Closed (3/?) - VKook

Cím: Closed

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +18

Műfaj: AU, sötét

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, bromance, YAOI, ERŐSZAK, EROTIKUS TARTALOM
Összefoglalás: Kim Taehyung egy fiatal, középiskolás, tizenhét éves fiú, akinek sajnálatos módon elváltak a szülei - a folyamatot egy híres, neves ügyvéd vezette le, aki Jeon Jungkook névre hallgat. 
Habár, Taehyung érzi, a válás óta valaki mintha folyamatosan figyelné, sokszor azt hiszi, ezt csak beképzeli magának, de koránt sem mer komolyan belegondolni abba, hogy valaki minden egyes nap követi, figyeli őt, vágyának forrását. Fogalma sincs róla, hogy egy éhes fenevad jár a nyomában, s tud minden lépéséről, de amíg nincs tettlegesség, addig nincs probléma sem.
A vágy, a téboly egy idő után viszont cselekedetre bíró képességet ölt magára... 

Hozzáfűzés:  Itt is lenne a folytatás. :D
Reméljük, tetszeni fog nektek. :3
Jó olvasást! ❤❤❤❤❤❤❤

Én (Nana) írom Taehyungot!
Nóri írja Jungkookot!

Jungkook

Elnevetve magam figyelem, ahogy kétségbeesetten néz rám, abban reménykedve, hogy nem adok be neki semmit, hogy nem teszek vele semmi olyasmit, amit ő nem szeretne. Azonban a dolgok nem így mennek: sosem azt kapjuk, amit szeretnénk, és sosem úgy, ahogyan azt mi gondoljuk. Ugyan ez a helyzet vele is. Nem leszek kegyes, nem leszek olyan ember, aki ennyi várakozás után elengedi őt, főleg nem úgy, hogy nem kapta mindazt, ami neki jár azért, amiért ennyire édes, és ennyire gyönyörű. Meg fogom rontani, egy szexre kiéhezett fenevaddá teszem.

Élvezni fogom ennek minden percét, és másodpercét.

– Nem adsz nekem más választási lehetőséget, Taehyungie – lehelek még egy utolsó csókocskát mellkasára, mígnem felemelkedve róla, az odakészített szekrényhez sétálok, aminek két szárnyát kitárva, felfedem annak minden egyes kis titkát, ezzel is üzenve a másiknak, hogy amiket itt lát, mindet ki fogjuk próbálni.

– Kérlek... – hallom meg hangját, ami inkább nyekergésnek tűnik. Fejem oldalra fordítva, tökéletes rálátásom nyílik kiszolgáltatott lényére, ahogy folyamatosan mocorog, megpróbálva szabadulni – ami persze, nem fog neki menni.

– Nem hatsz meg. Ma este az enyém leszel, és veszettül fogod élvezni. – Démoni vigyorra húzódnak ajkaim, miközben a szekrénybe nyúlok, elvéve azt a kis üvegcsét, amiben ott pihen az egyik kedvenc szerem. Szinte felzokog, amikor megpillantja ujjaim között az üvegcsét, s abban a pillanatban kezdi el karjait rángatni – mihelyst az ágyhoz érek –, hátha még meg tud szabadulni a durva fémtől, kétségbeesett próbálkozása azonban kudarcba fullad.

– Ne... nem akarom – nyög fel, amikor csípőjére ülök, ezzel is leszorítva testét, szabad kezemmel pedig hajába marok, felhúzva fejét, hogy közel legyen az italhoz.

– De, nagyon is akarod. Vagy helyesbítek, akarni fogod – kuncogom, azzal az üvegcse fedelét fogaim közé szorítva letekerem annak részét, s az üveg száját a másik ajkaihoz illesztem.

