Not so fairytale - VKook (3/?)

Cím: Not so fairytale

Alkotó: Nana & Nóri 

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +16

Műfaj: AU, humor, fantasy

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance

Összefoglalás: Kim Taehyung egy fiatal, egyetemista fiú, anglisztikára jár, és Dublinban kirándulnak az osztályában, jó ideig, viszont Taehyung olyan, akár egy szürke kis egér – nagyon helyes, és szép, de olyan visszafogott az öltözködése, a megjelenése, akár egy negyvenes férfinak, őt ez mégsem zavarja, így érzi jól magát.
Azonban a Dublinban töltött utolsó éjszakán sétálni megy, és belebotlik a parkban egy nagyon furcsa, különös férfiba, akiről eleinte azt hiszi, jelmezbálról szabadult idióta. Végül kiderül, hogy egyáltalán nem jelmezbálból jött a férfi, hanem egy teljesen más helyről, s ha ez még nem lenne elég, fenekestül felforgatja a fiatal egyetemista életét... 

Hozzáfűzés:  Itt is a következő rész! :D
Reméljük, tetszeni fog nektek!
Jó olvasást! <3

Én (Nana) írom Taehyungot!
Nóri írja Jungkookot!

Jungkook

Megforgatom szemeimet, ahogy konkrétan elzavar a szobájából, de amilyen makacs faszfajzat vagyok, nem teszek eleget a kérésének. Helyette csak odasétálok hozzá, és ismét fölé hajolok, ahogy ő hanyatt fekszik az ágyon. Hatalmas szemekkel néz rám, nem értve, hogy mit akarok tőle ismét. Talán megfordul a fejében, hogy újra előveszem a tőrömet, és megölöm vele. Ez sosem történne meg, nem ölök embert. Vagyis, ha nincs nekem parancsba adva, akkor nem. Bár, ilyen még nem volt, nem is akarom, hogy legyen.

Félreértés ne essék, szeretek vadászni, de az ember valahogy távol áll tőlem, talán azért is, mert külsőleg nagyon hasonlítanak ránk. Ha Taehyung nem ember lenne, biztos, hogy tündér vér folyna az ereiben. Túl szép ahhoz, hogy csak egy szimpla ember legyen. Bár, mostanság az emberek körében gyakori az az úgynevezett plasztikai műtét, amitől bárki gyönyörű lehet, csak győzze megfizetni. Vajon ő is ezen esett át? Bár, kétlem, akkor rengeteg önbizalma lenne, viszont így sem értem, hogy ha a tükörbe néz, hogy nem veszi észre a szépségét?

– Mit akarsz? – kérdezi mogorván, ahogy a szemeimbe néz, de arca még is elvörösödik a közelségemtől.

– Bebizonyítani, hogy nem foglak itt hagyni – kuncogom. – Ezt az estét veled töltöm, és te is velem – simítok ujjaimmal a hajába, amitől csak fokozódik a pír az arcán.

– Valahogy én nem repesek az örömtől. Sőt! Hagyj békén, elég volt belőled mára – mormogja a nemlétező bajsza alatt, állva a pillantásomat. Megnyalom ajkaimat, ahogy tekintetem végig vezetem a testén, ujjaimmal pedig picit erősebben a hajába markolok. Annyira szép. Most találkoztam vele először, de annyira vonz magához. Jó, tény, nem annyira, mint amennyire én tudok embereket magamhoz vonzani – elméletben. Nem tudom, hogy miért, de az emberek hihetetlenül érzékenyek ránk – vagyis az, aki lát minket.

Van olyan ember, aki hatalmas szexuális éhséget érez egy tündér iránt, azonban ezt csak a többiektől hallottam, viszont ez az állítás lehet, hogy téves, ugyanis az alattam fekvő nem igazán tűnik olyannak, mint aki majd meg hal egy kis szexért irántam. Lehet, hogy ő immúnis rám? Vagy csak jól leplezi? Fogalmam sincs, de az biztos, ha nem mutatja felém semmi jelét, hogy le akarna feküdni velem. Nem leszek erőszakos, de ha a vágyának egy apró szikráját is meglátom, megérzem, megérintem, abban biztos lehet, hogy a csillámporos farkamat a kerek kis valagába nyomom, de úgy, hogy csak sikítani lesz képes az élvezettől.

