Fürdő - TaeJin (+18!) - Noriko

Cím: Fürdő

Alkotó: Noriko

Hossz: one-shot

Besorolás: +18

Műfaj: Bandfic, romantikus, humor 

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal; +18! - erotikus tartalom, YAOI
Összefoglalás: A Bangtan tagjai lelépnek a dormból, hogy megnézhessenek egy filmet, és elszórakozzanak, azonban Jin otthon marad, Taehyunggal egyetemben. A közös főzés folyamában Taehyung megvágja az ujját, Jin pedig segít neki ellátni a sértett felületet, de van egy bökkenő: TaeTae úgy gondolja, egyedül nem fog tudni megfürdeni a kötött kezével... Katt az olvasáshoz ----->>

Hozzáfűzés: NORIKO ÍRTA! NORIKO! 
Csak én osztom meg, mert NORIKO nem akarta... nekem személy szerint borzasztóan tetszik ez a története, és könyörögtem neki, hogy rakja ki (több, mint fél évig, nem viccelek), de nem akarta, így kirakom! :D Kicseszek vele, mert nagyon jó! ;; 
Ösztönözzétek kééééérlek, hogy tegye ki, mert sosem akarja, és szegény Nana hiába könyörög. :'( :'( 
Ösztönözzétek egy picit, hogy ossza meg a ficijeit! ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; 

– Oké, készen is vagyunk – szólal meg a fotós, ahogy a kameráját elemeli az arca elől. Halkan felsóhajtok egy mosoly kíséretében. Taehyung is ugyan ezt teszi, majd a kezéről lemossa a habot, én pedig felülök a jól behabosított vízben.

– Tessék, itt lesznek a törölközők és a száraz ruhák – mosolyogja az egyik lány, ahogy behozza nekünk a cuccokat.

– Köszönjük – szólalunk meg egyszerre TaeTaevel, mire az bólintva és mosolyogva, ki is siet az ajtón a fotóssal együtt.

– Ah... végre vége van – sóhajtja a fiatalabb, miközben feláll a kád széléről, hogy végre kimenjen és megszárítkozzon.

– Igen. Hosszú nap volt – sóhajtom, ahogy követem, majd felállva a vízből a rajtam lévő vizes alsóneműt megigazítom. Bár felesleges, úgy is leveszem.

– Igen, de nem baj, a holnapi nap kárpótol minket. Lesz egy kis szünet – kuncogja vidáman, ahogy leveszi a fotózáshoz szükséges ruhákat és megszárítva a lábait, felveszi a ruháit.

– Bizony. Legalább kipróbálhatok majd egy új receptet. Lesz időm megcsinálni. Te merre leszel? Azt tudom, hogy a többiek elmennek megnézni egy filmet – nézek rá, aztán leveszem a vizes ruhadarabot, a törölközőt pedig már is felhasználom, hogy újra száraz legyek mindenhol.

– Én otthon leszek. Nincs kedvem most semmihez – neveti el magát.

– Jól van, akkor segíthetsz nekem főzni – vigyorgok rá, de amilyen arckifejezést produkál, nevetni támadt kedvem. Tisztán látszik rajta, hogy nem akar segíteni, de úgy is ráveszem. Ha már otthon marad, ennyit igazán megtehet. Meg, nem leszek egyedül, aminek külön hálás vagyok.

– Muszáj? – kérdezi halkan, mire elszomorodom.

– Persze, hogy nem muszáj – motyogom egy aprócska, szomorkás mosollyal, ahogy felveszem a ruháimat. Már látom rajta, hogy kezdem meghatni, sőt!

– Ah... talán beállhatok segíteni egy kicsit – ajánlja fel magát, mire mosolyom kiszélesedik.

– Jól van. Meglátod, jó lesz – kuncogom, azzal elkészülve, ki is megyünk a fotózás helyszínéről. Kint elköszönünk a többiektől, majd végre, hazamegyünk.

Jól esik végre leülni és pihenni, bár én nem tehetem ezt sokáig, ugyanis a többieknek kell valamit főznöm. Ha nem főzök, az egész banda egy sáskajárásra fog emlékeztetni. Amit találnak a hűtőben, mindnet felfalnak. Hat pasival élni nem könnyű, főleg, ha én vagyok a hetedik. Tudom, hogy mekkora étvágyuk van, főleg Jungkooknak, aki alapból most éli a tinik fénykorát. Nos... ő tud enni, Taehyungról nem is beszélve, ja és Jimin. A maknae line nagyon szereti a hasát.

