Pet - TaeKook (12/?)

Cím: Pet

Alkotó: Nana & Nóri 

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +16!

Műfaj: AU, humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; kiskutyus TaeTae; bromance

Összefoglalás: Jungkook egy aránylag fiatal felnőtt férfi, aki gazdag, viszont ilyen-olyan betegsége miatt nem nagyon dolgozhat irodákban, fizikai munkát végképp nem vállalhat, csak a saját otthonában. Az apjának segít be a munkában, könyvelésekkel és papírmunkákkal. 

Taehyung pedig egy huszon éves fiatal srác, akinek a szülei meghaltak. Egyik reggel pedig egy aukción ébred, ahol őt árulják...  Katt az olvasáshoz ---->>

Hozzáfűzés:  Éééés itt a folytatás! :D Most már lassan beindulnak az események és reméljük, hogy tetszeni fog nektek ez a rész is. :)

Én (Nana) írom Jungkookot!
Nóri írja Taehyungot! 

Taehyung

Ez most komoly? Mi a fene fog még jönni? Esküszöm, hogy ez a ruha teljes mértékben el van átkozva, hiszen ha magamra veszem, biztos vagyok benne, hogy valaki be fog lépni ebbe az Isten verte házba, hogy meglássa, amint én ebben a göncben flangálok, ami nem mellesleg, nem is áll jól. Még, ha jó lenne, azt mondanám, hogy okés, de így…

– Azt tudtam, hogy jól fogjátok érezni magatokat, de hogy ennyire – neveti Hoseok, miközben leül az asztalhoz, Jungkookkal szemben. Halk sóhajt eresztek meg, hiszen ez gáz. A végén azt hiszi, hogy én vagyok alul, holott ez baromság.

– Minek köszönhetem a látogatásodat, ebben az épp megfelelő pillanatban? – kérdezi a gazdim ironikus hangnemben, amit Hoseok azonnal egy jókedvű kacagással nyugtáz.

– Csak a szülők ki vannak akadva, hogy homokos a fiúk. Azt akarták, hogy beszéljek a fejeddel, de mikor megmondtam nekik, hogy én támogatom a döntésed, szinte vérben forgott a szemük, vagyis apának – neveti, miközben az asztalra könyököl, én pedig szemeimet megforgatva várom, hogy főjön az a nyomorult kávé. Most komolyan, ennél jobban már el sem vehetnék a férfiasságom. Csoda, hogy nem vesz nekem egy magassarkút, amiben naponta ki kéne szolgálnom, bár...

Lassan rásandítok a másikra, aki mosolyogva beszélget Hobival, aminek már nem is figyelek a szövegelésére, sőt, semmire. Végig az van a fejemben, hogy visszanyal a fagyi Jungkook részére. Ebben a göncben akar látni? Erre akarja kiverni a farkát, talán meg is fektetni? Nos, az utóbbi valószínűbb, hiszen mielőtt Hobi beállított, az a tekintet mindent elmondott, ahogy végig mért. Tudom, hogy kíván, csak úgy, mint ahogyan én is kívánom őt, azonban a dominanciámból nem kívánok lejjebb adni, sőt! Ma én leszek a faszi az ágyban, én leszek az, aki beveri neki a lompost, aki alatt sikítani fog. A gondolatra, hatalmas vigyor húzódik az arcomra, ám nem a legaranyosabb fajtából, hanem a lehető legrosszabból, a legperverzebből. Igen. Amint Hoseok elmegy, elcsavarom ennek a kis hülyének a fejét, majd az ágyban megmutatom neki, hogy engem ne gyömöszöljön női ruhába, hiszen neki ezerszer jobban állna, mint nekem.

– TaeTae, hol az a kávé? – hallom meg a hangját, én pedig vigyoromat eltüntetem az arcomról, hiszen jobb, ha semmit sem sejt a tervecskémről. Erősebb és férfiasabb vagyok, mint ő, azonban, talán egy kis ribanckodás belefér, hogy elhiggye, ő lesz ma felül, pedig nem. Ó, de még mennyire nem. Ma nem leszek kikötve, nem lesz erőfölényben, nem, semmi ilyesmi nem fog történni.

