Wolf - YoonSeok (7/?)

Cím: Wolf

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: ?

Besorolás: +16

Műfaj: Fantasy

Figyelmeztetés: Trágár beszéd! A szereplők jelleme nem egyezik a valósággal! Később bromance, Yaoi

Összefoglalás: Yoongi egy eléggé antiszociális (utálja az embereket, csak és kizárólag az állatokkal hajlandó foglalkozni) állatorvos, aki Alaszkába utazik részben pihenés gyanánt, részben pedig azért, hogy megfigyelhesse az ottani élőhelyeket, ugyanis állatorvos létére jobban érdekli az állatvilág, mint kellene. Egyik sétája alkalmával, miközben hazaindult, meglátott a hóban egy hófehér, hatalmas, gyönyörű alaszkai farkast, és mivel képtelen ott hagyni, elviszi ideiglenes lakrészébe, hogy elláthassa a sérüléseit, azonban nem gondolta volna, hogy a farkas (Hoseok) nem csak vad, és ellentmondást nem tűrő, régi alfa hím, hanem még alakváltó is...

Hozzáfűzés: Meghoztuk a folytatást! :3 
Reméljük, tetszeni fog nektek. <3
Jó olvasást! <3

Nóri írja Hoseokot!

Nana (én) írja Yoongit!

Yoongi

Már bő három hét eltelt azóta, hogy olyan csúnyán ellátták a bajomat, és Hoseok tényleg nem szórakozott, tényleg úgy viselkedett, mint egy alfa, engem pedig majd' megőrjített ezzel, ugyanis még fürdeni sem engedett el egyedül. Tényleg mérhetetlenül bosszantó volt, és a múltkor még össze is verekedtem vele a kádban, mert nem elég, hogy nem mehettem egyedül fürdeni, még be is ült elém, hogy figyelemmel kísérjen. Határozottan nem volt egyszerű, ugyanis én nem jövök ki az emberekkel, és ő hiába farkas valójában, azért emberi bőrbe volt bújva, és nem úgy viselkedett, mint egy farkas – végül is, de, úgy viselkedett, csak mellé úgy is, mint egy ember, és így már sok volt.

Noha, nagyon bosszantott, és legszívesebben mindig kicsináltam volna, azért jól meg is voltunk egymással. Már nagyjából helyrejöttek a sérüléseim, gondosan ápolgattam magamnak – Hoseok is besegített, persze –, és már kezdtem érezni a javulást. Nem fájt minden mozdulat, nem éreztem úgy, hogy belepusztulok minden egyes lépésembe, így boldog voltam, és reméltem, hogy nem is fog jönni semmi probléma.

Igen. Majdnem elhittem.

Egy gond volt: Hoseok teljesen be volt golyózva, majd meg volt őrülve. Folyamatosan kaparta az ajtót, ki kellett engednem, össze-vissza szaladgált, nyüszített, tiszta beteg volt, én pedig nem tudtam mire vélni a dolgot, meg is vizsgáltam farkas formájában, de teljesen rendben találtam, aztán... rájöttem, mi is a probléma forrása: tüzelési időszak van. Valószínűleg egy szuka, vagy akár több is, éppen tüzel, Hoseok agyát elvéve ezzel. Persze, jókat vigyorogtam rajta a kanapén ülve, mikor vinnyogva, teljes őrületben hempergett, és kínlódott. Na igen. Egy erős alfa, aki tüzeléskor képes megőrülni is.

Éjszaka volt rossz, ugyanis egész éjjel nem aludt, vonyított, sírt, minden baja volt, és sokszor elgondolkodtam már azon, hogy fejbe vágom, miszerint hallgasson el, de hát, kanos, mit tudnék én vele csinálni? Semmit. Mondtam volna neki, hogy emberi alakban talán kicsavarhatná a répát, de nem tudom, mennyire válik ez be náluk, hiszen... na, akkor is állat. Nem tudtam, mit tanácsolhatnék neki, néha beadtam egy nyugtatót, hogy azért ne menjen tönkre, de tudtam, hogy ez még jó egy hetes folyamat lesz, és ha nem kap szukát, le is fog fogyni, és minden baja lesz.

