VKook - Alku (Erősen +18!)

Cím: Alku

Alkotó: Nana & Noriko

Hossz: ?
Párosítás: V x Jungkook (Kim Taehyung x Jeon Jungkook) - Vkook/TaeKook/BTS

Besorolás: +18!

Műfaj: AU, erotikus

Figyelmeztetés: Trágár beszéd; slash, erotikus jelenet, szexuális játékok/eszközök! YAOI

Összefoglalás:  Jeon Jungkook és Kim Taehyung egy rendőrősre járnak dolgozni, azonban Taehyung már jó ideje kiszemelte magának Jungkookot, akinek ebből csak annyi tűnik fel, a másik mennyire szemtelen vele... 
Egy nap azonban Taehyung ördögi tettre készül...

Hozzáfűzés: Régi fici, de kijavítottam, és csináltam neki ilyet is. :)

Jungkook

Felsóhajtva, álmoskásan ültem az íróasztalom mögött, miközben a jelentéseket olvasgattam, és figyeltem. Ma egész unalmas napunk volt, nem sok minden történt. Néha betelefonált egy-egy idősebb hölgy, hogy a macskája felmászott egy fára, vagy hogy fiatal huligánokkal gond van, de érdemlegesen semmi komoly nem történt. Szerettem az ilyen napokat; nem voltam oda a túl nagy hajszáért, és rohangálásért. Jól esett ez a nyugis, pihenős délután.

Mikor az órára néztem, felsóhajtottam, és épp számolgattam volna, hogy ha hazaérek, és elvégzem a dolgaimat, mennyi időm lesz majd aludni, mikor egy szempillantás alatt állt be Taehyung a szemem elé, ami azonnal kiváltott belőlem egy szemforgatást.

– Szia – vigyorgott rám, miközben az asztalra támaszkodott, végig mustrálva a testemet, ez pedig egyáltalán nem tetszett nekem. Felvontam a szemöldökeimet, és megköszörültem a torkomat. Taehyung annyira érdekes személyiség. Nála szeleburdibb, mégis komolyabb emberrel nem találkoztam: bolondos, de ha bevetés van, vagy munka, akkor hihetetlenül komoly, és automatikusan teszi a dolgát, nem foglalkozva semmi mással.

– Szia. Mit szeretnél? A főnök hívott? – kérdeztem, felnézve rá, mire elmosolyodott, és odébb söpörve a papírjaimat, az asztalomra ült, szemérmetlen módon. Azonnal szúrós szemekkel néztem rá, összepréselve az ajkaimat. – Azok fontos iratok – sziszegtem, felhúzott felsőajakkal.

– Nem baj – kacsintott, apró kuncogást hallatva. – Mit szólnál, ha ma este hazakísérnélek? Nehogy bajod essen – kacsintott újból elég mókásan. Hihetetlen.

– Taehyung. Figyelj, egy: engem egy férfi ne kísérgessen haza, köszi. Kettő: rendőr vagyok! – mondtam, már-már idegesen, mire elgondolkodott.

– Tudom.

– Persze – sóhajtottam –, inkább menj, és csináld a dolgodat, ne engem zaklass a hülyeségekkel, köszönöm – sóhajtottam, fejcsóválva, mire sértetten pislogott rám, előrébb dőlve; láthatólag nem tetszett neki a hozzáállásom, aminek hangot is adott idővel:

– Miért ne kísérgessen haza pasi? – kérdezte, a szemembe nézve. Mély levegőt vettem, megnyaltam az ajkaimat, azt követően pedig rávillogtam, a lehető legcsúnyábbik nézésemmel, hátha elijesztem magamtól, és tudatosítja magában, hogy jobb, ha lelécel, mielőtt nagyon-de nagyon kikap tőlem a gumibotommal. Esküszöm, hogy megverem vele most már.

– Mert hetero vagyok? – sziszegtem.

– Ez most kérdés volt? – vigyorgott szemtelenül.

– Kopj már le, az Isten szerelmére! – Hirtelen álltam fel, az asztalra támaszkodva, dühösen nézve rá, már a homlokomat az övének nyomva. – Menj el, és hagyj végre békén! Ijesztő, hogy egy pasi zaklat engem, aki nem mellesleg a munkatársam, ráadásul itt tehénkedik az én asztalomon, fontos, és fontosabb iratokat félrecseszve, összekeverve! – sziszegtem, mélyen a szemeibe nézve.

– Hallod, milyen parfümöt használsz? – mosolygott.

Én... én komolyan meg fogom ölni.

– Kim Taehyung. Ha nem fejezed be, és lécelsz le nagyon gyorsan, agyon foglak verni a gumibotommal, érted?! – sziszegtem.

Fogalmam sincs, hogyan bosszant fel mindig pár perc alatt, de ha megmozdul is, felidegesít. Magam sem tudom, miért, de már a kezdetektől fogva így volt; ha ő megjelent, az én vérnyomásom kétszázra ugrott, amellett pedig még stresszeltem is magam rajta. Nem tudom, miért, csak így volt.

Nem volt unszimpatikus, igazából nagyon szép arca volt, helyes, hatalmas szemei, szép vonalú orra, az ajkai íve is teljesen a helyén vannak, ráadásul az arcformája is, a tekintete pedig… ismét szemgyönyörködtető. Helyesnek gondoltam. Mégis, megjelent, és a vérnyomásom kiakadt, a pulzusommal egyaránt.

Taehyung

– Agyon verni a gumibotoddal? – kérdezem nagyra nyílt szemekkel, de aztán egy érdekes mosoly ül ki az arcomra, azzal a derekánál fogva, még közelebb húzom magamhoz, ha már így "összemelegedtünk". – Tudod... az a gumibot nem erre való, és nem is az én személyemnek való – kuncogom el magam, mire hatalmas szemekkel néz rám.

– Mire akarsz kilyukadni? Engedj el! – sziszegi, miközben szabadulna, de nem engedem.

– Hmmm.... erre is, meg ara is – vigyorgok rá szemtelenül, majd még közelebb húzom, úgy, hogy ölünk tökéletesen egymáshoz simuljon.

– Taehyung... ha nem engedsz el, én komolyan...! – sziszegi, ahogy nyúlna a gumibotjáért, de én gyorsabb vagyok így elveszem tőle, majd azt a hátam mögé teszem. – Te... – sziszegi olyan szúrós tekintettel, amilyet eddig még nem produkált.

