Lust (V)iolent Muse (15/?) VMin +18

Cím: Lust (V)iolent Muse

Alkotó: Nana & Nóri

Hossz: ??

Besorolás: +18
Párosítás: Jimin (Park Jimin) & V (Kim Taehyung) [BTS]

Műfaj: AU, Humor;

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance, YAOI, erotikus jelenet!

Összefoglalás: Jimin és Taehyung gyerekkori legjobb barátok, ráadásul egy egyetembe is járnak, azon belül egy osztályba is és mind a ketten művészeten hallgatók. Nem tudnak egymás nélkül létezni, képesek lennének a másik hiányába akár bele is halni; olyanok, akár a testvérek. Jimin részéről főleg, ugyanis ő egyke, így Taehyung a mindene és ebből adódóan minden butaságát el is nézi barátjának, ami sokszor keveri őket slamasztikába. 
Jimin túl elnéző és egy földre szállt angyal, míg Taehyung túl lobbanékony és egy igazi kisördög... 

Hozzáfűzés: Ééééééés végre itt van a folytatás! :3 
Reméljük, tetszeni fog nektek! <3
Jó olvasást! <3

Nóri írja Taehyungot!

Nana (én) írja Jimint! :3

Taehyung

Ahogy ezt mondja és amilyen arccal néz rám, úgy érzem, mindjárt én bőgöm el magam. Olyan kedves, ahogy ezt mondja, ahogy néz, ahogy tényleg érzem felőle azt, hogy valóban mennyire hiányozhattam neki. Mielőtt újra picsásan viselkednék előtte, könnyes szemekkel, egy halk nevetést hallatva, magamhoz húzom és homlokára nyomok egy csókot, aztán újra megölelem, gyorsan letörölgetve, megszökött cseppjeimet.

– Itt vagyok és nem hagylak el többé – mondom halkan, szorosan ölelve a másikat, aki ugyancsak úgy ölel, hogy a szuszt majdnem kiszorítja belőlem, de ezt egyáltalán nem bánom.

– Ígérd meg! – mondja komolyan, ahogy karjaival sokkal erősebben ölel.

– Ígérem – simítok ujjaimmal rezes hajába, s amint sikerül viszonylag megnyugodnom lassan elhúzódva tőle az ő szemeibe nézek, amikben most annyi öröm csillog, mint még soha. Hajából ujjaim az arcára siklanak, majd ahogy közelebb húzom magamhoz, egy apró puszit hintek ajkára, amit ő azonnal egy csókba vált át. Mondanom sem kell, hogy milyen örömmel fogadom el csókját, viszonozva azt, hagyva, hogy eldöntsön a kórházi ágyban, karjaimat pedig azonnal nyaka köré fonom. Olyan meghitt és édes ez a pillanat, hogy úgy érzem a szívem majd kiugrik a helyéről örömömben, és ennek bizony a gép is hangot ad a szapora, hangos pittyegésével. Jimin egy halk kuncogást hallatva engedi el ajkaimat, így én is egy aprócska mosolyt eresztek meg.

– Nyugi, TaeTae. Nyugi – mosolyogja, egy újabb aprócska puszit nyomva ajkaimra, így mielőtt bármit is mondanék, hallom, ahogy kinyílik a kórterem ajtaja, így Jimin egy pillanat alatt mászik le rólam, mintha itt sem lett volna az előbb. Az orvos abban a pillanatban, hogy meglát, el sem akarja hinni, hogy ébren vagyok. Tény, hogy egy hónapig nem voltam magamnál, de nem kell azért eltemetni. Ezután vizsgálatok tömkelegén veszek részt, tolnak egyik szobából a másikba, orvosról-orvosra, Jimin pedig végig itt van, végig velem van, amiért külön hálás vagyok. Nála jobb barátot nem is tudnék mondani. Imádom őt. Ha hazaérünk, kifaggatom, hogy mi történt ezalatt az egy hónap alatt.

Az orvosok a sok vizsgálás után, persze bent akarnak tartani, de baromira nincs kedvem már itt feküdni. Elegem van, igaz, nem emlékszem erre, hogy itt voltam, de még is, úgy érzem, hogy elég volt, bőven! Így saját felelősségre hazaengednek, aminek az a hátulütője, hogy az izmaim eléggé gyengék. Tudok járni, csak olyan hamar elfáradok, mintha most lennék 80 éves, aki alig bírja már az iramot. Azonkívül, én is rendesen vesztettem a súlyomból, tekintve hogy nem ettem normális kaját, amit most hihetetlenül kívánok.