– Jiiiin, mi lesz a vacsi? – dobbant be a konyhába Jungkook, aki már türelmetlenül kutatja fel a hűtőt, hogy addig is valami eleséget találjon magának. És én ezt nem akarom! Utána meg nem eszik. Jó persze, megenné, de akkor is, ne zabálja túl magát.

– Mindjárt neki kezdek, várd ki! A hűtőt pedig zárd be! – szólok rá, aztán teszi is amit mondok neki.

– Jin hyung, mi lesz a kaja? – lép be az ajtón most V, aki szintén a hűtőhöz lép, hogy belenézzen, mit is ehetne. Erről beszélek, ez a sáskajárás. Vagyis, csak a kezdete. Persze, nem sokra rá, Jimin is megjelenik és azonnal csatlakozik Taehyunghoz a hűtő átnézésében.

– Oké, mindenki hagyja békén azt a hűtőt és menjetek ki a konyhámból! – förmedek rájuk, becsapva előttük a hűtőszekrény ajtaját.

– De éhesek vagyunk… – nyüszögi a legfiatalabbik.

– Nem baj, ha eddig kibírtátok, még kibírjátok egy kis ideig. Kifele! – szólok rájuk, végül teljesen egyedül maradok a konyhában. Jó lenne, ha Taehyung is itt lenne, de ma hagyom, holnap úgy is velem lesz és így nem fogom békén hagyni.
Elmosolyodom, aztán neki is látok, hogy elkészítsem a vacsorát.

~*-*~

– Sziasztoook! – integetek a többieknek, ahogy ők elhúzzák a csíkot, hogy nézzenek egy filmet a moziban. Taehyung is kisétál a szobájából, mire elkapom a karjánál fogva és behúzom a konyhába.

– Mi az, hyung? – kérdezi nagy szemekkel nézve rám.

– Tegnap megígértél valamit – mosolygok rá kedvesen. Ekkor leesik neki, hogy bizony megígérte azt, hogy segít nekem a főzésben.

– Oh... tényleg – motyogja, végül már készségesen jön be velem a konyhába. Ahogy neki készülök, már is kiadom neki a teendőket, amiket csendben csinálgat. Tudom, hogy pihenni akar, de ez sem egy nagyon megerőltető munka, nem igaz? Kicsit ki is kapcsol, jobb, mintha egész nap csak az ágyban feküdne.

– Auh! – nyög fel a másik fájdalmasan, amire felkapom a fejem.
Felé pillantok, ekkor látom, hogy elvágta a tenyerét. Nem is kicsit. Vörös vére lassan és lomhán folyik végig tenyeréből, le a kézfejére, ahol megkapaszkodik, aztán megnyúlva, végül lecsöppen a padlóra. Egy papírtörlőért nyúlok és letépve belőle, már is odalépek hozzá.

– Mi a fenét csináltál? Hogy sikerült a tenyeredet elvágni? – kérdezem ijedten, gyengéden törölgetve a kezét, mígnem nagyjából megtisztítom a bőrét vörösre festő vérétől.

– Nem tudom... – nyöszörgi, már-már könnyes szemekkel. – Csak a kezemben fogtam a hagymát. Vágtam és megszaladt a kés – mondja halkan, én pedig folyamatosan törölgetem a kezét.

– Jól van, nincs semmi baj. Gyere, fertőtlenítsük le – nyugtatgatom, ahogy látom, hogy könnyei lassan végig folynak az arcán. Most ennyire fáj neki, vagy ennyire megijedt? Lehet, hogy mind a kettő, Taehyungnál nem tudni. Elmosolyodom, aztán magamhoz húzom és szorosan megölelem. Persze, úgy bújik az ölelésembe, mint egy szeretetéhes kisfiú.

– Gyere, siessünk – puszilok a hajába, aztán behúzom a fürdőszobába.
Szegény már-már hüppög, ahogy sír. Nem is értem, TaeTae általában nem sír, de most... Nem értem. Nem értem, de nagyon sajnálom, hiszen nem kellemes, ha a tenyerébe vág az ember, de ilyen balesetek bárkivel előfordulhatnak.

– Hyung... fáj… – sírja, ahogy nagy boci szemekkel néz fel rám, amikből a hatalmas könnyei kipotyognak.

