Dance like we're making love - JiKook +18!

Cím: Dance like we're making love

Alkotó: Nana & Nóri 

Hossz:  one-shot
Párosítás: JiKook - Jimin x Jungkook (BTS)

Besorolás: +18!

Műfaj: AU, erotikus

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; erotikus jelenet, felnőtt tartalom, YAOI! 

Összefoglalás: Jungkook egy fiatal férfi, aki eszméletlen módon vonzódik az egyik tanárához, Park Jiminhez, aki táncórákon oktat a felsőoktatási intézményben, ahová Jungkook is jár. A fiatal férfi megelégeli a folyamatos epekedést, és azt, hogy hiába küld jeleket a tanár úr felé, az figyelmen kívül hagyja, észre sem veszi őket, ezért drasztikusabb módszerhez folyamodik vonzalma megmutatásához...  

Hozzáfűzés:  Höhöhöhöhöhöhö, itt egy elég hosszú One-shot. :D
Nagyon reméljük, hogy tetszeni fog nektek ez a perverz OS. :P
Tömény szex van benne, vigyázzatok! :D
Jó olvasást! <3

Nóri írja Jungkookot! 
Nana (én) írom Jimint!

Jimin

Felsóhajtottam, miközben a táncterembe sétáltam, kissé fáradtan, ujjaimmal a szürkés hajamba túrva, hogy megrendezgethessem tincseimet. Nagyon álmos voltam, elég fáradt is, ugyanis egy másik csoporttal este volt órám, és egészen elnyúlt, azóta is talpon vagyok, és akárhonnan nézem, már este hat óra volt. Nem vágytam másra, csak egy forró fürdőre, a meleg, puha ágyamra és takarómra, mellette pedig szívesen elfogyasztottam volna még egy teát, vagy egy kellemes limonádét – mindegy, melyik, mindkettőt nagyon szerettem –, de ez még bőven odébb volt, mert most másfél, kemény óra van hátra.

Bár, nem mondom, ez a csoport nagyon ügyes, jól haladnak, nem kell sűrűn megállnunk, szinte elsőre értik, mit mondok, magyarázok és mutatok, de attól függetlenül nem könnyű, de öröm az ürömben: holnap szombat, szabadnap, és valamelyest ez tartotta bennem a lelket.

– Szóval – mosolyogva álltam meg a terem közepén –, ma klasszikus táncot fogunk átvenni, mivel nektek az kevésbé ment, a vizsgán pedig nem csak hip-hop lesz – mosolyogtam, a magnó felé sétálva, azonban egy kissé vékonyabb női hang megakadályozott abban, hogy véghez vihessem a tervemet.

– Park tanár úr! – Azonnal megfordultam, megemelt szemöldökökkel, kíváncsian nézve Jisoora, aki kissé huncut tekintettel méregetett engem. Nem ez volt az elő, ez a csoport, osztály elég perverz volt, és valamiért, ha feszülős, testhez álló nadrágot és inget/atlétát vettem fel, azt biztos, hogy valaki megjegyezte nekem, és ezek szerint, ma Jisoo volt a soros – mintha előre megbeszélnék minden alkalommal.

– Igen? – kérdeztem kedves hangon, mosolyogva nézve a lány szemeibe.

– Ma egészen kicsípte magát, esetleg a tanári karban lesz randevúja? – kuncogta, mire a társai is halkan elnevették magukat. Vigyorogva ráztam meg a fejemet, megforgatva íriszeimet, egyenesen folytatva az utamat a zenedoboz felé, hogy bekapcsolhassam a táncra alkalmas zenét.

– Nem lesz randevúm, óra után egyenesen hazamegyek, de ha nem tudná, Jisoo – fordultam a lány felé –, én sosem tudtam rendesen lenge ruhákban táncolni, mint Taehyung – böktem a fiúra, aki lezseren, talán három számmal nagyobb ruhákban feszült Jungkook mellett. Persze, halkan elnevette magát az osztály, ugyanis köztudott volt Taehyung furcsa stílusa, de… őszintén? Ez az osztály volt a kedvencem. Csupa tehetség, csupa értelmes, tanulni vágyó, akaró ember, és emellett humorosak is, néha úgy éreztem, mintha a barátaim lettek volna.

Miután bekapcsoltam a magnót, a terem közepére álltam, ezután pedig elkezdtem mozogni, hogy először megmutathassam, mi lesz a feladatuk. Ma egy koreográfiát fogunk átvenni, és azt tökéletesíteni, amíg nem megy mindenkinek – nem lesz egyszerű. Valamiért a klasszikus egyikük kedvence sem volt, de amit muszáj, azt muszáj. Minden fontos.

Nincs válogatás.

Jungkook

A zene felcsendül, az egész termet megtölti hangos, kellemes hangzásával, hogy erre az osztályom tökéletesen megtanuljon táncolni. Mindenki – engem is beleértve –, a tanárunkat, Park Jimint figyeli, hogy megpróbáljuk leutánozni mozdulatait, gesztusait, amiket őszintén szólva nem nehéz. Elmosolyodva követem őt, figyelve minden rezdülését, alsó ajkamba harapva, elgondolkodva, hogy ez a táncoló csoda a tanárom, akihez – nem tagadom – végtelenül vonzódom. Félreértés ne essék, sosem voltam meleg, sosem fordult meg a fejemben az, hogy én a férfiakhoz vonzódjak. Nem! Ez soha nem történt még meg, egészen mostanáig.

Halk sóhajt eresztek meg kiszáradt ajkaim mögül, karjaimmal pedig direkt ellenkező mozdulatokat csinálok, hogy ezzel elhitessem gyönyörű tanárommal, hogy a klasszikus táncban egy balfasz vagyok, holott nem.

– Álljunk meg egy kicsit! – kiabálja túl Park a számot, aztán leállítva a lejátszót, hozzám sétál, megállva előttem. Olyan cuki, imádom, hogy ennyire kicsi.

– Jungkook, a kezeidet nem jól használod. Figyelj oda, hogy az ellenkező irányba mozgasd őket. Furcsa, hogy te rontasz, általában te vagy a legjobb – mosolyodik el halványan, amit én viszonozok neki.

– Sajnálom, de ez a tánc a gyengém – vonok vállat, majd ahogy elmagyarázza a helyes sémát, persze, hogy továbbra sem úgy csinálom, mint ahogyan azt kéne. Persze, ahogy nem foglalkozhat csak velem, így csak lassabban, jobban elmutogatja mindenkinek, hogy mit is kéne csinálnia. Elvigyorodom a tánc végén, hiszen egy olyan ötletet vettem pár napja a fejembe, ami egy őrültség, egy beteg elme szüleménye, de még is remegek a vágytól, hogy megtegyem, hogy olyan dolgokat műveljek, amit normális ember nem tenne.

Fogalmam sincs, hogy mikor kezdtem el ennyire vonzódni a tanáromhoz. Talán akkor, amikor belépett a terembe azzal a vörös hajával és huncut tekintetével. Igen, azóta kínoz, azóta késztet arra, hogy esténként az ő arcára élvezzek el, miközben elképzelem, ahogy alattam élvezkedik. Egy halk, remegő sóhajt hallatok, majd megvárom, hogy mindenki kimenjen a teremből.

– Nocsak, te még itt vagy? – kuncog, miközben a lejátszóhoz lépve, a pendriveot kiveszi belőle, hogy haza indulhasson.

– Tu-tudja, én nagyon szeretném megtanulni ezt a táncot, de baromira kifog rajtam. E-esetleg lehetne szó arról, hogy egy plusz magánórát kapjak? Szükségem lenne rá – harapom be alsó ajkam, hatalmas, kérlelő boci szemekkel nézve fel rá a padlón ülve.

Jimin

Meglepődtem, ugyanis Jungkook volt az egyik legtehetségesebb diák Hoseok után a táncot értetendően, így döbbenetes volt, hogy most külön, egy órát kért tőlem, hogy megtanulhassa a táncot. Nem értettem, hiszen tényleg tehetséges, jó a mozgása, könnyed, ha kell, merev, ha arra van szükség, tudja, mikor keményítsen be, és mikor engedje lazán magát, így tényleg nem tudtam napi rendre térni afelett, mégis mi nem megy neki egy ilyen, aránylag egyszerű táncban. Nem értettem, össze is zavart, de hát, ha nem megy neki, akkor nem megy, biztos van benne valami, ami gátolja a felszabadultságát, esetleg egy-két mozdulat nem engedi szabadjára engedni a koordinációját. Ki tudja? Viszont, mint tanár, nem utasíthatom őt vissza.

Azaz, megtehetném, mondhatnám, hogy nem, Jungkook, nagyon fáradt vagyok, már napok óta csak táncolok, alig van időm aludni is, de a ki dadogós, félős mondandója egyszerűen olyan szinten lágyította meg a szívemet, hogy képtelen voltam nemet mondani. Nem ment, így apró mosollyal fordultam felé, miután leállítottam a magnót.

– Hogyhogy? Hoseokkal, és még pár fiúval-lánnyal évfolyam elsők vagytok. Hogyhogy most külön órára van szükséged? – kérdeztem, előtte állva, megrendezgetve ujjaimmal kissé csapzott, nedves tincseimet, ugyanis tánc közben azért valamilyen szinten kimelegedtem, még úgy is, hogy testhez álló, fekete ing volt rajtam. Hiába, akkor is meleg van.

– Hát, valamiért ez nem megy. Lehetne róla szó? – kérdezte, alsó ajkába harapva, félénken, én pedig úgy éreztem, menten megzabálom! Annyira aranyosak ezek a kis diákok! Jungkook is egy kész csodagyerek: remekül énekel, kiválóan táncol, szép szövegeket ír, és rettenetesen tehetséges. Ráadásul most olyan csillogó, boci szemekkel nézett rám, hogy tényleg nem volt szívem elutasítani őt.

– Persze. Maradunk egy órát még. Állj csak a helyedre, rendben? Elmutogatok újra mindent, de jól figyelj! – mondtam határozottan, mire hevesen, szorgosan bólogatott, azonnal a terem közepére állva – ami kivételesen jó ötlet volt, hiszen egyedül tartózkodtunk bent. Attól mondjuk kicsit féltem, hogy ez volt a legutolsó óra ezen a napon, és reméltem, hogy nem fognak minket az iskolába zárni, de majd szólok a portásnak, és annak, aki még itt dolgozik – sok tanár bent marad estére is.

Felsóhajtottam, majd elindítottam a zenét, hogy neki kezdhessünk a táncnak, de szinte rögtön az elején elrontotta a kézmozdulatot, így ciccegve léptem oda hozzá, s azután háta mögé álltam, mosolyogva feszülve a testének – csak, amennyire kellett, amennyire muszáj volt – és elkapva ujjaimmal a csuklómat, elgyakoroltattam vele a mozdulatot úgy, hogy azt igazából én végeztem el.

– Így kell, jegyezd meg – mondtam, újra megismételve ezt vele.