– Le fogod nyelni, ugye TaeTae? – nevetem, azzal befogva orrát, hagyom, hogy ajkait elnyissa egymástól, így szájába öntve a nedűt, azonnal befogom puha párnácskáit, hogy véletlenül se csöppenjen ki egyetlen egy cseppje sem. – Jól van, jó fiú – simítok végig állán, letéve az üveget, azzal lehajolva mellkasához, ismét megcsókolgatom egyik mellbimbóját, amit egy kis várakozás után – miután elengedve ajkait, megbizonyosodom arról, hogy lenyelte a folyadékot – megszívogatom apró kavicsát, aminek a hatása nem is marad el.

Felnyögve, megremegő testtel löki hátra fejét, enyhén domborítva nekem a mellkasát, némán könyörögve a többiért.

– Ezt… Ezt neh... – nyöszörög, újra ívben feszítve meg hátát, mihelyst megszívom a másik mellbimbóját.

– Ne? Pedig nekem úgy tűnik, hogy nagyon is élvezed – nyalok végig élvezettel hasfalán, le a köldökéig, amibe belenyalva, megharapdálom érzékeny bőrét. Azonnal megrebben hasa, lábait pedig felhúzza, nagyobb terpeszbe nyitva őket. Kis ribanc, még, hogy nem akarja.

Vágyfokozó ide, vagy oda, erre születni kell.

– Nem igaz. Ez csak a szer... – szisszen fel, ahogy fogaimmal megharapom csípőjénél a gyenge, vékony bőrét, de ez még így is erős remegést vált ki belőle, amit hamar egy reszketeg sóhaj követ.

– Igaz, de ez a szer is csak azt fokozza fel, amire testileg a legjobban vágysz, és ahogy elnézem a harapdálást kifejezetten szereted – nyalom meg csípőjén ejtett fogaim lenyomatát, amire hamar egy nyögéssel válaszol. – Meg persze a nyalakodás sem utolsó nálad – húzom lejjebb az alsóját, ezzel felfedve éledező férfiasságát.

Ajkaimat megnyalva nézek végig hosszán, megcsodálva annak minden részletét. Taehyung halk nyögéssel konstatálja, hogy a levegő kicsit hűvösebb, mint ahogyan eddig az alsójában volt. Több sem kell, hogy nyelvemet kidugva, végig nyaljam alhasát, le egészen a tagjáig, amit még nem érintek meg – szándékosan.

– Szeretnéd, hogy hozzád érjek, igaz? – nyalom meg ismét bőrét, de most a combtövénél, ahol az egyik legérzékenyebb pont található. Azonnal felnyöszörög, oldalra döntve fejét, arcát picit elrejtve, amin erős pír húzódik végig. – Ha ennyire szeretnéd, megtehetem, egy feltétellel – simítok végig combjának külső részén, amit végül végig marok, nem erősen, de annyira, hogy a libabőr végig szántsa testét. Mikor tekintetét keresem, meg is találom, ahogy kíváncsian néz engem, csillogó szemekkel. A vágy kezdi átvenni felette az irányítást. – Emlékszel, hogy az előbb könyörögtél? Nos, azt a fajtát gyűlölöm, hiszen nem rosszat akarok neked, hanem nagyon is jót, és te olyan vagy, mintha meg akarnálak ölni – mormogom, ismét végig simítva bőrét. – Azonban, én azt akarom, hogy könyörögj többért! Könyörögj a gyönyörért!

Taehyung

Remegtem a félelemtől, a dühtől, s sajnos a vágytól is; amit megitatott velem, tényleg hatásosnak bizonyult, ugyanis akárhogyan ért hozzám, a testem nyomban reagált, s én hiába nem akartam, hiába hadakoztam volna ellene, vagy akartam ellenkezni, ahogyan csak bírtam volna, képtelen voltam rá. Érzékennyé vált minden egyes porcikám, ahogy végig harapdálta, nyalta a bőrömet, incselkedőn, élvezve, ahogy a testem minden egyes pontja megvonaglik alatta – legszívesebben eszeveszetten zokogtam volna, ütöttem volna, ahol csak érném, de nem lennék rá képes.

