Not so fairytale - VKook (21/?)

Cím: Not so fairytale

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +18

Műfaj: AU, humor, fantasy

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance, YAOI, EROTIKUS TARTALOM

Összefoglalás: Kim Taehyung egy fiatal, egyetemista fiú, anglisztikára jár, és Dublinban kirándulnak az osztályában, jó ideig, viszont Taehyung olyan, akár egy szürke kis egér – nagyon helyes, és szép, de olyan visszafogott az öltözködése, a megjelenése, akár egy negyvenes férfinak, őt ez mégsem zavarja, így érzi jól magát.
Azonban a Dublinban töltött utolsó éjszakán sétálni megy, és belebotlik a parkban egy nagyon furcsa, különös férfiba, akiről eleinte azt hiszi, jelmezbálról szabadult idióta. Végül kiderül, hogy egyáltalán nem jelmezbálból jött a férfi, hanem egy teljesen más helyről, s ha ez még nem lenne elég, fenekestül felforgatja a fiatal egyetemista életét... 

Hozzáfűzés:  Itt is a következő rész! :D
Reméljük, tetszeni fog nektek!
Jó olvasást! <3

Én (Nana) írom Taehyungot!
Nóri írja Jungkookot!

Jungkook

Újabb csókra hívom édes ajkait, mihelyst végig hallgatom mondandóját. Annyira édes, s tudom, hogy mennyire nehéz most neki. Egy olyan világba rángattam őt bele, aminek a létezéséről sem tudott. Leginkább csak mesékből, filmekből ismerhette a tündéreket, akik koránt sem olyanok, mint ahogyan azt az emberek egyes művükben előadták.

– Tudom, Taehyung. Én segíteni fogok neked, mindenben, amiben csak lehetséges. Melletted leszek – suttogom ajkaira, majd amint egy újabb csókot váltunk, kiveszem kezéből a csészét, amit az asztalra teszek, s eldöntve a másikat az ágyon, fölé magasodva kényeztetem dós párnácskáit, amit ő készségesen hagy nekem, karjaival pedig a nyakamat karolja át.

– Köszönöm – leheli ezt az egy szócskát, mígnem ismét egy csókban forrunk össze.

– Nem, én köszönöm – suttogom, miközben felsimítom tenyeremet az arcára, megérintve selymes bőrét. Arcára azonnal egy nagy mosoly kerekedik, ujjaival pedig beletúr ébenfekete hajamba, hogy ezáltal lehúzzon magához és a homlokomra adjon egy gyengéd puszit. Annyira szeretem őt!

– Ah... ha nem lenne veled egy lurkó, most minden lelkiismeret-furdalás nélkül tennélek a magamévá – hunyom le pilláimat, miközben arcom a nyakának döntöm, magamba szippantva édeskés illatát. Hallom hangját felcsendülni, ahogy elneveti magát.

– Látod, kedves Jungkook, erre hamarabb kellett volna gondolnod – kuncogja, amire megemelem fejem, kissé szúrósan nézve rá, ami persze megjátszott.

– Honnan tudhattam volna, hogy ennyire fogamzó képes vagy? – villantok meg felé egy enyhén gunyoros félmosolyt.

– Uh, de gonosz vagy! – csap a vállamra eleinte morcos arckifejezéssel, de ezt hamar egy újabb nevetés váltja fel, amit immár én is egy nagy mosollyal nyugtázok.

– Csak egy kicsit. Hmm, viszont jobb lesz, ha most elengedlek, különben tényleg rosszat teszek veled, ami igazából jó lenne, de mégsem – magyarázkodom feleslegesen, így ahogy elhúzódom tőle, megeresztek egy mély sóhajt.

Esküszöm, legyen meg a gyerek, úgy megdugom ismét, hogy a világáról sem fog tudni. Hallom, ahogy ismét elneveti magát, végül csak ő is felül, hogy újból elvegye a teás csészét, hogy folytassa annak a finom nedűnek a kortyolgatását.

– Jut eszembe, ha meg lesz a lurkó, merre szeretnél tovább éldegélni? Meg persze, gondolom meglátogatnád a szüleidet – eresztek felé egy gyengéd mosolyt. Láthatóan elgondolkodik a dolgokon, arca pedig egy picikét elszomorodik.

– Nem tudom, hogy hol szeretnék tovább élni. Szívem szerint, anyáékkal maradnék, de ugyebár... ha odavinnék egy babát, eléggé nagy port kavarna, főleg, hogy nem tudnék neki anyát felmutatni, ami igazából nincs is, vagyis van, én lennék, de... ez bonyolult. Azonban igen, meg szeretném őket látogatni. Ha lehetne, akár most is, de erre most nem lenne szabad vállalkoznom, nem igaz? – mosolyodik el keserűen. Ilyenkor a szívem szakad meg miatta, hiszen nem akarom őt szomorúnak látni.

– Nos, az orvos szerint, nem teheted meg. Azonban, neked nem kéne sokat mozognod, ha ugranék veled. – mosolyodom el, noha tudom, hogy az nekem ismét csak sok lenne, de megtenném érte. Bármit megtennék, hogy boldognak lássam. Látom, ahogy értetlenül néz rám, hiszen nem tudja, hogy miről is beszélek. Igaz, akkor ő már ájult volt, mikor azt az ugrást megtettem vele.

