Closed (4/?) - VKook

Cím: Closed

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +18

Műfaj: AU, sötét

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance, YAOI, ERŐSZAK, EROTIKUS TARTALOM
Összefoglalás: Kim Taehyung egy fiatal, középiskolás, tizenhét éves fiú, akinek sajnálatos módon elváltak a szülei - a folyamatot egy híres, neves ügyvéd vezette le, aki Jeon Jungkook névre hallgat. 
Habár, Taehyung érzi, a válás óta valaki mintha folyamatosan figyelné, sokszor azt hiszi, ezt csak beképzeli magának, de koránt sem mer komolyan belegondolni abba, hogy valaki minden egyes nap követi, figyeli őt, vágyának forrását. Fogalma sincs róla, hogy egy éhes fenevad jár a nyomában, s tud minden lépéséről, de amíg nincs tettlegesség, addig nincs probléma sem.
A vágy, a téboly egy idő után viszont cselekedetre bíró képességet ölt magára... 

Hozzáfűzés:  Itt is lenne a folytatás. :D
Reméljük, tetszeni fog nektek. :3
Jó olvasást! ❤❤❤❤❤❤❤

Én (Nana) írom Taehyungot!
Nóri írja Jungkookot!

Taehyung

Hatalmas, meglepett szemekkel néztem rá, ugyanis… zavarba ejtő volt a helyzet, s tisztában voltam vele, normális esetben biztos dührohamot kapnék, mégis hogyan kérhet ilyesmire – biztos voltam benne, józan ésszel nem tenném meg, de annyira dolgozott bennem a szer, a vágy, a gyönyör, annyira akartam, hogy képtelen lettem volna ellent mondani. Csak azt akartam, hogy végre vége legyen, hogy ne fájjon ennyire, mert ugyan, kielégíteném én saját magam, de ő nem engedte volna, hogy bármit is tehessek magammal – puszta tény volt, hiszen engem akart megszerezni, meg akart dugni, így nem hagyta volna annyiban, hogy saját magamnak végezzem el azt, amit ő szeretett volna.

– Na? Mi lesz? – kérdezte, mély sóhajjal, miközben merevedését erősebben fogva illesztette annak hegyét ajkamhoz, óvatosan végig húzva alsó párnácskámon, előváladékát hagyva rajtam, minek után megremegtem. Az ízét még nem éreztem, természetesen, de bőven elég volt ez is ahhoz, hogy furcsa reakciót váltson ki belőlem. – Csak tedd meg, és utána bármit megadok neked. Bármit – súgta jellegzetes hangján, minek után nyelnem kellett egy hatalmasat, s vonakodva, félve, kissé talán undorodva is, de tagjára fogtam remegő ujjaimmal, hogy nyelvemet finoman kitolva vöröslő ajkaim közül, megnyalhassam makkját.

Azonnal egy mély, dörmögős sóhajt hallatott, hátradöntve kissé a fejét – nem tetszett az íze. Azonnal elhúztam a fejemet, elfintorodva.

– Folytasd – sóhajtotta, lenézve rám –, és még egy ilyen arckifejezés, és nem leszek hozzád kegyes.

– De… de nem jó! Nem… – Megrémültem. Magam sem tudom, mitől, de az iménti hihetetlen, mindent elsöprő vágy kezdett bennem szétoszlani, majd semmissé vált, amint a férfi péniszével néztem farkas szemet.

Szinte azonnal ugrottam egyet hátra, s nem törődve azzal, mennyire volt bennem erős a szer hatása, azonnal összezártam lábaimat, miután az ágy háttámlájához kúsztam, félve nézve rá; megforgatta a szemeit, apró, elég ideges mosolyt villantva.

– Mi nem? – kérdezte, közelebb mászva hozzám.

– Nem teszem meg! Nem! Akkor inkább nem kell semmi! – szorítottam össze a szemeimet, miközben intenzíven füleimre tapasztottam tenyereimet, hogy ne is hallhassam, mit mond, mert én ezt nem fogom megtenni.

Nem fogom leszopni. Nem… képtelen lennék megtenni.

Hirtelen éreztem erős ujjakat a csuklóimnál, s nyöszörögve próbáltam továbbra is fülemnél tartani vékony ujjaimat, de a férfi erősebb volt; elhúzta tőlem vékony kezemet, meg is rázogatva egy kicsit, minek következtében fel kellett nyitnom a pilláimat, meggyötörten.