Jungkook

Kirázott a hideg, mikor a csuklóimra fogott. Természetesen nem a rossz érzéstől, hanem nagyon is a jótól. Halk sóhaj szökik meg ajkaim közül, mikor elengedi csuklómat, s hátamtól is távolabb lép. Imádnám pedig, ha sokkal közelebb lenne hozzám, ha én is a karjaimban tarthatnám. Tekintetemmel végig kémlelem izzadt mellkasára tapadt ingét, ami tökéletesen kirajzolja izmait. Türelmetlen és halk morranást engedek meg torkomból, így megpróbálom elismételni, ami eddig "nem ment". A tanárom végig figyeli minden mozdulatomat, amit az egyiknél szándékosan elrontok.

– Ah, ez nem megy... lehet... lehet, hogy hagynunk kéne, mert... – a szavamba vág, egy kedves mosoly kíséretében.

– Ne add fel ilyen könnyedén. Ha kell százszor is megmutatom – lép ismét a hátam mögé, azzal újra megfogva kezem, elmutogatja azt a mozdulatsort, mint az előbb is. – Legyen egy kis türelmed – hallom tarkómnál halk kuncogását és érzem meleg leheletét a bőrömön, amitől a hideg azonnal kiráz. Ha ez így megy tovább biztos, hogy mind a ketten bajban leszünk.

– Látod? Nem olyan bonyolult, csak értsd meg a mozdulatot – kuncogja, ezzel a bőrömet ismét végig csiklandozza, nekem pedig azt hiszem, ez a vég.

Hangos nyögéssel horgasztom fejem a padló irányába, szemeimet is erősen behunyom, hiszen a vágy, valami elképesztő módon söpör végig a testemen. Ha nem kapom meg, abba biztos, hogy belehalok.

– Minden rendben? – kérdezi aggódó hangon, de nem nézek rá, hanem lehorgasztott fejjel nézek immár magam elé. Ha nem vigyáz...

– Tart... tarthatnánk egy kis szünetet? – kérdezem halkan, s mihelyst elengedi csuklómat, felnézek rá a tükörből egy szelíd mosollyal.

– Persze. De, ha nem vagy jól, haza is mehetsz, holnap pedig bent maradhatunk még egy órára, nekem nem probléma – magyarázza, de csak a fejem csóválom meg.

– Nem, jól vagyok, csak ki kell mennem. Pillanat – mondom, azzal elszakadva a közeléből, kislisszolok az ajtón, elvéve persze a terem kulcsát az asztalról. Ha visszajövök... nem várok többet. Nem tudok már várni!

Jimin

Zavartan néztem Jungkook után, ugyanis nem értettem, miért történt ez a hirtelen hangulat változás, hiszen jó pár perccel ezelőtt nem volt semmi gond, most pedig olyan piros volt az arca, és olyan furcsa is, hogy már-már kezdtem azt hinni, beteg. Bár, ez magyarázná azt is, hogy miért nem megy neki a gyakorlat, amit már jó párszor megpróbáltunk, elismételtünk, neki továbbra sem ment. Elég érthetetlen számomra, hiszen tényleg ő az egyik legjobb az évfolyamban, annyit gyakorol, és olyan sűrűn, lendületesen csinálja, és az, hogy ez az egyszerű mozdulat kifog rajta, felfoghatatlan volt számomra, de lehet, szimplán csak rossz napja volt, vagy mint az imént gondoltam, talán beteg, esetleg le fog betegedni. Olyankor az ember nehezen koncentrál, hiszen egy alapos nyavalya mindig kifog az elmén, és a fizikai kondícion is – én már csak tudom, én képtelen vagyok betegen maximumon teljesíteni.

Felsóhajtva sétáltam a magnóhoz, majd miután lekapcsoltam, az asztalomhog sétáltam, ahová a cuccaimat szoktam letenni értékesemkor. Mivel egyedül voltam a teremben, elővettem a telefonomat, hogy azon kezdhessek el pötyögni, aztán miután visszaér a tanítványom, szerintem mondom majd neki, hogy hétfőn folytatjuk, mert ha ez a gyakorlat nem megy neki, talán pihennie kellene. Nem lehet egyszerű ennyit tanulni elméletre, és mellette még maximálisan kell teljesítenie gyakorlatban is, szóval, ha valaki, én teljességgel megértem a kimerültséget.

Gondolataimból az ajtó nyitódása szakított ki, de még nem emeltem fel tekintetemet, előtte kiléptem az alkalmazásokból, és csak azután néztem fel a jövevényre, hogy visszatettem a telefonomat az asztalra.

– Szerintem mára fejezzük be, rendben? Lehet, hogy csak pihenned kellene, és jobban menne ez – mosolyogtam Jungkookra, a hajamba simítva, megrendezgetve szürkés tincseimet, mire egy reszketeg sóhajt engedett ki ajkai közül, közben pedig körbe is nyalta őket, amit nem tudtam hová tenni – zavarba ejtő volt a látvány.

– Nem. Nem megyek sehová. – Határozottan nézett rám, én pedig összevontam a szemöldökeimet, ugyanis mintha teljesen más ember lépett volna be azon az ajtón, mint aki kiment.

– Minden rendben van, Jungkook? – Kicsit aggodalom is felfedezhető volt a hangomban, de azt hiszem, ez nem meglepő, elég furcsán viselkedett, furcsán mért végig, és mintha halványan meg is remegett volna a teste.

Nem tudtam mire vélni, de reméltem, hogy nem történt semmi baj esetleg a folyosón, vagy akárhol máshol, mert frusztráltnak, idegesnek és túlfűtöttnek tűnt.

– Jungkook... Minden rendben? – súgtam, egész testemmel fordulva felé.

Jungkook

Kérdésére, csak oldalra billentem a fejem, úgy figyelve őt, mint egy kiskutya, aki kész a következő csínyre. Nem is tudom, hogy most mit kéne válaszolnom, hiszen ha azt mondom, hogy nincs rendben semmi, azt hiszi, hogy beteg vagyok, de ha azt mondom, hogy minden a legnagyobb rendben, akkor agyilag zokni leszek a szemeiben. Bár, ahogy elnézem, ez már megtörtént. Sebaj, jól van ez így. Park Jimin tanár úr, most az enyém lesz, ebben biztos vagyok. Csak egy sóhajjal az ajkaimon, hátat fordítok neki, majd az ajtó zárjába helyezem a kulcsot, amit elfordítok benne, így bezárom magunkat a hatalmas terembe.

– Jungkook? – hallom nevemet, hangjában némi félelmet vélek felfedezni. Mikor megfordulok, a kulcsot mutatóujjamon megpörgetve indulok felé. Összevont szemöldökkel szemlél, tekintetében annyi és annyi kérdés mutatkozik meg, hogy attól félek a végén belezavarodik. - Miért zártad be? Nyisd ki és menjünk haza mind a ketten. Fáradt vagyok én is és látom, te is. – mondja, majd megállok közvetlenül előtte, arcomra már is egy kissé gunyoros félmosolyt varázsolok.

– Hová siet tanár úr? Előttünk az egész éjszaka – nevetem jóízűen, míg ő összeszűkített szemekkel mér végig, aztán a kezemben tartott kulcsért nyúl, hogy kikapja a kezemből, de balszerencséjére én gyorsabb vagyok, így fejem fölé emelem a kis tárgyat.

– Hogy érted ezt, Jeon? – sziszegi, majd ismét a kulcsért nyúl, de hamar ugrás lesz belőle, ahogy magasabbra tartom, kihasználva a magasságom.

– Hmmm, pont úgy, ahogy elképzeli – búgom mély, férfias hangomon, jókat szórakozva azon, ahogy ugrál a kulcsért.

– Ne szórakozz velem, hanem add ide a kulcsot! Nem kérem többször! – emeli meg hangját, de csak kinevetem.

– Egy csók és lejjebb engedem a kezem – avatom be a piszkos kis trükkömbe, amit kedves tanárom hitetlenkedve reagál le, mikor eljut a tudatáig, hogy bizony nagy ára van annak a kulcsnak.

– Ez nem vicces! Jungkook! – emeli meg jobban a hangját, de a kulcsot még magasabbra tartom, mint eddig.

– Ki mondta, hogy ez vicc? Kell az a kulcs, Park, vagy sem? – érdeklődöm, egy pillanat alatt letegezve a tanáromat, akiért teljes mértékben odavagyok.

– Kell, de nem csókollak meg! Megőrültél?! – emeli meg jobban a hangját kétségbeesésében.

– Lehet, hogy megőrültem. De ez is miattad van, ez mind a te hibád. Megőrjítesz. Azonban az ajánlatomon nem változtatok. Egy csók és lejjebb jön a kulcs. Még egy és még lejjebb. Így tovább, csak ki kell érdemelni – vonok immár ártatlanul vállat, figyelve azt az édes, kétségbeeséstől csillogó arcát. – Nos? Felőlem reggelig is itt lehetünk – kuncogom.

Jimin

Ezt komolyan mondom, nem hiszem el! Mégis hogy van ehhez pofája?! Hogy van bőr a képén ilyen ajánlatokat adni nekem, ilyesmikkel megfenyegetni, mikor a tanára vagyok, ráadásul jóval idősebb i nála?! Ez minden tekintetben tiszteletlenség, és nem is értem, hogyan viselkedhet így! Ez… ez egyszerűen felháborító! – Forrt a vérem, a szó szoros értelmében, és fogalmam sem volt arról, mégis mi a szent Istent tehetnék, mert elszántnak tűnik, ráadásul, fájt bevallanom, de erősebb, magasabb volt nálam, így tudtam nagyon jól, hogy képes lenne beváltani az ígéretét, és reggelig itt állni, és erejéből, magasságából adódóan sosem szerezhetném meg az ajtó kulcsát.

El nem tudom képzelni, hogy tehet ilyet a tanítványom!

– Mélységesen csalódtam benned, Jungkook! Megkérsz rá, hogy a szabadidőmet áldozva, itt maradjak veled egy külön órára, erre pedig becsaptál! Nem is a külön óra kellett, mi?! Mélységesen csalódtam benned, remélem tudod! – Nem ámítottam, tényleg nagyon csalódott voltam, és tényleg fájt, hogy ilyen szinten képes volt engem átvágni, ugyanis én mindig kedvesen, őszintén fordultam a diákjaim felé, és soha nem hittem volna, hogy valamelyikük is képes lesz ilyesmire.

– Jaj! Ne kezdd itt a sirámot! – mosolygott, közelebb lépve hozzám, szabad kezével átkarolva a derekamat, teljesen magához húzva, másikban továbbra is az égbe emelt ujjai között szorongatva a kulcsot. Annyira kellemetlen volt ez, főleg, mert zavarban éreztem magam a túlzott közelségtől. A mellkasunk, és az ölünk is egymásnak préselődött, és azt sem tudtam, hová nézzek lányos zavaromban – paprika vörös lehetett a fejem, a füleimről nem is beszélve. – Csak adjon egy csókot, és menekül.

Nem volt más választásom.