– Ugranál? – ad hangot értetlenségének.

– Igen. Ez egy térugrás. Ez az én speciális képességem, rajtam kívül nincs olyan tündér, aki ezzel büszkélkedne. Mikor baj volt, így hoztalak ide – mosolygok rá, direkt kihagyva azt a bibit, hogy ez még nincs tökéletesre fejlesztve, mivel a testem még nem bírja ki azt a hatalmas ugrást úgy, mint egy idősebb tündérnek – már, ha lenne ilyen képességű tündér. – Ha kell, még ma átviszlek Koreába, csak egy szavadba kerül.

Taehyung

Hosszasan elgondolkodtam azon, amit mondott, és erőteljesen fontolóra is vettem, hiszen jó lenne tudni, mi van a szüleimmel, mert ugyan üzentem nekik, hogy jó ideig Dublinban leszek és ne aggódjanak, nincs semmi baj, de azért… jó lenne velük találkozni. Szerettem volna őket látni, mert lehet, utoljára tenném ezt meg. Nem akartam játszani a gondolattal, de ha esetleg nem élném túl ezt az egészet, akkor még csak el sem tudtam búcsúzni a szüleimtől, és az fájna a legjobban a világon – főleg nekik. Mégsem tudtam azt mondani Jungkooknak, hogy vigyen el, ne törődjön semmivel, ugorjunk el Koreába, hiszen nem volt a helyzet magaslatán, nem akartam, hogy esetleg valami baj történjen. Nem tudtam, ez az ugrás mennyire veszélyes, vagy veszélytelen, de azzal tisztában voltam, hogy neki sem tenne jót hasonló, vagy ilyesmi megmozdulás. Nem akartam, hogy esetleg bármi gond történjen, mert akkor nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel.

– Majd akkor, ha már teljesen rendben vagy, jó? – mosolyogtam rá, megemelve a kezemet, hogy finoman megcirógathassam az arcát. – Ha már jól leszel, akkor megkérlek rá, de inkább várjunk még vele, annyit én is kibírok.

– Biztos?

– Teljesen biztos. Először épülj fel, legyél rendben, utána elugorhatsz velem Koreába – kuncogtam, megvonva a vállaimat. Aprót biccentett, majd elkapta a kezemet, amivel eddig arcát cirógattam, és egy aprócska, de annál jelentőségteljesebb csókot hintett a tenyeremre. Rettenetesen cukinak gondoltam ezt a megmozdulását, még a mosolyomat sem tudtam leplezni.

Ki gondolta volna, hogy abból a tahó, bunkó, ultra szemét tündérből egyszer ilyen romantikus, kedves, vajra kenhető tündérke lesz? Szerintem senki… én a legmerészebb álmomban sem hittem volna ezt el, főleg úgy, ahogy eleinte viselkedett velem. Kellemes meglepetés, az egyszer biztos.

– Amúgy… miért is nem fekhetünk le egymással? – kérdeztem elgondolkodva, mire hirtelen emelte rám az íriszeit. – Kicsit beljebb van a baba, nem? – pillogtam rá, oldalra döntve picit a fejemet.

– Hát, persze, beljebb van jóval, de hogyan is mondjam… nem akarok bajt csinálni. Fájdalmaid vannak, lehet, erősítenék rajtuk, és neked nem kellene mozognod – szusszantott, elengedve a kezemet, mire elhümmögtem magam, biccentve egy picikét, majd ezután átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam az ajkait; csak ennyiről van szó? Ne féltsen már! A gyereknek semmi baja nem lenne egy kis hancúrtól, én meg elviselem azt a kis fájdalmat, egye fene!

Szenvedélyesen, erőszakosan csókoltam őt, átkarolva a nyakát, majdhogynem magamra húzva a testét, miközben eldőltem az ágyon, felhúzva az egyik lábamat, ő pedig olyan kiéhezetten, hevesen csókolt viszont, hogy azt hittem, elharapja a számat is.

– Ah! Ez nem jó ötlet, bajt okozhatok neked… nagyon nem jó ötlet…

– Akkor ne terjeszd a feromonjaid, vagy mi! – pihegtem a szájára, a szemeibe nézve, miközben a vállain simítottam végig, a körmeimet lágyan a bőrébe mélyesztve. – A gyereknek nem lesz tőle baja, én meg elviselek egy kis fájdalmat, de most túlságosan kívánlak. Egyről a kettőre szét tudnék szakadni, ha most nem leszel az enyém – búgtam a szájára, olyan erotikus pillantásokat vetve felé, amilyeneket még soha.

Hiába, tudtam, hogy kíván, és olyan… olyan… ez leírhatatlan. Ugyan az az érzés kerített hatalmába, mint mindig, amikor csábítani próbált, és most sem tudtam volna neki ellent mondani. Kidobja rám a hálóját, és elkap, bekebelez. Nem is tudok gondolkodni miatta.

Jungkook

Az az erotikával túlfűtött hangja, és a szenvedélytől ragyogó arca valami leírhatatlan érzést kelt bennem. Mindig is tudtam, hogy Taehyung egy gyönyörű ember, egy olyan ember, aki képes elcsábítani egyetlen pillantásával is, na, de arról senki nem szólt nekem, hogy tud ennyire, de ennyire erotikus is lenni, aminek a puszta látványától mindjárt úgy áll a farkam, mint a cövek. Na, jó, ez enyhe túlzás, viszont az alhasam folyamatos megrebbenése, és a mellkasomban mardosó vágy olyan gondolkodásra késztet, amiről tudom, hogy Taehyungnak és nekem nemsokára egy nagyon, de nagyon jó estében lesz részünk.

