Coffee - JiKook (10/18) +18!

Cím: Coffee

Alkotó: Nana

Hossz: ?

Besorolás: +18

Műfaj: AU, Dráma, Humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; Erotikus tartalom! +18!

Összefoglalás: Jungkook egy egyetemista fiú, aki a nagyvárosba költözik, hogy tanulhasson, mellette viszont dolgoznia kell. Egy kávézóra esik a választása, ahová fel is veszik minden kifogás nélkül. Viszont ott megismerkedik munka közben egy férfival, akit legszívesebben megfojtana egy kanál vízben, annyira utálja... Az a férfi pedig Park Jimin. Egy nagyképű, kissé beképzelt férfi, akinek egy komplett cége van... 

Hozzáfűzés: Yay! Itt is a folytatás. :D Hjaj, elég sietősen írtam, még nem nagyon javítgattam, de később ki fogom. :) Ha hibát találtok, szóljatok! Biztos van benne, mert Nana megint lusta.

Jimin fejében folyamatosan szólt a vészjelző. Szüntelenül hallotta a hangos csilingelést, ami felhívta a figyelmét rá, hogy esetleges hibákat követhet el az éjszaka, amire nem fog megbocsátást kapni. Jungkook a kanapéján ült, szorongatva az ujjai közt az üvegpoharat, amiben még félig ott pihent az alkoholos nedű, de nem sokáig, ugyan is a teljesen lelkileg leépült fiatal fiú gyorsan az ajkai elé emelte a poharat, hogy a maradékot is lehúzhassa a torkán, hogy később fintorogva adja a másik tudtára, hogy valójában annyira nem is esik jól neki az alkohol.

- Kérsz még? - Jimin hangja rideg volt, hideg, mint a jégcsap, Jungkook pedig már haloványan ködös szemekkel nézett Jiminébe, majd bólintott egy aprót, miközben nyújtotta a poharát. Jimin elmosolyodott, s felemelve az asztalon lévő üveget, megdöntötte azt, hogy a pohárka tele legyen. Jungkook megeresztett egy elhaló sóhajt, ahogy újra a szája elé emelte a poharát.

Jimin fejében folyamatosan szólt a csengő, s még talán visszafordulhatna, ha nagyon akarna, viszont ahogy nézte az egyre mámorosabb arckifejezésű fiatalabbat, próbálta minél sietősebben elhessegetni a gondolatokat, nehogy azok végül az akarata, elhatározása felé kerekedjenek, meggondolva magát.

Tudta ő, hogy gerinctelen lesz, hogy undorító és gusztustalan lesz a tettől, amit el fog követni, de a lelkiismeretét félre akarta seperni, akár a port a szőnyeg alá, hogy ideiglenesen legyen csak eltüntetve. Persze, a felszínre fog törni, de remélte Jimin, hogy maximum másnap.

Neki amúgy is csak egy alkalomra kellett Jungkook. Most végre hajtja a tettét, aztán nem is kell többé beszélgetniük. - Legalábbis, ő így gondolta. Akkor még.

- Utálok inni, amúgy. - Jungkook hangjára felkapta a fejét, majd hallatott egy frusztrált sóhajt, miközben magának is öntött a keserű, alkoholos ízű italból. Ő sem akart túl józan lenni, viszont túl részeg sem. A kettő között pont megfelelő lett volna neki.

- Miért? - Jimin a szájához emelte a poharát, hogy leöblítse vele a torkát.

- Mert semmire nem jó. Rengeteg hibát vét az ember ivás közben. - Jungkook hangján már érezhető volt az ittasság, elég fátyolos volt a gyásszal vegyülve. Jimin félszegen bólintott egyet a mondatra, miközben huncut, cinikus mosoly játszott az ajkain.