Felsóhajtottam, körbe nyaltam ajkaimat a rám törő stressz, idegesség hatására, majd egy hatalmasat nyelve, összeszorítottam a szemeimet, és lassan, a lábujjhegyeimre állva, pipiskedve hajoltam az arcához. Éreztem a forró leheletét, mikor már az orrunk is összeért, de egyszerűen… nem akart rávinni a lélek, hogy az ajkaira adjak egy csókot. – Miért teszi ezt velem egyáltalán…?

– Na? – kérdezte, túlfűtött hangon, mire nyeltem egy hatalmasat, ezután pedig kínlódva nyögtem egyet, és ajkaira hajoltam, megcsókolva.

Mi mást tehettem volna? Soha nem tudnám megszerezni tőle a kulcsot, és anélkül kijutni sem tudok. Ha ennyire csókot akar, hát megkapja, oda adja a kulcsot, és viszont látásra, de az biztos, hogy a közelembe nem fog jönni, soha többé! – Hirtelen fonta át derekamat erősebben, a meglepettségtől pedig elnyíltak egymástól az ajkaim, Jungkook pedig szemérmetlenül tolta számba a nyelvét. Ujjaimat azonnal vállaira fektettem, hogy megpróbáljam magamtól eltolni, de ő nem hagyta: szenvedélyesen mozgatta ízlelőszervét a számban, majd derekamról lecsúszott a keze, egyenesen a fenekemig, belemarkolva egyik félgömbömbe, jól megszorítva ujjaival az izmomat, mire hirtelen a szájába nyögtem. Jobban húzott magához, a fenekemnél fogva, szinte teljesen feltolva saját testéhez, és ekkor éreztem meg nadrágjában merevedését, amiről kipattantak a szemeim, de hiába próbáltam eltolni, ütlegelni a vállait, egyszerűen nem engedett.

Erősebb volt nálam… sokkal erősebb.

Jungkook

Nem tudom, hogy miként sikerült egy férfinak így elcsavarnia a fejemet, nem tudom a pontos okát, csak azt, hogy valahogy megfogott, valahogy sikerült elérnie, hogy életemben először gyönyörűnek lássak egy férfit, akihez szexuálisan igenis vonzódom. Mikor megpróbál eltaszítani magától, természetesen, amennyire tudok a csókba mosolyodom, majd amint elengedem ajkait egy gyengéd puszit lehelek dús, immár nedves ajkaira.

– Mivel... megkaptad amit akartál, add ide a kulcsot és engedj el – sziszegi ajkaimra, vészesen, szinte már fenyegetően. Elképesztően aranyos és szórakoztató.

– Miből gondolta, hogy megkaptam, amit akartam? – érdeklődöm, újra megmarkolászva azt a feszes izmot, ami tökéletesen a tenyerembe simul. Mindig próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet megfogni ezt a tetszetős domborulatot, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire feszes, ennyire tökéletes. Milyen lehet közéjük férkőzni? A gondolatra egy pillanat alatt megremeg a testem, alhasam pedig megrándul.

– Na ne szórakozz velem! Add ide azt a rohadt kulcsot! – emeli meg jobban a hangját, én pedig egy nyugodt mosollyal és nemes egyszerűséggel eldobom a kulcsot, ami a bent lévő nagy szekrény tetején landol, hangosan csörögve, amint találkozik vele. Eltátott ajkakkal néz rám, egyszerűen nem fogva fel a tényeket, hogy bizony voltam akkora szemét, hogy elvágtam az egyetlen menekülő útvonalától.

– Te kis... – vesz mély levegőt, meggátolva magát, hogy valami obszcén kifejezéssel illessen.

– Tudod, nem szeretem, ha kiabálnak velem. Türelmes vagyok. Tényleg, rettenetesen türelmes, tekintve, hogy eddig nem léptem meg azt, hogy becserkésszelek – mondom halk szavaimat, rálehelve ajkaira, miközben szabad kezemmel ezüst fürtjeibe túrok, tarkójára fogva, hogy közelebb húzzam magamhoz. – Mi lenne, ha a mai napon én tanítanék neked valamit? – szuszogom ajkaira, amiket ismét birtokomba veszek, nyelvemet azonnal áttolom ajkai közé, hogy szenvedélyes táncra hívjam az ő ízlelőszervét. Persze megint megpróbál eltolni magától, de mivel én jóval erősebb vagyok, ezt ki is használom.

Lassan arra ösztökélem, hogy hátráljon, így mivel nem tud nekem ellenállni fizikailag, megteszi néma "kérésemet", mígnem háta találkozik a kemény tükörrel, amihez odapréselem, ajkait pedig vadabbul csókolom, mint eddig. Fenekét gondosan tartó kezem azonnal felsiklik oldalára, végig simítva szépen ívelt alakján. Érzem, ahogy a csókunkba ereszt egy sóhajt, vállaimon a szorítása sokkal erősebb lesz, de mit sem törődöm vele. Akarom őt, nagyon is akarom. Meghódítom, elérem, hogy belém szeressen, hogy egy diákjával létesítsen tiltott kapcsolatot, amit őszintén megvallva, nagyon élveznék.

Élvezném, hogy csak én érinthetném olyan helyeken, ahol más csak álmodozik róla, élvezném, ha egy-egy sokatmondó pillantással figyelnénk a másikat, hiszen... ha kiderülne egy tanár-diák viszony, abból bizony baj lehetne. természetesen ezt én is tudom, de ugyan... ki gondolná, hogy két férfi, főleg ekkora korkülönbséggel egymásnak esne a táncteremben, vagy a másik lakásán? Senki. A kutyát sem érdekelné.

Mikor ajkaitól elválok, a szabaddá vált nyakát borítom be érzéki csókjaimmal, eközben ujjaimmal lesimítok a feszes ingének végéhez, ami alá bevezetve ujjaimat, már is akadálytalanul érintem meg érzékeny bőrét, végig húzva ujjbegyeimet kidolgozott hasfalán.

– Olyan gyönyörű vagy. Mindig, de mindig azon gondolkodom, hogy lehetsz ilyen gyönyörű és hogy tudtad így elcsavarni a fejem? Majd' meghalok érted, amióta megláttalak – suttogom fülébe, aminek cimpáján végig nyalok, majd ajkaim közé véve azt az aprócska testrészt, megszívogatom és megharapdálom, ujjaimmal pedig megdörzsölgetem érzékeny mellbimbóját, amitől egy halk nyögés szökik ki ajkai mögül. Azonnal elvigyorodom. – Tetszett? Szeretnéd még egyszer? – kuncogom fülébe, azzal megismétlem előző mozdulatomat, aminek ismét hangot ad. Azt hiszem, hogy ezen az estén, nagyon jól fogok szórakozni.

Jimin

Őszintén szólva, mérhetetlenül zavarba ejtettek a szavai, hiszen elmondásai alapján már jó ideje epekedik utánam, ennek hallatára pedig elpirosodott az arcom, főleg ujjainak munkája közben, ami szinte égette a bőrömet. Nem, nem akartam vele aktust, vagy bármilyen bűnös, piszkos együttlétet létesíteni vele, de ahogy a fülembe búgta a szavakat, erotikus hangján, ahogy közben morzsolgatta, izgatta a testemet mellbimbóim kínzásával, nem tudtam arra gondolni, hogy le kellene állnunk. Nem is tudtam volna ennek érdekében tenni semmit, hiszen úgy tartott izmos karjaiban, mintha satu lenne, így szabadulásomra nem adott egy szemernyi esélyt sem. Azonban, bármennyire estek jól a piszkos szavak, az érintései, a közelgése, a búgása, az erotikus, szenvedélyes kisugárzása, ott villogott a fejemben egy bizonyos idő után, hogy ezt nem tehetjük. Noha, még pár pillanattal ezelőtt képtelen lettem volna azon elmélkedni, hogy megállítsam őt, de ez megdőlt: akárhogyan is van, nem tehetjük ezt, ő még csak-csak, hiszen sűrűn kialakul egy bizonyos vonzalom a diákban a tanárja felé, de ez viszont nem szabad, hogy így működjön.

Emlékszem, én is éreztem enyhe vonzalmat a tánctanárom iránt, de soha nem kezdtem volna ki vele – az más dolog, hogy az önbizalomhiány szólt ebbe bele, és ahogy elnézem, Jungkooknak van önbizalma, pont elég, hogy megpróbálja elcsavarni a tanárja fejét.

Mégsem hagyhattam ezt! Ezt nem lehet, ez abszurd, nem normális, főleg nem itt, az intézményben, abban a táncteremben, ahol naponta próbálok a diákjaimmal, ahol tanítom őket mindenre, amire szükséges, hogy le tudjanak diplomázni, és úgy hittem, nem tudnék pironkodás nélkül belépni ebbe a terembe. – Nem, nem vagyok szende szűz, félreértés ne essék, sőt, én a férfiakhoz vonzódom, ami talán nem is nagy meglepetés, de kellemetlen úgy belépni egy terembe, ahol az ember mindennapos dolgát végzi, hogy itt kefélt valakivel, aki történetesen a tanítványa. Nem, nem lehet.

– Engedj el, Jungkook! – Határozottan akartam kezdeni a mondandómat, s azon része még sikerült is, de a vége egy elhaló nyögésbe fulladt, hiszen az előttem lévő erősebben csípett rá a mellbimbómra, mintha nem akarna egy aprócska ellenkező szavacskát sem hallani vöröslő ajkaim közül kibukni. Talán így is volt.

– Nem. Addig nem, amíg nem lesz az enyém. Addig innen nem megyünk ki – búgta fülembe buja, érzéki hangján, s éreztem, ahogy fogait a bőrömbe mélyeszti, megharapdálva cimpámat, ami újabb remegést váltott ki belőlem.

Ezután minden gyorsan történt: Jungkook megfordult velem, és irányítva engem, az asztalhoz vezetett, majd fel is ültetett rá, a lábaim közé férkőzve, szenvedélyesen nézve rám, ahogy a hajamba markolt ujjaival, hátra feszítve a fejemet. Tekintetében láttam az elszántságot, a vágyat, az élvhajhász csillogást, ami hatalma nyelésre késztetett, ugyanis úgy tűnt, bármit tennék, bárhogy ellenkeznék, ha kell, az asztalon erőszakolna meg engem. Szinte láttam, ahogy a bíborszínű, gyönyörben úszó köd elhomályosítja elméjét, megakadályozva őt az ésszerű gondolkodásmódban, és féltem, rettegtem ettől, ugyanis úgy éreztem, bármikor elkaphat ez a veszély engem is.

Akárhonnan is néztem, én meleg voltam, Jungkook pedig egy gyönyörű, serdülőkor végéhez érő férfi, csodálatos, irigylésre méltó idomokkal, izmokkal, amiket én is sóhajtozva lettem volna képes megfigyelni – habár, egészen eddig nem néztem rá úgy, mint férfira, de a helyzet kicsikarta belőlem, hogy igen is, férfiként tekintsek rá, s már ez is vétek volt, mert… mert kívántam.

