Makeup - TaeGi (+18!)

Cím: Makeup

Alkotó: SNoriko

Hossz: One-shot
Párosítás: TaeGi (Taehyung x Yoongi)

Besorolás: +18!

Műfaj: AU, Humor

Figyelmeztetés: +18! Erotikus tartalom! Trágár beszéd! A szereplők jelleme nem egyezik a valósággal! YAOI!

Összefoglalás: Min Yoongi egy sikeres rapper, aki nagy erőfeszítések árán jutott el oda, ahol most van. Azonban nem a legkedvesebb személy. Hiába, Min Yoongi, az Min Yoongi. Kim Taehyung pedig egy fodrász és sminkes, aki Yoonginak dolgozik, szinte napi szinten készíti neki a jobbnál-jobb sminkeket és frizurákat. Azonban egy nap Suga csúnyán megsérti Taehyungot, aki nem tolerálja mindezt, s bosszút áll a sztáron.

Hozzáfűzés: Helló mindenkinek! Igen, tudom, mostanában nagyon eltűntem, nem hozom a Secret részeket, de igyekszem seggbe rúgni magam, hogy minél hamarabb kikerüljön a legújabb rész. Viszont, addig is ezzel a One-shot-al kedveskednék nektek, ami remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket. :)
Jók legyetek! ♥

Yoongi

,,Sokan mondják, hogy a szerelem a legváratlanabb pillanatban bukkan fel és boríthatja el az elméd. Nem gondolnád, de már a hatalmába kerít, rabul ejt, majd jól kifacsar belőled mindenféle hülye érzelmet, hogy olyan legyél, akárcsak egy érzelgős kisgyerek. Azt is mondják, hogy ezek ellenére a szerelem a legszebb és a legjobb érzés, amit valaha ember tapasztalhatott. Melegséggel tölti el a tested, rózsaszínben látod a világot, mindenhol és minden időben csak az a személy jár a fejedben, aki miatt szerelembe estél. Nem tudsz szabadulni a gondolatától, ha meglátod hevesen kezd dobogni a szíved, a gyomrodban megérzed azokat a bizonyos pillangókat verdesni a szárnyaikkal és alig várod, hogy megölelhesd, megcsókolhasd. Nem hittem el, nem hittem ezeknek az embereknek, hogy létezik ilyesmi, míg meg nem tapasztaltam ezt a saját bőrömön és szerelembe nem estem. "

– Vagy inkább LSD-t nyomtál, csak te sem tudtál róla – sziszegem a magazinnak, amit összetekerve már is a kukába dobok. Egy halk sóhajt eresztek meg ajkaim közül, ahogy próbálom realizálni, mit is olvastam az előbb. Igen, ennek a magazinnak írt egy srác, akit épp most olvastam. Természetesen nem izgat, hiszen azt csinál, amit csak akar, de kérem szépen, ki süllyed le egy ilyen ostoba szintre? Én soha nem írnék ilyesmit egy lapnak, főleg nem férfi létemre. Oké, hogy szeret a nyálban fürdeni, de könyörgöm, kit érdekel? Bár, ha belegondolok, hogy épp egy női lapot olvastam, miközben a hajamat baszkurálják, így már érthető. Ettől a csajok biztos hanyatt vágták magukat, hogy ,,Wow, van egy igazi férfi, aki még szerelembe tud esni" vagy ,,Ó, milyen cuki, a barátnője igazán szerencsés lehet".
Wáh... szörnyű, nem tudom megérteni, hogy a csajok mit esznek ezen.

– Ejha, mi volt ez a véleménykinyilvánítás? – jön hátam mögül a vidáman csilingelő hang, miközben elengedi a hajamat, majd a kukához sétál, hogy kivegye belőle az általam odadobott újságot. Tekintetemmel végig követem minden egyes mozdulatát, miközben visszasétál hozzám, belelapozva a magazinba. Gondolom, keresi azt a cikket, amiből nekem elegem lett és nem bírtam tovább a kezeimben tartani azt a szart.

– Ha megtalálod azt a részt, amit én, úgy hiszem neked is az első dolog az lesz, hogy a helyére tedd. Méghozzá a szemetes legaljára – válaszolom, miközben fészkelődök egy keveset a székben, hogy kényelemben érezzem magam.

– Ne legyél ilyen – mosolyodik el, miközben a tükörből rám néz, azzal a fésűt elveszi a kis asztalról, hogy újra a hajamnak essen.

– Milyen? – Szusszantok egy nagyot, ahogy kényelmesen hátra dőlök a székben, úgy figyelve a tükörben a másikat, akinek ajkain ott játszik a szelíd mosoly. Mit tud ennyit mosolyogni? Nem értem, nekem az arcizmaim nem bírnák ennyi ideig.

– Hát ilyen. Mindig csak morogsz és olyan negatív vagy. Bár, ha belegondolok, nem is Min Yoongi lennél, ha nem így jönnél ide be – ereszt meg ajkai közül egy halk kuncogást, miközben egy csatot csíptet a hajamba, hogy kényelmesen tudja kezelni a többit, amit meghagyott.

– Te sem Kim Taehyung lennél, ha nem szólnál bele mindenbe – hunyom be szemeimet, mikor megérzem ujjait a tincseim közt, hogy szétválassza azokat. Testemet már is kellemes borzongás járja át, amit bevallva, imádok. Baromi jó érzés, ha végig fut rajtam ez az érzés. Bár, az is furcsa, hogy mindezt tőle érzem, a fodrászomtól és sminkesemtől egyben, aki egy férfi.
Mikor kinyitom szemeimet, megpillantom arcát, amin megül az a rosszkedv, amiről tudom, hogy ezzel bizony megbántottam. Istenem, de érzékeny. Most pasiból van, vagy nőből? Mindegy is, nem érdekel. Szemeimet már is visszahunyom, ahogy hagyom, hogy megcsinálja a hajam, hiszen a fellépésre igazán szükségem van ahhoz, hogy jól nézzek ki. Igen, ma lesz egy koncertem, amin bele kell adnom mindent. Ki kell állnom és eleget kell adnom a rajongóknak a dalaimmal, a rapemmel, a kinézetemmel. Ha nem így lenne, nem lennék ott, ahol most vagyok. Ha visszagondolok, hogy mióta próbálok a csúcsra jutni, talán belegondolni is rossz. Mondjuk ez sem teljesen igaz. Vannak ezzel jó és rossz emlékeim is. Voltak napjaim, heteim, amikor azt kívántam, bárcsak el sem kezdtem volna, hogy bárcsak ne lennék már itt, de aztán valahogy beindult. Valahogy felkeltettem az emberek érdeklődését, aminek kifejezetten örültem. Meglátták bennem azt, amiért ez idáig küzdöttem, ennek pedig ez lett a gyümölcse. Abban a stadionban lépek fel, amiről mindig is álmodtam.