– Mint mondtam, az a gumibot, nem erre való – kuncogom, azzal a bilincset is elveszem tőle, és a gumibot sorsára szánom. – És... ez a bilincs is jó lesz még valamire – vigyorgok rá, kezem pedig lesimít a fenekére.

Milyen szép segge van. Igazán a kezemre való.

– Tudod... azt hittem, hogy eddig a seggedet csak a nadrág tartja... de most, hogy így érzem, bizonyítja, hogy tényleg ilyen kerek – kuncogom, ő ekkor erősen lök rajtam egyet. Persze, hátra tántorodok, ő pedig a fegyverét veszi ki a pisztoly tokból, majd a fejemnek szegezi azt.

Kinevetem ezért.

– Hagyj békén! Undorító vagy! – szűri a szavakat fogai közt, majd nagy levegőt vesz. Úgy kapkodja a levegőt, mintha futott volna.

– Ó, csak nem tetszett? Milyen gyors a légzésed... – mondom, ahogy figyelem a testbeszédét.

– Kussolsz! Egy ilyen buzi miatt, jó, hogy gyors a légzésem! – morogja.

– És... a pulzusod is magas. Teljesen kipirultál. Vagy talán... felizgultál? – nevetem, de ekkor megvillan a tekintete, és a fegyvert jobban a fejemnek szegezi. – Rajta. Húzd meg – nézek bátran rá.

Tudom, hogy nem lő le. Nem olyan bátor ő, ha meg megölne... egy életre bezárnák a börtönbe.

– Megteszem, ha nem hagysz békén! – kiabálja.

– Csak nyugodtan. Maximum életfogytig tartó szabadságvesztésed lesz, de ami neked a poklot jelentené, hogy amilyen kis szép vagy, és kívánatos, már első nap, gangbang áldozata lennél – kuncogom.

Jungkook

Én komolyan nem értem, hogy egy olyan szép, helyes férfi, mint ő, hogy lehet ennyire szemét, és görény. Esküszöm, hogy nem tudom hová tenni. Felháborít, és amiket mond, visszhangoznak a fejemben, és érzem, hogy a vérem egyre inkább forrni kezd. Fogalmam sincs, hogyan vehetném rá arra, hogy ezt abba hagyja. Egyáltalán, azt sem tudom, miért mond nekem ilyeneket?! Ha meleg, hát legyen, én nem vagyok az!

Mérgesen, dühösen fújtatva nyeltem egy nagyot, majd visszatettem a fegyveremet a helyére, és visszaültem a székembe, próbálva nyugodtságot tükrözni. A kezembe vettem a szétszórt papírokat, aztán elkezdtem őket rendezgetni.

– Taehyung, ha lehet, akkor halkabban az őrült megjegyzéseiddel, ugyanis egy páran vagyunk még az őrsön. Lehet, hogy neked ez jó szórakozás, de én nem vagyok oda azért, ha egy férfi kikezd velem egy nyilvános helyen. Igazából, sehol, és semmikor nem vagyok oda érte, de ilyenkor főleg nem – néztem fel rá, mire elmosolyodott, és az asztalomra könyökölt, végig nézve rajtam.

– Te provokálod ki. Én kedvesen beszélek hozzád, te vagy bunkó. Így milyen legyek? Ha te bunkó vagy, én is az leszek. Ez ennyire egyszerű. Ha kedvesen hozzád szólok, és kedvesen válaszolsz, nyilván nem leszek tahó, és nem piszkállak nyilvánosan – mosolygott negédesen. Megremegtem egy pillanatra.

– Rendben. Viszont nekem dolgom van, amint látod – néztem fel rá, villogó szemekkel, mire felsóhajtott.

– Ilyen befásult, fárasztó, és zárkózott, bunkó embert, mint te, még nem láttam – mormogott, majd elindult az asztalomtól. Még, hogy én bunkó?! Nem én kezdek ki a munkatársammal, aki történetesen férfi, nyilvánosan! Nem mondok olyanokat, hogy háremtag lenne egy férfiakkal teli börtönben!

Na, ezért mondom. Egy-két mozdulattal, és szóval képes az agyvérzés közeli állapotba sodorni. Egyszerűen... hihetetlen.

A műszak lejártával felsóhajtva pakolásztam össze, helyére téve a papírjaimat, és az irodai eszközöket, majd miután nagyjából összepakoltam, felsóhajtva nyújtóztam egy nagyot. Egyedül voltam már az őrsön, hiszen mindig én megyek el legutoljára. Nem tudni, miért, de általában én végzek a legkésőbb. Kulcsom is van már, hogy mindent zárjak be, ha végre végeztem.

Valahogy nap végén merülök el valamiben mindig, vagy fontos ügyben vagy aktákban; múltkor a régi ügyek dokumentumait kutattam, s egyre érdekesebb, és érdekesebb dolgok jutottak eszembe, és félrepakoltam azokat, amik szerintem a mai technológiával megoldhatóak. Persze, ez csak az én szemléletem, ezeket bőven ellenőrizni kell.

Épp lekapcsoltam a lámpát, és vettem volna elő a kulcsot, hogy kilépjek az ajtón, majd bezárjam azt, mikor valaki hirtelen elkapta a csuklómat. Reflexből, szinte rögtön ütöttem volna az egyén irányába, de az elkapta a kezemet, és azzal a lendülettel a falhoz lökött, majd lassan a nyakamnál éreztem a szuszogást, a forró lehelettel együtt.

Emeltem a lábamat, hogy megrúgjam, és elintézzem, de azt is gátolta az illető. Bár, kétlem, hogy betörő, vagy bűnöző lenne, ugyanis nem történt még soha ilyesmi.

– Eleresztene? – kérdeztem idegesen, próbálva szabadulni a fogságból, de nem válaszolt senki, csak éreztem, hogy puha, selymes ajkak érnek a nyakamhoz, finoman végig cirógatva a bőrömet, mire megremegtem, és nyeltem egyet. – Hé! Mit képzel?! – sziszegtem, megremegve.

Taehyung

Elvigyorodom, ahogy így beszél nekem. Egyáltalán nem tudja, hogy én vagyok az. Milyen kár.

Ajkaim ismét végig csókolják a nyakát, majd erősen megszívom a bőrét, ott hagyva a jelem.

