Wolf - YoonSeok (10/?)

Cím: Wolf

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: ?

Besorolás: +18

Műfaj: Fantasy

Figyelmeztetés: Trágár beszéd! A szereplők jelleme nem egyezik a valósággal! EROTIKUS tartalom; YAOI

Összefoglalás: Yoongi egy eléggé antiszociális (utálja az embereket, csak és kizárólag az állatokkal hajlandó foglalkozni) állatorvos, aki Alaszkába utazik részben pihenés gyanánt, részben pedig azért, hogy megfigyelhesse az ottani élőhelyeket, ugyanis állatorvos létére jobban érdekli az állatvilág, mint kellene. Egyik sétája alkalmával, miközben hazaindult, meglátott a hóban egy hófehér, hatalmas, gyönyörű alaszkai farkast, és mivel képtelen ott hagyni, elviszi ideiglenes lakrészébe, hogy elláthassa a sérüléseit, azonban nem gondolta volna, hogy a farkas (Hoseok) nem csak vad, és ellentmondást nem tűrő, régi alfa hím, hanem még alakváltó is... 

Hozzáfűzés: Meghoztuk a folytatást! :3 
Reméljük, tetszeni fog nektek. <3
Jó olvasást! <3

Nóri írja Hoseokot!

Nana (én) írja Yoongit!

Hoseok

Mikor elválok ajkaitól, összeszűkített, kissé ködös szemekkel nézek a másik döbbent szemeibe, miközben ajkaim mögül, megeresztek egy halk sóhajt. Ujjaimat tarkóján tartva, továbbra is közel tartom arcát a sajátomhoz, hogy úgy nézhessek azokba a gyönyörű íriszekbe. Tagadni sem tudnám, hogy mennyire megfogott azzal, hogy rátámadt Joonra, hogy olyan bátran viselkedett, mint egy kölykét védő szuka. Noha, én nem vagyok a kölyke, még is úgy védelmezett, ez pedig elindított bennem egy vágyat, egy olyan vágyat, amitől csak jobban és jobban akarom. Ezerszer jobban, mint eddig, s ha nem kapom meg, biztos, hogy abba fogok belepusztulni, s nem a testemet ért sérülésekbe. Olyan gyönyörűnek látom most, mint még soha senkit.

Yoongi egy tökéletes példány az emberek között, egy tökéletes szuka a farkasok között, még akkor is, ha hímnemű.

– Hoseok… – suttogja maga elé, így lehelete édesen végig csiklandozza ajkaimat. Nem teszek fel semmilyen kérdést, hiszen tudom, hogy úgy is folytatni fogja a mondandóját. – Ezt… ezt most miért, és… – Folytatná, viszont nem hagyom, hogy befejezze, mert újra megcsókolom őt. Nyelvemmel lágyan simítok alsó ajkára, ezzel bebocsátást kérve tőle, amit meg is kapok, gondolom a meglepődöttség miatt. Elégedetten szusszantok fel, majd picit előrébb dőlve, arra ösztökélem a másikat, hogy feküdjön hanyatt a kanapén. Természetesen megteszi, így mihelyst fölé kerülök, ép kezemmel megtámaszkodom a puha szivacson, míg a másikat hagyom, hogy lelógjon, ugyanis most semmi hasznát nem veszem sérülten.

Csókunkat teljesen elmélyítem, amit ő enged nekem. Nem tudom, hogy most a meglepődöttségtől, vagy a félelemtől – hogy esetleg bajom lesz, ha ellenkezik – ilyen készséges, de ez mind most nem számít. Tény, rendkívül szarul vagyok, és az is tény, hogy nem emberként kéne így itt lennem, hiszen ez a test sokkal több fájdalmat érez, sokkal több bajjal jár, mint a farkaslét, de úgy éreztem mindvégig, hogy ha nem mutatom ki némileg a hálámat, hogy nem hagyott a hóban fekve meghalni, akkor ezt később megbánom. Persze, az is rátesz egy lapáttal, hogy vonzódom hozzá, még mindig ő az én kiszemelt áldozatom arra, hogy párosodjak vele, s ezen úgy érzem, hogy semmi sem változtathat. Emberként jobban tudok viszonyulni hozzá, mert farkasként csak olyan lennék, mint egy egyszerű öleb.

Mikor ismét elengedem az ajkait, jég kék szemeimet ráemelem, belenézve az ő sötétbarna íriszeibe, amik úgy csillognak, mint az éjszakai égbolton a csillagok. Elképesztően szép, és imponáló is nekem. Nyelvem kinyújtva, végig nyalok elnyílt ajkain, majd ismét szájába merítve ízlelőszervem, újból megízlelem annak belsejét. Tény, hogy fáj mindenem, rettenetesen kivagyok, s az sem tesz jót az önbizalmamnak, hogy Joon úgy vert el ismét, mint egy kis kölyökkutyát, mintha semmibe sem fájna neki az, amit én teszek, sőt! Még Yoonginak is több esélye volt legyűrnie őt, mint nekem, és ez azt hiszem, hogy egy igazán borzalmas dolog. Az én dolgom megvédeni őt, nem pedig fordítva. Én erős vagyok, egy kibaszott farkas vagyok, nekem van jogom a csatához, Yoonginak pedig biztonságban kell lennie. Ha nem így lesz...

– Auh! – Gondolataimból a másik fájdalmas nyögése szakít ki, s mikor feleszmélek, majd lenézek rá, akkor látom, hogy a nyakán szép kis nyomot hagytam a fogaimmal. Halkan felsóhajtok, hiszen ez is azt mutatja, hogy mennyire birtokolni akarom őt.

– Soha többé ne mondj nekem ellent! Az alfád vagyok, ha azt mondom fuss, akkor futni fogsz! De persze... köszönöm, hogy mellettem voltál, azonban legközelebb, nem tolerálom az ellenszegülést. Legyen ez egy kisebb intő! – fogom ezt a fájdalmas kis harapásra, ami a bőrén díszeleg, így lassan elhúzódva tőle, elfekszem a kanapén, hangosan szuszogva, hiszen tényleg, mindenem elképesztően fáj.

