TaeKook - Pet (3) +18!

JEJEJEJEJE!!! :D 

Itt lenne a Pet folytatása is! :D Ezzel is jóóóó sokat késtünk. Igazából, a gépemen meg volt a folytatás, csak épp a végéből hiányzott néhány dolog, úgyhogy Nóri nagy nehezen kikereste skypeon a maradékot. :D 

A folytatásával pedig megpróbálunk igyekezni! ^^

Nóri írja Taehyungot!

Én magam (Nana) pedig Jungkookot! :) 

+18!!!!!!!!! Erotikus tartalom, nem gyengén. Trágár szavak is előfordulnak benne és ugye, mint eddig is, yaoiról van szó, szóval fiú-fiú szerelem! :D

(Ha hibát találtok benne, szóljatok! ^^ Biztos van, mert hosszú lett ez a rész és nehéz átnézni. xD)

Jó olvasást! :D 

~Nana és Nóri~

Jungkook

Megremegtem, főleg, mikor a szemembe nézett. Hirtelen és váratlanul ért az egész... annyira, hogy azt sem tudtam, mit reagáljak. A gyomrom folyamatosan bukfencezett és éreztem, hogy valami megreng bennem... fogalmam sem volt róla, hogy micsoda, de a mellkasomban éreztem. Aprócska remegés féle.

Felsóhajtottam, mikor végig az ujjaimat újra a nyakára vezette, így a puha bőréhez értek az ujjbegyeim. Olyan selymes volt a bőre... annyira puha. Jó volt érinteni.

Félig lehunytam a szemeimet, mikor az alhasam megrezdült és olyan érzésem volt, mintha a gyomromban aprócska pillangók cikáznának össze vissza. Azt hiszem, bőven megemelkedett az adrenalin szintem, és a pulzusom is, pedig semmi nem történt, igazából. Még is, az érzés egyszerűen csodás volt. A tökéletes bőrét érinteni és simítani, felüdülő érzés volt. Bár, magamtól nem tettem volna, de úgy, hogy ő vezette a kezemet, nem zavart. Az agyam egyik szegletében villogott csak a gondolat, hogy ő egy 18 éves fiú, én meg jó nyolc évvel idősebb vagyok nála. Ráadásul fiú! Egy fiú! Egy gyerek!

De mikor a szemembe nézett, én éreztem magam gyereknek. Olyan határozott volt a pillantása és a tekintete. Teljesen összekuszálta a gondolataimat.

- Megkukultál? - kuncogott, a csípőmre ülve, mire felsóhajtottam. - Szerintem ez a nyakkendő felesleges, amúgy - mosolygott, majd egy kézzel, ügyesen kibontotta a nyakkendőmet és kihúzta az inggalléromból, mire hatalmas szemekkel néztem hol a nyakkendőmre, amit odébb dobott, hol rá. Elvigyorodva kigombolgatta az ingemet, de csak a mellkasomig. Nem bántam, mert így legalább kaptam levegőt.

- Mássz le rólam - mondtam halkan, de nem olyan határozottan, mint szerettem volna.

- Ez kell neked! Szex! - vigyorgott, mikor levezette az ujjamat a hasához, amin finom, pici kockák díszelegtek. Felsóhajtottam és lehunytam a szemeimet, beharapva az alsó ajkamat.

- Taehyung, mássz le rólam... gyerek vagy! Gyerünk! - mondtam, felnyitva a pilláimat, de csak elvigyorodott.

- Nem vagy elég határozott... - mondta, széles vigyorral az ajkain, majd lassan levezette az öléhez a kezemet és mikor éreztem az ujjaimmal az éledező férfiasságát, mélyen felnyögtem, lehunyva a szemeimet. - Nem hát... - kuncogott. - És nekem is bejön a helyzet. Engedj a csábításnak - súgta a fülembe, miután a fülemhez hajolt. - Ne legyél ennyire merev... az élet azért van, hogy élvezzük. Élvezd te is - búgta a fülembe, mély hangon, miközben az ujjaival végig simított az ingemen, majd a nadrágom korcánál megállva, lassan kihúzta a beletűrt ingem alját, ezzel szabad utat nyerve a bőrömhöz. Szinte rögtön bekúsztak a hűvös ujjai a felsőm alá, végig cirógatva a derekamat. Felsóhajtottam és megremegtem egy apró pillanatra. - Majd én megtanítalak rá, hogyan kell élvezni az életet - súgta a fülembe, megharapdálva a cimpámat.

Taehyung

Halkan felnyöszörög, ahogy megharapom a fülcimpáját, láthatóan a hideg is kirázza.

Ismét elvigyorodom rajta, aztán lejjebb haladok csókjaimmal a nyakára, megízlelve a bőrét.

Idősebb jóval, mint én... de olyan puha a bőre, mintha még tizenéves lenne.

- Taehyung... elég… - leheli a szavakat. Úgy néz ki, hogy az elméje még küzd ellenem, de a teste... a teste élvezi és kezd behódolni nekem. Ugyan, nekem ki tudna ellenállni?

- Te is tudod, hogy ennyi nem elég. Többet akarsz, még, ha tagadod is - lehelem bőrére a szavakat, ujjaimmal felsimítok a mellkasára és az ingére fogva, tovább gombolgatom azt, végül meg is válok tőle.

- Túl beképzelt vagy… - mormogja, de mielőtt elrontaná a hangulatot, felhajolok hozzá és az ajkaimat az övére tapasztom. Lágyan csókolom, közben ujjaimmal végig simítok a meztelen felsőtestén.

