Kitchen - NamJin (+18!)

Hát, Nórival elemünkben voltunk, úgyhogy gyártottunk egy NamJint. :3

Én írom NamJoont

Nóri írja SeokJint!

(Szóval nem egyedül írtam!)

+18!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Részletesen leíró, szóval tényleg felnőtt tartalomról van szó! Megfűszerezve egy kis cukisággal, és egy kis akaratos férfias jellemmel. :)

Trágár szavak vannak benne!

(Ha valami hibát találtok, szóljatok és javítom! ^^)

Jó olvasást! :)

~Nana & Nóri~

NamJoon

Felsóhajtottam, mikor hazaértünk a próbáról. Fáradt voltam és álmos, de a kölyköket még helyre kell tenni. Persze, én sem vagyok náluk sokkal idősebb, de a tekintélyt ki kell parancsolni, főleg, ha rosszalkodnak...

- Jimin! Húzz a közelemből, vagy felakasztalak egy kibaszott fára! - Jungkook dühösen vette le a baseball sapkáját, mire az említett fiú elvigyorogta magát.

- Majd én akasztalak fel, máshová, na? - kuncogott, mire Jungkook arca elfehéredett, majd elvörösödött, és egy hirtelen mozdulattal elkezdett rohanni Jimin felé. Az pedig a szobája felé.

És akkor már Taehyung sem maradhat ki, rohant utánuk.

Nem is kell őket helyre tenni, azt hiszem.

- Aish! Fáradt vagyok - nyögte Yoongi, levéve a kabátját, majd lassú mozdulattal le is tette a cipős szekrényre. Elkerekedtek a szemeim. Ezerszer elmondtuk neki, hogy akassza fel. De nem. Mert ő arra lusta. Hihetetlen.

- Én is! - nyögte Hoseok, a szobája felé igyekezve, hogy elmehessen végre aludni.

- Én megyek, összeütök valamit - mosolygott Jin szelíden, úgy, ahogy mindig szokott. Egy pillanatra rám nézett. Ne, Jin, könyörgöm, ne! Ne én! Ne megint én! Fogd be az egyik maknaet, de én... - Segítesz? - kérdezte, édes pillantásokat vetve felém.

Már formáltam volna ajkaimmal, hogy nem, hagyjon engem lógva, de ahogy rám nézett, a boci, édeskés tekintetével, nem volt hozzá szívem.

- Persze. - Ajkaimra erőltettem egy mosolyt. Nem igaz. Nem tudok neki nemet mondani. Egyszerűen nem megy. Annyira szelíd, annyira aranyos, hogy rám néz, és úgy érzem, megsemmisülök.

Vele már akkor is így álltam, amikor csak megismerkedtünk és egy bandába kerültünk.

Egyszer Jin édes mosolya és tekintete okozza a vesztem, ebben biztos vagyok.

SeokJin

Arcomra hatalmas mosoly kerekedik, ahogy beleegyezik, hogy segít nekem. Szeretek vele főzni, ő sosem mondja azt, hogy "Nem".

Bár, sokszor azt látom, hogy semmi kedve az egészhez, hogy nem akarja, csak még is belemegy, hogy örüljek.

Akarata ellenére pedig nem szeretném itt tartani, akkor szólok Taehyungnak és ő szívesen kijön segíteni.

- Persze, ha nem akarod, nem kötelező. Csak kérdeztem - mondom ezt egy szelíd mosollyal, lassan ellépve tőle, a konyhába sétálva.

Hallom, ahogy felsóhajt.

- Dehogyis. Szeretnék segíteni, csak kicsit fáradt vagyok ma. - Követett a konyhába, azzal én elő is készítem az edényeket és az ételhez szükséges hozzávalókat.

- Akkor menj és pihenj le. Meg leszek én egyedül is, csak, tudod szeretem, ha van velem valaki - mosolygok rá, de látom, ahogy ellágyul a tekintete.

NamJoon sokszor keménynek mutatja magát, de hihetetlenül kedves személy. Szeretem ezt benne.

- Persze, tudom. De jól vagyok. Csináljuk - húzódik egy nagy mosoly az arcára, ami már őszintének tűnik. Bár, az is. NamJoon nem tudja túl jól megjátszani magát. Ismerem már annyira, hogy ezt tudjam.

- Jól van - nevetem el magam, azzal mind a ketten tesszük a dolgunkat. Ő segít nekem az ételt előkészíteni, miközben én beízesítem és megfőzöm az ételt.

- Milyen lesz? - kérdezi mellém sétálva, figyelve, ahogy megfújom a kanálban lévő ételt. Az ajkaimhoz emelem és megkóstolom.

- Nem rossz. Megkóstolod? - érdeklődöm, felnézve rá.

- Ha már besegítettem, alap - mosolyogja.

Veszek egy újabb adagot a kanálra, majd megfújom neki, nehogy megégesse a száját.

Amint úgy vélem, hogy eléggé meghűlt, az ajkához tartom, amiről elveszi és megízleli.

- Mmh... mi ez? Ez borzalmas… - fintorodik el, nekem pedig a mosolyom azonnal elhalványul.

Pedig szívemet-lelkemet beletettem, tényleg ennyire nem lenne jó, amit csináltunk? Mit ronthattam el? Talán... talán elsóztam, vagy mi történt?

Újra veszek egy keveset a kanalamra és megfújva, megkóstolom ismét. Ám, nem tudom, hogy most NamJoon miatt, vagy tényleg, de én sem érzem olyan finomnak, mint az előbb.

- Ühm... sajnálom. Újra kezdem, rendben? Nem tudom, mit rontottam el benne - mondom halkan, ahogy megkavargatom az ételt. Pedig, szerettem volna, ha egy finom ételt eszik. Nem pedig ilyen rosszat.

NamJoon

Láttam, mennyire elszomorodott, mikor közöltem vele, hogy ez most bizony, nem a legjobb. Mikor lebiggyesztette az ajkait, és újra megkóstolta az ételt, lelkiismeret-furdalásom lett, egy pillanat alatt.

- Nem rossz amúgy, csak szoktál ennél finomabbat is csinálni - mondtam, szelíden nézve rá, hátha kiengesztelhetem. Nem akartam megbántani.

Igazából Jin nem olyan érzékeny. Sőt, nagyon erős jellemű férfi. Ha a többiekről van szó, keményen oda is lép, akár Jungkooknak, akár Jiminnek, de még, ha úgy van, Yoonginak is. Tényleg erős jellem, de ha a közelemben van, annyira más. Olyan törékeny olyankor.