Yoongi

Meglepett, nem is kicsit az a csók, de talán amiatt nem akartam ellenkezni, mert szörnyen le volt sérülve, és féltem, ha úgy rúgnám le magamról, mint a legutóbbi alkalomnál, az bizony nagyon fájna neki, és nem akartam megkockáztatni ezt. Szenvedett éppen eleget, azonban kicsit furcsa volt egy férfival, egy alakváltó farkassal csókolózni úgy, hogy hagytam is neki – hiába történt meg ez már ezelőtt. Elég zavarba ejtő volt, és halványan el is pirultam, ráadásul mikor elhúzódott tőlem, majd a nyakamat kezdte el puszilgatni, csókolgatni, halkan felsóhajtottam, és beharapva az alsó ajkamat, le is hunytam a szemeimet, kissé oldalra döntve a fejemet, teljes szabad utat engedve a másik szájának, és nyelvének, ami hihetetlen kellemes érzést nyújtott a számomra. Már éppen emeltem volna ujjaimat, hogy a hajába, tincsei közé fúrhassam azokat, amikor erősen, kíméletlenül harapott a bőrömbe, amit egy fájdalmas, nem éppen kellemes nyögéssel nyugtáztam, grimaszba rándult arccal. Persze, azonnal kimagyarázta tettének okát, majd elfeküdt mellettem, mint aki jól végezte dolgát, fáradtan pihegve, szuszogva, lehunyva a szemeit.

Halványan oldalra döntöttem a fejemet, és akkor vettem jobban szemügyre Hoseok arcát, hosszú, lehunyt szempilláit, érdekes, mégis szépen ívelt orrát, és dús, vöröslő ajkait. Hiába, még férfi szemmel is nagyon szép volt, ezt pedig nem tagadhattam. Még az arca is úgy hatott, mintha porcelán lett volna, a jég kék szemeiről nem is beszélve, amik szinte megigéztek, főleg, mikor a szemeimbe nézett. – Nem, ez nem azt jelenti, hogy bármit éreznék iránta, egyszerűen csak jobban szemügyre vettem, és be kellett vallanom, igenis helyes arccal rendelkezett, és emellett farkasnak sem volt utolsó. Bár, mostanában sokat fogyott, nagyon lesoványodott, de még ez sem rontott pompáján. Még így is jobban nézett ki, mint az a Joon – legalábbis, az én szememben biztosan.

– Elmegyek, csinálok valami kaját, addig te pihengess – mondtam halkan, mire egy aprócskát bólintott. Természetesen, nem tetszett, hogy megint az „alfaságával” élt vissza, miközben most én védtem a valagát, és nem ő az enyémet, de elég ramatyul nézett ki, és ramatyul is volt, úgyhogy legyen neki gyereknap, nem kötök bele, kivételesen, de a legközelebbi alkalomkor nem ússza meg, az szent biztos.

Mély szusszantással sétáltam ki a konyhába, a hajamba túrva, megtáncoltatva szőkésen csillogó tincseimet, hogy olyasmit készíthessek, amit esetlegesen ő is megenne. Ekkor eszembe jutott, ha talán… ha esetleg engedném neki, akkor biztosan tudna enni, de ezt a gondolatot gyorsan elvetettem. Biztos, hogy nem fogok befeküdni senki alá, ugyanis száz százalékig biztos, hogy az alfaságára való büszkeségénél fogva nem engedne dominálni, én meg… hát, a seggem nem erre való. Soha nem is lesz erre való. Az én seggem érintetlen, az is marad holtomig.

Egyáltalán hogyan is juthatott eszembe ilyesmi?!

Hoseok

Szusszantok egy nagyot, mikor kimegy Yoongi a konyhába, hogy csináljon nekem valami kaját. Őszintén szólva, még mindig nem vagyok éhes, de talán ha eszek egy keveset, nem lesz annyira aggodalmaskodó, aminek nagyon örülnék. Tény, hogy szarul vagyok, de nem annyira, hogy ennyire aggódjon értem. Lehunyt szemekkel fekszem a kanapén, hiszen a fáradtság, és a fájdalom így is úrrá lesz rajtam, amit gyűlölök. Bár, ha most belegondolok, tökre olyan érzésem van, mintha visszacsöppentem volna a találkozásunk kezdetéhez. Mikor megtalált, meggyógyított, és befogadott. Csak most annyi a különbség, hogy vele szemben nem vagyok már olyan vad, mint először. Nem harapok a kezébe, és nem is bántom, kivéve most a nyakát, ami most tényleg véletlen volt. Bár, remélem, hogy legközelebb rám hallgat és nem a csökönyös eszére.

– Hoseok... Hoseok – hallom meg a másik hangját, majd mikor kinyitom szemeimet, látom, ahogy előttem guggol, rázogatva, hogy felébredjek. Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam el, na meg, a kérdés, hogy mennyi időre. Szusszantok egy hatalmasat, majd halkan morgolódva hátamra fordulok, hogy majd felkelhessek, mihelyst kicsit magamhoz térek.

– Kész a kaja, enned kell – mutatja fel nekem a tálcát, amin behozta az ételt.

– Nem vagyok annyira éhes – szuszogom, ránézve, ő pedig azonnal mogorván, szinte már mérgesen néz rám.

– Leszarom, enned kell! Ülj fel, és egyél, különben én tömöm beléd! – sziszegi, én pedig nyögve felülök, hogy eleget tegyek a mérges kérésének.

– De nem tudom mindet megenni, tényleg nem vagyok annyira éhes. Inkább aludnék – mormogom, majd az ölembe teszi a tálcát, ami tényleg jól meg van tömve a kajákkal.

– Alszol, amint végeztél. Ha nem is vagy éhes, egyél. Addig nem megyek sehova, míg nem látom, hogy nekilátsz! – mondja erélyesen, míg én csak megcsóválom a fejem, végül elkezdek eszegetni. Na, jó. Ez a kaja nagyon jó, és rettenetesen jól esik, de a gyomrom még mindig nem jelzi, hogy annyira éhes lennék, de az ízek nagyon jók, és tényleg így megéri, viszont... ahh... nem fogok sokat enni, ez is biztos.

– Holnap a városba mész? – érdeklődöm, rásandítva a másikra.

– Igen, szóval te addig tudsz pihenni, elég sokat – mosolyodik el halványan.

– Veled megyek – jelenten ki, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

– Mi?! Nem!

– De, megyek! – morgom.

– Kizárt! Ilyen állapotban maximum az ágyba mehetsz! – szól rám komolyan.

– Ne ellenkezz velem! Megyek, és kész, az én döntésem. Meg amúgy is... sosem jártam még a városban, sosem láttam még, hogy mi van ott. Kíváncsi vagyok a fajtádra, meg úgy mindenre – mormogom, miközben megeszem az egyik részét az ételnek.