– Engedj el! – Remegett, kétségbeesett volt a hangom, de ő csak hátrább feszítette a fejemet, újabb csókot adva ajkaimra, morrnangatva a szám közé, s emeltem kezeimet, hogy eltaszítsam magamtól, vállaira kulcsoltam kicsike, apró ujjaimat, de… valami megtört bennem.

Nem toltam el magamtól, átkaroltam a nyakát, jobban magamhoz húzva, mélyen a szájába nyögve magas oktávú hangomon, lehunyva a szemeimet.

Mintha eladtam volna magam egy démonnak.

Nem állt messze a valóságtól: Jungkook egy igazi démon volt.

Jungkook

– Furcsa, a tested mintha azt mondaná: tarts erősebben! – suttogom mézédes ajkaira, belenézve íriszeibe, amikben nem látok már semmit, csak azt a mérhetetlenül nagy vágyat, ami talán akkora, mint az enyém. Reszketeg sóhaj szökik meg ajkai mögül, lehunyva pilláit, hogy karjaival szorosabban magához húzzon, hogy most talán ő kezdeményezzen, hogy ő adjon nekem egy csókot. Türelmesen és kíváncsian figyelem mozdulatát, ahogy felém hajol, majd dús ajkait összeérinti az enyémmel, rövid ujjacskáit pedig éjsötét fürtjeimbe vezeti, beletúrva tincseimbe, úgy húzva erősebben, határozottabban magához. Szájába kuncogok, mihelyst megérzem nyelvét, hogy bebocsájtást kérjen ajkaim közé. Olyan édesen, olyan gyengéden simít végig ízlelőszervével alsó ajkamon, hogy most, ebben a szent pillanatban képes lennék letépni róla a ruháit, hogy végre olyan érzéki hangokat csaljak elő belőle, amilyet eddig még talán nem is ejtett ki hangszálain.

Természetesen a nyelvének szabad utat engedek, így csókunkat elmélyítve, ujjaimmal ismét végig simítok felhevült testén, amit még mindig az a borzasztóan zavaró ruhadarab borít be. Őt akarom érezni, érezni akarom a bőrét, a bőrének édes illatát. Csókolni és nyalogatni akarom, mintha csak erre teremtettek volna. Park Jimin kényeztetését elképzelni is felér egy afrodiziákummal, nem hogy még meg is tenni. De megteszem. Mindenképpen megteszem. Ajkaim közé ereszt egy hangos nyögést, miközben háta is megfeszül, hiszen ujjaimmal most egy igazán kényes helyre tévedtem. Annyira érintem csak férfiasságát, hogy érezze, bizony itt is dolgom lesz vele, de először is, szeretném megszabadítani a ruháitól, amik már kezdenek idegesíteni.

– Bánná, Park tanár úr, ha lecsókolnám a ruháit? – teszem fel kérdésem, belenézve ködös, de még is csillogó íriszeibe, amikben már egy szemernyi tiltakozást, vagy ellenkezést sem látok. S erre, meg is kapom a várt válaszom.

– Nem. Nem bánnám – szuszogja számra, forró lehelete azonnal végig csiklandozza bőrömet, szinte felperzselve azt a részt, amire testem reakciója, azonnal egy borzongás. Megőrülök! Ez a férfi, maga a gyönyör.

Reszketeg sóhajjal ajkaimon hajolok ingének nyakához, majd az afeletti szabad bőrfelületére egy édes csókot hintek. Ujjaimmal lassan ügyeskedem az első gombnál, közben ajkaimmal egy pillanatra sem állok meg. Folyamatosan végig csókolgatom a ruhája mentén a nyaka alsó részét, s amint szabaddá válik az első gomb után lévő újabb bőrfelület, szinte azonnal odahajolok, megcsókolva ott is érzékeny zónáját. Hallom, ahogy felsóhajt, hallom ahogy a levegőt kicsit gyorsabban veszi, hogy azt kifújva, megtáncoltassa pár tincsemet.

A második gombnál, szintén lejjebb haladok ajkaimmal, s amint elérem mellkasánál feszülő szegycsontját, azonnal végig nyalom az eddig végig csókolt felületet, fel a nyakáig, hogy eleinte forró nyálammal megnedvesítsem bőrét, ami viszont rettentően gyorsan kihűl, ezzel libabőrössé téve tulajdonosa bőrét. Olyan gyönyörű, főleg, ahogy szinte dorombol a kezeim alatt. Látom, ahogy mellbimbói is meredezni kezdenek inge alatt, így odahajolva, mielőtt csókot adnék rá, felnézek a másik arcára, egy aprócska huncut mosollyal a képemen. Vágyakozó tekintettel szemléli megmozdulásom, ajkait is megnyalja, amik kiszáradtak a szapora légvételétől. Látom, ahogy szinte kérlel a tekintetével, látom, hogy minden vágya az, hogy beindítsam testét ezzel az érzékeny testrészével, amiben biztos vagyok, hogy imádna, ha agyon kínoznám.

– Hmm... mivel még takarja ez a fránya ing, sajnos nem érhetek hozzá – magyarázom úgy, hogy ajkaim azért súrolják apró kavicsát, leheletem pedig szinte felperzselje azt. Hangos nyögést ereszt meg, hátra vetve fejét, hagyva, hogy ezüst színű tincsei hátra hulljanak. Alsó ajkam beharapva gyönyörködöm látványában, azonban mielőtt elmúlna a másik varázsa, folytatom forró csókjaimat a bőrén, mihelyst szabaddá teszek egy újabb felületet.

Jimin

Megőrjített. Megőrjített? Az nem is kifejezés. Az agyam teljesen kiüresedett, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha nem adja meg nekem, amíg kíván a testem, akkor biztos, hogy nem maradok soha többé ép gondolkodású ember. Túl erotikus volt a megjelenése, a mozdulatai, a csókjai, a szavai, a gesztusai ahhoz, hogy ne gőzöljek be. Édesen nyalta végig a bőrömet, mihelyst sikerült kipattintania egy gombot az aprócska lyukacskából, ezzel szabaddá téve mellkasomból egy részt, é ott kezdte el nyalogatni, szívogatni, harapdálni a bőrömet, a lehető legnagyobb élvezettel, törődéssel, amivel csak lehetett, de ez vajmi kevés inger volt nekem, ahhoz viszont már elegendő, hogy a fejembe boruljon a hatalmas vörös köd, és ne hagyjon gondolkodni.

– Ah! – nyögtem fel magas hangomon, mikor széjjelebb húzta az ingemet, de még csak a mellkasom közepénél járt, ez pedig… ez pedig mélységesen kétségbeejtő volt, annyira, hogy már azon gondolkodtam, ellököm magamtól, letépem a ruháimat testemről, övéiről is, hogy a lényegre térhessünk, de akármennyire is efelé húzott a szívem, mérhetetlenül jól esett a kényeztetés, amit adott nekem. Elég régen voltam már férfival, így egy aprócska csók is éltetőerejű volt, amit a mellkasom bőrének intézett.

Mikor szabaddá vált az egész felsőtestem, hosszas procedúra, tortúra után, szétnyitotta ingem mindkét oldalát, elhúzódva tőlem, s végig nyalva ajkait, egész felsőtestemet végig mustrálta íriszeivel, majd felfuttatta szemét az arcomhoz, és édesen elvigyorodott.

– Édes vagy, akár a méz, és hihetetlenül gyönyörű – szuszogta, közel hajolva hozzám, megkóstolgatva számat, szenvedélyesen puszilva, csókolva ajkaimat, miközben ujjaival gondosan végigcirógatta kockás, kidolgozott hasamat és mellkasomat, elidőzve mellbimbóimon. Mindkét kezét ráfektette mindkettőre, majd lejjebb csúsztatva tenyereit, ujjai közé csípte mindkét kavicsomat, erőteljesen megmorzsolva őket, mire hangosan, szinte vinnyogósan nyögtem fel, megrándult testtel. Elnevette magát, s lejjebb hajolt tőlem, egyenesen a bal mellbimbómhoz vezetve fejét, amit én árgus szemekkel figyeltem, és amint elérte a mellbimbómat, elvette onnan a kezét, majd ajkaival hajolt a ki kavicsra, ami már most úgy állt, mint a cövek.

Mihelyst megéreztem a puha, forró ajkakat köréfonódni, felnyöszörögtem, hátrafeszítve a fejemet, s a még mindig rajtam lévő ing takarásában másztattam ujjaimat tincsei közé, megmarkolva őket, erősebben nyomva rá bimbómra, arra ösztökélve, hogy kényeztessen erőteljesebben, durvábban, mint eddig tette, s mintha néma, mégis erőszakos kérésem meghallgatásra lelt volna, ráharapott a tetejére, aminek hatására felkiáltottam, kíméletlenül harapva be aló ajkamat.

– Ezt akarom hallani. Állandóan – sóhajtotta megkínzott bimbómra, majd váratlanul tért át a másikra, hogy azt is ugyan így kínozhassa meg, kicsit durvábban, mégis szenvedélyesen, ami legalább olyan oktávokat csalt ki belőlem, mint az előbb. Jungkook hihetetlen módon érti a dolgát – életemben először jutott eszembe, hogy szívesen tenném a tartós szeretőmmé őt, hiszen érzéki volt, szenvedélyes, erotikus, buja, szexi, édes, törődő… olyan, amilyen szeretőt mindenki akarna magának.

– Ah! – nyögtem fel újra, szélesebb terpeszbe nyitva lábaimat, mikor elszakadt megkínzott bimbómtól, végig nyalva hasfalamon, minden egyes kockámat végig nyalogatva, harapdálva, én pedig remegve, már-már könnyes szemekkel néztem le rá, még mindig hajkoronáját markolva ujjaimmal, jobban testemhez húzva az arcát. Viszont mikor már elérte alhasamat, az folyamatosan összerándult ajkainak érintésétől, és forró leheletétől, ami még pluszban cirógatta az ott lévő érzékeny felületet, ő pedig vészesen közeledett férfiasságomhoz, ami már lüktetett érte.

Akartam őt. Hihetetlenül akartam őt…

Jungkook

Elmosolyodva nyugtázom azt a látványt, ami a szemeim elé tárul, méghozzá, ahogy a feszes nadrágjában úgy dudorodik férfiassága, ahogyan az meg van írva. Ajkamat megnyalva, újabb csókkal borítom be bőrét, figyelve a meg-megrezzenő alhasát, mikor csókjaimmal halmozom el az adott területet. Ujjbegyeim lassan, óvatosan simítanak végig oldalán, hogy megálljanak csípőjénél, majd a nadrágja korcánál, hogy könnyű szerrel lehúzhassam azt róla, miután kigombolgatom azt. Hallom, ahogy vesz egy mély levegőt, majd csípőjét megemelve segít nekem a nadrág eltávolításában, amit egy nagy csókkal jutalmazok a hasfalán. Olyan gyönyörű. Esküszöm nem tudok mást mondani és gondolni, csak is azt, hogy gyönyörű. Mivel csak az alsónadrág marad rajta, több sem kell, hogy attól is megszabadítsam, hiszen nem akarom én ennyire elhúzni ezt. Vagyis el akarom, de nem úgy, hogy egy örökkévalóságnak hasson mindez. Mikor szemeim elé tárul ékessége, elmosolyodva pillantok rá, mutatóujjamat pedig végig húzom a kemény testrészén. Fejét hátraveti, majd csípőjét is megemeli egy halk nyöszörgés kíséretében, amit imádok hallgatni. Elképesztő, hogy micsoda hangokat tud kiadni magából.

