Secret - Vkook/TaeKook

 6. Fejezet

– Ah, ne! – töri meg hangom a szoba erős, markáns csendjét, amint feleszmélek arra, hogy bizony, én most nagyon nagy pácban vagyok.

Nem akarok lefeküdni ezzel a féreggel. Hiába nyugtattak meg a szavai, hiába mondta nekem azt, hogy bízzak meg benne, ez csak addig volt sikeres, mígnem a nyakamat ért erős szívásra "ébredtem fel".
Igen, konkrétan felébredtem rá, mintha csak egy buborék pukkant volna szét a fejem körül, ami teljesen elhomályosította a látásomat.

Ennek azonban vége, nem tudok csak úgy visszaesni abba az érzésbe.

– Hallgass el! Jobb volt, míg csak nyöszörögtél és sóhajtoztál – mormogja Taehyung a nyakamra, amit ajkaival végig cirógat, majd lágy csókokat hint rá.

Azonnal megremegek a kellemes érzésre, mert hiába, tényleg kellemes, és jó érzés mindez, azonban tudom, hogy ez nem helyes. Ezt nem szabad megtennünk. Ő egy férfi, és én is. Egyneműek vagyunk, ez pedig természetellenes.

Nem eshetnek jól az érintései! Az kizárt!

– Én... én meggondoltam magam – nyöszörgök fel, kezemmel azonnal az ő kezére fogok, hogy kihúzzam az ingem alól. Igen, időközben a kedves zsarolóm a ruhám alá vezette a kezét, hogy felfedezze magának, mit is rejt az a bizonyos textil. Mit képzel?!

– Ha meggondolod magad, biztos, hogy vakvágányra futsz. Tönkreteszlek téged, tönkre teszem a családodat. Annyi lehetőséget sem hagyok neked, hogy szabadon levegőhöz juss! Vagy már ez sem érdekel? – kérdezi, elhajolva bőrömtől, hogy mélyen a szemeimbe nézzen. Tekintetem azonnal elveszem róla, de elkapja az államat és visszafordítja maga felé az arcomat, hogy a szemeibe nézzek. – Nem érdekel? Felégetsz magad körül mindent?  – figyeli tekintetemet, keresve a válaszokat benne. Viszont nem kell keresnie, mert válaszolok neki.

– Nem... – nyögöm ki ezt az apró szót, miszerint azonnal végig fut az agyamon, hogy nem lenne jó, ha mégis kivívnám a haragját. Végül is, ez a rossz, kicsiny ár azért, ami akkor történne, ha nem kapná meg, amit akar. Ezt az előbb tökéletesen kifejtette.

– Mi nem? – kérdezi halk hangon, végig cirógatva államat hüvelykujjával.

– Nem... nem ellenkezek – válaszolom, megadóan lesütve a tekintetem. Ezzel úgy néz ki, hogy végleg megadom neki, amit akar. Behódolok. Ezt, ő nyerte meg. Nem bírnám ki, ha tönkre tenné anyáékat, ha tönkre tenne mindent. Bár, így is tönkre ment a normális életem, de még is... még is ez tényleg, kicsiny ár ahhoz a sok rosszhoz képest. A felettem magasodó férfi, ekkor széles mosolyra húzza dús ajkait.

– Ejha – néz le rám meglepődött tekintettel, ajkán a görbület azonnal kiszélesedik. – Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan megtörsz – hajol le hozzám, közel az ajkaimhoz. Perzselő leheletét ismét a bőrömön érzem, mígnem az ajkai helyettesítik a leheletét. Lágyan, még is birtoklóan csókol, jelezvén, hogy végleg az övé vagyok. Nos, testileg így van. Lelkileg soha nem leszek az övé! Semmilyen más érzelmet nem nyilvánítok ki felé, csak is a gyűlöletet. Ezt az embert, képtelenség megkedvelni, vagy szeretni.
Undorító, mocskos, önző és érzéketlen.