– Megőrjítesz, ugye tudod? Mik ezek a pillantások? – mormogom szájára, amit az alsó ajkára harapás követ, hogy jól megszívogassam ajkaim között, s ugyan ezt tegyem a felsővel is, hogy a kétszeresükre duzzadjanak azok a csábító párnák.

– Milyen pillantások? – kuncogja el magát, ujjaival simítva végig gerincvonalamon, ügyelve a megnyomorított szárnyaimra.

– Nem is tudom. Olyan pillantások, amilyeneket még nem láttam tőled, de mindjárt fájni kezd az ölem, ha visszagondolok rá – magyarázom, lehajolva nyakára, amit gondosan végig csókolgatok, kihasználva az újabb felületeket, amiket fejének oldalra biccentése tesz elérhetővé.

– Mh, valóban? – duruzsolja, beletúrva hajamba, megmarkolva tincseimet, így húzva közelebb magához a fejem, hogy többet és többet adjak neki.

– Igen, valóban – harapom meg érzékeny bőrét, ezáltal egy nyögést csalva elő belőle. Ajkaimmal lejjebb haladva a kulcscsontjára, hasonló kényeztetésben részesítem, miközben szabad kezemmel lesimítok a felhúzott combjára, megmarkolva annak külső részét, arra kényszerítve, hogy húzza még feljebb, hogy abban a pillanatban fenekére simítsak, azt is hasonlóképpen megmarkolászva.

Megbolondulok tőle, komolyan mondom. Olyan gyönyörű, főleg úgy, ahogy elhúzódom tőle, hogy szemügyre vegyem az alattam mozgolódó férfit, akinek az arca szinte tündököl a kéjtől, teste pedig meg-megremeg. Alsó ajkamat beharapva vezetem íriszeimet végig a testén, le egészen az ágyékáig, ahol már láthatóan kezd dudorodni vágya a vékony textilen keresztül. Ha még többet mutat nekem, biztos, hogy végleg elvesztem az eszem. Hogy lehet egy emberi lény ennyire tökéletes? Igazából, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szeretem azt, amikor a vonzásom hatása alá kerül. De, igazán szeretem, hiszen ezzel egy olyan pluszt adok a számára, amiből tudom, hogy nem lehet más, mint eszetlen kéjmámor és egy csodás orgazmus, amivel lezárhatjuk ezt a forró éjszakát. Hiába nem volt már eszemben elcsábítani őt, a vágyaim ugyan úgy hatással voltak és vannak rá, mint eddig is, sőt még lesznek is, míg életben van. Ha nem is akarom elcsábítani, ha nem is bocsájtom ki ezt felé, ő akkor is úgy reagál rám, mint akinek elvették a józan eszét. Ezt pedig imádom.

Hangos nyögés hagyja el száját, mikor lehajolva dudorodó vágyához, a vékony anyagon keresztül veszem számba és kényeztetem merevedését, miközben ujjammal lassan körözök bejáratánál, szintén a ruháján keresztül, hogy ezáltal is az őrületbe kergessem, hogy elérjem nála mindazt, amit mindig is. Sikítsa a nevemet, ha már nem bírja, sikítson a gyönyörtől és a kielégülés utáni vágyért, amit majd csak akkor adok meg neki, amikor már valóban nem bírja tovább idegekkel. Annyira jó a testével játszadozni, annyira jó látni, amikor egy szexuális fenevaddá változtatom. Az emberek mókásak, főleg úgy, amikor a szerelmed egy ember, aki csak is a te kezed alatt változik fenevaddá, vagy éppenséggel egy kezes cicává. Meg adok neki minden gyönyört és minden csodát, amire csak egy tündérfarokkal képes lehetek. Elérem, hogy lássa a csillagokat is!

Taehyung

Hangosan felsóhajtottam, miközben ő folyamatosan csókolgatta a testemet, majdnem minden pontját, egészen addig, míg el nem ért a már meredező tagomhoz, hogy a ruhadarabon keresztül kezdhesse el csókolgatni és puszilgatni. Nekem már ennyitől azt hittem, elmegy a maradék eszem is, hiszen túl édes, túl kellemes érzés volt, amikor a puha, szépen ívelt ajkait megéreztem a férfiasságom körül, s ha ez még nem lenne elég, ujjaival a bejáratomat kezdte el nyomkodni, masszírozni, ami csak tovább tetézte a mellkasomban feszülő, szerteszét áradó vágyamat.

Lehunytam a szemeimet, majd egy újabbat nyögtem, mikor makkomat kapta be, megszívogatva nyalogatva a hegyét a vékony anyagon keresztül, egyik ujját pedig egy kicsit be is nyomta a bejáratomba, aminek hatására megvonaglott az egész testem. Lábaimat erősebben húztam fel, már-már úgy feszítettem őket, hogy majd szétszakadtak az izmaim, de még így sem éreztem őt teljesen. Többet akartam, egyre és egyre többet, de ő úgy döntött, még nem adja meg nekem a kegyelemdöfést. – Szívtelen. Szívtelen dög.