– Valahogy, mégsem tiltakozol úgy, mint ahogy előadod. Csak nem tetszik a jelenlétem? – vigyorodom el, ismét a dús, sötétbarna hajába túrva, majd rámarkolva picit hátra feszítem a fejét, így nyakát is kénytelen megfeszíteni egy enyhe ívben.

Lassan bőréhez hajolok, és egy halk kuncogást ejtek meg, amitől forró leheletem végig csiklandozza a bőrét, ezáltal egy remegést váltok ki belőle. Ó, nagyon is vonzódik, de mégis, ha ő nem akar nagyon, addig nem teszek vele semmit. Ennyit változtatok a fentieken. Viccesebb lenne azt látni, ahogy áhítozik utánam, ahogy szinte megvadul a szexért, amit nyújthatnék neki. Vajon meddig bírná a hangtalan kínzásomat? Meddig bírná a vonzalmamat?

– Hmmm, olyan vagy, mint a préda, amikre vadászni szoktam. Megdermedsz és hatalmas szemekkel figyeled, várva, hogy megtegyem veled azt, amitől úgy félsz. Mitől is félsz? – kérdezem, továbbra is a bőrére lehelve, orromat végig húzva nyakának ívén, ahogy magamba szippantom az illatát. Olyan édes. Jó lenne vele kettyinteni egyet, de semmi jó nincs abban, ha azonnal levadászom a kis áldozatomat. Epekedjen utánam, remegjen a vágytól, hogy vele lehessek.

Érezzem a feromonján, hogy nem bír már nélkülem lenni. Megbolondítom, megőrjítem, egy éhes szexrabszolgává teszem, már csak azzal, hogy mellette leszek. Nem engedem el, kíváncsi vagyok, milyen átalakuláson fog átmenni az ártatlanból a kiéhezett rabszolgáig. Azt hiszem, most átérzem azt, amiről a többiek is beszéltek. Az emberekkel játszani valami bódító, és Istentelenül jó. A tündérek ilyen téren gonoszak. Kihasználják az emberek szexuális éhségét, felerősítik azt, majd hagyják, hogy saját rajongójuk legyen, míg csak él az illető. Hallottam már olyat is, hogy egyes tündérek így lakmároztak az emberi partnerükből, bár ez is csak legendaszintjén megy. Mondjuk... én biztos nem fogyasztanék el egy ilyen szépséget, de a tudat, hogy remeghet utánam a vágytól, elképesztően izgatottá tesz és meglehetősen gonosszá, amit nem leplez az a hatalmas ördögi vigyorom, ami kiül az ajkaimra.

Nos, Taehyung. Játszunk egy kicsit, csak addig, míg élsz, míg meg nem öregszel, és meg nem halsz.

Taehyung

Ahogy a lehelete végig cirógatta a bőrömet, hihetetlen borzongás futott végig az egész testemben, amit nem tudtam hová tenni, hiszen ez a tündér férfi, már, ha jól láttam, hímnemű egyed lehet, én pedig egyáltalán nem voltam meleg. Még csak a halvány szikrája sem volt bennem annak, hogy esetleg felmerüljön a kérdés, biztosan hetero vagyok-e? Nem tudtam hová tenni azt az érzést, ami a mellkasomba kúszott, majd lassan kezdett lefelé vándorolni, miközben megremegett az alhasam, s ahogy végig húzta az orrát a bőrömön, mély sóhajt eresztettem ki ajkaim résén át, emellett pedig az alsó ajkamat is beharaptam, erősen lehunyt szemekkel.

Lehetetlen, hogy vonzódjak egy férfihoz. Akár tündér, akár nem, hímnemű, férfi, én pedig véletlenül sem akarta vonzódni egy hozzá hasonlóan, pénisszel megáldott egyénhez, így lassan a mellkasára csúsztattam ujjaimat, hogy eltoljam magamtól, de akkor megéreztem az illatát. Bódító volt, érzéki, édes és csábító. Soha nem éreztem még ilyet azelőtt... soha, egyszer sem, pedig rengeteg parfümhöz volt szerencsém, de az volt a legkiábrándítóbb, hogy az ő illata volt ilyen. A bőrének volt ilyen illata.

