Bizalmatlanság - SugaHope (+18!)

Cím: Bizalmatlanság

Alkotó: Nana

Hossz: one-shot

Besorolás: +18

Műfaj: AU, humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash; YAOI; erotikus tartalom; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal; 

Összefoglalás: Jung Hoseok és Min Yoongi boldog párkapcsolatban élnek. Azaz, látszólag boldog, az ember azt hinné a megjelenésükön, hogy köztük nincsen semmi probléma, pedig mennyi, de mennyi is adódik... Yoongi modellként dolgozik, míg Hoseok egy vízvezeték szerelő, és Yoongi munkájával kapcsolatban rengeteg problémába ütköznek, amit Hoseok egyre kevésbé tolerál... 
Hozzáfűzés: Kihívás, kihívás, kihívás... :D (Nana vagyok, most már.)
Igazából ez életem első ilyen kihívása, szóval ne lepődjetek meg, ha nagyon rossz lett. HLE (mindenképp névtelen szeretne maradni a Drága...) elég rendesen szívózott velem, úgyhogy nem tudom, mi hogyan sikerült, de azért remélem tetszeni fog nektek. :) 
A szavak: boríték; bordó; csokor; cica; szív (mint szerv); bugyi; combfix; állatkert; modell; szerel (ragozni); lakbér; kulcs; kanna; zuhanyrózsa; zebra; zsiráf; köntös; rúzsfolt; gallér; fülcimpa; +1 gőzhajó.

A kommentekre válaszolni fogok, amit eddig hagytatok nekem, csak ugye most nem otthon vagyok, de amint hazaérek (a mai napon), válaszolok mindenre. :3 (Csak ezeket gyorsan kiraktuk, mert türelmetlenek vagyunk.)
Jó olvasást! ^^

Idegesen lépkedtem ki az állatkertből, elhaladva a zebrák és zsiráfok mellett, amiket szívesen megcsodálnék szemeimmel, hiszen fenséges állatok, de valahogy abban a helyzetben nem ment. Rettenetesen dühös voltam, nem jogtalanul, teszem hozzá. Egy pillanat alatt eldurrant az agyam, amikor meghallottam Yoongi telefonján azt az irritáló dallamot, ami azt jelezte, éppen hívták és persze ki hívta?! Naná, hogy a főnöke! Az a marha pedig teljesen önkényesen vállalta be a túlórát, miszerint pár óra múlva már bent is lesz a cégnél, ugyanis nem tudnak betenni senkit a kifutóra, hiány volt, sokan betegedtek le, ezért mindenképpen be kellene mennie az egyetlen szabadnapján. Figyeltem őt, egyszer sem fordult meg a picike agyában esetleges nemleges válasz, amiért igazán hálás lettem volna. Az egyetlen szabad délutánunkat bassza el, már megint! Már megint, mert neki a kicseszett munka az első, minden egyes alkalommal, én pedig rendszerint a háttérbe vonulva kullogok, még akkor is, ha éppen kikapcsolódnánk.

Utálom! Utálom, utálom, utálom és utálom!

Igazából, még nem is ez lenne a legnagyobb probléma, ha nem éppen szakító félben lennénk, ami azt hiszem, egy elég komoly dolog, de nem! Neki még ennél is fontosabb a modell munkája, mert mi lesz, ha nem megy be, mi lesz, ha nemet mond és mi lesz, ha esetleg a főnöke úgy látja, nem alkalmas a birka munkára. Velem meg nem törődik, mi lesz! Én mindegy vagyok, a kapcsolatunk lényegtelen, a fontos csak a rohadék munkája lehet, pedig nekem is jönnek a folyamatos telefonok, e-mailek, ami végül is, nem meglepő, hisz szerelőként dolgozom. Bármit meg tudok szerelni, de esetek többségében vízvezetékekkel foglalatoskodok. Lényegtelen, végül is. A fontos az, hogy bármennyire is szeretem a munkámat, akármennyire is nem akaródzok állást keresni, nem helyezem fontossági sorrendbe az elfoglaltságaimat úgy, hogy Yoongi legyen az utolsó helyen!

