Dirty price - VHope (7/?)

Cím: Dirty price

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ??

Besorolás: +16

Műfaj: AU, Sötét, 

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal; erotikus tartalom; YAOI, erőszak
Összefoglalás: Taehyung az egyik leghíresebb maffiavezér, akitől mindenki retteg - még az is, aki csak hallott kegyetlenségeiről, vagy módszereiről. Szép, karakteres, szemgyönyörködtető arca ellenére szívtelen, nem ismer könyörületet, imád gyilkolni, és fájdalmat okozni, szenvedésre ítélni azt, aki nem tiszteli őt, vagy aki tartozik neki - esetleg ujjat húzott vele. Jung Hoseok, sajnálatos módon nem csak tartozik Kim Taehyungnak, de alábecsüli, ráadásul nem tiszteli úgy, ahogy a férfi azt elvárná...  

Hozzáfűzés: Itt is itt a folytatás. :3 
Reméljük, tetszeni fog nektek! :3 
Jó olvasást! <3

Nana írja Taehyungot!
Noriko írja Hoseokot!

Taehyung

Azt hittem, menten megőrülök, és ezt halálosan komolyan mondom, hiszen ez a kis féreg teljesen maga alá parancsolt, és olyan bilincsben tartott, amiből szabadulni sem tudtam, ez pedig már dühítő is volt, nem csak bosszantó. Fogalmam sem volt, mégis mi az Isten nyilát kezdhetnék, mert nagyon úgy tűnt, hogy ezt a játszmát el fogom veszíteni, amit rohadtul nem akartam, de nagyon kapálózni én sem tudok.

Eszembe jutott az is, hogy kikapcsoltatom a kamerákat, de azt nem lehet, hiszen akkor bármikor meg tudna szökni, és őszintén, arra nincs semmi szükség, ugyanis ő azért van itt, azért tartom fogva, hogy ledolgozza a büntetését, és kamerák nélkül bármikor leléphetne – nem egészen így van azért, de könnyen előfordulhat, és ugyan megtalálnám őt, semeddig nem tartana, ezt a tortúrát mégis elkerülném, ha egy lehetőségem van rá.

Próbáltam ellenkezni, lengetni a lábaimat, folyamatosan ficánkolni, hogy engedjen el, de olyan erősen tartott, szorított, hogy képtelen voltam rá. Nem arról van szó, tényleg élveztem, amit csinált velem, ugyanis azt hiszem, a prosztataizgatás közbeni orgazmushoz nincs fogható, de én akkor sem engedhettem magam, hogy csak úgy leteperjen, a kamerák pedig mennek, és nem... ez megalázó, mert ha nem verekednék a dominanciáért, nem lenne semmi gond, de így már más a dolog.

Rohadtul kívánom, helyes srác, ráadásul olyan szűk, és forró volt még jó múltkor, hogy akkor sem engedném a seggét, ha letelne a büntetése, viszont kezdett már elegem lenni abból, hogy minden áron felül akart kerekedni rajtam – maffiavezér vagyok, könyörgöm, én nem hagyhatom magam!

– Na, ebből elég! – sziszegtem, majd erősen megfejeltem, aminek hatására felnyögött, és engedett a szorításán.

Nem olyan könnyű azért elbánni Kim Taehyunggal. Nem a két szép szememért lettem maffiavezér, ugyanis ha nem vagyok alkalmas a posztra, hiába volt az apám a vezér, nem hagyta volna rám az egész kócerájt.

Hoseok engedett a szorításán, és kicsit meg is szédült, ezt pedig azonnal kihasználtam, magam alá vontam, és fölényes vigyorral néztem rá, mikor én foglaltam helyet rajta.

Keménységet akar? Megtanítom én neki, hogy nincs helye az ellenkezésnek, megmutatom neki, hol a helye, és abból biztos, hogy nem lesz köszönet – velem senki ne szórakozzon.

Mikor nem figyelt, azonnal levettem magamról az ingemet, majdhogynem leszakítottam a testemről, majd ezután félbe hajtottam, és kihasználva Hoseok kótyagosságát, kissé dühösen, agresszívan kötöttem ki a csuklóit az ágy háttámlájához, majd diadalittasan néztem végig rajta, megemelve a szemöldökeimet.

