető tenyerét, szabadulni, amennyire csak lehetett, de olyan erősen és biztosan tartott, hogy esélyem sem volt elfutni, vagy kiszabadulni az erős karok közül. Kétségbeestem, nem is akármennyire.

Ki nem félne, ha valaki elrabolná az erdő kellős közepén?

Hirtelen azonban neki lettem lökve egy fának, majd mikor megfordítottak és megláttam Hoseokot, eltátottam az ajkaimat.

– Te hülye vagy?! Minek hurcoltál ide?! Megőrültél?! – Azonnal felment a pumpám. Képes volt befogni a számat és elhurcolni engem az erdő legmélyére?! Ilyen erőszakosan?! Hát menten megüt a guta!

– Dehogy őrültem meg! – Kuncogta, miközben a fának szorított.

– Pszichopata vagy!

Hoseok

– Azt gondolod? – kérdezem, lenézve rá, ahogy testemmel teljesen a fának passzírozom az ő testét.

– Nem gondolom, hanem tudom. Van róla fogalmad, hogy mit csináltál?! – kérdezi dühösen. Folyamatosan az íriszeimbe néz, dühösen figyelve engem, ahogy gondolom én, nem akarja elhinni azt, amit épp tapasztal. Pedig, most igazán megtapasztalja azt, amit eddig nem. Lehet, hogy hamarabb meg kellett volna tennem, hogy tudja a helyét a kis ribanc.

– Nem érdekel. Viszont, ideje vetkőznöd – mondom rezzenéstelen arccal, mire teljesen ledöbben, nem is tudja, hogy mit reagáljon, de nem érdekel. TaeTae az enyém vagy és ez így is marad.

– H-hogy mi? – kérdezi hitetlenkedve.

– Vetkőzz! – parancsolok rá teljesen komolyan, de láthatóan, nem akar engedelmeskedni, hiszen a mellkasomra tapasztja ujjait, majd lök rajtam egyet és futni kezdene, ha nem kapnál el a karját. Azonnal visszarántom és a fának szorítom, hogy véletlenül se tudjon elmenekülni.

– Hagyj békén, te beteg vagy! – emeli meg hangját, amiben folyamatosan ott cseng a félelem. Fél? Mitől fél? Nem bántani akarom, csak a testét akarom az uralmam alá hajtani, hogy behódoljon, hogy senki mást ne merjen megkívánni, rajtam kívül. Mélyen a szemeibe nézek, azzal az ajkára hajolok és gyengéden megcsókolom, teljesen odapréselve a fához. Persze, viszonozza a csókomat, de érzem, ahogy egész testében remeg. Halványan elmosolyodom, s mikor elhajolok az ajkától ismét a szemeibe nézek.

– Mitől félsz? Mikor bántottalak én? – kérdezem, végig simítva az arcán.

– Mindig bántasz. Lelkileg – suttogja, újabb remegést produkálva.

– Lelkileg? Ugyan miért? – kérdezem, de nem válaszol, csak lesüti a szemeit. Ha nem válaszol, hát jó. Maradjon is csendben, most nem akarok mást hallani, csak is a kéjes nyögését. – Nem olyan fontos ez most, igaz? – nevetem, majd megtámaszkodom a fán, mind a két oldala mellett, nehogy elmeneküljön. – Most pedig vetkőzz, ne kérjelek még egyszer! – sziszegem, amire már is megteszi azt, amit parancsolok neki. Látom, ahogy lassan lehúzza magáról a felsőt, vörös arccal szabadítja meg magát a nadrágtól. Tudom, hogy nem akarja, de még is, fél. Fél, hogy bántalmazni akarom. Eszemben sincs, de ezt majd ő is megtapasztalja. Viszont az ijesztés sem árt ilyen téren. Amint teljesen meztelen lesz, magamnak háttal fordítom, aztán magamhoz ölelem és tenyeremmel végig simítok a mellkasán, le a hasára, majd a csípőjére, ajkaimmal pedig folyamatosan a nyakát csókolgatom. Halványan megremeg a teste és egy jóleső sóhajt hallat. Ezt bezzeg szereted, te szuka!

Ahogy végig csókolgatom a vállát, kiszúrom a nyakán virító sötét szívásfoltot, amit talán NamJoon hagyott rajta. Érzem, ahogy az agyamat ismét elönti a méreg. Ezt én nem hiszem el, komolyan! Rohadt Nam!

Szorosan magamhoz ölelve, odavezetem az egyik fához, aminek van egy vékony, de még is rettentően erős ága. Karjain végig simítok egyik kezemmel, mígnem a táskámhoz nyúlva, kiveszek belőle egy cuki, fekete szőrös bilincset. Reméltem, hogy egyszer úgy használhatom rajta, hogy egy romantikus estét töltünk együtt és egy picit megspékeljük az egészet, de így sem lesz rossz. Kezeit felemelem, aztán arra ösztönzöm, hogy a fa ágára fogjon, mindkét kezével a feje fölött, így szinte azonnal odabilincselem őket, ezzel teljesen megfosztva őt a szabadságától. Hatalmas szemekkel néz rám, aztán megrángatja a bilincset is.

– Mire készülsz?! Megőrültél? – kérdezi ijedten, de csak elkuncogom magam.

– Kezd idegesíteni, hogy ennyit beszélsz. Mi az, Namjoonnal sokat társalogtál, ehhez szoktál? – kérdezem, ahogy a következő eszközt is kiveszem, ami egy szájpecek. Piros labdácskával a szájrészén, amit fekete szíjak rögzítenek majd a fejecskéjéhez. Persze, ezt nem láthatja, hiszen mindent a háta mögött csinálok.

– Mi van?! – emeli meg a hangját, aztán mielőtt összezárhatná ajkait, határozottan közéjük nyomom a piros labdácskát, amit már is a szíjakkal rögzítek. Azonnal hümmögni kezd, nyüsszögni és a fejét rázni, ezzel kifejezve a nemtetszését. Hirtelen teljesen a hátához simulok, majd újra megérintem a testét, végig simítva a mellkasától, le az alhasáig, amit körmeimmel gyengéden végig szántok, aztán ismét lejjebb vezetve ujjaimat, már is a férfiasságát veszem kezelésbe, hogy kellően felizgassam őt, bár... ahogy elnézem, annyira nem kell. Talán még tetszik is neki a helyzet.

– Tudod... mostantól nem te fogsz beszélni. Most te hallgatsz végig, most te leszel az, aki lesni fogja minden kívánságomat. Elérem, hogy egy mocskos szuka legyél, hogy soha többé ne nézz másra, világos? – sziszegem a fülébe, amibe belenyalok. Azonnal felnyöszörög, teste pedig folyamatosan megremeg, csípőjét pedig hátra tolja, hogy fenekét az ölemnek érintse. – Ez az, jó fiú. Jobb lesz, ha megtanulod azt, ki az igazi főnök, hogy hová tartozol és miért – sziszegem, aztán miközben egyik kezemmel a férfiasságát izgatom, másik kezemmel végig simítok a pucsító fenekén, így a bejáratát is gyengéden masszírozni, izgatni kezdem, hogy az őrületbe kergessem és elérjem, hogy annyira kívánjon, mint még soha.

Taehyung

Hihetetlenül dühösnek éreztem magam, amellett pedig kétségbeesve és elveszetten is. Kibilincselt egy rohadt fához és egy szájpecket rakott a számba. Egy szájpecket, hogy ne tudjak beszélni! Elmondhatatlan düht és haragot éreztem magamban és legszívesebben rúg-kapáltam volna, hogy most azonnal engedjen el, vagy hatalmas bajban lesz. Tényleg úgy viselkedett, mint egy igazi pszichopata! Ha vissza akar hódítani, vagy meg akar hódítani, tudja a franc, mit akar, ne egy kurva fához bilincseljen ki és használjon rajtam ilyen eszközöket, mint például ez a szájpecek is.

Épp azon gondolkodtam, hogy Istenesen megrugdalom, mikor a hátam mögé férkőzött, majd lassan a férfiasságorma fogott, végig húzva rajta hideg, vékony ujjait. Azonnal felnyögtem és megremegtem az érzésre, s mikor a fenekemen húzta végig tenyerét, majd a bejáratomhoz illesztette ujjait, lágyan masszírozva, ingerelve, összeszorítottam a szemeimet, előre bicsakló fejjel. Tagadhatatlanul élveztem és talán még ez bosszantott jobban. Mi lesz, ha esetleg valaki meglát minket? Mi lesz, ha a menedzser valamilyen okból kifolyólag erre jár és észreveszi ezt az eseményt, vagy ha ne adj Isten, esetleg Jimin járna erre! Rögtön összerándult a gyomrom, azonban mielőtt tovább gondolkodhattam volna, Hoseok erősebben fűzte össze ujjait férfiasságomon, gondosan, lágyan masszírozva. Összerándult a testem újra és mélyen felnyögtem, megvonagló testtel, főleg, mikor ezzel egy időben egyik ujjának végét belém tolta, de tovább nem.

– Az enyém vagy, érted? – sziszegte a nyakamba, megnyalogatva a bőrömet, finoman szívogatva, harapdálva, hüvelyujjával megcirógatva makkomat, dörzsölgetve, ingerelve. Magas, nyüszítő hangot hallattam, összeszorított szemekkel, kissé hátra tolva a csípőmet. – Nem fekhetsz össze senkivel rajtam kívül, értve?! Senkivel, különben számolj a következményeivel! Megmondtam, hogy nem áll szándékomban elengedni téged, akárhogy és akármennyire vergődsz! Bármennyire nem tetszik őfennseggének, az enyém és ezt az eszedbe fogod vésni, vagy ha nem, én vésem bele! – szívta meg a bőrömet, durvábban mozgatva nemességemen tenyerét, amire azonnal megremegett a testem, minden ízében, a fenekemet pedig erőteljesebben préseltem neki, nyüszítve.

