Dope - VMin (+18!)

Hihi, Nórival még régebben írutk ezt a VMint (a végén egy lehelletnyi SugaKookkal), de úgy döntöttem, megosztom veletek ezt is. :D 

• Yaoi, fiú-fiú szerelem
• Erősen +18!!!!! (Tőlünk megszokottan.) - Erotikus tartalom!
• Trágár szavak vannak benne és egy ici-pici erőszakosság is. 

Cuki, ártatlan Taehyungról és egy begőzölt, nagyon heves Jiminről van szó. :D

Nóri írja Jimint. 

Én írom Taehyungot. 

(Szóval nem egyedül írtam.)

(Ha valami hibát találtok benne, szóljatok! ^^)

Jó olvasást! :D 

~Nana és Nóri~

Jimin

Mikor Taehyung felé fordulok és ránézek vigyorogva, várom, hogy rám nézzen és viszonozza, hiszen... nem azért töröm itt magam, hogy észre se vegyen. Ez egy folt a büszkeségemen.

Én kedvelem TaeTaet, de ő nem veszi ezt komolyan. Sőt... leszarja. Mindig úgy bánik velem, mintha egy seggfej lennék, pedig szó sincs róla.

Minden szeretetemet neki adom, de tényleg leszarja, mert állandóan Hoseokkal, vagy Jungkookkal foglalkozik. Nálam pedig kezd betelni a pohár.

Mosolyom veszít erejéből, ahogy magam elé nézek, hogy valahogy palástoljam, mennyire nem esett ez jól.

Felsóhajtok, aztán, amint békén hagynak minket a sminkesek, lassan visszasétálunk a helyünkre és beállunk, hogy onnan folytassuk, ahol abbahagytuk.

Amint eljön a következő szünet, Taehyungot látom, ahogy a mosdók irányába veszi az útját.

A lehető legjobb helyre.

Most bosszút állok, nem hagyom, hogy hülyét csináljon belőlem! Sem kamerák előtt, sem a magánéletben!

Az ing, ahogy izzadt testéhez tapad, eszméletlenül szexi. A nadrágja pedig, tökéletesen kiadja feneke alakját. Gyönyörű feneke van.

Amint eltűnik az ajtó mögött, azonnal utána megyek.

Hajamat hátra igazítom, ahogy ujjaimmal beletúrok a kósza, vörös tincsekbe, aztán az ajtót kinyitom és a mosdókhoz megyek.

Amint benyitok, meg is pillantom őt az egyik mosdókagylónál. Épp mossa az arcát, én pedig a hátához állva a mosdókagyló, és saját magam közé szorítom, ölem a fenekének nyomom.

- Direkt figyelmen kívül hagysz? - sziszegem a fülébe, mikor odahajolok. - Vagy csak az agyamat akarod húzni, hm? Válaszolj, Taehyungie…

Taehyung

Ledöbbentem, és a tüdőmben rekedt a levegő, mikor hallottam Jimin hangját, és éreztem, hogy az ölét a fenekemnek nyomja, miközben a csípőmre markolt, erősen. Elvörösödtem egy másodperc alatt, és nem tudtam, hogy mit csináljak vagy hová, merre kapjam a fejemet. Hirtelen ért az egész és sokkolt is.

Reagálni sem volt időm.

- Taehyungie! Ne viselkedj így velem - sóhajtotta, szinte teljesen nekem feszülve, a nyakamba hajtva az arcát. Éreztem, hogy a forró lehelete cirógatja a bőrömet, amire akarva-akaratlanul is, de végig futott a hátamon a hideg. Nem tudtam, hogy a rossz, vagy a jó érzéstől történt-e, mindenesetre különös érzés volt, abban biztos voltam.

- Nem viselkedem sehogy... - mondtam, miközben próbáltam kibújni erős karjai szorításából, de nem engedett, sőt! Nekipréselt a mosdókagyló szélének, miközben újra a nyakamba sóhajtott, kéjesen búgva.

