Why do I love him? - VKook/TaeKook (6/?)

Cím: Why do I love him?

Alkotó: Nana & Narina

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook (V [Kim Taehyung] x Jungkook [Jeon Jungkook]) (BTS)

Besorolás: +16 

Műfaj: Romantikus, dráma

Figyelmeztetés: Trágár beszéd, slash, bromance; testvér szerelem; erotikus jelenet, yaoi

Összefoglalás: Jungkook és Taehyung testvérek, nem ápolnak túl szoros kapcsolatot egymással azóta, hogy az édesanyjuk meghalt; Taehyung kissé elzüllött, nagyszájú, mogorva, teljesen önmagából kiforduló személy lett, míg Jungkook egy tündér, egy kis angyal, aki folyamatosan próbál figyelni a testvérére még akkor is, ha ő egy kedves szóval nem tudja illetni a fiatalabbat. Habár, Taehyung meg van győződve róla, hogy amikor az apjuk nincs otthon - sűrűn fordul elő, távmunka miatt -, ő vezeti a házat és vigyáz Jungkookra, de ez egyáltalán nem így van: Jungkook felelősségtudatosabb, emellett sokkal többet érez bátyja iránt, mint kellene... 

Hozzáfűzés:  Éééés itt is a folytatás. :D 
Reméljük, hogy tetszeni fog nektek! :) 
Jó olvasást! <3

Narina írja Jungkookot
Nana (én) írja Taehyungot!

Jungkook

Nem igazán számítottam arra, hogy utánam fog jönni, arra pedig végképp nem, hogy tőle szokatlanul hosszú, és magyarázkodó monológba kezd, amiben az érzéseiről is számottevően szót ejt. Megszólalni sem hagyott, pedig le akartam állítani, nem akartam, hogy megpróbálja magát kivágni. Szörnyű bűntudatot kezdtem érezni, hisz szembeállítottam az általam tapasztalt nem tetsző viselkedésével, benne pedig ezzel rossz érzéseket keltettem. Pedig szinte kivétel nélkül mindig saját magam elé helyezem őt, számomra ő a legfontosabb, csak Taehyung maradt nekem. Talán pont ezért fájt sokszor a bánásmódja. Hiába nem úgy értette, mikor azt hangsúlyozta, hogy szeret engem, akaratlanul is többet képzeltem a dologba, melynek hatására éreztem, ahogy forróság kúszik az arcomra, ezzel minden bizonnyal halvány rózsaszínes színt kölcsönözve bőrömnek, szívem egy kisebb fokkal hevesebben kezdett verdesni, alsó ajkamat pedig önkéntelenül is fogaim fogságába ejtettem. Az ráadásul egy cseppet sem segített, ahogy engem figyelt, kémlelte az arcomat azokkal a ködös íriszekkel, zavartalanul, kótyagosan vezetve végig minden egyes vonásomon tekintetét. Kifejezetten zavarba ejtő volt.

– Nos – emeltem ajkaim elé egyik öklömet, halkan köhintve, mintha ezzel leplezhetnék bármit is. – Értem. És persze azt is megértem, hogy téged is megrázott anya halála, csak az esik rosszul, hogy egyedül engem löksz el, senki mást. Pedig én annyira igyekszem, hogy legalább megtűrj, ne csak a semmirekellő akadékot lásd bennem, de hát elmondásod alapján nem ez a probléma – szusszantottam halkan, simítottam tarkómra mindenfelé nézve, csak bátyámra nem. – Azt sem várom el, hogy a tenyereden hordozz, a szavaiddal élve, csak legalább ne lennél olyan lekezelő. Inkább ne reagálnál semmit, mert azt látni, hogy hiába ugrállak körbe, lesem minden szavad, és erre csak negatív visszajelzést, leszólást kapok, lelombozó. Nem kell kedvesnek lenned, csak legalább... ne légy bunkó. Kérlek.

Hatalmas erőfeszítéseket kellett tennem, hogy felnézzek a szemeibe, amik ugyanúgy figyeltek, mint addig, tompa csillogással, valódi megbánással az apró fénypontokban.

– Ugyan, miket is kérek? Most mondtad, hogy nem tudod fékezni a nyelved... – kaptam hirtelen észbe, zavartan tincseim közé futtatva ujjaimat, kicsit meg is borzolva azokat, és még szerencsétlenkedem is. Gratulálok, Jungkook. – Jaj, felejtsd inkább el, amit mondtam – sóhajtottam tehetetlenül. Ajkait szóra nyitotta, azonban nem akartam, hogy erre bármit is reagáljon.

