Pet - TaeKook (7/?)

Cím: Pet

Alkotó: Nana & Nóri 

Hossz: ?
Párosítás: VKook/TaeKook - Taehyung x Jungkook (BTS)

Besorolás: +18!

Műfaj: AU, humor

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; kiskutyus TaeTae; erotika! Szexuális tartalom; +18! YAOI

Összefoglalás: Jungkook egy aránylag fiatal felnőtt férfi, aki gazdag, viszont ilyen-olyan betegsége miatt nem nagyon dolgozhat irodákban, fizikai munkát végképp nem vállalhat, csak a saját otthonában. Az apjának segít be a munkában, könyvelésekkel és papírmunkákkal. 

Taehyung pedig egy huszon éves fiatal srác, akinek a szülei meghaltak. Egyik reggel pedig egy aukción ébred, ahol őt árulják... 

Hozzáfűzés:  YAAY! Vééégre, elérkeztünk ide is. :3 Nanának nagyon összejött a balszerencsés élet, orvosról-orvosra jár, mert semmiből nem tanul, de ma rávette magát, hogy javítgasson és próbál valami folytatást is összehozni. :D

Én (Nana) írom Jungkookot!
Nóri írja Taehyungot! 

Taehyung

- A francokat! - morgok, de hiába mocorgok, mivel a lábaim között van, nem tudok mit tenni, a lekötözött karjaimmal szintén.

- Hát... nincs mit tenni, nem igaz? - kuncogja a fülemnél, amitől azonnal megremegek, majd felnyögök, amint belenyal, aztán megharapdálja a fülcimpámat.

- Ezt... még visszakapod - morgok, ahogy oldalra döntöm a fejem, hogy szabadon végig csókolja a nyakam. Azonban, mielőtt elhinném, hogy így végig kényezteti a bőröm, hirtelen megharap, amitől már is egy fájdalmas nyögés hagyja el a számat. Ennek biztos, hogy nyoma marad.

- Igazán? Arra kíváncsi leszek. Nem nehéz téged kétvállra fektetni - leheli a vállamra, amit szintén megharap. Újra felnyögök, megremegve.

Mekkora egy vérmes dög…

- Az lehet, de te még mindig egy kis ribi vagy - vigyorodom el, de hamar lefagy az arcomról a mosoly, amint rámarkol a vágyamra, kicsit sem finoman. Felnyögök és legszívesebben most futnék. Vérmes uke... Tetszik, de vasmarkú.

- Hogy mondod? - kérdezi, vigyorogva. Tuti, hogy vigyorog, hallom a hangján. Ajkaimat egymásnak préselem, főleg akkor, amikor elkezdi morzsolgatni a tökömet. Egyszer csaljam meg, faszom nem marad...

Viszont a kérdés hallatán, újra elvigyorodom.

- Még mindig az a kis ribi vagy, aki sikongatott alattam és kimarta a hátam. Dominánsabb vagyok - kuncogom, majd ráöltöm a nyelvem.

Jungkook

- Igen? - sziszegtem a bőrére, majd lassan elhúzódtam tőle, és nem várakoztattam tovább. Én tényleg nagyon adni fogok neki, de ha ennyire butus, hogy nem hiszi el, ez van. A saját kárán tanul mindenki, ugyebár...

Láttam, hogy szemtelenül vigyorog, mikor nagy nehezen megszabadítottam a pólójától, majd lassan, kínkeservesen, de leszedtem róla a nadrágját is. Mikor már teljesen pucéran ült a pulton előttem, lassan végig mértem a szemeimmel. Akármennyire kis idegesítő, akármennyire bosszantó jelenség, és akármennyire is mászik a nyakamra, nem hagyva levegőt, hogy lélegezhessek, annyit be kellett vallanom nekem is, hogy tényleg nagyon jól néz ki. Kívánatos, szép bőre van, mintha selyemből lenne... ráadásul még hibátlan is.

Helyes volt, a szépségéről nem is beszélve.

Elvigyorodtam.

- Nem fogok finomkodni. - Megfeszült a hangom hallatán és kissé ijedten nyitotta el az ajkait, hogy szavakat formálhasson velük.

- H-hogy mondod?

- Nem fogok finomkodni - kuncogtam, majd elkaptam a derekánál, és rögtön leszedtem a pultról, majd kicsit keményen és erősebben rávágtam, hogy hasaljon rajta és a feneke felém nézzen. Mély szusszantással nyálaztam be az ujjaimat, és rögtön kettőt a bejáratához helyeztem, be is tolva neki.

Szinte felvinnyogott, és megugrott alattam, de nem törődtem vele, a pultnak szorítottam a szabad kezemmel.

- Így jár az... aki szemétkedik velem a barátaim előtt. - Rádőltem, majd finoman megharapdáltam a fülcimpáját, mélyebben tolva be neki a két ujjaimat, mire felnyüszített, megremegve. - Óh, micsoda hangok. Tényleg domináns lennél, kis édes? - nevetgéltem, ollózgatva benne.

Taehyung

Az érzésre azonnal mély levegőt veszek, szemöldökömet is összevonom - már ami látszik a kendő alól -, kezeimet pedig ökölbe szorítom.

A fülemnél búgó mély hangjától megremegek, ahogy végig csiklandozza lehelete a bőrömet.

Az ujjai mozgása a testemben pedig fájdalmas, de még is idegtépő érzés, amit pozitívnak írok le a negatív fájdalom mellé. Most ez komoly? Én leszek az alárendelt? Miért is?!

Ha látnék, ránéznék, így most ahelyett, csak felé fordítom a fejem, amerre gondolom, hogy van.