– Vége a játéknak! – morogtam, megfogva ujjaimmal a pólójának nyakát, és egy határozott mozdulattal szétszakítottam azt, ami rögtön lehullott mellkasáról, megadva magát. – Jó modorra tanítalak, egy életre megjegyzed, mennyire meg lettél baszva, és még meglátom, hagylak-e elélvezni! Itt fogsz feküdni egész nap, álló fasszal – sziszegtem, a nadrágjainak gombjaival szórakozva.

Hoseok

Hangosan felkuncogok, hiszen most azt hiszem, hogy tényleg nagy szarban vagyok, bár nem olyanba, mint amekkorának ő azt hiszi. Még, hogy engem megtanít a jó modorra, majd akkor, amikor én azt engedem.

Kezeimmel azonnal elkezdem a béklyómat feszegetni, hogy mihamarabb kiszabadulhassak, hiszen ne higgye azt, hogy olyan könnyen legyűrhet engem. Látom, ahogy vágyakozva méri végig a testemet, én pedig megnyalva ajkaimat, folyamatosan őt figyelem, hagyva, hogy minden figyelmét csak is a látványomra terelje. Nem tudom, hogy a nagy hév miatt-e, de a csomója nem túl erős, így pár mozgolódás után érzem, ahogy meglazul az anyag a csuklómnál.

Hagyom, hogy lehajoljon hozzám, hogy megcsókoljon szenvedélyesen, egy kicsit vadabbul, hogy kimutassa dominanciáját felém, de azt csak egy mosollyal nyugtázom, mikor elenged és önelégülten néz rám, leszedve rólam a nadrágomat, majd az alsómat is.

– Vigyázz, meg ne járd – kuncogom, de ő csak felmorran és azonnal a farkamon simít végig, egy csókot lehelve a számra, majd a nyakamra, le egészen a mellkasomig, amit megvigyorgok. Olyan aranyos, főleg hogy ez a tsundere jellem teljesen hozzá tartozik. Tud ő cuki lenni, csak nem mutatja ki, kivéve akkor, amikor megtömöm az édes kis lyukát.

– Hmmm, mit szólnál, ha izgisebbé tennénk mindezt? – kérdezem vigyorogva, amire összevonja, szemöldökét.

– Mit akarsz ezzel?

– Hát... talán megmutatni, hogy téged az Isten is alulra teremtett – kuncogom jó ízűen, csillogó szemekkel, ahogy figyelem őt. Láthatóan nem tetszik neki ez az egész, s így, mielőtt bármit is csinálhatna, azonnal a derekára fogok, majd magam alá gyűröm testét. Persze azonnal ellenkezni kezd, karjaival csapkodni akarna, de több sem kell, hogy átfordítsam a hasára, majd kezeit hátra fogva, megkötözzem azokat. Hangosan kuncogva teszem alárendeltté.

– Kurvára megbánod, ha nem engedsz el! Eressz el, vagy megöllek! – kiabálja dühösen, de csak a vállamat rántom meg.

– Tedd meg – vigyorgom, miközben én is letépem róla a ruhákat, továbbra is a hasán fekve tartva őt.

– Hoseok! Nem kérem még egyszer! Ha nem engedsz el, kurvára rábaszol, nem viccelek! – kiabálja, de csak kinevetem, hiszen ennél jobban, hogy is tudnék rábaszni?

Tenyereimmel azonnal a két tökéletes félgömbre csapok, ujjaimmal megmarkolva feszes izmát, majd széthúzva azokat, láthatóvá válik érzékeny kis nyílása.

– Érdekes, hogy maffia vezér vagy, mégis jobban teljesítesz az ágyban alul, mint egy szajha. Lehet, hogy szerepet tévesztettünk mind a ketten, nem igaz? Lehet, hogy valójában én vagyok a vezér, te pedig a kurvám? – kérdezem lehajolva hozzá, hogy a gerincvonala mentén végig csókolgassam, egyik ujjammal pedig végig simítok a nyílásán.

Látom, ahogy megremeg, a többi obszcén kifejezés pedig a torkán akad. Libabőrös lesz egész teste, ahogy nedves csókjaim egy pillanat alatt kihűlnek, így, amint megállok nyílásánál, felnézek rá, igaz ő nem lát engem.

– Fogadjunk, ha kinyallak úgy, sikítasz majd, mint egy ribanc – nevetem, így mielőtt megszólalna, azonnal végig nyalok feneke két partja között, megérintve ezzel lágy bőrét, amitől ajkai közül már is hangos nyüszítést ereszt meg. – Ez az, mutass még – nevetem, de most nyelvem elmerítem testében, ki-be járatva, azt hogy az őrületbe kergessem.