Halovány mosoly ül ki ajkaimra, ahogy belegondolok, hogy a szüleim is itt lesznek. Végre megnézik azt, amiért szinte vért izzadtam. Ah, jó lesz ezután pihenni, végre aludhatok majd egy jót, hiszen a készülődésre majdnem minden energiám elment. Persze nem panaszkodom, de mégis, a pihenés végre kijár nekem, úgy érzem. Közben érzem ennek a kis hülyének a sértődött auráját, aztán az is említésre méltó, hogy a hajamat is jobban tépi, mint normál esetben. Mérges rám.

– Most végig a sértődött kisfiút fogod játszani? – szólalok meg, mire érzem, ahogy a fésű szinte a hajamba ragad, amire már én is felszisszenek. – Ah, te kis... Normális vagy?! – nyitom ki szemeimet, megfordulva nézek rá, hogy szemtől-szemben legyek vele.

– Bocsi, nem volt szándékos. De fordulj vissza, nincs még kész.

– Még jó! Ha nem áll szándékodban kitépni a hajam, örömmel megteszem! – sziszegem, ugyanis ezt nagyon utálom nála. Ha bevágja a hisztit, egyszerűen kibírhatatlan. Megforgatja szemeit, aztán a fejemre fog, majd visszafordítja azt a tükör felé, mintha csak egy próbababa lennék. Borzasztó. Noha, persze én is hibás vagyok, hiszen megbántottam. Tudom jól, hogy bocsánatot kéne kérnem, de nem vagyok olyan ember. Nekem az ilyesmi nem megy egykönnyen, ezt pedig ő is tudja, ha ezt nem képes elfogadni, akkor így járt, többet már én sem tehetek érte.

Hajamat hátul megcsinálja, ekkor a frufrumhoz lép, hogy azt felfogva az arcomhoz tudjon férni. No, igen, nem valami praktikus a hajkorona elkészítése után a sminket is feldobni. Látom, ahogy a fekete szemceruzáért nyúl, amit hagyok neki, hogy azzal kenje ki a szememet. Néha komolyan úgy érzem magam, mint egy homokos, de nem panaszkodom, hiszen ez a szakma ezzel jár. Az alapozóért nyúlva, már is felkeni azt az arcomra, majd egy kis szivaccsal eloszlatja azt a bőrömön, olyan gyengéden, amennyire csak tudja. Mikor szemeimet kinyitom, látom, hogy milyen közel van az arca az enyémhez, miközben figyeli a munkája minden egyes részletét. Igen, Taehyung eléggé részletes ilyen téren. Sosem volt még bajom a sminkkel, amiket rám festett. Sosem volt kirívó, sem túl buzis, épp csak annyira volt karakteres egyes helyeken, ahol tényleg annak kellett lennie. Például a szemeim mivel kicsik, rendkívül sokat tud dobni rajta az, ha ki van emelve fekete szemceruzával. A hajam pedig mindig előnyösen van beállítva. Azzal sem volt még sosem panaszom, kivéve persze azt, hogy szinte havonta festi be valamilyen merész színre, mert szerinte jól állna, vagy épp az ügynökség is ezt akarja. Az biztos, ha kihullik a hajam, beperelem az egész kócerájt.

– Nyisd szét a szád! – szól rám halk, mély hangján, ahogy közben ő is eltátja az ajkait, mintha csak mutatná nekem, hogy miként kell ezt megcsinálni. Persze megteszem, amire kér, tekintetem pedig azonnal az ő ajkaira téved, amik még mindig szétnyitva figyelnek, miközben szájfényt ken fel rám. Nos, eddig nem hittem magam buzisnak? Most már annak hiszem, ugyanis a szájfény a buziságom megkoronázását jelképezi. Ezentúl ha valaki lebuziz, nem fogom megcáfolni. Fogadjunk direkt csinálja, most ki akar velem baszni, mert megbántottam.

– Mi ez a szájfény? – érdeklődöm, belenézve a sötétbarna szempárba, amik olyan játékosan csillognak. Áhá, tényleg szívat.

– Szóltak az ügynökségtől, hogy ez is kell – vonja meg ártatlanul a vállát.

– Aha, gondolom. Főleg, hogy azon a baszott nagy színpadról senki sem fogja látni. Kivéve a kamerásokat, de azok is röhögni fognak rajtam – mormogom, ajkaira ekkor egy jókora vigyor húzódik.
Ó, a kis dög!

– Ne gondold ezt, jó lesz – neveti, de persze arról ne feledkezzünk meg, hogy szemeiben ott csillog az az ördögi fény.

– Igen? Valahogy nem bízom benned – szűkítem össze szemeimet, úgy figyelve őt, de mintha mi sem történne, kikeni a számat, aztán leteszi a többi festék mellé a kis tárgyat. Amint eláll előlem és meglátom a szinte vörös ajkaimat, már is elátkozom magamban, hogy mekkora egy gyökér ez a srác. De most komolyan! Ez a szájfény rendesen vörös! Jó, persze nem annyira drasztikusan, de ez a felvételeken hogyan fog kinézni?!

– Készen is vagyunk, lassan készülődhetsz, hogy kimenj és beszélj a többiekkel – adja meg az utasítást, amiért csak kinevetem.

– Nem is tudtam, hogy a főnököm lettél. Azért, mert megcsinálod a hajam és kikensz buzinak, még nem utasítgathatsz – mosolygok fel rá, picit lenézően. Természetesen nem tetszik neki, mert elhúzza a száját, de azt hiszem ezzel amolyan háborút indítok el kettőnk között.

– Én csak kiemelem a személyiséged, arról már nem tehetek, hogy buzi vagy. Aztán nem utasítgatlak, hanem egyszerűen csak figyelmeztetlek, hogy mire figyelj oda – kacsint rám, ahogy összeszedi a cuccait, én pedig kissé ledermedve állok előtte, ugyanis nem szokott csak így visszabeszélni. Úgy érzem, egy picit túllőttem a célon ezekkel a vérszívásokkal. Megértem végül is, hiszen minden ember elér egy bizonyos határt, aztán úgy néz ki, hogy én most értem el azt.

A koncert sikeresen lemegy, hatalmasat tarolok, aminek hihetetlenül örülök. Ahogy elnéztem a rajongók elégedettek és boldogok voltak, ami már egy hatalmas siker. Aztán az ügynökségben is kaptam egy kisebb after partyt, aminek rendkívül örültem – még, ha hullafáradt is voltam. Persze Taehyung itt is búvalbaszott volt, ami egyáltalán nem kerülte el a figyelmem. Nem is tudta volna, hiszen mindenkivel vidáman beszélt, velem pedig megengedte magának ezt a lekezelő stílust, ami hihetetlenül bosszantott. Rendkívül tiszteletlennek tartottam, tekintve azt, hogy én vagyok az idősebb kettőnk közül, no meg ő csak egy kis idióta sminkes, aki mellék állásban fodrász is.
Ha így folytatja, biztos lehet benne, hogy nem fogja zsebre tenni azt, amit tőlem fog kapni. Természetesen nem verésre gondolok, annyira állat én sem vagyok. Egyszerűen csak megmutatom neki, hogy ki a főnök, hogy ki szolgál kit. Persze nem ennyire drasztikusan, hiszen nem a szolgám, azonban a rangok és a korkülönbség tisztán kimutatja, hogy ki hova való.

