Player - VHope (3/5) +18

Cím: Player

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: 5

Besorolás: +18

Műfaj: Bandfic, Humor, Dráma, Romantikus

Figyelmeztetés: +18! Erotikus tartalom! Trágár beszéd! A szereplők jelleme nem egyezik a valósággal! YAOI! 

Összefoglalás: Hoseok és Jimin boldog párkapcsolatban élnek már hosszú-hosszú ideje, szeretik egymást, legalábbis, látszólag ez így van. Jimin már régóta Yoongi felé kacsintgat és viszonyt is folytat vele Hoseok háta mögött, és miután ez Hoseok tudomására jut, már csak valamilyen szintű dacból is viszonyt akar folytatni Taehyunggal, aki már az első találkozásuk óta szerelmes belé. 

Hozzáfűzés: Éééés itt a folytatás. :3 
Reméljük, tetszeni fog nektek. ^^

Nóri írja Hoseokot!

Nana (én) írja Taehyungot!

Taehyung

Halkan felnyöszörögtem, mikor éreztem az ébredés hullámát. Nagyot nyújtózkodtam az ágyban, a takaró alatt fekve. Kitártam karjaimat és lábaimat is, összeszorított szemekkel, jólesően nyögdécselve, majd mikor már realizáltam, hogy tényleg felébredtem, felnyitottam a szemeimet, de Hoseokot nem találtam magam mellett. Meglepetten bámultam ide-oda, keresve őt a tekintetemmel, s mikor végre megláttam őt az ajtóban ülve, felvonta a szemöldökömet. Oldalra feküdtem, nagy, boci szemekkel figyelve őt, de nem látott engem, ugyanis lehunyt szemekkel ült az ajtónak dőlve, felhúzott lábakkal, könyökei pedig a térdein pihentek, lógatva mindkét alkarját. A fejét a falapnak döntötte, mintha épp elmélkedne valamin.

Nem akartam csak úgy megszólítani, így inkább csak kikászálódtam az ágyból nagy nehezen, majd hangtalanul odatipegtem hozzá és leültem mellé a földre, de még ezt sem vette észre. Min gondolkodhat ennyire? Ráadásul így, az ajtóban ülve?

Felsóhajtottam, majd a vállára döntöttem a fejemet, s akkor hirtelen megmozdult.

– Mióta vagy ébren? – kérdezte lágy hangon, egyik karjával átölelve a vállamat, szorosabban húzva magához.

– Csak most keltem, pár perce. – Rekedtes volt még a hangom, ugyanis tényleg nem rég ébredtem, ilyenkor pedig az ember hangszálai elég rozsdásak, főleg az enyém, ilyen dörmögős, mély hanggal.

– Akkor jó. Hogy aludtál? – puszilt a hajamba lágyan.

– Egész jól, de te miért ülsz a földön, az ajtónak támasztva magad? Baj van? – kérdeztem rögtön, elhúzódva tőle, hogy picit felnézhessek rá, s rálátásom nyíljon az arcára. – Olyan megviseltnek és szomorúnak tűnsz. Mi a baj? – kérdeztem újra, közelebb bújva hozzá, úgy nézve fel rá álmoskás, boci szemekkel.

Hoseok

Csendben figyelem, egy rövid ideig, nem felelve neki. Nem is tudom, hogy mondjam-e el neki. Nem hiszem, hogy tudna segíteni, bár... ha bele gondolok, már azzal is segít, hogy itt van mellettem. Hogy aggódik. Ismét magamhoz húzom a vállánál fogva és a homlokára adok egy csókot.

– Nem fontos. Ne aggódj – mondom halkan, de azonnal morcosan néz rám.

– Eléggé fontos lehet, ha ennyire megviselt a dolog – szólal meg rekedtes hangján. – Gyerünk, ne fojtsd vissza – néz fel rám, továbbra is szúrós tekintettel. Azonnal felsóhajtok, majd ujjaimmal a hajába simítok.

– Az a baj, hogy egy idióta vagyok. Főleg, hogy még reménykedek is – válaszolom halkan, ő pedig összevonja a szemöldökét, ahogy nem érti.

– Vagyis?

– Vagyis az, hogy rajtakaptam Jimint, hogy együtt van Sugával. Vagyis, nem úgy, hanem kijött utánam. Ki van szívva a nyaka, a haja is csapzott. Tisztán ott a bizonyíték, hogy dugtak, és én azért is ráhagyom. Egy vérbeli idióta vagyok – sóhajtom, ő pedig lesüti a szemeit.

– Miért nem mondod meg neki, hogy válasszon?

– Mit? Hogy engem, vagy Sugát válassza? Úgy is én lennék a vesztes – nevetem el magam, keserűen.

– Honnan tudod, ha meg sem próbálod? Ha pedig veszítenél, legalább tudnád, hogy hagynod kell és nem kell tovább emésztened magad – mondja halkan, ahogy jobban hozzám bújik, mint egy kiscica. Tény, hogy igaza van, de ez számomra nem ilyen könnyű. Ezért mondom, hogy egy idióta vagyok. – Vagy mondd meg neki, hogy... hogy szereted és vele akarsz lenni. Biztos van még esélyed. – mondja halkabban. Ahogy lepillantok az arcára, látom, hogy nincs az ínyére, de még is bátorít erre. Halványan elmosolyodom, ugyanis most tudatosul bennem, hogy tényleg nagyon fontos lehetek neki. Főleg, hogy az én boldogságomat helyezi előrébb a sajátjánál. Milyen kis hülye... De még is, megdobogtatja a szívem. Ujjaimmal az álla alá nyúlok, így hátra döntöm a fejét, majd megcsókolom.

– Hiába mondanám neki, nem érdekelné. Azt sem tudta, hogy itthon voltam az este. Mikor szembe állítottam ezzel a ténnyel, persze meglepődött, de leszarta. Azzal a hazugsággal állt elő, hogy azt hitte a stúdióban alszom és, hogy ne legyen egyedül, Yoongival aludt, de persze tudja, hogy sejtem a dolgot, főleg, hogy nem is takarta a bizonyítékokat a testén. Nálam jobban, senki sem ismeri jobban a testét. Vagy... bocsánat, kijavítom magam. Suga már ismeri – mormogom, azzal ismét az ajkára hajolok, hogy megcsókoljam. – Aztán azt akarta, hogy maradjak még vele a konyhában. De nem maradtam, azt mondtam, hogy menjen vissza Yoongihoz, mert biztos várja. Nem is érdekelte. Szerinted, lenne esélyem? Őszintén. Szerintem, erre semmi esély. Persze, nem fájna a dolog, ha nyíltan elmondaná. Vagyis, fájna, de nem úgy, mint ahogy most így hazudozik, hülyének nézve engem. – mondom el töményen a bajomat neki. Ha már így kierőszakolta, tudjon mindent.

Taehyung

Felsóhajtottam. Kicsit rosszul esett, hogy mindezt úgy adta elő, miközben az ajkaimat csókolta, de próbáltam nem a szívemre venni, azonban ez akaratlanul is, de sikerült. Olyan rossz érzés volt, ahogy finoman puszilgatta a számat, közben pedig Jimin miatt bánkódott és úgy éreztem, meghasad a szívem. Tudtam, ha Jimin dobni fogja, azonnal engem fog megtalálni, én pedig... soha nem fogom tudni boldoggá tenni úgy, ahogyan azt Jimin tette.

Én nem Jimin vagyok.

Viszont reméltem, hogy nem szakítanak. Tudom, megint én szenvednék, tudom, megint nekem lenne keserű az élet, de inkább, minthogy Hoseokot ilyen elveszettnek, összetörtnek lássam még egyszer. Ahogy az ajtóban ült, hátradöntött fejjel, elmélázva, s a Nap is rásütött gyönyörű bőrére és arcára, olyan szívbemarkoló érzés volt, még így is, hogy csak visszagondoltam rá. Szerettem volna boldoggá tenni. Valahogy elérni, hogy ne szomorkodjon ennyit egy olyan ember miatt, aki nem is szereti.

– Ne törődj vele. Majd rájön, mit veszít – mondtam halkan az ajkaira, mire felsóhajtott, majd lassan leengedte a lábait, és azzal a lendülettel az ölébe ültetett, átkarolta a derekamat, közelebb húzva magához, közben pedig hevesen mart az ajkaimra, mintha csak rajtam akarná kiélni a fájdalmát.

Összeszorítottam a szemeimet, ugyanis egy picikét fájt a hevessége és durvasága, de egy idő után hozzászoktam és hagytam, hogy tépje, marja ajkaimat.

– Olyan vagy, mint egy angyal – mosolygott, elhúzódva tőlem.

– Most miért? – kérdeztem, összevont szemöldökkel.

– Mert mindig itt vagy, ha nekem rossz – mosolygott, közelebb húzva magához, újra megcsókolva a puha ajkaimat, de most valamivel finomabban, mint előtte. – Veled törődik egyáltalán valaki? – kérdezte hirtelen, mire meglepett szemekkel néztem rá. – Mindenkivel ilyen vagy, esetleg csak velem? Törődik veled úgy valaki, ahogy te másokkal? – kérdezte hirtelen, mire összezavarodottan néztem rá.

– B-biztos – vágtam rá bizonytalanul. Nem értettem hirtelen, miért kérdezett ilyesmit.

Hoseok

– Biztos? Ez igazán nem meggyőző – mosolygom, ahogy ismét megcsókolom. Ízlelgetem, becézgetem azokat a puha, gyönyörű ajkakat.

– H-hát biztos törődik, de miért kérdezed? – érdeklődik, láthatóan nem tudja hova tenni ezt az egészet. Megvonom vállaimat, miközben végig simítok a combján, szorosabban ölelve magamhoz, ahogy az ölemben ül.

– Csak azért, mert érdekelt – válaszolom, aztán ismét megcsókolom. Igazából, azért kérdeztem meg, mert most jövök rá, hogy fontos nekem és persze arra is, hogy ő mindig mellettem volt és segített. Még akkor is, mikor nem voltunk így együtt. Azonban, rajta sosem segített úgy igazán senki. Inkább csak átverték és földbe tiporták. Jimin is tudta, hogy mit vesz el tőle, úgy, hogy a legjobb barátjának nevezi magát. Nem értem ezt az egészet. Szörnyű, hogy mindez megtörtént. Ha tudom, hogy TaeTae ennyire oda van értem, lehet, hogy Jimin helyett, őt választottam volna. Mindegy is. A lényeg, hogy mostantól én fogok vele törődni. Annyira sokat köszönhetek neki.

– Ez nem volt válasz, ugye tudod? – kérdezi, belenézve a szemeimbe.

– Tudom. De legyen annyi elég, hogy rájöttem, mekkora kincs vagy – vigyorodom el, aztán csak eldöntöm a földön és, ahogy fölé magasodom, úgy becézgetem tovább az ajkait.

– Ne túlozz.

– Nem túlzok. Viszont, itt az ideje, hogy veled is törődjön valaki. Itt az ideje, hogy boldog legyél – nyúlok a dereka alá, aztán felhúzva a földről a karjaimba veszem és az ágyba fektetem, azzal ismét fölé hajolok és újra ajkaimmal ízlelgetem az övéit. Nyelvemet is átvezetem a szájába, megkeresve az ő nyelvét, hogy azt egy édes táncra hívjam. Karjaival átöleli a nyakamat, közelebb húzva magához, aztán lábait is felhúzza, hogy kényelmesen helyezkedhessem el köztük.

– Mi lesz Jiminnel? – szólal meg a csók után.

– Nem tudom. Viszont, nem is akarok ezzel foglalkozni. Csak is veled. Te vagy az én angyalom. Az igazi kis őrangyalom – kuncogom a nyakára, amit végig harapdálok finoman. – Jiminnel majd beszélek. Aztán, vagy megy minden tovább, mint eddig, vagy nem, de most nem érdekel. Te se ezen gondolkozz, most csak arra figyelj, ahogy megszeretgetlek a testemmel. Ahogy kimutatom azt, amit érzek – nevetem, ujjaimat már is a felsője alá vezetem, végig simítva a bársonyos bőrén, csókjaimmal egy pillanatra sem állok le. Igazából nagyon rosszul érzem magam Jimin miatt. De nem akarom, hogy ez a kis hülye tovább aggódjon. Látszik rajta, hogy mennyire rossz neki ez az egész. Vak nem vagyok, és nem is akarom hagyni, hogy így teljenek a napjai. Legyen boldog. Végre ő is legyen boldog. Erre pedig én vagyok képes, hogy boldoggá tegyem. Én vagyok a szerelme. Hát, viselkedjek ahhoz méltóan.

Taehyung

Megremegett az alhasam, mikor éreztem, hogy ujjai befurakodtak a felsőm alá, s finoman végig vezette őket a hasamon és mellkasomon, lágyan érintve, pillekönnyűen. El akartam egy kicsit lökni, ugyanis az a “vagy egy minden tovább” nagyon nem tetszett. Nem akarok a játékszere lenni, nem akarok egy harmadik lenni a kapcsolatukban. Egyszerűen... egyszerűen fárasztó, még akkor is, ha csak pár nap telt el. Sajnos, nem tudtam ellökni, nem voltam annyira erős, mint ezelőtt egy negyed órával, hiszen a szavainak többsége teljesen elködösítette az agyamat, ha ez még nem lenne elég, ott volt az is, milyen gyengéden és finoman érintette bőröm minden szegletét, az ajkairól nem is beszélve.

Furcsa érzés volt. Egyszerre vérzett a szívem és egyszerre voltam boldog. Kavarogtak bennem az érzelmek, s habár eldöntöttem, hogy véget vetek mindennek, Hoseok egyszerűen mesteri módon manipulált még akkor is, ha nem állt szándékában. Az, hogy szeretni akart, hogy törődött velem, ideiglenesen minden kincsnél többet ért.

Buta a szerelmes ember. Végtelenül buta és naiv.

– Hoseok – sóhajtottam, mikor megpuszilgatta ajkaimat. Lassan elhúzódott tőlem, mélyen a szemeimbe nézve, majd végig simított az ujjaival arcomon, miután kihúzta őket a felsőm alól. Olyan gondosan, törődően cirógatta végig apró pírba futott arcomat, mintha bármelyik pillanatban összeroppanthatna. Szomorúnak éreztem magam. Szomorúnak, mégis boldognak és bódultnak.

– Shh – sóhajtotta, a homlokomra adva egy csókot. – Ne törődj semmivel, csak velem és magaddal – súgta, miközben eltávolodott tőlem, majd egy nemes egyszerűséggel leemelte rólam a pólómat és odébb dobva, finoman kezdte el puszilgatni a mellkasomat, miközben végig-végig cirógatott oldalamon mindkét ujjával. – Csak engem figyelj és az érzést – mondta halkan, végig húzva ajkait és nyelvét a hasfalamon, én pedig rögtön mélyen felsóhajtottam, lehunyva a szemeimet.

Nyomasztó és fullasztó érzés vett körbe az aktus közben. Habár, Hoseok végig nagyon gondosan, törődően fordult felém, vigyázott rám, jobban, mint bármikor, végtelenül szomorú voltam. Valamiért tudtam, hogy... hogy az, amit mondott, nem igaz, csak szerettem volna, hogy az legyen. Tudtam, hogy ő engem nem szeret és nem is tudna szeretni, mert Jimin az, akiért képes lenne tűzbe tenni a kezét még akkor is, ha velem csalja. Én csak egy kis bosszútárgy volt, bármennyire is tagadta.