- Csak... szabaduljak ki, a végén te leszel gerincre vágva - sziszegem, de erre a válasz az, hogy kihúzza belőlem az ujjait, majd már egyszerre hármat nyom vissza belém. Azonnal hátra vetem a fejem, hangos nyögéssel, megremegő lábakkal. Ez tényleg fáj... én bezzeg finom voltam vele.

- Aha, már is félek. Csak össze ne ess a remegő lábaidtól. A remegő seggedről nem is beszélve - leheli a hátamra, majd végig nyal a gerincem mentén, már amennyire a karom engedi.

A hideg azonnal kiráz, azonban a fejem lángol az előző kijelentésétől. Még... még, hogy remeg a seggem?

- Te beteg vagy… - sziszegem, de hamar felnyüszítek, ahogy érzem, ollózni kezd bennem.

Megremeg az egész testem.

- Csak annyira, mint te - válaszolja, majd ennyi tágítás után kihúzza belőlem az ujjait. Tudom, hogy ennyi nem lesz elég, tudom, hogy ez így fájni fog. A gondolatra azonnal megremegek, hiszen a félelem azonnal elborítja az agyam. Ráadásul... szárazon akarja?!

- Te… te most... ugye nem így akarod? - kérdezem remegő hanggal, szintén remegő testtel.

Ha most remeg a seggem, el is hiszem.

- Hogy? - kérdezi a fülemnél, érzem, ahogy mellkasa a hátamnak simul, majd a forró merevedését is megérzem a fenekem két partja között. Én meg halok, ha így nyomja belém magát...

Jungkook

- Hát... hát így, mert én nem... - Nem tudta befejezni, ugyanis a vége kiáltásba torkollott, mikor mélyen, keményen belé löktem magam. Megfeszültek az izmai, én pedig a pulton, a teste mellett támaszkodtam, ahogy nagy nehezen felegyenesedtem, egy mély nyögés kíséretében. Iszonyatosan szűk volt... a forróságáról nem is beszélve. Egy pillanatra azt hittem, azonnal el tudnék menni benne, ezért nem tudtam mozogni. Bár, eszemben sem lett volna, tudom, mennyire fájdalmas ez, így főleg, hogy ilyen keményen csinálom... de hát, legközelebb majd meggondolja, hogyan viselkedjen.

Felszusszantottam, majd aprókat zihálva emeltem meg az egyik kezemet, s kissé ránehezedve a testére, finoman a lábai közé nyúltam, megcirógatva ujjaimmal a merevedését. Felnyüszített, összerándulva. Elnevettem magam, finoman megcsókolgatva a vállát, megharapdálva a bőrét, nyelvemmel ízlelgetve, szüntelen dörzsölgetve mutatóujjammal a makkját.

- Fájh... - sóhajtotta, meg-meg ránduló testtel.

- Egy szavad sem lehet... ha köcsög lennék, már mozognék... még kedves vagyok... ahhoz képest, hogy most büntetést kapsz - szuszogtam a nyakába, megszívogatva a bőrét. Azonnal felnyüszített, mikor egy kicsit erősebben rántottam rá a farkára, ahogy az ujjaimmal körbefontam nemességét. Elmosolyodtam, durván a bőrébe vájtam a fogaimat, s mikor éreztem, hogy enyhült a szorítása, finoman kihúzódtam belőle, majd visszacsapódtam a testébe, amire rögtön felkiáltott, hátra feszítve a fejét.

Legközelebb majd tudni fogja, hogy velem tényleg nem érdemes szórakozni. Véges a türelmem, az pedig most fogyott el. Bár, a merevedéséből és a teste reakcióiból ítélve, nagyon élvezni a helyzetet, csak épp az nem tetszik neki, hogy ő a nagyon alárendelt. Hát, ez van.

Néha ilyet is kell játszani, főleg, ha valaki ennyire görény.

Taehyung

Annyira fáj, hogy majd meg bolondulok, de e-mellé az a kéjes érzés, ami társul... baromi jó elegye ennek a mámorító élvezetnek. Mondom én, lehet, hogy valahol a lelkem mélyén mazochista vagyok. Az, hogy be van kötve a szemem, csak fokozza ezeket az érzéseket. Annyira, de annyira erősek így, hogy a látásomat elvette. Ezerszer többet érzek így a testemmel, mint alapjáraton.

Nyöszörögve megremegek, ahogy ismét ránt egy nagyobbat a merevedésemen, aztán lassan elkezd kihúzódni, majd lassan visszatolja magát belém. Felszusszantok, fejemet pedig a hideg bútorlapnak támasztom. Ez baromi jó érzés, de komolyan.

- Ez tetszik? - kérdezi a fülemnél, szabad kezével végig simít az oldalamon, le egészen a csípőmig.

Mióta tud Jungkook ilyen férfias lenni? Eddig olyan volt, mint egy szűz kislány... mi lett vele? Mi van velem? Miért én vagyok alul? Miért nem ő? Míg Jin nem jött meg, simán én voltam felül, én tágítottam és okoztam neki örömöt és most...

Felvinnyogok, ahogy kihúzódik belőlem, aztán ismét kíméletlenül csapódik vissza a testembe, aztán a csípőmre marva, durván húz magához, miközben ő gyors iramot diktál az ölével. Kezeimet ismét ökölbe szorítom hátul, testem úgy remeg, mint még soha. Elnyílt, szétharapott és gondolom vöröslő ajkaimon úgy kapkodom a levegőt, mintha most futnám a maratont. Ez az iram, amit diktál, eszméletlen. Fáj, de még is annyira jó érzés. Fenekem, ahogy az ölének csapódik, hangos csattanó hangot hallat, torkomból pedig folyamatosan a hangos nyöszörgés, s a hangos nyögés szakad fel.