Így telnek a napok, majd a hetek. Taehyung egy igazi kis fasz lett, amit nem tudom hogy, de valahogy még is eltűrtem. Talán csak nem akarok konfliktust, hiszen csak a sminkesem és a fodrászom is egyben. Bár, mostanában egyre merészebb sminkekkel áll elő. A múltkor, egy rohadt füstös sminket készített számomra, mintha egy kibaszott nő lettem volna, ráadásul a hajam is túl merész volt, véleményem szerint. Ja, és hozzá teszem, hogy az erősebb színű szájfény, sosem maradhatott el! Persze ezt rá lehetett fogni arra – amire ő is hivatkozott –, hogy ezt az ügynökség kérte. Azonban én kurvára nem hiszek neki, úgy érzem, hogy ez egy kisebb háború, mert nem kértem tőle bocsánatot a múltkori beszólás miatt. Tényleg olyan, mint egy kibaszott gyerek!

Amint beülök a székbe, egy gondterhelt sóhajt eresztek meg magamnak, hiszen tudom, hogy megint kitalál valami buzis sminket, amitől majd főhet a fejem a kamerák előtt. Most komolyan, miért is tűrök neki ennyit? Rég elé kellett volna állnom és megmondanom neki a magamét, igazán Yoongisan, hogy megtanulja, velem nem csinálhat azt, amit csak akar. Csak, mikor odakerülne a sor, valahogy az a hatalmas dühöm tovaszáll, mintha nem is lett volna. Ez mind azért van, mert Taehyungnak meg van ez a cuki aurája, ami miatt képes megnyugtatni az embereket, nem tudom miként, de ez nálam is bejön.
Felpillantok rá, miközben ő egy hajgumival összefogja a frufrumat, hogy véletlenül se lógjon a szemeimbe, azzal neki is láthat a sminkem elkészítéséhez, amitől már előre félek, hiszen tudom, hogy megint valami hímringyót vagy valami transzvesztitát akar csinálni belőlem, amitől már kezd elegem lenni. Lehunyom a szemeimet, hogy tűrjem a szemceruza érintését a szemhéjamon, majd már azt érzem, ahogy ismét valami füstös hatást akar csinálni nekem. Még nem szólok, várok, ugyanis már most azt érzem, hogy cuki aura ide, vagy oda, de nagyon meg fogja bánni. Megint kezd főni az agyam és félek, hogy a végén felrobbanok és olyat csinálok vele, amit nem csak ő, de én is meg fogok bánni. A végén érzem a szájfény undorító, ragacsos állagát az ajkaimon, ahogy ismét kiken vele, majd ahogy elhúzódik tőlem és belenézek a tükörbe, érzem, hogy nem csalódtam. Ismét egy mocskos homokosnak vagyok beállítva a sminkje alapján, az ajkaim szinte vöröslenek már. Persze, nem annyira kirívóan, mint a csajoknál, de épp annyira, hogy több legyen, mint férfias. Bár a szájfény használat alapból nem férfias.

Dühösen szusszantok egyet, aztán felnézek rá a tükörből, miközben ő mosolyogva fésüli ki a hajamat.

– Ez most komoly? – kérdezem, mély tónusú hangomon, tekintetem pedig szinte szikrákat szórnak. Érzem, hogy már torkig vagyok vele.

– Micsoda?

– Az, hogy megint buzit csináltál belőlem. Mi a smink már megint? – kérdezem, enyhén felháborodva. Vagyis, csak ezt mutatom neki, belül majd' felrobbanok a dühtől.

– Az ügynökség ké… – közbeszólok.

– A lófaszt! Szerinted ki hiszi ezt el?! – emelem meg hangomat, de ő csak elmosolyodik és tovább baszkurálja a hajamat.

– Az a te dolgod, hogy elhiszed-e. Én csak a munkámat végzem, nem szólok bele semmibe. Te is tedd ezt – válaszolja, nekem pedig szinte felakadnak szemeim a dühtől.

– Ó, tehát még mindig ezen vagy fennakadva? Olyan gyerekes vagy, hogy az már fáj!

– Nem érdekelsz – húzza el száját, ahogy a hajlakkal a hajamat erősíti meg, hogy a helyén maradjon úgy, ahogyan azt ő beállítja.

– Hát ez… – sziszegem, ujjaimmal az orrnyergemet is megmasszírozom. Agyvérzést fogok kapni. Rendkívül gyerekes! Megőrülök tőle!

– Yoongi, lassan indulás, Taehyung siess egy kicsit, van tíz percetek! – szól be az egyik staffos, majd kisétálva az ajtón újra magunkra hagy minket.

Nem is értem, miért veszekszem vele? Annyira gyerekes, annyira nem normális! Nem fogok lesüllyedni az ő szintjére, hiszen úgy is neki van igaza mindenben, ha a fejemre állok sem tudom megmondani neki az igazamat, mert letudja egy semmilyen szöveggel. Áh, mindegy is, felesleges idegesítenem magam, egyszerűbb, ha végre kezembe veszem az irányítást és megmutatom neki, hogy ki a főnök, szavak nélkül. Tényleg elegem van belőle.
Amint végez, igazít még rajtam pár dolgot, majd amint konstatálom, hogy ismét sikeresen buzinak nyilváníthatom magam, morgolódva megyek be a stúdióba, ahol már várnak a műsorvezetők. Nincs jó kedvem, de muszáj magamra ölteni egy bizonyos vidámságot, hiszen nem lehetek búvalbaszott a kamerák előtt.

Azonban a tudat, hogy Taehyung milyen fasz lett, nem tud békén hagyni. Ha nagyon őszinte akarnék magammal lenni, jobban bírtam, mikor még beleszólt a dolgaimba, mosolygott és beszélgetett velem, még akkor is, ha morgós vagy bunkó voltam. Bár nem is értem, hogy min sértődött meg ennyire, hiszen az amit mondtam neki, egyáltalán nem volt olyan sértő, szóval tényleg nem értem ezt az örökké tartó haragot az irányából. Az is lehet, hogy megelégelte a sok negatív hozzászólásaimat a dolgokhoz, vagy a fene se tudja. Taehyungon nem lehet kiigazodni.

– Mondd csak Suga, mi ez a nagy változás? Mostanában olyan erős rúzsokat használsz, talán új stílus? Erre a rajongók is rendkívül kíváncsiak, ugyanis rengeteg ezzel kapcsolatos kérdés jött be hozzánk – kuncogja a műsorvezető, jókedvűen nézve rám, nekem pedig egy balfasz mosoly húzódik az arcomra. Erre mi a faszt mondjak? Nyelnem kell egy nagyot, hiszen erre aztán nem számítottam. Taehyungot meg fogom ölni!