Yoongi

Összevontam a szemöldökeimet, ugyanis tényleg nem tetszett, hogy minden áron el szeretne velem jönni a városba, tekintve, milyen súlyosak a sérülései is, még lépést sem tudna velem tartani. Nem fűlött a fogam ahhoz, hogy a teendőim mellett pátyolgassam út közben – nem, nem a kegyetlenség szól belőlem, egyszerűen szeretnék időben végezni, mert szörnyen messze van a város, és biztos, hogy így is sötétedés után érnék vissza, azt pedig, ha lehet, kihagynám, elnézve, milyen veszély is fenyeget a farkasom miatt. Nem akartam, hogy velem jöjjön. A városban nem eshet bajom, őt pedig el tudom vinni máskor is, amikor mondjuk egy halovány leheletnyit jobban érzi magát – úgy még érdemesebb is lenne, de ahogy elfigyeltem Hoseok arcát, ő halálosan komolyan gondolta a kíséretét. Fogalmam sincs, hogyan mondjam, vagy magyarázzam meg, miszerint ez nem lenne a legbölcsebb megoldás.

Viszont, ha azt nézem, egyedül sem lenne célszerű hagynom, mert ki tudja, nem-e szimatolja ki valamelyik farkas, hogy Hoseok egyedül tartózkodik a lakásban, és akárhonnan is néztem, elég könnyű lehetne így megölni. Ezt persze, végképp nem akartam. Alsó ajkamba harapva morfondíroztam magamban, próbálva kitalálni, mi lenne a legjobb megoldás. Elnapolni nem akartam a kiruccanást; fogytában volt a kaja, és az orvosi felszerelésem is, arra pedig bőven szükség lesz, ha ez tovább is így folytatódik – mondjuk, eszembe jutott már az is, nem kellene-e inkább máshová menni, de annyi pénzt nem akartam elkölteni, lassacskán így is elverem mindet, amit felhalmoztam. Tény, emiatt halmoztam fel, így nem is bántam, de azért mégis… nem ártana, ha maradna egy kevés, mihelyst visszaállok dolgozni.

– Figyelj – kezdtem bele halkan, miközben ő még mindig majszolt –, jó, eljöhetsz velem holnap, de ha sírni mersz, hogy ez fáj, az fáj, álljunk meg, ott hagylak, mert így is el fog menni egy fél nap, mire mindent beszerzek – mondtam, mire felnézett rám, és azonnal hatalmasat bólintott.

– Nem vagyok az a nyafogós fajta – vont vállat, mire elmosolyodtam.

– Tudom, csak szóltam. Most megyek, listát kell írnom, mi kell mindenképpen, addig próbáld meg a maradékot is leküzdeni. Szükséged van az erődre, ha nem akarod, hogy én védjelek meg Joontól – vigyorogtam rá, már csak azért is heccelve, a hatás pedig nem maradt el: elvörösödött a feje egy pillanatra, íriszei szikrákat szórtak, azonban, mielőtt megszólalásra nyitotta volna dús, formás ajkait, én kiiszkoltam a konyhába, halkan kuncorászva.

Beérve a helyiségbe, felsóhajtva fogtam meg a konyhapulton hagyott jegyzetfüzetet, és mellé egy tollat, majd az asztalhoz ülve, az ajkaimhoz ütögetve a tollat kezdtem el gondolkodni, mire is van szükség: kötszer, géz, fertőtlenítő, gyógyszerek. Bár, azokat most is fel tudom írni, holnap pedig kiváltom őket, így mivel ez volt a legfontosabb, azonnal előkaptam a receptes füzetemet, majd elkezdtem tele irkálni őket, mire van igény, utána pedig jöhet a többi; mosószer, élelmiszer. Mindent szépen sorjában.

Azt hiszem, pár ruha sem ártana Hoseoknak…

Hoseok

Morogva, és mogorván nézek a konyha irányába, amerre eltűnt a másik, hogy felírja a hozni kívánt dolgokat. Felhúzott azzal, amit mondott, hiszen az a baj, hogy igaza van. Ha nem gyógyulok meg minél hamarabb, biztos, hogy a másiknak a segítségére kell majd szorulnom, amit nem akarok. Egyáltalán nem akarom, tekintve, hogy nekem kéne őt védenem. Mérgesen felszusszantok, majd folytatom az ételem eltüntetését, mígnem végzek, igaz, hagyok pár falatot a tálcán, de az már tényleg nem megy le a torkomon, ami azt hiszem, hogy valamilyen szinten érthető. Lerakom azt az ott lévő asztalra, végül csak visszafekszem, hogy ismét pihenhessek, ugyanis holnapra kell az energia, főleg, hogy nem mehetek oda farkasként, mert biztos, hogy nagy felfordulást okoznék, még akkor is, ha Yoongi mellett sétálnék. Lehunyva a szemeimet, nem is kell sok, hogy elaludjak, így csendben szuszogva alszom az igazak álmát, pont úgy, mint mielőtt Yoongi felébresztett.

Másnap reggel viszonylag korán kelek, talán korábban, mint a másik, de még is sokkal kipihentebbnek érzem magam, teljesen jól vagyok, ami némileg kicsit vidámabbá tesz. Nyújtózok egy nagyot, amit egy pillanat alatt megbánok, s egy nyögés kíséretében, összehúzódom, hogy a sérült karomat véletlenül se mozgassam. Az a szemét Joon... ha legközelebb meglátom, biztos, hogy szétcincálom. Utálom, de nagyon utálom őt.

Felsóhajtva mászom le a kanapéról, és csak ekkor látom meg, hogy a takaró lehullik rólam, egyenesen a padlóra. Ajkaimra egy apró mosoly ül ki, hiszen tudom, hogy a másiknak köszönhettem azt, hogy emberként nem dideregtem a hidegtől. Ásítva egy nagyot, bemegyek a hálószobába, ahol a szőke hajú még az igazak álmát alussza. Csendben, óvatosan sétálok be hozzá, majd leülve az ágya szélére, közelebb hajolok hozzá, hogy úgy nézhessem a békésen alvó, gyönyörű arcát. Nem tudom, hogy eddig miért nem tettem meg ezt, hogy miért nem kémleltem így ezt az édes pofit, de megbántam, az biztos. Ez az ember tényleg gyönyörű, és rendkívül különleges. Ha úgy vesszük, olyan akár az állatok őrangyala. Igen! Teljesen olyan.

Újabb mosolyt eresztek meg ajkaimra, végül csak előre hajolva, ismét megcsókolom az ajkait, hogy ugyancsak a sajátoménak tudjam őket, mint az este is. Nem tudom, hogy mi ez az egész nálam, de azt tudom, hogy rendesen hozzám nőtt és eszeveszetten kötődöm hozzá és ahogy észrevettem, ő is kötődik hozzám.

