Not so fairytale - VKook (7/?)

Cím: Not so fairytale

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +16

Műfaj: AU, humor, fantasy

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance, erotikus tartalom

Összefoglalás: Kim Taehyung egy fiatal, egyetemista fiú, anglisztikára jár, és Dublinban kirándulnak az osztályában, jó ideig, viszont Taehyung olyan, akár egy szürke kis egér – nagyon helyes, és szép, de olyan visszafogott az öltözködése, a megjelenése, akár egy negyvenes férfinak, őt ez mégsem zavarja, így érzi jól magát.
Azonban a Dublinban töltött utolsó éjszakán sétálni megy, és belebotlik a parkban egy nagyon furcsa, különös férfiba, akiről eleinte azt hiszi, jelmezbálról szabadult idióta. Végül kiderül, hogy egyáltalán nem jelmezbálból jött a férfi, hanem egy teljesen más helyről, s ha ez még nem lenne elég, fenekestül felforgatja a fiatal egyetemista életét... 

Hozzáfűzés:  Itt is a következő rész! :D
Reméljük, tetszeni fog nektek!
Jó olvasást! <3

Én (Nana) írom Taehyungot!
Nóri írja Jungkookot!

Jungkook

Nem fogom megdugni? Könyörgöm, az előbb is csak egy hajszál választotta el attól, hogy tovább haladjon, aztán teljesen megadja magát nekem. Biztos vagyok benne, ha nem szólalok meg, akkor már most ott tartanánk, hogy mélyen benne mozognék, és az agyáig kefélném a testét, mígnem önkívületi állapotba nem juttatnám. Igen, biztos, hogy így lenne. Azonban, ahogy elnézem, neki elég egy-két szó, amitől teljesen kizökken, aztán ellenkezni kezd, mint egy hisztis csitri. Mondjuk, nem mintha bánnám.

Ajkaimat megnyalva, lenézek a nadrágomra, amin látszik, hogy mennyire felizgatott már csak azzal, ahogy rám mászott, ahogy engedte magát, és amilyen arckifejezést produkált felém. Kedvem lenne újra neki esni, de még mindig más terveim vannak.

– Segítsek? – érdeklődöm, ahogy mellé sétálok, aztán leguggolok hozzá, közelről figyelve az arcát. Nem, nem is azt, amit csinál, hanem az arcát. Szinte megigézve figyelem, mintha bármelyik pillanatban valami csodát csinálhatna. Tudom, hogy nem lesz ilyen, de élvezetes az őrületbe kergetni már csak a vonzerőmmel is.

– Megoldom, köszi – feleli, ahogy a bőröndből kiszedett cuccait összehajtogatja, majd a szekrényhez indul velük, hogy betegye azokat a helyükre.

– Pedig szívesen segítek.

– Nincs szükségem a segítségedre. Így is eleget segítettél – sziszegi, ahogy rám pillant szúrós tekintettel.

– Csak nem irónia? – húzódik félmosoly az arcomra. Esküszöm, olyan vicces figyelni és szívni a vérét.

– Istenem, hagyj békén – forgatja meg szemeit, szinte már úgy, hogy majd' kiesnek azok a helyükről.

Gonosz kacajt hallatok, azzal csak leülök az ágyra, hogy onnan figyeljem a serényen pakolgató fiút. Persze, tekintetemet folyamatosan böki az a dolog, ami a nadrágjában dudorodik. Úgy megfognám, aztán felhergelném, hogy szinte szét durranjon az erekciója. Biztos nagyon ki lenne, arról nem is beszélve, milyen arckifejezést produkálhatna. Vicces, és rendkívül erotikus lenne. Tekintetem újra végig vándorol TaeTae testén, mígnem a fenekén állapodik meg, mikor leguggol a másik bőröndjéhez, hogy abból is kiszedje a cuccait. Meg kell nyalnom hirtelen kiszáradt ajkaimat, ugyanis érzem, hogy a kemény hímtagom inkább nekem akar szétdurranni a látványra.