Kész! Ennyi volt! Elegem van! Megölöm azt a kis szarost! Komplett idiótát csinált belőlem! Belőlem! Idegesen, szinte teljesen kikelve magamból robbanok be a sminkes szobába, aminek az ajtaját úgy csapom be, hogy a vakolatból szó szerint kihullik egy jókora darab, ami a padlóra érkezve még apróbb darabokra törik szét. A fiatalabb azonnal megfordul, ijedten nézve rám, ahogy nem sejti, hogy miatta vagyok most ennyire ideges. Ha lenne itt egy kanál víz, biztos, hogy belefojtanám.

– Mi történt? – kérdezi, miközben a lehullott faldarabot is szemügyre veszi. Kezem megremeg, mikor leveszem azt a kilincsről.

– Még kérdezed?! – sziszegem, lassan megindulva felé, amire ő hátrálással válaszol.

– Hát, kérdésnek tettem fel, nem? – kérdez vissza, ami csak tetézi a dühömet.

– Megaláztál, te kis taknyos! A kibaszott sminkednek köszönhetően komplett idiótának néznek az emberek! A rajongók tudni akarják, hogy mi ez a nagy változás, hogy miért rúzsozom magam? Szerinted, mikor feltette a kérdést a műsorvezető, hogy éreztem magam?! – kérdezem fennhangon, ekkor olyat látok, ami az így is 200-as vérnyomásomat már az egekbe viszi. Ajkain egy aprócska mosoly görbül, amit nem is akar leplezni.

– Nos – köszörüli meg a torkát –, ha ennyire zavart, miért nem törölted le? – mosolya kiszélesedik, konkrétan ő nézve engem hülyének. Ez pedig a végét jelenti a türelmemnek. Hirtelen lökök rajta egy jókorát, amitől ő hátra esik, egyenesen a székbe, amivel még hátra gurul az asztalig. Felszisszenve hajolna előre, de nem engedem, ugyanis a széknek a két karfájára támaszkodom, aminek következtében picit összehúzza magát, mintha csak meg akarnám ütni. Eszemben sincs megütni.

– Neked aztán van pofád, Kim Taehyung – sziszegem, mélyen a szemeibe nézve, amit viszonoz, azonban látszik tekintetében a félelem. Ha jól meggondolom nem is baj, ha fél. Féljen csak. – Azt hiszed, hogy ez olyan vicces? Hogy már hetek óta bohócnak állítasz be? – sziszegem, rámarkolva a karfára, előrébb dőlve, arcunkat alig pár centi választja el egymástól.

– Mint mondtam, ez az ügynökség kérése, én pedig csak azt teszem, amit mondanak.

– Ne etess ezzel, mert kurvára nem hiszek neked! – emelem meg a hangom, dühösen nézve a szemeibe. – Szimpla szórakozásból nyomod, semmi több!

– Pont te beszélsz itt szórakozásról, aki abban leli örömét, hogy bántsa meg az embereket?! Nem tetszik a megalázó helyzet? Szerinted azoknak az embereknek milyen érzés, akikkel úgy bántál és beszéltél, mint a kutyával? Sokan kitették a lelküket azért, hogy oda juss, ahol most vagy, de te egyszer nem mondtál sem egy köszönömöt, sem egy hálás szót! Helyette, mint én is csak azt érdemeltem ki a sok kedvességemmel és segítségemmel, hogy mindig lehurrogtál, egy kedves szót nem intéztél felém! Helyette csak a negatív hozzászólást és a beoltást kaptam, bármit is csináltam! – emeli meg ő is a hangját, amit most talán nem kéne. – Egy szar alak vagy Yoongi!

– Elhallgass! – sziszegem.

– Az vagy! Egy hálátlan szar alak! Meg sem érdemled a rajongóid szeretetét, sőt senkiét sem! Mert egy ilyen alak, aki nem tud szeretni, nem érdemel szeretetet! – sziszegi, nekem pedig ennyi volt, kész vége, az agyam teljes mértékben elborul. Nem látok semmi mást, csak is TaeTaet, akit most Istenesen meg akarok büntetni. Ujjaimmal a hajába marok, így hátra feszítem a fejét, mígnem az ajkaira tapadva, azonnal csókolni kezdem őt, miközben nyelvemet áttolom a résnyire nyitott ajkain. Meglepődött nyögés hagyja el torkát, miközben ujjait a mellkasomnak feszíti, hogy eltoljon magától, de ezt nem adom meg neki. Mindkét kezét lefogom, így szabadon csókolhatom a dús ajkait, amiken - bevallom - mindig elgondolkodtam, hogy milyen puhák lehetnek. Nem vagyok meleg, mert nem tartom magam annak, sőt kifejezetten sértőnek tartom, ha valaki lebuziz, azonban még is, nem hittem volna, hogy egyszer egy férfi ajkát fogom megízlelni, amit nem is tudok még most épp ésszel felfogni. Csak azt tudom, hogy be akarom fogni azt a lepcses száját, hogy megmutassam neki, hogy kurvára nincs igaza! Én is tudok szeretni, én is képes vagyok efféle érzésre, csak számomra nem olyan könnyű kimutatni, mint ahogyan azt mások hiszik. Nem hiszek abban, hogy ki kell mondanunk mindig, hogy mit érzünk, a kimutatás pedig egy olyan dolog, amit vagy észrevesz az illető, vagy nem. Mint ahogyan Kim Taehyung sem képes rá. Nem utálom a srácot, sőt kifejezetten kedvelem, mert mindig is szerettem, ha vele vagyok egy légtérben.

Jó volt látni az ő pozitív kisugárzását és jó volt hallgatni a pozitív monológjait is, amiken gyakran morgolódtam, de tegyük hozzá tényleg nem Min Yoongi lennék, ha nem tenném meg azt szüntelenül. Szerettem vele lenni, mert mindig kellemes borzongás járta át testemet, ha hozzám ért, na meg mivel én elég negatív ember vagyok, szükségem van mindig a pozitív energiára, megnyilvánulásokra, amikre TaeTae képes. Tudom, hogy ez nagyon önző dolog és ez baromira úgy hangzik, mintha energiavámpír lennék, de erre akkor jöttem rá, amikor Taehyung megszűnt kedvesnek lenni velem szemben. Lassan teljesen körbevettek a negatív érzések, gondolatok, cselekedetek, amiktől egyre feszültebb és feszültebb lettem. Hangulatomon a kirívó sminkek sem segítettek, amiket pont ő csinált nekem.
Amint ajkaimmal elengedem az övéit, hatalmas szemekkel néz az enyémekbe, mintha nem tudná eldönteni, hogy most normális vagyok-e vagy sem, de erre eléggé egyértelmű a válasz.