- Az lehet... Viszont te, gyönyörű vagy - suttogom az ajkaira, ahogy mélyen a szemeibe nézek.

Ennyi is elég neki, hogy ismét lehunyva pilláit, halkan felnyögjön.

Újra az ajkait veszem célba, ám az hamar kitűnik, hogy nem tud csókolni.

- Csókolóztál már valaha? - érdeklődöm egy nagy mosollyal, jól szórakozva rajta.

Már is fülig pirul.

- Nem... még... nem… - suttogja, mint egy ártatlan kislány. Elnevetem magam.

- Jó... örülök. Legalább... én leszek az, aki megtanít téged dolgokra - kacsintok rá, aztán újra az ajkait kényeztetve, lesimítok mellkasáról a hasára, amit gyengéden végig cirógatok. Érzem, is, ahogy megrebben ujjbegyeim alatt a hasa, így nem félve, tovább haladok le az alhasára, amin végig húzom a mutatóujjam.

A csókba nyöszörög és érezhetően, alig bír már megmaradni, folyton mocorog alattam. Többet és még többet akar, mint én is.

A nadrágját kigombolom, aztán benyúlva megérintem az alsóneműjén keresztül. Már kőkemény. Nem csoda, hiszen még szűz... Nagyon érzékeny a teste.

Hangosan felnyög és a kezemre fog, kicsit ijedten, ahogy lent masszírozom és simogatom.

- Taehyung... ne, ez nem jó… - nyöszörgi, jobban a kezemre fogva.

- Ó, dehogynem. Élvezed, és ez az arcodra van írva. Ne küzdj ennyit Jungkookie - mondom, ahogy lehajolok és újra megcsókolom. Aztán, ahogy ajkaimmal elengedem, megint a szemeibe nézek.

- Ne hagyd, hogy a betegséged irányítson. Egyszer, mindenkinek meg kell halnia... ezért, te is úgy élj, mintha az lenne az utolsó nap - mosolygom, azzal ismét megcsókolom, kezem kihúzom a nadrágból, végül ismét visszadugom, de most ő magát érintem meg a ruhaanyag nélkül.

Jungkook

- E-engem nem az... irányíth... - sóhajtottam, oldalra döntött fejjel, mire hirtelen éreztem az ajkait a nyakamon, miközben az ujjaival szüntelenül masszírozott odalent. Hihetetlen érzés volt. Csak... bennem motoszkált az is, hogy nem kellene. Még nem is vettem be a gyógyszereimet és ha felmegy a vérnyomásom vagy a pulzusom és megzavarodik, abból baj lehet. - Ha... hagyd abba - nyögtem, mire elkuncogta magát.

- Élvezd csak... engedd el magad. Ne legyél feszült. Csak élvezd - mondta, miközben az ajkaival az egyik mellbimbómra hajolt, majd finoman az ajkai közé vette azt és erősen megszívta. Hangosan felnyögtem és apró ívben feszítettem meg a hátamat. Főleg akkor, mikor a hüvelykujjával a makkomat kezdte el dörzsölgetni. Remegtem, mint a nyárfalevél és úgy éreztem magam, mintha egy felhőn feküdnék hanyatt, élvezve azt, amit tesz velem.

- Csak érezd, milyen jó - súgta, megharapdálva a mellbimbómat. Újra felnyögtem és nem tudtam tovább ellenkezni. Az ujjaimmal lassan a hajába túrtam, finoman megmarkolva a tincseit, közben pedig folyamatosan nyaldosta és szívogatta az aprócska kis részemet. Mikor úgy érezte, hogy elég volt, áttért a másikra és... azt kezdte el ugyan úgy, ugyan olyan intenzitással ingerelni, mint az előzőt.

- Csak jót akarok neked... a szex fontos. Az egyik legfontosabb az életben... a kielégülés - mondta halkan, fogaival csipkedve a mellbimbómat. Mélyen felsóhajtottam, lehunyt szemekkel. - Az öröm egyik forrása a szex… - Felnézett rám, mélyen a szemeimbe, én pedig… én nem tehetem ezt! Jézusom!

Mi a franc van velem?! Hagyom, hogy egy kölyök, egy taknyos kölyök leteperjen?! Nem! Biztos, hogy… hogy nem!

Taehyung

Felnyög, mikor ismét erősen megszívom a mellbimbóját, makkját pedig folyamatosan masszírozom. Annyira szép...

Hajamat folyamatosan markolássza, hol finoman, hol egy picit erősebben. De nem csoda... ilyen élvezeteket nem sűrűn élt át.

- Hmm... finom a bőröd, Jungkook - suttogom a nedves, kemény mellbimbójára.

Hallom, ahogy felnyöszörög, majd ahogy ajkaimmal elindulok le a hasán, végig csókolgatom és nyalogatom a bőrét.

Igazából, nem tudom, hogyan is kell egy pasit leszopni... vagyis úgy nagyjából tudom, hiszen pár csaj leszopott már, de én még másnak úgy nem csináltam. De nem baj, most kipróbálom, hogy milyen egy pasival a szex.

A köldökénél megállok, majd belenyalok, amitől a hasát azonnal behúzza, majd megharapdálom az érzékeny bőrét.

Hallom, ahogy mélyen felsóhajt, majd a csípőjét is megemeli kicsit, ahogy a makkját továbbra is masszírozom.

Végül lejjebb érek az alhasához, majd lehúzom róla a nadrágot a boxerével együtt.