Egyáltalán nem bírom visszafojtani, hagyom, hogy szabadon távozzanak belőlem. Lábaim remegnek, alig bírom már tartani magam. Izzadó testem fel-le mozog a bútorlapon, ugyan azt a ritmust véve át, mint ahogyan a dominánsabb partnerem mozog bennem. Aztán... hirtelen tövig elmerül bennem, majd megáll, minden ok és kérdezés nélkül. Balszerencsémre, olyan ponton, ahol pont eléri bennem azt a bizonyos valamit, amivel a múltkor én is az őrületbe kergettem az idősebbet. Csak én döfködtem, nem egy helyben állva ingereltem. Testem reflexszerűen azonnal vad remegésbe kezd, én pedig kínomban nyüszítek alatta, mint egy tüzelő szuka.

Mozogjon.. többet akarok... sokkal többet.

- Ah... ne állj, le... - szólok rá, remegő hanggal is, ha a remegő testem nem lenne elég. Fejem továbbra is a hideg falapon pihentetem, majd csípőmmel is mozogni kezdek, hátha mozgásra bírom, de nem... ő a saját csípőjével, teljesen a falapnak szorít.

Megőrülök! MEGŐRÜLÖK!

Jungkook

Harsányan elnevettem magam, mikor meghallottam, milyen erőteljesen remeg a hangja. Éreztem, hogy a lábaival alig bírta tartani magát, s ha nem lett volna a pultnak szorítva, akkor biztos, hogy mentem a padlóra zuhant volna, erőtlenül. Folyamatosan azt a pontját dörzsölgettem a merevedésemmel, véletlenül sem mozogva benne, ő pedig halkan nyöszörgött, vergődött a pulton, hogy minél és minél többet kaphasson, én azonban nem akartam neki megadni egy jó ideig. Tényleg büntetésnek szánom, amit.

- Szeretnéd, mi? - kuncogtam, megharapdálva a fülcimpáját, miközben ujjaimmal a férfiasságára simítottam, megcirógatva. Felnyüszített és finoman kitolta nekem a fenekét, majd kissé erőteljesebbeket mozdított rajta, hogy mozgásra ösztönözzön. Tény, én is majd' megőrültem tőle. Annyira forró és szűk volt, hogy egy pillanatra azt hittem, nem fogom tudni tovább kontrollálni magam, de mindig sikerült visszajutnom a világba, az eredeti elképzelésemhez, miszerint én most tényleg büntetni akarok. Akarom, hogy élvezze, nem arról van szó, de ne legyen fenékig tejfel a dolog. Nem az az első számú célom.

- Ihgen! - Nőket megszégyenítően vékonyította el az alapjáraton mély, férfias hangját, amit egy erőtlen kuncogással reagáltam le, finoman mozgatva a csípőmet, de úgy, hogy véletlenül se kaphasson több ingert, ráadásul a merevedését is csak éppen, hogy érintettem. Biztos nagyon rossz lehet neki... de legalább így talán megtanulja, hogy nem illik olyankor izgatni a gazdit, mikor vendége van.

- Igen? - kacagtam, a fülét morzsolgatva a fogaimmal. Felnyüszített, ívbe feszítve a hátát.

- Igen! - Alig tudott beszélni. Már kezdtem megsajnálni. Haha, nem. Rohadtul élveztem a helyzetet, főleg azt, mennyire ki van szolgáltatva a teste. Szerintem képes lennék egész éjszaka így szórakozni vele, csak ne szorítana rám ennyire veszettül.

- Akkor kérj bocsánatot, amiért tiszteletlen voltál! - Megnyomtam benne azt a pontot, erősebben, megcirógatva a makkját.

Taehyung

Azonnal hangos nyüszítést vált ki belőlem, homlokomat is azonnal a hideg lapnak dörgölöm, testem pedig megállíthatatlanul reszket. Miért nem én csinálom ezt vele?! Fordított esetben sokkal jobb lenne. Kérjek bocsánatot? Még mit nem! Miért kéne?! Nem voltam tiszteletlen…

- Énh… - emelem meg picit a fejemet.

- Te? - kérdezi, ekkor hüvelykujjával megnyomja a makkomat. Hangos nyögés hagyja el a torkomat, közben érzem, ahogy a gyöngycseppes verítékem lefolyik az arcomon.

- Én nem kérek bocsánatot... nincs miért - nyöszörgök, azonban ujjával ismét erőteljesen a makkomat dörzsöli és ha lehet még ennél is jobban, de péniszét érzem, ahogy jobban a gyenge pontomnak feszíti. Megőrülök!

- Igazán? Pedig... már olyan nedves vagy. Gondolod, hogy sokáig bírnád ezt idegekkel? - kérdezi a fülemnél, újra megharapdálva a már így is megkínzott fülcimpámat. Hátamat ívben feszítem meg, már amennyire képes vagyok erre, tekintve, hogy rajtam van.

- Itt az a kérdés... hogy te mennyire bírod ezt? - húzom sunyi mosolyra ajkaimat.

- Jobb az önkontrollom, mint neked - válaszolja, és biztos, hogy mosolyog, hallom a hangján.

- Persze… - sziszegem.

- Rajtad áll. Felőlem így lehetünk egész este is - kuncogja, ekkor valami nedveset érzek az ajkaimnál, ahogy végig vezet rajta valamit. - Itt a bizonyítékod, hogy alig bírod már - magyarázza, ekkor jövök rá, hogy a saját nedvemet keni a számra. A rohadt, szemét kis perverz döge! Azonnal elrántom a fejem. Ha szabad lenne a kezem, magam alá teperném és megmutatnám neki, hogy ki az igazi főnök!