Dühített, amit mondott... nagyon dühítőek és ingerlőek voltak a szavai, de annyi kéjt okozott nekem, hogy alig jutott el a tudatomig az, amit mondott.

Hoseok

Mikor így kitolja nekem a fenekét, hatalmas vigyor kerekedik az arcomra, amit persze ő nem láthat. Vállát megharapdálva, ujjamat lassan kezdem el benne mozgatni, de persze nem csúsztatom azt mélyre benne, épp hogy csak érezheti az ujjam. Azt akarom, hogy nyüszítsen, sikítson és remegjen a kéjtől. Azt akarom, hogy a teste szüntelenül utánam epekedjen, hogy ne legyen olyan napja és éjszakája, hogy nem kívánna engem maga fölé és persze magába. Azt akarom, hogy velem álmodjon, velem keljen és velem feküdjön. Azt akarom, hogy minden gondolatát én töltsem ki, mint ahogyan ő tölti ki a nap minden szakában az én gondolataimat. Tudom, hogy szeret engem, de ezek szerint, nem úgy, ahogyan azt előadta, hiszen megcsalt. Egy büdös ribanc, semmi más. Azonban, még is úgy érzem, hogy ezek után is meg akarom tartani, talán erősebb a vágy rá, mint Jiminnél. Tény, nem akarom elengedni, egyáltalán nem.

Hangosan felnyög, mikor már két ujjamat vezetem belé, persze csak annyira,hogy gyengéden elkezdjem masszírozni belülről, miközben makkját továbbra is a hüvelykujjammal dörzsölgetem. Teste azonnal remegni kezd, néha felnyüszít, fenekét még jobban kitolva nekem. Gyönyörű ívet ír le így a teste, ahogy a fához van bilincselve a keze, háta pedig erősen ívben hajlik meg, ahogy tartja magát, hogy szorosan ölemhez préselje a fenekét. Imádom, mikor így élvez valamit. A hátához hajolok és apró csókokkal hintem be bőrét a gerincvonala mentén, ami által enyhe libabőr ül ki a testére.

– Tudod, mennyire megbántottál és felidegesítettél? – sziszegem bőrére, mígnem harmadik ujjam csatlakoztatom az előző kettőhöz. Ahogy fejét oldalra dönti, dühös íriszekkel néz a szemeimbe, mintha ezzel csak azt akarná mondani, hogy én beszélek? Gondolom azon a véleményen van, hogy én többet bántottam őt. Lehet, hogy így van, lehet, hogy a Jiminnel való kapcsolatom nagyon bántotta, de azt soha ne felejtse el, hogy vele törődöm a legtöbbet. Ha nem vagyok Jiminnel, minden időmet és minden törődésemet ráfordítom. Persze, ezt hülyeség lenne a szemére hányni, de még is, dühít a gondolat, hogy mindig ő van a mártír szerepébe, holott ő baszott most félre. Viszont, ez soha, de soha többé nem fordulhat elő. Most pedig, teszek is róla, hogy ne történjen meg a közeljövőben, de még a távoliban sem!

– Ne nézz így rám! – sziszegem fenyegetően. – Igen is megbántottál. Tudod a vallomásom teljes mértékben leszartad. Olyan szinten, amilyet eddig még soha nem kaptam – mormogom, aztán fogaim közé csippentem a nyakán lévő bőrét, amit gyengéden megharapdálok, amit már is egy nyüszítéssel nyugtáz, majd hangosabban felnyög, ahogy egy hirtelen mozdulattal teljesen feltolom neki az ujjaimat. Lábai azonnal megremegnek és feje is előre bicsaklik. – Ez az... remegj csak értem. Remegj az ujjaimért, amiktől már most úgy nyüszítesz, mint egy kis szuka. Mi lesz, ha a farkam lesz benned? – kuncogom, így mozgatva benne az ujjaimat, miközben férfiasságát elengedem. Mivel nem tud válaszolni, így csak felnyüszít, lábait is nagyobb terpeszbe rakja, hogy többet érezzen az ujjaimból. Elnevetem magam, ahogy a reakcióját látom. – Nem mondod komolyan, hogy rajtam kívül neked más is kell. Rajtam kívül, aki egy érintésével képes téged az őrületbe kergetni, akiért így remeg a tested és persze a szíved is. Mondd csak! Namjoon tényleg képes volt kielégíteni utánam? Vagy, ha képes is volt, elégnek érezted? Teljesen kielégültél? – érdeklődöm, ahogy szabad kezemmel az állára fogok és oldalra fordítom a fejét, hogy az arcára nézzek. Azonnal vörös pír kúszik az arcára, szemeit is lesüti, ezzel pedig tökéletesen megadja nekem a választ. – Mindjárt gondoltam, hogy az a te testednek nem volt elég – nevetem, azzal odahajolva, már is az arcát csókolom meg, mígnem elengedem az állát, hagyva, hogy a fejét vissza horgassza a talaj irányába. – Nos... hogy bepótoljam a hiányomat és kissé megbosszuljam ezt a félrelépésedet, ideje tovább lépnem, nem igaz? Az ujjaim nem lesznek elegek, jól mondom? – nevetem, aztán ujjaimat kihúzva belőle, már is a táskámért nyúlok, majd kiveszem azt belőle, amit már egyszer alkalmaztam rajta, csak... az nem éppen az övé volt, ezzel szemben, ez már kifejezetten az övé, csak is az ő számára vettem ezt meg. Lapockáját végig csókolgatom, miközben egy tubus síkosítót is kiveszek a táskámból, amit a földre dobok, végül nyomok a gélből az ujjaimra, amit már is eloszlatok a penis plugon, hogy kellően síkos legyen, nehogy véletlenül is sérülést okozzak neki. testemmel szorosan az ő hátának simulok, úgy hogy folyamatosan a tarkóját csókolgassam. Így, ahogy hátra veti a fejét, én már is a férfiasságához nyúlok, majd a kis gyűrűt a makkja alá húzom, így a kis apró gömbökből álló fémet belé vezetem, így az tökéletesen a helyén marad. Persze, ahogy realizálja, újra felvinnyog, egész hangosan, ahogy a kis labda kiengedi a hangokat, teste pedig vadul remegni kezd, gondolom a kétségbeeséstől és az ismerős érzésre, amit adok neki ezzel. De ó, ha tudná, hogy ez nem csak egy egyszerű penis plug. Hallom, ahogy motyog valamit a kis labdától, de nem lehet érteni, egyszerűen csak ráhagyom, majd végig simítok a merevedésén, amitől már is lök egyet a csípőjével. Nyelvemmel végig nyalok nyakától, egészen a füléig, amiben még mindig ott díszeleg az apró fülbevaló, amit tőlem kapott. Így ajkaim közé veszem fülcimpáját és meg nyalogatva és szívogatva izgatom, hogy teljesen megőrüljön tőlem, ujjaimmal pedig továbbra is érzékeny merevedését kínzom.

– Tudod-e, hogy ez milyen játék? Ezt csak miattad vettem, tudom, hogy szereted az ilyesmit. Nem mondod ki, de látszik rajtad, ha élvezel valamit. Hát most is ez van, jól mondom? – kérdezem, majd a heréin simítok végig, amiket végül finoman megmasszírozok. Azonnal felnyög, karjait is erősen megfeszíti. Természetesen válasz nem jön rá, így egyszerűen csak a kis fémhez nyúlok és tekerve rajta egy kicsit a fémecske, már is rezegni kezd benne, amitől fejét azonnal hátra veti, szemei is hatalmasra tágulnak. Megnevetem ezt a tettét, hiszen mindenre számíthatott, egy vibrátoros penis plugra biztos nem. – Ez az... add át magad a kéjnek – kuncogom, de persze ott cseng benne az apró gonoszság is, mivel tudom, hogy egy jó darabig nem fog tudni elélvezni, még így sem, hogy farkában ott rezeg ez az aranyos kis orvosi fém. Így jár ez a kis ribanc, ha egyszer ellent mond nekem.

Taehyung

Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy megint megtette, hogy megint rám tette azt az átkozott szerkezetet és ha önmagában nem lenne elég az a szar, most még benne volt az is, hogy folyamatosan vibrált a merevedésemben. Őrjítő volt, bosszantó, idegesítő, de amellett hihetetlen gyönyört és kéjt nyújtott nekem, ami majdhogynem szétfeszítette a testemet. Azt hittem, megőrülök. Túl jó volt és egyben túl idegesítő is.

– Tetszik, hm? – kérdezte, finoman megmasszálva heréimet újra, mire felnyüszítettem és megvonaglott a testem, főleg akkor, mikor végig simított a merevedésemen, amiben az a szerkezet figyelt. Soha nem fogok elélvezni... előre láttam, hogy megint olyan önkívületi állapotba fogok kerülni, mint... mint a múltkor is. Megint meggondolatlanságokat fogok mondani az agyamat elborító köd hatására. Ráadásul, mivel fogjuk magyarázni a többieknek, hogy agyzombi lettem, ha esetleg meglátnak engem vagy ne adj isten, mindkettőnket visszatérni a szálláshelyre?! Hoseok ezt biztosan nem gondolta át. Teljes mértékben meg voltam győződve róla, hogy egyáltalán nem gondolt bele. Inkább kapott volna el a kis házamban, nem... nem az erdő közepén?

Pszichopata.

Szívesen válaszoltam volna valami cifrát arra, hogy megkérdezte, tetszik-e, amit csinál, de erre nem volt lehetőségem a számban lévő tárgytól, és ha őszinte akarok lenni, agyam sem sok volt hozzá. Be fogok golyózni. Ki tudja még, hol van a vége? Jung Hoseokról van szó... lehet, hogy hajnalig fog kínozni. - A gondolatra felnyüszítettem, lehajtva a fejemet, s mikor éreztem, hogy egy erősebbet rántott merevedésemen, amellett pedig kicsit gyorsabban mozgatta bennem másik kezével az ujjait, csak erősödött az az eleinte még egészen halk nyüszítés. Túl sok ingert kapott a testem...