Eleget mondott, ezeket is biztosan nagyon nehéz volt megosztania velem. Egészségesen nem tette volna.

– Szerintem menj el fürödni, aztán akár le is dőlhetnél. Pihenned kell. Ha pedig éjszaka kell valami, nyugodtan szólj, hívj fel, vagy valami, itt leszek – hadartam el gyorsan, de hellyel-közzel érthetően. – Szükséged van esetleg valamire? Egy ideig nem csinált semmit, mintha próbálta volna kibogozni a szavaimat, de pár másodperccel később ingatni kezdte fejét jobbra-balra, ezen gesztussal megválaszolva kérdésemet.

Valami belül arra ösztönzött ezt látva, hogy mellé csússzak az ágy szélére, s tenyeremet homlokára tapasszam, ami ugyanolyan forró volt, mint korábban, ha nem jobban. Pedig lázcsillapítót is kapott.

– Istenem – szusszantottam, majd hirtelen ötlettől vezérelve húztam őt magamhoz, hogy karjaimba zárhassam. Nem tudtam volna megmondani, mikor öleltem meg Taehyungot utoljára, egy biztos: nem mostanában. Még a teste is jóval melegebb volt az enyémnél. – Tényleg olyan nehéz lett volna megejteni azt a nyamvadt forró fürdőt?

Taehyung

Felsóhajtottam, majd magamat is meglepő módon, de közelebb bújtam Jungkookhoz, miközben ő lágyan megszidott a hideg fürdőt illetően – jogosan, teszem hozzá, de nekem semmi kedvem nem volt az időt pazarolni arra a fürdőre, és hiába mondanám ezt neki, biztos, hogy egyáltalán nem értené meg. Jungkookról van szó, őt az ilyesmi nem hatja meg.

– Igen, nehéz lett volna – sóhajtottam, mire megcsóválta a fejét, majd lágyan kezdte el cirógatni a hátamat, közelebb húzva magához, mintha védeni, óvni akarna valamitől. Őszintén? Jól esett. Biztos csak a láz miatt, azért, mert borzasztóan beteg voltam, de abban a pillanatban rettenetesen jól esett az ölelő karja, a finom, férfias illata, és a kellemes, óvó ölelés, karjai.

Így éreztem, el tudnék veszni ebben, s noha, cseppet megrémisztett a dolog, de ahogy jött ez az emóció, Úgy el is tűnt, mintha még az agyam sem akarna az általam összehozott hülyeségeken gondolkodni – félig-meddig megértettem, olyan meghitt pillanatnak tűnt. Néha, ilyenkor jöttem rá, Jungkook mennyivel erősebb, teherbíróbb nálam, hiába voltam én az idősebb, gyakorlatilag olyan lehettem, mint a kis öccse, akit minden áron meg szeretett volna védeni mindenki, minden elől, és ilyen állapotban tetszett ez a kiszolgáltatott szerep, habár normális észjárással ellenem lenne.

– Pedig nem ártana, felment a lázad – hallottam halk, aggódó hangját, mire elhúzódtam tőle, és mikor az arcára néztem, akkor vettem észre, mennyit is változott az elmúlt évek során, mennyivel helyesebb, szebb lett, mint gyerekkorunkban.

Olyan markáns, férfias, szépen ívelt arca volt, de hatalmas, gyönyörű szemei, cseresznyepiros ajkai, amik szinte csillogtak, ahogy végig nyaltam rajtuk, s ezt még tetézte a homlokára, arcára hulló, ében haja is, ami nem gyerekessé, hanem szexivé tettek. Talán az ajkai vonták el leginkább a figyelmemet. Gyönyörűek voltak, hívogatóak, és eszembe jutott, vajon olyan édesek is, mint ahogy kinéznek? – Egyáltalán nem realizáltam a tényt, hogy ő az öcsém, egyszerűen elszállt az agyam egy másik világba, és csak az villódzott előttem, hogy kell.

Kellenek az ajkai, kell a lénye, kell a teste, kell mindene. Csókolni akarom, kisajátítani, hogy véletlenül se jusson eszébe mást így ölelni, vagy mással úgy törődni. Csak magamnak akartam a figyelmet.