Igaz, nem az én keresetemből élünk, hanem Yoongi munkájából. Tény, ő többet keres, az ő fizetésével könnyebb előteremteni az ételnek és lakbérnek való pénzt, attól függetlenül… akkor is. Miért nem vagyok fontos neki?

Neki ez nem fontos, neki ez nem számít, mindenre magasról tud szarni, csak arra nem, ami tényleg, tényleg hihetetlenül sokat számítana, egy párkapcsolat pedig úgy gondolom, nem kis dolog. Lehet, hogy velem van a gond, és igazából Yoongi az, aki jól csinálja..

Szakítás.

Igen, lassacskán a kapcsolatunk a végéhez ér, mert Yoongi egy baszatlan kurva. Jó, erős kifejezés, rendesen dugom, majdnem minden nap, de úgy viselkedik, mintha az lenne. Tegyük csak szépen, sorrendbe:

Múltkor hazajött hajnali kettőkor, azt hitte, nem alszom, de hát, mindenki tudja, mennyire rossz alvó is vagyok néhanapján, így természetesen, akkor sem hunytam álomra a szemeimet. A félhomályban is láttam, ahogy lehajolva elővillant az inggallérja alól egy rúzsfolt, amit biztosan nem én hagytam ott, tekintve, hogy nem használok sem rúzst, sem szájfényt. Amikor megemlítettem neki, mi a szent rosseb az ott, még ő volt felháborodva, hogy biztos azt hiszem, megcsal engem. Őszintén, ki a reteknek nem jutna ez eszébe, mihelyst meglátja az élettársa inggallérja alól kilibbenő csóklenyomatot?! Még jó, hogy azonnal erre asszociáltam. Hihetetlenül fájt a szívemnek… minden egyes dobbanása olyan volt, mintha kést szúrnának belé, és azt hiszem, ez az eset elég komoly ahhoz, hogy pápát intsek neki – mégsem tettem meg.

Pedig a minap egy bordó borítékot is találtam a postaládában. Nem megállni a kibontását, így még a kapu előtt, rögtön feltéptem a bordó kis részét, hogy belenézhessek, mit rejthet a tartalma. Egyáltalán nem örültem, nem nyugtatott meg az, ami benne foglalt helyet. Rengeteg szív, Yoongi neve, éjszakai említések, egy csipkés bugyi. Igen, egy bugyi. Eldurrant az agyam akkor is.

Minek van velem, ha megcsalt?! Minek?!

Fel sem tűnt mély elmélkedéseim – bosszankodásaim – közben, hogy már a kulcsomat bányásztam elő a zsebem mélyéről, hogy előszedve azt, kinyithassam az előttem árválkodó ajtót. Bosszúsan szitkozódtam magam előtt, mert valamiért nem találtam meg rajta rögtön az ajtózárat nyitó fémet. Remegett a kezem, ami megnehezítette a dolgomat, nem is akármennyire. Ki örülne annak, ha esetleg idegbajos állapotában még a tetvedék kulcs is nyomorékodkodna? Senki.

Nagy nehezen elforgattam a kulcsot a zárban, mihelyst végre megtaláltam azt a hatalmas kulcstartón, majd egy mély sóhajjal nyugtáztam: végre otthon, lehetőleg jó messze Yoongitól is. Haragudtam rá, bár, mostanság ez nem volt túl ritka alkalom, mert mindig sikerült valamivel felbosszantania és valahol a szívem egyik szegletében tudtam: a kapcsolatunkat egy hajszál választotta el a végleges szakítástól, ettől függetlenül is próbáltam még mellette kitartani, azt gondolni, valahol valamit biztos elrontottam én is, csak még nem sikerült rájönnöm, mit és hol.

Elmélkedésemből a cica vernyogó hangja szakított ki, aki a lábam között dorombolt, szorosan a nadrágomhoz dörzsölgetve vékonykás testét, azonban én nem éreztem magamban annyi lélekjelenlétet, hogy különösebben foglalkozzak vele, így egy fintor kíséretében elhaladtam az előszoba vékony folyosóján, futólag rápillantva Yoongi kedvenc festményére, amit még a nővére csinált neki a tizennyolcadik születésnapjára. Egy gőzhajót ábrázolt, ami hihetetlen részletességgel volt kidolgozva, a hullámzó tengerrel, madarakkal, naplementékkel. Szemgyönyörködtető volt, de mint mindig, abban a pillanatban is elképzeltem, milyen mennyei érzés lenne széttörni, kidobni a szemetesbe.