– Mi a jó Istent csinálsz? – hallom a morgást, mikor elengedem ajkait. Nyelvem kidugva, azonnal végig nyalok az alsó ajkán, majd résnyire nyitott párnácskái közé dugom azt. Hallom, ahogy felmorran, majd megérzem ujjait a vállamon, ahogy szeretne eltolni.

Természetesen, nem teszi meg, így mihelyst ismét szabadok lesznek az ajkai, elvigyorodva nézek rá.

– Na, tűnj innen, ne zaklass kora reggel, a faszomat! – morogja, miközben az arcomat eltolja magától, de így csak eldőlök, egyenesen a mellkasára nehezedve, úgy nézve fel rá.

– Nem mintha annyira ellenedre lenne. Viszont siess, indulnunk kell lassan, nem igaz? – érdeklődöm, majd nyögve egyet helyezkedem rajta egy kicsit. Tény, hogy ezzel meggátolom a mozgásban, de tudom, ha kimegyek, biztos visszaalszik. – Szóval, ha nem csipkeded magad, biztos elhalmozlak még pár ilyen csókkal.

Yoongi

Nem mondom, nem volt olyan rossz egy édes csókra kelni, ugyanis még sosem volt rá lehetőségem – én mindig magányos voltam, sosem törődtem az emberekkel, így nem esett rosszul a reggeli csók, amivel Hoseok ébresztett, azonban mégis ott volt bennem az a picike kétely, hogy azért na, mindennek meg van a határa, és engem ne csókolgasson! Az egy dolog, hogy este tekintettel voltam a sérüléseire, fájdalmaira, és elérzékenyülten megengedtem neki, de az nem azt jelentette, hogy ebből rendszert is lehet csinálni akár. Kelletlenül mordultam fel, rászólva, de ő csak elkuncogta magát, nagyon nem hatotta meg a minimális fenyítés, amit az irányában tanúsítottam, de nem is lepett meg, végül is, Hoseokról volt szó, amellett egy alfahímről – vagyis, inkább annak képzelte magát.

– A seggemet csókolgasd meg, és még ráérünk! – mordultam fel, cseppet sem kedves hangnemben, miközben elfordultam az ágyban, magamra rángatva a takarómat. Hallottam a hátam mögül a kedves csilingelésű kuncogását, majd éreztem, hogy átvetette derekam körül a karját, magához szorítva a testemet, aminek következtében azonnal kipattantak a szemeim, az íriszeim is kitágultak, és hatalmasat kellett nyelnem.

Én komolyan nem értem, Hoseok miért közeledik hozzám ilyen szinten, de kezd már megijeszteni, az főleg, hogy úgy ölel, mintha a kismackója lennék. Nem természetellenes ez náluk? Nálunk, embereknél eléggé…

– Engedj el – mondtam halkan, mélyeket szusszantva, próbálva tőle elhúzódni, de láthatólag nem nagyon akart engedni, ugyanis közelebb húzott magához, és ennek következtében éreztem, ahogy a fenekem az ölének préselődik. Azonnal elvörösödött az arcom, majd el is fehéredett, egy szemvillantás alatt, nyelve egy hatalmasat.

– De ideje lenne kelned. Tényleg megcsókolgatlak – kuncogott, a nyakamba hajtva a fejét. Hát, én végül is, Min Yoongi lennék, aki soha nem hagyja annyiban a fenyegetéseket, amiket őt érik, így azonnal felmordultam, megforgatva a szemeimet, tudomást sem véve az előbbi zavaromról, halvány kétségbeesésemről, ami még az előbb uralkodott el felettem. Nem, annak már nyoma sem volt; azt hiszi, pár puszikával megfenyegethet? Micsoda téveszme ez?!

– Mondtam már, csókolgasd a seggemet, ha annyira csókolgatni támad kedved! Remélem jó büdös is, és hagyjál aludni, Hoseok, mert kibaszlak a hóra! – morogtam, a fejemet a párnámba temetve.

Állítottam be ébresztőórát, bőven ráérünk kilenc körül elindulni, de nem, ennek már hajnali hatkor razziáznia kell, mert unatkozik.

Hát hagyjon engem békén, én aludni akarok! Még bőven ráérünk, és nem érdekel, mennyire unatkozik, én pihenni, aludni akarok, élvezni az ágyam adta békés nyugalmas, a pihe-puha, meleg takaróm alatt! Nem érdekel, mi a nyomora, csak hagyjon engem aludni, mielőtt beváltom az ígéretemet, és kicseszem a hóra, mint macskát …

Hoseok

A mondandójára szélesen elvigyorodom, hiszen olyat kíván, amit nem hiszem, hogy komolyan gondolt. Karommal ismét szorosabban magamhoz vonom, majd nyakához hajolva, egy csókot hintek érzékeny bőrére, amitől érzem, hogy megfeszül a karjaim között. Kivillantom fogaimat egy újabb vigyor kíséretében, ugyanis hihetetlenül szórakoztató a reakciója. Imádom, ahogy reagál, főleg most, hogy ebben a pár napban annyira kívánom, mint még soha senkit.

– Hoseok… – szólal meg mély hangon, szinte érzem benne azt a mérget, amitől tudom, hogy biztos kitenne a hóra, bár, ahhoz nincs szíve, főleg most, hogy beteg vagyok.

– Tessék – húzom végig ajkaimat a nyaka vonalán, újabb mosolyt villantva, élvezve, ahogy libabőrössé teszem a testét, és izgatottá a lényét. Érzem rajta, hogy tetszik neki, hogy izgatottá teszem, még akkor is, ha mást mondanak az ajkai.

– Engedj el, és kurvára húzz a közelemből! – sziszegi, viszont én ennek az ellenkezőjét teszem. Szorosabban ölelem, majd ismét megcsókolom a nyakánál, majd végig nyalom libabőrös bőrét. Azonnal megremeg, és egy apró sóhajt ereszt meg ajkain.

– Pedig, ha jól látom, tetszik, főleg ha csókolgatlak – hajolok füléhez, majd a cimpájára harapok óvatosan. Azonnal összerándul egy apró nyögés kíséretében.

– Szakadj le rólam, és mondtam már! A seggem csókolgasd! És most hagyj! – hesseget el, akárcsak egy rossz kutyát. Vigyorogva nyalom meg ajkaimat, majd felülök az ágyon, végig nézve betakart testén, amit azt hiszem, most megváltoztatok.

– Csak nehogy megbánd – mormogom mély hangomon.