– Eddig nem voltál velem ilyen formális – kuncogom, ahogy a füléhez érek, majd belenyalok.

Megremeg, és gondolom ekkor esik le neki, hogy ki is vagyok.

– T-Taehyung?! – emeli meg a hangját.

– Az ám – nevetem, azzal szorosan fogva, vissza bevezetem az őrsre, végül szinte bedobva, be is zárom az ajtót, a kulcsot elfordítva benne.

– Mit képzelsz, hah?! – kiabálja, majd egyenesen nekem jön, hogy valahogy kiszabaduljon, de nem eszik olyan forrón a kását.

Mivel én is rendőr vagyok, igazán egyszerűen csak leszerelem, és a földre küldöm, kezeit is hátul lefogva, miközben rajta térdelek.

– Ejnye, ejnye. A düh nem old meg semmit – kuncogom, aztán a bilincset elővéve, már is hátra bilincselem a kezeit, aztán felhúzom a földről, majd az íróasztalára hajtom, úgy, hogy a feneke felém nézzen.

– Eressz el! Te állat, eressz el! – ordítja, amiért ismét kinevetem.

– Hiába ordítasz. Az nem old meg semmit – mondom, majd a hajába markolva, oldalra döntöm a fejét, így ahogy ráhajolok, ismét a nyakára adok csókokat, ölemet pedig a fenekének dörgölöm, így tisztán érezheti, hogy mennyire kívánom őt. – Figyelj... mint mondtam, nem vagyok rossz ember, és kedves vagyok, ha te is az vagy – suttogom a fülébe.

– Épp most akarsz megerőszakolni, hogyan legyek kedves?! – kiabálja, ám ekkor a hátára fordítom, és a lábai közé férkőzve ráhajolok.

– Nem... nem erőszakollak meg. Szó sincs róla. Te fogod eldönteni, hogy szeretnéd-e. Csak... először megmutatom, hogy milyen is ez – mosolygok rá, szelídebben.

Odahajolva, az ajkam máris az övének érintem, lágyan ízlelgetve őket. A meglepettségtől, elnyílnak azok, így a lehetőséget kihasználva, már is áttolom a nyelvem, feltérképezve a száját.

Jungkook

Mikor éreztem, hogy a nyelve lágyan, és finoman simul az enyémhez, újabban remegett meg az egész testem. Nem tudtam, hogy most mit kellene tennem. Valószínűleg ellenkeznem kellene, vergődnöm, és vonaglanom, hogy eresszen, esetleg meg kellene harapnom a nyelvét, ha annyira nagyon nem akarom, mint ahogyan azt magamban elhatároztam. Végül is, megbilincselt, bevonszolt az őrsre, erőszakos is volt, és ami a leginkább sértette az önérzetemet, hogy pár mozdulattal könnyen leszerelt, miközben az én ütéseimet kivédte, nemes egyszerűséggel.

Viszont az ajkai... annyira puhák, és lágyak voltak. Annyira finom volt... édeskés és simogató.

Basszus! Miért tetszik?! Ő egy férfi, Jungkook! Egy férfi, aki ráadásul erőszakos is!

Hirtelen, mielőtt tényleg nagyon belemelegednénk, és meghazudtolnám önmagam, elrántottam tőle a fejemet. Hallottam, hogy csalódottan felsóhajtott.

– Ennyire nem akarod? – kérdezte, búgó hangon a fülemhez hajolva, finoman megharapdálva a fülcimpámat. Automatikusan végigfutott a bőrömön a hideg, és felsóhajtottam. – Hopp! Ez egy sóhaj volt! – Éreztem a hangján, hogy mosolygott.

– Eressz el! Én nem akarom ezt! – mondtam, ficánkolva.

– Először hadd mutassam meg – mondta, szinte kérlelően.

– Miért akarnám, hogy megmutass nekem bármit, hm?! – kérdeztem dühösen, már remegve az idegességtől. Hát ez hihetetlen! Ennek elment a maradék esze is!

– Kérlek! Megmutatom, amit szeretnék, és ha akkor sem tetszik, és akkor sem akarod, örökre békén foglak hagyni. Csak engedd, hogy megmutassam. Nem akarok rosszat – mondta, mire bizonytalanul felsóhajtottam.

Honnan tudnám, hogy így van? Amúgy is, miért kérlel? Pár órával ezelőtt még azon élcelődött, hogy gangbang főtagja lennék egy börtönben! Jó, mondjuk, nem volt szép dolog ráfogni azt a pisztolyt, de kiprovokálta... – Csak megmutatom, és ha akkor sem tetszik, békén hagylak. Húsz percet kérek.

– Húsz perc?! Az egy örökké valóság – mondtam, felháborodva.

– Húsz perc azért, hogy örökre békén hagyjalak? Nem nagy kérés. Amúgy is, ha annyira nem tetszik, mint állítod, nincs mit vesztened, nem? – kérdezte, mire mérgesen felsóhajtottam. Igazából, bármit teszek, egyre megy. Nem tudnék kiszabadulni úgy, hogy rajtam fekszik félig, és a bilincselt kezeimen fekszem, amik már zsibbadnak. El sem hiszem, én leszek a rendőrök szégyene... nem tudok egy ilyen helyzetből szabadulni. Nevetséges.

– Rendben! Húsz percet kapsz és eressz! – mondtam, idegesen lehunyva a szemeimet.

Taehyung

– Így lesz, persze, ha nem tetszik – mosolyodom el, aztán ismét az ajkaihoz hajolva, megcsókolnám, ha nem rántaná el a fejét. – Á-á! Azt mondtad, hogy megmutathatom ebben a húsz percben. Addig nincs ellenkezés – mosolygok rá, mire beharapja az alsó ajkát, végül ellazul, hagyva magát.

Ráhajolok, azzal ismét megcsókolom, mozgásra késztetve a nyelvét, gyengéden végig simítva rajta. Végül, lassan ugyan, de viszonozza. Elmosolyodom, azzal már is az inge alá nyúlok, végig simítva a hasától a mellkasáig, megkeresve az egyik mellbimbóját, amit gyengéden dörzsölgetni kezdek.

Megremeg, és a csókba nyöszörög.