Heh... a karma visszavág, nem igaz?

Felszusszantva fekszem hanyatt az ágyán, szárnyamat is szétterítve, nehogy szétnyomjam őket, így úgy nézhetek ki, mint egy idióta pillangó. Másképp viszont nem megy, csak is így.

– Mondd csak, holnap megmutatod nekem a várost? Kíváncsi vagyok az itteni dolgokra, ételekre, illatokra. Emberekre – szólalok meg egy kis idő után, ahogy látom, mennyire elmerül a pakolásban. Aprót sóhajt, ahogy gondolom megfeledkezett az ittlétemről is. Nem is értem, hogy lehet ezt megtenni, hiszen olyan vonzerőm van, amilyet eddig még nem érezhetett. Vagy az agyával ennyire sikeresen ki tudott zárni? Vagy csak direkt nem vett rólam tudomást. Igen, talán az utóbbi lehet. – Aztán, ha gondolod, meglátogathatnánk egy hotelt is. Észre sem vennék, hogy felmész valakivel, aztán kedvedre hangoskodhatnál – tűnik fel bennem újra a kisördög. – Tudod, most így, ahogy elmélkedem, igazán megnéznélek kikötve az ágyhoz egy szőrös bilincsel, szemfedővel, ahogy azért vonaglasz, hogy magadban érezhess. Nem tudom, miként jutnak ilyenek az eszembe, de ha rád nézek, azt látom benned, hogy igazán alárendelt fél lennél, de mégis küzdenél a dominanciáért, de csak azért, hogy benne legyél egy kis játékban, hogy kielégítsd a vadászási örömeimet – nyalom meg ajkaimat, ahogy figyelem az egyre vörösödő arcát. – Olyan játékosnak képzellek a szex terén. Vajon tényleg ilyen vagy? Elbódítanád az elmém, hogy kellően a magamévá tegyelek? Sikítanál azért, hogy még többet, és még többet adjak neked? Imádnád... ha kikötöznélek, és uralkodnék feletted, de közben úgy bánnék veled, mint egy herceggel? – teszem fel a hosszadalmas kérdéseimet, folyamatosan figyelve őt, a rezzenéseit az arcvonásait, hogy mindent leolvassak róla, ha tudok.

Nem értem, miért mondok, és kérdezek ilyet, de talán ezek lesznek azok a belső vágyak, amiket rajta/vele akarok megcsinálni, véghez vinni. Igen! Taehyung lenne a tökéletes számomra.

Taehyung

A kérdések hadát hallgatva, folyamatosan vörösödött a fejem, pedig én tényleg nem vagyok az a pirulós, kisiskolás fajta, de egyszerűen ez a tündér olyan piszkosan, mocskosan adja elő a hülyeségeit, hogy nem tudok mást tenni a vörösödésen kívül. Csak hallgattam a monológját, képtelen voltam válaszolni, zavartan pakolásztam a cuccaimat, immáron ülve, nehogy a seggemet bámulja folyamatosan.

Persze, akartam válaszolni, dühösen, kiabálva, hozzávágva valamit, viszont mérsékelnem kellett magam, hiszen a szüleim nem látták őt, és biztosan kétségbeesnének, mi a fene bajom lehet, amiért így üvöltözök egy magamban. Nem szerettem volna, hogy őrültnek, vagy hülyének tituláljanak, így szótlanul hagytam az egészet, agresszíven dobálva a holmijaimat a bőröndömből és a táskáimból.

Hihetetlen, milyen pofátlan egy alak ez a tündér. Egyszerűen érzem, előbb-utóbb, biztosan a sírba fog vinni.

– Nem válaszolsz, hm? – kérdezte, incselkedő hangján, azonban én továbbra sem akartam ügyet vetni rá, így mintha nem is érzékelném, hogy a szobámban tartózkodott, pakoltam tovább. Mintha mi sem történt volna. – Nem szép dolog ám csak így figyelmen kívül hagyni valakit, főleg egy tündért – kuncogott, én pedig megforgattam a szemeimet, frusztráltan szusszantva egyet, kihajítva az utolsó ruhadarabot is bőröndöm fogságából. – Hahó! – Felé fordítottam a fejemet, összeszűkített szemekkel.