Lassan felé hajtottam a fejemet, és megszimatoltam jobban, majd újra megremegtem, megnyalva az ajkaimat.

Nem! Nem! Nem szabad!

Hirtelen toltam el magamtól a testét, ő pedig nem ellenkezett, majdhogynem önkényűen emelte is meg magát, viszont jobban bántam ezt a lépésemet, mint akármi mást eddigi életem folyamán. Ahogy a sötét, majdnem fekete íriszeibe néztem, amik vadul csillogtak, és a cseresznyepiros ajkaira, amik fénylettek, mint a frissen, jól megérett cseresznye, újabbat rándult az alhasam, kétségbeesetten nézve rá.

– Mi a baj? – kuncogta, csábosan nézve rám, lassan a csípőmre ülve, úgy hajolva hozzám közelebb, azonban csak az orra ért az enyémhez, nekem viszont ennyi is elég volt ahhoz, hogy majd' megőrüljek. Nem tudtam hová tenni a dolgot, sem ezt a hihetetlen vonzalmat, ami a hatalmába kerített... és belegondolni sem voltam képes a dolgokba.

Hirtelen emeltem meg a testemet, hogy vele egy szintben legyek, majd a fekete tincseibe túrtam az ujjaimat, erőszakosan magamhoz húzva, keményen ajkaira hajolva, hogy megízlelhessem azokat a puha párnácskákat, és óh! Egyáltalán nem bántam. Édes volt, mint a méz, jobb is annál. Olyan volt, mint bármi más, és mintha csak erre várt volna, elnyitotta ajkait, én pedig vadul, követelőzően furakodtam be szájába a nyelvemmel, szorosan tartva magamhoz a fejét, kissé keményebben markolva a tincseit.

Jungkook

A csókba mosolygok, ahogy így rám kap, ahogy ilyen erőteljesen csókol és ahogy akaratosan tartja fejemet, hogy folyamatosan érezhesse az ajkaimat. Milyen édes, főleg a csókja. Olyan, mintha a legfinomabb gyümölcsbe haraptam volna bele. Azt hittem, hogy tovább elhúzza majd ezt az egészet, hogy tovább fog küzdeni a vonzódása ellen, de bevallom, picit csalódtam. Tetszik ugyan, de csalódtam, hogy nem kell becserkésznem. Ez talán a vadászösztönökből jöhet, de nem tehetek róla. Imádok vadászni, imádom becserkészni a prédámat, aki most ebben az esetben egy ember, méghozzá egy férfi. Bár, nem mintha sokat számítana a neme. Ugyan mindegy, nekünk tündéreknek nem számít, hogy fiúval, vagy lánnyal vagyunk.

Csókját vadul viszonozom, egészen addig, mígnem eldöntöm az ágyán, majd átveszem az irányítást fölötte, hogy tudja itt én irányítok, nem pedig ő. Ujjaimmal gyengéden végig simítok az arcának élén, le a nyakára, amitől szinte azonnal a csókba sóhajt, mellkasát is kidomborítja nekem, ahogy kezdi elveszíteni a fejét. Lassan elhúzódom az ajkaitól, ő viszont szinte utána kap a sajátjával, hogy újabb csókra invitáljon. Letudom ezt neki egy lágy csókkal, aztán elhúzódva tőle, kuncogva helyezem mutatóujjam a dús ajkaira.

– Már késő van, mennem kéne, nem igaz? – kérdezem, jól szórakozva a tekintetén, amikből kiolvasható, hogy mennyire nem akarja, hogy most itt hagyjam.

– H-hát nem is tudom – suttogja, ahogy hatalmas szemekkel pislog fel rám.

– Tudod te, csak nem mondod – nevetem, miközben arcára adok egy csókocskát, ő pedig azonnal arra fordítja arcát, hogy ajkaival érezze az én ajkaimat. Nos, ha már ennyire vágyik utánam, hát csak tessék.

Újabb csókcsatára hívom, amit természetesen én nyerek meg, majd lassan ülőpozícióba húzom, beleültetve az ölembe. Lábaival azonnal átkulcsolja a derekamat, nyakamat pedig a karjaival, ujjait bele fúrja ébenfekete hajamba, hogy közelebb érezhessen magához.

