Tablet (Suga x Rap Monster)

Cím: Tablet

Alkotó: Nana

Hossz: one-shot
Párosítás: SugaMon (Min Yoongi [Suga] & Kim Namjoon [Rap Monster]) (BTS)

Besorolás: +12!

Műfaj: Bandfic; humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance

Összefoglalás: Yoongi egy épp összeülős, idilli pillanat közben a földhöz vágja a tabletét, ingerülten, kikelve magából. A többiek inkább úgy döntenek, hogy elhagyják a nappalit, ugyanis a menta hajú rapper nem épp biztonságos idegesen, Namjoon viszont ott maradt vele, hogy kiderítse, mi is okozta a hirtelen dühkitörést. 

Hozzáfűzés: Bár nem hosszú, nem is túl tartalmas fici, inkább olyan kis... aranyos(?) talán. :D Remélem tetszeni fog nektek. :3

– Rohadt szar! – A haját mentás árnyalattal megáldott férfi bosszúsan, szinte már-már szociopatákat megszégyenítő mozdulatokkal vette ki füléből a kis tappancsokat, majd dobta le a földre a téglalap alakú készüléket, majdhogynem forrongva, a fülhallgatóval együtt. A nappaliban lévő férfiak felvont szemöldökkel, s meglepett íriszekkel nézték a barátjuk hirtelen kirohanását. Egészen addig nyugodtság és idill lengte körbe a helyiséget, ami különösen jót tett nekik, ugyanis elég feszített tempóban dolgoztak egy kis pihenő után. Kidülledt szemekkel figyelték alacsony társukat, aki még a tekintetével is szikrákat szórt a tablet irányába.

– Neked mi bajod, hyung? – pillogott Jungkook hatalmas szemekkel Yoongira, aki ráemelte sötét íriszeit, ami arra késztette Jungkookot, hogy kicsit hátrébb csússzon a fotelban, mintha ki akarna térni Yoongi támadó pillantásai elől, több-kevesebb sikerrel.

– Csak nem játszottál? – kuncogta Hoseok, megcsapkodva finoman a combjait, hogy nyomatékosítsa vele jókedvét, azonban az alacsonyabb termetű férfi nem vette jó néven, hogy szórakoztatónak vélték az idegrohamát.

– Nem! Nem játszottam! – sziszegte Yoongi, majd ellenszenves mozdulataival könyökölt a mellette lévő kipárnázott karfára, meg-meg rángó szemhéjakkal figyelve a halkan duruzsoló tévét. Nem szándékozott beszámolni arról, mivel is bosszantotta fel ennyire az aránylag nagy készülék, úgyhogy próbált kifejezéstelen arccal, síri csendben nézni maga elé, de barátai természetesen nem akarták annyiban hagyni a dolgot.

– Hát akkor? – Taehyung meglepett hangjára rögtön a fiú irányába sandított és mikor konstatálta TaeTae gunyoros mosolyát, legszívesebben leütötte volna ott helyben, azonban úgy érezte, hogy a fiú így is elég sötét már, nem kellene rontani a helyzetén, úgyhogy nagy nehezen, de gátat szabott indulatainak, visszapillantva a televízióra, amin folytonossággal váltakoztak a képkockák. – Tuti játszottál valami hülyeséggel, azért nem mondod meg! – kuncogta Taehyung, vonogatva a szemöldökét.

– Az te vagy, meg a kis barátod! – morgott Yoongi, Jiminre célozva. Taehyung azonnal Jimin irányába nézett, majd tanácstalanul vonták meg a vállaikat egyszerre és inkább egymással foglalkoztak tovább, nem véve tudomást az idősebb morgós hangjáról.

– Hát, ha Yoongi ideges, én léptem – nyögte Hoseok, miközben feltápászkodott a nappalijuk bal oldalán fekvő foteléről, egy hatalmas nyújtózás kíséretében. Mintha törvénybe lenne iktatva, Jungkook követte mozdulatait, majdhogynem ugyan ezekkel a szavakkal. Pár pillanattal később Jimin és Taehyung is eltűntek, s egy halovány szusszantás kíséretében Jin is elhúzódott a szobájába. Yoongit pár pillanat erejéig bántotta a lelkiismeret, hogy esetleg elrontotta a csendes, családias hangulatot, de amint eszébe jutott előző tevékenysége, ismét felforrt az agyvize, nem hagyva őt azon elmélkedni, vajon mit és hogyan rontott el. Dühösen lepillantott a még előtte lévő szőnyegen árválkodó készülékre, felhúzva a felső ajkát. Nem volt ő annyira idegbajos egyén, de ha egyszer felbosszantotta valami, akkor azon biztosan bosszút állt és mélyen remélte, hogy eltört a tablet, vagy minimum betört a kijelzője, amiért szórakozott vele.

Agresszíven szusszantott egyet, dühösen lehunyva a szemeit, s mikor hallotta a halovány mocorgást maga előtt, felnyitotta pilláit rögtön. Namjoon lassú, ráérős mozdulatokkal vette fel a padlóról a tabletet és a fehér színű fülhallgatót, miközben apró mosollyal az ajkain csóválta meg a fejét. Mikor realizálta, hogy a tabletnek látszólagosan nem esett nagyobb bántódása, Yoongi felé nézett, de ahelyett, hogy kérdőre vonta volna, finom mozdulatokkal a férfi mellé ült, s addig ügyeskedett a mozdulatain, amíg el nem érte, hogy Yoongi az ölében foglaljon helyet – azaz inkább a lábai között. Yoongi felsóhajtott, hátát rögtön Namjoon mellkasának fúrva, törökülésben ülve Namjoon combjai közt, még mindig fújtatva, mint egy duzzogó gyerek.