Így a szemeim elé tárul, teljes valójában.

Zavartan eltakarja az arcát, ami csak még vörösebb.

Elnevetem magam.

- Ne! Ne takard az arcod, látni akarom - mosolygom, ahogy felnyúlok a kezéhez, aztán elhúzom az arcától, lehajolva, megcsókolom, végül ismét csókokkal halmozom el a testét, ahogy lentebb haladok, aztán ahogy a vágyához érek, bekapom a makkját és erősen megszívom neki, ujjaimmal pedig a belsőcombját simogatom, markolászom.

Jungkook

Hangosan felnyögtem és hátrafeszítettem a fejemet, mélyen a párnába nyomva. Nem tudtam gondolkodni... teljesen hagyott az agyam. Még csak az sem foglalkoztatott jelen helyzetben, hogy ezt egy fiú, egy gyerek csinálja velem! Egy gyerek... de nem érdekelt. Iszonyúan jól esett és... mintha a fellegekben lettem volna. Csillagokat láttam magam előtt és szikrázott, lángolt az egész testem. Még zavarban sem voltam, mikor teljesen elnyelte a merevedésemet. Nem volt időm, eszemben sem volt az, hogy nekem talán szégyenlősnek kellene lennem. Nem. Megszűnt a világ létezni.

És mikor felnézett rám, csábosan és kéjesen, azt hiszem, az volt talán a jéghegy csúcsa. Remegtem, mint a nyárfalevél és jobban felhúztam a lábaimat, ő pedig lassan mozgatta rajtam a fejét, közben pedig markolászta a belsőcombomat, néha belemarva a körmével.

Úgy remegtem, mint egy kocsonya és... a hangomat sem palástoltam. Nem ment... muszáj voltam hangoskodni, különben belehaltam volna.

- Édes vagy, tudod? Nem is tudom... hogyan lehetsz olyan mogorva... olyan édes vagy most. Mintha két külön ember lennétek. Mármint... amit most produkálsz és amilyen vagy... nem hasonlítotok - mondta halkan, a merevedésemet csókolgatva. Felnyüszítettem és oldalra döntöttem a fejemet. Nem voltam képes reagálni.

Taehyung

- Tényleg... elképesztően édes vagy... nem csoda, hogy pasilétemre begerjedek rád - kuncogom, aztán a merevedéséhez visszahajolok, és újra elnyelem, mozgatva rajta a fejemet.

Olyan hangokat ad ki, amilyet pasitól még sosem hallottam. Nem is tudom, hogy tényleg, hogy lehet egy ilyen édes pasiból, egy olyan mogorva "vén" fasz, mint akit mutat?

Érzem, ahogy teljes testében megfeszül, szemei is fel-fel akadnak, ahogy láthatóan kezdi elérni a csúcsot. így kiveszem a számból, azzal elhajolok tőle. Elégedetten felnyög, csípőjével is fellök, hogy folytassam a kényeztetést. De, még nem... most mást akarok. A belsőcombját csókolgatom végig, néha megharapva rajta a bőrt, vagy megcsípve a fogaimmal azt, így biztos, hogy kék foltokat hagyok magam után holnapra.

Felnyüszít és lábait is nagyobb terpeszbe húzza, a maga alatt lévő paplant pedig erősen markolássza.

- Taehyungh… - nyöszörgi a nevem, amit megvigyorgok.

Így vissza felhajolok hozzá, aztán megcsókolom. Úgy bújik hozzám, mintha az élete múlna rajta. Erősen belém kapaszkodik, csípőjét pedig többször az enyémnek dörgöli, így hangos nyögést vált ki belőlem, amit a csókban hallatok.

Amint elválok tőle, kezem lesimít a testén, egyenesen le a bejáratához.

- Tudod... annyira nem értek ehhez... az elméletét nagyjából tudom, de azt mondom, tapasztalni kell, nem igaz? - kérdezem, ahogy arra célzok ezzel, hogy fiúval nem voltam még. De ezen is itt az idő változtatni.

Egyik ujjammal végig simítok a nyílásán, azonnal újabb remegést váltva ki belőle, fejét is oldalra dobja így, amit kihasználva, azonnal a bőrét szívogatom és csókolgatom, néha pedig, megharapom, újabb foltokat hagyva így a testén.

Ám, mielőtt az egyik ujjam belé csúsztatnám, vissza felnyúlok az ajkaihoz, aztán két ujjamat az ajkai közé dugok, hogy kellően megnedvesítse őket.

- Olyan szép vagy... milyen lehetsz, mikor elmész? - kérdezem, mélyen búgva a fülébe, amibe belecsókolok, újabb nyögést kiváltva belőle.

Végül a nedves ujjaimat kihúzom a szájából és vissza lesimítok a bejáratához, majd picit körkörösen mozgatva az ujjam - ezzel is megnedvesítem őt - elmerítem benne az egyiket, aztán lassan mozgatni kezdem, csókjaimmal pedig egy percre sem állok meg.

El sem hiszem, hogy egy nálam idősebb faszival fogok kefélni. Kibaszottul izgi.

Jungkook

Mikor éreztem ott... OTT! Az ujját, azt hittem, megáll a szívem. El akartam lökni és ellenkezni, hogy na nem! Ezt biztosan nem. Ezt nem fogja megtenni, főleg nem velem! Mit képzel?! Igazából, ha végig gondolom a történteket, úgy... az egészre az a reakcióm, hogy még is, mi a nyomorult életet képzel magáról?!