– Most már sajnállak – vallottam be nevetve, miközben az injekciós tűt a bundájába szúrtam, majd egyenesen a bőre alá. – Tudod, a nyugtató nem a legjobb megoldás erre, holnaptól már nem fogok neked adni – simítottam a bundájába, ő pedig nyüszítve bújtatta fejét a kezem elé, teljesen elveszetten. – A nagy, erős alfa, mi? – nevettem, megborzolva a fején lévő bundát, majd miután végeztem, nagy nehezen felálltam, hogy eltehessek mindent, amit nemrégiben elővettem.

Hoseok

El sem tudom mondani, hogy mekkora kínlódás ez az időszak, főleg, ha nincs szuka, amit megtermékenyíthetnék, hogy legyenek kis farkasok. Nem is tudom, hogy mikor éreztem már ilyet utoljára, hogy egyszerűen nem találom a helyem, mert folyamatosan elkap a hév, hogy menjek és keressek egy szukát, ami igazából a közelben biztos, hogy nincs és csak a szellő hozta felém a szagokat, ami majd megőrjít. Viszont ezek a nyugtatók, amiket Yoongi ad, valamennyire hatásosak is, hiszen csak a nagy részét mindennek átalszom és nincs semmi probléma. Egy nagyot szusszantok, mikor a fejemet simogatja meg újra, amikor elpakol, így már is átfordulok a hátamra, hogy egy kicsit a hasammal is foglalkozzon, ugyanis imádom, ha ott simogat. Elneveti magát, végül csak leül mellém, hogy simogassa a hasamat, amit halk nyammogással fogadok, fejemet is lehajtva a padlóra. Nem tudom, hogy ezt az időszakot miként fogom átvészelni, de az biztos, hogy ha nem kapok valami dugópajtit, biztos, hogy begolyózok.

– Lehet keresned kéne egy csajszit, nem gondolod? Csak van valahol a közelben egy – mosolyogja, ahogy végig simít a hasamtól a mellkasomig, ott jól beletúrva a bundámba, amit lehunyt szemekkel élvezek. Érzem, ahogy a nyugtató is lassan hatni kezd, amitől egyre álmosabb és álmosabb leszek. Azonban a válaszára megrázom a fejem és lehunyom szemeimet. Ismét hallom, ahogy felnevet, majd érzem, ahogy fejét az oldalamra hajtja, ahogy ő is elfekszik a padlón. Tény, mióta ezzel az emberrel vagyok, átmentem kis kedvencbe, amit igazából nem bánok. Jól érzem magam ezzel az emberrel és mint falkám tagja, meg is fogom védeni, mint ahogyan azt mindig is szajkózom neki. Egy halk morranást hallatok, mígnem érzem, hogy végre az álmok földjére utazom a nyugtató hatására.

Azt hiszem, hogy hajnalban ébredhetek fel, ugyanis kint már éppen, hogy elkezdett felkelni a nap s csak az első halvány fényeket lehet látni. Szusszantva egy nagyot, felkelek a padlóról és nyújtózva egy nagyot, besétálok a szobába, ahol Yoongi alussza az igazak álmát. Ah bakker, ha nem enged ki, megőrülök. Érzem, ahogy az az észbontó vágy megint felülkerekedik az elmémen. Az ágyához sétálok és megbökdösve nedves orommal az arcát, megpróbálom felébreszteni, hogy engedjen ki. Kell egy szuka, mindenképpen kell egy szuka. Mikor nem mozdul, megismétlem a mozdulatot, majd hangos nyüszítésbe kezdek, idegesen topogva.

– Ah, mi van már? – motyogja a másik, ahogy felemeli fejét. Fejemmel azonnal jelzek neki, hogy engedjen ki. Talán most lesz a közelben valami nőstény és végre kiélhetem a dolgokat. – Basszus, alakulj át és menj ki, hagyj aludni – nyüsszög, ahogy fejét vissza lehajtja a párnába. Azonnal morogni kezdek, hogy ne mondjon ellent, de láthatóan nem zavarja, így már is az ajtóhoz futok, amit nagy karmaimmal kaparni kezdek, felvonyítva, hogy engedjen ki. Muszáj, muszáj kimennem, mert... megőrülök. Ez az egész szétfeszít belülről. Az ágyékom szinte már fáj, ezt nem lehet elviselni.