A legszomorúbb az volt az egészben, hogy fogalma sem volt róla, milyen mély sebeket ejt a szívemen azzal, hogy hazudik, azzal, hogy így foglalkozik velem azért, hogy a saját hasznára tudjon fordítani, és a legrosszabb emellett az, hogy egy percig sem világosítottam fel arról, milyen érzelmek kavarognak bennem, csak azt tudtam volna hajtogatni, hogy nem akarom, mert szemétség és átbaszás az egész. Arról véletlenül sem beszéltem volna, milyen fájdalmat okoz.

Mikor elélveztem, és követett engem, aprót nyögött ajkaimra, majd szenvedélyesen megcsókolt, én pedig automatikusan emeltem a karjaimat, hogy szorosabban húzhassam magamhoz. Úgy kapaszkodtam abba az emberbe, aki rongynak használt, mintha neki köszönhetném az életemet.

– Őszinték az érzéseim – sóhajtotta, magához ölelve, még mindig nem húzódva ki belőlem. – Őszintébb, mint valaha – mondta halk, rekedtes hangján, lágyan a hajamba puszilva, végig cirógatva ujjaival a combjaimon, amikkel átkaroltam derekát.

Legszívesebben elbőgtem volna magam, de észben tartottam, hogy férfi volnék, ennyitől igazán nem kellene hisztérikus rohamot kapnom.

Az a gond velem, hogy mindent túlkomplikálok, túlgondolok, és érzékeny is vagyok. Kicsit meg kellene keményítenem a szívemet, kicsit fel kellene nőnöm és úgy taposnom át az embereken lelkiismeret-furdalás nélkül, ahogyan azt Jimin és Hoseok is teszi.

Felsóhajtottam, majd fejemet a párnába ejtettem, mélyen Hoseok szemeibe nézve. Elmosolyodott, majd szabad kezével végig simított arcomon, s hüvelykujjával lágyan megsimította alsó ajkamat, végig nézve arcom minden szegletét.

Ha az őrangyaloknak az a dolguk, hogy szenvedjenek, én nem akarok az lenni, de nem volt szívem azt mondani neki, hogy ne számítson rám, így csak a hajába vezettem ujjaimat, megsimítva a fejét, lágyan játszadozva a tincseivel.

Hoseok

Kifújom magam, ahogy érzem a testem most éri el azt a szintet, hogy kezd megpihenni. Elmosolyodom a látványára, ahogy felnéz rám, ahogy ujjaival a fejbőrömet cirógatja, lábaival pedig továbbra is átöleli a derekamat. Annyira gyönyörű. Az orgazmus után pedig főleg. Ez a kielégültség, ahogy kiül az arcára a vörös pírral együtt, hihetetlen. Azonban, valami aggaszt, nagyon aggaszt az, amit a tekintetében látok. Mintha fájdalmai lennének, persze nem fizikai, hanem lelki. Lehetséges, hogy van, amit nem mutat ki nekem? Miért? Miért nem mond akkor semmit? Lehajolok hozzá, hogy ajkaimmal ismét az ő ajkait becézgessem, amit azonnal készségesen nyit szét a számomra, hogy beengedje nyelvemet ajkai közé. Testünk, még mindig összekapcsolódva pihen és eszem ágában sincs még kihúzódni belőle. Úgy érzem, hogy most így a legjobb, hogy sosem akarok tőle elhúzódni. De ez a tekintet elképesztően aggaszt.

– Mi a baj? – érdeklődöm halk, lágy hangon, miközben hüvelykujjammal végig simítok az arccsontján, tekintetemet mélyen az övébe fúrva, hogy megpróbáljam kiolvasni onnan a választ.

– Nincs semmi – válaszolja, azonban, tudom, hogy hazudik. Látom a tekintetében, amit azonnal elrejt előlem, ahogy behunyja a szemeit. Kis szemét...

– Ne mondd, hogy nincs semmi, miközben a szemeid mást mondanak. Olyanok, mintha bármelyik pillanatban eleredhetnének a könnyeid – simítok végig újra az arccsontján hüvelykujjammal. Ismét rám néz, kicsit ijedten, mintha csak egy nagy titkot lepleztem volna le.

– Dehogyis! Tényleg nincs semmi, ne gondolj bele ennyi butaságot. Úgy nézek, mint mindig is – mondja halkan, ahogy rezzenéstelen arccal figyel, nehogy bármit le tudjak olvasni róla, de ezért is tudom, hogy hazudik.

– Igen?

– Igen! – válaszolja, azonban, mintha könnyeket látnék megülni a szemeiben, de ezt láthatóan gyorsan visszafojtja. Felsóhajtok, végül csak kihúzódok belőle, amit egy halk szusszanással nyugtáz.

– Szeretném, ha elmondanád mi bajod. Vagy, még mindig Jimin zavar? Szard már le! – mondom komolyabban, elfeküdve mellette, magamhoz húzva és szorosan magamhoz ölelve.

– Szerinted ilyen könnyű, szerintem nem. A legjobb barátom, emellett pedig... ha vissza... – Itt elhallgat, amire csak kíváncsibb szemekkel nézek rá.

– Ha vissza? – vonom fel egyik szemöldököm, de csak a fejét csóválja meg. Nem értem, miért nem mondja el? Ennyire nem bízik bennem? Pedig szeret, nem igaz? Én megmutattam az előbb magamból azt a Hobit, akit Jiminnek is megszoktam. Akkor még is, miért teszi ezt? Vagy egyszerűen nem érdekelte? Leszarja az egészet? Nem tudom boldoggá tenni? – Nos? – próbálkozom újra, de ismét a fejét csóválja meg, nekem pedig elég volt. – Okés, akkor ne mondd. Nem vagyok egy médium, hogy a fejedbe lássak, de azt látom, hogy mélyen bánt valami. Nem csak azért kérdezem, mert annyira nincs kedvem aludni, hanem azért, mert érdekel, mi van veled. Szeretném tudni, mi a baj, hogy elmagyarázd azt, ami bánt téged. Fontos vagy, Taehyung. Nagyon fontos vagy! Ha van valami, mondd el, oszd meg velem. Mi már egy pár vagyunk, ha nem is hivatalosan, de így van. Naponta veled fekszek le és én vigyázom az álmaidat is, azt hiszem egy kis bizalmat megérdemelhetnék felőled, ha már én is odaadom neked az enyémet.

Taehyung

Egy pillanat alatt öntött el a méreg. Egyik percben nyavalyog Jimin miatt, győzködöm, hogy próbálja visszaszerezni, a másik pillanatban pedig már azt mondja, hogy ha nem is hivatalosan, egy párt alkotunk ketten. Mi ez, ha nem dühítő? Valahogy nehezen tudtam feldolgozni, hogy ennyire nem tudja eldönteni, mit akar, de lehet, hogy velem van a gond és én várok el túl sokat. Nincs kizárva, azonban akkor is mérhetetlenül feldühített. Alig fél órával ezelőtt még Jimin miatt szomorkodott, Jimin miatt volt depresszív állapotban, most pedig, hogy dugtunk, nagyon fontos lettem neki és már a párja is vagyok.

A dühömet végül nem adtam ki, nyeltem egyet és megeresztettem egy sóhaj-félét. Nem volt energiám vitatkozni. Untam már, hogy minden beszélgetésünknél számon kérem valami miatt és nem méltat igazából válaszra, általában valahogy kitér előle, vagy választ ad, de nem konkrétat. Nem volt energiám most a macska-egér játékhoz.

– Nincs semmi, Hoseok, hidd már el! Fáradt vagyok, éjszaka későn értem haza, utána még veled is dumáltam, nem aludtam túl sokat – mondtam halkan, kicsit megjátszott, fáradt hangon, mire kiengedett ajkainak résén keresztül egy mélyebb sóhajt, végig simítva a hátamon. Lágyan húzta az ujjait gerincem mentén, ezzel pedig kellemes borzongást váltott ki belőlem.

Épp vette ajkain át a levegőt, gondolom azért, hogy megszólalhasson, mikor hirtelen valaki kopogott:

– Nem tudom, Hobi, hogy miért zártad be, de igazán beengedhetnél! – Jimin kicsit sem volt elragadtatva attól, hogy mind a kettőnkre be volt zárva az ajtó. Hoseok felsóhajtott, majd lassan felült, én pedig követtem a mozdulatait.

– Mi van, Suga már nem tűr? – morgott Hoseok, kimászva az ágyból, hogy felöltözhessen. Megcsóváltam a fejemet, majd a lehető leggyorsabban magara kapkodtam a ruháimat, aztán ablakot nyitottam, hogy valamelyest kiszellőzzön a szoba utánunk. Hoseok egy darabig csak állt az ajtó előtt, nem nyitotta ki. Elmosolyodva csóváltam a fejemet, ugyanis szerintem arra várt, hogy kiszellőzzön a szoba és Jimin ne is sejtse, mit csináltunk ezelőtt alig pár perccel.

Ennyire vagyok fontos, mi? Hihetetlen.

– A ruháimért mennék be! – Koppant valami halványan az ajtó túloldalán, gondolom Jimin döntötte neki a homlokát.

– Kérj Sugától! – Megcsóváltam a fejem újra. Persze, egy párt alkotunk, és ő az a fél, aki még mindig mást szeret és gyerekesen féltékenykedik, én ennek persze, szemtanúja is vagyok, mert mi lenne, ha nem.

– Mit féltékenykedsz?! Nincs köztünk semmi, értsd már meg! – sziszegte Jimin, idegesen az ajtó túloldaláról.

– Ja, persze... ne hazudj!

– Engedj be!

– Nem!

– Engedd már be – sóhajtottam, megforgatott szemekkel. Hoseok arcára halvány fintor ült ki, majd morgott egyet és lassan elforgatta a zárban lévő kulcsot, kinyitva az ajtót Jimin előtt. Jimin rögtön rám nézett, mihelyst kinyílt a falap, majd összevonta a szemöldökét.

– Miért is volt zárva az ajtó? – kérdezte, megemelt szemöldökkel.

– Mert haragudtam rád és nem akartam, hogy begyere – morgott Hoseok, pufogósan sétálva a saját ágya irányába.

– Hoseok, fejezd már ezt be! Gyerekes vagy! Téged szeretlek és nem Sugát! Képzeld, egy számon dolgozunk, elmondta, hogy komponálhatok egyet, csak felügyelnie kell a munkálatot, mert nem vagyok benne jártas, te meg itt... itt féltékenykedsz, mint egy barom! – morgott Jimin, turkálva a szekrényében.

– Tudom, hogy dugtatok az éjszaka! A szívásfolt a nyakadon, meg... – Jimin a szavába vágott.

– Tegnap szeretkeztem veled, Hoseok és te szívtad ki. Akkora... akkora pöcs vagy! – Megforgattam a szemeimet, majd a hajamba túrva felálltam, hogy elhagyhassam a süllyedő csatahajót.

– De tudom, hogy csalsz! Tudom és kész! – Hoseok hangja egyre hektikusabb lett, én pedig egyre inkább nem bírtam ezt a veszekedést, úgyhogy sunnyogtam az ajtó felé.

– Szakítani akarsz, hm? Azért a hiszti? – Jimin hangja megállásra kényszerített. Az ajtóban állva maradtam, Hoseokra és ránézve, rajtuk futtatva szemeimet, viszont az idősebb elgondolkodott, lesütött szemekkel. Kíváncsi lettem a válaszra, ahogyan Jimin is. Bár, én teljesen más okból, mint ő.

– Nem akarok szakítani, szeretlek! Egyszerűen csak tudom, hogy... – Jimin a szavába vágott, én pedig egyre inkább éreztem, hogy összetörik a szívem, mihelyst rájöttem, hogy Jung Hoseok megint kurvára hazudott, és nem én vagyok fontos neki, hanem Jimin, aki úgy csalja, ahogy nem szégyelli. Bár, biztos meg van rá az oka, nem ítéltem el miatta egy percig sem.

– Fejezd be, Hoseok, fejezd be! Nem csallak, érted?! Felfogod?!

– Ah... ne haragudj. Biztos keveset alszom és beképzelem ezt az... – Nem hallgattam tovább. Kisunnyogtam az ajtón, hangtalanul, és a konyha felé vettem az irányt. Igazából, nem vártam másra. Nagyon jól tudtam, hogy ez lesz, de a remény hal meg utoljára, ugye.

Kapcsolatban vagyunk? Hát persze. Mindenki háta mögött jókat kefélünk, jó ez, így kell ezt csinálni, ez a legszebb kapcsolat a Földön.

Hoseok

Hatalmasat szusszantok, amint Jimin elhúzódik tőlem a csók után. Őszintén bevallom, valahogy nem esik most ez olyan jól tőle, mint ezelőtt egy-két hete. Már magam sem tudom, hogy mióta megy ez az egész, de kezd elegem lenni ebből. Talán emiatt sem esik jól a csókja, főleg azért, mert tudom, hogy még is megcsal. Akkor nem káprázott a szemem, mikor megláttam smárolni Sugával, sőt nem csak én láttam akkor, hanem TaeTae is. Ah, Taehyung! Tagadni sem tudnám, amit láttam. Olyan mérhetetlenül nagy szomorúság ült ki az arcára, mint még soha. Ezt meg is értem, hiszen szeret engem, én pedig konkrétan eldobtam magamtól azzal, hogy Jiminnek azt mondtam, hogy nem akarok szakítani és, hogy elhiszem nem csal meg, holott tudom, hogy ez nem így van. Azonban azt is tudtam, hogy ha erre kerül a sor, hogy szakítsunk és rajtam áll majd a döntés, a válaszom a nem lesz. Tudtam, hogy egy igazi balfasz leszek és nem merek majd lépni, tudtam, hogy ezzel TaeTaet is eltaszítom majd magamtól, de mint minden más, ez sem érdekelt, és ez a legnagyobb gyengeségem. Szörnyű vagyok, nagyon is. Pedig, Taehyungot azt hiszem, hogy jobban kedvelem. Jimint is szeretem, mert szeretem, de annyi rossz fát tett már a tűzre. Talán jobb lett volna, ha azt mondom: igen. Bár, akkor biztos, hogy magamat marcangolnám, feleslegesen. Azonban, ha már így alakult, muszáj ezt megbeszélnem Taehyunggal.

– Akkor, én visszamegyek. Ott van a telefonom is, meg minden cuccom. Később találkozunk – mosolyog rám édesen Jimin, amire már is kedvesen visszamosolygok. Mekkora egy gyökér vagyok.

– Rendben, akkor később – mondom halkan, majd egy utolsó csókot váltok vele, mígnem végül kimegy a szobából a ruháival a kezében. Tényleg egy gyökér vagyok. Egy szánalmas vesztes. Amint kimegy, én már is Taehyung után indulok, aki kint van a konyhában és egy bögre teát szorongat az ujjai között. Lassan odamegyek hozzá, majd magamhoz ölelem, de szinte azonnal kibújik az ölelésemből és elhúzódik, de én azért is erősködöm. Kiveszem a bögrét a kezéből, lerakom, majd szorosan magamhoz ölelem, derekán pihentetve az ujjaimat.

– Miért nem Jiminnel vagy? – kérdezi halkan, míg én csak az államat a vállára helyezem, illatát pedig mélyen magamba szívom.

– Mert ő Yoongival van egy szobában – válaszolom halkan, ekkor hallom a lemondó sóhajt.

– Értem – válaszolja.