– Mit bánnék meg? Most pedig húzz innen! – morogja, majd a takaróját jobban magára húzza. Bár, igazából, ezek után, szerintem majd már kétszer is meggondolja, hogy mit mondjon majd nekem. Abban a pillanatban fölé kerekedem, s kicsomagolva a takarójából a meglepődött másikat, már is a hasára fordítom, végül a pizsama alsóját lehúzva fenekéről, lehajolok hozzá, s már is egy csókot lehelek az egyik édes kis félgömbjére. Szinte hallom, ahogy elakad a lélegzete, hiszen biztos nem hitte volna, hogy képes vagyok megcsinálni azt, amit mond. De hát, ha ezt kívánta? Mit tudnék tenni? Egy kis szórakozás pedig nekem sem árt.

Áttérek a másik farpofára, amit szintén megcsókolok, és lejjebb haladva a combját is megajándékozom nedves ajkaimmal. Hallom, ahogy hirtelen mondana valamit, de nem jön ki semmi az ajkain a túlzott meglepődöttségtől. Viszont, hogy végleg belé fojtsam a szót, abban a pillanatban a két félgömbre fogva, széthúzom őket, aztán nyelvemmel végig nyalok feneke két partja között, végig vezetve nedves nyelvem a lágy részen, egészen az apró kis nyílásáig, ahol elszórakozok nyelvemmel, ujjaimmal pedig megmasszírozgatom feszes izmát, hogy egy pillanatra se tudjon visszatérni a józan eszéhez.

Yoongi

Hihetetlenül megdöbbentem, de azt hiszem, ez nem is kifejezés arra, amit éreztem abban a pillanatban, hiszen álmaimban sem gondoltam volna, hogy Hoseok, vagy akárki más ezt fogja tenni velem – mégis, ki hinné ezt el, vagy fogná fel ép ésszel?! Ez egyszerűen abszurd, egyáltalán nem normális, úgy csókolgatta a fenekemet, mintha muszáj lett volna, olyan gyengéden, és lágyan cirógatta ajkaival, és nyelvével az érzékeny felületeket, mint még soha senki – bár, azon a területen tényleg érintetlen voltam, nem meglepő módon.

Akartam valamit szólni, beszélni hozzá, elhajtani a francba, hogy mégis mi a szent szart képzel magáról, de egyszerűen a torkomra égtek a szavak, képtelen voltam hangokat képezni, és beszélni, olyan voltam, akár egy analfabéta – teljesen leblokkoltam. Mikor a combjaimat halmozta el ajkainak, nyelvének selymes felületével, megremegtem, és majdnem kiszökött a számból egy apró nyögés, de szerencsére sikerült visszafognom a hangomat; nem tartott ez sokáig, ugyanis széthúzta a fenekem két partját, és szemérmetlenül nyalt közéjük, ami egy halk nyögést szakított fel belőlem. Sosem gondoltam volna, hogy azon a részen ennyire érzékeny lehetek... Egyszerűen döbbenet volt, milyen hatást váltott ki belőlem az, ahogyan végig nyalt nyelvével a lágy részemen, majd könnyedén vezette le ízlelőszervét a nyílásomhoz, és egy szemvillantás alatt merítette el bennem a nyelvét, ami egy halk sikkantást csalt ki belőlem, részben az érzéstől, részben pedig a meglepettségtől – nem tudtam elhinni, hogy ezt tényleg megtette, képtelen voltam rá, pedig megtörtént, a valóság volt, nem valami eszement képzelgés…

Mikor éreztem, hogy ki-be mozgatta bennem a nyelvét, úgy kezdtem el nyögdécselni, mint egy olcsó kis ribanc, és hatalmas meglepetésemre, talán szégyenkezve is, de éreztem, hogy kezdek megkeményedni ágyéki tájékon, ami kezdett kétségbe ejteni, de még mindig képtelen voltam beszélni hozzá, csak a párnába ejtett fejjel sóhajtoztam, nyöszörögtem, meg-megremegő testtel, borzasztóan bánva, hogy képes voltam magam ilyen szinten átadni az élvezetnek, mikor is én egyáltalán nem akartam, hogy bármi mélyebb kontaktus létrejöjjön közöttünk.

A francba is, nem gondoltam volna, hogy ott ennyire érzékeny lehetek, és azt sem gondoltam, hogy Hoseok egy ilyen szociopatákat megszégyenítő módon képes viselkedni… – Rendben, túlzok, nem viselkedett szociopataként is, de akkor is, ki az az elmeháborodott, aki kinyal egy férfit?! Hát ő. És ki az a nem normális, aberrált állat, akinek ez még tetszik is, fel is izgatja?! Hát én. Szánalmasnak éreztem magam, de túl jó volt ahhoz, túl jól tette a dolgát, hogy előtérbe kerüljön a szégyenérzet...

Ki gondolt volna ilyesmire?! Senki, azt hiszem.

Hoseok

Egész testemben megremegek, ahogy hallom ezeket a kéjes nyögéseket, amiket kiejt az ajkain. Annyira izgató, és annyira imádni való, mondhatni igazán bájos ez az egész, ha tehetném egész nap elhallgatnám, és élvezném azt a látványt, ahogy teste folyamatosan megfeszül alattam, és kimutatja, hogy mennyire élvezi ezt az egészet. Pedig mennyire nem akart semmi ilyesmit, erre meg... úgy nyög, mint azok a szukák, akiket Istenesen megdugtam.

Halkan a bőrére morranok, mikor ismét hangosabban felnyög, nyelvem pedig folyamatosan ki-be mozgatom benne, egy pillanatra sem hagyva békén azt az eszméletlenül érzékeny részt. Ujjaimmal is folyamatosan simogatom fenekét, majd ahogy lejjebb simítok, körmeimmel végig karistolom combjait, amitől azonnal megvonaglik a teste.

Hosszú játszadozás után végül nyelvemet kihúzom nyílásából, és ismét végig nyalva a lágy részén, felülök, s a csípőjére fogva, felhúzom azt, hogy feltérdeljen, fenekét pedig kinyomja nekem, amit készségesen megtesz. Tekintetemmel végig fixírozom ezt a gyönyörű domborulatot, amit tenyeremmel simítok végig. Most érzem csak igazán azt, hogy ha nem lehet az enyém, ha nem dughatom meg ebben a tökéletes pózban, biztos, hogy végem lesz. Türelmetlenül felnyögök, azonban mivel ismerem Min Yoongit, így tudom, hogy nem hagyná nekem továbbra sem azt, hogy a magamévá tegyem ezt a gyönyörű feneket – el kell vennem az eszét.