– Itt van – fordulok meg, egy gyengéd, szelíd mosollyal ajkaimon, azzal odaviszem a kávét az asztalhoz, de mielőtt az a falapot érné, "vééééletlenül" kiborul, így végig folyik a forró, fekete nedű az asztalon, egyenesen Jungkook ölébe csordogálva, beszínezve nadrágját a kávéval. Azonnal felszisszen, Hobi pedig elneveti magát.

– Baszd ki, ez forró! – nyüszít fel, mire azonnal egy gonosz mosoly villan át az arcomon, amit nem láthat.

– Ne haragudj, nem pincérnek születtem – nyüszögök, eljátszva, azt a TaeTaet aki ilyenkor bocsánatkérően hajbókol, és bocsánatkérően beszél. – Várj! – szólok rá, ahogy azonnal a papírtörlőért nyúlva, odasietve letörlöm az asztalt, majd annak szélét, végül lesiklik kezem az öléhez, végig húzva rajta a papírtörlőt, hogy valamennyire felszívassam vele a kávét. Azonnal hatalmas szemekkel néz rám, míg én beharapott alsó ajakkal nézek a sötétbarna íriszekbe. – Ne haragudj, remélem még rendben van – szuszogom, gyengéden megmarkolászva nadrágon keresztül a csomagot, ezzel "feláztatva" a még nedves nadrágot. Szinte azonnal a levegőért kap, így mielőtt túlságosan jól érezné magát, elveszem kezem tőle, azzal lehajolok, és bebújva az asztal alá, feltörlöm a padlóról is a kiömlött kávét, végig a szemeibe nézve, alsó ajkamat harapdálva, "bocsánatkérő" kifejezéssel az arcomon. Felhúzom, aztán megdugom!

Jungkook

Hogy ez mekkora egy... – Azonnal mélyen fel kellett sóhajtanom, majd elszámolnom magamban tízig, nehogy esetleg nagyon csúnyán megjárja és kizavarjam a házból. Mivel Hoseok itt volt, valamelyest tekintettel voltam arra, hogy nem illik túl durván viselkednem Taehyunggal, ha vendégem van, de legszívesebben megrugdaltam volna az asztal alatt, főleg, amiért ilyen incselkedően nézett rám, miközben törölgette fel a padlóról a kávéfoltokat. Egy szemtelen kis görcs, az egyszer biztos. Ráadásul még az a mocskos ruha is rajta volt, így ha az nem lenne elég, hogyan viselkedett és nézett rám, még az a gönc is bőven rátett egy lapáttal, amit ugyan, én erőszakoltam ki, hogy vegyen fel. Már ezerszer megbántam, ha nem többször, ez idő alatt.

– Ne nézd ilyen szigorúan, előfordulnak balesetek – mosolygott Hoseok, mire megforgatva a szemeimet emeltem rá újra az íriszeimet, próbálva figyelmen kívül hagyni az ajak harapdáló Taehyungot, aki túl szexin próbálja meg felnyalatni a kávét a rongyával. Hihetetlen ez a srác, komolyan mondom. Szerintem ilyen gyerek, mint ő, száz évente egyszer születik, az egyszer biztos…

– Nem volt ez annyira baleset – szuszogtam, megemelve a szemöldökömet, ezt követően kedves Taehyung is kikászálódott az asztal alól, majd egy újabb bögréért indult, hogy azt töltse meg forró kávéval, de ha azt is rám borítja, az egyszer biztos, nem teszi zsebre. Kivágom úgy, mint kiscicát kakilni, és csak kaparhat az ajtóm előtt, hogy engedjem be. Kedvelem, kedvelem, de mindennek van egy bizonyos határa. – Viszont én elmegyek, átöltözöm, addig Taehyung, kérlek, ne bénázz – mormogtam, felállva az asztaltól, elrugaszkodva a székről, hogy a szobámba vehessem az irányt.

– Nem is bénázok – mondta bágyadt hangján, mire hátra néztem rá, megemelve a szemöldökömet.

– Dehogynem. Most pedig adj Hoseoknak kávét, ne borítsd ki! Mindjárt jövök – néztem végül Hoseokra egy halvány mosollyal, azzal a lendülettel pedig a hálószobámba indultam, hogy kellő kényelembe átöltözhessek. Esetleg olyanba is, ami nem bánja, ha egy kicsit piszkos lesz, mert ahogy elnézem, Taehyung huncut napját éli.