– Figyelj – szólalok meg, majd elhúzódva tőle, hogy lássam az arcát, már is a bal tenyerembe fogom a jobb arcát. Mélyen a megbántott és meggyötört szemeibe nézek. Tudom, hogy fájdalmas ez neki, de nem tudok most mit csinálni. – Tudom, hogy egy gyökér vagyok, de őszintén... nem éreztem még késznek magam arra, hogy szakítsak vele. Tudom, hogy megcsal, de még is reménykedek. Reménykedek, Taehyung, ez a legszörnyűbb, de még is tudom, hogy te vagy a másik legfontosabb az életemben. És nem akarlak elengedni. Tényleg nem akarlak – suttogom, majd előre hajolva, lágyan megcsókolom az ajkait. – Adj még időt, kérlek. Csak még egy kicsit – suttogom, azokra a gyönyörű ajkaira, majd ismét megcsókolom őket, szorosan magamhoz húzva a derekánál fogva a törékeny testét.

Taehyung

Legszívesebben szemközt röhögtem volna, hogy szánalmas és egyben mélyen elkeserítő, hogy úgy viselkedik, mint egy nyomorult. Persze, nem volt szívem ezt tenni, de legszívesebben ezt csináltam volna, mégsem tettem. Engedtem az ölelésnek, engedtem a csóknak, a lágy érintéseknek... amik hazudtak. Óh, de még mekkorát hazudtak! Nem tudom, Hoseok hogyan lehet ilyen jó színész, de minden elismerésem neki, hogy ennyire képes megvezetni az embereket.

Időt? Meddig? Évekig? Meddig adjak neki időt? Mindig ez a szar duma... mindig, de mindig ez a fos duma, ez a kifogás, a kérlelés, csak adj még egy kis időt... mire? Minek? Hogy aztán szembesítsen a ténnyel, hogy Jimin kell neki? Egyáltalán hogyan kerültem bele ebbe az egészbe? Miért? Mikor?

Miért nem tudok kilépni és azt mondani, hogy vége, nem folytatom tovább? Végül is, már próbáltam, Hoseok olyan, mintha foggal– körömmel akarna kapaszkodni belém és Jiminbe is, de valamelyikünk menni fog és volt egy olyan érzésem, hogy én fogok. Ő képtelen Jimint elengedni, én pedig szerintem gyorsabban fogok véglegesen ráunni erre a játékra és a színpadra illő viselkedésre, mint Jung Hoseok.

Kemény nap volt. Természetesen, mindig örültem, ha fanokkal találkoztam, de most nehezebb volt mosolyogni és bohóckodni, mint általában. Egyszerűen nem tudtam levenni a szememet sem Hoseokról, sem Jiminről, akik között ültem. Nem akartam róluk tudomást venni a fantalálkozó alatt, azonban ez nem sikerült, nem úgy jöttem össze a terveim, mint ahogyan azt szerettem volna. Végig szemeztek – vagyis, sokszor kaptam őket rajta – , és Hoseok állandóan Jiminre mosolygott és látszólag tényleg úgy tűnt, hogy kibékültek. Már jó két hét telt el azóta, hogy összekaptak egy kicsit előttem és abban a két hétben is ment minden úgy, ahogyan addig: Hoseok Jiminnel aludt, Jiminnel tévézett, Jiminnel játszott, Jimint ölelgette, vele törődött és amikor alkalma nyílt rá, engem kettyintgetett. Pár napja a fürdőbe jött be utánam, mikor már mindenki aludt. Egyszerűen figyeli, mikor vagyok egyedül és mikor nincs körülöttünk senki és én persze, hagytam magam. Minden alkalommal engedtem, hogy csókoljon, hogy “szeressen” a testével, hogy utána becézgesse az ajkaimat sajátjaival... és rendszerint a dolga végeztével ő Jiminnel aludt, vagy Jiminhez ment. Néha nagyon utáltam és nagyon elegem volt belőle, de már meguntam a szájkoptatást, így ráhagytam.

Örüljön. Ha ennyi jó neki ez az ingázás, nekem aztán mindegy. Legalább nem vagyok kiéhezve szexuálisan, mindennek van jó oldala.

– Beszélhetnénk? – Felkaptam a fejemet a telefonom kijelzőjétől, és mikor megláttam a nappali ajtóban Namjoont, bizonytalanul bólintottam egyet. Megeresztett egy sóhajt, majd leült mellém a kanapéra, és egy bizonyos idő után rám emelte tekintetét. – Mostanában nagyon magad alatt vagy. Jungkook és Jin aggódnak. – Meg sem lepett, hogy Yoonginak, Jiminnek és Hoseoknak fel sem tűnik. El vannak foglalva a szerelmi háromszögükkel.

– Fáradt vagyok. Sok a próba, sok a felvétel, a fantalálkozók, egyebek. Mostanság sok a munka – mondtam halkan, a telefonomra vezetve vissza íriszeimet, pötyögve rajta.

– Ha gondolod, nyugodtan költözz át hozzám. Tudom, hogy zavar Jimin és Hoseok, engem is zavarnának. Beszéljek a menedzserrel? – Hálásan rápillantottam, és határozottan bólintottam. – Rendben, akkor beszélek vele és ha minden jó, akkor ma már nálam alszol. Hátha ki tudod magad pihenni – borzolt a hajamba hosszú, vékony ujjaival. Rámosolyogtam, talán pár nap alatt először őszintén.

– Köszönöm, hyung! – Rögtön hozzábújtam, hálásan ölelve át a nyakát.

– Ugyan. Ne köszönd. – Elnézően sóhajtott, finoman paskolgatva a hátamat. – Legközelebb viszont nyisd ki a szádat, ha van valami. Nem fognak azért megkövezni, mert változást szeretnél a saját pihenésed érdekében, ez teljesen rendben van.

– Nem akartam kellemetlenkedni. – Ha tudná, hogy nem is maga a kefélésük/hangzavaruk zavar, hanem a teljes jelenlétük úgy, hogy együtt voltak...

– Buta – nevette, eltolva magától, majd újra a hajamba túrt, megborzolva frissen mosott tincseimet.

Hoseok

Halkan, dúdolgatva sétálok a fürdő irányába, hogy végre lezuhanyozzak, azonban olyan furcsa valami. Méghozzá Taehyung. Lassacskán, minden cuccát elkezdte kipakolgatni a szobánkból, ahol eddig aludtunk és őszintén? Zavar. Baromira zavar, ugyanis miért akar elköltözni? Nem lesz mellettem, nem fogom tudni, hogy mikor, mit csinál. Na jó, fogom tudni, mert le vadászhatom, azonban tényleg zavar. Itt hagy és nem tudom az okát. Épp bemennék a fürdőbe, mikor meglátom a szobánk irányába sietni. Aprócska félmosolyra húzom ajkaimat, de cseppet sem jókedvű a mosolyom, sőt, egyenesen ideges. A karjára fogok, majd azzal a lendülettel, behúzom a fürdőszobába, majd bezárva az ajtót, azonnal háttal a falapnak lököm gyengéden, amitől halkan szusszan egyet, majd hatalmas szemekkel néz fel rám.

– Halljam, mire készülsz? – kérdezem, ő pedig értetlen szemekkel pillog fel rám.

– Mire gondolsz? – kérdezi, nagyokat pillogva. Most hülyének néz?! Jobb kezemmel megtámaszkodom a falapon, majd hogy közelebb legyek hozzá, alkaromra támaszkodom, így testünk is konkrétan egymásnak préselődik.

– Arra, kedves Taehyung, hogy a cuccaid folyamatosan eltűnnek a szobánkból és gyanítom, hogy ezt nem maguktól teszik. Jól mondom? – érdeklődöm, folyamatosan a szemeibe nézve, szúrósan és választ várva.

– Ah, csak átköltözöm NamJoonhoz – válaszolja ezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nekem pedig azonnal felviszi a vérnyomásomat.

– Csak?! És miért? – sziszegem ajkaira, amik azonnal megremegnek. Bizonyára várják a csókomat, amikkel már konkrétan magamhoz megbéklyóztam a testét. Akaratlanul is egy aprócska mosolyt csal az arcomra, hiszen a teste teljes mértékben az enyém, csak is hozzám tartozik és ezt tökéletesen a tudtomra adja, miszerint csípőjét is halványan nekem dörgöli, mintha csak jelezni akarná, hogy bizony szeretne valamit. Na igen, mostanság mindig akkor húztam be ilyen “erőszakosan” valahova, mikor dugtunk egy jót. Persze, hogy a teste emlékszik mindenre és konkrétan várja a következő adagot, még, ha ő nem is tud róla. Halványan megnyalja kiszáradt ajkait, tekintetét pedig kitartóan az enyémekbe vájja.

– Mert nem tudok pihenni – válaszolja, mire megforgatom a szemeimet.

– Eddig tudtál.

– Nem igazán. Főleg, mikor kiküldtök, mert dugni akartok, aztán mikor tudnék pihenni, te mindig letámadsz – vágja az arcomba.

– Nem mintha ellenkeznél – mosolygok rá, de erre már nem mond semmit, csak egy lemondó sóhajt ereszt meg. Azonnal a derekára fogok és lassan magamhoz húzom, hogy testünk még szorosabban simuljon egymáshoz, ajkamat pedig összeérintem az ő dús ajkaival. Még mindig ugyan úgy imádom csókolni, mint legelőször is. Furcsa, hogy TaeTaevel a szex még mindig ugyan olyan tökéletes, szenvedélyes és izgató, mint mikor szintén először elkaptam. Jiminhez összehasonlítva, Taehyung a kedvenc szexpartnerem, nála jobb nincs. És ez így van, hiszen akárhányszor lefekszem a párommal, belőle mindig hiányzik valami, ami Taehyungban minden ott van. És ezt imádom benne. Kezemmel az ajtó kulcsához nyúlok, majd elfordítom a zárat, hogy véletlenül se jöjjenek be rajta.

– Mi lenne, ha megfürdenénk? – kérdezem, miközben a nyakát csókolgatom végig.

– Már fürödtem – suttogja, majd egy halk sóhajt hallat, miközben fejét is oldalra dönti, hogy szabadon csókolhassam a bőrét.

– Nem baj, fürödj velem is, az olyan cuki – nevetem, aztán játékosan megharapdálom a nyakát. Teste azonnal egy remegéssel reagál, karjaival pedig átöleli a nyakamat, magához húzva, hogy még többet adjak neki. – Óh, jut eszembe. Beszereztem neked pár finomságot. Imádnád őket, abban biztos vagyok – kuncogom, ahogy az új játékszerekre gondolok, amikkel csak is őt akartam “meglepni”.

Taehyung

– Miket? – kérdeztem halkan, lehunyt szemekkel, mire a nyakamra kuncogott, lágyan megcirógatva leheletével a bőrömet, ami által szinte rögtön libabőrös lettem és megremegtem, nem is egyszer. Utáltam, hogy ilyen hevesen és erősen tudtam reagálni az érintéseire. Egyszerűen a testem mindig, minden egyes alkalommal keményen elárult, de már kezdtem hozzászokni. Ha Hoseok jön, elveszi, amit akar.

Bár, azóta, hogy hallottam őket veszekedni, nem mondott nekem olyan dolgokat, amikkel kicsit meginogtatná a lelkemet. Egyáltalán nem mondott semmi bensőségesebb, vagy mélyebb dolgot, ami túlságosan megmelengetne, és azt hiszem, hogy jobb volt így, mint úgy, hogy folyamatosan enyelgett nekem. Így legalább biztos voltam abban is, hogy mégsem jelentek annyit Hoseoknak, mint amennyit be akart nekem kamuzni.

– Majd meglátod – sóhajtotta a kulcscsontomra, miután kissé félretűrte a rajta lévő pizsama felsőt. – Imádni fogod – szuszogta, a csípőjét keményen az enyémnek dörzsölve, lágyan, finoman körözgetve az enyémnek, s szinte rögtön felsóhajtottam és mikor kissé keményebben lökte magát nekem, fel is nyögtem, de csak finoman, ugyanis nem akartam, hogy lebukjunk. Nem viseltem volna túl jól, ha netalántán valaki ránk kopogna, vagy benyitna.

Bár, néha szerettem volna lebukni vele. Akkor mindenki tudná, hogy Hoseok mégsem olyan jótett lélek, mint amilyennek szeretné magát beállítani. Még én is hittem az álcának. Mondjuk, az is lehet, hogy barátként, munkatársként tökéletes, csak... a kapcsolatok. Lehet, hogy csak azokkal vannak problémái.

– Gyere – súgta, elhúzva az ajtótól, majd mikor már szabad teret kapott a hátam, a pólóm korcához nyúlt, s nem várva tovább, rögtön leemelte rólam a pólómat, majd félre dobta, azt pedig követte a sajátja. Nem ellenkeztem. Nem volt energiám és önkontrollom sem. Amint megláttam kidolgozott felsőtestét, beharaptam az alsó ajkamat, és magamban már átkozódtam, hogy nem tudok nemet mondani.

Mikor csak az alsónk volt hátra, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt, közben pedig a bxoerem korcába kapaszkodott, hogy lejjebb húzza rólam, s amint sikerült a bokámig leejtenie, kiléptem belőle, és ezt a mozdulatot ő is követte. Elvigyorodva dörzsölte össze immáron takaratlan férfiasságát az enyémmel, mire felnyögtem és a vállaiba kapaszkodtam.

– Megőrjítesz – szuszogta a vállamra, finoman megharapva a bőrömet, a fenekembe markolva ujjaival.

Hoseok

Azonnal felnyög a fülemnél, amitől már is forrni kezd a vérem a kéjtől és szenvedélytől. Reszketeg sóhajt eresztek meg a vállára, amit ismét megharapok, hogy ott hagyjam a nyomomat, a jelemet, miszerint ő az enyém. Mindig is az enyém volt, amióta egymásnak estünk a pihenőben, mikor együtt kellett aludnunk és ezt még csak testileg. Lelkileg pedig, lehet, hogy már évek óta az enyém, csak nem tudtam róla. Ha hamarabb tudom, biztos, hogy őt választom. Persze, mostanában Jiminnel is minden rendben, mármint a szex terén és el beszélgetünk, de én már kezdek elhidegülni. Egészen kezdek, ami annyira furcsa, pedig nekem Jimin a minden. Vagyis egy félévvel ezelőtt én is ezt hittem. Meg persze Taehyung előtt is. Viszont a szex hiányra nincs panaszom, ugyanis naponta meg van a partnerem, vagy Jimin, vagy TaeTae társaságában, Jiminnél is ugyan ez a helyzet, csak Yoongival csal. Még, ha tagadja is, akkor is tudom. Tudom, mikor nem vagyok vele, mikor van egy-két szabad órája vagy több is, akkor már is Yoongi ágyában köt ki és úgy nyög alatta, mint ahogy alattam szokott. Ettől sűrűn felfordul a gyomrom, de azt hiszem, hogy kezdem megszokni. Valami köt Jiminhez érzelmileg, ezért nem tudok szakítani vele, viszont Taehyungnál is kezd ugyan ez fennállni. Egyre jobban kezdek kötődni hozzá lelkileg is, de főleg testileg. Valahogy, nem tudok élni kettejük nélkül, pedig tudom, hogy az egyiküknek mennie kell és őszintén? Ezt a gondolatot már is elátkozom a lehető leggyorsabban és legdrasztikusabban. Egyiküket sem akarom elveszíteni.