– Meg ne szólalj! Csak kussolj! – sziszegem, amint ismét ajkaira hajolok, hogy megcsókoljam azokat, amiket ismét kénytelen szétnyitni, ahogy hátra feszítem a fejét. Újabb halk nyögést hallat a csókba, de ezt most nem a csók miatti meglepődöttség váltja ki belőle. Nem, hanem az ujjaim, amik a felsője alá kúsznak, hogy végig simítsak bőrén, ami olyan bársonyos tapintást eredményez az ujjbegyeimnek, mintha csak bársonyból lenne. Kezeivel azonnal a vállamra fog, gondolom ismét el akar tolni magától, de mikor hátra döntöm a székben, majd ahogy elmélyítem kettőnk között a csókot, ujjait megérzem a hajamba simítani, amitől megborzong a testem. Igen, ezt imádom. Aztán még egy meglepetés ér, a csókom viszonzásra talál. Gyengéden ugyan, de viszonozza, ujjaival pedig a tarkómon pihenő babahajaimat simogatja, amitől folyamatosan megborzongok és folyamatosan azt érzem, ha nem hagyja abba, még durvább dolgok fognak kettőnk között történni.
Mikor picit elhúzódom ajkaitól és a szemeibe nézek, azt látom, hogy olyan furcsán csillognak. Nem értem őket, de ha meg kéne válaszolnom azt a fel nem tett kérdést, azt mondanám, hogy vágyakozva csillognak. Mintha csak erre várt volna már hosszú-hosszú ideje. Lehet, hogy beképzelem, nem tudom, de ha így van, hát ne fogja vissza magát, mert én sem fogom. Újra magamévá teszem ajkait, amit ő készségesen enged a számomra, ujjaival továbbra is jóleső borzongást kelt bennem, mígnem picit előrébb húzom a székben, hogy tenyereimmel végig simíthassam a bőrét a hátán, majd körmeimmel gyengéden végig szántsak gerincvonala mentén, hogy én is egy jóleső borzongást váltsak ki belőle. Ajkaimat elengedi, hogy szabadon megeresszen egy sóhajt, pilláit is lehunyva tartja, miközben fejét picit hátra veti, mintha csak felkínálná magát a számomra, hogy ajkaimmal a nyakát csókolgassam. Természetesen reagálok a nyílt felhívásra és ajkaimmal fedetlen bőrére tapadok, végig csókolgatva és szívogatva azt, rajta hagyva a szívásfoltokat, ezennel megjelölve a kívánatos testét és a finom bőrét, amit úgy érzek, hogy imádni fogok csókolgatni, nyalogatni, sőt ha arról van szó, akár harapdálni is.

Újabb sóhajt ereszt meg ajkai közül, tarkómra picit erősebben ráfog, mintha csak azt akarná a tudtomra adni, hogy több törődést is adhatnék neki, ha már belekezdtem. Nos, miért is ne? Újra megszívom nyakát, majd gyengéd harapdálásokkal tarkítom a bőrét, mígnem lehaladok a kulcscsontjára, amikor egy halk nyöszörgéssel jutalmas meg. Bőrére vigyorgok, így bőrén végig simítva, már is a felsőjére fogok, hogy megszabadítsam tőle. Kisebb borzongás fut végig testén, mikor bőrét a hűvösebb levegő közvetlenül érinti, mígnem én következek, hogy én is közvetlenül érinthessem ott, ahol csak akarom a felsőtestét.

Csókjaimmal beborítom nyakától, egészen a hasáig, mellbimbóira különös figyelmet szentelek, amiket megcsókolgatok, majd végig nyalva, ajkaim közé veszem, majd megszívogatom azt, néha picit megharapdálom, hogy minimális fájdalmat okozzak a testében. Hangját azonnal hallatja egy halk nyüszítés formájában, miközben fejét hátraveti és egész teste megfeszül a székben. Lassan térdre ereszkedem előtte és a lábai közé férkőzök. Tenyereimmel végig simítok mindkét combján, mígnem megmarkolom a kemény izmait.
Nem is tudom, hogy jutottunk el idáig. Furcsa, hogy az ember mire képes, ha dühös. Más azt hinné, a dühöt csak is verekedéssel lehet leadni. Nagy baromság az egész. A dühöt szexszel lehet a legjobban csillapítani, főleg, ha olyannal teszed meg, akit alapjáraton kedvelsz. Lehetséges, hogy TaeTae azért volt rám igazán mérges, mert ő ténylegesen szeret engem? vagy túlzottan kedvel. Mindegy is, hogy melyik a kettő közül, hiszen az a lényeg, hogy szinte vágyik a csókjaimra és az érintéseimre.

Mellbimbóját végre szabadon hagyva, nyelvemmel lenyalok a köldökéig, amibe bele nyalva, már is lejjebb haladok, megállva a nadrágjának korcánál. Láthatóan és hallhatóan szaporábbak lesznek a légvételei, amitől egy hatalmas mosoly kúszik az ajkaimra. Tetszik, hogy ezt váltom ki belőle, hogy ilyen hatással vagyok a testére. Felnézek rá, egyenesen a kéjtől csillogó szemeibe.

– Szeretnéd? – kérdezem, miközben a nadrágján keresztül végig nyalok a már meredező hímtagján. Felnyög, ujjaival a széknek karfájába markol, lábait pedig amennyire tudja, szélesre tárja. – Tehát igen – nevetem el magam, amire általában nincs példa, de ez most egy kivételes alkalom. Az övéhez nyúlok, amit lassan kibontok, majd őrjítő lassúsággal szabadítom meg tőle, hogy a nadrágját még ennél is lomhábban szedjem le róla.

Láthatóan kezd elfogyni a türelme, ugyanis alsó ajkát beharapva, picit felemelkedik a székről, majd ő maga nyúl a nadrágjához, hogy megszabadítsa magát tőle.

– Hé-hé, mi ez a sietség? – érdeklődöm, mikor ismét visszahajolok a vágyához, aztán végig nyalok rajta az alsónadrágján keresztül.

– Ha már így felhúztál, ne húzd az agyam! – szuszogja, vágytól csillogó szemekkel.

– Csak csókoltalak. Mi lesz, ha a farkadat kényeztetem? Gyorstüzelő vagy? – húzom gúnyos vigyorra ajkaimat, amitől a másik arca azonnal céklavörös lesz.

– Barom! – fordítja el tőlem az arcát. Elvigyorodom, majd már csak lehúzom róla az utolsó ruhadarabot is, aztán végig csókolgatom a merevedését, aminek következtében, azonnal a hajamba ragad az ujjaival, arcán pedig megjelenik az a kéjes kifejezés, amitől úgy érzem, hogy lassan én is keményedni fogok. Tetszik, kifejezetten tetszik ez az arc, amit produkál, főleg, hogy miattam teszi. Arcán megmarad az a vörös pír, ami az előbb a beszólásomtól jelent meg az arcán, azonban a tekintete mindent elmond. Hihetetlenül élvezi, annyira, hogy nem tud betelni vele. Hirtelen nyílnak el ajkai, szemeit is picit nagyobbra nyitja, mikor ajkaim közé engedem hosszát, jól megszívva azt, hogy ezzel is az őrületbe kergessem. Érzem, ahogy ujjaival milyen erősen kapaszkodik a hajamba, ami újabb borzongást vált ki belőlem, hiszen tudom, hogy miattam kerül lassan önkívületi állapotba.