- Te beteg állat… - mormogom, de hamar belém reked a szó utolsó fele, ugyanis a csípőjét megmozdítja, ezzel kihúzódva belőlem. Nyögve nyugtázom, hogy végre mozogni kezd és talán segít rajtam, mert valóban... alig bírom már, de, mielőtt elhinném, újra ugyan úgy megáll és vár.

- Nos? Bocsánatot kérsz? - kérdezi, de mivel nem válaszolok, eljátssza megint, majd újra és újra, mígnem tényleg az összeroppanás szélére kerülök.

- Ah, sajnálom! Sajnálom, ne haragudj! Nem csinálok ilyet többé, megígérem! - szinte kiabálok, ahogy a testem már nem bírja ezt. Egyszerűen remegek a kielégülésért, ha így folytatja, biztos, hogy elájulok.

Jungkook

- Hogy mondod? - kuncogtam, mélyebbre lökve magam benne, hogy biztosan eltaláljam a testében azt a pontot, amitől megvonaglott az egész teste, egy kéjes nyüszítés kíséretében. Szinte láttam, ahogy oldalra fordítva a fejét, harapdálja az ajkait és megremeg. Nagyon kívánatos volt, és ha nem lenne ekkora önkontrollom, biztos, hogy már réges-régen megdöngettem volna, kíméletlenül.

- Sajnálom! Kérlek! - nyüszítette, megfeszülő izmokkal, én pedig elkuncogtam magam, haloványan lihegve, és abban a pillanatban széles vigyorra húztam az ajkaimat, majd elkezdtem benne mozogni, hogy könnyítsek rajta és természetesen, magamon is. Már én sem fogom sokáig bírni a szenvedést, így muszáj volt mozognom. Ha ez így menne még pár percig, azt hiszem a mozdulatlanságtól is képes lennék eldurranni, így nem várhattam tovább.

Keményen csapódtam belé, s minden egyes mozdulatomnál erőseket rántottam a férfiasságán, miközben a hátára hajoltam és kéjesen búgtam, nyögtem a fülébe, majdhogynem a karjain fekve, amik a hátára voltak kötve. Hangosan nyöszörgött, remegett, rám-rám szorított, én pedig azokban a pillanatokban végig felhördültem, megharapva a cimpáját.

Nem fogom tovább bírni.

Felszusszantottam, majd mélyebbeket löktem benne, gyorsítottam a mozgásomon, kíméletlenné téve azt, mélyen nyöszörögve a fülébe, cirógatva a merevedését. Talán az a pillanat, mikor erősen meglöktem benne az érzékeny pontját, sorsdöntő volt, ugyanis egy hangos sikkantás kíséretében, megfeszülő testtel élvezett a tenyerembe. Elvigyorodtam, majd még egy mélyet lökve belé éreztem, hogy keményen, erősen a farkam köré feszül az izomgyűrűje, ami szinte pillanatok alatt átrepített engem is a csúcsra.

Remegve, pihegve dőltem a hátának újra, megnyalva a nyaka vonalát.

- Tényleg dominánsabb vagy, pici V? - kuncogtam, megdörzsölgetve a férfiassága tetejét, mire felvinnyogott, majdhogynem megugorva. Tudom, milyen érzékeny ilyenkor, de jól esik kínozni.

Taehyung

Hangosan pihegve fekszek a pulton, egyszerűen semmi frappáns válasz nem jut eszembe az előző mondatára. Azt sem tudom, hogy most mit akarok, teljesen üres a fejem. Bár, abban biztos vagyok, hogy ha végre eszemnél leszek, fel leszek háborodva, ugyanis a lányosabb fél dugott meg engem.

Hiába a kérdés, még mindig dominánsabbnak érzem magam, de a kezeim és a szemeim meg lettek béklyózva. Semmit nem tudtam csinálni. Érzem, ahogy a nyakamba szuszog, ujjbegyével pedig az oldalamat cirógatja, másikkal pedig, még mindig az érzékeny makkomat. Újra felnyüszítek és megvonaglok alatta.

Nagyon rossz, olyan érzékeny...

- Jó kutya - kuncogja, megharapdálva a nyakamat, végül csak lemászik rólam, majd ki is húzódik belőlem, amit egy halk nyöszörgéssel nyugtázok. A testem még mindig remeg. Az tény, volt már pár orgazmusom, de ez túltett mindegyiken. Ez a több inger ér mindenhonnan dolog, eléggé erős.

Érzem, ahogy kezeimet eloldozza, így azok hanyagul lecsúsznak az oldalam mentén a kemény falapra. Lábaim, még mindig úgy remegnek, mint a nyárfalevél, szemeimen még mindig a teljes sötétség ül, ahogy a kendőt nem veszi le rólam. Elfáradtam és esküszöm... most perpillanat elment a kedvem attól, hogy baszogassam egy darabig. Maximum csak akkor, amikor gyanútlan. Mondjuk, én erősebb vagyok, jobban leteperném, mint hinné, csak most ő nyert, mert meg voltam kötözve, ugyebár.

- Mi az? A halálodon vagy? - kuncogja, megcsapkodva a seggem, amitől felnyögök azonnal.

Így is fáj, minek még csapkodni? Ezt még megkeserüli. Legközelebb én dugom meg, de kicsit sem finomkodva. - Gyere, ne szenvedj - neveti, aztán lassan felhúz az asztallapról és érzem, ahogy a karjaiba vesz. Na jó, ez most minden, csak férfias nem.

Mikor ismét a hideg bőrkanapén foglalunk helyett, libabőrös leszek és egy halk sóhajt hallatok. Jó idő van bent, de a bőr, akkor is borzongásra késztet. Fejem hanyagul a vállának döntöm, fáradtan szuszogva magam elé. Olyan, mintha minden erőm elhagyott volna. Érzem, ahogy hátul a tarkómnál babrál, majd a kendőt leveszi rólam, azonban én hosszú pilláimat lehunyva tartom, amiken érzem, hogy a szex közben előbuggyant könnyeim megülnek. Nem sírtam, mert tényleg nem sírtam, de valahogy előjöttek. Talán az extázis miatt, amit kaptam tőle, nem tudom.

