Coffee - JiKook (4/18)

Na! Végre eljutottam ide is! Itten lenne a Coffee folytatása! :D 

Hjaj, ne haragudjatok rám, ezzel tényleg sokat késtem, de annyi mentségem legyen, hogy ezt nem olyan könnyű írni, mint a SugaKookot. Itt picit ki kell találnom, mi hogyan történjen, ott pedig adott minden. *Ördögi kacaj*

Na, de! Itt van! Végre! xD

Próbálok mostantól kicsit többet írni. Bár, az menni fog (REMÉLEM), mert kirúgtak/felmondtam a munkahelyemről. Igazából fogalmam sincs, melyik történt. Sok volt a gond és hát nem tudtam magam kellően megvédeni. xD Lényeg a lényeg, hogy lesz időm. (Bár ne lenne, mert a munka az sajna kell. :c)

Trágár szavak vannak benne!

Szóóóóval, ha találtok valami hibát, jelezzétek nekem! *,*

Jó olvasást! ^^

~Nana~

- Szóval? - A férfi hangja szakította ki gondolataiból. Jungkook lassan rápillantott, zavartan és kissé ködösen a sokasodó gondolatoktól szenvedve, amik cikáztak a fejében, még rosszabbá téve a reagáló képességét. Mintha eddig nem lett volna minden lereagálása kész tragédia.

Most mit kellene tennie? Egy vén fószer teljesen, nyilvánvalóan kikezdett vele. Vele! Ő a csajokra bukik! Tény, hogy egy-két fiút biztosan nem tenne lapátra, de ilyesmi féle emberek, mint ez a Jimin, biztosan nem kellenek neki. Ilyen egoista, beképzelt tuskókra ő nem vágyik. Minden porcikája azért kiáltozott, hogy üsse le és hagyja ott.

De ő ezt nem teheti meg. Akkor sem tehetné meg, ha a vörös hajú férfi nemes egyszerűséggel megfogná a fenekét vagy éppen megsimítaná a combját. Jin is felkészítette rá, mire számítson. Jó, ő számított a taperolásra, na de a nyílt, perverz flörtre nem, amiben ecsetelni, milyét hogyan kóstolgatná.

Akarva, akaratlanul is, de elképzelte a helyzetet és csak még vörösebb árnyalatot vett fel az arca. Nem gondolta magát olyan embernek, akit könnyű zavarba ejteni. Ő szokott másoknak kínos, arcpirosító helyzeteket teremteni, nem fordítva. Nem is értette, miért reagál így. Végül is, visszagondolva, a férfi semmi olyat nem mondott, ami ennyire zavarba ejtő lenne.

- Válaszolsz még ma, kölyök? - kérdezte, majd a hideg, vékonykás ujjai a fiatal fiú fenekén találtak tökéletes megállapodást, végig simítva rajta, finoman, lágyan. Végigfuttatta ujjait a feszes fenéken, Jungkook arca pedig még vörösebb árnyalatot vett fel, ahogy kikerekedtek a szemei. Teljesen ledermedt és a szíve kihagyott egy ütemet.

Érezte, hogy sokan őket figyelik. Nem is mert hátranézni, nem akarta magán tudni azt a rengeteg kíváncsi, gúnyolódó tekintetet. Látta maga előtt. Nem is kellett látnia. Meg aztán, ha látta volna, csak rosszabbra fordult volna az egész. Akkor biztos, hogy nem a kétségbeesés uralkodott volna el a szívén, hanem az arrogáns düh.

- Elvitte a cica a nyelved? Finomkodnom kellene, hm? Tudod, azt hittem, ennél nagyobb a szád… bár, ha gondolod, levehetjük az ajkaid méretét is – súgta a fülébe. Jungkook szabályosan sokkot kapott. - És ha megtörtént, akkor tudom, mihez tartsam magam – kuncogott kajánul, kis vággyal és kíváncsisággal a hangjában. A fiatalabb fiú nyelt egy nagyot. Még tűrt. Még tűrnie kellett. Nem akart választ adni, nem akart megmozdulni, mert tartott tőle, hogy rá fogja borítani az asztalt és akkor búcsúzhat az állásától is, amit igazából szeretett és megkedvelt.