- Az biztos. Az ember ittasan nehezen gondolkodik el bizonyos helyzetekben – vont vállat, újat kortyolva a nedűből, mély szusszantással. - Viszont, amellett néha jól esik. Leöblíteni a fájdalmat, keserűséget… a gyászt. - Mintha a lovat akarná adni Jungkook alá, a fiú arcára egy fintor futott, majd felhúzva a felső ajkát, újra a szájához emelte a poharát, teljesen lehúzva annak tartalmát. Jimin száján végig futott a mindent tudó vigyor.

Jungkook már elég ittas volt ahhoz, hogy magától nyúljon az üvegét, és szemérmetlenül öntsön magának a drága alkoholból. Normális esetben Jimin rászólt volna, de jelen helyzetben éppen ez volt a célja. Így a fiatalabb nem fogja tudni a fejéhez vágni, hogy ő direkt leitatta; nem kellett őt itatni, ivott magától is. Jimin taktikus. Eléri, amit akar, bármi áron. Jól játszott a kártyákkal, s tudta, hogy most megint győzni fog.

- Igen. - Jungkook ismét eltüntette a poharának tartalmát. Így volt ez a következővel, s az azt követővel is.

Fél óra elteltével már sikerült annyira lerészegednie, hogy csak meredten bámult maga elé, forgatva az ujjaival az üvegpoharat, teljesen elveszetten, gyámoltalanul, mintha minden gond az ő vállára pakolódott volna, s valamilyen szinten így is volt. Jiminnek pedig nem volt megállás.

Mély sóhajt hallatott, majd lassan letette a poharát, a fiú felé fordulva, azt követően pedig lágyan nyúlt a fiatalabb ujjai felé, kivéve a szorongó kezéből a pohárkát, letéve azt az asztalra. Jungkook köd fátyolos szemekkel nézte a férfit, hatalmas kérdőjelekkel a tekintetében, Jimin viszont nem válaszolt, csak olyan gyengéden nyúlt az arca felé, ahogy még soha senkinek.

- Tudom, mit érzel.

- Ez elég nyálasan hangzik… - Jungkook alig tudta összerakni a szavakat, amik a fejében fogalmazódtak meg, s beszéde közben meg is akadt egyszer a nyelve. Részeg volt.

- Nem. Ez az igazság. – Jimin megeresztett egy halovány sóhajt, miközben lágyan felfuttatta az ujjait a fiú arcán, aki megeresztett egy elveszett sóhajt. A vörös hajú férfi finoman beletúrt Jungkook hajába. - Egyszer majd elmesélem, miért mondtam ezt. Ha nem felejted el reggelre – kuncogott halkan, közelebb hajolva a fiúhoz.

- Nem fogom. - Erőtlen volt a fiatalabb hangja, fátyolos, fáradt, esetlen. Jimin pedig nem várt tovább, tudta, hogy most kell kihasználnia a lehetőséget, ugyan is lehet, hogy egy óra múlva már elég józan lesz Jungkook ahhoz, hogy ellenkezni tudjon.

Ajkait szinte rögtön a másikéra tapasztotta, finoman puszilgatva, csókolgatva a lágy párnácskákat, azonban még nem tolta át a fiú száján a nyelvét. Még várt… várt a reakcióra, arra, hogy Jungkook vajon engedélyt ad-e a behatolásra.

Jungkook fején átfutott a félelem, de sajnos csak átfutott rajta. El akarta lökni magától a tolakodó férfit, feldúltan, dühösen, hogy utána kérdőre vonja, még is mit képzel magáról, hogy itt csókolgatja, mikor ő a tudtára adta már ezerszer, ha nem többször, hogy semmi energiája hozzá, ráadásul még gusztusa sincs. Viszont Jimin olyan édesen, érzékien csókolgatta az ajkain, lehunyt szemeivel, hogy Jungkook képtelen volt az ellenkezésre, pedig folyamatosan szerette volna felemelni a karjait, hogy keményen, és hozzá méltóan ellökje a testétől, s arcától a férfit.

Amint megérezte Jimin nyelvét az alsó ajkán, megdermedt. Jungkook izmai megfeszültek, s talán az alkohol mámorító hatása miatt, de tetszett neki ez az aprócska puszi, ez a kedves gesztus. Talán az elesettsége, vagy a gyász miatt, de úgy érezte, szüksége van a törődésre, s ha most csak ilyen módon kaphatja meg, pont egy olyan férfitól, mint Jimin, fejet hajthatna rá.