– Tényleg, akkor anyukád megcsinálja a kedvencemet? – érdeklődöm, hiszen valahonnan rémlik, hogy az anyukája főzni fog nekem, amit imádok. Tényleg nem tudom, hogy honnan szedem mindezt, de úgy érzem, hogy olyan boldog vagyok ettől, ha rágondolok. Jimin egy pillanat alatt megáll mellettem, ahogy belém karolva tart, hiszen ragaszkodtam hozzá, hogy gyalog menjünk haza, nincs kedvem buszozni, vagy autókázni.

– Te... emlékszel erre? – szegezi kérdését nekem, amit persze nem értek, hogy miért ilyen nagy dolog ez az ő számára.

– Nos... csak annyit tudok, hogy kapok kaját. Hogy honnan tudom, azt nem tudom – nevetem, elmagyarázva neki, hogy nem értem mindezt. – Ó, és igaz... IU-val mi a helyzet? Összejöttetek? – kuncogom, ahogy újra mellette sétálok. – Jártok már?

Jimin

Hatalmasra nőtt szemekkel néztem rá, ugyanis nem hittem el a kérdést. Az előbb csókoltam meg a kórházi szobában, és megkérdezi, járunk-e már IU-val? Mégis... ezt hogy hozta össze? Vagy hogyan jött a gondolat? Szerinte megcsókoltam volna úgy, hogy egy kapcsolatom van, nem mellesleg egy lánnyal? Értetlenül néztem rá, kicsit összezavarodottan, és ekkor ugrott be: ő nem gondol rám máshogy, csak egy barátra, akivel létesít némi extrát, és nyilván azért teszi fel kuncogva a kérdést, mert nem izgatja, kivel vagy mivel vagyok együtt, attól meg nem tart, hogy kielégületlen lesz, ugyanis azóta, hogy kielégítettük egymást, nem volt köztünk semmi.

Felsóhajtottam, majd megköszörültem a torkomat, hogy immáron választ adhassak a kérdésének, lehetőleg semlegesen, nem akartam, hogy bármily' nemű érzelem kirajzolódjon arcomon, vagy hangomon. Nem akartam, hogy kérdések hadát tegye fel, amire valószínűleg nem tudtam volna semmilyen módon válaszolni.

– Nem, nem járunk – mondtam, rámosolyogva. – Ugyan, elhívott egy tényleges randira, de nemet mondtam, mert nem vagyok belé szerelmes – vontam vállat hanyagul. Persze, azért mondtam nemet, mert nem belé, hanem Taehyungba vagyok szerelmes, de ez már részletkérdés, nem kell erről tudnia a másiknak, ugyanis nem úgy nézem, mintha ő lángoló érzelmeket táplálna irántam. Bár, a lángoló érzelem nálam is túlzás, csak... csak szeretem. Szeretem, jobban, mint bárkit.

– Ó, szomorúan hallom – mondta, kissé lebiggyesztve az ajkait.

– Ez van – vontam vállat mosolyogva. – Majd talál mást – kacsintottam rá, hümmögve sétálva mellette.

– Hogyhogy meggondoltad magad? Olyan sűrűn beszéltetek, meg találkoztatok, meg minden – mondta, mire ránéztem, de ekkor már a kapuban álltunk, amit nagy nehezen kitártam, hogy bemehessünk rajta, s mikor ez sikerült, az ajtó felé vettük az irányt.

– Mondtam már – szuszogtam, lehunyt szemekkel, ahogy a bejárati ajtó kilincsére kulcsoltam ujjaimat –, nem vagyok belé szerelmes. Nekem ő csak barát volt, semmi több. Megdughatnám, de nem fogom bántani, és magamat sem. Nekem is fájna, ha csak úgy átmennék valakin, téma zár - mosolyogtam rá, benyitva a lakásba. – Anya! Megjöttünk! – daloltam vidáman, lerúgva magamról a cipőimet.