Felszusszantok, azzal felnyitva szemeimet, felnézek rá.

- Legközelebb... én duglak meg, tízszer olyan durván, mint ahogyan azt most te tetted - dörmögöm a vállára, végig a szemeibe nézve.

Jungkook

- Persze, álmodozz! - nevettem, miközben elvigyorodva szusszantottam, hanyatt dőlve a kanapén. Tényleg nagyon élveztem, főleg azt, hogy mennyire kiszolgáltatott lett, és ahogy elnéztem, elég kényesen érintette az önbecsülését az, hogy most bizony keményen meg lett dugva. De hát... így jár az, aki kekeckedik velem. Nagyon nagy a türelmem, akárki megirigyelhetné, de véges is, ő pedig elérte nálam a határokat. Nincs ezzel gond, de számoljon annak következményeivel, hogy az elsimítások érdekében bizony, nem fogok finomkodni, és ahogy elnéztem, teljesen tudatosította is magában ezeket.

- Majd megmutatom - dörmögte, mire elkuncogtam magam, majd megcsapkodtam a meztelen combját, mire felvinnyogott.

- Inkább öltözz fel - vigyorogtam, miközben a fürdőszoba felé vettem az utamat, hogy lezuhanyozzak. - Utána elmegyünk vásárolni!

- Így?! - nyüszített, megrökönyödve.

- Bünti második felvonása: Fájó seggel fogsz ruhákat válogatni. Örülj neki egyáltalán, hogy ennyire megszánlak - vigyorogtam, mire felnyüszített, teljesen esetlen hangon, az arckifejezéséről nem is beszélve.

Elmosolyodtam, majd nagyokat nyújtózva lépkedtem tovább a fürdőszoba irányába, s mikor elértem az ajtót, halovány sóhajjal léptem át a küszöböt. Nem szoktam olyan lenni, amilyen most voltam, de ez a kis görcs még az állatot is kihozza belőlem. Bár, ha jobban belegondolok, szerintem nekem jobban állt ez a szerep... főleg, miután bocsánatot kért.

A gondolatra elvigyorodtam, ahogy megengedtem a kádban a vizet, megcsóválva a fejemet. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó ilyen alkalom. Szent biztos, hogy még nagyon sokszor fogom ilyen keményen a magamévá tenni, csak bosszantson fel hozzá kellőképpen. Szerintem mától kétszer meggondolja, hogyan és mikor kekeckedjen velem.

Szegény Jin... - Megcsóváltam a fejem újra, miközben elkezdtem gombolgatni magamon az inget.

- Igyekezz, szerintem! Megfürdök, öltözök és indulunk is! - kiabáltam ki, mire hallottam a hangos nyüszítését.

- Ne már!

- A fenti fürdőben lezuhanyozhatsz! Csipkedd a szép valagad! - nevettem, gunyorosan.

Taehyung

Morogva kelek fel, - még mindig kocsonyaként remegő lábakkal - a kényelmes bőrkanapéról. Hirtelen meg is támaszkodom, nehogy vissza huppanjak. Most komolyan... megdug, aztán még elvárja, hogy mászkáljak vele a városban?

Nagy nyöszörgések és szitkozódások árán, de felmegyek a fenti fürdőbe, ahol egy kellemes zuhanyt veszek, áztatva a meggyötört testemet. Bizony, a zuhany alól kijövet a tükörben rendesen szemügyre veszem magam. A nyakam tele van szívásfoltokkal - már ameddig a nyakörvem engedte, hogy tele legyen -, csuklóimon még mindig látszik a béklyóm lenyomata. Azt hiszem... ezzel magamra szabadítottam magát az ördögöt. Bár, nem mintha ne tudnám megfékezni. Mostantól, nem engedem, hogy megkötözzön. Tényleg én leszek az, aki a kolbászt hordja a nadrágban és én leszek az aki előveszi a kolbászt, hogy megtanítsa a dolgokra. Én dominánsnak születtem, nem alárendeltnek.

- V, készen vagy?! - hallom, ahogy felkiabál. Azonnal a tiszta és kapott ruhákért nyúlok, magamra véve, kibicegek a fürdőből. Azért... nem volt kellemes elveszíteni a szüzességem, minden nélkül. Azt hiszem egy hétig biztos így járok majd.

- Kész vagyok, menjünk - mormogom, ahogy lemászok a lépcsőn és megállok előtte. Ejha, de ki csípte magát. Nagy szemekkel mérem végig.

- Tudsz így is kinézni? - kérdezem, ajkaimat már is egy gunyoros mosolyra húzom.

- Képzeld, de gyere inkább, tudjuk le ezt - mormogja, de mielőtt nagyon előre sietne a kezére fogok. Kérdő pillantásokat vet felém.

- A gyógyszerek? - kérdezem, ekkor esik le neki, hogy bizony, ideje bevenni őket. Ezekkel is végezve, kimegyünk az autóhoz, ami még mindig baromi jól néz ki. Igazi luxus járgány.

- Ah... ugye vezethetem? - kérdezem, azonnal előre szaladva a vezetői részhez, kezemet tartva felé, hogy elvegyem a kulcsot.

- Még mit nem! Menj innen! - szól rám, eltol onnan, hogy még csak a közelébe se legyek. Grimasz ül ki az arcomra, végül csak beülök az anyósülésre.

- Komolyan... hogy éljen így az ember...?

- Pet! - javít ki, azzal beindítja a motort.