Ajkaimmal szinte tépni kezdem az övéit, miközben ujjaimmal masszírozni kezdem a fenekét és arra késztetem, hogy lassan hátráljon a zuhanyzó irányába, amit készségesen meg is tesz. Amint befáradunk, azonnal megengedem magunkra a vizet, ami már is egy hideg zuhany lesz. Reakcióból mind a ketten kapkodni kezdjük a levegőt, szorosan egymáshoz simulva, amit megmosolygok, majd elnevetem magam, ahogy teljesen a szintén hideg csempének szorítom a testét és én hagyom, hogy a hideg víz egyenesen a vállaimra hulljanak, majd végig folyjanak a hátamon, le a fenekemig, majd a lábaimig. Ő is egy halk nevetést ereszt meg, szemei úgy csillognak mint egy játékos kisgyereknek, ami hihetetlenül tetszik. Úgy döntöttem, hogy a játékokat most nem veszem elő a számára, most egy romantikus szexet akarok vele. Tudom, hogy rettenetesen élvezné azokat a dolgokat, de most ennek nincs itt az ideje. Mintha mi sem történt volna, ismét az ajkait tépem a sajátoméval, ujjaimmal továbbra is szétfeszítem a fenekét, majd kezem úgy helyezem el a farpofáján, hogy ujjaimmal végig simítsak az aprócska nyílásán. Mondanom sem kell, hogy azonnal a csókomba nyüszít, teste is megremeg és erősebben szorítja nekem magát. Annyira szexi, annyira gyönyörű. Ezek a szemek, ezek az ajkak, az arca, a teste... mind-mind egyenként megigéznek és egyenesen rabul ejtik a szívem minden egyes szegletét. Érzem, ahogy hatalmasat dobban, miközben konstatálom magamban ezt a fenséges látványt, főleg ahogy a kéj kiül az arcára, ezzel megajándékozva engem. Ha születésnapom lenne, nem kívánnék semmit, csak is azt, hogy Taehyunggal legyek, hogy továbbra is lássam ezt a gyönyörű arcot, ezzel a gyönyörű kifejezéssel az arcán.

– Ah, Hoseok – nyüszít fel, mikor folyamatosan a bejáratát ingerelem, végül elmerítem benne azonnal két ujjamat, így kényeztetve a testét belülről, megkeresve az érzékeny pontocskáját, amitől szinte azonnal kőkemény lesz. Fejét hátra veti és vállaimba vájja körmeit az agyát ellepő kéjtől.

– Annyira gyönyörű vagy, Taehyung. Annyira imádlak – suttogom a nyakára, végig csókolgatva a bőrét. Ujjaimmal gyengéden cirógatom belülről, mígnem gondolva egyet, kihúzom azokat belülről, aztán leguggolva elé, végig nyalok a teljes hosszán, amin a rakoncátlan vízcseppek landolnak, majd végig folynak rajta, hogy lecsöppenjenek. Csípőjét azonnal kitolja, várva a folytatást, hogy ajkaim közé eresszem és kényeztessem, de jobbat tudok a számára.

– Fordulj meg, Taehyung! – szólok rá, azonban ő nem tudja, hogy mit akarok, így kérdő pillantásokkal illet, amire csak elmosolyodom. – Fordulj meg! – szólítom fel újra, amire hezitálva ugyan, de megteszi, amit mondom. Amint feneke az arcom elé kerül, már is apró csókokkal hintem tele a farpofáját, van ahol meg is harapom, de persze csak óvatosan, amitől így is egy hangoska nyikkanás szakad fel belőle. Elkuncogva magam, végül nyelvemmel végig nyalom a farpofáit, mígnem azokra ráfogva, széthúzom őket, így nyelvemmel már is szabadon a két farpofája közé kalandozom, hogy ezzel is az őrületbe kergessem.

Taehyung

Eleinte nem értettem, mégis mit akarhat, úgyhogy csak tettem, amire kért. Nagy nehezen, de megfordultam, a csempének támaszkodva, értetlenül meredve magam elé. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan le akarná zavarni, ugyanis lehet, hogy nagyon görény, patkány módon tudott viselkedni, de az biztos, hogy szeretőnek több volt, mint tökéletes. Mindig gondosan figyelt oda rám és arra, hogy véletlenül se érezzek fájdalmat és mellette élvezzem is annyira, hogy ne tudjak gondolkodni semmi máson, csak rajta és az engem körbe ölelő élvezeten. Ezt végig gondolva, rögtön kizártam, hogy már most meg akarna dugni, úgyhogy vártam, viszont mikor elkezdte puszilgatni és harapdálva a farpofáimat, megremegtem, halkan sóhajtozva. Igazán jól esett, főleg, hogy előtte még nem is csinált ilyesmit. Nem volt annyira izgató, nem tudott volna lázba hozni, de kellemes, jól eső érzés volt. Egészen addig, amíg szét nem húzta a farpofáimat és végig nem nyalt a köztes részen. Rögtön felvinnyogtam, megremegve, lehunyva a szemeimet.

– Csak nem jó? – kérdezte halkan, megismételve az előző mozdulatot, amire a reakcióm újra egy nyögés és remegés volt, ami biztos voltam benne, hogy tetszett neki. – Gyere közelebb – mondta halkan, majd egyszerűen a csípőmre fogott és kijjebb húzta a fenekemet, ezzel kényszerítve, hogy kissé lejjebb ereszkedjek. Szó szerint támasztottam magam a csempén, miközben pucsítottam neki, ő pedig... nem is várt tovább. Azonnal széthúzta a farpofáimat és újra végig nyalt a köztük lévő lágy, kényes részen, s később tovább siklott, egyenesen a bejáratomhoz.

Azonnal felnyögtem, ökölbe szorítva ujjaimat a vízcseppekkel teli csempén, haloványan remegve és mikor belém mártotta a nyelvét, hátravetettem a fejemet. A lábaim úgy remegtek, mint a kocsonya és... úgy éreztem, hogy ez túl jó volt. Ha ezt csinálja sokáig, a végletekig fog felhúzni.

– Ennyire jó, hm? – kérdezte, oda nyomva egy csókot, mire felnyüszítettem, beharapott ajakkal. Elkuncogta magát és újra belém mártotta a nyelvét és éreztem, hogy addig, ameddig csak tudta. Hangosabban nyögtem fel, jobban kitolva neki a fenekemet, nyüszítő hangokat hallatva.

A vörös köd már most elborította az agyam. Nem gondoltam volna, hogy... ilyesmit megtenne.

Hoseok

Elvigyorodom, ahogy látom a reakcióját erre a cselekedetemre. Látszik,hogy hihetetlenül élvezi, ugyanis csípőjét egyre jobban kitolja nekem, hogy egyre többet és többet kérhessen, amit természetesen meg is adok neki. Egy ilyen szeretőnek, mindent meg fogok adni. Nyelvemmel folyamatosan izgatom a bejáratát, hol lassan, hol pedig gyorsabban mozgatva az édes kis izomgyűrűjén, vagy éppen benne. Természetesen már is a hangját hallatja, ami igazi zene a füleimnek. Teste folyamatosan remeg, folyamatosan a hangját hallatja és eszméletlenül cuki, ahogy fejét hátravetve kapkodja a levegőt, kezeivel a csempének támaszkodva.

Igazából, ilyesmit még Jiminnek sem csináltam. Nem tudom, hogy miért, de nála ez még sosem történt meg, csak most TaeTaenél. Azonban, úgy érzem, hogy ezt kiérdemelte. Kiérdemelte a cukiságával és persze azzal, hogy nála jobb szeretőt nem is kívánhatnék. Imádom és ezt nem is fogom előtte tagadni, mindent megteszek neki, amit csak szeretne. Ha tudná, hogy milyen hatalommal rendelkezik, hogy nem csak én befolyásolom őt. Viszont, ha nem jön rá magától, én nem adom a tudtára. Hiszen, imádom ezt az ártatlan, édes TaeTaet, aki most is.

Teste újra megremeg, lábai is folyamatosan úgy remegnek mint a kocsonya, arról nem is beszélve, hogy a hangja is egyre erősödik, aminek alapjáraton kibaszottul örülnék, azonban most nem lenne jó, ha valaki meghallaná. Nyelvemmel még elidőzök lent egy kis ideig, folyamatosan nyalogatva a bejáratát kívül és belül is, ahogy a nyelvemet mozgatom benne, majd ahogy eltávolodom tőle, már is felállok és végig nézek a kéjjel meggyötört testét. Elképesztően szép.

– Megőrülök tőled! – sziszegem, azzal ráhajolva már is végig csókolgatom bőrét a gerince mentén, aminek következtében libabőrös lesz és egy reszketeg sóhajt kell hallatnia.

– És... én mit mondjak? – leheli a szavakat, rám nézve a szeme sarkából. Kinevetem érte, hiszen nagyon cuki. Ritka volt, hogy beszélt hozzám szex közben, általában mindig én mondtam valami perverzet, mocskosat vagy épp romantikusat. Ő mindenben a passzívfelet képviseli, bár, most úgy tűnik, hogy kezd megeredni a nyelve, aminek igazán örülök. Régi vágyam, hogy mocskos szavakat húzzak ki belőle a szex által, hogy kimondhassa azt, amit gondol, hogy a tudtomra adja a kis piszkos fantáziájának minden egyes szegletét.

– Igaz. De élvezd csak. Azért élek, hogy kényeztesselek – suttogom a fülébe, amibe bele nyalok, majd megharapdálom a fülcimpáját, újabb nyögést és remegést kiváltva belőle. – Te vagy az én legnagyobb kincsem – suttogom, ekkor farkamat a fenekéhez dörgölöm, hogy tovább húzzam az agyát. Már is felnyüszög, majd mikor ráfogok merevedésemre, úgy helyezem azt, hogy a feneke két partja között tudjam azt mozgatni, ahogy csípőmet előre lököm, ezzel végig dörzsölgetve az érzékeny bőrét, másik kezem pedig azonnal lesiklik a férfiasságára, aminek makkját már is a hüvelykujjammal dörzsölgetek neki. Természetesen előkészítés nélkül nem akarok behatolni, de jó látni, mikor már a kéjtől gyötrődik, ahogy alig várja, hogy a testét ismét az uralmam alá hajtsam. Ezt imádom benne. Meg persze még sok mindent.

Taehyung

Remegtem a csempének támaszkodva és úgy éreztem, ha ez így megy tovább, csak ennyitől képes leszek menten elélvezni. Hihetetlenül jó érzést nyújtott az, hogy a fenekem két partja közt mozgatta a csípőjét, miközben makkomat masszírozta és simogatta, közben pedig a nyakamat harapdálta, folyamatosan beleduruzsolva a fülembe. Egyszerűen mesés volt és folyamatosan könyörgött a testem azért, hogy folytassa és csinálja tovább. Úgy remegtem, mint a nyárfalevél és tudtam, hogy rohadtul élvezi azt, ahogyan hatással van rám.

Megőrülök.

– Csináld már – nyüszítettem, ki-ki lökve a csípőmet, mire elkuncogta magát, majd körbe fogta egész merevedésemet és végighúzta rajta ujjait, lágyan húzva le rajta a bőrt, majd vissza, ami újabb nyögést és remegést váltott ki belőlem. Ha így folytatja, tényleg nagyon gyorsan fogok elélvezni.

– Mit szeretnél, hm? – kérdezte halkan, megharapdálva a fültövemet, miközben a merevedését a bejáratomhoz igazította, finoman körözgetve ott a csípőjével. Hangosabban nyögtem fel, hátra feszítve a fejemet, miközben keményen ökölbe szorítottam ujjaimat a csempénél.

– Kérlek – nyöszögtem, megremegő ajkakkal.

– Mit kérsz? – kérdezte halkan, búgó, erotikus hangján, megrágcsálva fogaival a fülcimpámat. Újabb remegőhullám tört rám, ahogy megvonaglott a testem és nem bírtam tovább. Csípőmet erősen hátra löktem, ő pedig halkan felnyögött az érzésre.

– Dugj már meg, basszus! – nyögtem, hátra vetve a fejemet.

Hoseok

– Ahogy parancsolod – kuncogom, ahogy elhúzódva tőle, azonnal ujjaimmal hatolok a testébe, hogy előkészítsem a méretemre. Igaz, már eléggé nyitott ahhoz, hogy csak úgy belé nyomjam magam, de nem akarok semmit sem elkapkodni, azt pedig pláne nem szeretném, ha bármilyen fájdalmat okoznék neki. A fülébe lehelek, miközben két ujjamat mozgatom benne, ő pedig azonnal nyüszít és csípőjét folyamatosan kitolja nekem.

– Kérlekh... kérlek, ne az ujjaiddal – nyöszörög, ahogy fejét ismét hátra veti, hogy rám nézhessen. Éhes tekintettel nézek végig rajta, majd megnyalom kiszáradt ajkaimat, hogy azokat végül az arcára nyomjam, hogy végig csókolgassam a lágy bőrét.

– Nem akarok ezek nélkül beléd nyomulni. Lehet, hogy fájna – suttogom a fülénél, mire türelmetlenül hátra nyomja a fenekét, így ujjaim mélyebbre csusszannak benne. Hangos nyögést hallat és türelmetlenül felszusszant.

– Nem fájna... sosem fájt – nyüszíti, ahogy már teste egyre jobban vágyik a kielégülésre. Persze, ez a részemről is így van, de szerencsére jobb az önkontrollom, mint az övé, de ez sosem baj, hiszen imádom, mikor ő mondja ki a mocskos szavakat. A gondolatra már is elkuncogom magam, majd már a harmadik ujjammal hatolok a testébe. Fejét azonnal hátra feszíti, majd hogy még jobban elvegyem az eszét, a prosztatáját kezdem el körkörösen masszírozni a testében, miközben ujjaimmal továbbra is a merevedésén játszadozom. Majdnem felsikít, de időben az ajkára harap, így elfojtja azt, teste vad remegésbe kezd. Úgy vélem, ha így ostromolom továbbra is a testét, nagyon, de nagyon hamar el fog élvezni.

– Jobb szeretek biztosra menni, TaeTae. Az én kincsemnek semmi baja nem eshet – mormogom a fülébe, amit megcsókolok, aztán amint elidőzök a prosztatájánál, lassan kihúzom belőle ujjaimat, végül csak elhúzódok tőle, amitől már is egy hangos, csalódott nyüszítést hallat. Feneke folyamatosan remeg a lábairól nem is beszélve. Légvétele szabálytalan és szapora. Imádom ezt a látványt, muszáj hogy a retinámba égjen, muszáj, hogy minden tökéletes legyen.

Kinyúlok a ruháimhoz, aztán abból már is előveszem az óvszert. Igen, ide is hozok magammal, hiszen megtanultam, hogy TaeTaet, ha elkapom muszáj, hogy legyen nálam, a síkosítóról nem is beszélve, amit a szekrényben tartok, vész esetére. Anno ezt még Jimin miatt tettem ide, hiszen nem egyszer szeretkeztünk már a fürdőben, most pedig újra TaeTaen a sor. Őt is dugtam már meg itt, hát most újra. Amint az óvszer rajtam van a kis tubust már is beviszem hozzá, aztán ismét a hátára hajolok, hogy felmelegítsem a bőrét, már ha nem lenne így is elég felhevült. Vágy ittas tekintettel néz rám, várva, hogy végre a testét a birtokomba vegyem. Közben a víz folyamatosan végig folyik a testünkön, ezzel kellemesen átmosva minket és felmelegítve a forró testünket. Alaposan bekenem a bejáratát, majd a farkamat is, aztán ahogy elhelyezkedek a feneke két partja között, már is mélyre lököm magam, mélyen elmerülve benne, majd szintén mélyen megállva benne, hogy magamhoz húzhassam és végig csókolhassam a vállát, majd a hátát. Imádom... annyira imádom. Ő a drogom, szinte már tőle függök.