A vágy, a gyönyör elborította a testemet, hiába hadakoztam ellene minden gondolatommal, egyszerűen a szer, és azok az érintések olyan impulzussal hatottak rám, hogy tudatban hiába borzongtam, a testem többet és többet akart – megijesztett, kétségbe ejtett, s csak vártam, mikor lesz már végre vége, mikor… mikor fejeződik be ez az egész, vagy ébredek fel, hogy mindez csak egy szörnyű rémálom, és egyáltalán nem velem történnek ezek a dolgok.

Csalfa ábránd – a valóság volt ez, nem egy rémálom…

– Hallottad? Könyörögj – súgta combom érzékeny bőrére, mire felnyöszörögtem, megfeszült izmokkal; agyam folyamatosan őrjöngött, ne tegyek semmit, ne hagyjam érvényesülni a bennem uralkodó vágyat, ugyanis az nem attól van, mert élvezem, hanem kifejezetten attól, amit ez a mocskos rohadék megitatott velem.

Gyűlöltem.

– Nem… nem akarok – remegtem meg látványosan, szipogva döntve oldalra a fejemet, miközben megemeltem a csípőmet, ahogy beleharapott belső combomba, majd ujjaival megmarkolta mindkét lábam, hogy feljebb tolhassa azokat, jobban hozzáférve így mindenemhez.

Rettenetesen féltem. Jobban, mint eddig valaha, s ugyan, nem szerettem az utóbbi időkben anyával élni a rossz körülmények miatt, ebben a pillanatban visszasírtam, s lélekben utána kiáltoztam – rettegtem, hogy tényleg igaza lesz, és anyát nem is fogja foglalkoztatni, hogy eltűntem. Féltem, hogy senki nem fog rám találni, és itt maradok egy szociopata őrülttel, aki… aki soha nem fog kímélni engem.

– Tényleg nem? – emelte fel a fejét lábaim között, mire picit felé döntöttem a fejemet, pihegve, zihálva nézve rá, folyamatosan, szüntelenül remegő testtel, ugyanis a vágy, a kéj és a túlzott euforikus érzés kezdte rajtam átvenni a hatalmat; nem akartam, nem akartam, de alig tudtam ellene tenni.

A testem megbolondult, ki akart elégülni, de az agyam ordított, üvöltött, mert én ezt nem szerettem volna. El akarok futni, el akarok innen menni.

– Hagyj békén… – sírtam fel keservesen, elernyedt izmokkal. Éreztem a vesztemet, s éreztem, hogy a szer egyre erősebben hat rám, már-már képtelenné téve a gondolkodást számomra.

Lehet, ez inkább drog, mintsem afrodiziákum.

– Hm, makacs egy kölyök vagy – mondta elgondolkodva, miközben finoman megérintette merevedésemet, éppen hogy csak az ujjbegyével simítva végig makkomat. – Oh, milyen nedves már az előváladékodtól, kis huncut. Imádom… imádom, hogy még nem vagy teljesen kifejlődve, és imádom, hogy én mocskolhatlak be – sóhajtotta rekedtes hangján, elkenve makkomon a váladékomat, minek után hangosan felnyögtem, tüdőmben rekedt levegővel, kidomborítva mellkasomat.

– Ah… kérlek... – nyögtem halkan, elködösült elmével.

– Jó érzés, hm? – kérdezte, tovább cirógatva makkomat, mire újabbat nyögtem, eltátott ajkakkal, finoman emelgetve a csípőmet.

– I-igen! – Nem voltam tudatomnál; pár másodperccel ezelőtt még tisztában voltam vele, mennyire nem akarom ezt, de egy szempillantás alatt eltűnt minden, s csak az maradt, hogy véget akarok ennek vetni, ki akarok elégülni.