– Ah! Jungkookie – nyöszörögtem oldalra döntve a fejemet, mire lassan elhajolt a férfiasságomtól. Rögtön ránéztem, aprókat pihegve, ködös tekintettel, szinte követelőzően téve fel a kérdést a szemeimmel, hogy miért is hagyta abba. Gyorsan válaszolt, széles vigyor kíséretében.

– Jungkookie? Még nem becéztél.

– Ah! Ne ezzel foglalkozz, basszus! – nyögtem türelmetlenül, majd a hajába markoltam, meghúzva kicsit a tincseit, hogy folytassa csak tovább, amit elkezdett; ha már felhúzott, elégítsen ki, de úgy, hogy az nekem is nagyon tetsszen. Újabb kuncogást hallatott, majd ezután elhúzta a merevedésemtől a vékonyka, de épp eleget takaró textíliát, s immáron zavaró tényező nélkül érezhettem dús, édes ajkait. Azonnal felnyüszítettem, feljebb tolva a csípőmet, mikor csak a makkomat nyelte el, nyelvéve körbejárva a tetejét, megnedvesítve, mélyeket szopogatva, szívogatva rajta, amik majdhogynem az őrületbe kergettek. Pár pillanat után már az egész testem remegett alatta, a levegőt gyorsan vettem, mellkasom hihetetlen sebességgel emelkedett és süllyedt. Az eszemet vette, alig pár mozdulattal…

Nem tudom, erre képes-e még rajta kívül bárki, de azt hiszem, nem.

– Nem sietünk – szuszogta, miközben finoman végighúzta a nyelvét tagom falán, félig lehunyt szemekkel, ízlelgetve, mintha csak a kedvenc nyalókáját tartaná az ajkai között. A látvány miatt beharaptam az alsó ajkamat, remegve ejtve fejemet a párnába, hogy hajába markolhassa, kicsit erőszakosan tépve meg a tincseit. – Miért sietsz? – nevetett halkan, megmasszírozva két ujjával a bejáratomat.

– Mert… Nam bármikor bejöhet… és ha ezt meglátja… te fogsz ráfázni, nem én – emeltem fel a fejemet, huncut, mindent tudó mosolyra húzva a számat, mire hirtelen elgondolkodott, s mihelyst eljutott a tudatáig, hogy bizony-bizony, ha Namjoon benyit, és így meglát minket, biztosan repülni fog. – Szerintem… nem árt kicsit sietni – szusszantottam, beharapva az alsó ajkamat, vágytól fűtött szemekkel mérve őt végig.

Kurvára akarom!

Jungkook

Valóban elgondolkodom azon, amit mond, de hogy őszinte legyek, most leszarom Namjoont. Vagyis... olyasmi. Bár, ha jobban belegondolok, talán tényleg jobb lenne egy kicsit sietni, de ah... szeretném kiélvezni minden mozzanatát ennek a pillanatnak, szeretném, ha egy tökéletes szexben lenne része a másiknak.

– Ha bejön, akkor lesz időm aggódni. Most csak te vagy az első, nem pedig Namjoon – kuncogom, miközben ismét ajkaim közé engedem merevedését, ujjaimmal egy pillanatra nem állok meg a bejáratánál való körkörös mozdulatokban.

Hangos nyögés szakad fel ajkai közül, mikor tövig engedem ajkaim között, ezáltal erősebben mar tincseimbe, erősebben húzva magára, amit megmosolyognék, ha nem lenne tele a szám. Lassan kiengedve férfiasságát a számból, felpillantok rá, így találkozik tekintetem az ő elködösült, vágytól túlfűtött íriszeivel. Ujjaival egy pillanatra sem hagy alább a tincseim markolászásával, sőt még erősödik, mikor megismétlem az előző tettemet, ismételten tövig véve számba hímtagját. Felnyüszít az érzésre, majd megvonaglik teste, mikor két ujjamat picit beljebb tolom bejáratába, ameddig a ruhadarab engedi. Ismét megválva tagjától, tenyeremmel ráfogok és fel-le mozgatva eloszlatom rajta nyálamat, miközben felhajolok hozzá, hogy egy vad csókot váltsak vele, élvezve, ahogy az ajkaim közé nyög, teste pedig folyamatosan megremeg alattam.

– Siess... kérlek – nyüszít a számra, erősen behunyva szemeit, mikor a vágy remegést vált ki az egész testéből.

– Miért siessek? Gyönyörű vagy, ki akarom élvezni a látványodnak minden pillanatát – adom tudtára szándékaimat – részben.

– De... már nem bírom… – nyöszörög, megfeszítve testét, mikor felhúzom farkán bőrét, majd vissza le.

– Mit nem bírsz? – nyalok végig szája szélétől az arcáig, miközben vágyáról, most a bejáratáig csúsztatom kezem, immár a textilen belül, hogy a nyálamtól és elő váladékától nedves ujjam testébe vezessem, amitől úgy feszíti meg testét, hogy azt öröm nézni. – Édes vagy – húzom elégedett vigyorra ajkaimat, mikor látom a gyönyörtől eltorzuló arcát, ahogy ujjaimat egyre mélyebbre tolom benne.