– Tudom, de nem sokára jobb lesz. Na, ne sírj, TaeTae – mosolygok rá kedvesen. Tényleg úgy érzem magam, mintha most a saját fiamat nyugtatgatnám. Az is lehet, hogy tíz év múlva ugyan ez lesz, csak Taehyung helyett egy kis gyereket fogok nyugtatgatni, aki bizony a saját vérem lesz.

– De csípi a hagyma – nyöszörgi. Megnevetem, hiszen ez nagyon aranyos. Imádom, mikor Taehyung így előadja magát. Még, ha nem szándékosan, de akkor is.

– Figyelj, bekenjük egy kis fertőtlenítővel, aztán bekötözzük, jó? Nem lesz baj, nyugodj meg – mondom kedveskedve neki, ő pedig bólogat.

Egy kis idő múlva, már a gézzel tekerem körbe a kezét, majd megkötve, úgy is hagyom. Szerencsére a sírást is abba hagyta, ahogy folyamatosan nyugtatgattam és puszilgattam.
Komolyan mondom, megesett rajta a szívem, hiszen nem minden nap látni Kim Taehyungot sírni. Annyira édes volt.

– Jobb már? – kérdezem egy apró mosollyal, ahogy a szemeibe nézek.

– Valamennyivel igen – válaszolja halkan, szipogva még párat.

– Jól van. Tudod mit? Menj pihenj le, nem kell segítened. Ne haragudj, hogy belerángattalak – kérek bocsánatot, de azonnal megrázza a fejét.

– Nem a te hibád. Én nem figyeltem oda – mosolyodik el, felnézve a szemeimbe.

– De, hibásnak érzem magam – sóhajtok egy nagyot, de ekkor épp kezével ráfog az enyémre.

– De nem kell. Nem te vágtad el, de lényegtelen, majd meggyógyul – szorítja meg finoman a kézfejemet, amire biccentek egyet.

– Jól van, akkor menj és pihenj. Ha elkészül az étel, szólok neked – kacsintok rá, amire mosolya kiszélesedik.

– Rendben – áll fel a kád széléről, végül besétál a szobájába. Megcsóválva a fejem nézek utána, hiszen nem semmi, ahogy egyik pillanatról a másikra, átvált egy teljesen más emberré.
Mármint, nem úgy mint a skizók. Dehogy. Felsóhajtok, végül én is visszatérek a konyhába, hogy folytassam a főzést.

Viszonylag, hamar megfőzök, már csak azért is, hogy Taehyung ehessen egy jót. Ráveszem, hogy kijöjjön, így ketten megesszük az ételt, végül eljön a fürdőzés ideje.

Kint teszek-veszek a konyhában, hogy elpakoljak és a kaját azt eltegyem a többieknek, mikor Taehyung hangja üti meg a fülemet.

– Hyung! – szólít meg a fürdőszobából.

– Igen? – kérdezem, ahogy elpakolom az edényt.

– Tudnál segíteni? – érdeklődik, mire megtörlöm a kezemet a konyharuhába, végül bemegyek hozzá. Ő a kádban ül, sérült kezét kint tartja a vízből. Láthatóan próbál mosakodni, de egy kézzel nagyon nehéz.

– Óh, segítek már is – mosolygok rá kedvesen, azzal odasétálok és letérdelve a kád széléhez, végig nézek rajta. Láthatóan zavarban van, de nem értem, hogy miért... fürödtünk már együtt.

– Ne haragudj, hogy erre kérlek – mondja halkan. Elmosolyodom, aztán egy kevés vizet a tenyerembe veszek és elkezdem vele lemosni a hátát. Milyen selymes bőre van, de tényleg, nem hittem volna, hogy ilyen puha bőre lehet egy férfinek.

– Ugyan, szívesen segítek – mosolygok rá, aztán tovább mosdatom, tekintetem folyamatosan a másik testén pihentetve.

Jó teste van. Mondjuk úgy, hogy nagyon szép teste van. De nem csoda, Taehyung alapból tökéletes. Kezeim úgy simítanak végig a bőrén, hogy közben feltérképezzék a testét. Kíváncsi vagyok, minden porcikájára. Nem jellemző rám ez, hogy ilyesmit csináljak, de bevallom, V-vel mindig is szemeztem, mindig is tetszett nekem. Csak, ugyebár ő nem az a fajta, aki vonzódik a pasikhoz. Kivéve engem. Állítom, hogy a bandában én vagyok egyedül ilyen kazán, de nem baj, jobb, ha ezt megtartom magamnak. Csak ebben az a legrosszabb, hogy nem érhetek hozzá úgy, csak szemezhetek vele.