Csak ne lenne ez a férfi! Ha ez a férfi nem lenne, annyira patentül működne minden! De nem! Ez a felfuvalkodott hólyag most őt taperolja, és perverz szavakat suttog a fülébe. Nem tudta, hogy a hányinger azoktól jött-e elő, hogy elképzelte, vagy igazából már maga a helyzet is megköveteli, hogy így érezzen. Mindenesetre, pocsék volt.

- Na? Miért nem válaszolsz? Tudod, egyoldalú ez a beszélgetés így – sóhajtotta Jimin, mély, viszont színlelt megbántottsággal a hangjában. - Azt hittem, kicsit bátrabb vagy. Esetleg tévedek, hm? - kérdezte, erősen megmarkolva Jungkook fenekét, aki felnyögött és megremegett. Jimin elnevette magát, eszelősen és mindent tudóan. Valahogy sejtette, hogy a fiúnak tetszik a helyzet annak ellenére, hogy vörösödik és milyen szikrákat szórnak a szemei, amikben félelem és kétségbeesés is honol. Érezte, hogy egy hét alatt simán meglesz neki.

De előtte teszteli. Mit bír és mennyit. Hogyan viszonyuljon hozzá, mivel csábítsa az ágyába. Mert hát, nem foghatja meg, hogy beráncigálja és keményen megdugja. Nem, megmutatja Jinnek, hogy eléri, hogy a fiúcska beleszeressen. Eléri, hogy epekedjen érte és ő könyörögjön, hogy tegye a magáévá.

- Vagy netán… többet szeretnél, cica? Igen, cica! Tökéletesen illik rád – kuncogott, miközben a nyakát kezdte kémlelni, a hófehér bőrét, amit takar az az átkozott galléros ing. Legszívesebben itt és most az asztalnak lökte volna, hogy a magáévá tegye és megmutassa, hogy nem csak a szája nagy és ő tényleg megteszi, akármit határoz is el. Azt bizony végrehajtja, bárki is az áldozata. - Olyan kis rémült vagy most, mint egy cica, akit kidobtak otthonról és gazdira vár… de én szívesen elfoglalom ezt a posztot… etetlek, itatlak… a kis háziállatomat… aki mar, és vad. Mindig belemar a gazdiba, de az újra csak szeretgetné, mert az élete értelme – sziszegte kéjesen Jungkook fülébe, aki már szabályosan remegett. Csak az villódzott a fiú fejében, hogy össze kell szednie magát és valamit tennie, mert ha ez így folytatódik tovább, vagy elájul, vagy itt hagy mindent és felmond. Egyiket sem szerette volna. Az előbbi még elmenne megoldásnak, mert legalább Jimint lecsesznék, mit csinált.

Haha, jó vicc. Nem szólna neki senki…

- Mondj már valamit, cica – nevette Jimin, az új becenevét használva. Jungkookot kirázta a hideg az új neve hallatán és lehunyta a szemeit. Idegesen rángatta a szemhéját, mélyet sóhajtva. Kezdett dühös lenni. A kétségbeesés és a félelem egy pillanat alatt dühvé csapott át. - Hmmm… árulj el nekem valamit. Mitől ilyen feszes a feneked és a combod? Olyan harapnivalóan izmos. Kíváncsi vagyok, milyen lehet a combjaid közt tevékenykedni… - Jimin szemérmetlen módon harapta be az alsó ajkát. Jungkook szíve már a kétszázat verte és érezte, ha most nem hagyja abba, nagy baj lesz. - Ah! Biztos csodás. Szóval? Mitől ilyen izmos? Vagy már rendesen bejárattak, és a szex teszi? - kérdezte és Jungkook érezte, hogy végleg betelt a pohár.

Elég!

Elhúzódott Jimintől, lerázta magáról – azaz a fenekéről – a szemtelen és gonosz ujjakat, majd a tálcát felvéve az asztalról, amiről fogalma sincs, hogyan került oda, felemelte azt és fenyegetően nézett Jiminre. A férfi hatalmasakat pislogott, és elképzelni nem tudta, mit akar tenni a fiatal fiú.