Hangos nyögés csendül fel a szobában, miközben lehajolok nyakához, hogy azt borítsam be csókokkal, lehaladva kulcscsontjára, ahol megharapdálom érzékeny bőrét, ezzel újabb hangokat csalva elő belőle. Mélyet morranok bőrére, mikor megérzem, ahogy ismét a hajamba markol, ezzel is tudtomra adva, hogy milyen jól esnek neki ezek az odafigyelések, amit neki szentelek. Ujjaim lassan mozognak benne, ameddig csak tudom, egyre mélyebbre csúsztatva testébe őket, miközben immár egy harmadik ujjam is csatlakozik, hogy megfelelően előkészítsem a testét. Nem akarom elsietni, mindenképpen azt akarom, hogy tökéletes együttlétben legyen részünk.

– Jungkookie... kérlek! – nyüszít, kidomborítva nekem a mellkasát, úgy tekergetve magát alattam. Esküszöm, imádom az új becenevem. Vajon, honnan jutott ez az eszébe?

– Mire kérsz? – nevetem, nyelvemet kidugva nyalok végig szegycsontján, le egészen a hasáig, ahol megharapdálom bőrét. Hasa abban a pillanatban megrebben, sőt egy halk nyekkenést is hallok felőle.

– Tedd be… – nyöszörög, újra kidomborítva nekem a mellkasát, szinte felkínálva a már-már égbe meredő mellbimbóit, amikhez még hozzá sem nyúltam.

– Nemsokára meg lesz az is, de nem most – kacsintok rá, így ahogy ujjaimmal egy pillanatra sem állok meg testében, lehajolok az egyik aprócska testrészhez, amire ahogy rálehelek, máris egyre keményebb lesz. – Vajon, még mindig olyan érzékeny vagy itt, mint a múltkor? – érdeklődöm, de mielőtt bármi választ adhatna, ajkaimat köré zárom, hogy szopogatni és nyalogatni kezdjem, aminek meg is lesz a hatása. Fejét hátra vetve nyög fel, mellkasát ismét domborítva nekem, hogy minél többet és többet adjak neki. Hát meg is teszem. Ujjaimmal gyorsabb tempót diktálok testében, miközben egyre intenzívebben és erősebben szívogatom aprócska kavicsát, aminek a gyönyörtől túlcsorduló hangját valami élvezet hallgatni. Annyira... tökéletes!

Taehyung

Szabályosan azt hittem, hogy megőrülök, olyan hihetetlen, eszméletlen érzés volt, mikor ujjaival gyorsabb tempót diktált, erősebben mozgatva a testemben őket, ki-be húzogatva, s ezzel együtt a mellbimbóimat is ostromolta szájával. Még intenzívebben éltem meg az ingerléseket, már a szemeim is könnybe lábadtak attól a mérhetetlen erősségű vágytól, ami lassan az eszemet vette. Úgy vonaglottam, nyögtem alatta, mint egy fürdős kurva, lábaimat fájdalmas terpeszben feszítettem szét, könyörögve azért, hogy még többet és többet kaphassak, de ő egyáltalán nem akarta ezt nekem megadni. Nem volt kegyes hangulatában; élvezte, ahogy szenvedek alatta, élvezte, amilyen hangokat hallattam, és amilyen reakciókat kiváltott belőlem. Számat eltátottam, mikor ujjait behajlította egy kicsit, teljesen tövig nyomva őket a testemben, és akkor elérte bennem azt a pontot, amitől az egész testem megvonaglott, ajkaimat O alakban nyitottam el egymástól, szemeim pedig szinte kipattantak.

Rögtön felnézett rám, széles vigyorral, megnyalogatva a kőkeménnyé dermedt bimbóm tetejét, nyelve hegyével ízlelgetve, ingerelve, minek hatására felnyüszítettem. Izmaimat teljesen megfeszítettem, már-már görcsbe rándultak a combjaim és vádlijaim, mégsem tudtam ebből konkrétan semmit érzékelni, annyira eluralkodott rajtam a gyönyör, és az iránta érzett szenvedély, ami majdhogynem felperzselte a bőrömet, belülről égetve fel a testemet.

– Kérlek – leheltem, miközben ő folyamatosan azt a pontot masszírozta ujjbegyeivel, ostromolva a testemet a kéjmámorral.

– Türelem, TaeTae. Türelem – szusszantotta, fogaival fogva össze bimbómat, harmadik ujját is testembe vezetve a másik kettő mellé. A hátamat rögtön ívbe feszítettem, ezáltal kidomborítva a mellkasomat is, amit örömmel vett tudomásul. Szinte a egész mellbimbómat bekapta ajkaival, szívva, marcangolva azt. Egyik karomat azonnal ajkaim elé vezettem, nehogy felsikoltsak, ugyanis nem szerettem volna, hogy Namjoon bejöjjön, mégis mit művelünk – nem-nem, arra semmi szükség nem volt.

Mintha Jungkook ennek súlyát nem érzékelte volna, szabad kezével elhúzta a kezemet szám elől, elválva a már agyon gyötört, majdhogynem fájdalmassá váló részemtől, még egy utolsó csókot lehelve megkínzott felületére.

– Ne nyomd el a hangod – pihegte a fülembe, beljebb tolva három ujját, s ezután kezdte el mozgatni bennem azokat, végig behajlítgatva ujjbegyeit, amitől az őrületbe tudott volna kergetni.