Taehyung

A mondandójára némán pislogok, hiszen ahogy elnézem, elég kellemetlen neki ez az egész, amit megértek. Jobb lesz, ha nem feszegetem, hiszen nem akarok neki rosszat. Azonban... olyan önző vagyok. Sunyi módon, valahogy örülök, hogy nem jött össze IU-val, úgy érzem, hogy így nem lesz meg az az akadály, ami a baleset előtt is előttem volt, vagyis ami a fejemben volt. Szerencsére ezt nem mutattam ki akkor sem és most sem fogom, ha esetleg lesz egy másik lány az életében, aki fontos lesz a számára. Viszont, most örülök. Ahogy a kellemes meleg átjárja a testem, azonnal egy halovány sóhajt eresztek meg, lassan lehúzva a cipőt a lábaimról, amihez ugyan le kell ülnöm, hiszen rettenetesen elfáradtam. Látszik, hogy egy hónapig nem használtam az izomzatomat.

– Jól vagy? – hallom meg Jimin aggódó hangját, amire azonnal felmosolygok rá.

– Persze, csak elfáradtam – szuszogom, aztán, ahogy felállok, már csak az anyukáját pillantom meg a folyosó végén, aki szinte hozzám rohan, majd szorosan a karjaiba zár, mint egy óvó anyuka. Elnevetem magam, hiszen rettenetesen jólesik ez a gesztus. Tény, nekem olyan, mintha csak napokat töltöttem volna a kórházban, de nekik biztos nehéz volt.

– De örülök, hogy jól vagy – szipog a mellkasomnál, majd amint elenged, tenyereibe fogja mind a két arcfelem. – Felelőtlen kölyök! – mormogja könnyektől csillogó szemekkel, aztán, amint megtörli őket, elenged, és előre megy a konyha felé.

– Sajnálom, legközelebb jobban figyelek – kuncogom, mintha csak egy semmiség lenne, aztán követjük mind a ketten, ahol az illatok teljesen elhalmoznak minket. A kedvencemet főzte, amiért külön hálás vagyok, na meg a másik, hogy itt tényleg, de tényleg otthon érzem magam. Egy szerető családban, amit szívem szerint, soha nem hagynék el.

A vacsora után, Jiminnel felmegyünk a szobába, ahol elfekszek az ágyán, hiszen tényleg elfáradtam. Szemeimet lehunyva hangosan felszusszantok, ekkor hallom, ahogy ő is elfekszik mellettem. Szemeimet kinyitva azonnal ránézek, megpillantva, ahogy tekintetével folyamatosan engem figyel, némi megnyugvással bennük, ahogy gondolom örül, hogy ébren vagyok. Biztos, hogy nagyon megijesztettem, tekintve, hogy nem ehetett sokat, amitől lefogyott. Halkan felszusszantva odahúzódom hozzá, ő pedig azonnal magához ölel. Halvány mosollyal az arcomon döntöm fejem a mellkasának, beszippantva az édeskés illatát.

– Köszönöm, hogy mellettem voltál – mondom halkan a mellkasának, miközben én is átölelem és a hátát cirógatom ujjaimmal.

– Ez csak természetes – mondja halkan, mély hangon, miközben a hajamba csókol. Azonnal egy mosoly kúszik az arcomra.

– Hmmm… – motyogom, ahogy lehunyom a szemeimet. – Annyira boldog voltam, mikor felébredtem és megláttalak. A szívem majd' kiugrott a helyéről – eresztek meg egy halk kuncogást, ahogy felnézek rá, majd odahajolva ajkaihoz, egy lágy csókra hívom őket. Annyira jó Jiminnel csókolózni. Szeretem érezni azokat a puha ajkakat, olyan... olyan hívogatóak. Viszont, az is igaz, hogy egy csajt kell keresni neki, nehogy... nehogy elcsesszem az életét. Ujjaimmal végig simítok a hátán, fel egészen a rézvörös tincsekig, amikbe belevezetem ujjaimat, jól beletúrva a csók közben. Igaz, hogy akkor nem érezhetem majd ezeket az ajkakat, de nem érdekel. Ha ő úgy boldog lesz, csak az számít. Jimin a legfontosabb a számomra.