- Hagyd csak. Kiöntöm, csinálok újat - mondta halkan, keserű mosollyal, majd a szemeteshez indult a fazékkal, hogy kiönti, de nem hagytam neki. Kivettem a kezéből az edényt, majd visszanyargaltam vele a tűzhelyre.

- Nehogy kidobd! Munkánk van benne. Nem lett rossz, csak nagyon fűszeres - mosolyogtam rá, mire felsóhajtott, szomorkásan. - Jiiin...

- Mondd - mondta halkan, szomorkásan. Felsóhajtottam, majd odaléptem hozzá, lassan, de magabiztosan, majd mikor elé értem, szorosan magamhoz öleltem, finoman a tarkójára vezetve egyik kezemet, majd a másikkal a derekánál fogva öleltem.

- Ne legyél szomorú... én is benne voltam. Lehet, hogy miattam lett rossz - mondtam, a fülébe súgva.

- Biztos, hogy nem miattad - sóhajtotta, a vállamra hajtva a fejét.

- Miért vagy ennyire elszomorodva? Mikor Taehyung kiköpte a kajádat, kiröhögted, hogy bassza meg. Most miért vagy ilyen? Baj van? - kérdeztem, szorosabban ölelve, mire mélyen felsóhajtott.

- Nem, nincs. Főzök ki hozzá tésztát, vagy feljavítom - mondta halkan és el akart tőlem húzódni, de nem hagytam.

Egy határozott mozdulattal és némi erővel a pultnak löktem, és szorosan hozzápréselődve, mélyen a szemeibe néztem.

- Nekem ne hazudj. Mi a baj? - néztem a szemeibe komolyan, kényszerítve, hogy a szemembe nézzen és el ne merjen pillantani rólam.

SeokJin

Az ijesztő NamJoon a ritka alkalmak egyike. És most pont, hogy én tapasztalhatom meg ezt. Méghozzá, szemtől-szemben. Tényleg, nagyon ijesztő.

A szemkontaktust sem merem megszakítani, mert elképzelni sem tudom, hogy mi lesz akkor. Hiszen a tekintete végig azt üzeni nekem, ne merjem levenni róla a szemeimet.

Egy reszketeg sóhajt hallatok, és lehunyva egy pillanatra a szemeimet, visszanézek rá.

Nem tudom, mitől gőzölt be így ennyire- Nincs jó kedvem, ha elrontom azt, amit nagyon szeretek csinálni és ami jó mindenkinek, ennyi az egész.

- Nincs semmi baj. Csak nem szeretek elrontani dolgokat, tudod jól - válaszolom, miközben végig a szemeibe nézek.

- Úgy érzem, hogy van még azért valami, amit nem mondasz el - vonja fel egyik szemöldökét.

- Dehogy, nincs! - mosolyodom el. - Csak tényleg, rosszul esett, hogy elrontottam. Elpazaroltuk az idődet, amit pihenéssel is tölthettél volna. Ezt sajnálom a leginkább, na meg... nem eszel majd rendesen, éhesen fekszel le, mert nem tudsz mit enni - motyogom, ekkor elveszem róla a tekintetem, fejem is oldalra fordítom kicsit.

De, épp, hogy elfordítom a fejem, az államra fog és visszafordítja magához, hogy továbbra is ránézzek.

- Most komolyan, ilyen hülyeségen szomorodtál el? Ember! - csóválja meg picit a fejét. - Elrontottad, és mi van akkor? Bárkivel előfordul! De, tudod nem lett olyan rossz, hogy ehetetlen legyen - mosolyodik el halványan.

- Azt mondtad, hogy borzalmas. Az egyenlő az ehetetlennel. Ezért is borítom ki és újra csinálom. Nem hagyom, hogy mindenki éhesen aludjon el! Ha kell, éjfélig fent leszek, csak hogy finom legyen! Azt végképp nem akarom, hogy neked borzalmas legyen, mikor ennyit vesződtél vele, holott nem is volt kedved csinálni. Ne tagadd, mert láttam rajtad. Keményen dolgoztál vele és semmi értelme. A fűszerezés az én részem volt, szóval menj és feküdj le, beszélgess a többiekkel. Én elleszek - mosolyodom el.

NamJoon

- Dehogyis! Hagyj már a hülyeségeiddel - morogtam kicsit frusztráltan, mire felsóhajtott és zavartan nézett oldalra, kicsit megszeppenve. - Feljavítjuk együtt, na? - kérdeztem, hátha kicsit vidámabb lesz, de sajnos nem így történt. Felsóhajtott és lesütötte a szemeit.

- Megcsinálom én egyedül. Nem akarlak terhelni, meg fáradt vagy. Elég sok dolgod van, a csapaton belül is, úgyhogy hagyd csak - mondta, miközben a tűzhelyhez lépett, majd a kotyvasztott ételt nézte, a pultnak támaszkodva.

Ahogy háttal állt nekem, szinte egy pillanat alatt végig futtattam rajta a tekintetemet. Olyan szép formája volt. Jól nézett ki. Bár, Jin mindig. Széles vállai voltak, amik arányosan viszonyultak a testéhez. Nem volt nőies, sem túl férfias idomú. Olyan helyes volt. És annyira törékeny... de csak mellettem. Csak mellettem volt olyan, mint egy virágszál.

Elmosolyodtam, és gondolkodás nélkül, hirtelen felindulásból odaléptem mögé, majd lassan átkaroltam a derekát, a hasán pihentetve az ujjaimat, és a nyakába hajtottam a fejemet.

Éreztem, hogy halványan megremegett, és fel is sóhajtott, kicsit reszketegen, mire elmosolyodtam. A bőrére szuszogtam, lehunyt szemekkel, apró mosollyal az ajkaimon.

Milyen édes illata van...

- SeokJin... - sóhajtottam a nevét, mire megremegett és szinte éreztem, hogy nyel egy nagyot.

- I-igen? - kérdezte halkan, kicsit rémülten.

- Mit szólnál hozzá, ha elvenném a figyelmed arról a kajáról, hm? Vagy bebizonyítanám neked, hogy tényleg nem olyan szörnyű, mint hiszed? - kérdeztem, lágyan végig cirógatva ajkaimmal a sima bőrét.

SeokJin

Nagy szemekkel nézek magam elé, nézve a kaját, amit elcsesztem. Alig tudom felfogni a szavait, ahogy ajkait érzem meg a bőrömön.