Rajta, vegye csak el, amit akar, de igazán soha nem leszek az övé. Ezt érzékeltetni fogom vele. Nem ellenkezem, de soha, SOHA nem lesz felé egy kedves szavam sem.

– Jó fiú. Most pedig emeld fel a karjaidat – suttogja a számra. Eleinte megfordul a fejemben, hogy képen vágom egy "véletlen" mozdulattal, de az ötletet hamar elvetem. Nem akarom szítani a már meggyulladt tüzet. Készségesen megemelem neki mind a két kezemet, amire az ingemtől azonnal megszabadít. Kiráz a kissé hűvös levegő, ezzel is lúdbőrössé téve engem. Azonban, még is elönt a forróság, amint éhes tekintetét végig vezeti a mellkasomon. Ez annyira megalázó. Beharapom alsó ajkam és próbálok nagyon szép dolgokra gondolni, miközben behunyom a szemeimet is, hogy ezzel is csillapítsam a zavaromat. Nem akarom látni ezt az állatot.

– Ah! – szakad fel torkomból a hangos, meglepett, kissé kéjes nyögés, amint megérzem az idősebb kezét a nemesebbik részemnél. Mi a francot csinál? És miért ilyen hirtelen? Azonban, gondolkozni sem lesz már időm, ugyanis rám szorít, aztán masszírozni kezd, miközben ajkaival a testemet barangolja be,
apró csókokat hintve végig a bőrömön. Légvételét tisztán érzem, ahogy a bőrömön siklik végig.
Mondanom sem kell, hogy ez... tényleg jó érzés. A testem annyira élvezi ezeket a gyengéd érintéseket, amikkel folyamatosan bombáz, noha az agyam még mindig tudja, hogy ez nem helyes.

Ujjai lassan eltávolodnak a már-már ébredező férfiasságomtól, azért, hogy azok az ujjbegyek az alhasamat simítsák végig, felzongorázva őket az izmos hasfalamon, egészen a mellkasomig.
Arcát ismét közel találom magamhoz, hogy egy csókra hajoljon le hozzám. Készségesen engedem magam, holott, szívem szerint elharapnám azt a mocskos nyelvét, amivel képes megzabolázni, amivel képes elhitetni velem mindazt, hogy vége lesz az életemnek, ha csak ellenkezni merek vele.

Hagyom, hogy az ízlelőszerve feltérképezze a számat, majd azt is hagyom, hogy nyelvemet egy kissé vad táncra hívja. A csókunkba szusszantok és felsóhajtok, amint azok a felfedező ujjbegyek, most a mellbimbómat simítják végig. Úgy érzem, ahol megérint, minden érintésének a helyén izzani kezd a bőröm, az alhasam pedig folyton megrebben. Idegesítő, de egyben csodálatos érzés is. Lehet, hogy szűz vagyok, de azt meg tudom állapítani, hogy baromira érti a dolgát, hogy miként indítsa be a partnerét. Bár ez azt is mutatja, hogy nem én vagyok neki az első.

Ajkaimat elengedi, és sajátjával újra a nyakamra tapad. Megcsókolja, megnyalja, aztán erősen megszívja. Azonnal a hajába kapok, jól beletúrva a dús tincseibe. Azt hiszem, ez nagyon az ínyemre való. Ez tényleg... tényleg nagyon tetszett. Hallom azt az érdekes kuncogást tőle, érzem a bőrömön, ahogy mosolyog, ahogy ajkai szép ívet írnak le.

– Csak nem tetszett? – kérdezi, végig nyalva azon a területen, ahol megszívta a bőrömet. Azonnal megremegek és egy halk szusszantást hallatok. Beszélni ugyan nem fogok. Nem akarom kimondani azt, ami nyilvánvaló.

– Nem beszélsz? Hát jó, nekem az is jó, ha nyögsz, és sikítasz a kéjtől – nevet a nyakamra, aztán újra megcsókolja azt a részt, amitől újabb remegéssel válaszolok neki.