– Ha… ha nem dugsz meg azonnal… akkor… akkor én foglak cseszettül meglovagolni, de úgy, hogy… meg se tudj… áh! – nyögtem kínkeservesen, összeszorítva a szemeimet, eleresztve hatalmas, gyémánt cseppjeimet.

– Egy pillanat, és azonnal – szuszogta, felegyenesedve egy kicsit, hogy végig nézhessen a testemen, majd megnyalva az ajkait vezette szemeit az arcomra, reszketeg sóhajt hallatva, tovább mozgatva az ujjait, erősebb, gyorsabb tempót diktálva velük, előcsalva belőlem a kéjesebbnél kéjesebb sóhajokat és nyöszörgéseket. – Gyönyörű vagy, Taehyung. Hihetetlen, hogy egy ember ilyen szépséggel bír – sóhajtotta megadóan, kihúzva belőlem az ujjait, hogy ezután vetkőzni kezdhessen, és elfoglalhassa a helyét a testemben.

– Csak csináld – kaptam el az arcát tenyereimmel, miután sikeresen megvált ruháitól, egy szenvedélyes, erotikával túlfűtött, vad csókra invitálva.

Jungkook

Készségesen és minden zokszó nélkül fogadom el invitálását ebbe a csodálatos csókba, amit eleinte viszonzok neki, végül átveszem felette az irányítást, hogy sokkal vadabb és erőteljesebb legyen ez a csók, amit ő kezdeményezett velem. Elképesztő, hogy milyen türelmetlen és követelőző lett. Bár, nem mondom, hogy eddig sem volt az, de most aztán egy igazi gyöngyszem lett, tekintve, hogy az ismerkedésünk elején szintén követelőzött, csak annyi különbséggel, hogy akkor azt akarta, hogy menjek el Koreából, hogy hagyjam őt békén. Viszont, most egészen más a helyzet. Most azért követelőzik, hogy minél inkább megszeretgessem a testemmel, ami hamarosan meg is történik.

– Milyen kis hevesek és követelőzőek lettünk – ejtek meg felé egy nagy vigyort, megharapdálva alsó ajkát, majd megszívogatom azt, amitől lehunyja pár pillanatra a pilláit.

– Csodálkozol? – mormogja, ahogy nagyobb terpeszbe húzza lábait, miközben elhelyezkedek közöttük, fel-le mozgatva ujjaimat merevedésemen miután benyálaztam azt.

– Őszintén? Nem – kuncogom, miközben veszek egy kevés elő váladékot merevedéséről, amin bőségesen csillog. – Egy ilyen pasi mellett nem is tehetsz mást – nyalom meg alsó ajkam, azzal bekenve bejáratát, majd ismét a merevedésemet, makkom a bejáratához illesztem, így mielőtt bármit is mondhatna, mondjuk valami gúnyos megjegyzést, csírájában fojtom belé, mikor makkomat lassan elmerítem testében.

Hangos nyögés szakad fel belőle, miközben lassan nyomulok előre a testében, ahogyan azt záróizmai engedik. Tudom, hogy nem szenved, hiszen arcára csakis a gyönyör ül ki, amit élvezet nézni. Lehajolva hozzá, azonnal egy gyengéd csókra hívom őt, amit készségesen fogad el, eközben folyamatosan nyögdécselve, amint mellbimbóival kezdek el játszadozni, megcsipkedve, vagy épp morzsolgatva azt, amitől láthatóan majdnem az őrületbe kergetem. Vicces, hogy milyen érzékeny lett a pici miatt. Az is lehet, hogy csak emiatt, hogy ennyire érzékeny, legyártok neki egy egész focicsapatot, csak hogy kiélvezzem kéjmámorának minden pillanatát.

– Ah, mozogj! – nyög fel, mihelyst elhúzza fejét, hogy száját immár ne a csókommal foglaljam le.

– Miért sietsz? Most benned vagyok, eddig ezt akartad, nem? – kuncogok gonoszan, miközben tövig állok meg testében, viszont csípőmmel kicsiket mozdulok előre és hátra, hogy így is azt érezze, hogy mindjárt megbolondul. Már úgy áll a farka, hogy attól tartok szétdurran, arról nem is beszélve, hogy milyen nedves lett.

– Annyira egy gonosz dög vagy! Egy rohadt gonosz dög! – nyüszít fel, lábait a derekam köré fonva, ezáltal – ha lehetséges – még közelebb érez magához.

– Mou, drága, ha így bókolsz a végén jobban beléd szeretek – harapom meg nyakán érzékeny bőrét, szabad kezemmel ismét mellbimbóját ingerlem, csípőm apró mozgásával pedig nem állok meg. Tekintetem folyamatosan az arcát figyeli, amin már meglátok pár kósza könnycseppet legördülni, ahogy a kéj és a vágy egyre csak az eszét veszi. Eddig csak megültek a könnyei a szemeiben, most viszont el is ereszti őket, ami bevallom, egy plusz dolog számomra. Azt akarom, hogy zokogjon alattam! Zokogjon a gyönyörtől!

– Jungkookie, kérlek! Könyörgök! – nyüszít fel, kidomborítva mellkasát nekem, amint ismét megcsípem mellbimbóját, fejét pedig oldalra dönti, felvinnyogva a mondata végén.