Az arcom szabályosan vörös árnyalatot vett fel, ugyanis a szemben lévő tükörből láttam magunkat. És ahogy Jimin lehunyt pilláival sóhajtott a nyakamra, miközben a vörös hajzuhataga a szemébe lógott, nyelnem kellett egy nagyot.

- Dehogynem. Figyelmen kívül hagysz. Akárhogy nézek rád, akármit teszek, téged nem érdekel semmi. Csak a kamera előtt vagy velem kedves, de van, mikor ott is úgy viselkedsz, ahogy szoktál - sóhajtotta, majd finoman megpuszilta a bőrömet. Kikerekedtek a szemeim, és próbáltam elhúzódni tőle, ficánkolni egy kicsit, de csak egy nyögést váltottam ki belőle. - Nem jó ötlet, amit csinálsz, tudod? - kérdezte, én pedig elsápadtam, tányér méretűre nőtt szemekkel nézve magam a tükörben.

Éreztem, hogy merev... éreztem, hogy merevedése volt.

- Te! Te most... te most komolyan felizgultál?! Engedj el! Jimin! - szóltam rá, egérke hangon, próbálva szabadulni. - Jimin, az Isten szerelmére, engedj el, vagy komolyan mondom, hogy beverek neked egyet! Jimin! - Kétségbeestem és a helyzetemen az sem segített, hogy az aránylag mély hangom cincogássá vált.

Jimin

- Hogy mondod? - kérdezem elvigyorodva, a tükörbe nézve, azon belül a szemeibe.

Olyan kétségbeesett arccal néz vissza rám. A szemei szinte könyörögnek, hogy engedjem el, de nem fogom. Ő az enyém, és megmutatom neki, hogy csak rám kell figyelnie! Elérem, hogy csak én töltsem ki minden gondolatát.

- Engedj el, vagy beverek neked egyet! - sziszegi, de így is megremeg az a halvány hangocskája, amit kiprésel magából.

- Beversz nekem egyet? Hm... tudod, pedig pont most akarom én azt tenni, csak épp neked... - kuncogom, arca ekkor már ijedtséget tükröz.

Gondolom arra gondol, hogy meg akarom verni.

Nekem eszem ágában sincs ilyesmit tenni.

Milyen édes.

Csípőjén pihenő egyik kezem lassan a fehér inge alá vezetem, végig simítva a bőrén, érezve a hasán kidolgozott kockáit, és fentebb simítva a feszes mellkasát.

Arca elvörösödik és érzem, ahogy megremeg az érintésemtől.

- Jimin! - szól rám komolyan, és az inge alá nyúlva a kezemre fog, hogy kihúzza onnan, de erősebb vagyok így teljesen a mosdókagylóra lököm, így kénytelen megtámaszkodni rajta egy nyögés kíséretében.

Ez az egy hang képes volt most azonnal beindítani, még jobban, mint eddig, főleg, hogy fenekét tökéletesen érezhetem, ahogy teljesen bedőlve van előttem.

- Elég volt a macska-egér játékból - sziszegem, aztán egy egyszerű mozdulattal lehúzom róla a nadrágját a boxerével együtt. - Gyönyörű vagy... és kellesz nekem! - sziszegem a nyakába, ahogy teljesen ráhajolok, és csókolgatni kezdem a bőrét, tenyeremmel pedig a meztelen fenekén simítok végig, addig simogatva, mígnem a bejáratához érek és ujjaimmal gyengéden masszírozni, simogatni kezdem. - Megbolondulok tőled! - morgom, azzal erősen a nyakára harapok, és a tehetetlen fiú alattam, azonnal felnyöszörög, majd hangosan felnyög, mikor egyik ujjam, elmerítem benne, lassan mozgatva azt benne.

Taehyung

Felnyöszörögtem és megremegtem, mikor éreztem, hogy belém nyomja az ujját és lassan el is kezdi bennem mozgatni. Nem tudtam, hogy mit csináljak.