Előre hajolva, ismét lágy csókot hintek egyik félgömbre, majd a másikra is, mígnem a nagy hévben az egyiket meg is harapom. Azonnal egy nyögést kapok válaszul, megremegve az érzéstől, amit öröm végig nézni. Hogy lehet egy ember ennyire tökéletes?

Nyelvemmel végig nyalok megharapott bőrén, s lejjebb haladok, egészen a lágy részéig, végig nyalva a feneke két partja között. Szinte felsikkant az érzéstől, amit azonnal megkuncogok. Hogy lehet valaki ennyire édes? Arról nem is beszélve, hogy már olyan szinten megkeményedett, ahogyan az elő van írva. Kíván, és odáig van értem, amit nem csodálok. Lehet, hogy egy farkas vagyok, de ne felejtse el, hogy olyan szinten ki tudom nyalni az édes kis nyílását, mint még soha senki, arról nem is beszélve, hogy nem kispályás a dugásom sem. Nyelvem ismét elmerítem testében, ameddig csak tudom, ép kezemmel pedig előre nyúlva, végig simítok a heréken, majd a merev tagján, amire ráfogok, és azonnal mozgatni kezdem rajta tenyeremet úgy, hogy közben a nyelvemmel ki-be járok ismét a testében. Hallom, ahogy a párnába nyüszít, fenekét pedig jobban kitolja nekem. Egy csoda ez a férfi.

Yoongi

Úgy élvezkedtem alatta, akár egy hímringyó, s habár, próbáltam magam erre figyelmeztetni, emlékeztetni is, hogy talán ez nem egészen helyénvaló, de egyszerűen nem ment. Túl jól esett, amit csinált, és ha egészen őszinte akarok lenni magammal, akkor már túl régen is volt testi kontaktusom akárkivel, de még ez sem magyarázat arra, miért engedem magam egy férfinak, hiszen köztudott: ilyesmi a szexuális vágy kiéhezettségére sem ad okot – a börtön azért más helyzet, ott sokan már csak heccből is csinálják. Egy pillanatra megrémültem, mert hagytam magam neki, sőt, még át is adtam szívem-testem az élvezetnek, mégsem tudott túl sokáig érdekelni, végképp akkor nem, amikor merevedésem köré fonta az ujjait, lágyan húzva rajta a bőrt fel-le, ütemes mozgással, közben pedig folyamatosan ki-be csúsztatta bennem a nyelvét, hogy minél több ingert adhasson, ez pedig megadta a hatást nekem.

Eszméletlenül élveztem, és egyre többet, és többet akartam belőle, folyamatosan kitoltam a fenekemet, hogy minél több inger érhessen engem, ő pedig eleget tett néma kérésemnek, úgy járatva bennem a nyelvét, mintha mindig ezt csinálta volna – ebben a pillanatban ötlött fel elmémben az, hogy nem gusztustalan ez kicsit? Ha ennek vége, biztos pironkodva fogok a paplanom alá bújni, akár egy szűz kislány, hiszen még soha nem fordult elő velem ilyesmi; soha a büdös életben, és… hát… nem is hittem, hogy valaha is fog.

– Milyen édes – hajolt el a fenekemtől Hoseok, de ujjait tovább mozgatta a férfiasságomon, miközben a fenekem bal félgömbjére harapott ajkaival, megrágcsálva kicsit a bőrömet, aminek hatására felnyögtem, fejemet, arcomat teljesen a párna huzatába szorítva, megadóan nyöszörögve, folyamatosan remegő lábakkal.

Nem hittem volna, hogy egyszer is kerülhetek cselekvésképtelen állapotba, de még azt sem gondoltam volna, hogy a gondolataimat fogja sikeresen kiűzni az elmémből, márpedig ez történt, akár tetszett, akár nem: totálisan elvette az eszemet, és ebben a pillanatban azt is képes lettem volna hagyni, hogy megdugjon – rendben, ez talán túlzás, még ekkor sem hagytam volna, de ez a helyzet túl kábult volt. Olyan rózsaszínköd lebegett a fejem felett, amilyen még soha.

– Nem értek az emberek szexuális életéhez – hajolt a fülemhez, megharapdálva a cimpámat –, szóval, ha nem esik jól… – A szavába vágtam, megszólalt a vészjelző a fejem egyik eldugott pontjában, még az euforikus érzet ellenére is.

– Miről beszélsz? – kérdeztem pihegve, még mindig remegő testtel, hiszen férfiasságomat továbbra is izgatta, és kezdtem úgy érezni, ha nem fejezi be, biztosan el fogok élvezni; de még így is feltettem a kérdésemet, ugyanis rosszat sejtettem. Nagyon rosszat, megmozdulni, cselekedni mégis képtelen voltam.

– Ne legyél zaklatott – búgta a nyakamba, majd eltávolodott tőlem. Nem hallottam, vagy érzékeltem semmit az elkövetkezendő pár pillanatban, de azután éreztem, ahogy a fenekem nyílásához valami forró, kicsit nedves ér, ekkor pedig épp elkezdtem volna tiltakozni, de nem volt rá időm: Hoeok előre lökte magát, teljesen elmerülve bennem, én pedig hangosan felsikoltottam.

Iszonyatosan fájt, és képtelen voltam elhinni, hogy még csak ki sem tágított… – Hát persze, az előbb mondta, hogy nincs fogalma az emberek szexuális életéről. A farkasok pedig nem tágítják egymást. – Ah! Úr Isten… de… szűk – nyögte, a fenekembe markolva.

Remegő testtel bújtattam a fejemet jobban a párnába. A lábaim úgy remegtek, akár a kocsonya, egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, s habár, akartam szólni, meg ne merjen mozdulni, sőt, az lenne a legjobb, ha most azonnal, de kurva gyorsan békén hagyna, azonban nem volt hozzá kapacitásom. Ahogy behunytam a szemeimet, láttam a sötétségben cikázni a hófehér, vörös pöttyöket a fájdalomtól, ez pedig bőven akadályozott abban, hogy megmoccanjak. – Soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nagyon fájhat.

Kétlem, hogy miattam várt volna perceket, ugyanis elmondása alapján nem tudja, milyenek az emberek szexuális szokásai; valószínűleg azért várt, mert túl szűk voltam neki, és attól tartott, hogy már most elélvez. Fellélegeztem volna, mikor valamelyest enyhült a fájdalom érzete, és épp elnyitottam volna egymástól gyenge ajkaimat, hogy most azonnal hagyjon békén, húzzon ki a valagamból, de kurva gyorsan, na de abban a pillanatban előre lendítette a csípőjét; újra felsikoltottam, megremegő testtel, ő pedig, mintha érzékelt volna valamit, újra férfiasságomra fogott, ami már lankadásnak indult, majd elkezdte mozgatni rajta a tenyerét, miután körbefogta ujjaival. Összerándult a testem ennek hatására, és pihegve döntöttem kicsit oldalra a fejemet. Képtelen voltam beszélni. Kiüresedett az agyam, megszűntek a gondolataim.