Halk, csalódott sóhajt hallatok, hiszen nem csak így akarom Vt érinteni. Hanem úgy is, hogy magamhoz öleljem, hogy megcsókolva érezzem az ízét és… Ah, nem! – Megcsóválom a fejemet, aztán felsóhajtva végig simítok a karján.

– Valami baj van? – kérdezi TaeTae kicsit aggódva.

– Nem, dehogy, csak egy kicsit elfáradtam – villantok rá egy mosolyt, azzal tovább mosdatom.

Ujjaim lágyan érintik meg a víz alatt lévő bőrét és felsiklanak a gerincére, aztán át az oldalára.
Ekkor a fiatalabb egy halk sóhajt hallat és láthatóan egy pillanatra, ahogy lehunyva tartja szemeit a pillái is megremegnek.

Nocsak, ez furcsa.

Megismétlem a mozdulatot, de most ujjbegyeim kicsit érzékenyebb helyre tévednek. Az egyik mellbimbójára, amit lágyan megsimogatok és megdörzsölgetek.
Érzem, ahogy azonnal reagál és megkeményedik az ujjam alatt, ő pedig ismét csak felsóhajt. Hatalmas szemekkel nézek rá, ugyan is olyan, mintha élvezné az érintésem. mármint, nem úgy, mint aki csak mosdat, hanem... mintha olyan lenne, akinek az erotikus érintését élvezi, de neeeeem, biztos, hogy csak túl gondolom. Kétlem! Épp ezért próbálom ki, hogy mi lesz, ha újra megérintem.

Ujjbegyeimet ismét végig vezetem a bőrén, átvezetve a másik mellbimbójához. Lassan "mosom", hogy figyeljem a reakcióit. Szemei továbbra is csukva vannak, fejét egy picit hátra veti és mellkasát is kidomborítja nekem. Nyelnem kell, hiszen ez a látvány, hihetetlenül tetszik nekem.

– Taehyung – szólítom meg, de továbbra sem nyitja ki szemeit. Ajkait megnyalja, aztán nyel egy nagyot.

– Hm? – kérdezi halkan.

– Ugye tudod... hogy most félreérthető vagy? – kérdezem, nyelve egy nagyot, ahogy figyelem. Lassan felnyitja szemhéjait, aztán rám néz.

– Félreérthető? – kérdezi ártatlanul nézve rám.

– Ühüm. Nagyon is – válaszolom.

– Miért? – kérdezi, elmosolyodva.

– Sóhajtozol és... és ennyi – motyogom, zavartan nézve rá. Ha így folytatja, valami csúnyát teszek vele, attól félek.

– És az baj? Jól esik, ahogy segítesz. Ahogy fürdetsz – mosolyodik el.

– A… ah, örülök – motyogom, azzal folytatom a fürdetését.

Olyan szép teste van, még mindig. Egyre többet és többet akarok érinteni belőle. Újra megmosom a mellkasát, aztán lassan lejjebb haladok a hasára. Érzem, ahogy ujjbegyeim alatt megremeg a hasa és újra felsóhajt. Hát még akkor, amikor az alhasához érek. Nem bírom... ha ilyen hangokat ad ki, biztos hogy a végén olyat teszek, amit mind a ketten meg fogunk bánni, de, nem sietem el. Még egyszer, ha valamit csinál, biztos hogy neki esek.

Ismét végig vezetem tenyerem a mellkasán, majd le a hasára és az alhasára, Végül a combjára simítok, megmosva azt a területet. Fejét picit hátra veti, aztán halk nyögést hallat. Kész, ennyi az önkontrollomnak. Tenyerem a combjáról, hirtelen a férfiasságára siklik, kicsit erősebben rászorítva.

Szemei hatalmasra nyílnak és egy nyögés szakad fel az ajkai mögül. Azonnal közelebb hajolok hozzá, aztán elkapva szabad kezemmel az arcát, már is az ajkaira tapasztom a sajátomat. Kicsit akaratosan tolom át nyelvem az ajkai közé, amik a döbbenettől azonnal elnyílnak. Picit a csókba mosolygok, azzal szenvedélyes csókra hívom, amit meglepetésemre viszonoz. Vizes ujjaimmal a száraz hajába túrok, hogy egy pillanatra se váljon el az ajkaimtól. Érzem, ahogy a csípőjével fellök, hogy csináljak valamit a lent kialakult helyzettel, ugyanis még mindig szorongatom és masszírozom a férfiasságát, ami lassan teljesen megkeményedik a markomban. Lassan elhajolok tőle, aztán mélyen a sötétbarna szemeibe nézek.