Én ezt nem akarom! Határozottan nem akarom! Ráadásul azt sem tudom, mi ütött Jiminbe! Fogalmam sincs, miért teszi ezt, eddig... eddig csak mosolygott, és mindig olyan kis kedves volt mindenkivel. Olyan visszahúzódó is, és talán félénk is, és szégyenlős, a maga módján. Most pedig itt van, a mosdókagyló szélének szorít, teljesen rám van hajolva és a fenekemnél matat.

A szívem a torkomban dobogott, és mikor mélyebbre tolta az ujját, akaratlanul is halkan felnyögtem, mikor olyan pontot simított meg bennem. Rögtön elvörösödtem, és talán el is szégyelltem magam. Miért nyögtem fel?!

- Ji-Jimin! E-eressz el! Kérlek! Én ezt nem akarom! - Elhaló volt a hangom, halk is és vékonykás is, miközben félig lehunytam a szemeimet, teljesen előre döntve a fejemet. Felsóhajtott, majd a tarkómat kezdte el csókolgatni és puszilgatni, halk sóhajjal.

- Nem tudlak... nem megy - mondta halkan, mire megremegtem. A hűvös ujjaival lassan az ingem alá nyúlt, majd végig simított a hasamon, és feljebb csúsztatva a hideg ujjbegyeit, végig cirógatta a mellkasomat is, majd az egyik mellbimbómra csúsztak a hűvös ujjak, megszorítva a kis testrészt.

Halkan felnyögtem és újra megremegtem, lehunyva a szemeimet.

- Engedj el - motyogtam, remegő ajkakkal, mire felsóhajtott, a nyakamba hajtva a homlokát, és éreztem, hogy még egy ujját nyomja belém.

Felnyöszörögtem, és megremegtek a lábaim, főleg, amikor erősebben csípte meg ujjaival a mellbimbómat.

Jimin

- Eressz el - nyöszörgi, miközben ujjaimat mélyebbre tolom benne, majd lassan ismét kihúzom belőle.

A tükörből látom, ahogy arcára kiül a kéj. Még, hogy nem jó neki... kis hazug.

- Már mondtam. Nem tudlak - suttogom a barna tincsei közé, amire adok egy csókot.

A mellbimbóját elengedem, aztán áttérek a másikra, azt is hasonlóan megsimítva, majd ujjaim közé csípve, picit megcsavarom.

Fejét hátra veti egy kicsit, újra felnyög, de kezét az ajkai elé kapja és hatalmas szemekkel néz rám a tükörből.

Ha annyira el akarna menni, már ellökött volna, hiszen a kezei eddig is szabadok voltak.

- E-ez nem… - kezdene bele a mondatba, de belé fojtom a szót, amikor harmadik ujjamat is csatlakoztatom az előző kettőhöz.

Dús ajkai elnyílnak egymástól, szemei nagyobbra nyílnak, és mereven néz előre a tükörre, de esküszöm, hogy nem lát semmit csak érzi azt, amit teszek vele.

- Ennyire tetszik? - kuncogom, megnyalva ajkaimat, lassan mozgatva így benne az ujjaimat. A mellkasánál fogva a szabad kezemmel, felhúzom, hogy egy picit megtartsa magát, majd az inge alól kihúzom a kezem, és elkezdem kigombolgatni egy kézzel.

Lassan ugyan, de megvagyok vele, aztán hagyom, hogy a fehér anyag lomhán végig csússzon a bőrén, végig cirógatva, majd egy halk huppanással földet érjen.

Végig simítok barnácska bőrén, és vállához hajolva, puszikat hintek rá. Tenyerem bebarangolja az egész testét, mígnem azt érzem, hogy ujjaim körül a szorítása egy picit enyhül.

Így ki húzom belőle ujjaimat, majd én is letolom a nadrágomat a boxeremmel együtt, majd elhúzom a mosdókagylótól, azzal térdre kényszerítem.