Jimin

Elmosolyodtam, mikor lágyan, finoman csókolta meg ajkaimat, közben pedig végig simított a hátamon, belesimítva a tincseimbe, kissé meg is markolva őket, hogy azoknál fogva húzhasson még közelebb magához, én pedig elmélyítettem a közöttünk lévő, éppen folyó szenvedélyes csókot, miközben lehunytam a szemeimet. Boldogabb voltam, mint valaha, s ha belegondoltam, mennyire kínkeservesen, szenvedősen telt el az az egy hónap, a szívem újból beleremeg. Egyszerűen csoda, hogy sikerült túlélnem, mert mindig napról napra éltem, annyira féltettem, aggódtam a másikért, de szerencsére most itt van velem, és elvileg semmi baja sincs, aminek hihetetlenül örültem is. Nem tudom, mit tettem volna, ha valami sokkal komolyabb baj éri – biztos, hogy abba bele tudtam volna őrülni. Nem tudtam volna elviselni, főleg annak tudatában, hogy tehettem volna valamit, felhívhattam volna, mikor gondoltam, de nem, nem tettem semmit. A bűntudat még mindig marcangolt érte, teljességgel jogosan, de legalább már nem volt annyira, de annyira elviselhetetlen, mint előtte. Még mindig fájt, mardosott az egész, de valamelyest enyhébb volt, hiszen tudtam, hogy minden rendben van, látszólagosan még boldog is, hát még én!

– Hát még én mennyire boldog voltam, mikor felébredtél – mosolyogtam a szájára, elsimítva egy éppen a szemébe lógó, kósza tincset, gondosan kisimítva szeméből a haját, hogy teljesen íriszeibe nézhessek, amik vadul csillogtak. Hihetetlenül szerettem, de féltem volna ezt neki ilyen nyíltan bevallani. Úgy éreztem, még várnom kellene, főleg, hogy megbeszéltük, csak barátság extrákkal dologban leszünk benne, ez pedig már bőven mélyebb annál - a legmélyebb -, és nem szerettem volna elijeszteni őt magamtól. Szerettem volna szeretni, de talán jobb, ha messziről szeretem, úgy, hogy ő azt ne vehesse észre.

– Elhiszem – kuncogta, játszadozva a tincseimmel, én pedig mosolyogva csókoltam meg újra, miközben végigvezettem ujjaimat a mellkasán, majd lassan levezettem a kezemet az ölére, és azonnal férfiasságára simítottam a nadrágján keresztül, mire halkan felsóhajtott, egyenesen az ajkaim közé, halványan megremegő testtel. – Mit... mit csinálsz? – kérdezte, mikor elkezdtem masszírozni ékességét, ezután pedig megharapdáltam alsó ajkát, lehunyva a szemeimet.

– Csak kielégítelek. Vágyom rád, de még nem vagy a helyzet magaslatán ahhoz, hogy aktust létesítsünk, de nagyon csíped a szemem... szóval... szeretnélek érezni – sóhajtottam a szájára, benyúlva a nadrágjába, megsimítva merevedését, a lehető legerotikusabb hangomon búgva, aminek hatására halkan felnyögött, megremegő testtel.

Szerettem a reakcióját, és szerettem felizgatni is. Élveztem, hogy elég volt pár mondat, pár simítás ahhoz, hogy merev legyen.

Taehyung

Hihetetlen, hogy mennyire kívánom őt. Ahogy a merevedésem érinti és ahogy csókolja az ajkaimat, ahogy beszél hozzám, mind-mind teljesen beindít. Érzem, ha egyre jobban belemélyedünk mindebbe, lehet, hogy az állapotom mellékes lesz, és én fogok olyat tenni vele, ami biztos, hogy meglepné. Tény, hogy gyenge és fáradékonyabb vagyok, de annyira tetszik amit csinál. Hihetetlenül jólesik.

Felnyögök, amikor végig simít a hosszomon, majd ujjaival megáll a makkomnál és azt kezdi el masszírozni, amitől a testem azonnal megremeg, fejem pedig picit hátravetem. Ujjaimmal jobban a hajába marok, főleg, amint merevedésem kiszabadítja a hűvösebb levegőre. El sem hiszem, hogy újra ezt csináljuk, csak most nem én vagyok a kezdeményező fél, ez pedig tetszik. Rohadtul tetszik ez a határozottabb Jimin, aki benyúl a nadrágomba, hogy segítsen rajtam is, és persze magán is. Mikor gyengéden megharapdálja az alsó ajkam, én azonnal közelebb húzom magamhoz, hogy egy vadabb, kissé szenvedélyesebb csókra hívjam azokat a kívánatos ajkakat.