Jungkook viszont nagyon jól tudta, mire készül.

Hirtelen meglendítette a fém lapot és az Jimin beállított haján landolt, erősen fejbe találva. Nagyot koppant, szinte visszhangzott a kávézó falai közt, csak úgy, mint Jimin fájdalmas nyögése.

Jungkook mély sóhajt eresztve ki az ajkai között, szúrósan nézett a férfire, aki azonnal a fejéhez kapott és bosszúsan, egyben szórakozottan nézett fel a fiúra, egy félmosolyt villantva dús ajkain.

A kávézóban síri csend uralkodott az események bekövetkezésével. A lányok hatalmas szemekkel figyelték hol Jungkook, hol pedig Jimin várva várt reakcióját. Nem tudták, hogy azon lepődtek meg, ahogy a fiú reagált, vagy azon, hogy Jimin csak szemtelenül mosolygott, mintha élete legszórakoztatóbb eseménye lett volna az előbb történtek. Látta szinte mindenki, Jimin mit csinál, de nem volt új a dolog. Ő minden itt dolgozóval ezt teszi és a lányoknak még tetszett is az a sok műsor, amivel Jimin ajándékozza meg őket a borús napokon. Szerették nézni, bár, bevallani nem akarták.

A férfiak tudomást sem vettek róla. Tudták, ki az a Jimin, tudták, hogy jobban teszik, ha inkább oda sem néznek. De a férfiak, akik nem figyelték az eseményeket, azok is hatalmas szemekkel figyelték, hogy Jungkook erőből, dühös mozdulatokkal fejbe verte Jimint a fémtálcával.

- Az igen! Az szép volt! - Taehyung hangos nevetése csilingelt Jungkook fülében, aki nagy szemekkel pislogva a fiú felé fordult, aki tőlük két sorral odébb kacagott. - Az szép! - Már könnyezett a kacagástól.

- Mi ilyen vicces?! - Jungkook halkan akart szólni, viszont a benne felgyülemlett méregtől nem volt képes arra, hogy halkan beszéljen. Dühösen csengett a hangja és követelőzően. Elege volt, ebből a napból is.

- Bocs, Jimin, komolyan bocs, de ez rohadt vicces volt, ne haragudj! Nagyon vicces, ahogy kikezdtél szerencsétlennel, az meg fejbe vágott egy tálcával! Még soha nem láttam ilyet! - röhögött jó kedélyűen, dülöngélve a sok kávéval és süteménnyel a kezében.

- Fogd be, Taehyung – sóhajtotta Jimin, miután leesett neki, hogy a helyzet nem is annyira szórakoztató. Inkább megalázó. Egy taknyos gyerek fejbe verte őt egy tálcával. Egy tálcával! Amin neki hozza ki a rendelt és kívánt ételeket, italokat! Megalázó volt.

- Mondtam, hogy bocs – nevetett Taehyung, utolsó erejével, majd lassan letörölgette a könnyeit, miután az egyik asztalra letette az egyik tálcát, és mélyen felsóhajtott. - De annyira vicces volt! Komolyan, álmomban sem gondoltam volna, hogy majd pont ő fog téged betalálni egy tálcával! Oda a beállított hajadnak! - nevette, mire Jimin szúrósan nézett fel Jungkookra, mintha meg akarná ölni.

A fiatal fiú viszont megvonta hanyagul a vállait.

- Ne csodálkozz azok után, amiket mondtál és csináltál. Örülj neki, hogy ennyivel megúsztad. Tudod – lassan az asztalra nyomta a tenyereit, azokon támaszkodva, majd úgy hajolt Jiminhez vészesen közel –, nekem is elég megalázó volt, hogy egy kávézónyi ember előtt fogdostál. Sajnálom, én tűrtem, ameddig lehetett. De engem senki ne fogdosson nyilvánosan úgy, hogy hányingerem van az illetőtől – sziszegte, végig mérve Jimin kifejezéstelen arcát, amin végül egy mosoly ült meg, teljes nyugodtsággal.