Talán szüksége lenne rá.

Jungkook hirtelen döntött, és meggondolatlanul: szétnyitotta az ajkait, Jimin pedig rögtön kapott a felkínálkozó alkalom után, s szenvedélyesen, érzékien tolta át a nyelvét a fiú szájába, végig simítva nyelvével a másikén, lágyan és finoman, miközben erősebben a hajába túrt, a tarkójára csúsztatva az ujjait, még közelebb húzva magához.

Az idősebb érezte Jungkook ajkai közt a keserű alkohol ízét, azonban ez nem zavarta, mert érezte mellette a fiú zamatát is, s az alkohol talán még adott hozzá egy pluszt is. Esze ágában sem volt elengedni, sőt! Ujjai felfedező útra indultak, miközben bedugta azokat Jungkook felsője alá, amire a fiú hallatott egy elhaló sóhajt, Jimin szájába intézve azt.

Jimin pedig tudta, hogy már most nyert, és visszafordulásra sincs többé szüksége. Megkapja a fiút, aki szinte már tálcán kínálta fel magát. Nem ellenkezett, egy szóval sem mondta, hogy nem akarja, így nem is fogja tudni a fejéhez vágni, ha esetleg másnap még is megbánná.

Eldöntötte Jungkookot a kanapén, szenvedélyesebben, erőteljesebben csókolva, mint eddig. Az ujjait teljesen bedugta annak pólója alá, végig simítva a kidolgozott felső testén. Amint megérezte az aprócska, de annál keményebb izmokat, halkan Jungkook ajkai közé nyögött. Nagyon jól tudta, hogy most olyan szexben lesz része, amilyenben régen nem volt. Még az sem zavarta, ha Jungkook utána hallani sem akar róla. Emlékezetes estét akart magának, végre megkapni azt, ami után már elég régóta áhítozott… és most meg is fogja kapni.

Hirtelen felemelkedett a fiú testéről, s hallatott egy halk morgást, miközben kigombolgatta a saját ingét, majd széthúzta azt a bőrén. Jungkook akarva, akaratlanul is, de megnyalta az ajkait, mikor végig nézett Jimin hófehér bőrén, a szép, izmos mellkasán és hasán, amin legszívesebben végig futtatta volna az ujjait, azonban nem volt rá lehetősége, ugyan is Jimin leopárd gyorsaságával felérően szinte lerántotta Jungkookról a felsőjét, hogy ujjaival vágy fűtötten simítson végig a bőrén. A fiatalabb halk sóhajt hallatott, s onnantól kezdve már csak átadta magát az érzésnek: Jimin érintéseinek, ujjbegyeinek, az ajkainak, a nyelvének, a fogainak… hagyta, s élvezte, ahogy az idősebb kíméletlenül, vagy épp lágyan szívja, csókolgatja, marja, tépi a bőrét és ő még élvezte is.

Mikor Jimin szája, s nyelve a mellbimbójára csúszott, Jungkook a vörös tincsek közé fúrta az ujjait, kéjesen, éles nyögést hallatva, automatikusan széles terpeszbe tárva a lábait, hogy Jimin még közelebb férkőzhessen hozzá, rövid időn belül pedig meg is kapta, amit akart: érezte, hogy Jimin kíméletlenül löki az ölét az övének, amitől mindkettejükből feltört egy erőteljes nyögés.