Nem értem... miért is csinálja ezt? Így akarja elfeledtetni velem? De, hogy? Ez magas nekem.

Miért az ajkaival érinti a bőröm, méghozzá ott, ahol érzékeny is?

Érzem, ahogy ujjai erősebben feszülnek a hasamnak, majd ajkai kicsit lentebb siklanak nyakamról a félig fedetlen vállamra.

Azonnal fülig pirulok, aztán kicsit mocorogva ugyan, de kiszabadulok a kezei közül.

Pipacsvörös fejjel nézek rá, majd ellépkedek tőle.

- T-tudni akarom? - kérdezem, kellően eltávolodva tőle, de ő elmosolyodik. Ám, valahogy ez a mosoly, és az arckifejezése sem túl bizalomgerjesztő. Úgy érzem magam, mintha én egy kisállat lennék, akire egy nagy vad figyelt fel és minden rezdülését szemmel követi, hogy ha elszökne, azonnal utána nyúljon és elkapja.

- Szerintem, nem lesz bajod abból, ha segítek elfelejteni az ilyen aprócska dolgokat. Nem? - kérdezi lágy hangon, de még is olyan vad a tekintete.

- I-inkább menj be és pihenj! Úgy látom, hogy az éhség már a fejedbe szállt - mondom, aztán a hátához sétálva, a két erős vállára fogok, majd elkezdem kitolni a konyhából.

Elneveti magát és oldalra fordítva a fejét rám néz.

- Ugyan, én tényleg csak segíteni szeretnék - mosolyogja.

- Eleget segítettél, köszönöm. Elintézem a kaját, valami egyszerűt összedobok, te addig is menj be - mondom, azzal kiviszem a nappaliba, ahol Yoongi ül és nézi a TV-t.

- Jin! - fog a kezemre, úgy nézve rám, hogy látszik rajta, mennyire jól szórakozik.

Ne szórakozzon rajtam! Szeretem, ha velem van, de most... most sok volt ez az egész! Nem mondom, hogy nem esett jól, de ez az, hogy túl jól esett. Férfiak vagyunk, és a férfiak nem csókolgatják egymást. Persze, nagyon kedvelem, de NamJoon... baromi furcsa most.

- Jó szórakozást. Az én konyhám, az én váram, nem engedek be senkit! - szólok rá mindenkire, aki itt van, igazán komoly és erélyes hangon.

- Ejha, mi van itt? Veszekedtek? - kérdezi Hoseok, ahogy kijön, hogy nézzen valamit a konyhában, de ekkor NamJoont is elengedem és Hoseokhoz megyek, hogy abba a fazékba még csak véletlenül se szagoljon bele.

- Nem, de kifele! Most nincs bejárat itt! Főzök, mindenki menjen a dolgára! - Szólok a jelenlévőkre, azzal megfordulva, bemegyek a konyhába és újra kezdem az egészet. Persze az előzőt nem öntöm ki, hiszen azt ketten főztük NamJoonnal és nincs szívem kiönteni. Ha nem is olyan finom... én szívesen megeszem, hiszen a másik munkája benne van.

NamJoon

- Min vitatkoztatok? - kérdezte Yoongi, miközben kapcsolgatta a tévét. Aprót sóhajtottam és elmosolyodtam, miközben a konyha ajtót néztem, amire épp rálátásom volt.

Láttam, hogy Jin sürög-forog a konyhában, és nem tudom, normális-e vagy sem, de kívántam. Jobban, mint eddig bárkit. Az az illat, a bőrének a jellegzetes, különleges íze... még mindig érzem az ajkaimon.

Felsóhajtottam és Yoongira néztem.

- Csak elrontottuk a vacsit. Megyek, segítek neki... - mondtam, miközben a konyhába indultam.

- Nem kellene. Elég mérgesnek tűnt. Jin ritkán mérges - mondta Hoseok, mire ránéztem.

- Leader jogi hatalmammal bemegyek a házi sárkányhoz - mosolyogtam, mire mindketten elnevették magukat és inkább meredtek tovább a képernyőre.

Elmosolyodtam és egy határozott mozdulattal beléptem a konyhába, majd az ajtót becsuktam. Nem volt ugyan kulcs, de a széket a kilincs alá nyomtam.

Nem menekülsz, SeokJin. Garantálom.

- Menj ki innen! Főzök! - mondta Jin, mérgesen, miközben elkezdte szeletelni a zöldségeket.

- Igen. Éhes is vagyok - mondtam, felé sétálva.

- Nem izgat! Menj ki! - sóhajtotta, rám sem nézve. Az sem tűnt fel neki, hogy bezártam az ajtót a székkel. Annyira aranyos. Még mérgesen is egy tündér.

Tudom, hogy amit teszek, valószínűleg nem helyes, de nem akartam gondolkodni. Féltem, hogy akkor elbizonytalanodok, és amit érzek, tudom, hogy tiszta és tényleg úgy érzem. Féltem tőle, hogy elkezdek gondolkodni és olyasvalamitől fogom magam-és őt megfosztani, amit egész életemben bánnék utána.

- Namjoon! Menj ki! - sziszegte, de a kezére fogtam, majd elhúzva a zöldségtől, kivettem belőle a kést és félredobtam, a mosogatóba. Hatalmas szemekkel nézett rám, mikor félresöpörtem a zöldségeket és a vágódeszkát, majd megfordítottam Jint, és a derekára fogva, a pultra ültettem.

Kikerekedtek a szemei, viszont én nem akartam tétovázni. A hajába markoltam, lágyan, majd magamhoz húztam, és az ajkaira hajoltam, miközben a másik kezemet is a fürtjeibe toltam, finoman fogva a tincseit és a fejét, jobban húzva magamhoz, ölemet az övének dörgölve.

- Csak engedd... - súgtam a szájára, mélyen a szemeibe nézve, csábítóan, éhesen, kéjjel vegyült gyönyört tükröző szemekkel.

Ujjaimmal lassan lesimítottam a jobb oldalán, végig húztam a nyakán az ujjaimat, majd a vállán és a pólón át a felkarján, majd később a fedetlen alkarját cirógattam.

SeokJin

Döbbent, nagy szemekkel nézek az ő éhes tekintetébe, miközben még mindig az ajkaimat kényezteti a sajátjával.

Mi üthetett belé, hogy megcsókolt? Miért érint így? Ilyet férfiak nem csinálnak. Egyáltalán nem csinálnak…

- Engedd, SeokJin...- suttogja az ajkaimra, aztán ismét összeérinti dús ajkait az enyémekkel, amire lehunyom szemeimet, átadva magam az érzésnek, nem is tudom, hogy miért.