– Milyen édes vagy – kuncogom, azzal a nyakát végig csókolgatom, így lejjebb haladva a kulcscsontját meg is harapdálom, aztán a szabad mellbimbóját ajkaim közé veszem a ruhadarabon keresztül, és szívni, harapdálni kezdem, míg ujjaim a másikat, továbbra is izgatja.

Jungkook

Halkan felsóhajtottam, mikor a textilanyagon keresztül kezdte el a mellbimbómat ajkaival, és ujjaival is nyomorgatni, izgatni... és... nem tehettem róla, tetszett. Nem akartam neki túl nagy hangot adni, mert nem akarok vele attól függetlenül lefeküdni. Biztos, hogy nem fogok... Igen, szép és helyes fiú és tényleg rendkívüli módon ingerel, de... akkor sem akartam. Hagyjon békén hazamenni, ne rontson meg. Én tudom, hogy hetero vagyok, nem vagyok sem biszex, sem meleg.

Bár, ha tényleg nem, miért tetszik az, amit csinál?

– Na... valami reakciót kérhetek? – kérdezte halkan, majd lassan elhúzta az ajkait a bimbómtól, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam, de amint megnyugodtam, már éreztem is, hogy kigombolja az ingemet. Kigombolja? Konkrétan szétszakította, a gombok csak úgy repültek ide-oda, én pedig hatalmasra nőtt szemekkel figyeltem a sorsukat. Ez normális?! De most komolyan?! Miben megyek haza?!

Dühösen néztem fel rá, és fel akartam magam tornászni, de mintha érezte volna, mik a terveim, egy galád mosollyal az ajkain ráhajolt a mellkasomra, és a fedetlen bőrömet kezdte el kóstolgatni, mire halkan felsóhajtottam és felhagyva terveimmel, visszahuppant a fejem az íróasztalra. Kényelmetlen volt a bilincselt kezeimen feküdni. Olyan ívben feszült a hátam, ahogy a karjaimon feküdtem, hogy már-már fájt. De hiába kértem volna rá, hogy engedje el a kezeimet, biztos nem tenné. Nem hülye ő, tudja, hogy azonnal menekülnék, amerre látok.

Tény, hogy jól esik és... és tény, hogy jó, de... aishh! Össze voltam zavarodva.

– Na? – kérdezte, megnyalva a mellbimbóm hegyét, mire halkan felnyögtem, és megremegtem, picit felhúzva a lábaimat. Elvigyorodott és finoman a fogai közé vette a kis kavicsot, miközben az ujjaival végig szántott a fehér hasfalamon, a csípőmig csúsztatva a kezét, finoman rásóhajtva az érzékeny kis részemre. Megremegtem egy szempillantás alatt.

Nem akarom élvezni. Nem akarom, hogy jól essen. Nem akarom, hogy megtegye. Engedjen el! Nem akarok elcsábulni…

Taehyung

– Igaz... szavak nélkül is kifejezed magad, jól mondom? – kuncogom, aztán újra megnyalom az aprócska testrészt, amitől megremeg és kicsit a mellkasát is kidomborítja, hogy még több érintést kapjon. Hát, nem is kell kétszer mondania. Csókokkal haladok lefele a hasáról az alhasára. Ott végig nyalom a puha bőrét az egyik csípőcsontjától a másikig. Megremeg, és felnyöszörög. Látom, ahogy karjai is megfeszülnek. Látszik, hogy szabadulni szeretne, de mégis, több érintést akar, még ha magának sem akarja bevallani.

Imádom a reakcióit. Mindig olyan kis heves, és ideges, de ha sarokba szorítják, rendkívül aranyos tud lenni, ahogy próbálja menteni a menthetőt.

– Szeretnél lent is több törődést? – kuncogom, ő pedig látványosan fülig pirul.

– Ne merészeld! – sziszegi, ám mintha süket lennék, az övéhez nyúlok és kicsatolva kirántom a nadrágból és messzire hajítom. Kétségbeesetten felnyöszörög, és a lábaival próbálna eltolni magától, de nem sikerül neki, ahogy a lábait megfogva, szétfeszítem őket, és újra közéjük férkőzöm, szorosan.

– Ejnye! Húsz percről volt szó – kuncogom, azzal a nadrágtól is megszabadítom, és az is landol valahol a terem sarkában. Milyen gyönyörű teste van. Az izmai, ahogy kirajzolódnak a bőre alatt...

Mindkét tenyeremmel szabadon végig simítok az oldalán, majd a hasfalán. Lehajolva, egy csókot adok a hasára, majd lejjebb, és még lejjebb, mígnem az ébredező férfiasságához érek. – Eléggé tetszik neked ez az egész ahhoz, hogy lassacskán felállj. Talán mazochista vagy? – nevetem, és a textil anyagon keresztül adok férfiasságára egy csókot. Megremeg egy pillanat alatt. Ujjaimmal végig simítok rajta, míg én az ajkaim közé veszem a makkját, és erősen megszívom neki. Azonnal hangosan, és hosszan felnyög.

Azzal elengedem és újra csak a csókjaimmal kínzom tovább a vágyát.

Hallani akarom, ahogy kimondja, hogy csináljam tovább. Megőrjítem annyira, hogy ő kérleljen.

Jungkook

Eddig is ívben feszült a hátam, kényszerből ugyan, de így volt, de azután, hogy a férfiasságomat kezdte el puszikkal, és csókokkal elhalmozni, még rosszabb volt az egész. Folyamatosan megremegtem, és sóhajtoztam, beharapott ajkakkal, főleg, mikor finoman körbefogta a ruhadarabon keresztül az ajkaival és finoman megszívta, lefelé haladva. A gyomrom hatalmasat bukfencezett, és halkan felnyögve megremegtem. Próbáltam összezárni a lábaimat, még utolsó lélekjelenlétemmel is ellenkezni akartam, de annyira erős volt a vágy és annyira tetszett az, amit csinált, hogy tudtam, hogy ez az ellenállás nem sokáig fog tartani. Tényleg fájt magamnak bevallanom, de élveztem. Nem is akármennyire.

Folyamatosan remegtek a lábaim, szüntelenül sóhajtoztam, és halkan nyögdécseltem, s mikor felnézett rám, éhes, vágyakozó tekintettel, akkor az csak dobott a dolgon.