Jimin tépte, marta a hófehér bőrt, kínozta, ahol csak tudta, hogy minél több gyönyört, szenvedélyt adhasson a fiúnak, hogy eléggé elveszítse az eszét ahhoz, hogy ne legyen energiája később se ellenkezni, és mint mindig, megint elérte, amit akart: határozott mozdulattal tépte le Jungkookról a nadrágot, majd az alsóját is. Ahogy a meztelen fiú megremegett alatta, Jimin végig futtatta rajta a tekintetét, és magában konstatálnia kellett, hogy Jungkooknál szebb, izmosabb, gyönyörűbb férfit még nem látott. Persze, gondolta, hogy van, de neki valahogy pont ez volt a tökéletes: Ártatlan, baba arc, izzó, csillogó tekintet; gyönyörűen ívelt, cseresznye-piros ajkak, amik fénylettek, mintha szájfénnyel lett volna végig kenve; hófehér bőr, ami alatt megfeszültek a fiú kemény izmai… tökéletes volt. Több, mint tökéletes.

Az idősebb nem tétlenkedett tovább, habár minden pillanatot meg akart ragadni, mindent el akart húzni kellőképpen, Jungkook annyira az eszét vette, hogy képtelen volt gondolkodni értelmes dolgokon. Még ahhoz volt elég lélekjelenléte, hogy ziláltan adjon a kábult fiú ajkaira egy csókot, s elrebegje rájuk, hogy siet vissza, de kell valami az aktushoz.

Botorkált a hálószobája felé, de nem az alkohol miatt. A vágy, a kéj, a szenvedély bódította el annyira, hogy alig bírjon mozogni, így olyan hatást keltett, mintha többet ivott volna, mint a fiatalabb, pedig nem volt így. Józanabb volt, mint bármikor.

Gyorsan visszatért Jungkookhoz, aki pihegve, remegő testtel nézte, ahogy Jimin visszatér hozzá. A idősebb ledobta a síkosítót a kanapéra, Jungkook mellé, miközben szétdobta mellkasa előtt a ráhúzódó inget, hogy leszedje magáról. Amint sikerült kibújnia a felesleges textil anyag fogságából, messzire hajította azt, majd sietősen visszamászott Jungkook felé, a fiú teste felett tornyosulva.

Lehajolt hozzá egy szenvedélyes csókra, ujjaival pedig megkereste a fiatalabb mellet lévő síkosítót, s kinyitva annak tetejét, nyomott a nedves anyagból az ujjára, majd eloszlatva mindegyiken, az alatta vonagló feneke felé emelte azokat, és rögtön a testébe mélyesztette az egyik ujját. Átfutott az agyán a gondolat, hogy nem fog finomkodni, egy kicsit sem, viszont eszébe jutott, hogy ha Jungkook emlékezni fog az estére, akkor biztos, hogy az aktus után eléggé fog remegni érte. Azt akarta, hogy végül Jungkook keresse meg őt, így próbált finom lenni, azonban erőszakos, és durva. Olyan élvezetet, gyönyört akart a fiúnak adni, amit még senkitől sem kaphatott eddigi élete során.

Gyorsan tágította, miközben a szabad kezével a fiú merevedését simogatta, cirógatta, hogy elvegye a figyelmét a testében fel-fel törő fájdalomról, és mint mindig, ismét sikerrel járt. Jungkook remegett alatta, mint a nyárfalevél, dobálta a fejét, nyüszített, harapdálta a száját, s csak egy hajszál választotta el attól, hogy Jimin kezébe élvezzen. A férfi viszont még nem akarta, hogy megkönnyebbüljön az alatta fekvő fiú, így minden tevékenységét abba hagyta.

Jungkook csalódottságtól csillogó szemekkel nézett fel Jiminre, türelmetlenül nyögve, amit a férfi csak egy halk kuncogással reagált le.

Frusztráltan kapott a saját nadrágjához a vörös hajú férfi, hogy mihamarabb megszabadulhasson tőle. Akarta a fiút. Jobban, mint eddig. Ott feküdt alatta, teljesen megadva magát, kiszolgáltatottan… gyönyörben úszva. Meg akarta kapni. Lüktetett a merevedése, és a szíve is, hihetetlen tempóban.