Ugyan ezt érzik az emberek, ha megerőszakolják? – Biztos nem.

– Hogy lehetsz… ennyire… szűk? – nyögte, előre lendítve a csípőjét, közben mozgatva férfiasságomon a kezét, és abban a pillanatban kúszott be testembe az élvezet halvány, de annál intenzívebb érzete: felnyögtem, feljebb tolva a csípőmet, reflex-szerűen, és ekkor hagytam el azt hiszem, a minimális férfiasságérzetemet is.

Hagytam, hogy valaki seggbe rakjon, s habár, abban a pillanatban ebbe nem gondoltam bele, de tudtam, később lesz ennek még visszhangja.

– Ezt már szeretem. Nyögj nekem – szusszantotta, végig simítva szabad kezével a jobb félgömbömön, kicsit gyorsítva a mozgásán. Még mindig ott volt testemben a fájdalom, de már sokkal halványabban, mint előtte, és furcsa, de kezdtem élvezni, kezdett tetszeni; nem hittem volna, hogy tényleg ennyire érzékeny lehetek ott lent.

Hoseok

Ez a szűk forróság, amibe beengedett, valami észvesztő. Nem is értem azt, hogy miként lehet egy emberi test ilyen szűk, ilyen érzékeny, ilyen csodálatos. Mély levegőt veszek, ahogy csípőmet mozgatva egyre csak kezd fejemre szállni az a bizonyos köd, ahol a normális gondolatok már nem számítanak, nem találhatóak, s helyüket csak is a vágy, az ösztönök veszik át. Felmorgok, szinte már állatiasan, amikor kivezetem magam a szűkös forróságból, majd egy szempillantás alatt ismét birtokba veszem a testét. Azonnal felsikít az érzésre, ujjaim között farka azonnal megrándul, ami mutatja nekem, hogy bizony, ezt élvezte. Élvezte, és biztos hogy kér belőle repetát, én pedig persze, hogy megajándékozom ezzel. Ismét felsikít, fenekét azonnal kitolja nekem. Elkuncogva magam, belemarkolok feszes izmába, majd a csípőjére fogva elkezdem így mozgatni azt, ami mellé én is mozgatom a saját csípőmet.

Hallom hangos nyögéseit, amikben az enyhe fájdalom mellé most már az az intenzív kéj is párosul, amit el is várok tőle. Elvigyorodva markolok ismét csípőjére, egyre csak gyorsítva a tempón, ugyan ezt téve a kezemmel is, ami a farkán mozog, folyamatosan ingerelve őt, ezzel többször azt elérve, hogy merevedésem köré feszíti forróságát, amitől úgy nyüszítek fel, mint egy kiskutya. Azonnal erősebbeket, és mélyebbeket lökök benne, amitől ismét hallom fájdalmas nyöszörgését, amit megértek, hiszen nem olyan síkos ő, mint amit már eddig megszoktam. Hogy segítsek rajtad és persze magamon is, kihúzódva testéből, azonnal fenekéhez hajolok, majd nyelvemmel ismét megnedvesítem nyílását, annyi nyálat engedve rá, amennyit csak lehet. Természetesen a kisebb azonnal megvonaglik, és kéjesen, vágy ittasan nyögdécsel, sikítgat, ami egyre csak kezdi elvenni az eszem.

Nyílását tökéletesen benedvesítve engedem el, majd tenyerembe nyalva, a saját ékességemet is benyálazom, s úgy csúszok vissza a testébe, ami most kivételesen nagy örömöt okoz mind a kettőnknek. Én is és ő is hangosan nyögünk fel, majd ahogy mozogni kezdek benne, azonnal a hangját hallatja, vonaglani, és élvezkedni kezd alattam, ami engem is egyre jobban kezd megbolondítani. Megőrülök tőle, esküszöm. Ahogy egyre többet, és többet adunk magunknak érzem, ahogy az ösztönök egyre jobban, és jobban kezdik elborítani az elmémet, mígnem már az is nehezemre esik, hogy kontroll alatt tartsam az átalakulásomat: állatias, mély morgások hagyják el a számat, körmeimet pedig a másik bőrébe mélyesztem, hiszen mindjárt felmondom a szolgálatot, ezt pedig a hajam hófehérré változása jelzi, hogy tényleg a határaimon táncolok, főleg amikor a hófehér füleim előbújnak, szemeim pedig az eddigieknél is kékebben izzanak, s érzem, ahogy agyaraim is megnőnek, de mielőtt teljesen átváltoznék sikerül mindezt meggátolnom, viszont az ösztönöket, amik a gyorsabb mozgásra ösztökélnek, nem sikerül visszafognom.

Yoongi

Ha ennek vége, szent biztos, hogy kicseszem Hoeokot, mint egy rühes macskát, de abban a pillanatban átadtam magam az élvezetnek, ugyanis mikor utoljára lökte magát vissza belém kíméletlenül, akkor megvonaglott az egész testem, fejemet már olyan erősen szorítottam a párnába, és olyan görcsösen fogtam ujjaimmal a párna huzatát, hogy azt hittem, megfulladok. Eltalált bennem makkjával egy olyan pontot, amitől megrándult a testem, és úgy éreztem, mintha elélveztem volna abban a pillanatban, mintha átsöpört volna rajtam az orgazmus eszeveszett hulláma, pedig nem így volt; hihetetlenül jó érzés kerített hatalmába, és pucsítva, félig az ágyon fekve, fenekemet az ég felé meresztve mozgattam a csípőmet, hogy még erősebben és erősebben ingerelje bennem azt a pontot, ne álljon meg, egy minutumra sem. Ahogy éreztem, esze ágában sem volt, hiszen erősen markolta a csípőmet egyik kezével, és habár, eszembe jutott pár pillanatra, hogy talán nem jó ötlet ez – nem miattam –, mert sérült, és elég komolyak voltak a testén ejtett felületi sebek, de ez csak röpke, pár másodpercre jutott eszembe, addig, amíg el nem érte bennem újra azt a pontot.