- Hát oké. Fátylat rá, nem haragszom! - Elég hangos volt a hangja. - Nem foglak beköpni a főnöködnek, bár, megérdemelnéd. Hallgatok, mint a sír. Hiszen, nem örülnék neki, ha ez a cuki cica elkerülne innen – biggyesztette le az ajkait bánatosan, miközben Jungkook arca felé nyúlt az ujjaival, hogy megsimítsa a porcelán bőrét. Jungkook szinte undorral az ajkain elfordult tőle, és elővette a tálcát, hogy megfenyegesse vele Jimint, aki nevetve húzódott el a bőrkanapén.

A fiatal fiú idegesen felszuszogott, és úgy érezte, hogy hiába védte meg magát, biztosan elvesztette a csatát és szinte már tudta, hogy akármit tesz, nem csak a csatát, de a háborút is elveszti.

Fogalma sincs, mi lehet Jimin célja és mit akar tőle ez a hólyag, de azt tudta, bármit is tervel, bármit is akar, neki semmi esélye nincs. De meg fogja védeni magát és mindent el fog követni azért, hogy ne érhesse el, bármit akar.

Feldúltan és frusztráltan sétált vissza Jinhez, letéve elé a tálcát. Jin felsóhajtva mérte végig a fiú arcát, konstatálva, hogy tényleg elég ideges. Nem akart neki szent beszédet tartani, sem kioktatni, sem feldühíteni még jobban, de nem tudta megállni.

- Figyelj, elhiszem, hogy ideges vagy, de nem az erőszak a módja annak, hogy helyretedd – sóhajtotta, félszegen Jungkookra nézve, miközben pakolgatta a kívánt termékeket a tálcákra, rajtuk az asztalok számozásával. - Szerencséd lesz, ha Jimin nem panaszolja el magát Namjoonnál. Mindene ez a kávézó és nem tűri a benne történő erőszakot – mondta, mikor felnézett a fiú arcára.

- De taperolt! És tudod, hogy miket mondott?! - Jin értetlenül állt előtte. - Honnan tudhatnád? Suttogott az a rohadék – sziszegte, elvörösödött arccal, mikor visszagondolt a vörös hajú férfi szavaira.

- Figyelj, ő szavakkal támad. Támadj azzal te is. Tudom, megszeppentél, tudom, meglepődtél, valószínűleg meg is ijedtél. Jimin ilyen…

- Én meg olyan! - Csattant fel, kétségbeesetten.

- Viszont te az állásodat teszed kockára, miközben ő jól szórakozik. Ah, ez nehéz, én kedvelem Jimint, de tudom, hogy egy szemétláda tud lenni – sóhajtotta, Jungkookra nézve. - Annyira fiatal vagy. Próbáld meg helyesen kezelni a dolgokat és - Taehyung hirtelen „begurult” a fiatalabbik mellé, széles vigyorral, ezzel egyetemben félbe is szakította Jin monológját.

- Hallod, ez rohadt menő volt! Komolyan, még én sem mertem soha fejbe baszni, akkor sem, mikor a valagamat fogdosta! De ez! Váó! Egyszerűen eszméletlen! Csóri Jimin, ritkán sajnálom, de most tényleg – nevetett újra, mire Jin szemei elkerekedtek.

- Épp próbálom neki megmagyarázni, hogy ezt nem teheti meg, te meg itt biztatod?! Tae! - Fakadt ki az idősebb kétségbe esve.

- Most mi van? Megérdemli néha Jimin is a pofára… bocs, tálcára esést! - nevetett, elvéve a pultról a Jungkooknak kikészített tálcákat. A fiú felsóhajtott és egy kicsit hálásan nézett az idősebbre, hogy megfosztja mostani feladatától. Nyert még pár percet, hogy gondolkodhasson. - Nem tragédia ez. Mindent láttam és hallottam is dolgokat. Ha esetleg Namjoon fülébe jut, elmondom neki, mit csinált Jimin, és biztosan megérti. Azért Namjoon sincs oda, hogy molesztálják az új alkalmazottait – vont vállat mosolyogva.