– Szép – kuncogom el magam, s odahajolva egy csókot lehelek a tetejére. Forró ajkaimtól újabb nyögést hallat, kezeivel pedig jobban megtámaszkodik az asztalon, ujjaival pedig a szélét is megmarkolja, mikor érzékeli, ahogy ráhajolok vágyára, hogy ajkaimmal is még boldogabbá tegyem. Így is történik. Hangos és magas hangzású nyögéssel túr azonnal a hajamba, elengedve immár az asztal szélét, hogy ezzel újra arra késztessen, hogy erősebben és jobban csináljam azt, amibe belekezdtem. Viszont, nem lesz minden úgy, ahogyan ő azt elképzeli. Nem fogom még most elengedni és nem fogom most még megdugni sem. Szeretném, ha majd ő is adna nekem, utána pedig rátérhetünk a komolyabb részekre is, az olyanokra, amit ő már láthatóan alig vár.

Makkját erősebben megszívom ajkaim között, hogy ezzel is egyre jobban felcsigázzam, a már így is őrületben tajtékzó agyát. Ha tudnék, most mosolyognék rajta, hiszen látom milyen türelmetlenül néz rám, ahogy csak a makkját kényeztetem, de lejjebb nem haladok. Természetesen fogok, de ezért az arcért megéri addig kínozni, amíg csak lehet. Gyönyörű ez a kétségbeesett arc, ez a vágyakozó tekintet, és az elnyílt, pirosló alsó ajka, amibe folyamatosan belemélyeszti fogait. Valami csodálatos!

Halkan felszusszantok, miközben picit mélyebbre engedem ajkaim között merevedését, de csak annyira, hogy érezze a törődést. Huncut, incselkedő tekintettel nézek az övéibe, így ahogy kiveszem forró számból, végig nyalok egész hosszán, egészen a makkjáig, ahol nyelvemet belemélyesztem az apró kis lyukba, megízlelve azt a kis előváladékot, ami kijött belőle.

– Mi az, Park? Szeretne valamit? – érdeklődöm, ráfogva tövére és makkját végig húzom ajkaimon, többször végig nyalva érzékeny részén. – Ha nem hallom azt a csodás hangot, nem tudom mi a jó és mi nem – vigyorgok fel rá, hiszen igaz, most nyögések helyett végig csak sóhajtozott, visszafogva buja és érzéki hangjait.

Jimin

Felsóhajtottam, ugyanis elég mocskos volt, hogy csak akkor hajlandó mélyebben elmerülni férfiasságom kényeztetésében, ha a hangomat hallatom, hiszen elmondásai alapján csak akkor tudja, mi esik jól nekem, és mi nem – hatalmas nagy kamu, a reakcióimból is láthatná, már csak az arckifejezésemből is. Viszont képtelen lettem volna fellebbezni, morgolódni, hogy de ez igazságtalan, ugyanis egy: nem volt hozzá agyi kapacitásom; kettő: hirtelen, tövig elnyelte a merevedésemet, mire mélyen, hangosan felnyögtem, megcincálva sötét, kéken csillogó tincseit, aminek hatására hosszasan, mélyen szívott egyet merevedésemen.

Konkrétan minden izmom megfeszült, annyira jól esett, ahogy a torkára engedett, ugyanis forró, nedves volt a szája, egy igazi kánaán, és azt kívántam, bár soha ne érne ez véget, bár örökké a szájában lenne a farkam! Olyan volt, mint… nem is tudom mihez hasonlítani. Szépen ívelt, dús ajkai szinte satuként fogták körbe merevedésemet, amellett pedig olyan erőseket szívott rajta, hogy szinte azonnal lüktetni kezdett munkája alatt a tagom, arról nem is beszélve, mire kellemes érzést adott, mikor kissé kiengedve a szájából, körbenyalta a makkomat, lenyalogatva róla előbukkanó élvezetemet. Itt már nem fojtottam el a hangomat, képtelen is lettem volna rá: szemérmetlenül nyögtem, remegő lábakkal, a tincseit tépve, cincálva, még a fejemet is dobáltam, hiszen nem szopott le szó szerint, mert nem mozgatta a fejét rajtam ütemesen, mindig csak bekapott, tövig, majd szívogatott rajtam párat, utána pedig kiengedett ajkai közül, és nyalogatni, csókolgatni kezdett, és ez… ez majd megbolondított. Eszméletlenül akartam őt, és tudtam, ha nem kapom meg, begolyózok.

– Milyen édes a tanár úr – kuncogta, körbenyalva makkomat, mire félig lehunytam a szemeimet, elnyíló ajkakkal pihegve, remegő testtel nézve le rá, figyelve, ahogy úgy kényeztetni, játszadozik ékességemmel, mintha a kedvenc nyalókája lenne, amit mindig élvezettel ízlelgetett. Mocskos volt, és… és annyira tetszett. – Viszont nem akarjuk, hogy ilyen gyorsan vége legyen – mosolyodott el, arra célozva, hogy ha ezt folytatja, gyorsan a szájába, vagy arcába robbannék, így ezután a combjaimhoz hajolt, megcsókolgatva, puszilgatva a belsőcombjaimat, mire mély sóhajokat, szusszantásokat hallattam, tekintetemmel végig követve útvonalát.

Mindkét combomat végigpuszilta, harapdálta, csókolgatta, egészen addig, amíg meg nem unva, felkúszott hozzám, majd a hajamba markolt. Nem voltam felkészülve semmilyen durvaságra, ő mégis úgy szedett le az asztalról, hogy egy szadista is megirigyelte volna: a hajamba markolva rántott le róla, egyenesen térdre kényszerítve, a padlóra húzva. Hangosan nyekkentem, egyik szememet össze is szorítottam a térdemben létrejött fájdalomtól, majd ezután láttam, hogy szabad kezével szétbontotta a nadrágját, ami könnyedén, lágyan hullott le róla.

Vigyorogva nézett le rám, én pedig beharaptam az alsó ajkamat, majd odahajolva vágyához, felnéztem rá, az arcára, miközben alsóján keresztül kezdtem el izgatni, ajkaimmal masszírozni merevedését, véletlenül sem emelve le róla az alsóját.

Nem is gondolkodtam, hogy most le fogom szopni a diákomat. Nem… nem érdekelt. Akartam, és kész. Érezni akartam a számban, kényeztetni akartam, és még a durvasága is tetszett; tetszett, hogy dominált felettem.

Jungkook

Reszketeg sóhajt engedek meg tüdőmből, hiszen a látvány és az érzés igazán lenyűgöző és persze rendkívül izgató. Az, hogy itt térdel előttem a tanárom, hogy ilyen kéjelgő arccal néz rám, mint még soha senki, azt hiszem elmondhatom, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb. Imádom ezt, imádom, hogy mertem lépni, imádom, hogy Park Jimin, a tánctanárom, behódol nekem. Imádom, hogy fel tudom izgatni és persze imádom, hogy most az ajkaival kényeztet, hogy folyamatosan kidugja nyelvét, végig nyalva hosszomon így, az alsómon keresztül.

– Mmmh… – nyújtom el jólesően ezt a dörmögő hangot, lehunyva szemeimet, fejemet hátravetve egy pillanatra, hogy engedjek a késztetésnek. Valami csodálatos, ahogy azokkal a puha párnácskákkal érinti az én kemény tagomat. Elképesztő. Milyen lesz, ha már ténylegesen le fog szopni? Az is lehet, hogy a végén tényleg egész éjszakára bent tartom és egy igazi orgiát tartok vele. Bár... tekintve, hogy másnap nyitják a termeket és természetesen a sulit, az már eleve nem szerencsés. Újabb morranás hagyja el ajkaimat, mikor alsómon keresztül bekapja makkomat, majd megszívogatva, így halad végig hosszomon. Nos, mondanom sem kell, hogy mennyire türelmetlenné tesz, hogy mennyire eléri azt, hogy megőrüljek és sokkal, de sokkal követelőzőbb legyek. Hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. Bár, ha jobban belegondolok, lehet ez a valódi valóm. Egy szörnyeteg vagyok. Egy igazi szörny, ami megszerzi amit akar, ami eléri, hogy a kedvenc tanára leszopja, miközben a lábai előtt térdel, mint egy alárendelt kis szolga. A gondolatra azonnal felnyögök, majd ezüst hajába markolva ismét, elhúzom fejét farkamtól, hogy azokba a ködös szemekbe nézhessek, hogy lássam bennük a vágyat, miszerint alig várja, hogy végre megízlelhessen, hogy a magáénak tudja azt, amit nemsokára a szájába adok.

– Sosem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen is lenni – szuszogom, végig simítva alsó ajkán, miközben szabad kezemmel előveszem férfiasságom, aztán gyengéden ajkához ütögetem makkomat, jelezve, hogy bizony, sietnék. Elképesztően vágyom arra, hogy végre megtudjam, hogy milyen az ő ajka forrósága, hogy mire képes kedves tanárom, hogy milyen tehetséges az ágyban.

– Milyen? – szuszogja halk hangján, apró csókot lehelve makkomra, amitől beharapom alsó ajkam.

– Ilyen hímribanc. De szent biztos, hogy el vagyok ragadtatva. Imádom, elképesztően imádom, hogy ilyen vagy – szuszogom, ismételten elhagyva a magázódást és mindenféle tiszteletjelzőt, hiszen az ágyban, vagy a szexben – ki hogy mondja – nem magázódunk.

Mielőtt megszólalna, abban a pillanatban ajkai közé tolom makkomat, hogy végre neki lásson, hogy végre megtudjam, mire képes azokkal a gyönyörű párnácskákkal, hogy végre milyen is az, amit eddig csak elképzelni tudtam, nem pedig megvalósítani.

– Annyira... tökéletes vagy, hogy azt elmondani sem tudom – nyögöm, miközben mélyebbre tolom farkam ajkai között, végül megállva várok, hogy végre ő lásson neki, hogy megkapjam mindazt, amire ebben a pillanatban vágyok.

Jimin

Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a próbateremben fogom orálisan izgatni az egyik diákomat, valószínűleg körberöhögtem volna, de nem mellesleg lehülyéztem volna, elszidva mindenféle szemétládának, hogy mégis miket képzel rólam, most pedig mégis itt térdeltem a tanítványom előtt, élvezettel csókolgatva, szívogatva a merevedését, később pedig hagyva, hogy ajkaim közé tolja azt. Mikor megállt mozdulataimban, lehunytam a szemeimet, majd ameddig csak tudtam, elnyeltem, ezután pedig lassan kezdtem mozgatni rajta a fejemet, azonban, mivel kéz nélkül ez elég nehézkes volt – mindig kicsúszott a számból –, így az egyik kezemet megemelve, ujjaimat férfiassága köré fontam, és erősen ráfogva kezdtem neki az élvezetének fokozásába.