- Nos, azt hiszem, nem akarok neked fájdalmat okozni. Nedvesíts meg szépen és ígérem, olyan orgazmusod lesz, mint még soha - vigyorgok le rá eszelősen, férfiasságomat pedig az ajkához tolom.

Taehyung

Hatalmas, döbbent, zavart szemekkel néztem a férfiasságát, majd mikor zavaromban már nem tudtam, hová nézzek, felpislogtam rá, remegő ajkakkal.

- É-én... én ezt nem... nem akarom - mondtam halkan, könyörgően nézve rá, mire felsóhajtott és finoman az ujjait a tincseimbe csúsztatta, megcirógatva a hajamat, vele együtt pedig a fejemet is.

- Dehogynem. Tudom, hogy akarod - mondta halkan, miközben végig simított az arcomon is, majd lehúzva az ujját, megsimogatta hüvelykével az alsó ajkamat, én pedig továbbra is nagy, boci szemekkel néztem rá, kissé már remegve is.

Mi ütött belé...? Mi az, hogy figyelmen kívül hagyom? Mostanában elég sűrűn vagyok vele. Meg mindig. Elég sűrűn szórakozunk együtt. Nem értem, miért viselkedik így. Azt főleg nem, hogy miért vagyok ebben a helyzetben, és miért nem futok el?

Nem volt túl sok időm a gondolkodásra, mert hirtelen a hajamba túrt, majd egy határozott mozdulattal a merevedésére húzott. Egy pillanatig azt hittem, nem jutok levegőhöz. Megremegtem, és kitágultak a szemeim, miközben a csípőjébe kapaszkodva, próbáltam magamtól ellökni.

- Nincs nálam semmi. Nem akarok fájdalmat okozni... ah! - nyögte fel hangosan, az egyik szemét lehunyva.

Hogy jön ez ide?!

Összeszorítottam a szemeimet, aztán próbáltam hozzászoktatni magam az érzéshez és ahhoz, amit csinál. Próbáltam nem pánikba esni, mert az agyam egyik eldugott szegletében élveztem. A helyzetet, azt is, hogy ilyen velem. Hiszen, még mindig nem rohantam el, még mindig nem ütöttem meg, pedig lenne rá lehetőségem. Nem olyan erőszakos. Én még is hagyom magam, szóval tudom, hogy... valahol mélyen tetszik.

Lassan, hezitálva és tétovázva elkezdtem mozgatni rajta a fejemet, félig lehunyt szemekkel.

Jimin

- Ah! Jó fiú - nyögöm, ahogy érzem ajkait a merevedésem köré feszülni, főleg, hogy a fejét még mozgatja is rajtam.

Mindig is sejtettem, hogy azok a dús ajkak bizony ügyesek, ha iylesmiről van szó... és igen. Nagyon is az, főleg ahhoz képest, hogy először csinálja.

Ahogy figyelem őt, és azokat a kívánatos ajkakat, halkan felnyüszítek, mind az érzéstől, mind a látványtól.

Alig tudom felfogni, hogy tényleg megteszi. Pedig, ha annyira nem akarná, mint ahogyan ő azt mondta, már rég elszökhetett volna. De mégsem teszi, hanem itt térdel előttem, és a farkamat kényezteti az ajkaival, lehunyt szemekkel, kipirult arccal.

Ujjaimat a hajába vezetem ismét, és a tincseibe markolok, fejem hátravetem és szaporán veszem a levegőt, csípőmet is lassan elkezdem mozgatni, ám ekkor érzem, ahogy a csípőmre mar és próbál eltolni magától.

De nem engedem. Én vagyok a domináns, ez az én játékom.

Lassan mozgatom csípőm, ő pedig egyre erősebben markol belém, szemeit is szorosan összeszorítja. Ám, mielőtt megfulladna, kiveszem szájából merev tagomat, aztán ajkáról letörlöm azt a megmaradt kis nyálat is vele.