Nőket megszégyenítő hangon sikkantgattam alatta, hajszolva az élvezetet, viszont egy idő után kénytelen volt elengedni merevedésemet, amit csalódott nyögéssel nyugtáztam, ugyanis mindkét kezével megmarkolta csípőmet, jobban magára húzva a fenekemet. Kénytelen voltam egyik kezemet magam alá csúsztatni, majd amint elértem férfiasságomat, az ütemével ellentétes irányban mozgattam magamon ujjaimat. Oldalra döntöttem a fejemet, hogy kaphassak levegőt, és könnyes szemekkel, kipirult arccal, folyamatosan remegő testtel éreztem, hogy lassan közel lesz az orgazmus, így vadabbul, erősebben húztam merevedésemen a bőrt fel-le, kíméletlen tempóban, jobban kitolva a fenekemet, fájdalmas ívben hajtva meg gerincemet. Kezdtem már attól félni, hogy úgy maradok, de… csak pár minutumra foglalkoztatott.

Minden mozdulatomban, pózban próbáltam kellemesebbé tenni, hogy többet kapjak, és Hoseok akkor adta meg a kegyelemdöfést, mikor a fenekem két félgömbjére mart ujjaival, majd keményen szétfeszítette azokat, így tisztábban, intenzívebben éreztem, ahogy merevedésének fala az én izomgyűrűmet súrolja. Azonnal felsikoltottam, már ösztönöz mozdulatokkal emelgetve magam, és mikor folyamatosan, szüntelenül döfködte meg azt a pontot bennem, már csillagokat láttam az élvezettől.

Még az sem érdekelt, hogy még ezelőtt szétkaristolta a bőrömet, még az is tetszett. Minden tetszett, amit közben csinált, teljesen elvette az eszemet, csak az élvezetre, a mámorra, a gyönyörre, a farkára tudtam összepontosítani, ami folyamatos ingereket ajándékoz nekem.

– Gyorsabban! Gyorsabban! – nyüszítettem, már elengedve a könnyeimet. A tompa fájdalom még mindig ott lüktetett alfelemben, de magam sem értem, miért, teljes harmóniában volt a gyönyörrel, így egyáltalán nem kellemetlen érzésnek éltem meg, sőt, éppen ellenkezőleg; jól esett, éreztem, ahogy egyre keményebbeket lök, éreztem, hogy teljesen kitölt a fájdalom hatására, és mellette az a bódító kéj… – Gyorsabban! Erősebben! – Rohadtul meg fogom bánni, hogy úgy sikoltottam alatta, mint egy büdös kurva, de az élvezet hevében nem tudtam én gondolkodni, vagy visszafogni magam.

Soha, soha nem volt részem még ilyen elsöprő szexben. Soha… teljesen kifordított magamból.

Hoseok

Alig, hogy kimondja kérését, sokkal gyorsabban és erősebben kezdem el belé lökni magam, ezzel elérve, hogy teste vonaglani kezdjen ismét, ő pedig hangját hallatva egyre csak arra késztessen, hogy többet adjak, és persze többet is vegyek el, mind az ő és az én kielégülésem érdekében. Fenekén a bőre hangos csattanást hallat, ahogy csípőmmel nekicsapódom, édes kis nyílása pedig szüntelenül azt a buja hangot adja ki magából, mint a cuppogás. Felhördülve, erősebben mozgatom a csípőmet, fejemet lehorgasztom, ezzel hagyom, hogy hófehér hajam eltakarja szemeimet, füleimet pedig hátra lapítva élvezem ezt az elsöprő kéjt, amit ad nekem.

– Még! Még, kérlek! – szinte sikítja ezt a két szót, nekem pedig több sem kell. Csípőjét marva hajolok le hozzá, majd hegyes fogaimat a másik vállába mélyesztve tartom, hogy egy centire se mozduljon el tőlem. Csípőmmel eszeveszett tempót diktálok, fogaimmal egyre erősebben fogom, akárcsak az ujjaimmal, így körmeimmel a bőrét is szétkarmolom a nagy hevesség miatt, de erről csak is ő tehet! Ez mind az ő hibája!

Hallom kisebb sikolyait, ahogy kezdi elérni a végét, akárcsak én is, így a lehető legerősebben csapódom testébe, s mikor eltalálom gyönyörközpontját, abban a pillanatban feszül meg a háta, fejét is hátraveti, amennyire tudja. Vállára mordulok, mikor megérzem ahogy körém feszíti magát, de legalább már tudom, hogy hol kell ismét eltalálnom. Ismét megismétlem ezt a mozdulatot többször is, mígnem ő egy hatalmas sikítás kíséretében, vadul remegve élvez el, s rá pár lökésre követem én is, erősebben harapva, cincálva bőrét, így magomat egyenesen nyílásába engedem egy hangos nyögés kíséretében. Halkan lihegve engedem el fogaimmal vállát, majd vérét lenyalom, hiszen rendesen kiserkent a fogaim miatt. Hallom, ahogy ő is hangosan piheg, orromba pedig bekúszik ondójának jellegzetes illata, amiről tudom, hogy ez csak is az övé, innentől kezdve, ezer közül is felismerem.

Halkan morogva húzódom ki testéből, majd elfekszem mellette, míg ő teljesen elhasal mellettem, fejét a párnába vetve, úgy pihenve ki a reggel fáradalmait. Elkuncogva magam odahajolok és egy csókot nyomok a nyakába, füleimet pedig kíváncsian előre csapom, ahogy figyelem, miként fordul felém és résnyire nyitott pilláin keresztül figyel engem. Gyönyörű látványt nyújt, elképesztően édes, ahogy látszik rajta, hogy mennyire kielégült. Annyira tökéletes, mintha egy tökéletesen megfaragott szobor lenne. Előre hajolva, azonnal megcsókolom ajkait, amit szinte abban a pillanatban viszonoz, ezzel szabad utat enged a szája belsejébe, elfogadva a nyelvünk táncát, amit természetesen én irányítok. Átkarolva a nyakamat, halkan a csókba szusszantva hunyja be szemeit, élvezve, ahogy kényeztetem ezután a csodálatos párosodás után. Milyen igaz, hogy nem akarásnak, nyögés a vége. Gondolok itt arra, hogy elsőnek lerúgott magáról, most pedig olyan lágy, olyan édes a tekintete, mint még soha. Szeretném ezt többször is látni, szeretném, ha mindig így nézne rám. Felszusszanva engedem el ajkait, majd csendben figyelem arcát, továbbra is előre álló fülekkel. Azt hiszem, hogy most ebben az állapotomban, csak ezt a fajta alakot tudom fent tartani, tekintve, hogy mennyire kimerültem és mennyire elvette az eszemet ez a szex. Még jó, hogy megúszta pár karmolással és egy kis harapással.