– Ez az. Hallasd a hangod – szuszogta a nyakamba, finoman megnyalva a bőrömet, később pedig meg is szívogatva, harapdálva azt, mélyeket morranva rá.

Beszélni akartam. Szidni, megmondani neki, hogy ez nem normális és... és... és... - Hirtelen tövig nyomta belém az ujjait, eltalálva érzékeny pontomat, aminek a hatására mélyebben nyögtem fel, hátra feszítve a fejemet, tágra nyílt szemekkel.

Tényleg meg fogok őrülni.

Hoseok

Mikor így elkerekednek a szemei és mélyebben felnyög, az én testem is megremeg a vágytól, kiszáradt ajkaimat azonnal megnyalom. A végén én is begolyózom, ha túl sokáig megvonom magamtól ezt a csodálatos testet, bár, most bünti van, nincs mit tenni.

– Tetszett? – kuncogom a fülébe, amibe belecsókolok, majd ismét kihúzom ujjaimat belőle, aztán azzal a lendülettel, újra mélyen elmerítem benne, megérintve, majd végig simítva a gyenge pontján, amitől azonnal nyüszítve megremeg, lábait pedig ha lehet, ennél is nagyobb terpeszbe teszi. – Ezt igennek veszem – suttogom a bőrére, amit már is végig csókolgatok a nyakától a válláig, majd a karjaira is hintek pár csókocskát. Halk nyöszörgést hallat, ahogy ismét kihúzom belőle ujjaimat, gondolom már most kezd kikészülni. Mi lesz vele később? Aztán, már csak azért is így ingerelem a testét, így ostromolom, hogy konkrétan arra a szintre sodorjam, maikor nem képes másra, csak a farkamért könyörögni, csak is érte áhítozni, mintha az lenne számára az igazi megváltás. Bár, ebben az esetben, ez így is lesz.

Kis ideig így játszom a testével, mikor kihúzom belőle ujjaimat, aztán testén végig simítva, a merevedésére fogok, amiben még mindig ott rezeg a kis szerkezet. Olyan vörös már a makkja, hogy majd szét durran. Nem is baj, lássuk, milyen lesz Taehyung ha teljesen elveszti az eszét. Hangosan, szinte felsikít, mikor mozgatni kezdem kezem a merevedésén, ezzel elérve azt, hogy az orgazmus határára sodorjam őt, csak egy a bökkenő. Egyáltalán nem tud most elélvezni. Csípőjével türelmetlenül fellök, egyszerűen nem tud kielégülni, ettől pedig teljesen kétségbe van esve. Fejét hátra vetve, nagy szemekkel mered maga elé, várva, hátha csoda történik, de nem fog. Elkuncogom magam, belenyalva a fülébe, azzal merevedését elengedve, már is a táskámba nyúlok, hogy elővegyek még egy játékot. Tekintetem, ahogy megemelem, figyelem a meg-meg vonagló testét, a vörös arcát és a kényelmetlenül meredő férfiasságát, ahogy folyamatosan a kielégülésért áhítozik. Elvigyorodom, azzal a másik játékot is bekenem a síkosítóval. Ez is a régi haverja, csak ez már nem Jiminhez tartozik, hanem egy vadonatúj játék, amit imádni fog. Ismét, szorosan a hátához simulok, azzal a műpéniszt a feneke két partja között húzom végig majd lassan a bejáratán is, hogy érezze, mire is készülök. Karjai megfeszülnek, ahogy szabadulna, hangja egyre hangosabb, amit imádok hallani.

– Hmm... tudod, most szívesen megnézném, ahogy magadat kielégíted ezzel, de félek, ha eloldoználak, megfutamodnál – nevetem, azzal óvatosan előre nyomom a játékszert, aminek a makkja épp, hogy elmerül a testében. Szinte felkiált a kéjes érzésre, fejét ismét hátra veti, fenekét pedig teljesen kitolja, jelezve, hogy ne álljak meg és folytassam azt, amit elkezdtem. Nos, most az egyszer engedek neki, így egészen tövig merítem azt benne, azzal mozgatni kezdem, miközben ujjaimat ismét a merevedésére fonva, tovább izgatom, ajkaimmal pedig a bőrét csókolgatom. Érzem, ahogy testén végig folynak a gyöngyöző verejtékcseppek, légvétele pedig egyre gyorsabb, egyre szabálytalanabb. Pilláit félig lehunyva tartja, ahogy kezd teljesen önkívületi állapotba kerülni, ajkai szélén pedig, aprócska nyálcsík húzódik a vöröslő kis labdától, ami továbbra is a szájában foglal helyet.

– Gyönyörű vagy, Taehyung. Mi lesz veled később? Mi lesz, ha már én foglak megdugni téged? – suttogom fülébe, majd a másik vibrátort is bekapcsolom benne, hogy végleg megadjam neki a kegyelemdöfést és végleg elvegyem a józan eszét is.

Taehyung

Teljes összeomlás. Ez volt a legmegfelelőbb gondolat a fejemben, mikor tövig felnyomta belém a vibrátort, s mikor bekapcsolta, csak ráadás volt az egészre. Azt hittem, hogy megőrülök és komolyan őrjítő volt az egész. Egyszerűen annyi ingert kaptam, hogy majd' megbolondultam, főleg úgy, hogy képtelen voltam arra, hogy el tudjak élvezni. Valahogy gondoltam, hogy Hoseok egy pszichopata, beteg állat, de igazából magamnak sem akartam ténylegesen bevallani, tetszett, nem is akármennyire. Jó érzés volt, ahogy uralta, birtokolta a testem, ahogy játszott velem, úgy, ahogy még soha senki, emellett olyan élvezetet nyújtott és biztosított nekem, ami elvette a maradék eszemet is. Tény, hogy jó volt az a szex Namjoonnal, de egyáltalán nem ért fel azzal, amit Hoseok adott nekem néha napján, vagy esetleg folyamatosan. Hoseok túl jó volt, túlságosan ismerte a testem és mindent elkövetett annak érdekében, hogy úgy ostromolja a szenvedéllyel és erotikával, ahogy még soha senki, főleg abban a pillanatban.

Úgy nyögtem és nyüszítettem, mint egy fürdős kurva és igazából, ha nem lett volna a szájpecek az ajkaim között, akkor is képtelen lettem volna értelmes, összefüggő mondatokat alkotni, úgyhogy igazából felesleges volt rajtam az az eszköz, de valahogy éreztem azt, hogy esetleg ez Hoseoknak valami perverziója és tetszik neki a dolog.

Szívesen válaszoltam volna előbb feltett kérdésére, de nem tudtam.

– Elveszed az eszem. Csodálatos vagy... – sóhajtotta a fülcimpámra, finoman megharapdálva a széleit, lágyan, lassan masszírozva a merevedésemet, finoman, éppen, hogy csak mozgatva bennem a vibrátort, majd egy idő után elengedte ujjaival és talán a csípőjével nyomta hozzám, hogy ne csússzon ki, eközben ujjaival átkarolta a derekamat és végig cirógatta a hasamat. – Túl szép vagy, tudsz róla? – tette fel a kérdést, de válaszolni még mindig nem tudtam, csak egy elhaló nyüszítést hallatni, megvonagló testtel. A vibrátor pont az érzékeny pontomat ingerelte, és egyszerűen túl sok volt, úgy meg aztán végképp, hogy elmenni nem tudtam.

Ha még sokáig játszik így velem, biztos, hogy el fogok ájulni a rám folyamatosan törő gyönyörtől és kéjtől, amellett pedig a be nem teljesült élvezettől, hiszen majdhogynem másodpercenként képes lettem volna elmenni, ha nem gátolná bennem az a hülye kütyü.

Hoseok

Lábai folyamatosan remegnek, egyszerűen, alig bír rajtuk megállni, annyira oda van teste ezért az egészért. Nem is bánom, legalább megtanulja, hogy nálam jobban senki, de senki nem tudja uralni a testét, senki nem tud neki olyan élvezetet nyújtani, mint én. Ujjaimmal végig cirógatom a testét, egészen fel a mellbimbójához, amin végig simítok, aztán ujjaim közé csippentve, már is morzsolgatni és ingerelni kezdem. Több sem kell, hogy felkiáltson, persze csak annyira, amennyire a kis labdától képes erre. Egész teste megvonaglik a bilincs is hangosan megcsörren, ahogy továbbra is erősen tartja fogva a másikat. Elkuncogom magam, azzal tovább ingerelem a mellbimbót, miközben csípőmmel teljesen a fenekéhez dörgölődzöm, ezzel a vibrátort is mélyebbre nyomom neki, ami csak tetézi azt az érzést, amitől már alig lát maga elé. Úgy hiszem, ha túl sokáig csinálom ezt, a végén el fog ájulni, azt pedig nem szeretném. Viszont a kisördög akkor is bennem van, így csak tetézni akarom a kínzó gyönyörét. Ajkaimmal folyamatosan a bőrét kényeztetem ujjaimmal továbbra is a mellbimbóját ingerelem, farkában ott rezeg továbbra is a penis plug, míg a fenekében a vibrátor ad neki igazi gyönyöröket. Elnevetem magam, ahogy hallom a túlfűtött, kéjes nyögéseit és kiáltásait, ha pont olyan helyen kényeztetem, ami neki igazán jól esik, de még is kínozza az a vágy, ami kitörne belőle, de nem tud, egyszerűen nem képes rá.