– Sajnálom, de felhúztál – suttogom a megnedvesített ajkaknak, amiket ismét foglyul ejtek az enyémekkel. Erősen és akaratosan csókolom, ő ekkor átkarolja a nyakamat és mellkasát picit nekem nyomja, persze amennyire ez lehetséges.

– Mivel... húztalak fel? – kérdezi két csók között, ahogy a szemeimbe néz. Csípőjével újra fellök és felsóhajt.

– A sóhajaiddal... és a reakcióiddal. A lényeddel – szuszogom az ajkára, aztán újabb csókcsatába kezdünk.

A fürdőszoba csendjét csak a víz csöpögése és a mi csókjaink, halk cuppanó hangja tölti meg. Azok a dús, forró ajkak... annyira szeretem őket. Nem hittem volna, hogy valaha is csókolni fogom őket. Bár, ha itt tartunk, lehet, hogy TaeTae is meleg? Hm... valószínű. Ha nem lenne az, már akkor elküldött volna a picsába, mikor az aprócska kis testrészét ingerelni kezdtem. De nem tette, helyette hagyta magát és még sóhajtozott is. Melyik állat ne akarna egy ilyen gyönyörű fiút az ágyába?

Lassan mozgatni kezdem ujjaimat a merevedésén, amire egy halk nyögéssel válaszol, fellökve egyet, reagálásképpen. Annyira átkozottul szexi. Nyakához hajolva, már is a puha, kívánatos bőrére tapasztom ajkaimat és csókolgatni, szívogatni kezdem. Felnyög és fejét oldalra dönti, hogy jobban hozzáférjek és szabadon azt tegyek vele, amit csak akarok. Igen, teljesen megadva magát ezzel nekem, hogy kényeztessem és szeressem a testemmel. Milyen furcsa, nem hittem volna, hogy egyszer is így reagál majd rám, hogy behódol és tényleg élvezni fogja azt, amit teszek vele.

– Ah… – lök fel a csípőjével, sérült kezével pedig a hajamba túr, mikor megszívom erősebben a bőrét. – Gyere... gyere be! – sóhajtja. Nem is kell kétszer mondania, azonnal elengedem, majd vetkőzni kezdek. Felsóhajtva dobom le magamról a ruháimat, aztán lehajolva hozzá megcsókolom és úgy mászok be a kádba. Azonnal átkarolja a nyakamat és elmélyítve a csókunkat ú elfekszik a kádban, míg én fölötte helyezkedek el. Testünk szorosan egymáshoz simul. Ez az igazi a bőr a bőrön érzés. A selymes, puha bőrét annyira jó érzés így is érinteni.

Ölemet lágyan az övének dörzsölöm, így érezheti, hogy én is mennyire kemény vagyok, hogy mennyire kívánom őt. Annyira merev vagyok tőle, hogy szinte már fáj.

Igen, általában engem úgy ismernek, mint egy hercegnőt. Sokan így hívnak, pedig... koránt sem vagyok olyan nőies, mint hiszik.

– Taehyung – szólítom meg az ajkára lehelve. Felnézek rá, mélyen a szemeibe nézve, amik úgy csillognak a vágytól, mint a gyémánt. Gyönyörű és egyre jobban csak kívánom őt. Ujjbegyeimmel végig simítok a testén, le egészen a combjáig, ahol megmarkolom belső combját és felhúzom, hogy könnyedén a lábai közé furakodjak.

– Direkt húzod az agyam, igaz? – szuszogom azoknak a kívánatos dús ajkaknak, amik hirtelen egy kaján vigyorra húzódnak. Már megértem, hogy bizony, ezt akarta végig. Lehetséges, hogy ezért maradt itthon, hogy elcsábítson? Lehet, most csak erre tudok gondolni.

– Ki tudja? – suttogja, aztán fel lök a csípőjével, ezzel mind a kettőnkből egyszerre vált ki egy hangosabb nyögést. Amilyen szendének és ártatlannak néz ki, ő egy igazi pokolfajzat. Elkuncogom magam, aztán combjáról átsimítok a merevedésére, amire ráfogok és picit megszorítom.
Azonnal összeszorítja a szemeit és felnyöszörög.