– Hmm, olyan édes vagy, amikor sírsz az örömtől. Tudsz még ennél jobban is? – érdeklődöm, miközben lenyalom arcáról a sós gyémántcseppeket. – Mutasd meg nekem, mennyire tudsz kikelni magadból? Zokogj a gyönyörtől, Taehyung. Addig nem eresztelek el, míg el nem érem ezt nálad – ejtek felé egy perverz vigyort, majd testéből ahogy kihúzódom, olyan hirtelen vágom vissza magam, hogy attól a másik felsikkant.

Uh... imádom! A testem is megborzong a látványra és a hangra, reszketeg sóhajt hallatok, majd megismétlem a mozdulatsort többször is, hogy érezze, komolyan gondoltam azt, amit az előbb mondtam neki. Látni akarom ennél is boldogabbnak!

Taehyung

Képtelen voltam elhinni, hogy most komolyan szórakozott velem. Olyan voltam, akár egy időzített bomba, képes lettem volna akármikor felrobbanni, vagy gyulladni a bennem felgyülemlett vágytól és gyönyörtől, ami már-már a testemet is képes lett volna szétszakítani – éreztem, ahogy a forró könnycseppjeim végig nyaldossák az arcomat, hogy fejem két oldalán lefelé gördülhessenek, egyenesen a párna huzatába, ami mohón nyelte magukba a sós cseppeket. Csípőmet hiába emelgettem, hiába próbáltam már némán könyörögni a kielégülésért, ő ezt nem akarta nekem megadni; csintalan vigyorral adta tudtomra, hogy ez még koránt sem a játék vége, sőt, még csak most kezdődött el, ennek hatására pedig képes lettem volna megőrülni. Tényleg annak határán voltam, hogy engem nem érdekel, mennyire nem mozoghatok, magam alá teperem és akkor elveszem magamnak azt, ami kell – jelen esetben a farkát. Még az sem gátolt, hogy esetleg a kicsinek baja lenne, mert tudtam, neki semmilyen esetben nem lehet problémája, ő teljesen jól ellesz bennem, maximum magamban tehetek kárt, és őszintén, az most a legkevésbé sem tudott érdekelni.

– Jungkook! Kérlek! – nyögtem már reményvesztetten, felemelve a csípőmet, minek hatására elvigyorodott, megmarkolva combjaimat, fájdalmas, feszítő terpeszbe húzva lábaimat, még mélyebbre, beljebb tolva magát a testembe. Úgy nyüszítettem, és nyögtem, ahogy azt hiszem, még egyszer sem – vagy volt már rá példa, csak akkor is legalább ennyire voltam önkívületi, extázisban lévő állapotomban, ami nem túl elképzelhetetlen, tekintve, mit tesz velem ez a tündér.

– Majd – hajolt le hozzám, megcsókolgatva az ajkaimat, finoman megharapdálva őket, miközben óvatosan, kínzóan lassan lendítette a csípőjét, miután valamelyest kihúzódott belőlem. A szemeim kipattantak. Amint visszavonult a testembe, elérte az érzékeny pontomat, szinte kíméletlenül vágódott prosztatámnak a makkja, minek következtében elnyitottam egymástól az ajkaimat. Merevedésem már fájt, lüktetett, égett, izmaim fájdalmas görcsbe rándultak, amiket érzékeltem, de felfogni nem tudtam, bármennyire is próbálkozott jelezni a testem, hogy ez a testtartás, ez az izomfeszítés nem tesz jót neki. Megszűnt a világ…

Ha nem kezd el mozogni bennem, ha nem adja meg nekem azt, ami kell, én tényleg itt fogok elhalálozni, ezen a kórházi ágyon.

Mikor újra megnyomta testemben azt a pontocskát, azt hiszem, az volt a végszó; képtelen voltam ezt az édes kínt tovább elviselni. Nem ment, bármennyire próbáltam feszegetni a határaimat, már cérnaszálon táncoltam, és az pont középen szakadt meg, nem ismerve határokat, hagyva, hogy a mélybe zuhanjak, Jungkookkal együtt. Éreztem, ahogy a tűz, a szenvedély martalékává válok, éreztem, ahogy a testem fellángol, perzselődik, könnyeim pedig megállíthatatlanul potyogtak, fájdalmas ívbe feszítve a hátamat.

– Kérlek! Kérlek! Jungkook, kérlek! – zokogtam, keservesen, a vállaiba markolva ujjaimmal, oldalra döntve a fejemet. Pihegtem, ziháltam, kapkodtam a levegőt, mint aki maratont futott le, de erről szó sem volt, csupán elvesztettem a maradék eszemet is, eltűnt, elveszett, kiszállt a fejemből, és végleg megszűnt létezni – mintha nem is lett volna.

Tényleg képes lettem volna felül kerekedni rajta, de benne az állapotomban még arra sem volt kapacitásom. Vagy tesz velem valamit, vagy itt fogok elájulni…

Jungkook

Vágytól túlfűtött íriszekkel nézek végig reszkető testén és könnyekkel áztatott arcán, amit a kéjtől való zokogása tesz ilyen leírhatatlanul szép látvánnyá. A halk könyörgése, ahogy fejét oldalra feszítve zokog a párnába egyszerűen kezdi az eszemet venni. Annyira szép és annyira nagyszerű. Talán megkegyelmezek neki, talán megadom azt, amire most szüksége van, amiért ennyire áhítozik.