Sajnálom, hogy nem vagyok ennyire szemét, pedig megérdemelné. Nem is akármennyire…

Fejcsóválva trappoltam a konyhába, hogy megöntözzem az ablakpárkányon lévő virágokat a kannával, azonban, amikor megnyitottam a csapot és realizáltam, hogy nem folyik belőle a víz, a dühöm még hatalmasabb lett, legszívesebben pedig belerúgtam volna a mosogató alatt lévő szekrénysorba. Ezt viszont nem tehettem meg, így akármilyen mérges is voltam szerencsétlen berendezésre, nem reagáltam különösebben, csak szusszantottam egy jó nagyot, azt követően rögtön megszabadultam a pulóveremtől, a pólómmal egyetemben, hogy megnézhessem, mi is a gond, miért is nem jön a víz onnan, ahonnan eredetileg kellene. Pedig semmi kedvem és idegzetem nem volt ahhoz, hogy neki álljak szerelgetni, de mit kezdeni nem tudtam a kialakult helyzettel, így szitkozódva, morgolódva ugyan, de befeküdtem a szekrény alá, megnézegetve a lefolyót.

Mikor már kezdtem rájönni, mi lehet a gond, hosszas megfigyelés után, vonakodva és hezitálva ugyan, de kikászálódtam a mosogató alól, halovány fintorral az arcomon, hogy elindulhassak a fürdőszobába, ahol az egyik szekrényben tároltam a szerszámaimat. Miután megszerzem őket, folytatom a szerelést, aztán remélni mertem, hogy utána már nem lesz semmi gond a csappal, de ha mégis, kidobom a francba, Yoongi kedvenc festményével együtt, az egyszer biztos.

Pufogva haladtam a célul kitűzött helyiség felé, de lépteimben megtorpantam, amint meghallottam a bejárati ajtó nyitódását, majd azt követően a csukódását is. Összevont szemöldökkel fordultam meg, kissé szkeptikusan méregetve az ajtóban ácsorgó férfit, aki nem más volt, mint kedves párom, Yoongi és mit látnak szemeim? Egy csokor fehér rózsát tartott a kezében, kissé bűnbánóan nézve rám.

-          – Azt nekem hoztad? Mert, ha igen, akkor viheted is vissza! – morgolódtam magam elé, majd rögtön meg is fordultam, hogy követhessem utamat a fürdőszobába. Nem tétlenkedtem, gyorsan léptem, nem is törődve Yoongival, aki valószínűleg engesztelésül hozta nekem a csokor virágot.

-          – Hoseok! – jött utánam kedvesem, s szinte hallottam futó lépteit, hogy követhessen a fürdőbe, megállva az ajtóban, a köntös mellett, amit általában én hordtam, minden éjszaka, fürdés után.

-          – Igen? – sziszegtem, előbányászva a hófehér szekrényből a szerszámos ládámat, majd szembe fordultam vele, felemelt szemöldökkel, a zuhanykabin mellett ácsorogva.

-          – Sajnálom az állatkertben történteket. Tudom, hogy beszélgetni, békülni mentünk oda, de egyszerűen nem mertem nemet mondani, viszont, hogy elhidd, tényleg szeretlek, beszóltam a főnökömnek, mégsem tudok elmenni. Itt vagyok és hoztam neked egy csokor rózsát is, a kedvencedet – motyogta maga elé, egy szuszra darálva el a szavakat, amik gyorsan hagyták el dús, szépen ívelt, cseresznyepiros ajkait. Mély sóhajt vettem szám közé és elhúzva ajkaimat mértem végig a vékonyka testét, miközben ő esetlenül, boci szemekkel pillogott rám.

-          – Legszívesebben feldugnám a seggedbe a zuhanyrózsát – sziszegtem, az első tárggyal megfenyegetve fenekét, amit megláttam íriszeimmel.