– Nálam csak ilyen jó érzéseket kapnál, hidd el nekem. Ha jó fiú leszel, mindent megkapsz, amit szeretnél – sóhajtotta, közelebb hajolva hozzám, ajkaimra lehelve a szavakat, tovább cirógatva makkomat, kevés ingert adva, mégis eleget ahhoz, hogy élesen nyögjek ajkai közé, szélesebb terpeszbe húzva a lábaimat.

Jungkook

– Milyen kívánatos vagy – szuszogom ajkaira, amiket hamar megízlelek, édes csókra hívva párnáit, nyelvemmel bebocsátást kérve szájába, amit pár nyalintás után, meg is kapok.

Úgy térképezem fel ajkait, mintha csak ezen múlna az életem, de hogy őszinte legyek, valahogy így is van. Három éve… három éve várok arra, hogy megkaphassam, hogy magamhoz közel érezzem, olyan közel, mint ahogy még soha senki nem tehette meg. Nem is tudom, hogy alakult ki nálam ez az ostoba imádat iránta, talán akkor, amikor a szülei vitái után, túl sokszor kötött ki nálam, hogy elpanaszolja gondjait. Igen, pontosan így történt, annyi időt töltött el az irodámban, hogy túlságosan megkedveltem azt a tiszta személyiségét, és gyönyörű arcát, ami már akkor vonzotta magához az emberek tekintetét. Taehyung mindig is szemkápráztató egyén volt, mind személyileg, mind külsőleg.

Nyelvemmel lassú táncra hívom övét, amit ugyan vonakodva, de elfogad, és az enyhén bénácska technikáját próbálja fejleszteni, aminek szárnyait még csak most bontogatja. Látszik, hogy mennyire ártatlan, hogy mennyire érintetlen.

– Ah! Kérlek… – nyög fel, elszakadva ajkaimtól, amit most rettenetesen sajnálok.

– Mit kérsz? – veszem ajkaim közé az ő alsó, dús párnáját, hogy megszívogassam, jóval duzzadtabbá változtatva azt. Egész testében megremeg, amikor makkjától végig simítok a hosszán, egészen a herékig, addig elkenve a síkos nedvet, amit folyamatosan kiad magából.

– Még… többet.

– Pontosítanál, Taehyung? Nem egészen értem – eresztem ki szavaimat a fogaimon keresztül, ahogy azok édes ajkát tépik, csak annyira erősen, hogy az sokkal vörösebb legyen, mint eddig. Taehyung egy hangosabb nyögést ereszt meg, feltolva csípőjét, miközben kajait is annyira megfeszíti, hogy izmai tökéletesen kirajzolódnak bőre alatt. Hallom, ahogy türelmetlenül szusszant egyet, fejét is oldalra veti, úgy nézve rám, vágy ittas tekintettel.

– Érintést! Még több érintést. Kérlek… Kérlekh! – fullad mély sóhajba hangja, mihelyst könyörgését azonnal teljesítem, így ujjaimat vágya köré fonva, kihasználva síkos nedűjét, kezemet mozgatni kezdem rajta.

– Látod? Ha kimondod, amit akarsz, azonnal megkapod. Nem is vagyok olyan szörnyű, nem igaz? – hallatom hangom közvetlenül füle mellett, hagyva, hogy forró leheletem csiklandozza hallójáratát, amitől azonnal megremeg egész teste; az intenzív érintéstől háta ívben feszül meg, hangos, hosszas nyögést szakítva fel torából.

– Milyen érzés? – érdeklődöm, valód kíváncsisággal hangomban, míg elhajolva fülétől, lenézek arcára, megkeresve ködös tekintetét.

– Jóh… nagyon... jó… – Mély nyögéssel zárja le mondandóját, amint makkjánál állapodik meg kezem, mutatóujjammal újabb adag előváladékot oszlatok el rajta, majd megnyomkodom ujjbegyemmel apró kis nyílását, amitől azonnal az eszét veszti. Felnyüszítve, csípőjét feldobva élvezi érintésem; arcára is azonnal kiül a gyönyör, amit ezzel az egy mozdulattal okozok neki.