– Kérlek... kérlek – leheli, miközben rám emeli könnyes tekintetét, bennem pedig most törik meg az a hajthatatlanság, ami elhozott eddig a pontig, hogy elérjem nála ezt az állapotot. Ha most nem szeretkezek vele, ha most nem juttatom el magunkat az aktusunk végéhez, abba belepusztulok.

Lehajolva hozzá, dús, meggyötört ajkait egy szenvedélyes csókcsatára hívom, amit elfogadva viszonoz, majd hangosan számba nyög, mikor lassan kihúzódom testéből, azzal vissza csusszanok, ezáltal megismételve ezeket a mozdulatokat, hogy immár mozogjak benne. Minden izma pattanásig feszül, főleg akkor, mikor realizálja, hogy végre elkezdtem benne mozogni, hogy végre megszeretgetem a testét a sajátommal, ezáltal megadva neki a lehetőséget, hogy egy csodálatos orgazmusban legyen része. Halkan ajkai közé nyögök, mikor érzem, ahogy körém feszülnek bejáratának falai, szinte olyan érzést nyújtva, mintha magába akarna szippantani.

Combján pihenő kezemmel, azonnal erős húsába marok, megmarkolászva izmát, miközben gyorsítok a tempómon, ajkaimmal elengedem az övéit, hogy belenézzek szemeibe. Elégedett nyögések és sóhajok szakadnak fel belőle, de olyanok, amilyeneket még tőle egyszer sem hallottam. Érezhető rajta a megkönnyebbülés az élvezet, az hogy mennyire hálás azért, amit teszek vele. Csodálatos és elképesztően gyönyörű. Nem tudom, hogy miként sikerült így elcsavarnia a fejemet, hiszen ez még egyetlen tündérnek, sőt még embernek sem sikerült, már nem mintha annyi emberrel találkoztam volna rajta kívül, akik látnak engem. Volt már dolgom tündérrel, tudom, hogy ők is milyenek, de Taehyung más. Annyira más, hogy esküszöm, képes lennék eldobni érte a tündér létemet, ugyan olyan emberként élnék vele, mint bárki más, ha úgy alakulna a helyzet.

Hangos nyögés hagyja el ajkaimat, amint gyorsítva csípőm tempóján, ismét körém feszíti magát, ezáltal érzem, hogy ha így haladunk, nem fog túl sokáig tartani ez az aktus. A másik alattam még mindig zokog a gyönyörtől, egyszerűen könnyei nem apadnak el, sőt még talán megsokasodnak, egyre csak a tudtomra adva, hogy neki sincs már túl sok hátra.

– Annyira szép vagy – simítok végig könnyáztatta arcán, mihelyst elengedem combját. Nem mond semmit, csak hangos nyüszítéssel nyugtázza csípőm egyre erősödő és gyorsuló mozdulatait, megajándékozva engem csodás hangjával. Mikor kezem elhúzom arcáról, gondosan simítok végig mellkasán és hasfalán, mígnem kettőnk között lévő merevedésére kulcsolom ujjaimat, hogy ezzel is előrébb lendítsem, hogy egyre csak elvegyem az eszét, hogy egy hihetetlen orgazmusban legyen része.

Természetesen elégedett nyögése zene füleimnek, a teste görcsös feszülése pedig egy csoda szemeimnek, ahogy végig nézem mindazt, ahogy a gyönyör végig hasít a testén. Ajkait ismét "o" alakban nyitja el egymástól, miközben szemei fel-felakadnak, mikor elkezdem mozgatni ujjaimat ékességén, csípőmmel pedig kíméletlenül csapódom a testébe, amint már én is érzem a határaimat. Szinte felsikít, amikor egy határozott mozdulattal testébe csapódok, majd eltalálom benne azt a pontot, ami csak jobban az eszét veszi.

– Oh, meg is vagy – szuszogom nyakának bőrére, amit megharapdálok, mihelyst megtartom csípőm kíméletlen mozdulatait és tempóját, ezáltal ujjaim fel-le való mozgatása sem áll le egy pillanatra sem.

Hangját egyre sűrűbben és hangosabban hallatja, mígnem gerince ívben feszül meg, ajkait pedig egy olyan sikítás hagyja el, mikor át csap testén az orgazmus, hogy az egész szoba visszhangzik tőle, szemei felakadnak, miközben teste megvonaglik alattam a görcsös feszülés után, magját pedig a kezembe és persze saját hasfalára ereszti. Nekem már maga a látvány is elég ahhoz – arról persze nem is beszélve, hogy milyen intenzíven szorít férfiasságomra –, hogy egy hangos és mély nyögéssel élvezzek testébe, erősen csapódva belé, ahogy addig a pillanatig fel sem fogom, hogy mi történik velem, csak az érzésnek és magának Taehyungnak adom át magam. Ez az aktus... ha így folytatja a másik, a végén teljesen a függője leszek. Hihetetlen, hogy erre a kis időre, még a fájdalmamat is elfelejtettem, mintha nem is lett volna. Csodálatos s egyben meghitt pillanat ez az egész. Hálás vagyok neki, hiszen most a gyönyörön kívül, nem érzek mást. Hogy ezt megköszönjem neki, lehajolva hozzá, immár egy gyengéd, szerelmes csókot váltok vele, miközben ujjaimmal cirógatom izzadtságtól gyöngyöző testét. Szeretem őt!