– Nagyon meg foglak baszni, ugye tudod? – kérdezem, vággyal túlfűtött hangon. Úgy dorombolok neki, mint egy igazi nagymacska. Természetesen, nem jön rá válasz, csak egyik szemhéját felnyitja és újra az a kaján, mosoly kúszik arcára, szemeiben pedig jól kivehetően ott tükröződik az a kihívóság, ami arra késztet, hogy akár most tövig nyomjam benne magam, de, ha ezt megtenném, biztos, hogy egy hétig nem tudna járni, rosszabb esetben, kórházba kerülne, mert veszélybe sodornám.

Így a megmaradt önkontrollomat is felhasználva, mély sóhajt hallatok, azzal egy csókkal illetem azokat a vigyorgó ajkakat. Aztán lejjebb haladok a nyakára, majd a mellbimbóira, amiknek külön nagy figyelmet szentelek. Nyelvemmel nyalogatom, ajkaimmal nyomorgatom, fogaimmal pedig harapdálom, hogy legalább annyira az őrületbe kergessem őt, mint TaeTae engem. Erősen megszívom az aprócska testrészt és mielőtt túl jól érezné magát, békén hagyom, és lejjebb haladok a hasára majd az alhasára. Lenyalogatom az apró csízcseppeket a bőréről, mígnem elérek a vízből kimeredő férfiasságához. Egy mosolyt eresztek meg, végül végig nyalok a hosszán. Megremeg és egy halk sóhajt ereszt ki ajkai mögül. Olyan édes, főleg, ahogy felnézek rá és látszik rajta a vágyakozás, hogy tovább folytassam.

– Mit szeretnél? – kérdezem, éles tekintettel nézve fel rá, megfogva ékességét, amin nyelvem ismét végig vezetem, majd megállok a makkjánál és nyelvem hegyével ingerelem azt.
Fejét hátravetve felnyüszít és fellök a csípőjével. Azonban, semmit sem mond, csak nyöszörög. Óh, értem, tehát azt akarja, hogy folytassam, de ő nem mond semmit és nem ad olyan reakciót. Ki kell harcolnom?
Hát legyen...

– Ugye tudod, hogy a végén sikítani fogsz? – kérdezem egy eszelős vigyorral, de továbbra sem mond semmit, csak vigyorogva néz rám. Kezdjük hát el. Merevedését ismét végig nyalom, de nem kapom be. Azt elérem, hogy a végén már könyörögjön, hogy folytassam, vagy érjek hozzá jobban.

Tudom, hogy milyen TaeTae. Amibe belekezd, sosem fejezi be. Hát most is ugyan ez lesz. Eldöntötte, hogy nem beszél és nem reagál úgy, hogy húzza az agyam, de a végén úgy is feladja.
Folyamatosan csak nyalogatom a merev tagját, de nem kapom be, ó nem. Elégedjen meg ennyivel, aminek látom örül is és nem is.

Vágy ittas szemekkel néz rám és halkan sóhajtozik, de ennél többet nem is akar megmutatni.
Ahogy lejjebb haladok, a tövénél lágyan megszívogatom a bőrét, aztán így haladok egyre fentebb és fentebb, de ahogy a makkjához érek, azt nem szívom meg, sőt nem is csinálok vele semmit. Csalódottan felnyüszít és újra feldobja a csípőjét, de egyáltalán nem foglalkozom vele. Szabad kezemmel folyamatosan simogatom kör-körös mozdulatokkal a combját, aztán elérem a szűköcske bejáratát, amitől megugrik.

– Ennyire ijesztő lenne? – nevetem, ahogy masszírozni kezdem a kis izmot, ezzel újabb sóhajt kiváltva belőle, de azt is hamar elfojtja, amennyire csak tudja. Jól van, legyen hát.

Egyik ujjam már is belé vezetem és lassan mozgatni kezdem benne, amitől lábait jobban széttárja nekem. Merevedéséhez is így sokkal jobban hozzáférek, azzal az újabb rákerült vízcseppeket, egyenként lecsókolgatom róla, néhol lenyalogatom. Ujjaival ekkor azonnal a sötét hajamba ragad és szinte kényszerít, hogy több érintést adjak neki. De nem fogok.

Ó, én nem!
Kim Taehyung, te ástad ki a csatabárdot! Te csináltad ezt, te kezdted, hát fejezzük is be!
Edd meg, amit megfőztél!