-         – Miért pont azt? – biggyesztette le alsó ajkát, s egy pillanatra még lejjebb is eresztette a kezével szorongatott rózsákat, teljesen elszontyolodva, én azonban csak vállat vontam, jelezve, hogy magam sem tudom. Nem akartam azt mondani, hogy az első adandó tárgyat felnyomnék neki bosszúból…

-          – Ha nem tetszik, akár a virág is felválthatja azt – sóhajtottam, a szerszámos ládámat szorongatva ujjaim közt. – Ne haragudj, Yoongi, én ezt már unom! Megcsalsz ezzel-azzal, nem törődsz velem, nem foglalkozol a kapcsolatunkkal, emberszámba sem veszel, egy csokor virág meg nem fog kiengesztelni, nekem ugyan elhiheted – nyitottam tágabbra a szemeimet, s emeltem meg szemöldökeimet, hogy nyomatékosítsam a szavaimat, amik elhagyták a torkomat, ő azonban lesütötte íriszeit, lángba borult az egész arca, amint tudatosult benne, mi is a jelentése annak, amit mondtam. Még a fülcimpája is vörös színben pompázott.

Nem válaszolt nekem, én pedig úgy gondoltam, ennyi is volt akár a dologból, és a pár perces várakozás után sem tűnt úgy, hogy megszólalna, így egy fejingatás kíséretében indultam ki a fürdőszobából, hogy folytathassam a szerelést. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, Yoongi hirtelen kitárta szabad kezét és egy határozott mozdulattal becsukta előttem a merev falapot, meglepve ezzel engem és azt hiszem, magát az ajtót is. Kérdőn figyeltem kicsit hirtelen cselekedetét, de ő csak elszántan nézett a szemeimbe, keményen, durván tartva a szemkontaktust közöttünk, az aurájával sem hagyva, hogy esetleg elpillantsak róla.

-          – Én szeretlek, Jung Hoseok és rohadtul nem csaltalak meg egyszer sem! Már elmondtam, hogy az a rohadt styleist tapad rám állandóan, de én nem akartam és nem is akarok tőle semmit, továbbra sem! – nézett a szemeimbe, ellentmondást nem tűrő hangon.

-          – Hogyne! Én is ezt mondanám, hidd el! Még, hogy nem kefélsz félre. Aha… aha. Most meg engedj ki! – utasítottam, de ő neki esze ágában sem volt ezt megtenni, már csak az arckifejezésén is tisztán láttam. 

-          – Nem engedlek ki. – Ennyit mondott csak, ezután még nyekkenni sem volt időm, ő eldobta a nekem szánt csokrot, s egy határozott mozdulattal kitárta karjait, a mellkasomra fektetve két tenyerét, majd lökött rajtam egy nagyot. A szerszámokat tartalmazó dobozkám úgy repült a levegőbe, mintha muszáj lett volna neki, én pedig úgy vetődtem el a hideg, kemény kövön, ahogyan azt hiszem, még soha senki. Még a fejemet is bevertem, sikeresen.

-          – Megvesztél?! – háborodtam fel, vérben forgó szemekkel, ő viszont nem reagált, csak a hasamra lépett lábfejével, majdhogynem kiszorítva belőlem a szuszt. Ritkán fordult elő, hogy Yoongi durva és erőszakos lenne, de ez egy tipikus példája annak, mennyire is szadista a drágám, ha az akar lenni.

-          – Meg! Cseszd meg, Jung! Miattad vettem fel a kibaszott combfixet is, mert élsz-halsz érte és mi a hála?! Itt cseszekedsz velem, de engem nem érdekel, mert igenis velem fogsz maradni, és igen is el fogod hinni, hogy szeretlek! – Vadul kezdett vetkőzni, nekem még nyekkenni sem volt időm, de ha lett is volna, sem sikerült volna abban a helyzetben. Szempillantás alatt vette le magáról a nadrágját, aminek következtében ellépett a gyomromról, de utána rögtön vissza is lépett rám, aprócska köhögést csikarva ki belőlem.