Csak azt tudom, hogy nagyon jól esik, amit kapok tőle. A piha ajkak, amik az enyémekhez érnek. Annyira jól esik.

Szinte érzem azt a sok szeretetet, amit átad nekem egyetlen csókkal. Nekem pedig pont erre van szükségem.

Lassan ugyan, de viszonozom a csókját, majd átkarolom a nyakánál, és közelebb húzom magamhoz, szinte magamba szívom a szeretetét.

Lágyan végig simít az oldalamon és közelebb húz magához, hogy testünk szinte egymásnak tapadjon, és egy levegőnyi hely se legyen köztünk.

Minden haragom és dühöm egy pillanat alatt elszállt, egyetlen csókjával.

Persze, így is többször megfordul a fejemben, hogy el kéne löknöm, mert ez nem helyes, de nincs hozzá szívem, sem erőm.

Mikor elválnak ajkaink, mélyen a szemeibe nézek, mintha megkaphatnám a választ, hogy miért is történik ez? Miért csókolt meg? Miért érint így? Miért érzem ennyire ezt a szeretetet felőle?

- Miért? - kérdezem halkan, miközben jobb kezem picit elengedi az ölelésből, és egyik szőke tincsével kezdek el játszadozni.

- Mit miért? - kérdezi halkan, mély hangján, egy szelíd mosollyal.

- Miért csókoltál meg? És miért vagy ennyire gyengéd? - kérdezem halkan, ahogy figyelem a tekintetét folyamatosan. - Furcsa vagy…

- Én furcsa? Miért is? - vonja fel egyik szemöldökét.

- Mert egyszer kemény vagy és durva. Mint ahogy bejöttél és megakadályoztál a főzésben. Aztán, megcsókolsz, kedves vagy. Mi van veled ilyenkor?

NamJoon

- Semmi. Olyan vagyok, amilyen lenni szoktam - mosolyodtam el, majd lassan az arcához hajoltam és finom puszikkal kezdtem el elhalmozni az édeskés bőrét, finoman a derekára csúsztatva az ujjaimat, lágyan simogatva az inge keresztül.

Halkan felsóhajtott és megremegett, mikor a csípőjén simítottam végig az ujjaimmal. Egyszerűen elveszi az eszemet.

- Mit... mit csinálsz? - kérdezte halkan, nyelve egy nagyot, mikor a nyakához értem az ajkaimmal, és elkezdtem finoman csókolgatni, szívogatni a bőrét

.

- Csak hallgass - mosolyogtam a bőrére. Felsóhajtott és kicsit oldalra döntötte a fejét, így szabadabb felületet kaptam ahhoz, hogy kényeztethessem a nyakát.

Ujjaimmal nagy nehezen elszakadtam a csípőjétől, és felvezettem őket a mellkasához, gondosan simogatva. Megremegett és aprót szusszantott, mikor elkezdtem kigombolgatni a lány textilanyagot, majd kicsit széthúzva, ujjaimmal végig simítottam a szabad bőrfelületen. Annyira bársonyos a bőre... egyszerűen állandóan tudnám simogatni. Mintha porcelánból lenne.

Mélyen felsóhajtottam, és levezettem ajkaimat a vállához, és ahogy simogattam a számmal, úgy simítottam le róla a ruhadarabot, mire egy reszketeg sóhaj szaladt ki az ajkain. Elmosolyodtam és ujjaimmal utat találtam a mellbimbójához, amit finoman megcsíptem, majd apró mozdulatokkal körkörösen masszírozni kezdtem. Halkan felnyögött és megremegett a lába, ahogy közben a vállát csókolgattam és harapdáltam.

Kezdem úgy érezni, hogy egy apró lökés, és képtelen leszek megállni. Itt fogom a magamévá tenni. A pulton. Miközben a többiek kint tévéznek.

Izgalmas, ez biztos. Csak nem tehetem meg. Főleg így nem.

- Az enyém leszel - sóhajtottam, megharapva a vállát, miközben mellbimbóját erőteljesebben kínoztam. Halkan felnyögött, és kicsit kidomborította a mellkasát.

De nem is kellett többet várnia. Villámcsapás szerűen, mint egy ragadozó, a mellbimbójára hajoltam az ajkaimmal, finoman a szám közé véve az aprócska kavicsot, megharapdálva és kínzóan szívogatva. Felnyüszített és megemelte egy kicsit a lábát. Meg volt az az apró lökés, azt hiszem. Amikor elnyögte magát.

Elmosolyodtam a tevékenységem közben. A kezemet levezettem a combjaira, majd nagyobb terpeszbe húztam őket és lassú mozdulatokkal kigombolgattam a nadrágját. Lehúztam róla a cipzárt és szétfeszítve, finoman a férfiasságára fogtam, mire hangosabban felnyögött, és hátra feszítette a fejét.

- Halkabban, mert meghallják - kuncogtam, megharapva a mellbimbóját, vigyázva, hogy azért fájdalmat ne okozzak neki. Bár, valamiért úgy érzem, hogy nem lenne vele gondja…

SeokJin

- T… te könnyen beszélsz… - nyögöm, ahogy lenézek rá, miközben még mindig a mellbimbómat csókolgatja és szívogatja. Ujjaival pedig még mindig a nadrágomban masszírozza a férfiasságomat.

Nagyon jól esik. Annyira jól esik.

Felsóhajtok, mikor ujjaival végig simít a hosszomon, majd gyengéden megharapja a mellbimbómat.

Azonnal a szőke tincsei közé vezetem ujjaimat, kicsit belemarkolva a selymes fürtökbe.

- Ah... mi lesz... ha a többiek bejönnek? - lehelem, ahogy áttér a másik mellbimbómra, miután az egyikkel végez.

- „Zárva” az ajtó. Nem tudnak bejönni - mormogja a bőrömre, ekkor fogai közé veszi az érzékeny kis testrészt és finoman megcibálja, megharapdálja.

Felnyögök kicsit hangosabban, és így köddé válik az a félelmem, hogy valaki esetleg benyitna és meglátna minket.

Baromira nem érdekel, csak azt akarom, hogy vele legyek, hogy többet érezzek belőle, és én is adjak viszonzásul neki.

Felsóhajtok, ahogy kihúzza ujjait a nadrágomból, aztán a fenekem alá nyúlva levesz a pultról, és a mellettünk lévő kis asztalra ültet, majd eldönt rajta és fölém magasodik.

