Dirty price - VHope (5/?)

Cím: Dirty price

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ??

Besorolás: +18

Műfaj: AU, Sötét, 

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; a szereplők jelleme nem egyezik a valósággal; erőszak, erotikus tartalom, YAOI
Összefoglalás: Taehyung az egyik leghíresebb maffiavezér, akitől mindenki retteg - még az is, aki csak hallott kegyetlenségeiről, vagy módszereiről. Szép, karakteres, szemgyönyörködtető arca ellenére szívtelen, nem ismer könyörületet, imád gyilkolni, és fájdalmat okozni, szenvedésre ítélni azt, aki nem tiszteli őt, vagy aki tartozik neki - esetleg ujjat húzott vele. Jung Hoseok, sajnálatos módon nem csak tartozik Kim Taehyungnak, de alábecsüli, ráadásul nem tiszteli úgy, ahogy a férfi azt elvárná...  

Hozzáfűzés: Itt is itt a folytatás. :3 
Reméljük, tetszeni fog nektek! :3 
Jó olvasást! <3

Nana írja Taehyungot!
Noriko írja Hoseokot!

Taehyung

Azt hittem, megbolondulok, mind a dühtől, mind pedig a fájdalmas, feszítő érzéstől, amit az alfelemben okozott az ujjaival. Hiába próbáltam megtenni bármit, egyszerűen nem tudtam szabadulni, ez pedig mérhetetlenül dühített, és emellett kétségbe is ejtett, hiszen borzasztóan gyenge voltam, és már a sírás kerülgetett a felgyülemlett, negatív emócióktól, amik folyamatosan cikáztak a mellkasomban, lekúszva egészen a hasamig. Nem, egyáltalán nem élveztem már, amit csinált, őt, úgy éreztem, hogy minél hamarabb essek túl rajta. Nem tudok mit tenni, nem tudok szabadulni, nem tudok ellent mondani sem, annyira el voltam gyengülve, így... arra próbáltam gondolni, hogy mihamarabb túl vagyok rajta, annál jobb, aztán szent biztos, hogy olyan büntetésben lesz része, amit egy életen keresztül sem fog kiheverni. Nem vagyok az a fajta, akivel szórakozni lehet, és most talán sikerült becserkésznie, sikerült dominálnia felettem, sikerült engem alsórendűbbnek kezelnie, de ez nem marad így, és szent biztos, halálosan biztos, hogy rohadtul meg fogja még ezt bánni.

– Rohadék – sóhajtottam erőtlenül, oldalra döntve a fejemet, mikor mélyebben tolta fel belém három ujját. Összerezzentem, s összeszorított szemekkel tűrtem, amit tett, beharapott alsó ajakkal. Legszívesebben lerúgtam volna magamról, de annyira gyenge, annyira elanyátlanodott voltam, hogy még csak megemelni sem tudtam a lábaimat. Egyszerűen nem tudtam, hogyan keveredhettem ebbe a helyzetbe, hiszen engem még soha, soha senki nem próbált meg így megszégyeníteni, és őszintén, nem az zavar, hogy be van kamerázva a szoba, az sem zavar, ha esetleg látják, mi történik, engem a saját önbecsülésem, büszkeségem, és egoizmusom megtörése zavart hihetetlenül.

– Na, élvezd, nem rossz ez. Én még gyengéd is vagyok hozzád képest – nyalta meg a nyakamat ütőeremnél, finoman meg is harapdálva a bőrömet.

– Leszarom – pihegtem, összevont szemöldökkel, még mindig összeszorított szemekkel.

– Na, ne legyél ilyen. Tetszeni fog, hidd el – súgta nyakam érzékeny bőrére, majd lassan szöget váltott ujjaival, úgy mozgatva bennem őket, azonban hirtelen olyan pontot talált el bennem, amitől megfeszült az egész testem, és egy elhaló, rekedtes nyögés hagyta el az ajkaimat, miközben kipattantak a szemeim, és egyenesen a plafon irányába szegeztem őket, ívben feszülő háttal. – Megvagy – kuncogta, folyamatosan azt a pontot ingerelve bennem.

– Ha... ennek... vége... megöllek! – nyögtem, elhaló sikollyal a szavaim végén.

– Már, ha lesz erőd mozogni egy kiadós kefélés után – kuncogta, megharapdálva a fülcimpámat.

Hoseok

– Esküszöm, hogy ezután... tényleg véged! – sziszegi, felemelve a fejét, hogy a szemeimbe nézzen, csak az a helyzet, hogy nem tudom perpillanat komolyan venni. Ez a kipirult arc, a kéjes tekintet és az az édes nyögés, mikor testében megnyomogatom azt a pontot, valami fenomenális.