– Ne hagyj itt – leheli ajkaimra, felnyitva pilláit, hogy mélyen a szemeimbe nézhessen. Éhesen, és szórakozottan nézek az övéibe, ajkaim újabb vigyorra görbülnek.

– Nem hagylak. Eszem ágában sincs békén hagyni téged – nevetem, miközben mindkét tenyeremmel végigsimítok a két oldala mentén, le a csípőjére, ahol megmasszírozom a csontját. Azonnal ajkaim közé sóhajt, így felbátorodva, már is lejjebb simítok a testén, egyenesen a fenekére markolva két tenyeremmel. Lágyan széthúzogatom a két farpofát, majd gyengéden megmasszírozom, hogy ezzel is az őrületbe kergessem. Több sem kell, hogy felnyögjön, és vágy-ittas szempárral nézzen rám, némán többet, és többet könyörögve. Viszont, valahogy úgy érzem, így semmi vicces nem lesz ebben az egészben, ha most megkapom. Éhezzen még, akarjon még jobban.

– Most elég lesz. Aludnod kell, TaeTae – vigyorgok rá, ahogy eldöntve az ágyán újra megcsókolom, végül elhúzódom tőle, lemászva az ágyról is. Talán jobb lesz, ha a vonzerőmből jobban visszaveszek, már ha ez az oka. Bár kétlem, az emberek alapból vonzódnak hozzánk, ha látnak. – Ne okozz nekem több csalódást – húzom végig ujjam az ajkain, amik elnyílnak, hogy mondjanak valamit, de amint elengedem, az ablakhoz lépek, hogy kiüljek oda. Mindenképpen húzni akarom az agyát. Kíváncsi vagyok, hogy mire lesz képes értem.

Taehyung

Halkan pihegtem az ágyon, hanyatt fekve, miközben ő az ablakhoz sétált, majd leült a párkányra, mint aki jól végezte dolgát. Olyan vörös volt a fejem, akár egy ráké, ráadásul csak most tudatosult bennem, hogy felizgultam egy férfira, aki mellesleg nem is ember. A szégyentől még pirosabb színre váltott az arcom, miközben megremegtek az ajkaim, majd lassan a tenyerembe bújtattam a fejemet, kétségbeesetten nyögve egyet.

Azt hiszem, a jelenlegi állapotomnál nem volt bosszantóbb az, hogy csak pár simogatástól és csóktól úgy álltam, mint a cövek, és ahogy elnéztem, nagy a valószínűsége annak, hogy így is fogok maradni. Most menjek ki a fürdőbe és önkielégítsek? Nem, úgy, hogy ő itt tartózkodott a helyiségben, eszem ágában sem volt távozni azzal a címszóval, hogy elintézem magam. A nadrágom viszont egyre szűkebb volt, főleg, ahogy lopva, néha-néha hátrapillantott rám, ami zavarba ejtő, egyben pedig izgató is volt.

Kétségbeesetten nyüszítettem egyet, az oldalamra fordulva, felhúzva a lábaimat, átölelve a takarómat, reszketeg sóhajt eresztve ki szám között, nyelve egy hatalmasat.

Legszívesebben odamennék hozzá, lehúznám arról a nyamvadt párkányról és Istenesen... – Kitágultak a szemeim, majd megráztam a fejemet, hogy véletlenül se jusson eszembe a folytatás, azonban hiába küzdöttem ellene, egyszerűen nem tudtam kiküszöbölni azt, hogy ne jusson eszembe szaftosabbnál szaftosabb jelenet az elmémben, ráadásul szinte láttam is magam előtt minden egyes képkockát...

Mi a francot csinált velem?!

– Én rohadtul nem vonzódtam még férfihoz soha! Mit csináltál velem? – kérdeztem, összeszorítva a lábaimat, de ezzel csak azt értem el, hogy még kellemetlenebb volt a rám szoruló nadrág, amit egy kellemetlen nyögéssel díjaztam.

– Én ugyan semmit – kuncogta, hátrafordulva, felém fordítva a fejét, mire dühösen, kicsit sértetten is néztem rá.

– De, valamit csináltál, ugyanis én még soha, de soha, de soha nem vonzódtam egy hímnemű egyedhez sem! – préseltem ki magamból a közlendőmet, még vörösebb arccal.