Soha nem láttam még TaeTae kéjes arcát, de úgy érzem, hogy ez a nap minden pénzt és minden időt megér ezért. Főleg, hogy így láthatom őt, ahogy eddig még soha. Tekintetemmel folyamatosan az arcát fürkészem, miközben leszopom az alattam lévőt. Vajon, neki hogy állna a smink? Rajta még nem láttam, nem tudom milyen lenne, ha kihúznánk a szemét, vagy ha szájfénnyel kennénk be az ajkát. Biztos őrjítő lenne és baromi szexi. Neki jobban el tudnám képzelni, mint magamnak. Nekem nincsenek olyan vonásaim, mint neki. Neki lágyak és, ha lehet ilyet mondani, nőket megszégyenítően szép arca van. Hatalmas szemekkel büszkélkedik, dús ajkakkal, amiket sokan plasztikai műtéttel érhetnek el. Igen, neki tökéletes lehet a smink. Az én karakteres arcomhoz nem illik egyáltalán az a smink, amit készít, tekintve, hogy azt rajta tudnám elképzelni.

Hangosan felnyög, ahogy gondolom már kezdi elérni a végét a mi kis menetünknek. Így legyen ötösöm, tudtam én, hogy ő ilyen gyorstüzelő, nem mondtam hülyeséget. Egy nagy mosolyt eresztenék meg, ha nem lenne a számban a másik merevedése, azonban erre sem kell sokat várnom, mert mielőtt elélvezne, kiveszem ajkaim közül. Hangos és tiltakozó vinnyogást enged meg magának, mellkasát is erősen kidomborítja nekem, csípőjével is fellök párat, ahogy a folytatást akarja, de nem. Ó, nem. Más terveim vannak vele.

– Kérlek! Yoongi, kérlekh! – leheli kérlelve, mintha ezzel meghatna. Bár, valamennyire sikerül neki, hiszen elképesztően tetszik a látványa, el sem hiszem, hogy vele fogok lefeküdni. Azt sem hiszem el, hogy leszoptam egy pasit, hogy megcsókoltam. Miközben végig nézek rajta, érzem, hogy valami furcsa melegség önti el a mellkasomat. Igen, kifejezetten meleg érzés, ahogy figyelem a kipirult arcát, a kiszáradt, elnyílt ajkait és a szaporán emelkedő és süllyedő mellkasát, a meredező, vörös ékességéről nem is beszélve.

– Mielőtt túl jó lenne neked, vegyél te is kezelésbe engem – hajolok fel hozzá, ahogy picit felemelkedek a lábaimra, majd az ajkát csókolom meg, amit azonnal viszonozni kezd, szorosan átölelve a nyakamnál. – Aztán... valamire kíváncsi vagyok – húzódik egy nem sok jóval kecsegtető mosoly az arcomra. Túl sokat mosolygok, mi a fene van velem? Borzasztó vagyok.

– Mire? – suttogja, miközben a szemeimbe néz. Megcsókolom, ezzel normális ülő pozícióba húzom, aztán annyira emelem meg a székkel, amennyire kell, hogy tökéletes magasságban legyen velem.

– Hogy milyen lennél sminkkel – válaszolom. Szerintem minden válaszra számított, csak arra nem, hogy ezt fogom mondani neki. Több sem kell, hogy a szemceruzához nyúljak, amit hatalmas szemekkel figyel, főleg, amikor az arcához emelem azt.

– Ez most... most még is…

– Ssshh – csitítom, ahogy ajkaira teszem a mutatóujjam, azzal odahajolok hozzá és újra megcsókolom. Végül csak folytatom azt, amit elkezdtem. Nem tudom, hogy ő miként tud sminkelni, de őszinte elismerésem. Nem egy egyszerű műfaj, főleg, ha fogalmad sincs róla, hogy milyen színeket kell használnod, vagy épp hogy húzd azt a vonalat, hogy jól mutasson az illetőn. Közben, hogy véletlenül se lankadjon le, ujjaimmal többször is végig simítok vágyán, vagy épp lehajolok hozzá, hogy ismét ajkaim közé vegyem farkát, amit megszívva mozgatom rajta a fejemet. Ilyenkor a hajamba markol, fejét is hátra vetve, lehunyva hosszú pilláit, ezzel megmutatva nekem, hogy milyen munkát is végeztem rajta. Nem tökéletes, de úgy érzem, hogy elértem a célomat.

Mielőtt ismét elélvezhetne az ajkaim által, visszahajolok az arcához, aztán befejezem a sminkjét, az utolsó simításokat végezve rajta. A szemeit kihúztam a fekete szemceruzával, amikre egy kis fekete füstös valamit tettem. Nem tudom, hogy kell, de mostanában volt időm megfigyelni, hogy csinálja.

A széket leengedem, így konkrétan az ölemmel egy magasságban van az arca, amitől egy hangos, reszketeg sóhajt hallatok, kimutatva, hogy mennyire vágyom arra, hogy végre ő is kezelésbe vegyen engem. Addig biztos nem fogom elengedni, míg ténylegesen az enyém nem lesz.

– Láss munkához! – adom meg neki az utasítást, úgy állva előtte, várva, hogy kicsatolja az övem, majd megszabadítson a nadrágomtól. Szerencsére nem is kell sokat várnom, ugyanis az övtől, szinte egy szempillantás alatt megszabadít, a nadrágomat is letolja az alsónadrágommal együtt a bokámig, ezzel felfedve előtte a merev férfiasságom, ami tökéletesen érte áll úgy, ahogy áll. Újabb reszketeg sóhajt eresztek meg, aztán ahogy felém hajolna, hirtelen a hajába marok, ezzel meggátolva, hogy leszopjon. Kérdő pillantásokkal néz fel rám, mígnem oldalra nézek, aztán megpillantom azokat a szájfényeket, amikkel nap mint nap kent ki. Elveszem azt, ami a legerősebb színnel rendelkezik. Álla alá nyúlva, hátra döntöm fejét, hogy szemügyre vegyem a kisminkelt, kéjes arcát. Ó, ha ez egy mocskos pornófilm lenne, biztos, hogy az arcára verném. Annyira, de annyira akarom ezt a srácot. Elképesztően gyönyörű, hogy nem vettem előbb figyelembe? Hogy engedhettem el eddig így magam mellett? Miért nem vesztünk össze hamarabb? Lehet akkor már rég az enyém lenne. Buziság ide, vagy oda, nem érdekel. Nekem kell Kim Taehyung!

