Porn - VHope (+18!)

Cím: Porn

Alkotó: Nana, Ayu

Hossz: oneshot

Besorolás: +18
Páros: Jung Hoseok (J-Hope) & Kim Taehyung (V) / BTS

Műfaj: AU

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; YAOI, picike szado-mazo! erotikus tartalom! szexuális eszközök!

Összefoglalás: Hoseok egy híres, nagyon neves és pénzes ember, aki a saját házában foglalkoztatja jó néhány emberét, közöttük pedig Taehyungot is, a titkárát. Egyik nap azonban a férfi elcsípett egy beszélgetést, miszerint fiatal titkára túl jól érezte magát egy éjszaka az egyik bejárónőjével... Hoseok pedig úgy döntött, ezt nem hagyhatja annyiban: meg kell büntetnie az elszemtelenedett titkárfiút.

Hozzáfűzés: Hihi. :D Itt lennénk még egy kissé erősebb yaoival. :) Reméljük, hogy tetszeni fog nektek. :P
(Ez a fici Ayu oldalán is fent lesz majd. :3)

Ayu írja Hoseokot!
Én (Nana) írja Taehyungot! 

Hoseok

Az irodámban ültem, ami a saját házamban van. Igen, a munkahelyem az otthonomban végzem, hiszen én vagyok a nagyfejes. Már fiatalon nagy vagyonra tettem szert, ami ahhoz vezetett, hogy egy hatalmas emeletes házban tengődnek napjaim, pár családtagom társaságában. Alkalmazok bejárónőket, de még a titkárom is ide jár le hozzám. Őt ugráltatom általában mindenért, de nincs is okom panaszkodni, hiszen nagyon jól végezi a dolgát. Szívesen fogadom vendégül is, ha úgy adódik, és még saját kis vendégszobát is kap tőlem. Ami zavart az az volt, hogy a nők mindig vágyakozva néztek utána, rajta pedig tökéletesen látszott, hogy mennyire élvezi a helyzetet, de nem szólhattam érte, hiszen ezidáig nem jutott a fülembe semmi számomra negatív tette. Mostanáig. Ugyanis a mai nap hallottam, amint az egyik bejárónő a másiknak épp azt ecseteli, milyen volt az előző éjszakája, mielőtt hazautazott volna a kései órákban. Ez pedig nem kúszhatott el a fülem mellett csak úgy. Az estét pont itt töltötte akkor, így semmi sem támaszthatta volna a tényeket alá jobban. Megfarkalta az egyik dolgozómat. Várd csak ki a végét, Kim Taehyung. Olyan büntetésben lesz részed, melyet halálod napjáig emlegetni fogsz!

Ekkor lépett be az irodám ajtaján is, majd zárta vissza azt gondosan, elém lépve.

– Kész vannak az elszámolások – jelentette ki monotonon, majd szemeimbe nézett. Kissé rémülten pislogott vissza rám, ugyanis szavai ellenére, én úgy mértem végig, mint egy zsákmányszerző vadállat.

– Kérlek, zárd be az ajtót kulccsal is. Fontos dologról kellene beszélnünk – toltam elé az említett tárgyat.

Minden magabiztosságot magára erőltetett és hátat fordítva ment is eleget tenni kérésemnek.

Volt alkalmam alaposabban szemügyre venni. Haja kissé kócos, látszik rajta a ziláltság. Szemüvege miatt ártatlannak tűnhet, de én pontosan tudom, milyen valójában. Alakja formás, a feszes fenekéről nem is beszélve. A fehér ingen átütnek izmai, amiken bizonyára sokat dolgozik, így még inkább magához vonzva a tekinteteket. Mégis elegáns a fekete nadrágjával és lakkozott cipőjével. Egyetlen szavam se lehet rá. Tökéletesen makulátlan, de közben nyálcsorgatóan szexi.

– Miről szeretne beszélni, Mr. Jung? – fordult vissza hozzám, mire szélesen elmosolyodtam.

– Rossz fát tettél a tűzre, Kim – feleltem ördögien, belé rekesztve a levegőt.

Taehyung

– Mit? – kérdeztem meglepetten, nagyra nőtt szemekkel, miközben szorosabban tartottam a kezemben lévő dokumentumokat, amik szükségesek voltak a mai napot tekintve. Hoseok nem szólt semmit, csak ciccegve csóválta meg a fejét, lehunyt szemekkel, rosszallóan, mintha főben járó bűnt követtem volna el, azonban nem értettem, mi lehet a problémája. Jól végzem a munkámat, semmi kifogásolni való nincs abban, amit csinálok, minden a legnagyobb rendben megy, így nem nagyon tudtam megérteni, mivel is tehettem rossz fát a tűzre.

– Hát nem tudod? – kérdezte, felnyitva szépen vágott mandulaszemeit, a csoki barna íriszeivel pislogva felém fölényesen, mindent tudóan. Utáltam, mikor így nézett engem.

– Nem, nem tudom – mosolyogtam negédesen, felé haladva, s amint elértem az íróasztalát, lassan letettem rá a papír köteget, aprócska sóhajjal állva meg előtte, a hátam mögött kulcsolva össze ujjaimat, kérdő pillantásokkal illetve.

– Elcsíptem ma egy nagyon érdekes mondatot. – Megvontam a szemöldökömet, majdhogynem a homlokom közepére futtatva azoknak íveit.

– Bővebben? – sóhajtottam, majd egyik kezemet előre húztam a hátam mögül és finoman a szemüvegem orrnyergéhez nyúltam, feltolva a szemüvegemet, hogy jobban ráláthassak a főnökömre, aki továbbra is lekezelő vigyorával illetett engem. Én komolyan nem tudtam, mi a fene baja van velem, mikor mindent időre és tökéletesen végzek el. Kezd már nagyon idegesíteni, hogy húzza az időt.

– Ma az egyik bejárónőm részletesen ecsetelte egy másiknak, hogy ilyen fantasztikus volt az előző éjszakája – mosolygott lágyan, miközben a papírjait nézegette. Felemeltem tekintetemet a plafon irányába, és ez a mondata rögtön eszembe juttatta, hogy igen, nekem is volt egy jó éjszakám. – Szóval? Még mindig nem érted, mi a gond? – kérdezte, mire megeresztettem egy sóhajt.

– Már kezdem kapizsgálni – mosolyogtam esetlenül. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nemű problémát jelent. A munkámat elvégeztem és azért az éjszakáért ez a köcsög amúgy sem fizetett semmit, csak szimplán itt tartott, hogy be kell fejeznem. Naná, hogy egy szabad órácskában nem az ő papírjaival törődtem, amik után hangsúlyozom, hogy nem is fog fizetni nekem, holott én a szabadidőmet áldozom az ő... hírességéért? Amúgy sem itt, vagy máshol volt az esemény, hanem a bejárónő szobájában. Azt visz fel, akit akar.

– Tudod, hogy munkaidőben tetted mindezt? – kuncogott, vonogatva a szemöldökét.

– Amiért nem jár fizetés? Igen, tudom. Gondoltam, ez inkább kedves gesztus a részemről. Kevés idiótát talál, aki túlóra miatt nem veri az asztalt a pénzéért. Szóval nem mondanám, hogy munkaidőben tettem. Szabadidőmben dolgoztam önnek, mellette pedig a saját kedvtelésemnek is engedtem – mondtam, édeskés mosollyal az ajkaimon. Nehogy már sarokba szorítson egy beképzelt nyomorék. – Mi itt a gond?

Hoseok

Megrándult fél szemöldököm kijelentésének módjára. Hogy gondolja, hogy a munkáltatójával ilyen hangsúlyt és szemtelen modort mer megengedni magának? Határozottan helyre kell teremteni ezt a férfit. Nem szabad hagyni, hogy elmenjen az esze.

– Az én házamban senkit nem fektethetsz meg az engedélyem nélkül. Főképp nem egy alkalmazottam! Mit képzelsz, ki vagy te ebben a házban? Ha nem lennék, akkor valószínűleg nem lenne ilyen jó életed – célozgattam arra, hogy én voltam az egyetlen, aki felvette asszisztensnek anno, mert mindenki kevésnek tartotta az önéletrajzában leírtakat, de én mégis láttam benne a tehetséget.