Az ajkaimra hajol, hogy szenvedélyes csókra hívjon, amit szívesen elfogadok és viszonozom, hagyva, hogy ő domináljon.

Igazából, nem is tudnám őt a másik félként elképzelni, ha már itt tartunk.

Igaz is... mióta adtam meg magam neki? Talán már akkor, mikor megcsókolt. Vagy hamarabb? Már akkor, amikor elkezdtem kedvelni őt?

Érzem, ahogy a nadrágomra fog és elkezdi lerángatni rólam. Megemelem a csípőmet, aztán ahogy megszabadít tőle, a boxeremért nyúl, amire már ijedten kapok a kezéhez.

Ez nagyon zavarba ejtő. Nem akarom, hogy meglásson. Mit... mit fog gondolni? Meg amúgy is... Miért akar levetkőztetni? A csók és az effajta kényeztetések nagyon jók voltak, én is hasonlóképpen akarom viszonozni, de nem úgy, hogy minden ruhánktól megszabaduljunk. Tudom, hogy le akar velem feküdni, de én férfi vagyok és ez lehetetlen.

- Erre... nem vagyok képes! Hagyjuk itt abba! - nézek a vágytól ködös szemeibe ijedten, erősen fogva a kezét.

Én félek. Nagyon félek.

NamJoon

- Bízz bennem, jó? - kérdeztem, felnézve rá, mire nyelt egy nagyot.

- Nekem... nekem ez nem megy! Hagyjuk abba, jó? Én... én nem tudok egy... férfival... érted... nekem ez nem... - Felkúsztam hozzá és egy halk sóhajjal az ajkaira martam, miközben lassan végig simítottam a hasán és a csípőjén, a csípőcsontját masszírozva.

- Bízz bennem - mondtam halkan, megcsókolgatva az alsó ajkát, finoman megharapdálva azt, mire lehunyta a szemeit és aprót nyögött. Elmosolyodtam, majd lejjebb csúsztam.

Ajkaimmal újra végig csókolgattam nyaka-vállai és mellkasa minden pocikáját. A hasához érve végig csókolgattam a meg-meg rebbenő bőrfelületet, majd tovább haladtam, az alsója korcáig.

Próbáltam gyors lenni, hogy feledtessem vele, hogy mire is készülök. Egy határozott, gyors mozdulattal lehúztam róla az alsóját, és azzal egy időben a merevedésére hajoltam, az ajkaim közé véve a makkját.

Hirtelen felnyögött, és ívben feszült a háta, mikor megszívogattam és szopogattam a merev tagját. Megremegett és a hajamba csúsztatta az ujjait. Lehunytam a szemeimet, majd egy aprócska mozdulattal elnyeltem az egész férfiasságát, és mélyet szívtam rajta. Megremegett és hangosabban nyögött fel, lehunyt szemekkel, elnyíló ajkakkal.

Annyira szép volt. A kipirult arcával és a lehunyt, hatalmas szemeivel... az elnyíló, dús, vöröslő ajkaival, amik a csókoktól még duzzadtabbak lettek.

Jin egyszerűen gyönyörű.

Lassan visszahunytam a szemeimet, és nagyobb terpeszbe húztam a combjait, mikor mindkettőre ráfogtam. Fel is húztam őket, hogy kellő kényelemben legyek, majd ahogy merevedését szívogattam és szopogattam, mindkét kezemmel a combjai oldalát kezdtem el masszírozgatni és gyürködni, finoman a bőrébe vájva a körmeimet, de éppen csak annyira, hogy élvezze és ne fájdalmat okozzak neki.

Ujjait a hajamba vezette és ívbe feszült háttal nyögdécselt, jobban a merev tagjára húzva, az ujjait a szőke tincseimbe csúsztatva.

Elmosolyogtam volna, ha nem ő töltötte volna ki ajkaimat, de mivel ez megtörtént, nem volt lehetőségem a mosolygásra. Helyette inkább a dolgomat tettem és próbáltam a lehető legszebb érzést adni neki.

Gyönyört akartam neki adni. Azt akartam, hogy mindig engem kívánjon ezután.

SeokJin

Hihetetlenül jó érzés, ahogy az ajkaival kényeztet. Nem hittem volna, hogy egy férfi ilyen élményt tud adni egy lány helyett. Mert volt már alkalmam lánnyal, de ez az első, hogy egy férfi, méghozzá a közeli barátom és munkatársam teszi ezt velem.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ő... még jobb is, mint azok a lányok, akikkel együtt voltam.

Hát milyen lehet, ha tovább megy? Biztos, hogy jobb lehet, mint ez. Mert, ha ez ilyen csodálatos, milyen lehet a folytatás?

Hangosabban felnyögök, de kezem azonnal a szám elé kapom, hogy ne hangoskodjak. Ugyanis a többiek még mindig kint vannak, és elég nekik egy aprócska hangot is meghallani, hogy idejöjjenek és kérdezősködjenek, vagy csak gyanakodjanak.

Azt pedig nem szeretném.

Ahogy NamJoon erősebben a vágyamra szív, ismét felnyögök az ujjaim takarásában, aztán csalódottan nyöszörgök fel, mikor elválnak ajkai a merevedésemtől.

Nagy, könnyes szemekkel nézek fel rá, hiszen már nem kellett volna sok ahhoz, hogy elélvezzek.

Bár, ahogy elnézem, ő tudja ezt.

Megremeg testem a vágytól, hogy kielégüljek végre, és bizony általa szeretném ezt átélni.

- NamJoon - nyöszörgöm, miközben fölém mászik, aztán az ajkaimra hajolva megcsókol engem, ujjaival lágyan végig simít a testemen, mígnem a combomon állapodik meg, gyengéden masszírozva a bőrömet, ami hihetetlenül jól esik, és a csókunkba eresztek egy aprócska sóhajt.

- Igen? - kérdezi halkan az ajkaimra lehelve a szavakat, mélyen a szemeimbe nézve.

Igaz, hogy félek még, mi lesz ha tovább megyünk, de valahogy hajt a kíváncsiság is, hogy ha ez ennyire jó volt, milyen lehet a folytatás?

- Folytasd, kérlek - nyöszörgöm, megremegve, ismét lehúzva magamhoz egy újabb csókra, csípőmmel pedig lökök egyet, hogy ölünket összedörgöljem, ezzel is kiváltva mind a kettőnkből egy halk nyögést.

- Az előbb még féltél - kuncogjam beljebb masszírozva ujjaival a combomat.