A leader haloványan elmosolyodott, karjait átfűzve a menta hajú férfi derekán, majd a hasa előtt pihentette őket, a tabletet szorongatva ujjai között, tökéletesen átkarolva a férfit.

– Mit vétett ellened? – kérdezte halkan, majdhogynem Yoongi fülébe súgva, ami enyhe, jóleső borzongást váltott ki az idősebből.

– Játszani akartam azzal a fossal, amivel Hoseok és Taehyung is, de egyszerűen ezen a szaron lehetetlen! – sziszegte, dühvel mártott hangon. Namjoon rögtön felvonta a szemöldökét, sűrűn pillantva a tabletre, párja vállgödrébe nyomva az állát.

– Melyik az? – pislogott, miközben megnyomta a tablet feloldó gombját, majd a képernyőn elhúzva az ujját, azonnal meg is jelent a játék. Rögtön mosolyra késztette a férfi ajkait, s közel volt ahhoz, hogy el is kuncogja magát, de tudta, hogy a menta hajú rapper akkor kelne ki végleg a hitéből és nem azért, mert hisztis természetű volt, hanem azért, mert bosszús, ideges állapotában komolyan kellett venni, mert ha nem…

– Ez! – sziszegte Yoongi, szúrós pillantásokkal illetve a készülék kijelzőjét.

– Ezt telefonon könnyebb lenne játszani. A tablet túl nagy hozzá, nem tudod olyan fürgén mozgatni az ujjaidat, hacsak nem úgy játszol, ahogy Taehyung is.

– Úgy akartam! – horkantotta az idősebb, megemelve a tekintetét a plafon irányába. A fiatalabb férfi elmosolyodott, majd visszanézett a tabletre és annak kijelzőjére.

– Mit szólnál, ha együtt játszanánk akkor? Én nyomom a bal, te pedig a jobb oldalát a kijelzőnek, úgy biztosan menni fog – mosolygott a fiatalabb férfi lágyan, kedvesen, Yoongi pedig megeresztett egy halovány sóhajt. Noha, nem volt kedve már játszani, Namjoon olyan ártatlanul és édesen tette fel a kérdést, csupa-csupa jó indulattal, hogy nem volt szíve tovább duzzogni és azt mondani, hogy ő biztosan nem fog játszani. Félszegen bólintott.

– Oké, de ha nem megy, széttöröm – morogta Yoongi, bekészítve a jobb kezét, hogy lenyomja folyamatosan a fekete négyzeteket a kijelzőn, felkészülve rá.

– Ne tedd, nem az ő hibája, ha béna vagy! – nevette Namjoon, s mielőtt Yoongit esetleg elkapta volna egy újabb idegroham a meglévő mellé, finoman a bőrére tapasztotta dús ajkait, megcsókolgatva az idősebb nyakát, akinek ajkai közül kiszaladt egy halovány, jól eső sóhaj, s még meg is remegett a vékonyka teste.

– Nem vagyok béna! Amúgy is, nem kellene így ülnünk, mert ha meglátnak, elveszik a tekintélyem – mormogott Yoongi, oldalra fordítva a fejét, hogy Namjoon szemeibe vájja a saját csillogó íriszeit, immáron sokkal higgadtabban, viszont a fiatalabbikon olyan huncut vigyor éktelenkedett, hogy Yoonginak kedve lett volna párjának bemosni egyet; igen, elég agresszív jellem volt.

– Annak már mindegy, tekintve, hogy múltkor Jungkook és Taehyung azzal keltettek, hogy profik módjára vezették slagon keresztül a fürdőszobából a te szobádba a vizet, hogy vízsugárral ébresszenek – vigyorgott eszelősen, vonogatva a szemöldökét. Yoongi szinte rögtön megforgatta a szemeit. – Bár, érdekelne, honnan szedték a slagot.

– Nem a tekintélyem csúszik lefelé a lejtőn, hanem a kicsiknek emelkedik az egójuk! Főleg Jungkooknak. Rossz hatással van rá Taehyung – sóhajtotta, felhúzva az orrát, kissé megvetően.

– Jimin se szent, ő mindenbe benne van, bármit talál ki a másik kettő – vont vállat Namjoon hanyagul, félig lehunyva a szemeit.

– Taehyung egyedül tragédia. Taehyung és Jungkook katasztrófa. Taehyung, Jungkook és Jimin együtt pedig apokalipszis – szusszantotta Yoongi, idegesen lehunyva a szemeit, mikor rájött, hogy egy ideje a három fiú legkedveltebb elfoglaltsága az lett, hogy vele kekeckedjenek, de egyenként azért még mindig volt hozzá elég bátorságuk. – Amúgy most a kölyköket tárgyaljuk meg, a tekintélyem romokban heverését, vagy játszunk? – tette fel a kérdést, újra oldalra fordítva a fejét, mire Namjoon haloványan elkuncogta magát, majd finoman a másik ajkaira tapasztotta a sajátját, gyors puszit váltva vele.

– Enyém a bal, tiéd a jobb oldal és nincs tablet törés!

– Majd te mondod meg, mit csináljak! Én vagyok az idősebb! – morogta Yoongi, miközben veszettül nyomkodta a fekete négyzeteket a kijelzőn.

– Én meg a leader és nem mellesleg, a domináns is – kuncogta, mire Yoongi keze megremegett egy pillanatra, ezzel pedig elrontotta a játék menetét is, mikor a fehér négyzetre nyomta az ujját. – Hoppá.

– A kor a legfontosabb, Kim Namjoon! A kor! – sziszegte Yoongi vörös fejjel, ami tökéletes kontrasztot nyújtott zöld színű hajával, közben pedig rányomott a „play” jelzéssel ellátott részre, kissé agresszívan.