– Annyit képzelek, amennyi igaz! – szűkítette résnyire szemeit. – A múltat pedig ne hánytorgassuk – húzta fel ajkait kissé sértetten. – Igazán nem tettem semmi rosszat, ennyi kijárt már! Túlóráztam és... – magyarázkodott, de egy határozott lépéssel elé kerültem pont olyan szögben, hogy ő háttal álljon az asztalomnak. Két oldalán letettem kezeim a falapra, úgy hajoltam arcába és néztem sokatmondóan szemeibe. – M-Mit csinál? – húzta hátrább fejét.

Kidugva nyelvem számból benedvesítettem ajkaim, miközben övéire szegeztem tekintetem, melyek olyan hívogatóak voltak, annyira csábítottak maguk felé, hogy csak nehezen tudtam türtőztetni magam.

– Hogy mit csinálok? – kérdeztem vissza, mire nagyot nyelt. – Megtanítalak viselkedni – vigyorodtam el.

Tágra nyíltak szemei, remegő ajkait résnyire nyitva szét. Az eddigi határozottsága egy pillanat alatt tűnt el, helyét felváltva a félelemmel. Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá, hiszen így megismerhetem egy másik oldalát is, ami pontosan azt mutatja, hogy kettőnk közül én lennék a dominánsabb.

– Olyan szexben lesz részed, hogy bánni fogod az emlékét annak, hogy tegnap este megdöntötted egy munkavállalóm – mosolyogtam pimasz módon.

Láttam rajta, hogy tenni szeretne valamit ellenem, de mielőtt bármire is lehetősége nyílt volna, ajkaira tapadtam és vadul téptem őket, haraptam, nyúztam, ahogy csak tudtam, hogy kisercenjen a vér belőle, amit kellemes morranással nyalok le róla. Felszisszent a fájdalomtól, de nem tudott érdekelni. Egyetlen cél lebegett szemeim előtt, mégpedig az, hogy kíméletlenül magamévá tegyem.

Csípőm nekilöktem, éreztetve vele, mennyire kívánom és már kezdje is kapizsgálni, mi fog benne mozogni nemsokára. Kezeivel csípőmre fogott, próbált eltolni magától, de csuklójára fogtam és háta mögött fogtam össze őket, miközben teljes testtel simultam hozzá, izgatva nemi szervét.

Taehyung

Nem akartam elhinni, hogy ez most komolyan velem történik meg. Nem, egyszerűen nem tudtam elképzelni, elhinni aztán végképp nem. Megremegtem, mikor teljes testével simult az enyémnek, hevesen marva, tépve az ajkaimat, s már-már érezni kezdtem a szánkban keveredő véremet is, ami még inkább megrémisztett.

Mikor elhúzódott tőlem és a nyakamra akart tapadni, próbáltam kiszabadítani a csuklóimat, hogy ellökhessem magamtól és még meg is rugdossam. Nem teheti ezt velem! Ez olyan, mintha meg akarna erőszakolni!

– Ez erőszaknak számít! Be fogom perelni! – sziszegtem, mikor a nyakamra tapadt az ajkaival, szívogatva, harapdálva a selymes, bársonyos bőrömet, mire megremegtem és összeszorítottam a szemeimet. Az ölét folyamatosan az enyémnek préselte, ami... váltott ki belőlem reakciókat: megremegtem és halkan fel is sóhajtottam, mikor éreztem, hogy a merevedése az én férfiasságomnak dörzsölődik, de egyáltalán nem akartam élvezni. Nem fogom hagyni, hogy a munkáltatóm kénye-kedvére kihasználjon!

– Hajrá – kuncogta, megharapva a nyakamat, kissé erősebben. – Élvezni fogod, úgyhogy eszedben sem lesz bepe... – Hirtelen emeltem a lábamat, majd nagy nehezen közénk fúrtam és hatalmasat rúgtam a combjába, mire a nyakamba vájta a fogait a hirtelen jött fájdalomtól, ami egy nyüszítést csalt ki belőlem. Ezután felemelkedett rólam, de én csak gunyorosan elvigyorodtam, és már lendítettem is a térdem, ami a gyomorszájának landolt, hatalmas ütés kíséretében. Fájdalmasan felnyögött és hátrált tőlem egy lépést, köhécselve.

– Bassza meg! Engem nem fog megfektetni! Nem vagyok meleg, maga meg egy patkány, még akkor sem adnám a seggem, ha buzi lennék! – kiabáltam rá, amint sikerült hirtelen meglepettsége miatt kiszabadítanom a csuklóimat, majd dühösen löktem rajta egyet. – Undorító! – morogtam, megindulva az ajtó felé.

Hoseok

– Csak az a baj, hogy az ajtót te zártad be – dőltem neki asztalomnak gyomromnál tartva kezem, várva, hogy elmúljon a fájdalom. – Ráadásul, ha most elmész, akkor fel tudom mutatni az ügyvédemnek, hogy sérüléseket okoztál, amiből hidd el, nem te kerülnél ki jól.

Megállt az ajtóval szemben, majd tágra nyílt szemekkel meredt rám, félig felém fordulva. Lassan közelítettem meg, nehogy a pillanat hevében el tudjon menekülni. Így mindössze figyelte kimért lépteim, amikkel egyre csak közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz.

– Nem teheti! A szám... – mutatott a sérült felületre.

– Azt te is kirághattad magadnak. Sokan teszik ezt – vigyorodom el. – Egyébként meg... – álltam meg fél méter távolságot tartva közöttünk. – Egy szóval nem mondtam, hogy meleg lennél. Mindkét nemhez vonzódhatsz és én éreztem, hogy benned is megindult valami – pillantottam le dudorodó nadrágjára, mire elvörösödött arccal sütötte le szemeit és tett egy lépést még hátra, mivel többre nem volt képes, az ajtó útban volt.

– Hol van a kulcs? Engedjen ki! – sziszegte összeszorított fogai között a szavakat.

– Nem tehetem – sóhajtottam felhúzott szemöldökökkel, mintha annyira bánnám, hogy bent kell maradnia. – Ha most kimész, akkor tényleg beperellek, amiért a bejárónőmmel létesítettél szexuális kapcsolatot. – Láttam rajta, hogy vissza akar vágni valamivel, de mielőtt ez megtörténhetett volna, folytattam monológom: – Egy szavamba kerül és a dutyiba kerülsz, vagy ha úgy hozza a helyzet, akkor elintézhetem, hogy soha ne tudj egyetlen egy normális állást se szerezni. Olyan híred lesz, mint nem sokaknak – vetettem be végső ötleteim, mire tátva maradt a szája.

– Micsoda? – hüledezett. – De... de ezt nem teheti! Nem képes rá! Nem lehetséges!

– Ó, de igenis lehetséges! – nevettem fel kárörvendően.

Szerencsémre ő is felfogta a szavak jelentőségét és eljutott a tudatáig, hogy valóban az én jelentésemhez képest az övé a mai világban fapadkát sem ér. Kénytelen megadni magát nekem és hagyni, hogy agyonkeféljem, míg eszét nem veszti.

Egy hosszú lépéssel szeltem át a köztünk lévő távolságot és löktem neki az ajtónak, aminek hangos puffanással ütközött neki, halkan nyekkenve egyet. Tenyereimmel arca két oldalán támaszkodtam, újra-újra végigmérve magamnak.

– Sose tetszett, hogy az itt dolgozó nők mind olyan áhítattal néztek rád, mintha valami istenség lennél – morogtam felhúzva magam a gondolaton, majd fehér ingéhez kaptam és gombokat nem kímélve ragadtam meg mindkét oldalát és teljes erőbedobással húztam ketté, így megszakítva kissé az anyagot, pár gomb pedig a padlón gurult végig ártalmatlanul. Ismét megnyaltam ajkaim, amint elém tárulkozott felsőteste látványa. Elakadó lélegzettel bámultam meg alaposan, mintha még sosem láttam volna ehhez hasonlót.