- Ügyes vagy, Taehyung - kuncogom, azzal felállítom, és szorosan magamhoz húzva, erőteljesen megcsókolom.

Szenvedélyesen, vadul tépve az ajkait, mígnem duzzadtak és vastagok nem lesznek.

Elengedve őket, mélyen a szemeibe nézek, aztán egy kaján vigyorral az arcomon, megnyalom ajkaimat, majd háttal fordítom magamnak és ismét a mosdókagylóra döntöm és lábait is nagy terpeszbe húzom.

- Jimin! Jimin, mi van, ha... bejönnek? - kérdezi a tükörből, kissé kétségbeesetten nézve rám.

- Ha elég ügyes vagy és halk, a kutya sem fog benyitni - vigyorgok rá, aztán ujjaimat benyálazva a bejáratához nyúlok, jól benedvesítve lent, aztán elhelyezkedem mögötte, azzal csípőmet előre tolva, lassan elmerülök a szűk forróságba, ami egy hangos nyögést vált ki belőlem.

Taehyung

Mikor éreztem, hogy mélyen belém nyomja magát, felnyöszörögtem, megremegtek a lábaim és a mosdókagylón támaszkodó karjaim is. Iszonyatosan fájt... Jobban, mint eddig bármi. El sem tudtam képzelni egy pillanatra, hogy egy emberi test hogyan bírhat ki ekkora, és ilyen fájdalmas nyomást.

Úgy remegtem, mint a nyárfalevél, és még a könnyem is kicsordult, mindkét szemem sarkából.

Lassan Jimin felsóhajtott, mélyen a nyakamba szuszogott, majd ujjait felvezette a mellkasomon át a nyakamra, és úgy forgatta és döntötte hátra a fejemet, hogy a tükörben tisztán láthasson. Teljesen elvörösödtem, mert láttam az éhes, vágyakozó tekintetét, ahogy visszanézett rám.

Lassan potyogtak a könnyeim, miközben elnyílt ajkakkal kapkodtam a levegőt, és próbáltam tűrni a fájdalmat, de annyira nehéz volt. Nyomott, feszített és fájt is.

- Jobb lesz mindjárt - sóhajtotta, miközben végig harapdálta a nyakamat, lágyan cirógatta a nyelvével és az ajkaival, apró csókokat hintve a bőrömre. Megremegtem, és lehunytam a szemeimet, halkan pihegve, próbálva hozzá szokni a furcsa és feszítő érzéshez.

- Nagyon fáj - nyöszögtem, remegő kezekkel, mire finoman megharapdálta a fülcimpámat, aztán a szabad kezét, amivel nem a nyakamat fogta, lassan levezette az ölemhez. Felnyüszítettem, mikor éreztem, hogy finoman végig cirógatja a férfiasságomat, majd köré fonva az ujjait, mozgatni kezdte azokat rajta. Megvonaglottam egy pillanatra és lehunytam a szemeimet, beharapva az alsó ajkamat, nehogy hangoskodjak.

Így már nem volt olyan elviselhetetlen a fájdalom. Sőt, mintha pluszt adott volna az élvezethez, ahogy kényeztette a merevedésemet.

Jimin

Elmosolyodom, amint látom az arcán, hogy élvezi. Ahogy a férfiasságát simogatom, majd mozgatom rajta az ujjaimat, én is érzem, hogy kezd lazulni a szorítása a merevedésem körül.

Így, felbátorodva, lassan elkezdek mozogni benne, fejét pedig jobban oldalra döntöm, hogy odahajoljak hozzá, és a nyakának essek csókjaimmal.

Ajkai mögül kiszalad egy hangos nyögés, kezeivel pedig a mosdókagyló szélére markol.

A tükörből tisztán látom az arcát, ahogy lehunyt szemekkel élvezi a kényeztetésem.