– Meg fogod tenni.

– Nem fogom! – kiáltottam rá, s hirtelen felindulásból leköptem az arcát.

Nem érdekelnek a következmények, nem érdekel semmi, de nem fogom a számmal kielégíteni, nem fogom a számba venni – nem tudtam, a szer hatása kezd-e kimenni belőlem, vagy ennyire megrázott a szituáció, de nem is igazán érdekelt. Erre nem fog rávenni… nem. Soha.

Jungkook

Nem hittem volna, hogy ennyire ellenkezni fog, főleg úgy, hogy a szernek dolgoznia kell benne; vagyis eddig úgy tudtam, hogy a hatása nem múlik el tíz perc alatt. Feldühített egy pillanat alatt a tette, ahogy ellenkezett, és végül arcon köpött, immár másodjára. Érzem, hogy agyamra kezd leszállni az a bizonyos köd, ami olyannyira elhomályosítja elmémet, amitől tudom, hogy semmi jóra nem számíthat a másik, noha eszemben sem lenne bántani, nem alkalmaznék nála testi fenyítést – azon a pár lovaglópálcás csapáson kívül –, de ebben a pillanatban az sem érdekelne, ha komolyabb bántódása esne. Nem tűröm el, hogy egy szaros, taknyos kölyök ilyen módon viselkedjen velem szemben, hogy leköpjön, amikor neki csak úgy tartja kedve.

Ujjammal lassan letörlöm nyálát, azonban azt most nem kóstolom meg, mint első alkalommal, hanem lerázva ujjamról szúrós, dühös pillantásokkal illetem sötét fürtjeim alól, semmi jót sem sejtetve vele.

– Ugye tudod, hogy ezzel elvágtad magad minden jótól? – sziszegem szavaimat, ahogy ismét elkapom csuklóját, amit ő azonnal ellenkezve fogad, próbálva kiszabadítani magát erős karmaimból; sikertelenül.

– Eressz el! Nem teszem meg! Nem teszek meg neked semmit! – kiabálja, riadt tekintettel nézve az enyémekbe, nekem pedig ekkor terül el arcomon egy hatalmas vigyor.

– Félsz? – érdeklődöm, de meg sem várom válaszát, hiszen tökéletesen tudom, tökéletesen olvasok arckifejezéséből, hogy tudjam, mennyire retteg most tőlem. – Jó, félj csak. Jobban teszed, ugyanis most olyan szexben lesz részed, amit nem egy első alkalomhoz szántam. Ez mind a te hibád, Taehyung. Mind! – kapok erősebben csuklójára, majd előre húzva, eldöntöm az ágyamon, hogy azon hasaljon, így két csuklóját a háta mögött fogom össze, miközben elveszem az éjjeliszekrényről a bőrbilincset, ügyesen rárakva azt csuklóira, erősen meghúzva azokat, hogy véletlenül se szabadulhasson.

Hallom, ahogy felnyög tehetetlenségében, majd már csak az a tipikus halk nyüszítő hangot hallom, ahogy elkezd sírni, egész testében megremegve a félelemtől. Kuncogva dőlök előre füléhez, hogy oda suttoghassam mondandómat, mint egy igazi démon, aki bűnbe akarja csábítani az áldozatát.

– Látod? Nem hiába tartja a mondás, megszoksz, vagy megszöksz. Bár, a te esetedben csak, és kizárólag a megszokás léphet érvénybe – nyalok végig fülcimpáján, amit végül ajkaim közé veszek és megharapdálom azt, újabb hangokat csalva elő belőle a sírás mellé.

– Kérlek… – hallom erőtlen hangját, miközben karjait feszegeti; mindhiába.

– Mire kérsz? – érdeklődöm.

– Engedj el. Nem akarok veled lenni – szinte suttog, de erőteljesebb hangom hamar elnyomja azt az erőtlen leheletet, amit ő maga produkál, amint megeresztek egy velős kacagást.

– Jaj, Taehyungie. Ugye tudod, hogy ez nem kívánságműsor? – nézek szemeibe, ahogy látom, ő már oldalra döntött fejjel figyel engem. – Nem engedlek el, eldöntöttem, hogy az enyém leszel, hát teszek is érte. Elhiheted, nem vagyok én rossz ember, csak már annyira az idegeimre mentél, hogy kénytelen vagyok durvább dolgokhoz folyamodni – szállok le róla, hogy az ággyal szemben lévő hatalmas, barna szekrényhez sétáljak, és kitárva annak két szárnyát, kivegyek onnan egy nagyobb dobozt, ami szintén rengeteg jó dolgot tartalmaz, amit csak és kizárólag miatta szereztem be.