– Először is, inkább sikíts alattam, utána bosszankodj – kuncogom, azzal picit erősebben tolom vissza ujjaimat a testébe, kissé durvábban eltalálva a prosztatáját, amitől szabályosan felsikít, háta pedig ívben feszül meg. Több sem kell, hogy a nyakába csókoljak, aztán lejjebb haladva a mellbimbóit vegyem kezelésbe. Érzem, ahogy merevedése újra az ölemnek dörzsölődik, ez már is egy halk morranást vált ki belőlem, fogaimmal már is a kis kavicsra harapok, ő pedig ezt egy hangosabb nyögéssel díjazza. Nem is értem, hogy tudott megfektetni, mikor ilyen édes. Bár tény, hogy van hatalma, van mindene ami miatt félni lehet tőle, de most egyáltalán nem félelmetes, hanem aranyos.

Amint kellően előkészítem, érzem, hogy ujjaim körül eltűnik az az erős szorítás, mint ami eleinte alig engedte, hogy szabadon mozgassam őket benne. Folyamatosan nyögdécsel, arca ha lehet már ennél is vörösebb, mint volt, tekintetében pedig a bosszúság helyett, már csak is a jóleső érzést, azt a mérhetetlen kéjt lehet felfedezni, olyat, amilyet eddig még nem. Lehajolva hozzá, gyengéden megcsókolom ajkait, ő pedig azonnal viszonozni kezdi azt nekem, belesóhajtva csókunkba, mikor kihúzom belőle ujjaimat.

– Máris. Mindjárt megkapod – vigyorgok ajkára, hiszen hiába volt ez a nagy fenyegetőzés és ez a nagy vehemencia, annak mostanra már semmi nyoma. Helyette azt várja, hogy végre betegyem, hogy végre megtapasztalja azt az érzést, amit én is, amikor elvette tőlem azt, amit most én veszek el tőle.

Levetve utolsó ruhadarabjaimat is, a szekrényen lévő síkosító tubusért nyúlok és nyomva egy keveset az ujjaimra, bekenegetem nyílását, majd a saját férfiasságomat is, amit bejáratához illesztek. Lehajolva hozzá, ismét megcsókolom, végül a lehető legnagyobb gonddal merülök el testében. Tudom, hogy ő durva volt, de én nem vagyok olyan, mint ő. Elérem, hogy megbolonduljon tőlem.

Hangos nyögéssel nyugtázza, mikor tövig merülök benne, így megállva várok, hogy hozzászokjon méretemhez. Látom az arcán, hogy nem a legkellemesebb neki, de még is, mikor már elkezdek benne mozogni, hallom, ahogy jólesően felsóhajt, majd felnyögve néz íriszeimbe, szenvedéllyel és erotikával túlfűtve, amitől úgy érzem, hogy mindjárt az eszemet vesztem. Ujjaimmal a csípőjére marok, majd úgy húzom magamhoz, ahogy a tempómon gyorsítok, hiszen hihetetlenül jó teste van. Szűk és forró, pont amilyennek lennie kell. Ha ennek vége, tudom, hogy végem, de nem érdekel. Megszereztem, az enyém lett, még ha az akarata ellenére is, de így lett. Viszont... aggaszt, hogy egyre lázasabb már ettől is. Csípőjéről elveszem kezem, majd felvezetem az arcához, ujjaimat a homlokára, majd az arcára fektetve, hogy megnézzem, milyen is a láza, de szinte süt. Francba…

Taehyung

Mikor tövig elmerült bennem, kellemes érzés járta át a testemet amellett, hogy kicsit természetesen fájt is. Azonnal a vállaiba martam körmeimmel, pihegve, remegve alatta, hiszen túl intenzív volt az érzés, mind a fájdalom, mint a gyönyör, ugyanis nem hittem volna, hogy jól eshet az, ha egy férfi pénisze a fenekemben van, de... jelen esetben tényleg jól esett.

Úgy remegtem alatta, akár a nyárfalevél, főleg akkor, mikor elkezdett bennem mozogni, miközben ujjaival a csípőmre mart, mélyeket nyögve és morranva felettem. Folyamatosan nyöszörögtem, sóhajtoztam, martam körmeimmel a bőrét a vállán – már, amennyi erőm volt hozzá –, és minden egyes gondolat kiszállt az elmémből. Eszembe sem jutott már a düh, a méreg és az agresszió, már el is felejtettem, milyen büntetést is ígértem neki alig tíz perccel ezelőtt, pedig tényleg komolyan gondoltam akkor perpillanat, de most? Nem... most csak azt a hihetetlen gyönyört akartam hajszolni, ami idővel egyre, és egyre intenzívebben próbálta szétfeszíteni a mellkasomat.