Yoongi

Édes faszom. – Felnyöszörögtem, miközben a párnába temettem a homlokomat, éles, hangos nyüszítést hallatva. Nem fogom kiengedni! Semmibe nem tartana átalakulnia, és kisétálnia a saját lábán, hát könyörgöm! Ha már képes emberi formát ölteni, akkor használja ki, ne csak akkor, mikor őfelsége úgy gondolja, hanem ilyen estekben is! Esküszöm, hogy begolyózok már tőle. Egyre kevésbé bírom ezt a hisztit, s amint meghallottam, milyen intenzíven kaparta az ajtót, rögtön megfordultam az ágyban, hanyatt fekve, tenyereimet arcom mindkét oldalára tapasztva, úgy szenvedne, ahogy még azt soha nem tettem.

Képtelen voltam elhinni, hogy ezt komolyan megcsinálja. Azt hittem, menten begolyózok. Nem fogom kiengedni, aludni akarok, az Isten verte kurva életbe is egyszer! Mióta Hoseok a nyakamon van, azóta nem tudok aludni, mert éjszaka, vagy hajnalban tuti felráz, nekem pedig az alvás, ezt még azok is tudják, akik nem ismernek, mert megölök mindenkit, aki nem hagy aludni!

– Fejezd már be az Isten baszta hisztériát! – üvöltöttem ki neki, már nyúzva arcbőrömet ujjaimmal, folyamatosan elkerekedő szemekkel, ugyanis éreztem, ha ezt tovább csinálja, nem fogom ép ésszel kibírni... biztos, hogy megnyúzom. – Ágyelőt csinálok belőled, ha nem hagyod abba! – kiabáltam, de ügyet sem vetett rám, tovább kaparta az ajtót. – Változz át emberré, baszd meg, én ki nem engedlek, hát a faszomat! Mindenki kurva reggel felrázol, felbasztatsz, aztán elvárod, hogy körbenyaljam a valagad! Ha akarsz valamit, változz át és menj ki! – ordítottam, majd morogva, dühösen fordultam hassal az ágyban, újra a párnába nyomva a homlokomat, összeszorított szemöldökkel.

Nem tudom, hogy fogom ezt kibírni, vagy túlélni. Én tudom, hogy nagyon nehéz az állatoknak az utódnemzés nélkül – az embernek is –, de azért mindennek van egy határa, ő pedig történetesen emberré is tud változni, szóval, ha annyira nagyon ki akar menni, átváltozik, és kisétál a szájbacseszett ajtón, nem pedig engem zaklat.

Felsóhajtottam, majd nyeltem egy hatalmasat, teljesen a fejemre húzva a paplant, s mikor elhallgatott a hatalmas ajtókaparás, azt reméltem, hogy végre most abba hagyta, átváltozott és kiment, nekem pedig nyugtom lesz. – Persze, tartottam attól, hogy ez sajnos nem így lesz, de próbáltam pozitív maradni, és azt tudatosítani magammal, vagy elhitetni magammal, hogy minden úgy lesz, ahogy gondoltam.

Hoseok átváltozik, kisétál az ajtón, engem pedig hagy nyugodtan aludni!

Hoseok

Szerencsére sikerült kijutnom, hiszen a kilincset ügyesen le tudtam nyomni a hatalmas mancsommal, aminek külön örülök. Tény, át is változhattam volna, de ha azt megteszem... fogalmam sincs, hogy mi történne velem akkor, ha az ösztönök emberként is felülkerekednének rajtam.

izgatottan szaglászom körbe a területet és megjelölök minden bokrot, minden fát, ami ahhoz kell, hogy egy-két szukát magamhoz csábítsak, hiszen ha megérzik ezt a bivalyerős feromont, biztos odáig lesznek tőlem, hiszen egy alfa vagyok. Ebben bízok, sőt még jóval távolabb is megyek ettől a területtől, hogy hátha kiszagolok valakit, de nem. Annyira nincs itt egy szuka sem, hogy ez egyszerűen már hihetetlen. Máskor hemzsegtek. Ja, igen, akkor amikor még meg volt az a nagy falkám. Nyüszítve és idegesen keresgélek, megszagolok minden fát és sziklát, bármit amihez esetleg egy nőstény hozzá ért, hiszen ez az ösztön ez a vágy, ami elborítja az agyam, teljesen megőrjít. Meghalok, ha ma sem lesz szerencsém.