– Mondd csak TaeTae. Szeretnél még egyszer megcsalni? – kérdezem a fülénél, miközben egyik kezem elengedi a mellbimbóját, így az lesiklik a hasára, amit körmeimmel végig marok, majd lejjebb vezetve, ujjaimat a merevedésére fogva, mozgatni kezdem rajta őket. Éles hangon felvinnyog, fejét már is a hátra vetve, hatalmasra nyílt szemekkel meredve maga elé. – Nem válaszolsz? – kérdezem, de persze tudom, hogy a szájpecektől nem is fog tudni. Talán jobb lenne kivenni azt a szájából, de ha őszinte akarok lenni, hihetetlenül jól áll a szájában. Olyan kiszolgáltatottnak tűnik így. Persze az is, de ezzel, teljesen azt a hatást kelti, mintha a kis szolgám lenne, akivel azt csinálok, amiit akarok. Bár, mondjuk ez is igaz. Nem is baj a lényeg, hogy tetszik, főleg az, ahogy állán megül az a picike kis nyállánc, amit gondolom a sok gyönyör közepette elfelejtett lenyelni, vagy ideje sem volt rá. Hirtelen a hajába marok, majd azzal a lendülettel hátra feszítem a fejét, arcán pedig végig nyalok, ölemmel pedig újra a fenekének dörgölöm magam. Ismét a hangját hallom, háta pedig egy gyönyörű ívet ír le, ahogy fejét is hátra feszítem és ahogy feneke is az én ölemhez ér. Elveszi az eszemet és azt hiszem ennyi nekem is elég volt. Ez a vonaglás, ezek a hangok és ez a test, maga Taehyung... nem bírom tovább.

Azonnal levetkőzöm, minden ruhámtól megszabadulok, aztán a férfiasságomat bekenem a síkosítóval, majd a vibrátort kikapcsolva, már is kihúzom belőle. Lassan elhelyezkedem a bejáratánál, de mielőtt azt hinné, hogy most fogok behatolni, ehelyett csak a farkamat a seggének dörgölöm, folyamatosan mozgatva feneke két partja között, hogy az őrületbe kergessem. Újabb egy remegő hullám járja át a testét, majd már csak azt hallom, ahogy talán azt mormolja a labda takarásában hogy: kérlek. Természetesen nem teljesen érthető, de még is, tisztán értem, hogy mit akar.

– Hogy mondod? – kérdezem, újra végig húzva makkomat a bejáratánál. Ismét megismétli azt az egy szócskát, miközben fejét oldalra fordítva könyörögve néz rám.

– Kérsz? Mire kérsz? – érdeklődöm, megismételve a mozdulatot. Újra a "kérlek" szót ismétli meg, majd mond még hozzá valamit, talán olyasmit, hogy dugj meg. De nem vagyok benne biztos, azonban ez nem is fontos, azt csinálok most a kiszolgáltatott testével, amit csak akarok.

– Hmm, nem is tudom, hogy engedjek-e a kérésednek – nevetem, ahogy makkomat éppen, hogy csak elmerítem a testében. Már is egy velős nyögést hallat, de azonnal kihúzom farkam a testéből, aztán konkrétan elfenekelem vele, ahogy azt már korábban megígértem magamnak. – Tudod, én nagyon mérges vagyok rád. Nem is tudom, hogy megtegyem-e azt, amire kérsz. Mélységesen megbántottál és mélységesen feldühítettél akkor. Nem is ismersz még is olyan szavakkal dobálóztál, amikkel nem lett volna szabad! – sziszegem, mikor egyik farpofájára rácsapok az 5 csillagos Hobi faszommal, amivel már annyiszor eljuttattam őt a gyönyörig. Felnyüszít, majd hirtelen felkiált, amikor egy hirtelen mozdulattal tövig merülök benne. Aztán, azzal a lendülettel ki is húzódom és ismét elverem vele a másik farpofáját, majd a feneke két partja között is rácsapok vele. Tudom, hogy nem csapok ezzel nagyot rá, de nem is akarok. Majd újra tövig merülök benne, csak azért is, hogy húzzam az agyát. Folyamatosan kihúzódom belőle és elcsapkodom a seggét, aztán azzal a lendülettel újra tövig merülök. Így játszadozom vele, mígnem azt látom rajta, hogy alig bírja tartani magát, teste kezd elernyedni és verejtékcseppjei folyamatosan végig folynak rajta, légvétele pedig teljesen szabálytalan. Nekem is elveszi az eszemet, mire a játszadozást megunva, ismét tövig merülök benne, de már nem húzódom ki belőle. Mindkét kezemmel a csípőjére marok, hogy így húzzam magamhoz a testét, ami újra megfeszül, mikor tudatosul benne, hogy benne fogok maradni. Végül azonnal mozogni kezdek. Lassan és mélyeket lökve benne, hogy szintén megkínozzam a testét.

– Rettenetesen csalódott vagyok, TaeTae. Nem hittem volna, ah... hogy egyszer bevallok neked mindent te pedig semmibe veszed. Nem hittem volna, hogy ennyit jelentek neked! Tudom, hogy Jiminnel vagyok, de szerinted téged miért tartalak?! Hah? – kérdezem, majd ismét mélyen belé lököm magam, amitől már nem csak ő, de én is hangosan felnyögök. – Azért tartalak magam mellett drága, mert fontos vagy nekem. Ha csak egy sima dugópartner lennél, már régen rád untam volna. Régen nem kéne nekem a segged, amit már nem csak én tágítottam ki! - sziszegem, egyre inkább dühtől túlfűtött hangon. – Gyűlölöm a tudatot, hogy képes voltál megcsalni, hogy egyszerűen felajánlottad magad a egy másik férfinak, méghozzá NamJoonnak. Az a szerencsétlen, azt sem tudja, hogyan kell téged kezelni. Nem tudja, mi az, amitől igazán ki tudsz elégülni. Te hozzám tartozol TaeTae, csak is hozzám! Soha, de soha senki nem érinthet meg… – sziszegem, miközben kihúzódom belőle, aztán végig simítok a bejáratán. – Főleg itt nem! Ez csak is az enyém és az is marad – morgom, aztán két ujjamat belé vezetve megcirógatom belülről. – Használt óvszert az a barom? – kérdezem, ahogy fülének cimpáját megharapom. Azonnal bólogatni kezd, nyüszítve, és vonagló testtel. – Jó... én most nem fogok. Megmutatom neked, hogy mi való beléd, hogy kié való beléd! – sziszegem, azzal az óvszert lehúzva a farkamról, ismét bekenem a síkosítóval, azzal a lendülettel, teljesen elmerülök benne, hogy most egyenesen belé ürítsem a magomat, amire eddig még nem volt példa. Ma, amennyi menetünk lesz, annyiszor fogom a testébe üríteni azt!

Taehyung

Tényleg alig bírtam magammal. Az a rengeteg inger, amit a testem kapott, a magatehetetlenség, Hoseok szavai, cselekedetei és tettei egyszerűen az őrület határára sodortak és úgy éreztem, ha nem fogok tudni kielégülni, aránylag gyorsan, akkor tényleg átlépi az agyam azt a határt és meg fogok bolondulni, de mintha őt nem érdekelné vagy tudomást sem venne róla, úgy folytatta a játszadozást. Mikor már teljesen elmerült bennem, óvszer nélkül, hihetetlen érzés kerített hatalmába, ugyanis így teljesen más volt. Forróbb, jobb. Ha belegondoltam, hogy mi lehet ennek a következménye, annyira nem tetszett, de jelen esetben egyszerűen túl jó volt és amúgy is képtelen lettem volna nemet mondani, vagy ellenkezni, hát még így.

Szívesen megmondtam volna neki, hogy elégítsen ki, vagy végem lesz és begolyózok, bedilizek, megőrülök, tegyen valamit, szánom-bánom bűneimet, csak ne tegye ezt, de az ajkaim közt lévő piros labdával megáldott szájpecek nem tette lehetővé, hogy bármit meg tudjak tenni a szabadulásom és élvezetem beteljesülésének irányába. Hoseok úgy játszott velem és a testemmel, ahogy soha, senki más és ahogy elnéztem, roppant mód élvezi. Szó, mi szó, én is élveztem, csak... ott volt mellette az a rossz érzés, hogy miért is kapom, főleg, hogy hozzám is vágja azt, mintha alapjáraton nem tudnám. Élveztem, de egyben megalázónak és sértettnek gondolta a helyzetet, ez pedig néhol elbizonytalanított és megrémisztett. Sokszor eszembe jutott, hogy csak legyen vége, csak hagyja abba... de éreztem, hogy nem fog ez olyan könnyen menni.

Mélyen a nyakamba sóhajtott, miközben megállt a mozgásában, az én testem pedig folyamatosan vonaglott, nyüszítettem, mint egy kivert kutya és úgy remegtem, akár a nyárfalevél. A szemeim könnyben úsztak és néha el is engedtem őket útjukra, hogy szabadon csordogálhassanak le arcomon. Volt, mikor a nyálamat sem voltam képes lenyelni és... igazán megalázó volt, ez az egész. Ramatyul éreztem magam, sűrűn.

– Megtanítom neked, hol a helyed – sziszegte a fülembe, megnyalva a cimpámat, miközben újra meglendítette a csípőjét, erőteljesen mozogva bennem férfiasságával. Egy elhaló sikolyt engedtem meg magamnak, miközben teljesen hátrafeszítettem a fejemet, már-már homályos látással, meg-meg feszülő izmokkal. Képtelen voltam elélvezni, a könnyeim pedig újra eleredtek, és ahogy lehunytam a szemeimet, folyamatosan csordogálni kezdtek az arcomon.

Ha ezt így folytatja, el fogok ájulni.

Hoseok

Mikor megpillantom a könnyektől nedves arcát, felnyúlok az arcához és gyengéden letörölgetem azt. Tudom, hogy már alig bírja és igazából már én is. De annyira gyönyörű, annyira jól esik, hogy megmutathatom neki, hogy mi az igazi gyönyör, az igazi élvezet. Hogy megmutathatom neki, hogy rettenetesen fontos a számomra, mert így van. Az, nagyon is az. Alapjáraton, lehet nem lennék ennyire kegyetlen vele, de most hihetetlenül bennem van az az aprócska bosszúvágy, hogy megmutassam neki, hol a helye. Nyakába csókolok, majd mélyen megállok benne, csípőcsontját pedig végig masszírozom. Felvinnyog, mint egy fürdős kurva, teste ugyancsak erőteljesen megvonaglik. Ma már nem is tudom, hogy a mai nap már hányadszorra.