Taehyung

Azt hittem, leszakad a pofám, azzal együtt pedig rettenetesen megrémültem. Rettegtem attól, hogy ha nem engedem magam, tényleg tönkre fog engem tenni és ha a jövőmet nézem... nem hiszem, hogy túl jó lenne számomra, ha soha többé nem tudnék munkába állni a szakmámon belül, és ha annyira rohadék is – már pedig van annyira gerinctelen –, akkor lehetséges, hogy még vécépucolónak sem tudnék elmenni, mert ott sem alkalmaznának szívesen.

Megremegtem, mikor széthúzta rajtam az ingemet, hagyva, hogy a gombok szanaszét terüljenek el a földön. Éhesen nézte végig az eddig takarásban lévő testemet, majd megnyalta az ajkait, mohón és kéjsóváran. Elhúztam az ajkaimat, megforgatott szemekkel.

– Irigykedsz, mert jól nézek ki? – kérdeztem huncut vigyorral az arcomon, mire felnézett rám, majd elmosolyodott, és az egyik kezével a hajamba markolt, hogy erősen meghúzva tincseimet, kissé oldalra döntse a fejemet.

– Nem, mert én is nézek ki legalább ilyen jól. Ha nem jobban... csak lepergett a szemem előtt, hogy mennyire, de mennyire meg fogom baszni a szűk seggedet – sziszegte, majdhogynem a számra, mire nyeltem egy nagyot. Vissza kell fognom a pofámat, mert ha így megy tovább, tényleg megerőszakol, én pedig... lehet, hogy holnap még szeretnék tudni sétálni. – Szemtelen vagy. Ne aggódj, vissza veszek az arcodból. Túl nagy lett mostanában... de most jó modorra tanítalak, Kim! – vigyorgott eszelősen, az ajkaimra marva, durván, követelőzően csókolva a puha párnácskáimat. Összeszorítottam a szemeimet és egy pillanat erejéig a mellkasának nyomtam ujjaimat, hogy ellökjem magamtól, de abban a pillanatban visszhangoztak fejemben mondatai, amik arra késztettek, hogy minden ellenálló mozdulatot megszüntessek.

Nem tettem semmit, csak tartottam a tenyereimet a mellkasára, összeszorított szemekkel, miközben a szabad kezével a csípőmre markolt, teljesen a sajátjához rántva az enyémet, ezzel pedig elérte, hogy mindkettőnk vágya összesimuljon.

Kibírom. Ki fogom bírni. Csak egy fél óra... vagy egy óra. Kibírom.

Hoseok

Csípőmmel köröket írtam le, hogy ingereljem ékességét, ami határozott változásnak indult. Öntelt vigyorral konstatáltam, hogy nem mer tenni ellenem semmit, nemhogy visszaszólni. Teljesen ledermedt fenyegetésem miatt, ami csak növelte önbizalmam. Úgy meg fogom dugni, hogy egy hétig nem fog tudni rendesen járni. Megérdemli a könnyelműségéért. Túlságosan elengedte magát mostanság. Ki az az idióta, aki a munkahelyén dugja meg a főnöke egy takarítóját? Szemtelen, modortalan viselkedés. Kis lázadó.
Nyakához hajoltam és egy ponton erősen szívni kezdtem, majd harapdálni, hogy a lehető legszebb foltot hagyjam rajta, hadd lássák, milyen élményben volt része, ami egyik nőhöz sem vezethető vissza. Én leszek az, aki olyan élvezetet nyújt számára, hogy nem kíván majd mást. Visszafojtott lélegzettel és nyögésekkel, hátravetett fejjel tűrte, amit művelek, holott tudtam, hogyha lehetne, ha nem sértené a büszkeségét, akkor úgy nyögne, minek már csak a hallatára is lecsúszik a bugyi a lányokról.
Éreztem, hogy megemeli a lábát, mintha rúgni készülne, de végül nem tett semmit. Talán eszébe jutott, hogy nem kéne bántania, ezért csak tűrt.

– Elég már! – csúszott ki a száján, miközben mellkasomon pihentetett kezeivel ellökött magától.
Éhesen, vágytól elsötétült szemekkel néztem övéibe. Szeretek uralkodni mások felett és ezt nem tűrhetem ölbe tett kézzel, hogy így áll hozzám.

– Rendben van, Kim Taehyung – húztam ki magam magabiztosan. – Most aztán tényleg megkapod a büntetésed! – Azzal elkaptam csuklóját és az asztalomhoz vezettem, amit megkerülve hason fekvésbe vágtam, mire egy szenvedő nyögést hallatott.
Gyorsan cselekedtem. Mielőtt bármit is tehetett volna, fiókomba nyúltam és előkaptam belőle egy szemmaszkot. Levéve szemüvegét gondosan félreteszem, majd nyomban fejére húztam a kis szemfedőt. Csuklóit feje felett összefogva egy bilinccsel csatoltam össze, hogy véletlenül se ellenkezhessen.

– Maradj így! – parancsoltam rá.
Mint akibe szöget ütöttek, még levegőt is elfelejtett venni, míg távolabb léptem egy szekrényhez lépve. Előkaptam zsebemből a hozzá való kulcsot is kinyitottam. Tele volt iratokkal és mindenféle kacattal, éppen ezért a számomra legféltettebb eszközt ennek mélyére rejtettem. Ördögi vigyorral arcomon nyúltam be a mélyére, hogy kihalásszam onnan kedvenc játékszerem, egy bőrpálcát. Halkan kuncogva mentem vissza áldozatomhoz, aki még mindig mozdulatlanul feküdt, aprókat rezzenve. Letettem mellé a kínzóeszközöm, majd gyorsan megszabadítottam alsó testrészét minden felesleges anyagtól, mindezt úgy, hogy ne tudjon reagálni időben.

– Még, hogy undorítónak tartod, hogy megdugjalak! – nevettem fel. – Furcsa, még nem láttalak ilyen merevnek soha – kuncogtam, majd nyomban férfiassága köré fontam ujjaim, mire kéjes sóhaj hagyta el ajkait fejét felkapva az asztalról.

Taehyung

Egyáltalán nem akartam, hogy reagáljon a testem, de nem tudtam neki parancsolni, ahogy a bennem feltörekvő vágynak és kéjnek sem. Hullámokban söpörtek végig a testemben, s még az sem gátolta meg őket, hogy konkrétan le van bilincselve a két kezem, még szemfedő is van rajtam, habár nem értettem, hogy miért. Nem tudtam kitalálni, miért volt szükség arra, hogy lefedje a szemeimet és arra főleg, hogy... na, jó. Meg tudom érteni, hogy lebilincselt, ugyanis még akkor is ellenkeztem, amikor igazából nem volt hozzá bátorságom, de hogyne tettem volna meg! Csak egy férfi akar velem szexuálisan közösülni! Egy férfi! Az a férfi, akinek nap, mint nap dolgozom! Még jó, hogy ellenkezek. Az lenne irreleváns, ha nem tenném meg.

Válaszolni akartam előbbi kijelentésére, de nem tudtam, ugyanis belém fojtotta a szavakat azzal, hogy erősebben markolászta, masszírozta és simogatta a merevedésemet, miközben szinte teljesen a hátamra feküdt, megcsókolgatva, harapdálva a tarkómat és a vállaimat. Összerezzentem egy pillanat alatt és hangosan felsóhajtottam, meg-meg remegő testtel.

– Élvezed, mi? – kuncogta, megnyalva nyakamnak ívét, majd finoman a bőrömbe mélyesztette a fogait, mohón és éhesen, mintha épp felfalni készülne.

– Akkor is erőszak – mondtam halkan, majd visszaszorítottam homlokomat a merev falapnak, összepréselve az ajkaimat. – Én akkor sem akarom, bármennyire reagál a testem! – nyögtem, mikor végig simított hüvelykujjával a makkomon.

– Pedig szerintem nagyon is akarod – kuncogta, majd a másik kezével letett valamit az asztalra. Próbáltam fülelni, mi lehetett az, de csak a halk puffanást hallottam, így nem tudtam kitalálni, mi lehet az a tárgy, csak tovább sóhajtoztam kezei munkája alatt. – Szereted, ha fáj, hm? – búgta érzékien a fülembe a kérdését, mire meglepetten nyögtem fel.

– H-hogy mi? Nem! Nem élvezem, ha fááááháj! – vinnyogtam, megugró testtel, mikor hirtelen hatalmasat húzott tenyerével a jobb farpofámra. – Hé! Ne ütögesd! – Újabb kiáltásba torkollottak szavaim, amikor újra megcsapta a fenekemet.