Épp emeltem a kezeimet, hogy ellökjem magamtól, hogy ezt végképp nem teheti meg, de hirtelen az ajkaimra majd a sajátjával, vadul és szenvedélyesen tépve a számat, miközben a második ujját nyomta belém. Megremegtem és felnyöszögtem, kicsit összevonva a szemöldökömet. Kellemetlen érzés volt.

- T-Taehyung! Fejezd... fejezd be! - mondtam, mire felsóhajtott és lassan végig nyalt a nyakamon.

- Nem. Élvezd csak... - mondta halkan, majd hirtelen a mellbimbómra nyomta az ajkait, mire hangosan felnyögtem, lehunyt szemekkel. A szabad kezével a férfiasságomat kezdte el masszírozni és simogatni és... így a három tevékenysége elég volt együtt ahhoz, hogy elfelejtem, hogy abba akarom hagyni. Annyira nem értem. Miért nem tudok nemet mondani? Miért nem tudom lelökni magamról?

Miért nem?

Mikor a harmadik ujját is csatlakoztatta, megremegtem és felsóhajtottam, ő pedig újra felmászott a számhoz és finoman kezdte el az alsó ajkamat harapdálni.

- Nem tudom... felfogni, hogyan lehetsz ilyen morcos... olyan szépen csillognak a szemeid és... és az arcod is... az ajkaid is. Igazán szép vagy így - mondta, finoman puszilgatva a számat és mikor ujjaival olyan pontot ért el bennem, felnyögtem és megremegtem. - És olyan... édes a hangod - mondta halkan, majd kihasználva az alkalmat, hogy elnyílt a szám, benyomta közé a nyelvét, újabb csókot kezdeményezve. Felnyögtem és mikor kihúzta belőlem az ujjait, mélyen a szemeimbe nézett. Észre sem vettem, mikor vette le a nadrágját, de... eltűnt róla.

Elvörösödtem és megint ellenkezni akartam, hogy most azonnal fejezze be, de egy röpke pillanat alatt magamban éreztem.

Felkiáltottam és a vállába martam ujjaimmal, ő pedig a nyakamba hajtotta a fejét, elnyújtott, mély nyögést hallatva.

Taehyung

- Taehyung… - nyöszörgi, erősen a karomba marva.

- Csak lazíts...- suttogom a fülébe, hagyva, hogy megszokja a feszítő érzést. A fülére adok egy csókot, aztán ajkaim közé veszem a cimpáját és megharapdálom. Érzem, ahogy megremeg alattam.

- F-fáj… - suttogja, elcsukló hangon.

Azonnal a szemeibe nézek, szinte már ijedten. Akárki is ő.. nem akarom bántani, így pedig főleg nem.

- Akkor... abba hagyjuk? - kérdezem, közben kezemmel a férfiasságához nyúlok, hogy valamennyire jobbá tegyem neki ezt az egészet, főleg, ha befejezzük, akkor kiengeszteljem.

Felnyüszög, aztán megrázza a fejét. Meglepő, hiszen.. az előbb le akart állni, most meg... - Miért? - érdeklődöm, tovább masszírozva a vágyát.

- Jó... ettől függetlenülh... jóh... - suttogja, kéjes szemekkel nézve rám.

Most komolyan... hogy lehet valaki ilyen gyönyörű, aki a normál életben pedig egy bunkó, mogorva fasz?

- Rendben van. De lazíts, mert nagyon szűk vagy - suttogom az ajkára, amik már jó pirosak, ahogy megharapdáltam őket. És, hogy még szebbé tegyem, újra megharapdálom őket, de persze finoman.

Felnyöszörög, amint a makkját kezdem el cirógatni, lábait is jobban felhúzza.

Egy ideig így várok és kényeztetem, mígnem már ő jelez nekem, ahogy lök egyet a csípőjével.

Felnyögök az érzésre, aztán ismét az ajkát célozva meg, hosszan és szenvedélyesen megcsókolom, miközben elkezdek mozogni benne.

Végig a csókba nyöszörög és lábaival a derekamat is átkarolja.

A csókba mosolyodom, aztán egy picit gyorsítok a mozgásomon, testén végig simítok a tenyeremmel, fel az arcára.

Amint elválok az ajkától, mélyen a szemeibe nézek, amik úgy csillognak, ahogyan eddig még nem láttam.

- Most komolyan... Jungkook... Csak szeretkezünk, te pedig azonnal megtelsz élettel - mondom, mosolyogva nézve a szemeibe. - Csillognak a szemeid... élsz - suttogom, aztán ismét megcsókolom, azzal picit erősebben és gyorsabban mozgok benne.

Jungkook

Akartam reagálni valamit arra, amit mondott, de... képtelen voltam rá. Soha nem volt ilyesmiben részem és elmondani nem tudtam volna, mennyire tetszett. Azt hittem, megőrülök. De jó értelemben. Határozottan jó értelemben.

Eszméletlen jó volt, amit csinált.

- Olyan... szép vagy... - sóhajtotta az ajkaimra, miközben erősebben mozdította meg a csípőjét, mire apró ívbe feszült a hátam és az ujjaimmal rögtön a hátára martam, hangos nyögést kiengedve az ajkaim közül.

Nem gondoltam volna, hogy... van valami, ami ennyire, de ennyire nagyon jó. Azt hittem, el fogok veszni.

- Gyorsh... abban... - nyögtem halkan, megremegve, mikor olyan ponton talált el. Hangosan felnyögtem, mikor újra eltalálta. - Ott! Ott! - nyöszörögtem, nehogy abba hagyja.