– Szeretnéd, hogy végre elélvezz? – kérdezem halkan, ahogy hasán végig simítok, fel egészen a mellkasáig. Mintha szemeiben remény csillanna meg, úgy néz rám és hatalmasat bólint. Elkuncogom magam, ekkor mellkasát végig cirógatom, ami szaporán emelkedik és süllyed, ahogy a levegőt kapkodja. – Hogy mondod? – kérdezem, ahogy mellbimbójára csípek két ujjammal, így ingerelve a testét. Szemeiből újabb könnyek indulnak az útjukra. Elnyögi az "igen" szót a szájpecek takarásában, miközben könnyei tovább csordogálnak le az arcán az álláig, ahol a nyálával keveredik össze. – Hmmm... lehet én vagyok süket, de mintha mondani akarnál valamit. Mi is van a szádban? – kuncogom, megjátszva magam, ahogy mellkasától elhúzom a kezem, aztán a szájpecek szíjához nyúlok, gyengéden meghúzgálva azt. – Szeretnéd, hogy levegyem? – érdeklődöm, újra meghúzogatva, amitől a feje is hátrabicsaklik. Elnyöszörgi újra az igent, mire a szíjat egy picit lazábbra veszem, így lassan kiveszem a piros labdácskát az ajkai közül, hagyva, hogy a tárgy a nyakában lógjon tovább. Érzem, alhasam is megremeg, mikor megpillantom nedves ajkait, amit egy kis nyállánc köt össze a labdácskával. Istentelenül szexi. Azonnal lökök egy nagyot a csípőmmel, amitől már is szabadon felnyög, hangosan engedve szabadjára a hangját.

– Nos, TaeTae. Szeretnél elélvezni? – kérdezem, ahogy ismét lökök benne egyet, amire már is nyögéssel reagál.

– Igenh... Igenh! – nyög fel, szabadon hallatva a hangját, én pedig élvezem, ahogy választ ad a kérdésemre, mint egy jó kiskutya, úgy viselkedik most.

– Hmmm, mit szeretnél? Mit tegyek ennek érdekében? – kérdezem, ahogy újabbakat lökök a testében, már egy pillanatra sem állva meg a mozgásban. Taehyung testét így érezni, valami csodálatos. Ahogy az izomgyűrűi szabadon záródnak a farkamra egészen őrjítő.

– Veddh... ki! Vedd ki ezt! – szólal fel, majdhogynem kiáltva, ahogy a vágy teljesen elködösíti az elméjét.

– Milyen beszédesek lettünk – nevetem, csípőjére fogok, úgy húzva testét magamhoz, erőteljeseket lökve benne. – Viszont, hol marad az, amit eddig hajtogattál? – kérdezem.

– Kérlek, kérlekh! – teszi hozzá azonnal, ismételgetve, amire vigyorom már is tele lesz önelégültséggel.

– Nos, tehetek valamit – suttogom vállára, amit megcsókolok, aztán lenyúlok vágyához, végig simítva a hosszán, majd a fémecskéhez nyúlok. Azonnal megkönnyebbült sóhajt hallat, teste megremeg, ahogy elhiszi, hogy most akarom kivenni, azonban megállok a mozdulatban, amit már is erőteljes nyüszítéssel és vonaglással nyugtáz.

– Kérlek, Hoseok, kérlek! Könyörgök! – kiabálja, ahogy karjait is megfeszíti, türelmetlenkedve, könnyei folyamatosan végig folynak arcán, amihez odahajolva, lecsókolom őket onnan.

– Elhiszem, hogy könyörögsz, viszont nem szeretnél megígérni nekem valamit? – kérdezem, komolyan belenézve a szemeibe. Látom íriszeiben a félelmet, látom bennük, hogy alig várja, hogy végre megszabadulhasson tőlem. Hiába várja, ez soha nem fog megtörténni. Látom, ahogy nyel egy hatalmasat, hiszen tudja, hogy mit akarok tőle hallani. – Nos?

– Soha... soha többé nem csallak meg. Nem fekszem le senkivel, rajtad kívül – mondja el halkan az ígéretét, végig a szemeimbe nézve a szeme sarkából.

– Biztos? – kérdezem, közben picit megnyomom a penis plugot, ami picikét mélyebbre csúszik benne. Már is, szinte felvisít.

– Biztos! Biztos! Soha, soha többé! – kiabálja, amit megvigyorgok, de ezt már nem láthatja.

– Rendben... legyen hát – csókolom meg a tarkóját, azzal mindkét kezemmel előre nyúlok, leállítom a vibrálást, majd lassan kicsúsztatom belőle az apró gömbökből álló fémrudat. Megkönnyebbülten nyög fel, majd, ahogy elkezdek mozogni benne, teste azonnal ismét megfeszül, ívben hajlik meg háta, szemei is hatalmasra nyílnak, a hogy már most kezdi érezni azt, hogy mindjárt itt a beteljesülés. Ujjaimat már is a vágyára fonom, és mozgatni kezdem őket a mozgásommal megegyező ütemben. Füléhez hajolva nyögök fel, folyamatosan a nevét nyögve és suttogva, ahogy már én is érzem a végét a dolognak, azonban ő, mielőtt elmenne, elengedem a merevedését, majd mélyen megállok a testében. Újabb tiltakozó kiáltást hallat, hiszen majdnem elélvezett, azonban mielőtt azt hinné, hogy nem akarom elengedni, újra merevedésén mozgatom a kezem és újra mozgatni kezdem a csípőm.

– Nos? Meg fogsz csalni? Szándékodban áll még? – kérdezem, túlfűtött hangon. – Azt akarom, hogy jól az eszedbe vésd ezt. Meg csalsz még?! – emelem meg a hangom, miközben még vadabbul csapódom a testébe és még vadabbul verem ki neki a farkát.

Taehyung

Csak arra vártam, hogy végre vége legyen, mert már tényleg nem bírtam volna ki sokáig és tényleg az ájulás szélén álltam, főleg, úgy, hogy Hoseok egy pillanatra megállt bennem és megállította ujjainak mozgását is. Azt hittem, hogy idegösszeroppanást kapok, de abban a pillanatban folytatta munkálatait, folyamatosan a fülembe sziszegve, vagy morogva azt, amit akart. Szerettem volna válaszolni rá, de igazából el sem jutott a tudatomig, miket mondhatott, a kéj és a szenvedély annyira megőrjített... annyira kikészített, így csak nyüszítettem és nyöszörögtem, mint egy elmebajos és sűrűn előfordult, hogy még sikkantottam is egyet, mikor érzékeny pontomat találta el merevedésével.

Talán pár pillanatig tartott az egész, hirtelen éreztem, hogy végig fut a testemben a forróság és alig pár pillanattal később egy velős kiáltással élveztem a tenyerébe, hevesen remegő, rázkódó testtel. Minden izmom megfeszült közben, a lábam még be is görcsölt a túlzott feszítéstől, de akkor perpillanat ezt sem fogtam fel, csak vonaglottam Hoseok karjaiban, ugyanis hiába élveztem el, gyönyörközpontomat továbbra is ostromolta, férfiasságom masszírozásával együtt, így jó pár másodpercig tetézte bennem a felgyülemlett beteljesülést.

– Szeretlek... Szeretlek Taehyung – zihálta a fülembe, majd megeresztett egy mély nyögést, és egy minutummal később éreztem a testembe áradni a forró nedvét. Halkan felnyögtem és összerezzentem az érzésre, majd lehunytam a szemeimet, még mindig vadul remegő testtel.

Hoseok felsóhajtott, majd ujjaival szorosan átkarolta a derekamat, a hasamon pihentetve kezeit, úgy húzva magához közelebb, finom, lágy puszikat hintve a nyakhajlatomba, de nekem azt hiszem, ennyi volt. Végem volt. Talán épp, hogy a nyakamba puszilt és csókolt, elsötétült előttem a kép. Túl sok volt ez azt hiszem az agyamnak és az idegrendszeremnek is, így szemvillanásnyi idő alatt elájultam, viszont arra, amit mondott... arra tisztán emlékezni fogok, ha felébredtem, azt hiszem.