– Ha már velem kibasztál, ezért szivárványt csinálsz a farkamból – nézek le rá egy perverz vigyorral. Mondana valamit, de nem engedem, ahogy ujjamat az ajkára tapasztom, hogy ne rontsa el ezt az egészet, így hagyja magát. Jobb is, most megmutatom neki, hogy kire való a szájfény és miért. Ahogy a szájfényt kinyitom, már is bőven az ajkára kenek belőle. Amint elég vörös lesz, már is leteszem a kis tárgyat az asztalára és nem sokkal később makkomat az ajkán húzom végig. Megnyalom ajkaimat, mikor látom, hogy makkomra ragad egy kis szájfény, kicsit vörösre színezve azt. Esküszöm, hogy baromira szexi. Mi lesz, ha a szájába enged? – Jó fiú – suttogom, aztán amint elengedem farkam, ő neki is lát a munkájának. Amennyire tud a szájába enged, ez pedig azt eredményezi, hogy a rúzsfolt a merevedésem tövénél ragad bőrömre, amennyire elnyelte azt. Hátravetem a fejem, majd a hajába markolok, mikor elkezd szívni, majd a fejét mozgatni rajtam. Egy hangos morranást engedek ki ajkaim közül, így mikor lenézek rá, egész testemben megremegek. Ez a látvány, valami csodálatos, főleg ahogy felnéz rám a kisminkelt, hatalmas szemeivel, ahogy az ajkairól a szájfény a farkamra ragad, ezzel vörösen kifestve azt a tövemnél. Istenem, ez a srác!

Újra felmordulok, mikor erősebben szívja meg az ékességem, így mielőtt elélvezhetnék a szájába, elhúzom farkam tőle, így kifújom magam, ahogy ismét az asztalhoz nyúlok, hogy egy másik színű szájfényhez nyúljak, ami rózsaszínű. Újra bőven juttatok ajkaira a festékből, így megismétlem azt, amit az előbb is, mígnem az ott lévő összes különböző szájfénnyel kikenem, hogy azokkal szopjon le, de persze mivel nem vagyok egy gép, többször meg kell állnom, nehogy a szájába robbanjak. Taehyung csodálatos. Nem csak hogy szép, de rendkívül jól tud szopni. A merevedésem pedig már tényleg úgy néz már ki lassan, mint egy szivárvány, ahogy a különböző szájfények gyűrűsen rajzolódnak körém, néhol a színük is összekeveredett, ahogy a másik ajkaival rám szorított így erősebben el tudta maszatolni azt.

– Jól van… – suttogom, amint megtörlöm hüvelykujjammal nyálas, festékes ajkát, picit elkenve így arcán a vörös festéket. Lehajolva hozzá, már is hátra döntöm a székben, miközben megcsókolom. Valahogy a széket is feljebb ügyeskedem, így egy szinten leszünk mind a ketten. Ajkaimmal ahogy tudom, úgy becézgetem, úgy csókolom az ő ajkait, mígnem lesimítok merevedésére, amit végig masszírozok, majd lejjebb vezetem ujjaimat a bejáratához. Lábait azonnal felhúzza és a szék karfájára helyezi őket, már-már reflexből, ahogy többet akar. Nem csináltam még pasival, de láttam már ilyet, szóval tudom, hogy mi lenne a dolgom. Csak a kérdés, hogy ő is tudja ezt? És akarja is? Nem tudni, de a lényeg, hogy ha nem lehet az enyém, attól félek, hogy beleőrülnék.

Egyik ujjam már is elmerítem a testében, amire már is egy hangos nyögéssel felel a csókunkba. Testét megfeszíti a kellemes, de egyszerre kellemetlen érzésre. Lassan mozgatom benne ujjam, mígnem egy kis idő után, egy másikat is csatlakoztatok az elsőhöz. Itt már láthatóan eltorzul az arca, amit azzal próbálok jobbá tenni neki, hogy merevedését masszírozom és ajkaimmal a nyakát csókolgatom. Nem tudom miként, de valahogy sikerül elérnem nála, hogy újra élvezze, noha a harmadik ujjamnál is előjött ez a veszély, hogy lehet abba kéne hagyni, mert a fájdalomtól nem tud szabadulni. Szerencsére nem így lett. Amikor megtalálom benne az aprócska kis gyengepontját, azt hiszem nem is kell részleteznem, hogy mennyire odavan tőle. Fejét dobálja, mikor folyamatosan masszírozom benne azt az egy pontot, hangját szemérmetlenül hallatja, mint egy igazi kis ribanc. folyamatosan nyüszít és nyögdécsel, csípőjével fellökdös, karjaival pedig a szék háttámlájába kapaszkodik, lábai is folyamatosan remegnek a kéjtől. Nekem pedig ismét ennyi volt. Ez a srác veszélyes. A józan eszemet ismét elvágták, mintha nem is lett volna, talán kitörölték. Hevesen és erőszakosan marok ajkaira, amiket a magamévá teszek ugyancsak, jobban elkenve rajta az ajakfényt, ami persze az enyémre is került belőle. Ujjaimat kihúzom belőle, majd elhelyezkedem a lábai között.

– Te kis szemét. Hogy vagy képes elvenni az eszem? – suttogom ajkára, amit újra megcsókolok, aztán azzal a lendülettel, elmerülök a testében. Azonnal felkiált csókunkba a fájdalomtól, amit meg is értek. Az ujjaim még hagyján, de a férfiasságom az már egy nehezebben befogadható dolog. Megállok benne, amint tövig merülök a testében, miközben próbálom hozzá szoktatni az érzéshez, próbálom a kéjjel ismét elködösíteni az agyát, hogy véletlenül se a fájdalmat érezze, hanem csak is azt a mindent elsöprő érzést, amit akkor érzett, mikor leszoptam.

Hatalmas türelmem van, ami most derült ki igazán. Ez a szűk forróság, ami körbevesz, valami eszméletlen érzés és folyamatosan arra késztet, hogy ne álljak, hanem kezdjek el mozogni benne durván és kíméletlenül. Viszont, van akkora türelmem és önkontrollom, hogy ne tegyek vele ilyesmit, hogy véletlenül se bántsam meg az alattam fekvő partneremet, aki a sok kényeztetés és a türelmem által, végre újra tudja élvezni az együttlétünket. Mikor lök egyet a csípőjével, elkezdek benne mozogni, amitől már is egy sóhajt hallat, én pedig összepréselem ajkaimat, hiszen még mindig hihetetlenül szűk és forró. Elképesztő érzés, komolyan mondom. Újabb csókokkal illetem az ajkát, majd a bőrét a nyakán és a mellkasán, mígnem elhajolok tőle és mindkét lábára ráfogok, úgy húzom, hogy szinte feküdjön a székben, combjait is a széknek a két karfájára szorítom, amiken így megtámaszkodom, majd úgy kezdem a csípőmet mozgatni, egyre mélyebbre és mélyebbre juttatva a színes farkamat a testében. Vicces látvány, ahogy a festék fokozatosan eltűnik rólam, hogy mind-mind az ő kis izomgyűrűjén rakódjon le, vagy épp az ő kis forróságában. Biztos vagyok benne, ha a szex után megnézném a kis bejáratát, ugyan olyan színes lenne, mint amilyen a farkam volt.