- PET! - kiabálok rá. - Nem hagysz dugni, sem vezetni? Szörnyű vagy! - mormogok ülve mellette, nézve ki az ablakon. - Remélem nem valami rózsaszín szart akarsz venni nekem. Ez a nyaköv már árulkodik arról, hogy milyen beállítottságú lehetek...- duzzogok már, mint egy három éves gyerek.

Jungkook

- Ne aggódj drága, az egész megjelenésed árulkodik róla - kuncogtam, mire hirtelen szúrósan rám emelte a tekintetét, igazán kemény pillantásokkal illetve, azonban lepergett rólam és csak haloványan elkuncogtam magam, kacsintva felé egy nagyot. - Kösd be magad - mondtam, miközben elindítottam a motort, ő pedig morgolódva tette néma kötelességét, még mindig pufogva.

- Gonosz vagy - mormogott, összeszűkített szemekkel. Harsányan elnevettem magam, megforgatva a kormányt, hátrafelé pislogva, hogy az útra tolathassak, a pláza felé. Hihetetlen, milyen durcás, hogy sikerült elvennem a feneke szüzességét, de hát, így jár az, aki sokáig kekeckedik velem. Nem vagyok én olyan piskóta, mint gondolta…

- Ugye? Kellett neked sokadik rászólásra is szemtelenkedned - kuncogtam, lassan egyenesen hajtva a tervezett útvonalon. Kis drága, még nem is tudja, hogy csak azokat a ruhákat fogom megvenni, ami nekem tetszik... vagy ami épp undorító ahhoz, hogy sírva fakadjon.

Bánni fogja a napot, mikor elhatározta, hogy a nyakamon marad és szexuálisan kisajátít. Nem ismer ő még engem, de azt hiszem, ideje megvillantanom a fogam fehérjét, hogy ne legyen annyira eltelve magától. Nagyon sokat fog csalódni.

Eszelős vigyort villantottam, miközben a sértett, duzzogó arcát figyeltem; az ablak aljánál támasztotta a könyökét, a tenyerébe fektetve az arcát, kifelé bámulva az ablakon. Igazából, nagyon szép, férfiasan helyes arca volt. Irigyeltem egy kicsit, mert olyan tökéletes hatást keltett, főleg úgy, ha nem állítja be magát komplett idiótának. Olyan volt, mintha az angyalok faragták volna az arcát. Vajon hogyan lehet, hogy egy ilyen helyes, fiatal fiú nálam kötött ki, mint "kisállat"? Biztos sikeres lehetne...

Mély sóhajt hallattam, hümmögve figyelve magam előtt a piros lámpát.

- Amúgy, hogyhogy egyedül vagy? Mármint nem keres senki? Sem barát, sem ismerős? Hogy lehet ez? - kérdeztem, a mutatóujjammal ütlegelve a kormányt. - Vagy már kérdeztem, csak elfelejtettem a válaszod? - pillogtam rá, megvonva a szemöldökömet.

Taehyung

Mikor felteszi ezt a kérdést, felé pillantok, majd halványan elmosolyodom.

- Azt hiszem, hogy volt már róla szó, de én sem emlékszem tisztán - szólalok meg, majd előre nézek az útra, ahogy haladunk.

- Lehet, de nem emlékszem - sóhajtja az idősebb.

- Meghaltak - válaszolom, rá pillantva, amire ő is rám néz, így találkozik a tekintetünk.

- Sajnálom - mondja lesütve picit a szemeit, azzal visszanéz az útra.

- Semmi baj. Még gyerek voltam - helyezkedem el a kényelmes ülésben.

- Most is az vagy - sóhajtja.

- Nem is... - mormogom, amire durcásan összefonom karjaimat a mellkasom előtt, picit az arcomat is felfújom.

- Mondom - mosolyodik el.

- Nem baj. A lényeg, hogy most nem vagyok egyedül - kuncogom, jó kedvűen, ami tényleg így van.

Örülök annak a kicsi jónak is, ami van.

- A barátaid? - kérdezi halkan.

- GD volt az, de láthatod, milyen barát - szuszogom, lehunyva picit a szemeimet. - Bíztam benne, nagyon is, de csak pénzt akart belőlem, ami sikerült is neki. A többiekről nem tudok semmit. Nem is keresnek szerintem. Vagy ők is benne voltak ebben, hiszen... velük buliztam, mikor kidőltem - mesélem el neki, hogy mi is történt, ő pedig azonnal kicsit eltorzult arccal néz maga elé.

- Szörnyű barátokat szereztél - forgatja el a kormányt, hogy letérjen az egyik utcán.

- Tudom. De mit tudtam tenni? Egyedül voltam - nevetem, bár legbelül fáj a tudat, hogy nincs senkim. Csak, ő van itt most. Vele jól érzem magam. Szívesen vagyok egy kis pet. Nem akarok egyedül lenni. Ez megér minden áldozatot. Főleg úgy, hogy valamennyire élvezem is, a társaságát pláne.

- Hm... furcsa, én jobban örülök a magánynak - motyogja a másik.

- Mert betokosodtál. Hozzászoktál, hogy bent ülsz. Bár, remélhetőleg, ez már nem úgy lesz - vigyorgom büszkén, ő pedig villant rám egy mosolyt.

- Megjöttünk. Készülődj - parkol le, majd, ahogy kicsatolom az övet és kiszállok, nyújtózok egy nagyot, beszívva ezt a csodás friss levegőt.

- Ahh... de jó. Nem igaz? - vigyorgok rá, de a vigyorom hamar lelankad, mikor meghallom nyakamnál a kattanást. Mikor lenézek, meg is pillantom a pórázt.

- Ez most komoly? - suttogom, nagy szemekkel.