Lassan mozgok még benne, lágyan, hogy szokja az érzést, hiszen fájdalmat tényleg nem akarok okozni neki.

Gyönyörű férfi, és egyben törékeny is. Már, nem fizikailag... lelkileg eléggé az. Hamar a szívére vesz mindent, még, ha tagadja is, vagy mást mutat, tudom, hogy mikor fáj neki valami, és mikor van jól.

Lassan kihúzódok belőle, aztán egy határozottabb mozdulattal, ismét visszacsúszok belé, így egy hangos vinnyogást váltva ki belőle, főleg akkor, mikor egy kicsit erősebben a merevedésére szorítok.

- Jó volt? - kérdezem vigyorogva, mire kinyitja szemeit és az enyémekbe néz.

Nem kell mondania semmit, hogy tudjam, nagyon is tetszett neki.

Így megismétlem a mozdulatsort, újabb hangos vinnyogást kiváltva belőle. Olyan hangja van így, mint egy kiskutyának. Nem is gondolná az ember, hogy ebből a mély hangú férfiből, ilyen éles, magas hangot lehet előcsalogatni. Valami fantasztikus.

- Megőrjítesz, Taehyung - morgom a bőrére, amit megharapok, azzal csípőm mozgásán gyorsítok, és vadabbul csapódok belé, mint eddig. Annyira elveszi az eszem... egyszerűen nem megy a koncentrálás, hogy visszafogjam magam. Nem. Miatta nem is leszek képes az önkontrollra.

Vadul mozgok benne, ujjaimat is hasonlóképpen mozgatom a merevedésén, így már is gyönyörű hangokat csalva elő belőle.

Hangosan nyögdécsel és nyüszít, csípője pedig hangosan csapódik a mosdókagylónak, ahogy a gyors és erőteljes tempót diktálom. Nem kímélem, egyszerűen nem megy... eddig tartott az, hogy vigyázzak rá. Bár... ahogy elnézem az arcát, nem igazán van ellenére ez az egész.

- Micsoda kéjes arckifejezés - kuncogom, ahogy figyelem a tükörből, folyamatosan.

Arca jobban elpirul, és érzem, ahogy rám szorít, ezzel belőlem is egy hangos nyögést váltva ki.

Elnevetem magam. - Szóval, felizgulsz az ilyesmitől? - kérdezem, de ahogy lesüti a szemeit, tudom, hogy telitalálat.

De, hogy még izgalmasabbá tegyük ezt az egészet, a mellkasa alá nyúlok, és megállok benne egy kicsit, majd felállítom, és egyik lábát oldalra emelem, így tisztán láthatja, ahogy benne vagyok, majd így mozgok benne. A tükörből, ahogy figyel minket, arca még vörösebb lesz, de ismét érzem, ahogy szorít, majd ahogy lökök egy erősebbet, hangosan felnyög, fejét hátrafeszítve.

- Nem Taehyung! Nézd - suttogom a fülébe, aztán az állára fogva, visszafordítom a látványunkhoz a fejét. Látni akarom, minden mozdulatát és minden rezdülését... elképesztően gyönyörű... és ez a látvány... nem csak őt, hanem engem is pokolian beindít.

Taehyung

Olyan vörös voltam, mint a paradicsom. Ahogy láttam magam a tükörből, és őt is, eszméletlenül zavarba ejtőnek éreztem az egészet. Nem tudtam hová kapni a tekintetemet, nem tudtam, hogy... helyes-e ez.

- Ji-Jimin, ez... ez nagyon... ahm - nyögtem, hátrafeszítve a fejemet, mikor erősebben nyomódott belém. Megremegtem ezzel egy időben, és mélyen felsóhajtottam, miközben próbáltam kapaszkodót keresni, de mivel még nem a mosdókagyló előtt hajladoztam, nem tudtam mibe kapaszkodót találni.