Ez elmebeteg. Ez biztos, hogy elmebeteg.

Hoseok

Megvannak bennem a szadista hajlamok, nem tagadom, és mindezt Taehyungon kiélni szórakoztatóbb, mint gondoltam. Zene füleimnek fájdalmas nyögésének hangja, amit minden egyes ütésem után hallatott. Alsó ajkam beharapva fogtam vissza magam, nehogy azonnal nekivessem magam. Az, hogy ez az egész miből indult ki, már teljesen kiment a fejemből. Átadtam magam az örömnek, amit ő biztosan nem élvezett annyira, mint én, de ez foglalkoztatott pillanatnyilag a legkevésbé. Ameddig áll a farka, baj nem lehet.

– Hagyd abba! Engedj el! – szólt rám.

– Ki engedte meg ezt a közvetlen stílust velem szemben? – húztam fel szemöldököm.

Tehetetlenül nyögött fel és szorította meg az asztal végét ujjaival levezetve a feszültséget. Ördögi vigyorral arcomon fogtam kezembe a hőn szeretett pálcámat. Tettem egy fél lépést távolabb tőle, hogy kényelmesen hozzá férjek. Szabad kezemmel megcirógattam bőrét, belerángatva abba a hitbe, hogy azzal az egy-két tenyércsapással mindennek vége, holott nem. Megszorítottam a pálca végét és hátralendítve karom érkezett is az első csapás. A bőr csattanása bőrén hangosan visszhangzott a szobában, belőle egy vissza nem fogott nyögést kicsalva. Fejét nyomban felkapta, szája tátva maradt és az asztalt csak jobban szorította, mint eddig.

– Nem vagy normális! – kiáltotta. – Esküszöm, nem vagy az! – erre ismét egy csapást mértem rá, mire ugyanilyen módon reagált. – Hagyd abba! – nyüszögte mély hangján, homlokát letéve a falapra.

– Mint már korábban említettem, rossz fát tettél a tűzre és tiszteletlen is vagy most! Ezért dupla büntetés jár – csillantak fel szemeim.

– Nem! – kiáltott fel kétségbeesetten.

Nem reagáltam semmit, ismét csattant rajta a bőr, amit továbbra se bírt elviselni.

– A főnököd vagyok, velem így nem beszélhetsz! – fenyítettem meg.

– Igen, a főnököm és nem egy tárgy vagyok, amin kiélheted a félrekúrt szexuális vágyaid! – vágott vissza.

Szemöldökeim a homlokom közepére szaladtak kijelentésére. Nagyon kis bátor lett. Hogy megeredt a nyelve! Szóval azt mondja, hogy félrekúrt vagyok. Legyen, akkor ő lesz az, aki ezt megsínyli. Ujjaim hátsó felére vezettem, amit cirógatni kezdtem és simogatni, hogy ne a csípős érzéssel legyen elfoglalva, majd eltávolodva tőle ismét lecsaptam, amit egy felkiáltással jelzett. Visszadőltem, nekidörgölőztem, miközben kezeimmel középpontját kezdtem kényeztetni és masszírozni. Nyögései átváltottak élvezetesbe, így jobban takarta arcát, hogy véletlenül se lássam pironkodását. Eszméletlen, hogy el tudja venni az eszem épp ő. Nem mintha bánnám.

– Most pedig – rántottam fel az asztalról, így kezei maga elé estek és kicsit megimbolygott. – Fordulj meg! – tettem kezeim csípőjére és segítettem a kérésem teljesítésében. – Ülj fel az asztalra! – Értetlenül nézett maga elé, már amennyire tudott, hiszen szemei előtt teljes takarásban volt a világ, de megtette, amire kértem.

Arcába hajoltam, éreztem leheletét ajkaimon, de nem csókoltam meg már így is megkínzott párnácskáit. Helyette fülcimpáját vettem kezelésbe, majd kezem ismét hosszára vándorolt, másikkal pedig megtaláltam az övét, amit odavezettem, ahol munkálkodtam rajta. Magába fojtott lélegzettel tűrt egészen addig, amíg ki nem adtam a parancsot számára.

– Örülj neki, hogy rajtad a szemfedő – kuncogtam el magam, majd a saját kezemet az övével váltottam fel, mire meglepetten nyíltak szét ajkai. – Kényeztesd magad! – ültem székembe és keresztbe tett lábakkal vártam a műsort, amit adni fog nekem.

Taehyung

Eszem-faszom megáll. Komolyan. Mindkettő szó szerint.

Meglepődtem, annyira, mint még soha, majd azt a hirtelen düh és a felkavaróan rossz érzés vette át, amint megremegtem a bennem felgyülemlő méregtől. Még is, hogy a francba képzeli, hogy én itt majd kényeztetem magam az ő szeme láttára?! Még is, mi a jó büdös francot képzel?! Ráadásul összebilincselt kézzel?! Hogy a picsába teszem én ezt meg úgy, hogy össze vannak bilincselve a csuklóim? Megőrülök, komolyan mondom. Még egy ilyen beteg, elmeroggyant, perverz rohadékot, mint ő, nem baszott a világ! Igen, sokat káromkodok, de most kivételesen sok okom van rá, ugyanis a főnököm készül megkefélni, amellett pedig, mintha már maga a kefélés ténye nem lenne elég, még meg is aláz, valószínűleg annyira, amennyire még senkit. Dühös voltam, majd felrobbantam, annyira forrt az agyvizem.

– Na? Mire vársz? Hajrá! – kuncogta, mire dühösen szusszantottam egyet, majd lehunytam a szemeimet. Nem, mintha ért volna valamit, mert így sem, úgy sem láttam semmit, de muszáj volt megtennem, hogy valamivel levezessem a feszültséget és akár hihetetlen, akár nem, még a szemlehunyás is több volt, mint a semmi, hiszen cselekedni képtelen lettem volna. Túl sok fegyvere van ellenem, amiket valljuk be, nem félt használni. Simán beperelne és elintéztetné, hogy soha, sehová ne vegyenek fel a későbbiekben.

Megeresztettem egy halovány sóhajt. Ribancot akar? Taehyung ribancot? Megkapja! Úgy fog állni a farka, hogy bele fog bolondulni, az egyszer biztos! Meg fog őrülni, azt garantálhatom. – Lassan a férfiasságomra fogtam az ujjaimmal – a lehető legügyesebben –, majd elkezdtem simogatni magam, miközben megremegtek a lábaim, és szélesebb terpeszbe húztam őket, hogy jobban lásson engem, közben pedig halkan nyöszörögtem és nyögdécseltem, oldalra döntött fejjel, beharapott alsó ajakkal. Néha kéjesen felnyögtem, megremegő testtel, mikor kissé gyorsabban mozgattam ujjaimat, de egy idő után megálltam a hirtelen tempójú mozgással merevedésemen, s lelassítottam, hogy mélyebben és vágy ittasabban tudjak nyögni. Rövid időn belül abba hagytam saját magam kényeztetését, majd lassan elemeltem az ujjaimat a merevedésemtől, s lassan végig simítottam a hasamon és a mellkasomon – már, amennyire tudtam összebilincselt kezekkel –, s elkapva egyik mellbimbómat, hangosabban felnyüszítettem, hátra feszítve a fejemet, kissé felhúzva a bal lábamat.

Ha ezt akarja, hát legyen. Ki fog durranni a gatyája, azt garantálom, mert jó színész vagyok és nagyon rá tudok játszani arra, amire épp akarok.

Hoseok

Nadrágomban már alig fértem el, mert a látvány amit nyújtott számomra, sokkal szexisebb volt, mint amilyenre számítottam. Alsó ajkam beharapva követtem figyelemmel minden egyes mozdulatát, amint férfiasságával játszadozik, majd simogatja hasát és mellkasát is, végül kezelésbe véve mellbimbóját. Az a mély, mégis magas, nyüszítő hang, amit hallatott, azt hittem, elveszi az eszem. Ökölbe szorítottam kezeim, miközben nagyot nyeltem, legyűrve a késztetést, hogy idő előtt rávessem magam.