– Nem vagyok játékos, nem bódítanám el az elméd, mivel neked olyanod nincs is! Nem sikítanék, hogy többet adjál, és nem, nem imádnám, ha kikötöznél, és azt sem, ha uralkodnál felettem! Most pedig fejezd be, mert erre nem vagyok kíváncsi! Menj vissza Dublinba és hagyj békén! – daráltam el egy szuszra, azzal foglalatoskodva, hogy összehajtogassam az eddig szétpakolt ruháimat. A tündér persze, csak elnevette magát, és hallottam, ahogy helyezkedni kezdett az ágyon, de véletlenül sem néztem volna az irányába.

– Dehogynem. Könyörögnél, hogy dugjalak meg – nevetett, mire újra megforgattam a szemeimet, már idegesebben hajtogatva a pólóimat, nadrágjaimat.

– Álmaidban! Engem senki nem fog megdugni – dünnyögtem, a nem létező bajszom alatt. – Kizárt, hogy egy pénisz legyen a seggemben!

Jungkook

– Kizárt? Pedig smároltál velem, vagyis egy pasival, akinek van pénisze. Lefogadom, ezelőtt ezt is kizártnak tartottad, sőt, azt még egyenesen elátkoztad, hogy egy szintén pasira álljon fel, nem igaz? – kérdezem, összefonva karjaimat a mellkasom előtt. Arca ismét lángba borul, de most gondolom az idegtől is, hogy ilyen szemtelen vagyok vele szemben.

– Hagyj békén! – sziszegi, majd azért is folytatja a pakolást, mintha ott sem lennék. Kinevetem, azzal továbbra is figyelem őt. El sem hiszem, milyen aranyos ilyenkor. Ez a vehemencia, amit produkál, valami eszméletlen. Imádom, tényleg imádom.

Amint kipakol, végül csak eldől mellettem az ágyon, lehunyva hosszú pilláit. Azonnal az oldalamra fordulok, hogy figyeljem békés arcát, amire hamar ráhúzódik a grimasz.

– Muszáj ennyire bámulnod? Lyukat égetsz az arcomba.

– Muszáj minden jó pillanatot elrontanod? Jó volt nézni téged – pöckölöm meg finoman az orrát, amitől hamar összerándul, majd kinyitja szemeit és rám néz. Tekintetéből simán kiolvasható a bosszúság.

– Nem hagynál békén? Csak egy napra. Csak egyetlen napra! – sziszegi hangosabban.

– Mitől vagy ideges? Nem bánok rosszul veled – kuncogom, miközben közelebb húzódom hozzá, de ő azonnal ellök magától.

– Nem-e? Nálad jobban senki nem bánt még ilyen rosszul velem – mormogja. Megvonom a vállam, hiszen nem veszem a szívemre. Ugyan miért tenném? Ő csak egy ember, aki a szexuális vonzalmamat kielégíthetné, és persze én is az övét.

– Azt nem hinném. Tény, hogy sokat szövegelek, de nem bántottalak, sőt csak jót tettem veled – kuncogom, ahogy magamhoz húzom a testét, így már is a felsője alá siklik tenyerem, hogy végig simítsak az oldalán.

– Igen? Mit? – kérdezi, azzal a kezemre fog, hogy elhúzza magától. – És ne fogdoss!

– Miért? Élvezed – hajolok a nyakához, amit megcsókolok, majd feljebb haladok ajkaimmal a fültövéig. Ujjaim ismét a felsője alá csúsznak, hogy végig simítsak a bársonyos bőrén. – A jó dolgok, pedig ezek. Megmutatom, hogy élvezd azt, amit a tested akar – suttogom fülébe, amibe belenyalok. Azonnal összerezzen, egy halk nyöszörgést hallatva.

– Ez minden... csak jó nem. Elég! – tol el magától, aztán elhúzódva tőlem, paprikavörös arccal ül fel az ágyon.