Lassan mozgattam rajta a fejemet eleinte, szívogatva, amilyen erősen csak tudtam, folyamatosan lehunyt szemekkel, élvezve azt, amit tettem. Tényleg nagyon régen lehettem akárkivel is, ha már a diákomat megkívántam, nem is akármennyire. Valamiért kicsit furcsán éreztem magam, hogy nálam talán egy tízessel fiatalabb fiú előtt térdepelek, kényeztetve őt, de ez a furcsa emóció hamar kiszállt belőlem, mikor meghallottam a mély nyögését, közben pedig a tincseim közé fúrta ujjait, jobban magára húzva, én pedig ebben a pillanatban néztem fel rá, csábos, kéjsóvár tekintettel. Újabbat nyögött, előre lökve a csípőjével. Szinte éreztem, ahogy a makkja már a manduláimat ütlegeli, mégsem zavart, egy cseppet sem, sőt, örültem, hogy ennyire az őrületbe tudtam kergetni valakit – akár egy rossz ribanc.

Egy idő után viszont kihúztam őt ajkaim közül, hangos cuppanással válva le róla, majd csillogó szemekkel nyaltam körbe ajkaimat, és újra a tagjához hajoltam, azonban most nem nyeltem el, csak a makkját kezdtem ízlelgetni, nyelvemmel cirógatni, s ki nyílásába nyomva a nyelvemet, kinyalogattam előváladékát, mire felhördült, erősebben tépve meg tincseimet. A minimális fájdalom érzetére összeszorítottam jobb szememet, és fel is néztem rá, kicsit csúnyán, jelezve, hogy óvatosabban, hiszen a hajamra még azért szükségem lesz. Fel sem tűnt neki a szúrós tekintetem, ő tovább nyögdécselt, sóhajtozott ajkaim munkájától, ami önelégültséggel töltött el, és még abban a pillanatban engedtem őt újra a torkomba, teljesen tövig nyelve, mire a fejét hátra vetette, megfeszítve a nyakán lévő izmokat, csípőjét előre lendítve, hogy még mélyebbre jusson a számban, de ez lehetetlen volt. Igaz, levegőt nem sokat kaptam, de… ezért megérte. Bőven megérte.

– Istenem! – szusszantotta hangosan, majd elszakított eddigi játékszeremtől, s vállaimra fektetve ujjait, kíméletlenül lökött rajtam egyet, elterítve a hűvös padlón, ami elég kellemetlenül érintett, hiszen fel voltam hevülve, forró volt a bőröm, akár a Napé. Nem volt időm feleszmélni sem, elgondolkodni sem semmin, ugyanis Jungkook már is fölém tornyosult, és erőszakosan, ellentmondást nem tűrően csókolt meg – nem mintha ellent akartam volna mondani neki –, a lábaim közé férkőzve.

Ölét azonnal az enyémnek dörzsölte, ezzel elérve, hogy férfiasságaink egymást súrolják, ennek következtében pedig magas hangon nyögtem fel, a vállaira markolva, feltolva a csípőmet, hogy többet érezhessek belőle.

Eszméletlenül forró volt…

Jungkook

Míg ő magas hangon szólal meg alattam, ellenben vele én, mélyen, szinte már morogva, amint férfiasságaink egymást súrolják. Elképesztő ez az egész, érzem, hogy egyre részegebb és részegebb leszek mind az érintéseivel, mind a látványával. Olyan szinten lázba hoz, hogy azt elmondani nem tudom. Égek érte, minden porcikám azért kívánkozik, hogy végre együtt legyek vele, hogy végre megtörténjen az, aminek meg kell történnie.

Testemhez feszülő felsőmtől abban a pillanatban megválok, elhajítva azt a lehető legmesszebbre. Látom, miként fixírozza végig izmos testem, tekintetében megcsillan az a fény, amitől tudom, hogy hihetetlen módon megkívánt. Ajkai nyalogatása mellett, kezeit felém nyújtja, így ujjbegyeivel azonnal végig simít mellkasomon, hasfalamon, majd alhasamon is, ameddig csak az izmaim tartanak. Le sem tagadhatná, hogy mennyire tetszem neki, ami olyan szinten nyom az egómon, hogy azt hiszem, többször fogom mutogatni magam. Ha táncóra lesz, biztos vagyok benne, hogy többször megválok majd a felsőmtől, hogy mutogassam neki izmaimat, hogy legalább annyira megőrjítsem, mint ahogy eddig ő is megtette velem, noha a tudtán kívül.

Minden egyes ruhadarabomtól megválva, lehajolok ajkaihoz, amit azonnal megcsókolok, nyelvét újabb vad táncra hívom, míg ujjaim az alattam fekvő bejáratához siklanak, miután nagyobb terpeszbe húztam lábait. Halkan ajkaim közé nyög, mihelyst megérzi körözni ujjaimat izomgyűrűjénél, hogy teljesen ellazítsam azt.

– Csináltál már ilyesmit? Volt már rajtam kívül ilyen alkalmad? – suttogom ajkára, majd ujjaimat végig nyalva, benyálazva visszahelyezem bejáratához, aztán első ujjamat elmerítem a testében, óvatosan, lassan mozgatva azt benne. – Hmmm, úgy érzem, nincs senkid – nevetem el magam, aztán nyakát csókolgatom végig. – Túl szűk vagy ahhoz, hogy itt bárki is megjelöljön. Vagy lehet, hogy én leszek az első? Vagy csak egy szerencsés, aki hosszú idők után, végre megteszi ezt veled? – nyalom végig nyakát, így már a második ujjam is elmerítem testében. Elképesztő ez a férfi!

Jimin

Édes volt tőle, hogy azt gondolta, ő lesz az első, pedig nem így volt. Bár, tény, nagyon ritkán voltam passzív fél eddigi életem során, talán kétszer, de az a két alkalom nagyon jó is volt, és éreztem, tudtam, hogy ez is legalább annyira lesz élvezetes. Hangot szerettem volna adni annak, hogy nem, nem ő az első nekem, ugyanis én ízig-vérig meleg vagyok, de olyan ügyes gondossággal tágított, készített fel saját magára, hogy képtelen voltam megszólalni, csak pár gondolatfoszlány fogant meg a fejemben. Elérte, hogy teljesen kiüresedjen az agyam, és annyira fel voltam izgatva, tüzelve, hogy még az a pár gondolat is nagyon gyorsan kiszállt az agyamból, s csak az létezett számomra, hogy végre bennem legyen, hogy végre elélvezhessek, érezhessem a gyönyört, a szenvedélyt, amit nekem ajándékoz, habár tudtam, hogy ez még egy picikét odébb lesz.

– Milyen édes – mosolygott, majd lehajolt hozzám, és megcsókolgatta kipirosodott, megduzzadt alsó ajkamat, fogai közé véve a párnácskámat, megszívogatva, kóstolgatva, minek hatására felnyögtem, feljebb tolva a csípőmet, hiszen ezzel egy időben merítette el bennem mélyebbre immáron három ujját, és addig-addig ügyeskedett, míg ujjbegyeivel meg nem döfködte prosztatámat, amitől úgy éreztem, mintha épp elélveznék, pedig szó sem volt ilyenről.

A mellkasom gyorsan emelkedett-süllyedt, s való igaz, kicsit kellemetlen volt a három ujja, picikét fájt is, de amellett olyan élvezetet is adott, amitől képtelen voltam a fájdalomra összpontosítani. Minden minutumban megrándult az alhasam és a merevedésem is, már könnyeztek a szemeim, éreztem, ha ez sokáig így marad, el fogok durranni, hiszen már maga, a gyenge pontom masszálása is orgazmushoz hasonló gyönyört kölcsönzött a testemnek. Meg fogok őrülni… annyira jól érti a dolgát, mintha mindig férfiakkal lett volna; én is szívesen feltettem volna neki a kérdést, volt-e már férfival, hogy ennyire tapasztalt, de képtelen voltam rá. Igaz, az ajkaim folyamatosan el voltak nyitva egymástól, és erősen kellett koncentrálnom, hogy a nyálam ne induljon útnak ajkaim szélén, de ettől függetlenül nem tudtam megformálni a szavakat.

– Imádom. Imádom ezt – búgta a fülembe, körbenyalva cimpámat, mire magas hangon felnyüszítettem, feljebb tolva a csípőmet, szinte már könyörögve azért, hogy tegyen valamit, válts fel az ujjait, hiszen azok nem lehettek olyan forrók, kemények, egyben mégis puhák, mint a férfiassága. Akartam őt, mélyen, bennem, eszeveszettül…

Mélyen felnyögtem, majd átkarolva a nyakát, magamhoz húztam a fejét, és szenvedélyesen csókoltam meg, erőszakosan furakodva be ajkai közé nyelvemmel, feltérképezve a szája belsejét, immáron a mai estén sokadjára, miközben körmeimmel a hátát kezdtem karistolni, hogy jobban feltüzelhessem őt, és azt hiszem, ez célt is ért: szám közé morrant, majd ezután rögtön kihúzta belőlem ujjait, eltávolodva arcomtól, úgy nézve rám, akár egy fenevad, kicsit ki is egyenesedve.

Zihálva, pihegve, könnyáztatta szemekkel néztem rá, még mindig remegő testtel, egymástól elnyílt, nyáltól nedves, dús ajkakkal, némán könyörögve, hogy tegyen a magáévá, különben meg fogok őrülni…

Jungkook

Megnyalva ajkaimat, vigyorogva nézek le rá, hiszen ez az arc, ez a tekintet megér minden türelmet ahhoz, hogy végre a lényegesebb részekre térjünk. Reszketeg sóhajjal állok fel a padlóról, hogy a tükör mellett heverő táskámhoz sétálva, kivegyem belőle mindazt, amivel készültem a mai napra, mert mi tagadás, tényleg készültem.

– Mondd csak, hogy szeretnéd? – kuncogom, ahogy lassú léptekkel visszamegyek hozzá, aztán lábai közzé térdelve, felbontom azt a kis tubust, amit az ujjaim között tartok, az óvszert pedig a fogaim közé veszem, hogy nyomjak egy keveset az ujjaimra és azt eloszlassam a kis nyílásán, majd benne, hogy kellően síkos és nedves legyen. Látom, ahogy megfeszül teste a jóleső érzéstől, hangját pedig egy nyögés formájában hallatja.

A fogaim közt lévő kis fóliát megfogom és így foggal bontom ki, hogy végre felhúzhassam azt a merevedésemre, ami hamar megtörténik. Ajkaimat megnyalva, magamat is jól bekenem a síkos anyaggal, miközben kérdő pillantásokkal illetem.

– Nos? Szeretnéd, hogy így megdugjalak, vagy jobban preferálod a kutyapózt? Esetleg az asztalon? Vagy állva? – húzódik perverz vigyor ajkaimra, miközben válaszát várom, bár ahogy elnézem, arra most képtelen lesz, tekintve, hogy a heves légvételétől és a vágytól alig képes megszólalni. Annyira jó, hogy ilyen szinten el tudtam venni az eszét. Valami hihetetlenül édes, azonban ha nem válaszol, kénytelen leszek magam választani.