Mikor gyorsított mozgásán, élesen felnyögtem, ívben feszítve a hátamat, mire elvigyorodott, de akkor hirtelen eltűnt a vigyor arcáról, majd szabad kezével az arcomat kezdte tapogatni, én pedig, mint egy kismacska, érintésébe bújtam, miközben ujjaimmal ráfogtam kézfejére, szorosabban tartva azt az arcomhoz, sóhajtozva, nyögdécselve tenyerébe, lehunyva a szemeimet.

– Tűz forró vagy – nyögte, mire felnyitottam láztól csillogó szemeimet, és abban a pillanatban eltalálta bennem azt a pontot, amit még az ujjaival is sikerült izgatnia. Ezt követően azonnal felkiáltottam, az egész testem megvonaglott, a szemeim felakadtak, ugyanis olyan érzés kerített hatalmába, mintha elélveztem volna, pedig nagyon jól tudtam, hogy még nem jártam a határ közelében, de annak a pontnak a cirógatása hasonló érzés volt, mint az orgazmusé. Megőrjít.

Fellöktem a csípőmmel, ő pedig elhúzta arcomtól a kezét, majd egy mély morranás mellett mart a merevedésemre ujjaival, másik kezével a combomat markolva, vadul, kíméletlenül csapódva a testembe, folyamatosan ingerelve a prosztatámat, és kezével a merevedésemet. Éreztem, hogy nem sok lesz hátra, hogy már csak pár pillanat, és elélvezek, ennek hatására pedig a szívverésem is felgyorsult, a testem szüntelenül remegett, vonaglott, közben pedig végig a foglyom szemeibe néztem, könnyektől csillogó íriszekkel.

Hoseok

Tény, hogy aggódok érte, nem is kicsit, de így... így hihetetlenül gyönyörű, ahogy csillogó szemekkel néz rám, ahogy tekintetét az enyémekbe fúrja... egyszerűen csodálatos. Lehajolva hozzá, már is ajkaira lehelek egy puszit, amiből végül egy szenvedélyes csók lesz, így nyakamat is azonnal átkarolja. Nem tudom, hogy mikor szabadult ki az inge fogságából, de nincs ellenemre, hiszen most ő karolja az én nyakamat és némán epekedik azért, hogy eljuttassam az aktusunk végéhez. Nem kell tovább könyörögnie, hiszen pár erőteljes lökéssel és ujjaim mozgatásával a férfiasságán, már is egy hangosabb sikolyt csalok elő belőle, ami zene füleimnek, látványa pedig igazi pluszként ér, aminek hatására én egy hangos, mély nyögés kíséretében élvezek forró testébe. Halkan zihálva nézek le testünk közé, ahol ondója díszeleg bőrünkön.

Elmosolyodva hajolnék le, hogy egy csókot kezdeményezzek s mikor ez megtörténik, meglepődve nyitom fel pilláimat, hogy megnézzem, miért nem csókolt vissza. A helyzet az, hogy láthatóan elájult, gondolom a láz miatt, ami még mindig égeti a testét. Több sem kell, hogy kihúzódjak belőle, azzal a fürdőbe sétáljak, majd egy vizes ruhát kihozva, megtisztogatom magamat is, majd egy tisztával az ő testét is. Aggódva tapasztom ujjaimat a homlokára, hiszen még mindig tűzforró. Ismét kisietek a fürdőbe, aztán egy törölközőt bevizezve, beviszem azt hozzá és a mellkasára tekerem, végül egy kisebb ruhát a homlokára teszek, hogy ha már nem hoztak a kedves őrei gyógyszert, akkor valahogy így vigyem le a lázát.

Persze, megtehetném azt is, hogy hagyom meghalni a láztól, de ez egy pillanatig sem fordul meg a fejemben, ugyanis nem vagyok egy szívtelen alak, meg aztán... ha kegyetlen is velem, tud aranyos is lenni, amit most megtapasztalhattam nála. Halványan elmosolyodom, aztán az ajtóhoz sétálok, hogy kinyissam azt. Tudom, hogy itt vannak az őrök, így mikor az egyik rám fogja a fegyverét, komolyan nézek a szemeibe.

– Lázcsillapítóra van szükségem. A főnökötöknek kell – mondom teljesen komolyan, így ahogy kitárom az ajtót és megmutatom a pihegő, lázas másikat, az egyik őr, azonnal elhagyja a helyét, hogy hozzon egyet. Még jó, hogy ezeknek van valamennyire eszük. Így, amint megkapom azt óvatosan felültetem és gyengéden megpofozgatom, hogy térjen magához. Mikor résnyire kinyitja könnyes szemeit, végig simítok arcán, így tenyerembe úgy bújik bele, mint egy édes kiscica.

Törődésre vágyik, látszik rajta. Tehát, amit mutat az a kemény külső, az mind csak egy fal? Lehetséges, hiszen most rendkívül édes.