Tovább kínozta bimbóját, majd tért át másikra is, egyre kéjesebb sóhajokat hallatva. Fejét hátravetette, száját nyitva tartotta, azon át kapkodta a levegőt. Lábujjai össze-összerándultak az élvezettől, amiket minden bizonnyal előttem nem tud titkolni. Tudom, hogy élvezi, még akkor is, ha nem akarja beismerni még magának se, de persze ennek szép kis következményei lesznek. Szeretek játszadozni a partnereimmel, és ezek alól a kínzások alól ő sem mentesül.

Széles mosoly terült szét arcomon, amint ismét visszavezette kezeit hosszára és folytatta annak kényeztetését, mozogva rajta fel-le. Néha, mikor a fém hozzáért, összepréselte ajkait a hirtelen ért hidegtől, de folytattam munkálatát.

Felálltam a székből, amit ő meghallva nyomban abbahagyott mindennemű mozgást és fülelt, hogy most mit tervezek csinálni.

– Nem üthetsz meg! – sziszegte.

– Még mindig tiszteletlen vagy – sóhajtottam, mintha annyira bánnám, holott élveztem, hogy újabb és újabb indokokat ad arra, hogy elnáspángoljam.

Ismét fiókomba nyúltam, ahonnan előszedtem a kis golyót. Elé léptem kezemben a kis tárggyal, amivel együtt fogtam combjára és húztam szét még nagyobb terpeszbe őket, hogy kényelmesen elférhessek közöttük. Arcába hajoltam, majd még egy utolsó leheletnyi csókot csentem tőle, majd míg ez megtörtént, a szájpecket fejéhez vezettem és a megfelelő pillanatban elhúzódva tőle, a szájába nyomtam a kis golyót és gondosan rátettem, nehogy véletlenül is megtudjon valamilyen úton-módon szabadulni tőle. Felnyögött, mocorgott, rúgkapált, olyan volt, mint egy hisztis kisgyerek, aki nem kapja meg a neki járt cukorkát. Mégse engedtem el, azt akartam, hogy megtanulja, velem nem lehet csak így packázni, hogy csak nyögésének hangját halljam.

– Meg kell tanulnod, hogy velem szemben hogyan kell viselkedned! – ciccegtem.

Reagálásképpen felnyögött, majd csípőjére fogva lehúztam az asztalról és szembe fordítva azzal lehasaltattam le. Ismét felnyögött, miközben kezeit a bilincs fogságában nagy nehezen a fejéhez emelte.

Most aztán tényleg megleckéztetem.

Előkotorásztam a síkosítót is, majd felpattintva kupakját mutató- és középső ujjamra nyomtam belőle. Ördögi vigyorral figyeltem remegő testét, amibe nemsokára én leszek.

Taehyung

Azt hittem, hogy megőrülök. Szabályosan éreztem, hogy forr a vérem, és nem, nem kifejezetten a kéjtől és a vágytól, hanem a mérhetetlen dühtől, ugyanis úgy kezelt ez a szemétláda, mintha a kutyája, vagy a rongybabája lennék. Legszívesebben lepattantam volna az asztalról, hogy nekiugorva verjem laposra.

– Jó fiú! – kuncogta, miközben szinte a hátamra feküdt, azzal a lendülettel pedig megnyalta a nyakam ívét, és szinte azzal rögtön egy időben éreztem meg magamban két ujját is. Felnyüszítettem, minden izmom megfeszült és kissé hátravetettem a fejemet a hirtelen furcsa, idegen érzés miatt, ami amellett, hogy ugye szokatlan volt, még kissé kellemetlen és fájdalmas is. Elkuncogta magát, majd megharapdálta a fülcimpámat, lassan mozgatva bennem az ujjait, ollózgatva, hogy kitágíthasson.

Nem! Na nem! Biztos, hogy bennem nem lesz a farka! Nem, nem! Az kizárt! – Hiába szólaltam volna meg, hogy legalább minimálisan is ellenkezhessek, egyszerűen nem tudtam a számban lévő, ezt akadályozó tárgytól, így csak kétségbeesetten próbáltam a testemmel rángatózni, hátha veszi az adást, hogy ez nekem rohadtul nem jó, de ahelyett, hogy ez így történt volna, csak a kuncogását hallottam.

Csak legyen vége... én biztos, hogy neki fogok menni. Az hagyján, meg is ölöm!

– Na... viselkedj! – sóhajtotta a fülembe, megrágcsálva a cimpámat, miközben mélyebbre tolta bennem az ujjait. Ezzel a mozdulatával hirtelen eltalált bennem egy pontot, amitől megvonaglott a testem, és kéjesen, vágy ittas hangon nyögtem fel, kissé megfeszítve a gerincem ívét. – Ott jó volt, mi? – nevetett halkan, mélyebbre tolva ujjait, folyamatosan azt a pontot ingerelve, mozgatva bennem ujjbegyeit. Remegni kezdtem egy szemvillantás alatt, lassan már-már a könnyeim is kicsordultak, de nem a fájdalomtól, hanem a testemet uraló gyönyörtől.

Egész idáig azon gondolkodtam, hogy megölöm, csak legyen ennek vége, viszont miután megtalálta azt az érzékeny pontot a testemben, már a többért, nem a megálljért könyörögtem volna. – Szélesebb terpeszbe húztam a lábaimat, meg-meg feszült a testem a merev falapon, ahogy mozgatta bennem az ujjait, folyamatosan ingerelve bennem azt a pontocskát, szinte reflex-szerűen odadöfve.

Én ezt nem fogom túlélni, annyi szent. Oda a férfiasságom és a büszkeségem is.

Hoseok

Harmadik ujjam is csatlakoztattam a másik kettőhöz, továbbra is érzékeny pontját nyomva, hogy kéjes nyögéseket hallasson. Most végre igazán élvezi a dolgot. Eddig bizonyára azt hitte, hogy majd valahogy sikerül győzedelmeskednie felettem, de engem nem olyan egyszerű lerázni. Csípőjén is lökött egyet türelmetlenül, mire fülcimpájába haraptam még utoljára, majd nyakát szívogattam és harapdáltam a tarkójáig haladva.

Innen már nem volt visszaút. Az enyém és úgy meg fogom dugni, hogyha legközelebb megkörnyékezi az egyik bejárónőm, akkor még benne marad a ritmus és az érzés, ennek hatására pedig rám gondolva élvez majd el.

Negyedik ujjammal is betársultam immár, de azzal nem tököltem sokáig. Nem szerettem volna, ha hamar vége ennek a játéknak, így előkotorásztam két golyót, amivel felváltottam ujjaim. Mindenféle figyelmeztetés nélkül merítettem el benne az egyiket, majd amint azt elég mélynek éreztem, követte a másik is. Hangosan és mégis tompán nyögött az ismeretlen, szokatlan érzéstől. Bódító mély hangja elvette az eszem, így muszáj voltam megszabadítani magam az alsó ruházatomtól.

– Kicsit kellemetlen lehet, de ezekre szükség van, hogy tág maradj – magyaráztam neki füléhez hajolva, mikor már teljesen meztelenre vetkőztem alsó testrészeimen. – Nemsokára jobb lesz, élvezni fogod ezt is – vigyorogtam.

Egyik kezemmel vállát, másikkal a derekánál fogtam magamhoz és húztam le róla, majd kényszerítettem térdelésbe.

– Erre nem is lesz tovább szükség – vettem ki szájából a szájpecket, amit egy kis megkönnyebbült férfias nyögéssel jutalmazott.

Megragadtam tarkóját és péniszemhez nyomtam ajkát, mire nyomban el akarta rántani arcát, de nem engedtem.

– Nyughass! – ripakodtam rá. – Vagy csövesként szeretnéd végezni? – vetettem be a legnagyobb fegyverem.

Száját elhúzta, és bár nem láthatott semmit, bizonyára most gyilkosan nézne rám. Egyértelműen nem tetszett neki az, hogy ezt kell tennie, de hol érdekelt ez engem?

– Majd irányítalak. Te csak az ügyességre és az érzésekre koncentrálj! – parancsoltam rá, és fejét nyomban magamhoz húztam újból.