Pilláim megremegnek, ahogy a kellemesen bizsergető érzés végig szalad a testemen.

- Az az előbb volt. Tény, félek még... de vigyázz rám - kérlelem, átkarolva a nyakát, újabb csókra húzva le, azzal a felsőjéhez nyúlok, és megfogva a textilanyagot, lassan lehúzom róla, a csókunkat csak egy pillanatra megszakítva, míg átveszem fején a ruhadarabot, azzal az én ruháim sorsára szánom az övét.

Ujjaimmal végig simítok a feszes, izmos hátán, bebarangolva gerince mentén a puha bőrt.

Ahogy a nyakamra hajol, és végig csókolgatja a bőröm, oldalra vetem a fejem és gyengéden végig karmolom a hátát, épp csak annyira, hogy kellemes bizsergés járja át testét, libabőrt váltva ki így belőle.

Tényleg akarom őt... lehet, hogy ez a kis trükkjének köszönhető, de akkor is akarom őt.

NamJoon

Mikor végig karmolta a bőrömet, halkan felnyögtem és megremegtem, majd elhúzódva a bőrétől, mélyen a szemébe néztem, miközben ujjaimmal továbbra is a combját markolásztam, néhol erősebben, néha finomabban.

Az a szenvedély és kéj, amiket tükröznek a szemei, egyszerűen elveszik a maradék eszemet is. Hihetetlen... az egész az volt.

- Képes lennék megőrülni érted - mondtam halkan, apró csókot lehelve dús, vöröslő ajkaira, majd elhúzódva tőle, lassan végig csókoltam a mellkasát újra, finoman puszilgatva a hasát, majd a merevedéséhez érve pár csókot hintettem rá. Mélyen felnyögött, aprócska ívben feszítve a hátát, és épp kapott volna a hajam után, de elhúzódtam tőle és a combjait markolva erősen, kissé feltoltam a lábait a mellkasához.

- M-mit... mit csin... ah! - Hangosan felnyögött, mikor nyelvemmel az érzékeny részt kezdtem cirógatni. Finoman megnyaltam az aprócska részt, beljebb tolva a nyelvemet, hogy kellően benedvesítsem.

Nem szívesen mentem volna ki, és nem szeretnék majonézt vagy ketchupot használni síkosító gyanánt, úgyhogy ezt meg kellett tennem, mert soha nem tudnék elszámolni a lelkiismerettel, ha az első alkalma velem fájdalmas lenne vagy a fájdalom miatt borzasztó. Azt akartam, hogy a legjobb legyen, amit nyújtok neki. Hogy mellettem tapasztalja meg a legjobbat és bármit megteszek érte. Tényleg bármit. Akár ezt is.

Elmosolyodtam és még kicsit elidőzve a bejáratánál, körbe nyaltam újra, elmerítve benne a nyelvemet, mire az alkarjába harapott és oldalra döntötte a fejét. Felnézve rá, mélyen felszusszantottam.

Hogy lehet egy férfi ennyire gyönyörű, mint ő? Megőrjít, komolyan mondom. Képes lennék arra, hogy mint egy veszett kutya, neki essek és addig szeressem, ameddig csak bírom. De próbáltam magam türtőztetni, mert nem akartam neki fájdalmat okozni.

Elhúzódva a fenekétől, mélyen felsóhajtottam, majd lassan benyálaztam az ujjaimat, kiegyenesedve, ő pedig ködös szemekkel nézte, ahogy az ujjaimat nyalogatom kellőképpen. Nyelt egy nagyot, és remegő ajkakkal figyelt. Elmosolyodtam, majd elhúzva számtól az ujjaimat, a fenekéhez vezettem őket és szinte rögtön bele is mártottam kettőt a testébe. Rögtön megfeszült és összerezzent. Amilyen gyorsan csak tudtam, az ajkaira hajoltam, szenvedélyesen csókolgatva az édes, dús száját, miközben ujjaimmal a merevedését cirógattam, hogy el is felejtse, milyen fájdalmas érzés veszi körbe.

Mikor láttam, hogy kezdi megszokni a két ujjamat, csatlakoztattam a harmadikat is, mélyebben feltolva neki, finoman cirógatva az ujjaimmal belül. Nem, nem mozgattam őket még, mert nem akarok fájdalmat neki. Még nem szokott hozzá a harmadikhoz. De az ujjbegyeimet mozdítottam benne finoman, hogy attól függetlenül érezze a kellemes, bizsergető, simogató érzést.

SeokJin

Lehunyt szemekkel próbálom szokni ezt a feszítő, kissé fájdalmas érzést. De NamJoon segítségével, ahogy a vágyamat simogatja, az ajkaimat ahogy csókolgatja, és ujjaival ahogy belülről simogat nem is olyan nehéz elfeledkeznem róla és így csak annyit tehetek, hogy elégedett sóhajokat és apró, szintén elégedett nyögéseket hallatok. Az alattam lévő asztal lapjának szélébe pedig belemarkolok, mikor egy erősebb, kellemesebb érzés járja át testem, végig bizsergetve a tagjaimat, gyomromban pedig többezernyi pillangót szabadítva fel.

Eddig is ott voltak ezek a pillangók, de most aztán nem lehet velük mit kezdeni, annyira sok van és annyira aktívak.

Többször halk nyögések, sóhajok hagyják el számat, testem pedig egyre inkább kezd hozzászokni ehhez az érzéshez, mire Nam lassan elkezdi mozgatni bennem az ujjait.

Valami elképesztő plusz érzést nyújt ezzel, ahogy lassan ki-be mozognak az ujjai, másik szabad keze pedig ugyan úgy a merevedésemet cirógatja. Érzem, ahogy testem is nyitottabb, mint pár perccel ezelőtt. Sokkal jobb. Minden sokkal jobb így.

Lenyúlok a kezéhez, mikor úgy vélem, hogy jó lesz, hogy nem kell ez tovább. Ujjai helyett ő töltsön ki. Őt akarom!

- Jin, még egy kicsit - szól rám halkan, de én csak szelíden elmosolyodom.

- Jó lesz így. Azt hiszem... az ujjaid helyett mást jobban élveznék - mosolyom kiszélesedik, ekkor látom, ahogy a szemeiben valami megcsillan. Egy érdekes fény, ami egy érdekes érzést vált ki belőlem. Tudom, hogy ezzel a mondatommal lavinát indítottam el benne.

De nem bánom. Tényleg őt szeretném.