Így játszik a bőrömmel, folyamatosan szívogatva, nyalogatva és néha megharapva. Szerencsére a feltörni készülő hangomat, mindig sikerül elnyomnom az ajkaim mögött.Nem adom meg neki azt az élvezetet, hogy hallja azokat a mocskos hangokat. Nem, azt soha! Nyakam kínzásáról, áttér a mellkasomra, végig csókolgatva azt, mígnem a mellbimbómra talál rá dús ajkaival.

Nyelvét kidugva, végig nyalja az apró kis testrészemet, ami szintén remegésre készteti a testem. Nem is tudtam, hogy ennyire érzékeny vagyok. Hogy lehetek ilyen? Miért hagy cserben a testem? Ha így folytatja, biztos, hogy a végén nyögve vonaglok majd alatta, amit minden porcikámmal elutasítok. Nem bírnám elviselni ennek a tudatát, hogy örömteli hangokkal jutalmazom azért, mert megerőszakol. Nem akarom élvezni, nem akarok semmit élvezni, semmi olyat, amit ő ad nekem.

Nyelvével ismét végig nyalint az apró mellbimbómon, aminek következtében újra megremegek, azonban, mikor ajkai köré záródnak és nyalogatás helyett megszívja, a testem automatikusan reagál. Mellkasomat kidomborítom neki, hajában pihenő ujjaimat pedig erősebben a tincsek köré fonom, hogy közelebb érezzem bőrömhöz az ajkát.

Nem, nem, neeem! Nem akarom! Miért csinálom ezt?! Az agyam tudja, hogy nem így kéne reagálnom, de a testem ismételten elárul. Mintha beintene az agyamnak, hogy ez kell neki, hogy szüksége van rá.

– Milyen érzékenyek vagyunk, hm? – kuncogja, ujjai közé csippentve a még nem megkínzott másik mellbimbómat. Azonnal felnyöszörgök, aztán a hangomat elfelejtve visszafojtani, felnyögök amint ajkát ismét megérzem az érzékeny kis testrészemen.

Miért pont ennek a féregnek kell ilyen örömöket szereznie nekem? Miért ő? Még csak nem is szeretem, nem is érzek iránta semmit, csak is azt a mérhetetlen gyűlöletet, amiért annyi fájdalmat okozott nekem ebben a pár napban. Olyan érzés ez, mintha már hónapok óta kínozna.

Hogy fokozódjon a lelkem cafatokra tépése, mellbimbómat békén hagyván, levezeti nyelvét egészen a köldökömig, vékony, hideg nyálcsíkot hagyva ezzel a hirtelen felhevült bőrömön. Hasam folyamatosan megrebben az érintéseitől, az ölem pedig már kezd fájni. Igen... felizgultam. Felizgultam ennek a szörnyetegnek az érintéseitől. S mily meglepő, ő is észrevette. Újra elkuncogja magát, de most nem a jóízű nevessük-ki-a-kis-ártatlan-kölyköt, hanem az a tipikus gunyoros "én tudtam" kuncogás.

Ujjaimat kihámozza a hajából, ezzel is szabaddá téve magát tőlem, így ezzel a lendülettel nadrágom övét kioldja, aztán felülve a combjaimra, kihúzza a bőrkészítményt helyéről és elhajítja valahova a szoba egyik sarkába. Kigombolja a sötétkék egyenruhám nadrágrészét, aztán a sliccet is lehúzva, lemászik rólam.

– Segíts egy kicsit. Emeld meg magad! – szinte rám parancsol, én pedig megteszem, amit mond. Csípőm megemelem, aztán hagyom, hogy lehúzza rólam a nadrágot is, amit az öv sorsára juttat. – Jó fiú! – suttogja, miközben fedetlen combjaimon simít végig. Ha tehetném, elhúzódnék tőle, vagy orrba rúgnám.