Taehyung

Esküszöm, elgondolkodtam azon, a szájába engedjek-e egy galambot, ugyanis kurvára megérdemelné, de voltam annyira kulturált, hogy azért ilyen megoldásokhoz nem folyamodtam… pedig tényleg, nagyon mélyen elgondolkodtam rajta.

Nem tudtam, hogyan, miképpen tudnák szabadulni, ez pedig már majdhogynem megőrjített, ugyanis biztos, hogy engem még egyszer nem fog megfektetni, csak ha én azt akarom – bár, kinézem belőle, hogy akkor meg azért küzdene, mert ő akar alul lenni. Ez semmi más, csak az ellenem irányuló mély makacskodás, és ellenállás, ami egyszerűen meg tudott volna őrjíteni. Magamban úgy elkurva anyáztam, ahogyan még soha senkit. Nem tudtam, mit tudnék tenni. Üljek rá a fejére? De hát, hogyan ülhetnék rá? Nem, nem lehet, hogy megint legyűr, sokkal erősebb vagyok én annál, hogy egy ilyen kis senki házi, csóró nyomorék engem lenyomjon. – Megkötözve azonban nem olyan egyszerű cselekedni, mint ahogyan én azt elgondolom, ráadásul amellett tetszett, amit csinált. Hiába is, érzékeny voltam azon a részen – azt hiszem, nem csak én –, és szégyen, vagy sem, de belepirultam abba, amit csinált, mert egy egymáshoz nagyon közel álló személyeknél talán ez még nem nagy dolog, de én mégis csak maffiavezér voltam, ő pedig a foglyom.

Picsába már!

– Rohadj meg – sziszegtem, majd határozottan dobtam magamon egyet, hogy oldalra tudjak fordulni, de mintha készült volna erre a lehetőségre, a csípőmnél fogva visszatartott, visszanyomott az ágyba, halk nevetéssel.

– Én óvatosabb vagyok, mint te. Én nem vagyok annyira biztos magamban, így lefoglak – kuncogta, újra a nyílásomba nyalva, mire felnyöszörögtem, megfeszülő izmokkal.

Én akkor sem fogom magam hagyni, akármennyire is jól esik! Nem, biztos, hogy nem. Engem csak akkor kap meg, ha én azt akarom! Ha bejövök ide szobalány ruhában – ami sosem fog előfordulni –, és azt mondom, dugjon meg, akkor megdug, de amíg én nem mondom, nem teheti meg! Tényleg megölöm. Kurvára meg fogom ölni.

– A rohadt, tetves, kurva Istent, te rohadék! – sziszegtem, majd dobtam magamon egyet újra, ő pedig, mivel a fenekemmel volt elfoglalva, nem figyelt annyira, így tudtam magamon fordítani egyet, majd kihasználva megszeppentségét, a lábaim közé fogtam a fejét, összeszorítva azokat, satuba fogva a nyakát, mire felnyüszített, a combjaimra fogva. – Erről van szó. Kis nyavalyás – vigyorogtam önelégülten, majd tekertem egyet a lábaimon, mire felkiáltott, majdhogynem visított, összeszorítva a szemeit, grimaszba rándult arccal. – Múltkor sikerült, mert nem volt semmi erőm, annyira beteg voltam. Ne tévesszen meg a vékony külsőm, jó erőben vagyok, ha egy tucat drogdílerrel el tudok bánni, fegyver nélkül – mosolyogtam rá negédesen, majd újra összenyomtam a lábaimat, mozgatva őket egy kicsit, mire kicsordultak a könnyei szemeiből.

Lassan felsóhajtottam, majd elengedtem őt. Hirtelen kapott a nyakára, hangosan zihálva, szinte már sípolt is, annyira rosszul esett neki a „fojtogatás”. Mikor felkeltem az ágyból, lenézve rá, szúrósan nézett felém, teljesen elvörösödött fejjel. Megforgattam a szemeimet, majd az eldobott nadrágomhoz sétáltam, és leguggolva, le is hajoltam hozzá, és ajkaimmal előbányásztam a zsebem mélyén rejlő késemet, ezután pedig hátra hajtva a fejemet, ösztönösen ejtettem a kezeimbe a vágóeszközt, hogy annak segítségével szakíthassam szét az ingemet. Ő még mindig köhécselve figyelte a mozdulataimat, és amint kiszabadítottam magam, apró mosollyal magamra vettem a nadrágomat.