Az inget magán hagyta, és meg kellett vallanom, igazán szexi volt a hófehér, kissé bő ingben, és abban a feszes, fekete combfixben. Rögtön éhes szemekkel mértem végig, de még ennek ellenére is próbáltam magam visszatéríteni a valóságba: haragszom rá, nem fogok vele lefeküdni. – Amint ezt kigondoltam, ő már a csípőmre is ült, és csak ekkor vettem észre azt a tényt, hogy ő nem hordott alsót. Az arcom azonnal vörös színben pompázott, s hatalmasat kellett nyelnem, miközben az egész testén végig futtattam éhes íriszeimet, a sima, vékony combjától egészen a kivillanó kulcscsontjáig.

Hiába is, Yoongi eszméletlenül jól néz ki, hihetetlenül szexi teremtés. – Nem hiába modell…

Végig nyaltam ajkaimon, majd nyelnem kellett egy nagyot, mihelyst gondosan, ügyesen foglalt helyet az ölemen, amin még a nadrágom takarta el férfiasságomat, azonban ő olyan készséggel foglalt helyet még ernyedt tagomon, ahogy senki más nem tudná megtenni. Rögtön mozgatni kezdte rajtam csípőjét, ezáltal ingerelve farkamat is, ami rögtön éledezni kezdett az őt ért érintés után, s élvezetem megerősítésének céljából azonnal felszakadt torkomból egy mély, férfias nyögés, miközben ujjaimmal azonnal a feszes fenekére fogtam, azonnal megmarkolva a kemény izmot rajta, sóhajtozva masszálva mindkét farpofáját. Ő sem maradt rest, legalább olyan hangsúllyal, mélységgel nyögött, akárcsak én.

-          – Ha ezt folytatod… iszonyatosan megduglak – szuszogtam kipirosodott arccal, végig nyalva ajkaimon, ahogy újra végigmértem törékeny, vékonykás testét, különös figyelemmel illetve a csipkés, fekete combfixet, ami eszméletlenül jól állt rajta, a hanyag ingről nem is beszélve, ami a „lovaglásának” köszönhetően kissé bal oldalára csúszott, felfedve ezzel jobb vállát is. Azonnal feltornáztam magam, hogy az említett felületre tapadjak ajkaimmal, megharapdálva, csókolgatva a mézédes, hófehér bőrét.

Ennyit arról, hogy haragszom rá és nem fogok vele lefeküdni…

Téptem, martam a bőrét, kezeimmel folyamatosan fogva, tartva a fenekét, erőteljesebb, keményebb tempóban mozgatva őt a merevedésemen, ami egyre duzzadtabb és duzzadtabb lett a nadrágomban, már-már kezdtem azt hinni, hogy szét fog szakadni rajtam az anyag. Folyamatosan ingereltem farpofáit, egészen addig, míg nem egyik kezemmel kitapogattam bejáratát, ezzel azonban kicsit előrébb toltam magamon, hogy jobban hozzá tudjak férkőzni, majd ragadozó vigyorral néztem fel rá, megnyalintva alsó ajkamat. Elhúztam a rózsaszín kis gyűrűtől ujjaimat, s elszakadva a bőrétől, rögtön a számba vettem első két ujjamat, kellően benyálazva, s időt sem adtam neki ahhoz, hogy felfoghassa a helyzetet: rögtön visszavezettem ujjaimat eredeti helyére, és nem várva, azonnal elmerítettem benne kettőt. Kéjes, mély nyögés szaladt fel a torkából, én viszont elnyeltem ezeket a dallamokat azzal, hogy ajkaira hajoltam. Durván, erősen csókoltam a eperhez hasonló ajkait, tépve, marva, kínozva őket, egészen addig, amíg a duplájára nem nőttek.

Szívesen előkészítettem volna jobban is, de vadítóan nézett ki a zilált, szőke hajával, a lecsukódó pilláival, a vörös pírral borított arcával, a vöröslő ajkaival, a combfixszel, s a hanyagul testét takaró ingével. Nem bírtam tovább várni.