– Talán zavar? – huncut mosolyra húzta a száját, lágyan végig simítva a felületét a vöröslő ajkain, amitől nekem szabályos gombóc nőtt a torkomban, arról nem is beszélve, hogy a merevedésem csak még rosszabb lett.

– Hagyd ezt abba! – sipákoltam, a fejemre húzva a párnát, hogy véletlenül se lássam.

Ha ez így megy tovább, nem érdekel, hogy itt van, előtte fogom kicsavarni a répát.

Jungkook

Elégedett vigyor kúszik arcomra, ahogy látom szexuális szenvedését már csak a jelenlétem miatt is. Milyen gyönyörű, tetszik, hogy ennyire érzékeny, ugyanakkor tényleg csalódott vagyok, hogy olyan hamar megadta magát a csábításomnak. Persze, nem mintha annyira el akartam volna csábítani, de mégis, hamar sikerült. Megnyalom ajkaimat újra, azzal egy halk nevetést eresztek meg.

– Nem csinálok semmit – nézek rá, de ő szinte a párnájába fojtja magát, hogy véletlenül se kelljen rám néznie.

– De! – szólal meg az anyag takarása mögül.

– Mégis mit? – kérdezem, ahogy egyik lábam lelógatom a párkányról, míg a másikat fent tartom, bakancsom talpát az ablak kávájának tegezem, amint bal karomat pihentetem, a jobbal pedig a vadászpengémmel játszadozom, ahogy dobálgatom, hadonászok vele.

Párnáját elhúzza a fejétől, hogy rám nézzen, én pedig csak huncut mosollyal figyelem minden rezdülését, tőrömet egy pillanatra sem engedem el, ajkaimat pedig megnyalom. Több sem kell, hogy felnyüszítsen.

– Ezt! Ezt hagyd abba! – sipákol tovább, mint egy rossz nő, párnája pedig ismét az arcában landol, amit olyan erővel szorít magához, hogy tényleg attól félek, hogy megöli magát. Egy sóhajt eresztek meg, végül tőrömet az ablakpárkányba állítom, amint leszállok róla, majd visszamegyek hozzá, elhasalva az ágyra úgy, hogy fejem az ő fejénél legyen.

– Nem gondolod, hogy kicsit túlreagálod? – kuncogom a fülébe, amihez közelebb hajolva gyengéden megharapdálom. Több sem kell, hogy felnyüszítve összehúzza magát, lábait is olyan szorosan zárja össze, hogy azok megremegnek. – Túl érzékeny vagy, ez a bajod – kuncogom, ujjbegyeimmel pedig végig zongorázom bőrét a nyakán. Láthatóan azonnal kirázza a hideg, légvétele is felgyorsul, ahogy teljes mértékben felizgul rám. Nyelvemet kidugva ajkaim között, lágyan végig nyalok az előbb érintett bőrfelületen, mígnem felpattan mellőlem és ijedten néz rám, ölébe ejtve a párnát, hogy eltakarja kemény hímtagját. Kinevetem, jókedvűen hátradőlve az ágyban, hasamat fogva a nevetéstől.

Annyira cuki az ijedt arca, hogy az már hihetetlen. Nagyon tetszik, imádom, egyszerűen imádom.

– Ne nevess ki, ez nagyon rossz! Hagyj békén, menj el inkább! – nyüszít már-már könnyes szemekkel, amik a kéjtől ilyenek.

– Valahogy úgy érzem, nem akarod, hogy elmenjek a közeledből – ülök fel, picit közelebb mászva hozzá, de ahelyett, hogy eltávolodna, teste már is közelebb húzódik hozzám, mintha csak egy mágnes lennék. – Látod? De, persze ha ezt szeretnéd, legyen hát – húzódom el, azzal a lendülettel felállok az ágyról, majd nyújtózok egy nagyot, ahogy érzem, már én is kezdek elfáradni. Ismét felnyüszít, szinte érzem magamon a vágyakozó pillantását, ahogy végig néz rajtam.

Hátra sandítok rá, egy sunyi mosollyal, és csábos nézéssel, hogy továbbra is ilyen reakciókat csaljak ki belőle. Igazán bírnám, ha előttem verné ki. De tényleg. Vagy, ha nekem esne. Ah, milyen cuki lenne.