Felsimít combjaimról egészen a boxerem takarásában lévő merevedésemig, hol lágyan, hol pedig picit erősebben érve hozzám. Ennek hatására halkan felnyüszítek. Ha eddig érzékenynek véltem a mellkasomat, nos... az semmi ehhez képest. Lábaimat azonnal összeszorítom, hogy hagyja abba a merevedésem ingerlését, hiszen a csodálatos érzés mellett, hihetetlenül zavarba ejtő, megalázó és idegen érzés is. Persze, csináltam már ilyesmit magamnak, ennyire tudatlan én sem lennék, de az nem volt ennyire intenzív érzés, mint ez.

– A-a, nyisd szét! – szól rám, mosolyogva. Fogaimat összeszorítom, s engedek a parancsának. Lábaimat lassan szétnyitom, Taehyung pedig azonnal közéjük férkőzik. Lehajolva bőrömhöz, ajkaival végig csókolja alhasamat, mígnem eléri a boxeremben pihenő merevedésemet is. Végig csókolja a textilanyagon keresztül, amitől egy pillanat alatt úgy érzem, hogy megőrülök, ha nem szedi le rólam.

Heh... vicces, az előbb még nem akartam mindezt, most pedig egy pillanat alatt megváltozott a felfogásom, s alig várom, hogy hozzám érjen. A fenébe is, hogy ennyire tudja, hogy mi kell nekem!

Néma kívánságom teljesül, azzal, hogy az idősebb lehúzza rólam a megmaradt textilanyagot is. Érzékeny bőrömet, amint megcsapja a hűvösebb levegő, megremegek és felnyögök, picit hátra dobva a fejemet. Ha nem csinál vele valamit, tényleg megőrülök. Résnyire nyitott pilláim mögül figyelem, miközben ajkaival egyre csak közelebb kerül a vágyamhoz, forró leheletét azonnal megérzem, amitől ismét hátravetem fejem a puha párnába. El sem hiszem. Komolyan, le akar szopni?

Kigondolni sincs időm mindezt, azonnal felnyüszítek, mikor nyelve hegyével végig nyal a makkomon, megízlelve vágyamat. Látom, mekkora mosoly terül szét ismét az arcán, hogy újabb hangot tudott kicsalni belőlem. Úgy néz ki, hogy csak vigyorogni tud. Furcsa ez az egész. Persze, tudom, hogy sokat mosolyog, de ennyire? Bármit csinálok, azt ő mókásnak fogja találni? Lehetséges, hiszen nem vagyok neki más, csak egy eszköz, amivel úgy játszik, ahogyan az neki tetszik.

Hangos nyögés hagyja el a számat, amint a forróság körbeöleli a merevedésem. Testem megremeg, ujjaimmal ismét a hajába kapok, hogy mondjuk úgy, megkapaszkodhassam valamiben. Láthatóan ez nem zavarja, sőt! Szájába fogadja merevedésemet, amennyire csak tudja, aztán fejét mozgatni kezdi rajtam lassú, gyengéd tempóban. Nem is értem, hogy lehet valami ennyire jó érzés. Olyan, mintha semmi problémám nem lenne, mintha itt sem lennék. Hm... Probléma? Mi az? Hirtelen azt sem tudom, hogy mi a jelentése.
Csak azt tudom, hogy baromi jó az, amit csinál és máskor is elfogadnám mindezt.

Szemeim egyre csak könnyesednek, résnyire nyílt pilláim mögül figyelem a homályossá és csillogóvá vált világot, amit az a kevés lámpafény ad a szobában, amit a könnyek csak szétmosnak élességén. Ajkaim közül hangos sóhajokat, néha pedig nyögéseket hallatok. Hiába, ezzel muszáj megjutalmaznom, mert amit csinál, azt hihetetlen.

– Mégh… – szuszogom, ujjaimmal erősebben marva a hajába, miközben ő is egyre csak gyorsít a tempón. Úgy érzem, ha még többet kapok, akkor valami hatalmas és valami elképesztően jó érzés fog szétrobbanni a mellkasomban. Folyton feszít, arra késztetve, hogy még többet és még többet akarjak, hogy önző legyek és süllyedjek le arra a szinte, hogy kérleljem. Józan ésszel nem tenném ezt, de most... most csak ezt akarom.