Az egész hajnal, sőt még a reggelem is ezzel a keresgéléssel telik, mígnem szinte kiugrom a bőrömből, amikor találok pár nőstényt. Azonnal odarohanok, majd teszem, amit tennem kell. Tetszelgek és ismerkedek, addig, mígnem megpillantom a falka alfáját, akihez ezek a nőstények tartoznak. Picsába, hogy lenne lehetőségem dugni egyet, erre meg idejön ez a pöcs! Én megölöm! Azonnal morogni és vicsorogni kezdek rá, amit szinte azonnal viszonoz, majd már csak egymás felé indulunk, hogy Istenesen egymásnak essünk.

Nyüszítve, és kissé bicegve sétálok vissza Yoongi házához, hogy lepihenhessek ezután a borzalmas nap után. Már délután is bőven elmúlt, aminek következtében elkezdett sötétedni. Nem olyan durván, de már látszik, ahogy a nap egyre csak lenyugvóban van. Régen voltam már ilyen rossz formában, hiszen az a másik alfa úgy elvert, mint a sicc. Látszik, hogy Yoongi mellett ellustultam és meghíztam a kondim sem volt már olyan jó, mint ezelőtt. Nyüszítve és vonyítva ülök le az ajtaja előtt, sárosan, mocskosan nézve a bejárati ajtóra, hogy nyissa ki nekem. Nekem kell abból a nyugtatóból, különben tényleg megőrülök. Ez a kanosság elképesztően borzalmas. Amikor nem látok mozgást, hangosabban elkezdek vonyítani, a környéket is ügyesen felverve, amitől pár állat a bokrokból menekül ki, nehogy elkapjam, ami ugyebár eszemben sincs.

– Jézusom, hogy nem tudsz bejönni? Kimenni ki tudtál, de bejönni nem tudsz?! – hallom a morgolódást, majd mikor kinyitja az ajtót, már is a hátamra fekszem, eljátszva a hattyúk halálát, hátha megsajnál és kapok abból a szuriból. Kell, különben megdöglök. Nyüszítve és a vérző lábamat tartom felé, hogy kifejezetten lássa mi is történt velem, ha már a piszkos bundám nem lenne eléggé árulkodó.

Yoongi

Egész nap nem jött haza, én pedig mérhetetlen módon aggódtam érte, de nem tudtam volna utána menni, hiszen azt sem tudtam, merre lehet, emellett pedig még mindig sérült voltam, így túl messzire sem jutottam volna. Egész álló délelőtt és délután kattogtam, merre lehet, hogy járhat és mit csinálhat, hogy konkrétan ezzel ment el az egész napom. Fogalmam sem volt róla, mit tehetnék azon kívül, hogy tétlenül ücsörgök, mint egy idióta, azonban nem is tudtam volna mást tenni. Fel-alá járkáltam a lakásban, és csak reménykedtem abban, hogy baja nem esett azonban mikor meghallottam, hogy vonyít, felsóhajtva igyekeztem az ajtóhoz, abban a tudatban, hogy nem történt baj, sőt, még le is csesztem, hogy kimenni ki tudott, de bejönni már nem, viszont mihelyst kinyitottam az ajtót, és megláttam Hoseokot hanyatt fekve, nyüszítve, úgy nézve rám, mint egy elveszett bárány, felsóhajtottam, megcsóválva a fejemet.

– Veled meg mi az isten történt? – kérdeztem rosszallóan, mire felnézett rám, vonyítva egy aprót. Megcsóváltam a fejemet, és lassan megfogtam a hátsó lábait, hogy behúzzam a lakásba, ugyanis ő nem volt hajlandó magától bejönni. Tény, a sérüléseim miatt fájt az, ahogyan bevontattam, de annyi baj legyen.

Utána megnézegettem a sebeit, de megnyugodtam, hogy súlyos nem történt, valószínűleg csak verekedett, és még időben elmenekült, vagy a másik farkas adta fel - amit azért, kétlek, de soha nem tudni, mi történik a természetben.

Lassan eltettem a kötszert, a fertőtlenítőt, és a kenőcsöket, majd leültem mellé a nappali közepén, megcsóválva a fejemet, dús bundájába simítva.