- Komoly bizony. Na, gyere - kúszik arcára egy hatalmas vigyor, azzal ahogy előre indul, gyengén meghúzza a pórázt, engem ösztönözve arra, hogy kövessem.

Mondanom sem kell, hogy nem kicsit bámulnak meg az emberek. Hatalmas szemekkel nézelődök, viszont, ahogy elnézem az én kis gazdimat, nem is érdekli. Mintha a többi ember ott sem lenne.

Ez bolond... de tetszik...

Mi baj van velem?!

Jungkook

Úgy rángattam magam után, mintha tényleg a kisállatom lenne. Természetesen, mindenki megnézett minket, akik körülöttünk járkáltak, vagy csak messziről látták a jelenetet, de a legkevésbé sem foglalkoztatott. Taehyung minden áron Pet akart lenni, hát akkor úgy is viselkedem vele, ahogy ő azt kívánja. Bár, sajnáltam a szülei és az élete miatt, így reméltem, hogy ez a kis játékosság valamelyest jó kedvre deríti. Mondjuk, ha belegondolok, esetek többségében őrült, jó kedvű, szóval lehet, hogy erre nincs is szükség, csak a saját abnormális képzeletemet, vágyaimat teljesíteném be vele. Beteg vagyok. Ő is, amiért tetszik neki, mert hiába a fancsali kép, olyan csillogó szemekkel néz rám, mint aki bármelyik pillanatban rám vetné magát bosszúból, hogy Istenesen a magáévá tegyen.

Elmosolyodtam, s belépve a pláza bejáratán, apró sóhajjal néztem körbe, szorosan fogva a pórázt a kezemben.

- Menjünk be oda először - mosolyogtam, miközben megrángattam a pórázt, ő pedig jött utánam, abba hagyva a bámészkodást. Morgolódva követett, ez pedig szórakoztató volt számomra. Jól esett felette ilyen szinten dominálni...

Mikor elértünk a ruhabolt ajtajához, s beléptünk rajta, vigyorogva Taehyung felé fordultam, s mikor láttam, mennyire nincs ínyére az ötlet, hogy még itt is póráz van rajta, lassan az eladó hölgyre néztem.

- Kutyákat be lehet hozni? - vigyorogtam, Taehyungra mutatva, aki egy pillanatra eltátotta a száját, majd összeszűkítette a szemeit. Elkuncogtam magam a fiatal eladó arcát látván, majd vállat vontam és elindultam a ruhasorok közé, meghúzva picit a pórázt, jelezve TaeTaenek, hogy kicsit gyorsabban lépkedjen.

- Nem tudok ilyen gyorsan menni! - sziszegte.

- Mert? - pillogtam, ártatlanul.

- Nem is tudom, kinek a fasza volt a seggem... - Taehyung lefagyott, ugyanis hangosan mondta, az eladó nő pedig vörös lett, mint a rák. Elvigyorodtam.

- A puszta megjelenésedről is lerí, hogy nem vagy túl hetero, de minél több ilyet ejtesz ki hangosabban, annál nyilvánvalóbb lesz - paskoltam meg az arcát, vonogatva a szemöldökömet.

Taehyung

Felhúzom a felső ajkam és rámorgok, valóban úgy, mint egy kutya.

- Ugyan, miért látszik rajtam, hogy nem vagyok hetero? - kérdezem, ahogy végig farkasszemet nézek vele.

- Csak nézz tükörbe, és figyeld meg a viselkedésed - válaszolja, végig cirógatva az arcomat, széles vigyorra húzva ajkait. Én is elvigyorodom, aztán az inggallérjára fogok, ezzel is sokkal közelebb húzom magamhoz. Én dominánsabb vagyok nála.

- A külső nem minden. De tudod, nem bánom, ha buzinak kell lennem. Melletted szívesen vagyok az, de elhiheted, több csajt basztam már meg, mint te - kuncogom, aztán magamhoz húzva, megcsókolom, most jó magam is letojva, hogy ki lát meg és ki nem. Hallom, ahogy az eladó visszafojtja a légvételét, hallom a rácsodálkozó, megdöbbent hangokat. Amint elengedem ajkait a sajátommal, egy eszelős vigyort eresztek meg, majd ajkaimat is megnyalom, lenyalva róluk az összekeveredett nyálunkat.

- Most nagyfiúnak érzed magad? - kérdezi mélyebb hangon, de ugyan olyan eszelős vigyorral az arcán, mint amilyen nekem is van.

- Az is vagyok - nevetem, de ő csak hátrább lép, és az arcán díszelgő vigyorral, tovább sétál, húzva maga után engem. Mikor bevezet az egyik részlegre, én már is a férfiruhák irányába megyek, ő pedig követ. Azonnal nézelődni kezdek, de van egy érzésem, hogy nem lesz sima ügy ez a vásárlás.

Miközben nézelődök, már is elveszek egy nadrágot, megnézve a méretet. A színt is leellenőrzöm és bizony már is dobom a kosárba, mert ez tetszik. Olyan tipikus én.

- Te most trógerkedni akarsz? - kérdez, ahogy megfogja a farmert és visszadobja a polcra, ahonnan elvettem.

- Miért? Ez egy normális nadrág - fogok rá, hogy belerakjam a kosárba, de a kezemre fog.

- Majd én eldöntöm. Én pénzellek. Azt a farmert pedig felejtsd el - szól rám, aztán lök egyet rajtam, hogy menjek csak tovább. Mielőtt visszamehetnék, már is tovább rángat a póráznál fogva.

Istenem... mit tervez? Amint bevezet az egyik érdekes részlegre, nagy szemekkel nézek körbe.

Bőrnadrág, kirívó göncök... ezek inkább nőknek való, nem pasiknak.