Elkuncogta magát és finoman a nyakamra hajolt, finoman csókolgatva, néha egy-egy intenzív lökés hatására erősebben harapott a bőrömbe, de annyira élveztem az egészet, hogy szinte sem fel tűnt, mikor és milyen erősen harapott meg. Teljes extázisban voltam.

Főleg akkor, mikor az ujjaival megtalálta a férfiasságomat és mikor ráfogott a kezével, és masszírozni kezdte, szabályosan megvonaglottam alatta, hangosan felnyögve, körmeimet a hátába vájva.

Taehyung

Halkan felmordulok, ahogy így a hátamba mar, de nem bánom. Legalább hagy rajtam valami nyomot is. Lesz mivel hencegnem neki, hogy milyen szép harci sebet okozott nekem.

Újra végig harapdálom a nyakát, és persze a vállát. Ki nem hagyva azt az érzékeny részét.

Felnyüszít, akár egy kiskutya, aztán újra ívben feszíti meg a hátát, mikor a mozgásomon is gyorsítok.

Kezem is gyorsabban mozog a merevedésén és bizony én is érzem már, hogy nem bírom sokáig.

Egyre gyorsabb tempót diktálok, közben fogaimmal folyton harapdálom a bőrét. Megvadít, teljesen.

- Ott! Ah, Taeh… - fullad el hirtelen a hangja, mire gyorsabban mozgok a csípőmmel és a kezemmel is egyaránt. Ekkor felemelem a fejem, és meg is pillantom az arcát. Az elnyílt vörös ajkak, a hatalmasra nyílt szemek, amikben olyan kéj tükröződik, amilyet eddig még nem láttam. Háta erőteljesen ívben feszül meg, és hangosan felsikít, egyenesen a kezembe élvezve. Ilyen gyönyörű látványban, még soha a büdös életben nem volt részem.

És, bizony nekem sem kell sok, szinte azonnal követem őt és én egyenesen benne élvezek el egy mély és hosszú morranással.

Lassan rádőlök és hagyom, hogy a felhevült és fáradt testem, egy picit megpihenjen. Ez... sokkal, de sokkal jobb volt, mint bármelyik nő, akivel eddig lefeküdtem.

Hangosan zihálok, majd lassan ráemelem a tekintetem és egy kedves mosolyt eresztek meg felé.

- Milyen volt? - kérdezem vidáman, de annyira nem is kell válaszolnia. A válasz, az arcára van írva.

- Hmm... nekem is tetszett. - kuncogom, aztán lassan kihúzódok belőle és mellé feküdve, szorosan magamhoz ölelem, betakarva magunkat a takaróval.

Csendben fekszünk egymás mellett, közben én gyengéden cirógatom a bőrét, ahogy teljesen hozzám bújik. Olyan így, mint egy kiscica.

- Milyen volt élni? Hm? - kérdezem halkan, aztán odahajolva, megcsókolom.

Jungkook

Mélyen felsóhajtottam, ahogy magához ölelt. Pihegve, ködös szemekkel néztem magam elé. Nem akartam én hozzábújni, de... annyira finom volt az illata, olyan... jó volt az egész, hogy ha visszagondolok rá, újra megremeg a testem, hogy nem tudtam nem oda bújni hozzá. Jól esett.

Mikor újra megcsókolt, hozzá préselődtem teljesen. Nem is tudom, mikor voltam utoljára bújós. Évek óta nem bújtam oda senkihez. Olyan... olyan furcsa volt hagyni, hogy valaki magához öleljen és cirógassa a hátamat. Jó érzés volt.

- Eddig is éltem - mondtam halkan, lehunyt szemekkel, kótyagosan, már fél álomban.

- Nem-nem. Vegetáltál - mondta, közben pedig éreztem az ajkain, hogy mosolyog.

- Én éltem... csak nem úgy, mint te - sóhajtottam, lehunyt szemekkel, fél álomban.

- Olyan élet volt a tekintetedben és az arcodban... ha mindig ilyen lennél, biztos odáig lennék érted - vigyorgott.

- Akkor szerencse, hogy nem vagyok ilyen, mert a nyakamon maradnál - sóhajtottam, a nyakába nyomva a homlokomat.

Taehyung

- Ne aggódj, így is a nyakadon maradok - kuncogom, ujjbegyeimmel végig simítva a hátát. Érzem, ahogy lúdbőrös lesz és picit megremeg, ahogy a hideg is kirázza. 

- Ettől félek én is… - motyogja a nyakamnál, lehelete játékosan cirógatja végig a  bőrömet. 
Felszusszantok és még mosolyogva, lehunyom a szemeimet, még szorosabban magamhoz ölelve őt, aztán nem is kell már sok, hogy meghalljam az egyenletes szuszogását, ahogy elalszik mellettem. 
Lenézek rá és meg is pillantom az angyali arcát, amin most semmi gondterhelt kifejezés nincs. Elmosolyodok rajta, aztán hátáról, felsimítok a hajába és ujjamat a kósza tincsek közé vezetve, fejem az övének döntöm, így én is elalszom végre. 

- TE UTOLSÓ ROHADÉK! - Hallom az ordítást, aztán már pukkanok is egy hatalmasat a padlón. 
Felnyöszörgök, majd a fejemet fogva, felülök. 