– Imádlak, Taehyung. Nálad jobban senkit sem imádok ennyire…

Taehyung

Eszméletlen érzés kerített hatalmába, mikor belém hatolt. Szinte minden izmom megfeszült és mélyen felnyögtem, mikor rögtön eltalálta gyönyörközpontomat, de egyelőre nem kezdett el mozogni, csak állt és csókolgatta a hátamat és a vállaimat. Nem is kell mondanom szerintem, mennyire megőrjített.

Természetesen, nem vettem készpénznek, amit mondott, de szerettem volna hinni neki, csak... sajnos ez nem ment. Nem tudtam elhinni, hogy imád és hogy nálam jobban senkit nem imád ennyire. Tudtam, hogy ott van mellette Jimin, és ha úgy lenne, ahogyan azt ő mondta, akkor nem hiszem, hogy együtt lenne vele, de ezeket a gondolatokat próbáltam elhessegetni és nem megtörténté tenni, ugyanis most épp egy aktus közepén voltunk és nem akartam a saját élményemet is elrontani a lelki-fájdalmaim miatt.

– Mozogj már – nyöszörögtem erőtlenül, keményen hátra lökve a csípőmmel, mire a nyakhajlatomba kuncogott, majd nyelvével végig nyalt az előbb említett felületen, lágyan kezdve mozgatni csípőjét. Hangos nyögéssel nyugtáztam a tettét, s hogy én se maradjak tétlen, lassan kezdtem ringatni a csípőmet én is, mély, aránylag halk nyögésekkel. Szívesebben hangoskodtam volna, azonban nem lett volna jó ötlet, a többiekkel való tekintetre. Hoseok nem akart lebukni és ezt tiszteletben tartottam annak ellenére, ahogy viselkedett velem.

Bár, ha tippelnem kellene, szerintem már nyílt titok volt, hogy velem csalta Jimint.

– Gyorsíts – nyögtem hangosan, ívbe feszült háttal, folyamatosan körözve a csípőmmel merevedésén.

Hoseok

Felnyögök azonnal, ahogy csípőjével körözni kezd, azért, hogy elvegye az eszem, aztán olyan szinten dugjam meg és elérjem azt nála, hogy csak visítani tudjon. Imádom ezt is benne, mikor türelmetlenkedni kezd. Ilyenkor előjön belőle az az aprócska irányítási vágy, amit elképesztően cukinak tartok és legalább kiderül, hogy TaeTae egy igazi kis vadóc tud lenni, ha úgy van. Többször ki akartam már ezt hozni belőle, de szerintem még mindig szégyenlős és nem akarja előengedni ezt az énjét, amit mélységesen sajnálok. De sebaj, egyszer az is eljön, hogy sokkal bátrabbá teszem, mint amilyen most.

– Gyorsíts! – szól rám újra, hátra nézve rám, vágy ittas szemekkel, kipirult arccal, csípőjével pedig erősen hátra lök, majd ismét körözni kezd, amire hangosabban felnyögök.

– Te kis ribi – kuncogom a nyakába, azzal a csípőjére fogok, mind a két kezemmel, aztán elhúzom a csípőmtől fenekét, majd erősen visszarántom, így mozgatva őt a farkamon, miközben én is erőteljesen mozgok benne, gyorsabban diktálva a tempót, ajkaimmal közben végig csókolgatom a nyakát, majd a vállát, amit megharapdálok. Azonnal felvinnyog, fejét is hátra veti, ujjait ismét ökölbe szorítja a csempén, ahogy egyre gyorsabb és vadabb iramot diktálok neki a csípőmmel és persze az övével, ahogy mozgatom azt. Bőrünk hangosan csapódik egymásnak, ahogy mozgunk, hangunk is egyre erősebb lesz, ahogy a vágy teljesen kezdi elborítani az agyunkat. Taehyung folyamatosan a fejét dobálja, teste eszeveszettül remegni kezd, ami már azt mutatja, hogy nem kell neki sok a végéig és a helyzet az, hogy nekem sem. Egyik kezemmel elengedem a csípőjét, aztán lenyúlok a merevedéséhez, amit azonnal körülfogok az ujjaimmal. Felnyüszít, mint egy kiskutya, majd hangosan felnyög, amint mozgatni kezdem rajta a kezem, közben csípőmmel erősebb, eszeveszettebb tempót diktálok, mígnem megfeszül az alattam lévő teste, majd egy hangosabb sikkantással élvez el a markomban, míg én is a nyakát harapva, hangosan felmorranok a bőrére, miközben magomat a testébe eresztem.

Hangosan a nyakába szuszogok, várva, hogy egy picit lenyugodjon a testem és persze az övé is, azonban, addig eszem ágában sincs kihúzódni belőle. Az erős harapás után, aminek következtében meglátszik nyakán a fogaim lenyomata, apró csókokkal hintem be azt a felületet.

– Ne menj át Namjoonhoz... kérlek – suttogom a fülébe, miközben elhalmozom bőrét a szeretetteljes csókjaimmal, ujjaimmal pedig folyamatosan a testét cirógatom.

Taehyung

Haloványan remegtem, miközben ő még mindig cirógatta a testemet, lágyan érintve a derekamat és az oldalamat, közben pedig finom puszikkal halmozott el, ami ilyenkor hihetetlenül jól tudott esni. Igazából, mindig jól esne, de csak aktus után törődött így velem, ami valamilyen szinten egy kicsit fájt, valamilyen szinten pedig jól is esett, hiszen ha más alkalommal nem is, de legalább ilyenkor foglalkozik velem.

Amint meghallottam kérését, haloványan elmosolyodtam és mély sóhajt eresztettem ki ajkaim résén át. Legszívesebben elnevettem volna magam, hogy ne szórakozzon, mégis hogyan maradhatnék abban a szobában, de végül ezt nem tettem meg.

– Átköltözöm. Muszáj – sóhajtottam fel halkan, mire felmordult, egyenesen a fülembe, majd kissé erősebben fogott a csípőmre, mintha csak jobban magához akarna húzni, azonban még így is eléggé egymásnak voltunk préselődve, így kétlem, hogy ez lett volna a szándéka.

– Miért is muszáj?! – kérdezte kissé fennhangon, mire újra felsóhajtottam és oldalra döntöttem a fejemet, hogy valamelyest a szemem sarkából rá tudjak nézni, viszont mikor ezt megtettem, tisztán láttam a düht csillogni íriszeiben. Még ő ideges?! Még ő dühös?!

– Mert nem bírom nézni, hogy Jiminnel szórakoztok, azért! Pihenni, aludni sem tudok, szóval a banda érdeke is, nem csak az enyém. Muszáj, mert előbb– utóbb kimerülök amiatt, hogy nem tudok pihenni. Ha ezt nem tudod megérteni, akkor sajnálom, de nem tehetek mást – sóhajtottam, mire elhúzta a száját, majd lágyan átkarolta a derekamat, a hasamon pihentetve a kezét, még mindig nem húzódva ki belőlem, s még a kisebb vita ellenére is hálás voltam, hogy nem szakadt el tőlem, ugyanis jól esett az, hogy bennem volt.

– És ha kevesebbet “szórakozunk”? – kérdezte lágy, búgó hangján, finoman megpuszilgatva a fülcimpámat.

– Namjoon hyunghoz költözöm és kész – motyogtam, lesütött szemekkel. – Fogadd el. Amúgy sem tudunk mit csinálni a szobánkban.

Hoseok

Ahogy ezt kimondja, felsóhajtok és tenyeremmel továbbra is a bőrét simogatom. Hiába, én meggyőzni úgy sem tudom, na meg... az a helyzet, hogy lehet tényleg jobb lesz így neki. Dühít, mert kibaszottul dühít, főleg, hogy pont NamJoonnal lesz egy szobában, de ha tényleg pihenni akar, ám legyen. Azt pedig hozzá kell tennem, hogy féltékeny is, amit megértek, így nem is könnyű azt néznie, ahogy én Jiminnel is együtt vagyok. Dühös vagyok, mert dühös vagyok, de ha megy, akkor megy. Én sajnos nem tudom megállítani. Ha meg megbüntetem érte, az csak rosszabb lesz a számára, bántani pedig nem bántanám, hiszen imádom őt. Apró csókokat hintek a tarkójára, bőrét továbbra is cirógatom, aztán újabb sóhajt eresztek meg.

– Ám legyen, de nehogy azt hidd, hogy ezzel vége a románcunknak – vigyorodom el, közben a csípőjén simítok végig, amitől megremeg.

– Persze, gondoltam, hogy ezzel nincs még vége – suttogja, ahogy visszanéz rám.

– Nem is lesz. Te vagy az én drogom, a legfontosabb személy az életemben – suttogom, azzal a nyakát végig csókolgatom, mígnem előre nyúlok a szabad kezemmel és állára fogva, hátra fordítom a fejét és úgy helyezkedem, hogy ajkainkat össze tudjam érinteni és egy szenvedélyes csókot váltsak vele.

– Ne állíts valótlant. Jimin számodra a legfontosabb – mondja ezt halkan, szomorkásan elpillantva rólam. Megmosolygom, azzal ismét megcsókolom.

– Nem állítok valótlant. Jimin is fontos, de most te vagy számomra a legfontosabb, még akkor is, ha együtt vagyok vele – válaszolom halkan, ami igaz. Sajnos, nem tudok egykönnyen véget vetni ennek a kapcsolatnak. A kötelék meg van közöttünk, de már nem olyan erős, mégsem tudom elszakítani, vagy csak nem akarom. Ah... nem tudom már, hogy mi legyen. Mindig, ha lefekszem V-vel, akkor ezt érzem, hogy Jimin kibaszottul nem fontos, hogy nem kell úgy, mint TaeTae. De, ha Jiminnel vagyok és ha lefekszem vele, megrohannak azok a nosztalgikus érzések, mint akkor, amikor még az elején annyira jól éreztük magunkat egymással és tényleg elképesztően nagy volt közöttünk a love. Azok az idők annyira jók voltak, elképesztően jók. Most is jó, ha együtt vagyunk, de mindig ott van a gondolataim között az a szemét Yoongi, hogy képes volt elcsábítani tőlem a páromat. Idegesít és legszívesebben megölném érte, csak ilyesmit, ugyebár nem tehetek. Viszont, aki az utolsó mentsváram, az maga Taehyung. Ha ő nem lenne, nem is tudom, hogy mi lenne velem.

– Mi lenne, ha megfürdenénk? – kuncogom, ahogy elveszem a tusfürdőt a kis polcról, de persze nem áll szándékomban kihúzódni belőle továbbra sem. Majd a végén. Addig is, kiélvezem, hogy még velem van, hogy még az enyém és persze, az enyém is lesz. – Én tényleg imádlak – kuncogom a tarkójának, azzal nyomva a gélből a kezemre, már is elkezdem a mellkasát bekenegetni vele, hogy majd a víz alá húzzam és úgy mossam le róla, és persze perverz módon a mellbimbóknak több figyelmet szentelek a mosakodásban.

Taehyung

Annyira szerettem volna elhinni neki, hogy imád, de egyszerűen nem tudtam elhinni neki, bármennyire is szerettem őt. Tudtam, hogy Jimin fontosabb a számára, hiszen vele kel, vele fekszik, vele teszi mindennapos tevékenységeit és én amolyan kitöltő, pótló– féle voltam. Bár, azt nem tudtam, mi hiányzott ennyire az életéből Jimin mellett, de az biztos, hogy többet nem jelentettem számára, mint ezt.

Halkan felsóhajtottam és megremegett a testem, mikor hirtelen végig simította a mellbimbóimat mindkét kezével, kőr-körösen masszírozgatva őket. Lágyan remegtem az érintése alatt és még egy halk nyüszítés-félét is hallattam, amit megkuncogott, miközben megcsókolgatta a tarkómra tapadt bőrömet.

– Csak nem jól esik? – Legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy nem baszd meg, csak szimulálom ezeket és egyáltalán nem jó érzés. Már hogy a fenébe ne lenne az? Annyira bosszantó, hogy akár csak ennyivel is teljesen el tudná venni az eszemet és ha épp nem egy aktuson lettünk volna túl és nem szorított volna az idő, most letámadnám és addig nem engedném el, amíg újra nem leszünk együtt. Csak az jelen esetben nem volt túl megengedett, ugyanis előbb-utóbb feltűnő lesz a többieknek, hogy ennyi ideje zuhanyzunk együtt.

– Sietni kellene, ha nem akarsz csúnyán lebukni – szuszogtam, mire elhümmögte magát, majd lehelt egy újabb csókot a tarkómra, azzal felsóhajtott, és kicsit szaporábban kezdte mosdatni a saját és az én testemet is.

Miután nagyjából készen voltunk, csak akkor húzódott ki belőlem, s mikor kellően megtisztítottuk magunkat, kiszálltunk a zuhanyzóból, hogy megtörölközhessünk és felöltözzünk.

Épp a fogamat mostam a tükör előtt állva, mikor a hátam mögé férkőzött és lágyan a csípőmre tapasztotta az ujjait a pólóm nyakánál lévő, takaratlan bőrömre adva egy finom puszi-félét.

– Jó illatod van – szuszogta, mire kivettem ajkaim közül a fogkefét.

– Persze, most fürödtem meg – válaszoltam, majd visszadugtam a kis tárgyat újra, hogy végig sikálhassam a fogaimat.

Hoseok

– Nem baj, ez alapból is igaz. Nagyon finom a bőröd illata – szuszogom a nyakára, újra magamba szippantva az illatát, azonban erre nem reagál, hanem folytatja a fogmosást, így csak hintek rá még egy csókot, végül elhúzódom a hátától. – Akkor, ma még velünk alszol? – kérdezem, összehajtogatva a ruháimat.

– Úgy néz ki, hogy ma már NamJoon hyungnál leszek – válaszolja, nekem pedig elkomorodik az arcom, de csak egy sóhajjal letudom.

– Okés, mindegy. Akkor legközelebb összehozom, hogy együtt aludjunk. Mondjuk, holnap? Bent maradhatnánk a próbateremben, úgy is le vagy maradva, aztán tanítanálak is, meg... nos, tudod, együtt aludnánk – kuncogom, mire megfordul, amint kiöblíti a száját, majd megtörli ajkait.

– Nem tudom, attól függ. Ha nagyon fáradt leszek, esélytelen – szusszant egyet, de újra csak magamhoz húzom a derekánál fogva, miközben megcsókolom.

– Hát... minél fáradtabb az ember, annál mélyebben alszik, nem igaz? – kuncogom, miközben újabb csókkal szakadok el tőle. – Holnap próba után, bent maradunk. Maximum nem szeretkezünk, hanem alszunk, de a próba az tényleg fontos – ajánlom fel jószívűségem, ugyanis tényleg rettenetesen fáradtnak tűnik.

– Tudom, hogy az, de kezd sok lenni...– szuszogja, én pedig gyengéden végig simítok az arcán. Nem is értem, hogy hogy nem vettem ezt figyelembe eddig, hogy tényleg, rettenetesen fáradt lehet? Olyan karikásak a szemei és az arca is sápadtabb, mint amilyen lenni szokott. Ha az kell, hogy egy jót pihenjen, vele alszom és nem szeretkezem vele, de tényleg. Tudom, hogy velem tud a legjobban pihenni.