Kihúztam belőle ujjaimat, még gondosan körbe járva őket bejáratán, hogy ezzel is az őrületbe kergethessem, azt követően pedig kissé lejjebb csúszattam a combomon, éppen annyira, hogy elővehessem már véreres, vörös farkamat. Komótos, mégis gyors mozdulattal húztam végig nyelvemet a tenyeremet, bő nyálat hagyva rajta, hogy utána végig simítsam immáron szabadjára engedett tagomat. Párat húztam a felületén, kellően benedvesítve. Hatalmasat nyelt, ajkaiba is erősen elmélyesztette fogait, én pedig újra csak elvigyorodtam látványán, s karcsú, vékony csípőjét megemelve, rögtön a merevedésemre húztam, miután már úgy éreztem, elég nedves lesz az ő szűk gyűrűjéhez.

Szinte sikkantott, amint mélyen elfoglaltam benne méltó helyemet. A vállaimba markolt, vinnyogó hangot hallatva, mikor realizálta, hogy nem, nem vagyok képes most várni addig sem, míg megszokja a számára kellemetlen érzést. Túl szűk volt, túl forró… túl kívánatos, én pedig túl kanos ahhoz, hogy most megállj parancsoljak az ösztöneimnek.

Keményen csípőjébe vártam az ujjaimat és a körmeimet, durván, vadul mozgatva farkamon lévő vékony testét, néha fel is lökve csípőmmel, amire élesen vinnyogó, szinte velőt rázó sikolyokat hallatott, meg-megfeszülő izmokkal. Szemei is felakadtak, mikor eltaláltam a prosztatáját és erősen ingerelve őt, mindig próbáltam benne azt a pontot eltalálni, a leghevesebb, legdurvább tempómban. Miután meguntam csípője markolászását, fenekére fogtam tenyereimmel, mindkét farpofáját kisajátítva, s széthúzva őket, mozgattam magamon egyre hevesebben és durvábban. Hangosabb volt ennek hatására, hiszen tisztábban érezhetett, aminek hatására elnyitotta ajkait, és még egy kis nyál is kicsordult jobb szélén, amit vigyorogva nyaltam le az arcáról, egyenesen felfelé vezetve rajta a nyelvemet, s azután rögtön el is merítettem azt a szájában, heves csókcsatát diktálva, amit ugyan nehezen követett az őt ért kéjtől és gyönyörtől, de még emellett is próbált velem lépést tartani.

Tenyeremmel szüntelenül masszáltam a kívánatos izmát, körkörösen mozgatva rajta az ujjaimat, ezzel elérve, hogy hol erősebben feszüljön körém az élvezettől, hol pedig lazábban zárja magába ágaskodó hímtagomat.

-          – Ho-Hoseok! – nyüszítette, megvonagló testtel, miközben a nyakát harapdáltam és csókolgattam, majd számmal gondosan kezdtem el kigombolni az ingének gombjait. Hosszúkás folyamat volt ugyan, de amint sikerült, rögtön bal mellbimbójára tapadtam, fogaimmal harapdálva, számmal szívogatva, a lehető legkíméletlenebb módon. Úgy sikított, mint egy szajha, és hihetetlenül tetszett. A mély orgánumú hangját így hallani, a világ egyik legcsodálatosabb dolga.

-           – Mondjad – sziszegtem a mellbimbójára, miközben keményebbet löktem benne, eltalálva újra érzékeny gyönyörpontját. Felsikított az érzésre, s vállaimba vájta vékony, kicsi körmeit, amire fájdalmas, szusszanó hangot hallattam, azonban mintha később meg sem éreztem volna, folytattam bimbójának kínzását.

-          – Én-én mindjárt… mindjárt! – Nem tudta végig mondani, ugyanis egy határozott, erős lökésnél eltaláltam benne azt a pontot, amire várt: egy éles visítás hagyta el ajkait, s nem sokra rá meg is éreztem hasfalamon forró magját, miközben szüntelenül vonaglott és remegett meg a teste az élvezet hatására. Érzékeny lyuka úgy szorult körém, mintha muszáj lett volna, ezután pedig én sem bírtam tovább: pár lökés után érzéketlenül haraptam a mellbimbójára, mély morranás kíséretében eresztve testébe forró nedvemet, teljesen kitöltve vele őt.