– Taehyung, kész a vacsora! – halljuk meg az anyuka hangját, amire TaeTae úgy kapja fel a fejét, mintha csak egy égi áldást kapott volna.

– Megyek! – kiabál le.

– Én is kapok? – repülök utána, de hamar koppan arcom a merev falapon, ahogy becsukja az ajtót. Morcosan húzódom vissza, majd megrázom a fejem, így kinyitva az ajtót utána megyek. – Kis szemét, ezt még megbánod – sziszegem, azzal lemegyek utána, ahol a húga már is vidáman figyel minket. – Légy szíves, hozz nekem is kaját. Éhen halok – suttogom a fülébe, miközben végig simítok a derekán, majd az arcára adok egy puszit. Azért a kölyök előtt vigyázok, nehogy rosszat tanuljon, aztán a végén leszbikus legyen. Bár, a lányoknál nem hiszem, hogy ez előfordulhat.

– Éhen halok – ül le TaeTae az asztalhoz, miközben én leülök a mellette lévő üres székbe, amit a kislány figyelemmel követ. Mutatóujjam az ajkaimhoz emelem, hogy egy szót sem arról, hogy engem lát. Persze bólint egy nagyot, így mikor a bátyja felém fordul, már is úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Remélem, hogy tényleg kapok az ételből. Én is éhen halok.

Taehyung

Kaját neki? Még mit nem! Felejtse el! Én biztos, hogy nem adok neki semmit ezekből, örüljön, hogy nem küldtem vissza a következő géppel Dublinba, pedig igazán megérdemelte volna azok után, ahogy viselkedett velem. Akárhonnan is néztem, az egész osztályom előtt alázott meg, nem is akármennyire, úgyhogy, simán kijárna neki a hazazavarás. Igazából, nem tudtam, miért nem tettem meg.

Talán nem is lenne rá lehetőségem. Végül is, nem hinném, hogy egy szimpla kijelentéssel haza tudnám zavarni, vagy esetlegesen felráncigálhatnám a repülőre a címszóval, miszerint induljon el haza. Nem, sajnos lehetetlen lenne. Bár, a gondolattal azért nem volt olyan rossz eljátszadozni...

– És, milyen volt a kirándulás? – kérdezte apa két falat között, mire megköszörültem a torkomat, miután lenyeltem a számban lévő ételt, azt követően pedig széles mosolyra húztam ajkaimat, majd egy aprót szusszantva próbáltam összeszedni a gondolataimat ahhoz, hogy normálisan el tudjak mesélni mindent – persze, gondosan kihagyva a tündérkémet.

– Jó volt. Igazán szép város, igazából nappal is, de szerintem éjszaka a legszebb. Jól éreztem magam, kissé talán hűvösebb volt ott, mint itthon, de végül is, elenyésző a dolog – mosolyogtam apára, újabb falatot véve a számba.

– Hoztál nekem valamit? – kérdezte a húgom, hatalmas, boci szemekkel nézve rám, mire elnevettem magam, és bólintottam egyet, jókedvűen.

– Persze, de azt csak a születésnapodon kaphatod meg – kacsintottam rá, kissé szemtelenül, mire rögtön lebiggyesztette az ajkait.

– De én most akarom! – nyüszítette, boci szemekkel nézve rám. Elkuncogtam magam, majd lassú mozdulatokkal a hajába másztattam ujjaimat, kissé megborzolva hosszú, selymes haját, széles vigyorral, megemelt szemöldökkel.

– Két hét és itt a szülinapod, bírd ki – kacsintottam újra, mire morcosan rám nézett, majd a tányérja fölé hajolt, és rohamosan kezdett el enni, gondolom, idegességében, pedig két hetet tényleg nem olyan nehéz várni, és tudtam, hogy nagyon fog örülni az ajándékának, amit neki szántam.