- Mi a jó kurva élet van már?! - mordulok fel, gyilkos tekintettel nézve fel rá, ahogy ilyen durván kibaszott az ágyból. A tegnapi után, már minimum ágyban reggelivel kéne fogadnia…

- Hogy mi van? HOGY MI?! MÉG KÉRDEZED?! - kiabálja teljesen kiakadva, céklavörös arccal. 

- Óóóóóó… - reagálok rá, aztán elvigyorodom, büszkén kihúzva magam a padlón. 

- Óó? Mi ez az "Óó"?! - kérdezi elém állva, még mindig meztelenül. Így ki nem hagyom, hogy végig mérjem a testét. Ajkaim megnyalom, éhesen nézve végig rajta. 

- Először is... ha így folytatod, és így állsz előttem, kapsz egy második menetet. Másodszor… élvezted és nem volt ellenedre - mosolygok rá, ismét végig nézve tetőtől-talpig. 
Milyen szép teste van... még mindig. 
Viszont, nem értem, hogy miért van így kiakadva. Tegnap ő is akart engem, szóval... már nem tud visszatáncolni. A hátam pedig rendesen sajog.

Ám, be is villan, hogy mitől. Az este kimart... heh... a kis vadmacska.

Jungkook
Elvörösödve, amilyen gyorsan csak tudtam, magam elé kaptam a paplant, körbe tekerve magam vele. El is felejtettem, hogy meztelen vagyok... basszus. 
És ahogy végig mért... atya úr Isten. 

- Nem kell második menet! Ahj... a kurva életbe már! - mondtam dühösen, vörös fejjel. Elnevette magát és úgy nézett fel rám. 

- Most mit vagy úgy oda? Legalább éltél egy picit. Az arcod... olyan kéjes volt és szép! - Még fel is nyögött, ahogy elképzelte. Újra elvörösödtem. 

- Én nem vagyok meleg! - fakadtam ki teljesen, zavarban és összezavarodottan. Azt hittem, begolyózok. Hogy feküdhettem le egy gyerekkel, aki még fiú is?! Én nem is vonzódok a saját nememhez! Mit adott be nekem?! 

- Én sem - vont vállat. - De ami szép, az szép - vigyorgott, mire megremegtem egy pillanatra, majd a szekrényemhez sétáltam, szigorúan fogva a takarót magam előtt, majd próbáltam mihamarabb felöltözni. Nem gondolkodtam a ruha válogatáson. Egy egyszerű melegítő és egy bő, fehér póló. És olyan gyorsan öltöztem, ahogy tudtam. 

- Varázslatos! Akkor, ennek többé nem is kell megismétlődnie! - sziszegtem. 

- Mert? A szex a legjobb az életben - pislogott. 

- Nekem nem egy fiútól van rá szükségem! - sziszegtem, dühösen, meg-meg remegve. El sem hiszem! Hogy lehet ilyen pofátlan? 

- Csak azért vagy dühös, mert élvezted - kuncogott. Mélyen felsóhajtottam, lehunyt szemekkel. 

- Lemegyek, csinálok reggelit, addig rakj itt rendet! - sziszegtem, elindulva a szobából. 
Még sántítok is. Fergeteges…

Taehyung
Utána vigyorgok, figyelve, ahogy megfutamodik. Úgy érzem, bármi, ami érdekes vagy jó dolog jött volna az életébe, mindig megfutamodott, mint most is. 

Mert tény, én sem vagyok meleg. Eddig, meg sem fordult a fejemben, hogy nekem pasival kéne lefeküdni. Nem... ilyen nem volt. Én tényleg a lányokat szeretem. 20 évesen, már a két kezemen nem tudom megszámolni, hány nőt szédítettem már el, aztán fel vittem magamhoz, vagy épp fordítva. De ez... ez valahogy kivételes. Már az első alkalommal, mikor megláttam, tudtam, hogy valami különleges van benne. 

Hiába nem bízok benne, akkor is, valami különleges dolog van benne, ami úgy vonz magához, mint macit a málnásbokor. Lehet, hogy tényleg a szépsége az. Mert nem azt mondom, hogy nem láttam már szép pasit... alias magamat, de ő... ő valahogy, másképpen is szép. A túl finom vonásai lehetnek azok, amik nagyon széppé teszik az arcát. Vagy fogalmam sincs... nekem ő ragyog... de miért? 
Lassan talpra állok a padlóról, aztán körbenézek. Mit kell itt rendet rakni? Csak a ruháink vannak szétdobálva. Húh, de nagy gané van itt, nem igaz? 

Megcsóválom a fejem, azzal össze is szedem a szennyest és a fürdőbe sétálva velük, bele is dobom a szennyes tartóba. 
A szobában, magamra veszem a ruhákat, amiket tegnap kaptam tőle. Semmi baja sincs, tekintve, hogy rajtam volt bő 10 percig. Felöltözve, rendbe szedem még magam, aztán lesétálok hozzá. Az illat, ami körbeöleli a házat, valami csodálatos. Nagyon jó illata van a kajának. 
Magamba szippantom az illatot, aztán a konyhába sétálva, megnyalom az ajkaimat, azzal hátánál megállva a fenekére fogva, szorosan hozzá bújok, válla felett nézve, hogy mit főz. 
Azonnal látom, ahogy a fakanálra markol, még az ujjai is elfehérednek. 
3...2...1…

- Taehyung! - sziszegi, amire egy pisszenést hallatva elnevetem magam.
 
- Igen? - kérdezem, halkan búgva a fülébe. 