– Annyira ügyes vagy, Taehyungie. S egyben gyönyörű is – nyalok végig arcán, megkeresve nyelvemmel ajkait, mígnem ismét elmerítve szájában ízlelőszervem, picit szenvedélyesebb csókba hívom, míg ujjaim ismét vágya köré fonódva kezdem el mozgatni őket rajta, néha lesimítva a herékre, majd annál is lejjebb, megsimítva az ottani lágy részét, s bejáratát, aminek következtében megugrik, belenyögve csókunkba.

Újfent elválva mézédes ajkaitól, megcsodálom a gyönyörtől, és egyben meglepettségről árulkodó arcát, ahogy nem tudja hova tenni az előbb őt ért ingereket.

– Ígérem, hogy vigyázok rád; noha azt mondtam, hogy nagy büntetést kapsz. Nem, ez az első alkalmad, hát finom leszek, a jófiúk jutalmat érdemelnek, nem igaz? – nedves ujjam ismét bejáratán simítom végig, lassan körözgetve rajta vele, elérve, hogy izomgyűrűi annyira ellazuljanak, hogy első ujjamat belé vezessem. Több sem kell, hogy nyakát kezdjem el csókolgatni, amint meghallom visszafojtott lélegzetét, és meglepődött nyögését. Annyira édes, hogy mindjárt megzabálom. Ajkaimmal lejjebb haladok csókjaimmal, megkóstolgatva bőrét, egészen a mellbimbókig, amit ajkaim közé véve, azonnal szopogatni kezdek, hogy már csak ezzel is az őrületbe kergessem őt azzal a kettős ingerrel, amit okozok neki.

Taehyung

Olyan sok impulzus érte a testemet, hogy alig tudtam felfogni, s hiába hadakozott az elmém minden ellen, a testem, a vágy, azt érzékiség teljesen átvette felettem az uralmat, s immáron nem akartam, hogy abba hagyja azt, amit elkezdett. Vágyam minden egyes érintést, egyre sűrűbben, és sűrűbben, szinte könyörögve azért, hogy adja meg azt, amire annyira vágyom.

Remegett minden porcikám, mikor férfiasságomon csúsztatta a kezét, lágyan, ütemesen mozgatva ujjait, a legnagyobb beleértéssel, közben pedig alsó ajkamat harapdálta, szenvedélyesen, kíméletlenül csókolva engem, mit én készségesen viszonoztam. Ugyan, nem olyan ügyesen, ahogyan ő tette, hiszen én nem voltam tapasztalt, ciki vagy sem, de még soha nem csókolóztam egy emberrel sem, így fogalmam sem volt arról, mit is kell csinálnom tulajdonképpen – tudtam, nyelv-ajak játék, de azon kívül… lövésem sem volt róla. Mégis igyekeztem jó lenni, ugyanis attól, amit beadott, szemérmetlenül jól éreztem magam, még akkor is, mikor lesimított ujjaival a heréimhez, miket óvatosan megmorzsolgatott, engem az őrületbe kergetve vele. Remegett minden egyes porcikám, szinte ordítottam azért, hogy csináljon többet, többet akarok, sokkal többet, mert ha nem kaphatom meg, amire szükségem van, meg fogok bolondulni.

Viszont, mikor elmerítette bennem első ujját – fogalmam sem volt róla, miért kellett az –, felnyüszítettem, hiszen egyáltalán nem esett jól nekem. Kelletlen nyögéssel díjaztam, ahogy mozgatni kezdte bennem ujját, de valamiért ez sem volt képes elvenni azt az euforikus érzést, ami átjárta minden tagomat; a szer elég erőteljesen dolgozott bennem.