– Nem baj, maradj bent, holnap. Akkor majd kitaláljuk, hogy mi legyen. Lehet, elviszlek kajálni, vagy valami jó helyre, aztán együtt aludnánk. Esetleg egy hotelben, az romantikusabb lenne – kuncogom, ahogy belegondolok. – És persze, szex nélkül. Fő a pihenés, nem igaz? – simítok végig vöröslő ajkain, amit már nem is tudom, hányszor megcsókoltam.

– Jimint is vihetnéd.

– Ahh! Jimin, Jimin, Jimin! Nem veszed észre, hogy most veled akarok törődni? Hagyd már Jimint. Minden nap ezt hallom a szádból, ha együtt vagyunk egy rövid időre is – sziszegem, ahogy már tényleg kezd felhúzni ezzel. Most vele vagyok és nem Jiminnel! Miért nem képes megérteni?! – Mindegy, a lényeg, most csak magaddal foglalkozz. Menj aludd ki magad Rapmonnál, aztán holnap velem leszel. Rendben? Amúgy is... van egy meglepim – mosolygom, azzal egy utolsó csókot lopva tőle, már sarkon is fordulok és elhagyom a fürdőszobát, hogy bemehessek Jiminhez, aki már az ágyban vár. Ah, kíváncsi vagyok, mi lesz holnap. Remélem, hogy velem jön.

Taehyung

Megeresztettem egy mély sóhajt, majd megcsóváltam a fejemet. Igazából, szerettem volna azt hinni, hogy tényleg figyelni fog arra, hogy kipihenjem magam, de ismertem őt és sajnos Hoseoknak általában a szex volt az első és féltem, hogy abból az alvásból sem lenne semmi, csak szex és egész éjszakai örömszerzés. Persze, örültem volna annak is, hiszen ha csak addigra is, de legalább vele tudtam lenni, de a saját egészségem rovására ez nem mehetett... egyszerűen nem. Nem akartam, de tudtam, hogy ha holnap rám néz majd és közli a többiekkel, hogy bent maradunk tovább egy kicsit, hogy próbálni tudjunk, nem fogok tudni nemet mondani. Képtelen leszek rá és szerintem ezzel ő is teljes mértékben tisztában volt.

Nagy nehezen kimentem a fürdőszobából, s Namjoon hyung szobája felé vettem az irányt, ahová már a nagyja holmimat átvittem, így nem kifejezetten kellett aggódnom a ruha, vagy ágynemű hiányában, ha esetleg úgy adódna.

Kissé fáradtan léptem be a szobába, majd megdörzsölgettem a szemeimet és ásítottam egy nagyot, mikor az üres ágyra ültem le, mélyeket szuszogva.

– Na? Sikerült lezuhanyozni? – kérdezte aprócska mosollyal, az ágyban fekve, mire haloványan bólintottam, majd lassan eldőltem az ágyamon és magamra húztam a takarómat is, mélyeket szusszantva. Elég fáradt voltam már, főleg a Hobival való együttlét után. Kimerültnek éreztem magam... bár, nem csoda. Mostanában elég ritkán tudtam pihenni és azt a picikét is mindig kihasználtam, ami adatott.

– Pihend ki magad ma, rendben? – Felnyitottam a pilláimat, majd egy határozottat bólintottam Namjoon felé, széles mosollyal.

– Úgy lesz. Jó éjt – szuszogtam, jobban bevackolva magam a takaró alá, lehunyva a szemeimet, jólesően szuszogva.

– Neked is. – Hallottam a hangján, hogy mosolygott, azonban alig pár pillanattal később úgy nyomott el az álom, mintha leütöttek volna.

Hoseok

Másnap, amint elmegyünk a próbára, természetesen, minden úgy zajlik, mint eddig is. Mindenki táncol és elvan a másikkal, jelen helyzetemben én épp Jiminnel társalgok, aki persze előttem, pontosan előttem szemezik Yoongival. Ezelőtt bezzeg ő mondta azt, hogy nem csal meg Sugával, a nagy büdös fenét nem! Ha már megcsal, tenné titokban és ne előttem szemezzenek. Persze, ha ezt felhoznám neki, ő lenne megsértődve, hogy nem nézhet rá senkire, mert féltékeny vagyok. Felsóhajtok, végül csak hagyom a dolgokat úgy folyni, ahogyan azok vannak. Valahogy biztos lesz. Nem tudom, miként, de valahogy biztos. A lényeg az, hogy Taehyung maradjon mellettem. Igen, ez a legnagyobb kívánságom.

Persze a próbák sokáig tartanak, de sebaj, amint mindannyian elvonulnak, hogy átöltözzenek én magamhoz hívom Taehyungot, majd bejelentem mindenkinek, hogy muszáj bent maradnia a mi kis alienünknek, ugyanis nem megy még úgy neki ez az új koreó, ahogyan azt hittem. Persze kellene neki külön óra, de most egészen más terveim vannak vele. Természetesen, semmi perverz, egyszerűen csak el akarom vinni kajálni, hogy jól érezze magát, aztán ma foglaltam le egy szobát magunknak egy közeli hotelben, ami alig egy utcányira van innen, hogy ha holnap is be kell jönnünk, ne keljen fel olyan korán, sőt ezzel egy órát is megspórolok neki. A többiek rábólintanak, Jimin szemeiben azonban észreveszek valami furcsaságot. Mintha irigység lenne bennük, de ugyan akkor megkönnyebbülés is. Gondolom örül, hogy együtt lehet Yoongival, azonban az irigységet nem tudom hova tenni, ahogy végig méri így Taehyungot. Nagyon, de nagyon furcsa ez az egész. Bár mindegy, most nem ezzel kell foglalkoznom. Ahogy a többiek elmennek, már is magamhoz húzom egy csókra, ő azonnal átkarolja a nyakamat és készségesen viszonozza a csókomat.

– Nos... mit szólnál, ha a többiek ténylegesen elhúztak, elmennénk enni egyet? – érdeklődöm, miközben lágyan cirógatom a derekát, édesen mosolyogva rá, míg ő nagy szemekkel pislog fel rám.

– Nem is tudom... és a próba?

– Azt mondtad, hogy fáradt vagy. Hát úgy gondoltam, hogy most tarthatnánk egy teljes Taehyung napot. Sok pihenéssel, esetleg filmezés az ágyban, meg ilyenek. Persze a vacsi után – nevetem, miközben lágy táncra hívom, szinte egy laza keringőre zene nélkül.

– Taehyung napot? – pislog nagyokat, és szinte majdnem elröhögi magát, ahogy nem akarja elhinni.

– Igen. És ne nézz így, ez most a te napod lehetne – csókolok a nyakába a lassú “keringőnk” közben.

– Hát, jól hangzik – mosolyodik el, oldalra döntve a fejét. Ejha, most láttam őt, hosszú-hosszú idők óta igazán mosolyogni.

– Akkor benne vagy? – kérdezem, fel csókolva az arcára, aztán homlokomat az övének döntve, úgy nézek mélyen a szemeibe.

– Igen, benne vagyok – válaszolja, mire boldogan elvigyorodom, azzal mind a ketten elmegyünk lezuhanyozni, azzal átöltözve, el is viszem az egyik közeli étterembe, ahol jól megvacsorázunk, mind a ketten, aztán... persze, nem bírom ki, hogy ne adjak át neki egy aprócska ajándékot. Mivel rettenetesen fontos már nekem, muszáj volt meglepnem őt egy aprósággal. Miközben fogyasztja az ételt, amit megrendelt, egy aprócska ajándékdobozt nyújtok át neki.

– Nos, nem igazán tudtam, hogy mivel kéne téged igazán meglepnem, ugyanis szinte mindened megvan, de azt gondoltam, hogy ennek örülnél. Tudom, hogy szereted az ilyesmiket, aztán ahogy megláttam, úgy éreztem, hogy nem hagyhatom ott – kuncogom, ő pedig hitetlenkedve pillog rám, elvéve kezemből a dobozocskát. – Szerettem volna, hogy tudd, hogy tényleg fontos vagy nekem. Persze vásárolt dolgokkal nem hiszem, hogy sokat érek, de... nos... azért megpróbálnám bebizonyítani. Tudom, hogy nagyon jó a szex köztünk, de tényleg rettenetesen fontos vagy a számomra – mosolygok rá, mélyen a szemeibe nézve, ő pedig lassan kinyitja a dobozkát, amiben apró “V” betűt formáló fülbevaló van, hozzá pedig egy nyaklánc, ami szintén hozzá tartozik. Nem kirívó, meg semmi ilyesmi, olyan, mint maga Taehyung, az igazi Taehyung. Egy ékszer, ami csillog, de mégsem kirívó. Felhívja magára a figyelmet, de csak akkor, amikor ő úgy akarja.

Taehyung

Jól esett, hogy elhozott egy vacsorára és hihetetlenül jó érzés volt az is, hogy így törődött velem. Megmelengette a szívemet és legszívesebben szorosan megöleltem volna, hogy elmondjam, mennyire örülök annak, amilyen fajta figyelmet fordított rám perpillanat. Ráadásul, ha belegondoltam, hogy alig pár óra és már a hotelban leszünk, hogy pihenhessünk, még jobb érzés kerít hatalmába.

Bár, úgy éreztem, nem lesz ez olyan, amilyennek szeretném, ugyanis féltem tőle, hogy esetleg mégsem lesz nyugodt, békés, pihenős éjszaka, de reméltem, hogy Hoseok betartja az ígéretét és tényleg pihenünk.

Mondjuk, így végig gondolva, lehet nem lett volna nagy probléma egy ilyen esemény után esetleg egy békés, szeretetteljes aktus, ami talán jobbá tehetné az estét.

Mikor azonban átnyújtotta nekem a picike dobozt, s felnyitva azt, megláttam a tartalmát, szélesen elmosolyodtam és kicsit talán el is érzékenyültem. Nem is tudom, mikor kaptam utoljára valakitől csak így ajándékot. Rettenetesen jól esett és nagyon jó, kellemes érzés járta át a szívemet, s mikor Hoseok arcára néztem, csak még jobb volt.

– Köszönöm, nagyon kedves tőled. Tényleg köszönöm – néztem rá hálásan, miközben a nyakamba akasztottam a nyakláncot, kicsit bajlódva a kapcsokkal, majd lassan kivettem a fülemből a fülbevalót, hogy azokat tegyem be, amiket tőle kaptam. Azt hiszem, ezeket mindig jó szívvel fogom viselni, akkor is, ha ő nem érzi azt esetleg, amit én, mert akárhogyan is mondta, kétlem, hogy szeretett volna. Attól függetlenül ez aminek kis édes gesztus tényleg nagyon jól esett és nem győztem mosolyogni felé, kedvesen és aranyosan.

– Tényleg köszönöm – mosolyogtam felé újra, mikor lassan már mindennel elkészültem és a szemeibe nézhettem.

Hoseok

– Igazán nincs mit – mosolygok rá kedvesen, aztán jól megnézem magamnak. – Jól áll. Igazán hozzád illő, szerintem – mondom halkan, kedvesen miközben megiszom a vizemet.

– Köszönöm – mondja, szintén egy hatalmas vigyorral az arcán, én pedig szinte boldogan konstatálom, hogy tényleg örömet tudtam neki okozni. Nekem ez már egy hatalmas ajándék. Jó ég, mióta gondolkodom már így? Úgy néz ki, hogy talán, kezdek többet érezni iránta? Áh, az lehetetlen, bár... az eddigi gondolataim és tapasztalataim, lehet, hogy erre engednek következtetni. Mindegy, nincs mit tenni, nem igaz?

– Fejezzük be az evést, aztán menjünk tovább, mit szólsz? – kérdezem, mire boldogan bólint egyet, azzal már is vidámabban, sokkal jobb szájízzel eszi tovább a vacsoráját, aminek hihetetlenül örülök. Úgy néz ki, hogy így tudom visszahozni a régi TaeTaet. Aki vidám volt, mindig mosolygott, energikus volt és boldog. Ha ez a kulcsa, szívesen megteszem érte ezeket, hogy újra lássam mindezt.

A vacsora után, még beugrunk egy boltba is, hogy vegyek magunknak valami nassolni valót, ha tényleg néznénk filmet, bár ezt épp így tervezem. Nincs késő, sőt, egyáltalán, hiszen még csak most múlt el fél hét. Ha még megnézünk egy filmet és úgy fekszünk le aludni, bőven lesz időnk pihenni, sőt. Mondhatni, szarrá pihenjük a fejünket, aminek én is örülök, de TaeTae fogja a legjobban díjazni. Amint megérkezünk a hotelbe, már is felmegyünk a szobánkba, ahol lepakolunk, végül csak az ottani konyhába megyek, pattogtatok ki kukoricát, a gumicukrokat is egy tálba öntöm a pocky– val egyaránt a popcornról nem is beszélve. Ha ettől nem hízik a seggünk, akkor semmitől, de sebaj, egy este nem lesz baj.

– Ah, ezt meg tudjuk majd enni? – kérdezi nevetve, ahogy meglátja a megpakolt asztalt, miközben én elrendezem az ágyat, majd egy filmet keresek, amit elindíthatok magunknak.

Még szép. Te is egy zabagép vagy és én is. Nekünk ez semmi sem lesz, tudod – kuncogom, miközben bevetem magam az ágyba, elhelyezkedve rajta. Megpaskolom magam mellett az üres helyet, hogy jöjjön csak ide, hiszen magamhoz akarom ölelni és a film alatt, agyon akarom kényeztetni. Csókolgatni és cirógatni akarom, törődni vele úgy, mint még soha senki. Természetesen, azonnal behuppan mellém, majd teljesen hozzám simulva már is átölelem a vállainál és egy csókra húzom magamhoz, amit azonnal viszonoz. Csillogó szemekkel néz az enyémekbe, amint elválok ajkától, mintha ennél csodálatosabb napot nem is adhattam volna neki. Ez is a tervem, hogy a legszebb napja legyen az életében még, ha csak egy snasszos pihenős nap is.

– Nos, akkor filmezzünk – kuncogom, ahogy a popcornt és a többi finomságot is az ágyra teszem, hogy azokkal éljük túl az estét, már nem mintha amúgy éheznénk.

– Rendben, kezdjük el – kuncogja vidáman, amire én is elnevetem magam és magamhoz szorongatva testét, már is a nyakát csókolgatom végig, aztán ahogy elengedem, elindítom a filmet, amit a legnagyobb nyugalomban kezdünk el nézni, miközben a tervemet megvalósítom. Végig puszilgatom és cirógatom, csak épp annyira, hogy ne tereljem el figyelmét a filmről, egyszerűen csak kedveskedek neki. Esküszöm, hogy jobban érzem magam vele, mint bárki mással. Ha a pasim lehetne... ha teljesen az enyém lehetne, sosem unatkoznánk. Persze, most úgy tűnik, hogy egy rohadék vagyok a kapcsolatok terén, hogy nem tudok egy ember mellett megmaradni, hogy megcsalom a párom, holott ez nem igaz. Én rendkívül hűséges típus vagyok addig, míg bele nem gázolnak a lelkembe. És ez szomorú tud lenni néha…

Taehyung

Jól esett a kis lazulgatás, az főleg, hogy Hoseok ilyen kedvesen és törődően fordult felém. Nem tudtam volna megmondani, utoljára mikor voltam ilyen békés és nyugodt, s még ha csak múló pillanat is, próbáltam a legpozitívabban hozzá állni. Tudtam, hogy holnapra már minden más lesz: Jimin seggében fog lógni, az ő társaságát fogja keresni, vele fog törődni, vele fog filmet nézni... esetleg őt fogja ölelgetni és csókolgatni, s ha ebbe belegondoltam, rögtön elfogott egy rossz érzés, ami a mellkasomat kezdte el szorongatni, majd gombóccá nőtte ki magát és a torkomban foglalt helyet. Borzasztó érzés volt, de próbáltam elhessegetni és csak a pillanatnak élni, így szinte percenként szorongattam magamhoz, hevesebben ölelve, jobban bújva hozzá, néha– néha a mellkasára hajtva a fejemet, élvezve azt, hogy most csak az enyém lehet. Ráadásul még meg is lepett egy aranyos ajándékkal, ami ezen az estén szerintem az egyik legédesebb gesztus tőle. Tényleg hálás voltam, hogy... ezt csinálta. Jól esett, rettenetesen.