Lehet, jobb lett volna, ha mégis csak átveszi azt a ruhát. Kár, hogy nem engedtem neki, ugyanis valahonnan kezdtem sejteni, nagyon nem ártatlan a mai napon...

Taehyung

Tekintetemmel végig követem útját, míg felsétál a lépcsőn, egészen a szobájáig, majd eltűnik annak ajtaja mögött. Megnyalom ajkaimat, végül kitöltöm a kávét Hoseoknak, azzal odaviszem neki és leteszem az asztalra.

– Köszönöm – mosolyodik el, ahogy elveszi a kávét, így én is egy mosoly kíséretében bólintok egyet.

– Egy perc és jövök – mondom Hoseoknak, aki csak elneveti magát.

– Menj nyugodtan – kacsint egyet, mintha tudná, hogy mit is akarok, bár kétlem, hogy ne vette volna észre, hogy miként néztem végig a másik távozását. Egy bólintás kíséretében felmegyek a másikhoz, aki jelen pillanatban egy szál alsógatyában keres váltó ruhát. Megnyalom ajkaimat, miközben közelebb sétálok hozzá, majd átölelem hátulról, szorosan magamhoz húzva. Ijedtében megugrik, aztán felém fordítja a fejét, amiért én egy mosollyal üdvözlöm, végül ajkaimat a vállához érintem, úgy csókolgatva végig a bőrét.

– Egyedül hagytad Hobit? – vonja fel egyik szemöldökét.

– Ühüm. Azt mondta, hogy jöjjek fel nyugodtan – válaszolom, miközben tenyeremmel végig simítok a mellkasán, le a hasára.

– Ha azt is mondta, nem illik egyedül hagyni. Menj vissza, én is mindjárt megyek – sóhajt egyet, de mintha meg sem hallanám, vállára újabb csókot lehelek, majd felhaladok a nyakára, aminek következtében libabőrös lesz. Tudom, hogy ezt imádja és persze azt is tudom, hogy most nem csinálhatunk semmi olyat, míg itt van Jungkook bátyja. Viszont, attól még felhúzhatom.

– Hallod? Most nincs itt ennek az ideje. V, ha nem engedelmeskedsz, én… – elhallgattatom, mikor felém fordítom az arcát és én is előre hajolva megcsókolom az ajkait, amit azonnal viszonozni kezd.

– Még nem tanítottál be, honnan tudhatnám, hogy mikor van itt a játék ideje és mikor nincs? – kuncogom azokra a cseresznye vörös ajkaira, amiket imádok csókolni. – Ja, és azt tegyük hozzá, hogy még nem tudsz nekem parancsolni – suttogom fülébe, azzal tenyeremmel lesimítok alhasára, ujjaim pedig az alsója alá kúsznak, épp hogy csak megérintve férfiasságát. Hallom, ahogy felsóhajt, majd megremeg a karjaim között.

– Ezért még nagyon rosszul jársz – sziszegi, majd egy halk nyögést ereszt meg ajkain, amint végig húzom ujjaimat a hosszán.

– Ó, rettegek – szuszogom nyakára, amit ismét végig csókolgatok, egészen a füle tövéig, ujjaimmal pedig folyamatosan a férfiasságát simogatom, mígnem azt érzem, hogy kezd keményedni. Alig értem hozzá, ez vicces. Gondolatomnak hangot is adok egy halk nevetés kíséretében. – Milyen gyorsan reagálsz – nyalom meg bőrét, majd az ölelő karommal szintén simogatni kezdem a mellkasát, addig, míg el nem kapom az egyik aprócska mellbimbóját, amit szintén ingerelni kezdek.

– Jungkook, ha végeztél lenne valami, amit meg kéne, hogy beszéljünk! – szól fel a másik bátyja, aminek hatására megeresztek egy gonosz mosolyt.

– Ó, azt hittem, hogy több időnk marad. De mindegy… – szuszogom nyakára, amire hintek még egy apró csókot, végül eltávolodva tőle, lehúzok a konyhába, mintha mi sem történt volna. Biztos, hogy ezért kapok a fejemre, de nem baj, megéri. Kurvára megéri.