Érezni akar? Csípem a szemét? Úgy érzem, hogy az egoizmustól és a boldogságtól majd kicsattanok, hihetetlenül jól esik, hogy ennyire tetszem neki még akkor is, ha csak barátok vagyunk extrákkal. Hamar a csókba nyögök, amikor picit határozottabban mozgatja ujjait a merevedésemen. Ölemet így kicsit határozottabban dörgölöm a tenyerének, amitől újabb nyögést hallatok a még mindig szenvedélyes csókba, végül elhúzódva arcától, majd kezére fogva, elhúzom azt is magamtól. Ajkaimat megnyalva egy pillanat alatt a csípőjére ülök, enyhén megremegőtesttel, ahogy a vágy végig cikázik a testemen. Mikor lenézek az arcára, látom tekintetében azt a vadabb csillogást, ami arra hívja fel a figyelmem, hogy bizony most nagy önuralmat gyakorol maga felett, ahogy végig néz rajtam. Elvigyorodva ismét végig nyalok alsó ajkamon, végül lehajolva hozzá ajkait elkerülve az arcát borítom be csókjaimmal, közben az ölemet elkezdem mozgatni az övén, így férfiasságunk folyamatosan egymásnak dörzsölődik, aminek következtében ő is felnyög, akárcsak én, viszont a csókjaimmal nem állok meg. Lehaladok a nyakára, egészen a kulcscsontjáig, ahol végig nyalogatom a vékony bőrét, majd óvatosan megharapdálom. Felmorran, akárcsak egy jókora macska, majd dús, kissé megnőtt hajamba túr ujjaival, míg én a felsőjéhez nyúlva, lehúzom azt a testéről, hogy a felsőtestét azonnal szabaddá tegyem, majd ajkaimmal immár a fedetlen mellbimbóját csókolgassam körbe, majd nyelvemmel körözve az érzékeny felületen, végül ajkaimat rátapasztva megszívjam azt, ölemmel pedig folyamatosan, egy pillanatra sem állok meg, hagyva, hogy immár kőkemény merevedésünk érjen egymáshoz, igaz az övé a nadrág rejtekében, míg az enyém a szabad levegőn. Felsóhajtok bőrére, amikor ujjait megérzem a csípőmön, hogy jobban magához húzzon, hogy jobban érezzük egymást, de ez továbbra sem gátol meg abban, hogy mellbimbóit addig kínozzam, mígnem meredezve és kőkeményen álljanak nedves ajkaim között, amit élvezettel harapdálok meg. Újabb mély nyögést hallat, így hogy fokozzam az élvezetét, erősebbet lökök csípőmmel, amitől azonnal hátraveti a fejét, így én lejjebb haladok nedves csókjaimmal a hasára, csípőmet így lejjebb csúsztatva a combjaira.

– Érezni szeretnél? – teszem fel kérdésem, felnézve azokba a vágyakozó szemekbe. – Hogy szeretnél érezni? Így? – kérdezem, ahogy ujjaimmal végig simítok vágyán a nadrágja takarásában, majd ahogy újabb csókokkal lejjebb haladok az alhasához, hirtelen nyelvemmel végig nyalok nadrágján a kőkemény tagján. – Vagy így? – lehelem rá szavaimat, majd erős, izmos combjain simítok végig, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust.

Jimin

Ringyó. – Ez volt az első, ami eszembe jutott, ugyanis tényleg úgy viselkedett, akár egy rosszul nevelt kis szajha. Majd megbolondított, ahogy a szemeimbe nézve, csintalanul, huncutul tette fel a kérdéseket, én pedig legszívesebben letepertem volna, hogy istenesen a magamévá tehessem, de ez még korai lett volna, tekintve, hogy még az állapota hagy némi kívánnivalót maga után. Biztosan jól esne neki is az együttlét, de a következmények már kevésbé, és véletlenül sem szerettem volna, ha rosszabbul érezné magát esetleg, de ha így folytatja, nehezen fogom tudni visszafogni magam. Tényleg úgy viselkedett, mint egy vérbeli ringyó, de meg kellett vallanom őszintén, rohadtul tetszett.