Előző első ujjamhoz már is csatlakoztatom a másodikat, amitől újra felnyüszít és újra megemeli a csípőjét. Hajamat markoló ujjai egyre csak szorosabban és szorosabban markolnak. Attól félek már lassan, hogy a szex végére megkopaszodok. Makkján ismét végig nyalok, aztán pár másodpercre a számba engedem, erősen megszívva azt. Látom, ahogy hirtelen a szemei is felakadnak, ajkai elnyílnak és egész testében megremeg. Úgy vágyakozik már utánam, hogy majd meg hal. Aztán, mielőtt elhinné, hogy megadtam magam, elengedem és most én vigyorgok fel rá kajánul. Csalódottan és kicsit sértetten néz rám.

– Mit szeretnél TaeTae? Ha jól tudom, az előbb te akartál küzdeni – nevetem, a makkjára lehelve, amit most megcsókolok. Újra megremeg, majd benne mozgó ujjaimtól ismét hátra feszíti a fejét. Olyan gyönyörű... ha nem kapom meg most, én belehalok, de tényleg. Nekem kell Ő!

Addig-addig kínzom, addig nyalogatom és húzom el a kis szemét Aliennek a kínzását, mígnem láthatóan már nem bírja tovább. Makkja is már olyan vörös, hogy majd szét durran, ahogy már el akar élvezni, ahogy meg akar könnyebbülni. Attól tartok, ha még tovább húzom az agyát, biztos, hogy nekem esik aztán ő dug meg engem. De ezt nem hagyhatom, ő nem domináns fél. Az én vagyok, csak is én lehetek!

– Ah! Kérlek! Kérlek érints meg jobban! Könyörgök! – kiabál rám könyörögve, feldobva a csípőjét, fejét ismét hátra vetve. Hajamat úgy markolja, hogy az ujjai közé, már érzem, hogy jó pár hajszálam ott ragadt.

– Nem könyörögsz eléggé – sóhajtom merev tagjára, és már három ujjammal tágítom.
Azt hiszem, most jutott el az hozzá, hogy bizony vesztett. Nem nyerte meg ezt a csatát, ami csak természetes. Felnyöszörögve, jobban szétteszi lábait, megtámasztva mind a kettőt a kád két szélén ő pedig szinte már fekszik a kádban. Ajkait összepréseli, aztán felnéz rám, ködös szemekkel, amikben a könnyek már megülnek.

– Kérlek... Könyörgök, Hyung. Kérlek, szeretkezz velem – leheli a szavakat, aztán tarkómra csúsztatja ujjait és szorosan magához húz, hogy megcsókoljon. Ajkaink ahogy összeérnek, már is szenvedélyes csókcsatába kezdünk. És bizony, ezzel már nem is kell sok, hogy a maradék önkontrollomat is elveszítsem. Ujjaimat kihúzom belőle a csókunkat megszakítom, azzal elhúzódva tőle, már is kimászok a kádból és a polcról elveszem Jungkook testápolóját, hogy az szolgáljon nekem úgy, mint egy síkosító. A vízben ismét rámászok és az ujjaimra nyomva a síkos anyagból, bekenegetem a bejáratát, majd a saját merevedésemre is kenek belőle.

Elhelyezkedem, aztán egy mozdulattal elmerülök benne, egészen tövig, amit a másik fájdalmas arckifejezése elárul, hogy lehet, nem így kellett volna, de már mindegy, bent vagyok. Most jön az, hogy teljesen meg kell tartanom minden önkontrollomat, nehogy vadul és erőteljesen mozogni kezdjek benne, mert azt biztos, hogy nem köszöni meg.

Nem is tudom, hogy meddig kell várnom arra, hogy megszokja azt, ahogy teljesen kitöltöm őt. Viszont, hogy könnyebb legyen neki, apró csókokkal halmozom el, merevedését is lágyan izgatom, hogy tereljem a figyelmét az egészről. Végül már azt is érzem, hogy ez az egész, meghozza annak gyümölcsét, hogy elkezd lazulni körülöttem, aztán már ő adja meg a jelet, hogy kezdjek el mozogni benne.

El sem hiszem, hogy ezt mind a ketten megtesszük. Vizes testünk szorosan egymáshoz simul és egymáshoz csapódik, ahogy elkezdek diktálni egy lassabb iramot, hogy azért még szokja.
Tény, hogy a férfiak itt nagyon érzékenyek, de Taehyung alapból az. Egy vágástól sírt, hát ettől csodálkozom, hogy nem üvöltött, hanem csendben tűrte, hogy kitöltsem. Nem értem ezt a srácot, de azt hiszem, hogy sosem fogom igazán megérteni. De nem is baj, TaeTae így tökéletes.