Sőt, csak az dolgozott bennem.

– Ügyes fiú vagy, Taehyung. Nagyon ügyes – sóhajtotta Jungkook a számra, majd lassan lejjebb vándorolt, hogy mellbimbómra kaphasson rá, erősen megszívva érzékeny részemet, amit én egy nyüszítéssel nyugtáztam, megemelve a csípőmet, ahogy ujjait is mélyebbre tolta bennem. Izgatott a helyzet, s nem is telt el sok idő, hogy csatlakoztatta a második ujját.

Fürgén járatta bennem őket, ollózgatva testem belsejében, erősebben, kíméletlenül szívogatva, harapdálva keményedő bimbómat, már-már fájdalmassá téve az eddig élvezetes mozdulatait, de még így sem tört le… Ki akartam elégülni, el akartam élvezni, s képes lettem volna begolyózni attól, hogy húzza az időt.

Fájt, már szinte kínzóan fájt a férfiasságom, lüktetett, s sírni tudtam volna tőle. Akartam. Veszettül.

– Kérlek… – nyüszítettem könnyes szemekkel, jobban megemelve csípőmet. – Fá-fáj… fáj!

– Jobb lesz. Mindjárt megszokod – kuncogta mellkasomra, áttérve másik mellbimbómra, hogy azt is kellőképp megkínozhassa.

– N-nem az! N-nem… a… a… ott… ott fáj – súgtam pironkodva, mély, öblös nyögést hallatva, fejemet teljesen a párnába szorítva.

– Mi fáj? – merítette el bennem a következő ujját, úgy sandítva fel rám, mintha ő lenne maga a démon; az is volt. Egy kegyetlen, szívtelen démon, akit arcon kellene köpni azért, amit szemrebbenés nélkül megtesz, puszta élvezetből.

– A… Ah! – sikkantottam, mikor egy érzékeny pontot masszírozott meg hosszú ujjaival testemben. – A farkam! – kiáltottam, feljebb emelve csípőmet, kikerekedett szemekkel.

A forróság hullám szerűen táncolt végig gerincem mentén; szemeim előtt fekete foltok jelentek meg, majdhogynem csillagokat láttam…

Jungkook

Elvigyorodom hangján, ahogy azt szemérmetlenül engedi ki dús ajkai közül, s csípőjével lök egy hatalmasat. Egy igazi ribanccal van dolgom, ez nem vitás; nagy örömmel tölt el, hogy mostantól csak, és kizárólag az enyém lesz, csak az enyém.

– Milyen csodálatos hangon tudsz sikítani; az ember ki sem nézné belőled – kuncogom, miközben ismét megsimogatom testében azt a pontot, amit az előbb megtaláltam, hogy már csak azzal is az őrületbe kergessem; ami láthatóan sikerül.

– Kérlekh… kérlek! – emelgeti csípőjét folyamatosan jelezve a számomra, hogy ki akar elégülni, nagyon is, és ha nem segítek rajta, abba biztos, hogy belebolondul. Helyes, bolonduljon meg, legyen az uralmam alatt, legyen annyira a függőm, mint amennyire én voltam neki ebben a három évben.

– Kérlek… nagyon… fáj! – sikkantja a végét, amikor picit erősebben nyomkodom meg prosztatáját, így szemei is hatalmasra nyílnak, úgy nézve a plafon irányába.

– Mindjárt jobb lesz, Taehyungie – kuncogom, miközben odahajolok merevedéséhez, majd végig nyalok hosszán, amit szintén egy öblös, mély nyögéssel nyugtáz, szinte megránduló testtel. Ez a kölyök valami eszméletlen, gyönyörű és észbontó.

– Ah! Még! – emeli meg csípőjét, türelmetlen tekintettel nézve le rám, amit én egy hatalmas, ördögi vigyorral viszonozok.