Teste rögtön megrándult a fogaimnak hatására, de nem mondott semmit, csak halkan pihegett és szuszogott, én pedig lágyan, finoman megnyaltam a nyelvem hegyével a már agyon gyötört, kaviccsá formált bimbóján, amire megreszketett az egész teste, s halovány libabőr is végig futott rajta. Apró vigyorral simítottam végig a combjain, amiken még mindig ott figyelt a kis huncut, szexi combfix.

-          Haragszol még? – kérdezte halkan, végig cirógatva a vállaimat, mire felnéztem rá, megcsókolgatva a szája sarkát.

-          Haragszom, de még egy menetért cserébe megenyhülök – vigyorodtam el, magam alá gyűrve úgy, hogy még mindig benne pihent ernyedt férfiasságom, romantikusan, mégis vágyakozón és ellentmondást nem tűrően csókolva meg már majdhogynem vérvörös száját.

Heves csókcsatánkból Yoongi szemtelen macskája szakított ki, aki keservesen nyávogott, s mikor elszakadtunk egymástól és az állat hang felé néztünk, azonnal megláttuk, milyen kétségbeesetten is kaparászta az ajtót maga előtt, teljesen elveszetten, rémülten. Hatalmasra kerekedtek a szemeim, Yoonginak pedig szint úgy, hiszen egyikünk sem tudta hová rakni, a macska mitől is ijedhetett meg ennyire.

Nagy szemekkel pislogtam, majd felszusszantottam, vállat vonva, hogy ismét a párom ajkaira hajolhassak, azonban ő nem engedte, méghozzá azzal, hogy beszélni kezdett:

-         – Nem kellene kiengedni? – billentett kissé oldalra a fejét, kíváncsian stírölve az arcomat, mire elhúztam a számat, megforgatva a szemeimet.

-          – Ne álmodj róla, hogy én most itt foglak hagyni! – szuszogtam, megmozdítva a csípőmet, duzzadó férfiasságommal eltalálva a prosztatáját, amit egy hangos nyüszítéssel nyugtázott, meg-meg remegő lábakkal. – Kibírja – vigyorogtam rá, ismét megmozdítva a csípőmet, eltalálva érzékeny pontját.

-          – De nem lesz… valami traumája? – préselte ki magából a szavakat, halkan nyögdécselve, miközben ritmikus tempóban kezdtem el benne mozogni, kissé lágyan és finoman, koránt sem olyan durván, ahogyan eleinte.

-          – Ez egy állat, nem lesz traumája.

-          – De ha mégis? – pillogott rám fáradtan, boci szemekkel.

-          – Leszarom! – morogtam, keményebbet lökve benne, újra az őrületbe kergetve, ahogy forró, kemény farkam eltalálta benne azt a pontot. Minden izma megfeszült, lábaival is átkarolta a derekamat, elnyílt ajkakkal. Szóra nyitotta volna utána a száját, de nem engedtem: befogtam őket, méghozzá azzal, hogy rájuk hajolva csókoltam meg vörös ajkait. – Tanuld már meg, hogy én, Jung Hoseok vagyok az első! Szarok a macskára, ha épp benned van a farkam, és remélem, azután a nap után te is így leszel vele, Min Yoongi – simítottam végig combfixszel takart combjain, megmarkolva őket, hogy kemény tempót diktálhassak, veszettül mozogva benne.

Ezután a nap után garantáltan meg fogja tanulni: Jung Hoseok a legelső! Még akkor is, ha a macskája keservesen vernyog az ajtó előtt.

Akkor is, ha esetleges sokkot kap a seggemtől és attól, hogy a gazdáját teszem a magamévá, a lehető legkíméletlenebb módon, ugyanis neki ahhoz semmi köze. Mellesleg, elég borsot tört már az orrom alá, nem árt, ha megtanulja, ki az úr.

Én is tudok kis köcsög lenni. Most végig fog nézni pár menetet a cicuska… jó pár menetet, mert ma biztosan végig fogjuk kefélni a napot, és holnap nem, hogy ülni, menni sem fog tudni! A fejébe vésem, hol a helye, az már egyszer biztos.

Jung Hoseokot senki sem szoríthatja háttérbe. Senki!