– Na? – kérdezte halkan, elvigyorodva. Halkan pihegve szuszogtam, ködös szemekkel, ő pedig nemes egyszerűséggel, és ugyan olyan lassúsággal elkezdte lehúzni a boxeremet, a korcát piszkálgatva. Beharaptam az alsó ajkamat, és összeszorítottam a szemeimet, majd mikor éreztem, hogy lehúzta rólam az alsót, és mikor éreztem, hogy a forró lehelete cirógatja ékességem, felnyögtem, hátrafeszítve a fejemet.

Kész. Végem. Akarom. Akarom őt.

Nem. Nem. Biztos nem. Én nem leszek alul. Én biztos, hogy nem leszek alul!

Épp felemeltem volna a fejemet, hogy közöljem vele, hogy ne folytassa, ha ő akar dominálni, mert az én seggem szűz marad, amíg meg nem halok, de akkor hirtelen elnyelte a merevedésemet. Halk kiáltás szaladt ki a torkomból, a lábaim izmai megfeszültek, és mikor lágyakat-finomakat szívott rajta, megremegett a tekintetem, és az alsó ajkamat harapva próbáltam elfojtani a nyögéseimet.

Nem hiszem el, hogy egy munkatársam, egy férfi ezt csinálja velem, a munkahelyemen, és nekem még tetszik is. Beteg vagyok.

Taehyung

Lassan, és lágyan szopogatom, szívogatom a merevedését, folyamatosan hallgatva a nyögéseit, sóhajait. Milyen kis erotikus... annyira tetszik. Nem hiába akartam őt mindig is. Amióta betettem ide a lábamat, és megláttam, nem is tudom, hogy volt képes elvarázsolni; talán a mosolya, vagy csak a lénye az, ami ennyire tetszik. Mondhatjuk úgy is, hogy szerelem volt első látásra, pedig... ilyesmi velem nem fordul elő sűrűn.

Ahogy elnyelem a merevedését, amennyire csak tudom, gyorsabban mozgatom rajta a fejem.

Több sem kell, hogy ismét egy halkabb sikoly hagyja el a száját. Lábai remegnek, teste folyton megfeszül, és a hangja... valami csodálatos, de ez az egész csodálatos. Kár... hogy ő nem szeret engem, és ez az egész csak szimpla testi reakció tőle. Eléggé durva dolog volt, hogy letámadtam, de másképp nem tudtam volna megérinteni, vagy bármi más... én... én tényleg szeretem. Ezért.. ha ennek vége, áthelyeztetem majd magam. Nem akarom, hogy gyűlöljön emiatt. Persze, ha szeretné, elveszem a szüzességét, de ha nem... természetesen elengedem.

Mikor érzem, hogy teljesen megfeszül, és háta is ívben feszül meg, elengedem őt, mielőtt a számba élvezne.

Felnyüszít, és mocorogni kezd, amennyire csak tud, kérlelve így a folytatást.

– Nos... Kookie – mosolygok le rá, aztán odahajolva az ajkához, lágyan megcsókolom, nyelvem áttolva a szájába. – Szeretnéd, hogy folytassam? Vagy... inkább haza mennél, álló farokkal? – érdeklődöm egy pimasz vigyorral, ujjammal pedig lágyan, éppen-hogy simogatom a hosszát, ezáltal is erős remegést kiváltva belőle.

Jungkook

Remegtem, mint a nyárfalevél, halkan pihegtem, ködös, kótyagos szemekkel nézve rá, miközben a számra suttogta a szavakat.

– Ne hagyd abba – súgtam, nyelve egy nagyot. El sem hiszem, hogy kimondtam. Hogy mondhattam ki? De hát, annyira jó volt. Aish! Nem érdekel! Jó, amit csinál, jól érzem magam, nem érdekel, hogy ez ütközik az elveimmel, az sem érdekel, hogy elvileg hetero vagyok, azt akarom, hogy folytassa. Azt akarom, hogy befejezze. Akarom őt.

– Örömmel hallom – kuncogta, miközben újra megcsókolt, majd lassan végighúzta az ujjait a merevedésemen, mire hangosan az ajkai közé nyögtem, aztán éreztem, hogy az ujjaival a fenekemnél kezd el matatni és mikor finoman becsúsztatta az ujját a kis nyílásomba, megremegtem és ijedten néztem rá, de ő csak tovább csókolt, másik ujjával a férfiasságomat cirógatva. Azonnal felnyöszörögtem, és felemeltem a csípőmet. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol matat éppen... sőt, még jól is esett, ahogy az ujját mozgatta bennem, belülről cirógatva.

Elhúzódtam tőle, majd halkan felsóhajtva beharaptam az alsó ajkamat és oldalra döntöttem a fejemet, finoman, folyamatosan fellökve a csípőmmel.

– Olyan érzékeny vagy – súgta a nyakamra, finoman megharapdálva a bőrömet, mire felnyögtem és ekkor éreztem magamban a második ujját. Kicsit feszítőbb érzés volt, de ahogy az ajkaival marta a bőrömet, és az ujjaival simogatta, masszírozta a férfiasságomat, vigyázva, hogy ne menjek el... alig éreztem így a feszítő, kellemetlen érzést, ami egy idő után eltűnt, s helyette az a bizsergető, feszítő gyönyör maradt.

Hangosabban nyögtem fel, mikor a harmadik ujját is csatlakoztatta az előzőekhez, az ajkaimat marva a sajátjával.

Taehyung

Teljesen elmerítem benne az ujjaimat, és ahogy elengedem az ajkait, mélyen a szemeibe nézek. Azokba a köd fátyolos szemeibe. Milyen kéjes ez az arckifejezés, rettenetesen tetszik.

– Tetszik, amit eddig mutatsz... Mutass még többet! – suttogom az ajkára, ujjaimat kihúzva belőle, majd egy határozott mozdulattal újra elmerítem őket benne, azonnal egy halkabb kiáltást kiváltva belőle, háta is nagyobb ívben feszül meg így.

Elmosolyodom, aztán ismét kihúzva belőle az ujjaimat, a háta alá nyúlok, azzal a hasára fordítom.

Egy meglepett nyögés hagyja el a száját, ekkor ujjaimat ismét visszavezetem belé.

Felnyöszörög és látom, ahogy a kezei megfeszülnek, de biztos, kényelmesebb így neki. A lábai is lelógnak az asztalról a földre, így kicsit tudja is magát tartani.