- Nagyon? Nagyon mi? - sóhajtotta a fülembe kéjesen, miközben a férfiasságomon mozgatta az ujjait. Újra felnyögtem, és mintha innen minden megszűnt volna. Minden ép gondolkodás eltűnt bennem. Csak az lebegett a szemeim előtt, hogy mennyire jó, amit csinál, és mennyire elvesztem az eszemet miatta.

Még az sem tudott volna érdekelni, ha épp benyit valaki, és végig néz minket. Nem, jelen esetben semmi sem tudott foglalkoztatni.

Eszméletlen volt, az egész. Megszűnt létezni a világ körülöttünk, olyan volt, mint egy csodás álom.

- Jimin! - nyögtem fel hangosan, teljesen hátradöntve a fejemet, szabályosan ívbe feszítve a hátamat, ködös szemekkel nézve magam elé, amik már a könnyektől fátyolosak is voltak. Éreztem, hogy lassan végem lesz. Éreztem, hogy nem fogom már sokáig bírni.

Jimin

- Ah! Taehyung! - nyögöm a nyakába, amit ismét megcsókolok, csípőmmel eszeveszett tempót diktálok, akárcsak az ujjaimmal.

Annyira jó ez az egész. Olyan jó végre a karjaim között tartani és csókolgatni, simogatni... érinteni... szeretkezni vele.

Annyira régen akarom már ezt... elveszi az eszem. Miatta gondolkodni sem tudok szabadon, mert minden gondolatomat Ő tölti ki.

Hangosan nyögdécsel, ahogy erősen és gyorsan mozgok benne, érezni, ahogy egyre csak meg-meg feszül a teste, ezzel is jelezve, hogy neki sincs már sok hátra.

Felnyögök a fülénél, miközben mélyebbre lököm magam benne, ekkor szó szerint felsikít, mikor eltalálom benne azt a bizonyos pontot.

Halkan felhördülök, hiszen ez a hang miattam hangzott így. Miattam van ilyen állapotban, miattam sikít a kéjtől, amit adok neki.

Eszméletlen... ez az egész.

- Még egyszer - kuncogom, azzal megismétlem, ekkor újabb sikolyt váltok ki belőle.

Ha be is nyit valaki, kurvára nem érdekel... legalább lesz mit látnia, láthatja majd, hogy mennyire jól érezzük magunkat, és, hogy én mennyire szeretem őt.

Ekkor megállok, aztán leeresztem remegő lábát. Csalódottan felnyöszörög és úgy néz rám a tükörből, mint aki mindjárt meghal, ha nem folytatom.

- Óh, ne nézz így, mindjárt folytatom - nevetem, azzal újra a mosdókagylóhoz vezetem, és magam felé fordítva felültetem a fehér porcelánra.

Feneke alá nyúlok, így széthúzom a feneke két partját, majd erőteljesen visszavezetem magam a forróságba.

Újra felsikít, majd átkarolja a nyakam, így ezt kihasználva a szájára hajolok, és vadul tépni kezdem azokat a dús, kívánatos ajkakat.

Taehyung

A medencecsontomon ültem szinte, a mosdókagylón. Igen, nagyon fájt, de annyira nem tudott érdekelni, mert egyszerűen túl csodálatos volt, amit Jimin csinált. És ha belegondolok, hogy ezt az egészet nem akartam... Akkora hülye vagyok.

- Ji-Jimin... - nyöszögtem, a nyakába hajtva a homlokomat, mire mélyen felnyögött, és erősebben lökte magát belém, egyik kezével a csípőmet fogva erősen, majd másik kezével utat talált az ölemhez, és a merevedésemen kezdte el mozgatni az ujjait, egy mély nyögés kíséretében.

Halkan felnyögtem, az alsó ajkamba harapva. Próbáltam nem hangoskodni, és tele kiáltani az egész helyiséget, mert szinte visszhangzik minden... azaz, az én hangom. Igazából csak az én hangomat hallom visszaverődni a falakról.