– Taehyung, jól...? – Nem tudta befejezni, ugyanis hirtelen mindkét tenyerébe arca oldalaira nyomtam, majd lehunyt szemekkel közelítettem ajkai felé, lassan, de biztosan, és ő nem állított meg. Megfeszülő izmokkal várta, mit fogok tenni, és azt hiszem, arra, amit elkövettem, nem számított:

– Olyan gyönyörű vagy, Jungkook. Annyira, de annyira gyönyörű... kellesz nekem – lehettem piros, tündöklő, csillogó, csábos szájára, és abban a pillanatban meg is csókoltam, s mikor a meglepettségtől elnyíltak egymástól az ajkai, befurakodtam szája közé a nyelvemmel, óvatosan, lágyan cirógatva arcát hüvelykujjammal.

Édes volt a szája, mint a méz. Akartam, csak magamnak. Mintha teste leblokkolt volna, nem tudott megtartani, én pedig túl gyenge voltam ahhoz, így amint ő elterült hanyatt az ágyon, úgy dőltem vele, folyamatosan falva, ízlelgetve mámorító ajkait, a szájának belsejét.

Mi volt a legmegdöbbentőbb? Vissza csókolt. És rettenetesen tetszett.

Jungkook

Már, mikor elhúzódott tőlem, hogy rám nézhessen, furcsa érzések kezdtek kavarogni bennem az íriszeinek különös csillogása láttán. Nem értettem, miért nézett ennyire? Ráadásul legtöbb figyelmét szemmel láthatóan az ajkaimnak szentelte, amit nem tudtam hova tenni. Kifejezetten zavarba ejtő jelenetnek hatott a számomra, ő mégis ennek apró jelét sem mutatta, úgy bámult, mintha mondjuk egy olyan itallal szemezne a bolt egyik polcán, amit mindig is ki szeretett volna próbálni, de valami mindig megakadályozta.

Aztán, mikor rá akartam kérdezni, minden rendben van-e vele, és ő arcom felé kezdett közelíteni, miután meleg tenyereit arcomra tapasztotta, megállt bennem az ütő, képtelen voltam lereagálni az érdekesre sikerült helyzetet. Egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy most tényleg azt akarja, amire gondolok, vagy csak megint túl sokat képzelek a dologba? Nem kellett ezen sokat gondolkodnom, ugyanis Taehyung hamar megválaszolta a számomra mind szavakkal, mind tettekkel. Leblokkoltam. Egyszerre tűntek soknak, mégis kevésnek azok ingerek, amik akkor értek, bátyám által. Szívem eszeveszett tempót diktált, gyomromban erősen, mégis kellemesen szorító érzés keletkezett ajkainak, és nyelvének lágy érintésének köszönhetően.

Hirtelen minden gondolatom, aggályom, kételyem és gátlásom megszűnt létezni azt követően, hogy hátam a matracot érte, s hyungom is dőlt velem. Lehetetlen feladatnak tűnt ellenállnom neki, hisz erre vártam, erre áhítoztam már egészen régóta, és, ha egyszer itt volt a lehetőség, egy adandó alkalom, miért ne ragadhattam volna meg? Az egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy ez talán már a kihasználás határát súrolja. Elvégre ő kezdeményezett.

Reflexszerű mozdulattal martam hajába, míg másik kezemmel csípőjére simítottam. Választ kaphattam egy régebbi magamban feltett kérdésemre is: ugyan halványan éreztem a nemrégiben elszívott cigaretta keserűségét, de ez egyáltalán nem volt zavaró amellett az édesség mellett, ami ajkaira és szája egészére jellemző volt, ráadásul végtelenül puha volt. Mérföldekkel jobb, mint ahogy azt megannyiszor elképzeltem.

Teljesen érthető módon jóval intenzívebben mozgatott meg belül, mint az erről a jelenetről való ábrándozásaim. Mintha egy teljesen másik világba cseppentem volna. Ki akartam élvezni minden egyes pillanatot, amit így tölthettem vele, azzal, akit teljes szívemből szerettem, s hagytam, hogy az iránta táplált gyengéd érzelmeim uralkodjanak a mozdulataim felett. Levegőt is alig mertem venni, mintha attól tartottam volna, hogy azzal megszakítottam volna azt a hőn áhított csókot. Egy idő után azonban bátorkodtam átvenni az irányítást, amit hatalmas meglepetésemre nem vett rossz néven, csupán kellemesen szusszantott egyet, így alkalmam nyílt egy kicsit elválni tőle, és finoman megharapdálni mézédes alsó ajkát. Lassan pilláimat is felnyitottam, hogy láthassam az arcát, azonban lehet, pont ezt nem kellett volna. Hisz amint ezt megtettem, elém tárult bódult arckifejezése és láztól ködös tekintete.