– Köszönöm – mondtam halkan, mikor már a film vége felé jártunk. Hirtelen lesütötte a szemeit, így nézve le rám, hiszen a mellkasán pihentettem az arcomat, azonban próbáltam a lehető leginkább felnézni rá és a tekintetébe fúrni a sajátomat.

– Ugyan, mit köszönsz? – mosolygott, végig simítva gerincem mentén. Elmosolyodtam, majd kicsit elszakadtam tőle és feljebb emeltem magam, hogy elérhessem az ajkait. Miután sikerült, finoman megpuszilgattam a puha párnácskáit, lágyan és édesen becézgetve őket. Tény, nem voltam egy túl romantikus alkat, mert nem az én világom a romantikus vacsi, vagy a film nézés, de... egy stresszes, túlhajtott időszak után kész felüdülés tud lenni az ilyesmi. Főleg, ha azzal teszi az ember mindezt, akibe szerelemes.

– Ezt az egészet. Tényleg köszönöm – bújtam hozzá közelebb, újra megcsókolva ajkait, finoman emelve a kezemet, s kissé bizonytalanul ugyan, de végig húztam arcélén ujjbegyeimet, ezzel végig simítva rajtuk.

Hoseok

Meglepődök azon, hogy ilyen szinten kezdeményez nálam. Persze, volt már, hogy megcsókolt, vagy megpuszilt, de még így sosem közeledett felém, ami tényleg meglep. És ez ahogy megköszöni. Olyan, mintha megváltottam volna a számára napot, úgy köszöni meg mindezt, holott, tényleg csak egy nyugis napot akartam neki. Persze, eleinte szexet is akartam, mármint tegnap, de bevallom, most ez így sokkal jobb, főleg, hogy ezt az oldalát is megismerhetem neki. Gyengéden viszonozom a csókját, most semmiféle dominanciát nem gyakorolok felé, egyszerűen csak élvezem azt a kedveskedő csókot és cirógatást a bőrömön, amit ad nekem.

– Nem kell semmit sem köszönnöd. Ez csak természetes. Mit szólnál hozzá, ha megismételnénk még ezt a napot? Holnap, vagy amikor szeretnéd – kuncogom az ajkára, közben végig cirógatom az oldalát a felsőjén keresztül. Mélyen a szemeibe nézek, majd most én kezdeményezek nála egy csókot, amit azonnal viszonoz. Ebben most nincs semmi szenvedély, semmi birtokló üzenet, egyszerűen, csak egy lágy, kedveskedő csók, hogy érezze, tényleg törődöm vele.

– Ne is tudom... nem lesz gyanús a többieknek? – kérdezi halkan, miközben ismét végig simít az arcélemen, majd hüvelykujjával lágyan cirógatja ott a bőrömet.

– Ha gyakorolnod kell, nem. Bár, nem nagyon érdekel – mondom halkan, azzal az álla alá nyúlva, már is magamhoz húzom és megcsókolom. Közben már a film is lemegy, már csak a stáblista marad hátra, miközben elengedem az ajkát. Igazából, jól esne vele most egy romantikus szex, de nem akarom elrontani ezt az egészet. Pihenni jöttünk, hát pihenjünk. Viszont a legjobb rész, még hátra van. Lassan elhúzódom tőle, hogy elrendezzem a megmaradt nasikat.

– Míg ezeket lerendezem, te addig megcsinálhatnád az ágyat. Tudod megágyazni, meg hasonlók, addig vizet is engedek, jó? – kérdezem, ahogy a tálakat kiviszem a konyhába.

– Rendben. A TV-t is kikapcsoljam?

– Ha nem nézed, akkor igen – szólok oda, majd a fürdőbe megyek és megengedem magunknak a vizet, amibe kellemes illatú tusfürdőt öntök, majd az ott lévő kicsi gyertyákat is meggyújtom, hogy csak azok világítsák be fürdőszobát. Tudom, hogy talán túlzásokba esek, de mindent a kis szeretőmért. Ha már csinálom, csináljam normálisan, nem igaz? A kád végébe egy cuki kis párologtatót is lerakok, ami kellemes citrusos illattal telíti be a kis helyet. Ha túlzásba is estem, nem bánom, hiszen ahogy elnézem, nagyon élvezi az ilyesmit.

– Én kész vagyok – szólal meg a szobából, míg én lassan kimegyek, azzal a villanyt lekapcsolva a hátához sétálok, majd csókokkal halmozva el a nyakát a fürdő irányába sétálok vele.

– Jól van, menjünk fürödjünk meg. Egész nagy az a kád kettőnknek – kuncogom, majd az ajtót kinyitom neki, hogy nyugodtan nézzen csak körül.

Taehyung

Mikor kinyitotta nekem az ajtót, rögtön hatalmas szemekkel bámultam a fürdőbe és mikor megláttam, hogy milyen szépen, aranyosan kidekorálta a helyiséget, automatikusan elmosolyogtam és elernyedtem a karjai között. Úgy éreztem magam, mint egy csöpögős, romantikus filmben és általában ellenezte az ilyen megnyilvánulásokat, mondván, hogy a szeretetet nem így kell kimutatni és fasz az, aki ilyeneket csinál, de... jól esett. Tényleg jól esett. Azt hiszem, ezt a napot nem fogom elfelejteni soha. Egyszerűen szívmelengető, kellemes érzés járt át, ahogy megláttam a kis romantikus dekorációt.

Tényleg úgy éreztem magam, mint egy nyálas filmben, de nem baj. Értékeltem a gesztusát és tényleg jól esett. Vajon Jiminnek is csinál ilyesmiket? – A gondolatra haloványan megráztam a fejemet. Pont most nem kellene effélékre gondolnom, úgyhogy próbáltam kontrollálni a gondolataimat és nem Jiminnek törődni még ilyenkor is. Nem akartam ezt a pillanatot így elrontani a butuska eszmékkel.

– Köszönöm – fordultam hátra, mire elmosolyodott, majd előre hajolt és finoman megcsókolgatta az ajkaimat, aztán a vállaimra fogva megfordított, hogy betessékeljen a fürdőbe. Finom puszikkal halmozott el, miközben puszilgatta a számat és a bőrömet, ameddig elért, én pedig végig mosolyogtam és néha fel is nevettem. Tényleg nyálas, de tetszett.

– Édes vagy – kuncogta, megharapdálva a vállamat, mire megcsóváltam a fejemet, s mikor ténylegesen le voltam vetkőztetve, gyorsan levette a ruháit ő is, majd a kád felé vezetett. Nem kellett különösebben könyörögnie, azonnal behuppantam a kádba, ő pedig mögém ült be, s mikor helyet foglalt mögöttem, mély sóhajt eresztettem ki a tüdőmből, a mellkasára hajtva a fejemet, finoman felhúzva a lábaimat.

Képes lettem volna elaludni így a kellemes illatú, gyertyafényekkel megvilágított kádban, Hoseok karjaiban.

Hoseok

Átölelem a hasánál, persze, már amennyire át tudom a lábaitól, de sikerül így teljesen hozzá tudok simulni, homlokára pedig apró csókokat hintek, ahogy fejét a mellkasomon pihenteti. Látom rajta, ahogy alig tud már ébren maradni. Bizonyára nagyon jól érzi magát, aztán az ölelésemben tökéletesen el tudna aludni az illatokról nem is beszélve, amik picit elálmosítják az embert. Újabb puszit adok a homlokára, ujjaimmal folyamatosan a hasát cirógatom, egyetlen pillanatra sem hagyva magára őt.

– Ah... veled minden olyan jó...– szuszogom, miközben felsimítok a mellkasára. Hallom, ahogy felszusszant az érintésemre, majd ahogy kinyitja szemeit, felnéz rám, egy édes mosollyal az ajkain.

– Megint túlzol – mondja halkan, továbbra is mosolyogva.

– Nem túlzom. Tényleg minden jó veled. Szeretek veled lenni – kuncogom, picit megszorongatva. Ismét felszusszant, de elneveti magát.

– Én is szeretek – vallja be halkan, ami nem kicsit lep meg és azt hiszem, ez ki is ül az arcomra, hiszen TaeTae azonnal nagyobbacska szemekkel néz rám, picit megkomolyodva. – Baj van? – kérdezi azonnal, de csak megcsóválom a fejem.

– Nincs semmi baj – kuncogom, aztán úgy hajolok, hogy az arcára adok egy csókot. – Csak nem hittem volna, hogy kimondasz olyat mint ez, főleg nekem – nevetem, boldogabban, mint eddig.

– Óh, értem – mondja egy picikét elpirulva, de újra csak megszorongatom. Érzem, ahogy a mellkasomat átjárja a boldog melegség. Annyira édes volt, ahogy ezt így kimondta. Imádom, Taehyungot. Imádom, imádom, imádom, imádom!

– Nálad édesebb emberrel még nem találkoztam. Csak, hogy tudd, sosem engedlek el – nevetem, aztán oldalra döntve a fejét, már is a nyakát ostromolom csókjaimmal, majd ott ahol csak érem.

Ez a kis fürdőzés is úgy telik, hogy végig cirógatjuk és csókolgatjuk egymást. Nincs semmi, amivel elrontottuk volna ezt a napot, mármint a szex vagy valami vita, vagy bármi. Egyszerűen, csak élvezzük egymástársaságát, mint eddig is. Ha nem tudnám, hogy Jimin a pasim, komolyan olyan érzésem lenne, mintha mi lennénk az igazi pár, mintha igazán szerelmesek lennénk és nem csak egyoldalú lenne ez TaeTae részéről. De mindegy is... én jól érzem magam vele és csak ez számít. Így is egypár vagyunk, ugyan mindegy. Amint a vízből kiszállunk, és fogat mosunk, majd felöltözünk, bemegyünk a szobába, ahol lefekszünk az ágyra, betakarózunk, majd nem is tudom, hogy meddig beszélgetünk. Igen, elég meglepő és snassz dolog lehet így hallani, hogy csak beszélgetünk, de ez a beszélgetés annyira bensőséges. Nem nagy dolgokról beszélünk, de azt hiszem, hogy hosszú– hosszú ideje nem beszélgettünk már így. Sőt, még nevetgélni is nevetgélünk, mintha csak a régi szép időket élnénk újra, csak olyan körítéssel, hogy mi szeretők vagyunk. Esküszöm, meg kell ismételnünk ezt az estét... ezt mindenképpen, annyira jó.

Tenyeremmel gyengéden végig simítok a bársonyos bőrén, miközben ő beszél nekem, én pedig mosolyogva figyelem őt. Folyamatosan simogatom, egy perc nyugtot nem hagyok neki. A végén ezért fog megutálni, de nem tehetek róla. Annyira jó érinteni.

– Mondd csak... lenne kedved majd egy hétre eljönni velem valahova? Nem sokára jön a szünetünk, mi lenne ha kettesben töltenénk? – kérdezem halkan, gyengéden mosolyogva rá, továbbra is. Komolyan gondolom. Jimint nem akarom sehova sem vinni, őt majd viszi Yoongi. Viszont TaeTaet mindenképpen el akarom vinni, vele akarom eltölteni a szabadnapomat, vele akarok kelni és aludni, úgy, mint ahogyan azt most is tenni fogjuk.

Taehyung

Igazán meglepett a kérdése. Meglepett? Az nem kifejezés. Azt hiszem, ilyen döbbenten is elég ritkán néztem rá, de jól esett, hogy arra az egy hétre engem invitált volna meg és nem Jimint, azonban nem értettem, hogy miért pont velem akarja azt tölteni. Meglepetten néztem rá, kicsit talán döbbenten is, magyarázatokat keresve, hogy vajon miért is dönthetett így, végül inkább ahelyett, hogy magamban keresném a választ, tőle kérdeztem meg:

– Velem akarod tölteni? Miért? – kérdeztem halkan, nagyra nőtt szemekkel, mire megeresztett egy mélyebb sóhajt, majd lassan végig simított az arcomon újra, egy halovány, lágy mosollyal, mintha teljesen elmélázott volna a tekintetemben. Kicsit talán zavarba is jöttem ezután, de próbáltam leplezni azt és nem elvörösödni, mint egy kislány, akinek épp most vallottak szerelmet.

– Mert... nem tudom. Jól esik veled lenni és valahogy érzem, hogy abban az egy hétben is jó lenne – mosolygott rám szelíden, újra és újra végig simítva az arcomon, romantikusan, mint ahogyan egész este is tette azt. Nem értettem hirtelen, mitől változott meg ennyire. Mi történt, ami miatt... – Hirtelen beugrott. Átköltöztem Namjoonhoz.

A gondolatra elmosolyodtam és megeresztettem egy mélyebb sóhajt, megcsóválva a fejemet. Valahogy éreztem, hogy most ez az egész arra megy ki, hogy visszaköltözzek hozzájuk és nézzem el azt, mit csinálnak. Vagy esetleg attól félhet, hogy bemondom az unalmast és véget vetek ennek az egésznek azzal, hogy immáron Namjoonnal osztozom egy szobában. Lehet, hogy megijedt. Bár, nem hinném, Hoseok nem olyan.

– Vihetnéd Ji... – Hirtelen a számra nyomta a mutatóujját.

– Nem akarok hallani róla semmit az éjszaka – mormogott, kicsit idegesen, mire elvigyorodtam, majd odahajoltam hozzá és megpusziltam a száját, miután sikerült eltolnom ajkaimtól az ujjait.

– Hát... érdekes, hogy nem a párod akarod elvinni, hanem a szeretőd – néztem a szemeibe, mire fújtatott egyet.

– Igen, vagy nem? – kérdezte, kissé ingerültebben. Elgondolkodtam egy pillanatra, hümmögve, majd végül bólintottam egyet.

– Rendben, de nem egész héten, én haza szeretnék menni pár napra a szüleimhez is – mosolyogtam, újabb puszit adva a szájára.

Hoseok

– Rendben két napra haza mehetsz. Után a többit velem töltöd – mondom egy nagy mosollyal, miközben ismét odahajolok és megcsókolom. Igazából, már kezd ki lenni a faszom azzal, hogy folyamatosan Jimint hozza fel. Nem tudom, hogy miért nem tudja egy kicsit elengedni magát, de már engem dühít ez az egész.

– Hmmm... nem is tudom – vigyorog szélesen, tettetve, hogy gondolkozik. Én is szúrós nézéssel nézek rá, de persze csak tettetve, hogy nem tetszik ez a válasz, ugyanis tudom, hogy belemegy.