Jungkook

Azt hittem, kifilézem, nem viccelek. Mégis, hogy volt pofája ennyire felhúzni, majd mintha mi sem történt volna, így tit hagyni?! Egyszerűen, ez már több, mint pofátlanság! Hihetetlen dühös lettem, amellett pedig csalódott is, de nem tudtam mit tenni, csak megeresztettem egy mély sóhajt, halványan lehunyva a szemeimet, próbálva elfogadni, hogy bizony-bizony, már réges-régen itt hagyott engem a szobában.

Borzalmas ez a kölyök. Csak egyszer legyen rá esélyem, szent biztos, hogy meg fogom ölni, egyszerűen ki fogom csinálni... de úgy, mint még soha, senkit. Megőrjít, megbolondít, főleg a szemtelenségével, és a huncutságával. Kim Taehyung egy mocskos dög. Egy mocskos, szemét kis dög. – Ezen gondolatok között öltöztem fel, lehetőleg úgy, hogy a merevedésem ne látszódjon, bár, kötve hiszem, hogy azt annyira takargatni lehet, de megtettem minden tőlem telhetőt.

Felsóhajtva megráztam a fejemet, majd lassan követtem Taehyungot, hogy lemehessek a konyhába, majd amint leértem, mély szusszantás kíséretében ültem le előző helyemre is, hogy Hoseok felé pillantsak, aki halvány mosollyal figyelte a sürgő-forgó Taehyungot, aki csak azért mozgolódott a konyhában, nehogy esetleg meg találjam verni, márpedig, rohadtul közel állt hozzá.

– Szóval? Miről is akartál beszélni? – kérdeztem a testvéremre nézve, aki rám emelte tekintetét, aprócska szusszantás mellett.

– Hát, apa nagyon ki van rád akadva, mindenféle badarságot vágott a fejemhez, szóval, nem árt, ha egy picit, csak egy nagyon kicsikét meghúzod magad nála. Támogatom Taehyungot, mert jót tesz neked, viszont ne keveredj apával vitába – mondta, mire megforgattam a szemeimet, megcsóválva a fejemet.

– Nem fogom vissza magam. Még Jimin fejét is teledumálta, itt balhézott nekem az a marha, korán reggel. Nehéz lesz ezt egy benyelnem – mondtam, megemelve a szemöldökömet, mire kissé zavartan nézett rám.

– Csak féltékeny Taehyungra. Nem apa dumálja tele Jimin fejét, hanem Jimin apáét, csak, hogy tudd.

– Azt már leszarom – vontam vállat hanyagul. – Meg akarta mondani, hogy ki lehet a házamban, és ki nem, emellett kiverte a hisztériát, hogy itt Taehyungnak nincs szava, szóval, Jimin jó időre elásta magát nálam, és ez is apa hibája, mert biztos, hogy minden szarral teletömte a fejét – mormogtam, hátradőlve a székemben.

– Valószínű, de én csak annyit kérek, hogy fogd vissza magad, nem apa miatt, hanem magad miatt! Elég rossz a szíved így is, inkább... inkább ne törődj vele, rendben? – Lehunytam egy pillanatra a szemeimet, majd egy aprócska sóhaj után vállat vontam, nemtörődömséget szimulálva ezzel a mozdulattal.

– Majd meglátom, mit tehetek.

Taehyung

A beszélgetést végig hallgatva, picit elhúzom a számat, miközben nekik háttal állok. Az apja tényleg egy féreg, nem is értem, hogy volt képes felnevelni két fiút ilyen modor és seggfejség mellett. Csoda, hogy Jungkook is életben van még a szíve miatt, és csoda, hogy nem lettek rossz fiúk emiatt, hiszen én nagyon is az lettem volna a helyükben, ha az én szüleim ilyenek lennének. Ha lennének. Egy halk sóhajt megeresztek, aztán feléjük fordulok egy nagy mosollyal.

– Ne aggódj Hoseok, én majd gondját viselem és elfeledtetem vele az apátokat – mosolygom kedvesen, nekidőlve a konyhapultnak, ránézve Jungkookra, aki nagy szemekkel figyel engem, én pedig egy kacsintást intézek felé.