– Nem válaszolsz? – vigyorgok rá eszelősen, de mivel nem jön válasz, csak halk nyöszörgés, megragadom combjait és szétfeszítem őket, hogy tökéletesen lábai közé férjek. – Hát, akkor választok én – kuncogom, aztán azzal a nemes egyszerűséggel, tövig nyomom magam testében, amitől már is egy hangos sikítás hagyja el ajkait. Hatalmas szemekkel nézek rá, hiszen nem hittem volna, hogy így tud sikítani. Esküszöm, életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen tökéletesen fog csengeni, hogy ilyen intenzív lesz már maga a testének forrósága is, az erős szorítása izomgyűrűivel. Hangosan felnyögve állok meg benne, behunyva erősen szemeimet is, ugyanis ha most elkezdek mozogni, biztos, hogy azonnal eldurranok. Azt pedig nem szeretném. El akarom nyújtani ezt az egészet, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Hogy még ennél is tökéletesebb legyen minden.

Természetesen látom rajta, hogy fáj neki, hogy nem repes az örömtől, hogy az én farkam az ő kis nyílásában van, de ha minden igaz, hamarosan megszokja és minden rendben lesz vele. Lassan lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam, ujjaimat pedig merevedése köré fonva, lassan mozgatom rajta őket, hogy ezzel is enyhítsek fájdalmán, hogy tudja, nem vagyok én annyira könyörtelen, hiszen... nála jobban senkit sem tudnék és nem is akarnék megbecsülni. Túl jó ahhoz, túlságosan elcsavarta a fejem, hogy úgy bánjak vele, mint egy darab ronggyal. Nem, szó sem lehet róla. Tény, hogy dominálok felette, de ez már csak az én vehemenciám, semmi több. Szeretném, ha élvezné, ha ismét a gyönyörtől visítana alattam.

Jimin

Fájt, méghozzá annyira, hogy azt hittem, szétszakítja a testemet, mégis csodálatos, mesés érzés volt, ahogy megéreztem magamban a lüktető merevedését, főleg, ahogy a szűk, már rég érintetlen izomgyűrűm köré feszült. Mély morranásokat, nyögéseket engedett ki ajkainak résén keresztül, egy kézzel támaszkodva a fejem mellett, amit rögtön elkaptam ujjaimmal, remegő testtel nézve fel rá, hatalmas, könnyáztatta szemekkel, nagyokat nyelve, miközben megemeltem a lábaimat, hogy átkarolhassam velük a derekát. Hiába fájt, én mélyebben akartam, keményebben. Azt akartam, hogy… hogy istenesen dugjon meg! Nem akartam, hogy finomkodjon, hiszen annyira felhevített, annyira elvette a maradék eszemet is, hogy az sem érdekelne, ha vérben fürödnék, én őt akarom, úgy, ahogyan még soha senkit. – Olyan fiatal volt, és ezáltal annyira szenvedélyes is, hogy szinte sodort magával. Fogalmam sincs, mikor éreztem utoljára ilyen elsöprő vágyat.

Ő még várt volna, azonban én egy kézzel húztam le magamhoz a tarkójánál fogva, hogy megcsókolhassam ajkait; vadul, erőszakosan kóstolgattam a száját, a nyelvemmel újra feltérképezve ajkainak belsejét, táncra hívva az ő nyelvét, amit boldogan fogadott el, miközben meglendítette a csípőjét, ezzel mélyebbre merülve bennem, amit nem hagytam szó nélkül, ugyanis olyan intenzíven nyögtem szájába, hogy ő is megremegett.
Ezután elengedte merevedésemet – jobb is, mert akkor elélveztem volna pillanatok alatt –, majd teljesen kiegyenesedett, lefejtette derekáról a lábaimat, majd kinyújtotta őket, feltolva teljesen a combjaimnál fogva, hogy erőteljesen, kíméletlenül húzódjon ki belőlem, majd merítse el magát újra testemben. Azonnal felvinnyogtam, körmeimmel a padlót kaparásztam, oldalra döntött fejjel, beharapott alsó ajakkal, összeszorított szemekkel, élvezve a hihetetlen élményt, amit nyújtott számomra, főleg, mikor gyorsított a tempóján. Akkor azt hittem, meg fogok őrülni, főleg, ahogy felnéztem rá: a csapzott, ében fekete, kéken csillogó haja most a homlokára volt tapadva, zihálva, pihegve lendítve csípőjét, ezáltal pedig minden izma feszesebben, erőteljesebben domborodott ki, főleg a karjain, a hasfalán, amitől már alapjáraton nyögni támadt volna kedvem, emellett pedig az az elszánt tekintet… Az a kéjsóvár, élvhajhász tekintet, amitől önmagában képes lettem volna elélvezni, az eszemet vette.

Kidomborítottam a mellkasomat, mikor eltalálta bennem a gyenge pontomat, majd láttam az arcán a féloldalas, önelégült vigyort, amit pihegő ajkain engedett meg, majd erősebben mart combjaimra, keményebben lökve magát belém, ugyan abban a szögben. Karjaimat a fejem mellé ejtettem, szinte vonagló testtel alatta, megemelgetve a csípőmet, domborítva a mellkasomat, dobálva a fejemet, ugyanis a prosztatám érintésétől mindig olyan érzésem támadt, mintha az orgazmus hullámozna a testemen, folyamatosan, szüntelenül, pedig még nem voltam annak a közelében.

Meg fogok bolondulni.

– Keményebben! – nyögtem, szinte sikoltva, megfeszülő izmokkal, hátrafeszítve a fejemet, ezáltal teljesen kidomborítva a mellkasomat – majdnem kitörtem a nyakamat, de még ez sem tudott érdekelni, csak az, hogy… hogy istenesen megdöngessen.

Olyan szexi volt felettem, annyira tökéletes, hogy őt arra teremtették, hogy bennem legyen, hogy az én testemet szeresse, senki másét.

Jungkook

Élvezettel hallgatom végig a nyögéseit, sikolyait, a testünknek hangos puffanását, ahogy bőrünk egymáshoz csapódik és a nyílásának buja, halk cuppogását, ami csak tetézi bennem mindazt, amit eddig már elért. Felhördülök, hiszen ahogy szinte sikítja alattam azt az egy szót, szinte azonnal sokkal durvábban, erősebben csapódom testébe, amit egy pillanatig sem kímélek. Ennek pedig ő hangot ad, élvezettel teli hangot, ami igazi zene a füleimnek. Testünk hangosabban csapódik egymásnak, cuppogásai pedig egyre intenzívebbek, ahogy férfiasságommal jóval gyorsabban mozgok benne. Mikor ismét megfeszíti ívben hátát, szinte azonnal alá nyúlok, majd felhúzom a hideg padlóról felhevült testét. Megcsókolom vöröslő, duzzadt ajkait, s mikor megpillantom magunkat a tükörben, elvigyorodva követem figyelemmel, ahogy az ölemben ülve mozgatom magamon, tisztán látom, ahogy farkam ki-be csúszik testében. Majd' megőrülve, begőzölve harapom vállára, erősen, hogy fogaim lenyomatát rajta hagyjam, ezzel is megjelölve tökéletes, hófehér bőrét. Felnyüszít és fejét hátraveti, azonban, mikor megállok benne tövig, végig nyalok torkának hosszán, ahogy sikítva feszíti hátra fejét. Annyira édes, annyira izgató.

– Mondd csak, szeretnél valami izgatót látni? – szuszogom túlfűtött hangon bőrére, amit ismét megharapdálok, majd megcsókolom, mintha csak ezzel akarnám kiengesztelni az előbbi durvaságomért. Látom, ahogy ködös tekintetével rám néz, majd ajkai mögül felnyög, hiszen széthúzom fenekét, hogy ismét erőteljesen tudjak mozogni benne.

– Mit? AH! – nyög fel hangosan, amit már is egy kiáltás követ, hiszen ismét kíméletlenül és erősen csapódva testébe, úgy állok meg benne.

– Mutassam meg? – sziszegem bőrére, amit ismét végig nyalok.

– Igenhh… – túr ébenfekete hajamba, hogy egy vad csókra hívhasson, azonban én ezt nem engedem meg neki. Teljesen kihúzódom testéből, majd ahogy a térdére eresztem, megfordítom, hogy nekem háttal legyen. Durván, erőteljesen csapódom hátulról testébe, ő pedig újabb sikítással ajándékoz meg. Ujjaimmal a hajába túrok, így miközben fenekét az ölemnek szorítja, fejét hátrább húzom, amitől háta erőteljes ívet feszít meg. Olyan gyönyörű.

Felnyögve, mindkét kezemmel a mellkasára fogok, úgy húzva hátát a saját mellkasomhoz, hogy tenyereim végül lecsússzanak alakján, egészen a combokig, amitek hatalmas terpeszbe húzok, hogy a tükörből tökéletesen lássa, amikor elkezdek mozogni benne.

– Csak nézd meg magunkat. Nézd, ahogy mozgok benned. Érezd és lásd is – sziszegem fülébe, akárcsak egy bűnre csábító kígyó. Körmeimmel végig karmolom combját, így jobb kezem egyik mellbimbójára siklik, arra rácsippentve, hogy ezzel megtartsam őt, bal kezem pedig a heréire fog, hogy felhúzzam azt, ezzel tökéletesen megmutatva neki, ahogy farkam benne mozog, ahogy a halk cuppanások hangja, immár bizonyítékot ad, hogy miként is nézhet ki az, amit mi ketten csinálunk. – Az enyém vagy Park. Mostantól, nem menekülsz tőlem! – sziszegem, úgy mozogva benne, egyre gyorsabban és gyorsabban, hogy végre, mind a ketten elérjük azt a bizonyos gyönyört.

Jimin

Próbáltam valamelyest visszafogni a hangomat, de képtelen voltam rá, nem ment. Annyira erotikus, annyira szenvedélyes volt, amit csinált, amit tett, hogy lehetetlenné tette számomra a csendben maradást. A pozíció hihetetlenül zavarba ejtő volt, hiszen láttam a tükörből, ahogy mozog bennem, láttam, ahogy ki-be húzódzkodik a farka a testemben, és ahogy mellette felhúzta heréimet, meg-megmarkolgatva, masszírozva őket, az csak olaj volt a tűzre – a mellbimbóim izgatásáról nem is beszélve. Annyira, de annyi inger érte a testemet, hogy ép eszű ember el sem tudta volna őket viselni hosszútávon, s éreztem, gondoltam, ha ennek vége lesz, egyikünk sem lesz képes mozogni akár órákig. Nem is tudom, vettem-e részt valaha ilyen szexuális együttlétben, de azt hiszem, még soha. Soha nem volt ilyen szenvedélyes partnerem… soha.