Atya ég, hát miket képzeltem? Hogy majd magas lázzal ezt az egészet komolyan fogja gondolni? Arcom egy pillanat alatt kezdett égni a szégyentől, hogy ilyet mertem feltételezni, majd lesütve szemeimet vettem el kezeit arcomról, amik még mindig gyengéd mozdulatokkal cirógatták bőrömet. Éreztem, ahogy értetlen tekintetével ostromolt.

– Nagyon magas a lázad, megengedem neked a hideg vizet a kádban, hátha segít egy fürdő – jelentettem ki torokköszörülve, míg eltoltam őt magamtól, kimásztam alóla, és az ajtó felé vettem az irányt. Hogy lehettem ekkora barom?

Taehyung

Nem akartam elengedni. Eszem ágában sem volt hagyni, hogy elmenjen, s mikor már az ajtónál járt, azon gondolkodtam, hogy ezt nem hagyhatom annyiban, így kótyagosan, fáradtan, de utána sétáltam, s még épp, hogy a küszöbnél sikerült őt elkapnom. Lágyan a hátához simultam, átölelve a derekát, a nyakába hajtottam a fejemet, teljes testemmel hozzápréselődve a hátsófeléhez, szinte búgva a selymes bőrére szavaimat:

– Nem akarok hideg fürdőt, jól érzem magam – mormoltam a bőrére, lehunyt szemekkel, az ujjaimat is összekulcsolva a hasán, még közelebb húzva magamhoz erős, izmos testét. Éreztem, hogy enyhén megremegett a karjaimban, s talán kicsit meg is feszültek az izmai, de én ezzel a legkevésbé sem akartam foglalkozni.

Szükségem volt rá, és túl jó volt az a csók, hogy azt mondjam, ezt itt befejezhetjük. Csókolni akartam, érinteni, vele lenni... egész éjszaka.

– De magas a lázad, muszáj lenne levinni – motyogta maga elé, de az én válaszom csak annyi volt, hogy kidugtam a nyelvemet ajkaim között, s lágyan, finoman végighúztam azt a bőrén, egészen fel a fültövéig, mire halkan sóhajtott, s szinte egész teste megrángott, aminek én kifejezetten örültem.

– Lemegy az magától – súgtam a fülébe, megrágcsálva a fülcimpáját, ujjaimmal finoman simogatva pólón keresztül a hasát, hogy elvehessem az eszét, emellett elterelhessem a figyelmét a felesleges dolgokról – igen, ez az volt.

– Taehyung...

– Sh! – súgtam, majd nagy erőfeszítés árán, kissé küszködve, de megfordítottam, úgy, hogy a mellkasunk préselődjön össze. Vágyakozón néztem éjsötét íriszeibe, ujjaimmal a vállait fogva, megnyalva kicserepesedett ajkaimat. – Nem akarom, jó így. Téged akarlak – mondtam halkan, határozottan, s felé hajolva, újra ajkaira martam, közben komótosan kezdtem visszavezetni az ágy felé.

Nehezen ugyan, de megadta magát, s készségesen vágta hanyatt magát az ágyban, én pedig ezt kihasználva felé kerekedtem, s a csípőjére ülve kezdtem csókolgatni, harapdálni édes, dús párnácskáit.

Jungkook

Továbbra sem tartottam jó ötletnek ezt az egészet, próbáltam józan ésszel gondolkodni, azonban igyekezetem akkor dőlt meg teljesen, mikor azokkal a hatalmas, csillogó, vágyakozó szemekkel az enyéimbe nézett. Onnantól kezdve már csak felszínes ellenkezés volt az enyém, képtelen voltam ellenállni neki, a szavainak, a tetteinek.

Túlságosan csábítóan viselkedett, mintha minden áron el akarta volna csavarni a fejem. Ha ő azt tudná, hogy már mikor sikerült neki... Szinte fel sem akartam fogni, hol vagyok, mintha egy álomba csöppentem volna, ami a legmélyebb vágyaimat hivatott kielégíteni egy éjszaka erejéig. Azonban az volt a bökkenő, hogy ez a valóság volt, ez pedig még édesebbé tette a pillanatot. Vöröslő, édes ajkaira szusszantottam a kellemes, mégis perzselő érzésre, ami nagyrészt ajkaimat ölelte körbe pár apróbb, gyengédebb, vagy épp hosszabb, szenvedélyesebb csók formájában.