– Azt megköszönném – mosolyodik el kedvesen, aztán beletúr az öccse dús hajába, amire az csak megforgatja a szemeit. – Vigyázz rá, míg nem vagyok itthon. Aztán lássuk, mi jót teszel még vele – simogatja meg fejét, amit megnevetek, hiszen Jungkook arckifejezése mindent visz. Forgatja a szemeit és a száját is elhúzza, de tudom, hogy belül jól esnek neki ezek a szavak. – Te pedig jó legyél, te is vigyázz a kis kedvencedre – kacsint rá, ekkor nyújtózva egyet, feláll a székből és az üres kávéscsészét a mosogatóba teszi.

– Már is mész? – kérdezi a másik, én pedig egy lágy mosollyal sétálok ki a konyhából, hogy egy picit kettesben hagyjam őket.

– Igen, lassan indulnom kell Japánba. Újabb üzlet, tudod – hallom Hobi hangját, mígnem felmegyek a szobába, hogy egy picit elfeküdjek az ágyon és ott várjam meg a másikat. Az is lehet, hogy jobban beindítom, ha így talál az ágyában, hiszen a cövek még mindig áll nála. Az is lehet, hogy rám mászik, én pedig majd kihasználom az alkalmat és leteperem. Ma én leszek felül és nem ő, ez is biztos.

Tényleg szeretnék rá vigyázni, hiszen az apja jelenti most neki a legnagyobb bajt. Ha mérges lesz, megpróbálom majd megnyugtatni és mellette lenni, mint a kedvenc kis ölebe. Az ölébe fekszem majd és szórakoztatom, aztán átvezetem a kellemesebb dolgokra, mint a kéj és társai. Az a vicces, hogy mostanság nem is kell őt noszogatni, szinte már ő mondja meg, hogy mit csináljak, mint ma is a ruhával. Ha így folytatjuk, tényleg ő lesz az, aki hamarabb kezdeményez majd a szexben, mint én. Jó a ruha más, de még is hozzá tartozik a szexhez, mivel ha Hoseok nem lépett volna be az ajtón, lehet jobb időt is eltölthettünk volna kettesben. De nem baj, ez így van jól. Egy kis bajt okoztam neki a nadrágjában, amivel talán bátrabb lesz és újra kezdeményezhet. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből a napból, meg persze a többiből, tekintve hogy már nem állunk ki másból, csak az egymás kényeztetéséből és hecceléséből, na persze nem mintha zavarna. Csak furcsán túl tökéletes minden. Olyan ez, mintha a vihar előtti csend lenne, vagy tudom is én. Mindegy, ez nem fontos, csak az, hogy vigyázzak Jungkookra és megtegyek minden tőlem telhetőt, hogy neki a legjobb legyen, hogy nyugodt napjai legyenek, e-mellé pedig kellemes. Igen, ez a legfontosabb.

Hallom, ahogy a másik elköszön a bátyjától, végül már csak felfele sétál a lépcsőn, hogy velem foglalkozhasson. Vagyis, ez az elméletem. Ujjaimmal a hajamba túrok, lábaimat is felhúzom, hogy valami számára ingerlő pózt vegyek fel, amivel jobb estén is lehet. Majd mikor nyílik az ajtó, egyenesen ránézek, beharapva az alsó ajkam, egy nagy levegőt sóhajt eresztve ki tüdőmből, ahogy figyelem őt.

Jungkook

Apró szusszantással engedtem ki Hoseokot az ajtón, de mielőtt elindult volna, megállt a küszöb után, hogy onnan nézzen rám, kissé aggódva.

– Tényleg vigyázz magatokra. Nem akartam semmit mondani Taehyung előtt, ezért voltam nagyon finom, és óvó veled szemben. Taehyung még nagyon gyerek, de tudod te is, apa nem kispályás. Nagyon sok embere van, és ismered, nem fél emberéleteket áldozni ahhoz, hogy az ő akarata érvényesüljön – mondta halkan, maga elé suttogva a szavakat, mire felsóhajtottam, a hajamba túrva, lágyan borzolva össze a tincseimet, kissé tanácstalanul nézve magam elé.