Az iramot egyre gyorsabbra és gyorsabbra veszem, ujjaimat levezetem a másik merevedésére, aztán lágyan mozgatom rajta, hogy egy picit elhúzzam ezt a gyönyörű érzést, amivel most megajándékozom. Hogy honnan tudom? Csak az arcára kell nézni, hogy mennyire élvezi ezt az egészet. Ahogy folyamatosan belé merülök és eltalálok benne egy pontot, olyankor a hangját hangosan és erőteljesen hallom. Annyira gyönyörű, amikor felsikít, vagy hangosan felnyög. Tényleg gyönyörű.

– Mutass nekem többet. Nyögj, sikíts! – szuszogom ajkára, és bizony, kétszer sem kell neki mondani. A gyors iram következtében, sokszor eltalálom benne azt a pontot, amitől újra felnyög, vagy felsikít, mikor erősebben csapódok belé. Merevedése körül, ahogy az ujjaimat mozgatom egyre csak elérem, hogy a hangja sokkal hangosabban visszhangozzon a csempézett falakról.

Jó, hogy nincsenek itt a többiek, biztos benyitnának, hogy megtudják mit csinálok az édes kicsi Aliennel, mert komolyan ilyen hangokat még férfitól sosem hallottam, de úgy lett legalább, ahogyan megmondtam.

– Jinh! Ah, JIN! – kiáltja a nevem, minden tisztelet jelző nélkül, amit megmosolygok. Bár igaz, ilyenkor kinek jutna eszébe az, hogy hozzá tegye "Hyung"?

– Mondd! – szuszogom a nyakára, amit megszívok erősen, rajta hagyva azt az édes kis foltocskát, ami jelöli, hogy ő bizony az enyém és nem adom senkinek. Ugyan, miért adnám? Mostantól, végleg az enyém és meg is tartom. Lehet, hogy a jövőben a konyhámban eljátszadozok vele. Csinálok sushit és feleszegetem róla, közben gyönyörködve a tökéletes testében. Ő lenne a legszebb tál, amin ételt fel lehetne szolgálni.

– Többeth! TÖBBET! – sikítja, teljesen megfeszülve alattam, amit megkuncogok, aztán erősebben, gyorsabban mozgok benne, ujjaimat is erősebben fonom össze a merevedése körül, közben persze folyamatosan az ajkaimmal kényeztetem őt, aminek meg is van a hatása. Ajkai elnyílnak, szemei fel-fel akadnak és háta egyre jobban kezd megfeszülni.

Addig-addig játszok így vele, mígnem teljesen ívben feszül meg a háta, azzal a nevemet sikítva a tenyerembe élvez el. Bizony, nekem sem kell sok, hogy lökjek benne én is egy párat, majd benne megyek el egy hangos nyögéssel. Az utolsó csepp magomat is benne hagyom, aztán lassan kihúzódva belőle, magamhoz ölelem a fáradt és az orgazmus utóhatásaitól remegő Taehyungot.

– Hyung… – szuszogja, fáradtan ölelve vissza, majd ahogy lehajolok hozzá, gyengéden megcsókolom.

– Mi az, most már hyung? – kuncogom, ahogy az izzadt tincseit kiseprem a szemeiből. Láthatóan fel sem tűnt neki, hogy tiszteletlen volt.

– Micsoda? – szuszogja.

– Következő alkalommal megtanítom neked, hogyan is kell hívnod. Tiszteletlen kölyök! – korholom le, de aztán elnevetem magam, amire ő is elmosolyodik. Szorosan hozzám bújik és újra egy csókban forrunk össze, amit ő kezdeményez.

– Azt hittem... hogy sosem érintesz már meg – suttogja, amire felkapom a fejem.

– Mire érted?

– Arra, hogy tudtam, hogy tetszem neked, de sosem léptél. Egészen addig, míg most ide nem jutottunk a fürdőzésig – szusszantja.

– Tehát ezt kitervelted? Tényleg azért maradtál itthon, hogy elcsábíts? – kérdezem, erre jön is a bólintás. Nem hittem volna, hogy igazam lesz. De tényleg, ezért maradt itthon, mint ahogyan azt a szexnek az elején is gondoltam. Kim Taehyung egy igazi kis sunyi. ravasz dög, de az én kis sunyi, ravasz dögöm, és ezt a kis dögöt, sosem fogom elengedni és sosem adom át másnak.

– Az enyém vagy! És az is maradsz – kuncogom, mondhatni már boldogan. – Te ravasz kis dög! 

Ne feledjétek, Noriko(!!) fanficije!