– Ha ki akarsz elégülni Taehyungie, azért neked is kell tenni valamit – húzom ki ujjaimat testéből, azzal elkapva merevedését, ajkaimhoz emelem azt, és makkját számba merítem, óvatosan megszopogatva, hogy véletlenül se kapjon annyi ingert, amivel egy szempillantás alatt elmehetne. Felnyüszítve, fejét dobálva próbál többet, és többet mozgolódni, hogy mélyebbre kerüljön számban, ami természetesen nem sikerül neki, mivel csípőjét is leszorítom.

– Ne, kérlek! Engedj elmenni! – nyüszít, miközben ismét próbál mozgolódni, de minden próbálkozása hasztalannak bizonyul nálam.

– Mondtam, először is valamit tenned kell a gyönyörért cserébe – kacsintok rá, végig nyalva makkján, aminek a tetején lévő kis lyukba belemélyesztem ízlelőszervem. Azonnal hangját hallatja, amitől nem tudok betelni. Egyszerűen nem megy.

– Mith? Mit kell tennem? – fullad mély nyögésbe hangja.

Kérdésére felnézek rá, azzal elhajolva ékességétől, csípőjére ülök, ajkaihoz húzódva, amiket azonnal megcsókolok, ő pedig viszonozza azt. Hogy mit kell tennie? Mindjárt megmutatom neki.

Kezeimmel az ő csuklóit fogva tartó láncokhoz nyúlok, majd a bilincset kinyitva hagyom, hogy kezei szabadon hulljanak maga mellé, amikkel végül beletúr éjsötét fürtjeimbe, ahogy folyamatosan viszonozza csókjaimat. Imádom, imádom, imádom!

Tudom jól, hogy most a szabadon engedésével megkockáztatom mindazt, hogy menekülőre fogja, de ahogy elnézem a vágyát, azt a szenvedéllyel túlfűtött arcát, abból már tökéletesen tudom, hogy semmi ereje, és kedve nem lenne ahhoz, hogy álló farokkal meneküljön, az amúgy zárt ajtók irányába.

Felnyöszörögve emeli meg csípőjét, mihelyst lenyúlok magunk közé, hogy ismét ott érintsem, hogy ott cirógassam, és egyre jobban elvegyem az eszét. Ujjaimat lassan fel-le mozgatom vágyán, újabb sóhajokat, és nyögéseket csalva elő belőle, aminek következtében ő is ujjaival erősebben mar hajamba, néha picit megharapdálva alsó ajkam. Tökéletesen látszik rajta, hogy nincs tudatában már annak, hogy mit tesz, csak azt teszi, amit az ösztönei diktálnak a számára, ez pedig a legjobb hír a számomra.

– Mmmh… mit kell… mit kell tennem? – leheli ajkaimra azt a pár szót, fellökve közben csípőjét, amit megnevetek. Hihetetlen, hogy milyen kezes lett.

– Hogy mit kell tenned? – kuncogom, miközben farkát elengedem, majd feltérdelve az ágyra, övemet bontogatni kezdem, mígnem alsónadrágom takarásából előveszem kőkemény vágyamat, megmutatva neki, hogy mit is tesznek velem azok a sóhajok, nyögések, sikítások, amikkel folyamatosan megajándékoz. Ha az ő ágyéka fáj, mit mondjak én? Nekem nem volt szükségem szerekre, sem egyéb baromságokra, amivel olyan hatást érek el, mint nála. Nem! Nálam elég az, amit hallok, és látok tőle, több nem is kell, hogy annyira elveszítsem a józan eszemet, mint ahogyan azt most ő is tapasztalja.

Hatalmas tekintettel fixírozza méretemet, nyelve egy hatalmasat, amit halkan megnevetek, s ujjaimmal végig simítva állán, gyengéden arra ösztökélem, hogy üljön fel az ágyban, amit megtesz, így sokkal közelebb kerül ágaskodó péniszemhez, amitől az megrándul.

– Izgass a száddal!