– A szádat viszont mindenképpen ki akarom próbálni, attól nem tágítok, TaeTae.

– Nem szoplak le! Nem, nem fogom megtenni! – emeli meg hangját, miközben az előtte lévő tükörből néz vissza rám, amit viszonozok.

– De, megteszed – kuncogom, miközben felnyitom a faládika tetejét, megcsodálva a benne szunnyadó játékszereket.

– Ha valaha is a számba kerül az az undorító szar, esküszöm, hogy leharapom! – hangja indulatos, miközben mocorog az ágyon, belőlem pedig egy gunyoros nevetésfélét hoz elő.

– Undorító szar? Ugyan Taehyung, megváltozik ez a hozzáállásod, mikor megtapasztalod, hogy milyen örömöket tud tenni ez az undorító szar. Ez nem volt szép – vigyorgom, majd kiemelem a faládából a szájtágítót, amit felmutatok neki. – A mondandód második felére pedig ez a válaszom. Mindenre megvannak az eszközeim, Édes. – nyalom meg ajkaimat, miközben felé mozdulok, figyelve, ahogy magatehetetlenül próbál elhúzódni, mígnem elkapva a lábát, közelebb húzom az ágyszéléhez, átfordítva a hátára, hogy szemben legyen velem.

– Nos, legalább két jó dolog van ebben a kis eszközben. Először is, örömet okozol nekem, a második pedig, hogy befogod a szád – nevetem, azzal ajkaihoz illesztem a karikát, amit nyilván, nem akar elfogadni.

– Nem fogom a számba venni, te elmebeteg fasz! – mocorog ismét, míg én csak egy sóhajt eresztek meg, azzal szabad kezemmel lenyúlok még mindig merev vágyához, majd olyan erősen szorítom meg a heréivel együtt, hogy ajkai egy hangosabb sikolyra nyílnak, így kihasználva az alkalmat, ajkai közé illesztem a fémkarikát, majd tarkójára vezetve a két bőrszíjat, meghúzom azokat erősen, hogy véletlenül se tudjon szabadulni. Ekkor a szíjról ezüstszínű hajába markolok, ülőpozícióba húzva, így tartva meg fejét, miközben makkomat szájához illesztem, megállva az ágyam mellett.

– A szádba fogod venni, erről biztosíthatlak!

Taehyung

Hiába rángattam a fejemet, a hajamba markolva húzott férfiasságához – össze akartam zárni az ajkaimat, hogy legalább leharaphassam a farkát, de nem tudtam. A számon, fejemen lévő szerkezet nem hagyta, hogy ezt megtehessem, ez pedig megijesztett, s egyszerre fogott el kétségbeejtő félelemmel, hiszen bármit is szeretnék tenni, minden hasztalan lenne – ő nyer, akármi is történik, ez pedig… szinte halálos rettegést árasztott szét a bensőmben.

Nem akartam megtenni, nem akartam a számba venni, sem érezni őt, de mielőtt észbe kaphattam volna, már régen elmerült szétfeszített ajkaim között, egészen mélyre tolva magát szám belsejében, minek következtében öklendezni kezdtem. Ekkor kihúzta magát az előző helyéről, majd széles vigyor terült szét arcán, s ismételten visszalökte magát forró párnáim közé, hajamba markolva húzva magára – a torkomban is éreztem hosszú, kemény tagját, szinte a manduláimnak törölve előváladékos makkját, minek következtében felfordult a gyomrom.

Könnyeim azonnal végig szántottak arcomon, ő azonban nem törődött velük, nem is foglalkoztatta, hogy itatom az egeret, csak folytatta tovább tevékenységét, mély, hördülő hangot hallatva, ahogy egyre mélyebben, és mélyebben lökte magát számban, kiélvezve a forróságot, amit nyújtani tudott.

– Ah! De édes… – nyögte mélyen, egyre intenzívebben mozgatva csípőjét, majd egy idő után megállt, lenézett rám, eszelős ajakgörbülettel; hajamat erősebben cincálta, azzal bírva mozgásra a fejemet.