Úgy látom, hogy a kérlelésem meghallgatásra talált, mint valami ima, hiszen egyre gyorsabban mozgatja rajtam a fejét s nyelvével is úgy simogat, mintha mindig is ezt csinálta volna. Bár, ki tudja?
Testem megvonaglik, majd megfeszül, ahogy érzem, hogy valami hatalmas dolog felé közelítek. Valami olyasmi felé, amit ha elérek, többé nem akarom majd elengedni. Fejem hátra feszítem, belenyomva a párnába, szemeim is nagyobbra nyílnak, ajkaim mögül a hangokat, már nem fojtom el. Egyre csak hangosabb és hangosabb vagyok, mígnem... mígnem…

– Ah, ne! NE! – kiabálom, ahogy elhúzza ajkait az érzékeny merevedésemtől. Zihálok és most tényleg úgy érzem, hogy az őrület határára kerülök. Arcomon már most gyöngyöződnek az izzadságcseppek, szívem pedig, majd kiugrik a helyéről.

– Mi az? – jön a gunyoros kérdés, a gunyoros mosolyról nem is beszélve. Egy szót sem szólok, csak próbálom szabályozni a légvételemet. Ez mekkora egy féreg! Pont a vége előtt!

– Ne aggódj, nem vagy ennyivel letudva – kacsint rám, aztán az ágy mellett pihenő szekrényhez mászik és kivesz belőle egy kis csomagot, majd egy tubust. Ezek láttán, most tudatosul bennem, hogy most jön még csak a feladatom oroszlán része. Arcom egy pillanat alatt vörös pírban úszik. Ujjaimmal eltakarom az arcomat, hogy még csak ne is lássam az előkészületeket. Hallom, ahogy a tubus fedele kattan egyet, majd hallom, amint a gél egy halk hanggal jelzi, ahogy jut egy kevés a "partnerem" valamijére.

Most komolyan... az a fasz – amit még nem is láttam – hogyan fog belém férni? Én... én nem erre vagyok kitalálva. A szopás, még rendben van, de a szex, az már teljesen más. Én nem vagyok nő, nincs vaginám, nincs olyanom, amivel normálisan befogadhatnám.
Megugrok, amint megérzem az ujját pont OTT! Pont a fenekemnél. Én... én rosszul leszek, de komolyan.

– Nyugi, most csak lazíts. Ígérem, nem leszek durva – hallom a halk, mély hangját, ahogy próbál engem nyugtatni. Érzem, ahogy ujjával elkeni rajtam a síkos anyagot, aztán egy határozottabb mozdulattal, elmeríti azt bennem. Azonnal visszafojtom a légvételemet. Most... eszembe jutott, hogy ugyan így végzik az urológiai vizsgálatokat.  Mivel zsaru vagyok, ezen minden zsarunak végig kell esnie.

Istenem... ezt nem hiszem el. Azt hittem, hogy erre többször már nem kerül sor.

– Lazíts, Jungkook!

Beharapom az alsó ajkaimat, aztán csendben várok, hogy végre túlessek ezen az egészen. Azonban, ahogy egyre csak érzem, ahogy belülről simogat, ahogy ujja ki-be mozog bennem, néha elérve bennem egy pontot, nos... furcsa, de ismét az a vágy kerít hatalmába, hogy még többet és többet akarjak. Hihetetlen, hogy mire képes. Biztos, hogy volt már dolga más férfival is, tényleg tudja, hogy mit csinál én pedig oda vagyok a munkásságáért. Felnyöszörgök, összeszorítva a lábaimat, amint megérzek egy második ujjat is magamban. Szabad kezével azonnal szétfeszíti a lábaimat és folytatja tovább az őrületbekergetésem.