Szabad kezem ismét visszavezetem a merevedésére, és gyengéden mozgatom rajta az ujjaimat, miközben, egyre inkább érzem, hogy kezd ellazulni.

Már annyira merev vagyok jó magam is, hogy szinte már fáj, ahogy a nadrágom rajtam van.

– Tae… hyung… – suttogja a nevem, kicsit nagyobb terpeszben állva meg előttem, mikor ismét mélyebbre tolom az ujjaimat.

– Hm? Mit szeretnél? – kérdezem vigyorogva, közben ujjaim a makkjára csúsznak, ott ingerelve tovább.

– Tö-többet... kérlek… – nyöszörgi, megremegve egész testében.

– Többet? Hogy érted? – mosolygom.

– Hah... én... akarlak. Akarlak téged… – leheli a falapra.

– Oh... biztos? Még nem telt le a húsz perc. Na meg... biztos szeretnéd? – kérdezem, ekkor felém fordítja a fejét, amennyire csak tudja.

– Biztos! Ha... ha már így felhúztál, fejezd is be! – szinte rám parancsol, igen komor ábrázattal, ami ezzel a kéjes élvezettel vegyülve, nagyon édes.

Kinevetem érte.

– Rendben. Így lesz. – mosolygom, aztán elengedem a makkját, majd ujjaimat is kihúzom belőle, majd a nem messze lévő íróasztalomhoz sétálok. és egy tubus síkosítót veszek ki belőle. No igen, már tervben volt, hogy meghódítom a kis Édest.

Halkan. és szaporán szuszogva nézi végig az utamat, majd ahogy ismét a hátához állok, a tubusból kenek egy keveset az ujjaimra, és be is nedvesítem vele a nyílását.

– Te... itt is tartasz ilyesmit? – suttogja megdöbbenve.

– Sosem baj, ha van az embernél – kuncogom, és csorgatva még egy keveset a bejáratára, azt is eloszlatom rajta.

– Beteg vagy… – nyöszörgi.

– Az lehet, de... tudod a betegségem oka, az pont te vagy – mondom, azzal az övemtől megválok a nadrágomat pedig lejjebb húzom a boxeremmel együtt, majd merevedésemet a fenekének dörzsölöm. Újból remegni kezd és felnyöszörög a forró, lüktető merevedésemtől.

– Akarod? Hm? – vigyorgok le rá, de ő ezt nem láthatja.

Halkan felmordul, türelmetlenül. Ám... támad egy jobb ötletem.

– Csináld már, az Istenit! – szól rám, teljesen kiakadva, így újra neki dörzsölöm a merevedésem, végül el is húzódok onnan.

– Tudod... ma beszéltünk valamit. Valamit, amit másra illik használni… – mondom egy eszelős vigyorral, miközben a gumibotját kenegetem be a síkosítóval.

– Mi a francról beszélsz?! – mordul fel, azzal ismét a saját merevedésem dörzsölöm a bejáratának, újabb remegést, és nyöszörgést kiváltva belőle, ám ahogy elhúzódom, a gumibotot azonnal felnyomom neki, de csak a tetejét.

Meglepődve felkiált, és karjai is erősen befeszülnek. Ekkor kicsit feljebb nyomom neki.

– Te... mit... mit nyomtál be?! – kérdezi picit felém fordítva a fejét, fülig pirulva.

– Hoppá... talán mást vártál? – kérdezem édes hangon, de mégis egy eszelős vigyorral, azzal a botot lassan elkezdem mozgatni benne. Most rajta a sor, hogy kényeztessen. Miközben szopni fog, én a bottal játszadozom, ami a testében van.

Jungkook

Nagyon fájt az a gumibot bennem. El sem hiszem, hogy ezt most komolyan képes volt megtenni. Vörös volt a fejem, mint egy ráknak, ő pedig hirtelen elengedte a kezeimet, majd lassan megfogta az egyiket és hátrább feszítve, a gumibot végére nyomta, kényszerítve, hogy erősen fogjam. Mikor elengedte a kezemet, rögtön megszólalt.

– Ne merd kihúzni! – kuncogott, majd lassan az asztal másik oldalára sétált, így velem szemben volt.

– D-de... – Felnéztem rá, miközben a szabad kezemmel kicsit feltoltam magam. Elvigyorodott újra.

– Fogd csak, különben így maradsz – kacsintott, mire elvörösödtem, és nyeltem egy nagyot. Kellemetlen, és megalázó érzés volt, de mellette pedig piszkosul élveztem. A kiszolgáltatottságot, a kis megalázást. Nem értem, komolyan.

Mintha őrült vagy legalább idióta lennék... mit lehet ezen élvezni?! Én még is élvezem, és tetszik a helyzet. Hogy valaki dominál rajtam, nem is akárhogyan....

Felsóhajtottam.

– Mozgasd picit – vigyorgott, mire felsóhajtottam és vörös fejjel megmozdítottam magamban, mire azonnal megremegtem, halk sóhajjal. – Ez az. Most így folytasd – vigyorgott, majd teljesen elém állt, így szemeztem a merev tagjával. Még vörösebb lettem, és mikor a hajamba markolt, s magára húzta a fejemet, kikerekedtek a szemeim. Hangosan felnyögött, én pedig azt hittem, megfulladok. Felszusszantott. – Most... dolgozgass picit – sóhajtotta rekedtesen, mire lehunytam a szemeimet és lassan elkezdtem mozgatni a fejemet rajta, amennyire tudtam, finoman simogatva, cirógatva a nyelvemmel és a szám belsejével a merev farkát.

El sem hiszem, hogy leszopom. Most komolyan... komolyan... miért csinálom? Miért élvezem? Még ezt is élvezem...

– Ejj... na várj – kuncogott, majd egy halk sóhajjal lassan átnyúlt felettem, és a kezemre fogva, mélyebbre tolta bennem a gumibotot, mire hangosan felnyögtem, teli szájjal, és teljes testemben megremegtem. Fájt még... nem hiába nem tettem semmit. Egy ekkora bot van a fenekemben... iszonyúan fáj.

– N-neh... fáj... – nyögtem, elhajolva a merevedésétől.