- Biztos vagy benne? - kérdezi, mélyebben búgó hangon, mélyebbre tolva bennem az ujjait, amire egy nyüszítéssel felelek, csuklójára picit rászorítva.

Nagyon jól esett.

- NamJoon! - szólok rá, hogy a ne száját jártassa inkább, hanem csinálja. Ha nem lennék biztos, nem várnám így széttett lábakkal, mint valami kurva, akit felraktak az asztalra és várja a faszt. Na jó... tényleg ez a helyzet, csak szakmám szerint nem kurva vagyok.

- Kérlek - nyöszörgök, majd ahogy kihúzza ujjait, lenyúlok magamhoz, végig simítva a bejáratomon. - Kérlek - nézek szemeibe kéjesen, könnyes szemekkel, hogy ezzel is, már végleg elvegyem az eszét.

Őt akarom... és meg fogom kapni!

NamJoon

Ahogy végig húzta az ujjait a bejáratán, éhesen néztem végig az aprócska mozdulatokat, a könnyes, könyörgő szemeit, a beharapott alsó ajkát, a meg-meg rebbenő alhasát... a süllyedő-emelkedő mellkasát...

És végleg elvette az eszemet.

Mint egy ragadozó, egy heves oroszlán, aki arra készül, hogy felfalja áldozatát, elkezdtem kihúzni a nadrágomból az övemet, miután lemásztam az asztalról. Alig voltam képes megállni a lábamon. Heves voltam és teljesen feltüzelt. Nem voltam képes normális mozdulatokra, vagy gondolatokra.

Amint kihúztam az övemet a nadrágomból, félrehajítottam, közben mélyen Jin szemeibe néztem, aki türelmetlenül nyögdécselt, végig simítva magán, elnyíló ajkakkal, halk sóhajjal.

Begőzöltem. Teljesen. A gyönyör, a szenvedély és a kéj teljesen átvette felettem az irányítást.

Amint megszabadultam a maradék ruhadarabjaimtól, felé másztam és mélyen, vadul megcsókoltam, összepréselve az ajkaimmal az övéit, közben ujjaimmal a hajába markoltam, majd félrehúzva a fejét, a nyakára kaptam ajkaimmal, erősen, követelőzően kapva a nyakára, szívogatva, harapdálva, mire mélyen felnyögött és a csípőmre fogott az ujjaival. Több sem kellett.

Egy határozott mozdulattal elmerültem benne és mikor láttam, hogy felkiáltana, az ajkaira hajoltam újra, szenvedélyesen megcsókolva, tövig merülve benne.

A háta ívben feszült, a combjára simítva a kezemet, éreztem, hogy megfeszültek az izmai. A hátamra fogott ujjaival, és mélyen kikarmolta a hátamat.

Fogalmam sincs, hogy a kedves, romantikus előjátékból mikor lett ez vad és erőszakos "tánc", de piszkosul élveztem.

Elválva az ajkaitól, mélyen a szemeibe néztem, zihálva, halkan nyöszögve. Nagyon szűk volt. Az a forróság, ami körbelengte a lüktető férfiasságomat, olyan volt, mintha magába akarna szippantani. De nem bántam volna azt sem. Mennyei volt...

- Mozogj... Namjoon! Mozogj! - Hátrahanyatlott a feje. Felmorrantam, és az asztallapon ökölbe szorítottam az ujjaimat, mellette támaszkodva. Alig bírtam visszafogni magam. Mert kérlelt... de tudtam, ha mozogni kezdek, akkor holnap nem fog tudni talpra állni. - Mozogj! - nyöszörögte, könnyes szemekkel, felhúzott lábakkal. Felsóhajtottam és lehunytam a szemeimet, megremegve.

Viszont mikor fellökte a csípőjét, nem tudtam nemet mondani. A hajába markoltam újra, és megcsókoltam, vadul és akaratosan. A fogaink összekoccantak, még talán a fémes ízt is éreztem az ajkaink között, miközben egy mélyet löktem benne. Hangosan felnyögött, a szám közé, és a hátamra mart a körmeivel. A szájába morrantam, és újabbat löktem benne.

SeokJin

Hiába fáj egy kicsit, ahogy teljesen ő tölt ki, hihetetlenül jó érzés is, ez az egész. Mert a fájdalom mellé, kéjes, bizsergető érzést kölcsönöz.

Mikor újabbat lök a csípőjével, újra az ajkai közé nyögök, körmeim ismét a bőrébe vájom, és lábaimmal átkarolom a derekát.

Igazából ez a kis fájdalom, nem is rossz mellé, sőt! Lehet, hogy legbelül mazochista vagyok? Vagy csak NamJoon miatt esik ennyire jól? Nos, bármelyik eshetőség is legyen, a lényeg, hogy baromira élvezem.

Mikor elengedi ajkaimat, és újra lök egyet a csípőjével, fejemet hátra vetem és lehunyt szemekkel, elnyíló ajkakkal élvezem, ahogy kihúzódik, majd elmerül bennem.

A gerincem mentén, valami hihetetlenül jó érzés szalad át, ami végül kitölti az egész testem.

Akárhányszor megmozdítja a csípőjét, folyton ezt érzem át.

- NamJoon… Gyorsabbanh… - lehelem, még mindig hátravetett fejjel, egyik kezem hátáról felsimít a hajába és közelebb húzom magamhoz, mikor a nyakamra hajol, hogy megízlelje a bőrömet.

- Még... szűk vagy ahhoz… - mormogja a bőrömre. Elmosolyodom, hiszen ha az eszét az előbb el is vesztette, még mindig annyira gondoskodó. Annyira törődő.

Mindig is szerettem ezt benne. A többiekkel is mindig törődő volt, és úgy bánt mindenkivel, mint egy nagyon jó bátyó, vagy mint egy apuka.

De velem mindig sokkal másabb volt. Különösen kedves volt, mintha... nem is tudom... Mintha valami törékeny ember lennék, mint aki porcelánból van Sosem mondott nekem nemet, ha segítséget kértem, míg Yoonginak vagy a többieknek kertelés nélkül odamondta, hogy "Nem", ha éppen dolga volt, vagy valamit intéznie kellett. De nekem... nekem nem akkor sem. Mindig, mindig szakított rám időt.

Velem... annyira gyengéd volt mindig is.

Persze, ha arról volt szó, nekem is megmondta a dolgokat, de mégsem úgy, mint a többieknek.

Én tényleg, nagyon kedvelem. Talán túlságosan is, hiszen... ha nem így lenne, nem hagynám neki, hogy ezt tegye velem. Hogy így, szeressen. És, hogy én is viszont szeressem?