Taehyung

Amint megéreztem merevedését az ajkaim körül, kedvem lett volna tőből leharapni, de komolyan. A kezdetleges kéj és vágy egy szemvillantás alatt eltűnt elmémről, újra beszöktetve a gondolatot, hogy mennyire gyűlölöm mind Jung Hoseokot, mind a kialakult helyzetet is. Ráadásul, ha nem teszem, amit mond, biztos, hogy tényleg csövesként végzem, így kénytelen voltam leszopni, hiába nem tettem volna meg semmi pénzért.

Megeresztettem egy sóhajt, majd ahogy a hajamba kapott, s húzott merevedése felé, úgy nyitottam el az ajkaimat. Eleinte bizonytalanul és kissé vontatottan, végül, mintha beleunt volna a várakozásba, a számba lökte magát egy minutum alatt. Azt hittem a hirtelenségtől, hogy meg fogok fulladni; szabályosan öklendeztem volna, de a számban lévő péniszétől ez nem volt lehetséges. A bilincsben lévő kezeim megremegtek, s lassan hátrább húztam a fejemet, hogy kissé levegőt kaphassak, az azonban így sem jött. Mintha fel sem tűnne neki, hogy ez nekem mennyire kellemetlen, mozgatni kezdte a csípőjét, miközben erősen és durván markolt a tincseim közé. Könnyek szöktek a szemeimbe, ahogy összeszorítottam őket, és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy rajtam volt a szemfedő, mert ha láttam volna az élvezkedő arcát, tuti, hogy nagyon durván mélyesztettem volna fogaimat az érzékeny merevedésébe.

Lassan próbáltam magam hozzászoktatni a gondolathoz, hogy bizony-bizony, én most szabályosan leszopok egy férfit, a főnökömet azért, mert az egyik titkárnőjét megdugtam. Bár, reméltem, hogy ennyivel be fogjuk fejezni és nem kerül sor arra, amitől a szívem is hevesebben kezdett dobogni – persze a félelemtől és az aggodalomtól.

– Ahhh! – nyögte hangosan, mélyebben lökve magát a számba. Éreztem, hogy a makkja a manduláimat súrolja. Újból elkapott az öklendezés majdnem, s a bilincsbe zárt karjaimmal kissé megütöttem a combját, hogy ha már ilyenre vetemedik, akkor finomabban, ha lehetséges. Mintha értette volna néma, de annál követelőzőbb gesztusomat, erősebben lökte magát a számba. Összerándultam egy szempillantás alatt.

Ennek sosem lesz vége. Meg fogok fulladni, ha így folytatja.

Hogy tudják ezt csinálni a nők?! Vagy uborkán, banánon gyakorolnak, vagy mi?! Ez életveszélyes, esküszöm! – Ráadásul a helyzetemet az sem könnyíti, hogy a fenekemben lévő golyócskák is ingerelnek, és még csak nyöszörögni is alig tudok a számat kitöltő férfiasságtól.

Kész szenvedés az egész.

Hoseok

A forró lehelete, az ajkai puhasága, a nyelve nedvessége olyan hatással volt rám, hogy azt hittem menten elélvezek. Nem nagyon akart magától cselekedni, így muszáj voltam bevetni magam, hiszen akárhogy is gondolja, a dolgok nem úgy működnek, ahogyan azt ő gondolja. Fogalmam sincs, mit képzel, de bármit is lépjen, akkor is az lesz a vége, hogy keményen megdöngetem, mint még senkit.

A bejárónőre fogtam, hogy meg kell büntetnem, de valójában már alapjáraton régóta szemezek vele, hogy megszerezhessem legalább egyetlen alkalomra magamnak. Tudom, hogy utána képtelen lesz ugyanúgy nézni a szemembe, de őszintén szólva ez érdekel a legkevésbé. Ettől a munkájától úgyse fog megszabadulni, ha meg meg is próbál, megvannak a módszereim és a kapcsolataim ahhoz, hogy elintézzem a sorsát. Nem szeretném bántani, komolyan nem szeretném, de ha nagyon szemtelen lesz, akkor kénytelen leszek ehhez folyamodni. Talán befogadnám magamhoz, hogy ne az utcán koslasson.

Tincseibe markolva rántottam el fejét férfiasságomról, így picit a váratlan tettemtől végighúzta fogait rajta, nem túl erősen, de éppen eléggé ahhoz, hogy érezzem. A szokatlan érzés, ami átjárta a testem, beleremegett az alhasam is, kellemesnek tűnt, mégse tudnám többször elviselni. Jó volt, de mégse. Nem lehet ezt szavakba önteni, bár lehet, csak én vagyok túl mazochista.

– Megengedem a választási lehetőséget – vigyorodtam el, hiába nem látott semmit, tudtam, hogy hangszínemből rájön. – Te döntheted el, milyen pozícióban szeretnéd.

– Hogy mi? – állt fel nyomban. – Nem! Sehogy sem akarom! Engedj el! – rángatta a kezét és tett egy lépést hátra, de így nekiütközött az asztalnak.

Levakarhatatlan mosollyal léptem elé, majd teljesen testéhez simultam, miközben közénk csúsztattam egyik kezem és hosszunkat összefogva kezdtem kényeztetni, belőle is és magamból is egy kéjes sóhajt csalva ki.

– Ha befejezted a hisztit, akkor szólj! – leheltem ajkaira.

Fejét rázta hevesen, hogy ne tudjak hozzá férni, plusz a válaszát is megadva ezzel. Márpedig velem nem fog ennyit packázni. Ha nem dönt, akkor minden úgy lesz, ahogy azt én akarom.

Hogy megszabadítsam fenekét kínzó fájdalomtól, minek helyét már valószínűleg átvette a kéj, lassan, óvatosan mozdulatokkal, a nyakát harapdálva húztam ki belőle, amit beharapott alsó ajkakkal tűrt. Nem hagytam sokáig, hogy azt higgye, ennyi az egész. Megragadtam mindkét kezemmel csípőjét, visszaültettem megszokott helyére és mellkasánál fogva hanyatt löktem.

– M-mit csin... ne! – szólt rám dadogva, remegő hangszálakkal.

– De-de – kuncogtam és lábait már terpeszbe is húztam.

Taehyung

– Mit képz... – Nem volt lehetőségem, hogy a mondatomat befejezzem, ugyanis Hoseok erősen lendítette a csípőjét, keményen belém csapódva. Élesen felkiáltottam, s egész testeben megvonaglottam, s ahogy bilincsben voltak a csuklóim, amennyire tudtam forgatni a kezeimet, elértem ujjaimmal a kézfejeimet, hogy abba marjak bele a hirtelen fájdalomtól. Egyáltalán nem volt olyan... kicsi, mint az ujjai vagy azok a golyók. Iszonyatosan fájt. A könnyeim is kicsordultak, bár, a szemfedő miatt ő ezt nem láthatta, egyedül ez volt a szerencsém, hogy a maradék méltóságom még megmaradhasson. Ha látna sírni, az lenne igazán a löket ahhoz, hogy keményen elveszítsem a büszkeségemet. Bár, azt már így is fehér kendővel búcsúztattam...

– Ennyire nem fájhat – kuncogta pihegve, miközben lehajolt hozzám, majd finoman megcsókolgatta a nyakamat, így még mélyebbre hatolt bennem ebben a pozitúrában. Hatalmasat kellett nyelnem, közben pedig összerezzentem. A karjaimon feküdt, és pár pillanat után zsibbadni kezdtek a kezeim is, ha az alfelemben lévő fájdalom nem lenne elég. – Ne aggódj, élvezni fogod – sóhajtotta a bőrömre, megnyalogatva a nyakamnak ívét, ujjait pedig abban a pillanatban kettőnk közé vezette, majd rámarkolt férfiasságomra. Egy kéjes sóhaj szaladt fel a torkomból, mikor végig simított a makkomon, majd rámarkolt egész hosszomra, kényelmes, ráérős tempóban masszírozva rajta a bőrt. Haloványan remegtem alatta, beharapott ajkakkal, hogy véletlenül se adjak ki hangot.