Taehyung

– A-a! Te csak csináld a dolgod! – mosolygom, ahogy visszaadom a szájába a farkam, aztán ismét átnyúlva felette, picit széthúzom a fenekét. – Csak mozgasd. Idővel jobb lesz, majd meglátod – kuncogom, ő pedig épp, hogy megmozdítja, érzem is, ahogy picit összeszorítja a száját –, és ne fogazz! – szólok rá mogorvábban már, mire azonnal nagyobbra nyitja a száját, és lassan mozgatja tovább a botot magában. – Úgy. Jó fiú – mosolyodom el ismét, azzal a fenekét elengedve, ismét a hajába marok, és hagyom, hogy ízlelgessen, szopogasson.

Hiába nem csinálta még ezt... még is ügyes. Szép ajkai vannak, amik gyengéden ölelik körbe a férfiasságom.

Annyira izgató ez az egész helyzet. Élvezem, hogy dominálhatok felette, és ami a meglepő, hogy nem ellenkezik, teszi a dolgát, úgy, ahogyan kell.

– Ah... jó... ügyes vagy. Egy kis erőt vihetsz bele – kuncogom, célozva arra, hogy erősebben is szophatna.

Mikor ez megtörténik, azonnal mozgatni kezdem a csípőm, majd meg fojtva a másikat.

– A kezed ne álljon meg! – parancsolok rá azonnal, miközben kíméletlenül használom az ajkait.

A botot is újra mozgatni kezdi magában, majd mielőtt egy idő után, elmennék, elhúzódom tőle, ezzel hagyom fellélegezni. – Nagyon ügyes vagy. Egész jól belejöttél – kuncogom, aztán megkerülve az asztalt, a fenekére csapok, amitől felnyög, és megremeg. Elhúzom a kezét a bottól, aztán én fogok rá. Csorgatok egy kevés síkosítót rá, majd elkezdem benne mozgatni, picit gyorsabban, és erősebben. Eléggé hozzá szokott már, hogy ezt csináljam vele.

Azonnal hallom a nyögését, és látom, ahogy a fejét is hátra veti, miközben a saját botja okoz neki így örömöt.

– Látod? Ezt így kell. Ahogy te csináltad, az semmi. Abból nem csoda, hogy semmit sem élveztél – mondom, aztán kihúzom belőle a botot, majd ismét vissza belé csúsztatom egy határozott mozdulattal. Felkiált, és háta is ívben megfeszül, lábai úgy remegnek, mint a kocsonya.

Végül újra kihúzom belőle, és a másikat a hátára fordítom, azzal a bot ismét a testében landol. Újra a kezére fogok, hogy a botot fogja és mozgassa magában.

– Most, mutasd meg nekem, mit is tanultál. Izgass fel még jobban a látvánnyal – húzódik ördögi vigyor az arcomra.

Jungkook

Megremegtem, és lehunytam a szemeimet. Nem is tudom, miért teszem ezt... fogalmam sincs, miért élvezem, és egyszerűen hihetetlen, hogy mindenféle ellenkezés nélkül még engedelmeskedek is neki. Szó nélkül megteszem, amit kér.

Apró sóhajjal erősebben fogtam a gumibotra, majd lassan elkezdtem magamban mozgatni, jobban felhúzva a lábaimat. Halkan felnyögtem, miközben megfeszültek az izmaim. Mikor Taehyungra néztem, láttam, hogy majd' kiesik a szeme, úgy fixírozta műveleteimet. Egy halvány mosoly húzódott a számra, majd megnyaltam az ajkaimat, és erotikusan felnyögve, kicsit erősebben mozgassam a botot, másik kezemmel végig simítva a felsőtestemen, a mellbimbóimon, apró sóhajokat eresztve ki az ajkaim közül... aztán az ujjaimmal lecsúsztam a hasamra, és finoman megsimogattam a fehér bőrömet, mire mélyen felsóhajtott, ahogy végig követte tekintetével az ujjaim mozgását a testemen, és a botot bennem, ahogy lassan, lágyan mozgatom magamban.

Igen, élveztem... egy rohadt piszkos ember vagyok, de élveztem. Főleg azt, hogy Taehyung úgy nézett, hogy majd kiesett a szeme. Nem olyan volt, mint az előbb, hanem... mintha el lenne varázsolva.

– Vagy akkora, mint ez a gumibot? – sóhajtottam, pimaszul nézve rá. – Mert ha nem, akkor mire te jönnél, felesleges leszel – mondtam, huncut mosollyal.

Taehyung

Ez a kijelentése egy igazi tőr a becsületemben. Úgy odaszúrt, hogy rendesen megalázva érzem magam, de... hiába, azért lesz egy kis meglepetésem neki.

Morcos arccal nézek rá, ő pedig szemtelenül néz az én szemeimbe, ugyanazzal a pimasz mosolyával. Direkt provokál... ez a része tetszik, de az, hogy a kicsi TaeTaet fikázza, az már... az már idegesítő.

– Ó, majd megtudod, amint végeztél – mondom kicsit morgósabb hangon, ő pedig csak elvigyorodik, megnyalja az ajkait, végül tovább mozgatva a gumibotot magában, picit gyorsítva a tempón.

– Ha megtudom... – vigyorogja.

– Mire célzol ezzel? – érdeklődöm, felvonva egyik szemöldököm.

Elneveti magát, de még is egy nyögés kúszik bele, amikor picit mélyebbre tolja magában, és a teste erősen megremeg.

– Arra... hogy kérdéses... érezni foglak-e – kuncogja, azzal a hasáról lejjebb simít a férfiasságára.

Mutatóujját végig húzza a hosszán, majd a makkjára csúsztatva ujjait, elkezdi masszírozni, hangosan felnyögve, a botot pedig gyorsabban mozgatva magában, csípőjét többször is megemelve.

Nekem pedig több sem kell, hogy már méregből is odasétáljak, és a botra fogva, kihúzzam belőle, s eldobjam a szoba másik végébe.

– Az előbb fulladoztál a farkamtól, még is kétségbe mered vonni? – sziszegem, ahogy bekenegetem férfiasságom a síkosítóval, majd kenek a nyílására is belőle, aztán elhelyezkedve a lábai között, egy határozott mozdulattal tövig merülök benne.

Jungkook

Hangosan felkiáltottam, mikor teljesen tövig nyomta magát, mélyet sóhajtva, lehunyt szemekkel. Felnyöszörögtem, miközben a vállaira markoltam, ő pedig lehajolt hozzám, és egy erőteljeset lökött bennem, mire kipattantak a szemeim. Elvigyorodott, és az ajkaimra hajolt, mélyen csókolva.