Nem is tudom, hogy meddig csinálja ezt, de ez tény, hogy egyre nyitottabbnak és nyitottabbnak érzem magam, már akkor, amikor három ujját kihúzza belőlem.  Gyorsan megszabadul a ruháitól, így már is láthatóvá válik a meztelen teste, és a meredező vágya is. Egy pillanatra elszégyellem magam a látványra. Ha belegondolok, hogy az bennem lesz... Istenem. Én komolyan, félek.

Meg-meg remegve figyelem, ahogy a kis csomagért nyúl és foggal kibontja azt. Megnyalom alsó ajkam már csak a látványtól is, nem csak attól, hogy ismét kiszáradt. Bevallom... ez irtó szexi volt. Nem kéne így gondolnom, nem vagyok meleg, de ez tényleg... tényleg az volt. Bár az is lehet, hogy már csak a vágy miatt gondolom és látom így. Amint magára húzza a gumit, vesz a síkosítóból az ujjaira és bekeni vele a merevedését, aztán a bejáratomra is juttat belőle. Egy halk sóhajjal elhelyezkedik a lábaim között, makkját a fenekemhez illeszti, aztán lassan felém tolja a csípőjét, ezzel elmerülve bennem. Fájdalmas nyögés hagyja el a számat az előző kéjes helyett. Ujjaimmal az alattam lévő lepedőbe markolok, görcsösen szorítva azt, mert levegőt is alig kapok.

Ez fáj.

– Lélegezz! – szól rám, mélyen a szemeimbe nézve, ahogy arca eszméletlenül közel kerül az enyémhez. – Lélegezz, vegyél levegőt! – ismétli meg. Testemen újra megérzem az ujjbegyeit, ahogy simogatják bőrömet, hogy minél kevésbé figyeljek feszítő, fájdalmas érzésre. Bár, hogy őszinte legyek, az ő szemeiben, inkább az látszik, mintha nem akarna így kényeztetni. Mintha... tetszene neki a kínlódásom a fájdalmam. Nem tudom miért hiszem ezt, lehet, hogy csak beképzelem. Végül is lényegtelen. Most kivételesen hálás vagyok neki, hogy próbálja terelni a gondolataimat a fájdalomról, ami olyan, mintha szét akarna feszíteni.

A gyengéd simogatások és a gyengéd puszik, egy idő után, meghozzák a hatásukat. A fájdalmas érzés helyét, lassan a kéj veszi át, mihelyst megszoktam az engem kitöltő méretét. Furcsa ez az egész, de tényleg... tényleg élvezem. Olyan érzés, mintha mindig is ott lett volna a helye. Ajkaimat nyögések sokasága és kéjes nyöszörgések, sóhajok hagyják el, mikor mozogni kezd bennem. Ajkaival az én ajkaimat tépi, vad és továbbra is birtokló csókokat kapok tőle, miközben testével újra az őrületbe kergeti az enyémet.

Ezek az érzések, valami elképesztőek. A bőröm izzik és újra kitölti mellkasomat az a furcsa, de még is robbanni készülő érzés, ami fokozódik ujjai érintésével a merevedésemen. Testünk ritmikusan együtt mozog, úgy forr a bőrünk, mintha bármelyik pillanatban felgyulladhatnánk. Ilyen forróságot, még soha sem éreztem, az ő bőre a sajátomon, a lehelete az ajkaimon, mind-mind olyan plusz érzést ad, amilyet eddig soha, de soha nem tapasztaltam.

– Mégh... Taehyung, még! – sóhajtom, fejem ismét hátra vetve a párnába, hátamat ívben feszítve meg.

– Mit még? Mit kérsz? – morogja, mély hangon a bőrömre. Vállamon érzem, ahogy végig simít ajkával, aztán végig nyalva rajta, megszívja azon feszülő bőrömet. Csípőjével erősebben löki magát belém, aminek köszönhetően eltalál valamit a testemben. Nem tudom micsodát, de olyan érzést nyújt nekem, amitől képes lennék elélvezni, már ha csak ennyit csinálna velem. De nem, ujjaival is egyre gyorsabb tempót diktál a merevedésemen és, ha ez így megy tovább én... én... felrobbanok.