– Nos? – kérdezem, gyengéden megcsikizve, amitől azonnal megvonaglik a teste és felkuncog.

– Jó, legyen hát – vigyorogja, miközben átkarolja a nyakamat, hogy egy újabb csókot váltsunk egymással.

– Helyes, ha nem így döntenél, elrabolnálak otthonról, belegyömöszölnélek a bőröndömbe és vinnélek magammal, akár akarnád, akár nem – kuncogom, miközben fölé hajolok, úgy csókolva a dús ajkait.

– Óh, tényleg megtennél értem ilyesmit? – neveti, ahogy a hajamba túr ujjaival, úgy nézve a szemeimbe.

– Megtenném, és még sok mást is – válaszolom, ahogy újra megcsókolom, aztán ujjaimmal végig simítok az oldalán, kellemes bizsergést váltva így ki a testéből. Érzem, ahogy megremeg alattam.

– Mi mást? – érdeklődik, ahogy simogatja fejbőrömet.

– Nagyon sok mást. Fontos vagy nekem – suttogom, aztán újabb csók, újabb simogatás és cirógatás, azonban, mielőtt túl messzire mennék, leállítom magam. Tudom, hogy most megint szívesen benne lenne egy menetben, de nem akarom elrontani az estét.

– Mi lesz, ha Jimin akar majd helyettem menni? – kérdezi, amire azonnal megforgatom a szemeimet.

– Mi lenne? Nem viszem magammal, akkor is téged viszlek! – sziszegem az arcába. Kezd dühíteni.

– De hát, ő a párod. – Ismét az ajkára tapasztom a mutatóujjamat.

– Mit mondtam Jiminről? Felejtsd el, nem számít. Amúgy meg... ha ennyire oda vagy azért, hogy Jimin a párom, te pedig a szeretőm, akkor őszinte leszek most veled... Mit számít, hogy ő a partnerem és te a szeretőm? Mi már úgy vagyunk szinte, hogy ő a szeretőm és te a párom. Szóval hallgass, Jimint pedig felejtsd el, kérlek. Nem akarok ezen az estén többet hallani róla! – mondom teljesen komolyan, végül csak elveszem ujjam a szájától. – Most csak magadra gondolj, kérlek – suttogom, azzal újra ajkait becézgetem és bőrét simogatom, miközben lassan lemászok róla, hogy a karjaimba zárjam és végre aludhassunk egy jót. Nem akarom elbaszni ezt az estét. Miért kell mindig mindenhol Jiminnek ott lennie?! Nem értem.

Taehyung

– Jó-jó – mosolyodtam el, miközben hozzá bújtam, lágyan a nyakába hajtva a fejemet, melyet szusszantva a kellemes, férfias illatából, ami azt hiszem, bármikor meg tudott volna nyugtatni. Szerettem Hoseok illatát, főleg olyankor, ha összebújtunk, és ez most amolyan tökéletes alkalom volt, minden szempontból, így kifejezetten élveztem az illatát, a közelségét és a lényét, önmagát, mindenét. Szerettem volna még sok ilyen éjszakát, vagy ha lehetőség adódna rá, szeretném, ha mindig ilyen lenne minden egyes este, de tudtam, hogy ez sajnos lehetetlen. Álmodni azonban szabad, nem?

– Jó éjt, TaeTae. – Szerettem, mikor így hívott. Igazából, sokkal inkább szeretem, ha így becézgetnek az emberek és nem simán Taehyungnak hívnak, de persze, ezzel sem volt gondom, csak a TaeTae valahogy bensőségesebb, jobban esik.

– Neked is, Hoseok és köszönöm az estét. Tényleg köszönöm – mondtam halkan, átölelve karommal a mellkasát, jobban hozzábújva, szinte teljesen a testéhez préselődve.

– Ne köszönd – puszilt a hajamba, mire elmosolyodva bólintottam egyet, lehunyva a szemeimet, hogy tényleg az alváshoz készülődjek, és holnapra kipihenten ébredhessek. Bár, biztos, hogy így lesz, hiszen Hoseok mellett tudtam a legjobbakat pihenni és valahol mélyen reméltem, hogy ezzel ő is így lehet.

Miután teljesen elkényelmesedtem mellette, alig pár pillanattal később már el is nyomott az édes álom, Hoseok karjaiban, egy csodálatos este után, amit biztos, hogy nap, mint nap vissza fogok majd sírni.

Hoseok

Másnap, mikor felébredek, ránézek az édesen alvó TaeTaere, aki még mindig a karjaimban alszik, édes álmokat álmodva. Elmosolyodva nyomok egy csókot a homlokára, mint meg annyiszor már, amióta együtt ébredünk fel reggel. Igaz ez nem túl sok alkalom, de még is annyira jó és kedves a számomra. Gyengéden magamhoz ölelgetem, végül csak kimászom mellőle, hogy reggelit készítsek magunknak. Sajnos nem vagyok egy olyan nagy szakács, mint Seokjin, de az alapvető reggelit én is meg tudom csinálni. Még van egy óra pihenője, amit bőven alvással tölthet, míg én elkészülök pár dologgal. Igaz, egy óra nem kell hozzá, de addig legalább én is meg tudok fürdeni, aztán míg van időm, visszafekszem mellé, hogy cirógassam így álmaiban is. Nem ébred fel, látszik, hogy tényleg rendesen ki volt merülve, arról nem is beszélve, hogy tényleg velem érzi magát a legjobban, de nem csoda. Ha szeretsz valakit, mindig vele érzed magad a legjobban. A cirógatást és puszilgatást befejezvén, ki is megyek a konyhába és összeütök egy kis reggelit kettőnknek. Nem nagy cucc, de ehető lesz, úgy gondolom. Most olyan érzés ez, mintha csak ketten élnénk egy külön lakásban, mintha összeköltöztünk volna és mintha tényleg párok lennénk. Kellemes és megnyugtató érzés járja át a lelkem.

Az órára nézve, már is látom, hogy ideje kelnie, ugyanis még egy jó óránk van addig, hogy elkészüljünk és bemenjünk. Odasétálok, aztán befekszem mellé, és gyengéden megcirógatom az arcát.

– TaeTae, ideje felkelni. Reggel van és a reggeli is elkészült – kuncogom, aztán gyengéden megböködöm az oldalát, amitől összehúzza magát.

– Naaa, csak még egy kicsit – nyöszörgi, ahogy jobban a takaró alá bújik.

– Nem, TaeTae. A reggeli el fog hűlni, amúgy meg van egy óránk elkészülni, szóval tessék ébredni – nevetem, aztán felhúzom ülő pozícióba az ágyban, hogy valamennyire felébresszem.

– Nem vagyok éhes – vinnyogja álmosan, résnyire kinyitva a szemeit. Elkuncogom magam, aztán egyszerűen csak eldöntöm és fölé hajolva, már is a nyakát harapdálom végig.

– Éhes vagy. Enned kell, különben elfogysz. Gyerünk emeld meg azt a szép segged és menj ki a konyhába. Szeretnék veled egy közös reggelit. Tudod, csak mi ketten – szuszogom a bőrére, amire felszusszan végül csak elnevetve magát, lassan felkel és botladozva ugyan, de elindul a konyha irányába. Követem, majd a derekánál magamhoz ölelem, majd a nyakába csókolva, leültetem az asztalhoz.

– Ejha! Jól néz kiiih – ásítja el a végét, amitől egy újabb nagy mosoly húzódik az arcomra.

– Akkor tessék enni. Azért készítettem – mosolygom, ahogy lassan én is neki kezdek. – Jól aludtál?

Taehyung

Olyan voltam, mint a frissen mosott szar és azt hiszem, ezzel egyáltalán nem is túloztam. Tényleg úgy éreztem magam, azonban ezzel ellentétben, mégis kipihent voltam és elég jó kedélyű, csak hát, még reggel volt, így nem nagyon tudtam magam érvényesíteni társalgási szinten, ha arról beszélünk. Meg úgy mozgás szinten sem. A hajam kócos volt, össze-vissza állt, szerintem a szám szélén egy csíkban még ott volt a nyálam is, ami alvás következtében száradhatott az arcomra, az elnyűtt ruháimról nem is beszélve, hogyan állhattak rajtam. Mindenesetre, rettenetesen jól esett a Hoseokkal eltöltött éjszaka és bármikor visszakívánnám az egészet, hogy vele együtt pihenhessek, aludhassak, filmet nézhessek... élvezhessem a társaságát és ha minden igaz, akkor ez majd meg is történhet abban az egy hétben. Őszintén? Nagyon vártam már.

Valamiért, akárhogyan is viselkedett velem, akármiket is volt képes néha megtenni, jól esett vele lenni, nyugtatott a társasága, főleg akkor, ha cirógatott és simogatott. Egyszerűen... túl édes volt vele minden. Kivéve akkor, amikor nem erőszakos és durva, mert hát, Hoseokról beszélünk, nem kenyere az erőszak, de ha nem az van, amit ő akar, rendszerint szereti azt alkalmazni. Persze, itt nem bántalmazásról, vagy hasonlóról van szó, pusztán... kicsit erőszakosabban, nyomósabban próbálja rávenni az egyént, miért jó is az, amit ő akar.

– Igen, nagyon jól – válaszoltam egy ásítás után, miközben a számba vettem egy falatot, megdörzsölgetve a szemeimet szabad kezemmel. Majdhogynem teli szájjal ásítottam, azonban sikerült előtte lenyelnem a falatot és úgy vennem egy mély ásítást.

– Cuki – nevette, mire ránéztem, álmos pilláim mögül pillogva.

– Ne hívj cukinak – motyogtam, újra a számba véve egy falatot.

– De ha az vagy! – nyüszítette, miközben ő is belekóstolt az általa készített reggelibe. Habár, nem tudtam volna megmondani, mi a szösz ez, nagyon ízlett és jól esett, hogy ő csinált reggelit. Tény, én nem is tudtam volna, valószínűleg felgyújtottam volna vele a szállodai konyhát. Egy-két egyszerű dolgot képes vagyok összeütni, na de többet tőlem senki ne várjon, ha csak nem akar meghalni füstmérgezésben…

Hoseok

Úgy néz ki, rám hagyja ezt a cukizást, amit nem is bánok, hiszen nála cukibb teremtést nem igazán ismerek. Igazából, én már nagyon vártom azt a hetet, amikor vele lehetek. Csak is vele. Úgy érzem, hogy az egy igazán nagy kikapcsolódás lesz a számunkra. Jól fogjuk érezni magunkat, arról nem is beszélve, hogy mennyire megszeretgetjük majd egymást. Azt hiszem, hogy a végén az egy hetes szünetből alig fogunk észrevenni valamit, de sebaj. Minden pillanatát megőrzöm majd.

Csendben reggelizünk, mind a ketten, mígnem a fürdőben elvégezzük a reggeli rutinunkat, mint fogmosás és a zuhanyzás, persze azt is egyszerre. Nem tudok betelni vele és ki is akarom élvezni mindezt, mielőtt ismét Jimin társaságát kell majd élveznem. Nem mintha bánnám, csak nincs kedvem ahhoz, hogy egy olyan személyt fogjak a karjaimban, akit előző este már más tartott a karjaiban. TaeTae vele szemben szinte teljesen érintetlen, tekintve, hogy csak én rontottam meg a testét, csak engem kíván úgy, mint ahogyan azt még soha senki. Ez pedig rendkívül tetszik, hogy szinte rajong irántam, aztán azt hiszem, hogy én is érte. Egyszerűen nem tudok a teste nélkül élni, nem tudok nélküle létezni, meg persze... a lénye is egy hatalmas kincs. Ugyebár, van az a mondás, miszerint, A külső megfog, a szex megtart a lélek pedig magához láncol. Nálam, pontosan ez van. Amint mind a ketten felöltözünk, már is átölelem hátulról, ujjaimat összekulcsolom a hasán, majd az ágyhoz húzva, eldőlök rajta, vele együtt. Halkan felnevet, míg én elvigyorodom, aztán egy pillanat alatt fölé kerekedek és ahogy csak tudom, úgy csókolom az ajkait. Azonnal viszonozza, átkarolja a nyakamat, majd lábaival is átöleli a derekamat, amit megkuncogok.

– Csak nem célzás akar lenni? – lehelem ajkára, miközben végig simítok a combján.

– Ugyan, mire? – kérdez vissza, egy hatalmas mosollyal az ajkain.

– Hmmm, nem is tudom. Valami jó dologra? – kérdezek vissza, amit megnevet.

– Hm, lehetséges – mondja halkan, amire ismét megcsókolom dús ajkait.

– Jó lenne, de most nincs rá időnk. Elsietni nem szeretem veled a dolgokat. Jobb, ha minden percét élvezed – puszilom meg, majd combján újra végig simítok, aztán játékosan megpaskolom azt. – Készülődjünk, aztán ha van kedved, ma is eljöhetünk ide. Ha szeretnéd, kiveszem újra ezt a szobát. Túl jó volt veled ez az egy nap és ez az alvás. Alig várom a lazulós hetet – nevetem, ahogy lassan kibontakozom a karjai és lábai öleléséből, aztán őt is felsegítem az ágyról. Derekánál fogva, már is kisétálunk az előszobába, hogy felöltözzünk és útnak induljunk a melóhelyünkre, ami itt van egy öt perces sétára.

Taehyung

Egyáltalán nem volt kedvem dolgozni menni, de sajnos, ami muszáj, az muszáj. Egy ilyen szép, emlékezetes éjszaka után azt hiszem, az lett volna a ráadás, ha egy egész napot együtt tölthetünk esetleg, egymás társaságát élvezve, boldogan... kicsit talán nyálasan is. Sajnos, mivel dolgoznunk kell, erre nincs lehetőségünk, pedig... tényleg jó lett volna.

Lomhán, lustán öltöztem fel, s ahogy elnéztem, Hoseoknak is legalább annyira nem volt kedve a mai napi próbához, mint nekem, pedig ő általában jobban szokta élvezni, mint én. Sokkal jobban.

– Ah, nincs kedvem – biggyesztettem le ajkaimat, mikor leültem a kanapéra, kissé szomorkásan nézve körbe a szobában. Olyan volt az az este, mintha teljesen megszűnt volna létezni a világ és egy teljesen más univerzumban lettünk volna.. olyan jó volt és annyira kár, hogy ennek most vége lesz. Nem, nagyon nem örültem neki.

– Tudom, de muszáj – mosolyodott el Hoseok, miközben nagy nehezen elvégezte magán az utolsó simításokat is. – Kerítünk még erre alkalmat, ígérem. – Lehajolt hozzám, lassan megtámaszkodva fejem mellett mindkét kezével a háttámlán, majd finoman az ajkaimra hajolt, lágyan megcsókolva. Elmosolyodva karoltam át a nyakát, finoman viszonozva az aprócska, inkább puszit, majd finoman kezdtem el cirógatni a tarkóján lévő babahajakat.

– Behajtom – kuncogtam, mire ő is elnevette magát, majd egy utolsó puszit nyomott a számra és lassú mozdulatokkal felállt, s a csuklómra kapva ujjaival, felhúzott engem is a kanapé fogságából.

– Menjünk – puszilgatta meg a homlokom, mire szomorkásan bólintottam és a cuccainkat felkapva, elindultunk a bejárati ajtóhoz, hogy végleg elhagyhassuk ezt a szobát. Azt hiszem... ez egy örök, szép emlék fog maradni. Ebben biztos voltam.