– H-hát... nem sokat érzek. A bot nagyobb volt – néztem rá huncut, szemtelen vigyorral, mire felsóhajtott, kicsit mérgesen, és úgy nézett rám.

– Igen? Hm? – kérdezte, miközben a combomra markolt, jobban felhúzva.

– Igen – néztem rá vissza, apró mosollyal, felsóhajtva. Persze, épp elég volt nekem. Élveztem... forró volt és lüktetett bennem, éreztem, hogy teljesen kitöltött, és... hihetetlen érzés volt. Az egész, de muszáj voltam kicsit szívni a vérét, mert még a végén túlságosan elbízza magát.

– Oké – mosolygott, majd lassan elhúzódott tőlem és kihúzódott belőlem, majd hirtelen és gyorsan, durván visszacsapódott belém, mire szinte felsikítottam és az alattam lévő asztalra markoltam, ahogy nem értem el a vállait. – Tényleg úgy van, ahogy mondod? – kuncogott, megismételve az előzőt. Persze, a reakcióm újra ugyan az volt.

– Ha-határozottan! – nyögtem hangosan, ívbe feszítve a hátamat.

Taehyung

– Fura... a tested mást mond – mosolygom, ahogy figyelem a reakcióját, megismételve ugyan azt a durva mozdulatsort. Ismét szinte sikít alattam, háta is erősen ívben feszül meg.

– A-akkor vak vagy – mosolyogja, én pedig lehajolva hozzá megcsókolom durván, szenvedélyesen.

Olyan kis szemét... még a szexben is.

Elkezdek mozogni benne, kicsit gyorsabban, folyamatosan csókolva őt. Legalább így is befogom a száját. Tud sértő dolgokat mondani, amiket tényleg a szívemre veszek. A combjait markolászva, gyorsítok a mozgásomon, és ezzel elérem, hogy folyton az ajkaim közé nyögjön, karjaival pedig átöleli a nyakamat, így még közelebb kerülök hozzá.Elengedem ajkait, és végig nyalok rajtuk, újra megnedvesítve azokat, és mélyen a szemeibe nézek.

Elképesztően gyönyörű... ahogy néz... tisztán látszik a tekintetében, hogy mennyire élvezi, és hogy még többet akar. Sokkal többet, így hát.. meg is adom neki.

Csípőmmel eszeveszett tempót diktálok, közben ujjaim a merevedésére simítsanak fel. Ráfogva, már is mozgatni kezdem őket rajta a mozgásommal egyenlő tempóban, ám még is ellentétes irányban. Ekkor a fejét hátraveti, hirtelen a lélegzete is elakad, ahogy egyszerre két helyen kényeztetem őt. Háta is ívben feszül meg, ám, mikor mélyebbre lököm magam, többször is eltalálva benne egy bizonyos pontot, éles sikolyra nyílnak ajkai, hátamon pedig úgy szánt végig körmeivel, mint egy igazi vadmacska. Ilyen gyönyörű látvány, még nem tárult elém, soha.

Lehajolok hozzá, és a nyakát megcsókolva, folytatom az érzékeny pontjának döfködését, mígnem egész testében megfeszül, és újabb sikoly hagyja el a száját, majd a tenyerembe élvez el, míg én is pár lökés után, egyenesen belé.

Hangosan szuszogva lökök még párat benne, majd felhajolva hozzá, gyengéden megcsókolom.

– Szeretlek... Jungkook… – mondom halkan az ajkaira, belenézve azokba a köd fátyolos szemekbe.

Jungkook

Köd fátyolos, kótyagos szemekkel néztem fel rá, a szemeibe, ő pedig lassan megsimogatta a hajamat, majd felszusszantott és egy újabb apró puszit nyomott az ajkaimra.

Annyira meglepett ez a szócska tőle, de egyben jól is esett. Olyan melegség járta át a mellkasomat, de... hiába ez az együttlét, én ezt nem tudom neki viszonozni. Nem szeretem őt.

– Aranyos vagy... – Hogy mondhatok ezek után ilyet?! Elment az eszem. – De... én... én nem tudom ezt viszont mondani – néztem rá, mire elmosolyodott, kedvesen nézve rám.

– Nem baj... – mondta, apró puszit nyomva a homlokomra, majd lassan kihúzódott belőlem, egy halk sóhajjal, és elkezdett öltözni. Így tettem én is, persze, csak... elég zavarosak voltak még a mozdulataim az orgazmus utóhatásaitól. Remegtem, és lassú voltam. Ráadásul az ingem ugye tönkrement... úgyhogy a pulcsimat vettem csak fel, amiben haza szoktam menni.

Aztán takarítottunk... hát, felemelő volt. Igazán elrabolhatott volna a saját vagy az ő otthonába, akkor legalább nem járna ekkora macerával utána.

Mikor a papírokat rendezgettem, felsóhajtott.

– Jungkook... – kezdte, mire ránéztem.

– Hm? – kérdeztem, felvont szemöldökkel.

– Nem zavar, ha nem szeretsz. Na, jó. Egy kicsit zavar, és bánt, de végül is, nem hittem, hogy egy ilyen alkalom után szeretni fogsz. Nem is szeretkeztünk... elég perverz voltam – motyogott.

– Hát... ez kefélés volt – mosolyogtam. – Főleg azzal a bottal. Meg megalázkodás is... és... – A szavamba vágott.

– Jó, na! Ki voltam éhezve – mormogott, miközben felállt, én még guggolva szedegettem a papírokat. – De... kérdezhetek valamit?

– Persze. Kérdezz csak.

– Nem adnál egy esélyt? Csak egy esélyt – mondta halkan, lesütött szemekkel. – Ha akkor sem, békén hagylak, ígérem, de... de szeretném, ha legalább egy esélyt adnál nekem. Nem zavar, ha eleinte nem fogsz viszont szeretni, csak... – A szavába vágtam, apró mosollyal.

– Most már úgysem szabadulok tőled – sóhajtottam, beletörődve.

– Akkor? – kérdezte, csillogó szemekkel.

– Kapsz egy esélyt, de nincs több gumibot – morogtam, felnézve rá, szúrósan.