- Tudom, de Jimin a legjobb barátja szinte… és…. - Taehyung Jin szavába vágott.

- Igen, pont ezért el tudja igazítani. Jungkook jól tette, amit. Ne hallgass Jinre, ő hercegnő. Feel like a princess! - kuncogott, mire az említett mérgesen, szúrósan nézett rá. - Elítéli az erőszakot, de nekünk nem kell. Hagyd a kölyköt, tegyen, amit jónak lát. Ha nem a szavak embere, most hagyja magát? Főleg úgy, hogy Jimin darabokra szedi? Jól tetted! - kacsintott, majd nyújtózva egy kicsit, elgurult az asztalok felé.

- Hihetetlen – szuszogott Jin, újra pakolva a tálcákat. Jungkook lesütötte a szemeit, majd megköszörülte a torkát.

- Legközelebb próbálok nem durván reagálni – mondta halkan, Jinre nézve. Láthatólag tényleg bosszantotta Jungkook tette.

- Ah! Tudod, ez egy ilyen hely. Nagyon jó és imádok itt dolgozni, Taehyung is és a többiek is. Hoseokot szerintem még nem láttad, meg Yoongit sem – mosolygott. - Nagyon jó kis hely, és Jimin sem szemét, és nem patkány. Na, jó, talán egy kicsit. Ah! Ő csak, hogy mondjam? Meg kell őt ismerni! Rájönnél, hogy nem azért teszi mindazt, amit, mert neki hatalmas nagy szórakozás. Persze, az is benne van, de igazából magányos, nagyon magányos. A gazdagság és az, hogy bármit megtehet, az nem boldogít. Ezt ő is tudja. Szóval, ő csak… - Jungkook a szavába vágott, mély sóhajjal.

- Nem kell előttem védened. Nekem nagyon úgy jön le, hogy azért, mert gazdag, úgy hiszi, hogy bármit megtehet! - mormogott.

- Igen, ez igaz. Néha én is tudom utálni, ahogy a többiek is. De meg kell őt ismerni, hidd el és akkor teljesen más szögből látod majd a cselekedeteit, a tekintetét, mindenét. Az első benyomás mindig rossz róla, de őt tényleg ismerni kell – mondta Jin halkan, a fiúra nézve.

- Engem nem érdekel, milyen ő. Kikezdett velem, nyíltan! Fogdosott és mocskos dolgokat mondott nekem! Nem érdekel, milyen vagy miért ilyen. Engem ez hidegen hagy! Nekem is lenne okom bunkózni mindenkivel, mégsem teszem! Arrogáns köcsög, aki magányos, és így éli ki magát – sóhajtotta, elvéve a tálcákat a pultról.

- Ne ítélkezz úgy, hogy nem ismered. - Jin hangja halk volt és komolyan csengett. Jungkook mély sóhajt vett és lesütötte a szemeit. Jin végül szeretetteljesen elmosolyodott. - Mindegy, tégy úgy, és azt, amit szeretnél. Csak ne legyél erőszakos, ígérd meg nekem! - nyögte, boci szemekkel pislogva a fiatal fiúra, aki felsóhajtott és egy pillanatra lehunyta a szemeit.

- Rendben, megígérem – adta be a derekát, miközben fél szemmel a vörös hajú férfi felé nézett, aki folyamatosan őt kémlelte a tekintetével. Elfintorodott egy pillanatra.

- Köszönöm! - Jin hangja mosolygós volt és finoman megsimogatta Jungkook haját.

Jungkook egy pillanatra úgy érezte, mintha Jin az édesanyja szerepét öltötte volna magára.

Most egy pillanatra beugrott neki, mennyire is hiányzott az anyukája. Hiába nem gyerek már és lépett túl dolgokon, most szinte beleégett a gondolat és az érzés, hogy jobban hiányolja az anyukáját, mint eddig bárkit.

Örült neki, hogy Jin ilyen. Mintha pár pillanatra visszakapta volna az édesanyját.

Apró mosolyt öltött az ajkaira, majd elfordult Jintől és elindult az asztalok felé, hogy tegye a dolgát.