Elmélkedéseimből Jungkook hangja szakított ki, ahogy a fülemhez hajolt:

– Ugye kapok enni? – kérdezte halkan, búgva a hangjával, én pedig csak felszusszantottam, újabb adagot véve a pálcikámra. Nem fogok neki válaszolni a szüleim előtt, de biztos, hogy tőlem ugyan nem kap enni. Szexuálisan zaklat, terrorizál, még a családi asztalnál sem hagy békén és ételt remél?! Hát nem.

Majd keres magának valamit, ha annyira akar enni. Tőlem nem kap.

Jungkook

Látva arcát, azonnal egy nagy mosolyt csal az arcomra, azzal csak lesimítok a combjára, amitől egy pillanat alatt megugrik, térdét is beüti az asztalba.

– Ejha, jól vagy? – kérdezi az apja, miközben mindenki Taehyungot figyeli.

– P-persze, csak úgy éreztem, hogy valami mászik a lábamon – tudja le egy ócska, kis semmilyen hazugsággal, míg az én arcomon kiszélesedik a mosolyom egy egészen nagy vigyorrá. A húga pedig felkuncog, ahogy rám vet egy pillantást, de mivel megbeszéltük, hogy semmit sem mond rólam a családnak, így tartja is magát az ígéretéhez.

– Nem szép dolog hazudni. Azonban, éhes vagyok, ha nem adsz enni, úgy megduglak, hogy gondolkodni sem tudsz majd egy hónapig – suttogom fülébe, amire adok egy puszit. Halkan felszusszant, behunyva szemeit, így mielőtt túl messzire mennék, eltávolodom tőle, végül csak felülök a kemény falapra, úgy figyelve a családot, miközben vacsoráznak.

A vacsora után, az anyukája a konyhában marad, hogy elmosogasson, így nekem csak egyre elhúzódik az, hogy élelemhez jussak. Nem mintha annyira nem bírnám ki ezt, de még is valamennyire jól esne, sokat utaztam és úgy érzem, hogy kell is.

– Én megyek, lefekszem, nagyon fáradt vagyok – öleli meg anyját Taehyung, aki viszonozza azt, így ahogy elköszönnek egymástól, már is követem őt.

– Még mindig nem adtál enni. Vagy ennyire szeretnéd azt a dugást? – érdeklődöm, miközben tenyeremet a formás fenekére simítom. Több sem kell, hogy azonnal megforduljon, és tenyere az arcomon csattanjon, némileg fájdalmat okozva ezzel a bőrömön. Nagyokat pislogva figyelem tenyerét, ami még az arcomon pihen, majd ahogy tekintetemmel az arcára tévedek, látom szemeiben a dühöt, hogy most aztán túlfeszítettem azt a bizonyos húrt.

– Szakadj le rólam! Menj és keress magadnak kaját, én bizony nem etetlek meg! – sziszegi, akárcsak egy kígyó, s azzal a lendülettel hátat fordít nekem és folytatja útját a szobájának irányába. Igazából, baromira felidegesít, hogy így felképelt, de ha most én is viszonoznám azt, nem bírná elviselni azt a terhet.

– Jó! – szólok utána, szárnyaim is megremegnek dühömben, amiken a fény azonnal visszaverődik. – Ha ezután visszajövök, nem lesz más számodra mint az, hogy benned legyek. Előttem fogsz térdelni a kéjtől, erről biztosíthatlak! – morgom mérgesen, hangom is mély, szárnyaim folyton megremegnek. Láthatóan nem veszi komolyan, így újra egy félmosolyt eresztek meg magamnak, végül ahogy eltávolodok tőle, s lemegyek a konyhába, kiszolgálom magam, és ekkor már azt az akaratom, amivel visszafogom azt a vonzerőt, ami őt egy agyatlan emberré változtatja, most egy cseppet sem fogom vissza. Hagyom, hogy hasson rá, hogy érezze azt a kínt, és vágyat, amit eddig csak csekély mennyiségben érezhetett. Azt akarom, hogy előttem boruljon térdre, akár egy kutya, aki csak arra vár, hogy megdugja az alfa.

Ő is így fogja végezni, erről kezeskedem!