Nem, biztos nem fogok semmi nemű hangot kiadni. Már csak azért sem, mert ennyire rohadék. Ráadásul... az is idegesített, hogy akármennyire is zakatolt az agyamban, hogy rohadjon meg a főnököm, akármennyire is kántáltam magamban, hogy gyűlölöm az egész helyzetet... valahol a szívem mélyén igen is élveztem az egészet, a testemről ne is beszéljünk. Még a behatolásakor sem lankadt le a merevedésem, pedig az igazán fájt, de még annak következtében sem múlt el a vágyam, és ahogy simogatott, izgatott, ez fokozódott is.

Lehet, hogy beteg vagyok?

– Nem adsz hangot, hm? – kérdezte, lökve egyet csípőjével, azonban én erősebben martam fogaimmal ajkaimba.

Hoseok

Ajka elfehéredett az erős harapástól, amitől nem szabadult, hiszen minden erejével azon volt, hogy ne adjon ki semminemű hangot. Mélyeket löktem csípőmmel, teljesen elmerülve benne, egyáltalán nem gyorsan és erőszakosan, hogy mégiscsak szokja a méretem, ami valljuk be, nem a legkisebb. Azt szeretném, ha ő is éppúgy élvezné, mint én. Kezeimmel sem álltam meg a mozgásban hosszán, hogy el tudjon vonatkoztatni a fájdalomtól. Tudom, milyen kellemetlen érzés lehet ez számára, de még mindig jobb, mintha golyók használata nélkül merültem volna el benne, hiszen akkor csak még jobban fájna neki, így viszont nagyjából tudnia kellett, mi vár rá.

– Nyögj! – leheltem ajkaira, próbálva valahogy szétnyitni száját, de makacsul kitartott.

Megemelkedtem róla, majd combjára fogva húztam fel lábait, hogy kényelmesebben elférhessek benne és más szögből is tudjak lökni rajta. Vállaimra vettem lábait, majd tenyeremmel megtámaszkodtam két oldalán és úgy mozogtam benne egyre gyorsabban.

– Nem vagy igaz! – lihegtem az élvezettől elborult aggyal, ahogy rám szorított, de tartottam magam. – Add ki magadból! Hadd halljam a hangod! Hadd halljam a nevem, amint élvezed, amit csinálok! Tudom, hogy élvezed, Taehyung! – morogtam.

Hevesen rázta a fejét minden szavamra, hogy kimutassa ellenállását, pedig tegyen bármit, tudom, hogy élvezi. Elég egyértelmű. Erőteljesebbeket és mélyebbeket löktem rajta, tempómon folyamatosan változtatva, hol gyorsan, hol lassabban, de annál érzékibben ringatva csípőm forróságában elveszve. Egészen addig folytattam ezeknek a mozdulatoknak az ismétlődését, míg nem már arca elé húzta kezeit, nehogy véletlenül is meglássam pironkodó arcát vagy halljam élvezettel teli nyögésének hangját. Akartam hallani, akartam, hogy a nevem mondja. Semmi másra nem vágytam jobban ebben a pillanatban, csak arra, hogy ezt az apróságot megtegye. Néha-néha rám szorított, így az őrületbe kergetve. Végigsimítottam kockás hasán is, majd fel mellkasára, ahol újból kínozni kezdtem a mellbimbóját.

– Nyögj! – parancsoltam rá, majd a következő pillanatban, amint egy erősebbet csavartam rajta és vele egy időben köröztem egyet csípőmmel, száját nagyra tátotta, fejét hátravetette, kezeit ökölbe szorította és hangosan nyögött fel, miközben a lehető leginkább rándultak össze izmai férfiasságom körül.

Csillogó szemekkel néztem rá, körbenyalva ajkaim.

– Megvan? – morogtam.

A fejét rázta válaszul, de természetesen ezt nem hittem el. Megtettem ugyanezt a mozdulatsort, amivel pontosan ugyanazt a reakciót váltottam ki, mint előtte.

– Még mindig azt mondod, hogy nem? – folytattam folyamatos mozgásba állva abban a bizonyos pontban, hogy minél inkább ingereljem.

Szívem nagyot dobbant, hogy végre kiadta magából élvezetének egy részét, amit csak és kizárólag nekem köszönhet. Büszkeséggel töltött el a tudat, hogy erre vagyok képes.

– Verd magadnak! – hajoltam füléhez, mibe beleborzongott.

– N-nem! – nyögte válaszul hátravetett fejjel.

– A parancs az parancs, Taehyung. – sóhajtottam, és csuklójánál fogva én vezettem le magához kezét. – Látni akarom, ahogy az én és a saját munkát által élvezel el. Azt akarom, hogy a saját markodba történjen! – szakadt el végleg a cérna nálam.

Kibaszott szadista vagyok, de nem bánom.

Taehyung

Nem akartam megtenni. Ennél megalázóbb komolyan mondom, hogy nincs, én meg úgy élveztem az egészet, mint egy kis ribanc, aki kelleti magát. Ha mélyen bevallom... valahogy így is lehetett.

Felnyöszörögtem, majd lassan a merevedésem köré fontam az ujjaimat ügyesen, ugyanis a bilincs még mindig gátolt a némileges kézmozdításban, de próbáltam ezt a gondot kiküszöbölni és a lehető leggyorsabban megtalálni magamon a tökéletes fogást. Mikor sikerült és kéjesebben nyögtem fel, ívben hajló háttal, hallottam, hogy Hoseok felettem felmorrant, majd hirtelen éreztem az ujjait a halántékaimnál. Ugye nem? – Rögtön elkaptam a fejemet, ezzel kizökkentve magam a saját merevedésem kényeztetéséből.

– Ah! Ne ellenkezz már mindig – nyögte fáradtan, megállva a mozgásában egy pillanatra, viszont tövig maradt bennem, folyamatosan az érzékeny pontomat ingerelve így, ami egy nyüszítést csalt ki a torkomból kiszakadva. Nem fogom kibírni. Megőrülök.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy férfival ennyire jó lehet az aktus. Ha legközelebb nem akarna kibilincselni, és kicsit szadista hajlamait kiélni rajtam, biztos kezesebben feküdnék alá. Nem akartam magamnak konkrétan bevallani, de ahogy bennem mozgott, ahogy azt a pontot ingerelte bennem, hihetetlenül jó érzést, gyönyört nyújtott számomra, amit eddig egy nővel lévő aktus sem tudott felülmúlni. Igen, valahol rossz volt magamnak ezt bevallani, főleg úgy, hogy keményen meg lettem alázva.

Hirtelen elkapta a folyamatosan csóváló fejemet, majd egy határozott mozdulattal lerántotta rólam a szemfedőt, én pedig a gyönyörtől könnyes tekintetemmel néztem rá, elnyíló ajkakkal, amik haloványan meg-meg remegtek. Nem, nem akartam tudni, milyen arcot vághattam, de ahogy Hoseok rám nézett, valahogy éreztem, hogy számára egészen kecsegtető látványt nyújtok.

Felmordult, majd ujjaival keményen a combjaimra markolt, hogy kíméletlen tempót diktálhasson.

– Nézz a szemembe! A szemembe nézz és mozogjon a kezed – morogta vágytól fűtött hangján, mire hangosan felnyögtem, és tettem, amire kért: elkezdtem mozgatni merevedésemen az ujjaimat, folyamatosan kiengedve magamból élvezkedő hangomat. Felesleges lenne már visszafognom magam... inkább átadom a testemet, a lényemet is a túlfűtött erotikának.

Hoseok

A könnyektől csillogó szemei, amelyekkel az enyéimet fürkészte, pontosan olyan sötéten virítottak, mint az enyéim. Akarva-akaratlanul is egy nyögést csalt ki belőle már csak a látványa.

Igazítottam egyet a vállaimon pihenő lábán, miközben őrült tempóban döngettem, folyamatosan érve érzékeny pontját, minek hatására folyamatos nyögéseinek hangja töltötte be a szobát. Ajkaim megremegtek a melegségtől és a boldogságtól, a vágy ittas tekintettől és egyéb mástól. A szűk forróság, ami körbeölelt, az, hogy már egyáltalán nem fogta vissza hangját, egyre közelebb repített a csúcshoz. Izmaim megremegtek, ahogy támaszkodtam mellette, lehajolva hozzá, így gátolva kicsit a keze mozgását, de nem érdekelt. Mindenképp meg akartam csókolni. Érezni akartam azokat a puha ajkakat az enyéimen pihenni, miközben az én nevemet nyögi.