- Ha nem veszed el, 5 másodpercen belül a kezed és nem ülsz le a seggedre, esküszöm, hogy a forró serpenyővel váglak fejbe! - sziszegi. 
Ember... hogy lehet valaki így befeszülve?

- Jól van-jól van... Ne sziszegj már, nem áll jól neked... - mosolygom, megpaskolva még a formás fokhagyma seggét, azzal le is ülök, a drága széken foglalva helyet. - Mit főzöl? - érdeklődöm, de nem válaszol. - Naaa, most nem állsz szóba velem? - kérdezem, lebiggyesztve az alsó ajkam. 
Rám néz, azzal a sokatmondó tekintetével, ami azt üzeni nekem: " Ha még egyszer hozzám szólsz, tényleg megcsaplak!" 
Felsóhajtok és unatkozva könyökölök fel az asztalra, a fejemet tartva, úgy nézve rá. -

 Kookie... most attól, hogy megsértődsz, nem változtathatsz a dolgokon. Élvezted és erre bizonyítékom is van, még, ha tagadod is - villantom ki fogsorom, ahogy jól szórakozok rajta. 
Azonnal kíváncsi tekintettel néz rám, abba hagyva a tojás kavargatását. - Óh... már is mutatom - nevetem, aztán a pólómat felhúzom, azzal megmutatva neki a marást, amit a fürdőszobában fedeztem fel a tükörben. - Most komolyan... egy szárnyat martál a hátamra! - nézek rá, és már úgy pirul, mint a paradicsom. 

Azt hiszem ezt élvezni fogom... milyen édesen tud reagálni. Nem hagyom el, az már biztos. Kell nekem. Mindenképpen megváltoztatom. Először is... azzal kezdem el a javítását, hogy megtanítom nevetni.

Jungkook
- Ez biztos, hogy nem én voltam! - mondtam, vörös fejjel, a fakanál pedig szinte a kezemhez ragadt. Elnevette magát és széles vigyorral az ajkain figyelte a reakciómat. 
Miért szórakozik rajtam ennyire jól? Tényleg bosszantó. Rajtam ne szórakozzon senki. 
Az meg biztos, hogy nem én voltam! Nem is nagyok a körmeim... na, jó, egy picit, de csak éppen, hogy. Nem nagyok, mert pasi vagyok... mindig vágom, rendesen. 

- Pedig te voltál. Egy hete nem voltam nővel - vigyorgott, szélesen, mire felsóhajtottam.
Visszagondoltam arra az... eseményre és... lehet, hogy még is én voltam. 
Mikor eszembe jutott közben az az érzés, ahogy rám nézett, ahogy csókolt... megrebbent az alhasam és nyelnem kellett egyet. Nem! Nem! Nem gondolkodom rajta! Biztos, hogy nem! 
Rögtön elfordultam tőle, egy mély sóhajjal, miközben újra elkezdtem kavargatni a kaját. 

- Aigooo! Miért vagy ilyen merev? Ez vicces. Meg, jó dolog - kuncogott. - Legalább tudom, hogy tényleg tetszett a dolog. Jó érzés ilyeneket találni magamon szex után! - Hallottam a hangján, hogy vigyorog. - Mellesleg, a te nyakad is szép. 

- Nem akarom látni - sziszegtem. 

- Érdemes lenned sálban kimenned, ha nem akarod, hogy a tegnapi srác az kiakadjon - nevetgélt, hangosan. Felsóhajtottam. 

- Jimin a neve! És erről mélyen kussolsz, vagy megetetem veled a farkadat - sziszegtem, hátra fordulva. Elmosolyodott, zavartan nézve a szemeimbe. 

- Jó-jó, kussolok, de... miért vagy ennyire merev? Ennyire... komor és komoly? - kérdezte, az asztalra könyökölve. - Miért nem élvezed az életet? Tudod, hogy mennyi élet volt és élvezet tegnap az arcodon? Miért nem vagy ilyen mindig? Jobban áll, mint a komor tekintet és nem bántásból mondom - mondta halkan, felsóhajtva. - Valaki bántott? - kérdezte, felnézve rám. 

- Nem. És fejezd ezt be! Nem szeretek komolytalankodni! - Mért ver a sors? Miért vele ver a sors?!

Taehyung
Felsóhajtok, aztán jobbnak látom ráhagyni. Hiszen, ha folyton kérdezgetem úgy sem nyílik meg nekem. Pedig tényleg érdekelne, hogy mi is történt vele. Mert, nem változik meg az ember, egyik pillanatról a másikra. 
Hmm... vagy majd Hoseoktól megkérdezem, hogy mi történt vele... ő biztos, hogy tudja, hiszen nálam sokkal jobban ismeri. És ez csak természetes. 

- Tessék - teszi elém a tányért, rajta az étellel, majd poharat is rak le nekem, teával megtöltve. 

- Köszi - mosolygok rá, ahogy felnézek rá. Vet rám egy pillantást, azzal el is kapja tekintetét és leül velem szemben. - Tényleg a gyógyszereket bevetted? - érdeklődöm, addig nem is kezdve bele az evésbe. 
Ahogy rám néz, azonnal tudom, hogy elfelejtette. - Akkor nyomás. Addig nem eszek, megvárlak - könyökölök az asztalra. 

- Ráér - motyogja. 

- Nem ér rá. Vedd be! - parancsolok rá, ő pedig, mint egy sértett kisgyerek, feláll a helyéről és a szekrényhez lépve, kiveszi az üvegcséket, amikben a pirulák vannak. 
Nem kevés, amit be kell vennie... sőt... 