Hoseok

Amikor egy utolsó csókot adok a nyakába, hirtelen csak arra leszek figyelmes, hogy egész teste elernyed, csuklója erősen a bilincshez feszül, amitől akár sérülést is szerezhet. Azonnal ijedten fogok a testére és tartom meg. Most konkrétan úgy lóg a váról, mint egy felakasztott húsdarab. Nem mondom, most megijedtem, ahogy így elengedte magát, de bizonyára elájult a kimerültségtől, de még is... remélem, hogy nincs semmi baja. Lábammal felszedem a nadrágomat, amiben benne van a kulcs, hogy folyamatosan tartani tudjam ezt a kis hülyét, így amint eloldozom a kezeit, azonnal a karjaimba veszem, azonban, muszáj felöltöztetnem. A ruhámra fektetem rá, amit valamennyire sikerül összekotornom a földön, aztán a ruháit felszedve, mindent ráadok. Remélem, hogy tényleg nincs semmi baja, mert ha bármi lenne, azt nem bocsájtanám meg magamnak. Tény, hogy csak meg akartam tanítani, de mégsem akarom, hogy bántódása essen. Amint felöltöztetem, én is felöltözöm és minden kéjt szolgáló eszközt elteszek a táskám legmélyére, aztán Taehyungot a karjaimba véve, visszaviszem a táborba, ahol már mindenki aludhat, ugyanis sehol sincsenek. A tűz kialudt és minden házikóban sötét van. Lassan beviszem TaeTaet a saját kis házába, ahol lefektetem az ágyra, miután alsóneműre leöltöztetem. Felsóhajtok, aztán leülve mellé egy csókot adok az ajkaira, ami még mindig annyira kívánatos. Ha ébren lenne, most agyon csókolgatnám. Sajnálom, ami történt, mert tudom, hogy túlzásba estem, tekintve, hogy most egy menet után elájult. A múltkor nem is tudom, hogy hány menetet tudtunk le, mikor teljesen kiütötte magát. Halványan elmosolyodom, aztán újra megcsókolva az ajkait, kimegyek a házikóból, hogy Jiminhez menjek, de már meg sem lepődöm, amikor nem találom ott. Megint Yoongival van, és még csak nem is gondol arra, hogy visszajöhetek. Vagy csak tisztában van vele, hogy V-vel dugok olykor és ilyenkor ő is kiéli szabadságát. Viszont, ha ő Sugával fekszik egy ágyban, így én is visszamegyek a kis ájulthoz, aztán a fürdőbe cipelve, megmosdatom a testére száradt verejtéktől, meg úgy mindentől, majd ahogy visszafektetem, hogy pihenjen én is megfürdök, közben pedig folyamatosan azon jár az agyam, hogy, talán elrontottam valamit? Oké, hogy elájult, de aggódom érte. Tényleg, aggódom. Viszont, mit is mondtam neki, amikor elmentem benne? Én... mit mondtam, és miért? Gondterhelten felsóhajtok, mikor bemegyek a szobába, aztán elfekszem mellette, szorosan magamhoz húzva, nyakába nyomva egy csókot. Mikor kezére fogok, hogy megnézzem megsérült-e, megpillantom csuklóin azt a vágást, amit a bilincs okozott. Normál körülmények között nem sérülhetett volna meg, viszont az a plüss sem ér semmit, ha teljes testsúllyal nehezedik rá. Csak remélni tudom, hogy eltűnik és nem lesz belőle semmi baj. Csuklóját is az ajkamhoz emelem és adok rá egy csókot, majd csókjaimmal felhaladok karján, egészen az arcáig, mígnem újra az ajkait teszem a magamévá. Tudom, hogy nem érzékel belőle semmit, de ettől függetlenül szeretném, ha érezné mellette vagyok és vigyázok rá, még akkor is, ha beteg módon elborul az agyam a rohadt féltékenységtől, amivel Jimin is rátetéz ezzel az egész Sugás dologgal. Felsóhajtok, végül elhelyezkedem mellette és úgy húzom magamhoz, hogy megöleljem, azonban mivel ájult, olyan konkrétan, mintha egy hatalmas baba lenne, akit úgy mozgatok, ahogyan nekem tetszik. Ah... bár, ha úgy vesszük, ő már így is az én babám, csak még nem tud róla. Mindegy is, aludni akarok. Vele akarom tölteni ezt az éjszakát, ezt a csodás éjszakát.

Taehyung

Halkan felnyöszögtem, mikor realizáltam, hogy felébredtem. Nagyon nyomottnak éreztem magam, így felsóhajtva küzdöttem az ellen, hogy felnyissam pilláimat, nehogy véglegesen éber legyek, ugyanis borzasztó fájdalom nyilallt a csuklómba és egyes testrészeimbe is, úgyhogy nem akartam felkelni. Aludni akartam, henyélni, heverészni egész nap, de tudtam, hogy ez nem lehetséges, hiszen akár akarom, akár nem, bizony, ma is munka lesz és nem is akármilyen, ugyanis a közelgő klipet fogjuk felvenni, így nagyon bántam, hogy ennyi fájdalom járja át a testem némely pontját, hiszen mozogni kell majd a klipben, nem lehetek egy merev fadarab.

Felsóhajtottam és miután sehogy sem sikerült visszaaludnom, felnyitottam pilláimat, és álmosan, kótyagosan néztem magam elé, viszont az első, amit megláttam, Hoseok arca volt. Kissé elvörösödtem, majd nyeltem egy nagyot, ugyanis akarva-akaratlanul, de azonnal eszembe jutott az elmúlt este és ha visszagondoltam rá, egyszerűen lángba borult az arcom. Tény, nem volt rossz, de ha nem is szándékosan, bizony, okozott sérüléseket, és ezen gondolat kíséretében emeltem meg csuklómat, hogy megnézhessem, viszont mikor megláttam, elhúztam az ajkaimat. Lila, vöröses csík éktelenkedett rajta és elég csúnya volt, annyira szétszedte a bilincs, pedig még szőr is volt rajta, úgyhogy megint megszívtam.

Persze, tudom, hogy... nem akart fizikálisan, kész akarva bántani, de a fenekem fájt a megviseltségtől, a karjaim is fáradtak voltak, abban is sajgott a kellemetlen érzés és ha ez nem lenne elég, akkor még ugye a csuklóm. Bár, ennek ellenére élveztem és azért meg kell hagyni, ritka az olyan, hogy élvezés után az egyén rögtön elájul és eldobja magát, szóval akármennyire is volt kínzó és borzasztó, a vége tökéletes volt. Főleg, mikor a fülembe súgta... Nyelnem kellett egy nagyot. Vajon azt komolyan gondolta? Tényleg úgy gondolta?

Megcsóváltam a fejemet és megeresztettem egy újabb szusszantást, álmoskásan nézve Hoseok arcát. Normális, vagy sem, nem tudtam rá haragudni. Messzire ment, való igaz, de ennek ellenére sem éreztem iránta ellenszenvet és ez valamilyen szinten azért bosszantott, hiszen ha normálisan gondolok a dolgok mélyére, bizony, mérhetetlen nagy düht és haragot kellene táplálnom szerény személye irányába, amiért képes volt ennyire kiszolgáltatottá tenni és megalázni ennek tetejében, mindezt azért, mert "megcsaltam". Ami igazából nem is volt megcsalás, hiszen nem... akárhogyan is mondja, nem vagyunk párkapcsolatban. Ő Jiminnel és saját magával él szép kapcsolatot, nem pedig velem.

Elmélkedéseim közben arra lettem figyelmes, hogy lassan ugyan, de ő is felnyitotta pilláit és egyenesen az én szemeimbe nézett. Halk szusszantást hallatott, majd közelebb mászott hozzám és egy finom, gyengéd puszit lehelt az ajkaimra.

– Hogy vagy? – kérdezte, megsimogatva az arcomat.

– Szerinted? Remekül – sóhajtottam és egy pillanat alatt elfordultam tőle. Visszaszívtam, amit mondtam, mégis haragudtam rá. Ahogy felnyitotta a szemhéjait és rám nézett, valahogy felgyulladt bennem a méreg és a pufogás. Férfi vagyok és képes volt... képes volt majdhogynem egy... egy... egy... nem is tudom, mivé tenni! Jó, a próbateremben történtek máshogy hatottak, az teljesen más volt. Azt én is ugyan úgy akartam és ugyan úgy tettem érte, húztam az agyát, táncoltunk, az teljesen más volt. Ez ijesztő volt. Mintha megőrült volna. – Látnád, milyen ronda a csuklóm, amellett rohadtul fájnak a karjaim és a lábaim, az alfelemről ne is beszéljünk! Szerintem a pisilés is elég kellemetlen lesz, de nyugi, nem foglak többé megcsalni, tanultam belőle – halkultam el a végére, továbbra is a hátamat mutatva neki.

Hoseok

Egy rövid ideig csendben figyelem a hátát, hiszen tökéletesen mutatja nekem, hogy mennyire bántja ez a dolog, amit megértek, de valahogy muszáj volt a fejébe vésnem, ami sikerült is, hallva a mondatát. Erre egy apró mosoly kúszik az arcomra, de hamar eltüntetem onnan, mikor szorosan hozzá bújok, aztán átölelem a hasánál és a nyakába csókolok.

– Sajnálom. Nem hittem volna, hogy ennyire nagy gondot okozok neked – mondom halkan, tovább csókolgatva a puha bőrét, aztán picit elhúzódva tőle a hátára fordítom, hogy rá nézhessek. De hiába, ő a fejét elfordítja tőlem. Halkan felsóhajtok, aztán a kezére nézek, ami tényleg csúnya. Gyengéden megemelem, aztán végig simítva rajta, ajkaimhoz emelve egy csókot adok a sebeire, mind a két csuklóján. – Tényleg sajnálom, nem akartam neked sérülést okozni és izomlázat sem – mondom ezt már egy aprócska mosollyal. – Nem mondom, hogy nem lesz még ilyen gyönyörben részed, de csak akkor, ha te is akarod – mondom halkan, miközben elengedem csuklóit, aztán fölé magasodva az állára fogok, hogy magam felé fordítsam az arcát. Amint találkozik tekintetünk, lehajolok hozzá és megcsókolom puha ajkait. – Remélem, hogy megbocsátasz. Ezt pedig rendbe hozom – suttogom kívánatos ajkaira, ahogy végig simítok az oldalán.

– Még is, hogy hoznád ezt rendbe? Fáj mindenem, és ma forgatás – nyöszörgi, amit megmosolygok.

– Úgy, hogy feküdj a hátadra – mondom halkan, ahogy lemászom róla.

– Minek? – kérdezi, de csak gyengéden arra ösztökélem, hogy tegye meg.

– Csak feküdj. Ígérem, nem bántlak – puszilok a hajába. Majd, ahogy elfekszik az ágyon, már is a derekára ülök, hogy végig masszírozzam a testét, hogy valamennyire megkönnyítsem neki a mozgást. Halkan és jólesően felsóhajt, amit megnevetek, igaz halkan, de megnevetem.

– Mi az? – kérdezi, ahogy oldalra dönti a fejét és felnéz rám.