– Tudom, Hoseok, tudom. Azt is nagyon jól tudom, hogy rendszeresen mozog alvilági körökben, de remélem, ezt nem fogja fel komoly dolognak – dőltem az ajtófélfának, halkan beszélve, nehogy Taehyung bármit is meghalljon. Nem szerettem volna ráijeszteni, annyiban pedig igaza volt Hoseoknak, hogy bármennyire határozott, jó kiállású kölyök, gyerek még, és féltem, hogy esetleg vagy túl bevállalós lenne, vagy nagyon megrémülne a helyzettől.

– Igen. Vigyázz magatokra, nehogy baj legyen. Ráadásul most apa nemrégen bővítette a köreit, ha jól tudom, valami Namjoon és Yoongi nevű bérgyilkosokkal gazdagodott. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de mikor beszélgettünk, túl elszánt volt a hangja, ráadásul Jimin csak adta alá a lovat. Nem akarom, hogy meglepetés érjen, azt sem akarom, hogy megfélemlítselek, csak úgy éreztem, erről muszáj beszélnem – mondta halkan, maga elé suttogva, mire felsóhajtva néztem rá, kissé tanácstalanul, talán eléggé elanyátlanodva.

– Igen, ez nekem is eszembe jutott már, emlékszem rá, mikor anya szeretőjét kinyíratta, de remélem, hogy ezt nem veszi ennyire komolyan – szuszogtam, lehunyva a szemeimet egy pillanatra. Frusztrált a gondolat, főleg, hogy Hoseok most valamilyen szinten alapot adott a félelmeimnek. – Nem láttad még az új fazonokat? – néztem rá, megemelve a szemöldökömet.

– Sajnos nem, csak annyit tudok, hogy veszélyesek, és nagyon pontosak. Vigyázz magatokra, és arra a kis hülyére is. Jó hatással van rád, nem akarnám, hogy meghal... – Megráztam a fejemet, azonnal a szavába vágva.

– Nem fog, arról kezeskedem. Köszönöm, hogy szóltál – sóhajtottam, gondterhelten.

– Ha megtudok valamit, azonnal szólok, és megpróbálom apát lebeszélni a hülyeségekről, bár, ha tudni akarod, Jimin hangolja nagyon. Mikor beszélgettünk, Jimin volt nagyon ellene a fiúnak, apa reggelre lehiggadt anya hatására, Jimin pedig feltüzelte. Tartsd távol magad tőle is, amennyire csak tudod, rendben? – Aprócskát bólintottam, megnyalva az ajkaimat a hirtelen rám törő idegességtől. – Vigyázz magatokra! – mosolyodott el kedvesen, miután lassan lelépett a kis lépcsőn.

– Vigyázok, és köszönöm! – mosolyogtam felé, becsukva magam előtt az ajtót.

Tudtam nagyon jól, hogy szarban leszünk, azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire, ugyanis apa, ha bővítette a bérgyilkosainak számát, tényleg nagy bajban lehetünk, úgyhogy valamit kezdenem kell a helyzettel. Azt nem tehetem meg, hogy nem lépek ki a házból Taehyung társaságában, azt sem, hogy ne hagyjam egyedül itthon, úgyhogy, fel volt adva nekem a lecke, és... őszintén? Rettegtem attól, hogy apa és Jimin komolyan áskálódnak, és féltem, hogy esetleg Taehyungnak baja esik.

Lehet, hogy sokat morgok vele, az is lehet, hogy néha a hátam közepére sem kívánom, főleg azt a kicsapongós, gyerekes stílusát, de már megszoktam őt, annyira hozzászoktam ahhoz, hogy mindig a seggemben lohol. Fájt beismernem, de nagyon fájna, ha elveszíteném. Talán bele is rokkannék, főleg az újbóli magányba. Csak fogalmam sincs, hogyan védhetném meg, hiszen szívbeteg vagyok, nem is akármennyire, fizikai erőm van, az tény, de gyenge vagyok, mint a harmat. Képtelen lennék őt megvédeni, ez pedig még inkább bántott, még inkább kétségbe ejtett.

Frusztráltan léptem be a hálószobám ajtaján, azonban, mikor megláttam Taehyung huncut mosolyát, ahogy az alsó ajkába harapva nézett rám, széttett lábakkal, hatalmas szemekkel pillogva, akaratlanul is elmosolyodtam.

– Tényleg ivartalanítás lesz a vége ennek, figyeld meg.