- Ez mind szívgyógyszer? - kérdezem nagy szemekkel figyelve őt. 

- Az is - válaszolja, aztán ahogy beveszi őket, vissza ül. 

- Akkor... jó étvágyat! - mosolygom, ő egy bólintással nyugtázza a dolgot, azzal neki is látunk, hogy együnk. 
Épp, hogy megízlelem a kaját, már úgy tömöm a számba, mintha ezer éve nem ettem volna.
- Nem hiszem el... Hogy tudsz ilyen jól főzni? Komolyan egy nőt is simán megvernél - mondom teleszájjal, majd jól megrágva és lenyelve a kaját, iszok a teámból is. - Mhh... ez is jó! Jungkook, nyithatnál egy éttermet is - vinnyogom csillogó szemekkel. - Nem gondolkoztál még azon, hogy ezt a tehetségedet megmutasd másnak is? - érdeklődöm, ám mielőtt válaszolna, csengetnek. 

- Kinyitom - sóhajtja, aztán felállva az asztaltól az ajtóhoz megy. 
Lehet, hogy Jimin az. 

- Szia. Mi a helyzet? - kérdezi egy elég kedves hang a másiktól. 

- Ne is kérdezd… - mormogja a másik. 

- Miért? - kérdezi az ismeretlen hang, ahogy elneveti magát. 

- Vendégem van… - sóhajtja, aztán hallom, ahogy közelednek. 

- Nocsak. Ki? Csak nem Jimin? - érdeklődik a kedves hang. Hallani, ahogy mosolyog. 

- Dehogy... ez egy Démon… - mormogja, aztán, ahogy bejönnek a konyhába, meg is pillantom a magas fazont. Ő is rám néz, de a mosolya még nagyobb lesz. 

- Ő? - mutat rám. 

- Ő bizony. 

- Pedig, elég aranyosnak néz ki. Nem fújod fel megint a dolgokat? - mosolyogja. 

- Nem! De, ha ennyire tetszik, vidd el, megtarthatod - mormogja, azzal az asztalhoz vissza leül, hogy folytassa az evést. - Gyere, csatlakozz nyugodtan - sóhajtja. 

- Köszi. Viszont, mit követett el, hogy így ki vagy akadva? - kuncogja, ekkor felém nyújtja a kezét. - Kim Seok Jin. De a barátaim általában Jinnek hívnak - mondja, mire elfogadom a kéznyújtást és kezet rázok vele. 

- Kim Taehyung, vagy V - mutatkozok be én is egy nagy mosollyal. 

- Nos? - fordul vissza Kookhoz a másik, választ várva. 
Ahogy elnézem, nagyon kíváncsi természet.

Jungkook
- A.... ah! - sóhajtottam megadóan, szenvedő arccal figyelve Jin kedves mosolyát. Ahogy elnézem, neki szimpatikus ez a srác. Jó, tény, nagyon kedves mosolya van és tényleg olyan típus, aki rántja magával az embert. Mármint a jó kedvével. Olyan kis aktív, mosolygós, ugrálós. Szóval, tudom, hogy Jin nagyon fogja kedvelni és láttam lelki szemeim előtt, hogy bármit tennél majd ezzel a kölyökkel, Jin majd mindig kivédi, ha itt van. 
Remek lesz. Jó lesz. 

- Szóval? - kérdezte Jin, majd elővett magának egy tányért és az asztalhoz ülve, szedett magának kaját és széles mosollyal nézett rám. - Mit követett el? - Most mondjam azt, hogy megdugott? Nem, nem fogom elmondani senkinek, hogy egy taknyos, 18 éves gyerek ágyba csábított és seggbe rakott. Istenem, még a gondolatra is elvörösödök. 
Teljesen más volt akkor, aközben, mint alapjáraton. Most is, huncut, gyermekies mosollyal figyel engem, várva a válaszomat, mit fogok mondani Seokjinnek, de este teljesen más volt, mint napközben. Domináns, követelőző, kicsit talán erőszakos. Olyan furcsa... 
Zavartan néztem Jinre, majd felsóhajtottam és megcsóváltam a fejemet, hogy elhessegessem a gondolatokat a fejemből. Nem fog zavarba ejteni egy gyerek! 
Dehogynem. Elég, ha úgy néz rám. Mint most. Megnyalta az ajkait, és végig mért, már amennyi látszódott belőlem az asztaltól. A szemeivel szinte letépte rólam az inget. 
Össze vagyok zárva egy kéjenc, 18 éves fiúval, akiben nagyon durván tombolnak a hormonok. Miért? Mivel érdemeltem ezt ki? 

- Hát... semmi. 18 éves, fiatal, még elég aktív - sóhajtottam, a számba véve az ételt. - Huncut. Ilyesmik. Szórakozott... túl gyors nekem - mondtam, Jinre nézve. Szélesen elmosolyodott és vállat vont. 

- Szerintem nem gond az, ha itt van veled. Legalább visz beléd életet - kuncogott. 

- Mintha Hoseokot hallanám - mormogtam. 

- Van ez így - mosolygott, Taehyungra nézve. - És hogy is kerülsz ide, amúgy? Még sosem láttalak - mosolygott Jin kedvesen, Taehyungot figyelve, aki elkapta rólam a tekintetét és megköszörülte a torkát. 

Végre! Nem engem fog vetkőztetni a szemeivel. Hihetetlen ez a srác. 

Miért érzem úgy, hogy fenekestül fel fogja borítani az életemet és az életritmusomat...?