Élesen, hangosan nyögtem, egyik karomat megemeltem, s hátra emelve fogtam Jungkook fejére, a nyakamra húzva, ő pedig értve a célzást, azonnal szívogatni, csókolgatni kezdte a bőrömet, ezzel még több ingert adva nekem, miközben szabad keze a merevedésemre kulcsolódott. Nehéz volt így tartanom magam, hogy ő nem fogott egy picit sem, ugyanis sokszor kaptam magam azon, hogy nem bírom, és előre csuklok, de nézni akartam magunkat. Nézni akartam, ahogy mozog bennem, ahogy a nyakamat szívogatja, ahogy minden egyes szabad testrészével engem izgat, bombáz, így nem hagyhattam, hogy előre bukjak, vagy elcsússzak. Másik kezemet is hátrafeszítettem, bekapaszkodva a partnerembe, miközben én is elkezdtem csípőmmel dolgozni, ugyanis most nem volt meg rögtön a gyenge pontom, és szerettem volna megtaláltatni vele, ezért pedig nem kellett sokáig küszködnöm: talán pár pillanat telt el, kissé szöget váltott, majd mikor mélyen belém tolta magát, akkor éreztem meg, hogy prosztatámhoz ért makkja. Szinte azonnal megvonaglottam a karjaiban, ő pedig a bőrömre kuncogott, erősen megharapva azt, ami újabb vinnyogó hangot csalt elő belőlem.

– Meg is vagy – szuszogta, majd elengedte a heréimet, és csípőmre mart kezével, jobban magára húzva, erőteljesebben, intenzívebben mozogva bennem, közben pedig a fülemhez hajolt, s a tükörből láttam, hogy félig lehunyt szemekkel néz velem farkasszemet a tükrön keresztül. Tekintete ködös volt, vad, erotikus… és ahogy a hallószervembe sóhajtozott és nyögdécselt, megint csak olaj volt a már lángokban boruló testemre.

Vonaglottam a karjaiban, mikor gyorsított tempóján, közben én is ringattam a csípőmet, ahogy csak tudtam, emellett pedig vadul húzogatta a bőrt férfiasságomon, tartva velem a szemkontaktust, késztetett rá, hogy el ne szakítsam tőle a tekintetem; eszemben sem volt.

– J-Jungkook! É-én… én mindjárt… – Nem tudtam végig mondani, ugyanis folyamatosan ingerelte prosztatámat, ami belém fojtott minden szót.

Jungkook

Érzem, ahogy halántékomon, arcomon, meg persze a mellkasomon végig gördülnek az izzadságcseppjeim, amik találkoznak a másik felhevült, édeskés bőrével. Egyszerűen nem tudok vele betelni, annyira elvette azt a maradék eszemet is, hogy józanul gondolkodni, teljes mértékben esélytelen a számomra. Elképesztő, ahogy ez a vonzalom ilyen mértékben kihatott rám, olyanná tett mint egy drogfüggőt, aki függ a szertől, amit annyira imád. Hát én teljes mértékben Jimintől függtem, teljes mértékben a rabja voltam, már attól a naptól kezdve, hogy betette ide a lábát, hogy tanított, hogy megláttam azt az édes mosolyát és észvesztően csinos alakját, arról a kerek fenekéről, amit most a magamévá teszek, nem is beszélve.

Hangosan nyögök fel fülénél, mikor jómagam is érzem, hogy nem kell sok, ahogy izomgyűrűjével egyre szorosabban és szorosabban szorít merevedésemre, ezzel egyre jobban és jobban elérve nálam is azt, hogy a gyönyör kapuihoz sodródjak, elég vészesen, amit nem bánok, sőt!

– Mit szeretnél, Jiminie? – szuszogom fülébe, mikor meghallom édesen csilingelő hangját, ami tele van élvezettel és bujasággal.

– Énh... één… – nyüszít fel hangosan, fejét hátravetve, így tarkóját megtámasztja vállamon, s ezt én kihasználva, ismét a nyakát csókolgatom végig, majd megharapva, egyre gyorsabbra veszem tempómat, azonban mielőtt elélvezne, hajába marok, hogy ismét a tükörbe nézzen, hogy onnan figyelje tekintetem és arcom, hogy én is lássam azt, ahogy mind a ketten elérjük a végét.

– Hallod ezt a buja hangot, amit kiadsz? – szuszogom fülébe, belenézve szemeibe a tükör által. Pilláit lehunyva egy pillanatra, felnyögve fordítaná el fejét, azonban ezt nem tudja megtenni, mikor visszafordítom azt. – Engem nézz, élvezz nekem. Élvezz velem! – suttogom ezeket a bűnös szavakat, merevedésén gyorsabban mozgatva tenyeremet, majd mikor egész testében megfeszül és a tükörből a szemeimbe néz, abban a pillanatban látom, ahogy az élvezet, a gyönyör elsöprő hulláma kiül az arcára, majd egy hangos sikítás kíséretében, elélvez. Ebben a pillanatban én is sokkal vadabbul, kíméletlenebbül mozgok benne, hiszen az izma olyan erősen szorul merevedésem köré, hogy az eszemet teljesen elvesztem. Felmordulva, majd hangosan felnyögve élvezek el testében, s a levezető mozdulatokat a nyakába harapva teszem meg, mígnem érzem, hogy minden cseppemet testébe juttatom, persze, csak idézőjelesen, hiszen a gumi ezt meggátolja.

Hangosan szuszogok bőrére, fogaimat még mindig bőrébe mélyesztve tartom, pilláimat pedig lehunyt állapotban tartom, ahogy élvezem még ezt, amit a teste melege ad. Annyira csodálatos, gyönyörű és újabb bűnre csábító ez a férfi. Felszusszantva, elengedem fogaimmal megkínzott bőrét, majd mikor elengedem, érzem, ahogy csúszni kezd, így ha nem fognám meg újra, biztos, hogy elesne, azt pedig nem engedem. Szeretnék rá vigyázni, szeretném, hogy pár seb csak is miattam legyen rajta, a vad szex miatt, ami a hevességem miatt keletkezik rajta – gondolok itt a karmolásokra és harapásokra.

– Istenem... de elvetted az eszem... és a szívemet is – szuszogom fáradt hangomon, kicsit rekedtesen, amire egy mosolyt engedek meg, majd lassan kihúzódom testéből. Ha ezt a mai napot nem lépem meg... biztos, hogy még mindig otthon depiznék és agonizálnék, hogy a kedves és kedvenc tanárom, még csak fel sem figyel rám, hogy nem érti azokat az apró gesztusokat, amiket mindig is felé intéztem, de mindhiába. Neki úgy néz ki, hogy a kőkemény igazság kell, amit láthatóan ő sem és persze én sem bántam. – Mit szólnál, ha járnánk? Ha már így beléd estem, gondoskodj rólam – kuncogom bőrére, amit ismét megcsókolgatok, majd felállva karjaimba veszem testét, hogy a közeli padokhoz sétálva, leültessem rá.

Jimin

Elképesztő, hihetetlen, eszméletlen szex volt, amit létesítettünk együtt, és azt hiszem, ezt bármikor szívesen megismételném, és kizárólag vele. – Rögtön eszembe jutott, hogy ezt azonnal el kell vetnem, hiszen ő a diákom! Istenem… Istenem! Én dugtam egy diákommal! Bár, tény, azért már elég idős, nem cincálnának meg az egyetemen, mint egy középiskolában – talán –, de ez akkor sem helyén való! Ez akkor sem… Istenem! Hogy tudta így elvenni az eszemet?

A magamban feltett kérdés után végig néztem rajta, miközben leültetett a padra – pár pillanatig figyelmen kívül hagyva kérdését –, és azonnal megválaszoltam magamban, amit az imént feltettem: túl szexi, sármos, kölyökképű, és… jóképű is. Olyan szépen íveltek, dúsak, vörösek az ajkai, olyan szép fehér bőre van, és kisfiús arca, de mégis… mégis helyes, férfias, karizmatikus, emellett pedig tökéletesen kidolgozott testtel rendelkezett, széles vállakkal, olyanokkal, amikben én elvesznék, hiába nem voltam én sem kistermet, azért sokkal kisebb voltam, mint ő. Jungkook férfias. Hihetetlenül szexi, és férfias.

Mit is kérdezett?

– Nem! Még mit nem, miket képzelsz?! Nem én tehetek róla, hogy belém estél, én ezt nem is akartam, te csavartad el a fejem! Régen voltam férfival, és… é… ahj! – nyögtem kétségbeesetten, mire elkuncogta magát, majd megnyalta ajkait, egyenesen az enyémnek döntve saját homlokát, huncut, rókaszemekkel nézve rám, amiktől rögtön zavarba jöttem.

Hogy is van az, hogy ő a fiatalabb, mégis én viselkedek úgy, mint egy pironkodós kislány? Miért ilyen hihetetlenül erotikus ez a kölyök?!

– Hát, pedig a te hibád. Mindig feszes nadrágokban jössz be, és habár, ez a fekete ing mesés választás volt, a kedvencem az a V nyakú atléta. Abban… abban szeretnélek látni hétfőn – búgta ajkaimra, mire egy hatalmasat nyeltem, próbálva kissé hátrább csúszni, de nem engedte, ugyanis tenyereivel erősen fogta a combjaimat, elválva ezzel menekülésem módját.

– Jungkook, ezt nem lehet! Nem… ez egy hiba volt! Egy baleset, ez nem… ahm – sóhajtottam fel, mikor elszakadt arcomtól, s a nyakamra hajolva kezdte puszilgatni, becézgetni ajkaival a bőrömet.

– Nem baleset. Kívánsz engem – mormogta a bőrömre, lassan húzva el tőle a fejét. – Ne visszakozz. Csak élvezd. Élvezd, amit adok neked – mosolygott, közelebb férkőzve hozzám, majd lassan számra hajolt, megharapdálva már megkínzott alsó ajkamat, amit lehunyt szemekkel élveztem, átkarolva a nyakát, megcirógatva tarkóján lévő bőrét, jólesően hümmögve.

– Nem is tudom… ez nem helyes – motyogtam, mikor lejjebb csúszott ajkamról, az államat kezdve el csókolgatni, én pedig készségesen emeltem hátrább a fejemet, hogy hozzám férhessen.

– Elég ellentmondásos vagy. Itt nyújtod a nyakad, közben meg visszakozol – kuncogta a bőrömre, mire hirtelen elvörösödött az arcom, majd vállaira fektettem ujjaimat, eltolva magamtól, ijedten, mégis szúrós szemekkel nézve rá. – Nem baj, Jiminie, betörlek én. Megmutatom minden táncpróba után, mennyire akarsz engem, addig, amíg magadtól nem könyörögsz, hogy szerethesd a testem! – vigyorgott rám, mire nyeltem egy hatalmasat.

Azt hiszem, ildomos lenne a kulcsot mindig a zsebemben tartani. Bár, miket hiszek? Ez még onnan is kivenné, sőt, a gatyámba is benyúlna értik.

Mondjuk, lehet, hogy ezentúl mindig az asztal sarkán hagyom a terem kulcsát, teljesen véletlenül...