- Megőrülök érted - nyögte, erősebbet lökve csípőjével, mire hátravetettem a fejemet, és körmeimet erősen a vállába vájtam, teljesen megremegve, mikor olyan pontot talált el bennem.

Elvigyorodott, és megismételte ezt a mozdulatsort egy pár alkalommal és nekem több sem kellett.

A nevét nyögve, ívbe feszült háttal élveztem a tenyerébe, aztán egy pár pillanat múlva pedig mélyen felnyögött, majd hirtelen és erősen mart az ajkaimra. A szám közé nyögve érte el őt is a vágy utolsó, legerősebb hulláma.

Pihegve, remegő lábakkal, ködös szemekkel sóhajtoztam az ajkaira, erőtlenül tartva ujjaimat a vállán.

Halkan elnevette magát, majd egy aprócska csókot nyomott a homlokomra.

- Ne haragudj. Elég sok túlzásba estem... úgy pár alkalommal. Meg az egésszel - sóhajtotta és el akart húzódni tőlem, de nem engedtem. A tarkójára fogtam az ujjaimmal és erősen magamhoz húztam, egy szenvedélyes csókra.

- Ezt... nagyon sokszor kell... megismételned... ugye tudod? - súgtam, ködös szemekkel nézve az ő szemeibe.

Jimin

Elmosolyodom, mikor ezt kimondja, és amilyen édesen néz rám... hihetetlen…

- Ha ezt akarod, mindenképpen - kuncogom, majd megnyalva ajkaimat, odahajolok hozzá és újra megcsókolom a dús ajkait.

- Ezt akarom... ha már.. elvetted - mondja ezt szinte már suttogva, picit elpirulva, amit megnevetek. Nagyon édes.

Imádom, mikor hatalmas szemekkel néz rám és pirul, mint egy kislány.

Hihetetlenül édes.

- Nem volt ellenedre - vigyorgom, és most a homlokára adok egy csókot, végül a mosdókagylónak döntöm és újra szenvedélyesen megcsókolom, miközben ő lassan viszonozza azt, ahogy még mindig az orgazmus utóhatása alatt van.

Ha tudom, hogy ilyen édes lesz, hamarabb elveszem a feneke szüzességét.

- Ugyan már! Tudnak egymásra vigyázni! - halljuk meg kintről Yoongi hangját, pontosabban az ajtó előtt.

Mind a ketten nagy szemekkel nézünk az ajtóra, majd le magunkra. Meztelenek vagyunk, még mindig.

Engem mondjuk nem zavar, ha ránk nyitnak, de ahogy elnézem Tae ijedt arcát, tudom, hogy cselekednem kell.

Gyorsan összeszedem a cuccainkat, aztán behúzom az egyik wc fülkébe, bezárva az ajtót, ám pont időben, mert nyílik is az ajtó.

- Furcsa, hogy így eltűntek. Nem jellemző rájuk - neveti Jungkook.

- Hát nem. De azt mondom, a hiányuk most a hasznunkra lesz - kuncogja Yoongi.

- Gondolod? - neveti Kook, ekkor mind a ketten olyat hallunk, ami egyértelmű.

Hallani, ahogy ruháik egymásnak simulnak, ahogy csókolóznak, ahogy Jungkook felsóhajt… szinte hallani, ahogy a fogaik összekoccolnak. A csókok hangját, a sóhajokat, majd a halk nyögéseket. Aztán olyan hangot hallottunk, mintha valamelyik nekilökte volna a másikat a falnak. Jungkook mélyen felnyögött. Megint csókok és csókok hangja. Aztán egy halk kiáltás és egy elmormolt gyorsabban…

Lenézek Taehyungra, aki hatalmas szemekkel mered a fehér falapra, a ruháit a karjaiban tartva, sokkoltan.

Elvigyorodok, rögtön.

Nem gondoltam volna, hogy Yoongi és Jungkook ilyen közel állnak egymáshoz...