– A nevem... mondd a nevem! – morogtam, amint végre elkaptam párnácskáit és birtoklásba vettem azokat.

– H-Hoseok... – nyögte ki nehezen legnagyobb meglepetésemre. Arra számítottam, lélekben már arra készültem fel, hogy meg kell küzdenem vele ezért még megint külön, de nem. Beadta a derekát végleg és ennél jobban ezt semmi sem tanúsíthatta volna.

– Még! – nyögtem én is.

– Hoseok! – feszültek meg izmai. – Nh... nem bírom... – folyt le két könnycsepp halántékán, amiket nyomban lecsókoltam onnan. Az az édes tekintet, ami elém tárult mindennél jobban feltüzelt. Ha lesz legközelebb, akkor biztos, hogy nem fogom bekötni a szemét. Látni akarom, amint élvez, ahogy átadja magát a mámornak, és mindezt engem figyelve.

– Akkor ne bírd! – sóhajtottam. – Add ki magadból, gyerünk! Látni akarom, hogyan élvezel el a saját markodba! – nyögtem el a mondat végét, mire tágra nyíltak szemei. – Gyerünk! – Löktem egyre mélyebbeket, hogy minél hamarabb a csúcsra juttathassam. Már magam sem voltam messze tőle, de meg akartam várni, nem akartam idő előtt elmenni, mert sokkal jobban szerettem a partnereimmel együtt élvezni. Sokkal intimebb számomra, és ezt vele se fogom másképp tenni. Erősen tartottam magam, majd végül nyakába hajoltam, belihegve vékonyka, érzékeny bőrét, majd lepve el forró, édes csókokkal, hogy minél előbb elsüljön, mert már nehéz volt tartani magam. Túl közel voltam már és ezen egyáltalán nem segített, hogy rám szorított.

– Hoseoookh...! – nyögte hosszan nevem hátravetett fejekkel, gyönyörben úszó tekintettel. Tudtam, hogy nem kell sok neki, így a lehető legtöbbet beleadva mozogtam, hogy végignézhessem, amint elélvez, de nem bírtam tovább. Még előtte értek el a gyönyör első hullámai, amik végigborzongatták egész testem, tetőtől talpig, felmelengetve a bőröm, kielégült boldogsággal töltve meg lelkem és szívem egyaránt.

Taehyung

Folyamatosan nyögtem a nevét, a kéj és a gyönyör teljesen ellepte elmémet, nem engedve, hogy normális, ésszerű gondolatok telepedjenek annak mélyére. Mindent Hoseok és a cselekedetei töltöttek ki, az a hihetetlen nagy élvezet, amit nyújtott a szívemnek és a testemnek is. Igen, a szívemnek is. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyire vágyott rám, hogy ennyire az őrületbe kergettem, hogy ennyire fel tudtam húzni még úgy is, hogy egyáltalán nem akartam megadni magam hosszú-hosszú ideig. Lehet, hogy nem kellene így gondolkodnom és egyáltalán nem kellene ezt jó emóciónak betudnom, azonban így volt és ha akartam volna, sem tudtam volna mit kezdeni vele. Jó volt és kész. A testi kontaktusról nem is beszélve. A szenvedély hihetetlen perzselő, gyorsasággal futott végig a gerincem mentén, majd onnan szerteágazott az egész testemben, a bőröm alatt kúszva, mintha minden áron, elevenen akarna felégetni. Legszívesebben körmeimmel a hátát martam volna, miközben a nyögéseim is egyre sűrűbbek és magasabb hangúak lettek, de sajnos a bilincsbe szorított csuklóim ezt nem engedték.

Mikor éreztem, hogy forró nedve kitolt, s a nyakamra mordulva élvezett el, remegő testtel, felnyüszítettem. Az a forró, az a hihetetlenül meleg, égető érzés majd' az őrületbe kergetett. Ahogy belém élvezett, folyamatosan eltalálta bennem érzékeny pontomat, az utolsó lökéseit hajtva végre, s a nyakamat ostromolta mellette, pihegve, nekem pedig ez végszó volt: habár nem sikerült a nevét nyögnöm, de az első szótagot sikerült kimondanom, azzal egy időben pedig a tenyeremre élveztem, remegő lábbal és testtel.

A forróság másodpercenként futott végig a testemben, majd fáradtan pihegve, szuszogva ejtettem a fejemet a falapnak, hangosan zihálva, sűrűn nyeldesve. Ki volt száradva a szám…

– Eloldozol? – sóhajtottam fáradtan, a kezeimet mozgatva kettőnk között.

– Megérdemled vajon? – kérdezte halkan, megcsókolgatva a nyakamat. Még mindig bennem volt, és ha őszinte akartam lenni, nem vágytam rá, hogy kihúzódjon belőlem. A kellemes teltségérzettől nem akartam megszabadulni, így lassan átkaroltam lábaimmal a derekát, hogy még egy picikét maradjon, mielőtt végleg elhagyta volna a testemet.

– Megérdemlem – mondtam ártatlan hangon, félig lehunyt szemekkel.

Hoseok

A kielégültségtől csillogó szemei mindent elárultak számomra. Egész idáig mennyire a dolgok ellen volt, most meg az az ártatlan pislogás, amit levág, felbecsülhetetlen. Olyan, mint egy ribanc, egy mocskos ribanc, aki adja magát a túl szexi külsejével, de közben játssza a nehezen kaphatót, holott úgy élvezett, mint akiknek nincs is ellenükre a dolog, ha nem jobban.

– Talán azt hiszem megérdemled – vigyorogtam rá, majd miközben egy újabb csókot csentem tőle, lassan kihúzódtam belőle, de félúton meg kellett állnom, mert lábaival úgy szorított vissza magához. Kíváncsian felhúzott szemöldökökkel néztem ártatlanul pislogó szemeibe. – Engedj! – szóltam rá, mire lebiggyesztette az ajkait, de lábait készségesen tárta szét nekem, hogy ki tudjam húzódni belőle. – Bezzeg az elején nem voltál ilyen kis szófogadó! – korholtam, de csak a szemeit forgatta a kijelentésre.

Egy pillanattal később már elő is halásztam a kulcsot, megszabadítottam a bilincstől és minden egyéb más tárgyat is eltettem láb alól, miközben felöltöztünk, majd mikor ezzel végeztünk, már épp a sliccem húztam felfele, mikor mély levegőt véve néztem szemeibe.

– Taehyung – szólítottam meg, mire kíváncsian kapta rám édes szempárját. – Mivel te közel állsz hozzám, úgy érzem, tudnod kell a legfontosabb dolgot – sóhajtoztam nagyokat. Nehéz volt ilyen téren megnyílni előtte. – Tudod, ha nem is szeretnéd ezt megismételni, szeretném, ha mindig az eszedbe jutna, hogy visszanézem majd ezt a mostani felvételt, és a te élvezkedő látványodra fogok újra és újra elélvezni – vigyorogtam perverzen, közben elé lépve és arcába hajolva.

Nyomban fülig pirult, és amint tudatosult benne mondandóm jelentősége, idegesen hőkölt hátra.

– Tessék? Azt hogy? – nyíltak tágra szemei.

– Vannak az irodámban elrejtve biztonsági kamerák, amiknek a hozzáférhetőségéhez egyedül nekem van meg a jogosultságom.

– Kamerák!? – akadt ki teljesen. – Itt? És, ha bárki meglátja?

– Nyugodj meg, csak én fogom nézni. – vigyorogtam szemtelenül.

– Ne nézd! – lökött egyet mellkasomon. – Nem engedem, hogy nézz! Ez személyi jogsértés!

– Ne szenvedj ennyit, mert bármi legyen, abból kettőnk közül te jönnél ki rosszabbul.

– D-de... – motyogta.

– Semmi, de! – emeltem a magasba mutatóujjam. – Most pedig menj a dolgodra – kaptam fel az ajtó kulcsát.

Ettől a naptól kezdve pedig akárhányszor felhergelt valamivel, szándékosan előtte indítottam el a saját gyártmányú pornónkat, mire olyankor fel akart mondani és roppant zavarban volt, de végül mégis mellettem maradt, amit én előszeretettel ki is használtam.