– Te utolsó… – sziszegte, felülve, mire elmosolyodtam, majd odaléptem az ágyhoz, és megemelve a karjaimat, tenyeremet a fejére nyomtam, belepréselve azt a puha matracba.

– Itt én vagyok a főnök, ha tetszik, ha nem! Én vagyok a főnök! Nem te! Nem a kamerák túloldalán lévő pondrók! Hanem én! És ha ezt nem tanulod meg, akármilyen szexi fiúcska vagy, kurva gyorsan ki foglak csinálni! Moderáld magad, mert hatalmas bajban leszel! Még egy ellenkezés, még egy hiba, és meg foglak öletni! Nem is! Saját kezűleg foglak lelőni! – sziszegtem az arcába, mire felnyöszörgött, ugyanis egyre erősebben préseltem őt a matracba. Elmosolyodva dugtam ki a nyelvemet, majd nyaltam végig az arcán, kacsintva is rá egyet. – Tanuld meg, hol a helyed. Egyelőre még mindig tartozol nekem negyvenezer wonnal. Azt dolgoznád itt le, és nagyon rossz úton haladsz. Ha nem dolgozod le a tartozásod, megöllek, nincs kecmec, nincs cicó, te itt azért vagy tartva, hogy engem szórakoztass unalmas óráimban! Tanuld meg a tiszteletet, Jung! Értve vagyok? – kérdeztem, határozottan, mire rám nézett, szúrós szemekkel.

– Kurva anyád! – morogta, villogó szemeivel, mire megemeltem a szemöldökeimet.

– Te kurva anyázol? Röhög a vakbelem! – nevettem fel hangosan, elengedve a fejét, eltávolodva tőle egy kicsit. – Lekurvázod az anyámat? Elkövetted életed legnagyobb hibáját, remélem tudod! – sziszegtem, felállva az ágyra, és láttam, hogy már védekezett volna, én azonban olyan erősen oldalba rúgtam, hogy egy hangos kiáltás után legördült az ágyról, hanyatt érkezve a padlóra, fájdalmasan nyöszörögve.

Dühösen fújtatva ugrottam le mellé, majd a csípőjére ültem, lefogva a karjait, szemezve vele.

– Kevesen élték túl azt, hogy kurva anyáztak nekem. Nagyon kevesen. – A nyakára fogtam ujjaimmal, erősen rászorítva a gigájára, mire hirtelen akadtak fel a szemei, szabad karjával pedig a csuklómra fogott, hogy lefejthesse magáról az ujjaimat, de minél tovább volt ott a tenyerem, és szorongattam, ez annál nehezebb feladatnak bizonyult a számára. Lábaival folyamatosan kalimpált, vergődött alattam, akár egy nyüves dög, mégsem engedtem el, sőt! Erősebben szorítottam a torkát, elszántan, hűvösen, ridegen nézve a folyamatosan vörösödő orcáját, rezzenéstelen arckifejezéssel, akár egy igazi pszichopata. – Annak is éreztem magam, de élveztem. Szerettem az embereknek kínt, szenvedést okozni, ez alól pedig ő sem kivétel, főleg, ha ilyesmiket csinál.

Minden szidalmat elnézek, hiszen én sem vagyok különb, de az, ha nyíltan a szemembe kurvázza le az anyámat valaki, az nem csak dühít, hanem egyben fáj is, ugyanis ő volt az egyetlen ember az életemben – Jiminen kívül –, aki mindig jót akart nekem, aki mindig süteményt csempészett a táskámba, mielőtt iskolába mentem, aki minden reggel csókkal üdvözölt, és azzal is fektetett le aludni.

Kurva anyázhat bárki, de ne a szemembe.

Mikor már teljesen felakadtak a szemei, és látszólagos jele volt, hogy elájul – engedett a kapálózása –, elengedtem a nyakát. Még ébren volt, de már alig tudta nyitva tartani a szemeit.

– Legközelebb nem úszod meg, te féreg – súgtam a fülébe, lehajolva hozzá, majd ezután felkeltem róla, és még utoljára oldalba rúgtam, mielőtt végleg elájult volna.

Szuszogva, a hajamba túrva indultam meg a szekrényhez, és kivéve belőle egy pólót, magamra öltöttem azt, s az ajtó felé sétálva nyitottam ki a merev falapot, majd csaptam be magam mögött, kifejezéstelen arccal.

Egy hajszál hiányzott ahhoz, hogy tényleg megöljem. Egy hajszál.