– Ne szórakozz – sóhajtottam, mire elkuncogta magát, majd lágyan végig nyalt újra a nadrágomon, egyenesen ott, ahol a férfiasságom volt, ez pedig egy hangos, mélyről jövő nyögést vont maga után. Persze, eszembe jutott, hogy kicsit halkabban kellene, ugyanis nem lenne jó, ha anya ezt hallaná, de ki tudna ellenállni bárminek, amit ez a kis hímkurva csinál? Igen, tényleg az. Lehet, hogy egy kicsit túlzás, de... egyszerűen megőrjít.

– Ki mondta, hogy szórakozok? – kuncogta, mire felmordultam, és azonnal fellöktem a csípőmmel, de ő kuncorászva nyalt újra végig nadrágomon, nálam pedig valahol itt szakadt el az a bizonyos cérna, s olyan erőteljesen, ellent mondást nem tűrően ültem fel, hogy majdhogynem lepottyant az ágyról, de sikerült idejében elkapnom a karját, és azzal a lendülettel magam alá gyűrnöm, mintha csak egy könnyed kis bábú lenne. Hiába fogytam rengeteget, még mindig erősebb voltam nála - vagy csak ügyesen hagyja magát. Végül is, az utóbbi opció sincs kizárva.

Mikor magam alatt tudhattam a testét, azonnal ajkaira hajoltam, vadul, szenvedélyesen csókolva a párnácskáit, majd közben lerángattam magamról a nadrágot – nagyon nehezen... –, s miután sikerült megszabadulnom a felesleges ruhadaraboktól, azonnal a combjaira ültem, úgy férkőzve merevedéséhez, hogy az enyémmel tudjam összefogni. Mikor ez sikerült, ajkai elé emelte a kezét, én pedig elvigyorodtam, halkan pihegve, úgy nézve gyönyörben úszó arcát.

– Mondtam, hogy ne szórakozz – sóhajtottam, majd lassan elvettem a tenyeremet, és kellően benedvesítettem azt ajkaimmal, majd visszahelyeztem eredeti helyére, összefogva mindkettőnk merevedését, úgy masszírozva, mozgatva magunkon a kezemet. Néha még előre is löktem a csípőmmel, hogy még inkább az őrületbe tudjam kergetni, ő pedig az ajkai elé tett kezekkel nyöszörgött, remegő testtel, félig lehunyt pillákkal. – Csak nem tetszik? – pihegtem, folyamatosan ringatva a csípőmet, mozgatva a tenyeremet, gondosan, hogy mindketten kaphattunk az élvezetből, azonban csak az egyik tenyerem nem volt elég, így a másikat is magunk közé kulcsoltam, együtt mozgatva mind a két kezemet, mire megvonaglott a teste, felakadt szemekkel. – Vagy nem elég jó? – vigyorogtam, halkan zihálva, lassítva kezeim mozgásán, kínzóan lassan húzva le a bőrt mindkettőnk férfiasságán. Persze, ezzel magamat is kínoztam, de az ő látványáért mindent megért.

Taehyung

Hangosan zihálok, mikor ilyen lassan kezdi el mozgatni tenyerét a merevedésemen, hiszen ez valami idegtépő főleg, hogy egyre többet és többet akarok. Ha nem kapom meg, biztos, hogy beleőrülök. Fejemet oldalra döntve, félig lehunyt pillákkal nézek fel rá, szinte könyörögve, hogy gyorsítson a mozgásán, mert ez egy igazi kínzás. Szemeiben viszont látszik, hogy eszében sincs gyorsítani, szinte látom rajta, hogy mennyire élvezi azt, hogy kínozhat engem szexuálisan. Azonban, én sem most jöttem le a falvédőről. Tudom, hogy ő is alig bírja, hogy őt is majd' megőrjíti ez az egész, így ahogy fellököm a csípőmet, belőle is egy halk nyögés szakad fel, akárcsak belőlem.

– Mit szeretnél? – hallom mély hangját, ahogy ajkát egy eszelős félmosolyra húzza. Olyan szemét, én nem szórakoztam így vele. Viszont, nem adok választ, hanem elfordítom tőle a fejem, miközben hátamat ívben feszítem meg ezzel is a tudtára adva, hogy nem bírom már ezt sokáig, akarom, hogy folytassa, hogy többet adjon nekem.