– Semmi, csak aranyos vagy – válaszolom, ahogy a karjait is végig masszírozom, közben lehajolva hozzá, végig csókolgatom a bőrét. – Tudom, hogy tegnap nagyon ijesztő voltam, tudom, hogy elborult az agyam, de hidd el, soha, de soha nem bántanálak. Egyszerűen, csak nem akarom, hogy a másé legyél, de ezt már tudod – suttogom, amire bólint egyet. – Viszont szeretném, hogy tudd, tényleg hihetetlenül fontos vagy a számomra – mondom ezt már őszintén, hiszen tényleg az. – A játékokat is azért alkalmaztam, hogy megtanuld, hogy mellettem a helyed, hogy velem vagy tökéletes és teljes. Csak én tudom azt, hogy mit szeretnél, csak is én tehetlek boldoggá. Tudom, hogy ez önzően és szarul hangzik, de úgy érzem, hogy így van – fejezem be, miközben a másik karját is szépen végig gyúrom, aztán úgy haladok lentebb a lábaira. – Amúgy... tényleg gyönyörű voltál tegnap. Tudom, hogy nem így gondolod, de számomra, te olyan vagy, mint a drog. Nem tudlak elengedni, nem tudom megtenni ezt. Még akkor sem, ha te abba akarod ezt hagyni – hajolok le a combjához, amire egy újabb csókot lehelek. – Tényleg sajnálom, hogy bántottalak – mondom halkan, teljes megbánással a hangomban.

Taehyung

Igazán jól esett, ahogy ujjaival és tenyerével masszálta a bőrömet, de a szavait közben nem tudtam figyelmen kívül hagyni és nem tudtam, mit is mondhatnék mindarra, amit a tudomásomra hozott. Tényleg úgy viselkedett előző este, mint egy beteg pszichopata, és a legrosszabb az egészben az volt, hogy valamilyen szinten tetszettek is azok a dolgok, de ezt neki véletlenül sem akartam volna bevallani - bár, gondoltam, hogy tud róla, hiszen a testem mindenre reagált és erre csak az a magyarázat létezett, hogy bármennyire is nem akartam, azért élveztem néhány dolgot.

– Ez így akkor sincs rendjén – bukott ki belőlem egy idő után, miközben mélyen felsóhajtottam, ahogy a combjaimra kezdett lágy csókokat és puszikat hinteni. – Úgy viselkedtél, mint egy őrült, holott semmi jogod nem volt hozzá. Hoseok, te mit gondolsz mégis? – kérdeztem halkan, arcomat a párnámba nyomva, lebiggyesztett ajkakkal.

– Mármint? – kérdezte halkan, újabb puszikat adva a combomon lévő bőrömre, finoman megcsókolgatva azt.

– Ez szerinted így normális? Te összefekszel Jiminnel és velem is, de haragszol rá, amiért megcsal, rám meg azért, amiért félrekacsintottam. Akár tetszik, akár nem, ugyanazt csinálod, csak szemérmetlen módon. Akkor lennél jogosan kiakadva, ha nem lennél kapcsolatban Jiminnel és nem csalnál meg engem, vagy őt, de így inkább csak vicces az a felháborodás, amit tanúsítasz. Ez így egyáltalán nem normális – sóhajtottam, majd nagy nehezen megfordultam, hanyatt fekve, ő pedig lassan a csípőmre ült és úgy nézett le rám, összevont szemöldökkel.

– Én nem tudok dönteni! Ti kedvtelésből teszitek, ez így megint más – dünnyögte, oldalra sandítva.

– Nem más. Honnan tudod, hogy Jimin is esetleg nem tud dönteni kettőtök között? – tettem fel a kérdést, haloványan oldalra billentve a fejemet.

– Tudom és kész! Akkor sem volt helyes, amit tettél – mormogott, elhúzva az ajkait. Felsóhajtottam, lehunyva a szempilláimat, közben pedig amennyire csak tudtam, megcsóváltam a fejemet.

– Akkor sem vagy jogosan kiakadva, és nem érdemeltem volna meg a tegnapit. Remélem tudod, hogy a minimális férfiasságomat és kiölted belőlem, megaláztál és semmissé tettél, főleg az, ahogy neveztél. Szuka, meg nem tudom. Tudod, milyen sértő? Tudod, mennyire rosszul esik? Ahelyett, hogy magadhoz édesgetnél, logikusan, ilyeneket teszel... nem vagy normális és nem megbántottál, hanem a földbe tiportál! Porig romboltad az önbecsülésem és a férfiasságom!

Hoseok

Felsóhajtok, amint ezt kimondja, majd lehajolva hozzá, gyengéden megcsókolom az ajkait. Tudom jól, hogy ezzel nagy hibát vétettem, tisztában vagyok vele, de még is, én jogosnak érzem a büntetését, ami konkrétan nem is büntetés volt.

– Tudom. Tudom, hogy ezt nem kellett volna, de azokat csak dühből mondtam, egyáltalán nem gondoltam komolyan. Tudom, hogy ez nem változtat semmin és tudom, hogy ezt érzed, de szeretném, hogy tudd, nekem még ugyan az a TaeTae vagy, aki eddig is. Ha nem lettem volna ennyire dühös, ha nem mindig Namjoon és te lennél a fejemben, mikor folyton azt hallom a fülemben csengni, ahogy a nevét nyögöd... Gyűlölöm a gondolatát is – szuszogom az ajkaira, de ő csak dühösen néz rám.

– Akkor sem volt jogod ezt megtenni velem. Én egy érző ember vagyok, nem pedig egy tárgy akivel azt teszel, amit akarsz és akivel úgy beszélsz, ahogy akarsz. Fáj ez az egész – mondja halkan, szemeiben is megülnek a könnyek. Ismét lehajolok hozzá, majd megcsókolom az ajkait.

– Sajnálom – ismétlem meg magam. – Jóvá teszem. Bebizonyítom, hogy rosszul hiszed. Nem áll szándékomban tárgyként kezelni és úgy beszélni veled. Bebizonyítom, hogy nagyon is fontos vagy nekem. Csak arra kérlek, hogy adj még egy esélyt magunknak. Remélem, hogy a közös egy hét, még áll – mosolyodom el halványan, miközben végig simítok az arcán. – Te még mindig az én leggyönyörűbb és legnagyobb kedvesem vagy, TaeTae – suttogom ajkára, amit ismét megcsókolok, lassú táncra hívva a nyelvét.

Taehyung

Felsóhajtottam, majd átkaroltam a nyakát, mikor finoman megcsókolt, nyelvével az enyémet ízlelgetve, lágyan körözgetve, keringőre hívva, amit kissé vonakodva ugyan, de lassan elfogadtam, finoman a puha tincseivel játszadozva ujjaimmal. Tény, tényleg nagyon bosszús voltam, de... ahogy beszélt hozzám, ahogy érintett és csókolt, tényleg úgy tűnt, hogy megbánta, amit elkövetett és reméltem, mindenképp el akartam hinni, hogy ez így volt, így visszacsókoltam, finoman cirógatva a haját, a puha, selymes tincseit, lágyan húzva magamhoz közelebb, lehunyva a szemeimet.

– Csak abban az esetben adok esélyt magunknak, ha abban a pár napban mindent jóvá teszel! Csak akkor – simítottam meg a fejét, mire elvigyorodott, majd megcsókolgatta a puha párnácskáimat, finoman ajkai közé véve az alsót, megszívogatva, lágyan megharapdálva, aminek hatására elmosolyodtam. Sokkal szimpatikusabb volt ez a Hoseok, mint a tegnapi. Mérföldekkel szimpatikusabb!

– Rendben, így lesz! Mindent jóvá teszek, mindent – mondta, megpuszilgatva. – Viszont akkor neked is ezt kell ám tenned! – nézett rám, összevont szemöldökkel.

– Én már megkaptam a büntimet – vigyorogtam, játszadozva a tincseivel, incselkedve nézve fel rá, vonogatva a szemöldökömet.

– Na, de kis szemtelenek vagyunk! Nem volt elég a tegnapi büntetés? – kérdezte kuncogva, finoman végig simítva a derekamon, majd lassan a combjaimhoz csúsztatta az ujjait és lassan felhúzta őket, hogy közéjük férkőzhessen, és úgy puszilgathassa az ajkaimat.

– Bőven elég volt, egy fél életre! – nevettem kissé keserűen, majd a szemeibe néztem és most én kezdeményeztem vele csókot.

Eddig tartott a harag. Olyan édes és figyelmes volt, hogy egyszerűen nem lettem volna képes az arcomon és a mozdulataimon tartani a merevséget és a mély megbántottságot. Annyira rossz azért nem volt, csak a szavak, amiket intézett felém. Talán csak azok sértettek a leginkább, de túlteszem magam rajta.

Mint mindenen.

Hoseok

Elnevetem magam, amint elengedem ajkait, majd a szemeibe nézek. Úr Isten, de imádok bele nézni, figyelni azt az élettől csillogó szemeket és érezni azt a túláradó szeretetet, amiben engem részesít. Újabb csókot váltok vele, ujjaimmal végig cirógatom a bőrét, mígnem, valami megvilágosodik bennem. Én csak is vele akarok lenni, ő az, akivel túl jól érzem magam, akivel minden percet öröm megélni. Igen, azt hiszem, hogy döntöttem.

– Hmmm, van egy ötletem – vigyorodom el szélesen, miközben arcát cirógatom.

– Mi lenne az? – kérdezi mosolyogva.

– Ide költözöm hozzád, most csak is veled akarok foglalkozni – válaszolom, amire hatalmas szemekkel néz rám.

– Jiminnel mi lesz?

– Jimin jól el van Yoongival. Meg amúgy is, rájöttem, hogy ki fontosabb a számomra. Meg persze, már most kiengesztellek, mindenért – kuncogom, ismét megcsókolgatva ajkait, amit most valami egészen nagy hévvel viszonoz. Szinte érzem a boldogságát szétáradni a testében, amiből én is kapok és én is tisztán érzem ezt, ami hihetetlenül jó érzés.