– Ilyeth... még többeth! Mozogj! – nyüszítek fel, mint egy utolsó kis szuka, aki többet és többet akar.
Álmaimban sem hittem volna, hogy ilyen leszek, hogy ilyen reakciókat ki tud hozni belőlem. Én tartottam magam mindig is ahhoz, hogy férfiasnak tűnjek, meg persze, hogy férfias legyek. De most... most olyan vagyok, mint egy büdös ringyó!

– Legyen hát. Megkapod – suttogja.

Ha a tempó nem lett volna eddig is ilyen gyors, hát most egyszerűen elképesztő. Ez a plusz dolog pedig, már is arra késztet, hogy testem újra megfeszüljön, körmeimmel a hátát marjam, amikor folyamatosan eltalálja bennem azt a pontot, egyre vadabbul és vadabbul csapódva belém s ennek hatására elérem azt a sokak által emlegetett gyönyör kapuit. Torkomból szinte már egy sikítás szakad fel, amint elönt a forróság, testem is megfeszül, ennek hatására hátam egy enyhe ívben hajlik meg, majd elélvezek, egyenesen a másik hasfalára. Halkan pihegni kezdek, felnézve a még bennem mozgó másikra, aki szintén kezdi elérni mindazt, amit az előbb nekem sikerült.

Olyan érzés ez, amilyet eddig még soha, de soha nem tapasztaltam meg. Ilyen jót, még soha.
A partnerem zihálva, arcán gyöngyöződő verejtékcseppekkel, amik legördülnek szépen ívelt arcán, egy mély nyögéssel éri el a gyönyört, lehunyva hosszú pilláit, hogy kiélvezze ennek az érzésnek minden másodpercét.
Ha nem tudnám, hogy ki ő... ha nem tudnám, hogy mennyire gonosz, azt hinném, hogy egy angyali teremtménnyel fekszem egy ágyban. Annyira gyönyörű, annyira fenséges a látványa, ahogy így felettem tornyosul, ahogy megremeg felettem, majd ahogy elnyílnak a dús ajkai.

Azonban, ahogy kinyitja szemeit és lenéz rám, ismét az a furcsa, gunyoros vigyor ül ki az arcára.
Lassan kihúzódik belőlem, majd mellém feküdve, átkarol engem, sorosan magához húzva. A gumit pedig egy zsebkendőbe csomagolva ledobja a padlóra. Várnám, hogy valami romantikus megnyilvánulást tegyen felém, de... semmi. Semmi romantikus dolog nem történik úgy, mint a filmekben. Ott, ha átöleli a pasi a... a... párját, azok még csókolóznak és becézgetik egymást. Elhalmozzák egymást kedves szavakkal, ő azonban nem csinál semmi olyat, csak elővesz a szekrényéből egy doboz cigarettát és egy szálat kihúzva belőle, meggyújtja azt.

– Kérsz? – teszi fel a kérdést, amire válaszként, megrázom a fejem.

Olyan hülye érzésem van. Most úgy érzem, hogy képes lennék elsüllyedni a Föld alá. Én komolyan azt hittem az előbb, hogy majd becézgetni fog? Komolyan? Komolyan, vágytam rá, hogy megtegye?! Ez, az ember?!

Lesütöm szemeimet, majd arcomat az oldalába temetem. Most vette el a szüzességem és, nem hogy egy törődő érintést, de még csak egy kedves szót sem kapok. Ez egy érzéketlen tuskó. Még, hogy kicsi ár ez azért a nagyért. A francokat! Nem hihettem azt,  hogy ezek után, még törődést fogok kapni tőle. Nem lett volna szabad találkoznom vele. Nem lett volna szabad lerajzolnom és felelőtlenül otthagynom a füzetemet.

Egy hatalmas idióta vagyok...

Egy hatalmas idióta!