– Nem válaszolsz? – érdeklődik, míg én újra fellökök a csípőmmel, hátha ezzel picit eszét veszem, de nem. Túl akaratos, túl makacs, mint ahogyan ezt már megtapasztalhattam. Annyira elnyújtja már ezt a lassú tempót, hogy nem tudok már mást csinálni, mint kérlelni. Alsó ajkam beharapom, majd elnyitom őket egymástól, hogy szóra nyissam őket.

– Kérlekh! Kérlekh csináld gyorsabbanh – nyöszrgök, picit megtekergetve alatta a csípőm, hátha elérek nála valamit.

– Parancsolgatsz? – nevet fel halkan, amire azonnal erősen megrázom a fejem.

– Nemh. Kérlek – nézek rá, már-már könnyes szemekkel, ahogy nem tudok eljutni a kielégülésig, ahogy nem enged elmenni. - Könyörgök, gyorsíts, nem bírom már ezt – nyüszítek fel, fejem is hátra vetve a párnába, hogy kimutassam mindazt, mennyire nem bírom már. Sőt, kezére fogok, picit arra ösztökélve, hogy mozgassa gyorsabban kezeit vágyunkon. – Jiminie – nyüszítek ismét, kidomborítva a mellkasom, s már érzem, ahogy pár könnycseppecske megszökik a szemeim sarkából, hogy végig nyalják arcomat és a párnába lehullva eltűnjenek.

Ha nem segít rajtam, a végén én fogok a felálláson módosítani, hiszen tényleg nem bírom már. Túl jó amit csinál, túl erotikus, még akkor is, ha kínoz. Annyira élvezem, mint még soha semmit.

– Jimin – lehelem újra a nevét, hátha meghatom, hátha fogást találok az elméjén, hogy megtegye mindazt, amire hihetetlenül vágyok. Ha kell leszopom, csak segítsen nekem.

Jimin

Elkuncogtam magam a heves reakcióján, hiszen tényleg szórakoztató volt, ahogy szenvedett a lassú iramom miatt. Tény, kínoztam magamat is rendesen, lassan már én is alig bírtam magammal, de egyszerűen túl gyönyörű, túl csodálatos látvány volt, ahogy folyamatosan kidomborította a mellkasát, ahogy remegett alattam, vonaglott a teste, s már a könnycseppjei is útnak indultak az arcán, remegő ajkakkal. Túl szép volt, túl kívánatos, hogy ha lehetett volna, életem végéig néztem volna ezt az arckifejezést, a csodálatos testét - hiába nem volt rá lehetőségem.

– Kérlek! – nyögte, már ívben feszítve meg a hátát, s éreztem fenekem alatt, milyen erőteljesen feszítette meg a combizmait, mire elmosolyodtam, s halkan pihegve gyorsítottam csípőm mozgásán, majd lassan ugyan, de felgyorsítottam tenyereim mozgását is, majdhogynem hihetetlen tempóban verve mindkettőnk farkát, ő pedig folyamatosan vonaglott alattam, nyöszörgött, alkarját ajkai elé emelte, ráharapva húsára, ami csak még több élvezetet adott nekem, majd egy pillanat alatt feszült meg az egész teste, s mikor éreztem az élvezetét a saját férfiasságomon, megremegtem, halkan nyögve egyet, majd előre bicsaklott a fejem, és egy hangos nyögés kíséretében élveztem én is saját tenyerembe, hátra feszítve a fejemet.

Pihegve, kissé zihálva néztem le rá, még lassan mozgatva magunkon kezeimet, amik aprócska remegéseket váltottak ki belőle, és belőlem is, majd ezután elmosolyodtam, és lehajolva hozzá, finoman megcsókolgattam az ajkait, elvéve mindkét kezemet magunkról, amit egy szusszantással nyugtázott, egyenesen a számba engedve azt.

Újra elmosolyodtam, azután pedig egy nyögés mellett másztam le róla, s az éjjeliszekrényemhez nyúltam papír zsebkendő után, majd gondosan megtörölgettem a kezemet, utána egy tisztával megtisztítottam Taehyungot, és magamat is, majd elfeküdtem mellette, kissé fáradtan, felkönyökölve a párnára, arcomat a tenyerembe temetve.

A fiatalabb felsóhajtva fordult felém, majd hirtelen emelte meg mindkét karját, s elkapva az arcomat, lehúzott magához, szenvedélyes csókba invitálva, amit mosolyogva fogadtam el, félig a testére fekve, végig simítva derekán és combján, ameddig csak elért a kezem.