Szédültem – hihetetlen tempóban rángatott engem a farkán, kiélvezve mindent, amit csak tudott, olyan szögben mozgatva fejemet, ahogyan az neki jól esett. Kéjes hangja betöltötte az egész szobát; néha olyan hangos, s magas hangon nyögött, hogy alig ismertem fel benne alapjáraton mély orgánumát. Szemérmetlenül használt engem… És egy csepp bűntudatot sem láttam szemeiben.

– Imádom a szádat – sóhajtotta remegve, vágytól csillogó szemekkel nézve fel rám, miközben én könnyektől ázott, már-már feldagadt szemekkel vizslattam őt, remegő testtel, próbálva levegőt venni az orromon, de a zaklatottság nehézzé tette. Idővel eldugult az orrom a sok sírástól, s mivel még mindig a torkomig éreztem hosszát, nehezen jutottam az éltető oxigénhez. Azt hittem, megfulladok – őt még ez sem érdekelte.

Hátravetette a fejét, tépve, cincálva tincseimet, ritmikus, gyors ütemben rángatva a fejemet, eszeveszett tempóban – hangosan hördült, nyögött, majd mikor tövig tolta magát a számban, kipattantak a szemeim, főleg, mikor ott is tartotta magát, beharapott alsó ajakkal.

Igyekeztem rángatni a testemet, üzenni neki, hogy meg fogok fulladni, hagyja abba, de nem… nem hagyta abba, csak tovább lökdöste immáron saját magát, egyre mélyebbre, és mélyebbre jutva, minek hatására felakadtak a szemeim – úgy éreztem, el fogok ájulni…

Jungkook

Szemeimet félig lehunyt állapotban tartom, folyamatosan a plafont figyelve, ahogy fejem hátravetve pihen, hagyva, hogy ében tincseim ugyan úgy hátra hulljanak. Annyira csodás érzés a szájában lenni, érezni, ahogy körbeölel annak forrósága és nedvessége, ahogy nyelvén folyamatosan végig siklik merevedésem.

– Annyira jó vagy, Taehyung – nyögök fel, előre döntve fejemet, figyelve a fel-felakadó szemeit, ami azt bizonyítja, hogy alig van már eszméleténél, bizonyára alig kap levegőt. Elmosolyodva húzódom ki ajkai közül, hagyva, hogy nyála, és az én előváladékom végig csorogjon állán, ami összeköti a merevedésemmel. Ekkor halkan felköhög, majd olyan szaporán kapkodja a levegőt, mintha a víz alól jött volna fel, szemeiből pedig újabb adag könnyzápor indul meg útjára.

– Édes vagy, TaeTae – sóhajtom vágytól túlfűtött hangomon, miközben előváladékom és nyálának keverékét jobban szétkenem ajkain, és állán, hogy azt is ujjaimra vegyem, elkenjem saját péniszemen. – Remélem, hogy legközelebb engedelmesebb leszel. Most pedig, mi lenne, ha belefognánk az igazán jóba? – vigyorgok le rá, finoman megcsapkodva merevedésemmel arcát, amit ő enyhén fintorogva fogad, immár teljesen magánál. Még jó, hogy észrevettem, hogy dugnám meg úgy, ha nem is lenne magánál?

Mielőtt elkezdeném a fő tevékenységemet, újfent a másik dobozhoz nyúlok, amiben a szereimet sorakoztattam fel, hogy minden tökéletes legyen egy-egy aktusnál. Mikor ezt a másik meglátja, azonnal rázni kezdi a fejét, rémült tekintettel, amit a könnyei egyre inkább elhomályosítanak. Igaz, hogy ajkai nem érnek össze, de tökéletesen megértem, amikor azt mondja, hogy „Ne”.

– Miért ne? Pedig annyira jól érezted magad tőle, kétlem, hogy annyira rossz lenne – kuncogom, miközben a kis kupakba töltök ki belőle, azzal a másikat egy erősebb lökéssel eldöntöm az ágyamon. Testemmel azonnal felé mozdulok, egészen fölé magasodva, úgy fogva meg arcát, hogy fejét véletlenül se tudja mozgatni.

– Ez lehet, hogy egy picit erősebb, de talán hozzájárul ahhoz, hogy elképesztően élvezd. Mert bizony, élvezni fogod. – Démoni mosolyom azonnal arcomra húzódik, miközben a szert a karikával kitámasztott szájába öntöm, majd szabad kezemmel befogom azt, hogy véletlenül se tudja kiköpni.