– Olyan kis hülye vagy – mosolyogtam, mire felnyüszített, egyenesen a dobozomat szuggerálva, mire összevontam a szemöldökeimet. – Mi kellene? – kérdeztem, mire újra ránézett a dobozra. – Nyugtató? – Felcsillantak a szemei, én azonban megcsóváltam a fejemet, jobbra-balra ingatva azt, nyilvánvalóan nemet intve, de ennek hangot is adtam: – Felejtsd el, Hoseok. Nem kapsz nyugtatót, elég volt már. Előbb-utóbb rászoksz, mert függőséget okozhatsz, úgyhogy a válaszom nem. Nincs nyugtató! – Azzal a lendülettel felálltam, és felkaptam a dobozt, hogy a fürdőbe tehessem azt, olyan helyre, ahol véletlenül sem találja meg, majd visszasétáltam hozzá. – Ne nézz így! Nem kaphatsz, és kész!

Hoseok

Még könyörögve nézek rá, hátha megesik rajtam a szíve, hiszen ez a kanosság a legrosszabb dolog a világon, nem kívánom senkinek sem.

– Nem, Hoseok. Nem kapsz többet! – mondja komolyabban, amitől azonnal nyüszíteni kezdek és elfekszem a padlón, hátha megsajnál, de nem, egyszerűen csak megcsóválja a fejét egy sóhaj kíséretében, aztán elhagyja a szobát, hogy gondolom vacsorát csináljon.

Ezt nem hiszem el, most komolyan... komolyan itt hagy? Így? Ennyire bebúgva, ennyire feltüzelve? Nekem.Kell.Az.A.Kurva.Nyugtató! Egy pillanat alatt felkelek a padlóról, és megrázva magam, már is kimegyek utána, egy pillanatra sem hagyva őt békén, szinte mindig a lába alatt vagyok, nekidörgölődzöm, mint valami kiscica, hogy meggyőzzem, hátha a cukiságommal megyek valamire, már ha persze lehet egy farkas cuki.

– Hoseok, ha ezzel azt hiszed, hogy elérsz valamit, nagyon jól hiszed, ugyanis kibaszott idegesítő, hogy láb alatt vagy, egyszerűen megőrülök tőled! – mordul fel a másik, de csak leülök a seggemre és úgy nézek fel rá. – Na mi az, most nem leszel ember, hogy visszaszólj? Alfák alfája – sziszegi, miközben a tűzhelynél csinálgatja a kaját.

Lennék én emberi alakban is, csak félő, hogy azt nagyon megjárná. Lehet, hogy nagyon agresszív lennék, amit nem akarok. Nem akarom bántani és nem akarok olyat sem mondani neki, tekintve, hogy ő folyamatosan segít nekem. Szusszantva egy hatalmasat elfekszem a lába mellett, halkan nyüszögve, és nyüszítve, amiről már tényleg nem tehetek. Testem is folyton megremeg, ahogy a kanosság folyamatosan görcsben tartja szinte a testem. Kell az a rohadt nyugtató. Nagyon is kell, ha nem kapok, megbolondulok. Elhelyezkedve a padlón, szorosan behunyom a szemeimet, a padlón pedig végig karmolok, ahogy helyezkedem. Mikor átlép fölöttem, hogy arrébb tudjon mozdulni, nyüszítve figyelem, folyamatosan szaglászva a levegőt, hátha megérzek valamit, de semmi és ez csak még idegesebbé tesz.

A vacsoránál egy falatot sem ettem, tekintve, hogy étvágyam egyáltalán nem volt, helyette jobban lekötött a sok önkénytelen nyüszítés és ablakon kifele bámulás, mintha várnék valakit. Tény, így is volt, de nem tehetek róla, szinte már fáj az ágyékom, egyszerűen ez borzalmas.