- Mi a méreted? - kérdezi, de nem válaszolok. Kurvára nem fogok bőrcuccban járni. Az kéne még, hogy a golyóim ússzanak a verejtékben. - Oké, próbáld fel ezt - akaszt le egy nadrágot, amire elhúzom a számat.

- Ez neked jobban állna. Te vagy olyan combos és segges. Rajtad jobban megnézném - csúsztatom tenyerem a seggére, jól megmarkolva azt. - Próbáld fel te, aztán eldöntöm, hogy én felpróbáljam-e - kuncogom, próbálva megfogni. Hiszen, ha elképzelem abban a bőrruciban, mindjárt sátrat állítok. Ahogy ráfeszülne és kiadná az alakját... Ah... látni akarom.

Jungkook

- Még mit nem! - nevettem, miközben elhúzódtam tőle, majd kicsit megrángattam kezemben a pórázát, lejjebb húzva magamhoz, mire haloványan felvinnyogott és összes is szorította a szemeit, gondolom a nem tetszése kinyilvánítása érdekében, vagy mert kellemetlenül érintette a hirtelen cselekedetem. - Nem szemtelenkedsz, és most felpróbálod! - Elengedtem mondandóm végén, ő pedig mérgesen pillogott rám, majd kikapta a nadrágot a kezemből, alaposan végig mérve.

Szórakoztató, tényleg. Olyan mérgesen néz rám, mint aki ebben a pillanatban képes lenne felfalni, vagy megölni, de hát, egyikre sincs lehetősége és sajnos, szerencsétlen véletlennek köszönhetően bizony, nálam van a gyeplő, nem nála. Nehéz elfogadnia, ahogy elnéztem.

- Jó! De több bőrcucc nincs - mormogott, szorongatva az említett ruhadarabot.

- Mert? Biztos jól állna - kuncogtam, mire megforgatta a szemeit, egy mély szusszantás kíséretében, aztán elengedtem a pórázát, ő pedig egy kis dámához hasonló módon indult meg a próbafülke felé, s mielőtt elhúzta volna a kis függönyt, kinyújtotta a nyelvét.

Elmosolyodtam, haloványan megcsóválva a fejemet, közben pedig eloldalogtam, hogy megvegyek neki pár alsóneműt - persze, mindenféle cukit és pethez méltót -, s mikor végeztem, lassú mozdulatokkal visszaslattyogtam még pár ruhával a kezemben. Igazából majdnem az egész kosár meg volt rakva, mindet kötelező felpróbálnia, de ha nem teszi, akkor is muszáj lesz hordania.

Hogy boldog legyen, még női ruhákat is választottam neki. Úgysem nagyon jár ki a házamból.

- Ez borzasztó! - morgott, mikor elhúzta a függönyt. Elvigyorodtam.

- Megvesszük. Itt van a többi! - Azonnal odaléptem hozzá, és a kezébe nyomtam a kosarat, ő pedig kikerekedett szemekkel figyelt, mikor elhúztam a függönyt, egy kacsintás kíséretében.

Hát, vannak ott érdekes ruhák.

Taehyung

Ahogy a kosárra nézek, az életkedvem is elmegy. Mit keres ebben női ruha? Ahogy van, megfogom és a próbafülke felett ki is dobom neki. Még mit nem! Nem nő vagyok! Az neki jól állna, nekem nem!

- V, mit művelsz? - kérdezi, ekkor elhúzza a függönyt és a ruhát visszarakja a kosárba.

Kiveszem és az arcához dörgölöm, vicsorogva.

- Ezt majd te felveszed. Én biztos, hogy nem bújok bele egy ilyen göncbe. Pet vagyok, de a peteket a nemüknek megfelelően öltöztetik fel - mormogom, miközben a kezemre fog és elneveti magát.

- Nos... ma bizonyítottad, hogy a gyengébb nemhez is tartozhatsz - mosolyogja, nekem ez pedig egy löket, hogy bizonyítsak. Berántom a fülkébe, majd a függönyt jól behúzva, azonnal a falnak passzírozva megcsókolom. Szusszanásnyi időt sem hagyok neki: ajkaimmal az övét falom, ujjaimmal pedig lesimítok a fenekére, szorosan magamhoz húzva őt, ölünket egymáshoz dörzsölve.

Felszusszant, lesütve picit a szemeit, amire elvigyorodom.

- Ne vond kétségbe a dominanciámat. Attól, hogy a peted vagyok, bármikor a válladra fektetlek, eltekintve attól, hogy egyszer megdugtál - kuncogom, megmarkolva a feszes seggét. Kihívóan néz a szemeimbe, megmutatva, hogy ő is épp annyira dominálni akar, mint én. Látszik a tekintetén, hogy nem akar nekem engedni. Így elkapja a pórázomat és meghúzza azt, ezzel hátra rántva a fejem. Előre hajol és végig nyal a nyakamon. Azonnal egy halk, kissé fojtott nevetés hagyja el a számat - tekintve, hogy a torkomnak feszül a nyakörv.

- Ne akarj felhúzni. Mert megint úgy jársz, mint ma a konyhapulton - kuncogja a bőrömre.

Hirtelen elcsapom a kezét a pórázomtól, aztán ráfogva a láncra, hirtelen a nyaka köré tekerem és úgy húzom magamhoz, egy újabb csókra. Egyik kezét lefogom, lábamat is a lábai közé fúrom, szenvedélyesen tépve az ajkait.

- Én megduglak ebben a fülkében, esküszöm - sziszegem az ajkára, ölemet ismét Kookie ölének dörzsölve. - Ne akarj felhúzni, vagy nagyon megbánod - fogom szorosabban a láncot, sokkal, de sokkal szorosabban húzva magamhoz őt, persze vigyázva arra, nehogy megfojtsam.