Hangosan felvinnyog az új póz általnyújtott kéjtől, ahogy így folyamatosan el tudom érni benne azt a pontot, amit nem rég az ujjaimmal kényeztettem benne. Vinnyogásából lassan hangos nyögés, néha sikkantás lesz, mikor egy erősebb és vadabb lökéssel eltalálom benne a prosztatáját. Ujjaival vadul a szék bőrborításába mar, ajkai közül pedig folyamatosan nyögést hallat már, a mozgásomnak megfelelő ritmusban. Tekintetemmel végig nézek rajta, elkönyvelve magamban ténylegesen, hogy Taehyung csodálatos. Olyan érzésem van, hogy számomra ő lehet a tökéletes partner, akit nem engednék el soha. Magam mellett akarom tudni, míg világ a világ. Megnyalom kiszáradt ajkaimat, végül megállok benne és lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam. Türelmetlenül a csókba nyöszörög, de viszonozza azt, valami elképesztően nagy hevességgel. Újabb mosolyt csal az arcomra, így elhajolva tőle, mozgásomat folytatom, de jóval gyorsabban, mint eddig. Nyögései is felgyorsulnak, majd egyre hangosabban lesznek, ahogy gondolom kezdi elérni a végét a menetünknek, azonban, a kisördög nem nyugszik bennem. Mielőtt elélvezhetne, mélyen megállok benne, amire a reakció már is egy hangos tiltakozó nyögés.

– Nee! Yoongih! Könyörgömh! – szólal meg, arcára azonnal kiül a szenvedés, makkja is vérvörös már a kielégületlenségtől.

– Könyörögsz? – kérdezem, lenézve rá, folyamatosan az arcát vizsgálva, amire kiül a kéj, a düh, a szenvedés és a vágy.

– Könyörgöm… – nyüszít fel újra, tekintetét az enyémekbe fúrva. Teljesen olyan így, mint egy könyörgő kiskutya. Ezek a szemek, valami csodálatosak.

– Legyen hát – morgom a választ, végül teljesen kihúzódok belőle, amit ő már is félre ért. Hatalmas, ijedt szemekkel néz rám, mintha csak így akarnám hagyni őt, de eszemben sincs. Felemelem a székből, magamhoz húzom testét, hogy erőteljesen megcsókoljam, így helyet cserélek vele, majd a székben helyet foglalva, az ölembe ültetem. Óvatosan megemelem a csípőjét, aztán a bejáratához helyezve a makkomat hagyom, hogy ráüljön, magába fogadva ezzel a hosszamat. Felnyögök és hátra vetem a fejem, vele együtt, ami valami csodálatos. – Fejezd be – suttogom bőrére, ahogy magamhoz húzom, majd a vállába harapva, hagyom, hogy elkezdjen mozogni rajtam. Felnyüszít, aztán gyors tempót kezd el diktálni, ahogy meglovagol, közben én is fellökdösöm a csípőm, hogy elérjem gyönyörközpontját, ami sikerül. Szemei sarkában hatalmas könnyek ülnek meg, ahogy kezdi érezni most már tényleg a menetünk végét. Torkán végig nyalok, majd átkarolom egyik kezemmel a derekát, míg a másikkal a merevedésére fogok, hogy azt mozgatni kezdjem rajta. Testünk egyszerre mozog, egyszerre vonaglik, bőrünk egymásnak feszül, ezzel végig gördülnek rajtunk az izzadságcseppjeink, amik néhol mohón kapcsolódnak egybe, akárcsak mi ketten. Szemeiből néhány könnycsepp szökik meg a kéjtől, amik magukba gyűjtik a fekete festéket a szeméről, hogy azok végig folyjanak az arcán, ezáltal elmaszatolt fekete csíkot húzzanak végig a szemétől. Tény, hogy az elmaszatolódott festék undorító tud lenni, de ez a helyzet kivételes. Egyszerűen gyönyörű, tekintve, hogy a kéjes, sós könnycseppjei miatt maszatolódnak el, ami a túlzottan jó szeretkezésünk eredménye. Ajkaimmal folyamatosan csókolom, ahogy nem tudok betelni a bőrének ízével, kezem folyamatosan mozog a merevedésén, testünk pedig folyamatosan szinkronban mozog, ahogy a vágy egyre csak visz minket előre. Hangunkat folyamatosan hallatjuk, egyre hangosabban és hangosabban, mígnem a kisebbik háta úgy feszül kezembe, mint egy tökéletes íj, fejét hátra veti, ajkai elnyílnak, szemei is felakadnak. Ahogy mindezt végig nézem, ahogy látom az orgazmus közben produkált arckifejezését, hirtelen megérzem hasamban azokat a bizonyos pillangókat. Azokat a pillangókat, amikről a múltkor az a srác is írt. A másik torkát egy hangos sikítás hagyja el, ahogy a markomba és a hasfalamra élvez, így a látvány és az érzés hatására, nekem sem kell sok, hogy egyenesen belé ürítsem magomat, egy hangos nyögés kíséretében, még utolsó levezető mozgásokkal fűszerezve meg ezt az együttlétet.

A szobát már csak a hangos lihegésünk tölti meg, ahogy próbálunk mind a ketten lenyugodni. Homlokomat az övének döntöm, úgy figyelve gyönyörű arcát, amin tökéletesen látható a kielégült arckifejezése. Pilláit lehunyva tartja, miközben hozzám bújik,­ akárcsak egy kiscica. Végig simítok az oldalán, ahogy várok vele, hogy mind a ketten kifújjuk magunkat.

– Szeretlek, Yoongi – hallom a suttogást, amit a fülembe intéz. Szinte azonnal hatalmas szemekkel nézek rá, de ő ezt nem láthatja. Nos, én nem gondoltam komolyan, hogy talán szeret és emiatt volt rám mérges, de még is úgy néz ki, hogy a megérzéseim baromira jók, nagyon jól működnek, de én nem figyelek rájuk. Viszont így már értem, hogy miért mondta azokat, hogy miért volt rám mérges. Hát azért, mert nem tudta elviselni, hogy figyelmen kívül hagyom és úgy bánok vele, mint... nos ahogy nem illik. Mert ő tényleg megmutatta a szeretetét, de én mindig figyelmen kívül hagytam. Azonban, valahogy úgy érzem... úgy érzem, hogy ezentúl nem így lesz. Ezek a pillangók a hasamban egyáltalán nem akarnak szűnni, a szeretlek szó hallatán pedig azóta is az a boldog érzés fog el, amiről tudom, hogy csak egyet jelenthet. Én is szeretem TaeTaet. Viszont a kérdés az, hogy mióta? Talán azóta, amióta csak ő töltötte ki minden gondolatomat, mikor nem múlt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna rá, hogy ne morgolódtam volna nélküle. Igen, ő az, akit már nem csak kedvelek, hanem szeretek. A saját érzéseimet is félre értettem, mert én Min Yoongi, egy idióta vagyok.

– Én is, TaeTae. Én is – suttogom az ajkára, amit megcsókolok, hogy ezzel is biztosítsam a szavaimat a számra, amit talán már nem is kéne, mert tudja.