– Hé, mi lenne, ha megpróbálnál aludni? – jön ki a nappaliba, ahol a kandallóban ropogó tűz töri meg az amúgy csendes szoba hangulatát. Fejem felé fordítom, de nem telik másra tőlem, mint egy keserves nyüszítés, majd vonyítás, miszerint ez lehetetlen. Nem tudok aludni, ennél éberebbnek még nem éreztem magam, soha. – Jó, ha nem, hát nem. Én mentem, jó éjt – mosolyogja, azzal be is megy a szobába. Jó neki, hogy ő képes aludni, de én? Én itt szenvedek és egyáltalán nem tudok mit csinálni magammal. Egyre csak telik az este, egyre későbbre jár az idő, Yoongi pedig halk horkolással jelzi nekem, hogy már régen alszik. Többször körbejárom a házat, nyüszögve, és néha vonyítva, mígnem bemegyek hozzá és felugrok az ágyra, figyelve a másikat, aki egyik lábát felhúzva alszik. S tekintetem, ekkor pont azt az egy pontot szuggerálja. A lábát. Azt a lábat, ami tökéletes akárcsak egy szuka fara. Számat azonnal végig nyalom, majd halkan lihegek, ahogy érzem a vágy teljesen kezdi elborítani az elmémet. De nem, ha neki esek, a végén megöl. A lihegést azonnal befejezem és a szemeimet is leveszem a látványáról, makacsul elfordítva a fejem. Viszont a gondolat csak nem hagy nyugodni. Mikor visszanézek a takaró alól kivillanó lábára, ismét halk lihegésbe kezdek, aztán egy nyüszítő morgás kíséretében vetődöm el az ágyon, a hátamra fekve, picit meghemperegve, hogy véletlenül se jusson eszembe. Azonban az a kívánatos lábszár, még mindig a figyelmem középpontjában van, így nem bírom tovább. A szükség nagy úr, és nekem a másik lába tökéletes. Szinte azonnal felkelek az ágyról és odamászva a lábához, mellső mancsaimmal ráfogok, összekulcsolva a combjánál őket, miközben úgy pakolom a lábát, ahogyan kell.

Yoongi

Mikor felébredtem, egyszerűen nem akartam hinni a szemeimnek. Sem az érzékeimnek. Én azt hittem, hogy Hoseok dörgölőzik, vagy valami, így próbáltam lerázni őt a lábamról, mert biztos megint csak ki akart menni, de egyáltalán nem hagyta abba, sőt, éreztem, ahogy a mancsaival erősebben szorítja a lábaimat, és az a lihegő hang is elég rosszat sejtetett velem, de nem akartam rögtön a legrosszabbra gondolni, így nyöszörögve próbáltam kinyújtani a lábamat, és valahogy lerúgni magamról a farkasomat, de az nem tágított.

Aztán hirtelen éreztem valamit a lábszáramnál, pontosan, és olyan... forró volt, meleg, és kemény is. – Szinte azonnal kipattantak a szemeim, és mit láttam?! Mit?! Azt, hogy Hoseok, az a büdös farkas épp a lábaszáramat töcsköli, mintha az lenne az isteni mekka, ez pedig egyszerre lesokkolt, egyszerre pedig elborzasztott, hiszen kiskutyáknál ezt még tudtam, így működik, de egy farkasról el nem tudtam volna képzelni, ráadásul azt sem tudtam, mi a szent szart csináljak! És még a szemeimbe is nézett! Totál tanácstalan lettem. Mégis, hogyan zavarjam el, mi a szent lótúrót mondjak neki, azzal a címszóval, hogy igazán lepattanhatna a lábamról, mert az nem éppen egy farkas szuka, de féltem attól, hogy esetleg ezzel felbosszantanám, azonban azt sem akartam, hogy... nos... a végterméke ott figyeljen a lábamon, így nagy nehezen ugyan, de erőt vettem magamon, és egy mély sóhaj mellett ültem fel, ő pedig ekkor nézett bele mélyen a szemeimbe.

– Te mégis mit csinálsz? Hoseok! Nem a szukád lába hever itt előtted! Te, én ember vagyok, ráadásul férfi, kan, vágod?! Te teljesen hülye vagy, ennyire nem vehette az eszedet a kanosság! Menj már, keress egy szukát, vagy tudom is én, de ne az én lábamat töcsköld éjszaka! – buktam ki teljesen, majd dühösen a marjára tapasztottam ujjaimat, és úgy löktem le magamról, ahogy illett.

Persze, halk nyüszítést hallatott, miközben a földre borult, én pedig mélyeket szusszantva feküdtem vissza az ágyamba, hogy be is takarózzak, azonban Hoseok visszaugrott az ágyba, vészjósló szemeivel mustrálgatva engem.