– Nos, mi lenne, ha megvárnál itt, míg összepakolok? – kérdezem vigyorogva, ahogy lassan lemászok róla.

– Rendben, itt várlak – ül fel, boldog kiskutya szemekkel nézve rám.

– Jól van, nem sokára jövök, addig is, ha unatkoznál – felveszem a földről a táskámat és elé teszem, már csak azért is, hogy kötekedjek vele, mert jó látni, ha felhúzom és zavarba hozom –, nyugodtan foglald le magad, próbálgasd – vonogatom meg szemöldököm, ahogy a táskában szunnyadó játékokra célzok, közben felállok, hogy a másik házból elhozzam a cuccaimat.

Taehyung

Elmondhatatlanul boldognak éreztem magam, hiszen úgy hittem, most tényleg az igazat mondta és ez mérhetetlen nagy örömmel töltött el, így a lehető legvidámabban néztem bele a táskába, mit is kellene tanulmányoznom és átnézegetnem, viszont mikor kinyitottam a táskát és megláttam a tartalmában lévő dolgokat, rögtön elvörösödött az arcom, ugyanis felismertem az eszközöket. Lángolt a képem és megcsóválva a fejemet tettem le a táskát az ágy mellé, a hajamba túrva. Hoseok nem normális.

Felsóhajtva mosolyogtam meg a dolgot, majd lassan elvetődtem az ágyban hanyatt, kinyújtott karokkal és úgy bámultam magam elé, a plafon irányába, széles mosollyal. Ha úgy fogom fel, már nem is bánt, hogy olyan mocskos volt velem előző este, hiszen ha nem történik meg, ki tudja, hogy valóban döntésre jutott volna-e. Ha igazán úgy akarom szemlélni a dolgokat, ahogy, akkor még az sem volt főben járó bűn, hogy "megcsaltam", ugyanis lehet, hogy ez ébresztette arra, hogy fontosabb vagyok neki. Kivételesen nem fogadtam szkeptikusan elhatározását, mert láttam íriszeiben megcsillanni a ráismerést, a boldogságot és talán a szeretetet, így még azt is el tudtam neki hinni, amit tegnap mondott, mikor elélvezett.

Felsóhajtva döntöttem oldalra a fejemet, majd mikor láttam, hogy már fél óra telt el és nem jött vissza, megvontam a vállaimat fekvő helyzetben annyival, hogy biztosan sokáig tart neki pakolgatni. Nem akartam utána menni, hogy mikor jön már, mert a végén még észreveszi, hogy túl boldog voltam a kelleténél.

Újabb negyed óra elteltével nem értettem, miért és mi tart ilyen sokáig, így lassan felültem az ágyban, törökülésben, haloványan hümmögve, várva, mikor nyílik az ajtó és lép be rajta, de akárhogy tördeltem az ujjaimat és harapdáltam ajkaimat, nem jött. Nem értettem, miért nem, de továbbra sem akartam utána menni, csak vártam, hátha esetleg befut.

Addig-addig várakoztam, mígnem kopogást hallottam, én pedig vidáman szóltam ki, hogy nyugodtan jöjjön be, viszont mikor a menedzser nézett rám az ajtó résén át és nem Hoseok, elszomorodtam egy pillanatra.

– Jó reggelt, látom ébren vagy – mosolygott. – Ideje öltözni. Kapsz fél órát, aztán gyere ki te is a tegnapi tábortűzhöz, elmondom, mik a teendők ma – mondta, mire mély sóhajjal bólintottam, s mikor becsukta az ajtót, kikászálódtam az ágyból, kicsit sajgó testtel, majd a ruháimat keresve kezdtem felöltözni rendesen.

Naiv vagyok.

Hoseok

Minden tervem meghiúsult, amikor Jiminnel találtam szemben magam a közös házikónkban. Amikor beléptem, szinte a karjaimba rohant, hatalmas potyogó könnyekkel, szorosan magához ölelve. Nem tudtam eldönteni, hogy most még is miért csinálja ezt, csak azt tudtam, hogy nagy szüksége van rám, főleg ha így a karjaimba rohant. Elmondta, hogy engem nagyon szeret, hogy még mindig ugyan úgy szerelmes belém és hogy ne haragudjak rá, amiért ennyi fájdalmat okozott nekem, hogy ennyit lógott Suga nyakán. Vagy hatszor elmondta, hogy szeret engem, én pedig... megsajnáltam. Megsajnáltam és vele maradtam, ezzel a Taehyungnak tett ígéretem is vele úszott. Tudom, hogy gyűlölni fog emiatt, tudom, hogy neki is hatalmas fájdalmat okozok így, de akárhogyan is nézzük, én még mindig szeretem Jimint. Legyen akármilyen rossz, még mindig szeretem. Lehetséges, hogy szakítottak Yoongival, azért van így kiborulva, vagy gőzöm sincs, de nem is érdekel. Az a lényeg, hogy vele kell most maradnom és segítenem neki, még ha úgy is érzem, hogy helyette TaeTaevel kéne együtt lennem, hiszen vele volt minden teljesen tökéletes. Jimin... Jimin pedig a párom, ugyebár de nem éreztem már úgy, hogy vele kéne maradnom, még is ezt teszem, hiszen úgy érzem, hogy ez a kötelességem. És, szeretem.

Mikor a tábortűznél ülünk, majd ahogy meglátom Taehyungot felénk sétálni, lesütöm a szemeimet, hiszen látszik rajta, ahogy meglát engem és Jimint, hogy mélységesen bántja a dolog. Biztos becsapva és eldobott rongyként érzi magát, amit meg is értek. Természetesen szeretnék még vele továbbra is szerető viszonyt folytatni, de nem tudom, hogy ez lehetséges lesz-e.

– Jól van srácok, akkor a mai napon… – nem is figyelek oda igazán arra, amit a menedzser mond, hiszen végig TaeTae nyúzott arcát nézem, ahogy láthatóan, bárhol lenne, csak itt nem. Nem akar minket nézni, nem akar tudni rólunk semmit. Jimin pedig ahogy észreveszi Taehyung pillantását, azonnal az ölembe mászva hajol az ajkaimra, hogy megcsókoljon. Persze viszonozom neki, de elképesztően rossz szájízzel. Ami pedig még említésre méltó, az Yoongi arca. Egyszerűen gyűlöli a tényt, hogy megint én csókolhatom, hogy én tarthatom a karjaimban Jimint. Egy halk sóhajt hallatok, majd amint kapunk egy kis szünetet, azonnal Taehyunghoz sétálok és az egyik fa mögé húzom be, szorosan magamhoz ölelve.

– Sajnálom – suttogom, ahogy erősen, szorosan ölelem magamhoz, államat is a vállán támasztva meg. – Úgy néz ki... hogy nem fog összejönni, TaeTae – suttogom a bőrére, arra célozva, hogy nem tudok vele ténylegesen együtt lenni, sőt lehet, hogy a szeretői viszont is fel kell bontanunk.

Taehyung

Tudtam, mire céloz, azonban azt akartam, hogy ezt ki is mondja. Kimondja és véget vetünk mindennek. Nem vagyok hülye, láttam, hogy Jimint csókolgatja, láttam, ahogy egymás ölébe másztak és enyelegtek. Nem vagyok vak és hülye sem, tudtam, hogy valamilyen úton-módon őt választotta és nem volta kíváncsi a miértre, csak azt akartam, hogy mondja ki és hagyjon engem békén. Elhittem neki, képes voltam bevenni azt a hülyeséget, hogy együtt leszünk, erre megint átvert. Megint és én voltam olyan hülye, naiv kis nyomorék, hogy vártam a szobában, holott sejthettem volna, hogy megint csak a habokba beszél, mint minden adandó alkalommal. Elárulva éreztem magam. Rohadtul.

– Hogy érted ezt? – Kimért és hűvös volt a hangom, ugyanis már felkészültem arra, hogy mit fog mondani.

– Köztünk. Nem fog menni – szuszogta a bőrömre, mire felsóhajtottam, és nyeltem egy nagyot, majd a vállaira tapasztottam az ujjaimat és a lehető legkimértebben toltam el magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Valószínűleg a szeretői dolog sem fog működni – sóhajtotta, a hajába túrva, miután eltoltam magamból, azonban nem nézett a szemeimbe, sunnyogott.

Megeresztettem egy mély sóhajt, majd lehunytam egy pillanatra a szemeimet, és próbáltam magam megnyugtatni, hogy ne essek neki és verjem agyon, mert kurvára azt érdemelné. Hogy elkapjam és rendesen megcincáljam az arcát, amiért képes volt megint hülyének nézni és a bolondját járatni velem.

– Oké – vontam vállat, majd a füleimhez nyúltam és kivettem mindkettőből a fülbevalót, majd lassan a nyakamból is kiakasztottam a nyakláncot.

– A tiéd, nem kell visszaad... – Nem engedtem, hogy végig mondja, csak megfogtam a kezét, kinyújtottam az ujjait, majd a tenyerébe helyeztem a fülbevalókat és a nyakláncot is, aztán összezártam az ujjait.

– Nekem sem kell. Mostantól kerülj el, jó ideig hagyj békén, ne merj hozzám szólni, se a közelembe jönni, ha mégis megteszed, mindenkinek el fogom mondani, milyen rohadt szemét, degenerált állat vagy és lehet, hogy a menedzserrel kezdem, de ha nem tartod be és zaklatsz, esküszöm, Jung Hoseok, hogy kicsinállak – sziszegtem neki, majd a kezét hozzá vágtam, erősen dobva a mellkasának, aztán kikerültem őt, hogy kiléphessek a fa rejtekéből és visszaindulhassak a többiekhez.

Legszívesebben sírni lett volna kedvem, de nem tehettem meg és annyi tartásom volt azért, hogy ne fakadjak sírva. Soha, de soha többé nem foglalkozom Hoseokkal. Soha többé.