Érzem, ahogy próbál megválni a szertől, de ahogy egyre inkább erősködik, orrát befogva várom meg, mígnem lenyeli azt, ezáltal ismét levegőhöz hagyom jutni. Mély sóhajt engedve ki ajkaim közül, végig nézek testén, ami meg-megrándul – talán a félelemtől, magam sem tudom –, de azt bevallom, hogy a látványa lehengerlő.

Mellé ülve az ágyon, vágyamra fonom ujjaimat, elkenve a még rajta csillogó előváladékos nyálat, miközben a másik ezüst tincseibe simítok, gyengéden megmasszírozva fejbőrét.

– Mit szólnál, ha a szádba verném? Biztos, hogy nagyon erotikus lennél, és újra kőkeménnyé varázsolnál – simítok le vállára, miközben lehajolva hozzá, adok homlokára egy csókot, hagyva, hogy a szer is lassan, de kifejtse hatását. Ismét rémület uralkodik el rajta, ugyancsak a fejét rázva, mintha ez számítana valamit. Ahogy ezt kigondoltam, szinte azonnal feltápászkodom az ágyról, és ő is ülő pozícióba húzom, hogy tökéletesen el tudjam majd találni a száját, és persze az arcát is.

Az ágy mellett ugyancsak megállva, végig simítok állán, s mint nem is olyan régen, ismét farkamra húzom, megdugva száját, kihasználva azt, hogy az csak is azért létezzen ebben a pillanatban, hogy engem kiszolgáljon. Csípőmet mozgatva jutok mélyebbre, és mélyebbre szájüregébe, hallva, ahogy Taehyung öklendezve veszi tudomásul, hogy bizonyára mandulájánál járok. Megtanítom neki legközelebb a mélytorkost, azt akarom, hogy egyben vegyen be a szájába, és olyan élvezettel szopjon le, mintha a legédesebb, legkedvesebb nyalókáját vagy jégkrémét szopogatná. Igen, elérem, hogy engem csak és kizárólag az élvezettel kössön össze, semmi mással.

Mély nyögéssel vetem ismét hátra fejem, mikor farkamat tövig merítem szájába, ettől máris meghallom, az újabb öklendezését, miközben próbál elhúzódni tőlem, de nem engedem addig, mígnem addig erőlködik, hogy kiszabadítva fogásomból kezét, el tudja húzni azt. Nyála ismét végig csorog állán, amiből jut egy kevés a mellkasára is, megcsillogtatva ezzel bársonyos bőrét. Gyönyörű!

– Ne nézz így. A mélytorkozást meg fogod tanulni – kacsintok rá, végig figyelve megdöbbent arcát, amin a pír azonnal végig húzódik.

– Jól van, munkára, Taehyungie, elégíts ki, látni akarom, ahogy az ondóm a szádba, és az arcodra folyik – nyalom meg ajkaimat, ismételten visszadugva merevedésem szájába, belemarva hajába, úgy húzva fejét magamra, miközben csípőmmel egy pillanatra sem állok meg.

Szemeit összeszorítja, próbálva tűrni hevességem, miközben lábait folyamatosan összezárogatja, hiszen az ő férfiassága is kezd újra megkeményedni, egyre inkább átadva magát a szernek, ami rohamosan kezd dolgozni benne.

Fejemet egy hangos hörgés kíséretében vetem hátra, gyorsabban mozogva ki-be szájában, erősebben markolva tincseit, olyan módon használva száját, mintha az csak egy kibaszott játékszer lenne; nos, ebben a pillanatban az is. Meg kell büntetnem az engedetlenségéért, megkapja azt, amit megérdemel, és megkapja azt, amiért megszületett. Azért született, hogy a ribancom legyen, semmi másért.

Mikor ismét lenézek rá, és látom azokat a vágytól elködösülni kezdő szemeket, és a nyálától, előváladékomtól csillogó ajkát, és az egyre inkább kéjesebbé változó arcát, több sem kell, hogy egy hangos hördülés kíséretében kihúzzam farkam szájából, majd rántva rá párat, ondómból kellően juttassak nyitott ajkai közé, és persze az arcára, amit végül elkenek makkommal, hogy mindet szájába juttassam, hogy lenyelje minden cseppjét.