Én komolyan szeretem? Nem mint barátot vagy munkatársat, hanem, mint a szerelmemet.

Igen... kétségkívül így van. Ha nem szeretném, nem lógnék nap, mint nap a nyakán, nem sértődnék meg azon, ha nem ízlik neki az étel. Megsértődni? Nem is, ez nem igaz. Nem sértődtem meg. Hanem bántott a dolog, hogy nem tudtam pont neki 100%-ban teljesíteni, hogy kielégítsem az igényeit. Én tényleg... nagyon szeretem őt.

Elmosolyodom, aztán az arcát mindkét tenyerembe fogom, hogy a szemeibe nézzek.

- NamJoon... mozogj! - kérlelem, nagy szemekkel nézek az övéibe, aztán odahajolva, megízlelgetem az ajkait, fogaim közé véve, gyengéden megharapdálom, majd megszívogatom, mígnem vörös és duzzadt lesz. - Mozogj... jobban beindít, ha... kicsit odateszed magad. Olyan... Rapmonosan - kuncogom el magam, lábaimat is szorosabban a dereka köré fonom. - Szeretem, ha törődsz velem. De azt is, ha határozott vagy - suttogom a duzzadt ajkára, azzal lökök egyet a csípőmmel, hátha ezzel újra behergelhetem. - Többet akarok. Sokkal többet!

NamJoon

Ennyi volt. Végem volt. Mikor határozottan, és mélyen a szemeimbe nézett, és többre kérlelt, elvesztettem minden önkontrollomat. Mikor a csípőjét fellökte, ott volt a holtpont. Képtelen voltam ésszerű gondolkodásra. Csak őt láttam, a könyörgő, könnyektől csillogó szemeit, a remegő kezét, ahogy a vékonykás ujjaival az arcomat fogta, majd végig simított a bőrömön, az elnyíló ajkai... azok a csodás ajkak...

Meg fogok őrülni.

Mintha bomba robbant volna bennem, egy határozott mozdulattal a háta alá nyúltam, majd kicsit felhúztam magamhoz, teljesen átölelve. A nyakába hajtottam a fejemet és felsóhajtottam.

Eszeveszett tempót diktáltam. Gyorsabban mozogtam benne, annyira gyorsan, hogy már azt hittem, fel fogunk borulni az asztalon, ami egyre bizonytalanabb lábakon állt. Szinte hallottam, hogy a az asztal lábai néha-néha összekoccolnak a padlóval, de nem érdekelt. Kíméletlenül és erőszakosan mozgattam a csípőmet, minél mélyebbre merülve Jin szűk forróságában.

Annyira szűk volt... annyira nagyon. Annyira csodálatos érzés volt.

Félig lehunytam a szemeimet, miközben a nyakába haraptam, majd lassan elengedtem a karjaimmal, engedtem az ölelésemből, és a teste mellett támasztottam meg mindkét kezemet, hogy lenézzek rá. Nem bántam meg. Az elnyíló ajkak, a félig lehunyt, könnyektől csillogó szemek... a kipirult arca... a haja, ami rakoncátlanul hullott a szemeibe... Egyszerűen gyönyörű volt.

Felnyögtem a látványra, és az érzésre egyaránt, majd jobban támasztva magam az ujjaimmal, kíméletlenebbül mozogtam, eszeveszett gyorsasággal. Szaporán és sűrűn nyögött, az asztal széleibe markolva, remegve. Tudtam, hogy nem sok van hátra neki, így egyik kezemet elvettem a falaptól, majd a merevedésére kulcsoltam ujjaimat.

Felnyöszörgött és felakadtak a szemei. Elvigyorodtam, huncut félmosoly játszott az ajkaimon, és azzal a lendülettel kihúzódtam belőle, majd kíméletlenül vissza csúsztam belé, tövig.

Felkiáltott, kéjjel, gyönyörrel vegyült hangján, és megvonaglott. Megismételtem a mozdulatot, minél többször eltalálva benne a pontot, amitől kiáltani kezdett.

Gyorsítottam a mozdulataimon, és az ujjaim mozgásán is, aztán alig pár pillanattal később megfeszültek az izmai, felakadtak a szemei, a háta lágy ívben feszült meg, miközben a fejét beverte az asztalba, és a nevemet hangosan nyögve, a tenyerembe élvezett.

Ahogy rám szorított a szoros izomgyűrűjével, megremegtem, és egy mély nyögés kíséretében elélveztem benne, aprókat nyögve.

Fáradtan, zihálva borultam a mellkasára, félig lehunyt szemekkel, próbálva összeszedni az érzéseimet és a gondolataimat. Nehéz volt, annyi szent.

- Jin... - sóhajtottam, felemelkedve, mélyen a szemeibe nézve.

- Kuss! - Az arcomra fogott ujjaival és erőteljesen megcsókolt. A csókba mosolyodtam, és a tiszta kezemmel megsimogattam a vállát.

Amint elszakadtunk egymástól, mélyen felsóhajtottam, és épp megszólaltam volna, mikor valaki bekopogott.

- J-Jin... h-ha... vé-végeztetek... u-ugye... bemehetünk? - Jungkook félénk hangját hallottuk kintről. Jin elvörösödött, én pedig elnevettem magam.

Hát, van ez így.

Sajnos, túl jól éreztem magam és túlságosan ködös volt a fejem ahhoz, hogy aggódhassak. Túl jó volt minden és túl erős volt az orgazmus ahhoz, hogy elgondolkodjak, hogy a francba.

Jin viszont nem volt eléggé fáradt.

- BASZD MEG, NAMJOON! - üvöltött Jin, és egy határozott mozdulattal lelökött magáról. Fájdalmasan huppantam a hideg kövön, míg az én hercegnőm vadul, vörös fejjel öltözni kezdett. - A kurva életbe, szedd össze magad! - kiabált, hozzám baszva a ruháimat.

Elnevettem magam és lassan feltápászkodva a földről, elkezdtem öltözködni.

Azt hiszem, nagyon ki fogok kapni még ezért a hercegnőmtől. De nem zavar. Tudom, hogy szeret. Most már tudom, hogy tényleg szeret és az enyém. És én az övé. Ez számított.

Rápillantva láttam, hogy dühösen öltözködik és egy csomó papírtörlőt tép le a kis akasztóról, majd az asztalra nézve, dühösen pislogott rám, vörös fejjel.

Meg fog ölni.

Iszonyat édes.