– Nézd, ezt be kell venned – mutatom fel neki a gyógyszert, de ő nem mond semmit, csak némán pislog, könnyes szemekkel figyelve engem, homlokáról még a vizes ruha is leesik, amit kuncogva teszek vissza. – Aranyos vagy, de most, vedd ezt be – adok egy puszit az ajkára, végül párnácskái közé nyomva a pirulát, egy kis vizet is öntök a szájába, amit minden gond nélkül lenyel.

– Ügyes vagy, most pedig pihenj még egy kicsit. Utána megbüntethetsz – mosolygok rá, ismét végig simítva babaarcát, ami annyira gyönyörű, még mindig. – Bármi kell, szólj – szuszogom forró ajkára, amit ismét megcsókolok, úgy döntve el az ágyban, majd mellé feküdve, magamhoz húzom. Tény, alapból nem tennék ilyet vele, de most beteg. Most kivételesen aranyos így megérdemli, hogy én is cuki legyek vele. Ha mástól nem kap elég szeretetet, hát tőlem most kap egy keveset, noha én mégsem szeretem.

Taehyung

Nem hittem volna, hogy ember érezheti magát ennyire szörnyen, pedig igen, itt voltam rá, az élő példa. Azt hittem, megbolondulok, annyira fájt a fejem, ráadásul, ha az nem lenne elég, még a fenekem is majd' szét akart szakadni, de attól függetlenül értékeltem, hogy Hoseok adott nekem egy gyógyszert, ugyanis az talán valamelyest segít rajtam. Már bántam, hogy nem hallgattam Jiminre, ugyanis, ha kivételesen, de megfogadom a tanácsát, most nem itt feküdnék, azután, hogy meg lettem dugva, holt lázasan, alig tudva a világomról.

Szívesen ellöktem volna magamtól a férfit, hogy hagyjon engem békén a picsába, de annyira gyenge voltam, annyira erőtlen, hogy bármennyire égtem a vágytól emiatt, nem tudtam volna megtenni. Igaz, tény, aranyos, kedves volt, ahogy magához húzott, ahogy megölelt, és kedvesen, udvariasan viselkedett velem, de könyörgöm! Egy maffia vezér vagyok, és valahol mélyen hiába esik jól, ez nem helyes! Egyáltalán nem helyes...

Felsóhajtottam, majd összeszorítva a szemeimet, lassan a mellkasára helyeztem ujjaimat, azzal a lendülettel pedig kissé eltoltam magamtól, már amennyire sikerült, ő pedig kíváncsian nézett rám, hatalmas nagy szemekkel, de nem hagytam, hogy kérdőre vonjon, ugyanis ezután kikászálódtam az ágyból. Nagyon nehezen mozogtam, borzalmasan éreztem magam, de maffia vezér vagyok, ne kényeztessen engem senki úgy, mint egy kiskutyát.

Még az sem tudott meghatni, hogy az ondót éreztem csordogálni a combomon, egyszerűen nem érdekelt. Majd, ha visszaértem a szobámba, akkor megfürdök, a ruhákat pedig ki lehet mosni, de most túl kótyagos voltam ahhoz, hogy ilyesmikkel foglalkozzak.

Lassan bújtam bele alsómba, később pedig nadrágomba, halkan szuszogva, gyorsan véve a levegőt, ködös szemekkel nézve magam elé, s mikor felálltam az ágyról, hogy felvehessem az ingemet, Hoseok hangja megakadályozott:

– Szerintem pihenned kellene.

– Te csak kussolj. Örülj, hogy szarul vagyok, mert most... golyót eresztenék a fejedbe – fordultam felé, elkezdve begombolni az ingemet.

– Jobb, ha pihensz, nagyon rosszul nézel ki - ült fel, kissé ijedten nézve rám. – Biztos van negyven körül a lázad, ülj le, legalább várd meg, amíg hat a gyógyszer. – Megemeltem a szemöldökeimet erre a kijelentésre.

– Mit törődsz te velem? Foglalkozz a szökéseddel, vagy tudom is én, engem meg hagyj – szuszogtam, s mikor végeztem az utolsó gombommal, elindultam az ajtó felé, ingatag, nehezedő lábakkal.

– Maradj, jó? Csak egy kicsit!

– Mit törődsz te velem, ha?! Baszd már meg, kétszer meglőttelek, megaláztalak, megerőszakoltalak, fogva tartalak, viselkedj már normális ember módjára, baszd meg! – üvöltöttem, teljesen kikelve magamból. – Egy normális ember nem dugna a fogva tartójába lázcsillapítót, és bírná maradásra, mikor beteg! Így izgalmas sem vagy, csessze meg! – sziszegtem ingerülten, felé fordulva.

– Sosem voltam normális…

– Azt látom. Most pedig fordulj meg, egy hét, jövök és kur... – Elvágták a fonalat. Elsötétült előttem a világ.