– Hoseok, teljesen jogosan buktam ki, tudod, én nem szuka vagyok! Férfi, hímnemű, kan, és az én lábam közösülésre nem alkalmas, szóval keress egy szukát, ráadásul, tudod, ilyet a pincsi kutyák csinálnak, és most hagyj békén! – morogtam, majd a lábfejemet előre lendítve, újra lependerítettem az ágyról, ő pedig halkan nyekkent, miközben én az oldalamra fordultam, lehunyva a szemeimet.

El sem hiszem, hogy egy farkas dugta a lábamat. Akár egy kis pincsi.

Hoseok

Szinte meg sem hallom a sértegetését, ugyanis nekem kell az a láb, muszáj, hogy kiadjam rajta a vágyaimat, ugyanis már nem bírom, egyáltalán nem bírom. Nyüszítve ugrok fel az ágyra és másznék vissza a lábára, amikor ismét eltol magától, de én ekkor megyek át teljesen agresszívvá. Rámordulok, aztán egy pillanat alatt terítem el az ágyon, miközben emberré alakulok, kezeit lefogva a feje két oldala mellett. Vicsorogva nézek a szemeibe, amikbe az előbb is belenéztem, miközben próbáltam könnyíteni magamon s bevallom, nagyon tetszett, mikor mélyen a szemeibe nézhettem, hiszen ez így teljesen más volt, mint az, amikor csak egy nagy szürke hátat látsz egy fejjel magad előtt.

– Hoseok! – szól rám erélyesen, azonban hangja még is megremeg, én viszont tovább vicsorgok rá, miszerint nem hagy kibontakozni. – Szállj...szállj le rólam, hé! – szól rá, de mivel kezeit nem tudja mozdítani a fogságom alatt, egyszerűen csak lehajolok hozzá, majd végig nyalok nyakán, megízlelve bőrét, mintha csak a prédámat ízlelgetném.

Érzem, ahogy megremeg alattam, bennem pedig sokkal furcsább vágyakat kezd el felébreszteni, miszerint, nem is kell nekem a lába. Nem, hiszen vele is meg tudom ugyan azt csinálni, mint egy szukával. Hiába kan, ugyan úgy van rajta egy nyílás, vagyis remélem.

– Hoseok! – szól rám ismét, ám ekkor egy apró mosollyal az ajkaimon, ismét végig nyalok nyakán, egészen a válláig, amibe belemélyesztem fogaimat. Nem túl erősen, de mégis magabiztosan, megtartva a másikat, miközben elengedem a kezeit, így már is elkezdem lehámozni róla a takarót.

Persze a vállaimnál fogva megpróbál lelökni, de a fogaimmal tartom, így amint tolna, erősebben szorítok rá, amitől egy fájdalmas nyögést hallat. Ma nem engedem el. Nem hagyom, hogy megszakítsa mindezt.

– Mi a jó Istent csinálsz? Ez fáj! – szól rám, amikor ismét lökne rajtam, de nem hagyom magam, hanem abban a pillanatban a nyakához hajolok vissza, végig nyalva lüktető erénél a bőrt, ujjaimmal pedig a pólója alá nyúlok, végig simítva a mellkasán, aztán egy egyszerű mozdulattal szakítom le róla a ruhaanyagot, mintha csak papírt tépnék el. Már is hatalmas szemekkel és hüledezve néz rám, így ahogy elnyitja ajkait egymástól, nyelvemmel felnyalok addig, mígnem párnácskái közé dugom ízlelőszervem, ott is megízlelve a másikat. Halkan a számba nyög, amitől azt hiszem, hogy csak jobban beindulnak az érzékszerveim, hiszen érzem ahogy a félelem mellett, némi vágy is bekúszik lényébe. Nyelvemmel körbenyalom ajkát, majd arcán nyalok végig, mígnem megindulok lefele, nedves csíkot húzva végig testén, végig nyalva mindenhol, ahol csak érem. Nadrágjától is úgy szabadítom meg, mint ahogyan a pólójától is, s azt cafatokban dobom le az ágyról, lábait is szétfeszítem, hogy közéjük férkőzve folytassam a tevékenységemet.