Hiába volt bennem ott a keserűség, hogy ezt minden bizonnyal a magas láza miatt teszi, igyekeztem ezt figyelmen kívül hagyni, nem letörni magam, és csak a momentumnak élni. Mindkét kezemmel átkaroltam derekát, majd ujjaimat összefonva vontam még közelebb magamhoz, hogy jobban érezhessem a testéből áradó hőt, ami olyan idillivé tette a helyzetet egy bizonyos szinten.

– Hyung... – szuszogtam egy cseppet bódultan, mikor elvált tőlem egy pillanatra. – Hagyjuk abba. – Alig artikuláltam a szavakat, ezzel is megmutatva, mennyire nem figyeltem arra, mit mondok. Nem is gondoltam komolyan, talán a tudatalattim mondatta velem, ahol még felfedezhető volt pár értelmes gondolat.

– Dehogy hagyjuk – eresztett el egy halk sóhajt, így a száján keresztül távozó apró fuvallat arcomat érte, majd lesiklott nyakam egy részére is. Kirázott a hideg a lehető legjobb értelemben. – Nem menekülsz – súgta épp olyan halkan, hogy még ki tudjam venni szavait, majd kisebb csókokat hintett arcélemre, mintegy átmenetet képezve az ajkaimon, és nyakamon elcsattanó csókok közt. Reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem szájának puha érintésére, ami olyan forrónak tűnt a bőrömhöz képest.

Hiába próbáltam tornáztatni a kiüresedett agyam, nem bírtam visszavezetni, mégis honnan jutottunk el ide. Olyan...hirtelen csapott át a komoly beszélgetés ebbe.

Taehyung

– De lázas vagy, nagyon magas és... – Egy nyögésbe torkollottak szavai, amikor kissé erőteljesebben megszívtam a nyakát, ahová időközben lekalandoztam, hogy csókjaimmal elboríthassam az érzékeny, selymes bőrfelületet. Éreztem, hogy még a teste is beleborzongott az érintésbe, és bele sem gondoltam abba, hogy amit teszünk, minden, csak nem helyes, főleg nem az én részemről, hiszen az öcsém. Hogy tudná az ember letámadni a kis öccsét? Hát így... Szemérmetlenül tepertem le, menekülőutat sem hagyva neki, s hiába tudtam alig tartani magam felette, akkor is cselekedtem.

Ahogy alkarjaimon támaszkodtam feje felett, remegtek a karjaim, alig tudtam magam tartani, de akkor is folytattam, amit elkezdtem; édes, romantikus csókokkal, puszikkal borítottam el a bőrét, amiknek következtében egyre hevesebben reagált, s mikor még jobb fültövénél jártam, teste szabályosan megrángott, bennem egy ragadozó vigyort keltve, hiszen tudtam, elértem érzékeny pontját. Ezt kihasználva kezdtem el csókolgatni, puszilgatni a fültövét, majd kissé feljebb kúsztam nyelvemmel, hogy megharapdálhassam, rágcsálhassam a cimpáját.

Önkényűen vezette ujjait a hajamba, lágyan, érzékien simítva a tincseimbe, s mikor kissé erőteljesebben szívtam, nyalogattam meg a részét, bele is tépett selymes hajzuhatagomba, ezzel jelezve, mennyire tetszik neki ez a fajta kínzás. Egy idő után viszont elhúzódtam tőle, majd a csípőjén foglaltam helyet, halkan pihegve, zihálva, ugyanis nem elég, hogy a láz teljesen elködösített, még mellé a kéj és a vágy is bőven felerősödött, aminek következtében a világomról nem tudtam, csak az alattam fekvő Jungkookról, aki vöröslő ajkakkal, szaporán emelkedő-süllyedő mellkassal nézett rám, vadul csillogó, ragyogó szemekkel.

A látványra az alhasam is megrándult, és tudtam, hogy borzasztóan fel fogok izgulni, de nem akartam vele komolyabbat tenni – energiám sem lenne rá, és talán bátorságom sem. Viszont egy kis játék mit árthat? Remegő, égető ujjaimmal elkaptam pólójának korcát, és teljesen a nyakáig toltam, majd apró, kellemes csókokkal kezdtem beborítani mellkasát, miközben egyik kezemmel a hasfalán simítottam végig, az apró kockáin, amiket irigyeltem, ugyanis nekem egy sem volt. A mellbimbóját elérve, finoman köré feszítettem ajkaimat, megszívogatva, megnyalogatva nyelvem hegyével a tetejét, amire az egész teste összerándult, egy hangos, erotikus nyögés kíséretében, s akárhányszor hallatta a hangját, egyre inkább éreztem, hogy kezd szűkülni a nadrágom.

Felizgultam az öcsémre.