Miután sikerült megszabadulnia a felesleges ruhadaraboktól, lehajolt Jungkook ajkaira, hogy szenvedélyesen megcsókolja, s mélyen a testébe hatolt. A fiatalabb szabályosan Jimin ajkai közé sikkantott, erősen a vállába marva az ujjaival. Jimin mélyen felhördült, mikor megérezte, hogy Jungkook milyen erővel szorít rá a merevedésére. Szeretett volna mozdulni, azonban nem akart fájdalmat okozni a fiúnak, s ha az nem lenne elég, az izomgyűrű mellé még olyan erővel szorult a férfiassága köré, hogy ha akart volna is képtelen lett volna arra, hogy megmozdítsa a csípőjét.

Elsuttogta Jungkooknak, hogy lazuljon el, a fiú pedig elveszetten bólintott, s próbálta tenni, amit Jimin mondott neki, ugyan is fájdalmat érzett, de mellette pont olyan ponthoz feszült Jimin merevedése a testében, amitől képes lett volna megőrülni, s már égett a vágytól, hogy az idősebb végre mozogni kezdjen.

Miután Jimin elégnek érezte a várakozást, megmozdította a csípőjét, ami mindkettejükből kierőszakolt egy elhalt, még is határozott nyögést.

Ringatták egymás testét. Jungkook teljesen bele volt kapaszkodva Jiminébe: csüngött rajta. A lábaival a férfi derekát karolta át szorosan, miközben a karjaival erősen csimpaszkodott a másik nyakába. Jimin az ujjait a fiú háta alá csúsztatta, magához ölelve, miközben a könyökével is támaszkodott a kanapén, kíméletlenül, gyorsan mozgatva a csípőjét, folyamatosan ingerelve Jungkook testében azt az aprócska pontot, amitől a fiú képes lett volna minden minutumban éles sikolyt hallatni.

Jimin mélyen felnyögött, mikor érezte, hogy egyre erőteljesebben szűkül körülötte a fiatalabb teste, s érezte, hogy nem sokáig fog tartani az aktus közöttük. Mintha villám csapott volna belé, eszébe jutott a mondat, amivel udvarolni szeretett volna a fiúnak:

- A tejszínhabot olyan élvezettel kóstolgatnám a cappuccinón, érzékien, lágyan ízlelgetve a nyelvemmel… ah! Mint ahogyan azt a tejfehér bőröddel tenném, aminek biztos, hogy az íze is legalább annyira édes, mint a tejszínhabé. A cseresznyét olyan érzékien és kéjsóváran venném el ajkaimmal a süteményről, amilyen érzékien csókolnálak téged... és az édeskésnek tűnő szádat, aminek az ívelése már művészi… Az étcsokoládéra hasonlító, éjsötét szemeidben pedig el akarok veszni, miközben a cseresznyepiros, édes, hívogató ajkaidat kóstolgatom, miközben a bőrödet cirógatom az ujjaimmal, amit előtte a nyelvemmel kóstolgattam… - sóhajtotta mély, búgó hangján, aprókat nyögve, Jungkook teste pedig abban a pillanatban megfeszült, s a kettejük közé szorult merevedése elég izgalmat kapott ahhoz, hogy teljesen önkívületi állapotba kerüljön, s elérve őt a vég, hangos, éles kiáltással élvezzen Jimin, és a saját hasfalára.

Az idősebb is felhördült, finoman megkaristolva a körmével Jungkook izmos hátát, majd ahogy megérezte, hogy a fiú izomgyűrűje erősen, kíméletlenül feszül a merevedése köré, mélyen a testébe lökte magát, hagyva, hogy a gyönyör őt is elérje véglegesen, s belé eressze a magját.

Lihegve nehezedett rá teljesen a fiú testére, majd kicsit felemelkedett, kihúzva alóla a karjait, és elmosolyodott Jungkook teljesen nyugodt arcán; vagy elájult, vagy elaludt.

Jimin felszusszantott, majd egy apró nyögés kíséretében kihúzódott Jungkookból, és szorosan mellette foglalt helyet a kanapén.

- Habár, az egy hét nem volt meg… attól még sikerült… megkaptam, amit akartam – nyögte fáradt hangján, félig lehunyva a szemeit.